ZÖLD ÉS BIOHULLADÉKOK KOMPOSZTÁLÁSA

Átírás

1

2 Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Hulladékgazdálkodási és Technológiai Főosztály ZÖLD ÉS BIOHULLADÉKOK KOMPOSZTÁLÁSA Hulladékgazdálkodási Szakmai Füzetek 9. Készítette a Köztisztasági Egyesülés munkacsoportja Budapest, május

3 Grafikai tervezés és nyomdai előkészítési munkák: LINE & MORE Kft.

4 TARTALOMJEGYZÉK TARTALOMJEGYZÉK 1. A zöld- és biohulladék kezelés helyzete és szerepe a hulladékgazdálkodásban A komposztálás jogi és műszaki szabályozásának áttekintése, az ezekből eredő kötelezettségek és feladatok A zöld- és biohulladék komposztálással kapcsolatos önkormányzati és lakossági feladatok A zöld- és biohulladék begyűjtés lehetséges módjai, azok alkalmazási feltételei A zöld- és biohulladék komposztálás technológiája, alkalmazási feltételei és módszerei A komposztálásról általában A komposztálási eljárások változatai A megfelelő komposztálási eljárás kiválasztása A komposztálótelep kialakításának és üzemeltetésének feltételei A komposzt minőségi paraméterei A komposzt felhasználása A komposzt értékesítésének előkészítése A komposzthasznosítás kritériumai, a minősítés követelményei, előírásai, termékértékesítési lehetőségek A komposztálás gazdasági kérdései A komposztértékesítés marketingje melléklet: A komposztminősítés kritériumrendszere, a minősítés rendje, alkalmazástechnikai követelmények

5

6 1. A ZÖLD- ÉS BIOHULLADÉK KEZELÉS HELYZETE ÉS SZEREPE A HULLADÉKGAZDÁLKODÁSBAN A hulladékgazdálkodás stratégiai elemeinek figyelembevételével kerültek meghatározásra részben a Nemzeti Környezetvédelmi Programban, részben a hulladékgazdálkodásról szóló évi XLIII. törvényben (a továbbiakban: Hgt.) olyan hoszszú távú célkitűzések, amelyek a települési szilárd hulladékok kezelését a jövőben jelentősen megváltoztatják: a települési hulladékkezelésben ki kell alakítani a hasznosítható és a veszélyes komponensek szelektív gyűjtésének infrastrukturális hátterét és fokozatosan be kell vezetni a szelektív gyűjtési módszereket, az EU irányelveknek megfelelően fokozatosan redukálni kell a lerakásra kerülő hulladék biológiailag bontható szervesanyag-tartalmát (2004 július 1.-ig 75%-ra, 2007 júl.01.-ig 50%-ra, és július 01.-ig 35%-ra) 2006-ig el kell érni, hogy a hulladékká vált csomagolóanyagok legalább 50%-a hasznosításra kerüljön, ezen belül legalább 25%-a anyagában kerüljön hasznosításra úgy, hogy ez az arány minden anyagtípusnál legalább 15% legyen. 1 Európában a hulladék másodnyersanyagkénti, illetőleg energetikai hasznosítását kívánják elősegíteni a tagállamok számára kötelező irányelvek, amelyek egyrészt a csomagolóanyagokra, csomagolási hulladékok kezelésére (94/62/EK irányelv), másrészt a lerakásra kerülő hulladék biológiailag bontható szervesanyag-tartalmának redukálására (99/31/EK irányelv) vonatkoznak. A már említett hosszú távú hazai célkitűzéseket ezeknek figyelembe vételével határozták meg. Ezek a célkitűzések egyrészt a szelektív gyűjtéssel kapcsolt másodnyersanyag hasznosítással és a szervesanyagok komposztálásával, valamint a termikus hasznosítási eljárások (égetés, hőbontás, gázosítás) alkalmazásával érhetők el. A teljeskörűen begyűjtött települési szilárd hulladékmennyiségnek átlagosan jelenleg kb %-át gyűjtik szelektíven az európai országokban, de néhány esetben (pl. Németország, Hollandia, Svédország, Svájc, Ausztria) ez az arány jóval magasabb. A biológiailag bontható szervesanyag-tartalom komposztálással (vagy egyéb úton) történő hasznosításának európai átlaga kb.15% (Ausztriában 29%, Dániában 89%, Franciaországban 17%, Hollandiában 95%, Spanyolországban 17%, Olaszországban 13%, Németországban 60-75%) Jellemző, hogy azokban az országokban magasabb a másodnyersanyagkénti hasznosítás mértéke, ahol a termikus eljárások is egyre meghatározóbbak. A komposztálásos hasznosítás tekintetében viszont nem ilyen egyértelmű a helyzet. A jelzett országos átlagoktól természetesen egyes körzetekben, városokban igen 5

7 A ZÖLD- ÉS BIOHULLADÉK KEZELÉS HELYZETE 1 eltérő értékek tapasztalhatók. Ezt a fejlesztési tendenciát alapvetően az életmódtól, életszínvonaltól és fogyasztási szokásoktól függő hulladék összetételbeni és mennyiségi változásai indokolják. Összetételében folyamatosan növekszik a hasznosítható anyagok és az energetikailag kedvezőbb alkotók, illetve tulajdonságok aránya. Hazai viszonylatban várható változások 2010-ig: erőteljesen növekszik a papír (várhatóan 25-30%-ra) és átmenetileg a műanyagok (várhatóan 15-17%-ra) részaránya, enyhébben nő az üveg és a fém részaránya, csökken a szervetlen maradékok (várhatóan 20% alá) és a szerves bomló frakció (várhatóan 25-30%-ra) részaránya, a hulladék átlagos fűtőértéke kj/kg-ra növekszik. A biohulladék mennyisége, összetétele és térfogattömege évszakonként változó. A mennyiségek tekintetében a mélypont a téli hónapokban, legmagasabb érték május-júliusban tapasztalható. A magas nedvességtartalom és az alacsony szervetlen részarány miatt a biohulladék éves átlagos térfogattömege 0,6 t/m 3 értékkel vehető figyelembe. A biohulladék átlagos nedvességtartalma kb %, szervesanyagtartalma azonban mindössze m/m-%, különösen tavasszal és kora nyáron van a biohulladékban kis arányban szerves anyag. Ezzel szemben a zöldhulladék (ágnyesedék, kerti és zöldfelületi hulladékok) relatíve magas, m/m% szervesanyag-tartalommal rendelkezik, átlagos térfogattömege 0,25 t/m 3. A külföldi tapasztalatok alapján Európában lakosonként évente együttesen kb kg zöld- és biohulladék keletkezésével lehet számolni. Ebből kb kg/fő/év a biohulladék és mintegy kg/fő/év a zöldhulladék aránya. A külföldi tapasztalatok (pl. Bécs város évtizedes gyakorlata) alapján a komposztálással potenciálisan hasznosítható biohulladék mennyiségének reálisan legfeljebb 40-60%-a dolgozható fel a gyakorlatban, még egy aránylag jól működő szelektív gyűjtési rendszer esetén is. Mivel a biohulladék elkülönített gyűjtése a szelektív gyűjtés megvalósításához kötött és ennek teljes kiépítésére a rendelkezésre álló pénzügyi források korlátozottsága, valamint a hatékony lakossági együttműködés időigénye miatt legalább 5-7 éves fejlesztési időigény szükséges, ezt az arányt kizárólag hosszú távon lehet célkitűzésként megjelölni. Egy komposztáló létesítmény tervezésénél konkrét hazai adatok hiányában a nemzetközi tapasztalatokból adódó, átlagosan 30 kg/fő/év zöldhulladék értékből lehet 6

8 A ZÖLD- ÉS BIOHULLADÉK KEZELÉS HELYZETE kiindulni. (Nem ismert az erdőterületekről és a kertes területekről származó zöldhulladék mennyisége; külföldi tapasztalatok szerint egy hektár erdősített parkfelületről évente kb m 3 zöldhulladék keletkezésével lehet számolni, melynek potenciálisan legfeljebb 60-80%-os hasznosítási aránya tervezhető.). A megvalósítandó létesítmény(ek) kapacitását össze kell hangolni a gyakorlati lehetőségekkel, realitásokkal. Tekintettel arra, hogy a zöldhulladék gyűjtése, viszonylag egyszerűen és gyorsan megoldható, először a komposztálást a zöldhulladék feldolgozására kell koncentrálni. A biohulladék feldolgozását, mivel ez a szelektív gyűjtési rendszer kiépítésének a függvénye, csak fokozatosan, a szelektív gyűjtés megvalósításának ütemében célszerű ehhez kapcsoltan tervezni. Az is nyilvánvaló, hogy a lerakásra kerülő hulladékmennyiség szervesanyag-tartalmának redukálása élvez prioritást. Az égetésre kerülő részarány szervesanyagtartalmának csökkentésére a fokozatosan bevezetendő, másodnyersanyag visszanyerésre irányuló szelektív gyűjtés fűtőérték-redukáló hatásának kompenzálására hosszabb távon van szükség. 1 7

9

10 2. A KOMPOSZTÁLÁS JOGI ÉS MŰSZAKI SZABÁLYOZÁSÁNAK ÁTTEKINTÉSE, AZ EZEKBŐL EREDŐ KÖTELEZETTSÉGEK ÉS FELADATOK A települési szilárd hulladék biológiailag lebontható szervesanyag-tartalmának kezelésére vonatkozó szabályozás a Hgt.-ben megfogalmazott általános szabályok alapján vezethető le, illetőleg indirekt szabályozással a hulladéklerakóra csökkenő mennyiségben vihető zöld- és biohulladék mennyiségből következtetéssel állapítható meg. A törvény végrehajtását segítő kormányrendelet és miniszteri rendelet szintű jogszabályok a speciális szabályokat tartalmazzák. A kezelt zöld- és biohulladék végtermékének a komposztnak kereskedelmi forgalomba hozatala az FVM előírásait veszi figyelembe. A környezetvédelmi és vízügyi miniszter a biohulladékok kezeléséről és a komposztálás környezetvédelmi követelményeiről jogszabályt alkotott, a Hgt. felhatalmazása alapján. A rendelet hatálya a települési szilárd hulladék szervesanyag-tartalmú részének kezelésére, főleg a kezelés környezetvédelmi követelményeire vonatkozik, nem terjed ki a kezelés eredményeként keletkező komposzt vagy más termék minősítésére, tekintettel arra, hogy a minősítést a földművelésügyi miniszter rendelete alapján kell végezni és a forgalmazást engedélyeztetni. A KvVM rendelet hatálya kiterjed a biohulladék-kezelő telep létesítésével, kialakításával és üzemeltetésével kapcsolatos feltételekre. 2 Nem vonatkoznak az előírások a mező- és erdőgazdasági tevékenység során keletkező felszínen visszamaradó növényi maradványokra, valamint a hulladéklerakókban természetes módon keletkező biogázra. A rendelet hatálya az állati hulladékra csak annyiban terjed ki, amennyiben arról külön jogszabály másképp nem rendelkezik. A rendelet meghatároz néhány definíciót, így a biohulladékét és a zöldhulladékét. A rendelet alkalmazásában: biohulladék: minden olyan növényi és állati eredetű szerves hulladék, amely aerob vagy anaerob úton biológiailag lebomlik vagy lebontható zöldhulladék: olyan biohulladék, amely kertekből, parkokból származik [(fanyesedék, ág, gally, fű, lomb (úttisztításból származó hulladék kivételével), fűrészpor, faforgács, és egyéb fás hulladék]. Fontos szabálya fűződik a jogszabálynak a stabilizált biohulladékhoz, amely a kevert hulladékból (kevert hulladék: a hulladékok jegyzékéről szóló 16/2001. (VII. 18.) KöM rendelet alapján EWC kóddal jelölt hulladék), illetve a maradék 9

11 A KOMPOSZTÁLÁS JOGI ÉS MŰSZAKI SZABÁLYOZÁSA hulladék mechanikai-biológiai kezeléséből származó hulladék. Ez a jogszabály a komposztálás fogalmát lényegesen szűkíti az FVM rendelethez képest, amikor csak a szelektíven gyűjtött biohulladék ellenőrzött körülmények között, oxigén jelenlétében történő autotermikus és termofil mikro- és makroorganizmusok segítségével történő - biológiai lebontását határozza meg. 2 Új fogalom a házi (kiskerti) komposztálás: a háztartásból származó biohulladék saját kertben történő komposztálása, valamint a kész komposzt felhasználása saját célra, és a stabilizálás: biohulladék bomlóképességének csökkentése olyan mechanikaibiológiai eljárással, amelynek következtében a szagemisszió minimalizálódik a légzési intenzitás egyidejű csökkenése mellett; kezelt biohulladék: a biológiai kezelés során keletkezett komposzt, illetőleg szilárd lebontási maradék; Alapfeltétel, hogy komposztálás esetén a biohulladékot a keletkezés helyén elkülönítetten kell gyűjteni, és el kell kerülni annak egyéb hulladékkal vagy anyaggal való szennyeződését. A biohulladék elkülönített begyűjtését követően azt kezelni kell. A biohulladékkezelő telep létesítése telepengedély-köteles tevékenység. A biohulladék-kezelő telep létesítésénél figyelembe kell venni: az ellátott körzet nagyságát, pl. a lakosszámot, ingatlanszámot, a hulladéktermelők számát, a kezelni tervezett hulladék összetételét, mennyiségét, ami befolyásolja a kezelőtelep tervezett kapacitását, a kezelőtelep közlekedési kapcsolatát, közműigényét, a hulladék ártalmatlanítását szolgáló létesítményekkel való kapcsolatát (közlekedési, forgalomtechnikai stb.), gazdaságossági szempontokat. A biohulladék-kezelő telep működését üzemeltetési szabályzatban rögzítik. Ez vonatkozik az adminisztrációra, ezen belül a szállítás rendjére, a hulladékfajták mennyiségi és minőségi nyilvántartására, a hulladékkezelés rendjére, a munkavégzés munkavédelmi kérdéseire, a tűzvédelmi szabályok betartására, a nyitvatartásra. 10

12 A KOMPOSZTÁLÁS JOGI ÉS MŰSZAKI SZABÁLYOZÁSA A kezelő telep kialakításának feltételeinél figyelembe kell venni a felszín alatti vizek minőségét érintő tevékenységekkel összefüggő egyes feladatokról szóló 33/2000. (III. 17.) Korm. rendelet szabályait is. Ha a biohulladék-kezelő telep lakosságnál keletkező biohulladékot is fogad, úgy annak működési rendjéről az önkormányzat, illetőleg az üzemeltető tájékoztatja a lakosságot. A tájékoztatásnak tartalmaznia kell a leadható hulladék fajtáira, mennyiségére vonatkozó információkat, az igénybevétel feltételeit (szállítás, nyitva tartás, ingyenesség stb.), tájékoztatást a létesítmény használatának előnyeiről, a káros környezeti hatások megelőzésének módjairól stb. Hazai viszonyok között a komposzt iránt jelenleg a kereslet mérsékelt, ezért a komposzt értékesítése nehéz feladat. Értékesítési lehetőség hiányában a komposzt egyik felhasználási lehetősége a régi rekultiválandó lerakók felületének borítása. A rekultiválás az előírások szerint mintegy 1 m vastag réteg kialakítását jelenti. A legfelső záró rétegnek mindenképpen termőképes talajnak kell lennie, amelyhez a komposzt felhasználható. 2 Megjegyzés: A biohulladéknak van olyan része, amely nem kerül szelektíven gyűjtésre és így komposzt előállításra, illetőleg anaerob biológiai lebontásra, mert erre a célra nem alkalmas (pl. mert biológiailag lebomló anyagtartalmú, azonban más anyaggal szennyezett vagy olyan apró darabokból áll, hogy nehéz a szelektálása). Ez a maradék hulladék. Az ilyen biohulladékot, illetve kevert hulladékot lerakás előtt mechanikai-biológiai eljárással stabilizálni kell vagy energiahordozóként történő felhasználását kell biztosítani. A rekultiválási réteg egyik részéhez nem a legfelső záró felülethez, használható stabilizált biohulladék és stabilizált maradék hulladék is. Ez a felhasználási mód nem engedélyköteles, ha a stabilizálás telephelyen belül történik és, ha az adott területen annak mértéke nem haladja meg a 200 t/ha szárazanyag mennyiséget. A stabilizálással kielégíthető az az előírás, hogy a lerakásra kerülő hulladékot előkezelésnek kell alávetni, de egyidejűleg az is teljesül, hogy a biológiailag lebomló szervesanyag-tartalmú hulladék lerakását csökkenteni kell, hiszen a stabilizálás által a lebomlás (legalább is nagyrészt) teljesül. 11

13

14 3. A ZÖLD- ÉS BIOHULLADÉK KOMPOSZTÁLÁSSAL KAPCSOLATOS ÖNKORMÁNYZATI ÉS LAKOSSÁGI FELADATOK A zöld- és biohulladékkal kapcsolatos feladatokat követelményeket a hulladékgazdálkodási törvény és végrehajtási jogszabályai egyértelműen meghatározzák. Az általános alapszabályok ezekre a hulladékokra is érvényesek, vagyis: A hulladékban rejlő anyag és energia hasznosítása érdekében törekedni kell a hulladék legnagyobb arányú ismételt felhasználására, a nyersanyagoknak hulladékkal történő helyettesítésére. A keletkezett hulladékot, ha az ökológiailag előnyös, műszakilag lehetséges és gazdaságilag megalapozott, hasznosítani kell. Ezt a célt szolgálja a komposztálás. Amennyiben a hasznosítás gazdasági és technológiai feltételei adottak, a hulladékot a hasznosítás elősegítése érdekében a hasznosítási lehetőségeknek megfelelően elkülönítve kell gyűjteni (szelektív hulladékgyűjtés). Ártalmatlanításra csak az a hulladék kerülhet, amelynek anyagában történő hasznosítására vagy energiahordozóként való felhasználására, a műszaki, illetőleg gazdasági lehetőségek még nem adottak, vagy a hasznosítás költségei az ártalmatlanítás költségeihez viszonyítva aránytalanul magasak. 3 A hulladékgazdálkodási törvény meghatározza a fogyasztó és az ingatlantulajdonos feladatait is, így a lakosságra vonatkozó szabályok a következők szerint foglalhatók össze: Az ingatlan tulajdonosa (birtokosa vagy használója) köteles az ingatlanán keletkező települési szilárd hulladékot az előírások szerint a környezet szennyezését megelőző, károsítását kizáró módon gyűjteni, továbbá az annak begyűjtésére feljogosított hulladékkezelőnek átadni. Az ingatlantulajdonos a települési hulladék egyes összetevőit (pl. a biohulladékot) az önkormányzat rendeletében előírtaknak megfelelően köteles elkülönítetten, a környezet veszélyeztetését kizáró módon gyűjteni; a meghatározott begyűjtőhelyre vinni vagy a begyűjtésre feljogosított hulladékkezelőnek átadni. A fogyasztó köteles a szervezett hulladékbegyűjtést, ideértve a szelektív hulladék begyűjtési rendszereket is igénybe venni. Szigorú előírásokat fogalmaz meg a törvény a települési önkormányzatokra: A települési önkormányzat kötelezően ellátandó közszolgáltatásként az ingatlantulajdonosoknál keletkező települési hulladék kezelésére hulladékkezelési közszolgáltatást szervez és tart fenn. A közszolgáltatás kiterjedhet begyűjtőhelyek hulladékgyűjtő udvarok, átrakó- 13

15 KOMPOSZTÁLÁSSAL KAPCSOLATOS FELADATOK állomások, gyűjtőpontok -, előkezelő és hasznosító - válogató, komposztáló stb. telepek létesítésére és működtetésére is. A települési önkormányzat a helyi feltételekhez igazodva, rendeletében előírhatja a települési szilárd hulladék egyes összetevőinek szelektív gyűjtését, közszolgáltatás keretében történő begyűjtését, illetőleg meghatározhatja az erre vonatkozó részletes szabályokat. Az előző általános követelmények teljesítése a biohulladék kezelésének esetében tehát az önkormányzat részéről a közszolgáltatás keretében megszervezett szelektív hulladékgyűjtés, és annak kihirdetése helyi rendeletben, míg a lakosság részéről annak igénybevételét jelenti. 3 A szelektív hulladékgyűjtés megoldása többféle lehet hulladékudvar, háztól történő elkülönített begyűjtés, a lakosság részére pedig fennáll annak a választási lehetősége, hogy a saját biohulladékát maga kezeli, komposztálja. A végrehajtási jogszabályok részletes előírásokat is tartalmaznak a szelektív gyűjtésre vonatkozóan, amelyek közül a hasznosítható hulladék -ra vonatkozókat kell alkalmazni a biohulladékra: A települési hulladék gyűjtése és tárolása csak zártan, gyűjtőedényben, illetve más edényzetben vagy ideiglenes tárolásra szolgáló berendezésben (pl. konténerben) történhet, a további kezelésnek megfelelő módon elkülönítve. A települési szilárd hulladék gyűjtésére szolgáló gyűjtőedényt a szolgáltatással érintett ingatlanon belül kell tárolni. A hulladékgyűjtő udvar, illetve gyűjtősziget használatáért a közszolgáltatást igénybe vevő ingatlantulajdonos számára a közszolgáltatás díján felül külön díjazás nem számítható fel. Elkülönített gyűjtés esetén az elkülönítetten gyűjtött, biológiailag lebontható hulladék szervezett begyűjtésének és elszállításának feltételeit az önkormányzat rendeletben szabályozza. 14

16 4. A ZÖLD- ÉS BIOHULLADÉK BEGYŰJTÉS LEHETSÉGES MÓDJAI, AZOK ALKALMAZÁSI FELTÉTELEI A települési szilárd hulladék biológiailag lebomló szervesanyag-tartalma döntő többségben zöld-, illetőleg biohulladékból tevődik össze. A zöld- és biohulladékot célszerű már a keletkezés helyén a háztartáson belül elkülönítetten gyűjteni, természetesen igazodva ahhoz, milyen a hulladékkezelési közszolgáltatás keretében a biohulladék begyűjtés és elszállítás rendszere (ha ilyen megoldást az önkormányzat biztosít). A lakóingatlanon belüli szelektív gyűjtés minimálisan azt igényli, hogy a közszolgáltató szállítóeszközéhez illeszkedő gyűjtőedénnyel rendelkezzen a lakos, vagyis pl. biztosított legyen egy második gyűjtőedény erre a célra. Hogy pontosan milyen gyűjtőedény rendszeresítése a legcélszerűbb, azt a közszolgáltató gyűjtőrendszere határozza meg, hiszen az ingatlanon történő gyűjtés eszközeit legyen az biohulladék vagy vegyesen gyűjtött hulladék a közszolgáltató gyűjtőjárművének kell kiürítenie. Ezt a szabályt csak abban az esetben kell figyelembe venni, ha a biohulladékot saját célra használja fel a lakos (pl. állattal feletetés vagy saját célra komposztálás). A szóba jöhető megoldások: a biohulladékot a lakóingatlanról a közszolgáltató gyűjti be, megadott időközönként., a biohulladékot a lakos szállítja el a közszolgáltatás részeként működő hulladékgyűjtő udvarba vagy komposztálótelepre, a lakos saját ingatlanán maga kezeli biohulladékát, 4 A biohulladéknak a lakóingatlanról a közszolgáltató által történő begyűjtése olyan gyűjtőedényt igényel, amely biztosítja a hulladék biztonságos gyűjtését és a gyűjtő célgépbe történő ürítését is lehetővé teszi. Az edény megválasztásánál a keletkező mennyiség függvényében tekintettel az ürítési gyakoriságra, valamint a hulladék bomlására az edénytérfogat megválasztása fontos tényező. A biohulladék elkülönített gyűjtése mellett tekintettel arra, hogy a háztartásban keletkező hulladék kb %-a biohulladék természetesen továbbra is szükség van a többi hulladék gyűjtésére és elszállítására és ehhez szabványos gyűjtőedényre. Ha a biohulladékot a lakos szállítja el a közszolgáltatás részeként működő hulladékgyűjtő udvarba vagy komposztálótelepre, az elszállítási gyakoriságot a lakos maga szabhatja meg, érdemes azonban a szaghatások elkerülése érdekében ezt rendszeresen megtenni, figyelemmel a fogadó létesítmények nyitvatartási idejére. A gyűjtéshez a saját beszállítás esetén is szükséges saját gyűjtőedény rendszeresítése. 15

17 A ZÖLD- ÉS BIOHULLADÉK BEGYŰJTÉS LEHETSÉGES MÓDJAI A legegyszerűbb megoldás, amikor a lakos saját ingatlanán maga kezeli biohulladékát (házi komposztálás). Már a biohulladék szelektív gyűjtésének bevezetése előtt fel kell mérni azt, milyen mennyiségű és összetételű, szerkezetű biohulladék keletkezésével és begyűjtésével kell számolni egy település esetében. Ezt a felmérést célszerű a közszolgáltatónak elvégeznie, és legalább a következő szempontokra figyelemmel kell azt megvalósítani: milyen számú lakóingatlanról kell megoldani a begyűjtést, ezen belül milyen a családiházas, zárt beépítésű övezetek aránya, milyen a lakosok életvitele, milyen és mennyi biohulladék keletkezésével kell számolni. 4 A lakóingatlanok és az ott élők száma befolyással van a begyűjtendő hulladék mennyiségére, főleg a háztartásban (konyhában) keletkező zöldség- és gyümölcsmaradékra. A zárt beépítésű területekről a konyhai hulladék teljes mennyisége a gyűjtőedénybe kerül, szelektív biohulladék gyűjtése esetén az e célra rendszeresített edénybe. A családi házas övezetek esetében a konyhai hulladékon kívül a kertben (virágos és/vagy veteményes) keletkező zöldhulladék is keletkezik. Hogy ez biohulladékot befogadó gyűjtőedénybe kerül-e vagy saját felhasználásra (házi komposztálás), ezt a felmérésnek kell kiderítenie (és függ attól is, hogy a közszolgáltatás keretében tervezett biohulladék gyűjtése milyen költségeket jelent a lakosok számára). A lakosok életvitele befolyással van biohulladékuk kezelésére is: a több idővel rendelkező, kisebb jövedelmű lakosok, valamint azok, akik nem csak saját célra termelnek növényeket, nyitottabbak a biohulladék saját kezelésére. A keletkező biohulladék mennyiségét jelentősen befolyásolja a lakóingatlanok növényesítettsége. Nem csak azt kell azonban figyelembe venni milyen arányban fedi növényzet a területet, azt is számításba kell venni, hogy ebből milyen a fák, bokrok és a lágyszárúak aránya. A fák, bokrok tavasszal-ősszel jelentenek biohulladékot (nyesésből származó gallyak), amit célszerű aprítani, míg a fű és a kisebb méretű zöldségek, gyümölcsök és virágok nagyobb nedvességtartalmú nyiradékot jelentenek. A közszolgáltatónak kell döntenie arról természetesen az önkormányzat beleegyezésének megszerzése mellett, hogy milyen módszert választ a szelektív gyűjtéshez. A cél, hogy a biohulladék ne kerüljön a hulladéklerakóba, vagyis ne vegyesen gyűjtött hulladék begyűjtésére kerüljön sor, és az elkülönítetten gyűjtött biohulladék hasznosítható legyen. A lakóingatlanok esetében legegyszerűbben és legolcsóbban a zsákos megoldás bevezetésével oldható meg a szelektív gyűjtés az év nagyobb részében, amit a tavaszi és őszi időszakban kiegészíthet a zsákban 16

18 A ZÖLD- ÉS BIOHULLADÉK BEGYŰJTÉS LEHETSÉGES MÓDJAI nem elhelyezhető nyesedék külön gyűjtésének megszervezése. A nyesedéket az ingatlantulajdonos rendezetten összerakva, kötegelve a szállítás üteméhez igazodóan ideiglenesen tárolja, külön gyűjtőedény nélkül. A zsákos gyűjtés bevezetése esetén a zsákok begyűjtése történhet tömörítős célgéppel, illetve laza állapotban konténeres gyűjtőjárművel vagy nyitott platós tehergépjárművel. A zsákokat minimálisan hetente egyszer be kell gyűjteni. A tavaszi-őszi, zsákban nem elhelyezhető nyesedék összegyűjtését ebben az időszakban ugyancsak hetente egyszer ajánlatos megvalósítani. Ezt a hulladékot konténeres célgéppel vagy nyitott platós tehergépjárművel lehet gyűjteni és szállítani. A biohulladék szelektív gyűjtésének bevezetését nem feltétlenül kell a település teljes területére kiterjeszteni, megvalósítható ez oly módon is, hogy csak egyes lakóövezetekre terjeszti ki azt az önkormányzat. Ugyancsak praktikus eltérés javasolható a beépítés különbözőségére figyelemmel. Ilyen differenciált megoldás lehet a családi házas övezetek számára a nyesedék begyűjtésének külön megoldása akkor, amikor egyébként a település teljes egészére megoldják a zsákos gyűjtést. A zöld-, illetve a biohulladék begyűjtése egymástól elkülönített, független logisztikai rendszer kiépítését igényli. A zöldhulladék részben a kertes építési övezetekben, részben a közterületi és intézményi parkfelületeken, részben pedig az erdősített városi zöldfelületeken keletkezik, valójában a települési hulladékból minden nehézség nélkül külön begyűjthető és szállítható, attól elkülönített rendszerben megvalósítható (önálló vállalkozásként is). Tekintettel arra, hogy a zöldhulladékok keletkezésének jellemző időszaka a tavaszi és őszi időszak, a gyűjtés-szállítás gyakoriságát ezekre az időszakokra célszerű koncentrálni. Ez azt jelenti, hogy a begyűjtést hasonlóan a szervezett lomtalanításhoz évente két alkalommal (tavasszal és ősszel) célszerű megvalósítani, az adott időszakokban előre meghatározott körzetenkénti ütemezéssel. A körzetek kijelölését az önkormányzat és a szolgáltató együttesen határozza meg. A tavaszi és őszi zöldhulladék begyűjtéséről, az egyes körzetek kiszolgálásának időbeni ütemezéséről a lakosságot megfelelő módon tájékoztatni kell. A begyűjtött zöldhulladék egyenesen a komposztáló létesítmény(ek)be kerül, ahol utóválogatás nélkül, de előkezelést (aprítást) követően közvetlenül komposztálható. A használatos gyűjtő-szállító célgépek a hagyományos hulladékgyűjtésben alkalmazott konténeres gyűjtőjárművek, vagy nyitott platós tehergépjárművek. A biohulladék gyűjtése a szelektív hulladékgyűjtés megvalósításának függvénye. A szelektív gyűjtési rendszer egyaránt tartalmaz hulladékudvarokat, valamint lakóházakhoz, intézményekhez kötött egyedi elhordásos módszereket. Lényegében ezek kombinációja. A biohulladék elkülönített gyűjtésének lehetőségére a lakóházon (telken) belüli egyedi gyűjtési pontoknál, illetve a hulladékudvarokban van 4 17

19 A ZÖLD- ÉS BIOHULLADÉK BEGYŰJTÉS LEHETSÉGES MÓDJAI mód. Az ilyen módon szelektíven gyűjtött biohulladék, amely továbbra is óhatatlanul fog tartalmazni bizonyos mennyiségű zöldhulladékot (kertekből fű, lomb), hagyományos hulladékgyűjtő célgépekkel begyűjthető és szállítható. 4 A biohulladék szelektív gyűjtésére rendszerint a normál szabványedényzetet alkalmazzák (többnyire 120, vagy 240 l-es műanyag szabványedények). A biohulladék komposztálással történő feldolgozásához az anyag előzetes, tisztító célú válogatása (kézi válogató szalagon) nélkülözhetetlen. Az alkalmazott gyűjtési rendszert, mivel a kiszolgáló célgépek azonosak, célszerű a hagyományos, a szelektív gyűjtés maradékainak gyűjtésére szolgáló rendszerhez illesztve kialakítani, de eltérő járatrendszerben üzemeltetve is megtervezhető. A külföldi tapasztalatok alapján a szelektíven gyűjtött biohulladék gyűjtési gyakorisága szokásosan heti egy alkalom. Nagyobb tárolási időtartam közegészségügyi szempontból nem elfogadható (viszonylag gyorsan beindulnak a szervesanyagok bomlási folyamatai, különösen nyári időszakban). Ennek megfelelően kell a telepítendő gyűjtőedényzet űrtartalmát is megválasztani. Az elszállítás gyakoriságát a 16/2002(IV.10.) EüM rendelet bek. értelmében kell biztosítani. 18

20 5. A ZÖLD- ÉS BIOHULLADÉK KOMPOSZTÁLÁS TECHNOLÓGIÁJA, ALKALMAZÁSI FELTÉTELEI ÉS MÓDSZEREI 5.1 A komposztálásról általában A komposztálás szelektíven gyűjtött biohulladék ellenőrzött körülmények között, oxigén jelenlétében történő autotermikus és termofil biológiai lebontása, mikro- és makroorganizmusok segítségével. A komposztálás a települési (kommunális), illetve bizonyos termelési hulladékok (pl. élelmiszeripari, mezőgazdasági hulladékok) feldolgozására alkalmas, irányított, aerob biokémiai eljárás. Meghatározott feltételekkel olajok és zsírok feldolgozására is használható. A folyamatban résztvevő heterotróf mezofil és termofil mikroorganizmusok enzimrendszerei a szerves anyagokat biológiai oxidáció útján lebontják és ennek eredményeképpen stabil szerves anyagok, valamint szervetlen ásványi anyagok keletkeznek. Az eljárás végterméke földszerű, kb % nedvességtartalmú anyag (komposzt), amely humuszképző szerves anyag és növényi tápanyag-tartalma miatt (pl. foszfor, nitrogén, kálium, nyomelem) a talaj termőképességének növelésére hasznosítható. A mezofil termofil mezofil mikrobiológiai lebontási, átalakulási szakaszok eredményeképpen a hulladékban lévő patogén mikroorganizmusok nagy része elpusztul, a jól szabályozott folyamat eredményeképpen a hulladék esetleges fertőzőképessége megszűnik. Az érlelés során elszaporodik a gombákkal reprezentált makro fauna, megkezdődik a humin anyagok képződése a humifikáció, ami végül is az anyag hasznosításának folyamán zárul. A komposztálással csak a mikroorganizmusok számára hozzáférhető és toxikus anyagot nem tartalmazó szerves hulladékok bonthatók, ezért különösen fontos, hogy a kiindulási anyagban toxikus nehézfém vagy toxikus szerves anyag ne vagy csak minimális mennyiségben legyen (feldolgozás előtti hulladék minőségének ellenőrzése). 5 A komposztálás folyamatát döntően befolyásoló tényezők technológiailag jól szabályozhatók (komposztálandó anyag minősége, C és N tartalma, aprózottsága és homogenitása, a nedvességtartalom, a levegőellátottság, a hőmérséklet, a phérték) 19