2 Korinthus 9,7. Élõ Gyülekezetek. rdély történelmi eseményeirõl, a történelmi egyházak életérõl

Átírás

1 Ki-ki amint eltökélte szívében, úgy adjon, ne kedvetlenül vagy kényszerûségbõl, mert a jókedvû adakozót szereti az Isten. 2 Korinthus 9, Augusztus II. Évf. 4. Szám Élõ Gyülekezetek zeretné ha befektetése a lehetõ legmagasabb hozamot érné el, minden kockázat Skizárásával? Szeretné a pénzét egy olyan alapba fektetni, amelynek 6000 éves múltja tanúskodik arról, hogy mindez lehetséges? Ha ezt egy reklám szövegeként olvasnánk bizonyára kiváncsivá tenne minket. Talán sok esetben nem gondolunk arra, hogy az adakozásról, az Úr munkájába fektetésrõl nyugodtan elmondhatjuk: megéri. Brian Gunning az adakozásnak erre és néhány hasonlóan fontos jellemzõjére hívja fel a figyelmet, melyeket az apostoli levelekben figyelt meg a gyülekezetek finanszírozásával kapcsolatban. z adakozás olyan problémája a gyülekezeteknek, akárcsak a szeretet: mindig lehet Aés mindig kell is róla beszélni. Mit jelent az adakozás? Mi a különbség az adakozás és az áldozat között? Szükség van-e arra, hogy adakozzunk? Kiket hív fel az Ige adakozásra? Mennyit adjunk? Ki/Mi részesülhet az adományból? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresi a választ az író a Kegyelem és Igazság c. folyóirat 1939-ben megjelent cikkében. Az írás aktualitását ma sem tagadhatja senki. A cikk olvasásakor segítséget jelenthetnek a feltett kérdések. Talán érdemes megvizsgálni - a kérdéseket összevetve a cikkben található válaszokkal és a saját elképzelésünkkel, gyakorlatunkkal -, hogy vajon mi Isten ránk vonatkozó szándéka és akarata. Tartalom: A helyi gyülekezet finanszírozása 2. oldal Adakozás és áldozat (I. rész) 3. oldal gyakorlati keresztyénségnek egy olyan területérõl esik szó ebben az írásban, ahol a Ahelytállás ma talán nem tûnik olyan lényeges kérdésnek. Hogyan bánjunk a gyengékkel, erõtlenekkel, öregekkel? Milyen kifogást hozunk, amikor arról van szó, hogy az idõs szülõkrõl, az özvegyekrõl kellene gondoskodni? A kényelem, a haszon és a gazdagság el tudja tompítani a gyakorlati, krisztusi szeretetet? A bibliai tanítást szemlélve a rövid cikk olvasásakor elgondolkozhatunk, hogy hogyan éljük mindennapjainkat, milyen bizonysága vagyunk annak a szeretetnek amit Krisztustól kapunk. Korbán 5. oldal ország Arad Oradea gyszalonta Satu Mare Nagyfalu Mures Erdély Zalau Timisoara Deva mesvár Erdély Alba lulia rdély történelmi eseményeirõl, a történelmi egyházak életérõl Esokat Ukraine hallani. A médiákon keresztül viszonylag bõven jutnak el információk hozzánk. Azt hiszem: ugyanakkor sokan vagyunk olyanok, akik az erdélyi evangéliumi gyülekezetekrõl, testvéreink Baia Mare életérõl keveset tudunk. Szeretnénk megragadni az alkalmat, a lehetõséget közösségek bemutatására, hogy szélesebb körben is megismertethessük Isten munkálkodásának gyümölcseit. Reméljük nem Szilágynagyfalu lesz az egyetlen. Századunk elsõ évtizedeiben élõ hitû és bibliaismerõ testvérek járták be Tîrgu Bihar Mures és Szilágy megyét, akik bizonyságtételére sokan megtértek. A híres baptista prédikátor, Kornya Mihály elõször 1904-ben jutott el Nagyfaluba, ahol elõször baptista gyülekezet alakult, hintették a magot. Késõbb, református körökbõl jövõ testvérekkel megalakult egy újabb gyülekezet (a baptista mellett), mely most Sibui bemutatkozik. A nagyfalui testvérgyülekezet biztos alapokon indult el, s az évtizedek során szépen szaporodott. Somes Cluj-Napoca Kolozsvár Isten munkája Szilágynagyfaluban 6. oldal Isten embere: Kornya Mihály 7. oldal

2 2 Élõ Gyülekezetek A helyi gyülekezet finanszírozása Még mindig az Úr munkájába való befektetésnek van a legjobb hozama. Jobb, mint a részvényeknek, a kötvényeknek vagy a befektetési alapoknak. Méghozzá 6000 éve töretlenül. "...hanem gyûjtsetek magatoknak kincseket a mennyben... mert ahol a te kincsed, ott van a te szíved is." (Mt 6,20-21) Brian Gunning A pénz csakúgy, mint a tûz és a víz kegyetlen úr, de termelékeny szolga is. Az egyház legkorábbi eseményei közül néhányban szerepe volt a pénznek. A hatalmas pünkösdi áldás (Csel 2) után óriási szükség keletkezett az új hívõk között. Az anyagi segítség olyan hívõktõl jött, akiknek volt vagyonuk. Egy másik, kevésbé kellemes esetben (5. fejezet) egy ajándék félreértésérõl van szó. Az Apostolok Cselekedetei 6. fejezetében az akkorra már érettebb hívõket az aggasztja, hogy szemmel láthatólag nem igazságosan osztják el az adományokat. Ennek végül az lett a következménye, hogy megosztották a pénzkezelés feladatát és felelõsségét. Az apostoli levelekben tanácsokat találunk a gyülekezetnek való adakozással kapcsolatban. Íme 8 megfigyelés a gyülekezet finanszírozásáról: 1. Az adakozás fontos. A hét elsõ napján mindegyikõtök tegye félre és gyûjtse össze azt, ami telik tõle (1Kor 16,2). A jó anyagi tervezés feltétele, hogy egyes dolgokat elõbb kifizessünk, és így más dolgokat tudatosan a lista aljára toljunk. Ez áll az Úr munkájára való adakozásra is. Minden hívõnek meg kell határoznia egy összeget, amit minden más kiadás elõtt az Úrnak ad. 2. Az adakozás mindenkinek a feladata. mindegyikõtök Tehát a legfiatalabb és a legidõsebb, a leggazdagabb és a legszegényebb is. Az adakozás áldásából senki sincs kizárva. Néhány keresztyén esetleg azt gondolja, hogy majd adakozik, ha gazdagabb és idõsebb lesz, pedig mindenkinek most azonnal kellene. Lehet, hogy csak zsebpénzed van, vagy amit újságkihordással keresel meg. Mégis tudsz valamit adni az Úrnak. Lehet, hogy fix jövedelmmel rendelkezel van, lehet, hogy éppen pénzügyi problémád van, de még te is tudsz adni valamit az Úrnak. 3. Az anyagi helyzet szerinti adakozás. azt, amit telik tõle. Nem tudjuk odaadni, amink nincs. Istent nem a mennyiség érdekli. Õ ismer minden szükséget, beleértve a mienket is. Mégis, a macedóniaiak nagy szegénységébõl a tisztaszívûség gazdagsága lett (2Kor 8,2). 4. Bõségesen kell adakozni. Akiket Isten kegyelme megérintett, azokat ugyanaz a nagylelkûség kellene hogy jellemezze, mint magát Istent. Pál Salamon bölcsességére támaszkodva (Péld 11,25) így tanítja a korintusbelieket: aki szûken vet, szûken is arat, és aki bõven vet, bõven is arat. (2Kor 9,6) A keresztyén gondolkodásban nincs helye az olyan jogi csûréscsavarásnak, ami arra irányul, hogy minél kevesebbet adhassunk. 5. Jókedvûen adakozzunk. Mindenki úgy adjon, ahogy elõre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerûségbõl, mert a jókedvû adakozót szereti az Isten. (2Kor 9,7) Az, hogy lehetõségünk van adni az Úrnak, örömmel kellene, hogy eltöltsön minket. A szószakértõ (W. E. Vine) szerint a jókedvû itt valójában: hahotázó. 6. Az adakozás megsokszorozza az áldást. Figyeljük meg Pál szavait a 2Kor 9,8-14-ben: bõségben éljetek, minden szükségessel rendelkezzetek, megsokasítja, megszaporítja, meggazdagodtok, bõség, túláradó, jószívû, Isten jósága bõven kiáradt. Az adakozás nem csak betölti a szükségleteinket, hanem az azt követõ áldás sokszorosan meghaladja az adakozás mértékét. 7. Az adakozás az örökkévalóságra szóló befektetés. Ezt az Úr Jézus tanította a Lukács 16,9-ben. Lehet barátokat szerezni a hamis mammonnal, hogy amikor elfogy, befogadjanak titeket az örök hajlékokba. Azt a pénzt, amit az Úr munkájára adunk, hogy segítségével terjedjen az evangélium, viszont fogjuk látni a mennyben, hálás barátokkal együtt, akik a mi adakozásunknak köszönhetõen találták meg a Megváltót. 8. Az adakozás dicsõítés. Megint csak a 2Kor 9,15-ben olyan adakozást látunk, melyet egy Istentõl kapott még nagyobb ajándék motivál. Maga a pénz össze sem hasonlítható a kimondhatatlan ajándékkal. Mégis, a valódi odaadás próbája az, hogy hogyan kezeljük a pénzünket. A mai egyháznak megdöbbentõen sötét a pénzügyi múltja. A hatalmas adománykérések és adománygyûjtési manipulációk botrányosak. De talán még szomorúbb, amikor gyülekezetek nem engedhetik meg maguknak, hogy nagyvonalúan fizethessék a munkásaikat, befektessenek az evangelizációba, vagy elfogadható gyülekezeti termet béreljenek. Beszélhetsz odaadásról, de itt dõl el, mi is van belül. UPLOOK 1996 november

3 1999 AUGUSZTUS 3 KEGYELEM és IGAZSÁG " A tö rv é n y M ó z e s á l ta l a d a to tt, a k e g y e l e m és az igazság pedig Jézus Krisztus által lett." (János evang. 1:17) Adakozás Kárpátaljai írás és áldozat I. Kivonat a VII. kötetbõl (1939) Az adakozás olyan problémája a gyülekezeteknek, akárcsak a az úgynevezett elsõ szeretet, mely nemcsak szívüket, hanem a zseszeretet: mindig lehet és mindig kell is róla beszélni. Mindkét büket is megnyitja. Valóban áldozatosan adakoznak, mert érzik -és dologban ébren kell tartani a hívek lelkiismeretét, nehogy felettébb helyesen érzik -, hogy - bár Istent nem lehet megfizetni - az Õ túlellanyhuljanak ezeknek a gyakorlásában. áradó szeretetével szemben nékik is tenni kell valamit. Az Ótestamentumban azt olvassuk, hogy az Úr tized adását Az elsõ szeretet azonban több-kevesebb idõ múlva megcsaprendelte el Izráelben. A mai gyülekezetekben is többé-kevésbé gya- pan, és ezzel együtt az adakozás is. A világi szellem egy kis résen iskorlatban van ez a szokás, pedig a szó eredeti értelmében ez nem mét bejut a szívbe, amely azt mondja: "Törõdj többet magaddal! Ne helytálló. Részben azért, mert a zsidók a tizednél sokkal többet ad- vonj meg mindent magadtól! Ki tudja azt, hogy mennyit adsz?" Nem tak, másrészt pedig a tized adása az újtestamentumi gyülekezetek- veszik észre, hogy ez a Sátán hangja, s hogy ezzel Istent csalják ben sem az Úr Jézus, sem az apostolok által az adakozás alapjául meg. Péter is így dorgálja meg Anániást: "Miért foglalta el a Sátán a nincsen elrendelve. te szívedet, hogy megcsald a Szent Szellemet? Nem embereknek Nézzük meg hát elõször, mi a tized! Legelõször Ábrahámról hazudtál, hanem Istennek" (Csel 5,3-4). olvassuk, hogy Melkisédeknek tizedet adott, amikor az megáldotta Most nézzük meg, hogy mi mindent adtak még Izráel fiai a tiõt (1Móz 14,20). Késõbb pedig Jákób ígér tizedet Istennek, ha zeden kívül! "Mindaz, ami az anyja méhét megnyitja, enyém legyen, megáldja és megõrzi õt az útján (1Móz 28,22). Mindkét eset olyan és minden hímbarmod is, amely a te tehenednek vagy juhodnak elsõ idõben történt, amikor Isten még semmit sem rendelkezett a tized fajzása. De a szamárnak elsõ vemhét juhon váltsd meg, ha pedig felõl. Felmerül hát a kérdés, mi indította Ábrahámot és Jákóbot ép- nem váltod, szegd a nyakát. Fiaid közül minden elsõszülöttet megpen tizedadásra? Kétségtelenül az, hogy tudatában voltak annak a válts" (2Móz 34,19-20). Tehát minden elsõszülött állatot az Úrnak nagy ténynek, hogy minden áldás Istentõl származik, s hálaérze- kellett adni. A kevésbé értékes szamár vemhét egy értékesebb állattal tüket a tizedadásban akarták szemmelláthatólag is kinyilvánítani kellett megváltani. Gondoljuk meg, hogy akár kis, akár nagy álugyanúgy, mint Ábel a bárány feláldozásában. Mindhárman Is- lat állománnyal bírt valaki, mekkora áldozatot - hogy úgy tennek választott emberei voltak, s lelkükön keresztül megérez- mondjam: veszteséget - jelentett reá nézve Isten eme követék, mi felel meg legjobban Isten akaratának. telményének kielégítése. Késõbb több helyen olvassuk Mózes könyveiben, hogy a De még ez sem minden. Gondoljunk arra a sokféle föld vetésének, az olajnak, a mustnak és a fa gyümölcsének elsõ áldozatra: étel-, ital-, tûz- és hálaáldozatra, bûnért, vétermése, továbbá minden állatnak elsõ fajzása az Úré tekért, tisztulásért és még sok-sok más okból hozott állegyen (4Móz 18,12-13). Tehát ha valaki földet vásárolt, s dozatra, amikor mindig egy - az Isten által meghatározott azt bevetette, a gabona, az olaj stb. elsõ termése nem volt - állatot kellett áldozni. Mennyi értéket képviselt ez egy év az övé. Ha szõlõt, gyümölcsfát ültetett, s évekig alatt?! Azután a három fõünnepen, vagyis a kovárt a termésre, az elsõ szõlõ- és gyümölcsszüret vásztalan kenyerek, a hetek ünnepén és a sátoros nem illette õt, hanem azt Isten Lévi fiainak adta ünnepen minden férfiúnak meg kellett jelenni az örökségül, ezt mondván: "Az õ szolgálatjokért va- Úr elõtt, s itt azt olvassuk: "De üres kézzel senki se ló osztályrész ez, amellyel teljesítik õk a gyülekezet jelenjen meg!" (2Móz 13,15; 34,20; 5Móz 16,16). sátorának szolgálatát" (4Móz 18,21). Erre a ren- Tehát ez is áldozattal járt! Hány hívõ jelenik meg a legnadelkezésre pedig azért volt szükség, mert amint az elõzõ (20.) gyobb ünnepen: az Úr haláláról való megemlékezés napján üres versben olvassuk, rájuk nézve ezt a törvényt szabta meg: "Az õ kézzel Isten színe elõtt?! földjükbõl (vagyis az Izráel többi törzsének földjébõl) örökséged Olvassuk továbbá, hogy minden hetedik év szombatév volt, a- nem lesz, sem osztályrészed nem lesz néked õ közöttük. Én vagyok a mikor a földeket, szõlõket egyáltalában nem volt szabad megmûte osztályrészed és a te örökséged Izráel fiai között." velni, hanem csak azt fogyaszthatták, amit a föld magától termett. Az idézett bibliai versekbõl tehát világosan megértjük, hogy Minden 7x7, vagyis 49 év után az ötvenedik volt a kürtölés éve. Erre Isten szolgái, akik a sátorban foglalatoskodtak, semmi földi vagyon- ugyanaz a törvény szólt, mint a szombatévre. Ilyenkor tehát két egynal nem bírtak, s megélhetésüket gyermekeikkel együtt (11. v.) kizá- másutáni évben nem mûvelhették a földeket. A szombatév végén a rólag az Izráel fiai által behozott tized képezte. Vajon hány - úgy- rabszolgákat szabadon kellett bocsátani, minden adósságot el kellett nevezett - Isten szolgájáról lehetne ezt ma elmondani? engedni, és a vásárolt földeket vissza kellett adni elõbbi tulajdono- Ha megmaradunk ama gondolat mellett, hogy a mai hívõk is saiknak (3Móz 25,1-23; 5Móz 15,1-18). Milyen messze vagyunk tizedet adjanak jövedelmükbõl, akkor újtestamentumi nyelven ne- mindezektõl! Igaz ugyan, hogy nem minden rendelkezésre kerül sor vezhetnénk ezt adakozásnak. Amíg Izráel népe megmaradt azokban most szó szerint, de gyakran kerülünk olyan helyzetbe, amikor szela keretekben és elrendezésben, amelyet Isten hagyott meg számára, lemiképpen cselekedhetnénk így! a tizedadással nem volt baj, legalábbis ezt nem olvassuk. Idõk múl- Ha szigorúan kutatnánk a Szentírás lapjai közt, még sok péltával azonban Isten akarata ellenére összevegyültek a pogányokkal, dára akadnánk, de elégedjünk meg ezekkel. Mégis befejezésül vizsbûnbe estek, s Nehémiás próféta így panaszkodik: "Megtudtam azt gáljunk meg még egyet. 2 Mózes 35. és 36. részeiben olvassuk azois, hogy a Léviták részeit nem adták meg" (Neh 13,10). Malakiás által kat a nagy fontosságú eseményeket, amikor Izráel népe Isten utapedig így szól az Úr: "Avagy az ember csalhatja-e Istent? Ti mégis sítása szerint berendezi a Szent Hajlékot, s Mózes felszólítja õket csaltatok engem. És azt mondjátok: Mivel csalunk téged? A tizeddel adakozásra. Megható, de meg is szégyenítõ ránk nézve a Szentírás és az áldozni valóval" (Mal 3,8). eme megállapítása: " Akit szíve önként indított mind önként A mai hívõk eljárása sokban hasonlít ehhez. Amikor megtér- hoztak ajándékokat az Úrnak" (35,29) és: " Mondták Mózesnek: nek és bûneik bocsánata felõl bizonyosságot nyernek, nagy bennük Többet hord a nép ajándékba, mint amennyi kell Parancsolta

4 4 Élõ Gyülekezetek azért Mózes se férfi, se asszony ezután ne készítsen ajándékot... Mindenki elõtt jól ismert történet az, mikor Jézus a templom és elég volt az adomány, még felesleges is" (36,4-6). Honnan van perselyével szemben leül és figyeli, ki mennyit vet abba. Mire az, hogy ma alig fordul elõ hasonló mérvû adakozás? szolgált ez a persely, és ki állította fel azt, hiszen a templom eredeti Mit gondolsz, kedves Testvérem, mibõl adta a nép ezt a ten- felszerelésében sehol sem szerepel. A választ erre megtaláljuk a 2 gernyi ajándékot? A tizedbõl talán, vagy az áldozatra szánt állatok- Királyok 12. és 2 Krónika 24. részében, ahol azt olvassuk, hogy Jóás ból? Ó, nem! Ez önmegtagadással párosult áldozathozatal volt! Az király idejében nagyon megrongált állapotban volt a templom, ezért ékszerekkel telerakott, felcicomázott keleti nõ leszedte minden ékét, elhatározta, hogy kijavíttatja azt. Megbízta Jójada papot, hogy s odahelyezte az Úr oltárára. Megtetted ezt már te is? Vagy vannak gyûjtsön a nép között, õ tehát "vett egy ládát, és annak a fedelén még rejtett kincseid, melyek nem a mindennapi élet szükségeit csinált egy nyílást, és helyezte azt az oltár mellé jobb felõl, hogy szolgálják? Ne áltasd magad azzal, hogy nem tud róla senki! A leg- abba töltsenek a papok, a templom küszöbinek õrizõi minden fõbb - Isten - látja azt, bárhová rejtetted is, s Õt csalod meg vele, pénzt, amelyet az Úr házába hoznak". Olvassuk továbbá: "A nem pedig testvéreidet. Ne tétovázz hát, vedd elõ, s helyezd Isten vezérek mindnyájan és az egész nép örömmel vitték az õ oltárára! ajándékaikat és vetették a ládába, míg megtelt". Idõnként aztán Az utóbbi felsorolt eseteket tehát méltán nevezhetjük áldozat- elvitték a ládát a király gondviselõjéhez, ahol kiürítették azt, "és nagy nak. S ha jól megfigyeljük a körülményeket, látni fogjuk, hogy mind összeg pénzt gyûjtének". a tized, mind az áldozat kizárólag Istennek vagy Isten ügyének szólt, s Ez is igen figyelemreméltó áldozat volt Izráel népétõl, s úgy abból semmi sem jutott a szegényeknek. Õróluk külön gondosko- látszik, hogy ezt a gyûjtési formát megtartották egészen Jézus dás történt, mégpedig így: "Ne arasd le egészen a te mezõdnek szé- idejéig. Hogy Jézus milyen nagy fontosságot tulajdonított ennek az lét és az elhullott gabonafejeket fel ne szedd. Szõlõdet se mezgéreld adakozásnak, kitûnik abból, hogy "leülve a templomperselynek (böngészni, összeszedegetni a maradékot) le, s elhullott szemeit se átellenében, nézte, hogy a sokaság miként vet pénzt a perselybe" szedd fel szõlõdnek, a szegényeknek és a jövevénynek hagyd meg (Mk 12,41). Úgy látszik, a bõkezû adakozás abban az idõben is azokat" (3Móz 19,9-10; 23,22). Továbbá - megvolt, ezért jegyzi meg az Írás: "Sok gazdag pedig sokat vetett mint már fent említettem - minden hetedik abba". De Jézus nem a gazdagok adományára helyezte a fõsúlyt, esztendõben a vett szolgákat szabadon kel- hanem arra a szegény özvegyasszonyra, aki - habár csak 2 fillért lett bocsátani. Ezekre vonatkozólag azt ol- vetett a perselybe - Jézus bizonysága szerint vassuk: "Ne bocsásd el õt üresen, hanem "többet vetett, hogynem mind a többi, mert terheld meg õt bõven " (5Móz 15,13-14). ez az õ szegénységébõl, amije csak volt, Látjuk tehát, hogy szép isteni rend mind betette, az õ egész vagyonát". Vajon hány volt egyikben is, másikban is. De nézzük szegény hívõrõl lehetne ezt ma elmondani? kiki az õ képessége szerint meg most, hogyan állnak ezek az Újszö- Talán egyrõl sem! vetségben és napjainkban. És itt a mai gyülekezetnek egy sarkalatos Hogy Jézus korában még szokásban adjon, az Úrnak, hibájára - helyesebben: bûnére - szeretnék volt a tized és az áldozat, az bizonyos, mert a te Iste- rámutatni. A mai hívõ gyülekezetek tagjai a jeruzsálemi templom is állt még akkor, a nednek áldása túlnyomó részben a kis- és középkeresettel fõpapok is megvoltak, s Krisztus, az Isten szerint, amelyet ád néked! bíró rétegekbõl valók, s csekély azoknak a Báránya még nem áldoztatott meg. Ami az száma, akik ezeknél jobb anyagi viszonyok Ótestamentumban a papok jövedelmét képez- között élnek. A kiskeresetûekrõl túlnyomó te, vagyis a tizedrõl, egy szót sem olvasunk az részben - sajnos - az a tévhit van elterjedve, Újszövetségben. A papok helyébe kerülõ evan- hogy nekik olyan kevés a keresetük, hogy abból géliumi munkások felõl azonban többek kö- alig tudnak rendesen megélni. Ezen a címen aztán zött úgy rendelkezik Jézus, hogy se pénzt, se semmit, vagy tényleg csak filléreket adakoznak, s útitáskát, se két ruhát, cipõt ne vigyenek ma- egyáltalában nem tartják kötelességüknek, hogy pl. a gyülekezeti gukkal, "mert méltó a munkás az õ táplálékára" helység fenntartási, világítási és fûtési költségeihez - ahol pedig lelki (Mt 10,1-14). Kétségtelen, hogy Jézus ezen utasí- táplálékukat rendszeresen veszik - valamivel is hozzájáruljanak. tása ma is áll, de csak azokra a munkásokra, akiknek Arra sem gondolnak, hogy adományaikkal támogassák az isteni küldetését az illetõk hûséges bizonyságtétele, tanításra való iratterjesztést, melynek mûködése pedig nélkülözhetetlen a alkalmas volta, az Igében való jártassága, az élet nehézségeiben gyülekezeti munkával kapcsolatban. Illetve nem helyeznek súlyt és való helytállása mellett nem éppen utolsó helyen a gyülekezet véne- nem is áldoznak arra sem, hogy iratok rendszeres küldése által inek egybehangzó bizonysága is megerõsíti. Tehát semmi esetre sem juttassák el az Evangéliumot olyanokhoz, akiknek nem tudnak azok, akik saját elhatározásukból "akarnak" Istennek szolgálni, s azt másképpen bizonyságot tenni, vagy akik szegénységük miatt nem mondják, "úgy érzik", hogy Isten õket elhívta. Ezek rendszerint mun- tudják azt megvenni. kakerülõk, a gondterhes élet tapasztalataival nem bírnak, s míg a Egyetlen szóval sem olvassuk azt az Ótestamentumban, hogy gyülekezet szeme meg nem nyílik, alaposan megterhelik azt szemé- a szegények fel lettek volna mentve akár a tized, akár a különbözõ lyükkel. Tehát ebben a tekintetben is az isteni rend és az isteni minõ- áldozatok, vagy a templomi ajándék adása alól, csak azt, hogy "kiki sítés a mérvadó, s ahol ettõl eltér a gyakorlat, ott ajánlatos vissza- az õ képessége szerint adjon, az Úrnak, a te Istenednek áldása menni az eredeti alapra! szerint, amelyet ád néked" (5Móz 16,17). Áldozatról már inkább olvasunk az Újtestamentumban. Pl. Más helyen említettük már, hogy ha valaki nem akar adni, úgy Mária Jézusért, mint elsõszülöttért áldozatot mutatott be (Lk 2,21- mindig alkalmazhatja ezt a kifogást, hogy "rendes megélhetéséhez 24). Mikor Jézus egy ördöngõst meggyógyított, Õ maga mondta az egész keresetére szüksége van", mert a mi jövedelmeinket néki: "Eredj el, mutasd meg magadat a papnak és vidd fel a te figyelembe véve senkinek sincs olyan sok, hogy az egészet maradék tisztulásodért, amit Mózes parancsolt " (Mk 1,44). A tized is, az nélkül fel ne használhatná egy család legtöbbször pazarlás nélkül is, áldozat is azonban nemsokára megszûnt a zsidók részére, mert csupán a mai "modern" igényekre hivatkozva, minden kívánságunkat amint tudjuk, a jeruzsálemi templomot Kr. u. 70-ben lerombolták, lemondás nélkül kielégítve. De ez az eljárás fösvénység, a fösvénység ugyanakkor a papság is önmagától megszûnt, s azóta sem állt pedig bálványimádás, s az ilyennek "nincs öröksége a Krisztusnak és vissza egyik sem. Krisztus követõi pedig természetszerûleg nem Istennek országában" (Ef 5,5). áldoztak, mert hittek Isten áldozatában, amely minden más áldozatot megsemmisített és érvénytelenné tett Jézus Krisztusban. (folytatás a következõ számban) 5Móz 16,7

5 1999 AUGUSZTUS 5 John A. Bjorlie akkor az az Isten Fia volt. És mégse hivat- tosítási ügynök hivatkozott nekem erre a kozott a korbánra Máriának: Amikor Jézus versre, de mint észrevettem, ez volt az meglátta ott állni anyját, és azt a tanítványt, egyetlen igehely, amelyet tudott). akit szeretett, így szólt anyjához: Asszony, De megértettük-e, hogy ez a vers arra íme, a te fiad! Azután így szólt a tanít- tanít minket, hogy gondot viseljünk a szüványhoz: Íme, a te anyád! És ettõl az órától leinkre, nagyszüleinkre? fogva otthonába fogadta õt az a tanítvány. Az, hogy rójuk le hálánkat szüleink- (Jn 19,26-27). Még akkor is, amikor a nek, azt jelenti, hogy õk tisztába tettek, kereszten szenvedett, volt arra gondja, hogy felneveltek, élelemmel láttak el, és eljön az az anyját rábízza valakinek a gondoskodá- idõ, amikor ezt viszonoznunk kell. Nehéz és sára. fárasztó napokban velünk voltak, gondot Amikor az abortusz-igenlés végigsö- Krisztus szavaival összhangban Pál viseltek ránk, és eszerint kellene nekünk is pört az Egyesült Államokon, a keresztyének mondja: Az özvegyasszonyokat, akik való- tennünk. És éppúgy, ahogyan minket megeválasza ez volt: Ez a világ elveti és meg- ban özvegyek, tiszteld. Ha pedig egy özvegy- tettek, nekünk is azt kell tennünk, ha szükgyilkolja gyermekeit, pedig a gyermek az asszonynak gyermekei vagy unokái vannak, ségük van erre. A keresztyén szociális ott- Úrtól való örökség, egy áldás. Érkezését ezek tanulják meg, hogy elsõsorban a saját honok nem azért jöttek létre, hogy ennek a örömmel kell venni, így mi gyerme- felelõsségét elpalástolják elõlünk. És keket fogunk örökbe fogadni. Gyer- ha meg is bízok valakit fizetésért, mekeket nemzünk és az Úr félelmé- hogy helyettem lássa el ezeket a ben neveljük fel õket. Mindez sokkal teendõket, a felelõsség Isten elõtt erõteljesebben szólt, mint ezer abor- még mindig az enyém: ne vesd tusz-ellenes szórólap. meg anyádat, ha megöregszik! (Péld Manapság, az eutanázia han- 23,22) Ez az én felelõsségem, mielõtt gos szóvivõi adnak lehetõséget a ke- a gyülekezeté lenne, ez az én részem, resztyéneknek, hogy nyilatkozzanak. mielõtt az államé lenne. Hogyan bánjunk a gyengékkel, erõtle- Míg a világi emberek állami innekkel, öregekkel? Be tudjuk mutatni tézményekre hárítják az otthoni kötea valódi kereszténység egyedülálló- lességek ellátását, vagy éppenséggel ságát ebben a világban? Itt most az el akarják távolítani a társadalom otthonunkban való helytállásról, bi- haszontalan, nem produktív tagjait, zonyságtételrõl beszélek. addig a keresztényeknek a szeretet Krisztus élete merõ ellentéte radikálisan más útját kell megmutatvolt azoknak az álkegyeseknek, akik niuk efelé az önzõ világ felé, mely mentesítették magukat mindenféle megveti az õsz hajat. A világ korotthoni kötelezettségük alól. Kegyes- mányzói: a kényelem, a haszon és a kedõ kortársainak ezt mondta Krisz- gazdaságosság. De a keresztények tus: Szépen félreteszitek az Isten parancso- házuk népét becsüljék meg, és hálájukat szü- erõssége: a bennük lakozó Krisztus, és velatát azért, hogy a helyébe állíthassátok a leik iránt róják le, mert ez kedves az Isten- zetésük: az Õ életének és át nem ruházható magatok hagyományait. Mert Mózes ezt nek Ha pedig valaki az övéirõl nem gon- tanításainak követése. mondta: Tiszteld apádat és anyádat, és aki doskodik, az megtagadja a hitet, és rosszabb Ezen igék olvasóinak Isten nem engyalázza apját vagy anyját, halállal bûnhõd- a hitetlennél. (1Tim 5,3-8) gedi, hogy a felelõsséget elhárítsák ezzel a jék. Ti pedig azt mondjátok: Ha ezt mondja Ezeknek a verseknek az értelme nem szóval: korbán. Inkább számoljunk envalaki apjának vagy anyjának: korbán, vagyis is lehetne egyértelmûbb, és mégis miért nek az isteni elhívásnak a nagyságával. És áldozati ajándék az, amivel megsegíthetnélek, nem eszerint járnak el sokan? Az a vers, ha a nagyobb kiadásokat számolgatjuk, akkor már nem engeditek, hogy bármit te- hogy Ha valaki az övéirõl nem gon- mondogassuk magunknak: Az Õ parangyen is apjáért vagy anyjáért; és így érvény- doskodik rosszabb a hitetlennél!" néha csolatai nem nehezek, és azután ne cseletelenné teszitek az Isten igéjét hagyomá- arra ösztönzi a keresztényeket, hogy a na- kedjünk hitetlenül. nyotokkal, amelyet továbbadtatok; de sok gyon is jó életszínvonalukat tovább emelmás John A. Bjorlie ehhez hasonlót is tesztek. (Mk 7,9-13) jék, vagy éppenséggel egy ok arra, hogy Elhanyagolták a szüleikrõl való gon- életbiztosítást kössenek (nemrégen egy bizdoskodást. UPLOOK 1999 január És kire hivatkoztak, kit okoltak ezért? Istent, akit állítólag imádtak. Azt az összeget, amellyel kisegíthették volna szüleiket, Istennek szentelték adományként, korbánként. Ennek ellentéteként nézzük meg Jézus Mit ér a keresztyénség, ha nem gyakorlatias?! Így hát éljünk aszerint a mindennapokban! példáját. Ha volt valaki, aki mentesítve lehetett volna az otthoni kötelességek alól, KORBÁN Az Ószövetségben elõször Mózes Harmadik Könyvének elsõ részében találkozhatunk ezzel a szóval az áldozatok leírásánál. A korbán fõnév (@BÉr]q;) szoros összefüggésben van egy igével (gyöke: br'qé), melynek jelentései: közel állni, közel lépni, közeledni illetve közel vinni, áldozatot bemutatni. Kifejezi tehát azt, hogy a különféle áldozatok bemutatása tulajdonképpen az Istenhez való közeledés, és a helyesen hozott áldozat által Isten és ember egészen közel került egymáshoz, egy szellemi közösséget alkotva.

6 6 Élõ Gyülekezetek Isten munkája Szilágynagyfaluban A szél fúj, ahová akar (Jn 3,8) Az évtõl kezdve e szélfúvás következménye láthatóvá lett Szilágynagyfaluban is. Mind több és több ember kezdett felfigyelni az evangélium szavára, amit az úttörõ baptista testvérek hirdettek (Kornya Mihály). A nagy református egyházban egy ébredési mozgalom vette kezdetét, amelyet az akkori lelkész, Kiss József is támogatott. Az akkori Református Iskola termében imaórákat, evangélizáló estéket tartottak, vasárnaponként a templomban vagy házanként, csûrökben öszszegyûlve, amíg az ellenség meg nem sokallta. A fent említett lelkész intést kapott a püspöktõl, hogy válasszon a kis gyülekezet és a palást között; a Kabai Ferenc, Kiss Mátyás, Kósa József, Deák György lelkész az utóbbit választotta. Ezt követõen most már szûkebb körben, de továbbra is házankénti összejöveteleket tartottak az újonnan hitrejutottak, amit a nagy egyház és az államhatalom ellenzett. Esténként összegyûltek a nõk kézimunkázni, kendert fonni, a férfiak seprût kötni, kukoricát fosztani, befejezésül pedig igét olvastak, énekeltek, imádkoztak, sokszor éjfélig is. A Hallelujah énekeskönyv 318-as éneke volt a himnuszuk: Testvérek, menjünk bátran Egy alkalommal, amikor az özv. Deák Jánosné házánál volt együtt a kis gyülekezet, mindannyiukat beidézték és bekísérték a csendõrségre, ahol bátran bizonyságot tettek új életükrõl: eddig Isten nélkül éltünk, káromoltuk õt, most imádjuk, eddig megvetettük a földi hatóságot, most imádkozunk értük, eddig gyûlöltük egymást, most szeretjük. Az egyre gyakoribb zaklatások miatt ez a kis gyülekezet úgy döntött, hogy csatlakozik a már korábban megalakult Baptista Gyülekezethez, ahol be is fogadták õket, bemerítették és úrvacsorai közösséget is vállaltak velük. Néhányan azonban a testvérek közül nem találták meg lelki nyugalmukat e közösségben, elhívást éreztek külön missziói munkára, ezért kiválva a baptista gyülekezetbõl elkezdtek bizonyságot tenni, hirdetni az Úr Jézusban való üdvösséget. Azok a testvérek, akik addig még bentmaradtak a Református Egyházban, örültek az új gyülekezet megalakulásának, amely kezdetben csak Kabai Ferenc és családja, Kabai János és családja, valamint Szûcs Mihályné testvérekbõl állt. Hamarosan csatlakoztak mások is hozzájuk, mint pl. Deák György, Kabai Mózes, akiket a már korábban megalakult, úttörõ Nagyszalontai Testvérgyülekezetben merítettek be. Ezután sok hívõ munkást küldött Nagyfaluba az Úr (Kiss Mátyás, Bogya József), és az e célra készített szoba Kabai Ferencéknél hamarosan szûk lett õszén Isten különös áldásaként könyvelte el a gyülekezet, hogy Kiss Mátyás testvér az Úr hívására és betegsége miatt Zsil völgyébõl Nagyfaluba költözött. Elkezdõdött gyülekezetünk virágzó korszaka. Ez idõben még a gyülekezet nem rendelkezett hivatalos mûködési engedéllyel, de sok más, már létezõ gyülekezettel kapcsolatba került (Kolozsvár, Szalonta, Kraszna, Déva, Lugos), román gyülekezetekkel is, akikkel nemzeti különbség nélkül együtt tudtak örülni ben az impérium változásával olyan testvérekkel is kapcsolatba kerültek, mint Ungár Aladár, dr. Kiss Ferenc, akikkel együtt sok áldásos, gyümölcsözõ konferencián vettek részt. A gyülekezeti tagok száma mind szaporodott, és mivel az Úr sok gyermekkel is megáldotta az elsõ családokat, a mind nagyobb termek szükségessége miatt a gyülekezet szinte az egész falut bevándorolta. Isten kegyelmébõl ma már a kilencedik gyülekezeti helyiségben jövünk össze állami engedéllyel egy 1989-ben 7 hónap alatt elkészült szép imaházban, amely kb. 500 férõhelyes. Gyülekezetünk létszáma jelenleg 239 fõ, ebbõl 150-en bemerítettek (63 család), a fennmaradó 89 fõt az ifjúság és a gyerekek teszik ki. Bárcsak nyitottabb és forróbb lenne a szívünk a falu nem hívõi felé, és így sokak szíve odafordulna az Úr felé. Deák Lajos Vasárnap: délelõtt kenyértörés (fél 10) délután ifjúsági (fél 4), evangélizáció (6 óra) Szerda: énektanulás; Csütörtök: imaóra Az új gyülekezeti ház

7 1999 AUGUSZTUS 7...részlet Kiss Ferenc: Magyar parasztpróféták címû írásából Kornya Mihály...valamennyiük között õ jutott legnagyobb hírnévre a magyar evangéliumi keresztyénség történetében. A Brit és Külföldi Bibliatársulat egyik vándor árusítója (Novák Antal) Szalontára is eljutott az 1870-es években. Az ilyen bibliaárusok elsõsorban rendszerint Biblia-olvasó hívõ embereket és azok összejöveteleit keresték fel. Így történt ez Szalontán is. Novák, mint baptista hívõ, elsõsorban az iránt érdeklõdött, hogy be vannak-e merítkezve. Midõn közölték vele, hogy õk mind református egyházi tagok, és csak a gyermekkeresztséget gyakorolják, Novák megmagyarázta nekik a megtérésre és a személyes hitre épülõ bibliai bemerítést. Nagy tusakodás és szinte forrongás támadt az addig egységes, békés gyülekezetben a bemerítés kérdése körül. A többség, mint meggyõzõdéses református, megmaradt a gyermekkeresztség mellett, de Kornya Mihály néhányad magával a bemerítkezés mellett döntött és Meyer Henrik budapesti német baptista prédikátor kellõ elõkészítés után egy nyári hajnalon (1875) bemerítette õket Békés-Gyulán a Fehér-Körösben. A kis bemerített csoport hazatérve Szalontára, elszakadt az õsgyülekezettõl, és megkezdték az országban elsõ magyar baptista gyülekezetet. Ennek hírére nemcsak magában a gyülekezetben, hanem szinte az egész városban valóságos lelki forrongás támadt. A kis baptista gyülekezet növekedésnek indult. Az õsgyülekezezet tagjai sohasem misszionáltak a város területén kívül, de Kornya Mihály és náhány buzgó társa gyalog, majd vonaton útnak indultak, és felkeresték nemcsak Bihar, nahem a szomszéd megyékben is a városokat és falvakat. Magánházaknál összegyûlve, a szalontai õsgyülekezet mintájára magyarázták a Szentírást a kisebb-nagyobb számban összegyûlteknek, de most már összekötve a hitet a bibliai bemerítéssel is. Munkájuk nyomán számos baptista gyülekezet támadt az Alföldön, elõbb a Tiszántúlon, majd egész a fõvárosig. Kornya Mihály tolmáccsal fölkereste a Szalontától keletre fekvõ román falvakat is, ahol bizonyságára szintén támadtak baptista gyülekezetek. Kornya Mihályt, a korábbi urasági parádés kocsist fáradhatatlan buzgósága és egyszerû, de bölcs, világos bibliamagyarázatai a magyar baptizmus elsõ számú úttörõjévé avatták. Kornya Mihály úttörõ munkáját és a nyomában fakadt áldásokat azóta sem múlta felül senki a magyar baptizmus, sõt valószínûen az egész magyar evangéliumi keresztyénség (belmisszió) történetében. Sikereivel törvényszerûen vele járt, hogy kortársai közül senki sem szenvedett annyi üldözést, mint õ. Testi üldözéseinél azonban nagyobb szenvedést jelentett számára az a szakadás, mely 1905-ben történt az általa alapított munkában és az általa épített nagy békési imaházban. A szakadás tárgya az állam által való elismerés vagy el nem ismerés kérdése volt. Lelki fájdalmában nagy családjával egy idõre visszavonult a Várad körüli szõlõshegyekbe, és ott gyümölcsös-szõlõt telepített. Késõbb azonban mégis kijött önkéntes visszavonultságából, és ismét látogatta az elveihez hû, bár kisebbségben maradt ún. el nem ismert baptista gyülekezeteket, fõleg Bihar és Szilágy megyében. Az egész magyar evangéliumi kersztyénségre kiható áldásos életét Bihardiószegen fejezte be 1917-ben. Kirner Bertalan baptista egyházi író megírta ugyan egy kis könyvben Kornya Mihály életrajzát (mint a szerzõ nevezte: Krónikáját), de Kornya Mihály szellemi történelmével és munkájának igazi értékelésével még ma is (több mint 50 évvel halála után) adós a magyar evangéliumi irodalom. A fentemlített könyv Kirner Bertalan: Kornya Mihály krónikája - Néprajzi és egyháztörténeti emlékek címmel jelent meg az 1940-es évek második felében. A megjelenés után következõ zord kommunista idõszak alatt - sokszor házkutatásokon - nagy részét elkobozták és megsemmisítették. Ezért 1990-ben ismét kiadásra került, ez a valóban nagyon precíz, a történelmet tényszerûen dokulmentáló mû. Michael Kornya, an apostolic hero címmel 1983-ban jelent meg angol nyelven Kornya Mihály életérõl hasonló írás Udvarnoki Béla tollából. A szalontai õsgyülekezet, melyrõl Kiss professzor ír, nemcsak ébredési református köröknek, baptista gyülekezetek terjedésének volt a melegágya, hanem a testvérgyülekezetek megalakulásában, erdélyi szaporodásában is nagyon fontos szerepet játszott (Kiss professzor szüleivel és testvéreivel is itt nõttek fel). Csak érdekességképpen említjük meg, hogy Arany János, Szentágotai János anatómus és Zilahy Lajos író is itt nõtt fel. Satu Mare Baia Mare Erdély Bistrita Zalau Oradea Hungary Nagyszalonta Cluj-Napoca Tîrgu Mures Kolozsvár Miercurea Arad Alba lulia Timisoara Deva Sibui Temesvár Brasov Resita Tîrgu Jiu Rîmnicu Vîlcea 45 Tisa Serbia Magyarország Danube Nagyfalu Mures Szilágynagyfalu Somes Ukraine Olt Suceava Drobeta-Turnu Severin Pitesti Tirgoviste Slatina Craiova Giurgiu Románia Alexandria Arges Danube Bistrita Ciuc Sfîntu Gheorghe CHOICE GLEANINGS ÁHÍTATOS NAPTÁR 1999 JÚLIUS 9...gyönyörûséges jó illatot, szívesen fogadható áldozatot, mely Istennek kedves. (Fil 4,18) A nagylelkû ajándék, melyet Pál a filippibeli gyülekezettõl kapott, nagyon jelentõségteljes és becses volt. Isten számára: gyönyörûséges jó illat, szívesen fogadható áldozat és kedves. Pál számára olyan gyümölcs, amely egy napon filippibeli barátai számlájára gazdagságot hoz (17. vers). A hívõknek az õ szeretetük és megbecsülésük kifejezésének lehetõsége volt ez a szeretett apostol felé, aki számukra szellemi áldást jelentett (10. vers). Az adakozás drága kiváltság, és haszna kiárad sokakat megérintve. Hûségesek, nagylelkûek és örömteliek vagyunk adakozásunkban? Elveszítjük amit magunkra költünk, de örökre kapjuk meg kincsünk, Mindazt, amit néked kölcsön adunk Aki mindent adsz, Urunk. Milton Haack C. Wordsworth

8 Új könyveket ajánlunk KULCSFONTOSSÁGÚ BIBLIAI FOGALMAK Prof. Dr. David GOODING és Dr. JOHN LENNOX Egyetlen könyvet sem becsünek meg olyan széles körben, vagy értenek jobban KERESZ A YÉNSÉG MEGHATÁROZÁSA A keresztyénség lényegének és a keresztyén felekezetek zûrzavarának különválasztása DAVID GOODING & JOHN LENNOX David Gooding és John Lennox Kulcsfontosságú bibliai fogalmak Evangéliumi Kiadó David Gooding és John Lennox A keresztyénség meghatározása Evangéliumi Kiadó enki sem nevezheti magát mûveltnek anélkül, hogy ne Sismerné valamennyire a Bibliát. Ez volt az elsõ nagyobb terjedelmû könyv, amely megjelent nyomtatásban, nincs olyan könyv, amelyet több ember olvasott volna, és több nyelven jelent volna meg. Mély hatással volt és van ma is a világ gondolkodására. Amikor olvassuk, olyan szavakkal és kifejezésekkel találkozunk, amelyeket - bár bizonyos értelemben ismerõsek - nem értünk meg azonnal. Mint minden más területen, itt is igaz: Csak ha megküzdünk a Bibliában elõforduló szakkifejezésekkel, akkor jutunk el nemcsak azok mélyebb megértésére, hanem jobban képesek leszünk továbbadni azok jelentését másoknak, és így egészen új világot tárhatunk ki elõttük. híres indiai filozófus és államférfit, Mahatma Gandhit Aegyszer megkérdezték, hogy miért nem csatlakozik a keresztyén egyházhoz. Õ így felelt: "Melyikhez?" Kétségtelen, hogy egy világot átfogó nézõpontból szemlélve a modern keresztyén felekezetek nagyon zavaros és zavarba ejtõ képet mutatnak. Az egyik ok ez: a történelem folyamán sok babonás adalék járult a keresztyénséghez, ahogyan a kagylók tapadnak a hajó törzséhez. Gyakran nehéz megkülönböztetni az eredeti üzenetet, amely a keresztyénség állandó magját alkotja. A keresztyénség meghatározása címû könyvet szerzõi arra szánták, hogy segítsenek az olvasóknak megragadni a keresztyén evangélium szíve körül létrejött történelmi tényeket. (Fejezetcímek: A világ végzetes hibája, Krisztus a filozófusok között stb.) David Gooding és John Lennox Keresztyénség: illúziók vagy tények Evangéliumi Kiadó nnek a könyvnek az elsõ kiadása a beszámolók szerint Esegítséget jelentett annak a több mint félmillió embernek, akik kézhez kapták. Sokan írtak közülük, hogy hangot adjanak azoknak a nehézségeknek, amelyek akadályt jelentettek számukra a keresztyén üzenet elfogadásához vezetõ úton. Ez az átdolgozott és bõvített kiadás - amely David Gooding professzor és dr. John Lennox tollából származó írásokat tartalmaz - arra hivatott, hogy õszintén szembenézzen ezekkel a kérdésekkel, megmutassa, hogy azok nem legyõzhetetlenek, és hogy létezik intellektuálisan elfogadható út, amely a Krisztusba vetett személyes hithez vezet. (A könyv fejezetcímei közül: Keresztyénség: Az emberek ópiuma?, A Biblia: Mítosz vagy igazság?) Mindhárom könyv remekül alkalmas nem hívõ, de a világot tudatosan szemléló és vizsgáló ismerõseink számára. Ne mulasszuk el megajándékozni õket vele! David W. Gooding, MA, PhD (Magrister Artium, bölcsészdoktori fokozat), a belfasti Queen's University Ószövetségi Görög Tanszékének nyugalmazott professzora, az Ír Királyi Akadémia tagja. Gooding professzor sokat utazik, és akadémiai munkái mellett szerzõje a Lukács evangéliumáról (Az evangélium Lukács szerint), a János rõl (Krisztus Iskolájában), az Apostolok Cselekedeteirõl (A hithez hûen - magyarul megjelenik 2000 elején) és a Zsidókhoz írt levélrõl (Rendíthetetlen királyság) szóló magyarázó könyveknek, melyek magyarul is megjelentek az Evangéliumi Kiadónál. John Lennox, MA, PhD, DSC (brit katonai tiszti kitüntetés), tagja az Oxfordi Egyetem Green College-ának és a Whitefield Intézetnek. Sok tudományos mû szerzõje az elméleti matematika területén, és sokat utazik, elõadásokat tartva matematikáról és a Bibliáról. Hírek Menyegzõ Örömünket osztjuk meg, amikor tudatjuk, hogy életünket összekötjük ez év október 2-án Egerben. Helye és ideje: egri református templom, 15 óra 30 perc Maszárovics Zoltán és Lemperger Éva Következõ szám Mi az ajándékod? Versengés a mûhelyben Adakozás és áldozat II. rész Élõ Gyülekezetek Rendszeresen megjelenõ evangéliumi gyülekezeti folyóirat. A kiadvány a Hárfa Evangéliumi Kiadó Alapítvány (3300 Eger, Egészségház u. 23.) gondozásában jelenik meg. Szerkesztõk: Maszárovics Zoltán, Lemperger Róbert A lapot önkéntes adományokból tartjuk fenn, és lehetõség szerint mindenkinek megküldjük költségmentesen, aki azt kéri. Adományok a kiadó bank-számlájára fizethetõk be: Budapest Bank Rt Közlemény: adomány - Élõ Gyülekezetek ; vagy csekken, melyet kérésre küldünk. A példányszámot az igényeknek megfelelõen alakítjuk ki. Amennyiben lehetséges, a megrendeléseket a postaköltség miatt összesítve kérjük, vagy nagyobb gyülekezetekben a terjesztõkön keresztül.