Kormány Margit Egy kisgyermek háborúi

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "Kormány Margit Egy kisgyermek háborúi"

Átírás

1 Kormány Margit Egy kisgyermek háborúi Személyes emlékek a II. világháborúról

2 A kassai bombázás Azon a nyáron Édesapámnak, aki katonatiszt volt, részt kellett vennie Kassán egy nyári továbbképzésen, amit a városon kívül egy erdős területen tartottak. Az idevezényelt tisztek családjukat is magukkal vihették a gyakorlat egész idejére. A családok a belvárosban laktak magánházaknál, ahol szobát béreltek. Édesapám, aki mindig irodai munkát végzett a katonaságnál, reggel kiment a terepre, este bejött és a család együtt lehetett. Mi egy elegáns kétszintes házban kaptunk szobát a belvárosban, közel a főtérhez. Tisztaság, rend, kispolgári ízlés, a bordó kárpitozás összhangban a szőnyeggel. A falnál üveges könyvszekrény szép kötésű sorozatkönyvekkel. A földszinten zongora. A ház tulajdonosát Hudák néninek hívták, aki egy szép arcú, mosolygós, barátságos özvegyasszony volt. Két fiát egyedül nevelte. A fiúk, Gyuri és Dódi gimnázisták voltak és szépen zongoráztak. Kérésemre szívesen megörvendeztettek zongorajátékukkal. Ebédelni egy kifőzdébe jártunk. Hamarosan társaságunk is került. A harmadik épületben lakott Édesapám kollégájának a családja: Zsóka néni, a három éves Ferike és az egyéves Emese. Hamar összebarátkoztunk velük s a nappal egy részét együtt töltöttük. Reggeli után sétálni mentünk. Megnéztük a város nevezetességeit, majd a Dóm mögött a Postapalota előtti parkban üldögéltünk. Anyukáék beszélgettek, Emese elaludt a kocsiban, mi Ferikével szaladgáltunk, játszottunk. Féltizenkettőkor elindultunk a kifőzde felé, mely egy ligeterdővel szembeni utcában állt. A kifőzde egy földszintes saroképület volt. A tulajdonosa egy szerény, szolgálatkész fiatalasszony volt, akit én mindig szomorúnak láttam. Mindig együtt mentünk oda Zsóka néniékkel. Az étterem családias méretű és hangulatú volt. A mi asztalunk az ablak előtt állt. Rajta minden nap tiszta, hófehér volt az abrosz. A két család szemben ült egymással. Emese anyukája ölében. Elérkezett június 26-a, egy szép napfényes nyári nap. De nem sokáig fénylett. Hamarosan elborította fényét a gyászos tragédia, amely pillanatok alatt bekövetkezett, melynek kihatása a mai napig élő, eleven, megrázó emlékként hat azokra, akik aznap Kassán voltak, akik a borzalmat átélték, úgy az ott lakók vagy a máshonnan éppen ott tartózkodók. Ma már kevesen lehetünk az élők sorában, hiszen szüleink, az akkori felnőttek meghaltak, s mi, akkori kisgyerekek is kifelé megyünk a létből. Én akkor öt és féléves voltam, de az a nap minden mozzanatával, történésével beivódott emlékezetembe, szinte semmit nem halványodott, hiszen a sajátom, magam éltem át, nem a mások elmondására építem visszaemlékezésemet, hanem arra, amit láttam, megéltem.

3 - 3 - Háromnegyed tizenkettő és tizenkettő óra között volt az idő délben. Ültünk az étkezde asztalánál öten. A levest már megettük. A második fogást már kihozták. Egy szempillantás alatt hatalmas dörrenések, robbanások, üvegek csörömpölése, iszonyatos hangzavar rázta meg a csendet, amit átláthatatlan porfelhő törmelékzápor követett, melyből két szürke színű repülőgép emelkedett ki egész alacsonyan szállva, mintha mindjárt belerohanna a kifőzde épületébe. Iszonyatos riadalom támadt, szinte eszét vesztette mindenki, ordítás, jajgatás körülöttem. Rémítő, halálfélelmet keltő látvány volt. A porfelhőtől az eget sem lehetett látni. Egy idősebb néni rosszul lett. Ferike magára rántotta az abroszt főzelékkel együtt. Sírt, ordított minden gyerek. Odakint még tartott az üvegcsörömpölés, omlások, robbanások zaja. Miután a két gép kiszórta bombáit, eltűnt a szemünk elől. Ezalatt a kifőzde tulajdonosnője a kampós végű redőnyhúzó rúddal az ajtóhoz rohant és lehúzta az ajtót kívülről lezáró, sötétzöldre festett, hullámos fémredőnyt. Akkoriban ilyenekkel zárták le az üzletek bejáratát. Közben hangosan kiabálta: Mindenki a pincébe! A kétségbeesett vendégek egy keskeny folyosón át a pincébe indultak a felszolgáló kislány irányításával. A tulajdonosnő is jött, kancsóban vizet hozott. A pincében ülőhelyeket rögtönöztek. Voltak ott régi bútorok, székek, egy öreg sezlon. Anyukám engem az ölébe vett. Már a pincében voltunk, amikor a légitámadást jelző sziréna megszólalt. Ez is jókor jelez - jegyezte meg az egyik bácsi. Ugyan ki gondolta volna, hogy bombázni fognak? Senki nem volt rá felkészülve. - magyarázta egy másik. Erre senki nem számított. Nem volt előzménye. Istenem, mi lehet odakint? - lehetett hallani a megfélemlített emberektől. Ezekben az időkben a házak pincéi egyúttal légó helyül is szolgáltak, ahová mindenkit be kellett engedni, ha megszólalt a sziréna. Teljes volt a zűrzavar, a kétségbeesés a pincében, hogy hátha visszatérnek még a repülők. Sokáig ültünk ott rémületben, aggodalomban, vajon mi lehet távol lévő szeretteinkkel? Mi lehet apukámmal s a többi katonával a gyakorló terepen? Addig senki nem hagyhatta el a pincét, amíg meg nem szólalt másodszor is a sziréna, amely lefújta a légi riadót. De ezek után is félve jöttünk ki az utcára. Mindenütt csend volt. Csak néha hallatszott egy-egy reccsenés, dübbenés. Az utcán légósok, rendfenntartók tették a dolgukat, oldalukon vöröskeresztes táskával, hogy segítsenek, ha sebesültet találnak, s hogy óvatosságra intsék a kimerészkedőket, hogy ha gépzúgást hallanak, húzódjanak fedezékbe vagy lapuljanak a falhoz. Félve, óvatosan léptünk a törmelékkel borított utcán figyelve, nem jönnek-e újabb repülők. Pár méterrel odébb az utca túlsó oldalán egy ajtóban idős bácsi állt. Az ajtó fölött nagybetűs tábla: Lakatos műhely. A bácsi átszólt Anyukámnak: Tessenek ide bejönni a gyerekekkel, nem biztonságos még az utcán járni. A műhely egy pincehelyiség volt, pár

4 - 4 - lépcső vezetett lefelé. Bent többen voltak, mivel még nem merték elhagyni az épületet. Én kezdtem rosszul lenni. Volt egy tulajdonságom: ha valami megrázkódtatás, ijedtség, félelem, izgalom, riasztó dolog ért, megfájult a hasam, szinte görcsöltem. A kedves, idős lakatos egy sötétzöld literes üvegből vizet töltött egy pohárba, melynek külsejét olajos kezének nyomai szürkítettek, és bátorítóan felém nyújtotta. Húzódoztam a mosatlan pohártól, de Anyukám rám szólt. Fogadd csak el és köszönd meg szépen a bácsinak. Amit meghagytam, Anyukám itta meg. Ennek a jószívű, derék, magyar iparosembernek a türelmes, szelíd mosolya ma is előttem van. Kérdezte, hová valók vagyunk? Emlékszem Anyukám válaszára: Anyaországiak vagyunk Zemplénből. (Akkor mi Zemplénagárdon laktunk.) A férjem itt van katonai szolgálaton, mi is vele jöttünk. (1. kép) 1. kép Édesapám névjegye Amikor a lakatosműhelyből kijöttünk, elindultunk a ligetes utca felé, hogy megpróbáljunk hazajutni a szállásunkra. Az étkezde óta nem tudom, mi lett Zsóka néniékkel. Ők akkor nem jöttek ki velünk és azután már nem emlékszem, hogy hogyan találkoztunk. Én egyre rosszabbul lettem, nem bírtam tovább menni, szinte összehúzott a fájdalom. Egyszer csak feltűnt Apukám. Futva jött felénk. Azt az örömet, hogy mind a hárman élünk!(2. kép) 2. kép Szüleimmel ötéves koromban Szüleim: Kormány Mihály és Kormány Mihályné Tóth Margit

5 - 5 - Apukám felkapott az ölébe és elindultunk a szálláshelyünk felé. Amikor az utca végéhez értünk, iszonyatos látvány tárult elénk. Az utcában több házat is ért bombatalálat. A közvetlen mellettünk lévőt nagyon megrongálta. A rádió az utcán hevert a kisasztallal, függönnyel együtt. Mindenütt törmelék. Az egyik ház udvarán bombatölcsér. Az odaesett bomba repeszei rongálták meg a házat. Szinte nem volt ép ablak. Valami csoda folytán a Hudák néni háza épen maradt. Az egész utcában senkit nem láttunk a lakók közül, csak rohamsisakos katonákat, tűzszerészeket. Ugyanis pontosan szemben a Hudák néni házával az utca túloldalán a macskaköves útburkolat széle és a járda széle közé becsapódott egy bomba és nem robbant fel. Emiatt az utcából mindenkit kitelepítettek, senkit nem engedtek be, mivel a bomba bármikor felrobbanhatott. Fából rögtönzött kordonnal vették körül, katonák őrizték. Minket se akartak beengedni az utcába, de apukám mondta, hogy csak a holminkat szedjük össze és azonnal elmegyünk. 3. kép Szüleimmel hatéves koromban Zemplénagárdon Édesanyám egyre nehezebben viselte a megpróbáltatásokat az átélt félelem és izgalom teljesen kimerítette, azonnal haza akart utazni. De Apukám nem helyeselte az éjszakai utazást. Én is eléggé rossz állapotban voltam. Egy szállodában éjszakáztunk és másnap hazautaztunk Zemplénagárdra. (3. kép) Édesapámnak még maradnia kellett. Másnap, mielőtt elutaztunk, még vetettünk pár pillantást a pusztulásra. Édesapámmal még megnéztük a Dómot a sérüléseivel, a parkot az összetört, színes-csíkos padokkal, s a nemrég épült, teleüveg falu Postapalota összetört épületét. Ennek a csörömpölése hallatszott a kifőzdéig. Még most is hullottak le üvegdarabok. Kísérteties, félelmetes volt. A vonatnál nehezen, aggodalmas szívvel váltunk el Apukámtól. Hudák nénivel, Gyurival, Dódival sem találkoztunk többé. A rendeznivalókat Apukám intézte. A kassai bombázás megrázó élménye mélyen bevésődött emlékezetembe annak minden átélt részletével együtt. Ez volt az én első háborúm öt és féléves koromban. Itt közbe kell vetnem egy sokkal későbbi eseményt, mert idetartozik, s mert megítélésem szerint alátámasztja emlékezetem megbízhatóságát, a leírtak hitelességét. Negyvenhét év telt el, amikor 1988-ban ismét Kassán jártam. Nagyon vágytam újra látni Kassát, s a jó sorsom egy társas kirándulás során odavezérelt. A szabadprogram alatt

6 - 6 - elhatároztam, próbára teszem emlékezetemet, megpróbálok valamit felkeresni az egykor megismert helyekből. Amíg útitársaim a boltokat járták, én egyedül elindultam az idegen városban gyermekkori lépteim nyomát keresve. Amit én fentebb ligetes erdőnek neveztem, az a rész jócskán beépült. A rodostói ház is abban a ligetben állt. A vele szemben nyíló utcák közül ki kellett választanom, melyik lehetett az, amelyikben többször jártam. Jó utcát fogtam ki, figyelmesen haladva odataláltam az egykori kifőzdéhez. Most milyen alacsonynak tűnt! Fala hófehér, a régi hullámos vasredőny sötétkékre festve, földig lehúzva, látszik, hogy már rég bezárt, csend veszi körül. Biztos voltam, hogy ez az, itt éltük át a borzadalmat. Egy pillanatra mindenkit odaképzeltem, de megfordulva csak a tiszta, napfényes utcát láttam, mit csend, béke vett körül. Tovább menve az egykori lakatosműhelyt is megtaláltam. Új ajtaja, szép világos fala volt, de nem volt tábla és senki nem állt az ajtóban, csak a nagy csend. Jó volt újra itt járni. A Hudák néni házát, utcáját nem mertem megkeresni, pedig emlékeim szerint nem lehetett túl messze, csak az irányra nem emlékeztem pontosan. Visszafordultam hát, hogy a busznál ne rám kelljen várni. Biztos voltam a dolgomban, de azért megszólítottam néhány idős hölgyet, hogy bizonyságot erősítsek. Volt, aki meg se állt. Volt, aki azt mondta: - nem értem. Végül egy hófehér hajú hölgy, mivel kassai volt, jól emlékezett mindenre, s csodálta, hogy én is ilyen pontosan emlékszem eseményekre, helyekre, s hogy egyedül, kalauz nélkül is, emlékezetemre hagyatkozva odataláltam. A kassai bombázás sokak személyes élménye, emléke lehet Kassán, de kevésnek az anyaországiak közül, s mamár egyre kevesebbnek. Ezért merem idézni a kedvenc Tinódi Lantos Sebestyén- gondolatot: Azmi keveset írtam, igazat írtam Behívások, rekvirálás, front. A háború már három éve elindult, hozzánk is elérkezett. Ezt a gyermekek is érezték. A gondok őket sem kerülték el, noha a felnőttek igyekeztek minél kevesebbet beszélni erről a gyerek előtt. De amikor Édesanyám elküldött a boltba egy liter petróleumért és egy kilogramm cukorért és kiszámolva ideadta a megszokott árát, a boltos megkérdezte, ezért a pénzért melyikből mérjen kevesebbet, mert a petrónak tegnap feljebb ment az ára. Ebben az évben nagy behívások voltak. Apákat, fiúkat, tartalékosokat behívtak s vittek egyenesen az orosz frontra. Az én Édesapám is bevonult, az ukrán frontra került tele kemény, embert próbáló hideg idő volt. Különösen a távoli hegyes vidékeken. A katonáink ellátása a civil lakosság feladata volt. Megindult a rekvirálás. A rekvirálás hatóságilag, térítés ellenében való igénybevétel élelmiszernek, takarmánynak, lovaknak, járműveknek főleg

7 - 7 - háború idején a katonaság részére (akkoriban az ágyút is lovak húzták). A gyakorlatban viszont a térítés ellenében az én gyermeki tapasztalatom szerint mindig elmaradt. Történt az egyik nap, hogy három magyar katona megjelent a mi falunkban, Zemplénagárdon. Ők voltak a rekviráló bizottság. Minden házba bementek. Egyikük a kapu előtt állt a lovas szekérrel, kettő bejött a konyhába. Körülnéztek. Én nagyon féltem, mert elég határozottan, szinte keményen adták elő jövetelük célját. Kenyérnek való terményt jöttek rekvirálni. Tudtuk, hogy parancsot teljesítenek, nincs mit tenni. Volt egy zsák búzánk, egy zsák rozsunk, mely a nyárikonyhában állt a sarokban. Oda kellett adni. Nem maradt kenyérnek valónk. Dehát a katonáknak is kellett, hiszen Apukám is köztük volt. A frontra lehetett csomagot küldeni meghatározott mennyiségben és tartalommal. Kötelező volt küldeni finomra vágott dohányt a katonák számára, de csak meghatározott méretű vászonzsákban lazán csomagolva, hogy áttapintható legyen, kb. 1 kilónyit. A zsákocskát, nedvesített tintaceruzával kellett megcímezni: név, rang, alakulat, tábori postaszám. (4. kép). A csomagot mindig együtt készítettük Édesanyámmal, együtt vittük a postára. Közeledett a nagyon hidegnek és hosszúnak ígérkező tél. Az itthoniaknak meleg holmiról kellett gondoskodniuk és csomagban elküldeni a frontra. Megindult a nők között a kötés. Gyapjúfonalból zoknit, pulóvert, mellényt, sapkát, sálat, érmelegítőt kellett kötni a katonáink számára. Szegény jó Édesanyám is nekilátott kötőpamutot beszerezni, ami nem volt könnyű. Régi kötött holmikat is felfejtettünk, gombolyítottunk. Teri néni, egyik ismerősünk nagyon gyorsan és szépen tudott kötni, ő is besegített. Én is, mint kisgyerek, hamar megtanultam, mi a két sima, két fordított, és hogyan kell bánni az öt kötőtűvel egyszerre, amivel a zokni és az érmelegítő készült. Kellett még küldeni a frontra kapcát is, amit a lábukra tekertek a bakancsba, csizmába. Ez puha flanel anyagból kellett hogy legyen. Édesanyám ruháinkból is bontott szét, hogy kapcát szabjon belőlük. 4. kép Tábori postai levelezőlap A katonák a frontról csak speciális nyomtatványú tábori levelezőlapon írhattak haza. Lestük, vártuk a postásnál a rózsaszínű lapot, mely eléggé szűkszavú volt, s csak megnyugtató

8 - 8 - szöveget tartalmazhatott a család számára, hogy ne keltsen aggodalmat. Mindig sokáig tartott a megérkezésük a távoli frontokról, ahonnan nem mindig volt egyszerű postát indítani. A fronton tábori egyházi szertartást is tartottak tábori lelkészek külön minden felekezet részére. Egy-egy bevetés előtt tábori mise, istentisztelet volt a szabad ég alatt rögtönzött tábori oltár előtt. Itt lehetett gyónni, áldozni, úrvacsorát venni, aki akart. Hosszú sorokban vonultak a legrosszabbra is elszánt katonák áldozásra a tábori oltár elé, hiszen ki tudhatja, nem ez lesze az utolsó kenet, az utolsó vacsora. Édesapám mondta el, hogy már egyre sűrűbben dörögtek a légvédelmi ágyúk, ezért a parancsnokok meggyorsíttatták a szertartást, s néhányan a rövidebb sorhoz álltak. Így áldozott az én görög katolikus Édesapám a reformátusoknál. Gyermekkorom óta is sokszor elgondolkozom azon, miért is nem áldozhat egyik felekezet a másiknál, hiszen a jelképrendszer ugyanaz és Isten a szándékot nézi, nem a formaságot, nem a vallás neve számít, hanem a hit Nyírmada. Ezév nyarán hazajött Édesapám. Újra együtt volt a család. Kinevezték őt Baktalórántházára a Járási Katonai Kiegészítő Parancsnokságra. Tehát költözni fogunk Zemplénagárdról. De nem Baktára költöztünk, hanem Nyírmadára. Ennek érdekes oka volt. 5. kép A nyírmadai ház Apukám olvasott az újságban egy hirdetést, miszerint bérbe vehető Nyírmadán az üresen álló ú.n. Hunyadi-kastély. Apám érdeklődését felkeltette, megnézte és azonnal beleszeretett. No, nem a hat szobába, nekünk kettő is elegendő, hanem a hatalmas kertbe, a jó állapotú gyümölcsfákba, a jókora, gyönyörű ősparkba. Paraszt gazdálkodó családból származott, értette a kertészkedést, a gyümölcsfagondozás minden ágát és nagyon szeretett ezekkel foglalkozni. Szüleim úgy gondolták, az évi bérleti díjat kigazdálkodják a kertből. Ez így is történt, csak sajnos, nem sokáig tartott. (5. kép)

9 őszére, telére már mindenki érezte, tudta, hogy közel a háború. A boltokban már csak műrostos dolgokat lehetett vásárolni, ami a valódinak silány utánzata volt. A műrostos abban az időben nem műszálast jelentett, hanem gyenge, szakadós, kifakulós textíliát. Később minden olyan termékre rámondták, hogy műrostos, ami már nem is hasonlított az eredetire. A zsidó boltosok kiárusítást rendeztek, szabadultak a készletüktől. Egyik nap Fridmann bácsi megszólított, mondjam meg Anyukámnak, van még egy doboz szaloncukor, meg néhány spulni gépen varró cérna, ha érdekli, menjen át a boltba. Otthon derült ki, hogy a doboz tartalma színre, ízre küllemre más, egy melaszos nyúlós, ízetlen utánzat vagyis műrostos. A cérna gyenge, szakadós, nem viszi a varrógép, a centiméter töredezett festése lepereg, a gyűszű rozsdásodik. De erről nem Fridmann bácsi tehet, ő már így kapta. Ha kérdeztük a szüleinket, miért van ez, röviden, zárkózottan válaszoltak, nem magyarázkodtak, s mi, gyermekek, a szavakat sem értettük. Mert mit tudtuk mi, nyolc évesek, mi az, hogy hadiipar, hogy máshová kell a megszokott minőség, hogy hátország, hogy romló közellátás, hogy jegyre fogják adni. A gyerekekben is fokozódott a félelem, a feszültség. A szülők féltették gyermekeiket, mi gyermekek a szüleinket. (6. kép) 6. kép Édesanyám a nyírmadai ház kertjében Évike elvesztése, mozgósítás, bombázás, menekülők, megszállók. Ez egy borzalmas esztendő volt. Fokozódott a bizalmatlanság, kilátástalanság. Mindenki félt, az ismerősök is csak suttogva beszélgettek. Az én legkedvesebb barátnőm, játszótársam Ircsi volt, akivel egypadban ültünk az iskolában. Mindketten szolid, tisztelettudó, jó tanuló gyerekek voltunk. Mindketten szívesen barátkoztunk Évikével, aki zsidó kislány volt, egy évvel fiatalabb nálunk. A mozi udvarában laktak. Az udvaruk a mi kertünk palánk kerítéséig ért. Évikét idős nagyszülei nevelték, akiknek egy kicsinyke boltjuk volt. Cserépedényeket, fonott székeket, eszközöket árultak. Évikének rajtunk kívül nem volt más barátnője. Minket szeretett, ragaszkodott hozzánk, mi is őhozzá. Gyönyörű göndör, barna haja volt és szép formájú, babás, fehér arca. Mindig komoly, intelligens kislány volt. Szinte egy napot se bírtunk ki egymás nélkül. Többnyire ő járt át

10 hozzánk, mert ahol mi laktunk, az ottani park a gyermeki szabadság paradicsomkertje volt. Évike egyik nap késett, nem jött a szokásos időben. Amikor végre megérkezett, szomorú arccal jött be kis kabátkájában, pedig nem volt kabátviselős idő. Bent széttárta kabátkáját és a ruháján balfelől ott éktelenkedett egy nagy hatágú sárga csillag. Teljesen ledöbbentünk, pedig nekünk, gyerekeknek fogalmunk sem volt, mit jelent, de valami nagyon rosszat sejtettünk. Elmondta, hogy nekik mától kezdve ezt kell viselniük a ruhájukon, enélkül nem léphetnek ki az utcára. Aki tiltakozik, azt elviszik a csendőrök. Alig tudtunk megszólalni a döbbenettől, a félelemtől. De hát miért, miért Évike? Vedd le azonnal! - vágtunk egymás szavába Ircsivel. Azt nem lehet, mert én zsidó vagyok, és ezzel meg vagyok jelölve Miért kell téged megjelölni, hiszen éppen olyan gyerek, vagy mint mi?! A mi barátnőnk vagy! És attól kezdve játék közben is a ruháján volt a csillag. Egy szomorú napon már csillaggal se jöhettek ki az utcára. Már csak úgy tudtunk játszani, hogy Évike a palánk túloldalán, mi Ircsivel az innensőn és ott beszélgettünk, de egyre szomorúbb volt a hangulat. Méltatlankodtam a szüleim előtt, mert az egészből nem értettem semmit. Egyik nap kitaláltam, hogy lazítsunk meg egy deszkát, hogy Évike át tudjon bújni. Addig feszegettük, amíg sikerült. Nyertünk egy kis szabadságadományt, egy kis hosszabbítást. De a lopott játékidő egyre rövidebb lett. Évike minden neszre figyelt, hogy nem szólítják-e, nem keresik-e a csendőrök. Szegény kis gyermeklelke rettegéssel volt körülvéve. Ám egy napon bekövetkezett, amitől minden jóérzésű ember iszonyodott, ami a zsidók szomorú sorsát végképp megpecsételte. Szekerek jelentek meg a zsidó házak előtt. Csendőrök, katonák hajtották ki házaikból könyörtelenül az embereket, gyermeket, felnőttet, öreget, senki nem maradhatott otthonában. A rajtuk lévővel meg egy bőröndnyi holmival tuszkolták fel a szekerekre és vitték a gettóba. Nyírmadán a gettó a zsidótemplom és udvara volt. Oda szuszakolták be az egész falu zsidóságát. Házaikat lezárták, lepecsételték. Mindenük, egy egész élet szorgalmas munkája ott maradt. Mit érezhettek, mit remélhettek azok után? Mindenki az utcán volt, sokan sírtak, együttéreztek a megalázottakkal, szenvedőkkel. Voltak olyan jólelkű keresztény emberek, akik- kijátszva az őrök éberségétennivalót és vizet vittek a gettóban sínylődőknek. Hiszen nyár volt, a melegben csak szenvedett az összezsúfolt embertömeg. Mivel már Évike nem lehetett velünk, otthon nem leltem a helyem, Ircsiékhez mentem játszani. De már semmi nem volt a régi. Iszonyúan hiányzott Évike, gyászos bánat ült a lelkünkön. Nyomasztó árnyék vetődött a lelkünkre, valami összetört, egy életre megváltozott. Szinte, időnap előtt fel kellett nőnünk. Pedig csak kilenc évesek voltunk. Ircsiéknél hintáztunk

11 vagy inkább Katikát, a kis húgát hintáztattuk. Onnan el lehetett látni a gettó udvaráig. Sírás, jajgatás hallatszott a tömegből. Szörnyű látvány volt. Egyszer, csak egy kockás ruhás gyermek kivágódik a tömegből és egyenesen felénk fut. Csak fut, fut, magához ölelve valami kis csomagot. Évike volt az. Megijedtünk, mi lesz most, ha észreveszik és lelövik az őrök? Aggódtunk és örültünk egyszerre, hogy még egyszer láthatjuk a felénk futó Évikét. A drótkerítéshez jött, ahol a hinta állt. Hadarva mondta: Sietnem kell, nehogy észrevegyenek. Csak a játékaimat hoztam el nektek. Ti vagytok a legjobb barátnőim, nektek adom, nekem már úgysem lesz rá szükségem, fogadjátok el. Nem, Évike, nem fogadhatjuk el, kell az még neked, ott is kell majd velük játszanod, ahová mentek. Érveltünk egymás szavába vágva, mert éreztük hangjában a lemondást. Legfeljebb eltesszük neked, megígérjük, hogy vigyázunk rá és ha hazajössz, visszaadjuk. A felnőttektől hallottam, hogy mi már soha többet nem jövünk vissza. Kitört belőlünk a zokogás: Jaj, ne mondj ilyet, vissza fogsz jönni, mi visszavárunk, és ha megjöttél, visszaadjuk a játékaidat, hogy újra együtt játszhassunk. Évike, nem mehetsz el örökre! Azzal elrohant, vissza a földi pokol kapujába. Tiszta kis gyermekalakja beleveszett a jajongó tömegbe, vissza az övéihez, nem menekülni, hanem vállalni együtt, ami következik. Soha többé nem láttuk. Játékai maradtak utána és emléke, amit soha nem felejtünk, pedig sokáig reménykedve vártuk vissza. Évike elvesztése volt az én második háborúm nyolc és féléves koromban. 7. kép Édesapám katonaköpenyben A háború már a kertben volt. Gyermeki szókincsünk furcsa, idegen szavakkal gazdagodott : forspont, gettó, rejtegetés, bombázás, berepülés, légiveszély, légitámadás, légiriadó, bunker, mozgósítás, rémhírterjesztés, sztalingyertya, menekülés, oroszok, felderítő, vadászgép, bombázó, munkaszolgálat, kommunizmus. Nem tudtuk mit jelentenek, de hallani is félelmetes volt, nyomasztó, rettegést hozó. Szinte mindennapos használattá váltak azokban az időkben. Azt még csak megértettem, hogy a fegyvereket be kell szolgáltatni, de hogy miért, arra nem volt magyarázat. Ha valaki

12 elrejtette és megtalálták nála, főbe is lőhették. A vadászokon kívül azoknak a férfiaknak volt lőfegyvere, akik egyenruhás alakulathoz, testülethez tartoztak. Pl.: fináncnak, állomásfőnöknek. Természetesen a csendőröknek, rendőröknek, katonáknak. Csak egy darab szolgálati fegyvert tarthatott meg a viselője (7. kép) Június elején megkezdődött a mozgósítás, katonák, tartalékosok behívása, a leventék bevonása, akik katonailag kiképzetlen fiatal fiúk voltak. Egyetemekről, sőt középiskolákból is vittek el fiatalokat a frontra, munkaszolgálatra. Orvosokat, papokat is hívtak be. Édesapámnak is be kellett vonulnia a hadtesthez Miskolcra. Mi egyedül maradtunk Édesanyámmal a nyírmadai házban. Féltünk, rettegtünk, kilátástalan volt a helyzetünk, mint mindenki másnak. Azt még csak elfogadtuk, hogy a lőfegyvereket be kellett szolgáltatni a csendőrségre, de hogy a rádiókat miért kellett, teljesen érthetetlen volt. Én nagyon sajnáltam, hogy le kellett róla mondani. A telepet is vele kellett vinni, mivel falun akkor még nem volt villany, a rádió telepről működött. Ahogy a légitámadások szaporodtak, sokan menekülésre készülődtek, ki kivel és hová menjen, hogy biztonságban legyen. Családok, rokonok összefogtak, szervezték hová és milyen járművel. Legtöbb volt a szekérmódszer. Kezdett megbolydult méhkashoz hasonlítani az ország. Mivel mindenki az oroszoktól félt, ezért nyugat felé tervezték a menekülést. Bennünk fel sem merült, pedig többen hívtak, tartsunk velük. Anyukám hallani se akart róla. Mert hol keressen majd minket Apukám, ha hazajön? A hatóság elrendelte, hogy mindenki köteles a kertje végében bunkert ásni és légiriadó esetén odahúzódni, mert a bomba célja nem a kert, hanem a ház lesz, ahol nem lehetünk biztonságban. Ugyancsak elrendelték az elsötétítést. A boltban vásárolt lila papírral (akkoriban a tankönyvet, füzetet is ilyennel fedtük) belülről fénymentesen be kellett ragasztani az ablaküvegeket. Fénynek a házból kiszűrődnie nem volt szabad, mert az célpontul szolgálhat a bombázó, gépfegyverező repülőgépeknek. Csendőrök, polgárőrök szemlézték este a házakat és ahol egy parányi fény is kiszűrődött, bekopogtak, figyelmeztették a lakókat. A bunker a gyermekek számára egy ellenszenves, visszataszító építmény volt. Én féltem benne, mint a legtöbb gyerek, mert olyan volt, mint egy sírgödör, csak hosszabb. Anyukám napszámost fogadott, aki kiásta a 3 méter hosszú 2 méter mély, 1,5 méter széles gödröt. Szalmával kibélelték, a tetejét deszkákkal, földdel, ágakkal lefedték. Iszonyatos volt, de be kellett tartani az előírást. Vittünk le pokrócokat, takarót. Anyukám engem lefektetett, de ő csak üldögélt igen szomorúan és félelemben. A bunker bejáratára pokrócot akasztottunk. Éjszakákat töltöttunk a sötétben. Csak a zseblámpa volt velünk szükség esetére. Ha a veszélyt

13 jelző sziréna napközben is megszólalt, azonnal rohantunk a bunkerbe. Egyik nap épp ebédeltünk Anyukámmal a konyhában. Az aznapi menüre is emlékszem: krumplileves volt, és káposztás tészta. A levest már megettük, a tésztát kezdtük villázgatni, amikor az út másik oldalán álló református templom tornyában vijjogva megszólalt a sziréna. Felkaptuk a tányért a villával és futás le a bunkerbe. De a hosszú kertben nem értünk odáig, mert a gépek már a fejünk fölött mohogtak. Beugrottunk a nagy diófa alá. Majd úgy tűnt a fa ágai között kilesve, hogy két gép tűzharcba kezdett egymással, mintha épp a fejünk fölött csatáznának. Anyukám borzalmasan félt, belesápadt, kiverte a verejték. Én is féltem, de mint minden gyerek, kíváncsi is voltam. Ki ne menj a fa alól, mert meglátnak és idelőnek! figyelmeztetett kétségbeesve drága Édesanyám. Sokáig álltunk a fa alatt. Én közben megettem a tésztát, Anyukám úgy vitte fel, ahogy lehozta. Másnap hallottuk, hogy a baktai erdőben lezuhant egy német vadászgép. Két katona benne égett. Amíg még voltak rádiók, naponta közölték: Berepülés délvidék! Légiveszély Bácska, Baja! Légiriadó egész Magyarország! Ezt többször megismételték. A nyirmadai lakosság egy része, estére minden nap állatait vezetve vonult ki a szőlőbe, a kukoricatáblákba rejtőzködni a bombázás elől. Néma csendben bujkáltak, óvakodtak a beszédtől, a mozgástól, nehogy meghallja a repülőgép. De a kisgyerekek sírtak, a tehenek bőgtek, mert féltek és nem a megszokott helyükön voltak. Miskolc után Debrecent bombázták. A Vásártér dombján álló férfiak látták az ég alján fel-felvillanó fényeket az éjszakában Debrecen felől. Ebben a szörnyű esztendőben az iskolai tanév hamarabb befejeződött a háború miatt. De amíg még jártunk, szeretett tanítónk Doby tanító úr kioktatott bennünket az önvédelmi magatartásra, amikor iskolából hazamenet hogyan kell viselkedni, ha megszólal a sziréna. Még be is gyakoroltatta velünk milyen gyorsan kel beugrani az utcán a legközelebbi bokorba, fa alá, kapualjba s mozdulatlanul ott maradni a riadó lefújásáig. Bizony háborúban éltünk mi is kisgyermekek, korán megtanultunk együtt élni a félelemmel. Nyíregyháza bombázása a legborzalmasabb volt minden szabolcsi számára. A megyében egy település sem érezhette biztosítva, hogy nem kap a szórásból, a Nyíregyházára zúduló bombazáporból. Azon a szörnyű éjszakán estétől hajnalig potyogtak a sztalingyertyák nappali fénybe borítva az egész látóhatárt. Anyukámmal rettegve láttuk a bunkerből a sok vakító fényű gyertya függőleges potyogását. Mintha épp az orrunk előtt esne le, mintha mindjárt ránk hullana. Ezekkel világították meg maguknak a bombázandó terepet az éjszakában az ellenséges gépek, amik bombáztak. És a félelemfokozás sem volt számukra mellékes. A sztalingyertya nem csak vakító fehér fényt adott, amíg a levegőből a földig ért, hanem megannyi pukkanó hangot, amik a nagy mennyiség miatt puskaropogásszerű

14 sorozatlövésekként hatottak. Ez a nagyon közeli szörnyűség szinte körbe vett bennünket, mert ahová csak néztünk, mindenütt ugyanazt láttuk, s mellé a halálfélelem, hogy mikor jön a bomba is. Itt közbe vetem, hogy felnőtt koromban a penyigei iskolában egyéb tárgyak mellett 18 évig kémiát is tanítottam, s valahányszor a magnéziumszalag égetését mutattam be a gyerekeknek, nekem mindannyiszor a sztalingyertya jutott az eszembe. Nem igaz az, hogy az idő elmossa a borzalmas emlékeket, azok velünk élnek, s az érzékenyebb ember csak cipeli, mint egy rossz batyut. Ezért nem okoz örömet nekem az augusztus 20-i tűzijáték sem, mert háborús emlékeket idéz még a hangja is. Nyíregyháza középületei, a Sóstói úti villasor házai sok sebet kaptak a bombázáskor. Az állomás épületét 1946 decemberében láttam romjaiban a vonat ablakából, amikor Édesanyám Debrecenbe vitt a Klinikára. A falak sebei hamarabb begyógyíthatók, mint az emberi lélek sebei. A gyermekkorban elszenvedett sérelmek, félelmek, messzire kihatnak. A bombázás volt az én harmadik háborúm. De a neheze még hátra volt ben még mindig tartott a menekülés. A félelem miatt hazájukat elhagyók karavánja népesítette be az országutakat nyugati irányba. Volt, aki a határtól visszafordult. Erdélyből is megindult a menekülés az anyaország felé. Nyírmadára is sok erdélyi magyar család jött át. Őket az elöljáróság a zsidók házaiba költöztette, ha nem volt rokonuk vagy más befogadójuk. A lakosság segítette őket, ahogy tudta, bár akkoriban mindenki szegény volt, amit a háború fokozott. Amikor szeptemberben elkezdődött az iskolai tanítás, erdélyi gyermekek is jöttek iskolánkba. Tanító urunk szeretetünkbe ajánlotta őket. Egy szép arcú, koszorúba font hajú kislány lett az osztálytársunk. Választékos beszéde, székely kiejtése, szerény, tisztelettudó magatartása nagyon tetszett nekünk. Ircsivel együtt hamar befogadtuk. Eleinte tartózkodó volt. Nehéz lehetett hazájától, szülőföldjétől elszakadva idegen környezetben élni. Közeledett az ősz, hidegebbre fordult az idő. A bombázás még mindig rémisztett. Kilátástalan volt a holnap. Apukámról semmit nem tudtunk, levél sem jött tőle. Gizike néniék visszajöttek a menekülésből, nem lépték át a határt. Egyik nap Ircsiék előtt játszottunk, amikor megszólított Gizike néni: Mondd meg Anyukádnak, hogy találkoztunk Apukáddal. Jól van, de nem volt egyedül. Miféle ösztönnel van megáldva egy gyermek, hogy egy hangsúlyból, egy nézésből kiérzi, hogy valami nincs rendben, hogy az apját veszély fenyegeti és ez a veszély nem harcászati eredetű? Anyukámnak elmondtam. Ő nagyon szomorú lett, de azért megpróbált reménykedni. Aggódtunk mi lesz, ha a háború Apukámat is elsodorja tőlünk? Mi lesz, ha valaki erősebb lesz, mint az irántunk való szeretete? Ami be is következett, de ez már egy másik történet.

15 A bombázó miatt már a nyáron és ősz elején is budapesti gyerekek jöttek a falunkba, mert otthonukat lebombázták, enniük sem volt mit. Befogadóik igyekeztek feljavítani a lesoványodott, szomorú gyermekeket. A mi osztályunkba is jött egy nagyon sovány, sápadt, szomorú, szótlan kisfiú, Ferike. Mindig félrehúzódott, játszani sem akart. Nagyon sajnáltuk. Jött egy kislány is, Ilonka. Vidám, jól alkalmazkodó, szorgalmas kisdiák volt őszén már nagyon fáztunk a bunkerben, ezért a pincében rendezkedtünk be. A front, a lövöldözés még nem ért véget, hiszen a hadseregek átvonulása még hátra volt. A mi pincénk a ház egyik része alatt húzódott, egyik bejárata a házból, a másik a kert felől volt. A pince akkoriban menedék, búvóhely volt. Főleg a nőknek kellett rejtőzködniük, mert rengeteg rossz hír járta, hogy az ellenség hogyan fog bánni a nőkkel válogatás nélkül. A pincénkben helyet kért és kapott egy erdélyi menekült család, akik a Fetmann bácsiék házában laktak. A bizalmatlanság igen erős volt abban az időben, de Édesanyám rendes embereknek látta őket, így még örültünk is, hogy nem kell egyedül lennünk. A család állt idősebb szülőkből, egy fiatal házaspárból és egy kéthónapos pici babából. A pincében csak olyankor voltunk, amikor fenyegetőbb hírek érkeztek vagy katonaság megjelenésétől lehetett tartani. Az előőrs tíz német katonából állt, akik a református parókiára szállásolták be magukat. Nem bántottak senkit, rendbontás sem történt. De azért iszonyúan féltünk. Napközben járőröztek, felderítették a környéket. Ahogy jöttek, pár nap múlva elmentek. Majd magyar katonák serege vonult át a falun, pár napig állomásoztak, rendesen viselkedtek. Volt köztük egy fiatal erdélyi őrmester, aki elmondta, hogy román katonák is fognak jönni. Rejtsünk el mindent, amit lehet. Édesanyám megkérte, hogy legalább a kisbödön zsírt segítsen elrejteni a padláson. Egyúttal nézze meg, miért esik be az eső a tető kert felőli sarkánál, már a fal is átázott. Meglepetésünkre a tetőt fedő palát egy sztalingyertya hüvelye szakította be még a nyári bombázáskor. Az őrmester eltávolította, még a palát is kijavította. A későbbiekben is találkoztunk még félelmetes, háborús maradványokkal a portán. A magyar katonák tovább vonultak s újra felfokozódott a félelmünk, hogy kik jönnek ezután, milyen sors vár ránk. A tíz német előőrs után tíz kozák katona vágtatott a falunkba. Ők is a parókiára vették be magukat. Nem gépjárművekkel, hanem lóháton közlekedtek vágtatva, vadul száguldozva. Felderítők lehettek. Dübörögve száguldtak végig a falun félelmet keltve. A bezárt kapu tetején is átugrattak. Szőrkucsmás fejükből ijesztően villogott ki fekete szemük. Tele voltak aggatva fegyverekkel, lőszerekkel, gránátokkal. Egyik reggel kettő közülük bevágtatott az udvarunkba a lovakkal együtt fel a lépcsőn az ajtóig. Üvöltöztek, fenyegetően viselkedtek, órát követeltek. Édesanyámmal úgy éreztük, hogy itt a vég, innen nincs tovább, megölnek. Kihoztuk a két ébresztő óránkat és nyújtottuk feléjük. Ettől olyan

16 dühbe gurultak, ránk tartották a gépfegyvert, szidtak bennünket, de szavukat nem értettük, csak a gyilkos indulatukat. Majd az egyik felhúzta köpenye bal ujját, a karja könyékig tele volt csatolva karórával, ordította, hogy ilyet adjunk. Alig tudtuk megérttetni, hogy nekünk ilyen nincs, Apukám magával vitte a háborúba, odaadnánk, ha lenne. Ordítozva elvágtattak. Egy hét után a kozákok is eltűntek a falunkból, üvöltözve elszáguldottak, ahogy jöttek egyik őszi éjszakáján a németek bevonultak Nyírmadára. Hajnalban arra lettünk figyelmesek, hogy német szavakat hallunk a kertből, az udvarról. A spaletta résén kilesve két német tisztet láttunk a kerti úton. Körbe járták a házat. Mivel mindig ruhástól feküdtünk le, csak a kabátunkat kellett felvenni. Észrevettek minket és az ajtóhoz jöttek. Normálisan viselkedtek. Kopogtak, köszöntek. Édesanyám szerény német tudásával meg a háború alatt magánál tartott zsebszótár segítségével valahogyan szót tudott érteni a németekkel. Kérdezték, hogy rajtunk kívül van-e még valaki a házban. Körülnéztek és a két üresen álló szobát lefoglalták posta céljára és egy magas rangú tiszt szállásául. Berendezték az ebédlőbútorokból. A házban csak a tiszt és szolgája lakott, a katonák a különálló konyhaépületben helyezkedtek el. Az udvaron szekerek álltak, a mozgó kemence és a konyhakocsi. Teljesen önellátóak voltak. Egész éjjel éber őrséget tartottak, valahogy egy kicsit mi is nyugodtabbak voltunk. De nem tudhattuk, meddig tart a viszonylagos biztonság. Ugyanis Pusztadobos irányából újból lövöldözések zaja nyugtalanított éjjel nappal. A németek is tovább vonultak. A lövöldözés egyre sűrűbb lett, egyre közeledett. Kizártnak tartottuk, hogy élve megúszhatjuk, olyan sűrűn potyogott körülöttünk mindenféle lövedék. A református templom tornyát lőtték, mert úgy tudták, tele van németekkel. Pedig akkor már egy német sem volt a faluban. Egyik hideg, de napos délelőttön, amikor viszonylag csend volt, mind feljöttünk a pincéből. Anyukám a házba ment, hogy főzzön valamit. Mi többiek a kerti kijáraton mentünk ki levegőzni. Az idősebbik bácsi rám szólt, hogy ne távolodjak el a pinceajtótól. De csak elindultam a ház felső sarka felé a fák takarásában, hogy az udvarra is ránézzek. Ekkor, mint derült égből a villámcsapás, iszonyatos fegyverropogás, lövedékrobbanás keletkezett, s már csak azt láttam, hogy tőlem kb. 1 méterre egyik évszázados fenyőfát derékban kettészelt egy lövedék. Szerencsére a fa nem felém dőlt, hanem be a többi fa közé, én csak a suhanó lövedék szelét éreztem. Szinte megmerevedtem, nem értettem, mi történik. A bácsi odaszaladt, elkapta a kezemet, és rohant velem a pinceajtó felé. Még akkor sem értettem, mi is történik. Bizony, nem sokan múlt, hogy a lövedék nem engem talált el. De a gyermekek Őrangyala most is a helyén volt, vigyázott rám.

17 Jöttek a románok, mint az áradat. Szomszédaink, a pici babás család ismét beköltözött hozzánk, a pincébe. Édesanyám a pincében soha nem feküdt le, egy széken üldögélt kis időre és sokszor felment szétnézni. Egyik éjjel is felment, úgy három óra tájt, s hogy kilásson az udvarra, felhúzta a spaletta gombját, ami enyhe kattanó hangot adott. Lett erre óriási lövöldözés az udvaron. Az udvar tele volt román katonákkal s biztosan azt hitték, fegyvert biztosított ki valaki odabent. Szegény drága jó Édesanyám halálra válva rohant le a pincébe, nyomában a betört ajtón át betóduló marcona, villogó tekintetű, dühös román katonák rohamsisakban, ellenséges tekintettel, germán, germán kiáltozással. Vagyis németet kerestek a házban. Amikor jól körülnéztek, magyarázták, hogy enni akarnak. Édesanyámmal felmentünk és a spájzból a nagy vájling tepertőt egy házi kenyérrel a veranda asztalára tettük. Nem sok idő múlva, morzsa sem maradt belőle. Amint világosodni kezdett, megjelent egy tisztféle, mire mind felugrottak az asztaltól, amikor belépett. Kiparancsolta őket, körülnézett a házban és kitett az ajtóra egy táblát, hogy itt parancsnokság lesz, jön ide a domnu Kolonel. Tiszti szolgája a konyhában üldögélt. A kolonel tisztelettudó, idős úriember volt. A katonák a szekereikben meg az istállóban aludtak. A házba nem jártak be, respektálták a magas rangú tisztet. De mielőtt beköltözött, addig olyan rablásba kezdtek, hogy szinte semmink nem maradt, csak ami rajtunk volt, mert a szekrények tartalmát mind kihordták az utcán álló szekereikre. A disznóölésből az a kis bödön zsír maradt meg, amit a magyar katonák a padláson elrejtettek. Rám, mint kisgyerekre iszonyúan lesújtó hatással volt ez a szemünk láttára történő rablás, nem tudhattam, hogy háborúban ez így szokás. Ott álltunk a kifosztott lakásban. Szüleim élete munkája elpocsékolva. De mi legalább megmaradtunk. A román katonák úgy voltak önellátóak, hogy a tyúkjainkat puskával lelövöldözték, az udvaron, a nagy gesztenyefa alatt tüzet raktak, és nem kopasztották, hanem perzselték a tyúkokat. A tyúkhúsból egy üstben kocsonyát főztek, amit csajkáikban alvasztottak meg. Iszonyodva néztem, ahogy főztek, ahogy ettek. A Kolonel nem ette azt, amit a katonái. Édesanyámat kérte, hogy adna neki abból, amit mi eszünk. Majd a románok is elvonultak, vitték, ami mozdítható volt. Ugyan ki mert volna tiltakozni, ellenállni? Amikor már kimerészkedtünk a pincéből, megpróbáltuk az életünket ott folytatni, ahol abbamaradt. Egyik nap Édesanyám szólt, hogy nézzek szét a tyúkok régi tojófészkein, hátha akad bennük tojás. Az istálló kisablakán is volt egy tojófészek. Csak ágaskodva értem el, s mit fogtam a kezemben? Egy sárga fekete csíkos kézigránátot. Ijedten tettem vissza, rohantam Anyukámhoz, hogy mit találtam. A melléképületeknek még a közeléből is eltiltott. Egyik nap amint az udvaron járkáltam, nézelődtem, kivágódott a kapu és egy rémült képű román katona vágtatott be a kert felé. Közben dobálta le magáról a fegyvereit, ruháit,

18 rohamsisakját. Látszott, hogy menekül, megszökik a hadseregből. Nagyon megijedtem, de ez a katona jobban félt. Csak futott a kert belseje felé. Anyukámhoz rohantam, s ő a kerttől is eltiltott. Beállt a tél, szomorú karácsony elé nézhettünk. A boltokban akkor már nem volt semmi. Nem volt áru, nem volt pénz. Anyukám, mint a többi asszony is cukorrépából melaszt főzött, azzal készített szaloncukrot dióból. Amikor kihűlt, kockára vágta, én csomagoltam a régi cukrok elrakott papírjába. Süteményt is sütött melasszal, de annak csak cukorrépa íze volt. Minden másban is hiány volt. De legjobban Apukám hiányzott. Semmi hír nem jött felőle decemberében történt még velünk egy furcsa, számunkra ismeretlen eredetű esemény. Úgy karácsony körül, de inkább utána egyik délután nekünk, iskolásoknak fel kellett sorakoznunk a Hősök emlékművénél. Még a felnőttek sem tudták, hogy miért. Édesanyám nagyon aggódott, rám kötötte, hogy az Ircsi kezét el ne engedjem, egymástól el ne távolodjunk, s ha valami zavaros dolog történne, ugorjak be Ircsiékhez. Ők ugyanis közel laktak az Emlékműhöz. Egyszer csak a baktai út felől közeledett egy teherautó. Valaki Vigyázz! -t vezényelt. A teherautó lassan közeledett. Rajta egy koporsó volt letakarva. Semmit nem értettünk. Amikor elvonult, hazamehettünk. Fogalmunk nem volt, ki lehetett a koporsóban és nekünk miért kellett kivonulni. Biztosan a felnőttek sem tudták, mert nem beszéltek róla. Nagyon sokára tudtuk meg, hogy a koporsóba Bajcsy-Zsilinszky Endre holteste feküdt, akit Sopronkőhidán kivégeztek és Nyírmadán keresztül szállították szülőfalujába, Tarpára, ahol csendben eltemették. Csak felnőtt korunkban tudtuk meg, hogy ez mamár történelmi esemény. Az idegen katonák vonulása, a megszállás volt az én negyedik háborúm. De ezzel még nem volt vége Keserves újvilág Mire kitavaszodott, Édesanyám próbálta rendbe rakni a jókora portát. Melegágyat is készített a palántáknak, mint korábban, hogy megtermelje, amit lehet. Fizetést nem kaptunk Apám után, s a házbért az újévre is ki kellett fizetni s élni is kellett valamiből. Új szavakat suttogtak a felnőttek, amiket mi gyermekek nem értettünk, de félelmet keltettek bennünk, mint minden, ami új, ismeretlen. Infláció, pénzromlás, üldözés, párt. Ráadásul még egyre kísértett a háború. Egyik nap az udvaron az egyik virágágyásban a sáros, olvadó, fagyos földből kikandikált egy szintén sárga- fekete csíkos kézigránát. Én vettem észre s rohantam

19 Anyukámhoz. Ő szólt a csendőröknek, akik tűzszerészekkel odajöttek, kinyittatták az ablakokat, hogy ki ne törjenek a légnyomástól, ha kiszerelés közben felrobbanna a gránát. Sikeresen kiszedték, s az egész portát átvizsgálták. Találtak is még néhányat s a menekülő román katona eldobált holmiját is összeszedték. De már semmi nem volt a régi. Hiába beszéltek újvilágról, szabadságról, a félelem, a bizalmatlanság gyökeret vert, s mi, gyermekek sem voltunk felszabadultak, gondtalanok, inkább bizalmatlanok. Egyik nap a kapun belül az udvaron álltam. Előttem két férfi ment el- magyarok- s az egyik odabökött az épületre, amiben laktunk s ezt mondta a másiknak: Ide is be kéne rakni vagy tíz menekültet! Félelemmel mentem Anyukámhoz, s mondtam, amit hallottam. Anyukám kioktatott, hogy nem kell tudomást venni az ilyen megjegyzésekről, nem szabad visszaszólni. Furcsa történetek keringtek erről a bátor emberről. S ha menekülteket nem is költöztetett hozzánk senki, pedig azt el is lehet fogadni, hiszen mindenki lehet menekült, de történt egy olyan dolog, ami végkép megpecsételte a sorsunkat. Ez késő ősszel történt. De előtte leírok egy örömteli eseményt. Még nyár elején egyik nap egy ismeretlen asszony állított be hozzánk, Édesanyámat kereste. Egy újságpapír széléről leszakított papírcsíkot adott át Anyukámnak, s már ment is, és soha nem tudtuk meg, ki volt, honnan jött, hová ment. A papírcsíkon ez állt: Mancikám, élek, jövök haza. Dóra. Hát ez volt az első jó hír hosszú idő óta. Az üzenet Anyukámnak szólt, a küldője Dóra néni, Anyukám legkedvesebb gyermekkori barátnője, egy utcában laktak, együtt jártak polgáriba, s számukra sem volt jelentősége a felekezeti hovatartozásnak, s akit családjával együtt Kisvárdáról Auschwitzba hurcoltak el. Mindenkije odaveszett, egyedül maradt. (8. kép) Amikor hazaért, siettünk hozzá Kisvárdára, ahol a házában visszakapott egy szobát. Együtt sirattuk el édesanyját, nővérét, és azt a sok borzalmat és megaláztatást, amin keresztül kellett menni. Ma is emlékszem története minden szavára, ezt nem lehet, nem szabad elfelejteni. 8. kép Édesanyám (jobbról) és barátnője Dóra néni A kép 1927-ben készült.

20 Mint említettem, 1945 tartogatta számunkra az egyik legszörnyűbb, legkegyetlenebb eseményt. Önkényesen, önhatalmúlag beköltözött egy házaspár a bérleménybe, amelyben laktunk. Helybeliek voltak - magyarok! Hogy addig hol laktak, nem tudom. Betolakodtak, elfoglalták a lakást, s szegény Anyám szólni sem mert ellene. Elfoglalták az üresen álló szobákat az ebédlőnkön jártak keresztül, otthonosan mozogtak. Így mi már csak egy szobában laktunk s az ebédlőszobánk bútorait segítséggel a szobánk ajtaja elé fordítottuk, mintegy elbarikádozva magunkat félelmünkben. Csak egy bejárati rést hagytunk, amihez éjszakára a kisebbik szekrényt toltuk. Csatlakozott hozzájuk egy hasonló barátjuk, akivel hármasban éjszakánként dáridóztak, ittak, ordítoztak, kétértelmű nótákat üvöltöztek. Ilyen zaklatott körülmények között élni lehetetlen volt, ezt még a megszálló ellenség se tette. De hát ők voltak a párt, mint mondták: mostmár ők a hatalom. Édesanyámat az átélt háború, a kiállt rettegés tovább gyengítette betegségében óta vészes vérszegénységgel küzdött, s mivel a háború miatt sem orvos, sem patika nem volt, csak gyengült a szükséges injekciók hiányában. Az idegi, lelki teher egyre megviselte. Ősszel én is beteg lettem, skarlátot kaptam s a lázamat nem sikerült lehúzni. Pár hét után szerencsére hazatért a frontról a falunk orvosa. Ő igyekezett segíteni, ahogy tudott, de megfelelő gyógyszer nem állt rendelkezésre, az ultraszeptil tabletta nem sokat segített. Egyik éjjel a szokványos dáridózáson a három hatalmasság úgy berúgott, hogy ordítozva, ököllel verték az ajtónk elé fordított bútoraink hátlapját, be is törve, hasogatva azokat. Szörnyű volt, amit akkor éjjel ki kellett állnunk. Azt üvöltözték, hogy ha 24 órán belül nem takarodunk el, mindkettőnket megölnek. Ha Apám velünk lett volna, ez nyilvánvalóan nem történik meg. Ezért nekünk menekülni kellett a magyarok elől. De hová tudjunk menni? Szegény Anyukám kétségbeesésében talán a legrosszabbat választotta. Kopócsapátiba költöztünk. A hurcolkodásban apai nagybátyáim segítettek lovaikkal, szekereikkel. Édesanyám halálos betegen, én 40 0 C-os lázzal a bútorok tetején a havas esőben november 5-én. Kiűzetés a paradicsomból a biztos nyomorúságba. Kopócsapátiban egy patkányjárta zsidó házba költöztünk. Jólelkű tulajdonosnője nem rég tért haza Auschwitzből, nyomorunkat látva befogadott. Nagyon rendes volt hozzánk. Ebben a faluban még rengeteg szenvedés, megaláztatás várt ránk. Apám bevonult 1944 júniusában, s közel két évig semmit nem tudtunk róla májusában jött haza, de már koránt sem az az apa volt, aki elment. Tőlünk elhidegült, egy másik családot választott magáénak. Elhagyott bennünket, Budapestre költözött. A háború őt is elsodorta. Szüleim elváltak, pár év múlva Édesanyám meghalt, én teljesen egyedül

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget Kovács Gabriella Hát ennyi volt... Hát ennyi volt érezte, hogy itt az út vége. Tehetetlenül, fáradtan feküdt a hideg kövön a fagyos szélben és nem akart többé engedelmeskedni a teste. Már nem érzett fájdalmat

Részletesebben

Egy fényképbe írt családtörténet

Egy fényképbe írt családtörténet Egy fényképbe írt családtörténet 1. A szülőfalum nevének eredete Vámosmikola Hont vármegyéhez tartozott, s ez a falu a XX. század elején központi szerepet töltött be a vármegyében. Itt volt/van a buszjárat

Részletesebben

KIHALT, CSENDES UTCA

KIHALT, CSENDES UTCA KIHALT, CSENDES UTCA Göb megállt egy hosszú kőkerítés mellett. Nem messze innen, rézsút egy valamivel szélesebb utca nyílt, s vége felé, a házak falára már bevilágítottak az állomás fényei. Utazótáskáját

Részletesebben

magát. Kisvártatva Vakarcs, a kutya is csatlakozott hozzájuk. Kedveskedve hol a Papa, hol meg az unoka lábaira fektette meleg tappancsait.

magát. Kisvártatva Vakarcs, a kutya is csatlakozott hozzájuk. Kedveskedve hol a Papa, hol meg az unoka lábaira fektette meleg tappancsait. Göncölszekér M ári szólt asszonyához Pista, te csak maradj az ágyban, próbálj meg aludni. Ez a szegény lánygyerek folyton köhög. Nem hagy téged aludni. Nem tudsz pihenni. Lehet, hogy a komámnak lesz igaza.

Részletesebben

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Kislányként sok álmom volt. Embereknek szerettem volna segíteni, különösen idős, magányos embereknek. Arrol

Részletesebben

Wass Albert - Kicsi Anna sírkeresztje

Wass Albert - Kicsi Anna sírkeresztje Wass Albert - Kicsi Anna sírkeresztje Elmondom, hadd tudja meg végre a világ kicsi Anna igaz történetét. A falu neve, ahol mindez történt, Mezőbölkény, és a falu szélén van egy ócska, düledező gabonás,

Részletesebben

Mióta él Békéssámsonon? Melyek a legkorább emlékei, első benyomásai a faluról?

Mióta él Békéssámsonon? Melyek a legkorább emlékei, első benyomásai a faluról? (Interjú 2.) Pleskonics Istvánné 2014. január 4-én, egy esős, borongós szombat délutánon három órát beszélgettünk Irénke nénivel előzetes egyeztetés után Alkotmány utcai lakásában. Délután kettőtől délután

Részletesebben

.a Széchenyi iskoláról

.a Széchenyi iskoláról Negyedikesek írták....a Széchenyi iskoláról 7 éves koromban, szüleimmel azért választottuk ezt az iskolát, mert itt német nyelvet lehet tanulni. Én már óvodás korom óta tanulom a németet, így ragaszkodtunk

Részletesebben

Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS

Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS Hallottad-e már az öreg utcai lámpás történetét? Igaz, nem éppen vidám história, de azért egyszer végighallgathatod. Volt egyszer egy jóravaló, öreg utcai lámpás, aki

Részletesebben

Kishegyi Nóra: de tudom, hogy van szeretet!

Kishegyi Nóra: de tudom, hogy van szeretet! Kishegyi Nóra: de tudom, hogy van szeretet! Mivel sem az én szüleim, sem férjem szülei nem álltak olyan jól anyagilag, hogy támogatni tudtak volna új otthonunk megteremtésében, esküvőnk után vidékre kötöztünk

Részletesebben

Miklya Luzsányi Mónika

Miklya Luzsányi Mónika Miklya Luzsányi Mónika Farkasidő Nem kell ma a húsokat jégverembe tenni. Csikorog a hó, foga van a szélnek, süt át a hideg a falakon. Akkor is egész éjjel vonított a szél, mint a csikaszok a nádasban.

Részletesebben

MEGJÁRT UTAK EMLÉKEI

MEGJÁRT UTAK EMLÉKEI MEGJÁRT UTAK EMLÉKEI Minden láng fölfelé lobog. Az emberi lélek is láng. Tánczos István igazgató tanító visszaemlékezései a kerekharaszti iskoláról A visszaemlékező 42 évi hivatásszeretettől vezérelt pedagógus

Részletesebben

Húsvét a Bruderhofban

Húsvét a Bruderhofban Húsvét a Bruderhofban 1998 augusztusában Gyurka bácsi bíztatására az akkor 6 fős családunk elrepült az angliai Beech Grove nevű protestáns eredetű, megújult hutteri gyökerű családközösségbe. Erről a 6

Részletesebben

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK A következő történet szereplői közül példaként egy olyan helybéli embert állíthatunk, akit a neve miatt mindenki Bokor Mihálynak szólított, és akiről semmi rosszat

Részletesebben

XIV. Őszi bánat, csendes, szelíd virág Úgy körülölelted szívem. Kicsiny királyok. Minden virágod, mintha mosolyogna nekem.

XIV. Őszi bánat, csendes, szelíd virág Úgy körülölelted szívem. Kicsiny királyok. Minden virágod, mintha mosolyogna nekem. XIV Őszi bánat, csendes, szelíd virág Úgy körülölelted szívem. Kicsiny királyok. Minden virágod, mintha mosolyogna nekem. Az ősz, a szív: véres két árny. Sokat jártam az emberek között, ifjú vagyok, csendes

Részletesebben

SZKB103_10. Konfliktusok a közösségben

SZKB103_10. Konfliktusok a közösségben SZKB103_10 Konfliktusok a közösségben tanulói konfliktusok a közösségben 3. évfolyam 103 Diákmelléklet D1 Tornai József: Ki tud tovább lefelé lógni? Kora tavasz köszöntött ránk meleg esővel, s mi a kunyhót

Részletesebben

Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY

Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY Gegus Ida: LILIOM KIRÁLYKISASSZONY Volt egyszer a világon egy király, akit a népe nagyon szeretett. Csak egy búsította az ország népét. A király hallani sem akarta, amikor arról beszéltek neki, hogy ültessen

Részletesebben

Egy hosszú hétvégét töltöttünk el Gyulán a Corso Hotelben. Gyula nagyon szép,

Egy hosszú hétvégét töltöttünk el Gyulán a Corso Hotelben. Gyula nagyon szép, Gyulai emlék Egy hosszú hétvégét töltöttünk el Gyulán a Corso Hotelben. Gyula nagyon szép, tiszta és turistákkal teli kisváros. Gyönyörűek a belváros szökőkútjai, a vár körüli sétány, ahol a nyári melegben

Részletesebben

Szeretet volt minden kincsünk

Szeretet volt minden kincsünk Szeretet volt minden kincsünk Azt mondják, mindenkinek meg van írva a sorskönyvében az élete. Mindenkinek ki van jelölve z út, mint a kerti ösvény, szélekkel, jelekkel, hogy ne lehessen letérni róla. Van

Részletesebben

SZERELEM, SZOMORÚBB A HALÁLNÁL

SZERELEM, SZOMORÚBB A HALÁLNÁL SZERELEM, SZOMORÚBB A HALÁLNÁL CSONKA MARGARÉTA Ma arra ébredtem, fejemben sétált Camille Claudell, egyre csak verte a márványkövet, majd elrohant döngetni nagykaput, Rodin, Rodin, nyissál kaput! Gyermekeim

Részletesebben

George Varga: Az öregember és a farkas (részlet)

George Varga: Az öregember és a farkas (részlet) Angyalka élményei B. Kis János, Orosz T. Csaba, Gwendoline Welsh, Poczai Péter, George Varga, J. Simon Aranka 2013 Publio kiadó Minden jog fenntartva Szerkesztette: Publio Kiadó Kft. George Varga: Az öregember

Részletesebben

JÉZUSBAN VAN AZ ÉLET GYÜLEKEZET

JÉZUSBAN VAN AZ ÉLET GYÜLEKEZET JÉZUSBAN VAN AZ ÉLET GYÜLEKEZET I. évfolyam 3. szám szeptember, október Akarod hallani a jó hírt? Mindennek Királya Mindennek Királya, az Istennek Fia, égnek, földnek Ura Akinek véd minket a karja tőlünk

Részletesebben

DOBERDÓ JAJ! Én Istenem, hol fogok én meghalni? Hol fog az én piros vérem kifolyni? Olaszország közepében lesz a sírom,

DOBERDÓ JAJ! Én Istenem, hol fogok én meghalni? Hol fog az én piros vérem kifolyni? Olaszország közepében lesz a sírom, DOBERDÓ JAJ! Ha kimegyek a doberdói harctérre, Feltekintek a csillagos nagy égre, Csillagos ég, merre van a magyar hazám, Merre sirat engem az édesanyám? Én Istenem, hol fogok én meghalni? Hol fog az én

Részletesebben

Az óbudai Schmidt-kastély ellenállói

Az óbudai Schmidt-kastély ellenállói KARACS ZSIGMOND Az óbudai Schmidt-kastély ellenállói Az országot 1956. október 4-én a keringõ hírek ellenére váratlanul érte a katasztrófa. Az emberek bíztak a szovjet csapatok kivonulásában, mindenki

Részletesebben

Kedves Olvasó! Tisztelettel köszöntöm Önt hírlevelünk karácsonyi, 2010/11. számában! 2010. december 204

Kedves Olvasó! Tisztelettel köszöntöm Önt hírlevelünk karácsonyi, 2010/11. számában! 2010. december 204 Kedves Olvasó! Tisztelettel köszöntöm Önt hírlevelünk karácsonyi, 2010/11. számában! 2010. december 204 (SERBÁN ANDRÁS igaz székely ember emlékének) Karácsonyi történet Mi, gyerekek, nagyon vártuk az első

Részletesebben

Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva

Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva Olcsó krumpli Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva ment ajtót nyitni. Nagy örömére, az édesanyja állt az ajtó előtt. Anyukám, de jó, hogy jössz. Alig állok a lábamon, olyan álmos vagyok. Kislányom! Csak

Részletesebben

Szeretetettel ajánlom műveimet mindenkinek olvasásra, szórakozásra, vagy csupán elmélkedésre. Joli néni

Szeretetettel ajánlom műveimet mindenkinek olvasásra, szórakozásra, vagy csupán elmélkedésre. Joli néni BRÁTÁN ERZSÉBET HÉTKÖZNAPI CSODÁK NOVELLAGYŰJTEMÉNY ELŐSZÓ Kedves olvasóim! Az alábbi novelláim a valóság és a fantázia összefonódásából születtek. Számtalanszor elmegyünk apróságok felett, pedig az élet

Részletesebben

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt Petőcz András Idegenek Harminc perccel a háború előtt Peut-être à cause des ombres sur son visage, il avait l air de rire. (Camus) Megyünk anyámmal haza, a plébániára. Szeretek az anyámmal kézen fogva

Részletesebben

- E szerint elégedett vagy? - Több, - boldog. Boldog! Milyen különösen hangzott ez a szó, ebben a dohosszagú, szegényes, díván nélküli odúban.

- E szerint elégedett vagy? - Több, - boldog. Boldog! Milyen különösen hangzott ez a szó, ebben a dohosszagú, szegényes, díván nélküli odúban. A SZERELEMRŐL Tavaly, június elején abban a kisvárosban voltam, ahol születtem. A városban most is az a sajátságos csend, mintha halottak közt járnék. Két hét alatt beteltem vele, kivágytam belőle, akárhová,

Részletesebben

Pánov bácsi karácsonya Illusztrációk: Szabó Enikő

Pánov bácsi karácsonya Illusztrációk: Szabó Enikő Lev Tolsztoj Pánov bácsi karácsonya Illusztrációk: Szabó Enikő Élt egyszer, valamikor réges-régen, egy messzi orosz falucskában egy öreg cipészmester. Pánov volt a neve, ám senki sem nevezte Pánovnak,

Részletesebben

Már újra vágytam erre a csodár a

Már újra vágytam erre a csodár a Már újra vágytam erre a csodár a Szüleinktől kapjuk az utat, gyermekeinktől a célt olvasható az államfő feleségének hitvallása internetes bemutatkozó oldalán. Áder János köztársasági elnök felesége, négygyermekes

Részletesebben

Amint ment, mendegélt egy nagy királyi városon keresztül, meglátta a folyosóról a király a nagy betűket s leküldte inasát, hogy nézné meg, mi van

Amint ment, mendegélt egy nagy királyi városon keresztül, meglátta a folyosóról a király a nagy betűket s leküldte inasát, hogy nézné meg, mi van Százat egy ütéssel Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy mesterlegény, kinek se égen, se földön nem volt egyebe egy rongyos garasánál. Elindult ő vándorolni. A mint ment, mendegélt hegyen völgyön

Részletesebben

Barossosok az Európai Parlamentben (és egyéb helyeken)

Barossosok az Európai Parlamentben (és egyéb helyeken) Barossosok az Európai Parlamentben (és egyéb helyeken) A tények: Időpont: 2012. október 10 13. Helyszínek, látnivalók, programok: Dachau: koncentrációs tábor megtekintése Strasbourg: angolosok: részvétel

Részletesebben

Mindig a holnapra mosolygok, Elvágyom onnan, ahol bolygok, Úgy vágytam ide s most már szállnék. Óh, én bolond, bús, beteg árnyék.

Mindig a holnapra mosolygok, Elvágyom onnan, ahol bolygok, Úgy vágytam ide s most már szállnék. Óh, én bolond, bús, beteg árnyék. Mindig a holnapra mosolygok, Elvágyom onnan, ahol bolygok, Úgy vágytam ide s most már szállnék. Óh, én bolond, bús, beteg árnyék. Ady Endre Utálok hajnalban kikelni az ágyamból. Nagy bögre kávé nélkül

Részletesebben

*Sokan a cím állítására bizonyosan felkapják a fejüket. A világ legnagyobb hajó katasztrófája és "Wilhelm Gustloff"?*****

*Sokan a cím állítására bizonyosan felkapják a fejüket. A világ legnagyobb hajó katasztrófája és Wilhelm Gustloff?***** *Sokan a cím állítására bizonyosan felkapják a fejüket. A világ legnagyobb hajó katasztrófája és "Wilhelm Gustloff"?* Szinte mindenkinek, aki a "hivatalos történetírás" műveit olvassa, annak a világ legnagyobb

Részletesebben

Mi az, hogy reméled? Nem t om, nincs túl nagy praxisom, még sohasem fogyasztottak el erdei manók. Pedig anyám sokszor mondta, hogy vigyen el a manó,

Mi az, hogy reméled? Nem t om, nincs túl nagy praxisom, még sohasem fogyasztottak el erdei manók. Pedig anyám sokszor mondta, hogy vigyen el a manó, Manó úr Hát, ha éppen tudni akarod, arról a magas hegyről származom mondta, mielőtt bármit is kérdezhettem volna. Hogy miért jöttem le erre az alacsonyabb hegyre? folytatta, még mindig kérdés nélkül nos,

Részletesebben

A Biblia gyermekeknek. bemutatja. Jézus csodái

A Biblia gyermekeknek. bemutatja. Jézus csodái A Biblia gyermekeknek bemutatja Jézus csodái Írta : Edward Hughes Illusztrálta : Byron Unger és Lazarus Átírta : E. Frischbutter és Sarah S. Franciáról fordította : Dr. Máté Éva Kiadta : Bible for Children

Részletesebben

Duna utca. családvers

Duna utca. családvers Terék Anna Duna utca családvers és lehet, én mégiscsak a Duna utcában voltam egész életemben a legboldogabb. öten laktunk két szobában, s apám sosem tudta nyugodtan megcsókolni anyámat, mi néztük őket

Részletesebben

Balogh Rodrigó valóságszínháza Nem vagyok tuti csávó Dráma: "Ennyi Duna-érett prímáslelencet egy rakáson..."

Balogh Rodrigó valóságszínháza Nem vagyok tuti csávó Dráma: Ennyi Duna-érett prímáslelencet egy rakáson... Hétfő, 2010. június 7. 10:15 Krug Emília írása Balogh Rodrigó valóságszínháza Nem vagyok tuti csávó Dráma: "Ennyi Duna-érett prímáslelencet egy rakáson..." Tizenhárom éves korára elvesztette a szüleit,

Részletesebben

Időpont: 2013. 05. 06 09. Károlyi István 12 Évfolyamos Gimnázium

Időpont: 2013. 05. 06 09. Károlyi István 12 Évfolyamos Gimnázium Időpont: 2013. 05. 06 09. Károlyi István 12 Évfolyamos Gimnázium Az emeletes buszunk, mellyel utaztunk Így mentünk Kárpátaljára Elindultunk: 7 órakor, Budapestről Délkor elértük a határt, kis idő után

Részletesebben

1. Melléklet. 2. Melléklet. Interjú D.-vel. Dobbantó Rap G. D. & B. A. Zs. Geri a nagy parker, Azt hiszi, hogy ő a Marveles Peter Parker

1. Melléklet. 2. Melléklet. Interjú D.-vel. Dobbantó Rap G. D. & B. A. Zs. Geri a nagy parker, Azt hiszi, hogy ő a Marveles Peter Parker 194 1. Melléklet Dobbantó Rap G. D. & B. A. Zs. Ez itt a Dobbantó! Was is das? Ez nem gáz! Kriszbá az osztályfőnökünk Vele cool az egyéni fejlődési tervünk Edit nénit se felejtsük el hozzá fordulunk, ha

Részletesebben

Franz Schubert: Winterreise D 911 Téli utazás

Franz Schubert: Winterreise D 911 Téli utazás Franz Schubert: Winterreise D 911 Téli utazás 1. Gute Nacht - Jó éjt Idegenként jöttem, Idegenként is távozom. A május kedves volt hozzám Számos virágcsokrával. A lány szerelemről beszélt, Az anyja egyenest

Részletesebben

A szenvede ly hatalma

A szenvede ly hatalma Előhang Leonard Kastner mostanában egyre többször gondolt ar ra, hogy vissza kéne vonulnia. Miért is ne? Az időzítés tökéletes lenne. Annyi pénzt keresett már, amiről régebben álmodni sem mert volna, ráadásul

Részletesebben

ESETTANULMÁNY. 10-es csoport. Módszertani nap 2006 február 14. Készítette: Kovács Zsolt

ESETTANULMÁNY. 10-es csoport. Módszertani nap 2006 február 14. Készítette: Kovács Zsolt ESETTANULMÁNY 10-es csoport Módszertani nap 2006 február 14 Készítette: Kovács Zsolt Személyi adatok: Név: B Tamás Szül: Sz., 1987. október 31 Iskolai végzettség 8 osztály Ítélete: B Tamás növendék 10-es

Részletesebben

Kocsis György. Családi hétvége gyermekotthonban nevelkedő gyerekek és családtagjaik részére

Kocsis György. Családi hétvége gyermekotthonban nevelkedő gyerekek és családtagjaik részére Kocsis György Családi hétvége gyermekotthonban nevelkedő gyerekek és családtagjaik részére Az oroszlányi gyermekotthon 1967 óta áll a fővárosi gyermekvédelem szolgálatában. Kezdetben csak lány növendékei

Részletesebben

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... *****

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ezüst gyertyatartók fénye mellet egy fiatal férfi hajol íróasztala fölé. Az arca márványfehér,

Részletesebben

Kata. Megvagyok mondja. Kimegyünk? Á, jó itt.

Kata. Megvagyok mondja. Kimegyünk? Á, jó itt. Kata Az egyik budapesti aluljáró, metróbejárat előtt találkozunk, azt mondta, itt szokta napjainak nagy részét tölteni. Mocsok van, bűz és minden tele hajléktalanokkal. Alszanak dobozokon, koszos rongyokon,

Részletesebben

Az élet napos oldala

Az élet napos oldala Az élet napos oldala írta Mercz Tamás E-mail: mercz_tomi@hotmail.com Első rész Minden kicsiben kezdődik el A fűnyíró idegesítő berregő motorhangja teljesen betölti szobám zegzugait. Zúg a rikítóan kék

Részletesebben

Csillag-csoport 10 parancsolata

Csillag-csoport 10 parancsolata Csillag-csoport 10 parancsolata 1. Nagyon jól érezd magad mindig, mert ilyen hely nem lesz több a világon. (Panka) 2. Próbálj meg normálisan viselkedni, hogy ne legyenek rád dühösek. (Vince) 3. Kitartóan

Részletesebben

Nagykanizsa és régiója az EU-s csatlakozáskor vállalkozások, intézmények 2004. Nagykanizsa : Kanizsa-Infó Lapkiadó Kft., 2004. 052 058.

Nagykanizsa és régiója az EU-s csatlakozáskor vállalkozások, intézmények 2004. Nagykanizsa : Kanizsa-Infó Lapkiadó Kft., 2004. 052 058. 1 Nagykanizsa és régiója az EU-s csatlakozáskor vállalkozások, intézmények 2004. Nagykanizsa : Kanizsa-Infó Lapkiadó Kft., 2004. 052 058. oldal Bátki József, Berentés tamás, Rózsás János, Szertics László

Részletesebben

Kiss Tamás (1956 1957)

Kiss Tamás (1956 1957) Kiss Tamás (1956 1957) Óriási örömömre szolgál, hogy a MEFESZ (Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége) egyik vezéralakjával, egyben az 1956-ban újjáalakult Eötvös Kollégium tagjával van alkalmam

Részletesebben

a viszonyuk. És a lány nem is hozta rendbe a dolgokat, mielőtt az apja oly hirtelen elment. Visszatekintve már látta, hogy nagyon sok a hasonlóság

a viszonyuk. És a lány nem is hozta rendbe a dolgokat, mielőtt az apja oly hirtelen elment. Visszatekintve már látta, hogy nagyon sok a hasonlóság ELSŐ FEJEZET Nem így kellett volna történnie. Addie Folsom úgy képzelte, a középiskola után hat évvel tehetősen és egy jó kocsi volánjánál ülve tér majd haza. Ehelyett behúzott nyakkal és egy közel háromszázezer

Részletesebben

Kiss Ottó. Csillagszedő Márió. Versek gyerekhangra Paulovkin Boglárka rajzaival

Kiss Ottó. Csillagszedő Márió. Versek gyerekhangra Paulovkin Boglárka rajzaival Kiss Ottó Csillagszedő Márió Versek gyerekhangra Paulovkin Boglárka rajzaival Az ember jóból és rosszból van összegyúrva. Fehérből meg feketéből. Ezért van az, ha rajtakapsz valami rossz dolgon, mindig

Részletesebben

Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek,

Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek, Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyeknek országába. Máté 18:3 (Károli Gáspár fordítása) Prológus Angyalok az Arby s-ban

Részletesebben

Verzár Éva Kelj fel és járj!

Verzár Éva Kelj fel és járj! Verzár Éva Kelj fel és járj! A Tatárdombot megkerülte a viharos szél, ott fenn még egyszer jól összerázta a méltóságos, nehéz fellegeket, lehúzta őket egészen a földig, s mire Terike 1911 pityergő őszén

Részletesebben

JÉZUSBAN VAN AZ ÉLET GYÜLEKEZET

JÉZUSBAN VAN AZ ÉLET GYÜLEKEZET JÉZUSBAN VAN AZ ÉLET GYÜLEKEZET III. évfolyam 1. szám Január, Február, Március Örömöd teljes legyen Jézus Krisztusban! Ujjong Ujjong a szívem neked Istenem, mikor a Bibliát a kezembe veszem, s olvasni

Részletesebben

Kiss Ottó. A nagypapa távcsöve

Kiss Ottó. A nagypapa távcsöve Kiss Ottó A nagypapa távcsöve ITT VANNAK A NAGYIÉK Itt vannak a nagyiék, megjöttek! Két hétre. Fogalmam sincs, hogy mit lehet majd velük addig csinálni. 3 A NAGYPAPA UGYANOLYAN A nagypapa ugyanolyan, mint

Részletesebben

Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK. Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak. Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely

Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK. Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak. Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely Forrás: Gyurcsó István Alapítvány Füzetek 14., Dunaszerdahely, 1999

Részletesebben

Hogyan mondjuk meg a gyerekeknek?

Hogyan mondjuk meg a gyerekeknek? Hogyan mondjuk meg a gyerekeknek? Tudod, az úgy van próbált Verena beszélgetést kezdeményezni Alexandrával a reggelinél. Nyújtotta a szavakat, nem nagyon tudta, hogyan mondja meg négyéves kislányának,

Részletesebben

Dr. Kutnyányszky Valéria

Dr. Kutnyányszky Valéria Dr. Kutnyányszky Valéria Dr. Kutnyányszky Valéria 2009 őszén egy hónapot töltött a Kongói Demokratikus Köztársaság területén fekvő Kiwanjában. A bükkösdi homeopátiás orvos az Afrikai-Magyar Egyesület (AHU)

Részletesebben

IPOLYSÁGI KOPOGTATÓ Az Ipolysági Református Gyülekezet értesítő lapja 2. évfolyam 3. szám

IPOLYSÁGI KOPOGTATÓ Az Ipolysági Református Gyülekezet értesítő lapja 2. évfolyam 3. szám IPOLYSÁGI KOPOGTATÓ Az Ipolysági Református Gyülekezet értesítő lapja 2. évfolyam 3. szám Mert született néktek ma Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában. Lk 2,11 Kedves Testvéreim! Karácsony számomra

Részletesebben

ÉSZAK-ERDÉLYBEN A HATÁRTALANUL PÁLYÁZATTAL

ÉSZAK-ERDÉLYBEN A HATÁRTALANUL PÁLYÁZATTAL ÉSZAK-ERDÉLYBEN A HATÁRTALANUL PÁLYÁZATTAL Március 14-e és 17-e között iskolánk 7.-es csapata különleges irodalmi és történelmi emlékeket fedezett fel Észak-Erdélyben. A szállásunk és a bázisuk Koltón

Részletesebben

Ünnepi- és hétköznapi viseletek Ócsán. Bereczky Réka 6. b

Ünnepi- és hétköznapi viseletek Ócsán. Bereczky Réka 6. b Ünnepi- és hétköznapi viseletek Ócsán 6. b Meglátogattuk Barkóczi Sándorné Juliska nénit, aki a város legidősebb lakója. Ő még jól emlékszik a régi szokásokra és viseletekre, emlékeit szívesen megosztotta

Részletesebben

http://webovoda.blogspot.com/

http://webovoda.blogspot.com/ http://webovoda.blogspot.com/ B e t l e h e m e s j á t é k Szereplők: Király, szolga, Mária, József, egy paraszt család (akiknél a betlehemes játszódik), a betlehemet vivők, angyalok, pásztorok. Az egész

Részletesebben

Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása

Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása Aikido-történet gyerekeknek Richard Moon és Chas Fleischman tollából Vass Anikó és Erszény Krisztián fordításában Előszó Ezt a történetet közel huszonöt

Részletesebben

mondott, és nem kimondott gondolataival. Még senki sem tudta így elmondani ezeket, akár burkoltan is, bizony ezek a dalok gyakran kimondják azt,

mondott, és nem kimondott gondolataival. Még senki sem tudta így elmondani ezeket, akár burkoltan is, bizony ezek a dalok gyakran kimondják azt, II. fejezet [...] Legyél az esernyőm, Óvj a széltől, és ha mégis elázom, Te legyél az égen a Nap, Te melegíts át, ha néha fázom! Én meg olyan leszek hozzád, mint a gazdájához a véreb Amikor először láttam

Részletesebben

Ó, TE DRÁGA KLEMENTINA!

Ó, TE DRÁGA KLEMENTINA! Ó, TE DRÁGA KLEMENTINA! Avagy : Egy késői utazás a Mezőkövesdi repülőtérre 2012 decemberében módomban állt megtekintenem a Mezőkövesdi repülőteret, amely egykor a Varsói Szerződés tartalék repülőtere volt.

Részletesebben

Erskine Angelika: Lélekmadár

Erskine Angelika: Lélekmadár A vers- és prózaíró pályázat díjazott alkotói a 2011-12-es tanévben: Erskine Angelika 1.a Ring Dóra 1.b Robotka Ádám 2.b Both Noémi 3.a Miletics Maya 4.b Bonecz Bendegúz 5.b Bodóczy Iliáná 8.b Török Anna

Részletesebben

A nép java. Erdélyiek és magyarországiak

A nép java. Erdélyiek és magyarországiak A nép java Erdélyiek és magyarországiak Miközben valamennyien érezzük, hogy van valami másság közöttünk, igen nehéz ennek a jellegét, tartalmát megközelíteni. Biztos, hogy a különbség az átlagra vonatkozik,

Részletesebben

András és Krisztina: A nagy út

András és Krisztina: A nagy út András és Krisztina: A nagy út Külföldi Magyar Cserkészszövetség András és Krisztina: A nagy út Írta: Madzsarné Osvay Erzsébet Rajzolta: Pándiné Uray Erzsébet A Zöld Pajzsos Kiscserkészek részére Külföldi

Részletesebben

A TAN. Az Evangéliumok és a Beszélgetés az Angyallal című könyv azonosságai, ahogy én látom. Összeállította: Petróczi István

A TAN. Az Evangéliumok és a Beszélgetés az Angyallal című könyv azonosságai, ahogy én látom. Összeállította: Petróczi István A TAN Az Evangéliumok és a Beszélgetés az Angyallal című könyv azonosságai, ahogy én látom. Összeállította: Petróczi István 1943. szeptember 10. péntek. 12. BESZÉLGETÉS LILIVEL L. Köszönöm, hogy eljöttél.

Részletesebben

2016. február INTERJÚ

2016. február INTERJÚ INTERJÚ Az Élet szép Az AMEGA beszélgetőpartnere: Dr. Kánitz Éva Főorvos Asszony, milyen családi indíttatással került az orvosi pályára? Mindig azt gondoltam, hogy az a legszebb dolog a világon, ha az

Részletesebben

ÚJABB RÁGALOM HORTHY MIKLÓS KORMÁNYZÓ ELLEN. Hiteles tanúk cáfolata. Interjú Horthy Istvánnéval

ÚJABB RÁGALOM HORTHY MIKLÓS KORMÁNYZÓ ELLEN. Hiteles tanúk cáfolata. Interjú Horthy Istvánnéval Lehet-e? ÚJABB RÁGALOM HORTHY MIKLÓS KORMÁNYZÓ ELLEN Hiteles tanúk cáfolata Interjú Horthy Istvánnéval A közelmúltban a Jobbik néven ismert, de általam kezdettől ártalmas és értelmetlen képződménynek nevezett

Részletesebben

A fölkelő nap legendája

A fölkelő nap legendája Prof. Dr. Tapolyai Mihály A fölkelő nap legendája Máréfalvi barátaimnak mestereim egyikéről Dr. Szalay Károly pszichiáter emlékére Dr. Szalay Károly pszichiáter élete (1894-1973) Régen mesternek hívtuk

Részletesebben

EGÉSZSÉGNAP 2. Alsó tagozat PROGRAMTERV. Balatonszabadi, 2014. június 3.

EGÉSZSÉGNAP 2. Alsó tagozat PROGRAMTERV. Balatonszabadi, 2014. június 3. EGÉSZSÉGNAP 2. Alsó tagozat PROGRAMTERV Balatonszabadi, 2014. június 3. Pedagógiai célok Ismerjék meg tanulóink a helyi és globális ökológiai problémákat és sajátítsák el saját szintjükön, azokat az alapvető

Részletesebben

KB: Kassai Bertalanné vagyok, Bihari Juliánna.

KB: Kassai Bertalanné vagyok, Bihari Juliánna. Kassai Bertalanné Bihari Julianna I: Jó napot kívánok. KB: Jó napot kívánok. I: Legyen szíves bemutatkozni. KB: Kassai Bertalanné vagyok, Bihari Juliánna. I: Mikor született? KB: 1934. február 15. I: Hol

Részletesebben

Eredetileg a szerző honlapján jelent meg. Lásd itt.

Eredetileg a szerző honlapján jelent meg. Lásd itt. Eredetileg a szerző honlapján jelent meg. Lásd itt. Andrassew Iván A folyó, a tó és a tenger A platón ültünk Avrammal, a teherautót egy szerzetes vezette. A hegyoldalból a menekülttábor nem tűnt nagynak.

Részletesebben

A népesség nyolcvan százaléka nyugdíjas

A népesség nyolcvan százaléka nyugdíjas A kosárfonásról híres település központjából vezet az út a világ elől elrejtett faluba. Nagymedeséren nem könnyű a megélhetés, a helyi kis üzlet sem tart egész nap nyitva, kevés a vásárló. A helyiek a

Részletesebben

oral history Változatok az identitásra SÁRAI SZABÓ KATALIN

oral history Változatok az identitásra SÁRAI SZABÓ KATALIN oral history 186 [ ] SÁRAI SZABÓ KATALIN Változatok az identitásra Az utóbbi években Magyarországon is egyre több kutató fordul a nôtörténet (gender) felé, és szaporodik az egyes nôi csoportok vizsgálatával

Részletesebben

Claire Kenneth. Randevú Rómában

Claire Kenneth. Randevú Rómában Claire Kenneth Randevú Rómában CLAIRE KENNETH Randevú Rómában Regény 2010 Fapadoskonyv.hu Kft. honlap: www.fapadoskonyv.hu e-mail: info@fapadoskonyv.hu A könyv az alábbi kiadás alapján készült: Claire

Részletesebben

Már a tanítóképző utolsó évét jártam, mikor meglegyintett úgyszólván az első komoly szerelem. Ez a

Már a tanítóképző utolsó évét jártam, mikor meglegyintett úgyszólván az első komoly szerelem. Ez a V Barna legény. Te szegény, te szép. Dús hajad egy leány álma. Elvesztettem az eszem s szemem könnyet hullat, mint estalkonyatkor az ég. Ó, miféle babona űzi tekintetem utánad? Végigkísérlek a fasoron,

Részletesebben

Önmeghaladás, életcélok, jóllét

Önmeghaladás, életcélok, jóllét PÁL FERENC Önmeghaladás, életcélok, jóllét A lélektani és spirituális dimenziók összefüggései Néhány alkalommal találkoztam Gyökössy Bandi bácsival. Többek között, amikor a papnevelõ intézetbe jártam,

Részletesebben

Vérfolyásos hívő gondolkozás (mód)otok megújulásával alakuljatok át harc az elménkben dől el

Vérfolyásos hívő gondolkozás (mód)otok megújulásával alakuljatok át harc az elménkben dől el Vérfolyásos hívő Róm 12:1 Kérlek titeket testvérek, Isten irgalmára, adjátok oda a testeteket Isten számára élő, szent, és neki tetsző áldozatul, ez legyen a ti ésszerű, igeszerű istentiszteletetek, 12:2

Részletesebben

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta.

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Bódi Zsolt Publio Kiadó 2012 Minden jog fenntartva! A BARÁT Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Szüleimnek, testvéreimnek,

Részletesebben

Károlyi Pályázat. Kémia. Írta: Elefánti Barbara 10. A

Károlyi Pályázat. Kémia. Írta: Elefánti Barbara 10. A Károlyi Pályázat Kémia Írta: Elefánti Barbara 10. A 2007. november 3. Tartalomjegyzék 2. oldal: Tartalomjegyzék 3. oldal: Bevezetés 4. oldal: Emil Fischer élete és munkássága 5.-7. oldal: Beszélgetés Emil

Részletesebben

[Erdélyi Magyar Adatbank]

[Erdélyi Magyar Adatbank] KÉSEI DOLGOK [Vákát oldal] Amikor hosszú évekkel később e munka írója találkozott néhány férfiúval, kik ott bent, ám kint is meséltek neki e régi időkről, amidőn ő még nem járt a szigeten első dolga volt

Részletesebben

Mándy Iván. A huszonegyedik utca. Regény

Mándy Iván. A huszonegyedik utca. Regény Mándy Iván A huszonegyedik utca Regény 2011 Gábor megállt az öreg, púpos hátú ház előtt, egy véznán fityegő cédulánál. Kiadó szoba Letette ráncos barna bőröndjét, kalapját feljebb tolta homlokán. Általában

Részletesebben

CSENGŐSZÓ. A Császártöltési Német Nemzetiségi Általános Iskola diáklapja 2015/2016-os tanév 2. szám

CSENGŐSZÓ. A Császártöltési Német Nemzetiségi Általános Iskola diáklapja 2015/2016-os tanév 2. szám CSENGŐSZÓ A Császártöltési Német Nemzetiségi Általános Iskola diáklapja 2015/2016-os tanév 2. szám Készítették: A Diák-újságíró szakkör tagjai: Juhász Valentina, Jónás Levente, Flórián Zsolt, Prohászka

Részletesebben

garmadát. Abban sem volt nagy köszönet, ahogy cseperedtem, mert, ami rosszat elképzelhet az ember, azt én mind véghezvittem: a macska talpára

garmadát. Abban sem volt nagy köszönet, ahogy cseperedtem, mert, ami rosszat elképzelhet az ember, azt én mind véghezvittem: a macska talpára Mire megvirrad... Julis! Julis! Asszony! Csak nem hagy békén, s én áldozatként, hogy szabaduljak tőle, elvonulok, mint a nagyokosok, tollat veszek a kezembe, azzal ámítom őnagyságát, hogy úr lettem, ahogy

Részletesebben

BankVelem PénzOkos Kupa 1. forduló 1. Sokszor hallani, hogy a honfoglaló magyarok a nyereg alatt puhították a húst. Tényleg igaz, hogy a húst a

BankVelem PénzOkos Kupa 1. forduló 1. Sokszor hallani, hogy a honfoglaló magyarok a nyereg alatt puhították a húst. Tényleg igaz, hogy a húst a BankVelem PénzOkos Kupa 1. forduló 1. Sokszor hallani, hogy a honfoglaló magyarok a nyereg alatt puhították a húst. Tényleg igaz, hogy a húst a nyereg alatt tartották? a. igaz b. hamis Nem igaz, nem tartottak

Részletesebben

Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik

Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Több éves gyakorlattal fejlesztették tökélyre kifinomult praktikáik egész arzenálját. Kódszavaik tárháza régi, legendássá vált esetekből épült fel, ám legtöbbször

Részletesebben

8. A TANULMÁNYI KIRÁNDULÁS 2015.MÁJ 21-22-23.

8. A TANULMÁNYI KIRÁNDULÁS 2015.MÁJ 21-22-23. 8. A TANULMÁNYI KIRÁNDULÁS 2015.MÁJ 21-22-23. Kísérő tanárok: Lipcsei Anna Mária projektfelelős (osztályfőnök, pedagógia ) Buzás Klára tanító, gyógypedagógus) Rabóczki Ottó osztályfőnök ( testnevelés-biológia

Részletesebben

Tegezés, magázás. Tegeződés: a beszélgetőpartnerünknek azt mondjuk, hogy te. Tegezünk: barátokat családtagokat gyerekeket és (legtöbbször) kollégákat

Tegezés, magázás. Tegeződés: a beszélgetőpartnerünknek azt mondjuk, hogy te. Tegezünk: barátokat családtagokat gyerekeket és (legtöbbször) kollégákat Tegezés, magázás 1 ) Alapszabályok Tegeződés: a beszélgetőpartnerünknek azt mondjuk, hogy te. Tegezünk: barátokat családtagokat gyerekeket és (legtöbbször) kollégákat Magázódás: a beszélgetőpartnerünknek

Részletesebben

Pataky Zsófia vagyok, 14 éves. A legnagyobb gyerek a családban. Két testvérem van.

Pataky Zsófia vagyok, 14 éves. A legnagyobb gyerek a családban. Két testvérem van. A gyermekek Pataky Zsófia vagyok, 14 éves. A legnagyobb gyerek a családban. Két testvérem van. Pontosan 6 évvel ezelőtt, karácsonykor (amikor én 8 éves voltam a húgom pedig 5) kaptam a világ legszebb ajándékát.

Részletesebben

Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA

Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA Volt egyszer egy szegény ember. Ennek a szegény embernek annyi fia volt, mint a rosta lika, még eggyel több. Éjjel-nappal búslakodott szegény, hogy mit csináljon ezzel a

Részletesebben

Az 1940-es években szörnyűséges

Az 1940-es években szörnyűséges Erdélyi menekült Az 1940-es években szörnyűséges idők jártak. Emberek millióit hurcolták el vallási és koholt okok miatt. Néhányuknak sikerült hamis papírokkal bujkálniuk. Ibi is kapott Tamási Emese barátnőjétől

Részletesebben

Írnod kell kislányom, erre születtél! visszhangzik fülemben Édesanyám hangja

Írnod kell kislányom, erre születtél! visszhangzik fülemben Édesanyám hangja Írnod kell kislányom, erre születtél! Írnod kell kislányom, erre születtél! visszhangzik fülemben Édesanyám hangja Tudom Édes, írnom kellene, de bajban vagyok. Talán azt a témát kéne papírra vetnem, amit

Részletesebben

ALEA, az eszkimó lány. Regény

ALEA, az eszkimó lány. Regény ANAUTA ALEA, az eszkimó lány Regény 2011 Előszó Amit ebben a könyvben elmondok, az nem kitalálás. Nagy részét apámtól, Jorgkétől hallottam gyerekkoromban. Viharos téli estéken sokszor kértem, hogy meséljen

Részletesebben