TÍZEZER GYERMEK KARÁCSONYA

Átírás

1 1

2 Törekvők és Bódhiszattvák! Tartalomjegyzek December van, holnap Mikulás-ünnep, pár hét múlva pedig egyik legszentebb ünnepünk, a karácsony elébe nézhetünk. Cikkíróink ezért törekedtek arra, hogy témájukban és hangvételükben ehhez illeszkedő Az ausztrál bennszülöttek világa 3. írásokat adjanak ki kezeik közül. A karácsony egy univerzális ünnep, hiszen eredete jócskán a kereszténység előtti időkbe nyúlik vissza, a téli Felsőoktatás: Gólyabál napforduló ünnepe pedig köztudottan minden ősi kultúrában jelen volt, fontos választóvonalat képezve az aktív (teremtő) és passzív (befogadó) Dharma-rovat: Időtlen idő a zen 5. isteni princípiumok között. Más miatt is fontos az újság ezen száma, hiszen 2007-ben, illetve a Japán rovat: Szerelem és szexualitás Japánban 7. tanév első szemeszterében ez az utolsó BuddhaPest, lévén legközelebb csak februárban fogunk megjelenni, úgyhogy olvassatok minket a Harcművészet rovat: Shito Ryu 8. vizsgaidőszakban, akár két vizsga között is buzgalommal! Újságunk tehát lezárta első évfolyamát, ami igencsak tanulságos Korea rovat: Távol-keleti invázió Bécsben 9. időszak volt mindnyájunk számára, de februárban újult erővel, ismét sok meglepetéssel fogunk Nektek előrukkolni addig is mindenkitől várjuk Péter Ágnes: Szerepjátékok (vers) 10. az ötleteket, hogy miről szeretnétek olvasni. Írjátok meg bátran nekünk, a buddhapest@fre .hu címre! Küldhettek közlésre szánt írásokat: Arab rovat: Keresztény-iszlám dialógus 11. verset, novellát, cikket egyaránt. Örömmel jelenthetem, hogy a BuddhaPest kinőtte a Tan Kapuja Interjú Somlai Györggyel 12. Buddhista Főiskola kereteit, és azon az úton van, hogy egy igényes, országos diáklappá váljon, akár több regionális szerkesztőséggel kiegészülve. Emellett természetesen továbbra is betölti alapvető iskolaújsági hivatását, de most már a Dharma fényét és Főiskolánk jó Vallástudomány és filozófia: Karácsony-világ 14. A bennünk lakozó energia: A gyökércsakra 15. hírét el fogja juttatni a szamszára egyéb létsíkjaiban szenvedő lények felé Kiállítás-beszámoló, Havi kedvenc 16. is. Ennek első lépéseként hamarosan minden megyeszékhelyen és nagyobb településen elérhető lesz, igaz, egyelőre még csak három vidéki város: Győr, Szolnok és Veszprém megyei könyvtárainak olvasótermeiben lehet újságunkhoz hozzájutni. Februártól azonban már ez a kör is jelentősen bővülni fog. Ebben a számban olvashattok az ausztrál bennszülöttek életéről, az iszlám és a kereszténység párbeszédének lehetőségéről, a búvártörténeti kiállításról, és a nagy sikerű, a Könyvtár Klubban megrendezett buddhista főiskolás gólyabálról, de még sok más érdekes témáról is. Nyilván sok elsősnek ez lesz élete legelső vizsgaidőszaka, ami mindig sorsdöntő dolog az ember életében. Megnyugtatásul közlöm, hogy a Főiskolánkon vizsgázók igencsak könnyű helyzetben vannak más felsőoktatási intézmények hallgatóihoz képest, a vizsgák nehézségét tekintve. Aki járt már máshova is, alátámaszthatja állításom helyességét Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet, nem utolsó sorban pedig sikeres vizsgaidőszakot, és sok ösztöndíjat kívánok az egész szerkesztőség nevében mindenkinek! Tokai Attila Főszerkesztő TÍZEZER GYERMEK KARÁCSONYA Itt a lehetőség, hogy egy cipősdoboznyi szeretettel szebbé tegyük egy rászoruló gyermek karácsonyát! A Baptista Szeretetszolgálat Alapítvány ugyanis ajándékgyűjtési akciót szervez azoknak a gyermekeknek, akiknek nem jutna semmi a karácsonyfa alá. Mit tehetsz? 1. Keress egy üres cipősdobozt! 2. Döntsd el, hogy hány év körüli fiúnak vagy lánynak szánod az ajándékot! 3. Töltsd meg a cipősdobozt ajándékokkal (játékok, iskolai eszközök, fogkefe, fogkrém, szappan, cukorkák, nyalókák, rágó, napszemüveg, pólók, játékékszerek, hajgumik, óra, képeskönyv, stb.) 4. Az elkészült csomagot csomagold be színes csomagolópapírral, majd ragaszd le átlátszó cellux ragasztószalaggal! A dobozra írd rá, milyen korosztályú fiúnak/lánynak szánod! 5. Miután elkészült legkésőbb december 17-ig add le a hozzád legközelebbi begyűjtő-központban. (Akár a Főiskolán is meg lehet szervezni a gyűjtést.) Budapesten: Deák tér, Nyugati tér, Batthyány tér (Bem rakpart) Vidéken: lásd a honlapon. Infó: 06-30/ , Impresszum A TAN KAPUJA BUDDHISTA FŐISKOLA HALLGATÓI LAPJA CÍM: 1098 BP. BÖRZSÖNY U. 11. WEB: BUDDHAPEST@FRE .HU FELELŐS KIADÓ: VAS MÁTÉ HK-ELNÖK FELELŐS SZERKESZTŐ: TOKAI ATTILA TÖRDELŐ-SZERKESZTŐ, CÍMLAP: NÉMETH BEATRIX JOHANNA KORREKTOR: SZILÁGYI ORSOLYA ROVATVEZETŐK: BARTHA RITA, FAYAD RENI, HIKARU, LENGYEL JUDIT, MESSALA, SOLT ZOLTÁN A címlapon: japán karácsonyi képeslap fedőlapja (a képen nem látható Season s Greetings felirattal ) 2

3 Szeretet, vallás, életvitel az ausztrál bennszülöttek világában Gyere velem, s nézzük a tájat, A sziklákon át, Látod eső közeleg! A kedves földet áztatja. Az észak-ausztráliai Oenpelli régióból származó vers az ott élő bennszülöttek mélységes szeretetéről árulkodik. Szeretetről, melyet a szülőföldjük iránt éreznek. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy ez a szeretet képezi minden Ausztráliában élő bennszülött közösség alapját, hiszen, bár megközelítőleg 250 törzs él ma Ausztráliában, a teremtésről szóló történeteik nagyban megegyeznek. Az ősi legendák szerint, az idők kezdetén egyszerre állati és emberi kvalitásokkal rendelkező természetfeletti lények bújtak elő a föld alól. Ekkor a nap sütni, a szél fújni, az eső pedig esni kezdett. Az ősök életet leheltek az emberekbe és a földbe egyaránt, majd énekekben és történetekben foglalták össze az emberi viselkedés alapvető szabályait. Ezt az időszakot nevezik angolul Dreamtime-nak, azaz Álomkornak. A nagy erőfeszítésektől megfáradva az ősök ezután visszabújtak a földbe, hogy sziklák, források és fák formájában tovább pihenjenek. Érthető tehát, hogy a bennszülöttek számára a föld nem csupán a megélhetés forrását jelenti, hanem annál sokkal többet: az ősök és az általuk lefektetett társadalmi normák iránti feltétlen tiszteletet és szeretetet. Az élet tehát a föld szeretete. De hogyan jelent meg ez a törzsek mindennapjaiban és vallásában az európai gyarmatosítás kezdete előtti időkben? Hogyan emlékeztek meg az Álomkor történeteiről, s végül, hogyan viszonyultak a törzsek egymás területeihez? Minden törzs egy meghatározott, km²-ig terjedő területen folytatta félnomád, vadászó-halászó-gyűjtögető életmódját. A törzsek még ezen felül is kisebb, pár családból álló csoportokra bomolva éltek. A napi betevő felkutatása azonban nem csak céltalan bóklászást jelentett, hanem a föld és az évszakok alapos ismeretén alapuló céltudatos beszerzőkörutakat. Az ausztrál bennszülöttek nem művelték a földet, hanem területről területre vándorolva összegyűjtötték az éppen aktuális, szezonális javakat. S tették ezt nagyon bölcsen, hiszen a Terra Australis híres terméketlenségéről; pár év gazdálkodás ugyanazon a területen teljesen kimerítette volna a földet. A nap folyamán a férfiakból és nőkből álló csoportok külön vadásztak és gyűjtögettek, majd este összegyűltek a táborhelyen és megosztoztak az élelmen. Az egymásrautaltság, és a törzs fenntartásának közös célja erős kötelékeket hozott létre a tagok között. A szeretet tehát nem csak spirituális, hanem a földhöz fűzött gazdasági kötődés formájában is megjelenik. Vallásuk alapját a föld és teremtményeinek egységébe vetett hit alkotta. Hitük szerint az állatok és az emberek mind, az egykor a földből előbújt ősök teremtő erejéből származnak, s emiatt nagyon bensőséges viszony fűzi őket egymáshoz. Az ausztrál bennszülötteknek nem voltak totemeik, hanem minden egyes ember része volt egy bizonyos totemnek. Hogy melyiknek, az attól függött, hogy anyját hol termékenyítette meg a gyermeklélek, vagyis, ha az illető édesanyja a goanna totem (egy Ausztráliában és Délkelet-Ázsiában honos varánuszfajta) területén tudta meg, hogy terhes, akkor a születendő gyermek a goanna totem része lesz. Ezek után nem meglepő, hogy a bennszülöttek társadalmi életét is az Álomkor ősi történetei határozták meg. Ezek a történetek nemcsak a világ és az élet keletkezéséről szóltak, hanem útmutatóként is szolgáltak az emberi viselkedés és a társadalmi kapcsolatok terén is. A bennszülöttek ezeket a hagyományokat mindenekfelett tisztelték. Ebből következik, hogy a törzs tagjai között szinte soha nem fordult elő a hatalomért vagy a javakért folytatott viszálykodás, hiszen a dolgok rendjét az ősök fektették le, s azokat mindenki elfogadta. A bennszülött társadalmak tehát sziklaszilárdnak bizonyultak, a nagy ritkán előforduló viták inkább kisebb félreértések, szerelmi ügyek okán robbantak ki. Általában évente egyszer a törzs összes családja összegyűlt. Az esetenként több, mint ötszáz törzstagból álló összejövetelnek társadalmi, kereskedelmi és ünnepi jellege is volt egyszerre. Ilyenkor egy ideig együtt vadásztak és halásztak. Ekkor került sor a közösség szent helyeinek meglátogatására is, ahol a törzs megszentelt ereklyéit tartották elrejtve. Ezeket a helyeket kizárólag a törzs beavatott tagjai látogathatták. A szent helyhez óvatosan, tisztelettel közeledtek, figyelmeztető és megnyugtató kiáltásokat hallatva. Az ősök mindenhol jelenlévősége miatt tehát az ausztrál bennszülötteket vándorlásuk során állandóan egy szimbolikus, ősi világ vette körül. Ahol mi csak köveket és kiszáradt folyómedreket látunk, ott ők szent felmenők megtestesüléseit. A törzsek szentül hitték, hogy a területük nagyságát és határait saját őseik egykori mozgása határozta meg. Mivel minden törzsnek megvolt a saját őseikről szóló története, s ezáltal a saját őseik lakóhelye, ezért nem kívánták a szomszédos, vagy bármelyik másik törzs területét megszerezni. Nem is lett volna semmi értelme, hiszen mit is kezdtek volna egy olyan területtel, ahol egy másik törzs felmenői élnek? A föld birtoklása idegen fogalom volt a számukra. Az élet tehát a minden földi teremtmény iránt tanúsított szeretetet, az erre épülő vallást, és a vallás által meghatározott életmódot jelenti az ausztrál őslakosoknak. Sajnos az egész világra jellemző tendencia, mely az ilyen és ehhez hasonló ősi kultúrák háttérbe szorulását, egyes esetekben eltűnését jelenti, nem kerülte el őket sem. A több, mint 2000 generáción át tovább élő állandóságba és stabilitásba vetett hitre súlyos csapást mért az európai gyarmatosítók megjelenése, akik nemcsak hogy mindenekfelett hittek az újításban, a modernizációban, és a terjeszkedésben, hanem fenekestül fel is forgatták az ősök életét azzal az ormótlan tévhittel, hogy a szeretett földet birtokolni lehet. Zsármi 3

4 FELSŐOKTATÁS ROVAT Gólyabál 2007 Idén is megrendezésre került a GÓLYABÁL Főiskolánkon, mely, mint mindig, most is egyszerűen fantasztikus volt! Nagy örömünkre igen sok hallgató vett részt a rendezvényen. Gólyáink rendre megérkeztek A Tan Kapuja Buddhista Főiskola épületéhez, és kis késéssel ugyan, de elkezdődhetett a felavatásuk. Először talán kicsit unalmasnak tűnhetett az egész, hisz minek is kell meditálni egy gólyabálon? Nos, minden igazi sztorinak kell egy kis bevezető... Az sem volt véletlen, hogy Máthé Veronika, azaz Roni, akinek fő célja, hogy mindenkit a megvilágosodáshoz tereljen, már külsejével is hangsúlyozta, hogy ez nem egy átlagos ücsörgés lesz. Bizony, aki nem tudott rendesen koncentrálni, azt azonnal átvezettük az egykori kollégium szép zöldellő épületéből az iskolába, ahol már igazi megpróbáltatásoknak nézhettek elébe az avatatlan zöldfülűek. Ezt senki közülük nem kerülhette el, előbb-utóbb mindenki átkerült Főiskolánk védelmet nyújtó rejtekébe. Újdonsült hallgatóink teremről-teremre érezhették át igaz kissé kifigurázva és eltúlozva mindazt a kínt, amit az állandóan mozgásban és változásban lévő szamszára tartogathat számukra. Ezenfelül fontos volt, hogy minél inkább kizökkenjenek megszokott cselekvési sémájukból, ezért sok értelmetlennek tűnő feladatot is el kellett végezniük, amelyek az életben is sokszor hasonló forgatókönyv szerint alakulnak. Az egyik teremben például úgy kellett (volna) koncentrálni, hogy közben mindenféle zavaró hatások vették körül a bátor próbálkozót. Aztán meg a fiúknak nemüket meghazudtolóan fonniuk kellett, de hogy mégse legyen olyan könnyű a dolguk (lehet, hogy volt közöttük olyan, aki ért is az efféle mesterséghez), fel kellett húzniuk a kezükre egy-egy sütőkesztyűt is. A lányokat pedig vallatóra kellett fogniuk mindenféle érdekes és zavarba ejtő kérdéssel. Akadálypálya is volt a megpróbáltatások között, amin elég viccesen mentek át szegény elsősök, így már minden ember után másképpen nézett ki a terem. Végül visszajutottak ugyanoda, ahonnan elindultak, ahol már várta őket Ruzsa Feri és Takács Laci (azaz Taki), akikkel mindenki leülhetett beszélgetni, kicsit borozgatni, és kipihenni a szamszárikus létből fakadó, igen erős megpróbáltatásokat... Kinek mihez volt kedve, aszerint választhatott magának elfoglaltságot. Ezután mindenki átvonult az ELTE-BTK R5-ös épületének pincéjében található híres-nevezetes Könyvtár Klubba, a buli tényleges helyszínére. (Ami egyébként a múltkori számunkban megírt Filozófusavatónak helyszínt adó I épület mellett helyezkedik el!) Sikerült meghívnunk a Korai Öröm együttest, akik egy briliáns fellépéssel kápráztatták el a nagyérdemű közönséget. A bulin már nemcsak főiskolások voltak, hanem külsősök úgyszintén, így igen vegyes társaság alakult ki. A tanárokat is bevontuk a programokba, ugyanis a hallgatók még a koncert kezdete előtt licitálhattak rájuk, és az ebből összegyűlt pénzt a tanár és a licitet megnyerők közösen fogyaszthatták el, közben jókat beszélgettek és nevettek. Magáért beszél a tény, hogy a terem zsúfolásig tömve volt, és a kidobóknak az este folyamán nem akadt problémájuk a szórakozni vágyó emberekkel. A buli tehát fantasztikusan jó volt, a képek is magukért beszélnek. Szerintem nagy szükség van arra, hogy legyenek az iskolánkban olyan rendezvények, melyek építik a közösség érzetét, és arra is lehetőséget adnak, hogy másokkal megismerkedjünk, beszélgethessünk a tanárainkkal, és jól érezzük magunkat. Egy ilyen jó buli közelebb hozhat minket más egyetemek és főiskolák hallgatóihoz, ami nagyban hozzájárulhat a TKBF jobb megismeréséhez is. Ezúton szeretném megköszönni a segítséget minden felsőbb évesnek, aki segített lebonyolítani a Gólyabált, és szívből remélem, hogy jövőre is legalább ekkora, vagy még nagyobb szabású lesz ez a minden felsőoktatási intézmény életében meghatározó esemény. Kaluzsa Anikó 4

5 DHARMA-ROVAT Időtlen idő: a zen A hinduizmusban gyökerező vallásokban, így a buddhista felfogásban az élőlények a ciklikusan ismétlődő világkorszakok során át különféle anyagi -állati, emberi és növényi- testekben örökösen újjászülető lények, alávetve a szanszárának, vagy létforgatagnak, amely az öregség, betegség, halál és újjászületések folytonos ismétlődése. A lények szanszárába kerülését a karma, a következményekkel járó cselekedet törvénye okozza. Buddha tanítása szerint az emberi élet végső célja a nirvána elérése, megszabadulás a szanszárából a szenvedés és halál legyőzésével, azaz a vágyak kioltásával. Megváltás-módszerével a nyugodt, tiszta, józan szellemi magatartás elérésére törekszik. Az egyén jó tettek véghezvitelével, elmélkedéssel fokozatosan eljuthat a nirvánába. A buddhizmus különböző ágai eltérő utat kínálnak a szanszárából való megszabaduláshoz. A Ceylonban, Hátsó- Indiában, Thaiföldön elterjedt, kora-buddhista eszmerendszer, a hinajána ( kis jármű ) buddhizmus szerint a megszabadulást csak a világról lemondók, a Tan ismerői, a szerzetesek érhetik el. A tan világi követői csak jobb újjászületésben reménykedhetnek. A Kr. utáni 1-2. század folyamán kialakuló mahájána ( nagy jármű ) eszmerendszer szerint az összes ember és az összes élőlény jogosult a megszabadulásra, nemcsak a szerzetesi életformát követők. Gyakorlata az általános együttérzésre helyezte a hangsúlyt. Központi alakjaivá a bódhiszattvák váltak. A bódhiszattva olyan megvilágosodott lény, aki másokat képes elvezetni a nirvánába, aki fogadalma értelmében mindaddig vállalja a visszatérést, amíg egyetlen megmentésre váró lény is létezik. A zen filozófia alapját a maháyána buddhizmus univerzális Buddhaság elmélete adja, amely szerint minden élőlény eredetileg Buddha-természettel rendelkezik, amelyet azonban elhomályosítanak az érzékcsalódások. A buddhizmus alapfilozófiáján kívül hatott rá a taoizmus is, főként a spontaneitás, a természetesség és a szóbeli hagyomány fontosságának hangsúlyozásával. A buddhizmus más irányzataiban hosszadalmas és nehézkes megvilágosodáshoz vezető utat a zen (kínaiul csan) követői lerövidítették ; a csan/zen meditációs gyakorló a felismerés (szatori) pillanatában megragadhatja a végső igazságot. Ez az a pillanat, amikor a véges agy felfogja, hogy a végtelenben gyökerezik. A megvilágosodást Lin-csi (japánul Rinzai) követői kóanok (feloldhatatlannak látszó paradoxonok) tanulmányozásával, a rajtuk való meditálással próbálják elérni. Egy ilyen nevezetes kóan, amelyet sok zen-mester adott fel tanítványának: "Két tenyér hangját ismerjük. De hogyan szól egy tenyér hangja?" A zen a jelenségek tagadásával a jelenségek meghaladására irányul. "A zen erőfeszítés a megkülönböztetés nélküli gondolkodás birodalmának elérésére, a kategóriákon túli tudatosság megvalósítására." Törekvése, hogy az egyén személyes, közvetlen tapasztalatai során ismerje fel az igazságot. Ezért a zen mesterek sokszor meglepetésekre, sokkhatásokra építettek, (váratlan gesztusokat tettek, rákiáltottak tanítványukra, bottal, kézzel megütötték, orrátfülét megcsavarták stb.) hogy felrázzák a tudatot, és a tanítványt felülemeljék a hagyományos értelem határain, esetleg ezzel segítve a megértéshez. A szóban megfogalmazott dolgokhoz gyakran különleges asszociációkat, jelentésen túli jelentéseket társítottak, így alkalmasint az asszociáció hiánya, azaz szükségtelensége is meglepetésként hathatott. Lényeges csan-tétel, hogy a dharma, azaz a Tan, nemverbális úton, tantételek és tanítás nélkül (azaz közvetlenül, "szívtől szívig", "lélektől lélekig") is átadható. A közvetlen átadás egy sajátos genealógia, pontosan számon tartott mester-tanítvány láncolat létrejöttét eredményezte. A mester személyének azért tulajdonítanak nagy fontosságot, mert a szavak csak elhomályosítják a valóságot. A valóság ugyanis a zen felfogásában a tudatos gondolatok tartományán kívül esik, így elsősorban intuitív módon ragadható meg. Az intuícióra sokszor szimbólumok, hasonlatok segítségével hat. Fontos szimbolikus fogalom a zenben a tükrözés és tükröződés (pl. a holdvilág a víz felületén), amelynek értelme, hogy minden dolog annyi és olyan, mint a hold tükörképe, és a világot úgy kell megismerni, szemlélni, hogy ne hagyjuk magunkra hatni, ahogyan a tükörkép sem hagy nyomot a tükröző felületen. A kínai buddhizmus különféle iskolái kiemelik a meditáció jelentőségét, a csanban azonban az elmélkedő gyakorlat mindennél fontosabb. A zen-buddhizmus a hangsúlyt a meditációra és a valóság megismerésének szertartásoktól mentes, közvetlen módjára helyezi. A meditáció révén juthat el az egyén a megvilágosodáshoz, azaz eredeti természete felismeréséhez. A Buddha-tudat, amelyet a meditációs gyakorlatot folytatók magukban keresnek, megegyezik az egységességgel, a végső igazsággal. A megvilágosodás eléréséhez fontos az egyéni erőfeszítés, az intuíció fegyelmet és gyakorlatot igényel. Az egyes ember az önmagába fordulás segítségével akarja elérni a buddhaságot, a végső valóságot, amely a tökéletes lelki mozdulatlanság és béke, nem-állandóság, nem-én. A meditáció végzésében a testtartás és a légzés is fontos szerepet játszik. Módja a zazen tartás: A gyakorló kis kemény párnán ül, maga alá húzott, keresztezett lábakkal, gerince függőleges, térdével a földet, fejével az eget nyomja, és a légzésére koncentrál. A zazen gyakorlása során a tanítvány az elme kiüresítésével és az egó kikapcsolásával képessé válik a tudatkoncentrációra. Eredménye, hogy a tudat megszabadul az üres hittől, a tanítvány képes Buddhához hasonlóan felismerni az igazságot. A csan-iskola első pátriárkája Kínában Bódhidarma, egy feltehetően indiai szerzetes volt, aki Kr. u. 520 körül érkezett Dél-Kínába, majd onnan északra. Po-csang és Lin-csi csan-pátriárkák nevéhez fűződik a csan lényegének a köznapi nem-cselekvés módszerére redukálása. Lin-csi a tételes vallás lerombolásával, "istenkáromló" módon kizárólag az önmegváltás lehetőségét hangsúlyozza: Nincs Buddha, nincsenek érző lények, nincs régmúlt, s nincs jelen pillanat. Ha el akarjátok érni, máris elértétek - nem igényel időt. Nincs szertartás, nincs megvilágosodás, nincs elérés, nincs elvesztés. Ez az egyedüli Dharma. A csan-kolostorok életrendjét a munkára alapozták, a csanregulák egyik legjellemzőbbje a mi aki nem dolgozik, ne is egyék közmondásunknak felel meg. A zen Japánba a 12. században Kínából került Eiszai japán szerzetes közvetítésével. Japánban a Dógen mester ( ) nevéhez fűződő szótó-zen helyez nagy hangsúlyt a zazen gyakorlás és a napi 5

6 munka mellett a hétköznapi cselekedetek tudatos végzésére. A köznapi cselekvések tudatosságára figyelmeztet egy anekdota is: "Tenno, aki tanítványból maga is mesterré lépett elő, meglátogatta Nan-int. Aznap történetesen esett az eső, így Tenno esernyőt is vitt magával. Nan-in, miután üdvözölte őt, megjegyezte: Feltételezem, hogy papucsaidat az előtérben hagytad. Tudni akarom, hogy az ernyődet tőlük jobbra vagy balra tetted-e le? Tenno zavarba jött, és nem tudott azonnal válaszolni. Ráébredt, hogy képtelen állandóan megtartani zen-jét. Nan-in tanítványa lett, és további hat évig tanult, hogy megvalósítsa a zent, amely minden pillanatban érvényes. A szótó-zen másik lényeges tantétele szerint a gyakorlás maga a megvilágosodás. Mi az Út? Menj! A régi zen pátriárkákéhoz hasonló a mai zen-mesterek felfogása is. Taisen Deshimaru, a zent Párizsba eljuttató mester megfogalmazásában: Nincs szükséged célra, ha itt és most arra összpontosítasz, amit csinálsz: amikor dolgozol, a munkádra, amikor eszel, az ételre. Ha itt és most koncentrált vagy, koncentrációd a halálodba is követni fog, és csalhatatlanul megvilágosít. Az abszolút viszonyában a forma az üresség, az üresség a forma, és az idő nem-állandóság, nem-idő. Mi az örökkévalóság? Ez a pillanat mondta Fa-jen. A köznapi dolgokra történő koncentrálás tudatossága a zenben az ember és idő kapcsolatában a megszokott irányulásokat - a múltból a jelenen át a jövőbe, vagy tervek megvalósításakor a jövőből a jelenbe - megváltoztatja: kiindulása és célpontja is a jelen; a jelenből a jelenbe irányul, az itt és most, a "most van a most" válik fontossá, konkréttá. Ha eggyé válunk ezzel a közvetlen ponttal, megszabadulhatunk a köznapi gondoktól. A most -ra koncentrálással megragadhatjuk az idő mélységes tárházát, s így közvetlenül és világosan tapasztalhatjuk meg a dolgokat. Ez az egyetlen út az emberi szellem megszabadításához. Az "itt és most" kizárólagossága a zen időhasználatában áthatja a művészeteket is: A harcművészetek és a zen segítségével lehetővé válik az idő szerepének csökkentése és átalakítása. A tegnap és a holnap veszítenek jelentőségükből. Takuan Soho, századi, szamuráj családból származó zen-mester, kalligráfus, festő, költő, kertész, aki írásaiban a zen szellemet próbálja meg egyesíteni a kard szellemével. Válaszd ketté a múltat és a jövőt. Azt jelenti ez, hogy az embernek át kell vágnia a megelőző dolgokat és a jelent összekötő időegységet. Ennek jelentősége az elmúlt és az eljövendő dolgok, a most és a majd közti választóvonal elvágásában áll. Ez azt jelenti, hogy nem tartóztatjuk fel az elmét Ha az elme valamely dolognál időzik, ezt a megállást hívjuk szenvedésnek Ha az elme megáll a kardnál, amellyel egy ember lesújtani készül, időköz keletkezik, saját cselekvésed pedig elvész. Muszasi, a legendás hírű századi kardforgató, szobrász, festő, kalligráfus ezt a spontán harcbéli magatartást "egy ütemben" megütésnek nevezi: Abban a pillanatban kell ütni, amikor az ellenfél még nem tud visszavonulni, elugrani, ütni, vagy bármit csinálni [saját támadása után]. Ez a fajta harcmodor meditatív állapotban, "éntelenül", a kozmosszal - benne az ellenféllel - azonossá válva valósítható meg. A harcművészetek között is nevezetes az íjászat, a kyudo, amely szintén a meditatív önfelismerés útja, mesterei mindmáig zen-mesterek. A kyudo gyakorlója a nyílvessző elszabadulásának pillanatában, nyugvó szellemmel megéli az éntelenség állapotát. Japánban a zen Kamakurában vált népszerűvé. Hívei szép számmal kerültek ki a sógun harcosai, a szamurájok közül, mivel a szamuráj erkölcsi világkép a zenhez hasonlóan a fegyelmet és a mértékletességet állította középpontba. A zent a szamurájok vallásának is nevezik, akik a koncentrálás és összpontosítás tökéletesítésére alkalmazták. Zen ihletésű a japán műalkotások jelentős hányada, a pillanat végtelenségét, nem-állandóságot és nem-időt megjelenítő ikebana (virágrendezés) kompozíciók és a végesben a végtelen kozmoszt ábrázoló japánkertek mellett az irodalmi és képzőművészeti alkotások is. Mind a harcművészetekben, mind a művészetekben az összpontosítás, és a gondolkodás terheitől való megszabadulás szinte természetfölötti pontosságú mozdulatokat eredményez, amelyek a művészetek kiemelkedő teljesítményeihez vezetnek. Irodalom: 101 zen történet (1994). Farkas Lőrinc Imre Könyvkiadó, Budapest Cseh Éva: Japán buddhista művészet. Hopp Ferenc Kelet- Ázsiai Művészeti Múzeum, Deshimaru, Taisen: (1995) Az Út gyakorlása. Farkas Lőrinc Imre Kiadó, Budapest Deshimaru, Taisen: (1997) A zen és a harcművészetek. Farkas Lőrinc Imre Kiadó, Budapest Lowenstein, Tom (1997) Buddha látomása. Helikon Kiadó. Budapest. Miklós, Pál (1978): A Zen és a Művészet. Magvető Kiadó, Budapest. Miklós, Pál (1994): szerk. Kapujanincs átjáró. Kínai csanbuddhista példázatok. Helikon Kiadó, Budapest Muszasi, Mijamoto (é.n.) Go rin no sho. Főnix AK. Kiadó Shodo Harada: (1998) Zen. Kulturaustausch 98/3. p Takuan Soho: (1997.) A korlátaitól megszabadított elme. A zen mesterének írásai a kard mesteréhez. MX BT. kiadása, Budapest. Szigeti, György(1999): szerk. Buddha tudat. Zen-buddhista tanítások Farkas Lőrinc Imre Kiadó, Budapest Terebess, Gábor (1990): Folyik a híd. Zen/csan buddhista anekdotakincs. Officina Nova, Budapest 6 Képes Gábor: Karácsonyi történet Nem én nyitottam ki a palackot Az üzenet eljutott volna hozzám máshogy is Eljutott volna lebélyegzett zsákokban Avarba rejtve Vagy pornóújság közepébe dugva Zavarba ejtve Az üzenetet megkaptam aláírom A postás zsebébe csúsztatok egy százast jó ropogós százast nem gyártanak ilyet már vagy tíz éve A szívem sebébe ó hogy is mondhatok ilyen zöldségeket nyomok Gyógyfüveket és elmorzsolok néhány varázsigét Ilyeneket hogy szerelem konnotáció kukorica Huszonkét éves gyönyörű kecses ennivaló Dacia személygépkocsi indul el az ajtó felé Én barátságosan köszöntöm ő barátságosan nekinyom A téglafalnak És végre kettesben vagyunk Én és a kivégzőosztag. Lux Éva

7 Japán rovat Szerelem és szexualitás Japánban Ha most a házasságra gondolunk, szemünk előtt többnyire egy idilli kép villan fel, melynek szereplői a papa, a mama és a gyerekek. Hétvégén kirándulni járnak, reggel együtt reggeliznek, este pedig együtt játszanak. Japánban ez is kicsit másképp néz ki, nézzük hát meg, miben! A japán házasságokban a férfi az elsődleges családfenntartó, többnyire túlórázik is, majd ezután sem haza megy, hanem "kötelező" iszogatásra jár munkatársaival. Ennek a célja nem meglepő módon a csapatszellem erősítése, hiszen köztudott, mennyire fontos a japánok számára a csoport egysége. A feleség eközben rendben tartja az otthont, neveli a gyermekeket, és megpróbálja a legjobb tudása szerint a férje igényeit kielégíteni. Az sem ritka, hogy a házaspárok egyáltalán nem élnek szexuális életet, pont a fent említett okok miatt. Egy nemrég készült felmérés szerint a japán házaspárok 20 százaléka több, mint egy éve nem él szexuális életet otthon. Sok nő ettől depressziós lesz, étvágytalan, és kedvtelen. Az effajta közöny gyakori a japán házasságokban. A válás sem jelent megoldást, mert Japánban ferde szemmel néznek az elvált nőkre és a gyermeküket egyedül nevelő anyákra. Érthető, hogy a fiatalok főleg a nők többsége elretten ettől a szigorú berögződött társadalmi normától, s nem akarja egész életét így leélni. Félnek felvállalni a párkapcsolat rizikóit. A fiatal lányok nem költöznek el otthonról, fiúzás helyett barátnőikkel vagy anyjukkal akarnak vásárolgatni, szórakozni járni, vagy akár évente többször utazgatni a világban egy nagy fordulatot jelentett a japánok számára, ugyanis ebben az évben 1899 óta nem tapasztalt módon többen haltak meg, mint amennyien születtek. Azóta egy nőre átlagosan 1,26 születés jut, aminek súlyos társadalmi és gazdasági következményei lehetnek. Egyesek szerint 2050-re minden harmadik japán ember 65 évesnél idősebb lesz, mígnem a teljes népesség fogyásnak indul. Ennek a legfőbb okai a szexuális élet hiánya, a szingli életmód és a karrierépítés. Japánban a házasság, szex és szerelem nem függ össze. Különösen az utóbbi kettő, nem mint nálunk, Európában -, bár manapság már nálunk is kezd különválni a fiatalok körében. A szeretőtartás és a prostituáltak látogatása ám nem csupán a testi élvezetről szól, a játék legalább annyira fontos része. Mizu shōbai a szexipar Minthogy a testiség sosem számított tabunak az országban, teljesen más hagyományok alakultak ki e téren. Ilyen jelenség például a hostess club. A hostess club az egyik legfontosabb intézmény az üzleti életben. Relaxációra tökéletes hely, ahol a klienssel folytatott ismerkedést karaoke és szeszes ital teszi gördülékenyebbé. A hostessek a modern kor gésái. Nincs más dolguk, mint kellemes csevegést folytatni néhány vendéggel, mosolyogni és a jókedv érdekében ivásra, éneklésre biztatni. Néha még a pajzán történetek mesélése is szóba jöhet, mely természetesen mindig emel a hangulaton. Ha Japánban utazgatunk, gyakran láthatunk meglepően aranyos és ártatlan külsejű épületeket, melyek inkább a vidámpark önfeledt és játékos hangulatát idézik, mintsem erotikus kisugárzást. Ezek az ún. Love Hotelek, melyek az Edo-kori teaházaknak az utódai. Ám ami meglepő lehet, a vendégek többsége nem az egyedülállókból kerül ki, hanem házastársak és diákpárok közül. Ennek oka, hogy a hagyományos japán lakások kicsik és kevésbé szigeteltek, másrészt a gyerekek 7-8 éves korukig a szülőkkel együtt, többnyire a szülők között alszanak a tatamin elhelyezett matracokon (ennek több oka is van, pl. az állandó földrengésveszélytől tartva így tudják biztonságban a gyerekeket). Ilyen körülmények között nem csoda, ha a párok igénybe veszik a Love Hotelek szolgáltatásait. Mások azért kedvelik ezt a lehetőséget, mert berendezésük olyan változatosságot kínál, amire odahaza nincs lehetőség (pl. vízágy, forgó tükrök stb.) Sokan mondják Japánt az ellentétek országának, erre a megnevezésre íme egy példa a témához kapcsolódóan: Bár Japánban is, mint Amerikában, a lányok általában 17 éves korukban veszítik el szüzességüket, a munkamániás távolkeleti országban mégis előfordul, hogy sok karrierista nő napi 14 órát tölt munkával a hét hat napján, így a magánéletükre már nem marad idő. Előfordul, hogy a nő még 30-as, akár 40-es éveiben jártán sem volt még férfival. Japánban csak az számít igazi nőnek, aki már nem szűz, így még nehezebb közel kerülnie a nőnek egy férfihez, hiszen a férfi nem fog bíbelődni egy "szűz lánykával". Erre a problémára a nemrég nyílt szexklinikák nyújtanak megoldást, melyek önkéntesei 28 és 63 év közötti férfiak. Nekik semmi közük nincs a prostitúcióhoz, a társadalom hétköznapi, megbecsült tagjai, akik csupán segíteni akarnak másokon. Egyre több nő dönt úgy, hogy csak később megy férjhez, miután befejezte a felsőfokú tanulmányait, és kiépített egy biztos karriert, sőt, egyre többen vannak azok, akik teljesen elzárkóznak a házasság gondolatától. Ötven évvel ezelőtt a nők átlagosan 23 évesen házasodtak, mára ez kitolódott 28 éves korukra. S az érem másik oldala: újabban a kis tizenéves iskolás lányok és gimnazisták egyáltalán nem riadnak vissza a szex, mint üzlet gondolatától. Igaz, ők minden érzelem és testi vágy nélkül, csak a zsebpénz kiegészítésére, vagy márkás cuccok beszerzésére használják ezt a pénzkeresési módszert. Bár néhányan nem mennek ilyen messzire, egyszerűbb formát választva, használt, mosatlan alsóneműt adnak el borsos áron férfiaknak. Ún. használtbugyi-automaták is léteznek, amelyekből egyszerűbben meg lehet kapni az árut, de a szexboltokban is megvásárolhatóak. Egyetlen ilyen fehérneműért akár tízezer jent, vagyis mintegy húszezer forintot is elkérhetnek vásárlóiktól. Hikaru 7

8 H a r c m ü v é s z e t S h i t o R y u A Shito Ryu karate lényege a gyökereiben rejlik. A karate mozgásformái több száz, sőt ezer évre is visszanyúlnak, míg maga az elnevezés, a jelenlegi írásos formájában csupán 1936-tól él. A karate közvetlen elődje az Okinawa Te (Okinawai Kéz). Az okinawate kialakulásának, fejlődésének legfontosabb időszaka a XIX. XX. századra tehető. Ezen időszak alatt alakult ki egy sajátságos, más küzdelmi rendszerektől jól megkülönböztethető harcművészet. Ez a rendszer három fő irányzatból állt, amelyek okinawai helységekről kapták elnevezésüket, ahogy azokat 1926-tól használjuk. Név szerint: Shurite, Nahate, Tomarite. Ebből a három fő irányzatból alakult ki a négy alapvető karate-iskola az alábbiak szerint: Nahate Shurite Shurite + Shurite+Nahate+Tomarite Jujutsu Gojuryu Shotokan Wadoryu Shitoryu Látható tehát, hogy a shitoryu iskola az, amelyik valamennyi eredeti okinawai stílust gyakorolja. Ennek alapján küzdelmi rendszere a legsokoldalúbb, egyben a legéletszerűbb is. Formagyakorlatainak száma megközelíti a százat, míg más irányzatok ilyen gyakorlatsorral rendelkeznek. Szabad küzdelemben egyformán otthonos a különböző küzdőtávolságokban és taktikákban. Technikái között a dobásokat, feszítéseket ugyanolyan természetesen használja, mint a védéseket, ütéseket, rúgásokat. Magasabb szinten a kitéréssel egy időben végrehajtott ellentámadásokat preferálja. A stílus megalapítója, korának legismertebb harcművésze, Kenwa Mabuni ( ) volt. Mabuni, a többi, későbbi stílusalapítótól eltérően mindhárom okinawai irányzatot tanulta, mégpedig azok legnevesebb mestereitől. (Szénási Zsolt) Forrás: A stílus nagymesterét, Szénási Zsolt 5. danos karatemestert kérdeztem. Miért kezdtél el karatézni, és hány éves voltál ekkor? 1978-ban, 14 évesen. Akkor a karate még nagyon titokzatos volt, csak néhány klubban gyakorolták, alig lehetett tudni valamit is róla, és általában azok is téves, túlzó, misztifikáló információk voltak. Ki a példaképed? Nem példaképeim vannak, inkább emberek, akik tudásukkal, személyiségükkel hatással vannak saját harcművészetemre. Közöttük vannak természetesen japánok, okinawaiak, kínaiak, de az idő múlásával már több az európai, és néhány amerikai. De egyre erősebb az a tudat, hogy nem valamiféle megvilágosító vagy csoda tanításra kell várni, hanem magunknak kell a lehető legjobbaknak lennünk, rengeteg gyakorlás és megtapasztalás útján. Mesélnél a SMART-ról? Két nagy hibát követhet el egy harcművész, vagy bárki, aki választott pályáján a legtöbbet akarja kihozni magából. Az egyik, ha nem mer elszakadni az alapoktól. A másik, ha túl korán teszi azt. Ez az Időzítés. Ez önmagam ismerete. A befutott és még befutandó pályám ismerete, amelyben a saját harcművészetem úgy alkot önálló egészet bennem, hogy megtaláltam a kapcsolódási pontokat. Amikor a befogadottakat éppen a saját világomon átszűrve tudom mélyen megérteni. Amikor a különbségek már összekötnek. Ez számomra a SMART. Az a szintézis, amely három évtizednyi munka, gyakorlás, tanulás és tanítás eredménye. Tradicionális és sportkarate. Nevelés és küzdelem. Do és Jitsu. Mozgás és tánc, ritmus és lélek. Filozófia és kultúra. Chi Kung, az ősi kínai energiatorna, és Kyusho-jitsu, minden harcművészet titkos, és sokáig feledésbe merült alapja. A SMART mindez és több ennél. Benne vannak edzői sikereim és kudarcaim tapasztalatai, versenyzői múltam, olvasmányélményeim lenyomata. Gyermekeim dinamikája, barátaim bölcs szelleme (főleg a szellemeseké!). A SMART a tradíciók tiszteletén alapuló, de modern, tudományos ismereteket felhasználó tanulási és tanítási rendszer. A SMART-ban a harcművészet és a sportsiker nem cél, hanem eszköz; segít eligazodni és ÉLNI mai világunkban, felnőtteknek, gyerekeknek egyaránt. A SMART a saját szintézisem. Ajánlom mindenkinek, akit nem csak a hatalmas egész egyetlen szelete érdekel. Mindenkinek, akiben van annyi szerénység, hogy úgy gondolja, még korai megteremteni saját szintézisét, de van annyi bátorság, hogy ez legyen előtte a cél. Te vagy az egyik alapítója az EKA-nak (Európai Kyusho Akadémia). Mi célból jött létre ez a magyar alapítású, nemzetközi szövetség? A Kyusho minden tradicionális harcművészet anatómiai alapja. Ezen ismeretek elengedhetetlenül fontosak a valós és biztonságos harcművészeti gyakorláshoz, ám kevesen ismerik. Az EKA ezen próbál javítani, oly módon, hogy a Kyusho Jitsu három alapvető lényegét (medikus akupunktúra, energia, harcművészeti technika) ötvözve, lépésről lépésre, szisztematikus rendszerbe foglalva tanítja úgy, hogy azt mindenki azonnal, valós harci értékkel saját stílusába beépíthesse, sokkal jobban megértve így a saját maga által gyakorolt rendszert. 8 Készítette: Lengyel Judit

9 Az őszi szünetben két koreai és egy japán ismerősöm elráncigált a szomszéd fővárosba, hogy feltérképezzük az osztrák látványosságokat, múzeumokat és nem utolsósorban a kocsmákat. Az utóbbival sajnos nem voltunk igazán megelégedve, panaszkodtak is szegények, hogy Szöulban minden házra jut egy kocsma (persze ott emelet a minimum), Bécsben pedig fél órát is sétálhattunk az éjszakában, mire egy megfelelő vendéglátó-helyiséget találtunk. Korea rovat Távol-keleti invázió Bécsben Maga a város koreai szemmel nézve teljesen olyan, mint Budapest. A házak ritkán mennek tíz emelet fölé, kevés az ember az utcákon, és ott is közlekednek ilyen furcsa, villamosnak nevezett izék. A látványosságokkal viszont teljesen meg voltak elégedve, a Schönbrunni palota egyenesen lenyűgözte őket, ilyen luxussal és pompával még soha életükben nem találkoztak. A magam részéről az volt a legélvezetesebb, hogy egy koreai családnál szálltunk meg, és így volt alkalmam tradicionális koreai reggelit fogyasztani két napon keresztül. Az ételeik arról híresek, hogy rendkívül erősek. Nemzeti eledelük, a kimcsi nem más, mint csípős savanyú káposzta. Szinte minden étkezéshez fogyasztanak ilyet, olyan fontos szerepe van, mint a máshol is népszerű rizsnek. Volt alkalmam a leveseket és a fűszeres, sült húst is megkóstolni, sőt valami omlettszerű étel is bekerült az étlapra (olyan mint a japán tamagoyaki, csak van benne hús is). Ami számomra még érdekes volt, hogy a kínaiakkal és a japánokkal ellentétben, ők mindig fémpálcikákat használnak. Szóval mondhatni, szinte a szállás és a reggeli volt számomra a legérdekesebb az egész kiruccanásból! Ha tervezitek a jövőben, hogy ellátogattok Bécsbe, mindenképpen koreaiaknál szálljatok meg! A lányok miatt nyilván shopping túrát is be kellett iktatni a programba, és bár a ruhák nem nyerték el tetszésüket, de egy helyi csokoládéboltban jócskán kiélhették pénzköltési vágyaikat. Ugyancsak meglepődtek, hogy mennyi fajta csoki kapható itt, és ráadásul milyen olcsón! Nagyon furcsállták azt is, hogy már október végén karácsonyi ajándékokat lehetett kapni a boltokban, a csoki-mikulástól az adventi koszorúig (a Főszerkesztő Úr meghagyta, hogy legyen szó a cikkben karácsonyi hangulatról is!). Ja, és ha személyesen szeretnétek koreai és japán barátainkkal megismerkedni, várunk titeket szeretettel minden csütörtökön tól közös ebédünkre, ahol cseverészve-viccelődve akár a japán nyelvet is gyakorolhatjátok, és egy más kultúrát is megismerhettek. (Barátaink természetesen a magyar nyelvben is járatosak!) A részletekért Tokai Attilát vagy Hikarut keressétek, vagy írjatok egy t a címünkre! Solt Zoltán HAJLÉKTALAN MIKULÁS A KECSKEMÉTI KODÁLY ZOLTÁN ZENEMŰVÉSZETI SZAKKÖZÉPISKOLÁBAN Hatalmas szenzáció volt november 22-én a kecskeméti Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskola, Gimnázium, Zeneiskola és Zeneművészeti Szakközépiskola alsó tagozatos diákjai (és tanárai) számára, amikor a várva várt Mikulás bácsi egyszer csak betoppant az iskolába. Igen ám, de amikor a 6-7 éves kisfiúk és kislányok körbefogták a messziről jött jövevényt, akkor derült csak ki, hogy mégsem Lappföldről érkezett, hanem a szomszédos pékségből zavarták át ide, és kilétét tekintve pedig nem más, mint egy hajléktalan férfi, aki Mikulás-ruhába öltözött. Erre úgy jöttek rá az érintettek, hogy egy Mikulástól igencsak szomorú dolog, hogy nem hozott ajándékot és ezen túl még büdös is! Végül a tanárok innen is elzavarták a fura jövevényt. 9

10 Péter Ágnes: Szerepjátékok Mert a Forrásból sugárzik ki a létciklus kereke, s a hat világ megannyi karmikus szerepe. Mert szerepjáték a hat világ, mi is lehetne más? Szenvedéllyel lángoló karmikus látomás. Hol nektárjukat isszák büszkén az istenek, kikre mennyei csodákat az érdemek hintenek. Kik élvezik a tetteik fennkölt dallamát, s az élet megannyi ihletett szólamát. Az érdemek azonban egyszer kimerülnek, s a karmikus víziók elmérgesülnek; így a pokolig zuhannak a négy világon át, átélve minden szint tendenciáját. Ellenük a félistenek az egek tengerén, féltékeny harcot vívnak a versenyek versenyén. Irigylik ők az összes jót és szépet, maguknak kívánnak minden dicsőséget. Mi más volna az ember ha nem Szabad Akarat? S a hat világ szerzője is te vagy magad. Ezért az érzelmek játékát jól figyeld hát, eltáncolják benned a lét forgatagát. Figyeld hogyan éled át a pillanat hatását, a szerepjátékaid nyomorúságát; hogyan viseled a karmád csapását, s a tendenciáid megtisztulását. Mert a Négy Igazság a helyes állítás, naiv filozófiád talán csak ámítás. Az utazásod pedig szenvedély-ária, mely port hint a tudatod tendenciáira. Hisz magával ragad így a szenvedés hada, s megannyi balhit csúfolódása; a zavaros érzelmek mágikus lókája, a szerepjátékaid szomorúsága. Mert az alsóbb világok kínjait szenvedik, kik magukban szüntelen a gaztettet nevelik, jegyet váltva így az állatok sorába, s a szellemek, poklok dimenziójába. A félelem tengerén az állatok hada, űzött tompaságtól s rémülettől hajtva, az ösztönök rabjaként a térbe kiáltják: Segítsenek rajtunk a magasztos Buddhák! Karmikus látomásunk a félelem ösvénye, magával ragad annak minden szövevénye. A vadon szelleme kínzó rettegés, hol minden pillanat megmérettetés. Néhányan közülünk felajánlják azt, mit az ember oly jó ízzel elfogyaszt. Érdemet halmoznak e nemes tettel, s testet öltenek szebb értelemmel. A szellemek a mohók éhesen, szomjasan futkosnak vágytól csillapítatlan. Nagy hasukat fogják remegő kezükkel, s mohó kínok között keresik szemükkel: az egészséget hordozó Dharma pirulát, a mohóságot elmetsző gyógyesszenciát. Vékony torkukon a hang alig fér ki, csuklik az egyik, s mély hittel kérdi: Mikor merül ki végre elátkozott karmám, mit felhalmoztam egykor emberként hajdanán? 10 A másik nyöszörgőn, leborulva mondja: Taníts engem drága mindentudó Buddha! Majd a pokol kapuja tárja ki karjait, hol a forró-hideg harag emészti napjaid. Lesüllyedtél hát most az alvilág mélyére, mert haragot gyűjtöttél az erények helyére. Megannyi kínnak rabja lettél mostan, karmikus vízióid ostoroznak hosszan. Láncra vert rab vagy itt a szolgák szolgája, az elmeszüleményed karikatúrája. S mikor így eszmélsz: Ó jaj, mit tettem én, haragot haraggal halmoztam fel én! Akkor a pillanat majd könyörgést követ, s alázattal öltöd fel a szent Dharma övet. Majd derengve így beszélsz: Mindez csak látomás a szenvedésem oka magam vagyok, ki más? Mert haragos vagyok, mohó és tompa, vágyteli, féltékeny, büszke és mogorva. S mindaddig, míg tudatos nem leszek, a karmám üt vissza bárhol is legyek. Kérsz-e még ebből emberi értelem, magadra ismersz-e most itt hirtelen? Mert öntudatod mágikus hatalom, természete szerint fennkölt uralom. Belőled fakad hát mind a hat világ, s születnek újjá a tendenciák. Te vagy a Forrás mit elfelejtettél, oldd hát ki karmád, hogy emlékezhessél! Forrás alatt a tudat természetét értsd!

11 ARAB ROVAT Keresztény-iszlám dialógus Mit is takar ez a cím? Egész egyszerűen azt, hogy mind a keresztény, mind az iszlám oldalról megjelent az igény, hogy a másikat megismerjük, kommunikáljunk egymással. Igen! Keresztény az iszlámmal, iszlám a kereszténnyel. Mi más is lehetne a helyzet, szeptember 11-e után, miután a világ egy csoportnyi ember tettei alapján egy egész világvallást ítél el? Mi más is lehetne a helyzet, amikor a média hatásos eszközét használják fel, hogy a muszlimot, mint Antikrisztust ábrázolják? Érezzük, ugye, hogy egyre nagyobb a távolság, egyre csúnyább szemmel nézünk a Próféta követőire? (Megjegyzés: Amikor ilyen szatirikus hangnemben írok, senkit nem célom megbántani, már csak azért sem, mert az én családom is muszlim.) Tehát Antikrisztus. Honnan is ered ez a nézet? Képzeljük csak el a keresztény egyházat, mikor szembesül a ténnyel, hogy létezik az iszlám! Iszlám??? Hát az mi? Az egy vallás, méltóságos úr. Vallás? Miféle vallás? Igaz, egyistenhívő, Mohammed Prófétát követő vallás. Nem, nem!!! Azok mi vagyunk, és nem Mohammed, hanem Jézus, kedves fiam! Ez nem vallás. Akkor valamit tenni kéne, méltóságos úr, mert ez terjed ám! Látjuk, ugye, hogy az iszlám megjelenése kétségbe vonta az egyház intézményét, és annak létjogosultságát. Mit lehetett tenni? Támadni, az iszlámot hamis vallásnak titulálni, a Prófétát és követőit, mint az Antikrisztus előfutárait ábrázolni. Na, el is terjedt szépen ez a dolog, és jól beivódott a köztudatba, és a mai napig ott is fészkel. A szeptember 11-ei dolog pedig kiváló alkalom volt arra, hogy felkavarjuk a pocsolyát, és azóta az iszlám negatív formában divattá vált. Én örök optimista vagyok, de lám, nemcsak én látom ennek a jó oldalát, ugyanis a világ szembesült ezáltal a múlt hagyatékával, és leesett a tantusz, hogy igenis kommunikálni kell egymással; nem vitatkozni, hanem beszélni. Így jöhetett létre többek között az a Keresztény- Iszlám Dialógus Konferencia, amelyen november 19-én volt szerencsém jelen lenni. A fent említett gondolatok alapjait onnan merítettem, az elhangzott előadásokra alapozva. Kiemelném Németh Pál református lelkész előadását, aki a kereszténységnek az iszlámhoz való hozzáállásait vezette le; az arab tanszék professzorát, Fodor Sándort, aki az iszlámot, mint az aranyközépút és a mértékletesség vallását mutatta be; és Abdul-Fattah Munif előadását, amely a Koránban megtalálható keresztény vonatkozásokról beszélt. Külön élmény volt számomra, ahogyan sugárzott belőle az iszlám és a Korán igaz, őszinte szeretete, kiegyensúlyozott vallásossága. Sokat gondolkodtam azon, hogy lehetséges-e, hogy keresztény és iszlám előítélet nélkül nézzen egymásra. Annyi minden esetre tény, hogy egymás felé fordultak, hiszen a világ minden táján tartanak már ilyen dialógusokat, és ami eddig vita volt, dialógus lett. Dr. Iványi Tamás egyetemi docens ugyan nem tartott előadást, de az eseményhez hozzájárult néhány gondolattal, amit fontosnak tartok elmondani: eszmét gyakorlattal nem lehet összevetni. Eszmét eszmével, gyakorlatot gyakorlattal vizsgáljunk. Hogy ezt mire értem? Az egyházi vezetők és a Próféta életében való vájkálásra. El kell tudnunk különíteni a kettőt, hibakeresés nélkül, őszintén kell egymás felé fordulnunk! Ezen előadások alapján egyértelművé vált, hogy mindkét fél nyitott erre. Ez ugyan szubjektív megítélés, de számomra Németh Pál, és az általa képviselt református egyház, és Abdul-Fattah Munif, mint igazi muszlim, hitelességgel bizonyították, hogy igen, lehetséges ez. Végezetül egy Koránból kiemelt mondattal zárnék: Népeknek teremtettünk titeket, hogy ismerjétek meg egymást! Péter Ágnes: Karácsonyi köszöntő Egy csillag száll az égen fenn a Hold közelében - téged keres. Gondolatban megfogja a kezed, szemedbe néz, s azt mondja neked: Békés Boldog Karácsonyt éljen át a lelked! Szalem Szelma 11

12 Ezen riport keretein belül Somlai György tanár urat ismerhetjük meg még közelebbről, aki már az első hivatalos tanévben is tanított modern tibeti nyelvet a főiskolán; az ELTE-n nem kevesebb mint tíz éven keresztül adta át tibeti tudását az érdeklődök számára. Dolgozott segédmunkásként építkezéseken, volt villanyszerelő, redőnyszerelő, szállítási ügyintéző, vámkezelő, műtőssegéd, sterilizáló, segédápoló, külkereskedelmi bonyolító, könyvtáros, nemzetközi folyóirat-szerkesztő, lexikonszerkesztő, nyelvtanár, tibetista kutatóoktató, műfordító. Hivatalosan az elmúlt naptári év júliusától ment el nyugdíjba. Bár nem buddhista, mégis azt mondja, hogy sok területen a buddhizmus nyitotta fel a szemét. Riportalanyunkról az is kiderült, hogy jó néhány nyelvvel megismerkedett az évek során, mint például a némettel, az angollal, a franciával; az ELTÉN pedig klasszikus és modern kínait, örményt, szanszkritot, ujgurt, mongolt, valamint oroszt tanult. Mindezektől eltekintve mégis sokszor azt érzi, hogy ő a legrosszabb egyed valamennyi honfitársa közül, ezért gyakran imádkozik mind saját, mind pedig mások javára. Mikor kezdtél el tibetiül tanulni? A Buddhista Misszióban, 1970 körül. Havi bontásban kaptam az anyagot; leperkáltam 50 Ft-ot, a felbélyegzett válaszboríték esetén kaptam meg a választ, ha volt kérdésem, illetve a következő anyagot. Ha jól emlékszem, ez Ferenczi Éva tiszte volt a Misszión belül. Mivel azonban ezt a tempót nem tartottam kielégítőnek, megkérdeztem Hetényi Mestertől, hogy hol tudnék egy kicsit intenzívebben foglalkozni a tibetivel. Az ő bölcs tanácsára mentem el az ELTE BTK Belső-Ázsai Tanszékére, s kerestem meg Ligeti Lajos professzort, hogy tibetit szeretnék tanulni, de intenzívebben, mint a Missziónál. Sokáig voltam ott vendéghallgató. Végül 1976 és 1980 között egyszakos tibetistaként elvégeztem az egyetemet. Mit gondolsz, milyen hatással vannak a nyelvek a gondolkodás folyamatára, például egy olyan nyelv, mint a tibeti? Mint minden nyelv, a tibeti is serkenti gondolkodásunkat. Bármely nyelv megtanulásával változik a világról alkotott képünk - akár közvetett, akár közvetlen ismeretről van is szó. A tibeti nyelvből könnyen Interjú Somlai György elsajátítható bizonyos tiszteleti szemlélet is, mert magunkon kívül mindenki más iránt csak tisztelő szóval vagyunk. Ez már önmagában is egy kicsit közelebb visz a dolgok lényegéhez, hiszen abból kell kiindulnunk, hogy előbb a saját hibáinkat próbáljuk meg kiküszöbölni, kisebbíteni, megszüntetni, s aztán mindenkit - amúgy is - szeretni fogunk. Van bőven mit gyomlálni. A nyelvek tanulása megvilágosító erejű hatással van a szellem működésére. Beszélhetünk-e magasabb szintű nyelvekről? Esetleg olyanokról, melyek közelebb visznek minket a valóság mélyebb megismeréséhez? Úgy vélem, mindenféle tanulás, foglalatosság megvilágosító erejű. Az új, a más, az egyedi és nem megszokott (újra-) felfedezése megvilágosító erejű: Jé! Hiszen ez...! Hát ezt én nem is így gondoltam! Óh, hát ilyen is van? S még lehetne sorolni a meglepett felkiáltásokat vagy magunkba fojtott elcsodálkozásokat. A nyelvek egyformák, egyenlőek, a kommunikáció az egész földünkön - tulajdonképpen egyforma. Minden nyelvet egy körnek lehet elképzelni. S a különböző körcikkek alkotják az egyes nyelvek bizonyos részeit. Az egyik nyelvnél az egyik nagyobb, viszont egy másik cikk kisebb, a másik nyelv esetében vagy másik körcikk az, ami terjedelmesebb nyilvánvalóan valamely más körcikk vagy körcikkek 12 rovására. Ámde az egész kör minden nyelvnél megmarad és egyforma. Egy-egy nyelv magasabb, avagy kevésbé magasabb szintje nagyon is személyhez kötött. Kinek mi áll a szívéhez, lelkéhez, tudatához közelebb. Úgy vélem, ez nem vita kérdése, hanem a hité. Amennyiben viszont közelebb óhajtunk kerülni egy tőlünk sokszor jelentősen különböző kultúrához, kénytelenek vagyunk e kultúra nyelvével is foglalkozni. Akár tetszik, akár nem. Kultúránk-civilizációnk, ami itt, Európában fellelhető, a zsidókeresztény emlőkön nőtt fel. De főleg ez utóbbin. Tehát nagyon sok mindenre választ kaphatunk a keresztény kultúra behatóbb megismerésével. Igen ám, de ez csak a görög vagy latin nyelv ismeretének birtokában lehetséges. Ha megnézzük az úgynevezett tudományainkat, rögtön szembetűnik, hogy hemzsegnek a görög, latin vagy vegyes görög-latin szakszavaktól. Használjuk is őket, bár sokszor azt sem tudjuk, ki fia-borja? Meggyőződésem, hogy a valóság csak nagyon következetes és drákói fegyelem elsajátítása után érhető el. Csögyam Trungpa rinpocse mondta egyszer: Minél nagyon valakiben a fegyelem, annál nagyobb a szabadsága. Manapság ennek a fordítottját éljük, s ez nem egy dialektikus dolog, amit legalább két

13 oldalról kell megvilágítani. Ez csak egy út, az egyetlen út, az egyetlen lehetőség de csak a kereső számára. Milyen mértékben vágja el a világról alkotott merev elképzeléseinket egy nyelv megtanulása? A világról, a valóságról alkotott elképzeléseink nem egyformák, noha a valóság, a világ csak egy. Mi vagyunk tehát a különbözőek, akkor ezt kell egy közös nevezőre hozni. Akár egyszerűen, akár kevésbé. Ezt gyakorolni kell, pontosan úgy, ahogy egy nyelvet is. Mindig és folyton. Ismételni, és a már elsajátított dolgokat gyakorolni. Így segít a nyelv. Melyik nyelv bír a legtöbb szakrális szimbólummal? Melyik a legősibb a beszélt nyelvek közül? Erre én nem tudok válaszolni, mert alig néhány nyelvet ismerek csak. Az ember nyelv elsajátítása után már tudja, hogy mennyi mindent nem tud még. Az eddigi tapasztalataim azt mondják, hogy minden nyelv egyforma, minőségileg, tartalmilag, csak nagyon, de nagyon jól kell ismerni. Az emberek azok, akik, s amik különböznek, még egy-egy nyelven belül is. Tehát mindenkinek más és más egy adott dolog, akár szimbólum, akár nem. Akkor hogyan vegyük számba őket? Ha valaki azt mondja, hogy ebben és ebben a nyelvben több a szakrális szimbólum, mint egy másikban, az biztosan nem ismeri valamelyiket, s csak utánoz valakit az ekkénti megszólalásban, illetve tudós színében kíván tetszelegni. Van-e élő kapcsolatod lámákkal? Barátaidnak tartod-e őket? Egyre inkább csak voltak élő kapcsolataim. Tanítóim között említhetem Ngawang lámát, aki ma Svédországban tartózkodik; a néhai Trogava rinpocsét, a darjilingi orvoslámát; és a nagy háromkötetes tibeti szótár főszerkesztőjét, Nyan-shul Mkhyen-rab od zer-t. Amennyiben ténylegesen élő kapcsolatra vonatkozott a kérdés, úgy azt kell mondanom, hogy nincs kapcsolatom. Talán egyedül Bskal-bzang lámát említeném, akinek tavaly egy ízben tolmácsoltam is. Vannak tibeti barátaim, vagy ha úgy tetszik kapcsolataim. S mindenkit barátomnak tekintek. Különösen a tibetieket. Jártál-e Tibetben? Kínában? Milyen tapasztalatokat szereztél ott? A történeti Tibetben nem jártam. A Kínai Népköztársaságban eltöltöttem hat kemény hónapot, ebből ötöt a pekingi Nemzetiségi Intézetben, ahol modern tibeti nyelvet és vallástörténetet tanultam. A tapasztalataimat a következőkben lehetne összegezni: 1. A tibetológiát elsősorban a tibetieknek kell művelni, aztán jönnek/jönnének a kínaiak, s csak azután a többiek. 2. Amit Kőrösi Csoma Sándor elindított, az a tibeti kultúrának csak egy szeglete, a vallásuk vagy inkább vallásos mivoltuk ismertetése. Ahhoz, hogy megismerjük e távoli kultúrát, elsősorban meg kell ismerni a nyelvüket illetve a nyelveiket, a vallásukat illetve a vallásaikat, nem csak a buddhizmust. Ott kell/kellene élni közöttük, nem egy hónapot, hanem legalább hatot, vagy többet. 3. Az ott keletkezett érzelmeket és indulatokat nem szabad mérvadónak tekinteni, de be kell látni, hogy Tibet helyzete a mai Kínában valamelyest hasonló Erdély romániai helyzetéhez. Az alapvető különbség csak az, hogy Erdélyt nem Románia kebelezte be, mint ahogy azt Kína tette Tibettel. 4. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a tibetiek, akik a Kínai Népköztársaság területén élnek, mind pejoratíve kollaboránsok, s azt sem jelenti, hogy rossz buddhisták lennének. Egyszerűen csak tibetiek. Végső következtetéseket csak nagyon alapos, nagyon sokrétű és szerteágazó ismeretek alapján tudunk levonni, de akkor le is kell vonni. 5. A buddhizmus egyik alaptanítása, s a mi térfelünkön is olykor hallatszik: Aminek kezdete van, annak a vége is eljön egyszer. Vannak-e gyerekeid? Hány? Ők mivel foglalkoznak? Unokáid vannak? Három gyermekem van. Beatrix, aki 37 éves múlt, ő elvált, és most velünk él. Neki van egy Bence nevű 11 éves fia, ugyebár, aki nekem unokám. Korából adódóan ő még általános iskolába jár. Kisebbik leányom, Csilla, 27 éves múlt, és építészmérnök. Fiam, Csaba, 26 éves, és zenetanár. Ő nemrég jött haza Angliából, s megszerezte a felsőfokú államvizsgát - angolból. Mit gondolsz a mai világról, és a diákokról? Talán az elmúlt évtizedekben megnyirbált vallási vezetés hiánya, a civilizáció gyors változása, az értékek hamissá válása, a célnélküliség iparivá tétele, a pillanatnyiság művelése eredményezte ezt a - sokak, és sokszor én magam által is - káosznak nevezett állapotot. Itt pedig, Európa közepén a megvalósítás nagyon nehéz. Mert nem az a fő dolog, amit az anyatejjel szívtunk magunkba. Pedig annak kellene lennie a legeslegelső dolognak. Embernek lenni. S amikor sírunk, akkor minden erőnk szerint sírni, s ha nevetünk, teljes szívünkből nevetni. S ezt bizony gyakorolni kellene már piciny gyermekként is. De ezt valahogy elfelejtettük. Ti beleszülettetek egy helyzetbe, egy világba, egy alakuló egyenkáoszba. Nincs mit tenni. Meg kell találni mindenkinek a számára üdvözítő vagy megszabadító utat, megoldást, módszert. Nektek is. Nincs általános tanács, nincs általános gyógyszer, nincs általános tanítás. Ennél fogva igen-igen hasznos a tibeti módszer, a tutorális tanítás módszere. Fülbe súgni. Megmagyarázni a helyzeteteket, rávilágítani a jóra és a helytelenre is. Folyton. Mindig követni a mester szavait. Mit tartasz az életben a legfontosabbnak? A végcélt, a végcélhoz vezető utat, s az úton megkövetelt fegyelmet. Mit üzensz az olvasónak? Mindenki végezze azt, amire való. Tehát, az olvasó olvasson! Akár a sorok között is! Készítette: Péter Ágnes 13

14 V A L L Á S T U D O M Á N Y É S F I L O Z Ó F I A Karácsony-világ (Wittgenstein után szabadon) A tények a logikai térben ez a világ mondja Wittgenstein. Mit is érthetett ez alatt? Elsősorban azt, hogy én vagyok az, aki felfogom a világot. A világ nem más, mint az általam felfogott világ. Az ő szavaival élve: a világ az én világom. A gondolatilag vagy képzetileg "lefordított" világ azonban nyelvi világ, ily módon logikai. Gondoljunk csak egy olyan egyszerű tényre, amikor szobánk egy részletét nézzük. A kisszekrény, mellette a fiókos szekrény, alattuk a szőnyeg. A világnak ezt a kis "lefordított" részletét nem csupán képként látjuk, hanem felfogván őket olyasmiket társítunk hozzá, amiknek legtöbbször nem is vagyunk tudatában. A "képhez" hozzátársítjuk a "viszonyt", anélkül, hogy szó szerint kigondolnánk "a kisszekrény mellett van a fiókos szekrény, alattuk pedig a szőnyeg". Az ilyesféle "viszonyok" társítása is egyfajta logika, valamiféle rend kifejezése, s azt mutatja, hogy még képi gondolkodásunkat, vagy azon észleléseinket is, amikhez nem fűzünk gondolatokat, átjár egyfajta nyelviség. Maga a felfogásunk egyfajta logikai tér, s a világ nem más, mint azok a tények, amik ebben a térben megjelennek. Hogy miért mondja azt Wittgenstein, hogy a világ tények összessége és nem dolgoké, az azt hiszem könnyen belátható. Az ő magyarázata az, hogy a dolgok nincsenek önmagukban, hanem mindig valamilyen összefüggésben, környezetben szerepelnek. Ha a szobánk előbbi kis részletére gondolunk, mint a világ egyfajta észlelésére, mi magunk is könnyen beláthatjuk, nemigen szoktunk kisszekrényt vagy fiókos szekrényt önmagában észlelni, hanem szőnyegen álló, vagy fiókos szekrény mellett lévő kisszekrényt. A logikai tér azonban, amiben ez a kis szobarészlet megjelenik, az én logikai terem. Ha valaki más nézi a világnak azt a kis szeletét, amit szobám előbbi részlete alkot, mindez az ő logikai terében jelenik majd meg. Wittgenstein ezt úgy fogalmazza, hogy a világ az "énből" látszik, az én jelöli ki a világ határát. Erről az "én"-ről csupán annyit jegyez meg, hogy sem a testtel, sem a lélekkel nem azonos. Így azt gondolom, az érzelmeket sem tartotta az énhez tartozónak, annál is inkább, mivel "filozófiai" énről beszélt. Játsszunk el azonban a gondolattal, mi is a világ, ha egy egészen tág értelemben vett énből látszik. Egy olyan énből, ami minden testi érzetet, minden érzelmet, indulatot és gondolatot magába foglal. A világ, ami az énből látszik, egyúttal énnel átitatott világ. Gondoljunk csak ismét szobánk kis részletére. Olykor magányos és üres, olykor biztonságot adó. Kedvenc fiókos szekrényünk mégsem olyasvalami, ami érzelmekkel bírna. Sem a sötét sikátor, amit néha úgy észlelünk, mint ami fenyegető, rideg, esetleg szomorú vagy félelmetes. Persze vidám, napos délutáni tájat is láttunk már, mégsem mondanánk, hogy a tájnak a vidámság olymódon sajátja, ahogyan sajátja egy embernek. A világ, a világunk énnel átszínezett világ. Ha a világ az én világom, abból nem feltétlenül adódik, hogy a világ csak annyi, amit én felfogok. Ha megtartjuk az énből látszó világ elképzelést, előállhat egy sajátos felfogása a világnak. Számos én van, amelyből a világ látszik. Egy-egy én kijelöli egyegy világ határát, mondhatni sok-sok világhalmaz jön így létre. A világ, mint egész tehát nem más, mint a valamennyi én által kijelölt világhalmazok összessége. A színességét éppen az adja, hogy ének által kijelölt, ezért énekkel átitatott; nem pusztán a valami, hanem az én által, vagy ének által átszínezett. Ha szobámban többen is vagyunk, a világnak az a részlete, amit a példánkbeli kisszekrény, fiókos szekrény és szőnyeg együttese alkot, nem csupán ez a három dolog együttese, hanem mindazon különbözőségek együttese, ahogyan a szobabeliek észlelik ezt a szobarészletet; sőt mindazok az érzetek, érzések, gondolatok, amik ennek kapcsán, ezzel együtt megjelennek a szobabeliek számára. Ha a világ egészét nézzük, azt tapasztaljuk, hogy az egyegy énhez tartozó világhalmazok néhol érintkeznek, néhol metszik egymást. Ilyen érintkezések és metszetek jönnek létre például, amikor két ember beszélget, vagy amikor az utcán haladva emberek jönnek velünk szembe. Az érintkezések és metszések révén az én-világok egy világgá lesznek, ami ha nem is lesz ugyanaz a világ valamennyi én számára, mégis egy világ lesz, amiben a különböző ének számára van valami közös. Néha a tények lesznek közösek, például az út, amin mi és a szemben jövők haladunk, néha valami más, valamiféle hangulat, atmoszféra, ami jelenvaló egy beszélgetésben mindkét fél számára. Ha valamivel több az a világ, amiként így kirajzolódott, attól ahogyan azt Wittgenstein elképzeli, az éppen az énnel átitatott jellege, hogy nem csupán tények összessége, hanem az a valami is, amit az imént úgy írtam le: hangulat, atmoszféra. Folytassuk most vizsgálódásunkat a karácsonnyal! Érdemes feltenni a kérdést, hogy mi is a karácsony; egy tény, vagy talán egy hangulat? Tulajdonképpen, ha sorra vesszük mindazokat a dolgokat, amik számunkra a karácsonyt jelentik, azt látjuk majd, hogy mindkettő. A különböző jellegzetes dolgok - a feldíszített fa, a speciális ételek, az ajándékok - együttesen egy tényt alkotnak. A hívő embereknek mindezen túl a szentség, a nem-hívőknek a meghittség atmoszférája a karácsony. Idézzük vissza Wittgensteint egy pillanatra! A tények a logikai térben - ez a világ - mondta. Karácsony napján, amikor felfogjuk a tényeket, szobánkat, amiben nem csupán a fiókos szekrény áll, hanem a feldíszített fenyő, felfogjuk a fényeket, illatokat; amit felfogunk, nem csupán a világ. Amit felfogunk, az valami sajátos, az valami több, az a világ, és még valami. Amit felfogunk még, az a karácsony-világ. A karácsony körüli időszakban a Föld valamennyi területén, ahol feldíszített utcákat, épületeket, fákat találunk, ahol emberek sétálnak ajándékok után kutatva, templomba tartva, ahol karácsonyi zene vagy ének szól, ahol sütnek-főznek az ünnepre készülődve, s ahol már együtt ülnek az asztalnál, mindenütt jelen van egy-egy karácsony-világ. A karácsony-világokat azonban csak az őket észlelő ének teszik jelenvalóvá. S ahol nem a tények teremtik a karácsony-világokat, ott az esti, lámpafényes utcán hóesésben sétáló én által hordozott szentség vagy meghittség atmoszférája teszi a világot karácsonyvilággá. A Föld sok-sok énje karácsony-világokat jelöl ki ebben az időszakban, s azok érintkezve, egymásba fonódva egészet alkotnak, s egy időre megszületik: Karácsonyvilág. Óra- viccek: Bartha Rita 1. Buddhizmus és egzisztencializmus órán: " aggodalom": Nem tudom Balázs hogy fog jegyet kapni. Már két előadást is tartott a semmiről. 2. Szuttafordítás kapcsán: kérdés: Miért fordítjuk a consciousness-t tudatosságnak? Nem lehetne úgy fordítani: ego? válasz: Talán azért nem, mert hogy hangzana: szem-ego, fül-ego, or(r)-ego? Wittgenstein Bartha Rita 14

15 A bennünk lakozó energia A gyökércsakra Bemutatkozó cikkemben igyekeztem egyszerűen és tömören mesélni nektek a csakrák világáról, így megismerhettétek e rendszer alapismérveit, a hét központot, és a kulcsfogalmakat. Mindezt miért is tettem? Azért, hogy egy olyan ősi tudást fedezzünk fel, értsünk meg alapjaiban, amely talán segítségünkre lehet kis életünk alakításában. Hiszen, mint ahogy azt már leírtam a korábbi számban is; testünk jeleket ad éppen aktuális állapotáról. Hogy ezeket mi felfogjuk, értelmezzük netalántán még jelentőséget is tulajdonítunk neki... az már a mi dolgunk. De tény, hogy sokban segítségünkre lehetnek. Kalandozásunkat pedig folytassuk az első energiaközpont feltérképezésével, melynek szanszkrit megnevezése: Muladhara cakra avagy gyökércsakra (farokcsonti). Jelentése: mula gyökér; adhara alap, támasz. A gerincoszlop alsó végén, a farok- és keresztcsont körül helyezkedik el. Ez az energiaközpont felelős a fizikai erőnkért. Ez az első helye az életerő fizikai világban való megnyilvánulásának. Az anyagi világgal való kapcsolatot tartja fenn. A munka, az energia, az aktivitás első mozgatórugója, ahonnan túlélési képességeink is erednek. Mint ahogy a fa sem tud erős gyökerek nélkül megélni és fejlődni, úgy az embernek is szüksége van egy erős, stabil alapra. Gyökércsakránk, mely a lábak gyökereitől ered, úgymond farkasszemet néz a földdel, azaz a legszorosabb kapcsolatot tartja fenn a Földanyával. Vörös színnel szimbolizálják, mely a testünket tápláló vér; az élet, az energia színe. A szivárvány legelső színe a piros, így alkotva meg a spektrum alapját. Tehát a vörös szín jótékony hatással lehet eme energiaközpont megfelelő működésére, az energia áramlására. Például, ha a lenyugvó vagy felkelő nap izzó vörös látványát szívjuk magunkba, biztosak lehetünk benne, hogy nem eredménytelenül keltünk fel oly korán. A csakrák ábrázolása a hindu rendszerben lótusz képében ölt formát. Míg a koronaközpont kapja a legtöbb lótuszszirmot, addig a gyökércsakra a legkevesebbet, azaz pontosan négyet, így jelképezve a materiális világot (4 elem, 4 égtáj). Eleme: föld Kövei: minden, ami vörös; rubint, vérkő és a fekete kövek Mantrája: LAM azaz ha erre a központra akarunk koncentrálni, akkor a lam mantrával nem lesz eredménytelen. Érzékelése: szaglás Istene/istennője: Brahma, Dākinī (a képen a lótusz a felső sarkában) Állatszimbóluma: fehér elefánt, hét ormánnyal Ahhoz, hogy a gyökércsakránk energiáját áramlásban tartsuk sok mindenre figyelnünk kell. Egészséges táplálkozás, friss levegőn való mozgás. Hisz, aki ideje nagy részét televízió vagy számítógép előtt tölti, nem igazán mondhatja el magáról, hogy tudatos kapcsolata van a földdel. Testi és lelki megtisztításunkon kívül ügyelni kellene környezetünk tisztaságára is. (Például nem biztos, hogy igazán hasznos a még jó lesz valamire filozófia azaz néha szabaduljunk meg feleslegessé vált tárgyainktól.) Meg kell találnunk az arányt aktivitás, passzivitás, nyugalom és stressz között. Mindenki más, és persze másképp is csinálja, de szerintem legbelül mindenki érzi, hogy valójában mennyire is képes. Ha nincsenek meg az arányok, akkor az egyensúly felborul, és nem igazán érezzük jól magunkat a bőrünkben, még ha azt is hisszük, hogy igen. Azok a jelek, melyek segíteni hivatottak, egyszer csak felbukkannak, például betegség formájában, mi pedig értetlenkedve állunk a helyzet előtt. A csakráknak hozzárendelt testrészeik vannak, így működtetve az energia ellátását az adott területen. Így tehát az ide tartozó testrészek: orr, talp, láb, gerincoszlop, köröm, fog, csont, vastagbél, kiválasztórendszer. Mind-mind olyan testrész, melyek alapmechanizmusokat látnak el. A gyökérközpont zavarainak fizikai tünetei lehetnek: bélgyulladás, aranyér, gerincpanaszok, hasmenés, fogínygyulladás, hideg végtagok, és még biztos lehetne sorolni. Blokkolhatják működését azok a negatív viselkedési formák, amelyek alapvetően sem hasznosak, mint a lustaság, mértéktelenség, düh, materialista személet, anyagi javak hajszolása, erőszakosság, birtoklási vágy. Ki kell alakítanunk egy egészséges önbizalomérzetet, hogy ama stabil támasz gyökérzet biztos talajban találjon helyet. A legjobb amit tehetünk, ha fogjuk magunkat, vagy kutyánk pórázát, és hetente többször nagyokat sétálunk valahol, ami nem a valahova rohanást jelenti, hanem a természet közelebbi szemrevételezését. Mindehhez kívánok szerencsés ottlétet! Orosz Kata 15

16 VIZIT A VÍZBEN BÚVÁRTÖRTÉNETI KIÁLLÍTÁS A Főszerkesztő Úr egy újabb nagyszerű kiállításra hívta fel a figyelmemet Csak az a bökkenő, hogy mire megjelenik az újság, már nem látható a tárlat! Ezúttal a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Pincegalériáját látogattam meg, hogy betekintést nyerjek a magyar búvárkodás történetébe. Kicsit csalódott voltam, mivel egy teljes búvárfelszerelést sem láttam, csak fényképeket, amikhez csak pár szóból álló kommentár volt olvasható. Ráadásul egy teremtett lélek sem volt ott rajtam kívül, így csak magamban tudtam bosszankodni, de szerencsére találtam egy prospektust, amiben volt néhány búvárkodáshoz kapcsolódó fontos adat. A magyarországi búvárkodás történetét kezdhetnénk Búvár Kunddal, aki a krónikák szerint 1052-ben Pozsonynál megfúrta III. Henrik német-római császár hajóit; de folytassuk rögtön a XX. századdal, amikor a búvárkodás összekapcsolódott a barlangászattal és a régészettel! 1908-ban történt az első barlangi célú merülés, amikor a fiumei Magyar Királyi Tengerészeti Hatóság nehézbúvára a Hévízi-tó forráskráterét vizsgálta meg. Az első tervszerű barlangi búvárfeltárást 1960/61 telén hajtották végre a Tapolcai-tavasbarlangban. A tíznapos kutatótábor során beúsztak, és feltártak több mint 300 méter víz alatti járatot. Világviszonylatban is kiemelkedő eredményt ért el 2003-ban a Molnár János-barlang víz alatti részeit kutató búvárcsoport Kalinovits Sándor vezetésével. Az addig közel 500 méter hosszban ismert víz alatti járatokon túl több, mint 4000 méter új barlangrészt tártak fel, így a jelenlegi információk szerint a Molnár János-barlang a világ legnagyobb vízterű, aktív termálvizes barlangja. A Duna medrében található bölcskei-szikla korán magára vonta a régészek figyelmét. Az alacsony vízállásnál felszínre bukkanó zátonyon ugyanis római romokat figyeltek meg, amelyek egy késő császárkori kikötőerődhöz tartoztak. Ezzel magyarázható, hogy az első magyarországi víz alatti régészeti kutatás is ehhez az emlékhez kapcsolódik. A lelőhelyen számos feliratos oltárt is találtak, melyeket másodlagosan építési alapanyagként használtak fel az ókorban. A kőemlékek a szekszárdi Wosinsky Mór Megyei Múzeum gyűjteményébe kerültek. A bölcskei feltárás katalizátora lett a hazai búvárrégészetnek. A régészek és a búvárok összefogásaként 1993-ban létrejött a Búvárrégészeti Szakosztály, mely a nagy múltú Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat keretein belül működik. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal és a Búvárrégészeti Szakosztály együttműködésében számos sikeres projekt valósulhatott meg. Ezek közül ki kell emelni a Drávában folyamatban lévő térképezési programot, amely során Drávatamásinál egy 30 bödönhajóból álló hajótemetőre bukkantak A közeljövő célkitűzései között szerepel a dunai, római határvédelmi rendszer (limes) víz alá került lelőhelyeinek térképezése, valamint az 1526-ban elsüllyedt, Mária királyné kincses hajói néven emlegetett hajóroncsok felkutatása. Messala E HAVI KEDVENCÜNK CZAKÓ SZABOLCS, alias LIZSÉ FREDÓ, aki 1996-ban szülei nyomására kezdett pengetni egy kenderesi zeneiskolában, ahonnan kétszer is meglépett (amiért később jócskán megkapta a magáét), autodidaktaként azóta is folytatja, bár most már elektromos gitáron nyomja a bluest és a soult, példaképei pedig nem kevesebbek, mint Hendrix, Albert King, Howlin Wolf és természetesen Tátrai Tibusz. Azon munkálkodik, hogy egy erősen improvizatív bandát szervezzen maga köré, mert kizárólag a saját zenéjét akarja. Az évezred elején akkori csapatával, a Welded Vision-nel egy falunapi bulin játszottak, ahol délután egy órakor, a falu közepén, fura, idős parasztemberek fülébe üvöltözték az Animal és a Foxy Lady című számokat, minek okáért természetesen hazazavarták őket, de a közvetlenül utánunk következő Shyguys (!) azért csak megvigasztalta őket. Állandóan koncerteket és filmeket néz a jútúbépontkom-on, de imád szövegelni munkáról, politikáról, és a számára fontos fehérnépről is (tekintet nélkül arra, hogy jány-é vagy asszony). Pénztelensége ellenére igyekszik majd aktív közönsége lenni a budapesti színházi életnek, sőt Szüszü nevű barátjával most éppen az in flagranti témájú, A pizzafutár című darabjukat írják, és remélhetőleg az új esztendőben már szerepelhetnek is vele a Magyar Kabaré tehetségkutatóján. Két éve szociális munkás a fővárosi hajléktalan ellátásban, de fájó pontja a munkájának azt látni, hogy az ellátásban részt vevő ügyfelei nagy része bennreked a rendszerben, így akár egész életükön át rászorulnak az ingyenkonyhára, és a térítésmentes szállások permanens igénybevételére. Hivatásának elmaradásai a már-még hitetlenkedő szakemberek, illetve mint mindig az állam fokozott támogatásának és figyelmének hiányából származnak. Újabban nagyon megszerette a Kőrösi Csoma Sándor bódhiszattváról elnevezett ELTE-kolit, bár egy kissé már sajnos kezdi ezt is kinőni. Hiába ismer és tisztel itt sok embert, hely az még sincs a szobában, pedig ide szinte már hazajár, hogy tudatában feszültségek és súlyok nélkül létezhessen a gondolata annak, ami meghatározza életét. Nem szeretne viszont Mikulás lenni, mert nosztalgiája nem egy szakáll mögül mered ezen szép ünnep felé, és mindig igényt tart a csomagra is, ezért most idén szegre akasztotta a Mikulás-ruhát és képünkön kollégiumi szobájában ismét a közismert hobbijának hódol!!! 16