GHOST STORIES CAYLUS PANDEMIC METROPOLYS BATTLESTAR GALACTICA RETTEGÉS ARKHAMBAN. 14.oldal. A játékok története. 29.

Átírás

1 II. évfolyam 3. szám szeptember online kiadás ISSN FREE A játékok története 5. rész: a mancala története Kooperatív játékok általános ismertető A doboz mögött Cyril Demaegd CAYLUS 29. oldal PANDEMIC 7. oldal METROPOLYS 23. oldal BATTLESTAR GALACTICA 18. oldal RETTEGÉS ARKHAMBAN 10. oldal GHOST STORIES 14.oldal

2 Ne kényszerrel oktasd a gyermeket, hanem játszva. (Platón)

3 KÖSZÖNTŐ A Tabula hatodik számának megjelenésével, a szabadságolások és a forró idő elmúltával jócskán belenyúltunk már a vénasszonyok nyarába. A szüreti időszak és a hűvösebb időjárás megfelelő alkalmat nyújt, hogy összegezzük a nyár történéseit és leüljünk egy jó játék mellé játékostársainkkal. Idén is kiosztották a Spiel des Jahres díjait. A legjobbnak ítélt játékok listáját a 18. oldalon találhatjátok. Meglepő volt, hogy 2001 után idén először, ismét egy kooperatív játékot találhatunk az év játéka díj nevezettjei között. Persze ez nem is csoda, hiszen az elmúlt években sorra kényeztettek minket a kiadók ilyen jellegű játékokkal, és maga a zsűri is el kívánta ismerni a műfaj évek óta tartó, töretlen sikerét. Jelen számunkban két fő vezérfonalra fűztük fel a bemutatni kívánt játékokat. Az első nagy csokorba a kooperatív játékok legjavát rendeztük. Ezek kialakulásáról, hátteréről bővebben a 3. oldaltól olvashattok. Azoknak, akik jobban szeretik az egymás elleni küzdelmet és a különböző módokon kivívható győzelmet, betekintést nyújtunk az Ystari kiadó néhány gyöngyszemébe. Ezeket a sokat játszók körében méltán híres játékokat azoknak ajánljuk, akik szeretnek többféle stratégiát kipróbálni, és főleg a kiadó komolyabb játékait figyelembe véve (pl. Caylus lásd a 31. oldalon) nem ellenkeznek a több óráig is tartó, kiadós agytorna miatt. dr. Nagy Bálint Ismételten, ezúttal nyilvánosan felajánljuk segítségünket a Piatnik kiadó számára a magyar fordítások helyességének ellenőrzésére, hogy a magyar társasjátékozók valóban használható és megfelelő szabállyal ellátott társasjátékokhoz juthassanak. 1

4 TARTALOM KÖSZÖNTŐ 1 KOOPERATÍV JÁTÉKOK 3 PANDEMIC 7 ARKHAM HORROR 10 GHOST STORIES 14 BATTLESTAR GALACTICA 18 SPIEL DES JAHRES 22 METROPOLYS 23 A DOBOZ MÖGÖTT CYRIL DEMAEGD 26 CAYLUS 29 BOMBAY 33 A SIVATAG FIAI 36 MASKENBALL DER KÄFER 40 A JÁTÉKOK TÖRTÉNETE 5. RÉSZ 42 A JÁTÉKOK ÉRTÉKELÉSÉRŐL 45 IMPRESSZUM 45 2

5 KOOPERATÍV JÁTÉKOK mindenki nyerhet A játék öröme sokak számára egyet jelent a versengéssel és ennek révén önbizalom építésével vagy megerősítésével. A kooperációs (a továbbiakban: koop) játékok azonban valami mással kecsegtetnek: a közös siker élményével. A játékosok nem egymás, hanem a tábla, avagy maga a társas ellen játszanak; a szabályok által nyújtott kihívásnak próbálnak együttes erővel megfelelni. Mindez egyszerűen hangzik; a nemes szándék (közösségformálás stb.) pedig egyértelmű, efféle játékot gyártani meg igazán nem lehet nehéz, gondolhatnánk. Szinte bármelyik olyan társasunkat, amelyben a játékosok győzelmi pontokért versengenek, pillanatok alatt alakíthatjuk át ilyenre. Ha a Carcassonne-ban célul tűzzük ki, hogy a továbbra is külön színekkel játszó játékosok mind érjenek el legalább 100 pontot az utolsó lapka lehelyezéséig, mert különben mindenkit megesz a sárkány, ezzel a játékmenet máris megváltozik. Senki nem akar keresztbe tenni egymásnak, sőt segítjük egymás építkezéseit, közös projektekre is törekszünk. Kész a koop játék! Az első koop játékok Nem egy ilyen kísérlet született évtizedekkel ezelőtt, például Jim Deacove is az ilyen, gyerekeknek szóló koop játékok tervezésének és forgalmazásának szenteli életét. Nemcsak könyveket adott ki a témában (pl. Co-op Games Manual, 1990), de egy egész kiadót hozott létre kizárólag koop gyerekjátékoknak. A Family Pastimes honlapján (familypastimes.com) mintegy száz különböző játékot kínál. Ám ezek is nagyban tehettek arról, hogy a koop nem jött divatba a sokat játszók körében egészen a kétezres évekig. Egyrészt ezek könnyen megoldható kihívások elé állították a játékosokat, hiszen az egyik elsődleges céljuk a kooperációra való nevelés másrészt éppen emiatt a műfajhoz hozzákapcsolódott az oktató jelleg. Továbbá nemritkán leginkább logikai fejtörőre hasonlítanak ezek: igazából nem is ösztönzik a közös munkát, hiszen aki tudja a megfejtést (vagy kellőképpen domináns személyiség), az fogja megmondani a többieknek, hogy mit tegyenek, legközelebb pedig már senkinek nem jelent kihívást, az újrajátszhatóság minimális. Ahol pedig mindenkinek el kell érnie valami célt egy megadott esemény bekövetkezte előtt (lásd a fenti Carcassonne példát), nemhogy nem feltétlenül alakul ki csapatmunka, de aki hátramarad, annak vagy bűntudata lesz, vagy ha nem elég érdekes a kitűzött cél, talán nem is töri nagyon magát. A koop játék leginkább akkor működhet, ha az események izgalmasan alakulnak, és a nem létező ellenfél okosan reagál a lépéseinkre. Erre viszonylag egyszerű megoldást jelentenek a félig koop játékok, amelyekben valaki a csapaton kívül irányítja a történéseket. Mindez a tengerentúlon a 70-es évektől népszerű szerepjátékos 3

6 (rpg) műfajban már megvalósult, amikor a játékosok többé-kevésbé összefogva igyekeztek szembeszállni a mesélő által prezentált kihívásokkal. Nem véletlen, hogy a 80-as évek rendszerint csak részben koop játékai is leginkább az rpg-ből merítettek ötleteket, a horror, fantasy és krimi műfajában. A bűnügyi tematikájú társasok közül egyet idehaza is sokan, jól ismernek: a Scotland Yard (1982) pár évvel későbbi magyarításaként született meg a Police 07, amelyben a játékosok nyomozókként próbálják bekeríteni Mr. X-et eredetileg London, nálunk Budapest térképén. Az 1981-es, tábla nélkül játszott, rpg hangulatú, ám rejtvényfejtős Sherlock Holmes: Consulting Detective-ben pedig nyomozók vagyunk, akik megpróbálják Holmes előtt megoldani az adott ügyeket, amihez a több szem többet lát elve valóban célravezető. A mesélő, avagy ellenfél azonban itt egy-egy Conan Doyle modorában megírt eset ügyesen összeállított leírása, vagyis minden eset csak egyszer kerül elő, így az újrajátszhatóság mérsékelt. A horror és a Scotland Yard találkozása a The Fury of Dracula (1987), amelyben az Európa térképén garázdálkodó, szerte titkos akadályokat (farkasok, vámpírok stb.) hagyó Drakula grófot akarjuk elkapni, komoly küzdelmek árán. Ugyanebben az évben született a Call of Culthu rpg straté- giai táblás változata, az Arkham Horror is, amelyben a játékosok már tényleg a játék ellen játszottak, amelynek változatosságát kártyák teremtették meg, meglehetősen véletlenszerű módon, felületesen megfogalmazott szabályokkal. Bár még a 90-es években is akadtak próbálkozások félig koop játékokra, rpg-k nyomán (Space Crusade, 1990; Mutant Chronicles, 1993), ezeket csak szűk rétegek játszották és továbbra is teljesíthetetlen kihívásnak tűnt egy felnőttek által is játszható, élvezetes koop társas létrehozása. A Gyűrűk Ura (2000) Az áttörést a leginkább egyszerű szabályokkal ellátott, nem kifejezetten tematikus játékokról ismert Reiner Knizia hozta meg A Gyűrűk Urával, amely az előzetes negatív várakozások ellenére komoly sikert aratott. Mivel a játék a regény négy helyszínét ábrázoló táblákon játszódik, hőseink csakúgy, mint a regényekben így fokozatosan kerülhetnek egyre inkább kétségbeejtő helyzetbe. Kártyák és dobókocka kombinációja gondoskodik nemcsak a változatos játékmenetről, de arról is, hogy a regénybeli hobbitokhoz hasonlóan a játékosoknak se 4

7 legyen sok befolyása a történet alakulására, a kihívások sorával kelljen szembesülniük hogy azokat összefogással és kockázatfelméréssel legyűrhessék. A játékosnak, bár mindig tudnia kell a közös célt (a Gyűrű Mordorba, a Végzet Hegyébe juttatását) helyezni előtérbe, figyelembe kell vennie a saját érdekeit is különben, ha folyamatos önfeláldozással hamar elhalálozik, nem tudja tovább segíteni a csapatot (pedig a legutolsó pillanatban is szükség lenne rá). Egyensúlyozni kell hát az önfenntartás és a közös érdekek között, az éppen adódó kihívásoknak megfelelően. Minden játékos fontos, erről a szereplők különleges képességei gondoskodnak (Samut például minden dobás után csak egy baj érheti, Frodó ügyesebben ki tudja használni az erőforrásait stb.). És a domináns játékos problémájára is valamelyest megoldást jelentenek a játékosok kezében tartott kártyák: bár ezekről szabadon beszélhetünk, nem teríthetjük ki őket, így visszafogottabbá válik az átlátható információmennyiség, ami ösztönzi a kommunikációt és az önálló döntéseket is. Fontos újítás az is, hogy A Gyűrűk Ura különböző nehézségi fokozatokat is kínál: akik a legkönnyebb változatban már legyőzték a játékot, azoknak sem kell félredobnunk az egészet. Mai szemmel azonban még így is sokan túlságosan könnyűnek találják kár, hogy a kiegészítők nem jelentek meg magyarul. A Friends & Foes (2001) például hozzáadott két új helyszínt a játékhoz, és a kedvező akciólapkák felhúzásához negatív eseményt is rendelt, hogy további nehézségekkel is kelljen szembenéznünk. A Sauron (2002) további gonosz lapkákat adott a játékhoz (némi kockázatvállalós szabálykiegészítéssel), de lehetővé tette azt is, hogy egy játékos Szauron szerepét vállalja magára, a Szövetség ellen küldve a nazgúlokat. Fontos tapasztalat, hogy élő ellenféllel a győzelem máris tovább nehezedett. A 2007-es Battlefields pedig inkább további taktikai rétegekkel bővítette a játékot a minden helyszínhez kapcsolódó csataterekkel, amelyeken külön csatákat kell vívni Aragorn és Gandalf részvételével, hogy a játék már lassan valóban megközelítse a regény összetettségét. Modern koop játékok Évek teltek el, és a Gyűrűk Ura (és első kiegészítői) sikerének hatására, az abban feltűnt ötletek hasznosításával és továbbgondolásával elkezdtek megjelenni a minőségi és ötletes koop játékok. Miközben az rpg-k táblás verziói is aratnak, elkészült több régi próbálkozás átdolgozott verziója (Fury of Dracula, Arkham Horror), de születtek igen ötletes újak is (például a Ghost Stories és a Pandemic, vagy a tengeralattjárós Red November). A tapasztalt vagy domináns játékos problémája azonban megmaradt (és ez nálunk, Magyarországon, ahol génjeinkbe égett a versengés és teljesítménykényszer, 5

8 de kooperálni nem tudunk, különösen égető probléma). De erre is született megoldás ám ez ismételten elmozdulást jelent a színtiszta kooperációtól. Rejtsünk el a játékosok között áruló(ka)t. Ezt alkalmazza a horror témájú Betrayal at House on the Hill (2004), a kerekasztal lovagjairól szóló Shadows over Camelot (2005) és a Battlestar Galactica (2008) is, elültetve a bizalmatlanság magját a játékosok között. Ez alapjaiban gátolja meg, hogy a játékosok birkaként kövessék a domináns játékost hiszen mi garantálja, hogy nem éppen ő akarja csapdába csalni őket? A kommunikáció végképp elsődleges fontosságúvá válik, hiszen mindenkinek érdeke, hogy meggyőzze a maga igazáról a többieket Az igazi kihívást jelentő, mégsem túl nagy szerencsefaktort jelentő játékokhoz azonban olyan mesterséges intelligenciára lenne szükség, amit talán a mai napig nem sikerült egyszerű szabályok segítségével megteremteni. Erre jelenthet megoldást az elektronika bevetése. Az idei Spiel des Jahres-különdíjas Space Alert (Vladaa Chvátíl, 2008) cd-ről ad instrukciókat egyegy tízperces küldetéshez, amelyben a kihívás az időkorlát: a játékosoknak mint egy kis űrhajó személyzetének ezalatt kell megvédeniük a hajót a különleges veszélyhelyzetekben. Bár csakúgy, mint évtizedekkel ezelőtt, itt is előre megírt küldetésekről van szó, a technika adott: ilyen módon, de Reiner Knizia finom áramkörökkel felszerelt, érzékeny játéktábláival (King Arthur, Die Insel, Wer war s?) is bevethető lenne egy programozható mesterséges intelligencia, amely immár tényleg a játékosok lépéseire reagálva találná meg a legjobb válaszlépéseket. Miközben tehát a koop játékok fejlődésének egyik útja a határok elmosódása (nem csak az árulók révén a koop elem sok olyan játékban is felbukkan, amelyben csak egy győztes lehet, pl. Terra), a másik talán a modern technikák alkalmazása lehet majd. A jövőben jó eséllyel mindkettőre láthatunk példákat. Molnár László Szeretsz játszani? Beszélsz németül? Esetleg szeretnél jobban megtanulni? Akkor a Spielbox magazint neked is ajánljuk, hiszen ez Európa első számú társasjáték-magazinja, amelyből naprakész információkat szerezhetsz. 6

9 PANDEMIC Ember: küzdj és bízva bízzál! Madách szavai a küzdelemről és bizakodásról tökéletesen illenek az olyan társasjátékokra, amelyekben a részvevők vállvetve küzdenek az elhatalmasodó ellenséggel, és amelyekben Fortuna istenasszony is jócskán gazdálkodhat kegyeivel. A Matt Leacock által fejlesztett Pandemic pont ilyen. A játék résztvevői, akik speciális, egész játékra szóló szerepet kapnak (orvos, tudós, logisztikus, diszpécser vagy kutató) a világ megmentésén dolgoznak. Pontosabban a permanensen terjedő vírusok gyógyításán és ellenszérumaik felfedezésén. A játék kezdetén a helyzet még nem kritikus, de a világjárványok közelgő kitörése már sejthető. A négyféle (négyszínű) gyilkos vírus folyamatosan, egyre gyorsabb ütemben terjed a Földön, ezért a játékosoknak igyekezniük kell lépéseik minél precízebb összehangolására. Egyszerre három területre kell koncentrálniuk: a járványszerűen terjedő fertőzések gyógyítására, a négyféle vírus ellenszérumának felfedezésére és az előbbi kettőhöz szükséges logisztika biztosítására. A játéktáblán Földünk térképét (hálózatos formában) és 48 nagyvárosát láthatjuk. Sajnos Budapest nem szerepel a városok közt, viszont sajátos humorként Essen, a társasjáték-fertőzöttek Mekkája, bekerült a kiválasztott metropoliszok sorába. Az elsőre hosszadalmasnak és bonyolultnak tűnő előkészületek után, amelyek során a négy betegség gócpontjait helyezzük el a térképen és a két kártyapaklit állítjuk össze, máris kezdetét veheti a játék. A játékosok egymást követve, körről körre végrehajtják akciólehetőségeiket (egy körben négyet), utánpótlás városkártyákat húznak, végül a szabályoknak megfelelően megnehezítve saját és társaik életét további fertőzésjelzőket helyeznek el a játéktáblán. Néhány fertőzésjelző megjelenése még nem okoz komoly gondot, de amint egyfajta vírusból a 4. jelző kerülne valamelyik helységre, a fertőzés kitör a városból, és az összes környező várost megfertőzi. Ha ezáltal valamelyik szomszédos helyen is kitörés következne be, tehát ott is a 4. jelzőt kellene elhelyeznünk, újabb kitörés történik. Az ilyen láncreakciók könnyen a játék végéhez vezethetnek, ugyanis ha az 7

10 egyik színből már nincs elegendő fertőzésjelző, vagy a kitörésszámláló elérte a 8-as értéket, akkor a vírusok legyőzték az emberiséget, a játékosok pedig elkönyvelhetik közös vereségüket. Mit lehet tenni a siker érdekében? A már említett fejenkénti négy akció révén változatos, de jól átlátható lehetőségeket biztosít a játék a küzdelemre. Sőt a játékosok speciális karaktereikkel nagyban segíthetik egyes akciók megvalósítását. A játék célja az ellenszérumok kifejlesztése: egy vírus ellenszerét öt azonos színű városkártya kijátszásával lehet felfedezni. Ehhez a játékosok által épített valamelyik kutatóállomáson (az építkezés is akcióba kerül) kell tartózkodnia a feltalálónak. Amint mind a négy színből kijátszották az 5 megfelelő színű városkártyát a játékosok, máris megnyerték a partit. Városkártyákhoz az utánpótláskártyák húzásakor, vagy egy speciális akció segítségével lehet hozzájutni, amely lehetővé teszi a játékosok közti lapátadást. Csakúgy, mint a kártyalapok átadásához vagy az ellenszérum felfedezéséhez, rengeteget kell utazni a fertőzések gyógyításához is. A legveszélyesebb gócpontokat folyamatosan kezelni kell, különben nem lesz elég idő az ellenszérumok kifejlesztésére (tehát az 5 egyforma kártya öszszegyűjtésére). A fertőzésjelző kockákat az adott településen kell kezelni, így már csak emiatt is érdemes utazni a metropoliszok között. Ez megint csak próbára teszi a játékosok kooperációs képességeit, hiszen az egyes utazások akcióba vagy akcióba és kártyalapba kerülnek, amelyek, mint látható, rendkívül értékes eszközök a győzelem felé vezető úton. Minden lépés vagy akció megspórolása számít, mert a vírusok igencsak agresszívak. Eddig minden szép és jó: irtjuk a vírusokat, és sorban fedezzük fel az ellenszérumokat, de jöjjön az a bizonyos csavar, ami miatt egy játék bekerül a nemzetközi játékostársadalom kedvencei közé: minden soron lévő játékos utolsó cselekedetként a fertőzéspakliból húz fel lapokat. Ezeken a lapokon a városkártyákhoz hasonlóan a 48, térképen is megtalálható metropolisz látható. A csavar pedig ott van a dologban, hogy időnként a játékosok által húzott városkártyák között felbukkan egy-egy járványkártya. Ekkor az eddig felhasznált fertőzéskártyákat öszszekavarjuk, és a fertőzés-kártyapakli tetejére(!) tesszük vissza. Így a következő fertőzéskor ismerős, korábban már megfertőzött városokra bukkanhatunk a húzott lapok között. Tehát a vírusok újra és újra felélednek az általuk már fertőzött és reménység szerint a játékosok által már gyógyított városokban. Ezzel a mechanikával a szerző remekül 8

11 A szerző ügyesen eltalálta a játékszabály összetettségi fokát és időtartamát is. A játék mint ellenfél viszont erősebbre sikeredett, mint más, hasonló játékok esetében, de talán ez is csak arra sarkallja a kihívásokat szerető játékosokat, hogy újra és újra próbálkozzanak. Jómagam 11 normál nehézségű játékon vagyok túl, és eddig csak kétszer sikerült győzelmet aratnunk. Lehet versenyre kelni! modellezi a járványszerű fertőzéseket, és fejlett mesterséges intelligenciával látja el a játékosok közös ellenfelét, a négy vírusfajtát. A szerző pár apró szabállyal arról is gondoskodik, hogy a játékosok ne csak a vírusokkal, hanem az idővel is versenyfutásban legyenek. Az idő múlásával egyre több fertőzéskártyát kell kijátszani. Egyre szorul a hurok A játékban elkerülhetetlen a szerencse szerepe. Akár vereség, akár győzelem lesz a vége, vélhetően megállapíthatjuk: egy hajszálon múlott. Ez a hajszál az, ami a játék sava-borsát adja. Ez a borotvaélen táncolás: ahogy az eluralkodó vírusok körről körre egyre több akciót követelnének meg, és dönteni kell a vélhetően nagyobb baj elhárítása mellett, bízva abban, hogy talán a kisebb problémák nem hatalmasodnak el olyan gyorsan, talán még egy kicsit lehet halogatni, talán addigra sikerül kifejleszteni az ellenszérumokat Ez a bizalommal teljes reménykedés kíséri a játékosokat útjukon az eddigi tapasztalataim alapján igencsak nehézkes győzelem felé. A játék 2 4 főre készült, és háromféle nehézségi fokozatban játszható. A lapok némelyike bár nyelvfüggő, pár játék után megjegyezhetők ezek tulajdonságai. Fischer Tamás Pandemic Kiadó: Z-Man Games, Pegasus Spiele Alkotó: Matt Leacock Illusztráció: Josh Cappel, Régis Moulun Nyelv: magyar szabály a neten Játékosszám: 2 4 Korosztály: 10 éves kortól Játékidő: kb. 45 perc Ár: kb Ft Kritikus pontszám Fischer Tamás 8 Molnár lászló 7,5 Amíg ki nem ismerjük, igen nehéz vírusvadászat. Ötletes, izgalmas. Szőnyi Tamás 7,5 Ötletes és hangulatos játék, de olyan emberekkel lehet csak játszani, akik aktívak tudnak lenni a tábla fölött. dr. Nagy Bálint 8 Koop játéknak pont ideális ennyi játékidő. 9

12 RETTEGÉS ARKHAMBAN a Mérhetetlen Vén visszavág Lovecraft világa Nem tudom, a Tabula Magazin olvasói közül hány embernek mond valamit a híres tollforgató, Howard Phillips Lovecraft neve. Az akkor még furcsa fikció gyűjtőnéven ismert fantasy, sci-fi és főleg horror műfajában alkotott, és bár csak jóval halála után vált igazán népszerűvé, már az ő korában (a XX. század első harmadában) is olvasók ezrei retteghették végig műveit sötét éjszakákon. A regények hangulatát nagyon nehéz visszaadni, így igen nagy kihívás elé állították magukat a Fantasy Flight játéktervezői, amikor társasjátékra álmodták a Lovecraft által megálmodott, igen részletes, borongós világot. Ahhoz, hogy megértsük, miről is szól a játék, muszáj néhány szót ejteni a környezetről, mert a játékélményhez nagyban hozzájárul, ha beleéljük magunkat a történetbe. Az 1926-os év Amerikájában járunk, amikor virágzik a szeszcsempészet, a gazdaság felfelé ívelő pályán mozog, a gengszterek élik mindennapi életüket, és egyre újabb technológiai vívmányokkal ismerkednek az emberek. Ez a világnak az a fele, amelyet ismerünk. Létezik azonban egy másik is, egy sokkal sötétebb. A világ elpusztítására készülő Mérhetetlen Vének csak az alkalomra válnak, hogy a világokat összekötő kapun keresztül a földünkre jöjjenek, és minden élőt elpusztítsanak hogy miért, ezt épelméjű ember nem tudhatja. Vannak olyanok, akik láttak már Szolgákat, de a legenda szerint, ha meglát valaki egyet közülük, olyan dolgot észlel, amit az agya nem képes befogadni. Olyan mérhetetlen távlatokat és a miénktől eltérő világokat sejtetnek meg a szemtanúval, hogy az ember elméje védekezésképp meghasad. Ebbe a világba csöppennek bele a játékosok, akiknek nyomozóként egyetlen feladatuk van: megmenteni a lovecrafti világ leghíresebb városát, Arkhamot, ezáltal a világot is a pusztulástól. A cél az, hogy az összes kaput, amelyen a Mérhetetlen Vén átjöhet, be kell zárni és le kell pecsételni, mielőtt felébredne. Ha ez nem sikerül, és mégis felébred, hát közös erővel le kell gyűrni ami nem kis feladat. Egyszerűen hangzik? Nem lesz az. 10

13 A játék menete A játék kooperatív típusú, tehát a végcél eléréséhez össze kell fognunk. A játékosok vagy veszítenek, vagy nyernek, a végén a résztvevők között nincs megkülönböztetés. Vagyis mindegy, hogy Pistike megölt 13 szörnyet, ha a játék végcélját tekintve más játékos sokkal többet, ám kevésbé látványosat tett. Mindenki egy-egy nyomozót irányít, akiknek különböző tulajdonságaik, csak rájuk jellemző képességeik vannak. Nem kell megijedni, nem estek túlzásba a készítők: mindössze hat tulajdonság van, azok is párban, azaz aki gyors játékost akar (Gyorsaság), az nem fog tudni jól settenkedni (Lopózás) és viszont. Ugyanez igaz az Ösztön és Akaraterő, illetve a Mítoszismeret és Szerencse kettősére is, tehát csak úgy lehetünk jobbak valamiben, hogy egy másik tulajdonságban romlunk. Igazi taktikázási lehetőség. Ezeket egyébként játék közben (körönként egy fix) értékkel változtathatjuk. Ezen értékekkel egyébként próbákat is kell tennünk, méghozzá annyi kockával kell dobnunk, amennyi az adott érték, majd megnézni, hány sikert dobtunk a próba nehézsége függvényében. A karakterlap másik legfontosabb eleme az épelméjűség és az életerő pontjait jelző mező. Utóbbi az mutatja, mennyi sérülést vagyunk képesek elviselni még, az előbbi pedig azt, hogy agyunk mennyire ép, mit képes még befogadni abból a hatalmas tudásból, amely a más világból érkezők birtokában van. Fontos tudni, hogy a játékból végleg kiesni nem lehet, így ha bármelyik érték nullára csökken, akkor kisebb tárgyi és nyomveszteségeket elkönyvelve Arkham kórházában vagy elmegyógyintézetében ébredhetünk. A tárgyak, képességek, amelyeket játék közben szerezhetünk, igen változatosak, és nagyszámúak így szélesítve a lehetőségeknek azt a palettáját, amellyel növelni tudjuk esélyünket a játék ellen. Ideje szót ejteni arról, hogy lényegében mi is történik a pályán. A tábla maga Arkhamot mutatja be, nevezetesebb helyszíneivel, mint például az arkhami elmegyógyintézet, a templom, az erdő, a Miasszonyunk kórház vagy dékáni hivatal. Ezeken a helyszíneken bukkannak fel azok a kapuk, amelyeken át a Szolgák folyamatosan jönnek a világunkba, és ezek bezárásával tudunk egyrészt győzni, másrészt megkönnyíteni az életünket, hiszen kevesebb kapun kevesebb szörny tud átjönni. A helyszíneken rendszeresen úgynevezett nyomok is felbukkannak, amelyek a nyomozók munkáját segítik, és ezek segítségével lehet például egy kaput lepecsételni a bezárása után. Ezt meg is éri megtenni, hiszen egy lepecsételt helyszínen már nem bukkanhat fel semmiféle gonoszság. Az események roppant kellemes és változatos szabályszerűséggel történnek: ha nincs kapu, akkor fel kell húznunk egy területnek megfelelő kártyát, amelyen egy az adott területre vonatkozó esemény látható. Nagyon hangulatos, amikor például a kórházban járunk, és az orvos egy 11

14 szerencsétlenül járt nyomozóhoz vezet. Ha akaratunk elég erős (akaraterő-próba), akkor átkutathatjuk az áldozatot, és értékes tárgyat kapunk, de ha nem bírjuk, kiáltozva az utcára szaladunk, és semmi nem történik. A laborban értékes dolgokhoz juthatunk, de pórul is járhatunk. A boltban hasznos dolgokat vásárolhatunk, de történhetnek szerencsétlen dolgok is. Sok esetben nem vagyunk belekényszerítve egy próbába, el is kerülhetjük azt, ám cserébe nem kapunk jutalmat. Véleményem szerint ez a játék egyik leghangulatosabb része. Ha van kapu az adott helyszínen, akkor az átrántja a másik világba a nyomozónkat, aki felderíti azt. Nem kell félni, pár körön belül visszatér. Ez azért fontos, mert kizárólag olyan karakter képes bezárni vagy lepecsételni azt a kaput, aki már járt odaát. Barangolásaink közepette találkozni fogunk kószáló szörnyekkel, akik bizony nagyon megkeserítik a nyomozók életét, mert jelentős veszélyt képviselnek. Ha mégis összefutunk velük, akkor lehetőségünk van elkerülni őket egy sikeres lopózáspróbával, ám vannak olyan szörnyek, akik mellett nehezebb elsuhanni. Ha a próba nem sikerül, viselnünk kell az első pofont, tehát van benne rizikó. Ha harcra kerül sor, a legelső lépés az, hogy a nyomozó tudata megpróbálja felfogni, mit is lát (akaraterő-próba), és ha elvéti, azonnal épelméjűség-pontot veszít vagyis kezd megőrülni. Ha még tudatánál van, kezdődhet a harc, ami tulajdonképpen szintén próba (az ösztön próbája), de igen sok módosítót lehet összeszedni. Az ellenfél rontja az értékünket, de a fegyverek javíthatják is azt. A szörny szívóssága adja meg a próba nehézségét, így a harcok szinte sosem ugyanolyanok: kellően rövidek, változatosak és halálosak. Az óvatlan nyomozó hamar elhalálozik. A játék során varázslatokat is megtanulhatunk, ezek elmondásának az ára általában a józan eszünk, azaz az épelméjűségpontok, tehát csínján kell velük bánni. Értékelés Óriási a játékban, hogy egyedi hősködéssel, egyéni, nem összehangolt akciókkal nem sokra megyünk, a csapat gyorsan veszít. A harcok kellően veszélyesek, az ellenfelek igen erősek tudnak lenni, a kapukat bezárni pedig csak úgy lehet, ha valakit mellőzünk pár körig, amíg felderíti a kapun túl lévő világot. Emlékszem több olyan esetre, amikor legalább húsz percig azon tanakodtunk, hogy ki hogyan nyisson utat a csapat tudósának, akinél a nyomok voltak, hogy eljusson a kapuig, és hogy onnan visszatérve bezárhassa és lepecsételhesse azt. A megoldások, ötletek száma szinte végtelen, mindenki hozzá tud szólni, mindenkinek lehet jó elgondolása. Aki irtózik a kockáktól, annak talán ez a szerencsefaktor (és persze a kártyák is) sok, de megvan a dolognak az a szépsége, hogy sosem lehet az ember biztos abban, hogy amit eltervezett, az úgy is jön létre. Nagyon kellemes, hogy ez az abszolút 12

15 nyelvfüggő játék magyar nyelven is kapható, és a hazai közönség is élvezheti, ám üröm az örömben, hogy eddig sajnos egyetlen angol nyelvű kiegészítőt sem honosítottak (márpedig van igen jól sikerült is közöttük). Az Arkham Horror ajánlható azoknak, akik szeretnének közösen szembeszállni a gonosszal, akiket nem riaszt el a kocka, és akik szívesen rászánják az időt arra, hogy elmélyüljenek a játék hangulatában és szabályaiban is. Szőnyi Tamás Rettegés Arkhamban Kiadó: Deltavision, FFG Alkotó: Kevin Wilson, Richard Launius Illusztráció: Brian Shomburg, Kurt Miller, Scott Nicely Nyelv: magyar Játékosszám: 1 8 Korosztály: 12 éves kortól Játékidő: kb. 3 óra Ár: kb Ft Kritikus pontszám Szőnyi Tamás 8 Kassitzky Csaba 6 Horribilis előpakolási idő után kellemes játék, de csak maximum 4 főig. Efölött extra szabályok nélkül egyszerűen túl könnyű. Iványosi-Szabó Gábor 7 dr. Nagy Bálint 6,5 13

16 GHOST STORIES kísértettörténet Számolatlan áldozat árán sikerült véget vetni Vu Feng rémuralmának, s hamvai most egy falu temetőjében pihennek. Az évek során el is feledkeztek átkos örökségéről. Ám Vu Feng a pokolban sem felejtett, és végre sikerült rálelnie urnájára. Utolsó inkarnációjának árnyéka már a falusiak fölé borult, bár azok erről még mit sem sejtenek Szerencsére a taoista szerzetesek őrt állnak az élők és a holtak birodalma közt, és készen állnak, hogy merészségük, hitük és hatalmuk erejével legyűrjék Vu Feng inkarnációját. Szeretem a kooperatív játékokat. A Ghost Stories pedig egy szokatlan játékos számú példánya ennek a műfajnak. A játékosok lehetséges száma 1 4, de leginkább négyszemélyesre tervezték. A játékban ugyanis négy taoista szerzetest kell egy kis faluban csatába küldeni, ahol a szellemvilág gonosz lényei ellen küzdünk. A harcok során színkódos kockákat használunk, illetve az ellenfelek sorrendje is véletlenszerű, tehát a játék bizonyos fokig szerencsefüggő. A Ghost Stories kooperatív, a tábla és nem egy kiválasztott játékos elleni játék. Le kell győzni a falura törő szellemeket és Vu Feng egy vagy több inkarnációját. A szerzeteseket hitük és erejük védi a közvetlen sérülésektől, de nem is az ő megóvásuk a cél, hanem a falu megmentése és Vu Feng visszatérésének megakadályozása. A szellemek ugyanis leginkább a falut támadják k ö z v e t l e n ü l vagy közvetetten (a szerzetesek akadályozása révén). A kísérteteknek négy tulajdonságuk van. Elsőként van egy harci értékük, amivel megegyező harci értéket kell elérnie a szerzetesnek, ha el akarja űzni. Ezen felül van három eseményhez kapcsolódó tulajdonságuk. 14

17 Az első ilyen esemény az, amikor megjelenik (vagyis felhúzzuk a pakliból), ez azonnal érvénybe lép, és kifejti hatását; ezzel egy időben a szellemet elhelyezzük valamely szerzetes tábláján. Van egy olyan esemény, amely akkor következik be, amikor arra a szerzetesre kerül ismételten sor, akinél a lehelyezett szellem van. Továbbá van egy akció a szellem sikeres elűzésekor. Ez utóbbi leginkább jutalom, míg az első kettő egyértelműen negatívan befolyásolja a játék menetét. A szellemek tehát gátolni tudják a szerzetesi tevékenységet, de egyes kísértetek szellemjárta épületekké is tudják változtatni az addig élettel teli helyszíneket. Ha pedig a kilenc épületből négynél ezt megteszik, akkor máris ők nyertek, vagyis a játékosok vesztettek. Az egyes épületek megvédése azért is fontos, mert ezek segítenek a harcokban. Áll a faluban taoista oltár, gyógynövénybolt, varázslókunyhó, buddhista templom, az őrjárat útvonala, imapavilon, temető, a Mennyei Szél pavilonja és egy teaház. Az épületek mindegyikének egyedi tulajdonságai vannak, a szerzetesek pedig vagy harcolnak, vagy ezeket a képességeket hívják segítségül. A játék menetét nagyban meghatározza, hogy egy játékosnak a tábla helyett is lépni kell a saját körében, és csak ezt követi az általa irányított szerzetes falumentő tevékenysége. A játékos köre tehát két részből áll: a tábla (a játék) erősítését követi a játékos ellenreakciója. Amikor a játékos a táblát erősíti (jin fázis), elsőként az előtte már lent lévő szellemeket kezeli, majd újabb szellemet húz (ha ez lehetséges), és azt lehelyezi a táblára, újabb bajokat hozva a szerzetesek nyakába. Ezt követően próbál a szellemek ellen tenni (jang fázis) a képességének megfelelően. Lép egyet a háromszor három lapból (helyszínből) felépülő faluban, aztán küzd, vagy segítséget kér egy falusitól. Ezen a választásán felül használja a különleges képességét is (ennek ideje és módja szerzetesenként változó és kötött). 15

18 Akkor nyerjük csak meg a játékot, ha Vu Feng inkarnációját legyőzzük, még mielőtt az összes szellem ránk törne. Ráadásul az inkarnációt nehezebb legyőzni, mint a többi ellenfelet, és átlagosan csak 10, legfeljebb 15 kör áll rendelkezésre erre a feladatra. Amikor előkerül a főellenfél, akkor gyakorlatilag a szerzeteseknek szinte csak vele kell foglalkozniuk, hogy legyőzhessék. Ez nem mindig egyszerű feladat, kell hozzá szerencse és jó együttműködési stratégia. Minden szerzetesnek megvan a maga képessége, ezek révén egymást egészítik ki. Ezeket a képességeket és a lépéseket kell összehangolni, természetesen kissé előre tervezve az eseményeket. A játékot úgy lehet a leginkább megnyerni, ha a lépésekben a lehető legkevesebb kritikus kockadobás történik. A három harci kockából lehetőleg 0-1 találattal kell számolni, azaz jó, ha felkészültünk arra, hogy ha ennél rosszabbat dobtunk, megfelelő színű tao-tokenekkel tudjunk javítani az eredményen. Néha az ember azért próbálkozik e nélkül is, de ez csak szerencsés kezűeknek javasolt. A szellemek elhelyezkedését (a falu melletti helyeken) amúgy is úgy kell alakítani, hogy lehetőleg egy szerzetessel vívott harcban akár kettő ellenfelet is visszaűzhessünk az árnyékvilágba. Ez úgy lehetséges, ha a szélekre (sarkokban) a kisebb ellenállású szellemeket helyezzük, a nagyobb erőfeszítést, összefogást kívánóakat pedig középre. A legfontosabb az, hogy ne veszítsünk a szerzeteseinkkel lépést (például egy sikertelen támadás révén). Egy-két elpazarolt kör a játék hajrájában megbosszulja magát. A szerzeteseknek négy életerejük (csí) van, amiből csak akkor vesztenek, ha soron következésükkor három szellem már helyet foglal előttük a játéktáblájukon. Bizonyos esetekben azonban ilyen életerőt is jobb veszíteni, mint újabb szellemet húzni a pakliból főként a játék vége felé. A szerzeteseket továbbá egy extra lehetőséget jelző jin-jang is segíti. Ennek felhasználása és a felhasználás időzítése is fontos a játék végkimenete szempontjából. Egy ilyennel ugyanis akción kívül lehet használni egy élettel teli épület képességét, vagy egy szellemjárta épületet lehet újra használhatóvá tenni. A jin-jang visszaszerzése azonban nehéz feladat. (Csak egy komoly kihívást jelentő szellem legyőzése után járó jutalomként lehetséges.) Értékelés Az egyszerű felépítésű, könnyű szabályrendszerű és igényesen kidolgozott játék teljes mértékben nyelvfüggetlen, vagyis az interneten megtalálható magyar szabálylyal bárki által játszható. A falu véletlenszerű elhelyezése, valamint a szellem-pakli keverése is az újrajátszhatóságot segíti elő. A játék szabályában pedig három kiegészítő nehézségi fok (normál, rémálom, pokol) leírása is megtalálható a küzdeni és szenvedni vágyó szerzetespalánták számára (a részletezett szabályok a bevezető szintet jellemzik). Tapasztalatom, hogy izgalmasabbak, élvezetesebbek azok a játékok, amelyeket végül az ember elveszít. Tehát nem szabad elkeseredni, hanem rögtön kell játszani még egy visszavágót is. 16

19 Végül álljon itt egy fontos megjegyzés a szabálykönyvből: Az első játékok valószínűleg vereséggel végződnek, ezek alatt ismerik ki a játékot a játékosok. A pokol viszont még a leggyakorlottabb játékosok számára is kihívást bár teljesíthető kihívást jelent. A szerzeteseknek ki kell használniuk minden képességüket, jinjangjaikat, és főként együtt kell működniük. Oberländer Zoltán Ghost Stories Kiadó: Deltavision, FFG Alkotó: Antoine Bauza Illusztráció: Pierô Nyelv: magyar szabály a neten Játékosszám: 1 4 Korosztály: 12 éves kortól Játékidő: kb. 1 óra Ár: kb Ft Kritikus pontszám Oberländer Zoltán 9 Farkas Gábor 8 Iványosi-Szabó Gábor 8 dr. Nagy Bálint 8 Csak maximális együttműködéssel nyerhető meg. ComPaYa Nyitvatartás: hétfőtől csütörtökig: óráig üzletünk: 1092 Budapest, Bakáts tér 8. info@compaya.hu pénteken: óráig szombaton: óráig Telefonszám: társasjátékok táblás játékok kiegészítők kártyajátékok miniatűrök kirakók 17

20 BATTLESTAR GALACTICA avagy a Csillagközi Romboló kalandjai Sok filmből, sorozatból készült már társasjáték-verzió, azonban szinte mindegyikre jellemző volt, hogy az elkészült játék sem innovatív, sem különösképpen érdekes nem volt. Mivel a licenszjogok elég sokba kerülnek, a kiadók inkább saját ötletekkel próbálkoznak, mintsem hogy ilyenre költsék a pénzt ban azonban a Fantasy Flight Games vett egy mély lélegzetet, és előállt a Battlestar Galactica társasjátékkal, amely minden hasonló eddigi próbálkozásnál jobban sikerült. A játékot 3-6 fő játszhatja a doboz szerint 120 percig, bár saját tapasztalat alapján ez akár jóval hosszabbra is nyúlhat. A karakterek A játékban a sorozat egy-egy szereplőjét alakítjuk. Tíz karakter közül lehet választani, akik mind különböző készségekkel (szerepjátékos szlenggel szólva skillekkel ) és különleges képességekkel bírnak. Ötféle skill létezik (vezetői, taktikai, űrhajóvezetői, mérnöki, politikai), mindenkinek különböző arányban, képességei szerint. A különleges képességekből mindenkinek háromféle van, ez szövegesen le van írva a karakterkártyájukra (a háromból egy többnyire valami negatív hatással jár). A karakterek közti egyensúlyt a játék a karakterek osztályba sorolásával igyekszik megteremteni: vannak katonai vezetők, politikai vezetők, pilóták és támogató karakterek. Ezekből meghatározott szabályok szerint választhatunk. (Ha csak politikusok vezetnék a hajót, nyilván nem sokra mennének, de pl. a pilóták is hatékonyabban kezelik a vipereket, mint a katonai vezetők, akik viszont jobban átlátják a taktikai szempontokat.) A BSG-ben, mint minden kooperatív játékban, a játékosoknak közösen kell valamiféle célt elérniük. Jelen esetben a Galactica űrhajónak (a flottával együtt) el kell jutnia Kobolig. Azonban itt belép egy csavar: a flottában ugyanis lehetséges, hogy cylonok vannak, akik pontosan ugyanúgy néznek ki, mint az emberek, és mindent megtesznek, hogy az emberek célját szabotálják. A cylonok többféleképpen nyerhetnek: szétlövik a Galacticát apró darabokra; cylon centurionokat juttatnak a hajóra, akik eljutnak a hídra; vagy a flotta négyféle erőforrása (élelmiszer, üzemanyag, morál, népesség) közül az egyiket lecsökkentik nullára. Hogy a játékosok közül kik lesznek a cylonok, az a játék elején dől el. Titokban mindenki kap egy lapot az ún. hűségpakliból, amely Cylon vagy és Nem vagy cylon kártyákat tartalmaz (játékosok számától függő összetételben). Ha nem lettünk cylonok, akkor se lélegez- 18