Nem! a magyar Stürmerre

Átírás

1 A közleményt a jelen helyen miután az eredeti web-es forrás időközben elérhetetlenné vált egyelőre csak a november 12-ig ahhoz kibocsátóként csatlakozók névsorával tudjuk közreadni. Nem! a magyar Stürmerre Bayer Zsolt ez év márciusában megjelent, a "Medence és környéke" című írását nem azért tekintettük sajtótörténeti határátlépésnek, mert az írás antiszemita gondolatokat tartalmazott (ez sajnos régóta bevett része mindennapi lelki mosdatlanságainknak), hanem azért, mert a náci zsidóellenesség érvrendszerét és világlátását felidéző gondolatmenet egy országos napilapban látott napvilágot, mégpedig akként, hogy szerzőjét mellesleg a jobboldali publicisztika és médiabeszéd egyik nagy becsben álló szereplőjét a II. világháború utáni Magyarországon először nem eszmei ellenfelei nevezték antiszemitának, hanem ő maga minősítette annak a saját nézetrendszerét. A barbár antiszemitizmus ideológiájának a közbeszédben való legitimálását küldetéses hévvel magára vállalni igyekvő Bayer Zsolt akciója annak ellenére menthetetlennek bizonyult, hogy a szerzőt a jobboldali politizálás igen előkelő tényezőinek egész serege is egyértelmű és tüntetőleges megbecsüléséről biztosította. A laptulajdonos Széles Gábor, akit ezernél is több honfitársunk, köztük jeles közéleti személyiségek nyílt levélben vontak kérdőre (www.antifasizmus.extra.hu) a Magyar Hírlap szellemi elcsatangolásának eme újabb és döbbenetes kalandjáért, Bayer Zsolt elleni "boszorkányüldözés"-t és "hajtóvadászat"-ot emlegetett ugyan, de a felzúdulás hatása alatt, és nagy "megengedem"-ezéssel, azt sem zárta ki, hogy kedvelt médiamunkásának sorai akár "félreérthetőek", sőt, hogy talán "túl erősek" is voltak. A közfelháborodás ereje hozta azt is, hogy Széles laptulajdonos nem mulaszthatta el megüzenni a civilizált világnak, hogy magára és munkatársaira nézve maradéktalanul kötelezőnek érzi a bestialitással kacérkodó retorikák elutasításának humanista kánonát. Széles Gábor színre lépése nem maradt eredmény nélkül. Bayer Zsolt például, ugyancsak hezitáló és kétnyelvű tónusban ugyan, de elhatárolódott önmagától, sőt bocsánatot is kért, a lap főszerkesztője pedig "antihumánus"-nak és a szerkesztőség becsületét károsító merényletnek minősítette a vihart keltő publicisztikát. Széles Gábor és tollforgató csapatának márciusi "szégyenkezését" a nyilvánvaló kételyek ellenére is sokan könyveltük el úgy, hogy a Magyar Hírlapnál valamilyen mértékben megtörtént a kijózanodás és az emberi lépték visszatérésének a fordulata. Hittük ezt annak ellenére, hogy a lap írásai egészen másra utaltak, és hogy a laptulajdonos által fenntartott Echo TV képernyőjén Bayer Zsolt és más Magyar Hírlaposok továbbra is a "legszilajabb antiszemitizmus" (Ady) és a legsötétebb ösztönökre építő cigányellenesség szószólóiként szerkesztették naponkénti műsoraikat. (Érdemes utalni rá, hogy TV-jében és a közfórumokon Széles Gábor mindeközben gyakran szónokolt és szónokol ma is erkölcsökről és nemzetmegújulásról.) A Magyar Hírlapot illető remények végső meghiúsulását ismét csak Bayer Zsolt személye jegyzi. "A lepke szárnya" címmel október 6-án keltezett gyűlöletpamfletje óta szomorúan, de biztosan tudhatjuk, hogy a "medencézés" nem a vége, hanem csak nyitánya volt a fajelméleti és antiszemita szellemiség közéleti rehabilitálására tett Magyar Hírlap-os kísérletnek. Bayer

2 újabb írásában immár teljes vértezetben tárul fel a zsidóellenesség egyedülálló történelmi gazemberségben triumfáló szellemi tébolya: "S most bizony durvul a helyzet. Mert a brooklyni zsidó pénzügyesek és a Wall Street-i yuppie-k mérhetetlen pénzsóvársága, telhetetlensége és felelőtlensége összeomlásba sodorta az amerikai pénzügyi világot. S persze ezen keresztül az egész földtekét. [...] A népek meg csúnyákat írogatnak a zsidókról az internetes fórumokon nahát! [...] Még az ántivilágban, Kádár idején járta egy vicc. Természetesen suttogva terjedő vicc volt, s leginkább az MSZMP KB tagjai meg a megyei párttitkárok mesélgették egymás között [...]. A vicc így szólt: mi a különbség a kommunizmus és a kapitalizmus között? Lényegében semmi. Mindkettőt a zsidók találták ki, csak az egyiket nekünk, a másikat meg önmaguknak " Az első tiltakozásunk alkalmával bíztunk abban, hogy a Magyar Hírlap szerkesztősége és tulajdonosa tiszteletben kívánja tartani a civilizált emberiség értékrendjét. Most azonban már az véleményünk, hogy a nagy múltú napilap immár egyértelműen a szélsőségesen zsidó- és cigányellenes kuruc.info és az Echo TV, valamint a jobbik.net (hirlapos főmunkatársi állását megelőzően Bayer Zsolt itt közölte borzalmas "Cigányliszka" című írását) és a Demokrata világához tartozik. Azon közélet- és közhangulatmérgező médiumok közösségéhez, amelyek a nyers indulatok programszerű és nyílt eszkalálódása láttán sem érzik lelkiismereti feladatuknak revideálni antihumánus szerkesztési elveiket. Elgondolkoztató példaként elég itt utalnunk a nagycsécsi borzalomra. Álljon ugyanis bármilyen közvetlen ok e fejlemény hátterében, tagadhatatlan, hogy a történtekért meghatározó felelősséget viselnek mindazon médiumok is, amelyek szerkesztési gyakorlata nem a gyűlölködés, a megvetés, az erőszak, és külön is a rasszista embertelenséget hirdető "cigánybűnözés" kórosan terjedő eszmerendszerének a megfékezését, hanem ellenkezőleg, és nagyon is leplezetlenül, ezek legitimálását és egyre fenyegetőbb valóssággá válását segíti elő. Rasszista hecclapokban megjelenő tartalmakkal természetesen nincs értelme vitatkozni. Az ilyen fórumokon megjelenő írások ellen nem szokás, és nem is célszerű újra és újra tiltakozni. Az adott esetben lelkiismereti kötelességünknek érezzük azonban azt, hogy honfitársainkat, hazai és külföldi barátainkat, és mindazokat, akik nem tartják kívánatosnak, hogy a humanista hagyományok szellemében megálmodott világunkban ismét elterjedjen a Stürmerből, a hírhedt náci szennylapból megismert rasszista hangnem, figyelmeztessük a Magyar Hírlapban eluralkodó szellemiség elszigetelésének a fontosságára. Elvi-erkölcsi álláspontunk szerint helyes lenne az, ha a magukat demokratának tartó polgártársaink pártállásra való tekintet nélkül a jövőben még apolitikus témákban sem írnának cikkeket, vagy olvasói leveleket a Magyar Hírlapnak, és e lapnak nem nyilatkoznának. Ha barátaikat, ismerőseiket figyelmeztetnék a kormányzati közreműködést is ambicionáló Széles Gábor által finanszírozott napilap szellemi arculatára, a lap lelki és közéleti kártékonyságára. Helyesnek gondolnánk továbbá azt is, hogy szükséges és indokolt esetben a jog eszközével is fellépjünk a lap szerzői és szerkesztősége ellen. Végül úgy véljük, hogy helyes lenne az is, ha a demokrata érzelmű lapok és folyóiratok, rádió- és TV-csatornák, hírportálok szerkesztői nem adnának teret olyanoknak, akik a Magyar Hírlapban publikálnak vagy nyilatkoznak. Köszönettel fogadjuk, ha Polgártársaink nyilvánosan is támogatják állásfoglalásunkat. Szándékukat a elektronikus postacímen jelezhetik. A támogatók névsorát a beérkezések sorrendjében közzétesszük az antifasizmus.extra.hu című honlapon. Álláspontunkat idegen nyelvű fordításokban a világ közvéleményének minél szélesebb fórumai elé is igyekszünk eljuttatni, és a magyar médiumok egy jelentős részében eluralkodó szélsőséges antiszemita, cigányellenes fejleményekről, és a kialakult médiapolitikai helyzetről

3 a Wesley János Lelkészképző Főiskola Theológus és Lelkész Szak kezdeményezése alapján január 10-én egész napos szakértői konferenciát szervezünk. Jelen nyilatkozatunkkal a Soá jelképes előzményének tekintett zsidóellenes náci pogrom, a Kristályéjszaka 70. évfordulójára is emlékezünk, és hitet teszünk az antiszemitizmus, a cigányellenesség és rasszizmus minden formájának elítélése mellett. Budapest, november 9. Fazekas Csaba, történész Gábor György, vallásfilozófus Iványi Gábor, theológus Lukács Péter, oktatáskutató Majsai Tamás, theológus Nagy Péter Tibor, szociológus Aczél Gábor, szerkesztő Alpár Róbert, dr. Aszalós Sándor B. Molnár Béla Bárdos-Féltoronyi Miklós Berkes Tamás, irodalomtörténész Bikácsy Gergely Biró Zsuzsanna Hanna, nyelvész-oktatáskutató Bóc Imre, dr., közgazdász Bognár Anna, sajtóinformatikus újságíró Bokor Péter, okl. építészmérnök, vezérigazgató Borbély Viktor, informatikus, társadalomkutató Boreczky Ágnes, tanár-kutató Boreczky Elemér, tanár Bulkai Tamás, okl. mérnök Bulkainé Ádámosi Margit, okl. mérnök Butkai Enikő, énekművész Csabai Tamás, műfordító Csányí László Daróczi Ágnes, kisebbségkutató Deák Dániel, Corvinus Egyetem Déri Györgyné, idegennyelvi levelező Déri Tamás, közgazdász, Cincinnati, Ohio, USA Faludy Judit, művészettörténész Farkas László Farkas Péter, közgazdász, Budapest Fekete György, mentálpedagógus Fekete János, író és szociálpedagógus, Győr Fekete Mihály, nyugdijas, Budapest Feledi Zsuzsanna, papírkonzervátor, grafikus Felföldi Miklós, külkereskedő Fenyvesi Péter, angol szakos nyelvtanár Fisch Gábor László, szerkesztő Freud Róbert G. Tóth Ilona, levéltáros

4 Gábor Éva, ny. filozófus Géczi János, író, művelődéstörténész Gellért Mária, könyvtáros George Pick, nyug. haditengerészeti főmérnök Gerlóczy Ferenc, újságíró Gertler János, villamosmérnök Gervai András, kritikus Gyarmati Edit, matematikus Gyimesi Éva, irodalomtörténész Gyimesi Júlia, pszichológus Györky Zoltán, dr., nyugdíjas Gyulai András Gyulai Judit Hanák Dávid, kutatómérnök Hargittai István, kémikus, akadémikus Hárs György Péter, irodalomtörténész, esztéta Hegedűs Gusztáv, nyugdíjas Heindl Péter, jogász, történelemtanár Hell István Hidassy Tóth Katalin, újságíró Hilu Ansaf, újságíró Hoffmann Andrea, tanár Hollós János, dr. Horn Miklós, főiskolai tanár Horváth Ágnes, egyetemi oktató Hubai László, történész Iványi Gábor ifj., lelkész, theológus Iványi Miklós, lelkész Jászberényi József, dr., irodalomtörténész John Ede, nyugdíjas Jónás Miklós, theológus Kádár Judit, pszichológus Kádas Istvánné, nyugdíjas mérnöktanár Kalla Éva, művelődéstörténész, theológus Kállay János Kálmán János dr., nyugdíjas Kamarás Ágnes, tanár Kamarás István OJD, szociológus Karády Viktor, társadalomtörténész Kárpáti György, dr., filmrendező, ny. egyetemi tanár Karsai László, történész Kende Péter, dr., újságíró Kertész Ákos, író Kertész Dávid, tanár Kertész Endre, csellóművész Kertész Erzsébet, szociális munkás Kertész Péter, Pulitzer-emlékdíjas újságíró Kiss Gyula, tanár Kissné Kárpáti Éva Knausz Imre, pedagogus

5 Knopp János Kocsis Éva Kordély Józsefné, nyugdíjas Kornis Mihály, író Kosár Kálmánné, ügyvezető igazgató Kovács Gábor, Kovács Judit, dr., fogorvos Kováts Virág, szociológus Kozmányi Katalin Körner János, matematikus Krausz Tamás, történész Krúdy Zsuzsa Kuroli László, angoltanár Lakatos Anka, theológus Láng Rózsa, nyugdíjas szerkesztő Lovas Tamás, zenész Lukács András, geofizikus, környezetvédő Lukács Gábor, matematikus Lukács János, filozófus Margitta Nóra, fordító Mártonffy Marcell, irodalomtörténész Matavovszky Tibor, ny. tanár Matavovszky Tiborné, ny. könyvtáros Máté András, logikus Mesterházi Miklós, műfordító Mező Ferenc, író Minkné Csatos Erika, informatikus Molnár Judit, történész Mozes Bandi, Take-A-Pen International Murányi István, szociológus Nagy Erzsébet, közgazdász theológus Nagy Károly, dr., jogász Nagy M. György, egyetemi tanár Nagy Sándorné, nyugdíjas, Győr Nahalka István, egyetemi oktató Németh Gyula, vállalkozó, Székesfehérvár Neszmélyi Béláné, dr. Niedermüller Péter, kultúraantropológus Noé Krisztina, gyógypedagógus Noszkai Gábor, jogász Olajosné Herczeg Enikő Ónodi István, WJLF gazdasági igazgató Pajkossy Gábor, történész Pajor Róbert, nyugdíjas ig. h., vezető tanár Pajorné dr. Tóth Ilona, ny. föiskolai docens Panda Ágnes Tünde, információrendszer szervező, szociológus hallgató Pásztor Éva nyugdíjas, Budapest Péli Józsefné Pető Bálint, közgazdász Polónyi István, oktatáskutató

6 Pukánszky Béla, neveléstörténész Rádai Péter, nyelvtanár, tréner Radnóti Zsuzsa, dramaturg Ranschburg Jenő, pszichológus Rejtő Zoltán, nyugdíjas személyzeti vezető Réthelyi László, építőmérnök Románné Antal Andrea Rugási Gyula, filozófus. Salamon András, filmrendező Schmidt Tamas, professzor emeritus Schuller Mária, tanár Simon András Simon Irén, okl. közgazda (mikro), anya és nagyanya, Zalaegerszeg Simon Mária Singer András, vendéglős Somlai Péter, szociológus Staller Tamás, szociológus egyetemi tanár Szabó Bors Szalai Györgyné, dr. Szalai Miklós, történész Szántó Zsuzsa, dr., biológus, kreatív és marketing kommunikáció tervező Szász András, vegyészmérnök Szász Gábor, gépészmérnök Szatmári Marianna, dr., orvos Székely Gábor, prof., egyetemi tanár, ELTE BTK Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszék Székely Mária, szerkesztő Szekeres Gábor, fordító és zenész Szekeres-Varsa Vera, tanár, ny. egyetemi lektorátusvezető Szemenyei-Kiss Tamás, újságíró, Budapest Szent-Iványi Ilona, theológus Szentpéteri Anikó, közgazdász Sziklai Attila, szociológus hallgató Szilagyi Gabor, újságíró, média- és PR-tanácsadó, magyartanár Szilágyi-Gál Mihály, filozófiatörténész Szilágyi Sándor, újságíró, Miskolc Szilárd József, pedagógus Sziva Ibolya, theológus Szomor Márta, újságíró Szűcs József, nyugdíjas Szűgyi Jerne, pszichológus Tenner György, dr., közgazda Toronyi Zsuzsanna, muzeológus Tóth Ferenc, Budapest Tóth István, villanyszerelő mester Török Tamás, kurátor Törzs Gábor, üzemmérnök Trencsényi László tanár, Budapest Trom András, dr. újságíró Ujhelyi Attila, lektor

7 Ungváry Krisztián, történész Vadász Gábor, vállalkozó Vajda Károly, hermeneuta Vajda Mihály, filozófiai író Vajnai Attila, villamosmérnök Valuch Tibor, történész Varga István Várhegyi Ákos, informatikus rendszerszervező, Szentendre Vas Éva Anna, konferenciaszervező Vas Gábor, könyvkiadó Vattamány Gyula, theológus Vekerdy Tamás, pszichológus Veres András, irodalomtörténész Veress Mariann, ny. közgazdász Vermes Péter, gépészmérnök Watson Judit építőmérnök-tanár, oktatás informatikus Zala Kurt, villamosmérnök Zala Kurtné, villamosmérnök Zayzon Márta, újságíró. Zimányi Bori Zsebesi Zsolt, újságíró, az azta.hu szerkesztője