Az orális fázisban a születéstől körülbelül a 18. hónapig tart. A csecsemő külvilággal kapcsolatos interakciója túlnyomóan a szájon és az ajkakon

Átírás

1 23. Oroszi Zsuzsanna: Fiús lányok lányos fiúk (Pszichoszexuáilis fejlődés- az azonosulási folyamat kimenetelének lehetőségei a klasszikus pszichoanalitikus elmélet szemszögéből) Lányos fiúk, fiús lányok. Ki ne hallott volna már anekdotákat saját gyermekkorából, mikor a nagymama és a szülő vitatkozva vagy a legnagyobb egyetértésben meséli, hogy a kis Eszterke milyen fiús volt, hogy folyton a fiúkkal játszott és nem lehetett rávenni, hogy babázzon vagy szoknyát hordjon. Ha belegondolunk talán mi magunk is hasonló cipőbe jártuk egykor vagy járunk most saját gyermekünk kapcsán. De miről is szól ez valójában? Miért lesz egy kislány vagy kisfiú olyan mit, amit nagykönyvben megírtak, vagy éppen ellenkezőleg miért lóg ki azzal, hogy nem követi az általunk előre elhatározott és elfogadott szerrepertoárt. Mert bizony abban mindannyian egyet kell értsünk, hogy megvan a magunk képe arról, hogy hogyan is viselkedik, öltözik egy igazi kislány vagy kisfiú! Már születésük előtt kifestjük a szobát rózsaszínre vagy kékre. Megvesszük a rugdalózókat és a játékokat, persze odafigyelve arra, hogy a lányok majd babázni fognak a fiúk meg katonákkal és autókkal fognak játszani. De mi van akkor, ha ez nem így történik? Feltesszük a kérdést, miért nem olyan a mi gyermekünk amilyennek elképzeltük? A gyerekek születésük pillanatától tanulják a saját nemüknek megfelelő viselkedésrepertoárokat. Ez egy fejlődés, mely újszülöttkorban kezdődik, és az anya-gyermek kapcsolattal indul, mely minden partnerkapcsolat őstípusa. Ez egy különleges érzelmi egymásra hangoltság. Ebben a védett közegben indul meg a gyerekek pszichoszexuális fejődése. A pszichoszexuális fejlődés alapja saját biológiai nemünkkel való azonosságunk felismerése és elfogadása, melynek elméletét Freud dolgozta ki. A pszichoanalízis a személyiség működésében és fejlődésében a szexualitásnak kiemelkedő jelentőséget tulajdonít. A szexuális részösztönök fejlődése a pszichoanalitikus elmélet felfogásában több szakaszban megy végbe, s a személyiség szerkezetének kialakulása és fejlődése is a szexuális ösztön energiájának, a libidónak az áramlásához kötődik. Ily módon a pszichoszexuális fejlődés attól függően különböző szakaszokra osztható, hogy a libidinális energia a test melyik tájékán összpontosul.

2 Az orális fázisban a születéstől körülbelül a 18. hónapig tart. A csecsemő külvilággal kapcsolatos interakciója túlnyomóan a szájon és az ajkakon keresztül valósul meg, és a libidinális kielégülés is erre összpontosul. A száj feszültségcsökkenés és a kellemes élmény forrása. Ebben az időszakban a gyermek biztonsága és túlélése mástól függ. A szakasz alapvető konfliktusa az elválasztás. Az orális szakasz további két alszakaszra bontható. Az első szakasz az orális bekebelezés fázisa. A gyermek tevékenysége többé-kevésbé abban merül ki, hogy magukhoz vesznek dolgokat. Az orális szakasz második fele az orálszadisztikus fázis. A szexuális élvezet a harapásból és a rágásból származik. Az anális fázis körülbelül 18 hónapos korban kezdődik és a harmadik életévig tart. A szakasz során passzív célú törekvések kötődnek a végbélnyíláshoz, mint erős erogén zónához; ekkor a szadisztikus és anális részösztönök működése az uralkodó. Ekkor a férfias - nőies ellentéte még nem játszik szerepet a gyermek számára, a középpontban az aktív - passzív ellentéte áll, melyet a nemi polarizáció előfutárának tekint. A fallikus fázis nagyjából a harmadik életév körül veszi kezdetét. A libidinális izgalom a nemi szervekre tolódik, majd fokozatosan kezd áttolódni az ellenkező nem felé, így a kisfiúk érdeklődni kezdenek anyjuk, a kislányok pedig apjuk iránt. A gyermek érzelmei ekkor az azonos nemű szülővel szemben rendkívül ambivalensekké válhat, mivel úgy gondolják, hogy versenyezniük kell a másik szülő szeretetéért. Ezen időszak legfontosabb eseménye az ún. Ödipusz komplexus (Szophoklész Ödipusz király című drámájának hőse után, aki tudtán kívül vette feleségül anyját miután megölte apját), a fiúk azon vágya, hogy anyjukat birtokolják és apjuk helyébe lépjenek. A lányok hasonló érzéseit Elektra-komplexusnak (a görög mitológiai alak után, aki rávette bátyját, hogy ölje meg anyjukat és annak szeretőjét, bosszúból apjuk haláláért) nevezik. A komplexusokat hasonló erők működtetik, de mégis másként jelentkezik. Mindkét nemű gyermek úgy lép be ebbe a kórba, hogy imádja az anyját, de a lányok szeretete ekkor az apa felé fordul. Ezzel az elmozdulással válik el egymástól a fiúk és a kislányok fejlődése egymástól. A fiúk fő váltása, hogy anyjuk iránti erős szeretete szexuális vággyá alakul, és apjuk iránt ellenséges érzéseket kezdenek táplálni. Egy idő után a versengés és féltékenység szélsőségessé válhat olyannyira, hogy a fiúgyermek azt kívánja, hogy az apa hagyja el a családot. Ezek a gondolatok súlyos bűntudatot ébresztenek a gyerekben, és attól kezdenek rettegni, hogy az apjuk megtorolja anyjuk iránt érzett szexuális vágyukat. A hagyományos pszichoanalitikus elmélet szerint a fiúk félelme specifikus, attól félnek, hogy apjuk kasztrálja őket, hogy a vágy forrása megszűnjék. Freud ezt a félelmet nevezte kasztrációs szorongásnak.

3 A helyzet végül arra kényszeríti a fiúkat, hogy tudattalanukba temessék anyjuk iránti szexuális vágyukat. A szorongást az apával való azonosulás (identifikáció) oldja fel. Az identifikáció sokféle funkciót szolgál. Elsősorban védekezés, ugyanis ha hasonlóvá válnak apjukhoz, kevéssé valószínű, hogy az apa bántani fogja. Másodszor az apa vágyott tulajdonságaival való azonosulás csökkenti az irányában érzett ambivalenciát. Az identifikáció folyamata megnyitja az utat a szuperego fejlődéséhez, mivel a folyamat során a fiú bevetíti, introjektálja apja értékeit. Végül az apával való azonosulás közvetett kielégülést okoz a fiúgyermek számára, mivel szimbolikusan megkapja az anyát az apán keresztül. Lányok esetében a fallikus szakasz konfliktusa bonyolultabb. A lányok anyjuk iránti szeretetüket felcserélik az apjuk felé irányuló szerelemmel. Ez akkor következik be, mikor rájönnek, hogy nekik különböző nemi szervük van. Megvonják szeretetüket az anyától, mivel őt vádolják kasztrált állapotukért. Ezzel párhuzamosan érzelmeikkel az apa felé fordulnak, azt kívánják, hogy apjuk ossza meg velük az övét. Ezt a helyzetet Freud péniszirigységnek nevezte, mely a kasztrációs szorongás női megfelelője. Az emocionális konfliktus a fiukhoz hasonló és itt is az identifikáció oldja fel. Ahogy a lány hasonlóvá válik anyjához, közvetetten az apjához jut. Viselkedés szintjén megesik, hogy eltávolodnak, szemtelenné válnak az azonos nemű szülővel. Nem fogadnak szót és akár féltékenykedések is előfordulnak. A gyerek számára ezek tudattalan folyamatok, nem akarják bántani szülőjüket, és mindennél jobban félnek, hogy viselkedésükkel eltaszítják maguktól a szeretett személyt. Ambivalens érzések keletkeznek bennük, összezavarodnak. Az azonosulás jó kimenete egy sor későbbi folyamatot indít el - többek között a felettes én kialakulását - ezért is fontos, hogy a szülő segítse gyermekét ebben a nehéz időszakban. Az azonos nemű szülővel való későbbi kapcsolatot is nagymértékben befolyásolja a helyzet megoldása. Ha jól tud azonosulni, bízni fog a szülőben. Probléma, baj esetén is félelem nélkül fog felé fordulni. Jó anya illetve apa-gyerek kapcsolat jön létre. Megtanulja, hogy lemondjon a nemi szerep felnőttes kiváltságairól és a másik szülő szeretetének, törődésének kizárólagos birtoklásáról. Elfogadja a családon belüli társas együttélés szabályait. Ezen időszakban a gyerekek viselkedése jellegzetessé válik. A lányok elkezdik felvenni anyukájuk cipőjét, kipróbálni sminkjeiket, ruhákat próbálgatnak, kifestik a körmüket. Apjuk irányában szorosabb kötelékek alakulhatnak ki, gyakran tűnik úgy, hogy őket jobban szeretik, csimpaszkodnak az apán, és nagyon hiányolják ha elmegy. A fiuknál is hasonlóan megy végbe a folyamat, elkezdik utánozni az apjukat, úgy fésülni a hajukat, ugyanúgy ülni a

4 széken, ugyanúgy zsebre tenni a kezüket. Az sem ritka, hogy az addig a szobájában alvó gyermek hirtelen a szülői ágyba szeretne aludni. Ezek a viselkedések részei a folyamatnak, csakúgy, mint a szorongás vagy az agresszív megnyilvánulás. Kísérőként jelzik a helyzet nehézségét, jelzés értékű, hogy a gyereknek segítségre lehet szüksége. A szülő nagymértékben tudja segíteni ezt a folyamatot. Nagyobb türelemre, elfogadásra és néhol útmutatásra van szüksége a gyereknek. Hogyan is segíthető a folyamat? Meg kell mutatni a gyereknek, mitől érzi magát az adott szülő nőnek, vagy férfinek. Miért hord olyan ruhát, miért fésüli úgy a haját. Mesélni kell a gyereknek a szerepekről, arról, hogy az apa és az anya nő és férfi, férj és feleség is egyben. Elfogadónak de ugyanakkor határozottnak kell lenni. El kell tudni fogadni a gyerek frusztráltságát, de azt is vissza kell tudni jelezni, hogy viselkedése nem helyes. Számtalan módon mehet végbe a folyamat, és megannyi lehetőség van arra, hogy a nehézségen túljusson egy gyerek, mert ami biztos, hogy így vagy úgy, de minden gyerek túljut ezen az időszakon. A kérdés csak az, hogy hogyan! Végezetül mitől is lesz egy lány fiús vagy egy fiú lányos? Nos számtalan oka lehet ennek, nem szándékozom minden aspektusát feltárni, de a megakadt azonosulás mindenképpen közrejátszik benne. Az a gyerek, aki nem tudja azonos nemű szülőjével konfliktusát feloldani, nem vonja vissza libidóját az ellenkező nemű szülőtől - azaz elakad a szülő attitűdjeit, szokásait nem integrálja, nem épül be személyiségébe, a szülői modell nem interiorizálódik. A gyerek kapcsolata megromlik az azonos nemű szülővel. Érzi, hogy valamiért elégedetlen vele. Bizalmatlanná, visszahúzódóvá válik a gyerek. Önbizalma megrendül szorongások, vagy agresszív indulatok keletkeznek. A fiúnak, akinek nem sikerül megfelelő módon átvennie apja értékeit, elakad az azonosulás folyamatában, nem tudja feloldani a kasztrációs szorongást, felnőttként párkapcsolati nehézségekbe fog ütközni. Viszonyulásában a női nem irányában kétféle módon csapódhat le a megoldatlan folyamat. Egyrészről macsó, karrierista nőcsábász, vagy éppen ellenkezőleg szakmai, szexuális impotencia alakul ki. Vereségként éli meg a

5 gyerek az apával való megküzdést, és ez az alapmodell épül be személyiségébe. Élete további részében minden más, főként férfival kapcsolatos megküzdés kapcsán mintaként lesz jelen, és befolyásolja döntéseit viselkedését a hasonló helyzetekben. Lányok esetében a fel nem oldott szorongás kacér, de mindig csak csábító viselkedésben fog megnyilvánulni. A kislány, aki folyamatosan csábítja apját, de végül nem tudta feloldani az anyával való konfliktusát, felnőttként sem fogja tudni megállni helyét, párkapcsolati kezdeményezései lesznek de, ezek nem tudnak majd elmélyülni kapcsolati formában.