Jilly Cooper APPASSIONATA

Átírás

1 Jilly Cooper APPASSIONATA

2 A fordítás alapjául szolgáló mű: Jilly Cooper: Appassionata Copyright Jilly Cooper 1996 Fordította: Gáti Éva és Perlényi-Chapman Eszter Hungarian edition Jaffa Kiadó, 2009 Minden jog fenntartva! ISBN Felelős kiadó: Rados Richard Jaffa Kiadó www. jaffa.hu

3 A Királyi Skót Nemzeti Filharmonikus Zenekarnak, mivel nagyszerűen zenélnek, és mindannyiukat szeretem. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Amikor befejeztem az Appassionatát, mélyen elszomorodtam, mert nagyon megkedveltem az elkészítésében segédkezőket. Újra és újra meghatódom és csodálom, hogy a munkájuk teljesítményének egyáltalán nem megfelelő díjazásáért dolgozó zenészek, nemcsak a világ legvidámabb és legviccesebb emberei, de az idejükből is ők adakoznak a legbőkezűbben. Az őrangyalaimnak szóló hatalmas hála kifejezésével kell kezdenem e köszönetnyilvánítást: köszönettel tartozom a jóságos fagottistának, Chris Gale-nek és feleségének, Jacobának, aki első osztályú szakács és brácsás. Egy másik brácsást is köszönet illet: Ian Pillow-t, aki a Classic FM magazinjának írja a csodálatosan vicces Pillow Talk című rovatot. Mindhárman a Bournemouth Symphony Orchestrában játszanak. Ugyancsak megérdemli a köszönetet a korrekt Annie Tennant, a City of Birmingham Symphony Orchestra tanulmányi hivatalnoka, Jack Rothstein, a szuper elsőhegedűs, szólista és karmester, felesége, Linn Hendry, aki szintén első osztályú szakács és zongorista, és aki hegedűversenyekre specializálta magát, végül, a fantasztikus hegedűs, Marat Bisengaliev és felesége, Steena, aki nagyszerű elsőfuvolás az English Northern Philharmoniánál. Ez a nyolc múzsa adott nekem ihletet, bátorított, véget nem érő utasításokkal láttak el és csodálatos vendégszeretetükben részesítettek. Sohasem bánták, hogy buta kérdésekkel bombáztam őket: Meg lehet döngetni egy pici nőt a harangjátékon? A könnyfoltok rontanak egy Stradivari értékén? ráadásul mindezt akár az éjszaka közepén. Ha nem is tudták mindig a kérdéseimre a választ, biztosan ismertek valakit, aki tudta. Nem tudom elégszer a köszönetemet kifejezni nekik. Szeretnék továbbá köszönetet mondani két nagyszerű zenekarnak. A Bournemouth Symphony Orchestrának, melynek az ügyvezető igazgatója, Anthony Woodcock, volt olyan kedves és megengedte, hogy egy csodálatos hetet töltsek velük Poole-ban, beszélhessek a zenészekkel és a vezetőséggel, beülhessek a próbákra, velük tarthassak dél-angliai turnéjukon, és mesés koncerteket hallgathassak meg. Mindenki segített nekem, de külön köszönetet szeretnék mondani a következőknek: Marion Aston, Kevin Banks, Andy Barclay, Nigel Beale, Philip Borg-Wheeler, Andrew Burn, Johnathan Carney, John Charles, Stuart Collins, David Gill, Stuart Green, Christopher Guy, Helen Harris, Anna Hawkins, Karen Jones, Edward Kay, Jayne Litton, Janet Male, Peter Rendle, Nick Simmonds, Verity Smith, Louise Wright és Peter Witham. Hálám oroszlánrésze azonban a Royal Scottish National Orchestrának jár ben vágyakozva megkérdeztem a barátomat, Ian Maclayt, aki jelenleg a BBC Concert Orchestráját irányítja, hogy ismer-e egy kellően bátor zenekart, amely hajlandó magával vinni külföldi turnéjára. Huszonnégy órán belül szerzett egy meghívást Paul Hughes-tól, így velük tarthattam Spanyolországba. Paul az egyik legkedvesebb ember klasszikus zenei körökben, és éppen akkor lett az RSNO ügyvezető igazgatója. Életem legszebb hetei következtek. A zenekar végigdöngetett öt városon, a nagyon konzervatív spanyol közönség pedig felállva tapsolt és boldogan bravózott nekik. Walter Weller, a sötét kisugárzású nagyvárosi lélek, egyben karizmatikus figura, volt a karmester. John Lill akit a zenészek és a közönség egyaránt imádott pedig a szólista: zongorajátékát hallva elsírtuk magunkat a boldogságtól, majd ahogy a koncertek utáni partikon vicceivel szórakoztatott minket, ismét csak könnyünk csordult, ezúttal a nevetéstől. Közben Jacqueline Noltingk biztosította, hogy minden zökkenőmentesen haladjon az útján.

4 1995 májusában egy második turnéra is elmentem a RSNO-val, ezúttal Svájcba. Megint csak káprázatosan játszottak telt házak előtt, és zenéjüket, mint a dalt muzsikálta szívem, Mely rég elhalt már, messzi, lenn. 1 Természetesen újfent mindenki nagyon kedves volt velem, de a következő személyek különös értéket adtak a regény történetéhez: Kenneth Blackwood, Helen Brew, Valerie Carlaw, William Chandler, John Clark, John Cushing, Pamella Dow, Morrison és Sally Dunbar, Claire Dunn, Jeremy Fletcher, Charles Floyd, Brian Forshaw, Martin Gibson, John Gracie, John Grant, David Hair, John Harrington, Philip Hore, Duncan Johnstone, Fiona McPherson, Efvegny Minkov, Angela Moore, Jacqueline Noltingk, Joseph Pacewicz, Edwin Paling, Miranda Phythian-Adams, Kevin Price, Stephane Rancourt, Michael Rigg, Alistair Sinclair, Ian Smith, Justine Watts, Stephen West. Az Appassionatában az egyik hős egy fiatal zongorista. Alakjának megformálása kapcsán örökre adósa maradok jó tanácsaikért a következőknek: Philip Fowke, Janina Fialkowska, Alan Kogosowky. Hálás vagyok továbbá Philip MacKenzie karmesternek és az Amadeus Chorus and Orchestra mögött álló hajtóerőnek, aki meggyőzött, hogy én legyek a narrátor a Peter és a farkas előadásukon a Colston Hallban, 1992-ben. Így volt alkalmam átélni azt a lámpalázas rémületet, amit egy szólista él meg, amikor zenekarral lép fel. A másik babérkoszorús hősöm egy rézfúvós. Ehhez megint csak csodálatos anekdotákat és ötleteket kaptam David McClenaghantől és John Logantól, az RSNO első és harmadik kürtösétől; Martin Hobbstól, a BSO második kürtösétől; Lance Green-től, az RSNO elsőharsonásától; Danny Longstafftól, a CBSO második harsonásától, és mindenek előtt a legendás Tony Turnstalltól, a London Symphony Orchestra volt elsőkürtösétől. A főhősnőm végül karmester lesz. Ez ügyben leírhatatlanul hálás voltam a következők segítségének: Sir Simon Rattle, Andrew Litton, Jean Paul Casadesus, Stephen Barlow, Ross Bople, Denys Darlow, Michael Burbidge, Olivier Dohnányi és mindenekelőtt André Previn. André a legmókásabb, legfondorlatosabb anekdotázó és társaság megengedte, hogy beüljek a félelmetes London Symphony Orchestra próbáira és lemezfelvételeire, órákig mesélt nekem a karmesteri munkáról és a zongorázásról. Külön meg kell köszönnöm a drága Bill Hollandnek és Harriet Capaldinak a Warner Classicstól, hogy Appassionata címmel létrehozták a világ leggyönyörűbb CD-jét, amelyen a könyvben megtalálható zenékből válogattunk. A felvételt készítők közül szeretném megköszönni Erik Smithnek, Steve Longnak és Mike Hatchnek, hogy türelmesen válaszolgattak a kérdéseimre, akárcsak a kiváló zeneszerzők, Orlando Gough és Geoffrey Burgon. Utóbbi Gloucestershire-ben a szomszédom. A zenei adminisztráció részéről szeretném megköszönni Philippa Sherwoodnak és Andrew Jowettnek a birminghami Symphony Hallból, Christopher Bishopnak, az RSNO volt tagjának és a Filharmonikusoknak minden segítségüket és csodálatos vendégszeretetüket; Ian Killiknek az English Northern Philharmoniától; Lynn Caluinnak a Zenészek Szakszervezetétől; Libby Macnamarának a Brit Zenekarok Szövetségétől; Charles Beare-nek, a világ legjobb vonóshangszer-szakértőjének; Sonia Copelandnak; Chris Stewardnak; Alison Taylornak; Ellyn Kusmannak, Rosamund Leitchnek a Wagner Társaságtól; Diggory Seacome-nak, a Cotswold Symphony Orchestra vezér üstdobosának és hajtómotorjának. Az Appassionataban minden zenész ügynöke rettenetes, és ez abszolút igazságtalan a drága Sir Ian Hunterrel, Harold Holt igazgatójával szemben, vagy Trudy Wrighttal a Harrison Parrotttól, mindketten jó tanácsokkal láttak el, és fenségesen elszórakoztattak. A kutatásaim során egy délelőttöt az Angol Nemzeti Balettnél töltöttem, ahol Amanda Gilliland és Jane Haworth pont olyan gyönyörűek voltak, amilyen informatívak. Érdekfeszítő napokat töltöttem továbbá a Királyi Zeneakadémián és a Királyi Zenei Főiskolán, Colin Matters professzort hallgattam és a tiszteletre méltó George Hurstöt, amint karmester tanoncokat értékelnek, akik főiskolai zenekarokon gyakorolták tudásukat. Az egyik darab Bartók 1 William Wordsworth, A magányos aratólány. Kálnoky László fordítása.

5 hegedűversenye volt, melyet a szólista Mia Biakella gyönyörűen játszott. Igen hálás vagyok Huw Humphreysnak, egy fiatal karmesternek, aki az 1994-es oxfordi Holywell Music Hallban történő debütálása alkalmával fantasztikusan értékes bepillantást engedett a koncert előtti lámpaláz jelenségébe és a zenészek összekovácsolásának problémájába ban egy Lappföld felé tartó repülőgépjáraton egy elragadó fagottista mellett ültem, aki elmesélte, hogy a zongoraversenyek félelmetesen korruptak: terebélyes hölgy bírákat hangversenyzongorákkal vesztegetnek meg. Ezek után természetes volt, hogy egy zongoraversenyt is belevettem a könyvbe. Később egy csodálatosan inspiráló hetet töltöttem a Leedsi Zongoraversenyen, ahol még a legkisebb jelét sem láttam, hogy zongorák cseréltek volna gazdát. A lehetőséget viszont meg kell köszönnöm a verseny létrehozójának, Fanny Waterman-nek, valamint a Harveys of Bristol szponzorai közül Mary Baileynek; Liz Arnold szervezőnek; Romilly Meagennek a BBC-től, továbbá Roisin Grimleynek Írországból. Nagy izgalommal töltött el az is, hogy a fiatal brit versenyzővel, Leon Macaulay-val tölthettem együtt némi időt. Macaulay az eredményhirdetés után azonnal bocsánatot kért második helyezéséért: Annyival jobb lett volna a könyve számára, ha nyertem volna mondta. Mark Andersonnal, a jóképű amerikai versenyzővel is összebarátkoztam, aki harmadik lett. Feleségével, a gyönyörű Tamriko Siprashvili zongoristával együtt amikor meglátogattak minket Gloucestershire-ben mindenkit elbűvöltek duettjeikkel augusztusában izgalmas napokat töltöttem a Nemzetközi Világhatalom Versenyen. Sulamita Aronovsky fáradhatatlan szervező volt, és meg kell köszönnöm Ann Fullernek, Samantha Daynek, az ír bírónak, John O'Conornak és az amerikai bírónak, Herbert Stessinnek, hogy bámulatos megfigyeléseiket megosztották velem. A színfalak mögött Joe Lewis viselte gondomat. Egy másik briliáns brit versenyző lett a második helyezet, Paul Lewis, aki szintén órákat beszélgetett velem. Meg kell köszönnöm Leonard Pearceynek és Ruth Cubbinnak, hogy kétszer is meghívtak a BBC Radio 2 Az Év Fiatal Zenésze Díjkiosztásra. Sok zenész segített a könyv háttéranyagának és -történetének összegyűjtésével, közéjük tartozik Robin Brightman az LSO-tól, Richard Hewitt a NEP-től, John Hill, Erich Gruenberg, Alberto Portugheis, Elizabeth Drew, Stuart Elsmore, Alistair Beattie, Alexa Butterworth, Mats Lidstrom, Angela Moore, Rodney Friend, az LSO volt vezetője, Norman Jones, a Philharmonia volt első csellósa, Raymond Cohen, a Royal Philharmonic volt vezetője, Charlotte Frazer és Hannah Roberts. A zenei sajtó szintén fantasztikus volt. Malcolm Hayes a Daily Telegraphtól és Mike Tumelty a Glasgow Heraldtól végig fogták a kezemet a spanyol turné alatt; David Fingleton a leedsi versenyen viselte gondomat, és számtalan gyönyörű hangversenyre vitt magával, akárcsak Lesley Garner, a csodálatos rovatíró, valamint Mel Cooper a Classic FM-től, aki számtalan alkalommal tárta ki előttem nagylelkű szívét és telefonkönyvét. John Julius Norwich fantasztikus ebédre hívott meg egy vidéki kiruccanás alkalmával. Norman Lebrecht a Sunday Telegraphtól, a Maestro mítosza című könyv írója, nemes lelkűen kinyomozta a Buenos Aires-i operaház csillárjának történetét. Keith Clarke, a Classical Music magazin szerkesztője és zenészek ügyeinek vitéz harcosa; Nicholas Kenyon, a BBC Radio 3 műsorellenőre; George Pratt, Peter Barker és Ron Hall professzorok, mind hihetetlen támogatásukban részesítettek. Régi barátom és kollégám a Sunday Timesnál, Peter Watson Nurejevről írt fantasztikus életrajza folytonosan inspirált, miközben megalkottam a heves vérmérsékletű táncosomat, Alekszej Nemerovszkijt. Valójában a könyv szelleme minden barátomat magával ragadta. Alan Titchmarsh találta ki az Appassionata címet. A zongorahangolóm, Marcus Constance, álmodta meg az ördögi tervet, hogy lehet egy versenyzongorával szabotálni egy verseny kellős közepén. Lord Marchwood Sir Peter de la Billière tábornokkal együtt egy hőlégballonnal vitt fel Franciaország fölé. A zenészek gyakran gyengélkednek. Joanny Murphy adott tanácsot a fizioterápiával, Dr. Joe Cobbe, Dr. Graham Hall és Sue Workman ápolónő az asztmával kapcsolatban. John Hunt mutatott be Anthony Norcliffe-nek, aki mindent tudott a rézfúvósok fogainak javításáról.

6 A nem zenei vonalon Patrick Despard az Arconától ördögien fantáziadús volt az ingatlanfejlesztés pompáját és piszkos ügyeit illetően. Toby Trustram-Eve a számítógépvonalon teljesített csodálatosan, míg Andrew Parker-Bowles a lóversenyekkel kapcsolatban segített; Peter Clarkson és Jean Alice Cook az apácák neveit és szokásaikat illetően adtak útmutatást; Susie Layton a díszletekben; Sue Jacobs a leicestershire-i szociális osztálytól és Deborah Fowler a Útmutató az örökbefogadáshoz című könyvével az örökbefogadás vonalán segítettek. További barátok, akik különböző ötleteket adtak: Susannah és Bill Franklyn; Anthony Rubinstein; George és Dang Humphreys; John Woods; Roger és Rowena és Harry Luard; Francis Willey; Mary és Anthony Abrahams, Graham Hamilton, Michael Leworthy és John Conway a Főherceg borbárból. Meg szeretném köszönni Jack és Patricia Godsellnek a gyönyörű toadsmoori tavukat, mely csodálatos forrása volt ihletettségemnek, és Dr. Ueli Habeggernek, aki végül megtalálta a szigetet a Luzern-tóban, ahonnan néha hallani lehet alkonyatkor a kürtös szellemének játékát. Ahogy Spanyolországba és Svájcba is, kutatásaim során 1994-ben Prágába is elkerültem, majd Pardubicébe, ahol a brit zsoké, lótulajdonos és edző, Charlie Mann minden várakozást felülmúlva második lett a Cseh Nemzeti Nagydíjon Ez-ám-a-jó-bőr nevű lován, majd később, 1995-ben, megnyerte a versenyt. Külön meg kell köszönnöm Lord Patrick Beresfordnak és Dory Friesen bárónőnek, hogy kitervelték az Abercrombie-ba és Kentbe vezető csodálatos utat, és köszönetem fejezem ki Sir Derek Hodgsonnak, Queeks Carleton-Pagetnek és Liza Butlernek, hogy olyan bámulatos útitársak voltak. Sokan írásban adtak tanácsot és ezen a módon osztották meg velem anekdotáikat. Sok új telefonszám került a telefonos regiszterembe. Sajnos, nem jártam utána ezeknek mind, mert akkor sohasem írtam volna meg a könyvet. Ha az Appassionatához való kutatás öröm, akkor a megírása igazi rémálom volt. Egy zenekarnak rengeteg tagja van, és az enyémek folyton fegyelmezetlenül viselkedtek. Sőt, Paul Hughes, Ian Pillow és Linn Rothstein, akik hibák után kutatva hősiesen végigolvasták a kéziratot, közölték, hogy még sosem találkoztak egy olyan zenekarral sem, amelyik ilyen rosszul viselkedett volna, mint az én Rutminsteri Szimfonikusaim. Egyébként én sem. A kemény ugratások és rossz magaviselet teljes mértékben az én találmányom, és nyomatékosítani szeretném, hogy az Appassionata a képzelet szüleménye. Bármilyen élő személyhez vagy szervezethez való hasonlatosság csak a véletlen műve lehet, és egyáltalán nem szándékos. Sosem jutottam el Bogotába, ahol az első fejezet játszódik, de Annie Senior és Peter Gibbs- Kennet pontos leírást adtak, és igencsak adósa vagyok a Lonely Planet Kolumbia-útikönyvének, valamint Charles Nicholl elképesztő útleírásának A gyümölcspalotá -nak. A könyv nem készült volna el, ha Sharon Young, a British Airwaystől, nem kutatta volna fel a korai jegyzeteimet tartalmazó dossziét, melyet a glasgow-i repülőtéren felejtettem. Őszintén sajnálom, ha kifelejtettem valakit, de ha mindenkit felsorolnék, aki segített, akkor ez a köszönetnyilvánítás hosszabb lenne, mint maga a könyv. Míg az Appassionatat írtam, egy BBC2-S forgatócsoport követett szép csendben, Basil Comely vezetésével a Bookmark műsortól, Prágán és Svájcon át, Anglia tájain. Alkalmakként nehézkesnek találtam, hogy aközben ragadjam meg a nagybőgősök szerelmi életét, vagy a csábítási technikáikat a karmesterek szobáiban, mikor egy BBC-forgatócsoport szuszog a nyakamba, de ettől eltekintve, nem is lehettek volna tapintatosabbak, kedvesebbek, jó mulatság volt velük dolgozni. A kiadóim, Paul Scherer, Mark Barty-King, Patrick Janson-Smith a Transworld-től, mint mindig, kifogástalanul pártfogoltak. Állandó bátorításuk szilárd támaszul szolgált és biztonságérzetemet növelte akkor is, amikor a könyvkereskedelem viharos időket élt át. Csodálatos szerkesztői segítséget kaptam a bájos Diane Pearsontól és Broo Dohertytől, akinek mire a zenei utalásokkal teli, 1403 oldalnyi kéziraton végigrágta magát már keresztbe álltak a szemei. Annyira elbűvölő volt és annyira lelkesedett a könyvért, hogy elfogadtam (majdnem) minden javasolt változtatását.

7 Végtelenül szerencsés vagyok, hogy a legjobb, legpompásabban nemtörődöm ügynök Londonban Desmond Elliott és asszisztense, Nathan Mayatt. Rengeteg időt töltöttek fénymásolással és postázással. A hatalmas kézirat, most először, számítógépbe került. Az Appassionata igazi hősnői ezért a barátnőim: Annette Xuereb-Brennan, Anna Gibbs-Kennet és Pippa Moores, akik ezt a munkát az új gépeken hihetetlen gyorsan öt hét alatt végezték el. Késő éjszakába nyúlóan dolgoztak, siralmas kézírásomat betűzgették, központoztak, kijavították a helyesírásomat és felhívták a figyelmemet a bakikra. Ki sem tudom fejezni elegendő hálámat nekik és Ann Millsnek, az ugyanennyire hősies takarítónőmnek, aki valahogy mindig eltakarította a rendetlenséget, miközben óvatosan közlekedett a kézirat egyre növekvő Hongkong felhőkarcolóit idéző tornyai között. Sajnálatos módon, kedves barátnőm és személyi asszisztensem, Jane Watts, aki rengeteg fénymásolat és a könyv összeállítása fölött őrködött, és aki megannyi szeretetet és támogatást nyújtott számomra az elmúlt hat évben, novemberben itt hagyott. Nagy szerencsémre a helyét hamarosan Pippa Moores vette át, aki eredetileg azért jött, hogy a számítógépbe való beírásra felügyeljen. Úgy alakult, hogy maradt, és az új személyi asszisztensem lett. A családom, comme toujours, a rendületlenség megtestesítői voltak. Leo, Felix és Emily alig látott belőlem valamit tizennyolc hónapon keresztül, de végeérhetetlen biztatásban és kényelemben részesítettek. Akárcsak a kutyáim, Barbara és Hero, valamint a négy macska, Agnes, Sewage, Rattle és Tilson-Thomas, akik édes, csendes társaságukkal és védelmükkel vettek körül a kerti lakban, még az éjszaka közepén is. Drága, vitéz Barbara (legutóbbi négy könyvemben: Gertrúd, a keverékkutya) láthatóan körömszakadtáig kapaszkodott az életbe, csakhogy lássa, biztonságban révbe érek. Néhány nappal azután pusztult el, hogy befejeztem az írást, a világ elviselhetetlenül szegényebb lett nélküle. Végül szeretném megköszönni a zenészeknek szerte a világon, azt az örömöt, amit okoznak, és könyörgök a közönségnek, a kormányoknak és a helyi hatóságoknak, hogy adják meg nekik azt a fizikai és anyagi támogatást, melyre oly nagyon szükségük van, mert egy zenekarok nélküli huszonegyedik század nagyon is sivárnak tűnik.

8 SZEREPLŐK AIRLIE KANONOK A Rutminsteri Szimfonikus Zenekar (RSzZ) nem-ügyvezető igazgatója, egy bolond vénember, aki folyton a jobb viselkedésért tüntet. ALBERTO A bogotái Vörös Papagáj Hotel nem túl higiénikus tulajdonosa. AMBROSE Fő vendég karmester az RSzZ-nél úgy is ismert, mint a Kövér Ellenőr egy piszkálódó, vén primadonna. ANATOLE Heves vérmérsékletű, tehetséges orosz versenyző az Appleton Zongoraversenyen. ANGELICA NŐVÉR Gyönyörű apáca. ASTRID Borisz Levitszkij elbűvölően szépséges skandináv au pairje. LADY BADDINGHAM Tony Baddingham, a Corinium Televízió sátáni ex-vezérigazgatójának sokak által imádott exneje. BENNY BASANOVICH Nagyon fárasztó francia-orosz zongorista, aki csak fortissimóban tud játszani. BARRY, A BŐGŐS Fő nagybőgős az RSzZ-ben. MRS. BATESON Zenerajongó, aki összebarátkozik Marcus Campbell-Blackkel. JAMES BENSŐN Nagyon drága magánorvos. BIANCA Imádni való kolumbiai árva. MRS. BODKIN Rupert Campbell-Black ősöreg házvezetőnője. ROSALIE BRANDON Egy minden lében kanál okostojás, a Shepherd-Denston zenészügynökség londoni irodájának tartozéka. MILES BRIAN-KNOWLES Az RSzZ utált ügyvezető igazgatóhelyettese, egy bolyhos hernyó bőrébe bújt kígyó, akinek Mark Carling munkájára fáj a foga. DAVIE BUCKLE Ördögi öklöző és az RSzZ üstdobosa. EDDIE CAMPBELL-BLACK Rupert apja, egy javíthatatlan vén kujon, épp most mászott ki az ötödik házasságából, és máris lelkesen vetné bele magát a következőbe. RUPERT CAMPBELL-BLACK Exdíjugrató, most a világ egyik vezető lótulajdonosa és trénere. A legtöbb nő számára még mindig magát Mekkát jelenti. TAGGIE CAMPBELL-BLACK Rupert felesége egy angyal, Rupert valaha elkalandozó szeme fénye. MARCUS CAMPBELL-BLACK Rupert fia az első házasságából. Zongorista, akinek a csúcsra jutását csak az asztmája és a lámpaláza akadályozza meg, mindkettőt elsősorban az apja idézi elő. TABITHA CAMPBELL-BLACK Gyönyörű vadóc. Rupert lánya, szintén az első házasságából. CANDY Az RSzZ nyájas, egyszerű brácsása. LINDY CARDEW Rutminster főépítészének tüzes felesége. MARK CARLING Az RSzZ folytonosan ostromolt ügyvezető igazgatója. HAN CHAI Egy nagyon fiatal koreai versenyző az Appleton Zongoraversenyen. TONY CHARLTON Az RSzZ fáradhatatlan és örökké vidám ügyelője. Úgy is ismert, mint Hercig Charlton. MISS CHATTERTON Marcus Campbell-Black zongoratanárnője, Csacsogó -ként is ismert. LADY CHISLEDON Kéjvágyó, vén szatyor és az RSzZ igazgatótanácsának tagja. CHRISSIE Szolgalelkű lóti-futi az Északi Televíziónál. CLARE Egy másik nagyon csinos RSzZ-tag, brácsás, valamint a zenekar sznobja. CLARISSA Első csellista az RSzZ-ben. CLIVE Rannaldini baljóslatú, fekete bőrszerkós pribékje. COTCHESTER PÜSPÖKE Egy másik dilis őskövület. CRYSTELLE Erőszakos kozmetikus a Parker & Parker áruházban. VÉN CYRIL Negyedik kürtös az RSzZ-ben. Erős piás. Valaha nagyszerű zenész.

9 HOWARD DENSTON Nagy simlis partner a Shepherd-Denstonban, New York legkeményebb zenei ügynökségénél. HOWIE DENSTON Howard fia, egy megamanipulátor, a londoni irodát vezeti. NICHOLAS DIGBY Agyonhajszolt zenekarvezető, avagy az RSzZ ezermestere, akinek az a nem irigylésre méltó feladata, hogy a megfelelő számú zenészeket küldje fel és le a színpadról. Közismert neve: Gatya. MRS. DIGGORY A Kelta Maffia bordélyházának a Bordeliónak vitéz takarítónője. DIZZY Rupert Campbell-Black főlovásza. DMITRIJ Lírai és szomorkás csellista, később az RSzZ elsőcsellistája. BLUE DONOVAN Második kürtös az RSzZ-ben kék szemű, charme-os ír, aki falaz Viking O'Neillnek a pulpituson, csakúgy, mint az életben. Alapító tagja Viking bandájának, akik a Kelta Maffiaként ismertek. DIXIE DOUGLAS Egy glasgow-i csődör, akinek, mint az RSzZ harsonásának, igen könnyű a dolga, és túl sok ideje is marad a bulizásra és kavarásra. A Kelta Maffia tagja. MRS. EDWARDS Helen Campbell-Black alig dolgoztatott takarítónője. ELDRED Ostromolt elsőklarinétos. ERNESTO Megvesztegethető olasz bíró az Appleton Zongoraversenyen. FRANCIS FAIRCHILD A második pult elsőhegedűse az RSzZ-ben, Jó Vesztesnek becézik, mert folyton elhagyja a dolgait. LIONEL FIELDING Az RSzZ vezetője, öntelt önimádó. NATALIJA FILIPOVA Láthatólag tehetségtelen cseh zongorista. HUGO DE GINÈSTRE Charme-os, lovagias, francia-kanadai társvezetője az RSzZ-nek. GISELA Sir Rodney Macintosh gondoskodó házvezetőnője. ROWENA GODBOLD Karizmatikus szőke elsőkürtös a Cotchester Kamarazenekarban (CKZ), az RSzZ halálos riválisánál. PABLO GONZALES Egy igen elismert ősöreg spanyol zongorista. HELEN GORDON (korábban CAMPBELL-BLACK) Rupert első felesége, most Rupert régi edzőjének, Malise Gordonnak a felesége. Egy legendás szépség és odaadó anyja Marcusnak, de nem annyira Tabithának. GILBERT GREENFORD Egy fontoskodó szakállas a Művészeti Tanácstól. Mark Carling keresztje. GWYNNETH Egy kaftános hordó a Művészeti Tanácstól, Gilbert Greenford társa, Mark Carling másik keresztje. RANDY HAMILTON Harmadik trombitás, rézfúvós-zenekari és katonazenekari múlttal. A Kelta Maffia szintén bulizós tagja. HERMIONE HAREFIELD Világhírű díva és Rannaldini szeretője, aki mindenkiből kihozza a gyilkolási vágyat. PISZKOS HARRY Nagybőgős, aki sosem mosakszik. LYSANDER HAWKLEY Rupert Campbell-Black zsokéja, a férjszelídítő. HARVEY, A HATÁROZOTT George Hungerford sofőrje és mindenese. ÖREG HENRY Az RSzZ legöregebb tagja, valaha sikeresen próbajátszott Toscanininek, most csak egy közönséges elsőhegedűs. ANTHEA HISLOP Zongorista, leginkább a szexepiljének köszönhetően kap megbízásokat. GEORGE HUNGERFORD Egy hihetetlenül sikeres ingatlanfejlesztő. MARIA IMMACULATA ANYA Egy ragyogó főapát asszony. KÖVÉR ISOBEL Igen nagydarab brácsás. JISON Kétes hírű helyi autókereskedő. BRUCE KENNEDY Amerikai zongorista és az Appleton Zongoraverseny egyik bírája. KEVIN Szociális munkás. MARIA KUSAK Hegedűszólista, aki szintén a szexepiljének köszönhetően kap megbízásokat.

10 LORD LEATHERHEAD Az RSzZ elnöke és halálosan unalmas, mivel csak a palackozott vízről tud beszélni. BORISZ LEVITSZKIJ Elbűvölő orosz karmester és zeneszerző. Egy nagyon sebzett szívű mackó, köszönhetően a feleségének, Rachelnek az öngyilkossága miatt. LILL Megvesztegethető német bíró az Appleton Zongoraversenyen. LINCOLN Ötödik kürtös az RSzZ-ben. HILARY LLOYD Második klarinétos az RSzZ-ben. Egy igazi dög, akit Purley Hattyúja -ként emlegetnek, mivel nagyon kifinomult és viszonya van a vezetővel. Mindent megtesz, hogy elsőklarinétos legyen. SIR RODNEY MACINTOSH Az RSzZ zenei igazgatója és főkarmestere. Abszolút édes és ravasz vén róka, aki másokra hagyja az aggódást. GEORGIE MAGUIRE Világhírű énekes és dalszerző. CARL MATTHESON Faragatlan amerikai versenyző az Appleton Zongoraversenyen. JUNO MEADOWS Második fuvolista az RSzZ-ben. Kicsi és szívfájdítóan csinos. Acél Tündérként is ismert. MARY MELVILLE Fő másodhegedűs az RSzZ-ben. Odaadó anya, Justin-anyja-Mary -ként is ismert. MERCEDES NŐVÉR Nagyon férfias apáca. QUINTON MITCHELL Harmadik kürtös az RSzZ-ben, aki elsőkürtös szeretne lenni. SALVADOR MOLINARI Egy csibész kolumbiai playboy. MARKOTÁNYOS MOLLY Egy tüzes feminista brácsás az RSzZ-ben. ALEKSZEJ NEMEROVSZKIJ A Kozák-Orosz Balett Társulat főtáncosa, Moszkva kincse - ként emlegetik. NELLIE NICOLSON Csellista az RSzZ harmadik pultjában, úgy is ismert, mint Nellie, a nimfó. NINION Második oboás. Markotányos Molly rendkívül papucs pasija. NORIKO Imádni való, csinos japán lány, átlagos elsőhegedűs az RSzZ-ben. DECLAN O'HARA ír televíziós műsorvezető és megasztár. A Venturer Televízió ügyvezető igazgatója. DEIRDRE O'NEILL ír bíró az Appleton Zongoraversenyen, nem vet meg egy kortyocskát, úgy is ismert, mint Deirdre, a bánatos döntögető. VICTOR (VIKING) O'NEILL Elsőkürtös az RSzZ-ben. Nagyszerű bája, csodálatos hangja és rebellis viselkedése miatt a zenekar hőse. A Kelta Maffia keresztapja. SIMON PAINSHAW Elsőoboás az RSzZ-ben. Kétlábon járó zenei nagylexikon, aki minden szabad percében a nádsípján kotlik. PEGGY PARKER A rutminsteri Fő utcában található Parker & Parker áruház tulajdonosa. Egy basáskodó banya és az RSzZ igazgatótanácsának arrogáns, pöffeszkedő tagja. ROGER SONNY PARKER Peggy rémes Fiacskám -ja, még rémesebb modern zenék szerzője. MISS PARROTT Az RSzZ igencsak angyali hárfása. JULIAN PELLAFACINI Az Újvilág Szimfonikus Zenekar igen tisztelt vezetője. LUISA PELLAFACINI Julian szeretetre méltó, dús keblű felesége. PETER PLUMPTON Az RSzZ elsőfuvolása. MISS PRIDDOCK Mark Carling titkárnője, Vén Cyril szerelme. Nehezen zavarba hozható, vén tyúk. ROBERTO RANNALDINI Mega-Maestro és főgonosz, jelenleg az Újvilág Szimfonikus Zenekar zenei igazgatója. KITTY RANNALDINI Rannaldini harmadik felesége, aki Lysander Hawkleyba szerelmes. JACK RODWAY Kéjvágyó orgazda. ROSE NŐVÉRKE Együtt érző ápolónő a Northladen Közkórházban.

11 ABIGAIL ROSEN Amerikai hegedűszólista, beceneve L'Appassionata, akinek elbűvölő tehetsége és vad szépsége viharként söpör végig a világon. A RUTSHIRE-I MÉSZÁROS Nagyon kritikus kritikus. SANDRA Christopher Shepherd titkárnője. FLORA SEYMOUR Vadóc, utazó lélek és Georgie Maguire lánya. Tinédzserkori viszonya Rannaldinival teljesen tönkretette, most csakis a brácsára koncentrál. CHRISTOPHER SHEPHERD Abigail Rosen ügynöke, megrögzött főnök, aki szeret mindent maga ellenőrizni, valamint ő nyújtja a Shepherd-Denston tiszteletre méltó arculatát a külvilág felé. MISS SMALLWOOD A Cotchesteri Zeneklub titkárnője. STEVE SMITHSON Második nagybőgős az RSzZ-ben és a zenészek szakszervezeti bizalmija. Izmos jobb karja van, mivel szeret az emberekhez könyveket vagdosni. DAME EDITH SPINK Kiváló zeneszerző és a Cotchesteri Kamarazenekar zenei igazgatója. TOMMY STAINFORTH Az RSzZ főütőse. MRS. DICK STANDISH Egy szeszélyes szponzor felesége. DENNIS STRICKLAND Az RSzZ első brácsása, El Görényeként is ismert. BILL THACKERY Második pult, elsőhegedűs az RSzZ-ben. Jobban krikettezik, mint hegedül. Remek egy fickó. JAMES VEREKER Televíziós műsorvezető. WALTER Jóindulatú nagybőgős. SERENA WESTWARD A Megagram Records Művészek és Repertoárjaik részlegének vezetője. CLAUDE KERUB WILSON Harmadik ütős az RSzZ-ben. Nagyon ostoba szőkeség, a zenekar kabalája. XAVIER Kolumbiai árva. AZ ÁLLATOK BOGOTÁ Egy fekete labradorkölyök. JOHN DRUMMOND Miss Priddock macskája, az RSzZ irodájának egerésze. GERTRÚD Taggie Campbell-Black keverékkutyája. JENNIFER Lady Baddingham egyik arany labradorja. NIMRÓD Rupert Campbell-Black kuvasza. MR. NUGENT Viking O'Neill fekete skótjuhászkutyája. PENSCOMBE BÜSZKESÉGE Rupert Campbell-Black kedvenc és legkiválóbb lova. SOSZTAKOVICS Rodney Macintosh szürke perzsa macskája. SIBELIUS ÉS SZKRJABIN Abigail Rosen fekete-fehér kiscicái. Mint a szarkák, ha ketten vannak, szerencsét hoznak. TIPPETT Dame Edith Spink mopszlija. TREVOR Flora Seymour megmentett keverék kutyája

12

13 EGY Április második hetében Taggie Campbell-Black átrepülte a fél világot, és életében másodszor fülig szerelmes lett. Egy Caracasban bekövetkezett motorhiba miatt a repülőút tizenöt óráig tartott Bogotába. Taggie, mióta Rupert elújságolta a hírt, hogy útra kelnek, alig tudott enni és aludni, így csak épphogy fél pohár pezsgőt tudott enni és aludni, így csak épphogy fél pohár pezsgőt tudott lenyelni. Mivel diszlexiás volt, még egy Danielle Steel vagy Catherine Cooksonkönyvbe sem tudott beletemetkezni, sőt, még Robbie Coltrane-re sem tudott koncentrálni, aki apácának öltözve játszotta a női szerepet a repülőn vetített filmben. Csak arra volt képes, hogy Rupert kezét szorongassa, és egyfolytában imádkozzon: Kérlek, Istenem, add, hogy úgy legyen! Vele ellentétben, Rupert, aki ugyanannyira izgult, de ezt jól rejtegette szokásosan közönyös arckifejezése mögött, túlságosan is sokat ivott, és egy Bogotáról szóló útikönyv színes oldalait lapozgatta. Tudom, hogyan mondják kolumbiaiul, hogy hülye barom, seggfej, rohadék, dupla ágy, légkondi, rum és kokain, úgyhogy elleszünk. Az El Dorado repülőtéren a rendőrök a pisztolyaikkal babráltak. A taxisofőr, meglátva a dúsgazdagnak kinéző gringót, kikapcsolta a taxiórát. Amint elhaladtak a véget nem érő bordélyházak és zenétől hangos lebujok sora, valamint a felhőkarcolók szomszédságában düledező viskók mellett, Rupertnek egyre csak rosszabbodott az állapota a várost beborító fekete dízelfelhő és a csúcsforgalomban dühösen kürtölő dudák miatt. Mindenhol szemét. Minden járdán üveges tekintetű stricik, pénztől dagadó táskájú drogdílerek. Szűk ruhás prostik mankós koldusokat löktek félre és lépkedtek át a csatornában játszó mandulaszemű gyerekek fölött. Hogy kerülhet ki egy ilyen pokoli helyről bármi is, ami jó? Mivel Taggie egy másodperccel sem tudott tovább várni, egyenesen a zárdához hajtottak. Taggie úgy reszketett, mint kutya a zivatarban, páni félelem fogta el a ruhája miatt. Gondolod, hogy meg kellett volna állnunk a hotelnél, hogy valami anyásabb ruhába bújjak? Rupert oldalvást Taggie-re pillantott. Senki sem töltötte ki jobban a testhez álló pólót, vagy voltak jobb és hosszabb lábai egy miniszoknyában, mint Taggie-nek. Úgy nézel ki, mint egy civilbe bújt angyal. Nem túl rövid a szoknyám? Soha, soha! Rupert kezét Taggie combjára helyezte. Mire megérkeztek a zárdához, a mocsok, az aljanép irtózatos szegénysége és a brutális bűnözés közepén található menedékhelyhez, a taxi többe került, mint a repülőjegy. A kis harangtorony

14 harangjának szava Úrangyala-imára hívott. A lemenő nap fénye rést talált az Andok sötét, lefelé nyúló hegyei között és a tér fehér házfalait lángoló narancsvörösre festette. Viharvert Szűz Mária nézett le rájuk egy alkóvból, amint Rupert bekopogott a felpattogzott festékű palackzöld kapun. Felelni viszont nem felelt senki. Telefonálnunk kellett volna először, hogy itthon vannak-e aggodalmaskodott Taggie, aki az este fojtogató hősége ellenére megállíthatatlanul reszketett. Az ájulás szélén állt. Nem nagyon tudom elképzelni, hogy valami buliba mentek volna. Rupert gyöngéden megsimította a Taggie szeme alatt sötétlő karikákat. Minden rendben lesz, édesem. Újra megdöngette a kaput. Most, hogy itt volt Kokainvárosban, Rupert még sohasem kívánt jobban egy csíkot, hogy igazi karneváli hangulatba hozza magát, ami majd átsegíti az előtte álló interjún. A vágyakozását tovább fokozta, amikor egy pillanat múlva kulcs fordult a zárban, és résnyire nyílt a kapu. Hirtelen támadt víziójában az újra akcióba lépő Robbie Coltrane-t látta különleges ruhájában. Egy hatalmas termetű apáca, aki leginkább egy kivénhedt orangutánra hasonlított apró, gyanakvó szeme eltűnt a hájban, szakálla és szőrös bibircsókjai rosszallástól remegtek, tudni akarta, hogy mi járatban vannak. Majd ragaszkodott ahhoz, hogy megnézze az útleveleiket, és olybá tűnt, hogy határozottan szívesebben motozta volna meg Taggie-t, mint Rupertet, mielőtt kelletlenül beengedte őket. Vele ellentétben a főapát asszony, Maria Immaculata maga volt a nőiesség és bűbáj. Kerek, majdhogynem gyerekes arca volt, akár egy háromnegyednyi hold, amikor mosolygott, mandulavágású barna szemét és kreol bőrét a fehér színű, vászon apácafátyol csak még jobban kiemelte. Amikor mozgott, susogott rajta a fekete selyem, sápadt keze, ahogy Rupert és Taggie felé nyújtotta, puha volt, és egy kissé zsíros a nemrég rákent kézkrémtől. Maria Immaculata Anya abban hitt, hogy a szegényeknek és szenvedőknek nagyobb nyugalmat tud adni, ha kellemes a külseje. Az irodájában ugyanez a hit tükröződött. Karmazsinvörös murvafürt virított az ablakokban. A fehér falakat freskók és fafaragások díszítették. Csillogó, sötét íróasztalán, mely mintha méhviasz szagát árasztotta volna magából, a kék hibiszkusszal teli ezüstváza mellett ott feküdt az angol szociális munkások által készített beszámoló Rupert és Taggie házasságáról. Maria Immaculata azonban nem sok érdemet tulajdonított a gringó hablatyolásnak. Sokkal fontosabb volt, hogy Rupert és Taggie kitűnő ajánlással érkezett, melyet az érsek adott, aki Declan O'Harának volt a barátja. Declan interjúit pedig világszerte közvetítették, továbbá Rupert társa volt a közös televíziós cégüknél. Még maga a pápa is, aki állítólag könyvet ír, és lehet, hogy Declan műsorában fogja majd népszerűsíteni, még ő is szólt egy jó szót Ruperték ügyének érdekében. Különben is, Maria Immaculata jobb szerette maga kialakítani a saját véleményét. Mercedes nővér, a zárda láncos kutyája igencsak elősegítette a véleményformálást, amikor bevezette ezt a gyönyörű párt a férfi olyan szőke, magas, jóképű és büszke, mint maga El Dorado, a felesége pedig halálosan sápadt, karcsú, és úgy reszket, mint egy eukaliptuszfa földrengéskor, a szeme pedig olyan ezüstszürke, mint maguk az eukaliptuszlevelek. Taggie egy vámmentes üzletben vásárolt konyakot, egy hatalmas üveg Joy parfümöt, egy repülős szemüveget és dzsekit viselő British Airways-es plüssmackót, valamint egy paradicsommadarakkal díszített fehér, rojtos selyemkendőt tartott a kezében. Önnek hoztuk dadogta Taggie, azzal lepottyantotta az egész cókmókot Immaculata Anya íróasztalára. A mozdulattal majdnem felborította a hibiszkuszos vázát, de Rupert villámgyors reflexével még idejében elkapta, és biztonságba helyezte egy kis asztalkán. Re-re-remélem, hogy nem haragszik, hogy csak úgy betörtünk ide, egyenesen a repülőtérről, de annyira vágytunk már rá Taggie hangja elfulladt.

15 Timeo Danaos 2 gondolta Mercedes nővér zordan. Egész életét azzal töltötte, hogy hideg vizet zúdítson Maria Immaculata romantikus lelkesedéseire, aki éppen most is szeretettel simogatta a fehér kendőt. Drága gyermekem, nem kellene elkényeztetni minket! Jók lesznek majd a tombolára jegyezte meg Mercedes nővér határozottan. Maria Immaculata felsóhajtott. Talán készíthetnél teát nekünk, Mercedes nővér. Foglaljanak helyet! mosolygott rá Rupertre és Taggie-re, és két nagyon kemény, egyenes hátú faszékre mutatott. Bizonyára fáradtak egy ilyen út után. Nem jobban, mint azok, akik hozzánk hasonlóan hosszú utat jártak be felelte Rupert, felidézve magában a vetélésekkel, fájdalmas vizsgálatokkal és operációkkal teli nyomorúságos éveket, ahogy egyik szakembertől a másikig vonszolták magukat, hogy a szociális munkások KGB-stílusú, megalázó faggatózásait ne is említsük. Képes kielégíteni a fiatal feleségét, Mr. Campbell-Black? vagy Hajlandó lenne egy idősebb gyereket örökbe fogadni, vagy talán egy színes bőrűt, bántalmazott gyermeket vagy mentálisan és fizikailag visszamaradottat? Mire Rupert visszavágott: Nem Taggie-nek már így is épp elég vagyok én problémás gyereknek. Maga túl öreg negyvennégy évesen, Mr. Campbell-Black. Mire a gyermek tinédzser lesz, maga már majdnem hatvan lesz. Sajnálom, de ha csecsemőt szeretnének, akkor Önnek és Mrs. Campbell-Blacknek külföldön kell körülnézniük. Rupert a fogát csikorgatta, ahogy felrémlettek ezek az emlékek. Kettejüket elnézve, Maria Immaculata érezte, hogy a hideg közöny alatt Rupert az, aki jobban fél. Valószínűleg a háttere miatt: egy katasztrofális első házasság, egy sor viszony, egy törvénytelen lány az angol szociális munkások céloztak rá, hogy akár még több is lehet, őmiatta sokkal inkább kudarcba fulladhat az örökbefogadási kísérletük. Ennek ellenére kitűnő apja két tinédzser korú gyermekének és láthatólag boldog házasságban él gyönyörű feleségével. És ki ne csodálná meg Taggie édes arcát, gondolta Maria Immaculata, most, hogy a nap kíváncsian bekukucskálva a murvafürt között, sápadt arcának ragyogást kölcsönzött. Taggie, hogy fékezze a remegését, karcsú combjai közé szorította azt a kezét, amelyikkel nem Rupertébe kapaszkodott. Immaculata Anya azt is észrevette, hogy Taggie minden egyes alkalommal összerezzen, amikor az árvaházból a kápolnából kiszűrődő nők szomorkás duruzsolása fölött áthallatszott egy kisbaba sírása. A gyógytea mellett amely olyan gusztustalan volt, hogy Rupertnek az a gyanúja támadt, hogy Mercedes nővér leborotvált szakállsörtéiből készült megállapodtak, hogy Taggie az elkövetkezendő három hetet az árvaházban kisegítőként fogja tölteni, hogy megnézzék, alkalmase anyának. Rupert reggel elhozza, este pedig érte jön. Kizárt volt, hogy Mercedes nővér szabadon engedje Rupertet a novíciái között. A szabályok közé tartozott az is, hogy a házaspároknak sohasem mutatták meg az első interjú alkalmával jövendőbeli kisbabájukat. Maria Immaculata azonban annyira meghatódott Taggie vitéz igyekezetétől, amivel palástolni szándékozta vágyakozását, hogy a telefonért nyúlt és pár mondatot belehadart. Mercedes nővér rosszallóan csücsörítette száját túl gyorsan haladtak. Rupert, aki a nemzetközi díjugratók világában felszedett némi spanyoltudást, egyszeriben ledermedt. Mi van, ha valami förtelmes kisbabával jelennek meg, Taggie vágyakozása már az egeket ostromolta. Lehet, hogy úgy találják, nem fogják tudni szeretni a kisbabát, amit Önöknek választottunk mondta Maria Immaculata, mintha csak Rupert gondolataiban olvasna. De a kisbabáink igazi kincsek számunkra, ezért mi is dönthetünk úgy akár, hogy maguk nem a megfelelő szülők, de arra gondoltunk 2 Vergilius: Aeneis. Timeo Danaos et dona ferentes. ( Félek a görögöktől, még ha ajándékot hoznak is. ) Lakatos István fordítása.

16 Kopogtak az ajtón, és egy gyönyörű, fiatal, fehér ruhás apáca lépett be, sötét szeme csodálkozva kerekedett el Rupert láttán, karján egy csipkesálba tekert apró csomagot tartott. Ez itt Angelica nővér, ő irányítja a csecsemőotthont szólt Maria Immaculata. Nem bánnám, ha őt kellene hazavinnem, gondolta Rupert irracionálisán. Arra gondoltunk, hogy Mr. és Mrs. Campbell-Black szeretne egy pillantást vetni Bianca babára folytatta Maria Immaculata. Ez alkalommal a hibiszkusz valóban felborult, ahogy Taggie felugrott és odabotladozott a nővérhez. Félrehúzta a kendőt és csodálattal bámult bele a kis gyűrött arcba. Ó, nézd! suttogta Taggie. Ó, megfoghatom? Ó, Rupert, ó, nézd akadt a szó a torkán, miközben a törékeny testet karjába fogta. Mintha maga a gyermek jézus lenne, gondolta Angelica nővér. Nézd a kicsi kis orrát és a tökéletes fülecskéjét, és a hosszú ujjait és még kis körmei is vannak már, és a szempillája, és a bőre, olyan, mint az elefántcsont. Ó, Rupert, hát láttál már valaha ennyire imádni valót? Taggie mély hangja megtört, könnyek potyogtak Bianca arcára, amitől a csecsemő felébredve pislogni kezdett, majd kinyitotta hatalmas, ragyogó fekete szemét. Ó, köszönöm, annyira gyönyörű! szipogta Taggie. Olyan ösztönös volt, akár egy tenyészkanca, ami az orrával böködi és tisztogatja az újszülött csikót. Rupertnek egyszeriben nem volt már szüksége arra az adag kokainra. Látván Rupert arcán a büszkeséget és győzelmet, Maria Immaculata a szemét törölgette. Angelica nővér nyíltan sírt, miközben Joy parfümöt locsolt a füle mögé. Csak Mercedes nővér festett úgy, mint aki lemaradt valamiről. Fogd, nem sajátíthatom ki, fogd meg te is! fordult Taggie Ruperthez. Rupert azonban csak azért volt boldog, mert Taggie majd kiugrott a bőréből. Számára Bianca csak egy csomag volt. Az egyetlen csecsemő, akit valaha szeretett, az a lánya, Tabitha volt. Lehet, hogy Bianca megérezte ezt, mivel amikor Rupert kezébe nyomták, megmerevedett, üvölteni kezdett, és még vissza is öklendezte a tejet Rupert blézerére, míg végül Angelica nővér nevetve el nem vette. Ezalatt az elbódult Taggie Maria Immaculatát ölelgette. Tudom, hogy ez még csak a kezdet, és hogy még messze van, hogy a miénk legyen, de köszönöm! motyogta. Majd a még mindig szobormerev arcú Mercedes nővérhez fordult, akinek, úgy döntött, végül csak a kezét fogta a kezei közé. Mindannyian olyan kedvesek velünk, ó, megfoghatnám még egyszer? Szeretné Ön megetetni a cumisüvegből Biancát? kérdezte Maria Immaculata, majd tudomást sem véve Mercedes nővérről pokolba a tombolával hozzátette: Ezt egy pohár konyakkal kell megünnepelnünk! Remélem, hogy kényelmesen el fognak helyezkedni a hotelban, amit Mercedes nővér választott Önöknek. Nagyon praktikus, csak három kilométerre van a zárdától. Rupert számára a Vörös Papagáj Mercedes nővér bosszúja volt kétemeletes, csótányoktól hemzsegő változata volt a szőrcsuhának. Miután telefonon biztosította Rupertet, hogy eleget tesz kérésének, és lesz duplaágy, valamint légkondi a szobában, a tulaj, Alberto szűk, foltos mellényéből hónaljnál kikandikáló izzadt, fekete szőrcsomóit közszemlére téve, megmutatta nekik a szobát, melyben az ágy akkora volt, hogy még két anorexiás törpe sem fért volna el rajta. A légkondi az ablakra szerelt szúnyoghálóból és villanyventilátorból állt, amely kizárólag a port és a rovarrajokat kavarta fel; a fal tetején található résen át a szomszédos szoba televíziójának üvöltése hallatszott. A rozoga erkély majd' leszakadt az agyagcserépben kókadozó két citromfa súlya alatt. Alattuk mindkét irányban dübörögtek az autók, miközben a szálló környezetét csendes egyirányú utca -ként jellemezték. Amikor Taggie körbenézett, hogy vizet hozzon a citromfáknak, vették észre, hogy a legközelebbi fürdőszoba tizenöt méterre van a folyosó végén. Látva, hogy Rupertnek mindjárt elszáll az agya, Taggie békítőleg jegyezte meg, hogy Alberto nem lehet olyan rossz ember. Láttad azokat az édes kis hörcsögöket az irodájában szaladgálni?

17 Rupertnek nem volt szíve megmondani Taggie-nek, a hörcsögök valószínűleg a ma esti étlapon lesznek rajta, a másik kolumbiai különlegességgel, az óriás sült hangyákkal együtt. Az egyetlen vigasz mondta Rupert, miközben már a második csótányt taposta el, hogy a média még csak nem is álmodik arról, hogy itt keressen bennünket. Holnap átköltözünk valahová máshová. Nem hiszem, hogy megtehetnénk. Alberto mesélte, hogy Mercedes nővér a testvére. Annyira fáradtak és megkönnyebbültek voltak, hogy egymás karjaiban azonnal elaludtak a kicsike ágyon. Másnapra Taggie minden időátállással járó rossz közérzetet maga mögött hagyva sietett a zárdába, áldott boldogságtól fűtve, hogy elláthatja Biancát és segíthet Angelica nővérnek a többi árva gondozásában. Rupert, miután elvitte a zárdába Taggie-t, visszament a Vörös Papagájba, és a fél délelőttöt telefonállással töltötte. Tudni akarta, hogy vannak a lovai, beleértve a legjobbat, Fenscombe Büszkeségét, aki már felépült a Rutminster Arany-kupán történt csúnya eséséből. Rupert megpróbálta felvidítani kedvenc zsokéját, Lysander Hawkleyt is, aki öngyilkos hangulatban volt öreg lova, Artúr miatt, aki összeesett és meghalt egy hajszálnyival azelőtt, hogy megnyerte volna az Arany-kupát. Ráadásul a lány, akit szeretett, Kitty Rannaldini, semmi jelét nem mutatta, hogy el akarná hagyni rettenetes férjét. Se Artúr, se Kitty. Rupert, nem hiszem, hogy el bírom viselni. A telefonálás után Rupert ellátogatott a bogotái Külügyminisztériumba. Mint volt kormányminiszter, látni akarta, hogy mennyi kiskaput tud kinyitni, és mennyi aktán kell átvágnia magát ahhoz, hogy Biancát hazavigyék Angliába. Egy lovaspólós barátjával ebédelt, egy sima modorú, elbűvölő playboyjal, Salvador Molinarival, aki kokainüzletet ajánlott fel neki. Te annyi gazdag embert ismersz, Rupert. Az üzlet Rupert minden anyagi gondját megoldotta volna. Sajnálatos módon, mégis visszautasította. Most már jól kell viselkednem, Sal, amíg Biancát biztonságosan haza nem vittük. Később, az Avenida Jiminexen Rupert egy kereskedőtől olcsó smaragdokat vásárolt, amiket Taggie-nek, a lányainak, Perditának és Tabithának, valamint Dizzynek, a főlovászának szánt. Bogotában, a sötét hajú és szemű kolumbiaiak mellett, Rupert olyan feltűnő volt, akár egy jégmadár. Miután kijött a kereskedőtől, egy rendőr állította meg, aki úgy tett, mintha hivatalból kutatná végig, mialatt megpróbálta elcsenni Rupert Rolexét és tárcáját. Mivel még mindig a kereskedőtől kapott kokain hatása alatt állt, Rupert úgy behúzott a rendőrnek, hogy az az utca túloldalára repült, és még két első fogát is elvesztette. Ezek után Rupert elmasírozott, hogy pisztolyt és egy pénztartó övet vásároljon. Útban Taggie és a zárda felé, a taxi lerobbant. A sofőr arra kérte Rupertet, hogy tolja meg a kocsit, majd elhajtott Rupert aktatáskájával, amiben benne voltak a smaragdok, és az összes brit és a kolumbiai külügyminisztérium által lepecsételt örökbefogadáshoz szükséges papír, valamint orvosi jelentés. Miközben Rupert frissen vásárolt pisztolyával kilőtte a taxi kerekét, a járdán álldogáló, füves cigarettát szívó két rendőr rá se bagózott. Visszaszerezte az aktatáskáját, ugyanakkor tökéletes alkalmat talált arra, hogy az idefelé tartó repülőúton tanult összes kolumbiai káromkodást gyakorolja. Rupert ezek után elment és egy golyóálló Mercedest bérelt, aminek következtében fél órát késett, amiért a nővér Mercedes a sárga földig lehordta. Taggie aggódott, Rupert pedig lemaradt a lehetőségről, hogy megfürdesse és megetesse Biancát. Megpróbálta palástolni megkönnyebbülését. Amikor a vén szörnyeteg elkacsázott, hogy kihívja Taggie-t, Rupert azon tűnődött, hogy a golyóálló Mercedes és Mercedes nővér közül vajon melyik győzne kiütéssel egy összecsapás során. Nagy valószínűséggel az utóbbi. Taggie a felhőkben járt, amikor kijött hozzá.

18 Ó, Rupert, Bianca annyira édes, az egyik ruhácska van rajta, amit mi hoztunk, és megitta az egész cumisüvegét. Angelica nővér azt mondta, hogy ma sokkal kevesebbet sírt, és biztos vagyok benne, hogy rám mosolygott, bár valószínű, hogy csak csikart a hasa. És Mercedes nővér tényleg nagyon kedves, és mellém ült ebédnél. Mercedes Bencécske jegyezte meg Rupert. A Vörös Papagájban elköltött meglepően jó vacsora kagylóragu, mangó és guavafagylalt, amit a chilei rizling csak még jobban feldobott elköltése után éppen a kis Biancára koccintottak, amikor Taggie egyszeriben elzöldült, majd felrobogott az emeletre. Miután rátapadt a folyón található egyetlen WC-re, Niagara tört fel belőle mindkét végen: egyre csak hányt egy maga elé vett vödörbe, amíg végül már csak sárga hab és vércseppek jöttek ki belőle. Az őrjöngő Rupert azonnal odahozatta a helyi orvost, aki közölte, hogy csak magaslati betegségről van szó, és pihenést írt elő Taggie-nek. Immaculata anya miután másnap reggel beugrott hozzájuk egy csokor a zárda kertjéből szedett rózsával, egy üveg citrommal és cukorral ízesített vízzel, boldogan jelentette az apácáknak, hogy még sohasem látott odaadóbb vagy jobban aggódó férjet Rupertnél. Estére Taggie már félrebeszélt, tomboló láz gyötörte, túl beteg volt, hogy átköltöztessék, miközben a Salvador által felhajtott orvosok egymásnak adták a kilincset. Rupert egyikben sem bízott, ezért felhívta James Bensont, gloucestershire-i orvosát. Leszarom, hogy hajnali három van, azt akarom, hogy ide gyere! Adjál neki még 24 órát, a magaslati betegség gyakran ölt ilyen formát. Rossz oltást adtál neki, te túlfizetett bohóc! Fentről meghallotta Taggie sikoltozását. Majd visszahívlak. Vörösen izzó piszkavasak bökdösték Taggie agyát, hatalmas csótányok támadták, az elektromos ventilátor lapátjai egyre közelebb és közelebb kerültek, akár A kút és az inga című Poenovellában. A forróság szinte percenként lett egyre nagyobb, egy szellőfuvallat sem mozdította meg odakint a gumifákat, bár mindennap az esőt várták. Világosabb pillanataiban, Taggie Biancáért kiabált. Ne vegyék el, utállak, utállak! Ököllel verte Rupert mellkasát. Kolumbiai idő szerint hajnali háromkor, amikor lecserélte Taggie csuromvizesre izzadt hálóingét, Rupert azt hitte, hogy már ő is hallucinál, hogy Taggie átváltozott az első feleségévé, Helenné, akinek karcsú testét szeplők borították. Aztán ráébredt, hogy ezek kiütések, és egy szempillantás múlva már a kórházat hívta, majd a kapcsolást követően ordítani kezdett a vonal túlsó felén lévővel. Húsz perccel később egy idős úr érkezett ásítozva, pizsamájára húzott öltönyben. Csak fogja be és hagyjon egyedül a feleségével! Öt perc múlva már jött is ki. Beadott egy injekciót Taggie-nek, hogy megnyugodjon és tompítsa a viszketést. Amikor a hólyagok előjönnek, akkor cinkes krémmel kell kenegetni. És ezért rángatott ki engem az ágyból! meresztette szemeit az orvos Rupertre. Az isten szerelmére, mi ez? Virulitis. Egy kis spanyol tudás veszélyes dolog lehet. Rupert arca hamuszínűre vált. Himlő suttogta Rupert. Ó, istenem, ne hagyja, hogy meghaljon! Bárányhimlő morgott az orvos. Biztos benne? Eléggé, igen kényelmetlen idősebb betegeknél. Most tartsa nyugalomban, és ne hagyja, hogy vakarózzon. Kár lenne elcsúfítani egy ilyen csinos arcot. A megkönnyebbüléstől megszédülve Rupert visszarohant a hálószobába, ahol Taggie a lelkét is kizokogta éppen.

19 Angyalkám, minden rendben lesz. Rupert magához ölelte Taggie égő testét. De nem szabad vakaróznod. Az orvos azt mondta, hogy nem lá-lá-láthatom Biancát két hétig, és még a zárda közelébe sem mehetek, nehogy ráragasszam a bárányhimlőt a kisbabákra. Azt fogják hinni, hogy nem vagyok elég egészséges, hogy anya legyek, Biancát valaki másnak fogják adni. Ó, Rupert, ezt nem bírom elviselni! Majd én bemegyek hozzá mindennap, megígérem. Mercedes nővér dühös panaszkodása ellenére, Maria Immaculata nagyon is megértő volt. Hát persze, hogy átveheti Rupert Taggie helyét. Rupert volt a gyenge láncszem a házasságban, jót fog tenni, ha közelről tanulmányozhatja a férfit. KETTŐ Ahogy azt Mercedes nővér zordan megjósolta, Rupert valóban nagy kavarodást okozott az apácák között. Bárki azt gondolhatta, hogy egy magas rangú arkangyal, vagy akár a Messiás futott be, mert a nővérek véget nem érően kifogásokat találtak, csak hogy beugorhassanak az árvaházba és megbámulhassák ezt a blazírt, napsütötte idegent, akinek a szeme kékebb volt, mint Szűz Mária ruhája, arany haja pedig csillogóbb, mint bármelyik középkori freskó. Továbbá úgy tűnt, mintha végtelen hosszúságú középkori tekercseket tanulmányozna állandóan. Hamarosan a sápadt ajkakat muskátliszirmokkal pirosították, a csuhák a lehető legfehérebbre lettek kihipózva, a szempillákat a konyhából elcsent olívaolajjal sötétítették, és évek óta most először tűntették el a bajuszokat és szakállakat. Még Maria Immaculata is diszkréten magára locsolt egy kis Joy parfümöt, és ragaszkodott hozzá, hogy vallási gyakorlatot tartson Rupertnek, míg a plébános, aki olyan meleg volt, mint a májusi nap, átbiciklizett a zárdába, hogy a hiúságok hiúságáról prédikáljon. A középkori tekercsek valójában Rupert versenylovairól szóló jelentések voltak, amelyeket angliai televíziós cégétől és különböző vállalkozásaitól faxoltak a Vörös Papagájba. A többi fax mintha egy női magazin olvashatatlan sorozata lett volna, ahogy Lysander, Rupert zsokéja, aki még Taggie-nél is diszlexiásabb volt, boldogan számolt be, hogyan szökött meg szerelme, Kitty Rannaldini gonosz férje markából. Kitty végül Sötétség Hercegén, Rannaldini legértékesebb és legfélelmetesebb versenylován menekült el, képes volt a hátán maradni, amíg el nem érte Lysander házát. A ló folytatta útját a faluba és letaposta a plébános virágágyását. Rannaldini még a plébánosnál is jobban felbőszült, New Yorkba költözött, ahol átvette az Újvilág Szimfonikus Zenekar vezetését, és megesküdött, hogy még bosszút áll. És a leggjob hír írta Lysander hogy kitty a babámatt várlya az őszell, úgyhogy Biacnának majd lessz kitt elnaspagloni. Sajna, hogy bébisitenled kel, de legaláb telenyomhatodd madag kokóval és anjagall. Botagában vann álítólag a világg leglyob füve. Rupert észlelte, ahogy Mercedes nővér hatalmas, rosszalló árnyéka eltakarja a fényt, ezért gyorsan összegyűrte a faxot. Annak ellenére, hogy minden második apáca róla fantáziált, Rupert később gyakran eltűnődött azon, hogyan bírta ki azokat a hosszú napokat a zárdában. A régi kápolnában berendezett árvaházban a húsz kisbabát Angelica nővér és két novícia látta el. A helyiségnek magas ablakai voltak, nem lehetett kilátni rajtuk. A zaj elviselhetetlen volt, ráadásul, amikor esett az eső, a csecsemősíráshoz hozzáadódott a bádogtetőn kopogó vízcseppek géppisztolyszerű puffogása. Rupert teljesen kimerült. Nem elég, hogy éppen csak vége lett a kegyetlen lóversenyidénynek, ő szervezte az egész bogotái utat is, halálra aggódta magát Taggie betegsége miatt, az éjszaka közepén pedig Tokióból, Kentuckyból és a Közel-Keletről jövő telefonhívások ébresztették fel, mert akárcsak Bogotá, a telivérek piaca sem pihent meg soha.

20 Jóllehet Rupert vezette az egyik legsikeresebb díjugrató- és vadászlótenyészetet az országban, mégis arra a lehangoló következtetésre jutott, hogy ha banki tartozásait vissza akarja fizetni, ha jól akar járni a recesszió alatt is, ha azt akarja, hogy a birtok jól működjön és eltartsa a gyerekeit, Biancát is beleértve, akkor át kell váltania véglegesen a versenylótartásra. Rupert mindig is olyan vezető volt, aki nem bánja, ha bepiszkolódik a keze munka közben, ahogy azonban elnézte az alvó kisbabát, arra gondolt, hogy milyen szép is volna, ha elkezdhetné átadni a birtok irányítását fiának, Marcusnak. Marcus azonban egy nyúlbéla volt, akit csak a zongorázás érdekelt. Bianca nagyon édes, döntötte el magában Rupert, és sokkal, de sokkal szebb, mint a többi kisbaba, viszont majdnem egész nap aludt, és Rupert tíz órára már végzett is a faxokkal. Mivel épp elég idő állt a rendelkezésére, hamarosan feltűnt neki az egyik közeli kiságy lakója, egy valamivel idősebb kisgyerek, aki rettenetesen bandzsított és egy sötétvörös anyajegy húzódott végig barna arcának egyik oldalán. A gyerek összerogyva üldögélt, a fehérre meszelt falat bámulta, maga volt a megtestesült reménytelenség. Amikor azonban Rupert felé nyúlt, hogy félresimítsa rettenetesen kócos haját, a kisfiú rettegve húzódott el, nyüszögve, mint egy megvert kiskutya. Szegény kis pára, mi történt vele? Megverték, majd magára hagyták az indián szülei felelte Angelica nővér indulatosan. Számukra az anyajegy az ördög jele. Mi Xaviernek hívjuk folytatta, de inkább őt kellene megmenteni. Semmi jelét nem mutatja, hogy járni vagy beszélni szeretne, az orvos szerint súlyosan visszamaradott. Amikor a következő hónapban Xavier betölti a két évet, sorsa az állami árvaházba fogja vinni, ahonnan szinte biztos, hogy nem fogják örökbe fogadni. S akkor még szerencsésnek mondható tette hozzá Angelica nővér keserűen. Bogotában már mindenütt láthatott temetéseket hirdető plakátokat. A kormány mindig tart tisztogatásokat. Chilében a nem kívánt gyerekeket egy betonbunkerben hagyják meghalni. Itt lelőnek minden, az utcán lófráló gyereket, mert gondozatlannak tűnik tőlük a város. A zárda kertjében, a térdig érő sárban egy kisebb temető nyúlt el, akár egy krokodil. Rupertet kirázta a hideg, és amikor észrevette Angelica nővér szemében a könnyeket, átölelte a vállát. Angelica nővér, aki éjszakánként rózsatöviseket böködött a húsába, hogy féken tartsa Ruperttel kapcsolatos tisztátalan gondolatait, erre a gesztusra elugrott, de nem elég gyorsan ahhoz, hogy az ajtóban megjelenő Mercedes nővér föléjük ne tornyosuljon. A konyhában van rád szükség, nővérem. Rupert annyira unatkozott, hogy elkezdett Xavierrel játszani, játékokat és édességet hozott neki. Xavier először elhúzódott tőle, de lassanként érdeklődés csillant reménytelenül keresztbe álló szemében. A következő lépés a fiú megjelenésének javításához kapcsolódott. Nem kellene például lányruhákba öltöztetni. Rupert másnap egy kék kockás inggel és egy kék farmernadrággal jelent meg, hogy azok helyettesítsék a libegő, fehér hálóinget. Ekkor vette észre, hogy milyen szánalomra méltóan sovány Xav. A nadrágot fel kellett hajtani a lábánál, pedig egyévesek számára készült. Két órába, négy hisztériás rohamba és két tábla csokoládéba került, mire sikerült megmosni és kifésülni a haját. Olyan rettenetesen kiabált, hogy Rupert kénytelen volt kivinni a hálóteremből. A novíciák oda meg vissza voltak Xav fekete fürtjei láttán. Mercedes nővér úgy állt ott, akár a kitörni készülő vihar. Egész életét a rondák börtönében töltötte, milyen jogon kelti fel a reményt Rupert Xavierben, hogy megmenekülhet onnan? A napok suhantak, az eső pedig egyre csak esett. Hamarosan bárkát kell majd építeniük. Taggie vitézül állta, hogy ne vakarja el a kiütéseit, melyek már varosodtak és kezdtek leesni. Minden este kérdésekkel bombázta Rupertet Biancáról és bámulta a polaroid képeket, melyeket Rupert hozott neki, aki azonkívül, hogy beszámolt Bianca elfogyasztott cumisüvegadagjairól, felszedett dekáiról, gügyögéséről és alvásairól, nem túl sok izgalmas dolgot tudott mondani a kislányról. Ehelyett