Szentendre, Ipszilon Galéria, december 13.

Átírás

1 Ries Zoltán ANGYALOK A SZAMÁRHEGYEN (Aknay Jánosnak) Néztem a falon angyalaidat gyertyaláng-lobogásban, s a zene szárnyaival megüzent jelekkel kibékült egymással a föld és az ég. Szentendre, Ipszilon Galéria, december 13.

2

3 3 AKNAY JÁNOS ANGYALOS KÖNYV A BOOK OF ANGELS ENGELBUCH Szerkesztette: Novotny Tihamér VLS Kulturális Egyesület Szentendre, 2004

4 4

5 NOVOTNY TIHAMÉR ELÔSZÓ AKNAY JÁNOS ANGYALOS KÖNYVÉHEZ 5 NOVOTNY TIHAMÉR Elôszó Aknay János Angyalos Könyvéhez Ha létezik a festészetben ráció és logika (és miért ne létezne?!), akkor egy erôs alapokra épített és következetesen fejlesztett, új és új épületszárnyakkal bôvített, új és új motívumokkal díszített képzeletbeli város emeletes labirintusához hasonlíthatnám mindazt, amit Aknay János harmincegynéhány év alatt a szentendrei piktúrában szorgos munkával létrehozott és összerakott. Az alapokat, mint mûvészi tehetséget, részben predesztinációként kapta. Mint biztonságot nyújtó tudást, részben gimnáziumi tanárai és késôbbi osztályos társai és barátai segítségével és nem utolsó sorban a maga erejébôl és kitartásával szerezte. Mint folytatható építészetiképzômûvészeti-mûvészettörténeti leletet és hagyományt, fôleg Szentendrére koncentrálva találta meg. S mint le nem zárható iskolát - a mai elôdei által mintegy megelôlegezett bizalommal és a régiek szellemében utólagosan is kiszemelve - kiérdemelt hozományként örökölte meg. Ha létezik a festészetben költészet (és miért ne létezne?!), akkor Aknay János mennyei városa (mert a teremtés, ha igazán igei értelmû, mindig emelkedett cselekedeteket és következményeket von maga után) mintegy ezerarcú szakrális délibáb, mintegy ékes angyali korona - minden szereplôjével egyetemben - magasan a Város felett lebeg. Ha létezik a festészetben isteni rend, azaz egyensúlyteremtô, a diszharmóniákat is magába foglaló egymásra épülô egyetemes harmónia (és miért ne létezne?!), akkor Aknay János esetében is ezt tapasztaljuk. Mert ha a sok egyes (rész)motívumot és motívumváltozatot, valamint mûtárgydarabot üzenetük, tartalmuk, formájuk, fajtájuk, színük, jelentésük, feladatuk, mûködésük (stb.) szerint egymás mellé helyezve tekintjük, kialakul bennünk a boldogságnak az az érzése, mely Bo(tius szavaival élve: a határtalan élet egész szerinti, egyszerre való és a tökéletes birtoklása érzéséhez hasonlítható. Ha léteznek a festészetben angyalok (és miért ne léteznének?!), akkor Swedenborg szerint, azok az angyalok természetükre nézve emberek. Arcuk, szemük, fülük, mellük, karuk, kezük, lábuk van. Egymást kölcsönösen láthatják, egymással beszélnek, egyszóval semmi sem hiányzik abból, ami az emberhez tartozik, azzal a különbséggel azonban, hogy nem természeti testtel felöltözöttek. (...) [Hovatovább]...a menny egész kiterjedésében, valamint minden egyes mennyei társaság egy embert ábrázol. (...) Mivel a menny legnagyobb alakú, és a menny társasága kisebb, ezért az angyal a legkisebb alakú ember. Mert a legtökéletesebb alakban, mint amilyen a mennyé, az egésznek részeiben és a részeknek az egészben képmása. Ez azért van így, mivel a menny

6 6 NOVOTNY TIHAMÉR ELÔSZÓ AKNAY JÁNOS ANGYALOS KÖNYVÉHEZ közösség; mert a menny mindenét mindenkivel megosztja, és ebbôl a közösségbôl mindezt mindenki, mint sajátját fogadja el. Az angyal a felvevô, és így a legkisebb alakú menny, (...) Éppen így az ember is olyan arányban, amilyenben a mennyet magába fogadja, felvevô, menny és angyal. - Aknay János emberarcú angyalai sokan vannak, és a mondottakhoz hasonlóan ilyen építkezésû, ilyen minôségû lények. Ha léteznek a festészetben absztrakt angyalok (s miért ne létezhetnének?!), akkor azok a természetükre nézve az emberszerû angyalok jelzéseiként jelennek meg Aknay János képein. Mert (megintcsak Swedenborgra hivatkozva) tudni kell, hogy az angyalokat az emberek testi szemével látni nem lehet, hanem csak lelki szemével, amely az emberben van, mert az angyal a szellemi világban és minden testhez tartozó a természeti világban van. (...) A halál utáni elsô állapotában az ember hasonló ahhoz, amit a világban elfoglalt. Ugyanaz a szemlélete, beszéd- és gondolkodásmódja. Ezért nem tud mást hinni, mint hogy még a világban van, hacsak nem figyel arra, ami vele történik, vagy amit az angyalok mondanak neki, amikor felébred. Azt ugyanis, hogy most Ô szellemlény. - Így folytatódik tovább az élet az egyikbôl a másikba és a halál csupán az átmenet. - Ezért van az, hogy Aknaynál az elvont és a konkrét, valamint a természeti forma egymásból és egymásba épül-építkezik, oda-vissza alakul-idomul, egymással érintkezik. Motívumkincse nagyon széles skálán mozog, és bennük, és általuk igen gyakran keveri a különféle festészeti kifejezési eszközöket: a nyugodt, homogén színfelületeket a gesztusok eleven, vibráló világával: a félig ábrázoló jellegû életelemeket a stilizált városépítészeti motívumokkal. Tehát nem okoz problémát számára az, ha például egy angyalmotívum az egyik képen emberi külsôben és arcvonásokkal, a másikon arcnélküli félabsztrakt ikonként, a harmadikban pedig a valóságtól elvonatkoztatott geometrikus idolként vagy akár hangot, szótagot, illetve szót jelölô rovások emblematikus betû- vagy írásjeleiként örökítôdik meg, - mert nála minden csak hangulat. Mert ha létezik a festészetben fôrészt csak hangulat (s amint láthatjuk, nincs okunk ezt a tényt tagadni!), akkor Aknay János a különféle hangulatok folytonos rögzítésének és kiírásának mániákus nagymestere. Szinte ez ad kézzelfogható magyarázatot és mindenek feletti értelmet festészeti tevékenységének, önvallomásos forma- és színcselekedeteinek. Tudniillik nála az egyes vezérmotívumok motívumcsaládokká, elképesztô gazdagságú jeltársaságokká és lezárhatatlan változatosságú képfajtákká alakulnak. Hovatovább ezek a teremtett motívumszármazékok - a szeretet esztétikájától áthatva - egymás idejébe és terébe hatolnak, hiszen újra és újra felveszik egymás múlt-, jelen- és jövôidejû jelentéstartalmait, kedélyállapotait, s ezáltal összefûzhetôvé és látszólagos értelemben mindenirányúvá teszik elemi történéseiket. Ezek tehát Aknay János

7 NOVOTNY TIHAMÉR ELÔSZÓ AKNAY JÁNOS ANGYALOS KÖNYVÉHEZ 7 egyszeri, egyedi és megismételhetetlen személyiségén keresztül magát az Egyetemes Idôt és Teret jelképezik, s egyre sokasodó és sûrûsödô íves vagy hegyes szögû formaelemeikkel, feszes kompozíciókat építô színmezôikkel vagy lazább lendületû felhô- és színpamacsaikkal az egyszerre táguló és benépesülô világegyetemet mintegy szubjektíve modellálják, szimbolizálják. Írásom elején Aknay János mûvészetét, mint egy folyamatosan épülô mennyei várost, emeletes labirintust és ezerarcú szakrális délibábot ragadtam meg. Ez a hasonlatrendszer ugyanis jelentésileg egy teológiai hittétel metaforájaként fogható fel. A katolikus Bolberitz Pál professzor például ugyanezt a gondolatot, mint világkép tartalmú hitigazságot a következôképpen fogalmazza meg: A természetfölötti és a természetes valóság nem egymást kizáró, hanem egymást kölcsönösen feltételezô ellentétben állnak egymással. A természetesre épül a természetfölötti, és a természetfölötti kegyelem feltételezi a természetes rendet. (...) A supernaturalis és a supranaturalis fogalma ugyanis nem ugyanazt jelenti. A supra latin szó, azt jelenti, hogy valami fölött vagyok. Mintha lebegnék fölötte. A super pedig azt jelenti, hogy valaminek a csúcsa. Az egyház a természetfölötti rendre nem azt mondja, hogy supranaturalis, hanem azt, hogy supernaturalis. Vagyis szupertermészetes. Nem elkülönül a természetes világtól a természetfölötti világ, hanem annak a csúcsa és beteljesítôje. De hogy a saját, történelmileg adott ökumenizmusunkban maradjunk, ezen a téren nem árt a református Hegedûs Lóránt professzor ugyancsak mérvadó gondolatait idéznünk, miszerint: Nem Isten van a világban, hanem a világ van Istenben. Egy erre vonatkozó hasonlat szerint: vágjunk ketté egy almát, és vegyük ki belôle a Napot, mely megérlelte! Nyilvánvaló, hogy csak a Nap erôterében születhet és érhet meg az alma, melynek minden porcikájában és atomjában anap életet keltô hatása természetesen feltalálható. Ugyanígy Isten teremtô, életadó és gondviselô mindenekfelett és mindent átjáró jelenléte tartja fenn világunkat és ôrzi életünket, és ez az Ô teljessége, mely e világban mûveibôl meglátván megértetik (Róm 1,20) az elfogulatlan értelem hívô nyitottsága számára, tudva: csak a végtelen fogadhatja be a végest és nem fordítva. Az igazi, a hiteles, a tiszta és a jó szándékú mûvészi világ tehát ide, ebbe a véges, de határtalan területbe nyomul be a maga sajátos, köztes eszközeivel és esztétikájával, hogy részt vegyen az önkéntelen és a felelôsségteljes teremtés mûveletében, hogy angyalainak járás-kelésével hirdesse és igazolja: a világ Egy, azaz végsô soron szupertermészetes!

8 8 TIHAMÉR NOVOTNY INTRODUCTION TO JÁNOS AKNAY S BOOK OF ANGELS (EXCERPTS) TIHAMÉR NOVOTNY Introduction to János Aknay s Book of Angels (Excerpts) If there be reason and logic in painting (and why not?!), all that János Aknay has created in the course of his over thirty years of diligent labour in Szentendre painting, I could compare to a multi-storey maze in an imaginary city, which is built on strong foundations, has been consistently developed, extended by newer and newer wings, decorated by newer and newer motifs... If there be poetry in painting (and why not?!), Aknay s heavenly city (for creation, if it be truly in the meaning of the Word, is always an exalted act and always consequential) hangs, together with all its host of characters, high above any town like a sacrificial mirage with a thousand faces, or an ornate angelic crown. If there be any divine order in painting, a universal harmony that creates balance, that contains discordant harmonies built one upon another (and why not?!), this is just what we experience in the case of János Aknay. For if we consider his many particular (partial) motifs and variant motifs as well as works of art by grouping them according to message, content, form, type, colour, meaning, function, operation (etc.), a feeling of felicity develops in us which is comparable to the feeling of, as Boëthius put it, the complete, simultaneous and perfect possession of everlasting life. If there be angels in painting (and why not?!), then, as Swedenborg has it, they are wholly human in form, having faces, eyes, ears, bodies, arms, hands, and feet. They can see each other, converse with one another; in a word, they have everything a man has except that they are not clothed in natural bodies... If there be abstract angels in painting (and why not?!), then they appear in the paintings of Aknay as indications of angels wholly human in form. For, turning to Swedenborg again, it should be born in mind that angels can be seen not by the bodily eyes of men but by their spiritual eyes, because angels exist in the spiritual world, while all who belong to the flesh are in the natural world... This is why abstract, concrete and natural forms in Aknay are built out of and into one another, they are shaped and moulded to and fro, they associate. He makes use of a wide variety of motifs, and, in and by them, he often combines the various means of pictorial expression: calm and homogeneous surfaces and the world of animated and vibrating gestures; almost representational elements of life and stylised architectural motifs. It is therefore no problem for

9 TIHAMÉR NOVOTNY INTRODUCTION TO JÁNOS AKNAY S BOOK OF ANGELS (EXCERPTS) 9 him to have an angel motif appear with a human form and facial features in one picture; then without a face, as a half abstract icon in the next; as a geometric idol abstracted from reality in the third; or, as runes, emblematic characters signifying sounds, syllables or words in another - since all is a matter of mood with him... At the beginning of my essay, I tried to capture the art of János Aknay by using the images of a continually built heavenly city, a multi-story maze and a sacrificial mirage with a thousand faces. This system of similes can be conceived as a metaphor for a theological article of faith. The Catholic theologian, professor Pál Borbelitz puts this same idea, a dogma constituting worldview, in this way: Supernatural and natural realities are contraries, not mutually exclusive but mutually conditional. The supernatural is based on the natural, and supernatural grace is conditional upon natural order... The concepts of supernaturalis and of supranaturalis are not identical. The Latin word supra means I am above something, as though drifting above it. Super, however, means to be the peak of something. Concerning the order above nature, the Church says not supranaturalis, but supernaturalis. The supernatural is not isolated from the natural, it is its peak and fulfilment... True, authentic, pure and well-meaning art will then always invade this finite but unbounded territory with its particular, intermediary means and aesthetics so as to partake of the involuntary but responsible act of creation, so as to proclaim and prove, by the movements hither and thither of angels, that the world is One, and in the final account, supernatural!

10 10 TIHAMÉR NOVOTNY VORWORT ZUM ENGELBUCH VON JÁNOS AKNAY (DETAILS) TIHAMÉR NOVOTNY Vorwort zum Engelbuch von János Aknay (Details) Wenn es in der Malerei Räson und Logik gibt (und warum auch nicht?!), würde ich all das, was János Aknay innerhalb der Kunstszene von Szentendre in über drei Jahrzehnten beherzter Arbeit geschaffen und zusammengetragen hat, mit dem komplexen, mehrstöckigen Labyrinth einer imaginären Stadt vergleichen. Von ihrem Architekten auf ein kräftiges Fundament gesetzt, wurde sie konsequent weiterentwickelt, mit immer neuen Gebäudetrakten ergänzt, und mit immer neuen Motiven ausgeschmückt. (...) Wenn es in der Malerei Lyrik gibt (und warum auch nicht?!), schwebt die Himmelsstadt eines János Aknay mitsamt ihren Bewohnern als tausendfältige sakrale Fata Morgana, als schmucke Engelkrone hoch über dieser Stadt. Denn die Schöpfung zieht immer erhabene Taten und Folgerungen nach sich, wenn es sich wirklich um Schöpfung im Sinne des Gotteswortes handelt. Wenn es in der Malerei eine Gottesordnung gibt, eine universelle, Ausgleich schaffende, selbst Disharmonien integrierende Harmonie (und warum auch nicht?!), dann haben wir auch im Werk János Aknays damit zu tun. Wenn wir die vielen (Einzel-)Motive, Motiv-Varianten und Kunstobjekte geordnet nach ihrer Botschaft, ihrem Inhalt, ihrer Form, Art, Farbe, Bedeutung, Aufgabe, Funktion (usw.) nebeneinander betrachten, erfüllt uns jenes Glücksgefühl, das in den Worten des Boëtius mit dem Gefühl des grenzenlosen, dem Ganzen gemäßen Lebens, zugleich wahrhaftig und sein vollkommener Besitz vergleichbar ist. Wenn es in der Malerei Engel gibt (und warum auch nicht?!), sind diese Engel - Swedenborg zufolge - ihrer Natur gemäß Menschen. Sie haben ein Gesicht, Augen, Ohren, eine Brust, Arme, Hände und Füße. Sie sehen einander, sprechen miteinander, kurz es fehlt ihnen nichts, was zum Menschsein gehört, mit der einen Ausnahme, dass sie nicht mit einem natürlichen Leib bekleidet sind. (...) Wenn es in der Malerei abstrakte Engel gibt (und warum auch nicht?!), dann erscheinen diese auf den Bildern János Aknays naturgemäß als Avisierungen menschenartiger Engel. Denn, um wieder mit Swedenborg zu sprechen, wir müssen wissen, dass die Engel für das leibliche Auge der Menschen unsichtbar sind, nur für das den Menschen innewohnende geistige Auge werden sie sichtbar, denn der Engel gehört der spirituellen Welt und alles Leibliche der natürlichen Welt an. (...) Darum sind bei Aknay das Abstrakte, das Konkrete und die natürliche Form ineinander verschlungen und bauen aufeinander auf, formen und bedingen einander über zahlreiche

11 TIHAMÉR NOVOTNY VORWORT ZUM ENGELBUCH VON JÁNOS AKNAY (DETAILS) 11 Berührungspunkte. Sein Motivschatz bewegt sich auf einer dezidiert breiten Skala, und darin oder dadurch mischt er häufig verschiedene Ausdrucksmittel der Malerei: ruhige, homogene Farbflächen und Gesten verlaufen mit einer lebhaften, vibrierenden Welt - teils darstellende, figurative Lebenselemente, teils stilisierte Städtebau-Motive. Für ihn stellt also kein Problem dar, wenn beispielsweise das Engelmotiv auf dem einem Bild ein menschliches Antlitz und Äußeres aufweist, auf einem anderen als gesichtslose, halb abstrakte Ikone erscheint, und sich auf einem dritten zu einem geometrischen, der Wirklichkeit entrückten Idol verkürzt, oder gar zu einem Ton, zu einer Silbe oder einem Wort, verkörpert durch Einkerbungen, emblematische Runenschriftzeichen. Bei ihm läuft alles auf Stimmungen hinaus. (...) Zu Beginn meines Beitrags habe ich die Kunst János Aknays als ständig im Bau begriffene Himmelsstadt, als mehrschichtiges Labyrinth und als tausendfältige sakrale Fata Morgana veranschaulicht. Diese Gleichniswelt kann sinngemäß als Metapher eines theologischen Glaubenssatzes aufgefasst werden. Der katholische Theologieprofessor Pál Bolberitz etwa hat denselben Gedanken als weltanschaulich beladene Glaubenswahrheit folgendermaßen ausgedrückt: Die übernatürliche und die natürliche Wirklichkeit schließen einander nicht aus, sondern stehen sich solcherart gegenüber, dass sie einander bedingen. Das Übernatürliche baut auf das Natürliche auf und die übernatürliche Gnade setzt die natürliche Ordnung voraus. (...) Die Begriffe supernatürlich und supranatürlich bedeuten nämlich nicht dasselbe. Das lateinische Wort supra bedeutet über etwas stehend, quasi über etwas schwebend. Das Wort super hingegen bezieht sich auf den Gipfel von etwas. Die Kirche spricht von der übernatürlichen Ordnung nicht als supranatürliche, sondern als supernatürliche Welt. Die Welt der Übernatürlichen hebt sich von der natürlichen Welt nicht scharf ab, sondern es handelt sich um den Gipfel und die Vollendung derselben. (...) Die Welt der wahren, glaubwürdigen, reinen und wohlgesonnenen Kunst verbohrt sich sozusagen mit ihren intermediären Mitteln und Wegen, mit ihrer eigen-sinnigen Ästhetik in diesen begrenzten und doch grenzenlosen Bereich, um an der unwillkürlichen und verantwortungsvollen Schöpfungs-Aktion teilzuhaben, um durch das Kommen und Gehen seiner Engel zu verkünden und zu bezeugen: die Welt ist Eins, letztlich supernatürlich!

12 12 SZEMADÁM GYÖRGY AKNAY JÁNOS ANGYALAI SZEMADÁM GYÖRGY Aknay János angyalai Kitörés / Eruption / Eruption, 1987, akril, vászon, cm Kálvária-angyal /Calvary Angel / Kalvarienengel, 1974, olaj, pasztell, farost, cm A Duna menti Regionális Vízmû egykori gépésze, a Magyar Köztársasági Érdemkereszt Lovagkeresztjének birtokosa, a Munkácsy-díjas szentendrei festômûvész, a harminckét éves Vajda Lajos Stúdió alapító tagja Aknay János ötvenöt éves. Szinte hihetetlen ez az adat, hisz már csak azért is, mert két évvel fiatalabb nálam szememben még mindig az a kedves, állandóan ár ellenébe úszó rosszfiú, amilyennek vagy harminc évvel ezelôtt megismertem. Nem volt nehéz megismerkednünk, hisz akkoriban olyan kevesen vállalták az úgynevezett másként gondolkodást, a mûvészetet intellektuális fegyverként használó attitûdöt, amellyel megkíséreltünk kitörni a kor szörnyû, hazug szürkeségébôl, vagy bármily komikusnak is tûnik ma már a hosszú haj viselését, hogy szinte törvényszerûen terelt össze bennünket másságunk tudata. Nézegetek egy 1971-ben készült fotót Aknayról, s önkéntelenül is elmosolyodok rajta. Vállig érô, gondosan fésült-elválasztott haj, simára borotvált, szinte már lányosan szép, mosolygós arc, fekete kabát, farmernadrág, lábán bôrcsizma. Ô lett volna hát egyike azoknak a szentendrei rosszfiúknak, akik veszélyt jelentettek a kádári rendszerre? Akiket besúgók vettek körül, s akik közül éppen ez idô tájt kerültek többen is a rendôrség látókörébe olyannyira, hogy némelyeket el is ítéljenek aztán a független bíróságok ítéletvégrehajtói egy ártalmatlan szabadtéri happening ürügyén? Bizony erre gondolva lehervad az arcomról a mosoly, és azt kérdezem magamtól: miért? Csak, azért mert nem voltak eléggé terepszínûek? De azt is szívesen megkérdezném valakitôl, aki tudna rá válaszolni: hol lehetnek most azok a kultúrnyik elvtársak, akik annakidején lépten-nyomon megalázták, meghurcolták ezeket az embereket? S vajon most biztonságos odújukba húzódva, amikor újságot olvasnak, milyen érzéssel gondolnak az általuk kiirtandónak ítélt mûvészeti megnyilvánulások képviselôire, akiket idô közben díjak és kitüntetések honoráltak, sôt még a Mûcsarnokban is kiállíthattak? Vagy talán e kultúrnyikok egyáltalán nem odújukba húzódva duzzognak, hanem éppen ott ülnek a díj- és kitüntetés-osztó bizottságokban, a megmondó-emberek között, ahol mondjuk éppen EU-csatlakozásunk elônyeirôl papolnak, meg arról, hogy milyen jól eladható lesz majd a magyar kultúra? Ezek a feljelentôk és ítéletvégrehajtók ugyanis mára többnyire levetették kultúrnyikságukat, s menedzsernek öltöztek, hogy egykori áldozataik jótevôjeként is felléphessenek. ôk azok, akik szívesen formálnak a valaha- volt rosszfiúkból ilyen-olyan díjakkal és pénzekkel kézhez szoktatott, engedelmesen felejteni tudó házi mûvészt. Csakhogy a mûvészek jobbik részével éppúgy nem tudnak most mit kezdeni, mint a régi szép gumibotos idôkben. Persze az egykori

13 SZEMADÁM GYÖRGY AKNAY JÁNOS ANGYALAI 13 rosszfiúk soraiban s itt egyáltalán nem csak a szentendrei mûvészekre gondolok kizárólag, hanem elsôsorban a valamikor a hetvenes években elhunyt egész magyar avantgárd képviselôire bôséggel találhatunk olyanokat, akik aprópénzre váltják vagy egy tál lencséért árusítják tehetségüket, akik hiteltelenné váltak és korrumpálódtak, s akiknek egykori polgárpukkasztó (hol volt akkoriban Magyarországon polgár!?) tiszteletlenségük egyszerû bohóckodássá silányult, vagy az avantgárd honthyhannáivá váltak (a pontos meghatározásért itt mondok köszönetet András Ferenc filmrendezônek). Mindeközben Aknay János festészete látványos módon változatlan úton halad, sôt mintha klasszicizálódni látszana. Horribile dictu! Még mindig táblaképeket fest! Kis méretûeket is! S hogy tetézze: ezek egy része figurális mû. Angyalok! Mintha csak mániája lenne az árral szemben úszás. Kihívja maga ellen a sorsot. Angyalokat festeni most? Amikor kulturális közéletünkben szinte kötelezô feladat a démonikus jegyek megidézése? Amikor, mintha Hermann Nitsch-tôl Anettkáig, és a MEO-ba importált vizeletbe merített feszülettôl, egészen Barangóig kötelezôvé lett volna minden lehetséges blaszfémia oltárra emelése? S ahogy az Aknay János-félék nem tûrték, nem tûrhették a kádári szolgalelkûség mocskát, úgy nem tûrhetik ezt a mocskot sem. Mert ennek már semmi köze nincs a rosszfiúk tiszteletlen csínyjeihez, a sosemvolt polgár pukkasztásához, hanem mindez Hamvas Bélával szólva egyszerûen szólva: létrontás. Igen! Eljött az ideje annak, hogy szentképeket fessünk! Bár jól tudjuk: festô számára nincs ennél nehezebb feladat. De Aknay János konok, állandóan munkálkodó alkotó, aki mindig hisz abban, amit csinál. Hívô ember. Nem emberformáló menedzserek mondják meg neki, hogy mit tegyen, nem az elvárásokra figyel, hanem azt teszi, amit belsô meggyôzôdése szerint tennie kell. A képzômûvészek között azok közé tartozik még akkor is, ha mondjuk egy geometrikus formarendet konstruál, aki elsôsorban az érzelmeire hallgatva dolgozik. S furcsa módon ez az árral szemben való úszás sokak szemében talán idejétmúltnak tûnô attitûd nem válik a kárára. Mintha csak egy ôrangyal lebegne mindig a feje fölött. Talán az a kisleány, aki nyolc éves korában meghalt leukémiában Kisleánya halálának és a festészetében megjelenô angyal-motívum hangsúlyos felbukkanásának összefüggésére sokatmondóan világít rá az alkotó egyik nyilatkozata, mely szerint: Az angyal olyan átlényegült gyermek és olyan szellem, amely ôriz, véd, figyel. Ahol az angyal megjelenik nagyobb baj nem lehet. Része életemnek, de része a mindenségnek is. Mint tudjuk: az angyal ez a szárnyas, antropomorf, nem evilági lény, amelyik a kereszténységben többnyire nemtelen és kortalan elsôsorban közvetítô Isten és az ember között. Hírnök (görög Egy ember emlékére (Városvédô angyal és ôrangyal címmel is) /In Remembrance of Someone (also as Guardian Angel of the Town or Guardian Angel / Andenken an einen Menschen (auch als Stadtschutzengel und Schutzengel bekannt), 1976, olaj, pasztell, farost, cm Városvédô angyal / Guardian Angel of the Town / Stadtschutzengel, 1975, olaj, pasztell, farost, cm

14 14 SZEMADÁM GYÖRGY AKNAY JÁNOS ANGYALAI angelosz = hírnök), küldönc, védelmezô, lélekvezetô, és az isteni trón ôrzôje. Az angyalok különféle fajtáit a szeráfokat, kerubokat, trónusokat, uraságokat, erényeket, hatalmasságokat, fejedelemségeket, arkangyalokat, és az egyszerû gyalog-angyalokat a kereszténység hierarchiája hét égi Simone Martini és mûhelye: Poliptychon, 1317 k. rendbe sorolja, s rendszerezésük bizony mindig is nagy fejtörést okozott a tudós teológusoknak. Festôként az embernek persze látszólag könnyû dolga van: elég egy emberalakra két szárnyat biggyeszteni és ott van az angyal. De aki ismeri Simone Martini, Fra Angelico, vagy éppen Leonardo Angyali üdvözlete angyal-alakjainak méltóságát, annak olyan mércét állít ez a feladat, amelynek elérése eleve reménytelennek tûnik, s ezt a valóban mennyei témát szinte megoldhatatlan feladatnak látja. Mint fentebb említettem: Aknay János általában árral szemben úszik. Évtizedek óta festi az angyalokat. Nem jópofa, trendy mondjuk napszemüveges, cicis, vagy esetleg szarvacskákat viselô Simone Martini: Angyali üdvözlet / The Annunciation / Die Verkündigung, részlet, 1333 angyalokat, hanem szándéka szerint igazi szentképeket. Valódi tisztelettel. Egyik 1974-ben festett képén is feltûnik már az angyal-motívum. A két esztendôvel késôbb készült Városvédô angyal [Egy ember emlékére, ôrangyal címmel is, 1976] pedig úgy is tekinthetô, mint a szentendrei festészet iránti tiszteletadás monumentuma. Mert Aknay Jánosról kiderül lassan, hogy nagyon is tisztelettudó ember. Angyalos képei közül többet is úgy tartok számon, mintha csak tiszteletadások afféle hommage -ok lennének egy-egy mesternek szánva. Talán hisz abban, hogy angyal-küldöncei még ott, a túloldalon is érvényes üzeneteket közvetíthetnek. Mintha az egyik aranysárga háttér elôtt álló, redukált formavilágú, sötétbarna tónusokban tartott angyala Vajda Lajos Ikonos önarcképére rímelve küldene levelet annak a vállalt mesternek, akit az egykor-volt rosszfiúk képzômûvészeti csoportosulásuk névadójának és ihletôjének tekintettek. De Vajda barátjának és szellemi társának Korniss Dezsônek a világa is megjelenik Aknay egyik geometrizáló városképében, ahol az angyal szinte észrevétlenül, majdhogynem papírrepülôvé átírva rejtezik. A mesterként és idôsebb pártfogóként tisztelt Barcsay Jenô és Deim Pál tömbszerû, redukált, illetve sajátos, vonalkázott felületképzéssel alakított geometrikus világát, ugyancsak felfedezni vélem némelyik angyalos képen, sôt még Pirk János hatását is, amikor az egyik egyszerû, szárnyatlan figura homlokát a dicsfénynél is szebben koronázza lenyugvó nap vörös fénye. Persze mindenek elôtt Aknay-képek ezek. És talán éppen a fenti áthallások miatt szentképek. A tiszteletadás, sôt az áhítat képei. Mert Aknay Jánosnak, az egykor volt rosszfiúnak, akirôl idôközben mellesleg az is kiderült, hogy felelôsségteljesen gondolkodó közösségi ember, aki nélkül nem csak Szentendre lenne szegényebb a fôhajtáshoz is van ereje és tehetsége. Talán egy láthatatlan angyal kíséri az útján

15 GYÖRGY SZEMADÁM AKNAY S ANGELS 15 GYÖRGY SZEMADÁM Aknay s Angels (Excerpts) Engineer at the Danube Regional Waterworks, awarded the Knight s Cross of Distinction of the Hungarian Republic, Munkácsy laureate, Szentendre painter, founding member of the thirty-twoyear-old Lajos Vajda Studio, János Aknay has turned fifty-five. A fact quite unbelievable, because well, I am two years his elder I still see him as that kind bad boy always swimming against the tide that I got to know thirty odd years ago. It was not too difficult for us to meet, as, at the time, there were few of us who claimed dissidence, an attitude to art as an intellectual weapon whereby we tried to break out from that ghastly world of sham and boredom, or, however hilarious it sounds today, to dare to wear our hair long, and thus our sense of otherness inevitably brought us together. Looking at a photo of Aknay in 1971, I cannot but smile. His locks, carefully combed and parted, reach down to his shoulders, his smiling, clean-shaven face is almost girlish; wearing a black coat, Fra Angelico: Angyali üdvözlet / The Annunciation / Die Verkündigung, k. jeans and pair of high leather boots. Was he meant to be one of the bad boys who were a threat to the Kádár regime? Who were surrounded by informers, who came under the purview of the police and some of whom were even sentenced by an independent court under the pretext of an innocent open-air happening? At this thought, the smile promptly withers from my face, and I ask myself: Why? Only because they would not be camouflaged? In the meantime, his painting has conspicuously followed his old way, indeed, it seems to be classicising. Horribile dictu! He is still producing panel paintings! Even small ones! And to top it all: some of them are figural. And of all things, they are angels. As though he were addicted to swimming against the tide. He is tempting fate. To paint angels today? When, in this our cultural climate, it is almost obligatory to summon the demonic? Fra Angelico: Angyali üdvözlet / The Annunciation / Die Verkündigung, 1441 k. János Aknay generally swims against the tide. He has been painting his angels for decades. Not funny, nor trendy ones say, for example, ones wearing sunglasses, showing their boobs, or horned but true, intentionally holy pictures. In a reverential spirit. The angel motif already appears in a 1974 picture. Guardian Angel of the Town done two years later, can already be regarded as monument of homage to Szentendre painting. For it gradually turns out that János Aknay is a respectful man. I deem a good number of his angel pictures to be salutations hommages to an artist or two. He might believe that his angel heralds are capable of taking

16 16 GYÖRGY SZEMADÁM AKNAY S ANGELS GYÖRGY SZEMADÁM DIE ENGEL DES JÁNOS AKNAY valid messages even over there, across to the other side. One of his angels, a reductionist formation kept in dark brown tones in front of a golden yellow background suggestive of Lajos Vajda s Icon Self-portrait, seems to be sending a letter to the professed master who the former Fra Angelico: Angyali üdvözlet / The Annunciation / Die Verkündigung, 1450 k. bad boys had once chosen as the eponym of their association and their inspirer. But the world of one of Vajda s friends and intellectual associates, Dezsô Korniss, also appears in one of Aknay s geometric townscapes where the angel seems to be unnoticeably hiding, almost transcribed into a paper aeroplane. In some of these angels, I think I recognize the block-like, reduced and characteristically lined surface formation of the geometric worlds of his revered masters and patrons, Jenô Barcsay and Pál Deim. I can even feel the influence of János Pirk when the forehead of a simple, un-winged figure is crowned by the red of the setting sun more beautiful than by any halo. These are of course first and foremost Aknays. And they are probably holy because of the allusions mentioned. They are pictures of reverence, even awe. For János Aknay the former bad boy who has turned out to be a responsible, thinking community man, without whom Szentendre would be poorer has the capacity to bow his head. Maybe, he is escorted on his Leonardo da Vinci: Angyali üdvözlet / The Annunciation / Die Verkündigung, k. way by an invisible angel GYÖRGY SZEMADÁM Die Engel des János Aknay (Details) János Aknay, ehemals Maschinist der Regionalen Wasserwerke Donauland, Träger des Ritterordens des Verdienstkreuzes der Republik Ungarn, Munkácsy-Preisträger aus Szentendre und Gründungsmitglied des zweiunddreißig Jahre alten Studios Lajos Vajda - schon fünfundfünfzig Jahre? Fast unglaublich, ist er doch zwei Jahre jünger als ich und nicht nur darum in meinen Augen immer noch der selbe liebenswürdige, ständig gegen den Strom schwimmende Flegel, den ich vor rund dreißig Jahren kennengelernt habe. Es war nicht schwer, ihn kennen zu lernen. Zu dieser Zeit gab es nur wenige sogenannte Andersdenkende, denen die Kunst als Grundhaltung, als intellektuelle Waffe diente, mittels derer wir aus dem entsetzlich verlogenen grau-in-grau auszubrechen versuchten. Und, so komisch es heute klingen mag, nicht nur dieser Umstand schweißte uns zusammen, sondern auch das lange Haar - schlicht, das Bewusstsein, anders zu sein. Ich schau mir gerade ein Foto von Aknay aus dem Jahr 1971 an und verziehe den Mund

17 GYÖRGY SZEMADÁM DIE ENGEL DES JÁNOS AKNAY 17 spontan zu einem Grinsen. Sorgfältig gekämmtes und gescheiteltes, schulterlanges Haar, glatt rasiert, fast mädchenhaft schönes, lächelndes Gesicht, schwarzer Mantel, Blue Jean, Lederstiefel. Wäre das einer jener berühmt-berüchtigten Flegel von Szentendre, in denen das Kádár-System eine Gefahr witterte, so dass sie von Spitzel umschwärmt wurden? Damals gerieten einige von ihnen wiederholt in den Aktionsradius der Polizei. Wenn ich daran denke, dass ein harmloses Freiluft-Happening eine Verurteilung durch die Urteilsvollstrecker der unabhängigen Gerichte nach sich ziehen konnte, vergeht mir freilich das Lächeln, und ich frage mich: wieso? Nur weil sie keine Chamäleons waren? (...) Inzwischen bewegte sich freilich die Malerei eines János Aknay auf einer auffällig unveränderlichen Bahn, als ob sie eine klassische Ausprägung annehmen würde. Horribile dictu! Der Mann malt immer noch Tableaus! Sogar kleinformatige! Und zu allem Überdruss ist ein Teil davon figurativ. Engel! Es sieht ganz danach aus, dass wir es mit einem manischen Gegen-den-Strom-Schwimmer zu tun haben. Er ruft das Schicksal gegen sich heraus. Heute noch Engel malen, da die Beschwörung des Dämonischen in unserer kulturellen Öffentlichkeit eine Quasi-Pflichtübung ist? (...) Es würde einen verwundern, würde János Aknay nicht gegen den Strom schwimmen. Er malt seit Jahrzehnten Engel. Keine pausbackigen, keine trendigen (mit Sonnenbrillen, Busen, Hörnderl oder so), sondern er malt absichtlich richtige Ikone. Noch dazu mit Ehrfurcht. Bereits auf einem 1974-er Bild fällt ein Engelmotiv auf. Der zwei Jahre später entstandene Stadtschutzengel erscheint als Hommage an die Malerei von Szentendre. Bei János Aknay schlägt langsam durch, dass er im Grunde genommen ein Respekt zollender Mensch ist. Mehrere seiner Engelbilder sind für mich einfach eine Art Hommage an den einen oder anderen Meister. Vielleicht glaubt er daran, dass seine Engelboten in der Lage sind, auch drüben gültige Botschaften zu vermitteln. Als ob der eine Engel - vor goldgelbem Hintergrund, reduzierte Formenwelt, dunkelbraune Farbtöne - sich auf das Ikonische Selbstbildnis eines Lajos Vajda reimen würde, als Brief an den deklarierten Meister, in dem die Künstlerformation der damaligen Flegel Namenspaten und Inspirationsquelle erblickte. Aber auch die Welt des Dezsô Korniss, eines Gesinnungsfreundes Vajdas, erscheint in einem geometrisierenden Stadt-Bild Aknays, in dem sich der Engel geradezu unauffällig, in Papierflieger-Manier versteckt. Auch die blockartige, reduzierte, durch eigenartig schraffierte Oberflächenbildung herausgebildete geometrische Welt der als ältere Bahnbereiter verehrten Meister Jenô Barcsay und Pál Deim meine ich in einigen der Engelbilder auszumachen, wie auch den Einfluss eines János Pirk, dort, wo das Rot der untergehenden Sonne die Stirn einer einfachen, flügellosen Engelfigur krönt, schöner als jeder Glorienschein. Vajda Lajos: Liliomos önarckép /Self-Portrait with Lily / Selbstbildnis mit Lilie, 1936 Vajda Lajos: Ikonos önarckép / Icon Self-Self-Portrait / Ikonisches Selbstbildnis, 1936

18 18 GYÖRGY SZEMADÁM DIE ENGEL DES JÁNOS AKNAY Korniss Dezsô: Szentendre. Sárkányos / Szentendre with Dragon / Szentendre mit Drachen, 1945 Barcsay Jenô: Formák, vonalak ritmusa /The Rhythm of Lines and Forms/ Rhythmus der Formen und Linien, 1966 Freilich sind und bleiben die Engelbilder in erster Linie Werke Aknays. Aber es mag sein, dass es sich genau wegen der genannten Querverbindungen um Ikone handelt. Ich meine den Respekt und die Ehrfurcht, die aus diesen Bildern spricht. Der einstige Flegel János Aknay - der sich mittlerweile als verantwortlich denkender Gemeinschaftsmensch erwiesen hat, ohne den Szentendre eindeutig ärmer wäre - verfügt auch über Kraft und Talent zur Hommage. Vielleicht begleitet ein unsichtbarer Engel seinen Pfad... Deim Pál: Csend VII. /Silence VII / Stille VII., 1972 Pirk János: A vetô ember már a búzáról álmodik /The Seedsman Dreams of Wheat Already / Der Sämann träumt bereits vom Weizen, 1980 k. Szentendre felett /Above Szentendre / Über Szentendre, 1993, akril, vászon, cm

19 Angyalok Szentendrén /Angels in Szentendre / Engel in Szentendre, 1998, akril, merített papír, cm Hajnali angyal / Dawn Angel / Engel im Morgengrauen, 1998, akril, vászon, 25,5 75,5 cm

20 Ôrangyal /Guardian Angel / Schutzengel, 2002, akril, merített papír, cm Festôangyal /Painter Angel / Malerengel, 2001, pasztell, merített papír, cm