Kontschán Jenő Ács Anita Suták Anita Kiss Balázs. A hazai autópályák pihenőinek atkái

Átírás

1 Kontschán Jenő Ács Anita Suták Anita Kiss Balázs A hazai autópályák pihenőinek atkái

2 Dr. Kozár Ferenc, a hazai autópálya-faunisztikai kutatás elindítójának emlékére Az Akarológiai tanulmányok Acarological studies sorozatban eddig megjelent: 1. Kontschán, J. (2014): Uropodina mites (Acari: Mesostigmata) of Transylvania (Romania). Budapest: Ad Librum, p. 2. Kontschán, J, Park, S. J., Yoon, T. J. & Choi, W. Y. (2013): Uropodina mites from Korean Peninsula (Acari: Mesostigmata). Ad Librum, Budapest, 70 p. 3. Kontschán, J. (2010): Rotundabaloghiid mites of the world (Acari: Mesostigmata: Uropodina). Ad Librum, Budapest, 116 p.

3 Kontschán Jenő / Ács Anita / Suták Anita / Kiss Balázs A HAZAI AUTÓPÁLYÁK PIHENŐINEK ATKÁI Akarológiai tanulmányok 4. StormingBrain Budapest, 2015

4 A kutatás és a könyv megjelenését az OTKA és pályázatai támogatták. A kötetet lektorálta Dr. Ripka Géza ISBN a szerzők Minden jog fenntartva! Jelen könyvet, illetve annak részeit a Kiadó előzetes, írásbeli hozzájárulása nélkül tilos reprodukálni, adatrögzítő rendszerben tárolni, bármilyen formában vagy eszközzel elektronikusan vagy más módon közölni. Ad Librum Kft. info@stormingbrain.hu

5 TARTALOMJEGYZÉK Bevezetés...7 Az atkák világa...10 Az atkák taxonómiai helyzete...10 Az atkák aktuális rendszere...11 Az atkák morfológiája...13 Célkitűzés...19 Gyűjtési módszerek...20 Leveleken élő atkák gyűjtése...20 Talajatkák gyűjtése Mintavételi helyek...23 M0 Autópálya M1 autópálya...24 M3 autópálya...25 M5 autópálya...26 M6 autópálya...27 M7 autópálya...27 Megtalált fajok...30 I. Növényeken élő atkák...30 II. Talajban élő atkák...58 III. Parazita atkák Az eredmények értékelése A megtalált fajok A takácsatka és az ál-takácsatka fauna értékelése A leveleken élő ragadozó atka fauna értékelése

6 A talajfauna értékelése Az autópályák és egyes autópálya szakaszok összehasonlítása Köszönetnyilvánítás Irodalom Összegzés Summary A szerzők elérhetősége

7 BEVEZETÉS Az atkák (Acari) a pókszabásúak (Arachnida) egyik legfajgazdagabb osztálya. Jelenleg több mint atkafaj ismert, azonban egyes becslések szerint akár egymillió fajuk is lehetséges, aminek a jelentős része még felfedezésre vár (Walter & Proctor 2013). Ma az atkákkal foglalkozó tudomány, az akarológia intenzíven fejlődő tudományterület, amely azonban még mindig elsődlegesen az alfa-taxonómiai feladatokra koncentrál, évente több száz fajt fedeznek fel és írnak le a világ minden részéről. Mindezek mellett az új molekuláris módszerek is teret kaptak az atkák vizsgálatában, számos tanulmány a morfológiai vizsgálatok mellett már molekuláris adatokkal is kiegészül. Számos kutatás koncentrál a növényvédelmi, állat- és humán egészségügyi szempontból fontos fajokra, csoportokra is. Magyarország atkafaunája egyes csoportokat tekintve jól feltártnak tekinthető. Legjobban a hazai páncélos atka (Oribatida) fauna ismert, több mint 500 faj hazai előfordulásáról van ismeretünk, ezek közül sok az endemikus, csak hazánkban elforduló faj. A másik nagy rend, a nyűgatkák rendje (Mesostigmata) nem sokkal marad el fajszámban, bár a kutatásuk korántsem volt olyan intenzív, mint a páncélos atkáké, azonban több mint 500 hazai fajt ismerünk ebből a rendből is. A növényvédelmi szempontból fontos Eriophyoidea családsorozat kutatottsága igen jelentős, mind a mai napig fedeznek fel és írnak le új fajokat hazánk területéről. A többi atkacso7

8 port esetében ugyanakkor kevés ismeretünk van, kutatottságuk korántsem tekinthető jelentősnek, sőt egyes csoportok kimondottan alulkutatottak. A kutatások elsődlegesen a természetes, gyakran védett területekre koncentráltak, így nemzeti parkjaink atkái jobban ismertek, mint a nem védett, sokszor zavart élőhelyek. Talán Budapest atkafaunája tekinthető jól ismertnek, ahonnan főleg a növényeken élő fajokról vannak ismereteink. Speciális, zavart élőhelynek tekinthetőek a hazai autópálya pihenőhelyek, amelyek a behurcolás és az invázió lehetséges útvonalai és az utóbbi időben széles körű tanulmányok tárgyát képezték. Több állatcsoport (pl. pajzstetvek, ászkarákok, ragadozó atkák) előfordulásairól és elterjedési viszonyairól rendelkezünk már információval, és az elmúlt évek intenzív, több taxonra kiterjedő vizsgálatsorozatának köszönhetően a hazai autópályákat kísérő élőhelyek feltártsága várhatóan a jövőben jelentősen bővülni fog. Korábbi vizsgálatainkban már beszámoltunk az autópályák pihenőhelyein gyűjtött, leveleken élő Phytoseiidae fajokról (Kontschán et al. 2014), és két igen jelentős levéllakó atkacsalád, a takácsatkák (Tetranychidae) és a laposatkák (Tenuipalpidae) előfordulásairól is (Kontschán et al. 2015). Jelen dolgozatunkban az autópálya pihenők sokféle speciális, ám erősen zavart biotópjaiban előforduló atkákat szeretnénk bemutatni, két nagy élőhely típusra koncentrálva, az autópálya pihenők talajában élő atkákra és a pihenőkben található növényeken előforduló atkákra. 8

9 AZ ATKÁK VILÁGA Jelenleg megközelítőleg atkafaj ismert a világ minden részéről. A legszerényebb becslés még egyszer ennyi, eddig még fel nem fedezett fajt feltételez, míg a legbátrabb számítások szerint akár faj is élhet a bolygónkon. A legkorábbi atka fosszíliák már a földtörténet devon korszakából, millió évvel ezelőttről ismertek. Ezek az állatok az Acariformes rendsorozatba tartoznak, míg a Parasitiformes rendsorozat tagjait csak későbbi, kréta kori (145 millió éves) fosszíliákból ismerjük (Walter & Proctor 2013). A Mesostigmata rend tagjai később nagyszámban jelennek meg a különböző korú borostyánokban (Dunlop et al. 2013, 2014). Jelenleg legnagyobb faj- és egyedszámban a talajokból ismertek, de jelentős mennyiségben találhatóak meg édesvizekben és a növények levelein is. Az atkák taxonómiai helyzete Közismert, hogy az állatvilág ma élő legfajgazdagabb és legváltozatosabb csoportja az ízeltlábúak (Arthropoda). Az ízeltlábúakon belül két ősi fejlődési ágat különbözetünk meg, a Mandibulata csoportot, ahova a rákok, a soklábúak és a rovarok tartoznak, illetve a Chelicerata csoportot, ahova az atkák és rokonaik (pókok, skorpiók, álskorpiók, kaszáspókok és társaik) tartoznak. Közös jellemzőjük a végtag eredetű csáprágó (chelicera), amelyhez egyes esetekben (pl. pókok) mé9

10 regmirigy is kapcsolódik. Az atkák közös jellemzője apró méretük, a hatlábú lárva és nyolclábú nimfa és adult stádiumok, valamint a két részre tagolt test (idiosoma és gnathosoma). Abban minden akarológus egyetért, hogy az atkafajok két jól elkülönülő csoportba sorolhatóak. Az egyik az Acariformes (Actinotrichida) megközelítőleg leírt és elnevezett fajjal, a másik a Parasitiformes fajjal. Az atkáknak ez a két ága jelenleg öregrend vagy rendsorozat (superordo) kategóriaként szerepel (Lindquist et al. 2009). A két rendsorozat a légzőnyílások helyzete, a gnathosoma hasi oldalának felépítettsége és a szőrök polarizált fényben mutatott fénytörése alapján különül el. A legfontosabb különbségeket az 1. táblázat mutatja be. Parasitiformes A szőrök nem mutatnak fénytörést polarizált fényben Palpus karommal Tritosternum szabadon áll, látható Lábak csípői szabadon állnak A test elülső részén hiányzik a trichobothrium Acariformes A szőrök fénytörést mutatnak polarizált fényben Palpus karom nélkül Tritosternum hiányzik vagy rejtett Lábak csípői a testhez nőttek A test elülső részén trichobothrium található 1. táblázat. A Parasitiformes és az Acariformes rendsorozatok morfológiai különbségei Az atkák aktuális rendszere Az atkák rendszere nem teljesen kiforrott. A legutóbbi rendszertani felosztást adjuk itt meg (Lindquist et al. 2009), 10

11 amelyben vastaggal jelöltük azokat a taxonokat, amelyeket dolgozatunkban tárgyalunk. Acariformes rendsorozat (superordo) Sarcoptiformes rend (ordo) Endeostigmata alrend Oribatida alrend Enarthronotides Paleosomatides Parhypsomatides Myxomatides Desmonomatides Trombidiformes rend Spherolichida alrend Prostigmata alrend Labidostommatides Eupodides Anystides Eleutherengonides Parasitiformes rendsorozat Opilioacarida rend Holothyrida rend Ixodida rend Mesostigmata rend Sejida alrend Trigynapsida alrend 11

12 Monogynapsida alrend Gamasina Uropodina Az atkák morfológiája Az atkák kistermetű (150 µm 2 cm testhosszúságú) négy pár lábbal rendelkező csáprágós ízeltlábúak. Testükön két fő testrészt lehet elkülöníteni, a szájnyílás körüli régiót (gnathosoma) és a testet (idiosoma), amely másodlagosan osztott lehet. Gnathosoma: A szájnyílás körüli régió, jellegzetes függelékekkel. A két nagy rendsorozat gnathosomája egymástól eltérő. A különbségeket az 1. ábra mutatja. A Parasitiformes rendsorozaton belül a gnathosoma elülső szegélyén két szarv vagy kard alakú oldalsó képlet, a corniculus (vagy többes számban corniculi) figyelhető meg. Ez a képlet az Acariformes rendsorozatnál vagy hiányzik, vagy kesztyű alakú, amit rutellumnak nevezünk. A Parasitiformes rendsorozat gnathosomája összetettebb felépítésű, felülről az episztoma (e) borítja, a corniculusok között látható a páros, egyes esetekben sima, más esetekben pillás, fűrészes vagy rojtos szegélyű internal malae (im). Általában 4 pár hiposztomális szőrt figyelhetünk meg a gnathosoma hasi oldalán, és a középvonalban egy többé-kevésbé mély barázdát, amely körül gyakran pikkelyes képletek láthatóak. A csáprágó általában a gnathosoma fölött ered, alakja változó, sokszor a mozgatható 12

13 és a nem mozgatható ujjon kisebb-nagyobb fogak vannak. Egyes csoportokban a hímeknél lágy, változatos alakú függelékek vannak, amelyeknek a spermaátvitelben van jelentős szerepe. 1. ábra: Az atkák szájnyílás körüli régiója és a hozzá tartozó képletek: a) Parasitiformes atka szájnyílás körüli régiójának hasi nézete [p: palpus, e: episztoma, im: internal malae, c: corniculus], b) tritosternum, c) különböző alakú csáprágók. d) Acariformes atka szájnyílás körüli régiójának hasi nézete [r: rutellum]. Idiosoma: Az atkák idioszomája vagy teste eredendően egységes felépítésű. Egyes csoportokban (pl. páncélosatkák) a test 13

14 másodlagos osztottsága (kettő vagy három részre) is megfigyelhető. Sokszor a háti lemez ketté vagy többfelé osztott, de ez a jelenség nem figyelhető meg a hasi oldalon. A hasi oldal közös jellemzője, hogy itt találhatóak az ivarnyílások és a végbélnyílás. Egyes csoportokban az ivarnyílás a hímeknél a test elülső részén figyelhető meg, de általánosságban a végbélnyíláshoz közel helyezkedik el. Szőrök és szenzillumok: Az atkák teste erősen vagy gyengébben szklerotizált szőrökkel borított. Ezeknek a szőröknek az alakja igen változatos lehet, de az ősibb csoportoknál a nagyszámú (hypertrichous vagy neotrichous) tű-alakú szőr figyelhető meg. A redukált szőrszám egy fejlettebb karakternek tekinthető. Jelentős különbség van a szőrök nevezéktanában a Parasitiformes és az Acariformes rendsorozat tagjai között. Míg a Parasitiformes rendsorozat tagjainál vertikális a szőrök elnevezése, vagyis a számozás hosszanti irányú, és az egyes szőr sorok neve a németből rövidítésükből származik. Az elülső hátpajzson levő szőröket kisbetűkkel, míg a hátulsó pajzson levő szőröket nagybetűkkel jelöljük. Vagyis i, I = Innenhaare (belső szőrök), z, Z = Zwischenharre (közbülső szőrök), s, S = Seitenhaare oldalsó szőrök, r, R = Randhaare (szegélyszőrök). Az angol anyanyelvű akarológusok nem érthető oknál fogva az i és I jelölés helyett, a j és J jelölést használják a középső szőrsor megnevezésére, amely bár az eredeti logikát nem követi, mégis széles körben elterjedt lett. Addig az Acariformes fajoknál horizontális a szőrök elnevezése, vagyis 14

15 egy egykori szelvényen levő szőrök ugyanolyan betűvel jelöltek, első sor a c sor, majd abc sorrendben folytatódik a h sorig (különbségek a 2. ábrán láthatóak). Az atkák szőrei feltételezhetően érzékszőrök, amely a környezet állapotáról közvetítenek információkat. Speciális képződmények a szenzillumok (sensilla), amelyek egyes Acariformes csoportokban figyelhetőek meg. Egy mélyebb kutikuláris üregben erednek és alakjuk jellegzetes (3. ábra). 2. ábra: Az atkák dorzális szőreinek nevezéktana: a-b) horizontális, c-d) vertikális (a és c levéllakó, b-d talajlakó atkák). 15

16 3. ábra: Különböző alakú szőrök (felső sor) és szenzillumok (alsó sor) az atkákon. Lábak: Az atkák lábai a pókszabásúakhoz hasonlóan hat ízből állnak (coxa, trochanter, femur, genu, tibia, tarsus), amelyből a coxa vagy csípő az állat testéhez nő az Acariformes atkáknál. Egyes esetekben a tarsus osztott is lehet. A tarsus végén egy, kettő vagy három karom figyelhető meg. Speciálisan alkalmazkodott csoportoknál (pl. növényi és állati ektoparaziták) a karom eltűnt és helyette más képletek vannak (4. ábra). A lábak mindig szőrözöttek, az Acariformes rendnél kétféle szőrtípussal, míg a Parasitiformes taxon fajainál ez nem figyelhető meg. 16

17 4. ábra: Az atkák lábai: a) Uropodina láb (c: coxa, tr: trochanter, f: femur, g: genu, ti: tibia, ta: tarsus), b) Tetranychidae láb, c) Prostigmata (Tetranychidae) tarsus, d) Oribatida tarsus, e) Astigmata tarsus, f) Mesostigmata tarsus. 17

18 CÉLKITŰZÉS Az autópályák az idegenhonos fajok behurcolásának és inváziójának lehetséges útvonalai, amelyek az utóbbi időben széles körű tanulmányok tárgyát képezték. Több állatcsoport (pl. pajzstetvek, ászkarákok, ragadozó atkák) előfordulásairól és elterjedési viszonyairól rendelkezünk már információval (Kontschán et al. 2014, Kozár 2009, Kozár et al. 2012, 2013, Vona-Túri et al. 2013), és az elmúlt évek intenzív, több taxonra is kiterjedő vizsgálatsorozatnak köszönhetően a hazai autópályákat kísérő élőhelyek feltártsága várhatóan a jövőben jelentősen bővülni fog. Jelen dolgozatunk célja a talajban és a növényeken élő atkák vizsgálata, azaz annak megállapítása, hogy milyen fajok fordulnak elő ezeken a speciális élőhelyeken, illetve, hogy az autópálya pihenők környezetében megtalálható élőhelytípusok hatnak-e a pihenőhelyek atka faunájának kialakulására. 18

19 GYŰJTÉSI MÓDSZEREK A talajban, illetve a növényeken élő atkák felmérése más-más gyűjtési módot igényel, amely során más taxonómiai helyzetű és ökológiai igényű fajokkal találkozhatunk. Leveleken élő atkák gyűjtése A vizsgálatokhoz 2012 és 2014 között a hazai autópálya pihenőkben évi két alkalommal különböző növényekről leveleket gyűjtöttünk, majd laboratóriumba szállítás után mikroszkóp alatt leválogattunk róluk az atkákat. A nyitvatermőkről és a fűfélékről fehér tálcára kopogtatva gyűjtöttük be az állatokat, amelyeket közvetlenül ezután a helyszínen etil-alkoholba helyeztünk. A két módszerrel begyűjtött atkákat tejsavval világosítottuk, majd Kaiser-féle folyadékba helyezve konzerváltuk. Talajatkák gyűjtése A talajatkák gyűjtése során avart és/vagy talajt gyűjtöttünk nejlonzacskóba (kb. 2 liter térfogatot), majd a talajmintákat az MTA ATK Növényvédelmi Intézetében vagy a Magyar Természettudományi Múzeum Talajzoológiai Gyűjteményében futattuk ki. A módszer lényege, hogy a fokozatosan kiszáradó talaj, moha vagy avar felső rétegéből, egyre mélyebbre húzódnak az állatok. A terepen nejlonzacskóba gyűjtött, felcé- 19

20 dulázott anyagot papír- vagy fémtölcséres futtatóra helyeztük. A futtató több részből áll. A tölcsér felső részén egy fémháló található (kb cm2 lyukbőséggel), erre a hálóra kerül a begyűjtött anyag. A tölcsér alján 75%-os etil-alkohollal töltött üvegbe hullanak a kiszáradás elől egyre mélyebbre húzódó állatok. A módszer nagy faj- és egyedszámban történő gyűjtetésre alkalmas, egységnyi minták esetén mennyiségi összehasonlításokra is alkalmas. A kifuttatott minta ugyanakkor nagy mennyiségben tartalmazhat talaj- és kavics szemcséket, amelyeket sózással távolítottunk el. A mintákat telített sóoldatokat tartalmazó magas üveghengerekbe öntöttük. A minta néhány perc alatt két részre vált, az oldat felszínén úszó könnyebb fajsúlyú szerves anyagra (amely tartalmazza a vizsgálni kívánt fajokat) és az oldat aljára lesüllyedt talaj, homok és kavics szemcséket. A felülúszót óvatosan egy molnárszita hálóra öntöttük, csapvízzel átmostuk, majd 75%os etil-alkohollal konzerváltuk. A begyűjtött mintákból kifuttatott, kisózott tiszta anyag már csak az állatokat tartalmazta. Természetesen nem csak az atkákat, hanem más csoportok (ugróvillások, bogarak, ászkák, ikerszelvényesek, álskorpiók és társaik) tagjait is megtalálhatjuk benne. Ebből az alkoholos mintából preparáló mikroszkóp alatt válogatjuk ki a vizsgálni kívánt csoportokat. A vastagabb, nagyobb atkákat félig nyitott tárgylemez segítségével tanulmányoztuk. Erre mélyített tárgylemezeket használtunk, amelyek mélyített részébe tejsavat cseppentet- 20

21 tünk és félig lefedtük fedőlemezzel. Így az állatot egy ecset vagy tű segítségével a megfelelő pozícióba tudtuk forgatni. Pár napos tejsavas kezelés után az állatok a vizsgálathoz megfelelően áttetszőek lettek és a mélyített tárgylemezen jól vizsgálhatóak. A meghatározott állatokat ezután apró, 75%os etil-alkohollal töltött fiolába helyeztük. 21

22 MINTAVÉTELI HELYEK Az autópálya pihenőhelyek, illetve a mintavételi helyek ökológiai adottságai igen változatosak. Jelen munkánkban csupán a budapesti kiinduláspontoktól való távolságukat és a környezetükben jellemző élőhely-típusokat mutatjuk be, illetve egy országos térképen ábrázoljuk elhelyezkedésüket (5. ábra). A mintavételi helyek részletesebb bemutatása VonaTúri et al. (2013) és Kozár et al. (2013) munkáiban található. M0 Autópálya Bemutatása Budapest körül húzódó autópálya, között készült el a nyugati és a déli szektor, 2005-ig a keleti és az északi szektor. 79 km hosszú, nagyobb részében 2 3 sávos. Az M0 nem autópálya, hanem autóút, de a pihenő helyek kialakításában és a pálya kezelését tekintve (kaszálás, vadkerítés, növények telepítése) az autópályákra jellemző hatásoknak van kitéve. Vizsgált megállói SOS-telefon: 0. km, nem pihenőhely, hanem az úttal körülzárt zöldsziget, környező élőhely: urbán. Annahegy: 6. km, Anna-hegy pihenőhely (külső kör), környező élőhely: gyü- 22

23 mölcsös. Csepel: 18. km, Csepel pihenőhely (külső kör), környező élőhely: urbán. Alacska: 37. km, Alacska pihenőhely (külső kör), környező élőhely: rét (birkalegelő). Ferihegy: 45. km, M0 szegélyzóna, de nem pihenőhely (város felőli belső oldal), környező élőhely: rét. Dunakeszi: 78. km, M0 szegélyzóna, de nem pihenőhely (belső oldal), környező élőhely: nyaras-akácos. M1 autópálya Bemutatása Az M1 autópálya Bécset köti össze Budapesttel, E60 transzeurópai út egyik szakasza. Hegyeshalom után az osztrák A4-es autópályához csatlakozik ben kezdték el építeni, az utolsó szakasza az 1990-es évek közepén épült Győr és az osztrák határ közötti. 23

24 Vizsgált megállói Zsámbék: 28. km, Zsámbéki pihenő (déli oldal), környező élőhely: szántó. Óbarok: 43. km, Óbarok pihenő (északi oldal), környező élőhely: erdő. Turul: 57. km, Turul pihenő (északi oldal), környező élőhely: kiskertek. Bábolna (Concó): 93. km, Bábolna (Concó) pihenő (északi oldal), környező élőhely: szántó. Arrabona: 119. km, Arrabona pihenő (déli oldal), környező élőhely: szántó. Moson: 162. km, Mosoni pihenő (északi oldal), környező élőhely: szántó. M3 autópálya Bemutatása Az M3-as autópálya keleti irányú, Nyíregyházával és Vásárosnaménnyel köti össze Budapestet, része az V. számmal megjelölt Velence Trieszt Ljubljana Maribor Budapest Ungvár Lviv Kijev irányú páneurópai közlekedési folyosónak. Budapest és Vásárosnamény között üzemel 2 2 forgalmi sávval és 1 1 leállósávval. Fontos leágazásai az M30-as Miskolc, illetve az M35-ös Debrecen felé. Az első szakaszát 1978-ban adták át, majd 1983-ig Gyöngyösig ért el. A Gyöngyös utáni szakaszt csak a 2000-es évektől építették. 24

25 Vizsgált megállói Szilas: 12. km, Szilas pihenő (déli oldal), környező élőhely: urbán. Kisbag: 36. km, Kisbag pihenő (déli oldal), környező élőhely: erdő. Ecséd: 66. km, Ecséd pihenő (északi oldal), környező élőhely: gyümölcsös. Rekettyés: 106. km, Rekettyés pihenő (északi oldal), környező élőhely: szántó. Gelej: 142. km, Gelej pihenő (északi oldal), környező élőhely: szántó. Polgár: 171. km, Polgár pihenő (északi oldal), környező élőhely: szántó. Hajdúnánás: 206. km, Hajdúnánási pihenő (északi oldal), környező élőhely: szántó. Nyíregyháza: 229. km, Nyíregyházi pihenő (déli oldal), környező élőhely: szántó. M5 autópálya Bemutatása Az M5 autópálya Budapestről délkelet felé halad, Kecskemétet, Szegedet és a röszkei határátkelőt kapcsolja össze a fővárossal. Az 1980-as években kezdték építeni, 1990-ig Kecskemétig ért el, a szerb határt azonban csak később, 2006-ban érte el. Vizsgált megállói Inárcs: 37. km, Inárcs pihenő (keleti oldal), környező élőhely: homoki gyep. Örkény: km, Örkény pihenő (keleti oldal), környező élőhely: akácos. Kecskemét: 91. km, Kecskemét pihe25

26 nő (keleti oldal), környező élőhely: szántó. Petőfiszállás: 121. km, Petőfiszállás pihenő (keleti oldal), környező élőhely: szántó. Szatymaz: 150. km, Szatymaz pihenő (keleti oldal), környező élőhely: rét. Röszke: 174. km, Röszke pihenő határátkelő (keleti oldal), környező élőhely: homoki gyep. M6 autópálya Bemutatása Az M6-os autópálya a Duna jobboldalán déli irányban haladva kapcsolja össze Budapestet és Pécset. A legújabb hazai autópálya első szakaszait 2006-ban adták át és az utolsó szakasz átadására 2014-ben került sor. Hossza 193 km. Vizsgált megállói Fácános: 40. km, Fácános pihenő, környező élőhely: szántó. Dunaföldvár: 92. km, Dunaföldvári pihenő, környező élőhely: szántó. Paks: 108. km, Paksi pihenő, környező élőhely: szántó. Szentgyörgyi: 120. km, Szentgyörgyi pihenő, környező élőhely: szántó. Sárköz: 155. km, Sárközi pihenő, környező élőhely: szántó. 26

27 M7 autópálya Bemutatása Az M7-es autópálya délnyugat felé haladva Budapestet köti össze Letenyével. Az M7-es autópálya Letenyétől nyugatra a 232. kilométerszelvénynél kettéágazik, az M7-es ágon a horvát, míg az M70-es ágon a szlovén határig tart ben helyezték forgalomba az első szakaszt, majd 1971-re ért el Zamárdi-ig. A további szakaszok csak a 2000-es évek után készültek el. Vizsgált megállói Budaörs: 10. km, bevásárlóközpontok (déli oldal), környező élőhely: urbán. Velence: 45. km, Velence pihenő (északi oldal), környező élőhely: kiskertek. Törek: 108. km, Töreki pihenő (déli oldal), környező élőhely: szántó. Táska: 156. km, Táska pihenő (déli oldal), környező élőhely: rét. Szegerdő: 177. km, Szegerdő pihenő (déli oldal), környező élőhely: szántó. Sormás: 215 km. Sormás pihenő (déli oldal), környező élőhely: rét. Letenye: 232 km, Letenye, határátkelőhely, környező élőhely: erdő. 27

28 5. ábra: Mintavételi helyek a hazai autópályákon 28

29 MEGTALÁLT FAJOK I. Növényeken élő atkák 1. Takácsatkák (Tetranychidae család) Rövid jellemzés (6. ábra): Lágy, puha, gyengén szklerotizált atkák. Testük háti oldalán gyakran egy kutikula mélyedéssel válik el a proterosoma és az opisthosoma. A proterosomán három vagy négy pár szőr található. Az opisthosoma (vagy hysterosoma) háti szőreinek száma 9 10 pár. A háti szőrök alakja sima tű-alakú vagy pillás lehet. Két pár szemük van. Az összes láb lábfején (tarsus) duplex szőrök találhatóak (dx). A lábak végén vagy fésű alakú függelék vagy hosszú T-alakú szőrök vannak. A csáprágó speciális szívó szervvé módosult (stylet), amely sok esetben kinyúlik a preparált állatból. A peritréma leggyakrabban kampó alakú, de más forma is előfordulhat. A nőstény teste kerekded, a hím hátulsó része Valakú (7. ábra). A hím párzó szerve változatos formájú lehet, amely azonban csak oldalnézetben látható. A Tetranychidae Donnadieu, 1875 családon belül két alcsalád (Tetranychinae Berlese, 1913 és Bryobiinae Berlese, 1913) ismert, e kettő közötti fő különbség, hogy a Tetranychinae alcsaládban a lábak végén a karom (ha van) nem visel fésű alakú függeléket és két pár anális szőr található a nőstényeknél, míg a Bryobii- 29

30 nae alcsaládban a fésű alakú függelék a karmon megtalálható, illetve a nőstényeknél az anális szőrök száma három pár. 6. ábra: Takácsatkák (Tetranychidae család): a) háti nézet, a háti szőrök megjelölésével, b) első láb lábfej oldalnézet, c) első láb lábfej oldalnézet, d) első láb lábfej háti nézet, e) peritréma. 30

31 7. ábra: Takácsatkák (Tetranychidae család) ivari dimorfizmusa: a) nőstény háti nézet, b) anális és ivari régió hasi nézete a nősténynél, c) hím háti nézet, d) anális és ivari régió hasi nézete a hímnél. Gazdasági jelentőségük és ökológiai jellegük: A takácsatkák világszerte elterjedt növényparazita atkák, gazdasági jelentőségük igen jelentős. Kiemelt gazdasági hatásuk ellenére Ausztráliával és Észak-Amerikával szemben Európában alulkuta- 31

32 tottnak tekinthetőek, számos fajra csak most figyelnek fel, és hiányzik egy összefoglaló munka az európai fajokról. AZ AUTÓPÁLYA PIHENŐKBEN MEGTALÁLT FAJOK Bryobia rubrioculus (Scheuten, 1857) (8c. ábra) Előfordulás. M3 Ecséd, cseresznyéről. Megjegyzés. Gyakori, közönségesnek tekinthető takácsatka faj. Bryobia lagodechiana Reck, 1953 (8a-b. ábra) Előfordulás. M7 Törek, fűfélékről. M7 Velence, fűfélékről. Megjegyzés. Ritkának tekinthető fűféléken élő takácsatka faj, amely hazai első közlése Bozai (1970) határozókulcsában található. Később Ripka (1998b) és Kontschán (2014) gyűjtötte újra. Nagyon hasonlít a következő fajra (B. vasiljevi (Reck, 1953). Azonban a B. lagodechiana fajnak két dorzális szőr található az első láb térdén, míg ugyanitt négy dorzális szőr figyelhető meg a B. vasiljevi fajnál. 32

33 8. ábra: Bryobia fajok az autópályáról: a) Bryobia lagodechiana Reck, 1953 dorzális nézete, b) anterior nyúlványa, c) Bryobia rubrioculus (Scheuten, 1857) anterior nyúlványa. Bryobia vasiljevi (Reck, 1953) Előfordulás. M3 Kisbag, fűfélékről. M5 Kecskemét, fűfélékről. Megjegyzés. Ritkának tekinthető, fűféléken élő takácsatka faj, amely hazai első közlése szintén Bozai (1970) határozókulcsában található. Bryobia praetiosa C. L. Koch, 1836 Előfordulás. M1 Turul, fűfélékről. M5 Letenye, fűfélékről. 33

34 Megjegyzés. Gyakori, közönségesnek tekinthető takácsatka faj. Petrobia latens (Müller, 1776) (9. ábra) Megjegyzés. Korábban Kontschán & Kiss (2013) közölte ezt a fajt az M6 autópálya Geresd pihenőjéből. Azóta az autópályákról nem került újra elő, bár máshonnan gyűjtötték (Kontschán 2014). Amphitetranychus viennensis (Zacher, 1920) (10. ábra) Előfordulás. M0 SOS, nyárról. M0 Csepel, nyárról. M3 Szilas, kőrisről. Megjegyzés. Nagyon gyakori hazai takácsatka faj, amely a labirintus alakú peritrémájáról könnyen felismerhető. Oligonychus ununguis (Jacobi, 1905) Előfordulás. M1 Zsámbék, tujáról. Megjegyzés. Gyakori, közönségesnek tekinthető takácsatka faj. 34

35 9. ábra: Petrobia latens (Müller, 1776) háti nézete. 10. ábra: Amphitetranychus viennensis (Zacher, 1920) háti nézete 35

36 Tetranycopsis sp. (11. ábra) Megjegyzés. Egy nőstény egyed került elő az M1 autópálya Turul megállójából, fűfélékről. Később a Vértes hegység több pontján sikerült nimfáit gyűjteni. Átmeneti karakterekkel rendelkezik a Tetranycopsis cerasi Strunkova, 1969 és a T. matikashviliae Reck, 1953 fajok között, további egyedek gyűjtése szükséges a pontos azonosításhoz. A hazai Tetranycopsis fajoktól könnyű elkülöníteni, mert csak ennél a fajnál láthatóak egyforma hosszúságú háti szőrök. 11. ábra: Az ismeretlen Tetranycopsis sp. nőstény háti nézete 36

37 Tetranycopsis horridus (Canestrini & Fanzago, 1876) (12. ábra) Előfordulás. M0 SOS, mogyoróról. M1 Bábolna, mogyoróról. M1 Bábolna, mogyoróról. M5 Kecskemét, mogyoróról. M5 Örkény, mogyoróról. 12. ábra: Tetranycopsis horridus (Canestrini & Fanzago, 1876) habitusa 37

38 Megjegyzés. Hazánk területén gyakori, mogyorón élő takácsatka faj. Megfigyelhető kártétele ritka, olyankor a levelek teljes barnulása látható. Tetranychus turkestani (Ugarov & Nikolskii, 1937) Előfordulás. M1 Turul, fűfélékről. Megjegyzés. Gyakori kártevő faj, amelyet könnyű összetéveszteni a Tetranychus urticae Koch, 1836 fajjal. Platytetranychus thujae (McGregor, 1950) (13. ábra) Előfordulás. M0 Alacska, tujáról. M0 Annahegy, tujáról. M1 Óbarok, Biota-ról. M1 Turul, Biota-ról. M7 Budaörs, Biota-ról. M7 Budaörs, tujáról. Megjegyzés. Magyarország, sőt Európa területéről először kimutatott takácsatka faj. Amely feltételezhetően a tápnövényekkel (Thuja és Biota fajok) lett behurcolva. Rövid bemutatás. Zöldes-sárga színű takácsatka, amelynek dorzális szőrei rövidek, nem érik el a következő szőr eredési pontját. A háti szőrök az alapi résztől kezdődően pillásak. A hasi szőrök simák. A lábak szőrei finoman pillásak, a lábak nem feltűnően hosszúak. A hím párzó szerve elkeskenyedő, cső-alakú, egyenes, nem kanyarodó. Egyedi kinézete miatt más hazai fajjal nem téveszthető össze. 38

39 13. ábra: Platytetranychus thujae (McGregor, 1950) a) nőstény háti nézete, b) hím háti nézete, c) nőstény végbélnyílás környéki régió, d) hím végbélnyílás környéki régió, e) első láb tarsus, f) hím párzó szerve. 39

40 2. Ál-takácsatkák vagy laposatkák (Tenuipalpidae család) Rövid bemutatás (14. ábra): Lágy, puha, gyengén szklerotizált, lapított testű atkák. Testük két elkülönült részre osztható a dorzális oldalon. A proterosomán három pár szőr található. Az opisthosoma (vagy hysterosoma) háti szőrei száma változó, felülete az egyes taxonokra jellemző lehet. Egyes csoportok kaudális része elkeskenyedhet, illetve az elülső szegélyen páros szarv alakú nyúlvány lehet. A háti szőrök alakja sima tűalakú, levélalakú vagy pillás lehet. A lábak lábfején duplex szőrök nincsenek, a palpus 3 vagy 4 tagú lehet. Gazdasági jelentőségük és ökológiai jellegük: Az ál-takácsatkák szintén világszerte elterjedt növényparazita atkák, gazdasági jelentőségük nagy, elsődlegesen a meleg égövi országokban okoznak kiemelt problémát. Gazdasági hatásuk ellenére Ausztráliával és Észak-Amerikával szemben Európában ez a csoport is alulkutatottnak tekinthető, számos fajra csak az utóbbi időkben figyeltek fel, és hiányzik egy összefoglaló munka az európai fajokról. 40

41 14. ábra: Ál-takácsatkák vagy laposatkák (Tenuipalpidae család): háti morfológia két különböző fajon. AZ AUTÓPÁLYA PIHENŐKBEN MEGTALÁLT FAJOK Brevipalpus lewisi (McGregor, 1949) (15a. ábra) Előfordulás. M0 Ferihegy, vadszőlőről. Megjegyzés. Szőlőn és vadszőlőn előforduló, gyakori faj. Cenopalpus pulcher (Canestrini & Fanzago, 1876) (15b. ábra) Előfordulás. M1 Újbarok, almáról. M3 Kisbag, galagonyáról. M3 Ecséd, cseresznyéről. M3 Ecséd, berkenyéről. M5 Inárcs, 41

42 galagonyáról. M5 Inárcs, berkenyéről. M5 Szeged, fűzről. M7 Velence, hársról. Megjegyzés. Hazánkban gyakori, főleg almaféléken élő faj. Sok esetben nagy egyedszámban fordul elő a növények leveleinek fonákján. Pentamerismus oregonensis McGregor, 1949 Előfordulás. M1 Turul, tujáról. M5 Örkény, borókáról. Megjegyzés. Hazánkban nyitvatermőkön gyakori faj. Pentamerismus juniperi (Reck, 1951) (15c. ábra) Előfordulás. M5 Ecséd, borókáról. Megjegyzés. Hazánkban nyitvatermőkön gyakori faj. Nagyon hasonlít az előző fajhoz, azonban nyolc laterális szőr található a P. juniperi fajnál, míg hét laterális szőr van a P. oregonensis faj esetében. 42

43 15. ábra: Ál-takácsatkák az autópálya pihenőkből: a) Brevipalpus lewisi (McGregor, 1949), b) Cenopalpus pulcher (Canestrini & Fanzago, 1876), c) Pentamerismus juniperi (Reck, 1951) 43

44 3. Ragadozóatkák (Phytoseiidae család) Rövid bemutatás (16. ábra): A Phytoseiidae család tagjai a Mesostigmata rendbe tartoznak. Javarészt világos, fehéres színű atkák, melyek hosszú lábaikkal gyorsan mozognak a levélen. A háti lemezük egységes, a háti lemez szőrei gyakran simák, tűalakúak, ritkábban pillásak, fűrészesek. A háti szőrök száma a többi Mesostigmata rendbe tartozó taxonhoz képest redukálódott, az egyes szőrök jelenléte/hiánya faji bélyeg. Az r/r sor szőrei alig megfigyelhetőek, a J sor szőrei is nagyon hiányosak. A ventrális oldalon az anális lemez alakja változatos, a rajta levő szőrök száma és pozíciója taxonfüggő. A csáprágó ollós, nagy és erősen fogazott, a fogak száma fajfüggő. A spermatheca alakja lant vagy kehely alakú, változatos és fajra jellemző. Gazdasági jelentőségük és ökológiai jellegük: A Phytoseiidae család fajai jól ismert ragadozói a növénykártevő atka- (takácsatka és ál-takácsatka) és rovarfajoknak (pl. tripszek). Számos fajuk a biológiai védekezés lehetséges eszközeként jelentős, ezek a fajok kereskedelmi forgalomban is hozzáférhetőek. A hazai fajok száma az intenzív kutatások miatt évről-évre emelkedik. A hazai fajok adatait Ripka (2006) foglalta össze, azonban az intenzív kutatásoknak köszönhetően a hazai fajok száma évről évre nő. 44

45 Megjegyzés: A ragadozó atkák adatai Kontschán et al. (2013) cikkében találhatóak meg először, itt a kötet összefoglaló jellege miatt az adatokat újra megadjuk, immár magyarul. 16. ábra: A ragadozó atkák (Phytoseiidae) morfológiája. a) háti nézet a szőrök neveivel, b) anális régió a szőrök neveivel, c) spermatheca. 45

46 AZ AUTÓPÁLYA PIHENŐKBEN MEGTALÁLT FAJOK Phytoseius macropilis (Banks, 1909) (17a. ábra) Előfordulás. M1 Moson, kőrisről. M1 Zsámbék, juharról. M3 Rekettyés, hársról. M3 Gelej, mogyoróról. M5 Kisbag, gyertyánról. M5 Röszke, hársról. Megjegyzés. Kozmopolita faj, amely egész Európában előfordul. Phytoseius juvenis Wainstein & Arutunjan, 1970 Előfordulás. M1 Arrabona, fűzről. Megjegyzés. Franciaországtól Kazahsztánig ismert elterjedésű faj. Amblyseius andersoni (Chant, 1957) (17b. ábra) Előfordulás. M0 Dunakeszi, juharról. Megjegyzés. Holarktikus elterjedésű faj. Kampimodromus aberrans (Oudemans, 1930) (17c. ábra) Előfordulás. M0 SOS, juharról. M0 Annahegy, juharról. M1 Zsámbék, almáról. M3 Kisbag, hársról. M5 Lajosmizse, hársról. M5 Röszke, hársról. M7 Táska, juharról. Megjegyzés. Európában gyakori faj, amely ritkán Észak-Afrikában és Észak-Amerikában is előfordul. 46

47 17. ábra: Phytoseiidae fajok az autópálya pihenőkből. a) Phytoseius macropilis (Banks, 1909), b) Amblyseius andersoni (Chant, 1957), c) Kampimodromus aberrans (Oudemans, 1930). 47

48 Kampimodromus corylosus Kolodochka, 2003 Előfordulás. M0 0km, mogyoróról. M5 Kecskemét, mogyoróról. M5 Örkény, mogyoróról. M7 Sormás, mogyoróról. Megjegyzés. Gyakori, elsődlegesen mediterrán elterjedésű faj (Cargnus et al. 2012), amelyet néhány éve mutattak ki először hazánkból (Ripka & Szabó 2010). Euseius finlandicus (Oudemans, 1915) (19a. ábra) Előfordulás. M0 Annahegy, ismeretlen növényről. M0 Csepel, kőrisről. M0 Csepel, ostorfáról. M0 Dunakeszi, juharról. M0 SOS, tölgyről. M0 SOS, juharról. M1 Arrabona, hársról. M1 Bábolna, gyertyánról. M1 Bábolna, somról. M1 Zsámbék, hársról. M3 Rekettyés, hársról. M3 Szilas, kőrisről. M3 Kisbag, gyertyánról. M3 Nyíregyháza, tölgyről. M3 Polgár, juharról. M3 Polgár, eperfáról. M3 Rekettyés, ismeretlen növényről. M3 Rekettyés, tölgyről. M5 Kecskemét, hársról. M5 Kecskemét, nyírről. M5 Kecskemét, szilről. M5 Örkény, ismeretlen növényről. M5 Örkény, gyertyánról. M5, Petőfiszállás, madárcseresznyéről. M6 Fácános, gyertyánról. M7 Budaörs, madárcseresznyéről. M7 Szegerdő, gyertyánról. M7 Törek, juharról. M7 Velence, eperfáról. M7, Velence hársról. Megjegyzés. Nagyon gyakori, holarktikus faj, amelynek azonban Nicaraguából, Mexikóból és Indonéziából is van adata. 48

49 18. ábra: Phytoseiidae fajok az autópálya pihenőkből. a) Neoseiulella aceri (Collyer, 1957) háti nézete-, b) ventrális lemeze, c) Paraseiulus triporus (Chant & Yoshida-Shaul, 1982) háti nézete, d) ventrális lemeze. 49

50 Neoseiulella formosa (Wainstein, 1958) Előfordulás. M1 Bábolna, mogyoróról. M3 Kisbag, hársról. Megjegyzés. Kelet-európai elterjedésű faj. Paraseiulus triporus (Chant & Yoshida-Shaul, 1982) (18c-d. ábra) Előfordulás. M0 Annahegy, ismeretlen növényről. Megjegyzés. Észak-Amerikában és Európában elterjedt faj. Neoseiulella aceri (Collyer, 1957) (18a-b. ábra) Előfordulás. M0 Alacska, hársról. M0 Annahegy, ismeretlen növényről. M1 Arrabona, hársról. M1 Arrabona, juharról. M3 Kisbag, juharról. M3 Rekettyés, szederről. Megjegyzés. Észak-Amerikában és Európában elterjedt faj. Typhloseiulus peculiaris (Kolodochka, 1980) (19b. ábra) Előfordulás. M1 Óbarok, tölgyről. Megjegyzés. Moldovából és Iránból ismert faj (Faraji et al. 2007), amelyet hazánkban az autópályák kutatása során találtunk meg először (Kontschán et al. 2013). Typhlodromus (Anthoseius) recki Wainstein, 1958 Előfordulás. M1 Óbarok, szilről. M3 Kisbag, gyertyánról. M6 Fácános, juharról. M6 Sárköz, mogyoróról. Megjegyzés. A Közel-Keletről és Európából ismert faj. 50

51 19. ábra: Phytoseiidae fajok az autópálya pihenőkből. a-b) Euseius finlandicus (Oudemans, 1915), c-d) Typhloseiulus peculiaris (Kolodochka, 1980) 51

52 Typhlodromus (Anthoseius) intercalaris Livshitz & Kuznetsov, 1972 Előfordulás. M1 Óbarok, szilről. Megjegyzés. Franciaországból, Görögországból, Olaszországból és Magyarországról ismert faj. Typhlodromus (Typhlodromus) corticis Herbert, 1958 Előfordulás. M5 Petőfiszállás, juharról. Megjegyzés. Ritka faj, amely széles elterjedéssel rendelkezik. Kanada, Kína, Olaszország, Oroszország és Magyarország területeiről ismerjük. Typhlodromus (Typhlodromus) pyri Scheuten, 1857 Előfordulás. M7 Táska, hársról. Megjegyzés. Európából, a Közel-Keletről, Észak-Amerikából, Ausztráliából és Új-Zélandról ismerjük. Typhlodromus (Typhlodromus) tiliae Oudemans, 1929 Előfordulás. M0 Alacska, hársról. M1 Óbarok, gyertyánról. M5 Örkény, gyertyánról. M7 Budaörs, ismeretlen növényről. Megjegyzés. Holarktikus faj. 52

53 4. Cheyletidae család Rövid bemutatás (20. ábra): A Cheyletidae család tagjai a Prostigmata alrendbe tartoznak. Testük zömök, kifejlett állapotban a háti oldalon két háti lemez figyelhető meg. A palpus robosztus, rajta erős karom és pillás karom alakú képlet látható. A háti oldalon sokszor speciális alakú szőrök (legyező, bot stb.) vannak. A gnathosoma is jelentősen megvastagodott. Gazdasági jelentőségük és ökológiai jellegük: A család legtöbb faja madár- és emlősparazita, azonban néhány fajuk szabadon élő, növényeken és a talajban figyelhetőek meg, ahol más ízeltlábúakkal, így atkákkal (a növényeken pl. takácsatkákkal), ugróvillásokkal táplálkoznak. AZ AUTÓPÁLYA-PIHENŐKBEN MEGTALÁLT FAJ Cheyletia flabellifera Michael, 1878 (20. ábra) Előfordulás. M6 Dunaföldvár, fenyőről. Megjegyzés. Hazánkban növényeken gyakran előforduló faj. A vizsgálatok során csupán egyetlen nimfa stádiumú egyede került elő. 53

54 20. ábra: Cheyletia flabellifera Michael, 1878 háti nézete. 54

55 5. Egyéb, leveleken talált atkák Megjegyzés: Számos levélen élő atka taxont (pl. Tydeoidea, Acaroidea stb.) nem dolgoztunk fel, de néhány fajt azonosítottunk. Ezen fajok adatait adjuk közre most. TROMBIDIFORMES REND Tydeidae Kramer, 1877 Tydeus goetzi Schruft, 1972 Előfordulás. M5 Petőfiszállás. Megjegyzés. Egy ismeretlen növény levelén találtuk pár egyedét. SARCOPTIFORMES REND Astigmatina alrend Acaridae Latreille, 1802 Tyrophagus lini Oudemans, 1904 Előfordulás. M1 Moson, ismeretlen növényről. Oribatida alrend Lucoppia burrowsi (Michael, 1890) (51b. ábra) 55

56 Előfordulás. M3 Gelej, ismeretlen növényről. M5 Letenye, ismeretlen növényről. Megjegyzés. Holarktikus elterjedésű faj, avarban gyakori, de növények levelén is előfordult. II. Talajban élő atkák 1. Nyűgatkák (Mesostigmata rend) Rövid bemutatás (21. ábra): Az atkák egyik legfajgazdagabb rendje, hazánkból eddig több mint 500 elsősorban talajban, kisebb részben avarban, mohában, fészkekben, ürülékben és egyéb hasonló élőhelyeken előforduló fajt mutattak eddig ki. Morfológiájuk változatos, közös jellemzőjük a gnathosoma ventrális oldalán levő négy pár szőr, és a hasi oldalon a 2. és 3. vagy a 3. és a 4. lábak csípői között levő légzőnyílás, amihez mindig hosszú peritréma csatlakozik. A háti lemez lehet egységes, vagy ketté osztott, egyes ősibb csoportoknál azonban számos apró pajzsocska is megfigyelhető a háti oldalon. A ventrális oldal is változatos. A hím ivarnyílása a 3. vagy a 4. lábak csípői között lehet, de elhelyezkedhet a mell lemez elülső szélénél is. A nőstény ivarnyílását változatos alakú ivarlemez boríthatja. A hasi lemez összenőhet az anális lemezzel vagy a mell lemezzel is, azonban az is előfordul, hogy hiányzik. A csáprágó általában jól fejlett, ollós és erősen fogazott. 56

57 Gazdasági jelentőségük és ökológiai jellegük: A legtöbb ide tartozó faj gyorsmozgású ragadozó, amelyek főleg más atkákkal, rovarlárvákkal vagy fonálférgekkel táplálkoznak. Több fajuk elsődlegesen mikroszkopikus gombák fonalait fogyasztja. Sok fajuk más ízeltlábú fajokkal kapcsoltan, azoknak a testén, lárváján vagy járataiban él. 21. ábra: Egy Mesostigmata atka ventrális morfológiája (Kontschán és Ujvári (2013) után). 57

58 AZ AUTÓPÁLYA PIHENŐKBEN MEGTALÁLT FAJOK I. Gamasina 1. család: Eviphididae Berlese, 1913 Alliphis halleri (G. and R. Canestrini, 1881) (22. ábra) Előfordulás. M1 Bábolna, M3 Nyíregyháza, M3 Kisbag, M5 Kecskemét, M5 Röszke, M7 Szegerdő, M7 Táska. Megjegyzés. Faunára új faj, mezőgazdasági területeken is gyakori. 21. ábra: Alliphis halleri (G. and R. Canestrini, 1881) hasi nézete 58

59 2. család: Macrochelidae Graf Vitzthum, 1930 Macrocheles recki (Bregetova & Koroleva, 1960) Előfordulás. M0 Anna-hegy, M0 Ferihegy, M3 Ecséd, M7 Budaörs, M7 Velence, M7 Törek, M7 Letenye. Megjegyzés. Ritka talajlakó faj. Macrocheles penicilliger (Berlese, 1904) Előfordulás. M0 Anna-hegy. Megjegyzés. Elsődlegesen madárfészkekben előforduló faj, amely ritkán talajban is megtalálható. Macrocheles matrius (Hull, 1925) Előfordulás. M3 Polgár, M3 Ecséd, M3 Kisbag. Megjegyzés. Talajban ritkábban, inkább fészkekben és ürülékben előforduló faj. Geholaspis hortorum (Berlese, 1904) (22. ábra) Előfordulás. M7 Letenye. Megjegyzés. Talajban, hangyafészekben, mohában előforduló faj. 59

60 22. ábra: Geholaspis hortorum (Berlese, 1904) háti nézete 3. család: Hypoaspidae v. Vitzthum, 1941 Hypoaspis aculeifer (Canestrini, 1883) (23. ábra) Előfordulás. M0 Annahegy, M0 Ferihegy, M1 Bábolna, M1 Moson, M3 Rekettyés, M5 Örkény, M5 Lajosmizse, M6 Dunaföldvár, M7 Budaörs, M7 Törek, M7 Szegerdő. Megjegyzés. Gyakori talajlakó atkafaj. Hypoaspis angustiscutata Willmann, 1951 Előfordulás. M6 Paks. Megjegyzés. Ritka faj. 60

61 Hypoaspis astronomica (Koch, 1839) (24. ábra) Előfordulás. M0 SOS, M3 Rekettyés, M3 Gelej, M5 Kecskemét, M5 Szeged, M7 Letenye, M7 Sormás. Megjegyzés. Gyakori talajlakó atka faj. Hypoaspis austriaca Sellnick, 1935 Előfordulás. M1 Arrabona, M7 Törek, M3 Gelej, M3 Nyíregyháza. Megjegyzés. Gyakori talajlakó atkafaj. 23. ábra: Hypoaspis aculeifer (Canestrini, 1883) hasi nézet. 61

62 24. ábra: Hypoaspis astronomica (Koch, 1839) hasi nézet. Hypoaspis equitans (Michael, 1891) Előfordulás. M0 Alacska, M3 Rekettyés. Megjegyzés. Ritka faj, leggyakrabban hangyafészkekben fordul elő. Magyarország területéről eddig nem mutatták ki. Faunára új faj. Hypoaspis imitata Reitblat, 1963 (25a. ábra) Előfordulás. M3 Ecséd, M5 Szeged. Megjegyzés. Ritka avarlakó faj, amely kisemlős fészkekben is előfordul. Magyarország területéről eddig nem mutatták ki. Faunára új faj. 62

63 25 ábra: a) Hypoaspis imitata Reitblat, 1963, b) Hypoaspis presternalis Willmann, 1949 hasi nézete. Hypoaspis karawaiewi (Berlese, 1903) (26. ábra) Előfordulás. M6 Szentgyörgyi, M7 Budaörs. Megjegyzés. Ritka faj. Magyarország területéről eddig nem mutatták ki. Faunára új faj. Hypoaspis presternalis Willmann, 1949 (25b. ábra) Előfordulás. M1 Zsámbék, M5 Kecskemét, M7 Törek, M7 Szegerdő. 63

64 Megjegyzés. Gyakori talajlakó atka faj. Hypoaspis similisetae Karg, 1965 Előfordulás. M6 Szentgyörgyi. Megjegyzés. Ritka faj. Magyarország területéről eddig nem mutatták ki. Faunára új faj. 26. ábra: Hypoaspis karawaiewi (Berlese, 1903): a) háti nézet, b) hasi nézet, c) 2. láb. 64

65 Hypoaspis vacua (Michael, 1891) Előfordulás. M0 SOS, M0 Alacska, M1 Bábolna, M3 Hajdúnánás. Megjegyzés. Gyakori talajlakó atkafaj. Pseudoparasitus canestrinii Berlese, 1903 Előfordulás. M1 Arrabona, M5 Röszke, M7 Letenye. Megjegyzés. Elsődlegesen hangya és kisemlős fészkekben előforduló atkafaj. Faunára új faj. Pseudoparasitus venetus (Berlese, 1903) (27. ábra) Előfordulás. M3 Gelej, M7 Letenye. Megjegyzés. Gyakori talajlakó atkafaj. 27. ábra: Pseudoparasitus venetus (Berlese, 1903) hasi nézete. 65

66 4. család: Phytoseiidae Berlese, 1916 Amblyseius alpinus Schweitzer, 1922 Előfordulás. M5 Szatymaz. Megjegyzés. Talajlakó képviselője a növényeken gyakori ragadozó atkáknak. Faunára új faj. Amblyseius meridionalis Berlese, 1914 Előfordulás. M7 Táska. Megjegyzés. Talajlakó képviselője a növényeken gyakori ragadozó atkáknak. Amblyseius obtusus (C.L. Koch, 1839) Előfordulás. M7 Letenye. Megjegyzés. Talajlakó képviselője a növényeken gyakori ragadozó atkáknak. 5. család: Ameroseiidae Evans, 1963 Ameroseius corbiculus (Sowerby, 1806) (28. ábra) Előfordulás. M3 Nyíregyháza, M3 Rekettyés, M3 Kisbag, M7 Letenye, M7 Táska. Megjegyzés. Zavart élőhelyeken (pl. agrárterületeken) gyakori faj. 66

67 28. ábra: Ameroseius corbiculus (Sowerby, 1806) háti nézete. 6. család: Podocinidae Berlese, 1916 Podocinum pacificum Berlese, 1895 (29. ábra) Előfordulás. M3 Ecséd. Megjegyzés. Ritka, talajlakó atkafaj. A családot és a fajt csupán néhány évvel ezelőtt mutatták ki Magyarországról (Kontschán & Ujvári 2013). 67

68 29. ábra: Podocinum pacificum Berlese, 1895 háti és hasi nézete. 7. család: Ascidae Oudemans, 1905 Asca bicornis (Canestrini and Fanzago, 1887) (30. ábra) Előfordulás. M0 SOS, M1 Arrabona, M1 Bábolna, M1 Turul, M3 Ecséd, M3 Gelej, M3 Nyíregyháza, M3 Rekettyés, M5 Örkény, M5 Röszke, M0 Alacska, M7 Sormás, M7 Szegerdő, M7 Táska, M7 Törek, M7 Velence. Megjegyzés. Hazánkban nagyon gyakori, zavart és természetes élőhelyeken is előforduló faj. 68

69 30. ábra: Asca bicornis (Canestrini and Fanzago, 1887) háti nézete. Arctoseius insularis (Willmann, 1952) Előfordulás. M3 Nyíregyháza. Megjegyzés. Számos élőhelyen előforduló, gyakori faj, azonban ez az első hazai adata. Faunára új faj. Arctoseius minutus (Halbert, 1915) (31. ábra) Előfordulás. M3 Nyíregyháza, M3 Rekettyés, M5 Szatymaz, M7 Táska. Megjegyzés. Gyakori talajlakó faj. 69

70 31. ábra: Arctoseius minutus (Halbert, 1915) háti és hasi nézete. Arctoseius venustulus (Berlese, 1917) Előfordulás. M3 Ecséd, M3 Rekettyés. Megjegyzés. Szélesen elterjedt, gyakori faj. 70

71 Leioseius bicolor (Berlese, 1918) Előfordulás. M0 Ferihegy, M5 Örkény, M5 Petőfiszállás, M6 Dunaföldvár, M7 Sormás, M7 Szegerdő. Megjegyzés. Különféle élőhelyeken előforduló, gyakori faj. Leioseius insignis (Hirschmann, 1963) Előfordulás. M5 Kecskemét. Megjegyzés. Ritka, a hazai faunára új faj. Leioseius naglitschi Karg, 1965 Előfordulás. M7 Sormás. Megjegyzés. Ritka, közép-európai faj. A hazai faunára új faj. 6. család: Halolaelapidae Karg, 1965 Antennoseius avius Karg, 1976 Előfordulás. M0 Ferihegy, M0 Alacska. Megjegyzés. Száraz élőhelyeken gyakori faj, azonban a hazai faunára új. Antennoseius bacatus Athias-Henriot, 1961 Előfordulás. M5 Kecskemét. Megjegyzés. Talajlakó, gyakori faj. 71

72 Antennoseius bacatosimilis Karg, 1965 Előfordulás. M0 Alacska, M5 Inárcs. Megjegyzés. Ritka, talajlakó, közép-európai elterjedésű faj. Antennoseius masoviae Sellnick, 1943 Előfordulás. M0 Alacska. Megjegyzés. Ritka faj, a hazai faunára új. Leitneria pugio (Karg, 1961) (32. ábra) Előfordulás. M0 Ferihegy, M0 Csepel, M0 Alacska, M3 Reketytyés, M5 Szatymaz, M7 Budaörs. Megjegyzés. Ritkán előkerülő, közép-európai elterjedésű faj. 72

73 32. ábra: Leitneria pugio (Karg, 1961) háti és hasi nézete. 7. család: Zerconidae Berlese, 1892 Zercon moravicus Halasková, 1970 Előfordulás. M0 Ferihegy. Megjegyzés. Közép-európai, nem gyakori faj. A magyar faunára új. 73

74 Zercon hungaricus Sellnick, 1958 (33a. ábra) Előfordulás. M7 Letenye. Megjegyzés. Magyarország területről leírt, gyakori faj. 33. ábra: a) Zercon hungaricus Sellnick, 1958, b) Zercon vacuus C. L. Koch,

75 Zercon vacuus C. L. Koch, 1839 (33b. ábra) Előfordulás. M3 Hajdúnánás. Megjegyzés. Hazánkban gyakori faj. 8. család: Rhodacaridae Oudemans, 1902 Rhodacarellus epigynalis Sheals, 1956 (34. ábra) Előfordulás. M0 SOS. Megjegyzés. Ritka faj. Magyarországról csak egyetlen adata ismert (Kandil 1981). 34. ábra: Rhodacarellus epigynalis Sheals, 1956 háti nézete 75

76 9. család: Parasitidae Oudemans, 1901 Pergamasus crassipes (Linnaeus, 1758) (35. ábra) Előfordulás. M3 Kisbag, M3 Hajdúnánás, M3 Nyíregyháza, M5 Szatymaz. Megjegyzés. Szélesen elterjedt, sokfelé, több típusú élőhelyen előforduló gyakori faj. 35. ábra: Pergamasus crassipes (Linnaeus, 1758): a) intercoxalis terület, b) episztoma. 76

77 36. ábra: Pergamasus mediocris Berlese, 1904: a) hasi nézet, b) palpgenu. c) episztoma, d) endogynium. Pergamasus mediocris Berlese, 1904 (36. ábra) Előfordulás. M3 Ecséd, M5 Szeged. Megjegyzés. Közép-európai elterjedésű, nem ritka faj. 77

78 Holoparasitus calcaratus (C. L. Koch, 1839) (37. ábra) Előfordulás. M5 Szeged. Megjegyzés. Gyakori, talajlakó atkafaj. 37. ábra: Holoparasitus calcaratus (C. L. Koch, 1839): a) hasi nézet, b) endogynium. 78

79 Neogamasus insignis (Holzmann, 1969) Előfordulás. M5 Kecskemét. Megjegyzés. Európai elterjedésű, ritkán előkerülő faj. Eugamasus cavernicolus (Trägardh, 1912) (38. ábra) Előfordulás. M3 Hajdúnánás. Megjegyzés. Sokféle élőhelyen gyakori faj, de felszíni üregekben és sekélyebb barlangokban is előfordul. 38. ábra: Eugamasus cavernicolus (Trägardh, 1912) intercoxális területe. 79

80 10. család: Veigaiaidae Oudemans, 1939 Veigaia planicola (Berlese, 1892) Előfordulás. M0 Csepel, M3 Ecséd, M3 Gelej, M3 Kisbag, M3 Rekettyés, M5 Szeged, M7 Törek, M7 Táska, M7 Letenye. Megjegyzés. Európában és Ázsiában elterjedt, sokféle élőhelyen megtalálható faj. 39. ábra: Veigaia nemorensis (C. L. Koch, 1839): a) háti nézet, b) episztoma. 80

81 Veigaia nemorensis (C. L. Koch, 1839) (39. ábra) Előfordulás. M0 SOS, M7 Táska. Megjegyzés. Európában és Ázsiában elterjedt, sokféle élőhelyen megtalálható gyakori faj. Gamasolaelaps tuberculatus Bregetova, 1961 Előfordulás. M7 Letenye. Megjegyzés. Ritka, Grúziából leírt faj. A hazai faunára új. 11. család: Pachylaelapidae V. Vitzthum, 1931 Pachydellus sculptus (Berlese, 1920) Előfordulás. M7 Petőfiszállás. Megjegyzés. Európai elterjedésű faj, amelyet Mašán (2007) áthelyezett a Pachylaelaps nemből a Pachydellus nembe. 81

82 Uropodina 12. család: Polyaspidae Berlese, 1917 Uroseius infirmus (Berlese, 1887) (40. ábra) Előfordulás. M3 Kisbag. Megjegyzés. Hazánk területéről kevés adattal rendelkező faj. 40. ábra: Uroseius infirmus (Berlese, 1887) háti nézete. 82

83 13. család: Trematuridae Berlese, 1917 Trematurella elegans (Kramer, 1882) Előfordulás. M3 Kisbag. Megjegyzés. Mediterrán, szubmediterrán faj. Oodinychus karawaiewi (Berlese, 1904) Előfordulás. M7 Letenye. Megjegyzés. Hazánk területén gyakori faj. 14. család: Nenteriidae Hirschmann, 1979 Nenteria stylifera (Berlese, 1904) Előfordulás. M3 Kisbag, Megjegyzés. Közép-Európában gyakori faj, amely agrárterületeken is előfordul. 15. család: Oplitidae Johnston, 1968 Oplitis pecinai Hirschmann, 1984 (41a. ábra) Előfordulás. M1 Moson. Megjegyzés. Hazánk területéről kevés helyről ismert faj. 83

84 Oplitis minutissima (Berlese, 1903) (41b. ábra) Előfordulás. M0 Alacska, M7 Törek, M7 Velem, M7 Sormás, M7Szegerdő. Megjegyzés. Magyarországon és Közép-Európában gyakori faj. 41. ábra: a) Oplitis pecinai Hirschmann, 1984, b) Oplitis minutissima (Berlese, 1903) 84

85 16. család: Discourellidae Baker & Wharton, 1952 Discourella modesta (Leonardi, 1899) (42. ábra) Előfordulás. M3 Ecséd, M3 Polgár, M3 Rekettyés. Megjegyzés. Nagyon gyakori, sokféle élőhelyen megtalálható, egész Eurázsiában elterjedt faj. 42. ábra: Discourella modesta (Leonardi, 1899) háti és hasi nézete. 85

86 17. család: Protodinychidae Evans, 1957 Protodinychus punctatus Evans, 1957 (43. ábra) Előfordulás. M0 Ferihegy. Megjegyzés. A faj első közép-európai előfordulása. A családnak két másik, bennszülött faja él Romániában, míg a P. punctatus fajt csupán Észak-Európából ismertük (Kontschán & Kiss 2015). 43. ábra: Protodinychus punctatus Evans, 1957 háti és hasi nézete. 86

87 2. Páncélos atkák (Oribatida rend) Rövid bemutatás (44. ábra): Az atkák fajgazdag rendje, hazánkból eddig több mint 520 talajban (avarban, mohában, fészkekben, ürülékben és egyéb hasonló élőhelyeken) előforduló fajt mutattak ki. Morfológiájuk nagyon variábilis, közös jellemzőjük a test két részre osztottsága. A proterosoma az előtestnek, míg az hysterosoma azt utótestnek felel meg, a közötte levő válaszvonalat dorso-sejugális vonalnak nevezzük. Sok esetben a két testtáj egymástól jól elválik, míg más esetekben az elkülönülés nehezen figyelhető meg. Közös jellemző még az előtesten megfigyelhető szenzillum, amely nagyon változatos alakú lehet. A primitív csoportok kivételével erősen szklerotizált barnás, feketés színű atkák. Lábaikon a karmok száma egy vagy három lehet. Kutikulájukon különböző alakú szőröket és kisebb-nagyobb, egyedül álló vagy csoportba tömörült pórusokat találhatunk. Sok taxonnál a hímek és a nőstények elkülönítése nem lehetséges morfológiai bélyegek alapján. A csáprágójuk ollós, azonban egyes taxonoknál speciális alakúra módosulhatnak. Gazdasági jelentőségük és ökológiai jellegük: A páncélos atkák a talaj életében jelentős szerepet töltenek be, fő feladatuk az avar lebontása, de több fajuk is megfigyelhető különféle növények levelein is. 87

88 44. ábra: Páncélos atka testrészei (h: hysterosoma, p: proterosoma, ds: dorso-sejugális vonal, s: szenzillum). 88

89 AZ AUTÓPÁLYA PIHENŐKBEN MEGTALÁLT FAJOK 1. család: Brachychthoniidae Brachychthonius bimaculatus Willmann, 1936 Előfordulás. M3 Ecséd. Megjegyzés. Holarktikus elterjedésű faj, hazánkban gyakori. Poecilochthonius italicus (Berlese, 1910) (45. ábra) Előfordulás. M3 Polgár. Megjegyzés. Holarktikus elterjedésű, hazánkban sporadikus előfordulású faj. 45. ábra: Poecilochthonius italicus (Berlese, 1910) háti nézete. 89

90 2. család: Epilohmanniidae Epilohmannia cylindrica (Berlese, 1904) (46. ábra) Előfordulás. M3 Hajdúnánás, M3 Szatymaz, M5 Röszke. Megjegyzés. Hazánkban gyakori faj. 46. ábra: Epilohmannia cylindrica (Berlese, 1904): a) háti nézet, b) szenzillum, c) első láb vége. 90

91 3. család: Euphthiracaroidae Rhysotritia ardua (C. L. Koch, 1841) (47. ábra) Előfordulás. M0 SOS, M0 Ferihegy, M3 Kisbag, M3 Gelej, M3 Hajdúnánás, M5 Örkény, M7 Törek, M7 Sormás. Megjegyzés. Gyakori faj, amely a hazai agrárterületeken is domináns. 47. ábra: Rhysotritia ardua (C. L. Koch, 1841) oldalsó nézete. 91

92 4. család: Trhypochthoniidae Trhypochthonius tectorum (Berlese, 1896) (48. ábra) Előfordulás. M5 Örkény. M0 Ferihegy Megjegyzés. Hazánkban nagyon gyakori, száraz élőhelyeket kedvelő faj. 48. ábra: Trhypochthonius tectorum (Berlese, 1896) háti nézete 92

93 5. család: Nothridae Berlese, 1896 Nothrus anauniensis Canestrini & Fanzago, 1876 Előfordulás. M3 Rekettyés, M3 Ecséd. Megjegyzés. Nagyon közönséges faj, hazánkban sokfele megtalálható. Nothrus parvus Sitnikova, 1975 Előfordulás. M3 Ecséd, M5 Szeged, M7 Táska, M7 Velence. Megjegyzés. Európa északi részén elterjedt faj, amelyet eddig hazánkból még nem mutattak ki. Faunára új faj. 6. család: Phenopelopidae Petrunkevich, 1955 Eupelops torulosus (C. L. Koch, 1840) (49. ábra) Előfordulás. M5 Szatymaz. Megjegyzés. Dél-európai elterjedésű, elsődlegesen erdőkhöz kötődő faj. 93

94 49. ábra: Eupelops torulosus (C. L. Koch, 1840) háti nézete 7. család: Galumnidae Jacot, 1925 Galumna obvia (Berlese, 1915) (50a. ábra) Előfordulás. M5 Szeged. Megjegyzés. Palearktikus elterjedésű faj. 94

95 50. ábra: a) Galumna obvia (Berlese, 1915), b) Pilogalumna crassiclava (Berlese, 1914). 95

96 Pilogalumna crassiclava (Berlese, 1914) (50b. ábra) Előfordulás. M0 Alacska, M0 Ferihegy, M0 Csepel, M7 Letenye, M3 Gelej, M3 Rekettyés, M5 Szeged, M5 Szatymaz, M5 Örkény, M7 Táska, M7 Velem. Megjegyzés. Gyakori, szárazság kedvelő faj. Pergalumna willmanni (Zachvatkin, 1953) (51. ábra) Előfordulás. M3 Ecséd. Megjegyzés. Európában előforduló faj, amelyet eddig hazánkból még nem jeleztek. Faunára új faj. 51. ábra: Pergalumna willmanni (Zachvatkin, 1953) 96

97 8. család: Scheloribatidae Grandjean, 1933 Scheloribates pallidulus (C. L. Koch, 1841) Előfordulás. M0 SOS, M3 Gelej, M3 Nyíregyháza, M7 Táska. Megjegyzés. Nedvességkedvelő faj, amely hazánkban sokfele előfordul. 9. család: Scutoverticidae Grandjean, 1954 Scutovertex sculptus Michael, 1879 (52a. ábra) Előfordulás. M1 Arrabona, M3 Gelej, M7 Budaörs, M7 Sormás. Megjegyzés. Száraz talajokban, hazánkban sokfele előfordul. 10. család: Oribatulidae Thor, 1929 Lucoppia burrowsi (Michael, 1890) (52b. ábra) Előfordulás. M0 SOS, M0 Ferihegy, M3 Ecséd, M3 Gelej, M3 Kisbag, M7 Letenye. Megjegyzés. Holarktikus elterjedésű faj, avarban gyakori. 97

98 52. ábra: a) Scutovertex sculptus Michael, b) Lucoppia burrowsi (Michael, 1890) 98

99 11. család: Ceratozetidae Jacot, 1925 Trichoribates trimaculatus (C. L. Koch, 1835) Előfordulás. M7 Velence. Megjegyzés. Száraz mohapárnákban és avarban fordul elő. Hazánkban gyakori. 3. Labidostommatidae Oudemans, 1906 család Rövid bemutatás (52. ábra): A Labidostommatidae család tagjai nagyméretű, sárgás színezetű talajlakó atkák. Az egész testűk erősen szklerotizált, jellegzetes vonalakból álló, öt- vagy hatszögletű mintázat látható a kutikula felszínén. Testük elülső részén két pár pillás szenzillum található, a többi szőr tű-alakú. A test elülső szegélyén kétoldalt szarv alakú függelék van. Mediális és laterális szemeik vannak, illetve egy szemszerű képlet van az állat háti oldalának elülső részén. A csáprágó erős felépítésű, robosztus, a lábak vékonyak, hosszúak. Gazdasági jelentőségük és ökológiai jellegük: Talajban élő ragadozó életmódú atkák, amelyek javarészt más ízeltlábúakkal táplálkoznak. 99

100 AZ AUTÓPÁLYA PIHENŐKBEN MEGTALÁLT FAJ Nicoletiella carpathica Štrokan, 1939 (53. ábra) Előfordulás. M7 Törek. Megjegyzés. Hazánkban a családnak eddig csupán két faját ismertük (Ujvári & Kontschán 2010, Pfliegler & Bertrand 2011). Az autópálya pihenőben megtalált faj várható volt hazánkból, de eddig még nem került elő Magyarország területéről. 53. ábra: Nicoletiella carpathica Štrokan, 1939 háti nézete. 100

101 III. Parazita atkák Megjegyzés: Bár a vizsgálatok során nem terveztük parazita atka fajok gyűjtését, mégis három kullancs faj került elő az autópálya pihenőkből. A fajokat Dr. Hornok Sándor (SZIE AOTK Parazitológia Tanszék) azonosította. Ixodida rend Ixodidae C. L. Koch, 1844 Ixodes ricinus (Linnaeus, 1758) Előfordulás. M5 Szeged. Megjegyzés. Nagyon gyakori kullancsfajunk, amely Európán kívül Észak-Afrikában és a Közel-Keleten is megtalálható. Számos betegséget terjeszt (pl. Lyme-kór, Q-láz, vírusos agyhártyagyulladás). Dermacentor reticulatus (Fabricius, 1794) Előfordulás. M5 Szeged, M7 Letenye. Megjegyzés. Gyakori kullancsfajunk, amely néhány jól ismert betegség vektora (pl. Q-láz, babesiosis). Haemaphysalis concinna (C. L. Koch, 1844) Előfordulás. M5 Szeged, M7 Letenye. 101

102 Megjegyzés. Nem túl gyakori kullancsfajunk, amely néhány kevéssé ismert betegség vektora (pl. tularaemia, szibériai kullancs tífusz stb.). 102

103 AZ EREDMÉNYEK ÉRTÉKELÉSE A megtalált fajok Az autópálya pihenőkben eddig 107 atkafajt találtunk, ebből 33 fajt növényekről, illetve 70 fajt talajból gyűjtöttünk. Egy faj (Lucoppia burrowsi) mind a növényeken, mind a talajban előfordult. Bár a vizsgálatokban nem koncentráltunk a csoportra, de ruházatunkról három kullancsfajt is begyűjtöttünk. A leveleken az egyes csoportok fajszáma az alábbi volt: 11 Tetranychidae faj, 4 Tenuipalpidae faj, 15 Phytoseiidae faj, 1 Cheyletidae faj, egy-egy fajt találtunk az Acaridae és Tydeidae, illetve az Oribatida alrend tagjai közül. A faunára új fajok száma igen nagy, a 107 azonosított faj mintegy ötödét, 20 fajt először találtuk meg hazánkban. Nem csak a magyarországi, hanem az európai faunát is bővítettük vizsgálatainkkal, illetve nem csak faunára új fajokat, hanem faunára új nemet és családot is kimutattunk. Bár ma kb atkafaj ismert Magyarország területéről, a 107 faj egy zavart, kaszálással, növényvédő szerekkel kezelt, ember által hasznosított területhez képest gazdagnak tűnik, ráadásul számos taxon vizsgálatát nem végeztük el, mert ezekhez nem voltak megfelelően mély ismereteink. 103

104 A takácsatka és az ál-takácsatka fauna értékelése Bár a hazai takácsatka és ál-takácsatka fauna revízióra szorul, annyit elmondhatunk, hogy a kb. 40 hazánkból kimutatott takácsatka fajnak legalább a negyede megtalálható az autópálya pihenők növényein. Az eredmények érdekessége, hogy a leggyakoribb, széles elterjedésű kártevő fajok (Tetranychus urticae C. L. Koch, 1836 vagy a Panonychus ulmi (C. L. Koch, 1836) nem kerültek elő a mintákból. Nagyszámban találtunk fűféléken és nyitvatermőkön előforduló fajokat, ami a gyakran alkalmazott kopogtatás eredménye. Ennek a módszernek köszönhetjük a Platytetranychus thujae (McGregor, 1950) előkerülését, amely mind hazánk, mind Európa faunájára új faj. Ezt a fajt eddig csupán Észak-Amerikából, különféle nyitvatermő fajokról közölték. A hazai autópálya pihenőkbe telepített Biota és Thuja fajokkal hurcolhatták be ezt a takácsatkát a vizsgált területekre. Bár gyakran, és sokszor nagy számban fordult elő a vizsgált mintavételi helyeken, azonban megfigyelhető kártételével eddig nem találkoztunk. A másik kiemelhető takácsatka faj a Tetranycopsis sp.-ként jelölt, faji szintig nem azonosított állat. A gyakori Tetranycopsis horridus fajtól abban különbözik, hogy az összes dorzális szőre egyforma hosszúságú, míg ezek különbözőek a T. horridus fajnál. Bolland (2001) kulcsa a Tetranycopsis fajokra nem ad megnyugtató eredményt, átmeneti karakterei vannak a fajnak, így inkább azt kell feltételeznünk, hogy ez ideig nem ismert, 104

105 tudományra új fajt találtunk. Későbbi gyűjtéseink során további egyedeket találtunk a Vértes-hegység több területén, azonban ezek között nem voltak kifejlett egyedek, ezért a pontos azonosítást nem tudtuk elvégezni, így ez a jövő feladata maradt. Az ál-takácsatkák vagy laposatkák közül négy fajt találtunk meg, a hazai fauna megközelítőleg fajból áll (egyes fajok taxonómiai helyzetét tisztázni kellene), így a megtalált négy faj a takácsatkákhoz hasonlóan a hazai fauna mintegy negyedét jelenti. Egyik faj a hazánkban nagyon gyakori, Cenopalpus pulcher, amely a legtöbb Rosaceae családba tartozó fás szárú növényen előfordul. A Brevipalpus lewisi faj vadszőlőről került elő, hazánkban vadszőlőn és ültetett szőlőn mindenfele előfordul. A másik két faj (Pentamerismus oregonensis és Pentamerismus juniperi) jól ismert nyitvatermőkön élő áltakácsatkák, hazánkban mindenfele megtalálhatók. Érdekes kérdés lehet, hogy honnan kerülhetnek a takácsatkák és az ál-takácsatkák az autópálya pihenőkbe? A megtalált fajok ismeretében két lehetséges benépesülési útvonalat feltételezhetünk. A nyitvatermőkön előforduló fajok (pl. P. thujae, P. oregonensis, P. juniperi), illetve a tápnövény specialista fajok (pl. T. horridus) feltehetően a pihenőhelyekre ültetett bokrokkal és fákkal kerültek be, ember általi behurcolással. Ezzel szemben a fűféléken, lágyszárúakon előforduló fajok (B. lagodechiana, B. vasiljevi, Tetranycopsis sp.) termé- 105

106 szetes módon, a környező területekről betelepülve hódíthatták meg a pihenőket. A leveleken élő ragadozó atka fauna értékelése A megtalált 15, növényen élő Phytoseiidae faj megközelítőleg az ötöde a hazai fajoknak (Ripka 2006). A hazai fauna az elmúlt időszak intenzív kutatásainak köszönhetően folyamatosan gyarapodik, jelen vizsgálatainkkal egy faunára új fajjal az autópálya kutatások is hozzájárultak a Phytoseiidae fauna jobb megismeréséhez. Ezen csoport tagjai között találtuk az autópálya pihenők leggyakoribb faját, az Euseius finlandicus fajt, amely egy korábbi felmérésben a díszfák és díszcserjék lombozatán élő leggyakoribb atkafajnak bizonyult (Ripka 1998a). Könnyen felismerhető faj, olyan bélyeggel rendelkezik, amely más hazai fajnál nem figyelhető meg: a ventroanális lemezen a szőrök egy sorban helyezkednek el mind a hím, mind a nőstény egyedeknél. A faunára új faj (T. peculiaris) egy mediterrán elterjedésű atka, amelyet eddig Iránból és Moldovából ismertünk (Faraji et al. 2007), de előfordul Szerbiában is (Kontschán nem publikált adata). A leggyakoribb fajok K. aberrans, N. aceri, Ph. macropilis, T. (A.) recki és T. (T.) tiliae voltak, amelyek számos pihenőhelyen ültetett növényen előfordultak a vizsgálataink során. Érdekes módon, az agrárterületeken gyakori A. andersoni alig került 106

107 elő a vizsgált területekről. Nem olyan régen került elő hazánkból (Ripka & Szabó 2010), az elsődlegesen mogyorón előforduló, mediterrán eredetű K. corylosus faj, amely az autópályákon telepített mogyoróbokrokon is megtalálható volt. A talajfauna értékelése Magyarország területéről több mint 400 talajlakó Mesostigmata faj ismert, azonban elmondható, hogy a legtöbb faj a hazai nemzeti parkok feltárása során került elő, így csupán a természetvédelmi szempontból fontos hazai élőhelyeket ismerjük. A zavart, emberi behatás alatt álló területek talajlakó atkái nemcsak hazai, hanem nemzetközi szinten is alig ismertek. A megtalált ötvennégy Mesostigmata faj a hazai fauna mintegy 10%-a. Érdekes, hogy egyes fajokkal gyakrabban találkoztunk az autópálya pihenőkben, mint a természetes élőhelyeken. A leggyakoribb faj az Asca bicornis faj volt, amely a természetes és a zavart élőhelyek (pl. agrárterületek) egyik domináns faja. Meglepő volt a Leitneria pugio faj gyakorisága, mivel hazánkból csupán néhány helyről ismertük, azonban agrárterületeken és az autópályák pihenőiben is gyakori volt. Hasonló élőhelyi igényt mutat az Alliphis halleri faj is, melyet korábban hazánkból nem ismertük, azonban más vizsgálatainkban mezőgazdasági területek talajaiban is megtaláltuk. Igen jelentős fajszámban gyűjtöttük a Hypoaspis sensu lato nem fajait. Bár ebben a dolgozatban egyedszámokat nem adtunk meg, de megfigyeléseink alapján nagy egyed- 107

108 számban kerültek elő a mintákból egyes fajai (H. aculeifer, H. austriaca, H. astronomica), melyek több autópálya pihenőben is előfordultak. A nagytermetű talajlakó ragadozó atkákat (Parasitidae, Veigaiaidae, Macrochelidae családok tagjait) több faj is képviselte, némelyik fajuk (Macrocheles recki, Veigaia planicola, Pergamasus crassipes) gyakori volt a pihenőkben. Akarológiai szempontból a talajatkák közül ki kell emelnünk a Protodinychus punctatus előkerülését (Kontschán & Kiss 2015). Ez az atkafaj a Protodinychidae család tagja, világviszonylatban három faja ismert a családnak, míg Európában csupán két faja él. Az egyik (P. evansi Huţu & Călugăr 2002) egy romániai endemizmus, amely csupán két helyről ismert az egész világon (Kontschán 2014), míg a másik faj az itt megtalált P. punctatus Németországból, Lengyelországból, Lettországból és Nagy-Britanniából ismert (Kontschán & Kiss 2015). A páncélosatkák fajszáma a hazai fajok számához viszonyítva igen alacsony. Az eddig Magyarországról kimutatott 584 fajnak (Mahunka & Mahunka-Papp 2004) csupán 2 százalékát találtuk meg, és a legtöbb megtalált faj előfordulása csupán egy-két mintavételi helyre koncentrálódik, így a páncélosatkák előfordulása az autópálya pihenőkben véletlenszerű lehet. Csupán a Lucoppia burrowsi, Scutovertex sculptus, Scheloribates pallidulus, Pilogalumna crassiclava, Nothrus anauniensis, Nothrus parvus és Rhysotritia ardua fajok fordultak elő több pihenőben. Ki kell emelnünk a Lucoppia burrowsi fajt, amely 108

109 nem csak az autópálya pihenők talajában, hanem a pihenők növényzetén is előfordult. Az autópályák és egyes autópálya szakaszok összehasonlítása Az autópálya pihenőhelyeken végzett gyűjtések során megtalált fajok száma autópályánként eltért. A legkevesebb fajt az M6-os autópályán mutattunk ki, aminek a hátterében nem csak az áll, hogy ez az egyik legfiatalabb autópályánk, hanem az is, hogy mivel az eredeti kutatási programban nem szerepelt ennek az autópályának a vizsgálata, így kevesebb mintavétel történt itt. A többi öt közül az M1 autópályán találtuk a legkevesebb fajt (29), míg az M3, M5 és az M7 hasonló fajszámmal rendelkezett (54. ábra), annak ellenére, hogy az egyes pihenők fajszámaiban jelentős különbség volt ( ábrák). 109

110 54. ábra: Az egyes autópályákon talált atkafajok száma Ha az egyes autópálya pihenőket nézzük, a legnagyobb fajszámúak az M0 0 km, M3 Kisbag, M3 Ecséd (18-18 faj), M3 Rekettyés, M7 Letenye (17-17 faj) voltak (1. táblázat). A legfajgazdagabb pihenők többsége az M7 és az M3 autópályákon található, a legnagyobbak az M3 pihenőinek fajszámai voltak. Az M1 és az M5 autópályák pihenőiben alacsonyabb fajszámokat találtunk, mint az előbb említett két másik autópálya esetében. 110

111 55. ábra: A kimutatott atkafajok száma az M0 autópálya pihenőiben 56. ábra: A kimutatott atkafajok száma az M1 autópálya pihenőiben 111

Több megjelenítése