Szent Khoszrov imája s megemlékezések

Átírás

1 f ü z e t e k Emlékek nélkül, népeknek híre csak árnyék... (Vörösmarty Mihály) az Er dé lyi Ör mény Gyö ke rek Kul tu rá lis Egye sü let ha vonta meg je lenő ki ad vá nya XVIII. év fo lyam 204. szám A Fővárosi Örmény Klub minden hónap harmadik csütörtökén 17 órakor mindenkit szeretettel vár a Pest megyei Kormányhivatal Nyáry Pál termébe, bejárat a Budapest V., Városház utca 7. szám felől Szent Khoszrov imája s megemlékezések A diakónus folytatja az imát: Általa add meg a szeretetet, állhatatosságot és az óhajtott békét az egész világnak, a szent Egyháznak és minden igazhitű püspöknek! A szent liturgiára, mint áldozatra utal, amely meghozhatja a szeretetet, mely nélkül nincs emberi s keresztény élet. De igen fontos az állhatatosság is, hogy kitartsunk a jóban, ne tántorodjunk el, ne adjuk fel törekvéseinket, kitartsunk a kitűzött célok mellett életünk során. Ehhez nagyon kell óhajtanunk a békét. Enélkül az egyház sem élhet, nem tudja teljesíteni küldetését. De az ima még tovább megy, követve az ősi keresztény mondást: ahol a püspök (az apostolutód), ott az egyház; ezért említi őket! Örmény kódexmotívum *Szent Liturgia örmény szertartás szerint Bp , o. Dr. Sasvári László Lapunk az interneten: a honlapon is olvasható. Elektronikus levélcímünk ( ): magyar.ormeny@t-online.hu

2 Béres L. Attila Nagy családi körben emlékeztünk és terveztünk A Fővárosi Örmény Klub januári műsorára késve érkezőknek már csak állóhely jutott a Pest megyei Kormányhivatal Nyáry Pál konferenciatermében. A rendező Budapest Főváros II. kerületi Örmény Önkormányzat meghívójában szereplő Dr. Szentpétery Tibor, valamint Dr. Szarka György nevére zsúfolásig megtelt a terem. A jelenlévők nem csalódtak a programban. A klub háziasszonya, dr. Issekutz Sarolta, a rendező önkormányzat elnöke köszöntő szavai után bejelentette, a II. kerületi Örmény Önkormányzat döntött arról, hogy Dr. Szentpétery Tibort a kerület díszpolgárának jelöli, és halálának tízedik évfordulója előtt, már ez évben emléktáblát kíván állítani az Orlay utcában. Felelevenítette azt is, hogy 2000-ben az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület Szongott Kristóf-díjat adományozott Dr. Szentpétery Tibor úrnak, a magyar történelmi sorsfordulók és épített örökségünk fotóművészeti dokumentálásáért, valamint a magyar-örménység kultúrájának A Fővárosi Örmény Klub januári közönsége 2 dr. Issekutz Sarolta fennmaradása érdekében, és a budapesti örmény katolikus lelkészség egyházi gondnokaként végzett áldozatos munkájáért, hálája és elismerése jeléül. Nagy taps köszöntötte a Szentpétery család megjelent tagjait. Sarolta felkérte Padányi Gulyás Gáborné Szentpétery Mártát, hogy mintha otthon lenne családi körben, tartson előadást édesapja szerteágazó tevékenységéről a filmbejátszás előtt. Márta öszszefoglalta édesapja életének legfontosabb momentumait, amelyről az előadás után a filmben részletesen is láttunk-hallottunk. (Az előadás szerkesztett változatát a 4 8. oldalon közreadjuk.) Az 56- os intézet munkatársa, Sárközy Réka által készítetett dokumentumfilmben a 83 éves Dr. Szentpétery Tibor felidézte azokat az emlékeit, amelyekre nagy szeretettel gondol vissza. A januári program második részében Dr. Szarka György rendhagyó barangolást Dr. Szarka György hirdetett meg őseink véráztatta földjére, az Isonzó-Doberdó hadszíntereire. A száz évvel ezelőtt kezdődött I. világháború magyar hősei, áldozatai révén született meg a kicsi, csonka, de önálló Magyarország kezdte Gyuri bácsi. Ez a barangolás nem lesz zarándokút, nem megy végig minden temetőn, nem lesz hadtörténeti tanulmányút, de mindenből lesz egy-egy kicsi. Az út során eljutunk néhány múzeumba, temetőbe, szembesülünk a háború borzalmaival, szembesülünk azzal, hogy a háború Isten elleni vétek. Ezzel szemben az út során ott lesz a csodálatos természet, az isteni teremtés nagyszerűsége, a természet harmóniája, a Júlia-Alpok szikláinak hófehérsége, az Isonzó smaragdzöldje, az Adria mélykékje. Ezért az utunk a szeretetről fog szólni, mert a szeretet az ellenpontja a gyűlölet tobzódásának. A korábbi három utazáson részvevők szerint ez az út tulajdonképpen lelki gyakorlat. A bevezető után figyelemmel végignéztük a több mint 120 kilométeres frontszakaszhoz kapcsolódó, a történeti emlékhelyeket és a természeti szépségeket bemutató vetített képeket Gyuri bácsi kommentálásában. (Az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület ez évi programajánlatát a oldalon közreadjuk.) Végül a klubest háziasszonya a soron következő programok ismertetését követően jó étvágyat és jó beszélgetést kívánt a pogácsa és az ásványvíz mellé. A műsor végén dedikáltattam Szentpétery Mártával a Pesthidegkúti Helytörténeti Füzetek sorozatban megjelent Dr. Szentpétery Tibor tiszteletére április 20-án, a Klebelsberg Kultúrkúriában tartott Emlékülés dokumentumértékű kiadványát. (Az emlékülés előadásait a füzetekben is folyamatosan közöltük.) Szentpétery Mártával az előadás és a filmvetítés kapcsán arról is beszélgettünk, hogy minden pályázatot fel- Fővárosi Örmény Klub 20. csütörtök 17 óra A Pest megyei Kormányhivatal Nyáry Pál terme, bejárat a Budapest V., Városház utca 7. szám felől Műsor Kali Kinga: Örmény karakterológia a magyar irodalomban Az örmény ember portréja magyar, illetve magyar-örmény írók műveiben Rendezi: Fővárosi Örmény Önkormányzat Támogató: Kulturális Egyesület 3

3 Tisztelt egybegyűltek, szeretettel köszöntöm Önöket! Engedjék meg, hogy Édesapámról, dr Szentpétery Tiborról néhány szót szóljak, mielőtt megtekintik az 56-os Intézet munkatársa, Sárközy Réka által 1989-ben készített portréfilmet. dr. Szentpétery Tibor január 5-én született Budapesten régi magyar-örmény csa- 4 kutatnak, és a Klebelsberg Kultúrkúria, valamint a Pesthidegkúti Helytörténeti Kör a hagyaték megmentése érdekében miként keresi a kapcsolatokat az anyagi bázis előteremtésére azért, hogy édesapja életének és munkásságának tárgyi emlékei, teljes hagyatéka a kutatók és a nagyközönség számára hozzáférhetővé váljon. A fotótár bázisa megoldás előtt áll, a fotográfus Dr. Szentpétery Tibor életművének méltó bemutatását szolgáló kiállítóhely megteremtését vállalta a Klebelsberg Kultúrkúria, amely a hagyatékot a most még romos, de felújítás alatt álló régi pesthidegkúti községházában kívánja elhelyezni. Padányi Gulyás Gáborné Szentpétery Márta Dr. Szentpétery Tibor életéről Padányi Gulyás Gáborné Szentpétery Márta ládban. Édesapja pénzügyminisztériumi főtisztviselő, édesanyja tanítónői végzettséggel rendelkezett. Egész életét Budapesten élte, szüleivel a Rottenbiller utcából az érettségi évében költöztek ki az akkor frissen parcellázott Gábor Áron utcai telken épült családi villába, amelyben élete végéig élt. Az akkori Pasarétről nagy szeretettel beszélt: a Pasaréti út fölött teljes zöld alagutat képező fasorról (egyik oldalát az 5-ös buszjárat miatt kellett kivágni, mert két busz nem fért el egymással szemben); a Pasaréti ferences templomról és kolostorról, melynek az építési munkálataiban önkéntesként tevékenykedet, a környékbeli kertek gyümölcsöseiről, az akkor a környéket még meghatározó kukoricaföldekről, de a hamar megszerveződött társasági életről is. A Szent István Gimnáziumban érettségizett, majd ben szerzett jogi diplomát a budapesti Pázmány Péter Egyetemen. Önkéntesként jelentkezett a frontra, és amikor hajmáskéri kiképzése után nem sokkal haditudósító pályázatot hirdettek, három anonim borítékban küldött be fotókat ezekkel megnyerte mind az I., a II., és a III. helyezést. Ekkor élete nagy élménye, hogy a Bécsi Döntések eredményeképpen visszacsatolt Erdélyt a reguláris sereg előtt járva végig elmondhatatlan szeretetet tapasztalt katonai előfutárként. A Don kanyarhoz 26 évesen, 1942 májusában egy haditudósító egység vezetőjeként került ki. Azelőtt is, a fronton is sokat fotózta Horthy István kormányzó-helyettest, haditudósítóként többször repült az általa vezetett gépen. A kormányzó-helyettes halála előtt 5 nappal, augusztus 15-én, mialatt itthon a Máriaremetei kegytemplomban misét mondattak szülei a hazatéréséért, sebesült meg a fronton, úgy, hogy a szeme előtt tartott Leica fényképezőgépe fogta fel és térítette el a neki szánt lövedéket, ezzel megmentve életét. Augusztus végére érkezett haza a sebesülteket szállító vonattal, és csak Verebélyi professzor sebészi bravúrjának köszönhetően sikerült megmenteni karját az amputálástól. Sebesülése helyszínére nyolcvan évesen zarándokolt el ismét. Felépülése után 1944-ben a haditudósító egység egyik parancsnokaként a tétényi Lanária laktanyában reprókat készített saját Don-kanyari képeiről az eredeti tekercsek az egész haditudósító anyaggal együtt később megsemmisültek ben a német frontra vezényelték szintén haditudósítóként, ahol amerikai fogságba esett. A fogság ideje alatt az amerikaiak felismerték, hogy jó fotóssal van dolguk, ezért a legkorszerűbb fotóműhelyt- és labort rendezték be a tábor területén Doktor Tibor számára, akkor már polgári alkalmazottként. Az hadvezetés többször vette igénybe szolgálatait a Sasfészekbe, több munkatáborba is a legelső amerikai felszabadító egységekkel vitték el, hogy dokumentumfotókat készítsen. Ezeket a negatív tekercseket azonban a képek elkészülte után a helyszínen elvették tőle, nála ezekből a történelmi felvételekből semmi nem maradhatott emlékei azonban igen 1945 szilveszterén úgy határozott, hogy nem tartja meg a neki felajánlott és már meglehetős ismertségre és népszerűségre tett fotólabort Bad Aiblingban, 1946 tavaszán kalandos körülmények között hazaindult. Budapesthez közeledve a korábban egy patakmederben sziklahasadékba rejtett és vízmentesen reá jellemző precizitással- csomagolt fényképezőgépét magához vette, ez lesz majdani fotóműtermi munkásságának első kelléke. Sok kaland után 1946 májusában érkezett meg Budapestre, ahol hazaérkeztekor édesanyja azonnal a Széher úti Szent Ferenc kórházba irányította, ahol nagybeteg édesapja megvárta fiát, akinek megérkezte utáni éjszaka halt meg és 1950 között a Krisztina körúton üzemeltett egy nagyon népszerűvé vált műtermet Budai Gyermek Fotó néven elsősorban az I, II és XII kerületi családok vették igénybe nagy számban a szolgáltatásait. Az eddigi fotós életútját amatőrként járta, saját intuíciói, önszorgalomból szerzett ismeretei felhasználásával. Azért, hogy a műtermet jogszerűen üzemeltethesse, 1947 októberében megszerezte a Fényképészek Ipartestületének Segédlevelét a Mesterlevelet majd csak 1960-ban állították ki dr. Szentpétery Tibor számára. A műtermi életnek egyik pillanatról a másikra véget kellett vetni 1950-ben: a Pénzügyminisztériumból megsúgták neki, hogy május 1-én államosítani fogják a fotóműtermeket. Egyetlen éjszaka csomagolta össze és vitte haza a műteremből mindazt, amit fontosnak gondolt (ma is megvannak a szórólapok, dekorációk, és főleg: a negatívok, valamint a fényképek regiszterei és adatolt csíkmásolatai) és kezdett új lehetőségek felkutatásába ben néhány hónapig a Kohó- és Gépipari Minisztériumban dolgozott, de egy díjnyertes fotója miatt, amelyet 1942-ben a csíksomlyói remetéről készített (*képünk) úgy rúgták ki, hogy még az fotólaborba sem mehetett vissza, csak a portán vehette át személyes holmijait. Múzeumoknál próbált meg elhelyezkedni a Nemzetinél, a Budai Várban, a Néprajzinál, stb. mindegyiknél kb. 6 hónapot tölthetett el, mígnem menetrend- 5

4 szerűen megérkezett munkáltatójához az ú.n. MIL -lap (munkáltatói igazolólap) a klerikális riporter minősítéssel, ami miatt azonnal véget vetettek alkalmazásának. Végül 1953-ban egy kutatóintézetben, a HIKI-ben (Híradástechnikai Ipari Kutató Intézet) helyezkedett el barátai segítségével, és ennek jogutódjától, a Tungsramtól ment nyugdíjba ben nősült meg, felesége Scossa Piroska nyelvtanár volt, a Pasarét Pirkó nénije, aki nemcsak angolt, németet és franciát oktatott diákoknak-felnőtteknek egyaránt, hanem németet is tanító magánóvodájában 1957-től a nyolcvanas évekig a Rózsadomb és Pasarét gyermekeinek százainak adott megbízható alapokat az életre, iskolakezdésre. Három lánya született: Márta, Mónika és Melitta. Az 1956-os eseményeket az első perctől követte. Hajnalonként elment otthonról, a kabátja alá rejtett fényképezőgéppel dokumentálta az eseményeket. A képek egy részét még az események alatt kijuttatta a külföldi sajtónak. A negatívokat a padláson egy lomokkal feltöltött katonaláda alján elrejtve őrizte 1988-ig, amikor Felesége betegsége alatt ezeket az addigra már elfeledett Don-kanyari anyagokkal együtt újra elővette, kinagyította. Történelminek mondható kiállításokat rendeztek ezekből a képekből (1991- ben az 56-os képekből, 1992-ben a haditudósító anyagból rendezett kiállítást a Legújabb-kori Történeti Múzeum, majd a Hadtörténeti Múzeum, stb.), melyek az újdonság erejével lepték meg mind a szakmai, mind a laikus érdeklődőket. A kilencvenes évek elejétől felfigyelt rá a sajtó, közölték képeit, riportokat, filmanyagokat készítettek vele. A nevezetes címlapkép (Pesti Hírlap. Melléklet: Képes Vasárnap június 8. A képen Kissomlyó remetéje, Jakab Imre látható. Márk József atya, Országos Ferences Misszió, szíves közlése) A budapesti örmény egyházközség gondnoka volt bő 3 évtizedig, szervezte az ottani életet, vezette az új templom építését az Orlay utcában, felelt az ottani gazdálkodásért. Tevékeny életet élt mindvégig annak ellenére, hogy 85 éves korában, 2000-ben amputálták egyik lábát. A kényszerűen bezártabb életvitelt azzal tette teljessé, hogy Márta lánya segítségével feldolgozta az addigi munkásságát, albumokat szerkesztett, számos további kiállításra készített tablókat, előadásokat tartott iskolákban és élte tovább szerteágazó társadalmi életét számos hűséges barátja segítségével február 20-án hunyt el 89 évesen. Hamvait kérésének megfelelően a Börzsönybeli Tűzköves forrásnál szórták a patakba a Reá emlékezők. Dr. Szentpétery Tibor hivatalos munkája mellett végzett tevékenységei szerteágazóak voltak. Egyfelől a megélhetési kényszer diktálta családi- és portréfotózás végigkísérte életét: a Krisztina körúti műterem közönsége továbbra is igényt tartott szolgálataira, saját maguk és ismeretségi körük mindvégig rendszeresen hívta dr. Szentpétery Tibort a családi események megörökítésére. Éjszakánként hívta elő a pici, egy négyzetméteres otthon berendezett laborjában a képeket, melyeket kis papírzacskókban adtuk át az érte jövő, szinte már baráti ügyfeleknek. Másfelől elkötelezett természetjáró volt. Egyetemista korában barátaival turistatársaságot alapítottak, melyet Taplósoknak neveztek el, és amely a mai napig létezik: a többedik generáció évente legalább egyszer találkozik. Részben a Taplósokkal, részben más barátokkal, de sokszor egyedül túrázva bejárta Magyarország és a környező országok akkor látogatható hegyeit, természeti szépségeit így a Tátrában, Erdély havasaiban is többször megfordult (határkőről-határkőre végigjárta- és fotózta Nagy-Magyarország ezeréves határait Orsovától Dévényig a Kárpátok csúcsain, gerinctúra keretében, talán 5 részre bontva). Útjairól mindig fényképekkel (fekete-fehér képekkel és színes diapozitívokkal) tért haza. Rendszeres előadója volt a TIT-nek és sok egyéb ismeretterjesztő klubnak, szervezetnek. A természetjáráshoz kapcsolódott a tájékozódási futóversenyek szervezése, fotózása is az első tájfutó szabályzat elkészítésében is részt vett 1948-ban. Egyik mátrai túrája alkalmával (1953) az éppen elhagyott és akkor még titkolt - recski haláltáborba tévedt, ahol már nem volt senki, csak egy csajka az asztalon Nemcsak Magyarországon fotózott, hanem főleg- Erdélyben is, ahol pl. a háború alatt, amikor kb. egy évig állomásozott Csíksomlyón (Csíkszereda katonai parancsnoka volt 1942-ben). Ekkor készített emblematikus fényképet Jakab Imre remetéről, amint a Salvator kápolna előtti kőkeresztnél imádkozik, mely a Vasárnapi Újságban, mint díjnyertes fotó szerepelt a címlapon ezért a képért veszítette el az állását 1950-ben. Amikor Ceaucescu falurombolási határozatáról tudomást szerzett, egy barátját kérte meg, hogy rozzant Trabantjával vigye el Erdélybe (ő politikai megbízhatatlansága miatt, bár az ötvenes években levizsgázott autóvezetésből, jogosítványt nem kaphatott, később pedig, mivel gépkocsi-vásárlásra úgysem gondolhatott a család, már nem is ambicionálta a vezetői engedély megszerzését). Saját elhatározásból és költségen az általa feltérképezett erdélyi szász erődtemplomok jelentős részét felkereste dokumentálási szándékkal. Bár nem gondolta, hogy az ott készült anyagot valaha is publikálja, később két nyelven is kiadott az Officina Nova egy albumot ezekből a képekből. A magyar nyelvű album címe: Az Olttól a Küküllőig 25,000, a német nyelvű Gottes feste Burgen 17,000 példányban jelent meg. Ma már mindkettő antikváriumi ritkaságnak számít. A múzeumoknak elkötelezett dokumentaristájává vált. A Budai Vár háború utáni feltárását végigfotózta, azok a nagyméretű nagyítások, melyek évtizedekig a Vár belső termeit díszítették, majdnem mind az ő felvételei voltak. A Néprajzi Múzeum teljes cseréptárát ő fotózta 6 7

5 dr. Kresz Mária Panni néni munkatársaként. Az Aquincumi Múzeum ásatásait, a víziorgona teljes restaurálását dr Kaba Melinda vezetésével követte végig ez idő tájt a múzeulógusok publikációinak jelentős részét dr. Szentpétery Tibor fotóanyaga illusztrálta. Budapestet szenvedélyesen szerette és nagyon ismerte. Nyugdíjba vonulása után a Ráday-féle Városszépítő/Városvédő Egyesület fotóegységét évtizedekig vezette, az épületek dokumentálását megszervezte, kiállításokat rendezett, és az egyesületi klubélet meghatározó személyisége volt. Az egész városvédő anyaga megtalálható a hagyatékában. Ennek a tevékenységnek az egyik mellékterméke Az atlaszok, hermák és kariatidák c. könyv, amely a budapesti homlokzatokon található emberábrázolásokat örökíti meg ez a kereskedelmi forgalomba nem került kiadvány évekig a Városvédő Egyesület reprezentatív ajándéka volt. Szintén ennek a tevékenységnek egyik sajátos oldalhajtása, hogy feltérképezte, majd fizikailag is felkutatta a Budapestet övező határköveket. Éveken keresztül tanulmányozta a kőállítás rendszerét, majd ásóval, kamerával járta a helyszíneket, kaparta ki az árkok mélyéről, kutatta fel a kertek sarkaiban fekvő vagy álló köveket, és kérte az illetékes kerületi tanácsot/önkormányzatot, az illetékes múzeumokat a megtalált kövek helyreállítására, konzerválására, szükség esetén biztonságba helyezésére. Ebből is önszorgalomból készített egy hiánypótló kiadványt, mely a Városvédő Egyesület gondozásában jelent meg. Ugyancsak az épített örökség iránti tisztelettől és szeretettől hajtva dokumentálta végig többek között a Budai Várban az épület-homlokzatokat, a Szentendrei 8 Óvárost, és Veszprém régi épületeit is. Elkötelezett, polgári, keresztény beállítottságú ember volt mindvégig, a hazáját, városát és a természetet szerető, az elveihez és barátaihoz hű, a XX. század második harmadától minden lehetséges eseményt és látnivalót dokumentáló, a korszakos hagyatékot rendezetten hátrahagyó dr. Szentpétery Tibor. Honlapjára ( hu) eddig csak az 1956-os fotói kerültek fel a hagyaték nagy része, a kb. 12,000 színes, keretezett diapozitív (amelyek fakulnak, az idő múlásával egyre rosszabb állapotba kerülnek), és a kb. 110,000 fekete-fehér negatív feldolgozásra, digitális módon történő restaurálásra vár. Az örökösök úgy döntöttek, hogy bár több múzeum is igényt tart a szakirányú fotókra, az egész fotóanyagot egyben tartva, a tárgyi emlékekkel (fotólabor, műtermi kellékek, világháborús relikviák, turista-felszerelések) kiegészítve közös elhelyezést kerestek az egész hagyatéknak. A Pesthidegkúton működő Klebelsberg Kultúrkúria a tervei szerint szívesen befogadja, sőt, egy tudás- és oktatáscentrum magjaként kezeli majd a hagyatékot, de annak a feldolgozására saját anyagi forrásai nincsenek. Az örökösök a Kultúrkúriával együttműködve keresik a lehetőséget a szükséges erőforrások pályázati, vagy egyéb- úton történő előteremtésére, hogy dr. Szentpétery Tibor korszakos életművét megmenthessék, bemutathatóvá és kutathatóvá tegyék az utókor számára minden erre irányuló segítséget, támogatást hálásan fogadva. (A Fővárosi Örmény Klubban január 16-án elhangzott előadás szerkesztett változata) Házszentelés az irodájában Február 3-án délben váratlanul meglátogatta Avedik Hovaneszján atya dr. Issekutz Saroltát az egyesület irodájában, hogy házszentelést végezzen, Zsigmond Benedek közreműködésével. A házszentelés előtt rövid magyarázatot tartott a házszentelés lényegéről és szimbólumairól. A szertartás célja, hogy távol tartsa a látható és láthatatlan ellenségeket. A házszentelés során a pap megáldja a vizet, a sót és a kenyeret. A víz a keresztségre emlékeztet bennünket. A keresztség révén keresztények lettünk, a mennyei Atya gyermekeivé váltunk, és nem vagyunk többé egyedül életünk nehézségeiben. Krisztus szavai szerint a keresztények a föld sója. Ahogyan a só ízt ad az ételnek, ugyanígy a keresztények ízt adnak a világnak, közvetítik az evangéliumot. Végül a kenyér az Oltáriszentségre emlékeztet, amely Krisztus teste. A kenyér erőt ad ahhoz, hogy munkánkat végezzük, ugyanígy az Oltáriszentség erőt ad nekünk, hogy keresztény küldetésünket teljesítsük. Köszönjük, hogy megerősített hitünkben, a magyarörmény közösség összetartásának, jövőjének sikeres megvalósításában, a évi választások győzelmében. M-ZS Zsigmond Benedek, Avedik Hovaneszján és dr. Issekutz Sarolta Felhívás A tavaly és idén megjelent 2 kötetes lexikonszerű mű feldolgozta 78 magyarörmény képző- és iparművész, művészettörténész munkásságát, bemutatva néhány alkotásaikat is. Ezzel sokat tettünk az erdélyi magyarörmények magyar kultúrába beágyazott művészetének megismertetéséért. Azóta már bővült a kör, várunk további művészek jelentkezését, bejelentését. Ezen sorozatba illően szeretnénk csokorba gyűjteni és megjelentetni az irodalom területén ismertté vált magyarörmény írókat, költőket, irodalomtörténészeket is. Ugyancsak megkezdjük a színészek, filmszínészek, előadóművészek lexikonjához is a gyűjtést. Kérjük minden kedves Olvasónkat, hogy segítsenek minél több örmény gyökerű művészt felkutatni, örmény gyökereiket megismertetni! Ezzel tudjuk biztosítani azt, hogy a magyarörmény gyökerűek művészetét, mint a magyar kultúra részét, megismerje és megőrizze a jövőnek nemcsak az örmény közösség, hanem a magyar művelődéstörténet is. Kiadó (magyar.ormeny@t-online.hu) 9

6 Simó Márton Két könyv az Örmény Klubban A székelyudvarhelyi Magyar-Örmény Kulturális Egyesület által működtetett Örmény Klub igen gyakran szervez emlékezetes programokat. Luca napján is ilyen rendkívüli estet tartottak. Bodurján János zenetanár, a Palló Imre Zene- és Képzőművészeti Szakközépiskola igazgatója, nagybátyja, néhai Bodurian Magardici János örmény katolikus pap Vörös Hold című kötetét dolgozta át és adta ki újra, Szálasy Ferenc nyugalmazott bankhivatalnok és vállalkozó pedig, aki mindössze tíz éve ír, ötödik önálló kötetét tette le az olvasó asztalára. A Bodurján (Bodurian) család kálváriája 1915 áprilisában kezdődött, amikor a török hatóságok kitelepítés ürügyén sivatagos vidékekre kényszerítették az örmény civil lakosságot, ahol gyakorlatilag magukra hagyták őket több százezer áldozatról van szó, akik aztán a következő hetekbenhónapokban az éhínség és a betegségek következtében pusztultak el. Törökországban egykor kétmillió örmény élt. Volt ugyan egy jelentős diaszpórájuk Konstantinápolyban és környékén, de nagyobb tömbben Kelet-Anatóliában élték. A mai Örményország tulajdonképpen önmagával határos, szent hegyük, az Ararát is ma török területen található. Mivel az örmények akik az egyik legősibb államilag is elismert keresztény egyházzal rendelkeznek Európa és Ázsia találkozásánál élnek, folyamatosan harcban álltak az átvonuló népekkel, illetve a legkülönbözőbb kultúrákkal. Az örmények vándorlása jórészt ebből az állandó bizonytalanságból és a kereskedőszellemből fakadt. Első közösségeik már a században feltűntek Moldvában, majd onnan 10 Gross Arnold képeit saját tanárai is megvették A II. kerületben élő, világszerte elismert művész képeiből 84. születésnapja alkalmából a Gellért Fürdőben, valamint egy belvárosi kávézóban nyílt kiállítás. Gross Arnold gyerekkoráról, művészetről és szenvedélyeiről mesélt lapunknak. Erdélybe telepedtek át. Erdélyi közösségeik is több száz évesek. A Bodurian család is sikeresen asszimilálódott, Erdélyben, Székelyföldön a magyar identitást választotta. Az örmény plébános írásai éppen ebből a szempontból vizsgálva a legizgalmasabbak, hiszen szó esik benne arról a folyamatról, amikor meg-megszakad, majd a történelmi töréspontok mentén (első világháború) ismét kiújul a moldvai ággal való kapcsolattartás, amelyben immár nem a nyelv, hanem a családi ereklyék és a vallási hagyományok által villan fel bennük az örmény öntudat utolsó szikrája. Ebben a beilleszkedési folyamatban látni, hogy a moldvai környezetben megmaradók új hazájukhoz olyan hűséggel ragaszkodnak, mint a kisebbségi sorba kényszerülő erdélyi véreik, akik immár magyar-örményekként osztoznak a mi sorsunkban 1918 után. Jó lett volna ilyen szempontok szerint gondozni a szöveget, és üdvösebb lett volna részletekre kitérő elő- vagy utószóval is ellátni, hogy könnyebben tájékozódhasson az időben és földrajzilag távolabb tartózkodó, késői olvasó. Szálasy Ferenc A székely havasok kincse című több műfajú könyvében azt a mesélőkedvét látjuk viszont, amelyet korábbi munkáiban már megismerhettünk. Az a székely világ villan fel, amelyet zsenge gyermekkorától, a múlt század harmincas éveitől kezdődően láthatott maga körül, azok az élmények képezik egyik-másik történetének szövetét, amelyeket később tapasztalt meg az udvarhelyszéki barangolások során. Tagadhatatlan, hogy Sütő András emléke és hatása is jelenlevő, hiszen Sikaszóban villaszomszédok voltak, számtalan közös beszélgetés, téma lappangott Szálasyban, aki aztán igazi nyugalomba vonulása, az íróbarát halála után ébredt rá arra, hogy ez az élményréteg írott formában is papírra kívánkozik. A míves novellák és elbeszélések mellett igen érdekes a szénégetőkkel készített riport. Olyan szegmensét fedezte fel a mai székely valóságnak, amelyért a homoródalmási és a lövétei határ legeldugottabb zugaiba kellett elmenni. Szálasy Ferenc nyolcvanévesen is értő szemmel és füllel jár a világban. Figyel, jegyzetel, értelmez és következtet. Azt nyilatkozta a minap, hogy van mondanivalója bőven, s azt egy következő regény keretei közt készül majd közreadni. Jó egészséget, sok olvasót és jó találkozást a következő könyvvel! (Udvarhelyi Híradó dec. 16.) Gross Arnold életvidám, restaurátori aprólékossággal készített képeibe könynyű beleszeretni. Rézkarcaiban minden benne van, ami az ember szívét jókedvre hangolja: az öröm színei, a gyerekkort idéző kedves játékok, álomszerű tájak repülő csodalényekkel, nagyvárosi bérházak apró díszítésekkel megfestve, titkos mesélő kertek. Gross édesapja is festőművész volt, és ő maga is korán eldöntötte, hogy ezt a pályát választja. Nagyváradon tanult, majd érettségi nélkül felvették az Iparművészeti Főiskolára, ahonnan aztán a Képzőművészeti Főiskolára került. Úgy éreztem, hogy a grafikában pontosan ugyanúgy ki kell nyomni a színeket, mint az olajfestésnél. Barcsay Jenő grafikus azt mondta nekem egyszer, hogy a grafika csak fekete-fehér lehet. Eddig így volt, mondtam én, de most már van színes is! mesélte nevetve a művész, aki a mai napig dolgozik. Egy-két művet minden évben megalkot, legutóbb például egy karácsonyi témájú képet készített. Már fiatal korában is sokan vették a képeit igaz, akkor még fillérekért. Gross Arnold büszkén mesélte, hogy a tanárai is vásároltak tőle. Képei bejárták a nagyvilágot, Magyarországon kívül Los Angelestől Londonon át Bombay-ig kiállították az alkotásait. A művész mesélt szenvedélyéről is. Lelkes madártartó és megszállott játékgyűjtő. Régebben különleges madarai is volta, például kakaduja, most pintyet tart. Gyerekkora óta gyűjti a vonatokat, van köztük olyan nem mindennapi típus is, amely néhány milliméteres sínen közlekedik. Játékmozdonyait nagyon szereti, nem véletlen, hogy sok képének főszereplői. NZSA (Budai Polgár 2013/23 december 9.) 11

7 1891. január 12-én 300 taggal megalakult az Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE) gr. Bethlen Bálint Torda Aranyos megyei főispán elnöklete és Radnóti Dezső hírlapíró titkársága mellett A turistaság eszméje gyorsan terjedt, rendre alakultak a vidéki osztályok, majd Feilitzsch Arthur báró erdőigazgató, mint alelnök, később elnök rendezni kezdte emlékezetes sziklaavató kirándulásait, melyeken az erdélyi társadalom színe-java részt vett, Erdély történeti családjaival az élen olvashatóak dr. Siklóssy László A magyar sport ezer éve (Bp. 1929) című könyvében Merza Gyula sorai, aki Erdély turistavilágáról írt itt De nem csak itt! Az EKE első krónikása, több mint 300 turistatárgyú írás szerzője már június 30-án jelentkezett a kolozsvári Ellenzék című lapban Az EKE 30 éve című írásával, majd az ugyanitt megjelenő Erdély című honismertető folyóirat évi 4 5. számában jelentette meg Az Erdélyi Kárpát- 12 Magyar Örökség-díjas az EKE Az Erdélyi Kárpát-Egyesület országos küldöttsége szeptember 21-én vehette át a Magyar Örökség-díjat Budapesten. A Magyar Tudományos Akadémia dísztermébe székely ruhában és kalotaszegi népviseletben érkeztek a képviselők: Dezső László elnök, Deák László, Kiss Tibor és Péterffy Anna-Erzsébet alelnökök, Veres Ágnes titkár, valamint Balázs Katalin, Dukrét Géza és Ferenczi Júlia. Dr. Polgárdy Géza Nagy Elődeink: Merza Gyula, az EKE első krónikása Egyesület története című, 47 oldalas tanulmányát. De említsük meg A Merza Gyula fiatalon 30 éves EKE múzeum című írását is, amely a Keleti Újság november 1-jei számában látott napvilágot. A hasonló témájú Merzaírások még hosszan sorolhatók lennének, itt és most csupán találomra említettünk meg közülük néhány korai keltezésűt. Mégpedig azt bizonyítandó, hogy valóban az erdélyi turisztika első, mindenki mást megelőző krónikását tisztelhetjük személyében. Örmény származású családban, Merza Joachim és Simai Jozefa fiaként Kolozsváron született február 25-én. Gimnáziumi tanulmányait ben fejezte be szülővárosában, s ugyanitt kezdte meg, majd Bécsben folytatta egyetemi stúdiumait az orvosi karon. Szemgyengesége miatt azonban felsőfokú tanulmányai abbahagyására kényszerült. Ezután gazdasági pályára lépett, s ben Szabó József szászfenesi uradalmában kezdte meg a gyakornokoskodást. Innen rendszeresen elsétált a Leányvárra, és a Bükk erdeibe is, közben pedig szinte észrevétlenül egész lényét áthatotta a természet szeretete. Életének innen számítva két meghatározó eszméje volt: az örménység kultúrájának kutatása és ápolása, amely családja, ősei iránti feltétlen tiszteletéből fakadt, valamint a turisztika, melyet több mint öt évtizeden át, szinte példa nélküli szívóssággal és kitartással művelt. Mint armenológus, egyik kezdeményezője volt a szamosújvári Örmény Múzeum létrehozásának, az Armenia című örmény lap cikkeinek pedig gyakori szerzője. Az EKE iránt már akkor érdeklődött, amikor még csupán e szervezet létrehozásán fáradoztak a kezdeményezők, s persze, hogy az alakuló közgyűlésen is jelen volt Kolozsvárott, a városháza dísztermében. A megalakulást követő 1892-es évben az egyesület helyi osztálya jegyzőjévé választotta, két év múlva pedig már az EKE főpénztárosa lett. Közben 1893-ban, atyja halála révén Bihar megyei földbirtokos lett, s ez megélhetését a továbbiakban önmagában is biztosította ban a Millennium alkalmából javasolta az EKE-nek, hogy Kolozsvár közvetlen környékének legmagasabb, 833 m magas pontját nevezzék el Árpád-csúcsnak. Indítványát elfogadták. Az EKE építő-műszaki, irodalmi és útjelző bizottságai feladatainak ellátásában éppen úgy részt vett, ahogy kivette részét a balneológiai szakosztály munkájából is. Legtöbb eredménnyel járó egyesületi tevékenysége azonban az EKE külföldi kapcsolatainak létrehozása terén mutatkozott meg. Amikor 1898-ban megalakult az EKE külföldi bizottsága, elnöke Merza Gyula lett. Ezután rendszeresen tett látogatásokat a nagyobb külföldi alpesi kluboknál, s kifejezetten az ő szervező és kapcsolatteremtő tevékenységének köszönhetően az EKE-nek 1914-re harminckét külföldi egyesülettel volt állandó öszszeköttetése. Mindeközben arra is futotta erejéből és idejéből, hogy kedvtelésből, a saját örömére, az utazás szeretetétől áthatva beutazza Európa csaknem valamennyi országát. 13

8 Élményeiről számtalan je és módja szerint pontosan cikkben és útirajzban számolt be, így Úti emlékek a tavak országából (Kolozsvár, 1895.) és Svájczi képek (Kolozsvár, 1897.) című könyveiben. Elmondható, hogy Merza Gyula az erdélyi turistaság történetének azon nagyjai közé sorolható, akiknek tevékeny és alkotó életük minden jelentős mozzanatára egy rövid évfordulós megemlékezés keretei között lehetetlen kitérni. Ám ezt előrebocsátva sem hagyhatjuk említés nélkül Az idős Merza Gyula azt a kiemelkedő szerepet, mérték a megtett lépé- seket, majd hazatérve ezen adatokat gondosan adminisztrálták is. Merza Gyula július 23-án legkedvesebb túrahelyszínén, a Kolozsvár közeli Bükk-erdőben ünnepelte ezredik itteni, a Lépésmérő Társaság tagjaként tett kirándulását. Ebből az ünnepi alkalomból dr. Tompa Kamill indítványára Merza Gyulát Turista ezredes címmel tüntették ki, a Rókadombot pedig Merza-kilátónak nevezték el. Majd a Bükkbe amelyet az EKE Néprajzi Múzeumának létrehozásában betöltött. Emlékeztessünk rá, hogy ennek megnyitására október 12-én, (Hunyadi) Mátyás kolozsvári szobrának leleplezése napján, a Fadrusz János alkotta szobor közelében, a Mátyásszülőházban került sor. Csak természetes ezek után, hogy a múzeum egyik vezetője Merza Gyula lett Fentebb már említettük az Erdélyben 1930-ban közzétett egyesület-történetét. Tegyük most hozzá, hogy az EKE említett folyóiratának öt éven keresztül ( között) Merza szerkesztője is volt, azaz idejéből lapszerkesztésre is futotta. Aztán valaha nagy divat volt kirándulásokra ún. lépésmérő műszert vinni, amelynek mutatója a turista minden egyes lépésénél eggyel tovább haladt, így mutatva ki a túra végén az összes megtett lépés számát. Merza a körülötte gyülekező turistákból megszervezte a Lépésmérő járásának 60. évfordulóján, szeptember 15-én a lépésmérők ismét köszöntötték a nagy öreg -et, aki ekkor már bükki kirándulását tette, s ez egyben 10 ezer kilométer gyalogos megtételét is jelentette október 27-én az EKE díszközgyűlése menedékházat is elnevezett a jeles turistáról, a november 21-i közgyűlésen pedig tiszteletbeli elnöknek választották. Utolsó kirándulását október 24- én tette a Hójába, amely már az Kolozsvár környéki túrája volt. Kevéssel ezt követően, december 15-én Merza Gyula, az EKE korai történetének (is) átélője, s hiteles első krónikása elhunyt. Ennek pedig 2013 végén, vagyis hamarosan lesz hetvenedik évfordulója. Az alkalom adott, az említett napon pedig az EKE egészen biztos, hogy megemlékezik majd Merza Gyuláról, házsongárdi sírjára pedig virág is kerül. Megérdemli Társaságot, s ennek tagjai minden útjukra magukkal vitték műszerüket, annak rend- (Erdélyi Gyopár szám) 14 Dr. Puskás Attila A házszentelés a teológia tükrében Sokan úgy vélik, hogy a házszentelés egy szép, de alapvetően vidéki szokás. A jelenet mindannyiunk számára ismerős. Havas-ködös utcán megjelennek a csengetytyűsök, hogy bejelentsék a házszentelő papot. A ház asszonya a nagy-, vagy tisztaszobában előkészíti, majd meggyújtja a gyertyát, amikor megjelenik a házszentelő pap, a kántor és néhány ministráns kíséretében. Felcsendül az ismerős ősi ének: A királyok királyának, Jézus Krisztusnak. Az imádság után a pap szenteltvízzel meghinti a házat, a karácsonyfát, majd a kántor krétával az ajtófélfára felírja az évszámot és közéje a három királyokat jelző GMB betűket. Az emberek többsége általában mindebben egy, elsősorban katolikus szokást lát, és csak kevesen tudják, ismerik az ünnep mélyebb teológiai, és ami talán ennél érthetőbb, a vallásoktól és felekezetektől független antropológiai összefüggéseit, vagyis azt, hogy ez az ünnep alapvető és mély emberi igényekre válaszol. Valóban igazuk van azoknak, akik úgy tudják, hogy a szokás elsősorban a keleti és nyugati egyházak gyakorlatához kötődik. Liturgikus ismereteink szerint az egyházak január 6-án ünneplik Vízkereszt ünnepét, és ezután, a vízszenteléssel kezdődött a házszentelés. Az ünnep egyetemesen között kezdett terjedni, mint Krisztus születésének, keresztségének, a kánai menyegzőnek és a Háromkirályok (napkeleti bölcsek) látogatásának ünnepe. Hamarosan eltolódtak a hangsúlyok: míg a keleti kereszténység inkább Urunk keresztségére emlékezik (ezzel függ össze a vízszentelés), addig a nyugati egyház a hangsúlyt inkább a Háromkirályok látogatására helyezte, minekutána Karácsony átkerült a Sol Invictus római ünnepének, és Mithrás születésének napjára, december 25-ére. A nyugati egyházban némely helyen ehhez kapcsolódik még a tömjénszentelés szertartása. Liturgikus szempontból tehát ezt a sokrétű és gazdag jelentéstartalmat hordozza a házszentelés. Az év eleji házszentelésről Magyarországon legkorábban Mátyás király idejéből tudunk. Ezen rövid előadásomban az ünnep alapvető antropológiai jelentését, hétterét szeretném boncolgatni, majd bemutatni a szokásban szerepet játszó szimbólumok jelentéstartalmát. Az első alapvető kérdés tehát, hogy miért is igénylik az emberek, hogy évente egy alkalommal a pap megszentelje házukat. Puszta szokás lenne? Egészen biztos, hogy az esetek többségében az. A házszentelés igényének mélyén azonban egy alapvető emberi tény fedezhető fel. A Rudolf Otto nyomán kialakuló vallástörténet kihangsúlyozza, hogy nem csak a vallásos ember, hanem az ember számára a tér nem homogén, azaz nem egységes, törések vannak benne. Vannak vidékek és helyek az ember életében, amelyek többletjelentés-tartalommal bírnak, mert minőségileg különböznek a többi helytől: ilyen lehet az otthon, az első szerelmet övező táj, a tanulmányok vagy első munka helye, stb. ezek az ember egyénenként változó magánvilágának szent helyei. 1 Az ember állandóan vágyik és vonzódik ezekre a helyekre, és amikor ott van, akkor egy mély boldogság- 1 Vö. Eliade, M., A szent és a profán, Európa, Budapest 1999, 15 k. 15

9 érzés, nyugodtság, vagy ahogyan mondani szoktuk, nosztalgia keríti hatalmába. Ezek a helyek tehát mások, mint a többi, mondhatni profán helyek, és elnosztalgiázunk, amikor ott vagyunk. A vallási megtapasztalás nem különbözik ettől, csak minőségében más. A természetfeletti nyitottságban élő ember számára a természetfölötti világ betörése is megtöri a tér homogenitását. Mindenki tudja, hogy a templom szent hely, mert az ajtón, a küszöbön túl Isten lakozik. Szent hely az isteni hierophánia, az Epifánia, a megmutatkozás helye, és megváltozik a hely jellege, mert többlet-tartalmat kap. Bizonyára ismerős a Kivonulás könyvében az égő csipkebokorról szóló történet. Ne jöjj ide közel szól az Úr Mózeshez vedd le sarudat lábadról, mert a föld, amelyen állsz, szent. (Kiv. 3,5). Szent, mert Isten van ott. A két tapasztalatot a nem-vallásos és vallásos tapasztalatot az köti össze, hogy az ember számára a szent hely az igazi, jelentőséggel bíró hely és tér a többi mellett. Itt nosztalgiázik az ember, és a nagyváros utcájából a nyugodt templomba lépő embert mellbe vágja az egészen más világ nyugodtsága. De milyen többlet-tartalommal bír ez hely? A házszentelés kifejezés a latin benedictio domorum szerencsétlen fordítása. A latinban ui. nem a házak megszenteléséről van szó, hanem (csak) benedictio ami szószerinti fordításban egy jó-mondást jelent, vagyis, hogy erről a házról jót mondanak, ennek a háznak jót kívánnak Isten nevében, aki minden szentség forrása és minden áldás adója. A megfelelő teológiai szakkifejezés azonban az áldás fogalma. Ószövetségi értelemben a berakhat kifejezés az isteni áldás elhangzásával felszabaduló egészséget, termékenységet, szerencsét, sikert jelöli, amely Istentől származik, és amely már a teremtés első pillanataiban felcsendül: Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a tengerek vizét, s a madarak is szaporodjanak a földön. (Ter 1,22). Jahwe bőségesen megáldja teremtményeit, az ősatyákat, Ábrahámot, a hűségeseket, mint Jóbot, családjukkal együtt, Izrael egész háza népét, ahogyan ezt a zsoltáros nagyon szépen kifejezi: hiszen te megáldod, Uram, az igazat, kegyelmed pajzsként borul föléje (Zsolt 5,13). 2 Isten áldása tehát erő, egészség, jólét, szerencse, bőség az igaznak, azaz annak, aki Isten útján jár. Ugyanezt a gondolatmenetet találjuk az Újszövetségben is, elmélyítve. Kifejeződik, hogy azért küldte Jézust az Atya, hogy megáldjon bennünket: Az Isten elsősorban nektek támasztotta szolgáját, hogy megáldjon titeket, s így mindegyikőtök elforduljon a bűntől. (Ap Csel 3,26) Az áldásnak nem (csak) külső hatása van, mint a bőség, a szerencse, a jólét, stb., hanem lelki hatása kerül előtérbe, ahogyan Szt. Pál apostol is fogalmaz: Krisztusban Isten minden lelki áldással megáldott minket. (Ef 1,3). És talán ez az, amit az ember Istentől vár, és amire a leginkább vágyik: a lelki békére, arra, hogy elfogadott legyen, hogy szeretve legyen. Talán erre utal a házba belépő papnak a felhívása, az un. köszöntés: Békesség e háznak amire a válasz: és a benne lakóknak, minden lakójának. Áldás, béke, szeretet, jólét, biztonság, szerencse, tehát megannyi pozitív töltetű tartalom kísérje azt a személy és helyet, akire és amire Isten bőséges áldása száll ez a hatása az áldást fogadó emberre és hajlékára. A kereszténység is egy nagyon konkrét vallás, az embernek és emberről szól, 2 Vö. J. Scharbert, Segen, in LThK, Band 9, Herder, 1964, old. aki térben és időben élő lény. Ezért szükség van külső jelekre is az életében: nem elég szeretni valakit, a szeretetet ki is kell mutatni. A házszentelésben előforduló külső jelek az előbb vázolt jelentéstartalmakat fejezik ki, emberileg látható és érthető módon. A Kárpát-medencében a leggyakrabban a következő három jellel találkozunk: 1. A szenteltvíz: a Vízkereszt ünnepén megáldott vízzel hinti meg a pap a házat, és általában a Karácsonyfát is. A víz minden kultúrában fenyegető hatása mellett az élet, a termékenység, a megtisztulás és újjászületés szimbóluma. Ebben az értelemben használjuk a házszentelésnél is. Bizonyos helyeken szokásban van, hogy a vízszentelés után a nép a szenteltvizet hazaviszi, és van ahol betegség esetén még a jószágnak is adnak belőle. A falakra és emberekre hulló vízcseppek erőt, életet adnak, megtisztítják és megújítják gondolatainkat és az érzéseinket. 2. A gyertya: fényével az Egyház Krisztus világosságát szemléleti, de jelöli a Krisztust váró éberséget is, amely hiteles keresztény életre és a keresztény értékek hirdetésére kell, hogy ösztönözzön minket. Ez nekünk ősi, szentistváni feladatunk nem csak a Kárpát-medencében, hanem a liberális Európában is. 3. A háromkirályok monogramja GMB a zsidó mezuza mintájára kerül az ajtófélfára, és a három napkeleti bölcset jelzik, akik a csillagot követve a megjövendölt világmegváltót jelölték. A Kárpát-medencében ez a három betű jelenik meg, és nem a CMB-t, vagyis Christus mansionem benedicat Krisztus áldja meg e hajlékot. Többen mesés figuráknak tartották a három bölcset, hiszen mi lenne, ha nem egy szép legenda Máté evangélista elbeszélése, hogy néhány napkeleti bölcs csillagok állásából, azt követve Betlehembe jutott és ajándékot hozott a Kisdednek? A legújabb tudományos kutatások pont az ellenkezőjét igazolják. Teres Ágoston jezsuita szerzetes, a vatikáni csillagvizsgáló egykori munkatársa magyarul is közzétette a kutatócsoportjuk által évekig végzett asztronómiai kutatások eredményeit, amelyek bizonyítják a Jupiter és Szaturnusz együtt járását a Halak csillagképben Kr. e. 7-ben, és azt, hogy pályájuk nyugati fordulópontján a zodiákus fény csúcsán álltak, éppen Jeruzsálem és Betlehem délkörében. 3 Eszerint Jézus tulajdonképpen Kr. e. 7-ben született, és a három bölcs méltán viseli a bölcs jelzőt, mert a babiloni (bábeli) Marduk templom tudós csillagászai voltak, akik a babiloni templom irattárában található dokumentumok alapján indultak a betlehemi követésére. Ennek a keresésnek az alapján válhatnak példaképpé Isten tudatos keresésében. E három jelen kívül a Kárpát-medencében más szimbólumokkal is találkozunk, amelyek használata más népek révén jöttek szokásba. Gondolok itt elsősorban a több mint 350 éve Apaffy fejedelem hívására Erdélybe érkező örményekre, akik mint örmény-katolikusok több külső jelet is meghonosítottak. Két ilyen jelt ismerünk: 1. A só. A só használatának ősi bibliai gyökerei vannak. A Leviták könyvében olvassuk Sózz meg minden áldozatot, amelyet felajánlasz, és ne szűnjél meg a te Istened szövetségének sóját hinteni áldozatodra. Minden ajándékoddal mutass be sót Uradnak, Istenednek. (2,13). Ezen sószövetség értelmében a 3 Teres Á., Biblia és asztronómia, Sprigner orvosi kiadó, 1999, 12. old

10 Kis Kornél Iván Ezek a gondolatok fordultak meg fejemben, amikor február 8-án Budapesten a Hollósy Simon utcában emléktábla avatási ünneplésén vehettem részt. Egyfajta büszkeséggel álltam a tábla előtt, mert magam is nagybányai vagyok, vagyis egy olyan közösséghez tartozom, melyhez valaha Hollósy is tartozott, és maradandót alkotott, mely városunkat olyan hírnévvel ajándékozta meg, ami kontinenseken át rangot jelent. Nagybánya ma már egy fogalom a képzőművészetben, melyet megismerni minden ecsetforgató művésznek szükségszerűen kötelessége. 18 sónak kenyérrel való fogyasztása a felbonthatatlan barátság jele. A házszentelésnél használt só szimbolizálja azt a köteléket, amelyre Isten a ház népének tesz meghívást és ígéretet, de emlékeztet arra is, hogy az itt élők egymás igazi barátai kell, hogy legyenek, a szó cicerói értelmében, aki szerint a barátság a legszebb dolog a bölcsesség mellett, amit a hallhatatlan istenek az embernek adtak, és ami nem más, mint a szeretet és a jóakarat együttese. 2. A kenyér. Egy keresztény hagyomány szerint Bételből, ahol ősatyánk Ábrahám kőoltárt állított Istennek és Isten Háza lett (Bet-el) az Újszövetségben Bet-lehem lett, vagyis Isten kenyere. Jézus önmagát adja a világnak, mint tápláló kenyér az Eukharisztiában/Úrvacsorában. Isten jelen van itt is, és ő kell az itt dolgozók igazi tápláléka legyen. Összegezve azt lehet kívánni a nemzet számára, hogy legyen élet benne és legyen termékeny, a stratégia alapján álljanak új gondolatok és őszinte érzelmek, és érvényesüljön a szentistváni kötelező keresztény értékrend, minden kutatás induljon ki az istenkeresésből, és mindenki között szövődjön őszinte barátság, éljünk lelki és anyagi bőségben és békességben. (Elhangzott Budapesten, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet házszentelésének ünnepén január 21-én) Hollósy Budán Isten az embert társas lénynek teremtette, ezért mihamarabb párt is adott neki azzal a megbízással: népesítsétek be a földet! Ezért van az, hogy az ember ragaszkodik tartozni egy családhoz, egy emberi közösséghez, vallási csoportosuláshoz, és nem kevésbé valamely nemzethez. Akikhez, vagy amihez tartozik, ahhoz alkalmazkodik, igyekszik velük egyetértésben élni, támaszkodni társaira és hasznosnak látszani. Hollósy csupán hat évet alkotott Bányán, de az akkor már hírneves művész iskolát hozott, és iskolát alapított, melyet túl a száztíz éves történelmén, Nagybányai Művésztelep néven minden művészettörténet számon tart. Alig volt túl a harmincadik életévén, amikor Münchenben festő iskolát nyitott, mely hamarosan olyan befutott lett, hogy hatvan-hetven növendéke tanult a mestertől, a világ különböző országaiból. Pedig nem mondható, hogy szórakoztató programmal működött ez az iskola, mivel a mester igen kemény tempót diktált. Itt mutatkozott meg először Hollósy nagyszerű tanítói képessége, és ez folytatódott Nagybányán is. A pedagógusi munka mellett a táj, a környezet olyan hatással volt rá, hogy az egykori akadémista és naturalisztikus ábrázolásmódból felismeri a levegő, a fény és színek lehetőségeit a művészetben és eljut a plein-air stílushoz, mely teljes mértékben meghatározta a festőtelep jellegét. Tanítványai a mestert szigorú, de kellemes vitapartnernek ítélték, bár a társaságban vitte a hangot, pedig Réti István úgy jellemzi:...fázott minden nyilvánosságtól, minden akciótól, minden változástól: érthetetlennek, természetével ellentmondónak tűnik fel a forradalmári vezér szerep. Nagybánya tette őt igazi mesterré, mint ahogyan az ő tanítása nyomán lett ez a város a piktorok városává. Távozása után az iskola megmaradt és ma is él, mert a mag, melyet elvetett, éltető talajba hullott. Budapesten 1953-tól viseli utca a Hollósy nevet, itt kapott helyet az emléktábla, melyet a 12. kerület Önkormányzata kezdeményezett, és az Kulturális Egyesület támogatott. Az avatáson részt vett és felszólalt Jankovics Marcell, a kerület díszpolgára, Fonti Krisztina alpolgármester, valamint dr. Issekutz Sarolta, az örmény egyesület elnökasszonya, aki ecsetelte a történelmi tényt, ahogyan az örmények Erdélybe menekültek, letelepedtek, szorgalmasan dolgoztak, meggazdagodtak és jó magyarokká lettek. Hollósy édesapja még a Korbuly nevet viselte, ezt később változtatta Hollósyra. Az emléktábla, melyet Slavei Tamás készített, jellegzetessége egy bronz gesztenyelevél, mely Nagybánya szimbóluma. A táblaavatás után a Hegyvidéki Önkormányzat gyűléstermében bemutatták Az öreg című Hollósyról készített filmet, mely Bogdán Pál alkotása. A filmben megszólalt Murádin Jenő művészettörténész mellett Mazalik Alfréd Máramarosszigetről, Véső Ágoston Nagybányáról és Szölösi Tibor Técsőről. Az eseményt nagy érdeklődés kísérte, melyen a szépszámú jelenlévő között több bányait is láthattunk. (Bányavidéki Új Szó 2013) dr. Issekutz Sarolta, Fonti Krisztina és Jankovics Marcell 19

11 Országgyűlési választások április 6-án az országgyűlési képviselők választása első ízben egy fordulós lesz, a választáson magyarországi lakóhellyel rendelkező választópolgár egyéni választókerületi jelöltre és pártlistára szavazhat. A magyarországi lakóhellyel rendelkező, a névjegyzékben nemzetiségi választópolgárként szereplő választópolgár egyéni választókerületi jelöltön kívül választása szerint nemzetiségének listájára vagy pártlistára szavazhat ben 199 országgyűlési képviselőt, közülük 106 képviselőt egyéni választókerületben, 93 képviselőt pedig országos listán választanak meg. Országos lista pártlistaként, vagy nemzetiségi listaként állítható. Nemzetiségi listát az országos nemzetiségi önkormányzatok állíthatnak, a listaállításhoz a névjegyzékben nemzetiségi választópolgárként szereplő választópolgárok legalább egy százalékának ajánlása, de legfeljebb ezerötszáz ajánlás szükséges. Jelölt csak a névjegyzéken a nemzetiségi választópolgárként szereplő választópolgár lehet, a listán legalább 3 jelöltnek szerepelnie kell. 20 Választások 2014 Tájékoztató a választási jogszabályokról A közelgő országgyűlési, önkormányzati, nemzetiségi önkormányzati választásokkal kapcsolatosan a Fővárosi Örmény Önkormányzat és az Kulturális Egyesület elnöke, dr. Issekutz Sarolta felkérésére az Emberi Erőforrások Minisztériuma Nemzetiségi Főosztálytól Paulik Antal főosztályvezető január 30-án tartott tájékoztatás Budapesten, az V. kerület, Akadémia utca 1. szám alatt. Előadónk a választópolgárok számára is könnyen megérthetően magyarázta a jogszabályokat, majd a választásokkal kapcsolatos kérdésekre is készséggel válaszolt, a válaszokat tartalmazza a tájékoztató. Az alábbiakban közreadjuk lapunknak megküldött hivatalos részletes tájékoztató szerkesztett változatát. (A Nemzeti Választási Iroda a telefonszámon, illetve a valasztas.hu honlapon, és a visz@nvi.hu címen érhető el.) (Béres) Jelöltajánlásra a szavazást megelőző 48. és 34. nap között ( 17. és március 3. között) van lehetőség. Minden választópolgár, aki az adott választókerületben választójoggal rendelkezik, az ajánlóívet kitöltve és aláírva ajánlhat jelöltet. Egy választópolgár több jelöltet is ajánlhat, egy jelölt viszont csak egy ajánlással támogatható. Az ajánlás nem vonható vissza. Mi az a nemzetiségi regisztráció? Az, aki valamely nemzetiségi közösséghez tartozik, január 1-jét követően kérheti, hogy nemzetiségi választópolgárként szerepeljen a névjegyzéken. (Az interneten is lehet regisztrálni. Csak az választhat, aki regisztrált!) Így 2014 októberében a nemzetiségi önkormányzati választásokon is szavazhat majd. A nemzetiségiként regisztrált választópolgár az országgyűlési választásokon ugyanúgy szavaz, mint a nem nemzetiségi választópolgárok (egy egyéni jelöltre és az országos pártlistára), vagy ha a nemzetiségi regisztráció benyújtásakor kifejezetten kéri, hogy az országgyűlési választásra is terjedjen ki nemzetiségi regisztrációjának hatálya, pártlista helyett nemzetiségi listára szavazhat (az egyéni jelölt mellett). A szavazókörök értesítik a szavazókat, hol szavazhatnak. Mozgásukban egészségi állapotuk (illetve fogyatékosságuk) miatt mozgóurnát a szavazást megelőző második napon április 4-én (pénteken) óráig attól a helyi választási irodától, a szavazás napján április 6-án (vasárnap) 15 óráig pedig attól a szavazatszámláló bizottságtól lehet igényelni, ahol a választópolgár a névjegyzékben szerepel. A szavazóhelyiségben az a választópolgár szavazhat, aki a kinyomtatott szavazóköri névjegyzékben szerepel. A választópolgárnak igazolnia kell személyazonosságát (érvényes személyazonosító igazolvánnyal, útlevéllel vagy vezetői engedéllyel), valamint a lakcímét vagy személyi azonosítóját. A választópolgár a fentiek után megkapja a lebélyegzett szavazólapo(ka)t, az átvételt aláírással igazolja. Az átjelentkezési kérelmet azok nyújthatják be, akik a szavazás napján Magyarországon, de a magyarországi lakóhelyüktől eltérő helyen kívánnak szavazni. A kérelmet a választópolgár lakcíme szerint illetékes helyi választási irodában (de személyes ügyintézés esetén a bejelentett tartózkodási hely szerinti helyi választási irodában is) lehet intézni legkésőbb a szavazást megelőző péntek (2014. április 4-én) 16 óráig. A helyi választási iroda vezetője (vagyis a jegyző) nem papíralapú igazolást ad ki, hanem közvetlenül felveszi a választópolgárt az érintett szavazókör névjegyzékébe. Fontos, hogy átjelentkezéskor is a lakóhely szerinti jelöltekre lehet szavazni! Nemzetiségi önkormányzati választások A nemzetiségi önkormányzati képviselők általános választását a Nemzeti Választási Bizottság 5 évenként, legkésőbb a szavazás napja előtti hetvenötödik napon, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek általános választásának napjára tűzi ki. Az egyes nemzetiségek közvetlen választással a községben, a városban és a fővárosi kerületben települési, a fővárosban és a megyében területi, valamint országos nemzetiségi önkormányzatot hozhatnak létre. A települési nemzetiségi önkormányzati képviselők száma három fő, ha a nemzetiségi névjegyzékben szereplő választópolgárok száma a választás kitűzésének napján a településen kevesebb, mint száz fő, efölött négy fős testület alakítható. A területi nemzetiségi önkormányzati képviselők száma hét fő. Az országos nemzetiségi önkormányzati képviselők száma a névjegyzékbe feliratkozottak számától függ. (pl. 31, ha több mint 10 ezer, 37, ha több mint 25 ezer, 39, ha több mint 50 ezer) A települési nemzetiségi önkormányzati képviselők választását ki kell tűzni, ha a településen az adott nemzetiséghez tartozó személyek száma a legutolsó népszámlálásnak az adott nemzetiséghez tartozásra vonatkozó kérdéseire nyújtott adatszolgáltatás nemzetiségenként összesített adatai szerint a huszonöt főt eléri. A területi nemzetiségi önkormányzati képviselők választását ki kell tűzni, ha a fővárosban, megyében kitűzött települési választások száma legalább tíz. Az országos nemzetiségi önkormányzati képviselők választását ki kell tűzni. * A nemzetiségi önkormányzati választások előtt ismét részletes tájékoztatást adunk. 21

12 22 Megkérdeztük dr. Issekutz Sarolta EÖGYKE elnököt Béres Attila: Bár titkos a választás, mégis megkérdezem, Ön hogyan fog szavazni a parlamenti választásokon? dr. Issekutz Sarolta: Én ebben is nyitott vagyok, ezért nem titkolom. Én magyarként - magyarörményként a parlamenti választásokon a parlamenti pártlistákra fogok szavazni, mert nagyon fontos számomra a magyar nemzet jövőjének alakítása, az én szavazatom által is. Mi magyarok vagyunk, magyar anyanyelvű örmény gyökerűek, tehát nemzetünk jövője mindennél fontosabb. Egyébként is a nemzetiségi parlamenti képviselet elérhetetlen a kislétszámú nemzetiségek, így az örmények számára, mert nem érjük el a kb fős szükséges szavazószámot. Béres Attila: És az őszi nemzetiségi választásokon? dr. Issekutz Sarolta: Számomra az őszi nemzetiségi választás a legfontosabb a magyarörmény közösség szempontjából. Végre szabadon megmutathatjuk magunkat és kötődésünket az erdélyi örmény gyökerű közösséghez. Megvédhetjük jogainkat, értékeinket és biztosíthatjuk jövőnket. Mindenki bátran bejelölheti az örmény rublikát, hiszen a évi nemzetiségi törvény elfogadta a hazai örmények magyar anyanyelvűségét is, tehát választóként és képviselőjelöltként is bátran jelentkezhetnek azok is, akik magyar anyanyelvű örmény gyökerűek. Nagyon fontos, hogy az országban minden örmény gyökerű regisztráltassa magát örménynek, hogy végre kimutathassuk számosságunkat. Tudni kell, hogy mindenhol lehet szavazni az örmény önkormányzatokra, még ott is, Választások 2014 ahol nem indul helyi örmény önkormányzati választás. Mindenki számára felelősségteljes döntést igényel, hogy milyen összetételű lesz az országos és a fővárosi örmény önkormányzat. Így Budapesten pl. bármely kerületben lakik a regisztrált örmény gyökerű, ha nincs is helyi örmény kerületi választás kitűzve, szavazni tud az Kulturális Egyesület által indított fővárosi és országos választási listákra, tehát senkinek sem vész el a szavazata. És ez az ország bármely településére érvényes. Nagyon fontos, hogy végre megmutassuk igazi létszámunkat, hogy az új ciklusban folytatni tudjuk az füzetek kiadását, a klubot, könyvek kiadását, kiállításokat, barangolásokat őseink nyomában, stb. Én április közepén regisztráltatom magam a postán megküldött Nemzetiségi választópolgárként történő nyilvántartásba-vétel iránti kérelemmel, amelyen a személyes adatok kitöltése után a nemzetiségi névjegyzékbe való felvétel iránti kérelem A pontjában az örményt ikszelem be. Ha valakinek van a 2. oldalon kitöltési igénye, az megteszi, de mindenkinek kötelessége keltezéssel ellátni és aláírni a kérelmet (Budapest 2014.), majd benyújtani a helyi választási irodához, jegyzőhöz. A kérelem elbírálásáról 3 napon belül döntés születik, amelyről értesítést küldenek. Az biztos, hogy az EÖGYKE még az őszi választások előtt jelentkezni fog a Füzeteken keresztül további részletes tájékoztatással. Béres Attila: Olvasóink nevében köszönöm az őszinte válaszát! Gyarmati Béla Az erzsébetvárosi Lukácsok tőzsérekből postamesterek (2., befejező rész) Eddigre az erzsébetvárosi Lukácsok már régen felhagytak az érdemi marhakereskedéssel (a Moldovában még javában űzött timárkodásról nem is szólva), és nyugodtan mondhatjuk, hogy már pénzük ügyes befektetéseiből éltek. Míg egyes Lukácsok (elsősorban Miklós gyermekei és Gergely, valamint fiai) a Bánságban földbe fektették vagyonukat (és helyismeretüket!), addig a Lukácsok egy másik egyes források által zalatnai -nak nevezet ága a postamesteri állás bérbevételében látta a család jövőjének biztosítását. A XVIII. században a polgárosodás felé megindult erdélyi örmények közül többen is a postamesteri állásba fektették felhalmozott tőkéjüket. Aki ezt a befektetést 1816 tavasza előtt megtette, az óriási veszteségtől menekülhetett meg: ez év március elsején ugyanis az országban óriási devalvációt hajtottak végre, ami azzal járt, hogy a készpénz elvesztette az értékének 4/5 részét! A távolsági nagykereskedéshez szükséges viszonylag nagy készpénzmennyiséget maguknál tartó kereskedők számára ez katasztrofális veszteséget jelentett, így a Lukácsok közül is sokan jelentős vagyonvesztést szenvedtek el. (Szerencsére, az erzsébetvárosi Lukácsok még a devalváció előtt, időben meglépték a váltást.) Nyilvánvaló, hogy a nemzetközi kereskedelemben jártas tőkeerős örményeket nem az abrakoltatás, vagy az utasok elszállásolása vonzotta a postamesteri állásra, hanem a tőkeigényes, nagy felelősséggel járó bonyolult üzem igazgatása (akár közvetlenül, akár csak a pénzügyeket illetően), illetve az abból húzható biztos és tisztes jövedelem. A betöltendő postamesteri hivatalt pályázat útján lehetett elnyerni. A számunkra érdekes időszakban a postaállomások egyfajta állami franchise rendszerben működtek. A postaállomást a jelentkező saját költségére kellett megvalósítani, illetve a hatósági szabályozás előírásainak megfelelően működtetni. Az elsődleges feladat az állami levél és csomagforgalom gyors és megbízható lebonyolítása volt, amivel jól megfért a személyforgalom és a magánküldemények (levelek, csomagok) továbbítása. A postamesteri állás betöltéséhez Lukácsainknak (és a hasonló vállalkozásba fogó erdélyi örmény nagykereskedőknek) a szükséges tőkén kívül rendelkezésre állott a távolsági kereskedelemben természetessé vált idegennyelv-tudás és a forgalomban előforduló sokféle pénz ismerete. A nyugati örmény nyelvjáráshoz közeli kipcsák-örmény anyanyelv mellett természetes volt a Moldvában kizárólagos és Erdélyben is természetesen használt román, a postaszolgálatban birodalmi köznyelvként a német, a magyar nemesi társadalom felé való kapcsolatokban az erdélyi örmények nemzeti hovatartozásának érzetét kifejező magyar. A távolsági kereskedőkkel való kapcsolattartás feltételezte a görög, rác és török nyelv legalább alapszintű ismeretét. A pénzeket illetően csupán jelzésként sorolok fel néhányat a forgalomban volt pénzfajták közül: birodalmi tallér, rajnai forint (Gulden Conventions-Münze, féltalléros forint), magyar forint, dénár, krajcár, garas, máriás, öreg garas, poltura. 9 Feltehető, hogy a pénzek átváltásában szerzett ismertsége okán 23

13 nevezték Zalatnán Lukács Lukácsot örmény pénzváltó -nak. 10 A távolsági kereskedésben jártas örmények számára természetes dolog volt a távoli vidékekkel való kapcsolattartás, a sokféle emberrel való találkozás, a számtalan pénzfajta ismerete. A postaállomások kialakítása ugyan jelentős beruházást igényelt (amit a postamesternek kellett előteremteni), a bonyolult üzem működtetése pedig jó szervezőkészséget igényelt, mert a postaállomások és a köré épült háttéripar működtetése bonyolult feladat volt. A postamester azonban nem feltétlenül élt a postaállomáson, sőt, még csak ugyanazon településen se: elég volt, ha neki felelős megbízott ( ágens ) vitte a normál ügyeket. Mivel egy postaállomáson felnőtt fiúgyerek alaposan ismerhette a szakma minden fortélyát és maga mögött tudhatta az atyai támogatást, ezért üresedés esetén a kívülállóknál kedvezőbb pozícióból pályázhatott. Kedvező feltételek révén így jöhettek létre több nemzedékes postamesterdinasztiák 11. Egyedül az elődök rokonsági köréből tudomásunk van három Lukácsról (Erzsébetvárosban 1829 táján Lukács Lukács, Zalatnán 1847-ben Tódor, valamint 1848 után János 12 (Tódor örökében). A sokágú Lukács családnak egyetlen erzsébetvárosi postamesteri állás nem volt elég, ezért megcélozták és elnyerték a zalatnai postamesterséget is. Ezzel függhet össze, hogy a mi Lukácsaink alig két nemzedék után Erzsébetvárosból Zalatnára telepedtek. Érdekes, hogy az az utca, amiben egykor Lukács Lukács (és később több fia), meg Lukács Simon házai állottak, Trianon előtt a Posta utca nevet viselte nem véletlenül. 24 Zalatna postabélyegzője a XIX. sz. közepéről A postamesteri szolgálat aranykorának az 1750 és 1850 közti évszázad tekinthető 13 : az erzsébetvárosi Lukácsokról éppen ebből az időszakból maradtak fenn az emlékek. Lukács Lukács (a nemességet nyert Miklós és Jakab testvérének leszármazottja): Erzsébetváros, 1829-ben ő volt az erzsébetvárosi postamester, amint azt a fia, Lukács Konstantin a gyógyszerészeti tanulmányainak elején az egyetemi matrikulába bediktálta, Lukács Lukács: erzsébetvárosi szenátor és postamester Zalatnán, Lukács János: (volt zalatnai postamester, 1880), Lukács Antal 14 : a talán legfiatalabb, és bizonyosan a legrövidebb ideig működött postamester (Erzsébetváros, 1853). Egy áttekintő hivatalos postatérkép alapján úgy tudni, hogy a zalatnai postahivatalt 1850 előtt megszüntették. (álló, akkor bezárása összefügghetett a Zalatnát ben ért pusztítások következményeivel.) A postamesterség abban hasonlított a tímármesterséghez, hogy a kínálat meglehetősen rugalmatlan volt: ha egy családban sok fiúgyermek nő fel, akkor közülük rendszerint csak egy lehet az atya utóda egy adott postamesteri státusban, a többi fiúnak más pénzkereseti hivatást kell találnia. És mibe lehet a további tőkét (például a postamesterségből képződött hasznot) befektetni Zalatnán, ha a család már megszerezte a postamesterséget? Lukácsaink számára a válasz kézenfekvő volt: bányákba! Ez a lehetőség szinte felkínálta magát a figyelmes szemlélő számára, mert az erdélyi bányászat a XVIII. század második felében jelentős fejlődésen ment keresztül. A történelem viharaiban edzett örmények fontosnak tartották, hogy a család több lábon álljon (ezért foglalkoztak a zalatnai Lukácsok a postamesterség mellett pénzváltással is), és később, a bányaipari fellendülést érzékelve ezért kapcsolódtak be az arany és egyéb ércek Zalatna-környéki bányászatába is. A Lukácsok aranybányáiról azonban majd egy következő alkalommal szólunk... Jegyzetek 9 Az átszámításokról csak anynyit, hogy a felsorolt pénzek használata során az alábbi váltószámokkal lehetett találkozni: 2; 2,5; 3; 4; 5 6(!); 10; 17; 20; 40; 50; 60;100; (és persze, ezek kombinációival) 10 Lukács Lukács pénzváltói tevékenysége talán kapcsolatban állhatott az 1816-os nagy devalvációval, ekkor ugyanis a pénzváltásba jutalék ellenében tőkeerős magánosokat is bevontak. Vagyona és szakmai adottságai alapján Lukácsunk eszményi pénzváltó lehetett! 11 A vagyonosabb örményeknek a postamesterség iránti érdeklődésére az erzsébetvárosi Lukácsokon kívül tudunk más példákról is: Szamosújvárott 1800 táján két egymást követő Zakariás Istvánról, atya- és fiáról, majd több Temesváriról (kezdve az idősebb és az ifjabb Istvánnal, 1900 táján), akik részben atyáról fiúra, részben szűk rokonsági körben áthagyományozva folytatták a postamesterséget. 12 Lukács Jánosra még 1880-ban is úgy utalnak, mint zalatnai postamesterre. 13 Később a kiépülő vasúthálózat tönkretette a lófogatos postát és a kiegyezés utáni világban Lukács Antal postamester sírja az erzsébetvárosi örmény temetőben 15 a posta szigorúan állami kézbe véve betagozódott az államigazgatás egyéb intézményei közé. 14 E Lukács Antal származását az erdélyi örmény nemesekkel foglalkozó munkák (Gudenus, Rozsos) nem tudják megmagyarázni. Száva Tibor kutatásai nyomán azonban tudjuk, hogy a két nemességszerző Lukácsnak volt öt közrendűnek maradt fiútestvére, akikről csak kevés adat maradt fenn (1. Tódor ( ), aki testvéreinek Gyergyóba költözése után is Ebesfalván/Erzsébetvárosban maradt, ott 1742-ben aranynyal és ezüsttel hímezett oltárterítőt adományozott a Szent Szűz oltárára és 1747-ben bíró volt, aki a bánsági Nagyőszön pusztát bérelt. 2. Márton (*1685, aki 1727-ben ebesfalvi kereskedő volt), 3. Karácson ( , Karácsony János erzsébetvárosi esperes atyja), 4. Donig (*1695) és 5. János (*1698, Gyergyószentmiklósra települt át). E testvérek közül négynek számos leszármazottja élt Erzsébetvárosban, akikről kutyabőr híjján alig van adatunk. A postamesteri állás családon belül tartásának igyekezetét ismerve bizonyosra vehető, hogy e rövid életű postamester Antal is az ott élt közrendű erzsébetvárosi Lukácsok közé tartozott. 15 Felirata: Itt hamvadnak / földi részei / volt cs. k. posta mester / boldog emlékű / iff. Lukáts Antal /szeretett férjemnek / ki élte tavaszának / 25ik évében / 1853ik év october 16án / jobb létre szenderült / nyugodjanak porai / örök emlény / és szeretett jeléül. / E sír követ / emelte 1854ik év / június 22én / neje / ns Wikol Joseffa / ki szintén itt nyugszik / született 1829, meghalt 1907ik évben 25

14 26 Új könyvet írt Jankovics Marcell Mese, film és álom címmel írt kétkötetes könyvet Jankovics Marcell Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, művelődéstörténész. A kötetet hétfőn este a magyar népmese napja alkalmából a Litea Könyvszalonban mutatják be. (MTI, szeptember 30.) Mint a könyv ajánlójában olvasható, Jankovics Marcell munkásságának egyfajta szintézise a most megjelent kétkötetes kiadvány, amely az álmok, jelképek, az egyetemes és magyar kulturális hagyomány, valamint a rájuk épülő mese- és hitvilág teljességre törekvő rendszerezésének, különleges feldolgozásának és értelmezésének eredményeit summázza. Jankovics Marcell az MTInek elmondta: a mesék tekintetében igaz ez a fajta szintézis, de pályafutását még semmilyen módon nem tervezi lezárni. Elég sok írásom jelent meg a mesékről, és valóban a mese témának egyfajta lezárása a kötet, de ahogy filmet is fogok készíteni, úgy könyveken is dolgozom még a jövőben - hangsúlyozta. A szerző kifejtette, hogy a könyvben az álmokon keresztül emlékirat jellegű elemek is fellelhetőek, előfutáraként az író egyik készülő művének. Szeretném megírni a filmes munkáim, a filmes pályafutásom történetét, ami bizonyos értelemben egy emlékirat lesz tette hozzá. A mostani kétkötetes művében szereplő írásai hátterét Jankovics Marcell 2001 és 2010 között vezetett naplója adta, amelybe nemcsak arról írt, ami éber pillanataiban történt vele, hanem álmairól is. Az én felfogásomban az éjszaka ugyanannyira fontos, mint a nappal, hiszen az álmainkban éljük át a fontos elemeket, olykor inspirációkat nappalainkból - fogalmazott a filmes. A könyv persze nem egyszerű álmoskönyv, tárgya nem az álomfejtés, hanem a mese, a film és az álom kapcsolatának feltárásán keresztül a teljesség keresése. Az álom és a mese, két egymást átfedő világ, bennünk és rajtunk keresztül részei a valóságnak, a film pedig maga az álomvilág. Mindazok a technikák, amelyeket a filmekben alkalmaznak, például ráközelítés, áttűnés, azok csak álmainkban léteznek, a való életben nem. Gondoljunk csak bele, hogy a filmet úgy hívjuk, álom világ. Mindez közhelyszámba megy, de soha nem gondolunk bele, hogy ez szó szerint is így kezelendő - mondta a művész az MTI-nek. A most 71 éves Jankovics Marcell ban került a Pannónia Rajzfilmstúdióba fázisrajzolónak ban készítette önállóan animációs filmjeit, előtte Nepp József az ő Gusztáv-figuráját választotta a későbbi nagy sikerű filmsorozat főhőséül, őt pedig társrendezőnek vette maga mellé. Jankovics Marcell nevéhez fűződik az első egészestés magyar rajzfilm, a János vitéz 1973-ból. Kapcsolata a magyar népművészettel és néprajzzal egész későbbi művészetére jellemzővé vált. A Magyar népmesék, a Mondák a magyar történelemből című sorozat, a Fehérlófia és a Csodaszarvas mára már legendás példái ennek a vonzalomnak. Stílusa mozgalmas, erőteljesen karakteres és mégis tömör. A 2011-ben elkészült Az ember tragédiáján több mint húsz éven át dolgozott ben Oscar-díjra jelölték a Sisyphus című filmjéért, 1977-ben Cannes-ban Arany Pálmát kapott a Küzdők, a Fehérlófia ben Los Angelesben a Minden idők legjobb rajzfilmje díjat kapta. Filmes munkái mellett rajzolt képregényeket is, illusztrált mesekönyveket és más szépirodalmi műveket, továbbá saját könyveit is. Rendszeresen készített ismeretterjesztő és művelődéstörténeti sorozatokat televíziók számára, cikkei, tanulmányai és könyvei jelentek meg óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja, ROSKA MÁRTON (Magyarköblös, június 15. Budapest, július 16.) 2011-ben volt 50 éve, hogy 81 éves korában Budapesten elhunyt az erdélyi magyar régészeti iskola kiemelkedő személyisége, Roska Márton. Pósta Béla, a Mester (ahogy Ő emlegette) tanítványa volt, és jó megérzéssel jegyezte meg: ezt az utókor mint Posta Béla-korszakot fogja nyilvántartani és megörökíteni. És valóban így van! Az erdélyi magyar régészetnek voltak kiemelkedő személyiségei, akiket kikerülni nem lehet. Ilyen volt Roska Márton is. Az, aki Erdély régészetével foglalkozik, az őskortól az Árpád-korig, de akár néprajzzal is, nevével találkozni fog. Végigjárta az erdélyi magyar régészek Golgotá -ját: tisztelték, üldözték, megalázták. Nem adatott meg neki az, hogy ott térjen végső nyugalomra, ahol igazán otthon érezte magát és ahol közmunkás -nak tartotta önmagát: Erdélyben, Kolozsvárott. És most szóljon hozzánk Roska Márton néhány olyan gondolattal, amikre érdemes odafigyelni: ( ) Egykori tanítványa a Mester [Posta Béla] nyomdokain kíván és köteles is haladni, mert ez vezet a célhoz, amelyet Ő tűzött ki: tanítványok nevelése, között, majd augusztus 1. és október 15. között a Nemzeti Kulturális Alap Bizottságának elnöki posztját töltötte be. Bajusz István Roska Márton és az erdélyi régészet (tegnap és ma) Kritikai megjegyzések az erdélyi örménymagyar tudós kora középkori tanulmányaihoz Erdély földjének a múlt emlékei felszínrehozatala érdekében való megvallatása, ezeknek az emlékeknek a közönség és szakemberek részére való hozzáférhetővé tétele, mert csak így bizonyosodunk meg arról, hogy ez az országrész a Kelet és Nyugat mezsgyéjén milyen fontos tényezője volt az egyetemes emberi művelődésnek és a különböző irányokból jött kulturális hatások egy nevezőre hozásának. Nyomatékosan arra kell figyelmeztetnem munkatársaimat, hogy ( ) ne befolyásoltassák magukat sem érzelmi momentumoktól, sem politikai szempontoktól, mert ezzel veszélyeztetik munkásságunk komolyságát, csökkentik eredményeik tudományos értékét és sok időre megbénítják az egyes kérdésekkel szigorúan tudományosan foglalkozók munkáját. A hamisítások, az elfogultan, vagy rosszul felvett megfigyelések szappanbuborékok, melyeken egy másodpercig megakad a szemünk, de az igaz és pontosan megfigyelt tények erején megsemmisülnek. ( ) A végszó kimondásában el kell némulniuk az érzelmi és politikai momentumoknak, ott a színigazság kerül mérlegre. Életművének értékelésével még mindig adósok vagyunk! 27

15 Haza, Aniba! Örmények nyomában Kelet-Anatóliában: 7 éj 8 nap (2014. augusztus 4 11.) 1. nap: repülőút Bukarestből isztanbuli átszállással Karsba. Este vacsora a szállodában. 2. nap: Kars Ani Az örmény határtól 45 km-re fekvő Kars egykor a Bagratida dinasztia fővárosa volt, jelenleg Anatólia közigazgatási központja. A városban az örmény, grúz, török, orosz és bizánci építészet stílusjegyeit fedezhetjük fel. Reggeli után meglátogatjuk az oszmán-orosz időkben épített várat. A vár alatt fekszik a X. századi örmény apostoli templom, amit a 16. századtól mecsetként használnak. A karsi városnézés után az egykori ősi örmény fővárosba, Aniba utazunk, a középkori Örményország 1001 templomának városában, ami a jelenlegi örmény-török határon fekszik. Meglátogatjuk a város északi részén található örmény és grúz romtemplomokat és az un. Északi Palota romjait. Vacsora és szállás Karsban. 3. nap: Kars-Ararát-hegy Dogubeyazit Reggeli után az örmények szent hegyéhez, az Ararát hegy lábához kirándulunk. A kirándulás után az ősi urartu városba, Dogubeyazitbe utazunk, ahol megtekintjük a XVII. században épült Ishak pasa palotát, ami az UNESCO világörökségi kincs. A palotán örmény, szeldzsuk, oszmán építészeti stílusjegyeket fedezhetünk fel, kövei mintha horgolva lennének. Ishak Pasa Palotája egy vár és egy keleti kéjlak egyedi keveréke, megkapóan szép belső udvara, mecsete és háreme. A palotából csodálatos kilátás nyílik 28 a fennsíkra. Lehetőség adódik Noé Bárkájának meglátogatására is. Vacsora és szállás Dogubeyazitban. 4. nap: Dogubeyazit Van Reggeli után Anatólia egyik legszebb természeti jelenségét, a Muradiye Vízesést tekintjük meg. Innen a Van tóhoz utazunk, Vanba. A város 4 km-re keletre fekszik a Van Kalesi földnyelven, Van ősi örmény városának korábban termálvízzel fűtött kertjében. Kr. e től lakott, de csak az Urartu-Birodalom idejéből vannak ismereteink I. Sarduri király udvarából ( Kr. e.). A médek, szkíták, perzsa, örmény, szeldzsuk történelmi emlékeit a Van Kalesi csúcsán elhelyezkedő várban ismerjük meg, amelynek építése a Kr. e. 1. évezredben kezdődött. Vacsora és szállás Vanban. 5. nap: Van és környéke: Hosap Cavustepe Reggeli után a titokzatos tájon át a kurdok által épített Hosap festői romjaihoz utazunk, ami Yaşar Kemal regényéből (Az Ararát legenda) ismerős. A vár meglátogatása és egy kirándulás után Cavustepebe utazunk, Sarduris városába, ami Urartu Birodalom fővárosába, Tuspaba vezető katonai úton fekszik. A várat Kr.e ben, a birodalom fénykorában kezdték építeni, és jelenleg egy régészeti lelőhely található itt. Az ásatások és múzeum meglátogatása során megismerkedünk az örmények őseinek tekintett urartuk művészetével, építészetével, szokásaival, életvitelével, vallási hiedelmeivel. Visszatérésünk után Vanban lehetőség adódik egy esti sétára is. Vacsora és szállás ugyanitt. 6. nap: Van Aghtamar-szigete, fürdés Reggeli után Aghtamar-szigetre csónakázunk, ami a történelmi Örményország második legnagyobb szigete. A sziget az Artsruni dinasztia korától királyi rezidenciának ad otthont, és a dwini katholikosz székhelye is volt. Az itt látható kolostort az örmény kultúra fellegvárának tartják Kelet-Anatóliában. A Szent Kereszt örmény templom az örmény építészet kiemelkedő alkotása. Külső falain csodálatos ószövetségi reliefeket láthatunk, belső falfelületén újszövetségi jeleneteket találunk. A kolostor látogatása során egyben szép örmény kultúrtörténeti bevezetőben is részesülünk. A kolostorlátogatás után fürdési lehetőség a Van tóban. Vacsora és szállás Vanban. 7. nap: Van és környéke Reggeli után Vanban egy kurd, örmény, és perzsaszőnyeget készítő műhelybe látogatunk. Ezután Altintac örmény faluba utazunk, ahol gyalogosan elzarándokolunk Szt. Tamás templomához. A templomtól csodálatos kilátás nyílik a Van tóra és környékére. Este szabad program Vanban. Szállás és vacsora ugyanott. 8. nap: hazautazás, érkezés Bukarestbe Részvételi díj 10 személy esetén = 1340 euro 15 személy esetén = 1300 euro 20 személy esetén = 1230 euro 25 személy esetén = 1210 euro 30 személy esetén = 1200 euro 35 személy esetén = 1170 euro Egyágyas felár: 190 euro Szolgáltatások: repülőgép, szálloda, autóbuszos szállítás, félpanziós ellátás, szakszerű német nyelvű helyi idegenvezetés amin még mi is hozzáteszünk egyet s mást, múzeumi belépők. Az ár nem tartalmazza az utasbiztosítást és a személyes kiadásokat. Jelentkezési határidő: 28. Budapesten: dr. Issekutz Saroltánál, , vagy magyar.ormeny@t-online.hu Erdélyben: Puskás Attila ( ) vagy Szász Ávéd Rózsa ( ) elérhetőségen 29

16 30 Kegyeleti barangolás Isonzó, Doberdó, Júliai-Alpok, Karszt-hegység és a Trieszti-öböl vidékein Kulturális Egyesület programajánlata 2014 Ars Poetica: Szabó Dezső jelmondatával, hogy minden magyar felelős minden magyarért az emlékezésben, a jelenben és a jövőre nézve, bejárjuk a doberdói, isonzói I. világháborús csatatereket, leróva kegyeletünket az elesett hősök előtt, hogy áldozatuk történelmi tanulságait továbbadhassuk utódainknak. Útvonal: Budapest Siófok Tornyiszentmiklós Bántornya Lendva Maribor Cilli Ljubljana Nova-Gorica Kanal Bovec Trenta Soča Nova-Gorica Tolmin Javorca Kobarid-Nova-Gorica Doberdo del Lago San Martino del Carso Visintini Redipuglia Fogliano-Gorizia Nova Gorica-Duino Skocjan Gorjansko Predjama Lendva Tornyiszentmiklós Siófok Budapest Időtartam: 6 nap ( ) Autóbuszos útvonalhossz: kb km Ellátás: Félpanziós (reggeli, estebéd) Szállás és ellátás: az 1.,2.,3.,4. és 5. napon Nova-Goricában, hostelben (2 ágyas fürdőfülkés szobák) Szükséges felszerelés: könnyű túraruházat, sportcipő, fürdőruha, fürdőpapucs (kavicsos tengerpartra) Főbb események: Kegyeleti tiszteletadás a hősi emlékműveknél és jelképes koszorúzás az Isonzón A doberdói harcok Magyar emlékkápolnája Visintinin Osztrák-Magyar Monarchia isonzói hadikápolnája Javorcán Nagyváradi 4. sz. honvéd gyalogezred gúlája San Martino del Carson Kavernák, földalatti ágyúállások, lövészárkok Monte San Michelen a világháború Golgotáján Predil-hágó középkori védőbástyája, a Kluze erőd Magyar hősi halottak temetője Solkanban és Gorjanskoban; Osztrák-magyar katonai temető Foglianoban Monumentális olasz katonai temető Redipuglián Az I. világháború kitüntetett emlékmúzeuma a szlovéniai Kobaridban (Caporetto) A Nagy Háború (Grande Guerra) emlékmúzeuma az olaszországi Goriziában Duinoi kastély a Trieszti öbölben, ahonnan Ferenc Ferdinánd elindult Szarajevóba Napóleon híd és túra a Kozjak vízeséshez Kobaridban A legnyugatibb Szent László legendárium falképei Bántornyán a Szűz Mária templomban Városnézés: Ljubljanában (vár, városháza, Szent Miklós székesegyház, Hármashíd, Sárkányos híd, óváros) Goriziában (vár, fő tér, Szent Ignác templom) Lendván (Makovecz Imre tervezte kultúrpalota, Szent Katalin templom, Bánffy várkastély) Júliai-Alpok panorámaútja a Predilhágón Julius Kugy a Júliai-Alpok apostolának emlékműve és könnyű túra a Mlinarica szurdokba Szlovénia legnagyobb (106 m) vízesése a Boka-völgyében Karszt hegység monumentális barlangrendszere Skocjanban (San Canziano) a Reka folyó földalatti járatával Lueger Erasmus romantikus rablólovagvára a Predjamai barlang bejáratában Fürdés az Adriában Cuk család borháza a lendvai szőlőhegyen és borkóstolóval egybekötött szeretetvendégség Részletes program: 1. nap: Indulás Budapestről reggel 6 órakor (Batthyány tér felső rkp.) Határátkelő: Tornyiszentmiklós Látnivalók: Bántornya (Boldogaszszony búcsújáróhely, Aquila János által festett Szent László legendárium falképei), Ljubljana (városközpont szabad program) 2. nap: Látnivalók: Isonzó-völgye, Boka-vízesés (félórás gyalogtúra), Bovec Kluže-erőd, Predil-hágó, Isonzó (Soča) forrásvidéke, Julius Kugy emlékműve, Mlinarica-szurdok (félórás gyalogtúra) 3. nap: Látnivalók: Tolmin (Monarchia hőseinek Szentlélek kápolnája Javorcán különbusszal és kb. félórás gyalogút), Kobarid (Szlovén I. világháborús múzeum, Napóleon híd, 1 órás túra a Kozjak vízeséshez), Solkan (katonai temető) 4. nap: Látnivalók: Monte San Michele (I. világháborús hadszíntér), San Martino del Carso (Honvéd emlékmű), Visintini (Magyar kápolna), Doberdo del Lago, Redipuglia (Olasz katonai temető), Fogliano (Osztrák-magyar katonai temető), Gorizia (Olasz I. világháborús múzeum, várlátogatás, városnézés szabad program) 5. nap: Látnivalók: Duino (történelmi kastély, fürdés az Adriai tengerben), Gorjansko (Magyar katonai temető), Skočjani jama világörökség (1,5 órás barlangjárás) 6. nap: Látnivalók: Predjamai lovagvár előtt fotószünet, Lendva (városközpont, borkóstoló Cuk Lajos pincészetében) Határátkelő: Tornyiszentmiklós Érkezés: Budapestre 21 óra körül Részvételi díj: 250 / fő, ifjúsági kedvezmény 18 év alatt 50 / fő Az összeg tartalmazza a vezetés, félpanzió, szállás, belépők, javorcai különbusz és a borkóstoló árát, kivéve a buszköltséget. Buszköltség, ami a foglalót is jelenti: 20 e Ft/fő, minimum 35 résztvevő esetén. A bejárt helyek hangulatát tájba illő zenével, felolvasásokkal és Somogyváry Gyula, Keresztury Dezső, Ernest Hemingway, Giuseppe Ungaretti, France Preseren műveivel idézzük fel. 31

17 32 Elhunyt Senkálszky Endre színművész 99 éves korában Életének 100. évében vasárnap (2014. január 5-én a szerk.) meghalt Senkálszky Endre, a Kolozsvári Állami Magyar Színház örökös tagja közölte Facebook-oldalán az intézmény. Senkálszky Endre október 2-án született Kolozsvárott. Színpadi pályafutását amatőr színjátszóként kezdte, az 1930-as években vándorszínészkedett. Tanulmányait között végezte Hetényi Elemér színiiskolájában. Szabadkai József, majd Jódy Kámly színtársulatában játszott ( ), 1939-től a kolozsvári Thália, a Magyar Színház, a Nemzeti Színház, az Állami Magyar Színház tagja, között művészeti igazgatóhelyettese, majd igazgatója is volt a legnehezebb időkben, 1964 és 1969 között között tanított a kolozsvári Magyar Művészeti Intézetben ben vonult nyugdíjba, de 96 éves koráig megszakítás nélkül tovább játszott a kolozsvári színház produkcióiban. Hosszú ideig Európa egyik legidősebb aktív színésze volt. Vendégként Szatmárnémetiben, Nagyváradon, Marosvásárhelyen szerepelt, Szatmáron és Nagyváradon rendezett is től volt a Kolozsvári Állami Magyar Színház Örökös tagja. Pályafutása során eljátszotta Ádám szerepét Madách Az ember tragédiájában, és megformálta Bánk bán alakját is Katona József drámájában. Színészi munkája mellett rendezőként is dolgozott: tól három éven át 14 görög tragédiából álló ciklust rendezett. Munkásságát számos kitüntetéssel, köztük a Színházi Kritikusok Céhe életműdíjával ismerték el. Az életműdíj 2012-es átadásakor Tompa Gábor, a kolozsvári színház igazgató-főrendezője hangsúlyozta, hogy Senkálszky Endre mellett nem kevesebb, mint hét színészgeneráció nőtt fel, és ő mind a hét generációt örökifjú szívvel és mentalitással figyelte, segítette. Tompa Gábor szerint nagy mértékben köszönhető Senkálszky Endrének, hogy a kolozsvári magyar színház ma erős, sikeres társulatot tudhat magáénak. (MTI január 5. és a Magyar Nemzet online január 5. szerkesztett változata) Ha tudtok, szegezzetek rá új zászlót! Senkálszky Endre Érdemes Művész koporsójánál, a Kolozsvári Állami Magyar Színház előcsarnokában, január 9-én. Senkálszky Endre, sokszorosan is kitüntetett Érdemes Művész koporsójánál az egyházi búcsúbeszédet a magyar próza atyjának, Pázmány Péter bíborosnak a szavaival kezdem: Valamint a kaszás a füvekben válogatást nem tészen, hanem, noha egyik magasabb a másiknál, egyik szebb a másiknál, de egyaránt mind levágja, egyrakásba hányja: úgy a halál sem nézi, hogy emez hatalmasb vagy gazdagb, szebb vagy ifjabb, erősebb vagy bölcsebb: hanem egyenlőképpen lekaszál, földhöz ver, és oly egyarányúvá tészen mindeneket, hogy a holt csontok között megválogatható különbsége nem marad az embereknek... Az üdő és a halál vetten-vészi részeit életünknek. Gyermekségünk elfogy, mikor ifjúságot érünk: ifjúságunk meghal, mikor emberkorra jutunk: megállapodott emberségünk véget ér és elolvad, mikor megvénhedünk: úgyhogy ez a mindennapi fogyás nem egyéb hosszú halálnál: és mikor vége lészen életünknek, vagy inkább egész halálunknak, akkor szűnünk meg a halástúl. Ugyanezt a megcáfolhatatlan gondolatsort a Pázmány korabeli spanyol író, Cervantes, Don Quijote című regényében így mondja el: nem láttál-e még olyan színdarabot, melyben királyok, császárok, főpapok, lovagok, úrhölgyek s más egyéb személyek szerepelnek? Az egyik a rablót játssza, a másik a csalót, az a kereskedőt, amaz a katonát, egy másik az okos bolondot, a harmadik a szerelmes bolondot, mikor aztán a darabnak vége, azaz, ha vége az életnek: a halál minden szereplőt kivetkőztet öltözetéből, mely a többitől megkülönböztette, s a sírban aztán egyenlőkké lesznek valamennyien. Ennek a kemény valóságnak a fájdalmát és szomorúságát viszont reménykeltően oldja fel Pál apostol azzal a vigaszt nyújtani tudó tanítással, mely szerint (mint hallottuk): akár élünk, akár halunk, egyaránt az Úréi vagyunk. Ezért, bár a szeretteinktől való kényszerű elválás pillanatában mindig sajog a lelkünk és bánatunkban (befelé legalábbis) könnyeket hullatunk, reménytelenségbe és kétségbe még sem esünk. Nem, mert a halálban ugyan megváltozik, de nem szűnik meg az életünk. A gyászmise prefációjával latinul szólva: Vita mutatur, sed non tollitur! Teológiai megalapozása mindennek az a győzedelmes húsvéti hit, mely szerint: az enyészet fölött is él Isten hatalma, s tovább élnek azok, akik benne hittek és benne haltak meg. Nos, Senkálszky Endre benne hitt és benne is halt meg, magához véve betegágyán a lelket erősítő szentségeket, őszinte gyónásban és bűnbánatban kiengesztelődve önmagával, környezetével, és nem utolsósorban Istenével. Nagyon régi ismeretség, illetve fokozatosan elmélyült barátság fűz engem a koporsóban nyugvó Mesterhez. Közel fél évszázad óta mindvégig tisztelője és rajongója voltam az ő senki máséval öszsze nem téveszthető színpadi művészetének ben, a magyar kereszténység ezredik, s az egyetemes kereszténység kétezredik jubileumi évében a Vasárnap című katolikus hetilap olvasói számára egy hosszabb interjút is készítettem vele. Akkor, 13 évvel ezelőtt, többek között ezt kérdeztem tőle: Mester, kik a máig ható példaképei? És ezt a határozott, egyértelmű választ adta: Márton Áron püspök, az emberebb ember! Az ő példaadó élete győzött meg arról, hogy a kereszténység lényege a másokért való élésben rejlik. Példaképeim között tartom számon Puskás Lajos cserkészparancsnokot. Ő vezetett rá arra, hogy az ember igazságérzete az önismerettel kezdődik. Az önismeret azonban ne váljék önámítássá, mert valódi értelme: önmagunk keresése abban a világban, amelyben élünk. Az igazságot nem lehet egyetlen csalhatatlan módszerrel megközelíteni, de kétféle erkölccsel sem. Továbbá Szentgyörgyi István színész, valamint Janovics Jenő színigazgató élete a helyben maradás, új- 33

18 rakezdés példaképe volt és maradt számomra. Mindennek szeretetteljes és hálás megvallása persze nem jelentette azt, hogy megérdemelt művészi sikerei és örömei mellett ne lettek volna lélekmarcangoló bánatai is, lelki fájdalmai a Mesternek. Ugyanebben az interjúban erre irányuló kérdésemre szó szerint ezt válaszolta: A bánatomat Reményik Sándor fogalmazta meg Egymás mellett soha? című versében. S idézte is rögtön a költeményt: Hát így is kell mindig lennie: / Fölül az egyik, s a másik alul? / Hatalmi kérdés emberek között, / S a hatalomban egyik elvadul?/ Mindig csak elnyomott és elnyomó, / Kis különbség a módszerek között / És árnyalatok kocka forduláskor, / S meztelen önzés mindenek mögött? Mondandóját nagyon keserű szájízzel így fejezte be: Választ a feltett kérdésre Reményik sem tud adni. Sajnos, összmagyar vonatkozásban a helyzet azóta sem változott sokat, sem odaát, az anyaországban, sem itthon, erdélyi világunkban. Imént idézett válaszában Senkálszky Mester külön említette Szentgyörgyi István nevét. Ő, hozzá hasonló korú idős emberként, április 14-én, születésének 90. évfordulóján már nem bírt elmenni a színházba, hogy ott még egyszer fellépjen. Viszont, mint elkötelezett és vérbeli színész, figyelemre méltó levelet írt nagyra becsült közönségének. Ez a szó szoros értelmében búcsúlevél volt, amit ott és akkor fel is olvastak. Ezeket írta: Olyanformán érzem magam, mintha zászlótartó lettem volna egész életemben. Tartottam a zászlót, mikor a régi Farkas utcai színházban lobogtattuk, aztán az új nemzeti színházban aztán a mai színkörben. Peregtek a kegyetlen évek, és lassan ronggyá lett a zászló, csak a rúdja maradt egy vénember kezében. Odaadom most nektek azt is, ha tudtok, szegezzetek rá új zászlót! Halljátok jelen levő pályatársak?! Ha tudtok, szegezzetek rá új zászlót! Azt gondolom, akár Bandi bátyám ajkáról is elhangozhattak volna ugyanezek a testamentumként ható, végrendeletszerű szavak: Ha tudtok, szegezzetek rá (a rúdra) új zászlót. Tíz évvel ezelőtt, 2004-ben, 86. születésnapján, fizikai távollétem miatt lélekben álltam be a tisztelgők sorába, és a távolból levélben köszöntöttem őt a következő sorokkal: Kedves Mester, Bandi bátyám! A tavalyi színházi világnapon a színpadon játszókat (a mindenkori színészeket) és a színházat látogatókat (a mindenkori Nagyérdeműt) köszöntő Tankred Dorst, német drámaíró többek között ezeket mondta: Színház mindaddig lesz, amíg az emberek szükségét érzik annak, hogy megmutassák egymásnak: milyenek ők, milyenek nem, és milyenek szeretnének lenni. Hát Te, Bandi bátyám, éppen ennek a fajta Színháznak voltál Isten kegyelméből évtizedeken keresztül s vagy még mindig (akkor 90 évesen!) mindannyiunk nagyrabecsült, makacsul kitartó és optimizmussal teli munkása, amit most hálásan megköszönve imáimban, Isten oltalmazó szeretetébe ajánllak. Áldjon meg ő Téged továbbra is szellemi frissességgel, (költői szavakat idézve) a belső táj nélkülözhetetlen békéjével és testi egészséggel, munkabírással - mindanynyiunk örömére és megelégedésére. Válaszul egy Kötő József által összeállított, most itt a kezemben tartott szép könyvet, A színház fanatikusa címűt kaptam tőle ajándékba, a következő dedikációval: Jakab Gábornak, lelki nyugalmam pásztorának! Köszönöm, hogy imáidban Isten oltalmazó szeretetébe ajánlasz és kéred, áldjon meg engem továbbra is szellemi frissességgel, a belső táj nélkülözhetetlen békéjével, testi egészséggel és munkabírással. Az Isten áldjon meg Téged is! Kedves Gábor, hálám jeléül fogadd ÉLETREGÉNYEMET szeretettel Bandi bátyád. Kedves Bandi bátyám! Gyakran idézik színházi körökben a színházzal kapcsolatosan Hamlet nagyon is megalapozott kifakadását, idézem: Lelkem facsarodik belé, ha egy tagbaszakadt, parókás fejű fickót hallok, hogyan tépi foszlánnyá, csupa rongyokká a szenvedélyt, csakhogy a földszinten állók fülét megrepessze... Én az ilyen fickót megcsapatnám, amiért a különcöt is túlozza és heródesebb Heródesnél. Bandi bátyám, állíthatom, hogy te soha nem tartoztál az ilyenfajta ripacs színészek közé. Azt a színházat képviselted, melynek mindig is az a célja (Shakespeare-t idézve), hogy tükröt tartson a természetnek, hogy felmutassa az erénynek önábrázatát, a gúnynak önnön képét, és maga az idő, a század testének tulajdon alakját és lenyomatát. Ez a gondolat egyébként évszázadokkal korábbi időből való, hiszen eredetileg Cicerótól származik, aki szerint, idézem: a színdarabnak az emberi élet tükrének, az erkölcsök példájának s az igazság képének kell lennie. Amit Friedrich von Schiller gondolt a 19. században, amikor Ciceróhoz hasonlóan ő is erkölcsi intézménynek nevezte a színházat, azt jóval korábban Shakespeare váltotta igazán valóra. Igen, ő mindenféle tendencia nélkül magasztos erkölcsi eszméknek lett a világraszóló hathatós hírnöke, és így: egy Lear, egy Hamlet, egy III. Richárd többet tett az emberi nem megtisztítására és felemelésére, mint a legékesebb politikai szónoklat. Hadd jegyezzem meg itt zárójelben gyakori színházlátogatóként nagyon szerényen, ha valamit manapság személy szerint hiányolok néha mégis a színházból, az a CSEND, a meditációra is alkalmat adó csend, az elmét és a lelket egyaránt megdolgoztató és meggondolkoztató filozófiai és vallási mélységű csend, s nyomában a valóságos és nem csak mondvacsinált katarzis, illetve olyanfajta (különben) banálisnak tűnő igazságoknak a felfedezése, amilyeneket a 100 éve született Weöres Sándor fogalmazott meg a kolozsvári színház jelenlegi műsorán szereplő A teljesség felé című művében: alattam a föld, fölöttem az ég, bennem a létra. Bandi bátyám, szóban kifejezett személyes kívánságodnak eleget téve (a Teodora-házban többször is meglátogattalak, legutóbb éppen Szilveszter napján), katolikus egyházunk papjaként imádságos lélekkel elkísérlek utolsó utadra, a Házsongárdba. De tudd meg, az én gyászom ma azért nagy, mert a Tündérországnak is nevezett Erdély szellemi és kulturális erdejében szemem láttára ismét kidőlt egy hatalmas fa. Igaz ugyan, hogy senki sem pótolhatatlan, de hiányozni fogsz - és nemcsak nekem, sokaknak... A horizonton túli viszontlátás reményében veszek ezért búcsút tőled a színésztől, a színház fanatikusától, az egyenes testtartású, elegáns megjelenésű, komoly gondolkodású, jellemes és talpig becsületes embertől. Mivel pedig a szépet és eszményit kereső, a kultúra iránt érdeklődő magyar közönség (illetve közösség) szolgálatában fogyott el égő gyertyaként 100 évig tartó földi életed, Isten-Atyánknak a kebelén legyen jutalmad a mennyei Requiem! Ámen. Jakab Gábor (Szabadság január 11.) 34 35

19 mint ki végleg, mint ki örökre, mint ki nemes szövésű emlékbe öltözött s búcsúzni mégis tétova, készületlen, állok a pillanat megmásíthatatlan felismerésében kissé irigykedve, hogy ez igen, ez az átváltozás remekül sikerült, hogy ezt vajon hogy kell csinálni?... mint ki titokban keresi a függönyt, hogy már lemehet, vége a jelenetnek, fel lehet kelni, lehet tapsolni, meghajolni, mint ki felméri mégis, hogy megrabolták, hogy szálfaegyenes gerincet vízszintessé szenderített a vég, mint ki fejet hajt most az alázat, a szeretet, a kitartás, a tudás, a bölcsesség előtt... Zsolt, gyere ide, mondani akarok valamit. Néztem a jelenetet, nem rossz, amit csinálsz, csak Szomorújelentés 36 Drága Bandi bácsi, nem lehet érteni semmit. Ne befele. Kifele. És halld meg, amit mondasz, ne vágtass át a szövegen, ne rohanj. De Bandi bácsi, a rendező azt mondta, hogy... Úgy kell csinálni fiam, ahogy a rendező mondta, de kicsit úgy is, ahogy én mondom, a kettő nem mond ellent... Köszönöm, úgy fogom csinálni Bandi bácsi, úgy fogjuk csinálni. Most már semmi nem ragadhatja el tőlünk... a test már nem fog elvágódni a padlóburkolaton, a lélek szabadon száguld és mégis velünk marad, mint ki nemes szövésű emlékbe költözött, mint aki örökre, mint aki végleg. Drága Bandi bácsi. Isten veled, nyugodj békében! Bogdán Zsolt Szívünk mély fájdalmával de Isten akaratában megnyugodva tudatjuk, hogy a drága jó férj, pótolhatatlan édesapa, nagyapa, testvér, rokon, szomszéd és ismerős Keresztes János nyug. könyvelő életének 80-dik, házasságának 55-dik évében, rövid szenvedés után január 9-én szerető szíve megszűnt dobogni. Nehéz szívvel, de Isten akaratában megnyugodva búcsúzunk Tőled, január 11-én 15 órakor az örmény katolikus temetőben. Virrasztás január 10-én 17 órás szentmise után lesz az örmény katolikus templomban. Béke poraira, emléked szívünkben örökké élni fog! A gyászoló család Gyergyószentmiklós, január 9. * Keresztes János nyugdíjba vonulásáig a Fafeldolgozó vállalat főkönyvelője volt, becsülettel végezte munkáját. Hosszú évekig tevékenykedett mint egyháztanácsos. Ügyelt és könyvelte az egyház pénzét. Mindenre gondja volt, ami az egyház vagyonát képezte. Személyesen foglalkozott az egyház erdejeivel. Részt vett a Gyergyószentmiklósi Örmény Katolikus Egyesület alapításában is. Köszönjük munkásságodat, örvendünk, hogy velünk voltál. Emlékedet szívünkbe őrizzük, nyugodj békében! Kulcsár László Gy.Ö.K.E. elnök Emléküket kegyelettel megőrizzük! Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe Avedik Hovaneszján atyával Budapesten, Avedik Hovaneszján atya ünnepélyes örmény katolikus szentmisét mutatott be öményül az Orlay utcai örmény katolikus templomban 2-án, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén. Az oltárnál szolgált Fülöp Ákos plébániai kormányzó úr és Zsigmond Benedek armenológus. A szentmisén közreműködött az INPERATRIX énekegyüttes. A zsúfolásig megtelt templomba Avedik atya hosszú és fáradságos út után érkezett Bejrutból, közvetlen modorával hozzájárult a Lelkészség hitéletének fellendítéséhez. A szentmise után, az év első zeneagapéján Szilvay Ingrid gyönyörű játékával felavatta a plébánia vadonatúj zongoráját. (Részletes beszámoló a miséről és a zeneagapéról a következő füzetekben. Fotók: Kabdebó János és Heim Pál.) Részlet a miséből Avedik Hovaneszján atya áldást oszt Szongoth Gábor köszönti a zeneagapén megjelenteket Szilvay Ingrid zongoraművész 37

20 Az IMPERATRIX énekegyüttes Zeneagapé az Örmény Katolikus Plébánián (Budapest XI. ker., Orlay u. 6.) Az év második zeneagapéja március 2-án lesz, Vörösváry Márton ifjú konzervatóriumi hallgató fog az eddigi hegedű koncertek után zongorán és hegedűn rövid előadást adni. Március 30-án is lesz zeneagapé, ekkor várhatóan Mártonffy Miklós előadóművész zongorázik és énekel. Szongoth Gábor A februári zeneagapé közönsége Felhívás Az Erdélyi Magyarörmények Szövetsége (EMÖSZ) elkezdi az Erdélyben élő és innen elszármazott örmények helyzetének szakszerű feltérképezését és feldolgozását. A felmérés célja az örmény identitás, az érdeklődési körök és igények felkutatása a jövő építése céljából, a történelmi és családfakutatások segítése. A szokásos papír formában eljuttatott kérdőív mellett (amit szándékunkban van mindenkihez eljuttatni) a felmérést nagyban megkönnyíti az elektronikus változat, amelyet a következő adatlapon lehet elérni: facebook.com/emosz2013, vagy egyszerűen a saját Facebook oldalon az Erdélyi Magyarörmények Szövetsége-re való rákeresés útján. dr. Puskás Attila elnök, EMÖSZ 1% 1% 1% 1% 1% 1% 1% 1% 1% 1% Közeledik az adóbevallás ideje... A törvény szerint személyi jövedelemadónk (kétszer) egy százalékát erre jogosult, bejegyzett egyházaknak, közintézményeknek, civil szervezeteknek, egyesületeknek ajánlhatjuk. Az Kulturális Egyesület jogosult arra, hogy személyi jövedelem-adónk 1 %-át az EÖGYKE-nek ajánlhassuk. Tizennyolcadik éve működő Egyesületünknek így lehetősége nyílik arra, hogy működése anyagi nehézségeit részben megoldja. Meggyőződésünk, hogy az EÖGYKE kezdettől fogva nyitott könyvként működik, hiszen minden lépésünkről rendszeresen beszámolunk az füzetek hasábjain. Akik részt vesznek programjainkon, meggyőződhettek arról, hogy a tagdíjat, adományokat, a pályázatok során elért támogatásokat kizárólag kulturális és hitéleti identitásőrzésünkre, hagyományaink ápolására, a magyarörmény társasági élet, a közösség megteremtésére, jobbítására fordítjuk. Kérjük, hogy jövedelemadója bevallásakor gondoljon Kulturális Egyesületünkre ezáltal önmagára is. Hiszen azért dolgozunk, hogy magyarörmény közösségünk céljait megvalósítsa, örmény gyökereink tárgyi és szellemi kultúráját megőrizze, átadja gyermekeinknek, unokáinknak az utókornak. Tartozunk ezzel tehetséges, tisztességes és jó magyarrá vált őseinknek, tehát önmagunknak is. Nem kell mást tennie, mint a jövedelemadó bevalláskor az APEH által rendszeresített bevallási nyomtatványon nyilatkozatot tegyen szervezetünkre. A kedvezményezett adószáma: A kedvezményezett neve: Kulturális Egyesület Egyúttal kérjük és javasoljuk, hogy a másik egy százalékkal támogassa a Magyar Katolikus Egyházat, amelynek technikai száma 0011, amelynek részegyháza a magyarhoni, történelmi örménység Örmény Szertartású Római Katolikus Egyháza. Templomunknak, amelyet évtizedeken át Kádár Dániel apátplébános vezetett, nincs önálló technikai száma! Köszönjük, hogy gondol ránk. Kulturális Egyesület 38 39