Munka a virtuális gépekkel

Átírás

1 F ÜGGELÉK Munka a virtuális gépekkel A fejezet tartalma: Alapozás a virtualizáció megismeréséhez A Virtual PC 2007 és a virtuális gép telepítése A virtuális gépek elindítása A virtuális gépek beállításai Belépés és az első tennivaló Javaslat a demókörnyezet beállítására A gépek leállítása E könyv olvasóiban bizonyosan felmerül majd a fejezetek és a DVD-n található kisebb-nagyobb demók és előadások (screencastok) megtekintése után a különböző technológiák, eszközök és szolgáltatások kipróbálásának igénye. Mivel mi azaz a könyv szerzői és a Microsoft Informatika Tisztán csapata valóban meg vagyunk erről győződve ennek szükségességéről, szeretnénk ebben a tapasztalatszerzésben a lehető legtöbbet segíteni a kedves Olvasónak. Véleményünk szerint a legegyszerűbb módszer a gyakorlati ismeretszerzésre a virtuális gépek használata, hiszen ekkor a megfelelő hardver birtokában kényelmesen és biztonságosan, akár a saját otthoni gépünkön is képesek leszünk letesztelni, hogy mit tud a Vista, hogyan építünk tartományt, hogyan működik a WSUS, és még sorolhatnánk a jobbnál jobb példákat. Ezért aztán a könyvet kísérő DVD-n elhelyeztünk két, még teljesen érintetlen, tömörített virtuális gépet, magát a virtualizáló alkalmazást, és a gördülékeny teszteléshez szükséges további komponenseket. Ezzel az útmutatóval pedig a virtuális gépek területen teljesen járatlan Olvasónak szeretnénk egyfajta támaszt adni, illetve javaslatokat teszünk a demókörnyezet konkrét kialakítására is.

2 Munka a virtuális gépekkel Alapozás a virtualizáció megismeréséhez Egy-egy virtuális számítógép általában két állományból áll: az egyik egy.vhd fájl (ami gyakorlatilag a virtuális gép merevlemeze), a másik pedig egy.vmc fájl, amely pedig a virtuális gép beállításait tartalmazza. A Microsoft a Run IT on a Virtual Hard Disk jelszóval fenntart egy ún. VHD-könyvtárat, ahonnan bárki (regisztráció után) letöltheti az előretelepített, konzerv virtuális gépeket. Ezek közül kettőt helyeztünk el tehát a DVD-n, egy angol nyelvű Vista Enterprise, illetve egy szintén angol nyelvű Windows Server 2003 Enterprise R2 változatot. A virtuális környezet használatához tehát egyrészt a speciális állományokat kell merevlemezre másolni, valamint fel kell telepíteni egy olyan virtualizációt megvalósító szoftvert, amely képes lesz dolgozni ezekkel a fájlokkal. Ezek a szoftverek jelenleg a következők: Microsoft Virtual PC 2007, Microsoft Virtual Server 2005 R2 SP1 és a System Center Virtual Machine Manager. Otthoni környezetben, vagy egy szimpla munkaállomáson elsősorban az első szoftvert ajánljuk és ebben az ismertetőben is csak ezzel foglalkozunk részletesen (az egyébként is ingyenesen letölthető Virtual PC 2007 telepítője DVD-n, a Telepitocsomagok\VPC2007 nevű mappában található). A haladóknak, az összetettebb környezetre vágyóknak illetve a sok gépet futtatóknak viszont valószínűleg a Virtual Server fog jobban beválni. Természetesen, a friss és igazán professzionális, elsősorban a nagyvállalati környezetet megcélzó eszköz, a System Center Virtual Machine Manager alatt is működnek ezek a virtuális gépek, de ez már tényleg ágyúval a verébre módszer lenne a mi esetünkben. Az említett haladó virtualizációs eszközökről további információt találhatunk a weboldalon (a VPC 2007-et is innen tölthetjük le), a konzerv virtuális gépek pedig (sok más termék.vhd-ja mellett) letölthetőek oldalról. A Virtual PC 2007 és a virtuális gép telepítése 1. Indítsuk el a Virtual PC 2007 telepítőjét (setup.exe) a DVD-ről A telepítés teljesen értelemszerű. 392

3 A virtuális gépek elindítása 2. Futtassuk a DVD Gepek\VistaEnt mappájában lévő Vista.part01.exe állományt Válasszunk ki egy célmappát a merevlemezünkön, majd tömörítsük ki a virtuális gép háttértárát (.vhd) és konfigurációs állományát (.vmc) és az egyéb információs fájlokat. 3. Tegyük meg ugyanezt a Windows Server 2003 R2 esetén is (Gepek\ W2K3R2 mappa > WIN2K3R2EE.part1.exe). Legyünk türelmesek, a kicsomagolás eltart egy ideig. A két virtuális gép háttértár igénye viszonylag nagy, összesen kb. 7,3 GB. Fontos tudnivaló az is, hogy mindkét gép az első indítás után maximum 30 napig működik csak. Tehát bármikor indíthatjuk a DVD-ről (pontosabban június 30-ig), de ha már megy, maximum 30 napig használható. Annak, hogy újra kicsomagoljuk és elindítsunk egy 30 napos periódust, semmi akadálya nincs. A virtuális gépek elindítása 393

4 Munka a virtuális gépekkel A virtuális környezet elindításához elegendő a virtuális gép telepítésekor megadott célkönyvtárban duplán kattintani (futtatni) az ott található.vmc fájlra, de az első indítás előtt, a beállítások miatt alternatív megoldásként használhatjuk a feltelepített Virtual PC 2007 konzolját is, amelyet a Start menüben, a Microsoft Virtual PC ikonjára kattintva tudunk indítani. Ha ezt az utat választjuk, akkor a megjelent ablakban a New gombra kattintva, majd az Add existing virtual machine opciót választva meg kell adnunk azt a könyvtárat, ahová a virtuális környezetet telepítettük, illetve konkrétan az adott.vmc elérhetőségét. Ezt követően a Virtual PC konzoljából a megjelent virtuális gépen duplán kattintva, vagy a kiválasztása után a Start gombra kattintva indíthatjuk el. De még ne tegyük, ismerkedjünk meg először a gépek finomhangolási lehetőségeivel. A virtuális gépek beállításai Az alábbiakat a Virtual PC 2007 konzoljában lehet beállítani gépenként külön-külön, a Settings gombra kattintva. Ezek a beállítások természetesen bekerülnek a.vmc állományokba is, azaz automatikusan mentésre kerülnek. Az itt felsorolt paraméterek egy része már be is van állítva, így ezekhez csak akkor szükséges nyúlni, ha változtatni szeretnénk rajtuk. A Vista virtuális gép számára alapesetben 768 MB RAM van lefoglalva. Ezt az értéket nem célszerű kisebbre állítani (512 MB alá pedig semmiképpen sem), nagyobbra viszont a lehetőségeink szerint igen. A Windows Server 2003 R2 alapértelmezett memóriafoglalása 512 MB. Ezzel bőven be is éri, sőt, akár a felére is levehetjük, persze mikor már tartományvezérlőként használjuk érdemes lesz ezt az értéket újra kicsit megnövelni. A virtuális gépek hálózatikártya-beállítása alapesetben Not Connected, ezt célszerű rögtön Local Only-ra átállítani mindkét gépnél. Az ilyen beállítással rendelkező virtuális gépek csak egymást érzékelik fizikailag a hálózaton, a külvilágot egyáltalán nem, sőt az ún. hostgépet, (amelyen a Virtual PC alkalmazás fut, azaz amely a virtuális gépeknek otthont ad) sem fogják hálózati szempontból elérni. Ez a beállítás ahhoz szükséges, hogy a Windows Server 2003 R2 és a Vista virtuális gépek lássák egymást együtt egy belső hálózatott alkotnak majd, de ne érintkezzenek sem az internettel, sem a hostgéppel. Ha erre az érintkezésre mégis szükség lesz (pl. WSUS-frissítések letöltése, RRAS stb.), akkor vegyünk fel egy második hálózati kártyát az adott virtuális gép leállított állapotában, és állítsuk be az igazi hálókártyánkat ehhez az interfészhez. Ha a processzorunk megfelelő, akkor minden virtuális gépnél érdemes beállítani a hardveres támogatást, a Hardware-assisted Virtualization pontban. 394

5 Belépés és az első tennivaló Érdekes és fontos opció a hostgép mappáinak használata is. A beállítások között, a Shared Folders pontban van arra lehetőségünk, hogy egy betűvel jelölt meghajtóként felvegyük a futtató gép egy adott mappáját. Ha pl. majd bármilyen külső szoftvert kell telepíteni, akkor ezen a felcsatolt mappán (azaz a hostgépen) keresztül ezt egyszerűen meg tudjuk majd tenni. Esetleg fontos lehet tudni azt is, hogy az összes virtuális gépre vonatkozó közös beállítás a VPC konzol File/Options menüpontja alól érhető el. Ha viszont az eddig felsorolt fontos és az esetleges további, egyéni paraméterek beállításán túlvagyunk, akkor már elindíthatjuk a virtuális gépeket. Elképzelhető, hogy a gépek indítása után kapunk egy üzenetet, amelyben arra figyelmeztet bennünket a VPC 2007, hogy a gépek.vhd fájlai Virtual Server alá passzolnak inkább. Nyugtázzuk, a működésben nem okoz problémát. A Windows Server 2003 R2 virtuális gép indítása után először az ún. mini setup, azaz az előtelepítés utolsó fázisa fut le, amely egy automatikus újraindításba torkollik. Várjuk ki türelemmel. A Vistánál egy kicsit másképp történik az indítás. Itt is megjelenik a telepítés utolsó fázisa, amelyben viszont nekünk kell megadni először a regionális paramétereket, aztán az óhajtott saját felhasználónevet, jelszót, és ikont. Ezután jöhet a háttérkép, majd a hálózat beállítása (a Work profilt válasszuk, ez fog passzolni a feladatainkhoz). Már csak az idő és dátum beállítása marad, illetve egy automatikus teljesítmény vizsgálat kivárása. Belépés és az első tennivaló Miután (egy új ablakban) elindult virtuális operációs rendszerünk, hamarosan elérkezünk a bejelentkezési képernyőhöz. A bejelentkezési képernyő megjelenése után kattintsunk bele a virtuális gép ablakába, hogy aktív legyen, majd a belépéshez nyomjuk meg az alapértelmezett host key-t, ami ALT Gr + Delete. Abban az esetben van ez így, ha ezt korábban nem változtattuk meg. Megváltoztatni a Virtual PC 2007 konzolján lehet a File > Options > Keyboard menüpontra navigálva. 395

6 Munka a virtuális gépekkel A Windows Server 2003 R2 gyári felhasználója az Administrator fiók, melynek jelszava: Evaluation1. Természetesen az első belépés után bátran létrehozhatunk saját fiókot, saját jelszóval, vagy megváltoztathatjuk az Administrator fiókét is. A Vista gép esetén az általunk megadott helyi felhasználói fiókot használjuk. Virtuális gépek esetén a belépés utáni első teendő a Virtual Machine Additions telepítés szokott lenni (a gép ablakának Action menüjéből). Ezzel a bővítménnyel általában plusz teljesítményhez és kényelmi szolgáltatásokhoz jutunk. Viszont erre most nem lesz szükség, mindkét virtuális gép esetén ez a komponens előtelepítésre került. A virtuális gépet teljes képernyőn is használhatjuk, ehhez a host key + Enter gombok együttes lenyomása szükséges. Az ablakos megjelenítéshez ugyanezzel a billentyűkombinációval lehet visszaváltani. Javaslat a demókörnyezet beállítására Vista virtuális gép (az ügyfél): NetBIOS név: pl. Vista, Gep1, PC1 stb. Fix IP célszerű: , Network mask: , Default Gateway: , DNS: (mindezt azért fontos ennyire részletesen, mert később beléptetjük a tartományba) Amikor a Network and Sharing Center-t vizsgáljuk, vagy amikor a kiszolgálóból majd DHCP-kiszolgálót faragunk, érdemes lesz egy másik (szintén Local Only) hálózati kártyát felvenni a jól látható eredmény kedvéért. W2K3 virtuális gép (a kiszolgáló): NetBIOS név: W2K3, Server stb. Fix IP szükséges: , Network mask: , Default Gateway: nincs, DNS:

7 A gépek leállítása Későbbi feladatkörei (a screencastokban mindent bemutatunk): FSMO DC, tartomány név nev: pl. ceg.local AD integralt DNS (pl. ceg.local) DFS, FSRM, PMC DHCP WINS RRAS, VPN WSUS 3.0, IIS, WSS Amikor a Windows Server 2003 R2 alatt egy integrált Windows-komponenst szeretnénk feltelepíteni az Add/Remove Programs ablakból, akkor hivatkozzunk a virtuális gép C:\WindowsInstallationFiles\i386 mappájára, ugyanis ezt szerencsére integrálta a Microsoft, az eredeti.vhd fájlba. A gépek leállítása A virtuális gépek leállítását a szokásos módon is végezhetjük, ilyenkor az operációs rendszer kikapcsol, de előtte lemezre ment minden módosítást, majd végül teljesen leáll. Alternatív megoldásként megpróbálhatjuk bezárni a virtuális gép ablakát is. Ekkor választhatunk, hogy az előbb leírt, hagyományos leállítást szeretnénk kérni, vagy egyszerűen megöljük a gépet, mintha kihúznánk az elektromos hálózatból, vagy fizikailag kikapcsolnánk. Ez csakúgy, mint valódi gépek esetében csak végszükségben javasolható, mivel adatvesztést okoz. Az előbbi listában a harmadik opció a Save state, amely lementi a virtuális gép teljes memóriáját, majd kikapcsolja azt. Ez nagyban hasonlít a hibernáláshoz, azonban ezt nem a virtuális operációs rendszer, hanem a Virtual PC 2007 végzi el a futtatott virtuális gépen. Az ilyen módon leállított gépeket később elindítva pontosan ugyanabban az állapotban kapjuk vissza, mint ahogy leállítottuk, még akkor is, ha a Virtual PC 2007-et futtató (host-) számítógépet újraindítjuk a leállítás után. 397