Amalgámkárok - higanykiválasztás algával

Átírás

1 Amalgámkárok - higanykiválasztás algával Amalgám, nehézfémek Az utóbbi években elsısorban természetgyógyászok és biológiai módszerekkel foglalkozó fogorvosok sokszor megkérdıjelezték az amalgámtömések általános egészségi állapotra való ártalmatlanságát. A probléma sokakat érint és nem közömbös, hogy az amalgámmal kapcsolatos fenntartások megalapozottságáról vagy alaptalanságáról meggyızıdhessünk. Az amalgám tekintélyes irodalma szerint az amalgámproblémát tanácsos komolyan venni, a negatív hatásról készült vizsgálatok hitelt érdemlıek. Az amalgámtömés képes veszélyeztetni az általános egészségi állapotot, hazai elterjedtsége folytán pedig egy nagy közegészségügyi problémát jelenthet. Mióta alkalmazzák? Már az ısi Kínában is ismerték az amalgámtömést, mint a fogszuvasodás kezelési módját. Európában 150 évvel ezelıtt Franciaországban vezették be elıször, de amikor az elsı orvos Amerikába kivitte a módszert, akkor ott sarlatánnak kiáltották ki az illetıt, börtönbe zárták, és az amalgámot betiltották, de már néhány évvel késıbb, 1855-ben újra engedélyezték. Németországban viszont 1938-tól kezdıdıen kötelezı tömési módként vezették be, és Magyarországon is a legelterjedtebb fogtömési móddá vált. Bevezetése óta folyamatos viták tárgya. Ennek legfıbb oka, hogy az 1950-es évek óta újra és újra különbözı írások amalgámmérgezésekrıl, jellegzetes amalgámpanaszokról számoltak be tömések kapcsán. Tapasztalatok szerint átlagosan 6 év után jelentkeznek a panaszok, melyek nem csupán a gyakori galvánelemhatásnak tulajdoníthatók. A panaszok akkor sem enyhülnek lényegesen, ha közben a töméseket eltávolítják, viszont semmiféle amalgámkivezetést nem alkalmaznak. Érthetetlen, hogy hazánkban az egészségügyi irányítók és fogorvosok figyelmét miért kerüli el még mindig az a veszély, mely az amalgámtömések alkalmazása kapcsán évek óta tény. Figyelemre méltó az is, hogy az amalgámot betiltották az NDK-ban és az egykori Szovjetunióban 1985-ben, Németországban 1996-ban és Japánban ugyancsak a kilencvenes években. Az amalgám mérgezı hatása Egyértelmően bizonyított, hogy az amalgámtömések krónikus higanymérgezést képesek elıidézni. A higany agyban mérhetı felezési ideje 18 év, ami azt jelenti, hogy kb. 6x18 év alatt, tudna a higany legnagyobb része eltávozni az agyból. A higanygız a placentán is átjut, tehát a magzat számára különös veszélyt jelent. A frissen felszívódott higany egy része a vesén keresztül ürül, egy amalgámtömés behelyezése után például 5-40 mg higany mérhetı a vizeletben. A higanyionok szulfhidrilcsoportjaik révén erıteljesen képesek kapcsolódni szöveti szerkezetekhez. Toxikológiai értelemben az amalgám higany-, ezüst-, ón-, és réztartalmának van a legnagyobb jelentısége, allergológiai értelemben viszont a higany és a réz mellett leginkább a régi amalgámtömésekben még elıforduló nikkel bír fontossággal.

2 Az amalgámtömés higanyt bocsát ki Az amalgámtömések nehézfémleadása sok faktortól függ, és igen nagy változékonyságot mutat. Különösen sok higany szabadul fel és raktározódik el a szövetekben a tömés behelyezésekor és eltávolításakor, mely akár 160 mg is lehet, és akár akut higanymérgezést is okozhat. Növeli az amalgám leadását, ha a tömés koronákkal, hidakkal érintkezik, vagy több fém (akár két különbözıképpen létrehozott amalgámötvözet is lehet) galvánáramot hoz létre a szájban. A forró és/vagy savanyú italok és ételek, az erıteljes rágás növelik a higanyfelszabadulást. Az ivóvízben 1 mikrogramm higany engedélyezett 1 liter vízben. Amalgámtömések esetén rágáskor a nyál 700 mikrogramm körüli higanyt tartalmaz. Az érvényes közegészségügyi szabályok értelmében a nyálat nem szabadna lenyelni. A mosás közben a kefe ledörzsöli az amalgám felsı oxidált rétegét, mely a nehézfémkivándorlás megakadályozásában játszik szerepet. Az amalgám és a klinikai vizsgálatok Már a hatvanas években ismert tény volt, hogy az amalgámtöméseket hordozó páciensek valamennyi szervében a kontrollokéhoz képest többszörös higanyszintet lehet mérni és az is ismert volt, hogy az amalgámtömések eltávolítása után sem változik a higany mérési értéke. A légutakon keresztüli higanyfelszívódás mellett igazolt a higanygız közvetlen agybajutása. Az amalgámból állandóan felszabaduló higany a melléküregek nyálkahártyáin folyamatosan lecsapódik, és részben az idegek közvetítésével, részben pedig a koponyaalapi keringés segítségével megkerülve a máj méregtelenítı hatását rövid úton bejut az agyba, ahol nagy affinitással kapcsolódik az agysejtekhez. Az ezüstamalgám összetétele 50% folyékony higany+50% amalgámpor, melynek összetétele: gamma-2-tartalmú gamma-2- mentes amalgámpor amalgámpor Ezüst min. 65% min. 40% Ón max. 29% max. 32% Réz max. 6% max. 30% Cink max. 2% max. 3% Higany max. 3% max. 2% Az amalgám tartósan elraktározódik a következı szövetekben az emésztırendszer nyálkahártyasejtjei a bır hámsejtjei haj nyál és izzadságmirigyek pajzsmirigy máj, hasnyálmirigy és vese here és prosztata

3 agy: elsısorban a szürkeállományban, az agytörzs magvaiban és a kisagyban. Leghosszabb felezési ideje (18 év): az agyban, a herében, a vesében és az immunszervekben elraktározott higanynak van. Fogorvosok veszélyben A fogorvosi rendelı levegıje a krónikus higanymérgezés elkerülése végett nem szabad, hogy meghaladja a 25 mg/m 3 szintet, ugyanakkor egyes fogorvosi rendelıkben 150 mg/m 3 feletti értékeket mértek. Legrosszabb értékeket találtak a rendelı padlója felett. Fogorvosok vizeletében a normálisan elıforduló értékek többszörösét találták. Az agyban, különösképp az agyalapi mirigyben pedig a szájukban amalgámot hordozó emberekéhez viszonyítva a higany legalább 10-szeres szintjét találták elraktározva. Milyen óvintézkedések javasoltak? szellıztetés a helységben minden páciens után huzat segítségével elıre kapszulázott amalgám használata abszolút tisztaság tartása a mérı- és a keverıgép környékén a tömıanyag-maradványok gondos összegyőjtése és jól zárható folyadékkal telt üvegben történı tárolása a higanykészletet ne a rendelıben tárolják Már a babák is mérgezettek lehetnek A higany hipofízisben való elraktározódása miatt vannak nık, akik nem esnek teherbe, vagy korán elveszítik a magzatukat. Ha az ilyen magzatokat megvizsgálják, legfeljebb a génkárosodást, vagy a toxoplazmafertızést vizsgálják rutinszerően. Az ilyen magzati haláleseteknél a gyermek agyában magas higanykoncentrációt találnak. A magzat higanyszállítója az anya, akinek méhlepényén keresztül az anya vérében levı higany 40-60%- a átkerül a gyermek keringésébe, a születés után pedig még intenzívebb higanyszállítást biztosít az anyatej. A szövetek és a raktárak higanyterheltségén nem segít azonban még az sem, ha a terhesség elıtt az amalgámtöméseket eltávolítják a fogakból. A gyermek testének higanytartalma azután számtalan hátrányt jelenthet az egészségére és a fejlıdésére. Gyakori a lassabb növekedés lassú a testsúlynövekedés az immunaktivitás alacsony és az idegszövet lassabban fejlıdik. Az ólom és a hiperaktivitás közötti kapcsolat már régóta ismert. Egy amerikai tanulmány azt mutatta, hogy minél magasabb a gyerek hajában az ólomkoncentráció, annál alacsonyabb volt a nem verbális IQ, vagyis az intelligencia kvóciens (mozaik-összerakás, hibás képek felismerése stb.). Mik a tünetek? A krónikus higanymérgezés tünetei nagyon lassan és alattomosan lépnek fel:

4 étvágytalanság súlycsökkenés sápadtság fejfájás végtagfájdalmak hasmenésre való hajlam fokozottabb nyálkiválasztás. A nem specifikus általános tünetek hetekig, hónapokig, de akár évekig is fennállhatnak, mielıtt újabb mérgezési jelek mutatkoznak. Ugyancsak korai tünetnek számít fémes szájíz szájégés fogínygyulladás fogak meglazulása nyaki fájdalmak szájszáradás és lakkvörös garatív. A lelkiállapotra jellemzı lehet: gyakori hangulatingadozás nagyfokú fáradékonyság indokolatlan félelmek az önbizalom csökkenése az emlékezet csökkenése depresszió idegesség, feszültség agresszivitás önkontrollvesztés és hajlam a dühkitörésekre jelentéktelen események kapcsán is. A legsúlyosabb esetekben hallucinációk, és delírium léphet fel. Vizsgálati módok Az amalgám szervezetet érintı nehézfémterhelésének kimutatása Magyarországon nem egyszerő, hiszen rutinszerően ilyen vizsgálatokat nem végeznek. Az alábbi összegzés sem a hazai lehetıségeket mutatja, mégis legalább azt tudjuk, mit kellene végezni az állapot korrekt megítélése érdekében. Laboratóriumi vizsgálatok A vér, a haj, a vizelet, esetleg más testnedvek nehézfémterheltségének vizsgálatára alkalmas. Rágógumiteszt

5 Rágógumi 5-10 perces rágása után mérik a nyálban és a vizeletben található higany-, ón-, ezüst-, rézmennyiségét, melybıl nyomon lehet követni a rágás hatására felszabaduló és a vérpályába kerülı nehézfémek mennyiségét. DMPS-teszt DMPS intravénás vagy perorális adása után a vizelet nehézfémvizsgálata, mely megmutatja a szervezetben elraktározott nehézfémek mennyiségét, illetve arányait. Szájárammérés Segítségével felderíthetı a különbözı amalgámtömések között létezı galvánáram, mely jelentısen fokozza a nehézfémek szövetekbe kerülését. Magam 10 év óta mérem a szájáramot egy német készülékkel, és számtalanszor találok nws nagyságú áramenergiát. Alternatív vizsgáló módszerek Voll-féle elektroakupunktúra, kineziológia, biorezonancia alapú vizsgálatok bár az amalgámterheltségre utaló jeleket adhatnak, de számszerősíteni az eltéréseket csak ezen vizsgálatok alapján nem lehet. Ezért legfeljebb a páciens terápiára való reagálását, a regulációs készség visszaállását ítélhetjük meg általa. Amalgámkiválasztás A medicinában kelátképzı gyógyszereket alkalmazunk a nehézfémmérgezések leküzdésére. A DMPS az egyik ismert nehézfém-kivezetı kémiai gyógyszer, mely akut tünetek esetén gyors javulást hozhat. A higanyt a vesén keresztül választja ki, amely azonban allergiás reagálás esetén teljesen leállíthatja a vesemőködést. Probléma az is, hogy a DMPS egy része a testben marad. Elsısorban az alaprendszerben (a sejt közötti térben) raktározott nehézfémeket tudja megkötni. Megköti azonban a szervezet számára fontos fémeket is, mint pl. a cinket, melyeket a terápia után szükséges pótolni. Sajnos a DMPS nemcsak a higanyt köti és választja ki a szervezetbıl, hanem a következı fémeket is: arzén, bizmut, kadmium, króm, kobalt, réz, arany, vas, ólom, molibdén, nikkel, palladium, platinium, polonium, rhenium, rhodium, ruthenium, ezüst, technécium, thallium, wolfram, cink. Méregtelenítés természetes módszerekkel Homeopátiás szerek, biorezonancia-módszerek, Voll-féle elektroakupunktúrás módszer, kineziológia - nem elegendıek a higany eltávolítására. A salaktalanító kúrák elısegítik a salakanyagok távozását, ugyanakkor a nehézfémek erıs kötıdésük révén csak léböjttel nem távolíthatók el. A medvehagyma, a fokhagyma és a vöröshagyma, a gyermekláncfő-kivonat, DHA zsírsavak, DOCA, kékalga (klamath algák) és zöldalgák (chlorella algák) és más gyógynövények segítségével lehet a higanykiválasztást természetes módon elımozdítani. A hagymák fellazítják a depókban a higanyt, a fokhagyma a kén- és ciszteintartalmánál fogva a nehézfémek kiváló kelátképzıje. Ha a higany a szövetekben, a vérben és a bélben található, akkor az algák jelentik a legjobb természetes kivezetı szereket.

6 A higany és a szelén egymás antagonistái, ezért javasolt amalgámterhelés esetén a szelén szedése. Megelızés a gyerekek számára a terhesség alatt és a szoptatás alatt Cink és klamath alga segítségével gátolható, hogy a méhlepényen keresztül higany vándoroljon és elısegíthetı a vérben keringı higany elfogása és kiválasztása. Ha a vérben csökken a higany mennyisége, akkor a depókból is el kell távolítani hagymák koriander és nagy adag klamath alga segítségével. A cink mellett szükséges lehet még: a az E-vitamin, a a C-vitamin és más ásványi anyagok használata is. a A kék- és a zöldalgák összetétele kiváló keveréke az élethez szükséges anyagoknak. (Ezek az élılények olyan ellenállóak, hogy akár egy atomháborút minden baj nélkül túlélnének. 100-szor magasabb rádioaktív sugárzást képesek elviselni károsodás nélkül, mint az ember.) Mindkét algatípus gazdag a ásványi anyagokban a folsavban a metil-kobalaminban (a B 12 -vitamin elıanyaga) a és a klorofill egy speciális alkotójában a sok omega-3-zsírsavat tartalmaznak, amely fontos szerepet játszik az agyi anyagcsere normális fenntartásában. Az újszülött agyi fejlıdése szempontjából nagyon fontos, hogy az anyatej is gazdag legyen omega-3-zsírsavakban. Mindenesetre idısebb (már nem szopó) gyermekeknek tanácsos algát adni. Az algák a felnıttek esetében is fontos szerepet játszanak. Fontos tudni, hogy az emésztırendszerbe kivezetett higany a vénákon és nyirokutakon keresztül visszakerülhet a májba. A higany homeopátiás mobilizálására sok bizonyíték létezik, ugyanakkor az elmozdult higany bizonyos vizsgálatok szerint nem a testbıl kifelé, hanem más sejtekbe, a vér-agy gáton átjutva az idegsejtekbe kerülhet. Ha C-vitamint és szelént adnak algák nélkül, akkor a higany újra az agyba kerülhet. A kineziológia és a Voll-diagnosztika segítségével a terápiát nyomon lehet követni, ugyanakkor a kezelést addig kell folytatni, amíg a mérgezési tünetek teljesen meg nem szőnnek. Ez akár felnıtteknél 3-4 évig is eltarthat, gyermekeknél viszont általában néhány hónap után tünetmentesség jön létre.