Makrogazdasági monitor és konjunktúraelemzés június

Átírás

1 Makrogazdasági monitor és konjunktúraelemzés június

2 Századvég Gazdaságkutató Zrt. Strategopolis Kft. Századvég Alapítvány A jelentést Balatoni András kutatási igazgató szerkesztette. A jelentés egyes részeit készítették: Balatoni András, Cseh András, Pitz Mónika, Tóth G. Csaba és Virovácz Péter. A felhasznált adatbázis június 12-én zárult le. A kiadványban megjelenő előrejelzés módszertana megtalálható a Statisztikai Szemle 89. évfolyamának decemberi számában (Balatoni András Mellár Tamás [2011]: Rövid távú előrejelzésre használt makroökonometriai modell oldal).

3 Tartalom Vezetői összefoglaló... 1 Nemzetközi kitekintés... 4 A globális konjunktúra alakulása... 4 Munkaerőpiac... 7 Pénzügyi folyamatok... 9 Az infláció alakulása Monetáris kondíciók alakulása Fiskális politika A hazai gazdaság jelenlegi helyzete és várható fejlődési pályája Az újonnan beérkező adatok elemzése A hazai növekedés alakulása Munkaerő-piaci folyamatok Az infláció és a monetáris kondíciók alakulása A várható makrogazdasági pálya Feltevéseink változása A főbb makrogazdasági változókra vonatkozó előrejelzés Az egyensúlyi helyzet elemzése és várható alakulása Fiskális politika A 2012-es költségvetés Konvergenciaprogram Adósságfinanszírozás Külső egyensúly Táblázatok... 52

4 Vezetői összefoglaló Az USA gazdasága nem veszített lendületéből, míg az EU bruttó hozzáadott értéke stagnált az I. negyedévben. A pénzpiaci volatilitást ideiglenesen csökkentették az EKB intézkedései, de a helyzet továbbra is törékeny. Ezt jól példázza a Görögországban és Franciaországban az elmúlt hónapban tapasztalt, politikai instabilitással összefüggő jelentős tőke- és bankpiaci turbulencia. A világ munkaerőpiacaira a kétarcúság jellemző: miközben az Egyesült Államokban töretlen a munkaerő iránti kereslet növekedése és csökken a munkanélküliség, addig az EU egészében csökkent a foglalkoztatás és nőtt az állástalanok aránya. Az inflációs ráták az elmúlt negyedévben fokozatosan süllyedtek, köszönhetően az energiaár-emelkedés lassulásának. A reálgazdasági nehézségek ellenére tavaly jelentős fiskális konszolidáció volt jellemző a fejlett országokra, és a folyamat várhatóan az idei évben is folytatódik, bár csekélyebb ütemben. Az előrejelzések szerint középtávon is fennmarad az USA és az EU közötti növekedési különbözet. Az inflációs kockázatok kiegyensúlyozottak, a munkaerő-piaci helyzet javulása csak az előrejelzési horizont végén várható. A 2012-es év első negyedévében a gazdasági növekedés érdemben elmaradt az általunk prognosztizálttól. Ennek hátterében statisztikai tényezők (szökőnaphatás, adatrevízió) és gazdasági folyamatok is meghúzódnak. Bár a fogyasztás szűkülése kisebb mértékű volt a vártnál, a beruházások drasztikus zuhanása, valamint az import készletfeltöltéssel összefüggő megugrása csökkentette a bruttó hazai termék dinamikáját. A kivitel pályája nem tér el érdemben a korábbi prognózisunktól, így a nettó export GDP-növekedéshez való hozzájárulása enyhén mérséklődött. Termelési oldalon a kis súlyt képviselő mezőgazdaság tavalyi, bázishatással összefüggő növekedése megtört, így éves és negyedéves viszonylatban egyaránt csökkenés jellemezte az ágazatot. Visszaesést regisztráltak 2011 utolsó három hónapjához képest az iparban, illetve ezen belül a feldolgozóiparban is. Tovább zsugorodott az építőipar hozzáadott értéke, míg a szolgáltatásokat stagnálás jellemezte. A foglalkoztatottság emelkedése már öt negyedéve tart, azonban az üteme jelentősen lassult 2012 első három hónapjában. A növekvő aktivitás, valamint a lassan bővülő munkakereslet hatására a munkanélküliségi ráta emelkedését regisztrálták. A minimálbér emelése és az elvárt béremelés nem váltott ki tömeges elbocsátásokat, a vállalatok a nem rendszeres bérek és a magasabb jövedelemmel rendelkező munkavállalók bérének visszafogásával alkalmazkodtak a szabályozáshoz. A fogyasztói árak dinamikája érdemben nem változott áprilisig, azonban májusban jelentősen csökkent az inflációs ráta. A dezinfláció hátterében a gyenge belső kereslet, valamint a piaci szolgáltatások átárazásának áfaváltozással összefüggő előre hozása állhat. Az inflációs kockázatok enyhülése miatt lekerült a Monetáris Tanács napirendjéről az irányadó ráta emelése. Ezzel szemben a hitelkamatok mind a vállalati, mind a háztartási szegmensben emelkedtek, ami a bankok alacsony hitelezési hajlandóságával és 1

5 képességével áll összefüggésben. A nem árjellegű feltételek szintén szigorodtak, így a vállalatok, valamint a háztartások továbbra is nettó hiteltörlesztői pozícióban vannak. A bruttó hazai termék előrejelzésünk szerint 0,8 százalékkal zsugorodni fog az idei évben, vagyis recesszióra számítunk 2012-ben. Jövőre ezzel szemben a GDP lassú, 1 százalékos bővülését prognosztizáljuk. A kivitel az egyetlen tényező, ami a gazdaság növekedésének irányába hat. A külkereskedelmi partnerek kedvezőbb kilátásai, valamint a trendhez viszonyítva gyenge reálárfolyam az export gyorsuló bővülését vonja maga után. Az export és az import dinamikája közötti rés továbbra is fennmarad, igaz, 2013-ban már némiképp csökken. A háztartások fogyasztási kiadását csökkenti a magas inflációs ráta, foglalkoztatás bővülésének a lassulása, a gyenge árfolyam, a hitelezés akadozása, valamint a nettó reálbérek csökkenése. Ennek megfelelően az idei évben 0,6 százalékos csökkenést, jövőre pedig stagnálást várunk. A beruházási aktivitás tovább gyengült az elmúlt negyedévben. A lakosság ingatlanberuházásai várhatóan tovább csökkennek, amit 2013-tól csak részben tud ellensúlyozni a kormányzati állóeszköz-felhalmozás bővülése. A vállalati beruházásokat továbbra is jelentősen visszafogja az alacsony hitelkínálat, a bizonytalan növekedési kilátások, illetve a gazdaságpolitika kiszámíthatatlansága. Összességében az idei évben a bruttó állóeszköz-felhalmozás 6,2, míg jövőre 1,4 százalékos kontrakciójára számítunk. A gyenge konjunkturális kilátások és a csökkenő belső kereslet hatására az aggregált munkafelhasználás csak a kormányzati programok következtében bővülhet 2012-ben, így összességében az idei évben 1 százalékos foglalkoztatásbővülést jelzünk előre. A fogyasztói árak dinamikáját a gyenge kereslet és a kormányzati indirektadó-intézkedések határozzák meg az előrejelzési horizonton. A gyorsabb dezinflációt az olajárak süllyedése támogatja, míg a mezőgazdasági termelőiár-index ismételt emelkedése felfelé mutató kockázatot hordoz. Jelentős bizonytalanság övezi emellett az előrejelzési horizonton bevezetendő új adónemek inflációs hatását. Az idei költségvetési hiánycél megvalósítását mind a bevételi (személyi jövedelemadó, járulékok), mind a kiadási oldalról (gyógyszerár-támogatások) komoly veszély fenyegeti, azonban az év közben meghozott intézkedések, valamint a jelentős tartalék együtt képes lehet a kockázatok nagy részét kezelni. Előrejelzésünk szerint 2012-ben az államháztartás ESA-hiánya GDP-arányosan a tervezett 2,5 százalék helyett 2,7 százalék lesz. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy az eltérés bőven a hibahatáron belül van, azaz takarékos költségvetési politikával elérhető a tervezett hiánycél. A nemrég benyújtott konvergenciaprogramot, illetve annak sikerességét több szinten érdemes vizsgálni. A makrogazdasági pálya véleményünk szerint meglehetősen optimista, és különösen bizonytalannak ítéljük a hosszú távú foglalkoztatási tervek végrehajtását. A költségvetési egyenleg fokozatos javulása nem változott a tavalyi programhoz képest, az eszközök azonban teljesen átalakultak. A 2011-es konvergenciaprogramban a deficit mérséklésével párhuzamosan jelentősen csökkenő bevételi és kiadási főösszeg szerepelt 2

6 2015-ig. Az új programban azonban a korábbi deficitcélokat stagnáló kiadások mellett a bevételek növekedésével igyekszik biztosítani a Kormány, azaz lemondott az állami szerepvállalás csökkentéséről. A konkrét intézkedések esetében látunk némi kiadási oldali kockázatot a 2013-as költségvetéssel kapcsolatban, ám ez nem tekinthető jelentősnek. A magyar állampapír-piaci referenciahozamok és a forint árfolyama jelentős ingadozást produkált az elmúlt három hónapban. Az IMF-fel való megállapodás irányába tett lépés javította a piac megítélését, ám a nemzetközi befektetői hangulat romlása felfelé hajtotta a finanszírozás költségeit. Bár az ÁKK az első negyedévben jelentősen túlteljesítette a forintban denominált állampapírokra vonatkozó éves kibocsátási tervet, mindez azonban magas kamatfelárak mellett valósult meg. Emellett az adósságkezelő elhalasztotta a tervezett 4 milliárd forintos eurókötvény kibocsátását, az IMF-tárgyalások megkezdését követően ugyanis várhatóan alacsonyabb kamatok mellett történhet a forrásbevonás utolsó negyedévében mérséklődött a folyó fizetési mérleg többlete, amihez mindegyik részmérleg romlása hozzájárult. A meghatározó szerepet játszó termékforgalom pozitívuma csökkent, azonban a költségvetési szigorításokból és a banki mérlegalkalmazkodásból fakadó nyomott belső felhasználás és a külső kereslet élénkülése várakozásaink szerint javítani fogják a külkereskedelmi mérleg többletét. A szolgáltatások és a jövedelmek egyenlegének további romlásával számolva a folyó fizetési mérleg előrejelzésünk 2012-re vonatkozóan a GDP 1,7 százalékának felel meg. Hosszabb távon már a termékforgalom egyenlegét véljük meghatározónak, így 2013-ra a GDP 2 százalékát kitevő többletet várunk. 1. TÁBLÁZAT: A FŐBB MAKROGAZDASÁGI VÁLTOZÓK VÁRHATÓ ALAKULÁSA Bruttó hazai termék (volumenindex)* 1,7 0,8 1,0 A háztartások fogyasztási kiadása (volumenindex)* 0,0 0,6 0,0 Bruttó állóeszköz-felhalmozás (volumenindex)* 5,5 6,2 1,4 Kivitel (nemzeti számlák alapján, volumenindex)* 8,5 3,6 6,5 Behozatal (nemzeti számlák alapján, volumenindex)* 6,5 1,8 5,9 A külkereskedelmi áruforgalom egyenlege (milliárd euró) 6,9 7,6 8,8 Éves fogyasztóiár-index (%) 3,9 5,2 3,4 A jegybanki alapkamat az év végén 7,00 6,75 6,50 Munkanélküliségi ráta éves átlaga (%) 10,9 11,0 11,0 A bruttó átlagkereset alakulása (%)* 5,2 3,0 4,2 A folyó fizetési mérleg egyenlege a GDP százalékában 1,4 1,7 2,0 Az államháztartás ESA95-egyenlege a GDP százalékában** 4,2 2,7 2,2 GDP-alapon számított külső kereslet (volumenindex) 2,7 1,0 2,1 *-gal jelölt volumenindexet szezonálisan és naptári hatással igazított adatokból számítottuk. ** A jövő évi kilátások alapos értékeléséhez szükséges költségvetés-tervezetet a kézirat lezárása után hozta nyilvánosságra a Kormány.

7 Nemzetközi kitekintés Az USA gazdasága nem veszített lendületéből, míg az EU bruttó hozzáadott értéke stagnált az I. negyedévben. A pénzpiaci volatilitást ideiglenesen csökkentették az EKB intézkedései, de a helyzet továbbra is törékeny. Ezt jól példázza a Görögországban és Franciaországban az elmúlt hónapban tapasztalt, politikai instabilitással összefüggő jelentős tőke- és bankpiaci turbulencia. A világ munkaerőpiacaira a kétarcúság jellemző: miközben az Egyesült Államokban töretlen a munkaerő iránti kereslet növekedése és csökken a munkanélküliség, addig az EU egészében csökkent a foglalkoztatás és nőtt az állástalanok aránya. Az inflációs ráták az elmúlt negyedévben fokozatosan süllyedtek, köszönhetően az energiaár-emelkedés lassulásának. A reálgazdasági nehézségek ellenére tavaly jelentős fiskális konszolidáció volt jellemző a fejlett országokra, és a folyamat az idei évben is folytatódik, bár csekélyebb ütemben. Az előrejelzések szerint középtávon is fennmarad az USA és az EU közötti növekedési különbözet. Az inflációs kockázatok kiegyensúlyozottak, a munkaerő-piaci helyzet javulása csak az előrejelzési horizont végén várható. A globális konjunktúra alakulása Idén az első negyedévben a fejlett gazdaságok teljesítménye jelentős különbségeket mutatott. Egyes országokban a tavaly év végén tapasztalt visszaesés enyhe növekedésbe váltott, míg máshol folytatódott a recesszió. Az Egyesült Államok kilábalása továbbra is jóval előrébb jár, mint az Európai Unió tagországaiban. Az Eurostat számításai szerint az előző negyedév bázisán mind az euróövezetben, mind az Európai Unió egészében stagnált a kibocsátás 2012 első negyedévében. Ez pozitív változást jelent a 2011 utolsó negyedévében regisztrált 0,3 százalékos visszaeséshez képest. A szezonálisan kiigazított adatok tanúsága szerint az év/év növekedési ütem a valutaövezetben 0,1 százalékot tett ki, míg az EU 27 tagállamában együttesen 0,1 százalékos éves bővülést mértek. Az előző év bázisán számított mutatók ezzel jelentősen csökkentek a tavaly negyedévben tapasztalt 0,7 0,8 százalékos dinamikához képest. A növekedési ütemek ilyen mértékű visszaesését statisztikai és gazdasági folyamatok együttesen okozzák: a magas bázis, a gyenge piaci bizalom, a fiskális megszorítások növekedésre gyakorolt negatív hatása egyaránt a ráták csökkenésének irányába hatottak. A GDP felhasználási oldalát tekintve elmondható, hogy mindkét régióban jelentősen, 0,3 0,6 százalékkal csökkent a fogyasztás az előző év azonos időszakának bázisán. Emellett a beruházások év/év indexe is negatív lett: az eurózónában 2,2, az EU-ban 0,9 százalékkal szűkült a bruttó állóeszköz-felhalmozás. A stagnálás közeli eredmény egyedül a jó exportteljesítménynek köszönhető, mivel a két régióban 2 3 százalékos bővülést regisztráltak, miközben az import 0,1 0,3 százalékkal csökkent év/év alapon. 4

8 Olyan jelentős gazdaságok, mint a spanyol, az olasz, a holland és a portugál, három egymást követő negyedévben is zsugorodtak. A visegrádi hármak közül Csehországban is csökken a gazdasági teljesítmény. Ezzel szemben a tavaly év végén regisztrált negyedév/negyedéves visszaesés csak átmenetinek bizonyult a legfőbb külkereskedelmi partnereinknél, Németországban és Ausztriában: 2012 I. negyedévében már nőtt a gazdasági teljesítményük. A legjobb növekedési mutatókat továbbra is a Baltikum országai, valamint Szlovákia és Lengyelország mutatják fel. Az Egyesült Államokba továbbra sem gyűrűztek át az uniós tagországokra jellemző piaci és gazdasági problémák. A negyedéves bázison mért növekedési ütem a tengerentúlon 0,5 százalékos volt 2012 I. negyedévében, amely megegyezik az előző három negyedév átlagával. Az év/év növekedési ütem folytatta fokozatos gyorsulását: a 2011 negyedévi 1,6 százalékkal szemben idén az első három hónapban 2 százalékos bővülést regisztráltak. A gazdaság gyorsulása mögött a fogyasztás és a beruházás élénkülése, a javuló munkaerő-piaci kondíciók és a 2011 első felében tapasztalt gyenge növekedés bázishatása áll. 2. TÁBLÁZAT: A GDP-NÖVEKEDÉS MÉRTÉKE A KIVÁLASZTOTT ORSZÁGOKBAN (SZÁZALÉK, EZ ELŐZŐ ÉV AZONOS IDŐSZAKÁNAK BÁZISÁN) I I I I. Euróövezet 2,4 1,6 1,3 0,7 0,1 Németország 4,6 2,9 2,7 2,0 1,2 Európai Unió 2,5 1,7 1,4 0,8 0,1 Olaszország 1,2 1,0 0,4 0,4 1,3 Ausztria 4,3 4,1 2,5 1,4 0,7 Románia 1,6 1,4 3,2 2,1 0,8 Csehország 2,7 2,1 1,3 0,6 1,0 Spanyolország 0,9 0,8 0,8 0,3 0,4 Egyesült Királyság 1,5 0,4 0,3 0,5 0,1 Szlovákia 3,5 3,4 3,2 3,3 3,2 Franciaország 2,4 1,7 1,5 1,2 0,3 Japán 0,1 1,7 0,5 0,5 2,6 Hollandia 2,2 1,8 1,2 0,2 1,1 Egyesült Államok 2,2 1,6 1,5 1,6 2,0 Lengyelország 4,6 4,5 4,0 4,2 3,8 Forrás: Eurostat A japán gazdaság az Ázsiát sújtó évi természeti katasztrófák nyomán jelentős veszteségeket szenvedett el, így a GDP a tavalyi év utolsó negyedévében 0,5 százalékos csökkenést mutatott. A kilábalás azonban felgyorsult, és 2012 első három hónapjában az előző év azonos bázisán mérve 2,6 százalékos volt gazdaságbővülés. Ez elsősorban a belső kereslet a háztartási és kormányzati fogyasztás jelentős élénkülésének köszönhető, miközben a nettó export három évtized után újból negatívba fordult. A piaci bizalom gyors változása az Eurostat által számszerűsített fogyasztói bizalmi mérleg alakulásán követhető a legjobban nyomon. Az uniós mutató a decemberi mélypontjához képest az év első három hónapjában javult, majd áprilisban csökkent, és továbbra is historikusan alacsony szinten áll. A hazánk számára legfontosabb külkereskedelmi partnerországban, Németországban a fogyasztói bizalmi mérleg az idei év 5

9 első négy hónapjában negatív maradt, sőt áprilisban jelentős esést regisztráltak. Az elkövetkező 12 hónap általános gazdasági helyzetére vonatkozó európai uniós index esetében megfordult a korábbi trend: a 2011 vége óta tartó javulás áprilisban megtört és újból a gazdasági helyzet romlására számítanak a háztartások. A mutatók áprilisban tapasztalt negatív változása az adósságproblémákkal küzdő országokkal kapcsolatos aggodalmak, elsősorban a spanyol helyzet eszkalálódását tükrözheti. A fejlett gazdaságok rövid távú növekedési kilátásait illetően a nemzetközi intézetek egybehangzóan lassú, fokozatos kilábalásra számítanak. Az ilyen jellegű dinamika egyik legfőbb oka az elmúlt hónapban ismét felerősödő politikai instabilitás és ezzel együtt az államadóssággal és bankszektorral kapcsolatos problémák, melyek az euróövezeti országokat sújtják. A növekedés alappályája kivétel nélkül minden prognózisban azzal a feltevéssel él, hogy az ilyen jellegű fiskális és piaci nyomást sikerül elszigetelni, sőt kezelni, és a fennálló negatív kockázatok nem valósulnak meg. Ebből fakadóan a jelenleg jellemző piaci bizonytalanság elmúlhat idén, és jövőre a befektetői környezet javulhat, amely erősíti a kockázatvállalási kedvet. A növekedés újbóli felépülését a várakozások szerint a monetáris politika is támogatni fogja. 1. ÁBRA: HÁ ROM NEM ZETKÖZI I NTÉZET RA VONAT KOZÓ GDP-E LŐRE JELZÉSE I (SZÁZALÉ K) Európai Bizottság IMF OECD Európai Bizottság IMF OECD Forrás: European EF Spring 2012, IMF WEO April 2012, OECD EO No. 91. A fenti tényezők figyelembevételével, az előrejelzések szerint a globális gazdasági növekedés 2012-ben 3,3 3,5, míg jövőre 4 százalék lehet. A nemzetközi intézetek várakozásai között a korábbiakhoz képest csekélyebb eltérések mutatkoznak. Mind az Európai Bizottság, mind az IMF az Európai Unió egészére a bruttó hozzáadott érték stagnálásával számol idén, míg jövőre 1,3 százalékos GDP-bővülést prognosztizálnak. A korábbi előrejelzésekhez képest ez azt jelenti, hogy az EB lefelé, az IMF enyhén felfelé módosította kilátásait. Az euróövezet 6

10 esetében is egybehangzóak a várakozások: a nemzetközi intézetek 0,3 százalékos recesszióval számolnak idén, míg 2013-ban már 0,9 1,0 százalékos gazdasági növekedést prognosztizálnak. Első látásra tehát úgy tűnhet, hogy csökkent az előrejelzéseket övező bizonytalanság, hiszen meglehetősen közel esnek egymáshoz a várakozások. Azonban jelentős eltérés tapasztalható a növekedés fejlett fejlődő országok, illetve az Európa Egyesült Államok közötti megoszlásával kapcsolatban. Az IMF elsősorban a fejlődő országok gyorsabb ütemű gazdaságbővülésére alapoz, valamint előrejelzésük szerint az Egyesült Államokban idén 2,1, jövőre 2,4 százalékot elérő gazdasági növekedés lesz. Ezzel szemben az Európai Bizottság tavaszi előrejelzésében a német francia olasz gazdaságokra vonatkozó prognózisai jobbak az IMF-éihez képest, míg a fejlődő országokra kisebb mértékű bővüléssel számolnak. Az Egyesült Államokra vonatkozó várakozás mindeközben némileg elmarad az IMF-előrejelzésétől. Az Európai Bizottság szerint ban rendre 2, illetve 2,1 százalékos lesz a növekedés rátája az USA-ban. Az OECD előrejelzései a fentiektől abban különböznek, hogy a szervezet Németországra és az Egyesült Államokra is a legoptimistább prognózist adja. A másik két intézet előrejelzéséhez képest a különbözet az unió legnagyobb gazdasága esetében mind idén, mind jövőre fél százalékpont, így 2012-ben 1,2, míg jövő évben 2 százalékos növekedést valószínűsítenek. Az Egyesült Államokra az idei évben és 2013-ban átlagosan 2,5 százalékos bővülést jelez előre az OECD. Láthatjuk tehát, hogy jelentős a bizonytalanság a növekedés forrását biztosító országokat, országcsoportokat illetően. Az azonban egyértelműnek látszik, hogy az elmúlt negyedévekben fennálló jelentős növekedési különbözet az eurózóna és az Egyesült Államok között a várakozások szerint középtávon is fennmarad. Ennek legfőbb oka, hogy a tengerentúlon mérsékeltebb a bizonytalanság, így a belső kereslet tovább erősödhet, és a munkaerő-piaci folyamatok is kedvezőbbek. Ezzel szemben a valutaövezet kilátásait nagyban rontják az adósságválsággal küzdő országok fiskális és gazdasági problémái, a politikai instabilitás, valamint a bankpiacot érő stressz. Mindezek jelentősen befolyásolhatják a piaci hangulatot és a kockázati felárakat. Emellett a folyamatban lévő fiskális konszolidáció és az előrejelzési horizonton gyenge munkaerőpiac sem támogatja a felzárkózást. Munkaerőpiac Az Európai Unió munkaerőpiacain folytatódott a tavasszal elindult negatív tendencia. Ezzel szemben az észak-amerikai országban a foglalkoztatottság bővült, a konszolidáció tartós. Ugyanakkor a világ legtöbb országára jellemző maradt a magas munkanélküliség, és a jelenlegi gazdasági kihívásokat tekintve a munkaerő-piaci helyzet stabilizálódása, majd tartós javulása csak a jövő év végén indulhat meg. 7

11 2008. I I I I I. Az OECD által közölt harmonizált munkanélküliségi ráta 2012 első negyedévében nem változott, továbbra is 8,2 százalékon állt. Az állástalanok száma ezzel 45 millió fő körül mozog, amely a válság kitörését megelőző időszak adataihoz képest rendkívül magasnak mondható. Az Egyesült Államokban a foglalkoztatottság bővülése és a munkanélküliség csökkenése tovább folytatódott 2012 első felében. A munkaerő iránti kereslet 2012 februárja és májusa között 220 ezer fővel bővült, hasonló mértékben, mint ez előző hónapokban. Elsősorban az üzleti szolgáltatások, a kiskereskedelem és az egészségügyi ellátás területén dolgozók száma nőtt. A munkanélküliségi ráta 2012 májusában 8,2 százalékos volt, ami jelentős javulás, hiszen tavaly ugyanebben a hónapban még 9 százalékos szintet regisztráltak. Az EU 27 tagállamának összességében 2011 negyedik negyedéve után sem állt meg a munkanélküliségi ráta emelkedése: az év első három hónapjában további 0,1 százalékponttal, 10,1 százalékra nőtt a szezonálisan kiigazított mutató. Az eurózóna egészét tekintve 2012 első negyedévében az állástalanok aránya elérte a 10,9 százalékot, ezzel 1998 óta nem látott magasságba került az indikátor. A legtöbb tagállamban emelkedett a ráta, csupán a balti államokban, Németországban, Dániában, Ausztriában és Írországban csökkent a munkanélküliek szezonálisan kiigazított aránya. Az egyik legjobb mutatóval így továbbra is Németország rendelkezik, ahol a tavalyi negyedik negyedévi 5,6 százalékhoz képest 0,1 százalékponttal csökkent a ráta, és ezzel historikusan alacsony szinten tartózkodik az első negyedévben. A legrosszabb munkanélküliségi mutatókkal rendelkező tagállamokban tovább romlott a helyzet: Görögországban 21 százalék fölé emelkedett a munkanélküliek aránya, míg Spanyolországban már majdnem 24 százalékos a ráta mértéke. 2. ÁBRA: A MUNKANÉ LKÜLI SÉGI RÁTÁK ALA KULÁSA A Z EURÓZÓN Á BA N ÉS A VI SEGRÁDI ORSZÁGOKBAN (SZÁZALÉ K, SZEZONÁLI SAN KII GAZÍ TVA) EU-27 Csehország Lengyelország Szlovákia Forrás: Eurostat 8

12 Az Európai Bizottság tavaszi előrejelzése alapján nem várható fordulat az általános munkaerő-piaci helyzetet illetően. Előző időszaki kiadványához képest jelentősen romlottak az előrejelzések az EU-ban és az eurózónában is. A bizonytalan gazdasági kilátásokkal összhangban a foglalkoztatottság csökkenhet 2012-ben, 2013-ban pedig kismértékű bővülésre számít a bizottság. Az eurózónában az idei évben jelentősen, 0,5 százalékponttal csökkenhet a munkakereslet, és jövőre sem számítanak a foglalkoztatottság növekedésére. A munkanélküliek aránya 2012-ben jelentősen növekedhet: az EU 27 tagállamában átlagosan 0,6 százalékponttal magasabb ráta várható az idei évhez képest, míg az eurózónában 10,2 százalékról 11 százalékra emelkedhet az arány. Jövőre azonban a munkanélküliségi mutatók változatlanságával számolnak. A régiós államok közül Csehországban az előző három hónaphoz képest 0,1 százalékponttal nőtt a munkanélküliség aránya 2012 első negyedévében. A lassuló gazdasági teljesítmény a munkaerő-keresleten is érzékelhető az országban. Lényegében stagnált a foglalkoztatottság 2011 utolsó negyedévéhez képest. Az Európai Bizottság előrejelzése szerint a foglalkoztatottság lényegében változatlan marad ban, míg a munkanélküliség jelentős növekedését prognosztizálják az előrejelzési horizonton: a 2011-es 6,7 százalékos ráta a jövő évben eléri a 7,2 százalékot. Lengyelországban változatlanul 9,9 százalék körül mozgott a mutató, míg a foglalkoztatottság kismértékben emelkedik. A bizottság előrejelzése alapján a munkakereslet enyhén bővülhet ban, míg a munkanélküliség rátája lényegében változatlan maradhat. Szlovákiában sem mozdult el az állástalanok arányát számszerűsítő mutató, míg a foglalkoztatottság tovább emelkedett északi szomszédunknál. Az előrejelzések alapján 2011-hez képest kissé lelassul a munkakereslet bővülése, miközben az állástalanok aránya akár 0,8 százalékponttal is csökkenhet két év alatt. Pénzügyi folyamatok A pénzügyi indikátorok arra utalnak, hogy a tavalyi év utolsó negyedévében megkezdődött pénzpiaci stabilizáció 2012 I. negyedévében folytatódott. Ennek legfőbb forrását az Európai Központi Bank által 2011 decemberében és 2012 februárjában végrehajtott hosszú távú, likviditásjavító intézkedések jelentették. Az új eszközök segítették a bankok mérlegegyensúlyának javítását és így a kockázatok csökkentését. Mindezek ellenére a pénzpiaci helyzet törékeny maradt, elsősorban a fiskális konszolidáció melletti elköteleződést érintő problémák felerősödése révén, melynek fő forrása a görög politikai instabilitás, valamint a francia gazdaságpolitikában várható változás. A piaci aggodalom jelenlegi másik epicentruma a Spanyolországot érintő gazdasági és bankválság. Az EKB jótékony hatású intervencióinak következtében a bankközi piaci kondíciók javuló tendenciát mutattak az elmúlt negyedév során. A három hónapos Euribor-hozam a tavaly őszi 1,6 százalékos szintről 0,75 százalékra mérséklődött. A szintén három hónapos Euribor OIS-különbözet, amely a bankok egymás közötti hitelezésének egyik indikátora, tovább csökkent. A mutató a decemberi 100 bázispontos historikus csúcsról márciusra 75, május 9

13 közepére 40 bázispontra süllyedt, vagyis jelentősen enyhült a bankközi piacon tapasztalt nyomás. Mindezen folyamatok ellenére az általános hitelezési helyzet nem sokat javult az EKB legutóbbi, 2012 első negyedévére vonatkozó felmérése alapján. A nem pénzügyi vállalatokat érintő hitelkihelyezés a javuló pénzpiaci kondíciók miatt stabilizálódott a januári és februári adatok alapján. A háztartási szektornak nyújtott hitelek esetében is hasonló tendencia látható, a hitelezés 2011 végén tapasztalt jelentős szűkülése megállt. Érzékelhető változás tehát annak ellenére sem történt, hogy az év eleji állapothoz képest némileg enyhültek a hitelezési feltételek. Továbbá, bár a hitelek esetében a kínálati korlát enyhült, a kereslet továbbra is csökkenő tendenciát mutat. Mindent egybevéve azonban a legutóbbi pénzpiaci fejlemények arra utalnak, hogy sikerülhet elkerülni egy újabb hitelválság kialakulását, ám ez a spanyol helyzettől is nagyban függ. Az államkötvények hozamai 2012 első három hónapjában általánosságban csökkentek, azonban a kedvező tendenciát májusban megtörte a politikai tényezőkkel összefüggő bizonytalanság. A május eleji görög parlamenti választás sikertelensége és a francia elnökcsere együttes eredményeként a befektetők nyugtalankodni kezdtek az európai költségvetési kiigazító intézkedések jövője miatt. A bizonytalanság hatására a 10 éves görög államkötvények hozama az április végi 22 százalékról június első napjára 31 százalék közelébe emelkedtek. A bizonytalan piaci környezet csak súlyosbította a nyomást Spanyolországon, ahol a kialakuló reálgazdasági válság, a bankrendszer rendkívüli gyengesége és az ország adósbesorolásának leminősítése miatt a kötvényhozamok rég nem látott magasságba szöktek márciusa óta trendszerűen emelkedett a 10 éves kötvény hozama, és május végére már meghaladta a 6,5 százalékot is. A piaci pánik átterjedt Olaszországra is, ahol a március közepi 5 százalék alatti szintről 6 százalékra kúszott május végére a kötvényhozam a 10 éves lejáraton. A jelenlegi bizonytalan helyzet hatására tartós emelkedésbe kezdtek a központi és a periferiális eurózóna-gazdaságok államadósság-törlesztési kockázatára kínált biztosítási tranzakciók (CDS) árazásai. Németország 5 éves CDS-e május első és utolsó napja között több mint 20 százalékkal emelkedett, így újból 100 bázispont felett jár. A francia biztosítás is közel 15 százalékot drágult, valamint Görögország 5 éves CDS-felára 1 hónap alatt megduplázódott. Spanyolország esetében az egyre sorakozó negatív hírek hatására trendszerű emelkedés bontakozott ki március óta, és május végén a historikus csúcsot jelentő 600 bázispont felett járt a CDS. A tőkepiacok mozgását az idei évben két trend jellemezte: az év elejétől egészen márciusig pozitív lendület volt tapasztalható. A legerőteljesebb felfutást az ázsiai piacok produkálták, közülük is kiemelkedő a japán Nikkei index teljesítménye, ugyanis az év első napjához képest 20 százalékot erősödött a mutató. Az európai piacok kevésbé mozogtak egységesen, mivel a frankfurti DAX tőzsdeindex március közepére jelentős, 18 százalékos növekedést produkált 10

14 2012. jan. febr. márc. ápr. máj. jún. az év eleji nyitó értékéhez képest. Ezzel szemben a londoni tőkepiac indexe (FTSE) mindösszesen 5 százalékos növekményt tudott felmutatni a rali alatt. A tengerentúli piac két legfőbb indexe, a Dow Jones Industrial és az S&P500 szintén jelentősen, 7 és 12 százalékot erősödött az év eleji kezdő értékéhez viszonyítva. 3. ÁBRA: A FŐBB TŐZSDEINDEXEK A LAKULÁ SA (2012. I. 2. = 100) Dow Jones FTSE DAX Nikkei Forrás: Yahoo Finance A március közepétől, április elejétől újból felerősödő piaci aggodalom, mely vélhetően a spanyolországi helyzettel kapcsolatban bontakozott ki, trendszerű csökkenést indított be a világ tőkepiacain. A folyamat májusban a görög és francia események hatására tovább gyorsult. Az európai, az ázsiai és az amerikai főbb indikátorok is erős lejtmenetbe kezdtek. Mindez azt eredményezte, hogy a legtöbb index június első napjára az év eleji értéke alá zuhant. A márciusi csúcshoz képest a legnagyobb esést a Nikkei (18 százalék), a DAX (16 százalék) és az FTSE (12 százalék) esetében regisztrálták. Az amerikai indexek 9 10 százalékos veszteséget könyveltek el ez időszak alatt. Az európai és amerikai piacok közötti különbözet is jól jelzi, hogy jelenleg a világ tőkepiacai a valutaövezet területén zajló eseményekre reagálnak a leghevesebben. Az infláció alakulása Az inflációs folyamatok a fejlett országokban a korábbi előrejelzésekkel nagyjából megegyezően alakultak. Az eddigi adatok tanúsága szerint az árak növekedési rátája a legtöbb gazdaságban stabil vagy enyhén csökkenő tendenciát mutat. A pénzromlás ütemét azonban számos egyedi tényező befolyásolja, így például a fiskális intézkedések nyomán bevezetett indirekt adók és szabályozott árak emelése. Az inflációs kilátások összességében nem változtak, a kockázatok továbbra is kiegyensúlyozottak. Felfelé ható nyomást jelent a 11

15 2009. I. V. V IX. XI I. V. V IX. XI I. V. V IX. XI I. fiskális konszolidáció, míg a gyenge gazdasági teljesítmények, a magas bázisok és a horgonyzott várakozások lefelé mozgathatják az inflációs rátát. Az olajárak esetében a 2011 őszéig tapasztalt csökkenő tendencia megfordult: október óta folyamatosan emelkedett az olajárindex egészen 2012 márciusáig. A rövid idő alatt bekövetkezett jelentős drágulás a Közép-Keleten és Afrikában jelentkező kínálati zavarokra vezethető vissza. Ezt követően mintegy 5 százalékkal csökkent az olaj hordónkénti ára áprilisra, ami elsősorban az OPEC-országok kapacitásbővítésének tudható be. A legfrissebb piaci adatok szerint a csökkenés májusban is folytatódott, és június 1-jén 104 dollárra csökkent a Brent típusú olaj hordónkénti ára. Az idei év eleje óta ismét emelkedő trend rajzolódik ki az egyéb nyersanyagok árindexében is, bár áprilisban a folyamat megtörni látszik. Összességében 2011 decemberéhez képest így is közel 7 százalékos emelkedést regisztráltak. 4. ÁBRA: NYERSANYAGÁRINDEXEK (2005 = 100 SZÁ ZALÉK) Olajárindex Egyéb nyersanyagok árindexe Forrás: IMF Primary Commodity Prices Az Egyesült Államok éves bázisú inflációs mutatója 2011 szeptemberében 3,9 százalékon tetőzött, és áprilisra 2,3 százalékra csökkent. Ez 2011 februárja óta a legalacsonyabb mutató. A pénzromlás ütemének csökkenése elsősorban az energiaárak növekedésének a lassulására vezethető vissza: az év/év index januárban még 6,1 százalék volt, áprilisra azonban 0,9 százalékra süllyedt. Az élelmiszerek árának növekedése is jelentősen lassult az év eleje óta: az akkori 4,4 százalékos emelkedés áprilisra 3,1 százalékra mérséklődött. A maginfláció rátája 2012-ben az első négy hónap adatai alapján stabilizálódott, így az év eleje óta 2,3 százalékon áll. Ez továbbra is magasnak számít, hiszen legutóbb 2008 szeptemberében regisztráltak hasonló indexet. 12

16 2011. I. V. VI. V V IX. X XI. X I. V. Az Európai Unió év/év fogyasztóiár-indexének 2011 októbere óta tapasztalt csökkenése idén januárban ideiglenesen megtorpant, és az év első három hónapjában folyamatosan 2,9 százalékos pénzromlást regisztráltak. Áprilisban 0,2 százalékponttal viszont újra csökkent a mutató, miközben egy évvel ezelőtt még 3,3 százalékon állt. Az euróövezeti inflációs ráták is hasonló folyamatról árulkodnak. A tavalyi év decembere és 2012 márciusa között 2,7 százalékon állt az inflációs arány, majd áprilistól folyamatos, ám lassú dezinfláció vette kezdetét. Az éves bázisú árindex csökkenését az energiaárak növekedési ütemének lassulása segítette. Idén áprilisban a termékcsoport éves áremelkedése 8 százalékos volt az EU-ban és 8,1 százalékos a valutaövezetben, míg az év első hónapjában ennél 1-1 százalékponttal magasabb volt a ráta. Az energiaárak dinamikája azonban továbbra is jóval magasabb, mint a tengerentúlon. 5. ÁBRA: AZ EURÓÖVEZET ÉS A V3 HA RM ONIZÁ LT FOGYASZT ÓIÁ R-INDE XE (SZÁ ZALÉK, AZ ELŐZŐ ÉV A ZONOS ID ŐS ZAKÁNA K BÁZISÁN) Euróövezet Csehország Lengyelország Szlovákia Forrás: Eurostat A visegrádi régió három országának inflációs rátája idén januártól meglehetősen közel esik egymáshoz. Tendenciózus folyamat csak Szlovákia esetében azonosítható: itt 2012 januárja óta 4,1 százalékról 3,7 százalékra csökkent a pénzromlás üteme. A legfőbb mögöttes ok itt is az energiaár emelkedésének jelentős mérséklődése, mivel az októberi 12 százalék helyett áprilisban már csupán 6,6 százalékos volt az év/év ráta, ami a régió legalacsonyabb mutatója. Emellett a feldolgozatlan élelmiszerek ára már öt egymást követő hónapban csökkent. Az összképet azonban rontja, hogy a maginfláció három hónap stabilitás után ismét 0,2 százalékponttal emelkedett, így áprilisban már 3,1 százalékon állt. A csehországi inflációs folyamatokat elsősorban a fiskális intézkedések befolyásolják. A decemberi 2,5-ről áprilisban 4 százalékra ugrott az áremelkedés rátája, melynek legfőbb oka az áfa alsó kulcsának 10-ről 14 százalékra való emelése. Ez az infláció gyorsulásából 1,1 13

17 százalékpontot magyaráz. Egyéb tényezők is közrejátszottak a pénzromlás ütemének felpörgésében, úgymint az olaj- és élelmiszerárak gyors emelkedése és a leértékelődő fizetőeszköz. Az energia- és élelmiszerárak kiszűrése utáni inflációs szint itt a legalacsonyabb a három visegrádi ország közül: 1,9 százalék, ám ez 0,3 százalékponttal magasabb az előző havinál. Ahogyan Szlovákiában, úgy Csehország esetében is ennél magasabb legutóbb 2008 folyamán volt a mutató. Lengyelországban tavaly decemberben 4,5 százalékon tetőzött az infláció, majd áprilisra 4 százalékra csökkent. A pénzromlás ütemének süllyedése elsősorban a gazdaságnövekedés ütemének enyhe lassulására, valamint a reálbérek és így a másodkörös inflációs hatás csökkenésére vezethető vissza. Ezt a hatást némileg ellensúlyozta azonban a szabályozott árak emelkedése. A maginfláció esetében tapasztalt régiós tendencia itt is érzékelhető: márciusról áprilisra 0,2 százalékponttal, 2,7 százalékra nőtt a ráta. Az idei évi inflációs kilátásokat mind az euróövezetben, mind az Egyesült Államokban az emelkedő olajárak befolyásolhatják a legjelentősebben. Az európai országokban emellett jelentős árszintnövelő hatása lesz a szabályozott árak és az indirekt adók emelésének. Mindezek együttesen azt eredményezik, hogy a korábbi magas bázis nyújtotta kedvező hatások elenyésznek. Az olajárak év eleji növekedése eddig mintegy 0,3 százalékponttal emelte meg a pénzromlási ütemeket a fejlett országokban. Az árfelhajtó folyamatok ellenére az inflációs várakozások továbbra is horgonyzottak. A potenciálistól elmaradó kibocsátás emellett dezinflációs folyamatokat gerjeszt. Mindezen hatások együttesen azt eredményezik, hogy 2012 egészében az euróövezeti infláció 2,4, míg az uniós mutató 2,6 százalékos lehet az Európai Bizottság prognózisa szerint ban a fiskális intézkedések okozta áremelkedés már beépül a bázisba, így az inflációs ráta csökkenésére számítanak: az eurózóna és az unió egészében 1,8 1,9 százalékra mérséklődhet a mutató. Az Egyesült Államok esetében a bizottság idén 2,3, jövőre 1,9 százalékos inflációval számol. Monetáris kondíciók alakulása Az Európai Központi Bank az elmúlt hónapok ülései során nem változtatott az alapkamat mértékén, amely így jelenleg is az 1 százalékos szinten áll. A monetáris tanács meglátása szerint az idei évben még némileg 2 százalék felett alakulhat az infláció, majd jövőre az alá csökkenhet, így a monetáris politika szempontjából meghatározó időhorizonton az árszínvonal emelkedése konzisztens az inflációs céllal. A döntéshozók meglátása szerint a decemberi és a februári szokványos, illetve nem szokványos intézkedések még nem fejtették ki teljes hatásukat, ezért az év hátralevő részében a pénzügyi környezet további javulására számítanak. Ami az inflációs kockázatokat illeti, a tanács véleménye szerint felfelé ható nyomást jelentenek az emelkedő nyersanyagárak, valamint az indirektadó-emelések. Ugyanakkor ezeket a hatásokat ellensúlyozhatja a gyenge belső kereslet, illetve az, hogy az inflációs várakozások továbbra is horgonyzottak. Az Egyesült Államokban a Fed Nyílt Piaci Műveletek Bizottsága (FOMC) csupán egy ülést tartott az elmúlt negyedévben, amely során változatlanul hagyták a 0 0,25 százalékos 14

18 sávban mozgó irányadó kamatrátát. A gazdaság jól teljesít, a munkaerő-piaci kondíciók javulnak, a fogyasztás és a beruházás erősödik. Meglátásuk szerint azonban a magas munkanélküliségi ráta és az alacsony kapacitáskihasználtság miatt a monetáris politikának továbbra is támogatnia kell a gazdasági növekedést. Az inflációs kockázatok közül kiemelték az olaj- és üzemanyagárak emelkedését, ám mindezt csupán átmeneti eseménynek tekintik. Összességében az inflációs folyamatok a középtávú várakozásoknak megfelelően alakulnak. A bizottság ismét kinyilvánította szándékát, hogy az alacsony alapkamatot legalább 2014 végéig fenn kívánják tartani. A cseh alapkamat változatlanul a historikusan alacsony 0,75 százalékon áll. A Cseh Nemzeti Bank monetáris tanácsa legutóbb meglehetősen megosztott volt. Négy tag szavazott a tartás, kettő a 0,25 bázispontos emelés és egy a 0,25 bázispontos csökkentés mellett. Ez is jól jelzi a nagyfokú bizonytalanságot, ami a cseh gazdasági környezetet jellemzi. A tanácstagok a gyenge belső kereslet és az alacsony bérinfláció miatt lefelé ható nyomást érzékelnek. Az egyedüli komoly inflációt felhajtó tényező az áfaemelés lehet. Érdekesség, hogy idén és jövőre is emelkedik az áfa mértéke, vagyis a fogyasztói-árindexre 2013-ban is jelentős hatást gyakorolnak az indirektadó-intézkedések. Emellett néhány tag úgy vélte, hogy az inflációs várakozások emelkedtek az elmúlt időszakban, ami kockázatot jelent a cél középtávú elérésében. A rendkívüli mértékű belső és külső bizonytalanság miatt végül nem módosítottak, de a következő hónapok során sem a kamatráta emelését, sem a csökkentését nem tartják kizártnak, attól függően, hogy melyik oldalról valósulnak meg a jelzett kockázatok. A Lengyel Nemzeti Bank kamatdöntő tanácsa a májusi ülésén 0,25 bázisponttal, 4,75 százalékra emelte a referencia-kamatláb szintjét. A kamatemelésben számos tényező közrejátszott. A 2012-es labdarúgó Európa-bajnokság miatt számottevően megemelkedett a szolgáltatások ára, és vélhetően a hatás permanens lesz. Emellett a zloty leértékelődése, az energia és az élelmiszerek árának növekedése jelentős inflációs nyomást gerjeszt. Az erős gazdasági teljesítmény szintén hozzájárulhat az árszínvonal célon felüli alakulásához ban újabb árfelhajtó tényezőt jelent a minimálbér-emelés. Fiskális politika A 2011-es év a költségvetési megszorításoké volt, annak ellenére is, hogy a tavalyi év második felétől kezdődő gazdasági lassulás megnehezítette a folyamatot. Az IMF adatai szerint az euróövezet egészében a GDP-arányos deficit mértéke 2011-ben 4,1 százalék volt, ami a 2010-ben regisztrált 6,2 százalékhoz képest jelentős javulás. A hivatalos hiánymutatók 2012-re vonatkozó előrejelzéseinek tanúsága szerint az idei évben kisebb mértékű lesz az egyenlegjavulás. Az IMF és az Európai Bizottság előrejelzése szerint az euróövezet egészében 3,2 százalékos deficit várható 2012-ben. A konszolidáció így a GDP arányában mérve 0,9 százalékos. Az idei egyenlegjavulás általánosságban szinte kizárólag a 15

19 Strukturális egyenleg vátlozása (2012/2011) növekvő kormányzati bevételeknek köszönhető, miközben a kiadási oldalon számottevő változás nem várható az eurózóna egészét tekintve. Ez ellentétes a 2011-ben tapasztaltakkal, mivel akkor a kiadás lefaragása volt a kiigazítás forrása. Az egyes, piaci nyomás alatt tartott országokban, így Spanyolországban és Portugáliában viszont továbbra is elsősorban a kiadás oldali intézkedések biztosítják a konszolidációt. 6. ÁBRA: A HIVATA LOS ÉS A STRUK TURÁLI S EGYENLEG EK VÁ LTOZÁ SA 2011-RŐL 2012-RE (SZÁZALÉ KP ONT) 3.5 POR 3.0 ESP CYP ITA ROM 2.5 GRE POL 2.0 IRE LTU SVK NED 1.5 EA17 BEL UK USA 1.0 CZE FRA 0.5 GER MLT SLO FIN 0.0 BLG -0.5 DEN AUT LUX SWE JAP Hivatalos egyenleg változása (2012/2011) Forrás: IMF Fiscal Monitor April 2012, Századvég-szerkesztés Amennyiben a strukturális egyenlegek változását vesszük górcső alá, 1,4 százalékpontos a mutató javulása a valutaövezetben. 1 A konszolidáció lassulása tehát nem az elmaradó intézkedésekre vezethető vissza, hanem a ciklikus és az egyszeri tételek együttes egyenlegrontó hatására, amely nagyobb lesz idén, mint a tavalyi évben volt. Ez a jelenség általánosságban is jellemző az uniós tagországokra, vagyis az államok több mint felében a tavalyihoz képest csekélyebb mértékben fog javulni az államháztartás helyzete. A 2012-es strukturális és hivatalos egyenlegek dinamikáját összevetve kirajzolódik (lásd 6. ábra), hogy nemcsak a valutaövezet egészében, de egy-két kivételtől eltekintve minden országban nagyobb mértékű a strukturális egyenleg javulása, mint a hivatalos hiánymutatóval mért konszolidáció. Mindezek alapján megállapítható, hogy a gyenge tényleges gazdasági teljesítmény miatt a tényleges és a potenciális kibocsátás közti olló tágul, amely így negatívan befolyásolja a konszolidáció mértékét. 1 A strukturális egyenleg a ciklikus komponenssel és az egyedi tételek hatásával korrigált hivatalos hiánymutató. Ha a potenciálistól elmarad a gazdaság teljesítménye (negatív a rés), akkor a ciklikus komponens negatív. Ekkor a hivatalos egyenlegnél jobb a ciklikusan kiigazított egyenleg, ami azt jelzi, hogy ha a gazdaság a potenciális szintjén teljesítene, akkor az adóbevételek növekedése miatt az egyenleg automatikusan javulna. 16

20 A jelenlegi válság epicentrumát jelentő Görögországban és Spanyolországban a tavalyihoz képest némileg erősebb, a GDP arányában rendre 2 2,5 százalékos megszorítást helyeztek kilátásba. A kiigazítás struktúrája azonban eltérő a két, piaci nyomás alatt tartott országban: míg a görög tervek szerint a konszolidáció 60 százalékát a bevételi oldalon kívánják elérni, addig az ibériai állam kormánya közel 65 százalékban a kiadások lefaragására támaszkodik. Ám a jelentős kiigazítások ellenére is még 6 százalék feletti lehet a hiánymutató mind a két tagországban. A görög fiskális politikát emellett jelentősen befolyásolja a június közepén tartandó új parlamenti választás kimenetele is, ami emeli a költségvetés körüli bizonytalanságot. Jövőre az euróövezet egészében a kiigazítási folyamatot a gazdasági növekedés fokozatos gyorsulása is segíti majd, melynek hatására 2,7 százalékra csökkenhet a GDP-arányos hivatalos hiánymutató. Az uniós országok legtöbbjében már 2015-ben teljesülhetnek az erre vonatkozó maastrichti kritériumok. A középtávú várakozások szerint a fokozatos kiigazítás hatására 2017-ben az államháztartás egyenlege a valutaövezet egészében már megközelíti a válság előtt mért szintet, ugyanakkor az adósságráta magasabb szinten stabilizálódik. Az államadósság-ráták alakulását illetően az országok többségében még mindig nem beszélhetünk a mutatók tetőzéséről. Az euróövezet egészében is még az adósságállomány növekedése várható: közel 2 százalékpontos emelkedést követően 90 százalék lehet az államadósság GDP-hez viszonyított értéke. Általánosságban megállapítható, hogy az államok túlnyomó részében az adósságráta növekedési üteme jelentősen lelassul, köszönhetően az eddigi konszolidációs lépéseknek, ám a gazdaságbővülés még nem tudja érdemben támogatni az adósságállomány leépítését. A jelenlegi előrejelzések szerint várhatóan folyamán fognak tetőzni az adósságráták. Az Egyesült Államok esetében azonban még a 2017-ig tartó kivetítési horizontos sem várható a GDP-arányos adósság csökkenése, csupán a növekedés üteme fog lassulni. 17