Kompetencia, mint új dimenzió a munkaer piacon, európai kontextusban

Átírás

1 Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Kar Világ- és Regionális Gazdaságtan Intézet Regionális Gazdaságtan Tanszék Kompetencia, mint új dimenzió a munkaer piacon, európai kontextusban Készítette: Soós Gergely

2 Tartalomjegyzék BEVEZETÉS... 4 I. A munkaer -piaci igények változásának helyzetvizsgálata és elemzése 6 I. 1. A magyar munkaerő-piaci helyzet főbb jellemzői I. 2. Foglalkoztatási tendenciák I. 3. Igények, szükségletek és az ennek való megfelelés állapota I. 4. A piacorientált szakképzés helyzetelemzése II. Foglalkoztatási tendenciák feltárása, az új foglalkozási profilok kompetencia - igényének értékelése II. 1. Szakmai munkavégzés kompetenciák birtokában Asztalos Ács-állványozó Épületburkoló Villanyszerelő Cukrász Fodrász II. 2. A kompetencia-fogalom bevezetése és elterjedése II. 3. Az új foglalkozási profiloknak megfelelő kompetencia fogalom értelmezése II. 4. Az EU kompetenciáknak megfelelő csoportosítás: II. 5. Kompetencia-elméletek áttekintése II. 6. A kompetencia jellemzői, kompetencia-megközelítések II. 7. Kompetenciaigények kidolgozása és értékelése III. Javaslat a kompetencia alapú oktatási-képzési folyamat kialakítására III. 1. Európai elvárások, távlatok a kompetenciák tekintetében III. 2. A munka, mint tanulási folyamat III. 3. A hazai adaptáció lehetőségei III. 4. A munkaerőpiac igényeihez igazodó oktatás és képzés III. 5. A kompetenciák és az oktatási rendszer III. 6. Kulcs kompetenciák iskolarendszeren kívül és azon belül IV. A munkaer piac igényeihez alkalmazkodó oktatási-képzési rendszer összefoglaló értékelése IV. 1. Idézet a stratégiából:

3 IV. 2. Következtetéseim IV. 3. Kitekintés összefoglalás Irodalomjegyzék SUMMARY Mellékletek

4 BEVEZETÉS A piacgazdaságban a praxis - nak van els dlegessége, a gyakorlat felértékel dik, az elméleti tudás gyakorlat nélkül csak korlátozottan igényelt képesség. A feln ttkori aktivitás életmin séget meghatározó tényez. Dolgozatomban arra teszek kísérletet, hogy bemutassam a munkaer vel szemben a gazdaság részér l felmerül igényeket és rámutassak azokra az elvárásokra, amelyekre választ kell, hogy adjon az életen át-tartó tanulás intézményrendszere, különösen a munkaer -piaci aspektusok tekintetében. A lisszaboni stratégia azt a célt t zte az Európai Unió elé, hogy 2010-re váljék a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb, tudásalapú gazdaságává. A Lisszabonban született döntésekben a versenyképesség er sítése mellett társadalmi célok is megfogalmazódtak. Az Európai Bizottság februárjában új startot javasolt a Lisszaboni stratégia számára, a tagországok és az Európai Unió egészének er feszítéseit két f feladatra koncentrálva er teljesebb, tartós növekedést, valamint több és jobb munkahelyet biztosítva. A megvalósítás a Lisszaboni stratégia f kérdése mind európai, mind nemzeti szinten. Felismerve, hogy az akcióprogram megvalósítása megújult partnerséget követel, az Európai Tanács márciusában közétett felhívása mind az Európai Unió, mind a tagországok szintjén a kormányzás megújítását kezdeményezte. Ennek megfelel en a Bizottság integrált irányelveket fogalmazott meg a tagországok számára a közötti id szak növekedési és foglalkoztatási céljainak elérése érdekében. Az egyes nemzeti reformprogramokat a Bizottság lisszaboni programja egészíti majd ki, ami az európai szint növekedési és foglalkoztatási célok elérését célzó akciókat fogalmazza meg. 4

5 A foglalkoztatás növelésének konkrét akcióit illet en keretet adott, hogy Magyarország 2004-ben az EU foglalkoztatási iránymutatásaival összhangban elkészítette els nemzeti foglalkoztatási akciótervét a közötti id szakra vonatkozóan, de a Lisszaboni stratégia félidei felülvizsgálata során a gazdaságpolitikai és foglalkoztatáspolitikai uniós koordinációs és jelentéstételi mechanizmusok átalakításához kapcsolódóan Magyarország 2005-ben újrafogalmazta foglalkoztatási stratégiáját a közötti id szakra vonatkozóan. A foglalkoztatási stratégiának arra kell irányulnia, hogy a munka legyen vonzó és tényleges lehet ség mindenki számára. Az Új Magyarország Fejlesztési Terv f célja - összhangban a Nemzeti akcióprogramban foglaltakkal - a növekedés és a foglalkoztatás b vítése. Egyfel l elengedhetetlen, hogy a gazdasági növekedés növelje a munkaer iránti keresletet, új munkahelyeket hozzon létre, ezáltal b vítve a foglalkoztatást, másfel l a gazdaság tartós növekedésének feltétele, hogy többen dolgozzanak, és az emberi er forrásainkban rejl tartalékokra építve javuljon az ország versenyképessége. Ezen operatív program az ÚMFT céljainak eléréséhez az emberi er források fejlesztésével járul hozzá. Az ÚMFT-vel és a Nemzeti Akcióprogrammal összhangban, az operatív program átfogó célja az aktivitás növelése. Cél az, hogy az aktivitási ráta a 2013-ig tartó id szakban 6 százalékponttal emelkedjen. A foglalkoztatás és a humáner forrás-fejlesztés eszközeivel is el kell segíteni, hogy az aktív korú népesség minél nagyobb hányada lépjen be és maradjon a munkaer piacon, lehet sége legyen megszerezni az ehhez szükséges tudást és készségeket, és sikeresen alkalmazkodjon a gazdasági és a technológiai változásokhoz. 5

6 I. A munkaer -piaci igények változásának helyzetvizsgálata és elemzése I. 1. A magyar munkaer -piaci helyzet f bb jellemz i A munkaer -piaci helyzet legfontosabb jellemz je az alacsony munkaer -piaci részvétel. Az alacsony foglalkoztatási szint mellett viszonylag alacsony a munkanélküliség, miközben magas az inaktívak aránya. Az uniós átlaghoz viszonyítva alacsony az id sek és a férfiak foglalkoztatottsága. Különösen nehéz elhelyezkedniük az alacsony iskolai végzettség embereknek. A kilencvenes évek elején a nagyvállalati szektorból kiszorult, alacsonyabb képzettség, id sebb munkavállalók nagy része végleg elhagyta a munkaer piacot. Ebben az alacsony nyugdíjba vonulási kor és a népesség rossz egészségi állapota mellett fontos szerepet játszott az is, hogy az állásukat vesztett, vagy a munkahelyüket veszélyeztetve érz emberek viszonylag széles körben vehették igénybe a különböz jövedelempótló ellátásokat. Jelent sek a munkaer piac területi különbségei és a kereslet- és kínálat közötti strukturális eltérések. 1. sz. táblázat F bb munkaer -piaci jelz számok alakulása 2004-ben (%) Foglalkoztatott Munkanélküli Inaktív éves férfiak 63,14 6,10 32, éves n k 50,69 6,13 46, éves népesség 56,76 6,12 39, éves népesség 23,59 15,45 72, éves népesség 31,06 3,07 67,96 Forrás: KSH 6

7 I. 2. Foglalkoztatási tendenciák 2004-ben a éves aktív korú népesség 56,8%-a összesen 3 874,7 ezer f volt foglalkoztatott. Uniós összevetésben mind a férfiak, mind a n k foglalkoztatási szintje elmarad az átlagtól. A leginkább foglalkoztatott korosztály 2004-ben a éveseké 74%-os rátával, a legkisebb foglalkoztatási szint pedig a két széls korosztályt, a és az éveseket (23,6%, illetve 31,1%) jellemzi. 0,2% A foglalkoztatottak megoszlása foglalkoztatásuk jellege szerint ,5% 10% 0,4% Alkalmazot t Szövetkezet t agja 85,8% Társas vállalkozás tagja Egyéni vállalkozó Segít családtag 1. sz. diagramm A foglalkoztatottak megoszlása foglalkoztatásuk jellege szerint Forrás: Gazdasági Minisztérium A foglalkoztatás ágazati struktúráját tekintve 2004-ben a foglalkoztatottak 5,3 százaléka a mez gazdaságban, 32,8 százaléka az iparban és 61,9 százaléka a szolgáltatásokban dolgozott. A férfiak mintegy fele, a n knek háromnegyede a szolgáltató szektorban dolgozik ben, az alkalmazásban állók közül ezer f a versenyszférában dolgozott, a közszférában pedig 816,5 ezer f állt alkalmazásban. A prognózisok szerint közép és hosszú távon egyaránt folytatódik a szolgáltatási szektor térnyerése, valamint a mez gazdaság és az ipar létszámvesztése, a jöv ben a legdinamikusabb létszámfelszívó gazdasági ágak az ingatlanügyletek, gazdasági tevékenységet segít szolgáltatások, a kereskedelem- 7

8 javítás és az épít ipar lesznek. A közszférában átalakulások, reformok várhatók, amelynek foglalkoztatási hatásaival is számolni kell. 2. sz. diagramm A f bb munkaer piaci mutatók éves alakulása között Forrás: Gazdasági Minisztérium I. 3. Igények, szükségletek és az ennek való megfelelés állapota A bevezet ben jelzett folyamatok, tendenciák részletesebb elemzését adják azok a felmérések, kutatások, adatgy jtések, amelyek a gazdaság, a foglalkoztatottság a munkaer piac összefüggéseit mutatják. Szükségesnek ítélem ennek az alábbiakban történ bemutatását. Ennek során támaszkodom olyan elérhet és publikus információkra, amelyek révén feltárul az az összefüggésrendszer, ami segít 8

9 dolgozatom szakképzéssel, a munkaer piacon elvárt kompetenciákkal kapcsolatos követelményeinek megértésében és ezen követelmények elfogadásában. Az 1990-es években tehát - a gazdasági átalakulással párhuzamosan - gyökeres változások zajlottak a munkaer piacon is. A foglalkoztatottság és az aktivitás ben érte el a mélypontot, majd ezután a gazdasági stabilizálódás és befektetések megélénkülése hatására 2000-ig viszonylag gyors ütem - évi 0,7-0,8 százalékpontos - emelkedésnek indult. Az azóta eltelt id szakot - a 2003-as átmeneti fellendülésen kívül - stagnálás-közeli állapot jellemezte. A foglalkoztatotti létszám változása az ágazati struktúra jelent s módosulása mellett ment végbe. A képzetlen, vagy alacsony végzettséggel rendelkez munkavállalók fokozatosan kiszorultak a munkaer piacról, ugyanakkor 14,5%-ról 21% fölé emelkedett a fels fokú végzettséggel rendelkez foglalkoztatottak aránya es évtized legelején az átalakulás hatására a foglalkoztatottság és az aktivitás csökkenésével párhuzamosan emelkedett a munkanélküliségi ráta ugyanakkor fordulópontot jelentett, hisz a foglalkoztatottság további csökkenése mellett gyorsütem csökkenésnek indult a munkanélküliek száma is. Az 1993-ban 12,1%-kal tet z munkanélküliségi ráta, illetve 520 ezer f t közelít munkanélküliség két év alatt 2 százalékponttal, illetve 100 ezer f vel csökkent. Ez a változás az aktivitás visszaesésével, s különösen a különböz nyugdíjazási formák hirtelen felfutásával függött össze (a nyugdíjban és nyugdíjszer ellátásban részesül k száma, leszámítva az öregségi nyugdíjban részesül ket, ben két év alatt 100 ezerrel, majd további négy év alatt újabb 100 ezerrel emelkedett). A foglalkoztatottság és az aktivitás ben érte el a mélypontot 46,5, illetve 51%-kal, majd ezután a gazdasági stabilizálódás és befektetések megélénkülése hatására 2000-ig viszonylag gyors ütem - évi 0,7-0,8 százalékpontos - emelkedésnek indult. A es id szakot stagnálás jellemezte, s ekkorra a 9

10 munkanélküliségi ráta csökkenése is megállt ban - részben a közszféra létszámb vítése, illetve az épít iparral összefügg konjunktúrális hatás következtében - 0,7 százalékponttal b vült a foglalkoztatottság, 0,9 százalékponttal pedig az aktivitás, de 2004-re a javulás lendülete kifulladt, s a foglalkoztatottság 50,5, az aktivitás pedig 53,8%-on stabilizálódott. A munkanélküliségi ráta a év átlagában 6,1% volt, 2005-ben pedig jelent s mértékben emelkedett. A foglalkoztatotti létszám változása az ágazati struktúrát sem hagyta érintetlenül. A 90-es évek legelején a mez gazdaság még több mint 11%-át adta a foglalkoztatottaknak, ám ez 2005-re 5%-ra csökkent. Az arányában felére csökken súly létszámban még ennél is nagyobb változást takar, hisz a szektor 1992-ben mért 460 ezer f s foglalkoztatotti létszáma mára 200 ezer f s szint alá apadt és 2005 között ugyancsak csökkent az ipar összsúlya - 35,5%-ról 32,4%-ra. Ellentétben a mez gazdasággal ez a változás ugyanakkor közel sem volt egyenletes, hisz a 90-es évek vége felé átmeneti emelkedést is okozott az iparon belül is jelent s ágazati átrendez dés. B egy évtized alatt felére (2%-ra) csökkent az energiaipar súlya (els sorban a bányászat leépülése miatt), de jelent s mértékben vesztett súlyából az élelmiszeripar és a textilipar is (összesen közel 170 ezerrel csökkent az ezen ágazatokban foglalkoztatottak száma). Jelent s b vülést csupán a gépek és berendezések gyártása, az egyéb feldolgozóipar, s különösen az épít ipar tudott felmutatni. Ez utóbbi - különösen az 1998 után kibontakozó épít ipari konjunktúra hatására höz viszonyítva közel 98 ezer f vel b vítette foglalkoztatottainak számát. A szolgáltató szektorban ugyanakkor gyakorlatilag valamennyi alágazat létszáma dinamikusan b vült, s ennek köszönhet en a szektor súlya 1992 óta 53%- ról 62,6%-ra n tt. A 310 ezer f körüli összes b vülésben dönt szerepet játszott az ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás ágazat, amelyben 135 ezer f vel n tt a foglalkoztatottak száma, s így 2005-re meg tudta duplázni az 1992-ben még csak 3,5%-os súlyát. 105 ezer f vel b vült a legnagyobb súlyú szolgáltató ágazat - a kereskedelem - is, de a közszférához tartozó ágazatok (közigazgatás, védelem, oktatás, egészségügy) is 100 ezer f feletti mértékben növelték foglalkoztatásukat, 10

11 ráadásul ennek dönt többsége az utóbbi 8 évre esett, igaz a szféra emelkedése ben megállt. A foglalkoztatás formái is módosultak. Míg a 90-es évek elején a foglalkoztatottak közel 6-6%-a tevékenykedett szövetkezeti, vagy társas vállalkozási formában, addig 2003-ra az el bbi forma gyakorlatilag elt nt (0,2%), míg az utóbbi 3%-ra esett vissza re a szövetkezetek részaránya tovább csökkent (0,1%), a társas vállalkozások súlya ugyanakkor 3,8%-ra emelkedett. A 90-es évek elején mért 7%- ról 9-10%-ra n tt ugyanakkor az egyéni vállalkozók aránya, s a foglalkoztatottak többségét adó alkalmazotti viszony súlya még növekedett is 1992 óta 80%-ról 86,3%-ra. A foglalkoztatottak legmagasabb végzettsége szerinti bontás jól mutatja a munkaer -piaci igények változását. A képzetlen, vagy alacsony végzettséggel rendelkez munkavállalók fokozatosan kiszorultak a munkaer piacról, hisz míg 1992-ben a foglalkoztatottak 29%-ra rendelkezett nyolc, vagy annál kevesebb elvégzett osztállyal, addig 2005-re súlyuk már alig éri el a 14%-ot. Bár relatív súlyuk a munkanélkülieken belül is határozott csökkenést mutat - ami a magasabb szint képzés általános elterjedésére utal - ott az összes munkanélküli 30%-át adja ez a csoport. Középfokú végzettséggel rendelkezett 2005-ben a foglalkoztatottak mintegy 64,7%-a, ami 8,3 százalékpontos emelkedés a 90-es évek elejéhez képest. E csoporton belül az érettségit adó, illetve a kizárólag szakképesítést célzó képzési formák súlya szinte egyforma mértékben növekedett, de az érettségizettek aránya kiegyensúlyozottabban emelkedett és a munkanélkülieken belül is kisebb súlyt képviseltek. 14,5%-ról 21,2%-ra emelkedett a fels fokú végzettséggel rendelkez foglalkoztatottak aránya, amiben a munkaer -piaci igények változása mellett minden bizonnyal a fels fokú képzés dinamikus expanziója is jelent s szerepet játszik. Ez utóbbi struktúrájában vélhet en nem tudott tökéletesen megfelelni a munkaer piaci igényeknek, mivel a fels fokú végzettség ek aránya a munkanélküliek között 11

12 1992-höz képest több mint duplájára - 7,6%-ra - emelkedett; igaz ez teljes létszámarányukhoz képest még mindig a legkedvez bb érték a végzettségen alapuló bontást tekintve. A munkanélküliek létszámát több adatforrás alapján becsülhetjük ben a munkanélküliek átlagos létszáma a 304 ezer f t közelítette, ami a éves népességen belül 7,2%-os munkanélküliségnek felel meg. Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat adatai szerint ugyanakkor 2005 átlagában közel 410 ezer regisztrált munkanélküli volt ben a munkanélküliek száma és aránya valamennyi adatgy jtés szerint jelent s emelkedést mutatott az el z évhez képest, ám ez f ként az aktivitás növekedésével áll összefüggésben. Kedvez tlen változás továbbá, hogy míg, 2000 közepéig viszonylag jelent s ütemben csökkent a pályakezd regisztrált munkanélküliek száma, az utóbbi években szintén viszonylag drasztikusan n ni kezdett. Ennek eredményeképpen végén a regisztrált munkanélküliek 9,4%-a pályakezd és közel 16,5%-a 25 év alatti. Szintén számottev feszültségeket gerjeszthet továbbá, hogy az utóbbi években (közel 11%-ra) n tt a nyugdíjhoz közel álló korosztály (55 év feletti férfiak és 50 év feletti n k) aránya a regisztrált munkanélkülieken belül. Érdemes megjegyezni ugyanakkor, hogy 2005-ben az átlagosan 410 ezer munkanélküli közül alig 112 ezer részesült munkanélküli ellátásban és csak 133 ezren kaptak rendszeres szociális segélyt, továbbá átlagosan betöltetlen álláshely volt bejelentve a munkaügyi központoknál ben a 25 tagú Európai Unió átlagos aktivitási rátája 70%, foglalkoztatottsága 63,6%, munkanélküliségi rátája pedig 9,1%. A 15 régi tagállam mutatói a fentieknél valamelyest kedvez bb képet mutatnak (de a 65%-os foglalkoztatottsági ráta is elmarad a Lisszaboni Stratégia 2005-re kit zött 67%-os id közi célkit zését l). Noha hazánk 2005-ben mért munkanélküliségi rátája (7,2%) jobb az uniós átlagnál és (Ciprus és Szlovénia kivételével) a 2004-ben csatlakozott országokénál is, a visegrádi országok közül egyedül nálunk emelkedett az értéke. 12

13 Az EU régi tagjai közül ugyanakkor több országban is (Portugália, Svédország) hasonló mérték, vagy enyhébb, mégis számottev (Németország) romlást regisztráltak. E változások ugyanakkor - ahogy hazánk esetében is - összefügghetnek a munkakeresés szabályozási és jövedelmi ösztönz inek változásával, ugyanis számos esetben a munkanélküliség emelkedése az aktivitás számottev élénkülésével és a foglalkoztatottság stagnálásával (esetenként emelkedésével) párhuzamosan ment végbe. Jelent sen emelkedett az aktivitási ráta Németországban, Írországban, Spanyolországban, Ausztriában (+1%-pont felett), Belgiumban, Svédországban és Magyarországon (+0,8-1%-pont). A 25 tagállamból 8 esetben javult 0,5, további 7 esetben pedig 1%-pontnál er sebben a foglalkoztatottak aránya. A visegrádi országok közül Lengyelországban és Csehországban mindhárom f mutató számottev mértékben javult, míg Szlovákiában a 2,3%-ponttal csökken munkanélküliséget és a 0,9%-ponttal javuló foglalkoztatottságot az aktivitás 0,8 %-os romlása kísérte. A munkanélküliség 2004 tavaszán kezd dött lassú, de folyamatos emelkedése ben számottev en felgyorsult, s 2006 februárjában többéves csúcsra emelkedett. Bár a munkanélküliségi ráta az azóta eltelt hónapokban valamelyest szelídülni látszik, a harmadik negyedéves mutató továbbra is igen magas. Ezzel párhuzamosan - bár lassan és f ként a szezonális hatások miatt - emelkedik a foglalkoztatottsági ráta, ami összességében a rendkívül alacsony hazai munkaer -piaci aktivitás emelkedésének folytatódását hozta. A munkanélküliség emelkedése mögött - hasonlóan az elmúlt néhány negyedévhez - továbbra is az áll, hogy a megnövekv munkaer -piaci aktivitást a versenyszféra nem képes megfelel ütemben felszívni. 13

14 Magyarország munkaer piaci adatai sz. táblázat Foglalkoztatottak (ezer f ) Munkanélküliek (ezer f ) száma száma , , , , , ,5 263,7 234,1 238,8 244,5 252,9 303,9 Gazdaságilag aktívak száma (ezer f ) 4 119, , , , , ,4 Gazdaságilag száma (ezer f ) inaktívak 3 659, , , , , ,1 Foglalkoztatási arány (%) 49,6 49,8 49,9 50,6 50,5 50,5 Munkanélküliségi ráta (%) 6,4 5,7 5,8 5,9 6,1 7,2 Aktivitási arány (%) 53,0 52,8 52,9 53,8 53,8 54,5 Forrás: Munkaer -piaci jellemz k a 2005/IV. negyedévben, Központi Statisztikai Hivatal 2006 harmadik negyedévében a munkanélküliségi ráta 7,46%-os volt, amely mindössze 0,13 százalékponttal magasabb, mint 2005 azonos id szakában, de utoljára 1998-ban volt ennél kedvez tlenebb harmadik negyedévi adat. A munkaer piaci felmérés módszertana szerint mintegy 8 ezer f vel magasabb a munkanélküliek száma, mint egy éve, amely így a 318 ezer f t is meghaladja, míg a Foglalkoztatási Hivatal adatai szerint 2006 szeptemberében regisztrált munkanélküli, illetve nyilvántartott álláskeres volt hazánkban, közel 23 ezer f vel kevesebb, mint egy éve. Kedvez továbbá, hogy a gazdasági aktivitás 2006 július-szeptember átlagában 0,5 százalékponttal, 55,3%-os szintre emelkedett, ami az aktivitás folyamatos növekedésének folytatódását jelzi. A gazdaságilag aktívak száma 2005 azonos 14

15 id szakához képest 40 ezer f vel emelkedett, s így megközelíti a 4,27 millió f t. A növekv aktivitás ezúttal els sorban nem a növekv munkanélküliségb l táplálkozik, hisz a munkanélküliek számának 8,4 ezer f s emelkedése mellett a foglalkoztatottak száma a harmadik negyedév átlagában 32 ezer f t megközelít mértékben n tt az el z év azonos id szakához viszonyítva. Kedvez fejlemény továbbá, hogy az inaktívak között számon tartott passzív munkanélküliek száma 2006 els negyedévében 100 ezer, majd a második és harmadik negyedévben 85 ezer f alá csökkent, ami a korábbi évekre jellemz 110, illetve 105 ezer feletti szinthez képest jelent s javulásként értékelhet. A foglalkoztatottsági ráta 2006 harmadik negyedévében 51%-os volt, ami az egy éve mért értéknél 0,4 százalékponttal magasabb, de az els negyedévhez viszonyított 0,8 százalékpontos növekmény nagyjából megfelel a szokásos szezonalításnak. A munkanélküliség trendszer növekedése 2006 második és harmadik negyedévében lelassulni, megállni látszik, de a munkaer -piaci mutatók által jelzett kedvez tendenciák tartóssága bizonytalan, különösen a negyedik negyedévben életbe lépett kormányzati intézkedések várható, rövid távú munkaer -piaci hatásai, valamint a közszféra vélhet en felgyorsuló leépítése tükrében. Az eddigiekb l látható, hogy az elmúlt 15 évben a magyar munkaer piacon nagyfokú átrendez dés indult meg, melynek f oka a politikai rendszerváltozásból ered. Azokban a régiókban, ahol ez nem kell hatásfokkal valósult meg és külföldi befektetések sem realizálódhattak, a régi munkahelyeket nem pótolta semmi. A kedvez bb helyzet régiókban az újonnan létesül vállalatok a versenyhelyzet miatt csak a szükséges mennyiségben és megfelel képzettségben foglalkoztattak, minek hatására a munkaer piac jelent sen összezsugorodott, földrajzilag differenciálódott. A jobban alkalmazkodó régiókban az átalakulás szerkezetileg sikeresen zajlott le, és az országos átlaghoz képest a munkanélküliségi mutatók alacsony értéket képviselnek, ezek a Nyugat-Dunántúl, Vas, Gy r-moson-sopron, illetve Közép-Magyarország és a Közép-Dunántúl régiói. 15

16 Elmaradottság mutatható ki a Dél-Dunántúl, az Alföld és az ország északi és keleti vidékein, ahol el fordul 40%-os munkanélküliség is néhány halmozottan hátrányos helyzet kistérségben. Ezeknél a településeknél a munkahelyek hiánya mellett az elzártság is jellemz, az úthálózat, távolsági tömegközlekedés problémái révén. Mindezek hatására elmaradnak a hazai és külföldi befektetések, a környez munkahelyek pedig nehezen megközelíthet k, az ott él lakosság megélhetése egyre kilátástalanabbá válik, a távolság egyre nagyobb lesz az elmaradott és fejlett régiók között. Különös hangsúlyt szentelek az Észak-magyarországi régió munkaer -piaci és foglalkoztatáspolitikai helyzetelemzésének. A régió jellemz en ugyanazokat a tendenciákat mutatja. Sajnálatos módon minden szegmensében negatív hangsúly eltolódással. Ezért különös jelent sége van annak, hogy az egyes intézkedések hatása feler södjön, amelyet mintegy keretként egy regionális hálózat megszervezése és folyamatos m ködtetése biztosíthat. A régió szerepl inek a foglalkoztatáspolitikában és munkaer -piaci képzések terén fel kell ismerniük a hálózati együttm ködés fontosságát: ki kell alakítani az együttm köd partnerségi kört, amelyben helyet kell kapniuk a társintézményeken túl a gazdaság szerepl inek is. 1 A hálózatépítés természetesen nem öncélú. Az együttm köd k befolyásolni tudják a munkaer -piacoknak megfelel szakmaválasztást, azt, hogy ne az aktuális divat, hanem a megélhetést is nyújtó, azt hosszabb távon is biztosító szakmák dominanciája érvényesüljön. Az együttm köd felek a partnerség keretében rendszeres információáramlással elérhetik, hogy a szakképz helyek kínálata igazodjon a gazdasági igényekhez. Felülírhatják a szakképz k esetleges elkényelmesedéséb l ered aktuális szakma-kínálatot. Elérhet az együttm ködéssel az is, hogy a képzésben részt vev k reális képet kapjanak arról, hogy végzettségük mire pozícionálja ket, milyen kompetenciák birtokába jutnak a szakképzés révén. 1 (prof. Dr. Kocziszky György: az Észak-magyarországi régió szakképzés-fejlesztési stratégiája 2004) 16

17 Partneri együttm ködéssel és egy pozitív értelm koncentrációval érhet csak el az is, hogy a szakképzés technikai bázisa a képzéshez használt eszközök és berendezések megfeleljenek a kor követelményeinek. A gyakorlati szintek színvonala nem minden esetben felel meg a XXI. század kívánalmainak 2 A munkaer -piac és a szakképzés közötti kölcsönhatás végül is a gazdaság m köd képességének mindenkori fokmér je. A következ években várhatóan tovább er södik a megfelel en felkészült, munkára alkalmas, korszer ismeretekkel rendelkez szakemberek iránti igény. Ez jelent vonzer t többek között a befektet k számára is. Megfelel kommunikációs hálózattal növelhet k a szakmát szerzettek munkaer piaci esélyei. Azok kereslet-orientálttá tehet k. Egyúttal a képzések költséghatékonysága is n het. I. 4. A piacorientált szakképzés helyzetelemzése Tekintettel arra, hogy dolgozatomban azt vizsgálom, hogyan felel meg a jelenlegi szakképzés a praxis állította követelményeknek, fontosnak tartom ennek helyzetelemzését is. A kompetenciaalapú oktatási-képzési folyamat kialakítására tett bármely kísérlet eredményességét befolyásolja ugyanis a tárgyilagos és korrekt elemzés, a konkrét helyzetfeltárás. Ennek ismeretében lehet ugyanis meghatározni a teend ket, elindulni egy munkaer piachoz jobban alkalmazkodó oktatási-képzési rendszer kialakításának irányában. Az oktatás, ezen belül is kiemelked en a szakoktatás színvonala és a gazdaság szervezettsége, a foglalkoztatottak aránya szoros kölcsönhatásban állnak egymással. 2 (prof. Dr. Kocziszky György: az Észak-magyarországi régió szakképzés-fejlesztési stratégiája 2004) 17

18 A szakképzés fejlesztésének els dleges célkit zése a piacorientált szakképzés kialakítása. Alapvet elvárás: az oktatásban résztvev ket képessé kell tennie arra, hogy a jöv kihívásainak meg tudjanak felelni. Olyan kulcskompetenciákkal rendelkezzenek, melyek biztosítják számukra a megújulás képességét, a szakmaváltoztatás lehet ségét is. Az oktatás rendszere és a munkaer piac sokoldalú kapcsolatban állnak egymással. Az oktatás által szerzik meg a szakképesítésüket a résztvev k, abban a reményben, hogy az elsajátított szaktudásukkal aktív részesei lehetnek a társadalmi munkamegosztásnak. Hatékonyan m köd gazdaságban ez magas arányban valósul meg. Ott ahol az oktatás és a munka világa közötti együttm ködés akadozik, a pályakezd fiatalok elhelyezkedési lehet ségei korlátozottan valósulnak meg. Ennek hatására a munkanélküliség kedvez tlen helyzetet mutat. A munkaer piacra lép k elhelyezkedési esélyeinek elemzéséhez vizsgálni kell a képzés kimeneti oldalát és munkaer piac felvev képességét. A keresleti oldalt reprezentálják a meghirdetett álláshelyek. A legjellemz bben túltermelt szakmákban elhelyezkedési nehézségek mutatkoznak. Ezt a problémát tovább súlyosbítja az a tény, hogy a magyar lakosság mobilitása munkahelyszerzés céljából alacsony szint nek min síthet. Kevesen vállalják az újrakezdést egy munkaügyileg jobban ellátott térségben, illetve az ingázás a munka és lakóhely között is csak csekély mértékben jellemz. 18

19 Közismert tény, hogy a szakképzés kimenete nincs összhangban a munkaer piac bemenetelével. Ezt ma már senki nem vitatja, a gazdaság képvisel inek érvrendszerét a képz k képvisel i is elfogadják. Mi akkor a probléma? Egyebek között az, hogy szakképz k valamint munkaer piac igényeinek, elvárásainak, felvev képességeinek összehangolása hiányzik. E nélkül pedig a képz helyek nem képesek a változó igényeket követni, ezért bizonyos szakmákat indokolatlanul sok helyen oktatnak, vagyis túltermelnek, ugyanakkor másokból hiány képz dik. Az is egyre növekv gond, hogy a szakképzést választó fiatalok az általános iskolát általában gyenge eredménnyel teljesítik, egyre több diáknál mutatkoznak írási, olvasási, számolási nehézségek, tetézve ezt motiválatlansággal és fegyelmi gondokkal is. Ezeknél a diákoknál, a túlzottan elméletorientált képzés hatására még jobban tükröz dnek a tanulási nehézségek. A különbségek egyre markánsabban mutathatók ki a lemaradók és a megfelel en teljesít k között. A hátrányos helyzet kistérségekben él k iskolázottsági mutatója is elmarad az országos átlagtól, mely összetett folyamatok együttes eredménye. Összességében elmondható hogy a rendszerváltásba sikeresen bekapcsolódott régiókban a gazdaság is kedvez bben alakult, ami pedig vonzer t jelent a magasabb iskolázottság számára. A fejletlen régiókban - a megélhetési és közlekedési gondok miatt - a középiskolás korúak továbbtanulási lehet ségei sokkal rosszabbak, mint másutt. Az iskolák megközelítése, a tanulmányok finanszírozása nem teszi lehet vé, hogy az itt él k képesek legyenek gyermekeik számára a hosszabb id t igényl ugyanakkor magasabb végzettséget nyújtó tanulmányok biztosítását. Mindezen tényez k együttes hatása azt eredményezheti, hogy a rövidebb képzési idej iskolatípusokat fogják preferálni, vagy egyáltalán nem folytatnak középiskolai tanulmányokat. 19

20 A szakiskolát választók aránya a más iskolatípusokhoz képest az elmúlt évtizedben jelent sen csökkent, ezért is szükséges a szakoktatást vonzóbbá tenni, melynek legfontosabb területe hogy piacképes szakmákra összpontosítva történjen az oktatás. Az országos szinten megfigyelhet csökken tanulólétszám ellenére például ban 1100 szakképzést folytató intézmény m ködött hazánkban, átlagosan 270 f s gyereklétszámmal. Ennél is súlyosabb, hogy 150 településen összesen 170 intézmény van, ezekben 120 f az átlagos tanulólétszámmal. Ez a szétforgácsoltság véleményem szerint egyik alapvet oka a mai (tarthatatlan) helyzet rögzülésének. A magyar szakképzés lokális és globális problémákkal küzd. A szakképzést folytató intézmények gyakorlati képzési helyei sok esetben nem biztosítják a tanulóknak a korszer technikák és technológiák bemutatását. A szakmai tárgyak tartalma és a gazdaságban végzett tevékenységek színvonala között nincs mindenütt összhang. Mindezek a hiányosságok fokozódnak a kisméret intézményeknél, ahol a sz kös forrásokból nem valósulhatnak meg a korszer sítések, új programok és segédanyagok beszerzése. A fejlesztések finanszírozásához a fenntartók sok esetben egyáltalán nem tudnak támogatást biztosítani, a különböz pályázatokkal pedig csak azok a képz intézmények tudnak hatékonyan operálni, ahol megvalósul ezek folyamatos figyelemmel kísérése és a formai követelményeknek való megfeleléshez szükséges rutin is rendelkezésre áll, illetve az esetleges önrészt is el tudják teremteni. Az oktatott szakmák közül indokolatlanul sok az átfedés. A legjellemz bben túltermelt szakmákban elhelyezkedési nehézségek mutatkoznak. Megfigyelhet hogy párhuzamosan több helyen is folytatnak azonos szakmákban képzést. Az intézményrendszer elaprózódottsága egyrészt a támogatások megfelel felosztása és kihasználása terén jelent gondot. Másrészt megnyilvánul ez a probléma a képzés min ségében is. Az iskolák nem képesek a teljesség igényével nyomon követni minden oktatott szakmában a munkaer -piaci igényeket, hiszen erre a 20