Alapvető pénzügyek közérthetően

Átírás

1 Alapvető pénzügyek közérthetően 1. A pénzügyi közvetítőrendszer Modern irodaházak, csillogó üvegportálok, jól öltözött hölgyek és urak, akik mindig sietnek valahova. Kis pénzváltó irodák, zálogfiókok, szigorú tekintetű alkalmazott a pult mögött. Kívülről sokszínű a bankok, biztosítók, brókerirodák és más pénzügyi cégek rejtelmes világa. A közös bennük, hogy valamennyien ugyanazzal a dologgal, a pénzzel bánnak. Azzal a pénzzel, amit könnyebb elkölteni, mint megkeresni, aminek nincs szaga, ami olvasva jó, esetleg beszél, van, aki a fogához veri és van, aki szórja. Ha pénz áll a házhoz, törhetjük a fejünket, hol fial legjobban, ha pedig szűkében vagyunk, még nagyobb gond, honnan szerezzünk. Világméretekben lehetünk tanúi a pénzügyi közvetítőrendszer egyes területei folyamatos összeolvadásának, hatalmas pénzügyi cégbirodalmak születésének, amelyek gazdasági súlya és pénzügyi jelentősége messze túlnyúlik az egyes országok határain. Mérhetetlenül sok emberi munka kell ahhoz, hogy ezek a rendszerek jól, biztonságosan, mindannyiunk javára működjenek, ne csak szűk és önös hatalmi érdekeket vagy vezetőik és tulajdonosaik haszonvágyát szolgálják. A pedagógusok nemcsak a diákok tudását gyarapítják, hanem befolyásolják, alakítják a szülők véleményét is, és így, közvetve szinte a közvéleményt. Kiemelten fontos tehát, hogy a tanárok ezekben a kérdésekben tájékozottak legyenek. A pénz legyen az mai bankjegy, aranyérme a középkori Európában vagy sódarab Afrikában, kagyló az indonéz szigeteken, ezüsttalentum az ókori Rómában, vagy medvebőr az északi népeknél ugyanolyan árucikk, mint bármi más. Különleges szerepét annak köszönheti, hogy szabadon váltható bármely másik dologra vagy szolgáltatásra, azaz szinte mindent megvásárolhatunk vele. Mint mindennek, a pénznek is van saját piaca, ahol a kereslet és a kínálat törvényei uralkodnak. Van, akinek pénzre van szüksége és van, aki éppen nélkülözni tudja. Szerencsés, ha a két dolog találkozik, mert ilyenkor a pénz közvetlenül cserélhet gazdát, ez azonban kivételnek számít. Ezért született meg és fejlődött ki az emberi társadalmakban a

2 pénzügyi közvetítés, amelynek az a feladata, hogy begyűjtse onnan, ahol a kelleténél több van belőle, és eljuttassa oda, ahol arra éppen szükség van. Ezt látjuk akkor, amikor egy bank az egyik embertől betétet fogad el, az így összegyűjtött pénzből pedig másoknak hitelt nyújt, és ugyanez történik akkor is, amikor egy vállalat értékpapírokat bocsát ki, hogy az értük kapott pénzből utakat vagy szállodákat építsen, majd azok hasznából osztalékot fizessen vagy növelje az értékpapírok árfolyamát, hogy az értékpapír tulajdonosa, a befektető nyereséghez jusson. Mielőtt közelebbről szemügyre vennénk a pénzügyi közvetítőrendszert, érdemes végiggondolni, hogyan változik az ember viszonya a pénzhez élete folyamán. Amíg diákok vagyunk, nincs önálló keresetünk, hanem jelesebb ünnepeken a szülőktől, rokonoktól kapunk ajándékba egy kis pénzt, esetleg havi zsebpénzünk van, amiből drágább dologra csak akkor telik, ha türelmesen gyűjtögetjük, félrerakosgatjuk. Aztán elkezdünk dolgozni, családot alapítunk, lakást veszünk vagy házat építünk, autót vásárolunk. Mindezekhez sokszor nincs meg a szükséges pénzösszeg, ezért hitelt veszünk fel, az otthonunkra és az autónkra biztosítást kötünk. Ahogy cseperednek a gyerekeink, gondolni kell a jövőjükre, a taníttatásukra, ezért életbiztosítást kötünk, hogy egy véletlen baleset vagy váratlan súlyos betegség ne rendítse meg a család anyagi helyzetét. Ha már kicsit jobban keresünk, a tartozásainkat visszafizetjük a megtakarításainkat pedig befektetjük, korosodván pedig gondolnunk kell nyugdíjas éveinkre, amikor már nem a munkajövedelmünkből, hanem a nyugdíjunkból kell majd megélnünk. Életünket tehát végigkíséri a pénz, a pénzügyi közvetítőrendszer pedig abban segít, hogy a pénz szükségleteinket igényeink és kívánságaink szerint szolgálja. A pénzügyi közvetítőrendszer négy legfontosabb területe a bankrendszer (pénzpiac), a befektetések világa (tőkepiac), a biztosítás, végül a nyugdíj- és egészségpénztárak rendszere. Mindegyiküknek megvan a maga sajátos szerepe és helye a pénzügyi világban. A következőkben kicsit részletesebben szemügyre vesszük, mit is csinálnak ők valójában. A bankrendszer A bankrendszert a hitelintézetek és a pénzügyi vállalkozások alkotják. Ők nyújtják a pénzügyi szolgáltatásokat. A hitelintézetek közül a bankok a pénzügyi szolgáltatások teljes körét nyújtják ügyfeleik részére. Két legfontosabb tevékenységük a betétgyűjtés és a hitelnyújtás. A betét esetében a bank összegyűjti a pénzt azoktól, akiknek átmenetileg nincs szükségük rá, és később kamattal fizeti azt vissza. Az így összegyűjtött pénz nem áll a bank trezorjában, hanem hitelt nyújt belőle másoknak, akiknek

3 pénzre van szükségük. A hitelkamatok magasabbak, mint a betétek kamatai. Ez azért van így, mert a hitelek kamataiból először is a betétek kamatait kell kifizetni és fedezni kell a működés költségeit is (pl. alkalmazottak bére). A bankok harmadik legfontosabb tevékenysége a bankszámlavezetés. Ilyenkor a bank a befizetett pénzt az ügyfél bankszámláján nyilvántartja és arról teljesíti a számlatulajdonos fizetési megbízásait, a megbízásokról és a számla egyenlegéről pedig rendszeresen számlakivonatot küld. A bankszámlát vezető bankok szinte kivétel nélkül bocsátanak ki bankkártyákat is. Vannak persze olyan bankok, amelyek csak meghatározott pénzügyi szolgáltatást végeznek, például csak fogyasztási kölcsönt vagy lakáshiteleket nyújtanak. Ezek a szakosított hitelintézetek. A hitelintézetek másik csoportját a szövetkezeti hitelintézetek (takarékszövetkezet és hitelszövetkezet) alkotják, amelyek alaptőkéjét a tagok adják össze, és ezek elsősorban tagjaik számára, illetve korlátozott területi hatókörrel, egy-egy települési körzetben, vagy akár csak egyetlen községben működnek. Ezért szoktuk mondani, hogy a takarékszövetkezetek a vidék bankjai. A pénzügyi vállalkozások pedig leggyakrabban olyan tevékenységet látnak el, amely a banki szolgáltatásokat kiegészíti vagy azokhoz kapcsolódik. Központi szerepet tölt be a bankrendszerben a Magyar Nemzeti Bank, Magyarország jegybankja. A jegybank kifejezés a bankjegykibocsátás kizárólagos jogát, azaz monopóliumát jelzi. Ő a bankok bankja, mert magánszemélyeket nem szolgál ki, hanem elsősorban arra vigyáz, hogy az ország törvényes fizetőeszköze, a forint lehetőleg minél értékállóbb maradjon. Nem bank ugyan, mégis meg kell említeni a Magyar Postát, amely nagyon fontos szerepet tölt be a hazai pénzforgalomban azáltal, hogy fiókhálózatán keresztül készpénzátutalásokat teljesít (belföldi postautalvány) valamint befizetéseket (pl. közüzemi díjak) fogad el. A befektetési (tőke)piac Fentebb láttuk, hogy a bankrendszer összegyűjti a pénzt a betétesektől, majd hitelt nyújt belőle azoknak, akiknek pénzre van szükségük. A betétes nem tudja, de nem is érdekes számára, ki használja a pénzét, mert ő csak a bankkal áll kapcsolatban. Dönthet azonban úgy is, hogy nem bankba teszi a pénzét, hanem értékpapírt, például kötvényt vagy részvényt vásárol belőle. Ilyenkor a pénz nem a pénzpiacon, a bankrendszer közvetítésével cserél gazdát, hanem maga a tulajdonos fekteti azt be egy olyan vállalkozásba, amelynek értékpapírját megvásárolja. Ez a tőkepiac,

4 ahol a pénz nem bankbetétté, hanem az értékpapírt kibocsátó vállalkozás által közvetlenül felhasználható tőkévé válik. A vállalkozás oldaláról nézve ez azt jelenti, hogy pénzszükségletét nem bankhitel felvételével elégíti ki, hanem értékpapír-kibocsátás útján, közvetlen tőkebevonással. Mivel a közvetlen tőkebevonás sem egyszerű feladat, megszervezését és lebonyolítását a tőkepiac főszereplői, a befektetési szolgáltatók és a befektetési alapok végzik. Befektetési szolgáltatást nyújthat befektetési vállalkozás (közkeletűbb nevén a brókercég) vagy hitelintézet. A szolgáltatás lényege, hogy a befektetési szolgáltató segítséget nyújt ügyfelének az igényeihez és lehetőségeihez mérten legjobb befektetési lehetőségek, értékpapírok kiválasztásában, majd a választott befektetési ügylet(ek) lebonyolításában. A bróker és ügyfele közötti megállapodás a befektetési tanácsadástól az egyedi értékpapír- adásvételen keresztül a portfolió (vagyis többféle befektetési eszközből, mindenekelőtt értékpapírból összeállított készlet) kezelésig terjedhet. Az értékpapírokkal általában a tőzsdén lehet kereskedni. A tőzsdén jegyzik azok árfolyamát, vagyis a keresletüktől és kínálatuktól függően akár pillanatonként változó árukat, továbbá az egyes árfolyamokból képzett tőzsdeindexeket (a budapesti tőzsdeindex neve BUX) is, amelyek változása a spekulációk mellett egyes iparágak illetve a nemzet- vagy a világgazdaság egészének általános jó vagy rossz állapotára, romlására vagy javulására enged következtetni. A bankrendszer és a tőkepiac közötti alapvető különbség a kockázatokban rejlik. Amíg a pénzpiacon a bank viseli egy rossz hitel kihelyezésének a kockázatát, a betétes pedig semmit sem vesz ebből észre, addig a befektetésekkel járó tőkepiaci kockázatot, az értékpapír- árfolyam ingadozásának vagy a kibocsátó csődje esetén az általa kibocsátott értékpapír teljes értékvesztésének veszélyét végső soron mindig a befektető viseli. Persze, aki mer, az nyer, de nem árt e bölcsesség mellé megjegyezni azt a pénzügyi aranyszabályt is, hogy a magasabb nyereség ígérete általában magasabb kockázattal is jár. A biztosítók Aki biztosítást vesz, anyagi biztonságot vesz. Ez a biztonság egy esetleges jövőbeni vagyonvesztéstől óv meg, amely halál vagy betegség esetén a családot sújtaná, gépkocsikarambol vagy lopás esetén az autó javíttatását vagy pótlását tenné szükségessé vagy elemi csapás következtében az otthonunk elvesztésével járhat. A biztosító díjfizetés ellenében átvállalja tőlünk

5 ezt a kockázatot. Ha a kár, a biztosítási esemény nem következik be, akkor elveszítettük a befizetett díjakat, ha azonban a biztosítónak fizetnie kell, akkor a sokszorosát kaphatjuk vissza annak, amit befizettünk. A biztosítótársaságok szemszögéből egészen másképpen fest a dolog. Mindenek előtt ki kell kalkulálni a kár bekövetkezésének valószínűségét, amelyen biztosítási matematikusok (ún. aktuáriusok) serege dolgozik rengeteg statisztikai adat felhasználásával. Ezt követően arányosítania kell a várható fizetési kötelezettségét a fizetendő díjakkal, mert ezekből képzi azt a tartalékot, ami a károk megfizetésének fedezetéül szolgál majd. A ritka és váratlan természeti katasztrófákra vagy a hatalmas pusztítással járó merényletekre nem lehet előre számítani. Ezek olyan kockázatot hordoznak, amely tönkre is tehet egy biztosítótársaságot, ezért a biztosítók maguk is kötnek viszontbiztosításokat egymással arra az esetre, ha saját forrásaik nem fedeznék fizetési kötelezettségeiket. A bankokhoz hasonlóan a biztosítók sem tehetnek akármit az ügyfelek pénzével, hanem azt nagyon szigorú szabályok betartása mellett kell kezelniük és elhelyezniük nagy megtérülési biztonságot nyújtó befektetésekben. Annál inkább is fontos ez, mert a határozott időre kötött életbiztosítások gyakran a biztosítottak befektetéséül is szolgálnak, azaz ha eltelik a biztosítás időtartama, a biztosított hozamokkal együtt kapja vissza az addig befizetett díjakat, e hozamok mértéke pedig nagyban függ a biztosító saját befektetéseinek hasznától. A pénztárak Ha a pénztárak rendszeréről beszélünk, először kicsit vissza kell tekintenünk a közelmúltba, úgy 2 0 évvel k o r á b b r a, amikor kizárólag az állami nyugdíjrendszer biztosította az időskori ellátást. A nyugdíj nagyságát nem az ember élete folyamán befizetett összes nyugdíjjárulékhoz viszonyították, hanem azt részben az összes munkaviszonyban töltött esztendő, részben a nyugdíjba vonulást megelőző néhány év legjobb átlagkeresete alapján határozták meg. Ez egyenlőségjelet tett azok közé, akik életük folyamán különböző mértékben járultak hozzá a társadalom közterheinek viseléséhez. A nyugdíjakat ráadásul nem egy erre a célra félretett és gondosan kezelt és befektetett pénzalap fedezte, hanem a mindenkori aktív népesség által az adott évben befizetett nyugdíjjárulékokból fizették, amit ún. felosztó-kirovó rendszernek hívunk. Ha a nyugdíjakat emelni akarták vagy a népesség elöregedésével egyre több nyugdíjas jutott az aktív keresőkre, akkor növelni kellett utóbbiak közterheit, ha pedig ezt nem tették, akkor a nyugdíjak értéke csökkent vészesen.

6 A pénztárak rendszere azért született meg, hogy az állami nyugdíj- és egészségügyi ellátási rendszer részben elkerülhetetlen egyenlősdije mellett nagyobb szerephez jusson az emberek egyéni takarékossága, öngondoskodási hajlandósága. A kilencvenes évek közepén létrejöttek a magánnyugdíjpénztárak, valamint az önkéntes nyugdíjpénztárak, egészségpénztárak és az önsegélyező pénztárak. A nyugdíjpénztárak mellett fontos szerepet játszanak az egészségpénztárak és az önsegélyező pénztárak is, amelyekbe önkéntesen lehet belépni. Ezek közül az előbbiek különféle egészségügyi szolgáltatásokat (pl. megelőző szűrővizsgálatok) nyújtanak tagjaik részére, utóbbiak pedig pl. különböző segélyezési támogatást biztosítanak a tagoknak. A nagy egész Ahogy azt láttuk, a pénzügyi közvetítés négy fő területe, a bank, a befektetés, a biztosítás és a pénztár jól elkülönül egymástól, mert más-más módon, más-más cél érdekében használják pénzünket. Észre kell azonban venni, hogy ezek a tevékenységek összefüggnek egymással, számtalan ponton kapcsolódnak egymáshoz. A biztosítás például eredeti szerepe, a kockázat átvállalása mellett szolgálhat befektetés gyanánt is, lehet hitelnyújtás fedezete, vagy az életbiztosítás lejáratakor az egy összegben történő felvétel helyett járadékra váltható, ami a nyugdíjhoz teszi hasonlatossá. Megfigyelhető az is, hogy a bankok foglalkoznak befektetéssel, biztosítással, és nyugdíjpénztár is kapcsolódik hozzájuk, a biztosítók és a pénztárak pedig ugyancsak befektetik a náluk felhalmozódott ügyfélvagyont. 2. A bankbetét A sorozat első részében azt láttuk, milyen fő területei vannak a pénzügyi közvetítésnek, kik a szereplői és mit csinálnak. Most azt vesszük nagyító alá, mi történik a megtakarításainkkal, ha bankban kívánjuk elhelyezni. A legnépszerűbb, mindenki által elérhető befektetési forma a bankbetét. Ha nagyon egyszerűen fogalmazunk, betét mindaz a pénz, amit a bankba teszünk. Minthogy betétet hitelintézeten kívül más nem is gyűjthet, azt is mondhatnánk, hogy a bankba tett pénz csakis betét lehet. Ez persze csak korlátozottan igaz, mert a bankok pénzt nemcsak betétként, hanem más befektetés címén is elfogadhatnak. A betét elnevezés azért nagyon fontos,

7 mert a betétbiztosítással az állam garantálja, hogy a betétes akkor is hozzájut a pénzéhez, ha a bank csődbe jut. Leegyszerűsítve tehát: betét az a pénzösszeg, amit egy banknál általában kamatfizetés ellenében helyezünk el. A lekötés, a betét összege és a kamatozás Amikor a bankba tett pénzt lekötjük, arról nyilatkozunk a banknak, hogy milyen hosszú ideig nem fogjuk kivenni pénzünket. Ha a betétet feltörjük, azaz a lekötési idő letelte előtt kivesszük a bankból, általában a teljes kamatot, de legalábbis annak nagy részét elveszítjük. Ha nem tudjuk előre, mennyi ideig tudjuk nélkülözni az összeget, választhatunk olyan betétet is, amelyeknél a határidős betétekhez képest alacsonyabb kamatok ellenében könnyebben elérhető azáltal, hogy a lekötött összeghez korlátozott mértékben hozzá lehet férni a teljes befektetés megszüntetése és a kamatfeltételek megváltozása nélkül. A lekötési idő vagy más szóval futamidő hosszán kívül megtakarításaink hozamát a lekötött összeg nagysága is befolyásolja. Könnyen belátható, hogy minél magasabb összeget helyezünk el a banknál, annál magasabb kamatot fogunk kapni. Nem mindegy azonban, hogy a fenti elv sávos vagy lépcsőzetes kamatozás mellett történik. Lépcsőzetes kamatozás esetén a következő kamatlépcső elérését követően a teljes betétre a magasabb kamatozású kamatlépcsőhöz tartozó kamatot kapjuk, míg sávos kamatozású betétnél a magasabb kamat csupán az adott kamatsávnak megfelelő öszszeg után jár, azaz a teljes betétösszeg után járó kamat alacsonyabb lesz. Egy egyszerű példán szemléltetve, ha bankunk a betétek után forintig 4 % kamatot fizet, forint felett pedig 6 %-ot, és mi forintot kívánunk nála elhelyezi, akkor sávos kamatozással azaz összesen forintot kapunk, lépcsős kamatozás esetén viszont már forintot. Esetenként nemcsak az összegek, hanem a futamidő tekintetében is alkalmazzák a sávos kamatozást. Ez azt jelenti, hogy rövidebb futamidőre kisebb, majd a futamidő végére dinamikusan növekvő kamatokat fizet a bank. A betétek formái és fajtái A betéteket elhelyezési formája szerint lehet úgynevezett könyves betét, amikor a betéthez való jogunkat elsősorban az arról kiállított okirat igazolja. Mára sokkal elterjedtebbé vált a számlabetét, amikor a betétet a bankszámlánkon különítik el vagy egy külön erre a célra nyitott betétszámlán tartják nyilván. A könyves, vagy okirati betétek jelentősége

8 azért is csökkent, mert ma már nem lehet anonim módon, azaz a tulajdonos megjelölése nélkül betétet elhelyezni. A lekötött betétek között devizanemük szerint megkülönböztetjük a forintés a devizabetétet. A devizabetétek esetén nemcsak a betét összegét, futamidejét, és a kamatkondíciókat kell számításba vennünk, hanem az adott devizanem forinthoz viszonyított árfolyamváltozását is. A forint árfolyamának változása önmagában is okozhat veszteséget vagy nyereséget a kamatváltozásoktól függetlenül. Ha például euróbetétünk van és az euró a forinttal szemben 10 %-ot erősödik, ez azt jelenti számunkra, hogy a betét forintban felvehető összege 10 %-kal magasabb, jobban mondva több lesz. A betétszámla A betétszámla vezetésével a bank arra vállal kötelezettséget, hogy a nála elhelyezett pénzünket az előre meghirdetett kamatokkal növelve adja viszsza. Persze a bank is felszámít különböző jutalékokat szolgáltatása fejében, és a számláról történő készpénzfelvételnek is díja van. Ezek mértékét a bank ügyfélforgalomra kijelölt helyiségeiben, internetes honlapján hozzáférhetővé teszik. Az ügyfélforgalmi helyiségekben egyébként kötelező is az aktuális kondíciós lista kifüggesztése (Hirdetmény). Érdemes azt is tudnunk, hogy a bank folyamatos szerződések, mint például betétek ismétlődő lekötésére szóló szerződés esetén köteles évente legalább egyszer tájékoztatást (kivonatot) küldeni. Az egységes betéti kamatlábmutató (EBKM) A betétekre nemcsak a kamat jár, hanem a betétszámla kezeléséért a bank díjakat és jutalékokat, illetve egyéb költségeket is felszámíthat. Mivel ezek közvetve vagy közvetlenül csökkentik a betétek hozamát, azok tényleges hozama kisebb lehet, mint a bank által ígért kamat. Részben e torzítás kiszűrésére, részben pedig az egyes bankok által kínált betételhelyezési lehetőségek összehasonlíthatósága érdekében találták ki az egységesített betéti kamatláb mutatót (EBKM), amelyet minden bank köteles közölni ügyfeleivel. Ezt a mutatót a bankok egységes számítási mód alapján kötelesek megállapítani, így ebből tudjuk meg egy-egy betét nettó hozamát, és ezek segítségével hasonlíthatjuk össze a bankok kamatígéreteit egymással is. Az EBKM-et kötelező feltüntetni minden betét esetén függetlenül attól, hogy forintbetétről vagy devizabetétről van-e szó.

9 Névre szóló és anonim betétek Magyarországon bankbetétet elhelyezni ma már csak névre szólóan lehet. Ennek a rendelkezésnek az a célja, hogy a bankrendszert ne lehessen felhasználni olyan pénzösszegek elhelyezésére, amelyek esetlegesen bűncselekményekből származnak vagy azzal kapcsolatosak. Az anonim betételhelyezés lehetősége (pl. bemutatóra szóló takarékbetétkönyvek) 2001 decemberével megszűnt, a korábban elhelyezett ilyen betéteket pedig névre szólóvá kellett átalakítani. A betétbiztosítás A betétesekben időről időre felmerül a kérdés, vajon jó bankba tették-e a pénzüket, elég biztonságos-e a bank működése ahhoz, hogy ne kerülhessen veszélybe megtakarított pénzük. A bankrendszer egészének elemi érdeke, hogy a betétesek biztonságban érezzék pénzüket és az valóban biztonságban is legyen. Erre szolgál a betétbiztosítás, amely arra az esetre szolgál biztosítékul, ha valamelyik tagja nem tudna eleget tenni a betétesekkel szembeni fizetési kötelezettségeinek. Az ezzel kapcsolatos feladatokat 1993-tól egy önálló intézmény, az Országos Betétbiztosítási Alap (OBA) látja el. Minden hitelintézet köteles belépni az OBA tagjai közé, amelynek bevételeit a tagok befizetései képezik. Nem terjed ki a betétbiztosítás például a lízingcégekre, a vállalatok és önkormányzatok által kibocsátott kötvényekre, szövetkezeti részjegyekre és célrészjegyekre és más megtakarítási célzatú papírokra, még ha nevükben esetleg szerepel is valamilyen módon a betét elnevezés. Támpontot ebben az OBA által működtetett betétregiszter jelent, ahol tájékozódhatunk az egyes megtakarítási formák védettségét illetően. A betétbiztosítás kiterjed a magánszemélyekre, vállalkozásokra, szervezetekre, stb. és ugyanúgy védi a belföldi, mint a külföldi betéteseket is. Azonban nem terjed ki azokra a szervezetekre, amelyekről feltételezhető, hogy maguk is meg tudják ítélni kockázataikat (például a hitel- és biztosító intézetek, befektetési alapok). A betétbiztosítás nem csak forintbetéteket védi, hanem bizonyos korlátok között a devizabetéteket is (pl. euró). Milyen összeghatárig szól a betétbiztosítás, és mi történik az értékhatár feletti betétekkel? A betétbiztosításnak mértéke 100 ezer euró. A betétbiztosítás betétesenként és hitelintézetenként értendő, tehát ha valakinek több hitelintézetben is van betéte, mindenütt biztosítottá válik a

10 törvényes összeghatárig, de az egy hitelintézeten belüli betéteit összevonják. Ha pedig egy betétnek két tulajdonosa is van, mindkettőjükre különkülön értendő a minimumösszeg. A biztosítás összege kiterjed a tőke mellett a megszolgált, azaz esedékessé vált kamatösszegre is. Ha a betétes a betétbiztosítás által garantált összeghatárt meghaladó betéttel is rendelkezik ugyanabban a bankban, az ezen összegre szóló követelését már csak a hitelintézettel szembeni felszámolási eljárás keretében a többi hitelezővel együttesen érvényesítheti. 3. A befektetés Jövedelmünk el nem költött részét többféleképpen tárolhatjuk. Vagy készpénzben (esetleg folyószámlán vagy bankbetétben) tartjuk, vagy megpróbáljuk a tőkepiacon elhelyezni, hogy a bankbetéthez képest jobban gyarapodjon az összeg. Ez utóbbit nevezzük befektetésnek. A befektetésnek két célja van: egyrészt az értékmegőrzés, másrészt a nyereségszerzés. A befektetések Pénzünk befektetésekor sokféle lehetőség közül választhatunk: ingatlan, nemesfém, műtárgy, értékpapír. Ezek az értékpapír kivételével nem pénzügyi befektetések. A továbbiakban a pénzügyi befektetésekről lesz szó, ám néhány mondat erejéig érdemes a nem pénzügyi befektetésekkel is foglalkozni. A nem pénzügyi befektetések három fontos jellemzője, hogy általában hosszabb távra szólnak, kevéssé likvidek, azaz körülményes őket készpénzzé tenni és rendszerint nagyobb összeget igényelnek. Minderre figyelemmel akkor ajánlhatók, ha több évig nem lesz szükségünk a befektetett összegre és további szabad forrásaink is vannak, arra az esetre, ha hirtelen lenne szükségünk készpénzre. A pénzügyi befektetésekre térve az alábbi fő csoportokat lehet megkülönböztetni: végső soron befektetésnek tekinthető a bankbetét is, de elsősorban ilyen a részvény, kötvény, befektetési jegy, valamint a tőzsdén előforduló egyéb termékek. Pénzügyi befektetésként említhető még három dolog: a befektetéssel összekapcsolt életbiztosítás (az ún. unit-linked biztosítás), az önkéntes nyugdíjjellegű megtakarítások és a lakáselőtakarékosság, ezekről azonban a cikksorozat későbbi részeiben lesz szó. A pénzügyi befektetések megértése, illetve összehasonlítása érdekében szükséges néhány alapfogalommal megismerkedni. Az első a kockázat.

11 A befektetésekkel kapcsolatban azt a lehetőséget érthetjük rajta, hogy a befektetés veszíthet értékéből (pl. a részvény eladáskor kevesebbet ér, mint amikor megvettük). A második a likviditás, amely egy befektetés készpénzre válthatóságát jelenti. Azaz minél likvidebb egy befektetési eszköz, annál könnyebb készpénzre váltani. A harmadik a befektetés reálkamata, ami nem más, mint a befektetési eszköz kamata az infláció okozta értékcsökkentéssel korrigálva, azaz a reálkamat megegyezik a valós értéknövekedéssel. Részvény A részvény részvénytársaság által kibocsátott, tagsági jogot megtestesítő értékpapír. Ez annyit tesz, hogy részvény vásárlásával (rész)tulajdonosai leszünk az érintett cégnek, így gyakorolhatjuk tulajdonosi jogainkat, mely elsősorban a közgyűléseken való szavazást (pl. a társaság üzleti tervéről) és az osztalékhoz való jogot jelentheti. A részvénytársaság a részvények kibocsátásával jut hozzá ahhoz a vagyonhoz, amelyből gazdálkodni fog. A részvényeket névértéken bocsátják ki (pl Ft), a birtokunkban lévő részvényhányad pedig a közgyűlésen gyakorolható szavazati jog arányát is meghatározza. A részvényjegyzés a kibocsátáskor (tehát az első forgalombahozatalkor) történő vásárlást jelenti. Részvénytársaságot zártkörű és nyilvános formában lehet alapítani. Utóbbi esetben van lehetőség arra, hogy a részvényekből bárki jegyezhessen. A részvények adásvétele történhet az értéktőzsdén és a tőzsdén kívül is. A tőzsde (vagy értéktőzsde) pedig nem más, mint értékpapírok koncentrált piaca. Elsősorban a tőzsdére bevezetett részvények esetében valósul meg a részvények adásvételéhez kapcsolódó befektetési lehetőség, hiszen gyakorlatilag bármikor vehetünk és eladhatunk tőzsdén szereplő részvényt. A részvény befektetési jellege ugyanis két dolgot jelenthet: egyrészt a részvények után a társaságok az üzleti év során elért hasznukból a közgyűlés döntésének megfelelően osztalékot fizethetnek, másrészt, ha drágábban tudjuk eladni a részvényt, mint ahogy vettük, akkor értelemszerűen árfolyamnyereségre teszünk szert. A részvényeket ma már nem nyomtatják ki, hanem ún. dematerializált formában, vagyis nem papíralapon jelennek meg. Ez azt jelenti, hogy a mai részvény már csak egy számítógépes jelsorozat, adásvétele során is elektronikus módon rögzítik a tulajdonosváltást, és a részvény tulajdonjogát ez a nyilvántartás bizonyítja. Tőzsdei részvény vásárlása esetén egy köztes szereplő, a bróker révén vásárolhatunk, azaz a brókercéget

12 vagy az ilyen szolgáltatást nyújtó bankot kereshetjük fel vételi, illetve eladási szándékunkkal. Kötvény A kötvény hitelviszonyt megtestesítő értékpapír. Ez azt jelenti, hogy a kötvény kibocsátója pénzhez akar jutni, ezért kölcsönt vesz fel, de nem banktól, hanem közvetlenül a befektetőktől. Ilyenkor kötvényt bocsát ki meghatározott időre, amelyet a befektetők készpénzért megvásárolnak, cserébe a kötvény futamideje alatt rendszeres időközönként általában évente kamatot fizet a kötvény után a kibocsátó. Ez a kamat lehet fix, azaz előre meghatározott mértékű a futamidő egészére vonatkozóan, változó, azaz a futamidő alatt különféle mértékű, vagy e kettő kombinációja. A kötvényeket kibocsátójuk szerint két csoportra szokás osztani, úgymint állampapírok, amelyeket az állam bocsát ki és egyéb kötvények, amelyeket a gazdasági élet más szereplői (a vállalkozások) vagy például a helyi önkormányzatok bocsátanak ki. Az állampapír Az állampapír az állam által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír. Amikor állampapírt vásárolunk, tulajdonképpen az államnak adunk kölcsönt, előre meghatározott kamatra és előre meghatározott időre. Ez utóbbit nevezzük az állampapír futamidejének. Az állampapírok futamideje alapján megkülönböztetünk kincstárjegyet (1 évnél rövidebb lejáratú) és államkötvényt (1 évnél hosszabb lejáratú). Az állampapír előnye abban rejlik, hogy egyrészt bármikor eladhatjuk (azaz likvid!), másfelől semmilyen kockázattal nem jár, hiszen az állam biztosan visszafizeti pénzünket. Mindennek fejében viszont az állampapírok kamata viszonylag alacsony, ám fix, azaz előre tudjuk, hogy mennyi pénzt fogunk visszakapni. Az állampapírokat az Államadósság Kezelő Központ Rt-nél és állampapír-forgalmazással foglalkozó bankoknál, befektetési szolgáltatóknál lehet megvásárolni és eladni. Vállalati kötvény A vállalatok is bocsáthatnak ki kötvényeket, beruházásaik finanszírozása, esetleg korábban felvett hiteleik visszafizetése céljából. A különféle konstrukcióknak megfelelően lehetnek fix és változó, esetleg vegyes kamatozá-

13 súak. Amire azonban a leginkább figyelni kell, az a kibocsátó személye, hiszen míg az állam által kibocsátott papírok mögött az állam áll, ő vállal garanciát a visszafizetésükért, addig a vállalati kötvények esetén igen nagy eltérések lehetnek a kibocsátó vállalatok között. Könnyű belátni, hogy nem ugyanolyan biztos pénzünk visszafizetése, ha több milliárd forintos vagyonnal rendelkező, nemzetközileg ismert, több évtizede működő vállalatnak adunk kölcsön vagy ha egy általunk sem ismert, tegnap alakult kis cégnek. Vállalati kötvényeket az értékpapír-forgalmazó cégeknél lehet vásárolni. A befektetési jegy A befektetési jegy befektetési alap által kibocsátott értékpapír, a befektetési alap pedig nem más, mint egy jogi személyiséggel rendelkező vagyontömeg, amelyet a befektetési alapkezelő a befektetők érdekében a meghirdetett befektetési elveknek megfelelően kezel. Mindez tehát azt jelenti, hogy egy előre meghirdetett célra (pl. különböző magyar részvények megvásárlására) összegyűjtik sok befektető készpénzét és az így létrejövő vagyontömeget (befektetési alap) fektetik be az előre meghatározott elveknek megfelelően. A befektetési alap előnye, hogy a nagyobb tőkeméret miatt költséghatékonyan és a kockázatoknak a különféle befektetések közötti megosztásával tud működni, így a kevesebb pénzzel rendelkezők, a kisbefektetők számára is a különféle befektetési lehetőségek széles köre válik elérhetővé. A befektetésből eredő költségek, illetve hozamok az alap "tulajdonosai", azaz a befektetési jegyek gazdái között tulajdoni arányuknak megfelelően oszlanak meg. A befektetési jegyet bármikor meg lehet vásárolni és el lehet adni, azaz likvid befektetés. Kockázata az adott befektetési alap befektetési elveitől függ: egy csupán részvényekbe fektető alap értelemszerűen jóval kockázatosabb egy főként állampapírokat vásárlónál. Befektetési jegyeket a forgalmazásukkal megbízott intézményeknél, elsősorban bankoknál és befektetési szolgáltatóknál lehet vásárolni. Költségek, kockázat, hozamok A fentebb tárgyalt befektetési eszközök kapcsán érdemes még tudni, hogy értékpapírjainkat (jelen esetben kötvényeinket, részvényeinket és befektetési jegyeinket) értékpapírszámlákon tartják nyilván (kivéve bizonyos esetekben az

14 állampapírokat), így amikor egy-egy befektetési lehetőséget mérlegelünk, a számlavezetési költségeket is figyelembe kell vennünk. Végül szóljunk pár szót a pénzügyi befektetési eszközök kockázatáról. Minél nagyobb hozammal kecsegtet egy befektetés, valószínűleg annál nagyobb kockázattal jár; és fordítva is igaz: minél nagyobb kockázatú egy befektetés, valószínűleg annál nagyobb a tőle várható haszon. Ezt a megállapítást úgy kell értelmezni, hogy minél nagyobb hasznot remélünk egy befektetéstől, annál kisebb a valószínűsége annak, hogy azt meg is kapjuk. Ennek ismeretében elmondhatjuk, hogy állampapírba fektetni biztos dolog, hiszen az állam garantálja a befektetett összeg és az előre meghatározott kamat vissza-, illetve megfizetését. Ebből kifolyólag viszont alacsony kamatot ígérnek, azaz kevés lesz a hasznunk. A bankbetét kockázati szempontból szintén biztosnak mondható befektetés, hiszen a kamatot előre tudjuk és bizonyos összeghatárig még a bank fizetésképtelensége esetén is hozzájutunk pénzünkhöz. Ugyanakkor a bankbetét kamata is meglehetősen alacsony, általában még az állampapírokéit sem éri el. A vállalati kötvények kamatát is előre láthatjuk, kockázata azonban már a kibocsátó vállalattól függ: ha fizetésképtelenné válik, mi sem kapjuk vissza kölcsönadott pénzünket. A befektetési jegy esetén az elérhető nyereség felől nem vagyunk biztosítva, lehet, hogy a jegyek értéke csökken, és csak olcsóbban tudjuk eladni, mint ahogy megvettük. A részvény esetében - főleg hosszabb, 8-10 éves átlagban - jóval nagyobb haszonra is számíthatunk, viszont senki és semmi sem garantálja, hogy a megvásárolt részvény ára növekedni fog, így elképzelhető, hogy adott pillanatban esetleg csak fél áron fogjuk tudni eladni papírunkat. Végül meg kell említeni a Befektető-védelmi Alapot (BEVA), amely a befektetési szolgáltatást nyújtók (pl. brókercégek) fizetésképtelensége esetén téríti meg a befektető kárát, jelenleg egymillió forintig (2006-tól kétmillió majd 2008-tól hatmillió forintig). Tudni kell azonban róla, hogy a bróker csődjén túl semmiféle tőkepiaci befektetési kockázat (pl. árfolyamveszteség) ellen nem nyújt védelmet.

15 4. Bankszámla és bankkártya Sorozatunk eddigi részeiben a megtakarítások két fő formájával, a bankbetéttel és a befektetéssel foglalkoztunk. Láttuk azt is, hogy a bankok a betétgyűjtés és a hitelnyújtás mellett harmadik fő szolgáltatásként bankszámlát vezetnek ügyfeleik részére. Most azt nézzük meg közelebbről, mi a bankszámla és hogyan történik a számlavezetés. Magyarországon minden gazdasági vállalkozásnak legalább egy bankszámlával kell rendelkeznie, és pénzforgalmát leszámítva természetesen a csak készpénzben teljesíthető fizetéseket bankszámlán kell bonyolítania. Ránk, az ún. természetes személyekre ez a kötelezettség nem vonatkozik, mégis azt láthatjuk, hogy szinte minden családban van legalább egy bankszámla. Ez nem is olyan különös, ha belegondolunk, hogy ma már nemcsak praktikus, de sokszor elkerülhetetlen is bankszámlát nyitnunk, mert egyre kevesebb helyen fizetik készpénzben a munkabért és egyre gyakrabban csak bankszámláról utalhatjuk tartozásainkat, törlesztéseinket. Mi a bankszámla? A bankszámlaszerződésben a bank arra vállal kötelezettséget, hogy az ügyfél pénzét kezeli és nyilvántartja, befizetéseket és átutalásokat fogad, valamint fizetési megbízásokat teljesít, a számlatulajdonost pedig a számlája javára és terhére írt összegekről valamint a számla egyenlegéről értesíti. A bankszámlát a köznyelv gyakran nevezi folyószámlának is. Betétszámla-szerződés esetén a számlavezető bank a számlán lekötött pénzeszközök után kamatot fizet és a betéti összeget a szerződés szerint fizeti vissza. Elnevezésétől függetlenül a gyakorlatban a bankszámla legtöbbször betétszámlaként is működik. A bankszámla tehát a bankkal szembeni pénzkövetelésünk, amelyről készpénzt vehetünk fel vagy a banknak adott fizetési megbízás útján rendelkezhetünk vele. Miért jó? Nem szorul bizonyításra, hogy a pénz védettebb a bankban, mintha otthon tartanánk, vagy magunkkal hordanánk. Ennél azonban többről van szó, hiszen biztonsága mellett a bankszámla kényelmes is. Ha másik bankszámlára akarunk fizetni, sürgősség esetén ez akár másodperceken (!) belül is megtörténhet, de az egyszerű átutalás is 1-2 nap alatt megérkezik címzettjéhez, a kedvezményezett bankszámlájára. Ha pedig bankkártyánk is van a bankszámlához, be sem kell mennünk

16 a bankba. A számla használatához persze meg kell tanulni néhány dolgot. Ilyenek például, hogy hol és hogyan vehetünk fel készpénzt, hogyan használhatjuk a bankkártyát, hogyan olvassuk a számlakivonatot. Ha azonban ezekhez az újdonságokhoz hozzászokunk, akkor a bankszámla engedelmes eszközzé válik számunkra, segítségével fizetéseinket ütemezhetjük, bevételeinket és kiadásainkat pedig évekre visszamenően is követhetjük. Mibe kerül? A bankszámla nem ingyenes! Akkor is költségei vannak, ha semmire nem használjuk és nincs is rajta pénz, hiszen a banknak időközönként ilyenkor is ellenőriznie kell a számlát és értesítést kell küldenie az egyenlegről. A számlavezetésnek vannak fix és változó költségei. A bankszámla jellemző fix költsége az általában havonta vagy negyedévente felszámolt számlavezetési díj, amely lakossági számlák esetében átlagosan évi néhány ezer forintos, vállalkozói számlák esetében pedig évi néhány tízezer forintos kiadást jelent. A bankszámla változó költségei a forgalmi- vagy tranzakciós díjak, amelyek a számlán keresztül bonyolított pénzforgalomhoz igazodnak, és többnyire a számlaművelet összegével arányosak. A számlavezetés árazása a bank díjpolitikájától, azaz díjszabási elveitől függ. Van, ahol a magas állandó költségek jutányos műveleti költségekkel párosulnak, míg máshol állandó költségek nincsenek is, mert a forgalmi jutalékok fedezik a bank költségeit és nyereségét. Aki gyakran használja a számlát, jobban jár, ha alacsonyabb forgalmi díjakat fizet, aki pedig inkább parkoltatja pénzét a számlán, alacsony számlavezetési díj mellett jön ki jobban. Hogyan nyissunk bankszámlát? A bank kivétel nélkül mindig köteles azonosítani ügyfeleit, ezért a számlanyitáshoz mindenek előtt személyi okmányaink valamelyikét (pl. személyi igazolvány, útlevél és lakcímet igazoló hatósági igazolvány) kell bemutatnunk. A számlanyitáshoz nem kell feltétlenül nagykorúnak lennünk, de ha még nem értük el a nagykorúságot, akkor a számlanyitáshoz szükség van a szüleinkre, törvényes képviselőnkre. A bankok már régen felismerték, hogy a fiatalabb korosztályoknak, az iskolásoknak is szüksége lehet a számla nyújtotta biztonságra és kényelemre, ezért majdnem valamennyi bank rendelkezik fiataloknak szóló termékekkel. A számlanyitásnak rendszerint kötelező minimális összege is van, a számlaveze-

17 tés pénzneme pedig nemcsak forint, hanem deviza is lehet. Utóbbi akkor praktikus, ha fizetési kötelezettségeinket is devizában kell teljesíteni, mert így megtakarítjuk a pénzváltás árfolyam- különbözetét. A bankok az egyes számlákhoz kapcsolódóan különböző szolgáltatáscsomagokat is kínálnak, amelyek előnyei elsősorban az árakban rejlenek. Ezek jellemző példája a családi számlacsomag, amely egy átlagos család valamennyi tagjának hasznos szolgáltatásokat biztosít, így a szülők számlájához bizonyos korlátozásokkal a gyerekek is hozzáférnek. Mire használhatjuk a bankszámlát? A bankszámlákra készpénzt fizethetünk be, amely a készpénzfelvétellel szemben általában ingyenes. A készpénzfelvétel történhet bankfiókokban, bankkártyával bankjegy- automatákban, postahivatalokban. A számla előnyeit azonban akkor használhatjuk ki igazán, ha bankkártyát is igényelünk hozzá, és fizetési műveleteinket a kártya segítségével végezzük, ennek költségeit ugyanis szemben a készpénzfelvétellel nem mi, hanem a kártyát fizetésül elfogadó áruház, kereskedő vagy szolgáltató fizeti. Megbízást adhatunk a banknak eseti és rendszeres átutalásokra például közüzemi díjak fizetésére akár belföldre, akár külföldre. A közüzemi díjak megfizetéséhez használhatjuk a csoportos beszedési megbízást, amellyel meghatalmazzuk a szolgáltatót, hogy leemelje számlánkról a szolgáltatás díját, a véletlen túlszámlázás ellen pedig teljesítési összeghatárt szabhatunk meg. A számlán végrehajtott műveletekről öt évre visszamenőleg kimutatást kérhetünk, a gyakorlatban azonban a bankok a számlaforgalom adatait ennél sokkal hosszabb ideig is megőrzik. Igen jól jöhet a számlaegyenleg túllépésének lehetősége, a folyószámlahitel. Ilyenkor a bank akkor is teljesítheti a fizetési megbízást, ha nincs meg a fedezete, de olyan hitelkeret kapcsolódik a számlához, amelyet bármikor igénybe vehetünk és visszafizetését követően automatikusan újra megnyílik számunkra. A keretből felhasznált összeg után kamatot, a fel nem használt összeg után pedig általában rendelkezésre tartási jutalékot számít fel a bank, de gyakran találkozhatunk kezelési költség címen felszámított díjjal is. Egyre jobban terjednek az elektronikus bankszolgáltatások, amikor a számla egyenlegével számítógépes vagy telefonos kapcsolat segítségével otthonról, a munkahelyünkről vagy akár a világ egy távoli pontjáról rendelkezünk.

18 A bankszámlaszám Fizetési megbízásaink iránytűje az a 3-szor 8 karaktercsoportból álló 24 jegyű szám, amelynek harmadik számcsoportját nem feltétlenül kell használni, ezért a gyakorlatban legtöbbször csak 16 jegyű. Szerepe az, hogy az egyedi bankszámlákat azonosítsa. A bankszámlák számozásának rendszere Magyarországon egységes, ami kizárja két azonos számlaszám előfordulását. A nemzetközi bankszámlaszámot (IBAN) úgy kapjuk meg, hogy számlaszámunk elé kerül Magyarország nemzetközi országjelének két betűje (HU) és a számlavezető bankunk által megadott két számjegy. Ekkor az Európai unió bármely országából küldhetnek pénzt a számlánkra és ha történetesen mi akarunk pénzt küldeni külföldre, a kedvezményezett számla száma mellett ugyancsak ezt a számlaszámot kell használnunk, természetesen feltüntetve a bank nemzetközi azonosítóját (BIC) is. A bankszámlakivonat A számla forgalmáról a bank köteles a számlatulajdonosnak értesítőt küldeni. Az ezen lévő számlamozgásokat tanácsos minden hónapban ellenőrizni és összevetni saját műveleti bizonylatainkkal (a vásárlás vagy a készpénzfelvétel kártyabizonylataival). Célszerű a számlakivonatokat néhány évig félretenni, mert kétség esetén ez igen alkalmas eszköz egy- egy pénzügyi tranzakció, átutalás vagy díjfizetés megtörténtének bizonyítására. A bankkártya A bankszámlához kacsolódó közismert és általánosan elterjedt szolgáltatás a bankkártya, amellyel fizethetünk vagy készpénzt vehetünk fel. Vannak olyan fizetési kártyák, így a klasszikus hitelkártyák, amelyek nem kapcsolódnak bankszámlához, hanem használatuk fedezetét birtokosuk kiemelkedő fizetőképessége garantálja. Ezeket különösen jómódú embereknek találták ki, és kibocsátójuk nem is feltétlenül bank, hanem valamelyik ismert nemzetközi kártyatársaság. A fizetési kártyák túlnyomó többsége azonban olyan bankkártya, amelynek fedezetét a bankszámlán lévő pénzösszeg, illetve a számlához kapcsolódó hitelkeret biztosítja. Amikor a kártyával fizetünk, valójában megbízzuk a bankot, hogy fizesse ki helyettünk a pénzt, az elfogadót pedig feljogosítjuk, hogy a fizetést beszedje bankunktól. Ha a számlán lévő pénz elfogyott vagy a hitelkeretet kimerítettük, nem tudunk a kártyával fizetni. Amikor a kártyát használjuk, az elfogadó a kártyán szereplő adatok (név, aláírás) és a titkos

19 személyazonosító, más néven PIN-kód segítségével azonosít bennünket. Ez teszi lehetővé, hogy a bankkártyát csak mi használhassuk, más ne tudja használni helyettünk. A bankkártya mindig a kibocsátó bank tulajdona, a használatára jogosult pedig a kártya birtokosa. Készpénzfelvétel a bankkártyával Készpénzfelvételhez mindig szükség van a PIN-kódra, postahivatalban pedig a készpénzfelvétel bizonylatát is alá kell írnunk. Amíg a bankfiókban történő készpénzfelvétel többnyire csak a kibocsátó bank hálózatában törtéhet, a mintegy háromezer postahivatal pedig csak nyitvatartási időben áll rendelkezésre, addig a Magyarországon üzemelő mintegy két és félezer bankjegyautomata legnagyobb hányada éjjel-nappal elérhető. Érdemes tudni, hogy a készpénzfelvétel mindig pénzbe kerül, és minél távolabb vagyunk a bankunktól, annál drágább. Így többe kerül, ha más bank fiókjában vagy idegen ATM-nél, illetőleg postahivatalban vesszük fel a készpénzt, ha pedig külföldön veszünk ki pénzt bankjegyautomatából, az rendszerint a felvett összeg 1-1,5%-ába és további 4-5 euróba is belekerülhet. Fizetés a bankkártyával A több tízezer elfogadóhelyen a kereskedők termináljai segítenek a bankkártya elfogadásában, amelyeknél nem mindig, de általában ugyancsak használni kell a PIN-kódot. Ezek a terminálok segítenek megállapítani, nincs-e letiltva a bankkártya és van-e elegendő fedezet a fizetési művelethez. A fizetési művelet a készpénzfelvétellel szemben mindig ingyenes számunkra. Bár nem általános, ne lepődjünk meg, ha az elfogadóhely a bankkártya használatakor valamelyik személyazonosító okmányunkat is elkéri (pl. magasabb összegű vásárlás vagy visszaélés gyanúja esetén). Ez annak érdekében történik, hogy megakadályozzák a visszaélést vagy biztosítsák magukat (és ezzel közvetve bennünket is!) a nagyobb pénzügyi kockázat ellen. Egyre jobban terjed a kártyás fizetés azon formája, amikor az Interneten vagy telefonon megrendelt termék vagy szolgáltatás vételárának kifizetéséhez a bankkártyánk számát kell megadni a szállítónak, aki a megrendelést követően önállóan gondoskodik a vételár beszedéséről. A bankkártyán mindig szerepel a kibocsátó bank emblémája, továbbá ha nem kizárólag a kibocsátó saját hálózatában használható a kártya azoknak a nagy nemzetközi kártyatársaságoknak (pl. VISA, Eurocard/Mastercard) az emblémája, amelyek a bankkártya egységes nemzetközi szabályok szerint

20 történő elfogadásáról gondoskodnak. Bankkártyánk elfogadását jelzi, ha ezt az emblémát látjuk az üzletben vagy a bankjegyautomatákon. Mit tegyünk, ha eltűnt a bankkártya? Bár nagyon ritka, mégis előfordulhat, hogy valaki visszaél bankszámlánk vagy bankkártyánk adataival. Fontos ezért, hogy kezeljük ezeket az adatokat bizalmasan, ami különösen igaz a bankkártya esetében, hiszen ez kapu a pénzünkhöz. Ha a kártyánk elveszett, haladéktalanul jelentsük be a kibocsátó banknál, illetve az általa megadott telefonszámon. A bejelentés azért is fontos, mert azzal egyidejűleg a további visszaélések kockázata is átszáll a kibocsátó bankra, és ha e visszaélések tekintetében magatartásunk nem volt szándékos vagy súlyosan gondatlan, a bejelentést megelőzően is csak negyvenötezer forintig terjed felelősségünk. Ezért célszerű bankunk kártyaletiltásra rendszeresített telefonszámát, kártyánk számát és lejáratát feljegyezni és a bankkártyánktól elkülönítve tárolni. 5. Hitel, Kölcsön A sorozat eddigi részeiben láttuk, mit tehetünk pénztöbbletünkkel, megtakarításainkkal. Ha azonban fordított a helyzet és pénzre van szükségünk kölcsönt vehetünk fel. Habár sokszor használjuk azonos értelemben, a hitel és a kölcsön nem ugyanaz. A különbség legegyszerűbben úgy érthető meg, hogy akinek hitele van, az kölcsönt vehet fel, akinek pedig nincs hitele, az nem juthat kölcsönhöz. A hitel tehát a pénzhez jutás lehetőségét jelenti, a kölcsön pedig a ténylegesen felvett pénzösszeget. A hitelnek is ára van, amit azért fizetünk, mert a bank rendelkezésünkre tartja a pénzt. (Ne feledjük, hogy a bank a hitelként kihelyezett pénz után bár azt még nem adta oda az adósnak a másik oldalon a betétesnek kamatot fizet!) Ha pedig a hitelt igénybe vesszük, azaz kölcsönt veszünk fel, azért kamatot fizetünk. A következőkben a kölcsönök főbb fajtáival és tulajdonságaikkal, így jellemző futamidejükkel és összegükkel, a visszafizetés biztosítékaival, a teljes hiteldíj-mutatóval, az előtörlesztés jelentőségével és az adósnyilvántartással ismerkedünk meg. A fogyasztási kölcsön A fogyasztási kölcsön lehet áruvásárlási kölcsön és személyi kölcsön. Az áruvásárlási kölcsönt általában valamilyen tartós fogyasztási cikk,