Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Kollégák!

Átírás

1 B E V E Z E T Ô Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Kollégák! Eltelt az elsô év a BIOHULLADÉK MAGAZIN életében, amely hála az Önök konstruktív hozzáállásának, segítôkész visszajelzéseinek és elôremutató javaslataiknak, még a mi várakozásainkat is meghaladó sikereket ért el. A profi újságkiadók az elsô évet mindig sorsdöntônek tartják, hiszen ekkor kell megalapozni egy kiadvány hírnevét, elfogadtatni a lapot a célközönségével, felmérni az igényeket és feldolgozni a visszajelzéseket. Ezúton is örömmel biztosítjuk minden kedves olvasónkat, kollégánkat, hogy a BIOHULLADÉK MAGAZIN a jövô évben is folytatja, sôt terveink szerint még tartalmasabb, még több újdonságot, információt tartalmazó formában. Azzal kapcsolatban is született döntés, hogy a lap a jövô évtôl megvásárolható, elôfizethetô lesz, de terveink szerint cégünk partnereinek a jövôben is díjmentesen juttatjuk el a magazint. Bár ezeken túlmenôen is rengeteg meglepetéssel, fejlesztéssel készülünk a jövô évtôl, a lap alapvetô szerkezetét nem változtatjuk meg, továbbra is a gyakorlati és a tudományos élet hazai és nemzetközi újdonságaira alapozzuk a kiadványt. A jövô évben is foglalkozunk a komposztálás mellett az anaerob kezelés, biogáz elôállítás és a mechanikai-biológiai hulladékkezelés témakörével is. Továbbra is beszámolunk majd hazai sikertörténetekrôl, ebben a számban az FKF Zrt. pusztazámori komposztáló telepét mutatjuk be, amely kitûnôen példázza a komposztáló telepek nagyvárosi fontosságát is. A cikkbôl mindenki számára kiderül, hogy az FKF Zrt. vezetôségének innovációs érzékenységével és szakszerûségével kitûnôen mûködtethetô a zöldhulladékok lakosságtól történô begyûjtése és a jó minôségû komposztok elôállítása, a tervezett fejlesztésekkel pedig a pusztazámori telep a jövôben már mennyiségi szempontból is jelentôs teleppé fog válni. A kutatás-fejlesztési tevékenységek bemutatása a jövô évben is kiemelten lesz jelen a lap hasábjain, ebben a számban a magas színvonalú tudományos publikációk mellett egy EU-s projektrôl (Grub s Up) is olvashatnak, amely az élelmiszeripari hulladékok fenntartható hasznosításával foglalkozik. A Köztisztasági Egyesülés igazgatója a tôle megszokott magas szakmai színvonalon, kritikus hangvételben mutatja be a biohulladék kezelés hazai helyzetét a közszolgáltatók szemszögébôl. A mechanikai-biológiai hulladékkezelés rovatban a Felsô-Bácskai Hulladékgazdálkodási Kft. vaskúti telepének gyakorlati tapasztalatairól olvashatnak, amelyet azért ajánlok különösképpen figyelmükbe, mert ebben a témában még csak nagyon kevés az üzemeltetési ismeretanyag hazánkban. A PR cikkbôl az állati eredetû hulladékok komposztálásában piacvezetô Atevszolg Zrt. tevékenységét ismerhetik meg. Végezetül engedjék meg, hogy a kollégáim nevében még egyszer megköszönve az egész éves közremûködésüket Boldog Békés Karácsonyt és -hasznosításban (is) Gazdag Új Esztendôt kívánjak Önöknek! Dr. Alexa László TARTALOMJEGYZÉK 1 Bevezetô A Pusztazámori komposztáló telep A biohulladék kezelés helyzete a közszolgáltatók szemszögébôl Komposztálás és biogáz elôállítás kombinált rendszerekben Tudományos melléklet 21 Mechanikai-biológiai hulladékkezelés a Felsô- Bácskai Regionális Komplex Települési Hulladékkezelô Telepen Élelmiszeripari szennyvíziszapok, szennyvízek és egyéb állati hulladékok kezelése GRUB'S UP! K+F projekt az élelmiszeripari hulladékok hasznosítására az EU támogatásával Magazin Negyedévente megjelenô szaklap Kiadja: Profikomp Kft. Fôszerkesztô: Bagi Beáta Felelôs kiadó: Dr. Alexa László Tervezés és nyomdai elôkészítés: Stég Grafikai Mûhely Nyomtatás: Globál Kft. Hirdetési tarifák: Belsô borítók: Ft Hátsó borító: Ft 1/1 oldal: Ft 1/2 oldal: Ft Szerkesztôség: 2101 Gödöllô, Pf. 330 Telefon/fax: 28/ info@profikomp.hu 1

2 M I N T A T E L E P > BAGI BEÁTA PROFIKOMP KFT. Nézzük meg elôször összességében az egész létesítményt: hogyan épült meg ez a központ itt Pusztazámoron, mekkora a kapacitása, és mik a fôbb egységei? A Pusztazámori Regionális Hulladékkezelô Központ építése a környezô településektôl minimum három kilométer A Pusztazámori komposztáló telep Bár a budapesti kommunális hulladékoknak jelenleg mintegy 60%-a kerül a rákospalotai égetôbe, fôvárosi szinten a maradék 40% is igen jelentôs mennyiség, így egyáltalán nem mindegy, hogy az milyen körülmények között kerül hasznosításra és ártalmatlanításra. A Fôvárosi Közterület-fenntartó ZRt. (FKF ZRt.) által üzemeltetett Pusztazámori Regionális Hulladékkezelô Központ azonban nem csak emiatt tart számot komoly érdeklôdésre, hanem az elmúlt években az FKF ZRt. által begyûjtött lakossági zöldhulladék hasznosítására kiépített komposztáló telep miatt is. A hulladéklerakón és a komposztálón Nardai Ferenc üzemvezetô vezetett körbe minket. távolságban, mintegy öt éves elôkészítô munkát követôen nem kis részben Pusztazámor lakosságának többségi igen szavazatának köszönhetôen áprilisában kezdôdött meg. A Betonút ZRt, mint a beruházás fôvállalkozója 15 hónap alatt építette meg a 92 ha területû hulladékkezelô központot valamint a hozzá tartozó infrastruktúrát biztosító külsô létesítmények sorát. A terület tulajdonosa a Magyar Állam, kezelôje a Pilisi Parkerdô ZRt. és Pusztazámor Önkormányzata, a létesítmény üzemeltetôje és tulajdonosa pedig a Fôvárosi Közterület-fenntartó ZRt. A létesítményben júliusában kezdôdött meg a hulladék ártalmatlanítása. A KOMPOSZTÁLÓ MADÁRTÁVLATBÓL 2

3 M I N T A T E L E P A KOMPOSZTÁLÓ TELEP A hulladékkezelô központ fô létesítményeként megépült a hulladéktároló I. üteme, amely méreteiben sem tartozik a kicsik közé. A lerakó szigetelt, töltésekkel négy részre osztott alapterülete 18,6 ha, teljes befogadó kapacitása 5,6 millió kubatura m 3, ebbôl a hulladékos (hasznos) térfogat 4,4 millió m 3, a többi 1,2 millió m 3 -t a takaró és rekultivációs réteg foglalja majd el. Az I. ütem mûködése várhatóan 2013-ig tart. A bôvítésekkel a terület ig szolgálja majd Budapest és az agglomeráció hulladék kezelését a 18,5 M m 3 térfogatával. Az épített infrastruktúra részeként épült meg az 5 km hosszú úthálózat, (autópálya híddal) a közmûhálózatok, ipari vízrendszer 3 db víztermelô kúttal, ivó- és tûzi vízrendszer, szennyvíz rendszerek (ipari és kommunális), jármûbeléptetô és informatikai rendszer, vagyon és tûzvédelmi jelzôhálózat, az üzemvitelt biztosító épületek, lakossági szelektív hulladékudvar, hulladékvizsgáló laboratórium, irányítóépület a vezérlô és ellenôrzôközponttal, a szociális és irodaépület elôadótermmel, melegítô konyhával és étteremmel. A technikai berendezések közül megépült az automata beléptetô rendszer, a hídmérlegek, a gáztartálytelep, az automata üzemanyagtöltô állomás, jármûmosó és külön gépmosó. Ha magát a lerakót nézzük, mik a sajátosságai, érdekességei ennek a résznek? A létesítmény mûszaki védelme az Európai Unió irányelveinek megfelelôen (a vonatkozó jogszabály megjelenését megelôzve), azt minden tekintetben kielégítô megoldásokkal készült el. A védelem része az 50 cm vastag ásványi (Consolid) szigetelés, a 2,5 mm vastagságú HDPE szigetelô lemez és az ennek megfelelôségét ellenôrzô 1000 db érzékelôbôl álló szenzor hálózat. A csurgalékvíz kezelés technológiájához tartozik a dupla rétegben beépített, HDPE lemezzel védett m 3 nagyságú csurgalékvíz gyûjtô, tároló medence, melynek része a három külön egységbôl álló levegôztetô rendszer, valamint tartozik hozzá természetesen visszalocsoló rendszer és nyomásfokozó gépészet is. A lerakóhelyi gáz (depóniagáz) gyûjtô és elvezetô hálózat rendszere 109 gázkivételi szondával, (gázkúttal) kút-páronként alsó elszívásra kialakított csôhálózattal alapozta meg a lerakóhelyi gázok kezelésének és hasznosításának lehetôségét év nyarán megkezdôdött a gáz elszívása. A rendszer jelenleg a hálózat negyedét szívja speciális mérô- és adatgyûjtô berendezésen keresztül, ami a további gázelszíváshoz és hasznosításhoz szükséges adatokat szolgáltatja, mielôtt elégeti az elszívott gázt. A tapasztalatokból már most is látszik, hogy az eddig lerakott 2,3 M tonna hulladék gáztermelôdési mértéke jelentôs, 1500 m 3 /h körüli, sôt, azt meghaladó nagyságrendet képvisel. A gázhasznosítási tervek között átmenetileg a helyi kazán energiaellátása van napirenden, amit az elektromos áram termelés beindulása után a motor(ok) hulladék-hôje váltana ki. Az üze- A lerakó szigetelt, töltésekkel négy részre osztott alapterülete 18,6 ha, teljes befogadó kapacitása 5,6 millió kubatura m 3, ebbôl a hulladékos (hasznos) térfogat 4,4 millió m 3, a többi 1,2 millió m 3 -t a takaró és rekultivációs réteg foglalja majd el. > 3

4 M I N T A T E L E P > A zöldhulladék befoga- PRIZMAÉPÍTÉS mi tapasztalatok a mûszaki megoldások némelyikének hibáira is rávilágítottak. Az alsó elszívású gázelvezetô rendszer üzembiztonsága alulmaradt a közbensô elszívású rendszerrel szemben, ezért a következô ütemben már nem választjuk az eddig itt alkalmazott megoldást (A Dunakeszi hulladéklerakón közbensô és felsô elszívású rendszerünk mûködik.) A gázelszívás hiányának esetleges velejárójaként keletkezô szagterhelés ellen a napi takarás kiegészítéseként állványokra kihelyezett gél táblákat alkalmazunk, amelyek szagközömbösítô hatása jól érvényesül a lerakótér és a csurgalékvíz tároló medence körül is. A szélelhordás ellen 700 méter hosszú, 4 m magas mobil és 400 méter hosszan 5 m magas épített hálórendszerekkel, védôerdôsávval védekezünk, de az idôjárás függvényében sajnos elkerülhetetlen az élôerôs kárelhárító beavatkozás alkalmazása is. A rekultivációs munkák közül megemlíteném, hogy 2005-ben az országban elôször került megépítésre egy 40 x 40 méteres 1:3 (33 %) emelkedésû területen (rézsûn), az azóta hatályon kívül helyezett 22/2001 KöM rendelet szerinti rekultivációs rétegrend kísérleti célból. A sikeres kísérlet tapasztalatai a 20/2006 KvVM rendelet hatályba lépése miatt már csak kb. tíz év múlva lesznek hasznosíthatóak a végleges rekultiváció során. Ettôl függetlenül már a jelenlegi rendelet szerinti ideiglenes átmeneti felsô záró-réteg kialakításáról, és nem utolsó sorban a komposzt rekultivációs felhasználásról is rendelkezünk gyakorlati, üzemi tapasztalattal. A lerakó keleti oldalán ugyanis egy közel 2 hektáros terület ôsszel takarásra került, amelyhez 1600 m 3 helyi komposztot is felhasználtunk. Közben meg is érkeztünk a komposztálóhoz, ahol látjuk, hogy folyamatosan érkezik be a zöldhulladék. Honnan érkezik ide a nyersanyag? A telepünk sajátosságai közül külön megemlíteném, hogy itt kizárólag zöldhulladék komposztálását végezzük. Az FKF ZRt. az idei évben megkezdte Budapesten a zöldhulladék különgyûjtését. A gyûjtés az erre a célra forgalmazott zsákoknak a kijelölt területekrôl történô járat rendszerû gyûjtését jelenti. A zsákokkal kapcsolatban érdemesnek tartom megjegyezni, hogy átlátszó (víztiszta) anyagból készülteket árusítunk, amivel már kívülrôl és könnyen ellenôrizhetôvé válik a belehelyezhetô hulladékokra vonatkozó zsákfelirat betartása. A beszállítások kiterjednek KOMPOSZT FELHASZNÁLÁS REKULTIVÁCIÓRA dásával a hulladékok szelektív gyûjtési kedvét is segíteni kívánjuk és nem utolsó sorban a lerakásra kerülô szerves-anyag csökkentése a cél. 4

5 M I N T A T E L E P ZSÁZSATESZT BETÁROLÁS SZÁLLÍTÓSZALAGGAL az említett járatszerû gyûjtésen kívül a gazdálkodó szervezetek (pl. piacok, temetôk) vagy Önkormányzatok alkalomszerû, eseti vagy rendszeres megrendeléseire, beszállításaira, de bárkitôl fogadunk komposztálásra alkalmas zöldhulladékot. A zöldhulladék befogadásával a hulladékok szelektív gyûjtési kedvét is segíteni kívánjuk és nem utolsó sorban a lerakásra kerülô szerves-anyag csökkentése a cél. Mik a komposztálás üzemeltetési tapasztalatai, milyen gépek segítik az elô-és az utókezelést? A gépeink a Komptech technológiából kerültek beszerzésre. Aprításhoz egy Terminátor daraboló és Jenz daráló, a szitáláshoz Primus típusú, háromféle lyukméretû szitával ellátott dobrosta áll rendelkezésre. Gépészetbôl még a telephez tartozik egy Liebherr homlokrakodó és egy 30 méteres szállítószalag is. A szállítószalag átlagost meghaladó mérete, a hossza illetve magassága az utóérlelés idejére a komposzt helytakarékos tárolását segíti. A gépek teljesítô képessége többszöröse a jelenlegi kihasználtságnak tehát az esetleges bôvítéssel járó mennyiségi növekedéshez is megfelelôek. A nyersanyagokból és a technológiából kiindulva itt jó minôségû, csak növényi alapanyagokat tartalmazó komposztot állítanak elô. Miként történik a kész komposzt felhasználása? Amint azt már az említett példa is mutatta, jelenleg a komposzt felhasználása a rekultivációs feladatokhoz a jelenlegi szabályozás szerint csak az átmeneti takaráshoz, történik. A közeli terveinkben a forgalomba hozatali engedély megszerzése is szerepel, amivel az idôszakos túltermelésbôl adódó gondokat kívánjuk megelôzni, akár a környezô településekkel kötendô üzlet keretében. A minôséget folyamatosan figyelemmel kísérjük saját vizsgálatokkal a laborunkban, vagy említhetném még a zsázsa próbát is, ami a megfelelôségre, a károsító hatás hiányára ad egyszerû és gyors választ. A szakirodalomban megtalálható a módszer, de ha valaki még esetleg nem ismerné a zsázsa próbát, annak röviden elmondanám. A komposztot 40 x 25 x 6 cm-s ládába tesszük és egyenletesen 10 gramm zsázsamagot vetünk bele. A hatodik napon már aratni kell, ollóval le kell vágni a termést, és meg kell mérni a súlyát. A kész komposzt értékelése a termés súlya alapján történik, ha a termés mennyisége eléri a 30 grammot, már elfogadható a minôség, ha eléri a 60 grammot, már jó az eredményünk, 60 és 100 gramm között pedig a legmegfelelôbb. Milyen eredményt ért el az itteni komposzt a zsázsateszten? Folyamatosan jók az eredményeink, gramm közötti terméseket aratunk. Jelenleg két komposztáló prizma ü- zemel a telepen. Elegendô-e ez egy fôvárosi komposztálóhoz, tervezneke valamilyen bôvítést, illetve milyen egyéb fejlesztések várhatóak a jövôben? A komposzttelepünk számára a lerakó kerítésén belül olyan helyet választottunk, hogy szükség esetén a bôvítés lehetôsége is könnyen biztosítható legyen. Jelenleg kettô prizma egyidejû mûködésével üzemelünk, de valószínûleg a közeljövôben a bôvítés kérdésével is kell foglalkoznunk. Az utóbbi hónapok tapasztalata szerint a havi beszállított anyag mennyisége tonna között mozog. A folyamatos nagy mennyiségû beszállítás, valamint az elôzôekben már említett kísérleti gyûjtôrendszer pozitív tapasztalatai segíteni fogják a döntést a bôvítés kérdésében. Napirenden van a mechanikai-biológiai hulladékkezeléssel kapcsolatos kérdéskör vizsgálata is, de a beszállított hulladék havi ezer tonnás mennyisége sem egyszerûsíti a döntést figyelemmel az országos tapasztalatokra is. A komposztálásra beszállított hulladékból az idegenanyagok úgymint a mûanyag csomagolók kiválasztása jelenleg kézi erôvel történik. Ennek nehézségeit senkinek nem kell részleteznem, aki evvel a témával foglalkozik, amibôl egyenesen következik a továbblépés szükségessége. A fejlesztés irányát a komposztban lebomló zsákok alkalmazásában vagy a komposzt technológiában ismert szeparáló rendszer, a szélosztályozó alkalmazásában látjuk. 5

6 J O G S Z A B Á L Y > NAGY GYÖRGY IGAZGATÓ KÖZTISZTASÁGI EGYESÜLÉS Alerakásra kerülô települési szilárdhulladék biológiailag lebomló szervesanyag tartalmának csökkentésével kapcsolatos kötelezéssel elôször a hulladékgazdálkodási törvényben találkozhattunk. A csökkentés mértéke az évi mennyiséghez viszonyítottan %-os formában került meghatározásra. Ezt a kötelezést a hulladékok lerakásáról szóló 1999/31/EK irányelv fogalmazta meg, amely elôírta azt is, hogy a biológiailag bontható szerves hulladék lerakásának csökkentése érdekében biztosítani kell a biológiailag bontható szerves hulladék megfelelô elkülönített gyûjtésének és kezelésének eszközeit, A biohulladék kezelés helyzete a közszolgáltatók szemszögébôl Már most megállapíthatjuk, hogy a 2009-ben teljesítendô szerves hulladék lerakás csökkentési kötelezettséghez képest a 12 ISPA és 1 KA projekt keretében kiépülô kapacitások egyik régióban sem elegendôek a kötelezettség teljesítéséhez, így mindenképpen szükséges, hogy a szerves hulladékok lerakóktól történô eltérítése érdekében a következô 3 évben a fejlesztések e területre koncentrálódjanak. illetve a lerakás elôtti megfelelô elôkezelést, a helyi (házi és közösségi) komposztálás minél nagyobb arányú elterjesztését, illetve támogatását. A fenti elôírások mindenkiben legalább két kérdést fogalmaztak meg: Mekkora volt a viszonyítási alapként kezelt évi menynyiség? Ki a kötelezett a csökkentés végrehajtásában? Nézzük az elsô kérdést! Magyarországon 1995-ben Budapestet leszámítva nem végezetek folyamatos méréseken alapuló hulladékanalízist. A lerakók döntô hányadában nem volt a beszállított hulladék mérésére alkalmas hídmérleg, az akkori statisztikai jelentési kötelezettség a hulladék-összetételrôl semmiféle adatot nem követelt meg. Minden adat elôtt a hozzávetôlegesen, mintegy, körülbelül jelzô szerepelt. Elôször az Országos Hulladékgazdálkodási Terv próbált megküzdeni a problémával, kevés sikerrel. Maradt a becslés, és jött július 1. az elsô akadály, amikor a 25%-os csökkentési arányt el kellett érni. Na de mihez képest? Magyarországon az Eurostatnál nyilvántartott adat szerint 1995-ben 4500 ezer tonna települési szilárd hulladék képzôdött. Ebbe a kijelentô mondatba, be kell látnunk, hogy a fentieken kívül a közszolgáltatóktól kapott szintén erôsen vélelmezett adatok is beépültek. Ha az összes keletkezett mennyiségre vonatkozóan ilyen megállapítást tettünk, akkor 6

7 J O G S Z A B Á L Y nyilvánvalóan ugyanezt tettük az összetételre is, vagyis megpróbáltuk a budapesti és egy-két településen végzett mérés adatait általánosítani. Ebbôl adódott, hogy a 4500 ezer tonna összes mennyiség 35%-át vélelmeztük biohulladéknak (1575 ezer tonna) és 17%-át papírhulladéknak (765 ezer tonna), tehát az összes biológiailag lebontható hulladék becslések alapján 2340 ezer tonna volt. Rögtön hozzá is tehetnénk, hogy: mintegy, hozzávetôlegesen, körülbelül... De ezt már nem mondhatjuk, mivel ez lett az a tervezési alapadat, amivel a továbbiakban mindenki és mindenhol számol, és a jövôben számolni fog! Nyilvánvalóan ezzel az adattal számolt a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium által készített, s a napokban elfogadott, A települési szilárdhulladék-gazdálkodás fejlesztési stratégiája címû szakmai anyag is. A képzôdô települési szilárd hulladék mennyisége (ezer tonna/év) A képzôdô települési szilárd hulladék mennyisége (Forrás: KSH-EUROSTAT) *elôzetes becslés alapján * Települési hulladék összetételének alakulása évben (4,6 millió t/év) (Forrás: A települési szilárd hulladékgazdálkodás fejlesztési stratégiája ) Mivel a 2009-re befejezni tervezett ISPA és KA beruházás csak 1273 ezer tonna biológiailag lebomló szerves hulladék hasznosítására épít ki kezelôkapacitást, ezért további 131 ezer tonna biológiailag lebomló szerves hulladék kezelésérôl kell gondoskodni. Az ehhez szükséges kezelôkapacitást 2009-ig ki kell építeni a 2007-tôl megnyíló EU-források igénybevételével. Már most megállapíthatjuk, hogy a 2009-ben teljesítendô szerves hulladék lerakás csökkentési kötelezettséghez képest a 12 ISPA és 1 KA projekt keretében kiépülô kapacitások egyik régióban sem elegendôek a kötelezettség teljesítéséhez, így mindenképpen szükséges, hogy a szerves hulladékok lerakóktól történô eltérítése érdekében a következô 3 évben a fejlesztések e területre koncentrálódjanak ban a lerakható biológiailag bontható szerves hulladék mennyisége 819 ezer tonnára csökken, azaz 2007-tôl kezdôdôen összesen 866 ezer tonna biológiailag lebontható szerves hulladék kezeléséhez szükséges kapacitás fejlesztését kell megvalósítani, vagyis 2009-tôl kezdôdôen további 735 ezer tonna biohulladék kezelésérôl kell gondoskodni. A kötelezettségek teljesítéséhez a szelektív gyûjtési és kezelési kapacitásokat úgy kell tervezni, hogy már 2013-ban se kerülhessen 819 ezer tonnánál több biológiailag bontható szerves hulladék a lerakókba. A biológiailag bontható szerves hulladék kezelése többféle eljárással valósítható meg. A megfelelô technológiák kiválasztásánál a hulladékgazdálkodási prioritások mellett figyelembe kell venni különösen a helyi adottságokat, a hulladék képzôdési viszonyokat, az érintett lakosság hozzáállását és teherviselô képességét, a különbözô eljárások együttes, illetve egymást kiegészítô alkalmazhatóságát, a szállítási távolságokat és a szállítandó mennyiségeket, a költséghatékonyságot, a beruházási és üzemeltetési költségeket. Amennyiben a stratégiában tervezett fejlesztések nem valósulnak meg, nem teljesíthetôk a hulladékok lerakásáról szóló 1999/31/EK irányelvben foglalt kötelezettségek. Ez azt is jelentheti, hogy az EK Szerzôdés 228. cikke alapján a nem teljesítô országok pénzbírsággal sújthatók! És itt merül fel a második kérdés: ki köteles a teljesítésre? A válasz látszólag egyszerû: természetesen az ország! No de hogyan? A teljesítés csak az önkormányzatok bevonásával lehetséges. A hulladékgazdálkodási törvény lehetôséget ad az önkormányzatok számára a biohulladékok kezelésének megszervezésére, kötelezést viszont nem ír elô! Döntési szabadságukba tehát egyaránt belefér a lakosság kötelezése, a zöldterületi, zöldfelületi biológiailag lebontható hulladékok kezelésének elôírása éppúgy, mit a megszervezés elhagyása. A közszolgáltató kötelezettsége csak és kizárólag a közszolgáltatási szerzôdésben rögzítettek végrehajtására terjed ki, vagyis, ha az önkormányzat a biohulladékokról nem rendelkezik, ôt sem terheli kötelezettség. Mi hát a megoldás? Valószínûleg a környezetvédelmi szempontból nem megfelelô hulladéklerakók bezárása. Ebben az esetben ugyanis a települési önkormányzatok maguk fogják megkeresni azokat a megoldásokat, amelyek a regionális lerakók magasabb ártalmatlanítási díjainak minimalizálását eredményezik. Az egyik megoldás az ártalmatlanításra elszállítandó mennyiség csökkentése, a biohulladékok helyben tartásával. Erre már több példa van ma is. Mint ahogyan arra is, hogy a felügyelôségek a közszolgáltatók által üzemeltetett lerakókon próbálják számon kérni a kötelezô csökkentési arány betartását! A második megoldás a rossz! 7

8 B I O G Á Z Vajon hasznosíthatóak-e a szerves hulladékok talajjavító anyagként és energiaforrásként egyszerre? Egyre több kutatás foglalkozik a biogáz kinyerés és a komposztálás kombinálásának ún. duális rendszerekben történô megvalósításával. A BioCycle magazin októberi számában William F. Brinton által jegyzett cikk elsôsorban mikrobiológiai szemszögbôl közelíti meg a kérdést, és azt vizsgálja, hogyan illeszthetô össze az anaerob és az aerob hasznosítás. Komposztálás és biogáz elôállítás kombinált rendszerekben 8

9 B I O G Á Z Nyersanyag Kiindulási nedvességtartalom Kinyerhetô biogáz (m 3 / t nedves anyag ) Metángáz minôsége (%) Kinyerhetô metángáz (m 3 / t nedves anyag ) kwh érték Szelektíven gyûjtött biohulladék , Vegyes TSZH , Burgonya hulladék , Komposzt csurgaléklé , táblázat: Különbözô nyersanyagokból kinyerhetô biogáz mennyisége Az új irányvonal szerint ugyanis a tipikusan komposztálásra szánt nyersanyagokat úgymint zöldhulladék, fûkaszálék, konyhai hulladék, trágya elôször anaerob kezelésnek kell alávetni biogáz kinyerés céljából, majd ezt követôen jöhet a komposztálás. Érdekes módon az energiakinyerés szempontjából éppen azok a vegyületek az illékony zsírsavak (VFA, volatile fatty acid) a leghasznosabbak, amelyek a komposztálásnál a legtöbb problémát jelentik a káros szagemisszió révén. Egy kétlépcsôs anaerob-aerob rendszer legnagyobb elônye az, hogy megcsapolja a VFA-k energiatartalmát, emellett olyan nyersanyagot biztosít a komposztáláshoz, amely kisebb szaghatással jár. Elméletileg legalábbis. Az amerikai Woods End Laboratories Inc. vizsgálatai azt próbálták kideríteni, hogy milyen szerepet játszanak a fent említett zsírsavak a komposztálásban és a biogáz elôállításban. Amennyiben a nyersanyagok az elôtárolás közben elkezdenek rothadni, a keletkezô ecetsav olyan körülményeket teremt, amely akadályozza a komposztáláshoz szükséges aerob mikróbapopuláció kialakulását. A biohulladék kezelés biokémiai alapjai A komposztálás során végbemenô aerob szervesanyag-lebomlás képlete mindenki számára ismert: C 6 H 12 O O 2 CO 2 + H 2 O + energia ahol a C 6 H 12 O 6 szénhidrátból oxigén és mikroszervezetek ( ) segítségével széndioxid, víz és hôenergia ( ) keletkezik. Valójában azonban a komposztálás folyamatában is kialakulhatnak átmenetileg anaerob idôszakok, vagy gócok, gondoljunk csak a forgatásmentes idôszakokra, vagy akár a komposztálást megelôzôen a túl ritkán ürített a gyûjtôedényekre. Ezek a részleges anaerob fázisok általában nem befolyásolják a komposztálást, hiszen az ilyenkor kialakuló fakultatív anaerob mikroflóra oxigénbevitel hatására újra aerobbá válik, és részt vesz a komposztálásban is. Vannak azonban olyan esetek is, amikor a szemianaerob fermentáció során pl. rothadó élelmiszerhulladékok esetében, ugyanabból a szénhidrátból, csökkenô oxigén jelenlétében, fermentációs melléktermékek keletkeznek, például ecetsav: C 6 H 12 O 6 + ± O 2 CO 2 + CH 3 COOH (VFA) + H 2 O Az ecetsav csak egy a lehetséges keletkezô illékony zsírsavak közül. Ebbe a csoportba tartozik még a tejsav, a propionsav, butrinsav, és a valeriánsav is. Az illékony zsírsavak a szénhidrátok elsôdleges bomlástermékei az erjedés során. Szerepük azért is kulcsfontosságú, mert ezek a vegyületek a biológiai rendszerek energia mértékegységének számító ATPben adenozin-trifoszfát igen gazdagok. És ez az a pont, ahol elválik a kétféle hasznosítási mód a bomlás során: vagy az aerob komposztálás, vagy pedig az anaerob erjedés irányába, ahol ezekbôl az energiaraktározó vegyületekbôl metángáz keletkezik Az utolsó lépés már tisztán anaerob folyamat, amely kizárólag oxigénmentes körülmények között megy végbe: C 6 H 12 O 6 + CO 2 + CH 4 vagy CH 3 COOH + metanogén baktériumok CO 2 + CH 4 ahol ugyanabból a szénhidrátból, vagy szemianaerob fermentáció során keletkezô szerves savból metángáz és széndioxid keletkezik. Komposztálás során azonban nagyon ritkán adódnak ilyen környezeti feltételek. A kérdés mégis az, hogy hogyan lehetne a komposztálás és a biogáztermelés elônyeit egyszerre, egyetlen láncfolyamatban kihasználni? A projekt során laboratóriumi vizsgálatokat végeztek a különbözô nyersanyagokból potenciálisan kinyerhetô metán és szén-dioxid tartalomra vonatkozóan. (Lásd 1. táblázat.) A könnyen rothadó nyersanyagok, például az ételmaradékok, különösen jó metántermelônek számítanak. Ezek ugyanis összetett fehérjékben és szénhidrátokban gazdagok, ezáltal igen kedvezô táptalajt biztosítanak a különbözô lebontó szervezetek enzimjeinek és baktériumainak. A rövid láncú zsírsavakra történô bomlás gyakran már a gyûjtôedényzetben, illetve az elôtárolás során elkezdôdik. A metántermelés elôtt szükség is van erre a savas szakaszra (hidrolízis), Folyamat Kedvezô körülmények Akadályozó tényezôk Komposztálás ph 6,6-8,5 oxigén, porozitás optimális nedvességtartalom, tápanyagok, hô Biogáztermelés ph 7,2 7,8 homogén anyag, illékony zsírsavak magas CO 2 szint mérsékelt hômennyiség savas környezet, illékony zsírsavak, oxigén hiánya, túl sok ammónia savas környezet, magas sótartalom, H 2 S, oxigén jelenléte, egyes fémek, túl sok ammónia és propionsav 2. táblázat: A komposztálást és a biogáztermelést elôsegítô, illetve akadályozó tényezôk 9

10 B I O G Á Z hiszen ekkor kezdôdik el a zsírsavtermelôdés. A viszonylag alacsony ph-érték azonban sem a komposztálás, sem pedig a metánképzôdés számára nem elônyös. Míg a komposztálásnál a levegôztetés és átkeverés hatására könnyen helyreállítható az egyensúly, addig a biogázelôállításnál sokkal finomabb mérésekre van szükség. A komposztálást és a biogáz termelést elôsegítô, illetve akadályozó tényezôket a 2. táblázat foglalja össze. Az illékony zsírsavak szerepe a komposztálásban A tisztán aerob és a tisztán anaerob hulladékkezelés kombinálható, mégpedig úgy hogy az egyik típusú kezelés hátránya a másik elônyévé válik. A vizsgálatok alapján a kombinált rendszerekben végtermékként keletkezô komposzt tápanyagtartalma legalább olyan magas, ha nem magasabb, mint a csak aerob kezelésbôl származó komposztoké. A Woods End Laboratories korábbi vizsgálataiban kimutatta azt is, hogy a komposztban található, szagemissziót és növekedésgátlást okozó zsírsavak már 2,000 ppm koncentrációban is 50%-os csökkenést okozhatnak a csírázó magvak növekedésében. Ennek ellenére, ezek a zsírsavak mégsem számítanak feltétlenül nemkívánatos elemeknek a komposztálásban, hiszen energiatartalékokat képeznek a rendszerben. Ha ezen zsírsavak mennyisége a komposzt folyamatos levegôztetése mellett egy bizonyos szint alatt tartható, akkor még az okozott szagemisszió mértéke is elhanyagolható lesz. Azokban a zárt komposztáló rendszerekben, ahol szabályozott a levegôztetés, alacsony szinten ugyan, de feltehetôen folyamatosan jelen vannak a tejsav- és ecetsavképzô baktériumok. Mivel bizonyos mértékig lassítják, és ezáltal el is nyújtják a komposztálás folyamatát, tevékenységük pufferoló hatású is lehet az ammónia formájában távozó magas nitrogénveszteséggel járó gyors komposztálási folyamatoknál. A kísérletek azt is bebizonyították, hogy a kétfázisú, (vagyis anaerob majd aerob) folyamatokból elôállított komposztok, amelyek átestek a savképzôdés szakaszán, minôségükben semmivel sem maradtak el az egyfázisú azaz a gyors lefolyású, tisztán aerob -, kezelés során elôállított komposz- 10

11 B I O G Á Z toktól, sôt, nitrogéntartalmuk még kedvezôbb is volt. Ezen túlmenôen, a savképzô szakasz közbeiktatásával a komposztálás folyamata akár fel is gyorsulhat különösen a magas cellulóztartalmú hulladékoknál, hiszen a nyersanyagok átesnek egy elôbomláson ebben a szakaszban. Átmenet az anaerob szakaszból az aerob szakaszba A komposztálással foglalkozók gyakran teszik fel a jogos kérdést, hogy az anaerob fermentálás szilárd erjesztési maradéka vajon versenyezhet-e a komposztokkal, elég magas-e a széntartalma ahhoz, hogy felmelegedjen és stabilizálódjon? Egy másik fontos kérdés még az is, hogy a nyers erjesztési maradékok kellôen higiénizáltak-e pl. fecal coli, vagy egyéb patogének tekintetében? Mióta a metánkinyerés elsôsorban nem termofil körülmények között (35 C) megy végbe, ezt a kérdést óvatosan kell megközelíteni. A biogáztermelôk többsége szerint ugyanis a mikrobiális folyamatok kellô higiénizációt biztosítanak, míg a komposztálók azt hangoztatják, hogy éppen higiénizáció miatt igenis szükség van egy aerob utókezelésre. Európában egyébként ez utóbbi vélemény dominál. Mivel az anaerob folyamatokban is részt vesznek fakultatív mikroszervezetek, a mikroflóra átállása az aerob utókezelésre a gyakorlatban általában nem jelent túl nagy problémát. Energetikai szempontból nézve a komposztálás önmagában egy rendkívül pazarló folyamat: a keletkezô és távozó hô ugyanis jóval több annál, mint amennyi a nyersanyag higiénizációjához, vagy a fölös nedvesség elpárologtatásához szükséges lenne. A rendszerbôl CO 2 -ként távozó szénmennyiség szintén pazarlásnak tekinthetô, mivel általában túl kevés marad belôle a komposztban a humuszgazdálkodáshoz. Ezen kívül további hátránya a komposztálásnak, hogy a korábban említett zsírok és olajok illékony vegyületekké alakulnak, káros szagemissziót okozva. A duális rendszerek lényege éppen abban rejlik, hogy az itt felsorolt hátrányok az anaerob rendszereknél elônyösen hasznosíthatók. Összefoglalva, a Woods End Laboratories mikrobiológiai vizsgálatai azt bizonyítják, hogy a tisztán aerob és a tisztán anaerob hulladékkezelés igenis kombinálható, mégpedig úgy hogy az egyik típusú kezelés hátránya a másik elônyévé válik. A vizsgálatok alapján a kombinált rendszerekben végtermékként keletkezô komposzt tápanyagtartalma legalább olyan magas, ha nem magasabb, mint a csak aerob kezelésbôl származó komposztoké. Jelen vizsgálatok nem terjedtek ki a mûszaki, technológiai megvalósítás lehetôségeire, és a gazdaságosság kérdéseire. A tendenciákat figyelve azonban már most megállapítható, hogy a jövôben komoly kutatások várhatóak ezeken a területeken is. forrás: BioCycle, szeptember, p. Összeállította: Bagi Beáta 11

12 H I R D E T É S E K DÉSZOLG Dunamenti Építô és Szolgáltató Kft 2457 ADONY Dózsa György út. 64. Telefon/fax: 25/ deszolg@invitel.hu Fô tevékenységeink: Települési szilárdhulladék kezelése, gyûjtése, elszállítása közszolgáltatás formájában, lakossági szelektív hulladékgyûjtés, konténeres hulladékszállítás, hulladékgyûjtô edényzetek értékesítése, építôipari tevékenység. Szolgáltatási területeink: Adony, Beloiannisz, Besnyô, Hantos, Nagylók, Perkáta, Pusztaszabolcs, Sárosd, Szabadegyháza Közszolgáltató és Építôipari Vállalkozói Kft Sárbogárd, Árpád út 108. Telefon: 25/ Fax: 25/ kozevkft@vnet.hu A KÖZÉV KFT tevékenységi körei: Települési szilárdhulladék gyûjtése, szállítása Városüzemeltetés Temetôkezelés Piac-, vásárüzemeltetés Építôipari tevékenység A KÖZÉV KFT szolgáltatási területei: Alap Alsószentiván Bikács Cece Dég Igar Igar-Vám Igarvám- Szôlôhegy Káloz Kislók Kisszékely Lajoskmárom Mezôkomárom Mezôszilas Nagykarácsony Nagyszékely Nagyhörcsökpuszta Németkér Pálfa Pusztaegres Rétszilas Sárbogárd- Alsótöbörzsök Sárbogárd Sáregres Sárhatvan Sárkeresztúr Sárszentágota Sárszentmiklós Simontornya Szabadhídvég Vajta Velencei-tavi Hulladékgazdálkodási Kft. Szolgáltatásaink: Velencei-tó és vonzáskörzetében végzi szolgáltatásait kommunális-hulladék szállítás, szelektívhulladék-gyûjtés, lakosságtól gyûjtôszigetekrôl, egyéb hulladékszállítás külön megrendelés alapján konténerekben, biohulladék, zöldhulladék szállítása, hulladékgyûjtô és komposztálóedények önköltségi áron történô értékesítése, csónakkikötôk üzemeltetése, egyes városokban közvilágítással kapcsolatos fenntartási, üzemeltetési feladatok ellátása, parkfenntartási és takarítási munkák, intézmények üzemeltetése, szakipari felügyelete. Elérhetôségeink: AGÁRDI IRODÁNKBAN 2484 Agárd, Gárdonyi G. u Telefon: 22/ Fax: 22/ cím: velkom@mail.datanet.hu VELENCEI IRODÁNKBAN 2481 Velence, Tópart u. 26. Telefon: 22/ Fax: 22/ cím: velkom@mail.datanet.hu Magas szintû szakmai felkészültséggel, eszköz- és gépparkkal állunk a lakosság szolgálatában. ÓVJUK ÉS VÉDJÜK KÖRNYEZE- TÜNKET A JÖVÔNK ÉRDEKÉBEN! 12

13 T U D O M Á N Y O S M E L L É K L E T Dr. Marosvölgyi Béla Prof. D.Sc. egyetemi tanár, tanszékvezetô Nyugat-Magyarországi Egyetem EMK Energetikai Tanszék (Sopron) Dr. Szíj Bálint ügyvezetô igazgató, kkk Sopron, ECO-Hungaria A hulladékbázisú biogáztermelés mint az ökoenergetika fontos lehetôsége Bevezetés A biogáztermelés nem új, és Magyarországon is viszonylag régen ismert technológia, hiszen már a 80-as években létesültek biogáz-telepek a mezôgazdasági nagyüzemekben, melyekben fôleg az állattartás melléktermékeit hasznosították. Ebben az idôszakban a keletkezett biomasszát energiatermelésre (állattartás épületeinek fûtése, stb.) használták. Az akkori alacsony fosszilis energiahordozó-árak mellett a technológia drága volt, ezért a felépített biogáztelepek sorra megszûntek. Ezt a folyamatot gyorsította a mezôgazdaság nagyüzemeinek megszûnése is. Az elmúlt években az Európai Unióban a biogáztermelés és hasznosítás szerepe felértékelôdött. Ennek magyarázata az, hogy a környezetvédelem központi témája lett a klímaváltozás, a CO 2 körforgalom, az üvegházhatást kiváltó gázok emissziójának csökkentése. az energiagazdálkodásban egyre nagyobb szerephez jutnak a megújuló energiahordozók, melyekkel fosszilis energiahordozókat lehet kiváltani. a hulladékgazdálkodásban meghatározó szempont lett a hulladékok hasznosítása, vagy hasznosítással együttjáró ártalmatlanítása. Megállapítható tehát, hogy napjainkban a legfontosabb környezetvédelmi területek (a hulladékhasznosítás, a klímavédelem és a megújuló energiahordozók kiterjedtebb felhasználásának igénye) külön-külön és együtt is a biogáz termelés intenzív terjedését indokolja. A biogáz termelés és a biogáz hasznosítás, mint komplex technológia alkalmazása hasonlóan minden más technológiához nem csak elônyökkel, hanem hátrányokkal is jár. A legnagyobb hátrány az, hogy a fermentáció hasznosítható fôterméke (CH 4 ) mellett jelentôs mennyiségû folyékony hulladék is megjelenik, melynek környezetbarát elhelyezése nélkül maga a biogáz-technológia válhat környezetkárosítóvá vagy gazdaságtalanná. A technológia úgy tehetô teljessé, ha a fermentáció melléktermékét olyan földterületeken hasznosítjuk tápanyag-utánpótlásra, amelyek a hagyományos, élelmiszertermelô mezôgazdaságban feleslegessé váltak, és amely területeken olyan energianövények intenzív termesztése válik lehetôvé, melyek egyéb ENERGIANÁD energiatermelô technológiákban hasznosíthatók. A megújuló energiahordozókra vonatkozó EU irányelvek és a hazai elvárások A biogáz mindenek elôtt az energiatermelésben hasznosítható, ezért célszerû megvizsgálni a legfontosabb ökoenergetikával kapcsolatos EU irányelveket, valamint az ezekbôl eredô hazai kötelezettségeket. 2001/77/EK irányelv: az Európai Unióban a megújuló energiahordozóval ÚJRATELEPÍTÉSES ENERGETIKAI FAÜLTETVÉNY elôállított villamos energia jelenlegi 14%-os részarányát 2010-re 22,1%-ra kell növelni (erôsen differenciált arányok szerint) Fehér Könyv: a megújuló energiahordozóknál az EU jelenlegi, 5,3%-os részarányát 2010-re 12%-ra kell növelni 2005 végéig 2 %-ra, 2010-ig 5,75 %-ra kell növelni a közlekedési bio hajtóanyagok arányát. Magyarország felé elvárás (2010): a jelenlegi 3,6%-os megújuló energiahordozó-részarányt jelentôsen növelni kell (hosszú távú energiatakarékossági program) a megújulókkal termelt villamos energia 2001 évi ~0,7%-os részarányát 3,6%-ra kell növelni A vállalás részben már teljesült, hiszen a megújulók aránya 2006-ban áramtermelésben meghaladja az 5%-ot, a hôtermelésben a 4%-ot. A hazai energiagazdálkodásban tehát jelentôs szerepe lehet a biogáznak, hiszen vele zöldáram termelhetô, azaz segítheti az áramtermelésben meglevô kötelezettségeink teljesítését, de felhasználható a motor(jármû)hajtásban és a hôtermelésben is. A biogáztermelés alapanyagai A biogáz szerves anyagok anaerob körülmények között végbemenô bomlása (fermentáció) közben keletkezik. Minden fontosabb szervesanyagból (szénhidrát, fehérje, zsír) termelhetô a CH 4 tartalmú biogáz, ha megfelelô mikroba-állományt használunk. Biogázt gazdaságosan mindenek elôtt szerves melléktermékekbôl és hulladékokból célszerû elôállítani. Ilyen célra a kémiai összetétel-, a gazdaságosság- és a hulladékhasznosítási szempontok alapján a tercier biomasszák felelnek meg legjobban. Tercier biomasszák között legfontosabbak: a kevert hulladékok (primer+szekunder biomasszák feldolgozási hulladékai) az egyéb anyagokkal kevert primer és szekunder hulladékok az átalakult vagy átalakított primer és szekunder hulladékok a technológiai eredetû tercier biomasszák, hulladékok (trágyák, maradékok) a kommunális szerves hulladékok a veszélyes szerves hulladékok (ételmaradékok, vágóhídi hulladékok, fekália, stb.) a környezetvédelmi technológiák szerves melléktermékei (szennyvíziszap) A felsorolt biomasszák igen jelentôs mennyiségben állnak rendelkezésre. Egy részük mennyisége állandónak tekinthetô, más részük (a szelektív hulladékgyûjtés közben megjelenô szerves bomló hulladék, és a jelentôsen fejlôdô szennyvíztisztításból származó szennyvíziszap) mennyisége a jövôben jelentôsen nô. 13

14 T U D O M Á N Y O S M E L L É K L E T A legáltalánosabb felhasználási mód az, amikor a telepen keletkezô biogázt gázmotor hatóanyagaként hasznosítják. Ebben az esetben a speciális gázmotor tisztítás, vagy egyéb elôkezelés nélkül hasznosítani tudja a gázt. Gázmotorral generátort lehet mûködtetni, azaz áramtermelés folyhat. A gázmotoros-generátoros rendszerben közel %-os arányban nyerhetjük a villamos energiát, és keletkezik a hulladékhô. Nagymértékben javul az áramtermelés gazdaságossága akkor, ha a keletkezô hulladékhôt is hasznosítani lehet. A jelenleg használatos berendezésekkel már összesen 1-2 MW (hô+villamos) teljesítmény mellet is gazdaságos a biogáztermelés és a biogázbázisú áramtermelés. A keletkezô szennyvíz és iszap hasznosítása SARJÜZEMÛ ENERGETIKAI FAÜLTETVÉNY A harmadlagos biomasszák összes energiapotenciálja megközelíti az 500 PJ/ év értéket (483,4 PJ/év), ami a hazai összes energiaigénynek közel fele. Ezzel szemben a harmadlagos biomasszákból elôállított energia összmennyisége csak tizedszázalékban mérhetô. A biogáztechnológiából jelentôs mennyiségû folyékony hulladék lép ki. Ez a folyékony hulladék azonban jelentôsen különbözik a szennyvízkezelésbôl ismert anyagoktól, mert a fermentáció közben fellépô hôhatás eredményeként sterilizált, ugyanakkor tápanyagtartalma magas (a bevitt anyagokból csak a C egy része hasznosul a CH 4 termelésben) a többi anyag (ásványi anyagok, mikroelemek, nyomelemek) visszamaradnak, sôt a N-tartalom még nô is. A melléktermék elhelyezése a hagyományos szántóföldi kiöntözéssel megoldható, de sokkal gazdaságosabbnak ítéljük azt a megoldást, amikor a folyékony hulladékot a telephez közel létesített energiaültetvényre juttatják ki. Biogáz berendezés elvi kapcsolási vázlata A biogáztermelés komplex rendszere A biogáztechnológiát megvalósító biogáztelep optimális mûködésének feltétele az, hogy a bevitt anyagok hasznosítása megfelelôen megtörténjen, a folyamatból kilépô energia (hô), és a keletkezô energiahordozó (biogáz) a lehetô legnagyobb mértékben és nagy állandósággal hasznosuljanak, a keletkezô melléktermékek (szennyvíz, iszap) hasznosítása is megtörténjen. A bevitt anyagok szervesanyagok, melyek lehetnek melléktermékek (mezôgazdasági száranyagok, termesztési vagy feldolgozási melléktermékek) hulladékok (melyek egy része veszélytelen, másik részük veszélyes hulladék). A biogáztermelésnél jelentôsen nô a gazdaságosság abban az esetben, ha a felhasznált alapanyag ára alacsony, még inkább akkor, ha az alapanyag ártalmatlanításra átvett veszélyes hulladék (vágóhídi hulladékok, szennyvíziszap, stb.), melynek átvételéért a hulladék tulajdonosa fizet, vagyis az alapanyag költség helyett költségcsökkentô tényezôvé válik. céltermelésbôl származó szervesanyagok (olyan lignocellulózok, melyeket azzal a céllal termesztenek, hogy a biogázüzemben a megfelelô C:N arány biztosításához lignocellulóz-bázis álljon rendelkezésre. Ez az alapanyag a legdrágább). A biogáztechnológia kimeneti oldalán a biogáz és a fermentáció szennyvize jelenik meg. A biogáz több célra is felhasználható. Fûtôértéke viszonylag magas, (20 24 MJ/m 3 ) ezért motor üzemanyagként vagy égetéssel hôtermelésre is felhasználható. Külföldön intenzíven kutatják a biogáz új felhasználási lehetôségeit. Az egyik irány a biogázzal történô födgáz-kiváltás. Ennek egyik lehetôsége az, hogy az erre a célra kiépített gázvezetékekbe juttatva a földgázoshoz hasonló rendszereket mûködtetnek. A másik lehetôség az, hogy az 50-60% metánt (CH 4 ) tartalmazó biogázt vizes mosással megtisztítják a 40-50%-nyi CO 2 -tól, és az így nyert metánt a földgázhoz keverve a szokásos módon hasznosítják. Eredményes kísérletek folynak a biogáz (vagy a tisztított biogáz) sûrítésére (palackozás), mert ilyen módon jármûvek (legtöbbször városi autóbuszok) hajtóanyagaként hasznosítható. Az energiaültetvények két változata ismert. A fûfélékkel létesített ültetvény (eneregiafû, szudáni fû, energianád, stb.) alkalmas arra, hogy a kiöntözött szennyvíz hatására igen nagy mennyiségû (30-40 t/ha) biomasszát teremjen. Az elôállított biomassza betakarítást követôen a biogáz-termelés fontos adalékanyaga lesz. Az ilyen anyag termesztett biomassza, de költségei a hagyományosan termesztett biomasszákhoz viszonyítva kisebbek, hiszen a termôterület a melléktermék elhelyezését teszi lehetôvé, azaz csökkenti az üzemeltetési költségeket, másrészt a biomassza-hozam lényegesen nagyobb, mint a nem ilyen technológiával üzemeltetett energiaültetvénynél, mert a növény többlet vizet és többlet tápanyagot kap. Lehetséges olyan energiaültetvény is, amely nem a biogáztelep alapanyag-ellátását szolgálja, hanem egy másik ökoenergetikai programban hasznosul. Az energetikai faültetvény tekintendô ilyen ültetvénynek. Az energetikai faültetvények intenzív növekedésû, jól sarjaztatható fafajokkal létesíthetôk. A sarjüzemû ültetvényeket 2-3 évenként, az újratelepítéses ültetvényeket 8-10 évenként takarítják be. A sarjüzemû ültetvényeken 3-4 betakarításra kerül sor 1 telepítést követôen, az újratelepítéses ültetvényekben 1 telepítésre 1 betakarítás jut. Az ültetvények dendromassza-produkciója igen jelentôs. Megfelelô fafajok esetében a biogáz üzembôl kikerülô szennyvízzel önzözött ültetvények hozama elérheti a t/ha év értéket, azaz, a GJ/ha év energiahozamot. Az energetikai faültetvényekben elôállított faanyag (dendromassza) jól hasznosít- 14

15 T U D O M Á N Y O S M E L L É K L E T A biogáztermelés hazai elterjedésének ma már számos oka és lehetôsége van. A technológia terjedését energetikai, hulladékgazdálkodási és környezetvédelmi szempontok szerint is indokoltnak tartjuk. Magyarországon, ahol a hagyományos mezôgazdasági tevékenység alól jelentôs területek kerülnek kivonásra, további szempont, hogy a kivont földterületek energetikai ültetvényekkel hasznosíthatók. Az energetikai ültetvények létesítése megteremti a feltételét a biomassza-bázisú hô- és villamosenergia-termelés jelentôs növelésének is. Különösen fontos szerephez juthat a biogáztermelés a hazai hajtóanyag-alkohol elôállításával kapcsolatban. Az alkoholt eredményezô erjesztésnek igen jelentôs a melléktermék-emissziója, (cefre), ami ugyan jó állati takarmány lehetne, de olyan mennyiségben keletkezik, amennyit elfogyasztó állatállománnyal messze nem rendelkezünk. Ezért lehetséges és kívánatos megoldásnak tartjuk azt, hogy a cefre (egyéb lignocellulózokkal is keverve) az alkoholüzem közelében létesülô biogázüzembe kerüljön, ahol fermentálják. A képzôdô biogáz áramtermelésre használható. Az áramot az aktuális árakat figyelembe véve vagy az alkoholüzem hasznosítja, vagy országos hálózatra kerül. Vegyes megoldás is elképzelhetô, amikor az idôszaki tarifák változásának megfelelôen változik a hasznosítás (értékesítés vagy saját felhasználás) módja is. A biogázüzemben jelentôs mennyiségû hulladékhô is keletkezik (az áramtermelésnél az input energia 60%-a). Ezt a hulladékhôt az energiaigényes alkoholüzem hasznosítani tudja, azaz kogenerációs energiatermelés folytatható. A biogáztermelés folyékony mellékterméke részben visszaforgatható, részben a közeli mezôgazdasági területeken (esetleg energetikai ültetvényekben) öntözésre és tápanyag-utánpótlásra használható fel. A FOLYÉKONY HULLADÉK TÁROLÓJA A BIOGÁZÜZEMBEN ható faaprítékos fûtômûvekben, vagy fabázisú erômûvekben. Az ilyen technológia esetében az ökoenergetikai célú hulladékhasznosítás (biogáztermelés) hulladékai egy újabb ökoenergetikai technológiát is szolgálnak. Az energetikai faültetvények egyben a racionális földhasznosítás egyik lehetôségét is jelentik. Összefoglalás A MAGYAR BIOMASSZA TÁRSASÁG (MBMT) a Nyugat-Magyarországi Egyetem Energetikai Tanszéke (Sopron), és az Országos Erdészeti Egyesület Megújuló Energia Szakosztály közremûködésével a NETBIOCOF projekthez kapcsolódóan február 28. március 2. napokon megrendezi II. Öko-energetikai és X. Biomassza Konferenciáját A rendezvénysorozatot immár második alkalommal az Öko-energetikai Konferencia nyitja, melynek célja a hazai öko-energetikai fejlesztéseket befolyásoló tényezôk, a lehetôségek és a már megvalósult példák ismertetése illetve megvitatása. A második napon a Biomassza Konferencia a biomassza termesztés és hasznosítás technológiai megoldásainak, kutatási eredményeinek és gazdasági vonatkozásainak részletesebb bemutatására kerül sor, külön hangsúlyt helyezve az utóbbi idôben mind hazai mind nemzetközi vonatkozásban súlyponti témává váló együttégetés témakörére. A Biomassza Konferencia a hagyományokhoz híven cégbemutatókkal, fiatal doktoranduszoknak a gyakorlat számára is hasznosítható kutatási eredményeinek ismertetésével, és szakmai vitával zárul. A harmadik napon a hagyományokhoz híven a Wels-i Megújuló Energiaforrás Szakkiállítás és Vásár megtekintésére szerveznek tanulmányutat. Részletes információk a Tanszék honlapján: 15

16 T U D O M Á N Y O S M E L L É K L E T Tomócsik Attila Makádi Marianna Bogdányi Zsolt dr. Márton Árpád Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum Nyíregyházi Kutató Központ Kommunális szennyvíziszap komposzt mezôgazdasági felhasználásának vizsgálata Bevezetés Az urbanizáció, a közmûvesítés és az iparosítás következtében, továbbá a környezetvédelmi szempontoknak az egyre fokozódó fontossága révén a szennyvíztisztítás igen erôteljes fejlôdésen ment keresztül az utóbbi néhány évtizedben. A szennyvíztisztítás hatalmas arányú fejlôdésével azonban nem tartott lépést a szennyvíztisztítás melléktermékeként keletkezô szennyvíziszap kezelése (DIENES, 2002). A szennyvizek tisztítása során keletkezett szennyvíziszapok ártalommentes elhelyezése világszerte, így hazánkban is megoldásra váró környezetvédelmi feladat (GARDNER, 1998). A szennyvíziszapok deponálása, elégetése, területfeltöltésre történô hasznosítása, más anyagba történô beépítése, tengerbe történô ömlesztése (Európai Unióban tilos!) nem jelenthet végleges megoldást, ill. veszélyezteti a bioszférát. Jelenlegi ismereteink alapján a szennyvíziszapok mezôgazdasági hasznosítása tûnik a legkörnyezetkímélôbb megoldásnak, ha az iszap összetétele megfelel erre a célra. A komposztálás a szennyvíziszap-kezelés ígéretes, környezetkímélô módja, amely során könnyen kezelhetô humuszszerû anyag keletkezik, melynek szerves anyaga biológiailag stabil. A szennyvíziszap komposzt megjelenése kedvezôbb, kevésbé kellemetlen szagú és kevesebb patogén mikroorganizmust tartalmaz, mint a kiindulási szennyvíziszap (SIMON, 1996). A szennyvíziszapok és szennyvíziszap komposztok a növények által közvetlenül felhasználható tápanyagokban (elsôsorban nitrogénben és foszforban, valamint kalciumban, magnéziumban és nyomelemekben), humuszképzô, talajjavító, talajtermékenység-növelô anyagokban gazdagok. Szennyvíziszap kijuttatás hatására nô a termôtalajok szervesanyagtartalma, humusztartalma emelkedik, javul a talaj termékenysége, tápanyag-szolgáltató képessége és biológiai aktivitása (VERMES, 1998). Az emberiség az elfogyasztott tápanyag energiáját kb. 85%-ban hasznosítja, a maradék pedig a szervesanyagokkal a szennyvízbe kerül és a mikroorganizmusok tevékenysége során szabadul fel. Ez az energia a szennyvíz anaerob (levegôtôl elzárt) rothasztásával is felszabadítható lenne, de a nagy hígítás miatt ez nem valósítható meg. A gyakorlatban a kisebb energiatartalmú, kevesebb vizet tartalmazó szennyvíziszap feldolgozását végzik. Hazánkban az utóbbi évtizedben az állatállomány drasztikusan lecsökkent, a szervestrágyázással történô tápanyag utánpótlás jelentôsen visszaesett, valamint a magas termésátlagok révén talajaink szervesanyag-tartalma fokozatosan csökken. A megfelelôen kezelt (stabilizált és komposztált, de káros anyagot nem, ill. határérték alatt tartalmazó) iszapok a mezôgazdaságba visszafordíthatók, ahol biztosítják a termôföldbôl kivont nitrogén és foszfor pótlását (kiváltva ezzel jelentôs mennyiségû mûtrágyát), valamint humusszá átalakuló szerves anyagaik értékes növényi tápanyagot szolgáltatnak. A komposztálás problémája tehát napjainkban elôtérbe került. Ez részben a mezôgazdasági termelés környezetkímélô, természetes anyagok alkalmazásához való közelítésének köszönhetô, amely a talajjavításra felhasznált anyagok terén is megnyilvánul. A kérdés másrész környezetvédelmi jellegû, ugyanis ily módon a hulladékok mennyisége jelentôsen csökkenthetô. Az Európai Unió országaiban jelenleg törvények tiltják az 5%-nál nagyobb szervesanyag-tartalmú hulladékok hulladéklerakóba történô deponálását, szabályozzák azok kezelését és komposztálását (DIENES, 2002). Egy már lezárult, az OM által támogatott pályázat eredményein keresztül (KMFP- 0017/2002) szeretnénk bemutatni a Nyíregyházán képzôdô kommunális szennyvíziszap végleges elhelyezésének egyik lehetséges módszerét. A projekt célja a szennyvíziszap mezôgazdasági elhelyezhetôségének vizsgálata egy olyan modell megvalósításával, melynek módszereit, eredményeit az ország más területein is fel lehet használni. A víztelenített szennyvíziszapot különbözô adalékanyagok hozzáadásával komposztáltuk és ezután került kiszórásra a területre. A kísérlet beindításának oka a szervesanyagok pótlására szolgáló istállótrágya egyre kevesebb volta, és a keletkezô szennyvíziszap mennyiségének növekedése volt. A keverékekben felhasznált adalékanyagokkal a homoktalaj tulajdonságait szeretnénk javítani. Anyag és módszer Komposztálás során adalékanyagként felhasználtunk különbözô talajjavító anyagokat (agyag, márga, bentonit, riolit) a készült anyag beltartalmi értékének és a homoktalaj tulajdonságainak javítása céljából. A területre kijuttatandó szennyvíziszapból 2x8-féle keveréket készítettünk (1. táblázat). A készített komposztokhoz két különbözô eredetû szennyvíziszapot használtunk fel: III. iszap: a jelenlegi, biogázos technológiával elôállított szennyvíziszap. IV. iszap: régi technológiával készült, 2 éves, szalmával komposztált iszap. A két iszaptípus 8-8 keverékét 3 dózisban juttattuk ki a területre: 9, 18, és 27 t/ha. Keverék száma Iszap sz.a. (%) Szalma (%) Riolit (%) Bentonit (%) Tôzeg (%) Lápföld (%) Agyag (%) Márga (%) táblázat: Keverékek összetétele A keverékekben a szalma mint a komposztáláshoz szükséges szervesanyag szerepelt. A riolit és a bentonit folyamatosan, nagy tételben beszerezhetô ásványok. A riolitnak igen fontos tulajdonsága a magas mikroelem-tartalma, a bentonitnak pedig az agyagtartalma. A tôzeg és a lápföld nagy szervesanyag-tartalmuk miatt, míg az agyag és a márga a homoktalajok agyagfrakciójának növelése céljából kerültek a keverékbe. Ez utóbbiak alkalmazása mellett szólt, hogy a komposzttelep közelében bányászott anyagok, így szállítási költségük kisebb, mint a riolité és bentonité. A keverékek összetevôinek adatai alapján számolt mikroelem-tartalom és a törvényben meghatározott határértékek (a 8/2001. (I. 26.) FVM rendelet, melyet hatályon kívül helyezett a 36/2006 (V.18.) FVM rendelet) a 2. táblázatban találhatók. 16

17 T U D O M Á N Y O S M E L L É K L E T As Cd Cr Cu Ni Pb Zn Hg Szárazanyag Össz. N Össz P mg/kg g/kg g/kg g/kg Határérték sz.víz iszap Iszap 7,10 1,52 12,63 188,44 12,55 55,79 659,56 2,45 312,60 45,20 16,40 Bentonit 10,00 0,35 9,50 13,50 8,00 28,00 28,50 0,38 73,45 0,14 0,18 Riolit 2,10 0,25 1,50 5,50 1,50 19,00 34,00 0,12 75,80 0,14 0,03 Agyag Tv. 6,20 0,40 33,00 33,00 30,00 16,00 59,00 0,25 79,02 0,14 0,27 Agyag Hn. 7,80 0,36 26,60 30,60 33,30 21,00 54,60 0,14 380,90 0,31 0,23 Tôzeg 55,90 0,57 27,00 27,00 55,00 21,00 64,00 0,31 883,00 23,20 0,32 Lápföld 32,10 0,54 28,00 42,00 43,00 24,00 73,00 0,13 920,00 7,30 0,18 számított értékek: Hartárérték sz.i. komposzt >150 1 <60% >1% >1% 1.keverék 5,99 0,76 7,91 80,32 7,49 34,54 280,07 1,11 163,85 18,15 6,61 2.keverék 14,83 0,82 12,59 85,78 18,15 33,11 290,47 1,07 379,14 22,08 6,63 3.keverék 7,26 0,80 15,27 87,15 15,33 34,41 286,00 1,13 203,93 18,17 6,67 4.keverék 6,00 0,65 7,31 62,61 6,81 31,78 217,87 0,90 141,54 13,65 4,99 5.keverék 16,88 0,71 13,07 69,33 19,93 30,02 230,67 0,84 406,52 18,48 5,01 6.keverék 7,57 0,69 16,37 71,03 16,45 31,62 225,16 0,92 190,87 13,68 5,06 7.keverék 6,54 0,78 12,81 84,88 13,43 33,07 286,20 1,09 211,57 18,47 6,64 8.keverék 6,87 0,67 12,53 67,49 13,01 30,67 223,78 0,88 189,17 13,97 5,02 2. táblázat: Adalékanyagok és keverékek elemtartalma A kísérlet során használtuk a régi technológiával elôállított komposztált szalmás iszapot és az új technológiával elôállított víztelenített szennyvíziszapot. Erre a technológiára való áttéréskor és a környezô települések bekapcsolásakor a szennyvízhálózatba ugrásszerûen megnôtt a szennyvíziszap mennyisége. Ez hosszútávon gondot okoz, gondot fog okozni. A pályázat ezen problémára is megoldást próbált keresni. Ahhoz, hogy az aktuális környezeti problémákat hatékonyan tudjuk orvosolni, szemléletmódunkon változtatni kell. Azokat a szennyvizeket és kommunális szennyvíziszapokat, amelyek kis mértékben tartalmaznak szennyezôanyagokat, nyersanyagforrásként kellene kezelnünk, nem pedig ártalmatlanítandó veszélyes hulladékként. Kisparcellás kísérleteinket a Debreceni Egyetem Nyíregyházi Kutató Központjának 0414/a hrsz-ú, 3 ha-os tábláján állítottuk be. Hat kisparcellás blokkot alakítottunk ki, egy blokkon belül kezeltük a területet a két iszaptípus (III., IV.) 8-8 féle keverékével. A területet kapás, kalászos és hüvelyes blokkokra osztottuk, az I. II. és III. blokkokat tavasszal, a komposztok kijuttatása elôtt 3 t/ha dózissal mésztrágyáztuk. A kisparcellák mérete: bruttó 8,5 m x 2,2 m = 18,7 m 2 A blokkokba a következô növényeket vetettük illetve ültettük el: kukorica, burgonya, káposzta, zab, tavaszi árpa, köles, zöldborsó, csillagfürt, lóbab. A komposzt vizsgálatokat az akkor érvényben lévô 8/2001. FVM rendeletben meghatározott paraméterekre végeztük el. A talajmintákat a szántott rétegbôl vettük, a talajvizsgálatok eredményeit az 50/2001. Kormányrendelet szerint értékeltük. A toxikus elem tartalmat a Nyírségvíz Rt. akkreditált Központi Laboratóriumában mérték ICP-OES készüléken. Vizsgáltuk a kiszórásra kerülô komposztkeverékek, a talaj és a termesztett növények elemtartalmát. Cikkünkben a káposzta (Brassica oleracea L.) eredményeit mutatjuk be. A 3. táblázatban látható a kihelyezett keverékekben mért elemtartalom. Az As minden keverékben határérték fölött van. Ennek oka részben a tôzeg és a lápföld magas As tartalma. Még gyanakodhatunk a bentonitra, mert az elsô bentonit szállítmányban 500 ppm arzént mértünk. A bányatulajdonossal történô hosszas egyezkedés után a bentonitot kicseréltettük másik szállítmányra, melynek 10 mg/kg alatti As tartalmáért a tulajdonos felelôsséget vállalt. A magas As-tartalom azonban nem csak a bentonittartalmú keverékekre volt jellemzô. Mivel az alapanyagok mérési eredményei nem utalnak ilyen magas As tartalomra, ezért ennek eredetének kiderítésére további vizsgálatok szükségesek. A Hg tartalom a III/1. keverék kivételével határérték alatt maradt. As Cd Cr Cu Ni Pb Hg mg/kg Hartárérték sz.i. komposzt III/1. keverék 32,3 1, ,226 III/2. keverék 15,3 1,17 18, ,2 55 0,399 III/3. keverék 19,2 1,26 18,6 96,9 15,6 54,6 0,644 III/4. keverék 26,9 1, ,3 69 0,739 III/5. keverék 32 1,18 24, ,336 III/6. keverék 26,5 1,12 19, ,3 62 0,273 III/7. keverék 17,9 1, ,1 60,3 0,469 III/8. keverék 18,7 1,04 14, ,4 52 0,643 IV/1. keverék 23,8 1,53 22, ,7 54,7 0,88 IV/2. keverék 24,9 1, , ,2 0,27 IV/3. keverék 31,8 0,92 15,4 40,8 12,19 55,6 0,265 IV/4. keverék 50,9 0,89 11,5 33 9, ,187 IV/5. keverék 24,6 1,36 26, ,3 56,2 0,202 IV/6. keverék 17,7 1, ,5 65,4 0,571 IV/7. keverék 24,7 0,95 17,2 40,4 12,7 50 0,244 IV/8. keverék 34,3 0,83 13, ,8 69,7 0, táblázat: Keverékek elemtartalma Eredmények és értékelésük A nagymennyiségû adatból a III-as keverék eredményeit mutatjuk be. Ez tartalmazza ugyanis azt az iszapot, ami a továbbiakban, a technológiaváltás után folyamatosan képzôdik a szennyvíztisztító telepen. A különbözô keverékek eredményeit az iszaptartalom alapján (30-40%) értékeltük ki, mivel az egyes keverékek között nem, vagy csak egészen kicsi volt a különbség. A kezelés hatására a talaj elemtartalma minden esetben megnôtt a kiindulási szinthez képest, de az 50/2001. (IV.3.) Korm. rendeletben megadott határértékeket egyik esetben sem közelítette meg. A vizsgált elemek közül azokat mutatjuk be, amelyek a komposztban mért menynyiségek alapján problémát okozhatnak, illetve amely a növények számára szükséges mikroelem (Cu). A talaj Hg tartalma (1. ábra) a kezelések hatására csak igen kis mértékben változott. A 30% 18 t/ha kezelésnél a második évben tapasztalható kiugró adat valószínûleg mérési hiba következtében alakult így. A kontroll parcellához képest statisztikailag igazolható növekedés nem történt, de az is látható, hogy a nagyobb dózisok megnövelték a talajban mérhetô Hg-tartalom átlagértékeit. Ezt a hosszú távú alkalmazásnál mindenképpen figyelembe kell venni, az esetleges akkumuláció miatt. 17

18 T U D O M Á N Y O S M E L L É K L E T 4. ábra: Cu-tartalom változása a káposzta talajában 1. ábra: Hg-tartalom változása a káposzta talajában Az As (2. ábra) a Hg-hoz hasonló tendenciát mutat, de a 2. évben jelentôs csökkenés figyelhetô meg. További vizsgálatokat igényel annak eldöntése, hogy az As mennyire mozgott a talajban. A kisparcellás talajminták két éves vizsgálati adatsora alapján megállapíthatjuk, hogy a vizsgált komposztált szennyvíziszap kihelyezése a mezôgazdasági területen nem okozott nehézfém feldúsulást, az elôírt paramétereknek megfeleltek a kezelt területek. A szennyvíziszap komposztok egy területen történô rendszeres alkalmazása akkor valósítható meg biztonságosan, ha a kijuttatott nehézfém a talajban nem dúsul fel, de a termesztett növény sem akkumulálja káros menynyiségben. Az alkalmazás feltételeit a komposzt, a talaj és a növények tulajdonságainak ismeretében kell meghatározni. Növényben mért elemtartalom A káposztában mért Hg tartalom (5. ábra) az elsô évben közel azonos értéket mutatott a kezelt és kezeletlen parcellák esetében. A következô évben minden kezelésnél csökkent a Hg -tartalom mennyisége a káposztában. 2. ábra: As-tartalom változása a káposzta talajában A szennyvíziszap komposzt kijuttatása után sem emelkedett meg a Cd tartalom (3. ábra) a kontroll parcellákhoz képest. A 2004-es mérési eredmények alapján csökkenés figyelhetô meg a talajban lévô Cd mennyiségében. 5. ábra: Hg-tartalom változása Az eredmények alapján megállapíthatjuk, hogy az As (6. ábra) nagyobb arányú jelenléte volt megfigyelhetô a komposzttal trágyázott területeken növekedett növényekben, mint a komposztot nem kapott területen. A határértéket egyik dózis sem közelítette meg. A két évben nem tudtunk azonos káposzta fajtát termeszteni a kísérletben. A 2. évben termesztett Quisto F1 fajta a talaj alacsonyabb As-tartalma ellenére erôteljesebb As akkumulációt mutatott. Rendszeres felhasználás esetén ezért érdemes lenne kísérletekkel meghatározni mindazokat a fajtákat, melyek kisebb nehézfém-akkumulációt mutatnak. 3. ábra: Cd-tartalom változása a káposzta talajában Az eddig megállapítottak igazak a Cu tartalom (4. ábra) változására is. A kezelt területek elemtartalma nem, vagy csak kis mértékben emelkedett meg a kontroll parcellákhoz viszonyítva, bár a Cu esetében kedvezô lett volna, ha a talaj réztartalmát nagyobb mértékben tudjuk növelni. 18

19 T U D O M Á N Y O S M E L L É K L E T A év szárazabb, csapadékosabb volt, a csapadék mennyisége a termés nagyságára hatással volt. A 9. ábrán a különbözô dózisokkal kezelt termésmennyiségek láthatók. A kezelések hatására a kontroll talajhoz képest lényegesen nôtt a termés mennyisége ban, a szárazabb idôszakban a 30%-os iszaptartalmú kezelés eredményesebb volt. A hektáronkénti 18 tonnás kezelések 2003-ban kevesebb termést hoztak. A csapadékosabb 2004-es évben már helyreállt a dózis termés egyensúly. 6. ábra: As-tartalom változása A kezelés elsô évében kimutatható volt még a káposztában a Cd jelenléte (7. ábra). A következô évben már a kimutathatósági szint alatt volt a káposzta Cd tartalma. 9. ábra: Káposzta termésmennyiség változása 7. ábra: Cd-tartalom változása A káposztában mért réztartalom változása (8. ábra) hasonlóan alakult a talajban mért változáshoz. Láthatjuk, hogy a kezelt parcellákon termesztett káposzta réztartalma a kontrollhoz képest nem, vagy csak kis mértékben nagyobb. Mindkét évben a szennyezetlen talajokon növô növényekre jellemzô értékeket mértünk. Fenológiai megfigyelések Általános megállapítások a kísérletben termesztett többi növényrôl is: A kontroll parcellák növényei általában alacsonyabb növésûek, halványabb színûek, mint a kezeltek. A jelenlegi technológiával elôállított iszapból készített komposzton erôteljesebben növekedett a burgonya, a káposzta fejesedése egy-két nappal korábban kezdôdött. A növekedés kezdeti fázisában a keverékek egyes dózisai elkülönültek egymástól, ez a burgonyánál volt a legszembetûnôbb: a 27 t/ha-os dózis növényei június 20-án kb. másfélszer nagyobbak voltak, mint a 9 t/ha-os dózissal kezelt növények. Jellemzô volt még az élénkebb szín, az egyöntetû növényállomány. Az egyes keverékek között azonban nem volt szemmel látható különbség. A kölesnél a kezelések között nem tapasztaltunk különbséget, viszont a szennyvíziszappal, és a két referenciakeverékkel kezelt parcellák láthatóan fejlettebbek voltak a kontroll parcellánál, a kezelt parcellákon belül pedig szembetûnô volt a 27 t/ha dózissal kezelt részek fejlettsége, mind növénymagasság, mind pedig fenológiai fejlettség tekintetében. A kukorica az 5., 6., 7. keverékekkel kezelt területen magasabbra nôtt, és az aszályos nyári idôjárásban kevésbé furulyázott. A lóbab a 9 és 18 t/ha-os dózison érezte magát a legjobban. A tenyészedényes kísérletben még jobban látszik a kontroll és a kezelések közötti különbség, valamint az egyes talajtípusok is elkülöníthetôk a növények fenológiai állapota szerint. A keverékek hatása között nincs, vagy csak kicsi a különbség, de a dózisok közötti különbség itt is megfigyelhetô. A növények magasabbak, sötétebb színûek, erôsebbek. A fenológiai fázisok különbözôségének létrejöttében a talajtípusokon kívül nagy valószínûséggel az öntözés hatása is specifikusan érvényesült. 8. ábra: Cu-tartalom változása A káposzta termés mennyisége WEI,Y. LIU,Y., (2005) vizsgálatai szerint a szennyvíziszap komposzt alkalmazása kedvezôen befolyásolta a termés mennyiségét. Hasonló eredmény született a kísérletek során. A kisparcellás kísérleteknél 2003-ban a fejes káposzta (Brassica oleracea L. convar. Capitata DUCH). Langerbeeker F1 fajtát, ben Quisto F1 fajtát használtunk. 19

20 T U D O M Á N Y O S M E L L É K L E T Összefoglalás A mezôgazdaságban egyre kevesebb istállótrágya mennyisége, és az egyre nagyobb mennyiségben keletkezô kommunális szennyvíziszap elhelyezésének problémája hívta fel figyelmünket a pályázat elkészítésére. A kísérletben felhasználásra került a Nyírségvíz Rt-nél készült régi technológiájú iszap és az új technológiával készült víztelenített, biogáz toronyban kezelt szennyvíziszap. A komposzt keverékekben talajjavító anyagokat: riolitot, bentonitot, agyagot és márgát alkalmaztunk, melyekkel a homoktalaj tulajdonságait kívántuk javítani. A szervesanyag tartalom növelésére szalmát adtunk a keverékekhez. A rendeletben meghatározott mérgezô elem határértékeknek a szennyvíziszap hígításával tudunk megfelelni. A kísérletekben a kezelt területeken termesztett növények elemtartalma nem haladta meg jelentôsen a kontroll talajokon termesztett növények elemtartalmát. Megállapítható, hogy a nyíregyházi szennyvíziszapból készített komposzt keverékek a kísérletek során egyszeri kijuttatás esetén az alkalmazott összetételben és dózisokban nem okoztak káros nehézfém akkumulációt sem a talajban, sem a termesztett növényben, a betakarított termés mennyiségét pedig növelték. A munkánk során felvetôdött kérdések tisztázására a kísérletet ôszén szennyvíziszap komposzttal felülkezeltük, és tartamkísérletként fenntartjuk, biztosítva a rendszeres, 3-4 évente történô komposzt kijuttatást. Így lehetôvé válik, hogy megválaszoljuk a még nyitott kérdéseket, és mind a felhasználók, mind a hatóság felé információt nyújtsunk a szennyvíziszap komposzt felhasználás eredményeirôl, az alkalmazható növényfajtákról, illetve felhívjuk a figyelmet az esetleges veszélyekre. Irodalom Dienes, É. (2002): Különbözô összetételû komposztok fizikai, kémiai, mikrobiológiai jellemzése. Acta Agraria Debreceniensis, Debrecen. 117 p. Gardner, G. (1998): A szerves hulladék újrahasznosítása. In: A világ helyzete. Föld Napja Alapítvány. Budapest p. Simon, L. (1996): Szennyvíziszap komposztálás és hasznosítás Nyíregyházán, az I. sz. szennyvíztelepen. 2. rész: Komposztált szennyvíziszap hatása mezôgazdasági haszonnövények tápelemfelvételére és nehézfém-akkumulációjára. In: Magyar Hidrológiai Társaság, XIV. Országos Vándorgyûlés, Sopron 1996 május. Pro Aqua konferencia-kiadvány (Szerk.: DUDINSZKY L-né) II. kötet p. Vermes, L. (1998): Hulladékgazdálkodás, hulladékhasznosítás. Mezôgazda Kiadó, Budapest. 191 p. Wei, Y., Liu, Y Effects of sewage sludge compost application on crops and cropland in a 3-year field study. Chemosphere 59,