121. Ok-e a vállalkozói válságra az EU-csatlakozás?

Átírás

1 121. Ok-e a vállalkozói válságra az EU-csatlakozás? Az EU csatlakozásra való felkészülés hatásai és maga a csatlakozás folyamata nagyon sok vállalkozást érint kedvezôtlenül, felkészületlenül. Ebbôl nem feltétlenül következik, hogy az EU-csatlakozás válságot jelent e vállalkozások számára: csak ha idôben nem vizsgálja meg azokat az érzékenységi pontjait, ahol és amelyekben a sok kis, esetleg apró és bosszantó újdonság végül összeadódva komoly problémát fog jelenteni. Mert ez is elôfordulhat Az EU-alkalmazkodás általános hazai modellje (l..) elfedi azt, hogy az egyes vállalkozásokban az átmenet a spontán alkalmazkodástól a valamennyire is szervezett, tudatossá váló felkészülésig általában számos fokozaton keresztül valósul meg. Igaz ez a sikeres, folyamatosan fejlôdô vállalkozásokra éppúgy, mint azokra, amelyek bármilyen okból csak vonakodva, inkább a kényszer hatására teszik meg azokat a lépéseket, illetve hoznak olyan döntéseket, amelyekkel fokozatosan elszakadnak a megszokott, bejáratott mûködési módszereiktôl. A kis- és középvállalkozásoknál ezt az is bonyolítja - és persze általában lassítja is, hogy a külsô változások jelentôs részét a vállalkozók elsôsorban szubjektív, érzelmi jelenségként élik meg, és elôször ilymódon is igyekeznek azokkal foglalkozni. A vállalkozás életét, mûködését, különösen a fejlôdését mindíg két fajta élmény kiséri: a sikeré, és / vagy a kudarcé. Aki sikeres (pontosabban: ameddig egy vállalkozó sikeresnek érzi magát), minden valószínûség szerint helyzetébôl, dinamikájából, ismeretébôl, felkészültségébôl adódóan megoldja a mindennapi feladatokat, reagál és jó eredménnyel az új környezeti és egyéb problémákra. A kevésbé sikeres vállalkozó számára illetve aki adott esetben kevésbé érzi magát sikeresnek ehhez képest bizonyos feladatok rendszeresen problémaként, sôt teherként, komoly akadályként jelentkeznek. Az EU-csatlakozásra való felkészülés, illetve a csatlakozás elôkészítésének már jelenlévô követelményei, új jelenségei a hazai kis- és középvállalkozások többségében jellemzôen az utóbbi típusú benyomást keltik. Miután ez elég tömeges jelenség, figyelemreméltó, hogy elemzése a következôkre mutat rá. A vállalkozók bizonytalanságai, vagy kifejezetten a negatív élményei három típusban jelentkeznek: szubjektív-érzelmi, tárgyi jellegû, ill. az idôtényezôvel kapcsolatos gondok. Ezek között típusa szerint ugyan a 2. alattiak közé tartozik, de a vállalkozók azoktól megkülönböztetettként, kiemelt problémaként érzékelik és kezelik a pénz- és forrásproblémát, ezért ezt eleve mi is megkülönböztetjük. 1. Szubjektív - emocionális (érzelmi) tapasztalatok Ilyen, tipikusan negatív szubjektív-érzelmi élmény:.. nem tudom megvalósítani, amit szeretnék, pedig az ötlet remek ezt mindenki elismeri! : ezt nevezhetjük frusztrációs élménynek (illetve pozitív hozzáállás esetén motivációnak); vagy.. miért van, hogy a szomszéd / a versenytárs jobban mûködik, többet ér el, stb? : nevezhetjük ezt nyugodtan irígységi, féltékenységi élménynek (szebb kifejezéssel ezt inkább versenyszellemnek nevezik). Ebbe a kategóriába tartoznak például: a hagyományos (szokásos) termékekkel, szolgáltatásokkal kapcsolatban a vevôk és más ügyfelek egyre kevésbé barátságos véleménye értékesítési (zömmel ár-) problémák: az infláció automatikus vagy rugalmas követését az ügyfelek már egyre kevésbé fogadják el természetesen, vagy éppen el is pártolnak a vállalkozótól.

2 2. Tárgyi / dologi problémák, beleértve az információkat és szervezést/érdekképviseletet Ilyen jellegû tapasztalatok pl.: kifogások és/vagy saját elégedetlenség a csomagolással, a termékminôséggel kapcsolatban, szállítási vagy teljesítési problémák, átvételi és/vagy fizetési nehézségek, új versenytárs/ak megjelenése miatt felmerült hiánytapasztalatok, adminisztratív hiányosságok, ismerethiány, a rendszeres és/vagy folyamatos tájékozottság hiányából eredô problémák, stb. Az ilyen problémák, feladatok (még ha elôször érzelmi szinten jelentkeznek is, mint a fentiekben) akkor válnak egyértelmûen vagy meghatározóan tárgyi, dologi problémává, ha a vállalkozó képes azokat nemcsak azonosítani, de megtestesíteni is, akár dologi, akár szervezeti formában. A pozitív hozzáállás esetén pedig egyértelmû feladatként jelentkeznek, amelyekkel konkrétan foglalkozni kell. 3. Idô- és idôzítési problémák Ez az EU-csatlakozással kapcsolatban különösen érvényes problémaforrás. A kis- és közepes, mikrovállalkozások többsége eleve mindíg is küszködik a különbözô idô-kötelezettségekkel, határidôkkel, de általában sem jellemzôjük a távlati gondolkodás, legkevésbé az ilyen tervezés. Ehhez képest az EU-csatlakozás kilátása távolról sem és legkevésbé egyértelmûen egy kiszámíthatóbb, teljesíthetôbb jövôt igér. (Ez nem mond ellent annak, hogy az EUtagságban nagyon sokan valóban új lehetôségeket látnak önmaguk számára is.) Ugyanakkor ez a kilátás egyfajta perspektívahiányt is okoz: azaz félelmet a távlatoktól, még ha ez más-más összefüggésekben eltérô idôbeli dimenziókban is jelentkezik. Ennek egyik alapja a rendszeres idôközönként ismétlôdô kötelezettségekkel kapcsolatos aggodalmak, gondok, mint a távlati gondolkodás és cselekvés ballasztja, a másik pedig az EU-korszakkal kapcsolatos ismeretek hiánya. Negatív formában ez úgy is megjelenik, mint egyfajta lemaradási élmény, azaz lemaradási félelem. 4. Pénz! Amint jeleztük, a finanszírozás kérdése tartalmát tekintve a tárgyiasítható problémák közé tartozik ugyan, de a vállalkozó számára természetesen és elkerülhetetlenül ehhez képest nemcsak kiemelt és önálló, de az esetek többségében a szubjektív-érzelmi problémákat is meghaladó, megelôzô problémává válik. Tipikus megjelenése: eddig sikerült folyamatosan fennmaradni, de egyszerre új bevásárlások / befektetések válnak szükségessé ill. elkerülhetetlenné, vagy: a bevételek egyre kevésbé fedezik a megszokott életmódot, mûködési szintet, esetleg új kezdeményezések, ötletek megvalósítását. Az EU-val kapcsolatban pedig megfogalmazódik: állítólag az EU-tól egy sor új pénzforrással is lehet számolni és ez nekem mit jelent? Miért pont én nem tudok róla, és ha van valahol pénz, hogyan lehet hozzájutni? A fenti élmények, azaz a bizonytalanságot okozó / kiváltó jelenségek és a konkrét problémák jellemzôen nem egyszerre jelentkeznek és természetesen nem egyforma súllyal. Eltérô természetük miatt a vállalkozó nem azonosítja ôket, és elsôsorban alkalmi megoldásokkal igyekszik megoldani azokat. Különbség van azonban az igyekszik megoldani és a valóságos megoldás között, ami az esetek többségében megbosszulja magát. Ráadásul a jellegük szerint eltérô élmények az idô múlásával egyre sûrûbben az a) tól a d) alatti természetûek formájában jelentkeznek. Van, illetve lesz végül a problémáknak, feladatoknak egy kritikus mennyisége, amikor, illetve amelyekkel már nem tud így eredménnyel szembenézni (ezt mutatja be sematikusan az alábbi ábra). Elérik ugyanis a vállalkozó számára azt a rémálomszerûen kritikus mennyiséget, amikor egyfajta válságszintté,

3 illetve tünetté válnak. A vállalkozó jellemzôen ekkor és innen kezd el alaposabban körülnézni. Két fontos kérdés: jellemzôen milyen összetevôkbôl ered a válság, illetve milyen jellemzô lépéseket lehet tenni ezek megoldására? Különösen kis- és középvállalkozók körében az EU vonatkozásában a fenti típusú válságtünetek jelentkezésének jellemzôen az alábbi összetevôi tapasztalhatók: (a) Információs válság (a konkrét üzleti-piaci információk hiányától a vállalkozói tevékenységhez tartozó feladatok ismeretének hiányáig, és egyre sûrûbben az EU-val kapcsolatos tudnivalókig) (b) Önismereti azonosítási válság (egyrészt a rossz / téves önismerettôl az önismeret felismert hiányáig, másrészt az általános önismeret hiányától speciálisan az EU-val kapcsolatos helyzet azonosítására való képesség problémáiig) (c) Környezetismereti válság ( fogalmam sincs, mit jelent majd az EU nekem, az én vállalkozásomnak, nekem eddig semmit sem mondott az a sok tájékoztatás, bejelentés, amirôl hallottam, az EU messze van és messze is lesz, ez engem nem érint, stb) (d) Finanszírozási válság (tartós vagy átmeneti folyó pénzhiánytól való félelem, ill. fejlesztést / ötletmegvalósítást lehetôvé tevô forráshiány okozta válság, stb) (e) Félelem, illetve írtózás a távlatoktól (csak idôbeli távlatokról van szó: a tipikus KKV számára 6-8 hónap, esetleg egy éves távlat a belátható maximum, ami azon túl van, azzal felesleges, ill. idôrabló foglalkozni, több teher, mint haszon, stb) (f) Bizalmatlansági válság (szervezetekkel, intézményekkel, üzleti partnerekkel kapcsolatban, stb) (g) Egyedül vagyok -válság (amely csak bizonyos problémák felhalmozódásakor válik élessé : addig esetleg éppenhogy büszkeség-érzetet okoz, ezért az új válságérzet annál fájóbb, és kezelése / megoldása különösen érzékeny feladat)

4 Amikor pedig a vállalkozó alkalmazkodni kezd, a válságokkal szemben egyre tarkább, azaz új és új elemeket tartalmazó vállalkozói, illetve vezetési technikákat igyekszik igénybe venni az aktuálisan felmerült problémák megoldására. Mit jelent ez gyakorlatilag? Amikor a problémák elsô válsággá halmozódását felismerte, a vállalkozó jellemzôen elsôsorban az emócionális, azon belül is különösen a vevôkkel, az ügyfelekkel kapcsolatos viselkedését, magatartását vizsgálja felül ( vevôkapcsolati menedszment ). Az 1. válságtünetet követôen valószínûsíthetô ezért, hogy ezzel a szemlélettel gazdagodik a vállalkozás vezetése. Egy következô válsághelyzetben ennek ellenére rákényszerül, hogy foglalkozzon bizonyos tárgyiasított problémaforrásokkal (pl. termékminôség, pontosabb információk, stb). A 2. válságtünet után tehát egyrészt számos kisebb-nagyobb dologi-tárgyi jellegû újítást vezet be, illetve ennek megfelelô irányítási eszközöket kezd alkalmazni. A problémák újabb sûrûsödése arra is ráirányítja a figyelmét, hogy felülvizsgálja a vállalkozás és mûködésének belsô szervezését: elkezd megismerkedni például bizonyos menedzsertechnikákkal. Ezek bevezetô alkalmazására kerül sor a 3. válságtünetet követôen. A vállalkozás mûködtetése ennek ellenére valószínûleg elér egy kritikus válságszintet, amikor megkerülhetetlenné válik a mindeddig megspórolt forrás-probléma. A gazdálkodás pénzügyi rendbetétele és további mûködtetésének a finanszírozás szempontjából is célszerû megszervezése lehet a 4. válságtünetet követô korszak fô jellemzôje.

5 Ezzel együtt szinte törvényszerû, hogy a vállalkozónak rövidesen tudatosan foglalkoznia kell olyan távlatokkal, amelyek eddig viszonylag elkerülhették a figyelmét. A spontán, ad hoc cselekvések felhalmozódása olyan, újabb válságot válthat ki, amely elkerülhetetlenné teszi, hogy a mindeddig még mindíg rövidtávra, vagy csak azonnali problémákra reagáló vállalkozó elkezdjen tervezni is. Ez egy olyan újabb fordulat, amely nélkül a hosszabb távra, különösen az EU-korszakra való felkészülés megvalósíthatatlan. Miért kell figyelembe venni a fentieket, és milyen következtetések adódnak az elmondottakból? Az egyik ok: természetesen a kis- és középvállalkozók is eljuthatnak ahhoz, hogy hosszabbrövidebb kritikus idôszak és számos válságtünet után képessé váljanak elsajátítani mindazokat a módszereket, illetve beszerezzék azokat az eszközöket és forrásokat, amelyek képessé teszik ôket arra, hogy sikeresen felkészüljenek az EU-csatlakozás bonyolult új feltételrendszerére. Csakhogy ennek a spontán folyamatnak az idôigénye, forrásszükséglete, szervezési és tudatosítási feltételei minden bizonnyal meghaladják a rendelkezésünkre álló kilátásokat. Ha például az idôigényre volnánk tekintettel, a feladat legfeljebb csak formailag oldható meg egyszerûen azzal, hogy sokkal rövidebb idôtávlatra szorítjuk be a válságtünetek felmerülését, például az alábbiak szerint: Ha pedig az egyes problémacsoportokra összpontosítunk, szintén csak formailag tudjuk összesûríteni azok felmerülését, l. alább: Valójában azonban arról van szó, hogy a vállalkozó szinte törvényszerûen belekerült egy olyan kihívás-sorozat különbözô elemeinek a hálójába, amelybôl az általános vállalatvezetési,- és szervezési management szakértôi egyre több és egyre bonyolultabb kitörési módszert dolgoztak már ki. Egy szellemes és közérthetô összefoglalás szerint a

6 vállalkozás növekedésével, valamint a korának elôrehaladásával együtt ez a folyamat például a következôképpen zajlik le. SZERVEZETI ÉLETÚT Nagy 1. fázis 2. fázis 3. fázis 4. fázis 5. fázis?- krízis Kontrollkrízis Bizalomkrízis EGYÜTTMÛKÖDÉS Autonómiakrízis KOORDINÁLÁS Leadershipkrízis DELEGÁLÁS IRÁNYÍTÁS Kicsi KREATIVITÁS Fiatal Érett Ezekre a kihívásokra, problémákra a vállalatvezetés szakirodalma és a tanácsadók az elmúlt évtizedekben egy sor hagyományos, illetve újabb módszert dolgoztak ki és javasolnak. A legjellemzôbbek ezek közül: fókuszálás az alapvetô képességekre reengineering minôséggazdálkodási rendszerek (TQM) benchmarking bérezés teljesítmény alapján stratégiai szövetségek létesítése növekedési stratégiák vevôi elégedettség mérése vízió és misszió stratégiai tervezés A fenti módszerek amelyek bizonyára Önnek is ismerôsek általában alkalmasak egy-egy jelzett válsághelyzet kezelésére. Ezek a módszerek jellemzôen uralják a világ nagyvállalatainak vezetési filozófiáját, attól függôen, hogy a nagyság, diverzifikáltság, szervezeti fejlettség, stb. szempontjából életpályájuk melyik szakaszában vannak. Az egyes vállalkozó számára azonban aki ezt érdekesnek tarthatja ugyan, de aligha érzi az érvényességét a saját cégére nézve fontosabb, hogy megfogalmazza-e azokat a stratégiai kérdéseket, amelyek egy-egy konkrét válsághelyzetben a leginkább egyértelmûen segítik a közvetlenül elôtte álló probléma, illetve problémák megoldásában. De az is kulcsfontosságú, hogy felismeri-e a saját válsághelyzetének fô összetevôit? Az ideális eset ugyanis nyilván az, hogy ne is alakuljon ki a válsághelyzet, mert annak kiváltó okait és összetevôit kellô idôben feltárta és semlegesítette. Ehhez van szükség helyzetelemzésre, vagy olyan vállalati tükör készítésére, amelynek birtokában idôrôl idôre elôre tudja látni a várható feszültségi pontokat. Egy olyan léptékû környezetváltozásra való felkészülés, mint amit az elkövetkezô EU-tagság jelent a hazai vállalkozók számára, pontosan ezt a szemléletet követeli meg. A várható kisebbnagyobb válságok, leküzdhetetlennek tûnô problémák elkerülése, még inkább és pontosabban:

7 a megelôzése érdekében a vállalkozó tehát rendszeresen vegye alapos vizsgálat alá a cégét: mindazokból a szempontokból, amelyek tapasztalata, saját megítélése, és esetleg mások tapasztalata miatt számára is lényegesek. Ennek a belátása a felkészülés elsô stratégiai lépése. Ha ideig eljutott, javasoljuk, hogy forduljon az EU-program, és/vagy az EU-teszt könyvtár kínálatához!