Megyei jogú városok. Tartalom

Átírás

1 Központi Statisztikai Hivatal Megyei jogú városok július Tartalom 1. Bevezetés Népesség, népmozgalom, családi állapot Foglalkoztatás, keresetek, jövedelmek, nyugdíjak Gazdasági aktivitás foglalkoztatottak, munkanélküliek Az alkalmazásban állók gazdasági ágak szerint Keresetek, jövedelmek Nyugdíjak, szociális ellátórendszer Iskolázottság, oktatási infrastruktúra Iskolázottság Oktatási infrastruktúra Egészségi állapot, egészségügyi ellátás A lakosság egészségi állapota Egészségügyi ellátás A lakásállomány nagysága, a lakások mérete és felszereltsége A helyi gazdaság állapota Regisztrált és működő vállalkozások Külföldi érdekeltségű vállalkozások Az önkormányzatok helyi adó bevételei Turizmus A városok idegenforgalmi adottságai Kapacitás Vendégforgalom Uniós fejlesztési források Összegzés...31

2 Táblázatok Megjegyzések További adatok, linkek Elérhetőségek Függelék 2

3 Megyei jogú városok 1. Bevezetés Az évi LXV. törvény értelmében megyei jogú városi címet azok a települések kaphattak, amelyek lakosságszáma meghaladta az 50 ezer főt től a kört kibővítették az ennél kisebb lélekszámú, de szintén megyeszékhely Salgótarjánnal és Szekszárddal. Az az évi önkormányzati választások kitűzésének napjától, július 11-étől Érd is megkapta a címet, így ma Magyarországon 23 megyei jogú város 1 van. A megyei jogú városi szerep a nagyobb településekre jellemző különleges szabályozási módszerekből, eljárásokból és közszolgáltatási feladatkörökből, valamint a környező településekkel és az ott élő lakossággal kapcsolatos többletfeladatokból adódik. Fontos kiemelni, hogy ezek a városok olyan gazdasági vonzerővel és kulturális szereppel rendelkeznek, amely a település, illetve sok esetben a megyehatáron is átnyúló vonzerőt biztosít. Az önkormányzati rendszer január 1-jén hatályba lépett módosítása értelmében a megyei jogú városokra továbbra is kiemelt szerep hárul a magyar településhálózatban. Elemzésünk tematikája a tavaly megjelent kiadványhoz képest részben kibővült, és a felhasznált adatok forrása is más: a demográfiai sajátosságokkal, a népesség gazdasági aktivitásával, az egészségi állapottal, valamint a lakásállománnyal kapcsolatos jellemzőket a évi népszámlálás eredményeit felhasználva mutatjuk be. A városok gazdasági szervezeteit, az oktatási és egészségügyi intézmények helyzetét szintén az éves adatok alapján elemezzük, az Uniós forrásszerzési képességet pedig a április 30-i állapot szerint részletezzük. A fontosabb adatokat 2001-re vonatkozóan is megjelenítjük és az elemző részben is visszatekintünk az eltelt tíz év változásaira. 2. Népesség, népmozgalom, családi állapot A népszámlálás időpontjában, október 1-jén az ország lakosságának 20%-a élt megyei jogú városban. A legnépesebb ezek közül Debrecen, ahol a lakosságszám meghaladta a 211 ezer főt, míg Szegeden és Miskolcon 168 ezren, Pécsett 156 ezren éltek. A legkisebb népességszámot Szekszárd mondhatta magáénak lakossal. A 2001-es népszámláláshoz képest a megyei jogú városok népessége összességében 2,8%-kal csökkent, amely az országos értéknél kissé nagyobb népességfogyást jelent. Ezen időszak alatt mindössze hat megyei jogú város lakónépessége növekedett. A legdinamikusabban Érd lakossága nőtt (12%-kal), majd Soproné (7,8%-kal) és Kecskemété (3,4%-kal). Debrecen, Győr és Nyíregyháza lakosságszáma ugyan egy százalékpont alatti mértékben, de szintén nőtt. A kedvezőtlen természetes népmozgalmi folyamatok és az elvándorlás eredményeként a legerőteljesebb csökkenés Dunaújvárosban, Salgótarjánban és Miskolcon volt: ezek a városok lakónépességük 9 12%-át vesztették el tíz év alatt. A népességszám alakulására a természetes népmozgalom és a vándorlási egyenleg van hatással. A két népszámlálás között a megyei jogú városokban összesen közel 203 ezer gyermek született és 255 ezer halálozás történt. A halálozások magasabb számából adódóan tíz év alatt a megyei jogú városok népessége összességében több mint 52 ezer fővel csökkent. Ugyan természetes szaporulat sehol sem volt, de a legalacsonyabb természetes fogyás Nyíregyházán volt tapasztalható, ahol mindössze négy fővel többen haltak meg, mint ahányan születtek. 1 Békéscsaba (1990), Debrecen (1954), Dunaújváros (1990), Eger (1990), Érd (2006), Győr (1970), Hódmezővásárhely (1990), Kaposvár (1990), Kecskemét (1990), Miskolc (1954), Nagykanizsa (1990), Nyíregyháza (1990), Pécs (1954), Salgótarján (1994), Sopron (1990), Szeged (1954), Székesfehérvár (1990), Szekszárd (1994), Szolnok (1990), Szombathely (1990), Tatabánya (1990), Veszprém (1990), Zalaegerszeg (1990). 3

4 Érden és Veszprémben is csak 240 fővel csökkent a természetes fogyásból adódóan a népességszám. Igen magas volt azonban a fogyás Pécsett és Miskolcon: előbbiben csaknem 6 ezerrel, utóbbiban 8500-zal többen haltak meg a tíz év alatt, mint ahányan születtek. A megyei jogú városok népességének alakulása korcsoportok szerint 2001; ábra Férfi; % Nő; % A városok lélekszámát a természetes népmozgalmi folyamatokon felül a vándorlás, azaz a be-, illetve elköltözések is befolyásolják. A két népszámlálás között összességében 6200-zal többen költöztek el a megyei jogú városokból, mint ahányan beköltöztek. Nyolc város (Debrecen, Eger, Érd, Győr, Kecskemét, Nyíregyháza, Sopron és Szeged) esetében haladta meg a betelepülők száma az elköltözőkét, a legjelentősebb vándorlási többlet Érdet (7307 fő) és Sopront (5639 fő) jellemezte. Az elmúlt tíz évben Székesfehérváron, Dunaújvárosban és Miskolcon volt a legerőteljesebb az elköltözés. 4

5 Megyei jogú városok A természetes fogyás és a vándorlási különbözet népességszám alakító hatása a megyei jogú városokban, február 1. és október 1. között 2. ábra Fő Érd Sopron Kecskemét Nyíregyháza Debrecen Győr Szeged Veszprém Eger Szekszárd Zalaegerszeg Kaposvár Szombathely Nagykanizsa Hódmezővásárhely Szolnok Tatabánya Salgótarján Székesfehérvár Békéscsaba Pécs Dunaújváros Miskolc természetes fogyás vándorlási különbözet tényleges szaporodás, ill. fogyás A népmozgalmi folyamatok a lakosság korösszetételére is hatással vannak. Tovább nőtt az időskorúak és csökkent a gyermekkorúak száma és aránya. A népszámlálási adatok alapján a 23 városban 100 aktív korúra 21 gyermekkorú jutott, amely hárommal kevesebb az országos átlagnál. A gyermekkorú népesség aktív korúakhoz viszonyított aránya Érden és Kecskeméten volt a legmagasabb. Előbbi esetében 26, utóbbi esetében 24 gyermek jutott száz aktív korúra. A másik véglet Dunaújváros, ahol ez az érték mindössze 18. A népesség öregedéséről a száz aktív korúra jutó 60 éves és idősebb személyek száma szolgál információval, melynek értéke az országban 38, a megyei jogú városokban ennél kissé kedvezőbb, 36. A mutató alapján Salgótarján a leginkább elöregedett megyei jogú város, ahol száz aktív korúra 46, míg Békéscsabán és Kaposváron 41 fő 60 éves és idősebb jutott. A mutató értéke Nyíregyházán ezzel szemben mindössze 31 volt. 5

6 A megyei jogú városok lakónépességének nagysága és korcsoport szerinti megoszlása, október ábra Jelmagyarázat: éves Az idősek száma minden megyei jogú városban meghaladta a gyermekkorúakét. Száz gyermekkorú lakosra összesen 170 időskorú jutott, amely az országos átlagnál 9-cel több. A legfiatalabb korszerkezetű városban, Érden száz gyermekkorúra 133 hatvan éves és idősebb jutott, míg Nyíregyházán 134, Kecskeméten pedig 138. Kiemelkedően idős Dunaújváros és Salgótarján népessége, ahol a 60 évesek és idősebbek száma több mint a duplája volt a gyermekkorúaknak. A megyei jogú városokban élők családi állapot szerinti összetétele hasonlóan alakul az ország egészében tapasztaltakhoz. A 2011-es népszámlálási adatok szerint a 23 megyei jogú város 15 éves és idősebb népességének 43%-a volt házas, amely az országos értéknél 1,7 százalékponttal alacsonyabb. A nőtlenek/hajadonok aránya 34, az elváltaké 13, az özvegyeké pedig 10% volt. Az elmúlt évtizedben jelentős változás következett be a családi állapot szerinti összetételben: míg a házasok aránya a 15 éves és idősebb népességen belül 7 százalékponttal visszaesett, a nőtlenek/hajadonoké 4, az elváltaké 3 százalékponttal emelkedett. A nemek szerinti különbségek a legmarkánsabban az özvegyek és a házasok arányában figyelhetőek meg: a 15 éves és idősebb férfiak körében a házasok aránya 6 százalékponttal magasabb, az özvegyeké viszont 12 százalékponttal alacsonyabb volt. Csakúgy, mint az ország egészében, a megyei jogú városokban minden tizedik megfelelő korú személy élettársi kapcsolatban élt. A házasságban élők aránya a városok között a fiatalabb korösszetételű Érden a legmagasabb (48%). Ettől nem sokkal marad el Nyíregyháza (47%), de a házasok aránya 6

7 Megyei jogú városok Sopronban, Szombathelyen, Nagykanizsán is meghaladja a 45%-ot, ez az érték Dunaújvárosban, Tatabányán és Szegeden ugyanakkor 40% alatti. A nőtlenek/hajadonok a megfelelő korú népességen belül Szegeden (38%) és Veszprémben (36%) magas, Salgótarjánban és Nagykanizsán viszont alacsony (30% alatti) részesedéssel bírnak. Az özvegyek népességen belüli aránya Salgótarjánban a legmagasabb (13%), ezen a településen minden ötödik 15 éves és idősebb nő özvegy. A megyei jogú városok 15 éves és idősebb népességének családi állapot szerinti megoszlása, ábra 100% 80% 60% 40% 20% 0% Érd Dunaújváros Székesfehérvár Tatabánya Veszprém Győr Sopron Szombathely Zalaegerszeg Nagykanizsa Pécs Kaposvár Szekszárd Miskolc Eger Salgótarján Debrecen Nyíregyháza Szolnok Szeged Kecskemét Békéscsaba Hódmezővásárhely nőtlen/hajadon házas özv egy elv ált 3. Foglalkoztatás, keresetek, jövedelmek, nyugdíjak 3.1. Gazdasági aktivitás foglalkoztatottak, munkanélküliek Az elmúlt tíz évben az országos folyamatokhoz hasonlóan a megyei jogú városok lakónépességének gazdasági aktivitás szerinti összetétele átrendeződött. A gazdaságilag aktív népességet a tíz évvel korábbinál nagyobb foglalkoztatási arány és jóval magasabb munkanélküliségi ráta jellemezte. A megyei jogú városokban összességében a népesség 47%-a (946 ezer fő) volt gazdaságilag aktív, amely az országos (45%) és a Budapest nélkül számított vidéki átlagnál is kedvezőbb arány. A gazdaságilag aktív népesség aránya tíz év alatt 3,3 százalékponttal, számuk pedig 4,5%-kal emelkedett. Ez nagyrészt annak a következménye, hogy a nyugdíj előtt álló korosztály (50 59 évesek) a változó nyugdíjszabályok miatt egyre hosszabb ideig marad a munkaerőpiacon. A gazdasági aktivitás terén az évtized végén jelentkező pénzügyi világválság hatása is megmutatkozik: a foglalkoztatottak számának növekedése mellett a munkanélküliek köre is 1,4-szeresére bővült tíz év alatt. 7

8 5. ábra A megyei jogú városok lakónépességének gazdasági aktivitás szerinti összetétele, 2011 Érd Dunaújv áros Székesfehérv ár Tatabány a Veszprém Győr Sopron Szombathely Zalaegerszeg Nagykanizsa Pécs Kaposv ár Szekszárd Miskolc Eger Salgótarján Debrecen N y íregy háza Szolnok Szeged Kecskemét Békéscsaba Hódmezővásárhely % foglalkoztatott munkanélküli inaktív kereső eltartott A megyei jogú városokban élt az országban foglalkoztatottak több mint ötöde. A megyei jogú városok lakosságának 41%-át kitevő, mintegy 839 ezer fős létszám az előző népszámláláshoz képest közel tízezer fővel volt több. A két szélsőértéket a fővárosból kiköltöző aktív korúak célpontjának számító Érd (17%-os növekedés), valamint a legidősebb korösszetételű Salgótarján (18%-os csökkenés) képviselte. A Dél-Dunántúlon található mindhárom megyei jogú városban kevesebb foglalkoztatott volt, mint az előző cenzus idején. Az alföldi régiókban fekvő hét megyei jogú város közül Szolnokon és Békéscsabán csökkent, viszont Debrecenben (7,8%), Nyíregyházán (9,8%), Szegeden (8,7%) és Kecskeméten (9,0%) az országos átlagnál nagyobb mértékben bővült a foglalkoztatottak létszáma. A nagyvárosokban foglalkoztatottak korcsoportonkénti összetételében tíz év alatt fontos változások történtek. A 30 év alatti fiatal pályakezdők száma harmadával, a foglalkoztatottakon belüli aránya 27-ről 17%-ra esett vissza, amiben fontos szerepe van a továbbtanulásnak. A 23 városban foglalkoztatottak közel 80%-a 2011-ben a évesek közül került ki, számuk az országosnál (17%) valamivel kisebb ütemben, 11%-kal nőtt. Az ilyen korú foglalkoztatottak közül Salgótarjánban 12, míg Dunaújvárosban 7%-kal kevesebbet, Érden és Nyíregyházán viszont 27, illetve 26%-kal többet írtak össze, mint 2001-ben. 8

9 Megyei jogú városok A foglalkoztatottak és a munkanélküliek számának változása, 2011 (2001=100,0%) 6. ábra Érd Dunaújv áros Székesfehérv ár Tatabány a Veszprém Gy őr Sopron Szombathely Zalaegerszeg Nagykanizsa Pécs Kaposv ár Szekszárd Miskolc Eger Salgótarján Debrecen Ny íregy háza Szolnok Szeged Kecskemét Békéscsaba Hódmezővásárhely 86,3 93,3 97,7 92,9 97,5 94,9 98,5 95,3 95,0 96,8 81,6 98,3 95,5 117,0 106,2 100,4 110,0 118,2 116,3 102,4 107,1 128,3 107,8 109,8 120,5 108,7 126,9 109,0 131,5 101,2 120,9 186,7 165,9 173,6 140,7 174,3 146,0 191,6 183,8 158,0 173,8 148,4 152,0 foglalkoztatottak munkanélküliek 145,9 141,9 144, A megyei jogú városokban a gazdaságilag aktív népesség 11,3%-a volt munkanélküli, ez kedvezőbb, mint az ország egészéé. Salgótarjánban a gazdaságilag aktív személyek 20, Miskolcon 15,5, Sopronban viszont csak 6,5%-ának nem volt munkája a népszámlálás időpontjában. A 23 városban a munkanélküliek végzettség szerinti összetétele az országoshoz képest eltér: a képzetlenek (legfeljebb 8 osztályt végzettek) kisebb, az érettségizettek és a diplomások viszont lényegesen nagyobb hányadot képviselnek, mint országosan. A megyei jogú városokban állást keresők nagyobb része legalább egy éve nem talál munkát, országosan viszont fordított a helyzet. A városokban (és országosan is hasonlóképp) a munkanélküliek közel tizede nyilatkozta azt, hogy még soha nem dolgozott. A települések közül Tatabányán a válaszadók 6,6, Debrecenben és Szegeden a 12 12%-a tartozott ebbe a kategóriába. Közülük a 30 év alattiak (pályakezdők) aránya az országosnál (7,5%) valamivel magasabb, 8,3% volt. A népszámlálási adatok szerint a fiatalok elhelyezkedése Szegeden a legnehezebb, ahol a munkanélküliek 10,7%-át tették ki a pályakezdők, de Debrecen (10,3%), % 9

10 Nyíregyháza (9,4%), Dunaújváros (9,3%) és Szekszárd (9,2%) esetében is magas az arányuk. A legkedvezőbb helyzetben Tatabánya volt az 5,5%-os arányával. Salgótarjánban a legnehezebb az elhelyezkedés, minden ötödik állástalan 4 éve vagy régebben keres munkát. A munkanélküliek összetétele a megyei jogú városokban korcsoport és az utolsó foglalkozás óta eltelt idő szerint, ábra 20% 2% 28% 10% 1% 21% 17% 10% 22% 14% 13% 28% 6% 8% év esek év esek év esek év esek 60 év esek és idősebbek -3 hónap 4-6 hónap 7-12 hónap hónap hónap hónap 48 hónap- Soha nem dolgozott Ismeretlen A gazdaságilag nem aktívak 2 száma (1 millió 84 ezer fő) az inaktív kereső és az eltartott népesség egyaránt csökkenő számának eredőjeként 8,6%-kal fogyatkozott tíz év alatt. A megyei jogú városok lakónépességének 53%-a tartozott a gazdaságilag nem aktívak közé, ez 2001-hez képest 3,3 százalékpontos visszaesést jelent. (Országosan 55%-os arány és 5,1 százalékpontos csökkenés jellemző.) A megyei jogú városok többségében az országosnál kisebb arányú a nem aktív népesség részesedése, a legmagasabb értéket (56%) Salgótarjánban, a legkisebbet Székesfehérváron és Zalaegerszegen mérték (egyaránt 50%). A gazdaságilag nem aktív népesség 53%-a (570 ezer fő) tartozott az inaktív keresők közé 2011 októberében. Számuk a tíz évvel korábbihoz képest 34 ezer fővel, arányuk a népességből 0,8 százalékponttal (28%-ra) csökkent. Az inaktív keresők köre legjobban (17%-kal) Salgótarjánban csökkent, népességen belüli arányuk viszont így is itt a legmagasabb a városok között, minden harmadik lakos kap valamilyen ellátást. A legkisebb arányban Veszprémben voltak jelen az inaktív keresők (25%), számuk tíz év alatt 4,6%-kal bővült (ez Zalaegerszeg mögött a második legnagyobb növekedés.) A évi cenzus adatai szerint a megyei jogú városokban az inaktív keresők legnagyobb hányada (26%) legalább két évtizede nem dolgozott, de a munkától éve távol lévők aránya is magas volt. A városok közül kettőt érdemes kiemelni: Salgótarjánban a harmincas éveikben járók közül a tíz évnél régebben munka nélkül levők a városok átlagánál (7,3%) kétszer többen voltak, Nyíregyházán pedig az 50-es korosztály 12%-a (a 23 városban 8,8%) jogosult legalább 20 éve ellátásra. 2 A gazdaságilag nem aktív népesség inaktív keresőkből és eltartottakból áll. Inaktív keresők azok a személyek, akik a felvétel eszmei időpontjában keresőtevékenységet nem folytattak, de keresettel, jövedelemmel rendelkeztek (így például nyugdíjban, nyugdíjszerű ellátásban, gyermekgondozási vagy szociális ellátásban részesültek). Eltartottak azok a személyek, akik keresettel, jövedelemmel nem rendelkeznek, és megélhetésükről magánszemély vagy intézmény gondoskodik. 10

11 Megyei jogú városok Az inaktív keresők számának összetétele* és alakulása, ábra Az inaktív keresők száma, fő Változás 2001-hez képest, % Debrecen Miskolc Szeged Pécs Győr Nyíregyháza Kecskemét Székesfehérvár Szombathely Szolnok Kaposvár Tatabánya Békéscsaba Zalaegerszeg Érd Sopron Eger Veszprém Nagykanizsa Dunaújváros Hódmezővásárhely Salgótarján 9 év év Legalább 20 éve Soha nem dolgozott Ismeretlen Az inaktív keresők számának változása, % (2001=100) Szekszárd * Az utolsó foglalkozás abbahagyása óta eltelt idő szerint októberében a 23 város lakónépességének egynegyede (514 ezer fő) volt eltartott, többségük gyermekkorú, illetve 14 évesnél idősebb nappali tagozatos tanuló. Az eltartottak száma (az országoshoz hasonlóan) tíz év alatt 12%-kal, népességen belüli aránya 2,5 százalékponttal csökkent. Ennek fő oka az, hogy a 14 éven aluliak száma 15 százalékkal visszaesett, de a évesek és a 60 év felettiek kivételével valamennyi korcsoportban kevesebb eltartottat számláltak, mint 2001-ben. Érden és Sopronban több eltartott élt, mint az előző cenzuskor (5,4, illetve 3,1%-kal), a népességen belüli arányuk azonban valamennyi megyei jogú városban csökkent (legkevésbé Pécsett, legjobban Zalaegerszegen). Az egyes városok eltartotti aránya között jelentős eltérések mutatkoznak: míg Zalaegerszeg és Nagykanizsa lakónépességének 21%-a eltartott, addig a három nagy egyetemi városban (Debrecen, Pécs, Szeged) meghaladja a 27%-ot. A fenti folyamatok következtében a gazdaságilag aktív személyekre háruló eltartási teher valamelyest csökkent októberében száz foglalkoztatott személyre a 23 városban átlagosan 68 inaktív kereső és 61 eltartott jutott, a tíz évvel korábbihoz képest 5, illetve 9 fővel kevesebb. Az egyes városok között azonban jelentős eltérések mutatkoznak: Miskolcon és Tatabányán egyaránt 34 fővel kevesebb a száz foglalkoztatottra jutó nem aktív személyek 11

12 száma, mint 2001-ben. Dunaújvárosban, Székesfehérváron és Kaposváron is 2 fővel kevesebb a mutató értéke, de a száz foglalkoztatottakra jutó inaktív keresők száma mindhárom helyen nőtt Az alkalmazásban állók gazdasági ágak szerint ben a Magyarországon teljes munkaidőben foglalkoztatottak közel egynegyede, 559 ezer fő dolgozott a megyei jogú városokban. A 2008 végén jelentkező gazdasági válság eredményeként szinte valamennyi városban csökkent az alkalmazottak száma. Bár a évi mélyponthoz képest 2011-re a teljes munkaidős foglalkoztatottak állománya 9,7 ezer fővel bővült, még mindig több mint 20 ezer fővel elmaradt a három évvel korábbitól. Az ipar foglalkoztatásban betöltött szerepét jelzi, hogy a városok együttes alkalmazotti létszámából a legnagyobb, 31%-os (az országos átlagnál 4,2 százalékponttal magasabb) részarányt ez a nemzetgazdasági ág képviselte. Az ipari alkalmazottak aránya Dunaújvárosban megközelítette a 60, Nagykanizsán pedig az 50%-ot, de kiemelkedő volt Székesfehérváron, Tatabányán (45%), Szombathelyen és Hódmezővásárhelyen (41 42%) is. E városok eltérő iparszerkezete ugyanakkor az ágazati foglalkoztatás súlypontjainak különbözőségét eredményezte. Dunaújváros legnagyobb foglalkoztatója a több mint fél évszázados múltra visszatekintő fémfeldolgozó ipar, míg Nagykanizsán a gépipari ágazatcsoport: előbbi 5,6 ezer, utóbbi 4 ezer főnek biztosított munkalehetőséget 2011-ben. Ipari vállalkozások alkalmazásában Fejér megye székhelyén álltak a legtöbben: egynegyedüket a járműipar, egyötödüket a számítógép, elektronikai, optikai termék gyártása munkakörökben foglalkoztatták. Tatabányán az ipari alkalmazottak 54, a vasi megyeszékhelyen pedig 70%-a a gépipari vállalkozásoknál dolgozott, míg a dél-alföldi régió mezővárosában, Hódmezővásárhelyen a nemfém ásványi (döntően porcelán) termékeket előállító ipari vállalkozások alkalmazotti létszáma dominált a foglalkoztatási szerkezetben. Az agrárium a megyei jogú városokban foglalkoztatottak kevesebb, mint 2%-ának biztosított munkát. Az összesen 10 ezer, teljes munkaidőben dolgozó mezőgazdasági munkavállaló felét hat város Debrecen, Nyíregyháza, Hódmezővásárhely, Szombathely, Veszprém és Szeged alkalmazottai tették ki. Az agrárágazatok foglalkoztatásban betöltött szerepe Zalaegerszegen, Érden, valamint Salgótarjánban volt a legcsekélyebb ben a megyei jogú városok munkavállalóinak (az országos átlaggal közel azonosan) 65%-a dolgozott a szolgáltató gazdasági ágakban. A tercier szektor foglalkoztatási túlsúlya Dunaújváros, Nagykanizsa és Hódmezővásárhely kivételével mindenütt érvényesült. Ez különösen jellemző Pécsett, Szegeden, Miskolcon és Sopronban, ahol az alkalmazottak legalább háromnegyede ilyen területen végzett munkát. A szolgáltató szektorban alkalmazásban álló, összesen mintegy 363 ezer fő 80%-át öt nemzetgazdasági ág kereskedelem; szállítás és raktározás; közigazgatás; oktatás; egészségügy szervezetei foglalkoztatták. Az oktatás elsősorban a kiemelkedő felsőoktatási centrumokban meghatározó: Pécsett, Szegeden és Debrecenben a teljes munkaidős alkalmazottak több mint ötöde dolgozott e területen. A szállítás és raktározás gazdasági ágban munkát vállalók száma az országhatárhoz közeli, nemzetközi transzfer útvonalak mentén fekvő városokban (Sopron, Zalaegerszeg, Miskolc, Győr, Szeged), valamint a logisztikai szempontból frekventált területen elhelyezkedő Érd esetében volt jelentős. Az egészségügyi alkalmazottak nagyobb létszáma összefüggésbe hozható a kórházak jelenlétével, a közigazgatásban foglalkoztatottak magasabb aránya pedig inkább a megyeszékhelyeket jellemezte. 3 Az intézményi munkaügyi adatgyűjtés alapján. A foglalkoztatás tényleges helye (telephely) szerinti, a teljes munkaidőben alkalmazásban állókra vonatkozó adatok. Adatforrás: a 4 főnél többet foglalkoztató vállalkozások, létszámhatártól függetlenül a költségvetési szervek és kijelölt nonprofit szervezetek. 12

13 Megyei jogú városok 9. ábra A teljes munkaidőben alkalmazásban állók megoszlása főbb gazdasági áganként, 2011 Érd Dunaújv áros Székesfehérv ár Tatabány a Veszprém Győr Sopron Szombathely Zalaegerszeg Nagy kanizsa Pécs Kaposv ár Szekszárd Miskolc Eger Salgótarján Debrecen Ny íregy háza Szolnok Szeged Kecskemét Békéscsaba Hódmezőv ásárhely % Mezőgazdaság Ipar Építőipar Kereskedelem Szállítás és raktározás Közigazgatás Oktatás Egészségügyi szolgáltatás Többi gazdasági ág 3.3. Keresetek, jövedelmek 4 A megyei jogú városok munkahelyein foglalkoztatott dolgozók átlagosan bruttó 209 ezer forintot kerestek 2011-ben, amely az országos átlagtól 4 ezer forinttal marad el. A főváros szerepe meghatározó mind az alkalmazásban állók, mind pedig a bérek tekintetében. A teljes munkaidősök egyharmada Budapesten dolgozott, átlagos bruttó keresetük 278 ezer forintot tett ki. A Budapest nélkül számított országos átlaghoz (185 ezer forint) viszonyítva a megyei jogú városokban 24 ezer forinttal kerestek többet, és Hódmezővásárhely, valamint Salgótarján kivételével valamennyi nagyvárost a vidéki átlagot meghaladó bruttó kereset jellemezte. A bérkülönbségek a megyei jogú városok között is jelentősek. A legmagasabb bruttó átlagbért (255 ezer forintot) Győrött, a legkevesebbet (175 ezer forintot) Hódmezővásárhelyen keresték a dolgozók. A bruttó keresetek az előző évihez képest a megyei jogú városokban átlagosan 4,1%-kal növekedtek, a legtöbb városban 3 5% közötti béremelkedés volt a jellemző. Ennél nagyobb keresetnövekedést 6 város ért el (Érd, Kecskemét, Salgótarján, Eger, Győr, Tatabánya), közülük a legkiemelkedőbben (13%-kal) az érdi kerestek nőttek. Ennek hatására Érd helyzete egy év alatt sokat javult, míg 2010-ben az utolsó helyen tartózkodott a bérek 4 A keresetadatok forrása: lásd 3.2. alfejezet. A jövedelemadatok esetén az adatforrás a NAV. 13

14 tekintetében, addig 2011-ben már a középmezőnyben helyezkedett el. A megyei jogú városok közül egyedül Miskolcon csökkent a bruttó átlagbér, az itt dolgozók 0,7%-kal (1400 forinttal) kerestek kevesebbet, mint 2010-ben. A közép-dunántúli nagyvárosokat (Veszprém kivételével) a megyei jogú városok átlagánál magasabb bruttó bér jellemezte, Nyugat-Dunántúlon Győr és Szombathely mondhatta el magáról ugyanezt. Az érdi keresetek (a magasabb arányú béremelkedés ellenére is) közel 20 ezer forinttal maradtak el az átlagtól, a többi térségben pedig csak 1 1 város esetében haladta meg a bruttó kereset a 23 település átlagát. Bruttó átlagkeresetek a megyei jogú városokban, ábra Átlagkereset, forint Változás az előző év hez képest, % Érd Dunaújváros Székesfehérvár Tatabánya Veszprém Győr Sopron Szombathely Zalaegerszeg Bruttó átlagkereset Nagykanizsa Pécs Kaposvár Szekszárd Miskolc Eger Salgótarján Debrecen Bruttó kereset változása Nyíregyháza Szolnok Szeged Kecskemét Békéscsaba Hódmezővásárhely Megyei jogú városok átlaga Az egyes gazdasági ágakra jellemző bruttó átlagkeresetek között is lényeges eltérések tapasztalhatóak. A megyei jogú városok átlagát tekintve a legkisebb a bruttó átlagbér (122 ezer forint) a vendéglátást jellemezte, a legmagasabb bruttó átlagkeresetet biztosító pénzügyi szolgáltatást nyújtó vállalkozásoknál dolgozók háromszor annyit (365 ezer forintot) kaptak. A főváros nélkül számított országos átlaghoz képest a kereskedelmet kivéve valamennyi jelentős ágazat bruttó keresete magasabb volt. A legjobban fizető ágazatok közül a pénzügyi szolgáltatások területén dolgozók bruttó átlagbére 50 ezer, az információ, kommunikáció ágazatban és a feldolgozóiparban alkalmazottaké ezer forinttal haladta meg az országosat, az energiaipari dolgozók bére ugyanakkor 62 ezer forinttal elmaradt attól. Az előző évhez viszonyítva a meghatározó ágak közül az ipari, a szállítási, raktározási, illetve kereskedelmi tevékenységet végző cégek bruttó átlagbére is nőtt 2010-hez képest, míg a közigazgatásban, az oktatásban és az egészségügyben dolgozók kevesebbet kerestek. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal adatai alapján az ország személyi jövedelemadó fizetőinek több mint ötöde ( fő) a megyei jogú városok valamelyikében élt 2011-ben. Országosan lényegében ugyanannyi adófizetőt tartottak nyilván, mint 2010-ben, a 23 nagyvárosban ezzel szemben 4842 fővel (0,5%-kal) kevesebbet. A megyei jogú városok közül csupán Érd, Sopron, Szombathely, Nyíregyháza, Kecskemét és Hódmezővásárhely adófizetői számában volt némi emelkedés, ami nem tudta ellensúlyozni a Pécsett történt 1000 fős létszámcsökkenést. 14

15 Megyei jogú városok A 23 településen az országos átlagnál (445 fő) több, 463 adófizető jutott ezer állandó lakosra 2011-ben, bár ez a különbség 2001 óta számottevően mérséklődött. A városokat tekintve mindössze 7 településen (Érd, Tatabánya, Nagykanizsa, Miskolc, Salgótarján, Debrecen, Nyíregyháza) nőtt a mutató értéke a 10 év alatt. Az egyes városok értékei a 23 település átlagához képest jelentős eltéréseket mutatnak, és igen széles skálán mozognak: míg Veszprémben 513, addig Miskolcon 425, Salgótarjánban 426 adófizető jutott ezer állandó lakosra. A nagyvárosokban egy adófizető átlagosan 1 millió 860 ezer forint után fizetett személyi jövedelemadót 2011-ben, az egy évvel korábbitól ez mintegy 86 ezer forinttal marad el. A megyei jogú városok egy adózójánál az országos átlaghoz képest 73 ezer, a fővárost nem számítva 208 ezer forinttal több jövedelem keletkezett 2011-ben. A keresetek rangsorában helycsere történt az első két helyen: 2011-ben a legtöbb jövedelmet (2 millió 167 ezer forint) az érdi adózók mondhatták magukénak, melynek hátterében az állhat, hogy az érdi munkavállalók közül sokan a fővárosban dolgoznak, ahol a jövedelmek magasabbak, mint az országos átlag. Az érdieket a Székesfehérváron, majd a Győrött élők követik (egyaránt 2 millió forint feletti bevétellel). A rangsor végén (ahogy 2010-ben is) Hódmezővásárhely áll, ahol az egy adó jutó adóalap nem érte el az 1,5 millió forintot. A megyei jogú városokban 2011-ben 268 milliárd forint személyi jövedelemadó-bevétel keletkezett, csaknem ötödével kevesebb, mint 2010-ben. Egy adófizető átlagosan 288 ezer forint személyi jövedelemadót fizetett, az országos átlagtól 20 ezerrel többet. Valamennyi városban kevesebb adót fizettek átlagosan, mint egy éve, legkevésbé Tatabányán, legjobban Kaposváron csökkent az adó összege Nyugdíjak, szociális ellátórendszer 2012 januárjában az ország 2,9 millió nyugdíjasának, járadékosának ötöde élt valamely megyei jogú városban. Az 590 ezer ember 69%-ának öregségi nyugdíjat, 15%-ának megváltozott munkaképességűeknek járó ellátást, 7,9%-ának életkoron alapuló ellátást folyósítottak. Az özvegyi, szülői nyugdíjban, illetve árvaellátásban részesülők aránya 3% körül alakult. Az egyes megyei jogú városokban eltérő a nyugdíj folyósításának a jogcíme. Az életkoron alapuló ellátásban részesülők aránya a nyugdíjasokon belül Dunaújvárosban és Veszprémben meghaladta a 11%-ot, miközben Békéscsabán és Hódmezővásárhelyen nem érte el a 6%-ot. Ezzel összefüggésben a megváltozott munkaképességűeknek járó ellátásban részesültek aránya e két utóbbi városban, valamint Nyíregyházán haladta meg a 20%-ot, míg Dunaújvárosban, Székesfehérváron és Veszprémben csak 9% körül alakult. A szociális ellátórendszer intézményhálózata a megyei jogú városokban magas szinten kiépített. Időskorúak otthona és időskorúak nappali intézménye minden megyei jogú városban van ben a 114 idősotthonnak 8624 lakója volt, a nappali intézményeket pedig 5137-en vették igénybe. A házi segítségnyújtás és a szociális étkeztetés lehetősége szintén minden ilyen jogállású településen a rászorulók rendelkezésére áll ben a házi segítségnyújtás közel ötezer, a szociális étkeztetés 25 ezer idős mindennapi életét könnyítette meg. Az időskorúak ellátása mellett igen lényeges a kisgyermekes családok segítése is. Ennek egyik fő formája a bölcsődei ellátás ben 158 bölcsőde közel 11 ezer férőhellyel várta a kicsiket. A megyei jogú városok közül egyedül Salgótarjánban nem működött ilyen intézmény. A bölcsődei férőhely-kihasználtság átlagosan 110%-os volt. Győrött és Békéscsabán ez az arány 140% körül alakult, illetve Tatabányán, Miskolcon és Kecskeméten is meghaladta a 120%-ot. A szolnoki és nagykanizsai bölcsődék kihasználtsága ezzel szemben némileg 90% alatt maradt. A bölcsődék mellett a kisgyermekek gondozásába jelentősen bekapcsolódnak a családi napközik. A megyei jogú városokban összesen 1078 férőhellyel működtek ilyen intézmények, Érden, Szekszárdon és Szegeden száz feletti létszámmal. A megyei jogú városok közül egyedül Dunaújvárosban nincs családi napközi. 15

16 4. Iskolázottság, oktatási infrastruktúra 4.1 Iskolázottság A 7 éves és idősebb népesség iskolázottsági színvonala a évi népszámlálás óta országosan és ezzel együtt a megyei jogú városokban is jelentősen javult re az iskolázatlanok aránya országosan 1,7%-ról 1,2%-ra, a megyei jogú városokban 1,4%-ról 1,0%- ra csökkent. Az általános tankötelezettség korhatárának emelkedésével összefüggően tíz év alatt a nyolc évfolyamnál alacsonyabb iskolai végzettségűek aránya az országban 18%-ról 11%-ra, a megyei jogú városokban 14%-ról 8,7%-ra csökkent. Salgótarjánban az országoshoz hasonlóan 11%, Veszprémben viszont a vizsgált városok átlagánál is alacsonyabb (7,6%) a nyolcadik osztályt be nem fejezettek hányada. A megyei jogú városokban 27%-ról 21%-ra csökkent tíz év alatt azok aránya, akik csupán alapfokú végzettséggel rendelkeztek, amely 4 százalékponttal alacsonyabb az országos értéknél. Salgótarjánban, Nagykanizsán és Hódmezővásárhelyen nem csak a megyei jogú városok, hanem az országos átlagnál is magasabb a csak alapfokú végzettséggel rendelkező népesség aránya. Az ellenpont Szeged és Veszprém, ahol 18% azok aránya, akik csupán nyolc osztályt végeztek. A megyei jogú városokban a 7 éves és idősebb népesség 17%-ának az érettségi nélküli szakmai végzettség jelentette az iskolai tanulmányok végét. Az ilyen végzettséggel rendelkezők aránya azonban Tatabányán és Dunaújvárosban meghaladta a 22, illetve a 23%-ot. A társadalmi elvárások hatására egyre többen tűzik ki célul az érettségi bizonyítvány megszerzését. Ennek megfelelően országos szinten 28%-ra, a megyei jogú városokban 32%-ra nőtt a csak érettségizettek aránya. A megyei jogú városok közül Hódmezővásárhelyen, Tatabányán és Kecskeméten azonban nem éri el a 29%-ot, Egerben és Miskolcon viszont megközelíti a 35%-ot a legfeljebb érettségivel rendelkezők aránya és 2011 között országosan 10%-ról 16%-ra, a megyei jogú városokban 13%-ról 20%-ra nőtt a diplomások aránya a 7 éves és idősebb népességen belül. A megyei jogú városok között a diplomát szerzettek arányában mutatkozik a legnagyobb különbség: míg a felsőfokú végzettségűek hányada Szegeden meghaladja, Veszprémben, valamint Egerben pedig megközelíti a 23%-ot, addig Tatabányán nem éri el, és Hódmezővásárhelyen is alig múlja felül a 13%-ot. 11. ábra A 7 éves és idősebb népesség iskolai végzettség szerinti megoszlása a megyei jogú városokban, % 80% 60% 40% 20% 0% Érd Dunaújváros Székesfehérvár Tatabánya Veszprém Győr Sopron Szombathely Zalaegerszeg Nagykanizsa Pécs Kaposvár Szekszárd Miskolc Eger Salgótarján Debrecen Nyíregyháza Szolnok Szeged Kecskemét Békéscsaba Hódmezővásárhely 8. év foly am és az alatt Középfokú iskola érettségi nélkül, szakmai oklev éllel Érettségi Egy etem, főiskola stb. oklev éllel 16

17 Megyei jogú városok A évi népszámlálás során mindenki saját megítélése szerint adhatott számot egy vagy több idegen nyelv ismeretéről. Az ország egészében a válaszadók 22%-a, a megyei jogú városokban élők egynegyede nyilatkozott úgy, hogy anyanyelvén kívül más nyelven is képes megértetni magát. Az egyetemi és a határ menti városokban (Sopron, Pécs, Szeged, Veszprém) az idegen nyelvet beszélők aránya meghaladja a 30%-ot, míg Salgótarjánban, Hódmezővásárhelyen és Tatabányán a lakónépesség kevesebb, mint ötöde beszél más nyelven. A beszélt nyelvek között az angol nyelv túlsúlya mind az országban, mind a megyei jogú városokban megfigyelhető, azonban az osztrák határhoz közelebb fekvő Sopronban és Győrött, valamint Nagykanizsán és Szekszárdon a német nyelvet többen beszélik, mint az angolt. Az előző kettőtől messze elmaradva a harmadikként a legtöbben az oroszt ismerik. Országos szinten az idegennyelv-ismerettel rendelkezők 7,4%-a, a megyei jogú városokban 7,5%-a érteti meg magát oroszul. Világnyelvként tartják számon, de Magyarországon viszonylag kevesen beszélnek franciául. Országosan a nyelveket beszélők 5,5%-a, a megyei jogú városokban mindössze 4,8%-a tudja megértetni magát franciául. 4.2 Oktatási infrastruktúra 2011-ben 648 feladatellátási helyen közel 70 ezer gyermek járt óvodába, a megyei jogú városok 3 6 éveseinek 91%-a. Száz férőhelyre átlagosan 95 gyermek jutott. A legnagyobb kihasználtsággal a szekszárdi és soproni óvodák működtek, ahol száz óvodai helyre 109, illetve 107 gyermek jutott, de 100% fölött volt a beírt gyermekek és a férőhelyek aránya Pécsett, Egerben, Nyíregyházán, Szolnokon és Szegeden is. Legalacsonyabb kihasználtsággal Salgótarján óvodái működtek, ahol 81 gyermeket írattak be 100 férőhelyre. Egy óvodapedagógusra gyermek jutott, de Nagykanizsán, Miskolcon és Nyíregyházán 13, Dunaújvárosban és Szekszárdon csupán 10. Az általános és középfokú iskolai oktatás minden megyei jogú városban megoldott ben 455 általános iskolában közel 154 ezer tanuló vett részt alapfokú oktatásban. Tanításukról 15 ezer főállású pedagógus gondoskodott. A 263 szakiskolai feladatellátási helyen 52 ezer nappali tagozatos tanuló folytatott tanulmányokat, 6,5%-uk kollégiumi ellátást is igénybe vett. A 23 megyei jogú városban 230 gimnáziumban 70 ezer, a 355 szakközépiskolában 104 ezer diák folytatott tanulmányokat. Ők az összes magyarországi középiskolás 40%-át jelentik. Magyarország 26 állami és nem állami egyeteme közül 9 működik valamelyik megyei jogú városban. A hallgatói létszám alapján a legnagyobb egyetemek Debrecenben, Szegeden, Pécsett, Sopronban és Miskolcon találhatók. A tíz állami főiskolából ötnek a székhelye megyei jogú város (Dunaújváros, Eger, Kecskemét, Nyíregyháza, Szolnok). A további 34 nem állami, de államilag elismert főiskola közül 9 működik megyei jogú városban. A megyei jogú városok közül egyedül Érden nem működik felsőoktatási intézmény, ami Budapest közelségének és széles képzési kínálatának tudható be. A megyei jogú városokban az ország összes hallgatójának 48%-a vett részt felsőfokú oktatásban. Több mint 115 ezren nappali tagozaton tanultak, további 58 ezren esti, levelező, vagy távoktatásos formában. 17

18 5. Egészségi állapot, egészségügyi ellátás 5.1 A lakosság egészségi állapota A évi népszámlálás kérdései között szerepeltek a tartós betegséggel, illetve fogyatékossággal kapcsolatos kérdések is. Mivel szenzitív adatokról van szó, a válaszadás nem volt kötelező. A kapott válaszok lehetőséget adnak a megyei jogú városokban élők egészségi állapotának vizsgálatára. A megyei jogú városokban lakók 16%-a, közel 325 ezer személy adott számot tartós betegségről, amely az országos átlaghoz hasonló. A tartós betegséggel élők aránya Salgótarjánban és Békéscsabán jelentősen meghaladja az átlagot, ezzel szemben Sopronban, Veszprémben, Győrött és Szombathelyen a tartósan betegek népességen belüli aránya nem éri el a 13%-ot. Egy vagy többféle fogyatékosságról a megyei jogú városokban lakók 4,3%-a, 87 ezer fő számolt be. Tartósan beteg, illetve fogyatékkal élők aránya a megyei jogú városokban, ábra % Érd Dunaújváros Székesfehérvár Tatabánya Veszprém Győr Sopron Szombathely Zalaegerszeg Nagykanizsa Pécs Kaposvár Szekszárd Miskolc Eger Salgótarján Debrecen Nyíregyháza Szolnok Szeged Kecskemét Békéscsaba Hódmezővásárhely Tartósan beteg személyek Fogyatékossággal élők A fogyatékkal élők népességen belül aránya Salgótarjánban a legmagasabb (6,7%), és Győrött a legalacsonyabb (3,1%). A különböző típusú fogyatékosságok előfordulása nem egyenletes. A fogyatékosságok típusai közül leggyakoribbak mind országos szinten, mind a megyei jogú városokban az összes esetek négytizedét kitevő mozgásszervi fogyatékosságok. Békéscsabán ez az esetek felét, míg Sopronban mindössze 35%-át teszi ki. A megyei jogú városokban a fogyatékosságok 15%-át a látásszervi, 14%-át hallásszervi, 9%-át pedig a súlyos belszervi fogyatékosságok alkotják. A mentális sérülések a megyei jogú városokban átlagosan a fogyatékosságok 8,1%-át jelentik. Zalaegerszegen az átlagot 3 százalékponttal meghaladóan fordulnak elő pszichés sérülések, Kaposváron mindössze 6,3%-ban. Az értelmi fogyatékosságok aránya a 23 városban összesen 6,2%. Az összes esetet tekintve kiemelkedően magas az előfordulásuk aránya Sopronban (12%) és Veszprémben (11%), alacsony viszont Békéscsabán (3,3 %) és Salgótarjánban (3,2%). 18

19 Megyei jogú városok 5.2 Egészségügyi ellátás 2011-ben a megyei jogú városokban 980 háziorvos és 415 házi gyermekorvos dolgozott. Egy háziorvos átlagosan , egy házi gyermekorvos 7358 esetet látott el. Az orvosok leterheltsége nem egyenletes. Míg az egy orvosra jutó ellátott betegek száma Egerben és Zalaegerszegen megközelítette a 14 ezret, Dunaújvárosban, Tatabányán, Nagykanizsán, Nyíregyházán meghaladta a 12 ezret, addig a Debrecenben, Veszprémben és Szegeden dolgozó háziorvosok által ellátott betegek száma nem érte el a 9 ezret. A házi gyermekorvosok közül a tatabányai, a szekszárdi és a salgótarjáni doktorok ellátottjainak száma közel 9 ezer volt, míg Dunaújvárosban nem érte el a 6 ezret. Érd kivételével minden megyei jogú városban biztosított a kórházi ellátás. A főváros közelsége miatt azonban ez nem jelent problémát a betegellátásban. A tízezer lakosra jutó kórházi ágyak száma az átlagos 191-gyel szemben Miskolcon 596, Hódmezővásárhelyen 53, de nem éri el a százat Dunaújvárosban, Nagykanizsán, és Békéscsabán sem. A kórházi ágyak kihasználtsága átlagosan 70%-os, Veszprémben és Sopronban viszont meghaladja a 80%-ot. A betegek átlagosan 7 napot töltenek kórházban, Hódmezővásárhelyen azonban ennél három nappal, Sopronban négy nappal több az ápolás átlagos időtartama. 6. A lakásállomány nagysága, a lakások mérete és felszereltsége A évi népszámlálás során 912 ezer lakást mértek fel a megyei jogú városokban, ami az ország lakásállományának 21%-át teszi ki. A 23 város közül hat lakásállománya haladta meg az 50 ezret, közülük Debrecen (95 ezer), Szeged (79 ezer) és Miskolc (76 ezer) mondhatja magáénak a legtöbb lakást. Szekszárd lakásállománya volt a legkisebb, alig érte el a 15 ezret. A megyei jogú városok átlagos laksűrűsége (100 lakásban élő személyek száma) az országos adatnál (248) alacsonyabb volt (239), vagyis ezekben a városokban kevésbé zsúfoltak az otthonok, mint más településtípusokban. Az egyes városok adatait tekintve azonban jelentős különbségeket találunk. A fiatalabb korszerkezetű Érden a gyermekes családok miatt magas (290), míg Dunaújvárosban, ahol a népesség korösszetétele idősebb, mindössze 215 volt a mutató nagysága. A megyei jogú városok lakásállománya és a laksűrűség, ábra 19

20 Mivel a 90-es években lezajlott lakásprivatizáció következtében az otthonok túlnyomó többsége magánszemélyek tulajdonába került, így országosan alacsony az önkormányzatok, illetve más intézmények tulajdonában lévő lakások aránya. Ettől Tatabánya, Győr és Szombathely tér el nagyobb mértékben: ezekben a városokban 7 8% körüli azon lakások aránya, melyek nem magánszemély tulajdonában voltak. A megyei jogú városok lakásainak átlagos mérete 71 m 2, amely az országos átlagnál (77 m 2 ) alacsonyabb. Ennél jóval nagyobbak a döntően családi házas lakóövezeti jellegű Érd lakásai, itt 91 m 2 az átlagos lakásnagyság, míg Dunaújvárosban, ahol a panellakások nagyarányú jelenléte jellemző, jóval az átlag alatt maradnak a lakásméretek (58 m 2 ). Az alapterülettel szoros összefüggésben Érden nagyon magas a 4 vagy ennél több szobával rendelkező lakások aránya (37%). A legtöbb egyszobás lakás a már említett Dunaújváros mellett Salgótarjánban és Kecskeméten épült. A megyei jogú városok lakásainak több mint hattizede az közötti nagy lakótelepépítések idejéből származik. A legidősebb, világháború előtt épült lakások legnagyobb arányban Hódmezővásárhelyen és Sopronban vannak (27, illetve 24%). A népszámlálást megelőző évtizedben Érden és Sopronban épült a legtöbb lakás: e két városban a két népszámlálás között jelentős volt a vándorlási többlet, ennek megfelelően a lakások ötöde 2001 után épült. A megyei jogú városok lakásainak megoszlása szobaszám, alapterület (m 2 ) és komfortfokozat szerint, ábra 18% 10% 16% 2% 8% 13% 12% 28% 44% 22% 27% 1 szobás 2 szobás 3 szobás 4 és több szobás % 2% 1% 25% 70% Összkomfortos Komfortos Félkomfortos Komfort nélküli Szükség- és egy éb lakás 20

21 Megyei jogú városok Komfortosság tekintetében a megyei jogú városok lakásai kedvezőbb képet mutatnak, mint az ország teljes lakásállománya. Az összkomfortos kategóriába tartozó lakások aránya meghaladja a 70%-ot, míg országosan csupán a lakások hattizede sorolható ide. A szükséglakások valamennyi megyei jogú településen egy százalék alá szorultak, Hódmezővásárhelyen és Salgótarjánban viszont még most is magas (6,8, illetve 5,4%) a komfort nélküli lakások aránya. A komfortosság mértékét meghatározó tényezők tekintetében a városok között jelentős különbségek láthatók. A hálózati vízvezetékkel rendelkező lakások aránya hasonlóan a 10 évvel ezelőtti állapotokhoz minden városban 90% feletti. Emellett még mindig magas a házi vízvezetékkel ellátott lakások aránya Kecskeméten (6,9%). Meleg folyóvízzel csaknem valamennyi lakás rendelkezik, csupán Hódmezővásárhelyen magas, 10%-hoz közeli a meleg víz nélküli otthonok aránya. A komfortfokozat következő meghatározója, hogy a lakás rendelkezik-e vízöblítéses WC-vel. Ezen a téren szintén Hódmezővásárhely maradt le a többi városhoz képest, itt a lakások 91%-a rendelkezik vízöblítéses WC-vel. Ez még az országos aránynál (93%) is kissé alacsonyabb. A közcsatorna-hálózat kiépítettsége nagyobb különbségeket mutat. 18 megyei jogú városban 90% feletti azon lakások aránya, melyekből a szennyvíz elszállítása közcsatornán keresztül történik. Veszprémben csaknem valamennyi lakás csatornázott, míg Békéscsabán a lakások egyharmadában még házi csatornán keresztül távozik a szennyvíz. Érden ugyanakkor csupán a lakások harmada csatlakozott a szennyvízhálózathoz. A tervek szerint 2013 végéig itt is jelentős csatornaépítési beruházások történnek. 7. A helyi gazdaság állapota 7.1. Regisztrált és működő vállalkozások december 31-én a 23 megyei jogú városban összesen 368 ezer gazdasági szervezetet, az országban regisztráltak egyötödét tartották nyilván. A szervezetek kilenctizede vállalkozás, 8,9%-a nonprofit, fennmaradó része költségvetési és társadalombiztosítási, valamint egyéb szervezet. A gazdálkodási formák január 1-jétől érvényes új osztályozása alapján néhány, eddig a vállalkozások közé sorolt gazdálkodási forma átkerült részben a nonprofit, részben az egyéb szervezetek közé. Ezek közül legnagyobb tétel a társasházak átsorolása, aminek hatására a nonprofit szervezetek száma minden városban jelentősen emelkedett, összességében héttizedével (32,7 ezerre). A regisztrált vállalkozásoknak ténylegesen csak a fele, 169 ezer vállalkozás működött (országosan 42% ez az arány), és ezek 54 46%-os arányban társas, illetve egyéni formában végezték tevékenységüket. A társas vállalkozások száma 2010 óta lényegében nem változott, részarányuk Érden (69%), Debrecenben, Miskolcon és Pécsett (egyaránt 59%) volt a legmagasabb, Salgótarjánban (41%) a legalacsonyabb. A 2012 elejétől hatályos cégalapítási jogszabályok szigorításának hatására 2011 végén jelentősen megnövekedett a cégbejegyzések száma, ami elsősorban a kft-k alapításánál mutatkozott meg. A megyei jogú városokban a társas vállalkozások 63%-át kitevő korlátolt felelősségű társaságok körében egy év alatt átlagosan 5,6%-os bővülés történt (legnagyobb mértékben, csaknem egytizedével Szegeden), míg ezzel párhuzamosan a második leggyakoribb betéti társaságból 6,9%-kal kevesebbet számláltak. A részvénytársaságok és a szövetkezetek hányada alacsony, mindössze 1,1%, és a legtöbbjük debreceni és szegedi székhelyű vállalkozás. A gazdasági válság hatásai érzékenyebben érintették a kevésbé tőkeerős egyéni vállalkozásokat, számuk a megyei jogú városokban évek óta fokozatosan csökkent, az előző évhez képest 4,7%-kal. A munkavégzés jellege szerint 48 38%-os arányban fő- és mellékfoglalkozás keretében dolgoztak, 14%-uk pedig nyugdíj mellett tevékenykedett. A főfoglalkozású alkalmazottak aránya jóval meghaladta az átlagot Sopronban és Érden (60 és 63%). 21

22 15. ábra A működő vállalkozások főbb gazdasági ágak szerint, december 31. Működő v állalkozások száma Részarány, százalék Érd Dunaújváros Székesfehérvár Tatabánya Veszprém Győr Sopron Szombathely Zalaegerszeg Nagykanizsa Pécs Kaposvár Szekszárd Miskolc Eger Salgótarján Debrecen Nyíregyháza Szolnok Szeged Kecskemét Békéscsaba Hódmezővásárhely Közép-Dunántúl Ny ugat-dunántúl Dél-Dunántúl Észak- Magy arország Észak-Alföld Mezőgazdaság Ipar, építőipar Kereskedelem Tudomány os és műszaki tevékenység Közép- Magy arország Dél-Alföld Adminisztratív szolgáltatás, oktatás, egészségügy i szolgáltatás Működő vállalkozások részaránya a regisztrált vállalkozásokon belül Többi gazdasági ág A vállalkozói aktivitást jelző ezer lakosra jutó vállalkozásszám a 23 megyei jogú városban átlagosan 83 volt, ezen belül azonban igen nagy területi különbségek tapasztalhatók. A mutató értéke elsősorban a szolgáltatás jellegű vállalkozások magas számának köszönhetően Veszprémben (96), valamint az alacsonyabb népességszámból adódóan Szekszárdon (96) alakult a legkedvezőbben, de a magasabb népességkoncentráció ellenére kiemelkedett az iparosodottabb Győrött (94) is. Ugyanakkor visszafogott vállalkozói tevékenységre utal, hogy az átlagnál jóval kevesebb vállalkozást számláltak ezer lakosonként Hódmezővásárhelyen (62), valamint Dunaújvárosban és Salgótarjánban (63 63). A 23 megyei jogú városban (csakúgy, mint országosan) a működő vállalkozások között az előző évekhez hasonlóan a kisméretűek, azon belül is a 10 fő alatti mikrovállalkozások (162 ezer) domináltak, arányuk 2011-ben megközelítette a 96%-ot. A főt foglalkoztató kisvállalkozásokból 5,9 ezret, az fős középvállalkozásokból alig több mint ezret tartottak nyilván, az ennél nagyobb méretű nagyvállalatokból pedig mindössze 250-et. A mikrovállalkozások aránya a dél-alföldi térségben Hódmezővásárhelyen és Kecskeméten volt a legalacsonyabb (nem érte el a 95%-ot), míg a legmagasabb Érden, Pécsett és Salgótarjánban (közel 97%). A kisvállalkozások körében a két szélsőértéket is ezek a városok képviselték, azonban helyzetük épp ellenkezőleg alakult, előbbi esetben a kisvállalkozások hányada 4,3 4,3, az utóbbinál 2,7-3,1%-ot tett ki. A közepes méretű vállalkozások legnagyobb számban (240) és arányban (0,7%) a nyugatdunántúli városokban (elsősorban Győrött) hozták létre bázisaikat, szemben a dél-dunántúli települések cégeivel és egyéni vállalkozásaival, melyeknek csupán 0,4%-a (96) tevékenykedett fővel. A nagyvállalkozások arányaiban a városok közötti különbségek nem mutattak számottevő eltérést, a megoszlás (Érd kivételével, ahol mindössze egy nagyvállalat működött) 0,1 és 0,3% között szóródott. A legtöbb nagycég Székesfehérváron (25), Debrecenben (24) és Győrött (23) telepedett le. 22