Egy lépéssel előrébb. Az Igazgyöngy Alapítvány TÁMOP 5.2.5/ B-10 számú projektjének záró kiadványa

Átírás

1 Egy lépéssel előrébb Az Igazgyöngy Alapítvány TÁMOP 5.2.5/ B-10 számú projektjének záró kiadványa

2 Bevezetés Az Igazgyöngy Alapítvány 14 éve dolgozik a 33 leghátrányosabb helyzetű kistérségben, a berettyóújfalui járás területén, részben egy közoktatási intézmény fenntartójaként, részben esélyteremtő civil szervezetként. Ez idő alatt a kistérség 16 településén kapcsolatba kerültünk mintegy 350 olyan családdal, akik a létminimum alatt élnek, tartósan munkanélküliek, legtöbb esetben szakképzetlenek, és megélhetési gondjaik vannak. Célunk egy olyan komplex, adaptálható program kidolgozása, amelyben a sikeres integráció megvalósítható a legnehezebb helyzetben élőknél, a szegregátumokban is. A munkánk során szerzett tapasztalatokat öt éve sikerült egy esélyteremtő stratégiába rendezni, akkor választottuk ki a települések közül modellfejlesztésünk helyszínéül Toldot, a bihari kis zsákfalut. A stratégia megtervezésekor az első lépés volt, hogy az összes olyan beavatkozási pontot megkeressük, amire hatást kellene gyakorolni, hogy elmozdulhasson a mélypontról az itt élő családok helyzete. Ezen a problématérképen puzzle-szerűen próbáljuk lefedni a problémákat, egy részét természetesen lefedi az állami intézményrendszer, bár meglehetősen hézagosan, a többit vagy pályázatokból, vagy civil támogatásokból, önkéntes munkából fedezzük. Az Egy lépéssel előrébb című pályázati projekt a bizonyos területeken jelentkező tudás és képességhiány, valamint a közösségszerveződés, és a szociális kompetenciák terén jelentkező hátrányok kompenzálására íródott. A probléma, amire megoldást szeretnénk adni, óriási. Generációkon átörökített nyomorúság, szegénység, tanulatlanság. Kusza viszonyok, szétesett közösségek mindenhol. 19. századi túlélési stratégák keverednek a 21.század technológiájával. Komfort nélküli házakban élnek, bútorok alig, miközben mobiltelefonokat szorongatnak a kezükben, a fogyasztói társadalom üzenete itt is tombol, fogyassz, vásárolj, az vagy, amid van. És ezt meg kell szerezni. Ott is, ahol nincs lehetőség legálisan. A legtöbb helyen a nyomor a kriminalizálódással talál kiutat a megélhetés felé, a jövőképben nincs jelen a tanulás, a munkahely, a munkaviszony nem értelmezhető kategória. Feketemunkán, alkalmi munkán szocializálódott felnőttek örökítik tovább ebben a rendszerben az egyik napról a másik- 2

3 ra élés szemléletét, az ördögi kör megtörhetetlen, a helyzet kilátástalan, az egész problémát, a családok életét az esélytelenség hatja át. Az Igazgyöngy Alapítvány tevékenységéről: Alapítványunknál az alapításkor rögzített cél a személyiségfejlesztés volt, melyet a művészetek eszközeinek segítségével alkalmazunk, kiemelten fókuszálva a hátrányos helyzetű gyerekekre. Ezt a tevékenységet egy olyan művészeti iskola fenntartásával végezzük, mely délutáni tevékenység formájában 600 gyereknek nyújt fejlesztési lehetőséget a településeken. A gyerekek több mint 70% hátrányos helyzetű, közülük 350 fő mélyszegénységben élő, zömében cigány gyermek. A művészeti nevelés sikereit bizonyítja, hogy a gyerekek évente díjat nyernek különböző hazai és nemzetközi versenyeken és, hogy a tevékenységhez kapcsolódó módszertan iránt nagy az érdeklődés. A hátrányos helyzetű gyerekek magas száma arra ösztönözte az alapítvány munkatársait és önkénteseit, hogy alaptevékenységén túlmutatva speciális hátránykompenzációs munkát is végezzen. Ez több területet 3

4 is érintett az évek során, pl. hálózatépítést, melyben a kistérség e társadalmi csoporttal foglalkozó intézményeit, szervezeteit hívta közös gondolkodásra és együttműködésre; programszervezéseket, melyek a többségi társadalom elfogadását segítették elő és hátránykompenzációs programokat, melyek lehetőséget adtak a gyerekek speciális fejlesztésére. Öt évvel ezelőtt munkánkban a tevékenységek hangsúlya a halmozottan hátrányos helyzetű, mélyszegénységben élő, zömében roma gyerekekre tevődött át. Itt ugyanis olyan mértékű problémákat találtunk a családokban, olyan hiányosságokat tapasztaltunk a problémakezelésben a különböző intézmények, szervezetek részéről, ami talán nincs is kellően a köztudatban. Munkánknak ehhez a részéhez éppen ezért a nyilvánosságot is segítségül hívtuk és különböző internetes naplók, blog, és rendszeres publikációk útján próbáljuk a döntéshozók figyelmét a problémára irányítani, illetve a többségi társadalom érzékenységét növelni. Közben, korábbi tapasztalatainkra építve egy olyan integrációs modell fejlesztésébe kezdtünk, aminek első sikerei már mutatkoznak. A munkánk elsődleges célcsoportját eleinte a szegregátumokban, mélyszegénységben élő 0-14 éves gyermekek jelentették. Rájöttünk azonban arra, hogy kizárólag a gyerekekre koncentrálva és az oktatás keretein belül maradva az integráció nem érhet el eredményeket. Akkora mértékű ugyanis a szakadék, ami az iskola által nyújtott elvárások és a család körülményei, értékrendszere között van, hogy a pozitív hatások otthon gyakorlatilag lenullázódnak. Ez az oka annak, hogy szinte minden gyerek felső tagozatra már bukdácsol, nagyon sok a hiányzás, magas a magántanulók és a lemorzsolódók aránya közöttük. Éppen ezért az oktatási tevékenységen túlmutatva egy olyan, a problémát komplexen kezelő programfejlesztésbe kezdtünk, ami egyrészt egy bizalmi légkör kialakítását, másrészt egy segítő együttműködés kialakítását jelenti. Stratégiánkban három vonal mentén szerveződik a tevékenységünk. 1. Az oktatás területén a legfontosabb a kiindulópontunk a művészetoktatás, melyet a gyerekeknél a már említett köznevelési intézmény kereteiben végzünk. A vizuális neveléshez értünk leginkább, így erre fűztük fel azokat a szociális kompetenciafejlesztő tevékenysé- 4

5 geket, melyeket olyan egyszerűen és természetesen illeszthetünk az alkotó folyamatokba. A személyes kompetenciákon belül az önbizalmat, önbecsülést, identitást fejleszthetjük leginkább, a társas kompetenciák területén pedig az együttműködési képességeket, a toleranciát. Pont azokat a képességeket, melyekre a legnagyobb szükség lenne az integrációhoz, ám a közoktatás a legkevésbé helyez hangsúlyt rá a mai rendszerben. Ezek a képességek hiányoznak leginkább a mélyszegénységben élőknél, a gyereknél nem fejleszti ezt senki, nem kapnak fejlesztő impulzusokat a társadalomból, nem fókuszál rá az iskola, a családokban, a szülőkben is épp ez hiányzik, és maguktól pedig ezek a képességek nem fejlődnek. A művészetoktatásban megindított pozitív folyamatokat kivezetjük az oktatás egyéb területeire is, tanulástámogató fejlesztésekkel, tanoda jellegű tevékenységekkel, online tanulástámogatással, korrepetálásokkal, társasjáték pedagógiával fejlesztett egyéb kompetenciákkal, melyek segítik a tanulási képességeket is. Ebben az elemben vannak egyéb támogató programok is, pl. ösztöndíjpályázat, tehetséggondozó munka, mellyel igyekszünk a közösség tehetségmegtartó szerepét is megerősíteni. Ennek az egésznek a módszertanát igyekszünk adaptálható módon leírni, és átadni azoknak az iskoláknak, akik halmozottan hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkoznak. Az oktatási tevékenységet a felnőtt korosztályra, a gyerekek családtagjaira is kiterjesztettük. Próbálunk alapkészségeket megerősíteni, hiszen a szülők többsége nem végezte el a nyolc általánost sem, sokan küzdenek alapvető olvasási-írási hiányosságokkal. Nem is azt gondoljuk, hogy ettől ők munkaerő-piaci szempontból értékesebb tudással bírnak majd, de talán a gyermekeik olvasási képességeit másképp ítélik meg, és képesek lesznek motivációt adni nekik a tanuláshoz. E mellett próbálkozunk a digitális analfabetizmus felszámolásával is, hogy alapvető jártasságot szerezzenek az internethasználatban, és rálátásuk legyen a gyermekeik virtuális életére, melynek veszélyeit nem érzik. 5

6 3. A második vonal a családgondozás-közösségfejlesztés területe. Itt a krízishelyzetek kezelése mellett az önfenntartás képességének fejlesztése, és a munkahelyteremtő tevékenységekbe való bekapcsolódás a legfontosabb. A krízishelyzetek azok az élethelyzetek, melyeket a családok nem képesek megoldani, vagy a jövedelemviszonyaik, vagy a lehetőségeik, tudásuk hiánya, vagy az intézményrendszer rugalmatlansága miatt. A családok jövedelme jellemzően a hónap közepéig elég, onnan, bármilyen előre nem látható kiadás megoldhatatlan helyzet elé állítja őket. Egy gyógyszerkiváltás, egy kórházba, vagy hivatalba történő beutazás, egy haláleset, egy cipő elszakadása, váratlanul beállt hideg, iskolai kiadás, büntetés, bármi lehet ez. Ha erre fordítják a még meglevő pénzt, nem marad élelemre. Mivel a szegregátumokban, sőt a faluban, és a környéken sincs olyan munkalehetőség, ami akár nagyobb, kiszámítható jövedelmet adna, vagy olyan alkalmi munka, amiből ilyen esetben hamar pénzt tudnak 6

7 szerezni, a problémák megoldatlanok maradnak. Az egyik baj pedig hozza maga után a másikat. Ha nem tudja kiváltani a gyógyszert, a gyerek gyakran kórházba kerül, ami újabb költség, hiszen kellenek holmik, törülköző, tisztasági csomag, pizsama, útiköltség. Ha nem tudja bevinni felülvizsgálatra, a hivatal által adott időpontra, mert nincs pénze útiköltségre, akkor az jelzi a gyámhivatal felé, hogy nem együttműködő a szülő, és elindulhat akár a védelembe vétel folyamata is. Ha elszakad a gyerek cipője és nem tud iskolába menni, szintén megindul a hivatali gépezet. Ha szólnak az iskolából, hogy kirándulás lesz, és be kell vinni az útiköltséget, de nem tudják, a gyerek kimarad a programból. Ezek mellett még ott vannak a közüzemi tartozások, ami többnyire villanytartozás, kukapénz, néhol, ahol be van vezetve, ott a víz is. A csekkek, aminek a vége pl. az áramszolgáltatás megszüntetése, a tartozás megmarad, behajtócéghez kerül, és ha végre sikerül valahol elhelyezkedniük, a fizetés jó részét rögtön levonják. Minden, ami ebben a krízishelyzetben előfordul a kamatos pénz, az uzsora felé löki őket, vagy a gyorskölcsön felé, ami talán elodázza kicsit a bajt, de a visszafizetés esélytelen, ezek is előbb-utóbb behajtócégeknél kötnek ki. Alapítványunk egész rendszert működtet azért, hogy ezeket a helyzeteket megoldja, és hozzásegítse őket a megoldások megkereséséhez. Afféle adósságkezelés is ez, hiszen megpróbáljuk megakadályozni a kamatos pénz felvételét, segítünk, hogy a következő hónapot ne adóssággal kezdjék. Ebben a programelemben az élelmiszer, tisztítószer, ruha, cipőadományok mellett gyógyszerkiváltás, egészségügyi szolgáltatások elérésének biztosítása, új időpontok kérése, a beutazások hatékonyságának biztosítására a kötelezettségek összeszervezése, villanyóra-visszakötési program, fogamzásgátló program, és sok más szerepel. Az alapítvány tevékenysége nemcsak segítő tevékenység. Amit végzünk, minden elemében fejlesztő segítségnyújtás. Alapelvünk, hogy nem kötelező a velünk való együttműködés, de segítséget csak az kaphat tőlünk, aki nekünk is segít abban, hogy élhetőbb legyen a falu. Ehhez pedig tudunk tevékenységekre lehetőséget adni, pl. az önfenntartás terén. 7

8 Itt az egyik legfontosabb a kertprogram. A falusi portákhoz mindenhol kapcsolódik konyhakert, ám ezek többnyire nincsenek művelés alá vonva, felverte őket a gyom, benőtte a tarack, az akác. A kertek művelésével jelentősen javulhat a családok helyzete, hiszen megtermelhetik a krumplit, zöldségeket, és a nyári időszakban mindenképp lesz mihez nyúlni, ha főzni szeretnének, és télre is lehet elspájzolni valamennyit. Alapítványunk harmadik éve segíti a családokat szántással-boronálással, vetőmagvakkal. Külön programban a gyerekeket is bevonjuk a kertművelésbe. A programelem egyre sikeresebb, egyre stabilabb, és elindultunk a baromfitenyésztés felé is, bontott építőanyagból ólak építésével. Az önfenntartási rész másik fontos eleme a biobrikett-program, mely a téli időszak fűtési nehézségein segít. Nyáron készítenek mezőgazdasági hulladékból és papírból briketteket, melyet a napon szárítanak meg, és télen ezzel fűtenek azok a családok, akik önkéntes munkában dolgoznak benne. Ehhez kapcsoltunk egy lakásfelújító-hőszigetelő programelemet is, melyben a háztartásokban élők a mi segítségünkkel, de az ő fizikai munkájukkal javíthatnak házaik állapotán. A munkahelyteremtés irányába is teszünk lépéseket. Ez nem egyszerű feladat egy olyan zsáktelepülésen, ahol semmiféle gazdaságélénkítő tevékenység nincs, hiszen az itt élők szakképzetlenek, az infrastruktúra hiányos, az úthálózat sem jó, a kriminalizálódás veszélye is nagy, és az itt élők zöme sosem dolgozott munkaviszonyban, alkalmi, és feketemunkán szocializálódtak. Munkahelyteremtés terén két területen indultunk el. Egyik a kézműveskedés, amiben egy sajátos, sikeres programunk van, a SZUNO projekt, melyben az asszonyok a gyerekek rajzait hímezik ki, és varrnak belőle különféle használati tárgyakat, párnákat, táskákat, konyhai kiegészítőket. Ebben a programelemben üvegikon festése, füzetkötések, papírmasé, fa-és linómetszettel díszített papírsárkány-készítés, és sok más ötlet kidolgozása szerepel még. A kész termékeket egy szociális webshopban értékesítjük, a teljes bevétel a projekt fenntartására, illetve krízishelyzetek elhárítására szolgál. Mivel ez a terület elsősor- 8

9 ban nőknek szól, egy asztalosműhellyel a férfiak számára is lehetőséget adunk. Itt dísztárgykészítés, és javítások történnek egyelőre. A másik fő vonal ezen a területen a közösségi kerthez kötődik. Itt a zöldségtermelés mellett gyógynövénytermesztésbe is kezdtünk, és tervezzük a környék természeti adottságait kihasználva a gyógynövénygyűjtés beindítását is. Terveink szerint ezek a tevékenységek majd hoznak annyi hasznot, hogy álláshelyeket is képesek leszünk teremteni. jelenleg hét helyi munkatársunk segít a területek koordinálását, akiket különféle pályázati programokban alkalmazunk egyelőre. Munkánkban a legfontosabb a közösségfejlesztés. Képessé szeretnénk tenni az itt élő embereket az együttműködésre, összefogásra, hogy önszerveződő közösséggé alakulhassanak. Minden programelemet ez hat át. Partneri viszonyban, közös döntésekkel, tudásátadással, fejlesztéssel, konfliktuskezeléssel dolgozunk azért, hogy ez a nyomor ördögi körében szétzilálódott közösség képes legyen hinni önmagában és egymásban is. 9

10 4. A harmadik vonal egy sajátos mediáló, szervezetfejlesztő vonal, melyben a mélyszegénységben élők és az intézményrendszer között, illetve az intézmények között végzünk, valós együttműködéseket gerjesztve, segítve a rendszerben dolgozókat, hogy a protokollszemlélet a problémák megoldásának szemlélete váltsa fel. A viszony a mélyszegénységben élők és az intézményrendszer között nem jó. Mi mindkét oldalt segítjük abban, hogy a kommunikáció megfelelő legyen közöttük, és közben a mi szerepünket is megtaláljuk ebben a rendszerben. Az integrációs modell fejlesztése pályázati forrásokból, civil és céges támogatásokból, önkéntes munka bevonásával és az 1% felhasználásával történik. A modellhez szorosan kapcsolódó művészetoktatási tevékenységhez, mint köznevelési intézmény, állami támogatást kapunk. 10

11 Néhány gondolat az alapítvány modellfejlesztésének helyszínéről: Az esélyteremtő munkánk elemeit a berettyóújfalui járás 16 településén próbáljuk bevezetni, településenként változó, hol tartunk a folyamatban. Az integrációs modell minden elemét Toldon fejlesztjük, ennyit bírunk most lefedni a teljes problématérképpel, minden szálat mozgatva. Amikor egy-egy elem biztosan sikeresnek mondható, akkor próbáljuk ki más települési környezetben is, hogy az adaptálhatóságot teszteljük, illetve kiszűrhessük a helyi adottságok, jellegzetességek módosító hatásait. Toldot azért választottuk a modellfejlesztés helyszínéül, mert minden olyan problémát fellelhetünk itt, ami ma a mélyszegénységhez, kilátástalansághoz, a roma kérdéshez kötődik. A jelenségek, amiket itt tapasztalunk, hasonlóak a többi település szegregátumaiban is, a problémák egy része tipizálható. Told község a román határhoz közel elhelyezkedő, 370 fős kistelepülés. Közlekedési szempontból zsákutca jellegű, egy rossz minőségű, keskeny út vezet ide Biharkeresztesről, mely a falu végén visszafordul. Tömegközlekedési lehetőség egyedül az autóbusz, mely reggeli és délutáni menetrenddel jár. A falu közművesített. A valaha virágzó mezőgazdasággal rendelkező település mára elvesztette lehetőségeit. A TSZ megszűnt, néhányan gazdálkodnak csupán, zömük a földtulajdonosoknak nem is itt él. A gyereklétszám csökkenése és a falu anyagi helyzete az iskola megszüntetéséhez vezetett a kistérségi társulás keretében Biharkeresztesen jutnak hozzá az oktatáshoz. Óvoda üzemel, egy csoporttal, csak roma gyerekekkel. Beszédes adat, hogy a település a helyi adóból mindössze évi 400 ezer forintot képes beszedni. A lakosság korosztályi megoszlása szerint 90 fő körül van a 18 fő alatti korosztály, ezen túl mintegy 60 nyugdíjas és a településen. A keresőképes korosztályból helyben alig dolgoznak, a közmunkaprogram ad most átmeneti munkalehetőséget az embereknek. Az utóbbi években lett tendencia, hogy a kiürülő házakat a környező települések roma családjai vették meg, és ennek hatására ma a lakosság közel 70%-a roma. 11

12 A falu utcáin sok az elhagyott, összeomlott ház, ezért az utcakép lehangoló. A kerteket az alapítvány ideérkezése előtt sokan nem művelték, a házak környezete elhanyagolt volt. A bevásárlása egyetlen vegyesbolt nyújt lehetőséget, ami reggeltől kora délelőttig tart nyitva. Ezen túl vásárlási lehetőség az 5 km-re levő kisvárosban, Biharkeszresztesen van. Az itt élő gyerekek mindegyike rendelkezik hivatalos jegyzői igazolással a hátrányos helyzetről. Ez azt jelenti, hogy az egy főre jutó jövedelem a családban nem éri el a mindenkori nyugdíjminimum 140 %-át. Sok közöttük a halmozottan hátrányos helyzetű, akiknek szülei nem végeztek nyolc osztálynál többet. Többen közülük semmilyen szakképzettséggel nem rendelkeznek, előfordul az analfabetizmus is. Korábban a mezőgazdaság munkát adott számukra, ma a települési közmunkaprogramon kívül távolabb találhatnak csak idényjellegű munkát, ami sokszor feketemunka. Kertészetetekben, libatelepeken, építkezéseken, útépítésen, vagy az olajfúróknál kapnak lehetőséget időszakosan néhányan. A szociális ellátásban részesülők aránya magas. Sok nagycsaládos közülük, 3-7 gyerekesek. A lakosok nagy része alacsony komfortfokozatú házban él. Az áramot sok házban tartozás miatt kikapcsolták, ilyenkor a szomszédtól húzták át vezetéken az áramot. Mára már sikerült legális áramfogyasztásúvá tenni a háztartásokat. Víz a legtöbb házban nincsen bevezetve, az utcai ártézi kútról viszik a vizet. Több háznál a kerti potytyantós WC sem volt meg, az alapítvány csináltatott 17 db-ot azoknak, akik nélkülözték ezt, és több gyerekük van. A házak berendezése több helyen szegényes, a bútorzat hiányos, nincs biztosítva a gyerekek megfelelő fejlődése. Többször történt állami gondozásba kiemelés is a családból. A hátrányos helyzetű családok egészségi állapota lehangoló. A körülmények és a nem megfelelő életmód miatt sokan szenvednek valamilyen krónikus betegségben. Orvosi ellátás hetente egyszer biztosított. Gyógyszertár nincs. A családsegítő kijár a településre, a védőnő szintén. Az alapítvány a településen élő családok zömével kapcsolatban van, kiemelten foglalkozik 40 olyan családdal, akik gyerekeket nevelnek. Ők mindannyian mélyszegénységben élnek. Lehetőségeikkel sem tudnak 12

13 élni, hiányos képzettségük és az átörökített szokásrendszer is akadályozza a változást. Zömük roma család, de ezen belül is megoszlanak, egy része magyar cigány (romungró), más része oláh cigány. Vallásukat tekintve is színes a kép, nem jellemző a napi vallásgyakorlás, de istenhitük van. A kistérség maga református, de a templom nem üzemel. Vannak közöttük, akik baptistának, vagy katolikusnak vallják magukat, mások a szabad keresztény gyülekezethez tartoznak. Ha temetnek, vagy keresztelnek, azt többnyire a református egyház közreműködésével teszik. A szegénységhez mindenhol kötődő kamatos pénz, az uzsora itt is jelen van, tovább nehezítve az eladósodással a családok életét. A megosztottság és a szegénység miatt közösségi életről nem beszélhetünk. Inkább a széthúzás, az állandó konfliktushelyzet a jellemző, és nem a békés együttélés. Az alapítvány munkája már érzékelhető változást hozott ezen a területen. Néhány családnál előfordul a bűnözés is, télen pedig, amikor fának is híján vannak, kisebb-nagyobb szabálysértést, falopást sokan elkövetnek. A prostitúció is jelen van, a lányoknak karrierlehetőséget látnak benne. A boltocskázás, és az illegális dohányárusítás is fellehető, mint minden hasonló helyzetben levő településen. A fiatalok közül főleg a 8. osztály után nagy a közoktatásból való lemorzsolódás. A 16 éves tankötelezettségi kor betöltése után jellemzően nem maradnak az iskolarendszerben. Sokan funkcionális analfabétaként kerülnek ki a közoktatásból. Jellemző, hogy hamar családot alapítanak, több olyan 18 éves lány van, akinek eddigre már 2-3 gyermeke is van. A családi viszonyok bonyolultak, nehezen átláthatók. Ugyanez jellemző az ingatlanok tulajdonaira is. Sokan laknak olyan házban, ami nem az ő nevükön van, máshol a villanyóra van másnak a nevén, sőt illegális beköltözők is akadnak. A magántulajdonnak kevéssé van tiszteletben tartott értéke. Korábban az oláhcigányok foglalkoztak némi hagyományápolással, a tánc és dalkincs átörökítésével, de ez a gazdasági helyzet romlásával, és a közösség szétesésével ez megszűnt. Mielőtt ideérkeztünk, a közösség- 13

14 építésnek nyomát sem lehet megtalálni sem a gyerekek, sem a felnőttek között. A szegénység, a nyomorúság, az uzsora, a bűnözés, az agresszió állandó feszültségforrás volt. Ha átmenetliget egymás felé is fordultak, a segítőkészséget, szolidaritás felülírta a másikon való uralkodás, az anyagi javakhoz jutás szándéka. A faluban a csicska-jelenség is fellelhető, a nincstelen, sok esetben alkoholizmussal is sújtott, egyedül élő személyek a lakhatás fejében minden munkát elvégeznek a ház körül. A fiatalok, gyerekek saját bevallásuk szerint sem szívesen keverednek egymással, az igazi oláh cigányok gyakran konfliktusba kerülnek a rommungókkal, a beolvadó cigányok az őslakosokkal. Mára már ez, hála a közösségi programoknak, mérséklődött. Az ellentétek okát nem tudják megfogalmazni, tényként kezelik ezt a helyzetet, ebben szocializálódnak. A gyerekek közti konfliktus gyakran tettlegességig fajul, sokszor a felnőttek közti konfliktusokat is átveszik és továbbviszik, gyakran a kisebbeken, védtelenebbeken levezetve azt. A tanulás iránti motiváltságukat vizsgálva többen fogalmazzák meg azt a szülői példát, ami előttük van. A segélyből élés, vagy a közmunka szavakkal is megfogalmazott jövőkép számukra. Nem tartják fontosnak a tanulást, hiszen a szüleik sem tanultak, mégis elboldogulnak, megélnek. Nem látnak mást, csak azokat a körülményeket, amiben felnőnek, ezt tekintik természetesnek s követendőnek. Kommunikációban és jövőképben is a szülőket mintázzák le. Az oláh cigány családok egy részénél a börtönviselt lét pozitív példaként jelenik meg. Aki átmenetileg börtönbe kerül, annak szabadulását megünneplik és nem, mint elítélendő cselekedetről mesélnek. A lopás, mások megkárosítása azért már egész kis korban bocsánatos bűnnek számít, ahogy nőnek fel a gyerekek, ezt egyre komolyabb bűncselekményekhez vezet. A tisztességes munkával megszerzett pénz helyett a lopott, a csencselt, egymásnak eladott, másokat megkárosító tevékenységgel szerzett jövedelem eleinte lehetőségként, később szükségszerűségként jelenik meg az életükben. A megfelelően felszerelt, komfortos lakásra mindegyikük vágyik. De közben a saját környezetük rendbetételére nem ügyelnek. A sok esetben elhanyagolt lakókörnyezet bizonyos szinten pénz nélkül is rendben tartható lenne, de sok családnál erre nincs meg az igény. A gyerekek is 14

15 ebben nőnek fel, megszokják ezt, és ezt is örökítik tovább. A körülmények és az életvitel miatt jelentkező problémák sok esetben vezetnek a gyerekek védelembe vételéhez, néhány esetben a kiemeléshez is. Az állami gondozásba került gyerekek éppúgy esélytelen felnőttekké válnak, mint otthonmaradt társaik, legfeljebb nem nélkülözésben nőnek fel. De a rendszer nem tud adni nekik olyan stabil képességeket, melyekből kikerülve az állami gondozásból, megerősödve építhetnek másféle jövőt, mint a szüleik. A benntartózkodásuk alatt összegyűlt pénzt, amit aztán életkezdési támogatásként megkapnak, hamar elszórják, gyakran becsapják őket, és a végén a pénztelenség és a kapcsolati tőke hiánya visszavezeti őket abba a közösségbe, életformába, ahonnan kiemelték őket. A gyermekvállalás, mint jövedelemhez jutási stratégia csak pár családnál vélelmezhető. Tudatos családtervezés, fogamzásgátlás nincs. A szülők zöme tudomásul veszi a fiatal korban kötődő kapcsolatokat, anélkül, hogy a felvilágosítás, fogamzásgátlással kapcsolatos beszélgetés, orvosi tanácsadás megtörtént volna. A fiatalok összeköltözésére a lehetőséget megteremtik, és innen egyenes út vezet a korai gyermekáldáshoz, ami aztán a fiatalok sorság végképp megpecsételi. Több ilyen fiatal sorsát követtük végig, olyan lányokét, akik tanulatlanul, szakma és lehetőségek nélkül csupán a gyerekvállalásuk miatt egyetlen életcéllal számolva élik meg a felnőttkort. Eközben óhatatlanul átörökítik azokat a szegénység faktorokat is, amelyek gátjai annak, hogy kitörhessenek. Ördögi kör ez. Miközben képesek megfogalmazni azt, hogy a tanulás fontos, szükséges egy jobb álláshoz, egy jobb élethez, eközben sosem írnak házi feladatot, vagy nagyon ritkán, sosem készülnek a következő tanítási napra, dolgozatra, sokan pedig, ha egyest kapnak, vagy megbuknak, otthonról csak a nem üthetem nagyon, mit csináljak vele megerősítést kapják a kérdéseinkre, ami mintegy felmentést ad a rossz eredmény miatti felelősség alól. Az iskolai hiányzásokkal ugyanez a helyzet. A szülők zöme hallgatólagosan tudomásul veszi, ha a gyermek hiányzik. Ez a helyzet a hiányzások megszigorítása idején sem sokat változott, elfogadják, hogy nem kapnak családi pótlékot, mert nem képesek a gyerekeikre hatni. Mindezek a körülmények hozzák létre az a minden szempontból kilátástalan helyzetet, ami ma nemcsak Toldot, hanem a többi település szegregált lakókörzeteiben is jellemző. 15

16 16

17 17

18 Az Egy lépéssel előrébb című pályázatunk fókuszai: A pályázat keretében alapítványunk toldi integrációs modelljének továbbfejlesztése történt, a éves korosztályú társadalmi-szociális hátránnyal küzdő fiatalokra fókuszálva. Olyan alacsony küszöbű ifjúsági szolgáltatásokat vezettünk be, ami hozzájárul a fiatalok életesélyeinek növeléséhez, a település jelenlegi állapotának megfordításához. A projektben a folyamatosan elérhető információs lehetőségek mellett olyan programok szervezése történt, ami egyrészt biztosította a szabadidő helyes, fejlesztő eltöltését, másrészt fejlesztette a kreativitást, a családtervezés tudatosságát, és az eddig feltárt tehetségek gondozását, segített a társadalmi részvétel, valamint a kultúrák közötti kapcsolat erősítésében. Közvetlen célunk volt, hogy ezeknek a fiataloknak értelmes, fejlesztő szabadidős tevékenységeket nyújtsunk, információs lehetőségeket arra, hogy megfelelő képesítést, munkahelyet szerezhessenek, valamint olyan tanácsadásokat, melyek segítik az én-hatékonyság érzés kialakulását, összességében a szociális kompetenciáik fejlődését. Eredményt vártunk a tanuláshoz, munkához való viszony változásában, a környezethez való viszonyulásban, a közösségi részvételben, és a tudatosabb családtervezésben is. A projekt hatásának továbbélésében reményeink szerint ezek a fiatalok képesek lesznek akár a településen, akár azon túl az életminőségükben változásokat elérni, jövőképpel rendelkezni, és ez a hatás remélhetőleg visszagyűrűzik az egész településképre. A fiatalokra irányuló tevékenység felkereső jellegű volt. Az intézményi együttműködések tekintetében az eddig kialakult, a fiatalabb korosztályra fókuszáló kapcsolatokat a projekt során bővítettük. 18

19 A célcsoportról: A projekt közvetlen célcsoportja a év közötti fiatalok csoportja volt. Rájuk irányultak azok a megkeresések, fejlesztések, és lehetőség nyújtások, amelyeket programban beterveztünk. A megkereső jellegű ifjúságsegítő tevékenységben alapvető elemnek tekintettük, hogy a személyes szükségletek megjelenjenek a tervezéseinkben. A pályázat elkészítésekor a szolgáltatások fő területeinek kiválasztásában kikértük a célcsoport véleményét, így jelentek meg pl. a családtervezési kompetenciák fejlesztése, vagy a tehetségfejlesztő programok, illetve a társadalmi részvétel erősítésére szolgáló elgondolások. Ezen belül természetesen a projekt során rugalmasan reagáltunk az aktuális szükségletekre. 19

20 A projekt közvetett célcsoportja a település teljes lakossága volt. Ebbe beletartoznak a roma és nem roma lakosok is, hiszen a kultúrák és szubkultúrák közötti kapcsolatot erősítő, toleranciát fejlesztő programok az együttélésre is hatással voltak. A célcsoport a lakosságnak csaknem negyedét teszik ki, további negyedét pedig a 12 év alatti korosztály jelenti. Mivel velük már folyik egy fejlesztés és ezzel a projekttel már a lakosság közel fele belevonódott egy olyan programba, melynek hatása, kisugárzása a település egészét érinti majd. A programjaink sosem zártak, bár a különféle fejlesztésekkel adott korcsoportokra fókuszálunk, mégis lehetőség van bárkinek bekapcsolódni, akár szemlélőként, akár tevőlegesen. Ezt egyrészt szervezni sem lehet másképp, örülünk, ha minél többen feljönnek a kultúrházba, kimozdulnak, mert ezzel megteszik az első lépést a szemléletváltás felé, másrészt még a szemlélődő részvétel is hat, gyerekre és idősebbre egyaránt, és elindíthatja a közösséggé fejlődés szakaszát. 20

21 A program szerkezete: A projektben elsődleges elem az alacsony küszöbű ifjúsági szolgáltatások kialakítása és fejlesztése, ezen belül egy ifjúsági információs pont létrehozása volt. Az ezzel kapcsolatos elvárás, a minimum heti 20 órában való elérhetőség volt. Ennek érdekében az önkormányzattól bérleti díj ellenében megkapott épületben hét fix számítógéppel és laptoppal, valamint állandó internet elérhetőséggel biztosítottuk az ismeretek megszerzésének ez irányú lehetőségét. A településen belül ez is okozott némi feszültséget, bár a kultúrházat eddig ritkán nyitották ki, mégis az a tény, hogy ez az egyetlen közösségi épület a településen, amit most birtokba vesz az alapítvány, ráadásul a problémás, főleg cigány lakosság fejlesztési céljaira, a nem cigányok körében nem aratott nagy tetszést. Végül több beszélgetéssel, és a nem cigány családok bevonásával lenyugodtak az indulatok. A bérleti díjra pedig nagy szüksége volt az önkormányzatnak, ilyen jellegű bevétel eddig fel sem merült, ráadásul az épületben több javítási munkát is el kellett végezni, pl. az elektromos hálózattal kapcsolatban, amit az alapítvány saját forrásból megtett, hogy a tevékenységeknek megfelelő és biztonságos helyszíne legyen. A hét öt napján, délutánonként négy órában állt a célcsoport rendelkezésére az információs pont. Ehhez az alábbi tevékenységeket csatoltuk: Személyes megkeresések, kapcsolattartás: A célcsoport bevonása érdekében egy felkereső (megkereső) ifjúságsegítő tevékenység kialakítása folyt, ebben minden érintett korú fiatalt elértünk és megpróbáltuk közösen meghatározni a helyzetét, problémáit, továbblépési lehetőségeit. Ennek keretében a havi min. húsz segítő találkozást és a heti húsz órában biztosított elérhetőséget az információs pont nyitva tartása mellett, személyes megkeresésekkel is kibővítettük. Közösségi rendezvények: Az alacsony küszöbű szolgáltatáshoz kötődve olyan, a nem formális tanulási módszerekre épülő személyiség és 21