Rövid áttekintés a sertés enzootiás pneumoniájáról

Átírás

1 sertés december 20. Rövid áttekintés a sertés enzootiás pneumoniájáról F. Madec * és Ph. Leneveau **1 1. A betegség különösen a zárt, iparszerû telepeken jelent nagy kockázatot A sertéstartási rendszerek intenzívebbé válása jelentôs változásokat hozott a sertések környezetében. Ez lehetôvé tette az egyes fontos kórokozóktól (ragadós száj- és körömfájás, klasszikus sertéspestis, Aujeszky-féle betegség és brucellózis) való specifikus mentesítési programok indítását. A gazdaságokban azonban még mindig sokféle betegség fordul elô, melyek közül egyesek multifaktoriális eredetûek. Ez a cikk a sertéstartásban domináns szerepet játszó gazdaságtípusban, a zárt, intenzív sertéstartási rendszerben elôforduló légzôszervi betegségeket tárgyalja. A termelési helyszínek egyre specializáltabbá válnak, méretük nôtt, és igyekeznek kihasználni a méretbôl adódó megtakarítási lehetôségeket. Egyre több állatot nevelnek zárt épületekben, nagy csoportokban, korlátozott férôhely biztosítása mellett. Minden állattenyésztési specifikációt egészséges állatokon vagy azok számára határoztak meg. Számos megfigyelés szerint az ilyen tartási rendszerekben egyértelmûen gyakrabban alakulnak ki légzôszervi betegségek, ha a tartástechnológia nem megfelelô. Az állattartási szabályok szigorú betartása és azoknak az állatok egészségi állapotához való adaptálása ezért kulcsfontosságú kérdés. A légzôszervi betegségek fôként a sertéstartás nevelési és hizlalási fázisában jelentkeznek, és különösen a tüdôt és az azt borító hártyát, a mellhártyát érintik. Tüdôelváltozásokkal számos kórokozó hozható összefüggésbe (köztük vírusok, baktériumok és paraziták), és ezért a légzôszervi rendellenességek összetettségének érzékeltetésére mind az izolált kórokozók, mind a kiváltott elváltozások tekintetében a sertés légzôszervi betegségkomplexe kifejezést használják. A leggyakoribb elváltozás a tüdôgyulladás, melyet az egyik kulcsfontosságú mikroorganizmussal, a Mycoplasma hyopneumoniae-vel való fertôzés idéz elô, amit általában egy sor más kórokozóval történô fertôzés követ. 2. Fókuszban a Mycoplasma hyopneumoniae, a problémát elindító mikroorganizmus A mycoplasmákat elég hosszú idôn keresztül elhanyagolták, mert laboratóriumban történô izolálásuk nehéz volt. Az 190-es években jelent meg a sertéstüdôgyulladás vírusa kifejezés. A Mycoplasma hyopneumoniae-t az 1960-as évek közepén izolálták. Ez egy kis baktérium, melynek mérete általában 1 µm körüli. A többi baktériumtól jól meghatározhatóan különbözik, mivel genomjának mérete kisebb (kevesebb mint 1 millió bázispár, miközben pl. az E. coli genomjáé millió bázispár), de különösen burkának természetét tekintve. A Mycoplasma hyopneumoniae esetében a burok vékony, nincs fala, hiányzik belôle a peptidoglikán háló, ezáltal kevésbé merev és sérülékenyebb, de egyben ellenállóbb egyes antibiotikum-családokkal szemben. A Mycoplasma hyopneumoniae laboratóriumi tenyésztése nem könnyû, mivel csak korlátozott ismeretanyag áll rendelkezésre tápanyag- és környezeti igényeirôl, valamint a tápközegben bekövetkezô ozmotikus sokkok iránti érzékenységérôl. Manapság a specifikus táptalajokra történô kioltás után akár 1-12 hét is eltelhet, ameddig megfigyelhetôkké válnak az apró, szabad szemmel alig látható telepek. Ezek az akadályok és a baktérium fentebb említett látszólagos in vitro sérülékenysége ellentétben állnak azzal a hatékonysággal, amely a sertés légzôszerveinek nyálkahártyáján való in vivo megtelepedés és a gazdaságokban kiváltott elváltozások tekintetében megfigyelhetô. A sertések fôként a fertôzött baktériumürítô állattal való orr az orrhoz érintkezés útján fertôzôdnek. A Mycoplasma hyopneumoniae sejtek azonban a levegôvel is terjedhetnek az istállón belül, sôt a szomszédos gazdaságok között is. A fertôzôdést követôen a mycoplasmák a légcsô vagy a hörgôk nyálkahártyájának csillós sejtjeihez tapadnak egy, a felületükön lévô specifikus szerkezet segítségével, amely nem teljesen ismert (adhezinek?). 1

2 Ezt követôen a mycoplasmák elszaporodnak és megtelepednek a hörgôk és a hörgôcskék felületén. Ennek hatására megindul a légutak hámrétegének védekezô reakciója, amely a nyálkatermelés fokozódásával jár. A baktérium szaporodását megkönnyítik az istállóban elôforduló kedvezôtlen klimatikus körülmények: a hideg levegô, a huzat, a felhalmozódott szennyezô anyagok (ammónia, por...). Az ilyen körülmények megakadályozhatják a csillós hám természetes levegôtisztító funkcióját 2 : a csillók rezgô mozgásának gátlása, sôt teljes megbénítása révén elôsegíthetik a mikrobák megtelepedését a légutak felületén. A mycoplasmák tömeges elszaporodása, a hámsejtek csillóihoz való tapadása és a csillók fokozatos károsodása következtében hörgôirritáció alakul ki, és a légutakban pangás keletkezik a csillók mûködésé - nek gátlása (ciliostasis), valamint a nyálka és a sejttörmelék felhalmozódása következtében. Ez száraz, többé-kevésbé mély, esetenként ugatásszerû köhögést eredményez, melynek súlyossága arányban áll a mycoplasmák megtelepedésének mértékével és a légzési nehézségek súlyosságával. A köhögés a mellkas görcsös reflexes összehúzódása, amely a légutak irritációja vagy az azokban kialakuló pangás esetén jelentkezik. Más baktériumok (például a Pasteurella multocida) légutakban való egyidejû jelenléte gyorsan súlyosbíthatja a kórképet, ha az elsô védelmi vonal már károsodott. A vírusfertôzések (influenza, PRRS) hasonló módon hatva súlyosbíthatják a klinikai képet. 3. Hogyan lehet diagnosztizálni a Mycoplasma hyopneumoniae okozta tüdôgyulladást? A Mycoplasma hyopneumoniae mint egyedüli kórokozó: A Mycoplasma hyopneumoniae által önmagában ( per se ) okozott tüdôgyulladás kísérleti körülmények között, SPF sertések beoltásával kiváltható. Ilyenkor száraz, esetenként ugatásszerû köhögés alakul ki. Ha a betegség már elôrehaladott, a kórbonctani vizsgálat során elsôsorban a tüdô szívlebenyében és elülsô lebenyeiben, valamint a járulékos lebenyben láthatók makroszkópos elváltozások. A károsodott területek sötétvörös vagy sötétbarna színûek, egyúttal a szokásosnál tömöttebb tapintatúak a tüdô gyulladásos elváltozások esetén a tüdô szövetének megszilárdulásáról vagy tömöttebbé válásáról ( konszolidáció ) beszélünk. Az érintett tüdôterületek fajsúlya olyan mértékben megnô, hogy azok a flotációs teszt során elsüllyednek. A beteg tüdôterületek jól láthatóan eltérnek a rózsaszín és puha tapintatú egészséges területektôl. A mikroszkópos (szövettani) vizsgálat során a következôk láthatók: neutrophil sejtek felhalmozódása a légutakban, emellett mononuclearis sejtek (lympho cyták, monocyták) okozta beszûrôdés a hörgôk, a hörgôcskék és a vérerek körül. A fertôzési folyamat késôbbi szakaszában csomócskákra hasonlító nyirokszövetet látunk. Kedvezô környezeti körülmények esetén a köhögés mérséklôdik és az elváltozások néhány héten belül eltûnnek. A tüdôszövet visszanyeri normális képét és mûködését, miközben a kezdeti elváltozást egy ideiglenes hegszövet váltja fel. Ezért az ilyen heges elváltozások észlelése fontos, mivel azok egy régebbi keletû és jelentôsebb lézióra utalnak. A Mycoplasma hyopneumoniae és más mikroorganizmusok társfertôzései: A legtöbb gazdaságban a Mycoplasma hyopneumoniae más mikroorganizmusokkal együtt fordul elô. Szövôdményes tüdôgyulladás esetén a klinikai tünetek kifejezettebbek: a köhögés gyakoribbá és makacscsá válik, jellegét tekintve pedig erôs, rekedt, mély és ugatásszerû lehet. Általában a hízósertések érintettek a legsúlyosabb mértékben, és a klinikai tünetek jellege és az álatok egyedi viselkedése tekintetében nagy szórás mutatkozhat az egyes istállókban. A betegség kialakulása során néhány sertésnél láz és étvágycsökkenés figyelhetô meg. A kialakuló fájdalom miatt nehézlégzés jelentkezhet, amit leginkább hasi légzésként ismerünk. A tüdô mellett a mellhártya és a szívburok is érintett lehet (pleuritis és pericarditis). A heveny tüdô gyulladás esetén létrejövô kiterjedt mellhártya-elvál tozások hatására mély, fájdalmas légzés alakul ki, különösen mozgás közben. Más baktériumokkal való felülfertôzés esetén a tüdôgyulladásos elváltozások a tüdôszövet legkülönbözôbb jellegû károsodásainak felelhetnek meg. Makroszkóposan a tüdôszövet szívóssá és tömötté válik, színe gránátvöröstôl világosbarnáig terjedhet, és az elváltozások többé-kevésbé ráterjednek még a rekeszi lebenyekre is. Ha a kórbonctani vizsgálat során rámetszünk vagy nyomást gyakorolunk az elváltozott tüdôterületre, abból bizonyos mennyiségû genny ürülhet (ez a felülfertôzés jele). Ebben a stádiumban már az interstitialis szövetben is láthatók mikroszkópos elváltozások. Néha tályogokat is ki lehet mutatni 3. Amikor a köhögés makroszkópos vagy mikroszkópos tüdôgyulladásos elváltozásokkal jár együtt, a Mycoplasma hyopneumoniae által önmagában vagy más mikroorganizmusokkal együttesen okozott fertôzésre kell gyanakodnunk. Biztos diagnózis azonban csak a kórokozó baktérium kimutatásával állítható fel. 2

3 Diagnosztika A mikrobiológia klasszikus módszerei a tenyésztés és az izolálás. Sajnos a Mycoplasma hyopneumoniae esetében a rutinszerû módszerek csak nehezen alkalmazhatók. A polimeráz láncreakciós (PCR) tesztek nemrég történt kifejlesztésének köszönhetôen lehetôvé vált a baktérium genomjának különbözô mintákból például tüdôszövetbôl, illetve orr-, légcsôvagy hörgônyálkából történô kimutatása. Ma már a PCR az elsôként választandó diagnosztikai módszer, amely lehetôvé teszi akár a fertôzô bakté riumteher mennyiségi meghatározását is (kvantitatív PCR, qpcr). Ez utóbbi értékes információ a gazdaság egészségügyi menedzseléséért felelôs személyek számára, mivel egy csekélyebb mértékû fertôzési nyomás még tolerálható lehet, míg a nagyobb fertôzési nyomás elkerülhetetlenül súlyos klinikai tüneteket vált ki, és rontja az állat közérzetét és teljesítményparamétereit egyaránt. A Mycoplasma hyopneumoniae-tôl való mentesítés nagyon nehéz, kivéve, ha állománycserés megoldást alkalmaznak (a telep kiürítése és egészséges sertésekkel való újbóli benépesítése), ezért az alacsony fertôzési nyomás elérésére és fenntartására kell törekedni. Az állatok számára szükségleteiknek megfelelô környezeti feltételeket kell biztosítani a férôhely, a kezelés (az állatcsoportok összekeverésének elkerülése) és a higiénia tekintetében egyaránt. Ez vonatkozik a kocaállományra is, amely a fertôzés rezervoárja. Ismert tény, hogy a fiatal malacok a szoptatási idôszakban fertôzôdnek. Gyakorlati körülmények között a legjobb módszer katéterrel nyálkamintát venni a légcsôbôl, mivel ez élô állatokon is könnyen, érzéstelenítés nélkül elvégezhetô. Ez párosítható a Mycoplasma hyopneumoniae PCR módszerrel történô kimutatásával. A kvantitatív PCR (qpcr) tájékoztatást adhat a fertôzési nyomás nagyságára vonatkozóan is. A Mycoplasma hyopneumoniae-vel szembeni ellenanyagok ELISA módszerrel történô kimutatása a vérben segíthet a fertôzés forrásának megállapításában. Az ellenanyagok kimutatásának minôsége szorosan összefügg az alkalmazott teszt jellemzôivel. A kereskedelemben kapható tesztek érzékenysége továbbra is alacsony, de függ attól is, hogy a mintavétel a fertôzôdés és az állatokat érô fertôzési nyomás dinamikájához képest mikor történik. Hamis negatív reakciók is elôfordulhatnak. Az elôbbi okok miatt a szerológiai vizsgálatok alkalmazását egy állatcsoport, nem pedig egy-egy állategyed pozitivitásának becslésére kell korlátozni. Végül a vágóhídi ellenôrzô vizsgálat jó áttekintést adhat a helyzetrôl, és lehetôvé teszi az elváltozások kiterjedésének mennyiségi meghatározását. 4. Következtetések A sertés enzootiás (mycoplasma-) pneumoniája az intenzív, zárt sertéstartási rendszerekben tartott sertések gyakori egészségügyi problémája. A betegség gyanítható szintû kialakulásának elôfeltétele egyes kórokozó mikroorganizmusok és különösen a Mycoplasma hyopneumoniae, valamint a tartási környezet hiányosságainak a jelenléte. Ez utóbbi körülmények jelentôsen befolyásolják a fertôzési nyomást, amely viszont hatással van a kialakuló rendellenességek súlyosságára és tartósságára. A legutóbbi kutatások igazolják, hogy a tüdô gyulladás jelentôsen rontja a sertések teljesítményét, és sertésenként akár 3- euróval csökkentheti a sertéstartás nyereségességét. A jelen munka igazolja azt is, hogy a Mycoplasma hyopneumoniae nélkülözhetetlen kezdeményezô szerepet játszik a tüdôgyulladás kialakulásában. Léteznek a kórokozó kimutatására és mennyiségi meghatározására alkalmas módszerek. A kutatások kimutatták azt is, hogy az egyes Mycoplasma hyopneumoniae izolátumok között nagy változékonyság mutatkozik, és óriási különbségek vannak az egyes izolátumok genomszerkezeti jellemzôiben és virulenciájában egyaránt. Egy adott gazdaságon, sôt sokszor még ugyanazon az állaton belül is különbözô törzsek fordulhatnak elô. Ezért várható a törzsek közötti interferencia, sôt még a keresztvédelem is, de ezek még kimutatásra és bizonyításra szorulnak. Összefoglalásképpen megállapítható, hogy a Mycoplasma hyopneumoniae egy nyugtalanító kórokozó, melyet még háziasítanunk kell vagy le kell csendesítenünk még akkor is, ha esetleg nem tudjuk azt kiirtani a sertésállományainkból. 3 Telefon: Fax.: info.hungary@sp.intervet.com Web:

4 A légzôszervek egészséges csillós hámja (hörgôk, 2400-szoros nagyítás). Nyálkatermelô sejtek (a csillókkal nem borított zónákban) és nagyszámú, rezgômozgást végzô csilló (a csillós sejteken). Ha a csillókkal borított területeken megtelepedik a Mycoplasma hyopneumoniae, ez a csillós sejtek fokozatos pusztulásához vezet. Megváltozik a mucociliaris védelem, és ez utat nyit a felülfertôzések (például a Pasteurella multocida okozta fertôzés) elôtt, így szövôdményes tüdôgyulladás jön létre. Marois és munkatársai (2009) Szövettan: Mycoplasma hyopneumoniae kiváltotta elváltozás Mintavétel a légcsônyálkából a Mycoplasma hyopneumoniae izolálása céljából 4

5 A gazdaság B gazdaság Pontszámok A vágás idején ellenôrzött, két különbözô gazdaságból származó 182 sertéstüdô megoszlása az elváltozások súlyossága alapján. Az elváltozások súlyosság szerinti pontozása lebenyenként történt, egy 0-tól (nincs tüdôgyulladás) 4-ig (az egész vagy majdnem az egész lebenyre kiterjedô tüdôgyulladás) terjedô skálán. Az egész tüdôre vonatkozó pontszámot a 7 lebeny pontszámainak összeadásával kapjuk meg. A vágáskor a tüdôket szúrópróbaszerûen kell pontozni, sertéstételenként legalább 30 tüdô vizsgálata alapján. A 10-es vagy azt meghaladó pontszámmal rendelkezô tüdô kiterjedt tüdôgyulladást jelez. Ha az egész vágósertés-tétel átlagpontszáma vagy annál magasabb, súlyos aggály merül fel az adott gazdaság egészségügyi státuszával kapcsolatban. IRODALOM 1* Françoi Madec, Agence Nationale de Sécurité Sanitaire de l alimentation, de l environnement et du travail, BP 3, F Ploufragan. Tel.: ; francois.madec@anses.fr ** Philippe Leneveau, Zoopole Les Croix, BP 7, F Ploufragan. Tel.: ; philippe.leneveau@zoopole.asso.fr 2 Ezt a természetes tulajdonságot mucociliaris tisztulásnak (clearance) vagy mucociliaris mozgólépcsônek nevezik. Az erre szakosodott hámsejtek által termelt nyálkát a csillók mozgatják, az pedig felfelé haladva magával viszi a szennyezôdéseket a garat felé, ahonnan az állat lenyeli azokat. 3 Ebben az esetben a bronchopneumonia a helyes kifejezés. Mycoplasma hyopneumoniae a transzmissziós elektronmikroszkópos vizsgálattal megfigyelhetô baktériumsejtek