3.2. Vízmin ség védelem Vízgazdálkodás és vízmin ség védelem (Dittrich Ern ) Vízmin ség, vízmin sítés (Dolgosné Kovács

Átírás

1 3.2. Vízmin ség védelem Vízgazdálkodás és vízmin ség védelem (Dittrich Ern ) Vízmin ség, vízmin sítés (Dolgosné Kovács Anita) Vízmin ségi jellemz k Fizikai paraméterek Kémiai paraméterek Biológiai, mikrobiológiai paraméterek Vízmin sítés Felszíni vizek Felszín alatti vizek Ivóvíz min sítés A vízmin ség védelem alapjai (Dittrich Ern ) Vízgy jt, vízháztartási viszonyok Szennyez k, terhelések, vízhasználatok Víztestek f bb jellemz i és folyamatai Víztestek tipizálása Hidromorfológia Oxigénháztartási viszonyok Szerves-anyag háztartás Foszfor és nitrogén háztartás Üledék Flóra és fauna A vízmin ség védelem eszközei A vízmin ség védelem f bb lépései, folyamata Összefoglalás Kérdések a témakörhöz Felhasznált és javasolt szakirodalom

2 3.2. Vízmin ség védelem Vízgazdálkodás és vízmin ség védelem (Dittrich Ern ) Hazánk földrajzi helyzete, valamint a távolabbi és közelebbi környezetb l ered hatások határozzák meg vízrajzi adottságait. Ezek közül a medencehelyzet a dönt tényez, ami egyebek mellett a terület központja felé futó vízhálózat kialakulását és a jó víztározó medenceüledékekben a nagy tömeg felszín alatti vízkészletet hozta létre. A medencehelyzet azzal is jár, hogy az óceántól távoli fekvésnek megfelel mérsékelten meleg és mérsékelten száraz éghajlatunk alatt a csapadékosabb peremvidékek lefolyása határozza meg a szárazabb bels területek vízháztartását. Ma is a medenceperemi hegységekb l kapjuk az árvizeket, de a szárazabb id járási periódusokban elmarad az ott ma már lehetséges tározással megoldható vízutánpótlás. A Kárpát-medence belseje mély fekvés, melyet jól mutat, hogy Magyarország területének 84%-a 200 m-es szintvonal alatt helyezkedik el. A nagy folyóink külföldr l legyez alakban három földrajzi irányból érkeznek hazánkba, és déli irányban távoznak. Az országos vízmérlegünk pozitív, ami azt jelenti, hogy éves szinten általában nagyobb vízmennyiség hagyja el hazánk határait mint amennyi befolyik hozzánk. Az éves átlagos csapadékmennyiség 600 mm, mely területenként és évenként jelent sen változik ( mm). A csapadék területi eloszlása egyenl tlen. A Dunától nyugatra es egyébként is jó vízellátottsággal rendelkez területeken általában megfelel mennyiség csapadék esik. Ezzel szemben a Tisza vízgy jt je csapadékban igen szegény: sok éves átlagban területének 80%-án 600 mm-nél kevesebb csapadék hullik. Az éves evapotranspiráció (növényzet és földfelszín együttes párolgása) mm/év, tehát egyes területeken akár több is lehet mint az éves csapadékmennyiség. A Tisza vidékén ig vizsgált 13 évb l 7-ben volt magasabb az éves párolgás mint a lehullott csapadék éves mennyisége. Éven belül vizsgálva a helyzetet a nyári id szakban az evapotranspiráció mindig magasabb, mint a nyári csapadék mennyiség. Ilyenkor a talajvízb l pótlódhat a kapilláris zónán keresztül a növényzet vízhiánya. Aszályról akkor beszélünk ha a gyökérzettel átsz tt talajréteg nedvességtartama a növényzet t r képességénél hosszabb ideig a növényzet minimális vízigényét sem tudja kielégíteni. Az aszályos területeken történ mez gazdasági termelés a megfelel öntöz kapacitás kiépítése. Az aszály általában az ország keleti részét sújtja. Hazánkban

3 km hosszú önözésre alkalmas csatorna van kiépítve. Az önözend terület nagysága közelít leg ha, melynek 20-30%-át öntözik ténylegesen. Hazánk nagy folyóinak vízjárása széls séges. A Duna esetében az árvízi vízhozam a kisvízi vízhozamnak akár 30-szorosa is lehet. A Tisza esetében ez az arányszám majdnem eléri a 100-at. A tavaszi és az szi id szakban jelent s víztöbblet jelentkezik, mely árvízveszély és belvizek formájában jelenik meg. Ezek f leg a mélyebb fekvés területeket érintik, mely hazánk területének 52%-át, míg a megm velt területek kétharmadát jelenti. Az árvizek által veszélyeztetett km 2 terület a legnagyobb Európában. Az árvízvédelem biztonsági és gazdasági kérdés. Az árvízvédelmi m vek 628 települést, 2,3 millió embert, a vasútvonalak 32%-át és az útvonalak 15%-át, védik. A belvíz szintén komoly károk okozója lehet. A belvízzel rendszeresen borított területek szabályozásának hatására 43 ezer km földmedr belvíz elvezet csatorna épült ki hazánkban. 1. ábra: Hazánk f bb folyóvizeinek átlagos vízhozamai ( 3

4 2. ábra: Hazánk belvízzel és árvízzel veszélyeztetett területei ( Vízkészletnek a társadalom számára hozzáférhet és igénybe vehet vizeket tekintjük. A hazai vízkészlet-gazdálkodási gyakorlatban két f egységre bontjuk a vízkészletet: felszíni és felszín alatti vizekre. A felszíni és felszín alatti vizeket is tovább osztályozhatjuk számos jelleg szerint: Felszíni vizek: - Állóvizek: természetes tavak, holtágak, vízborítású területek, mesterséges tavak, tározók, bányatavak - Vízfolyások: folyamok, folyók, kisvízfolyások, id szakos vízfolyások - Csatornák: belvíz-, csapadékvíz-, szennyvíz-, öntöz vízcsatornák, stb. Felszín alatti vizek: - Talajvíz - Rétegvíz: hideg rétegvíz, meleg rétegvíz, (termál-, gyógyvíz) - Karszt és hasadék-víz: hideg karsztvíz, meleg karsztvíz (termál-, gyógyvíz) Felhasználható vízkészletnek csak azt a vízhozamot tekinthetjük, amely tartósan és nagy biztonsággal a kritikus nyári id szakban is kivehet hiszen a vízfolyásokban a vizek 4

5 nagyobb része rövid id alatt levonuló árvizek, vagy a téli id szakban jelennek meg, és így közvetlenül nem hasznosíthatóak. A felszíni vizek a gondatlan emberi tevékenység miatt gyakran szennyez dnek, de szerencsére a szennyez dés megsz ntével viszonylag gyorsan meg is újulnak. Magyarország adottságai a felszín alatti vízkészletek vonatkozásában is rendkívüliek, mondhatni a világon szinte egyedülállóak. A Kárpát-medence nagy részét helyenként több ezer méter vastagságban kitölt porózus szerkezet (homokos, kavicsos) k zetrétegekben nagy mennyiség víz, az un. rétegvíz tölti ki. Kisebb tömeg, de természetes tisztaságánál fogva nagy értéket képvisel a mészk rétegekben tárolódó karsztvíz. A felszínhez közelebb a talajvizet találjuk, amely összefügg homokos rétegek esetén közvetlen kapcsolatban áll az alatt elhelyezked rétegvízzel. A kavicsos medr folyók parti sávjában helyezkedik el a parti sz rés víz. Ez a vízkészlet az aluviális mederösszlet természetes sz r hatásának köszönhet en igen értékes ivóvízbázis. A felszín alatti vizek els sorban a mélységt l függ en kisebb-nagyobb biztonságban vannak a felszíni szennyez hatásokkal szemben. Az öntisztulás képessége nagyon csekély, így az öntisztulás nagyon hosszú folyamat. Mivel az ország ivóvíz felhasználása túlnyomóan felszín alatti vizekb l történik, védelmük fokozott figyelmet igényel. Az ország ivóvíztermelésének harmadát adó rétegvizek nem minidig felelnek meg az egészségügyi el írásoknak, mivel a tároló k zetb l származó kémia anyagokkal (vas, mangán, arzén) szennyez dhetnek. Ezeknek az anyagoknak az eltávolítása technikailag megoldott, azonban a vízkezelés növeli az el állítás költségeit. Hazánk természeti adottságaiból és vízrajzából fakadóan a tervszer vízgazdálkodásnak több száz éves múltja van. Például az els hazai vízgazdálkodási témájú jogi szabályozás az 1885-ben megalkotott vízjogi törvény melynek megalkotását az 1879-es szegedi nagy árvíz miatti közfelháborodás váltotta ki. A törvény kimondta, hogy a vizek olyan különleges viszonyrendszerekkel bírnak, hogy azokra magánjogi elvek csak ott határozhatják meg az érdekeltek közötti viszonyokat ahol azokra a vízjogi törvény, nem tartalmaz más rendelkezést. A Vízgazdálkodási Lexikon (Dégen, 1970) a vízgazdálkodás kifejezésre a következ értelmezést adja: A természet vízháztartásának a társadalom szükségleteivel való optimális összehangolására irányuló tervszer tudományos m szaki, gazdasági és igazgatási tevékenység mely az alábbi f bb tevékenységcsoportokból áll: 5

6 - A víz kitermelése valamilyen felhasználási célból (pl. termálvíz, öntöz víz, technológiai víz, ivóvíz, energiatermelés, stb..) - A kitermelt víz, fogyasztási helyre történ szállítása (pl. szivattyú állomások, mesterséges medrek, cs vezeték rendszerek, stb..) - A kitermelt víz min ségének megváltoztatására irányuló tevékenység (pl. ivóvíztisztítás, technológiai célú vizek kezelése, stb..) - A víz vagy a vízhiány káros hatásai elleni védekezés (pl. árvízvédelem, csapadékvíz elvezetés, öntözés, tározás, stb..) - A felhasznált vizek kezelése, tisztítása (pl. kommunális vagy ipari szennyvíztisztítás, hígtrágya el kezelés, stb..) - A felhasznált vizek visszajuttatása a természeti körforgásba (pl. szennyvízcsatornázás, szikkasztás, stb..) A vízgazdálkodási tevékenységeknek természetesen egymással tervszer en összehangolva kell m ködniük. Napjainkban a hazai vízgazdálkodásra vonatkozó jogi szabályozást a többször módosított évi LVII. törvény a vízgazdálkodásról alapozza meg. A törvény hatálya kiterjed minden olyan létesítményre vagy tevékenységre, amely a vizek lefolyási és áramlási viszonyait, mennyiségét, min ségét, medrét, partját vagy a felszín alatti vizek víztartó képz dményeit befolyásolja, vagy megváltoztathatja. A törvény definíciója szerint a vízgazdálkodás: a vizek hasznosítása, hasznosítási lehet ségeinek meg rzése, a vizek kártételei elleni védelem és védekezés (vízkárelhárítás). Ebben a rendelkezésben már megjelenik a vizek min ségének védelme is a vízgazdálkodási tevékenységek között. A 80-as évek közepéig a vízgazdálkodási tevékenységet szinte kizárólag a vizekkel történ mennyiségi gazdálkodás jellemezte. A vizek min ségének védelme a mennyiségi vízgazdálkodáshoz képest alárendelt szerepet kapott. A 80-as évekt l a vízmin ség védelem szerepe a vízgazdálkodáson belül egyre er södött. Ennek a folyamatnak az eredményeként ma már a vízgazdálkodási tevékenységeken belül a vizekkel történ mennyiségi gazdálkodás és a víz min ségének védelme, egymáshoz képest egyenrangú szereppel bír. A kett közötti prioritásokat mindig az aktuális vízgazdálkodási feladatnál történ szakmai mérlegelés dönti 6

7 el. Így a hagyományos értelemben vett vízkészlet gazdálkodás fogalma már nem csak a mennyiségi, hanem a vízmin ségi gazdálkodást is jelenti. Az elkövetkez évtizedben a hazai vízgazdálkodást alapjaiban megváltoztató rendelkezés az Európai Parlament által elfogadott 2000/60/EK irányelv, amely december 22-én lépett hatályba és EU Víz Keretirányelvként (továbbiakban VKI) jelent meg a köztudatban. Ennek a végrehajtása az EU országai számára kötelez, a csatlakozásra váróknak pedig jogharmonizációs feladat lett. Magyarországon a Kormány a 2094/2001. (IV.30.) Korm. határozatának 3. pontjában rendelte el a Direktívával kapcsolatos feladatok meghatározásáról szóló intézkedési terv kidolgozását, majd a 2329/2001. Korm. határozat 1. mellékletében a megvalósításhoz kapcsolódó feladatokat. A VKI keretbe foglalja és szabályozza a felszíni és felszín alatti vizek mennyiségi és min ségi védelmét és az ahhoz szükséges célokat több évtizedes távlatra. A VKI országhatároktól függetlenül, vízgy jt nként írja el a cselekvési programok végrehajtását. Ebb l a szempontból a hazai vízgazdálkodás teljes stratégiáját a Duna, Tisza és Dráva vízgy jt n elhelyezked országokéval összhangba kell hozni, és vízgy jt szemléletben kell a többi országgal integrált vízgazdálkodássá alakítani. A VKI minden vizet védelem alá helyez, azzal a céllal, hogy Európában 2015-re a fenntartható vízhasználat biztosítása mellett minden víz feleljen meg a jó állapot követelményeinek. A VKI további céljai: - Védelmet biztosít minden víztípusnak, felszíni és felszín alatti vizeknek egyaránt. - Biztosítja valamennyi érdekelt (önkormányzatok, civil szervezetek, magán szféra) tevékeny részvételét a vízgazdálkodási tevékenységben - Biztosítja minden forrás (mez gazdaság, ipar, település) által okozott szennyezés ellen rzését és csökkentését. - A szennyez fizet elvet megvalósító vízdíj-rendszereket ír el. - Egyensúlyt teremt a környezet és az attól függ k érdekei között. Vízgazdálkodásunkra a jöv ben várhatóan jelent s hatása lesz a globális klímaváltozásnak is. Az IPPC 4. jelentése óta az Európai Parlament is tényként kezeli a globális felmelegedést, s t még az éghajlat változási folyamatok középtávú megállíthatatlanságát is. Ez a politikai 7

8 életben is megtörtént tényszer kinyilatkoztatás jelent s el relépést jelenthet a változásokra történ felkészülés tekintetében. Az éghajlatváltozás minden természeti elemre kihatással lesz, így hazánk vízkészleteiben és hidrológiai viszonyaiban is változások állhatnak be. Már az elmúlt évtizedekben is tapasztalhattunk olyan változásokat, melyek közvetlenül a Kárpátmedencében fejtették ki hatásukat az éghajlatváltozás következtében. Az éves csapadékmennyiség folyamatosan csökkent, azonban a széls séges csapadékok gyakorisága megn tt. Széls ségesedett a folyóink vízjárása, gondoljunk itt például közötti id szak heves árvizeire. Az egészséges faállomány 1988 óta 90%-ról 40%-ra csökkent. Ezek az el zmények is a globális klímaváltozás jelent ségére figyelmeztetnek. Az el rejelzések szerint a Sió-Balaton vízgy jt területe, illetve az Alföld a leginkább veszélyeztetett a klímaváltozás szempontjából (Báthory, 2006). A jöv ben el fordulhat majd, hogy gyakoribbak és nagyobb mérték ek lesznek az árvizek, kisebbek lesznek a kisvízhozamok, a vízjárás széls ségesedik. Távlatban a K rösök id szakos teljes kiapadása is elképzelhet. A Duna hazai szakasz hosszabb id szakokra nem lesz hajózható. Országos szinten várható a talajvízszintek, a talajvízkészletek csökkenése. A gleccserek és az Alpok hótakarójának drasztikus csökkenése miatt a kora nyári kisvizeket kevésbé fogja növelni az Alpok hóolvadása. Várhatóan megn az aszályos id szakok hossza és intenzitása is. Ezek miatt számos vízgazdálkodási feladat megvalósítása válik szükségessé (pl. vízlépcs k megépítése, Duna-Tisza csatorna megépítése, hazai tározó kapacitások növelése, stb..) Vízmin ség, vízmin sítés (Dolgosné Kovács Anita) A vízmin ség a víz fizikai, kémiai, biológiai és bakteriológiai tulajdonságainak összessége. A víz, természetes körforgása során mindig más és más környezeti elemekkel érintkezik, különböz anyagtranszportok játszódnak le, amelyek újabb fizikai, kémiai és biológiai reakciókat indukálnak, majd a vízmin ségi paramétereket különböz módon befolyásolják. Következésképpen a természetes felszíni, felszín alatti vízformák, illetve külön kategóriaként a csapadékvíz oldott anyagainak min sége és mennyisége is más és más. Az els alfejezetben a f bb vízmin ségi paramétereket, a második alfejezetben a vízmin sítés módszerét mutatom be, ami jelen helyzetben nem egy egyszer feladat. Ennek oka, hogy jelenleg Magyarországon egy átmeneti id szakot élünk, amely során tulajdonképpen két szabályozási eljárás párhuzamosan van érvényben, illetve lesz az új rendszer részleteinek pontos kidolgozásáig. 8

9 Korábban, illetve még napjainkban is a vizek min ségét a kiválasztott fizikai, kémiai, biológiai és bakteriológiai paraméterekkel jellemzik, majd a vízmin sítés során a különböz vízhasználatok igényeit tükröz határértékekhez hasonlítják, majd azt követ en vízmin ségi osztályba sorolják. Ez az Európai Közösség új, vizekre vonatkozó politikájának következtében változott, illet leg változik, új alapokra kerül. A változtatás célja, hogy a fenntartható vízhasználat mellett 2015-re Európában minden víz feleljen meg az ún. jó állapot kívánta követelményeknek (kiemelten kezelve a jó ökológiai állapotot). Ennek érvényesítéseképpen az Európai Parlament és a Tanács kidolgozta és elfogadta A vízügyi politika területén a közösségi cselekvés kereteinek maghatározásáról szóló 2000/60/EK irányelvet, amely december 22-én lépett hatályba és Víz Keretirányelvként (WFD 2000; hazánkban VKI) jelent meg a köztudatban. A Víz Keretirányelv tulajdonképpen a nevében is benne van, hogy egy irányelv és nem egy lezárt, konkrét szabályozási útmutató. Így a vízmin ség, vízmin sítés tekintetében is a tagországoknak kell kidolgozni a megfelel módszereket és eljárásokat. A tagországok eredményeinek összehasonlíthatóságáról az ún. interkalibrációs programban való kötelez együttm ködés gondoskodik Vízmin ségi jellemz k A következ kben a vízmin ségi paramétereket a fizikai, kémiai, biológiai és bakteriológiai csoportok szerint a teljesség igénye nélkül tárgyalom. A csoportokon belül el ször a vizekben természetes körülmények között megtalálható és vizsgálható paramétereket, aztán a szennyez anyagokként megjelen paramétereket és azok hatásait mutatom be Fizikai paraméterek A víz, vízmin ség szempontjából alapvet fizikai paraméterei: a h mérséklet, az elektromos vezet képesség, az oldott és lebeg anyag tartalom, a zavarosság, a szín, az íz és a szag. Ezek mellett esetenként meghatározandók a fényviszonyok, az átlátszóság, a s r ség és a felületi feszültség is. A víz h mérséklete felszíni vizek esetén a hidrológiai viszonyoktól függ en er sen ingadozó, a felszín alatti vízben a mélyebb szintek felé haladva egyre állandóbb. Így az ún. állandó h mérséklet vizek esetén az éves h mérsékletváltozás nem haladja meg az 5 %- ot, ilyenek például a rétegvizek, források, hegyi patakok. A változó h mérséklet vizek 9

10 esetében számottev a napi, illetve az évi h mérsékletváltozás, ilyenek például a folyók, tavak. E paraméternél problémaként a h szennyezés említhet meg, amely els sorban h er m vekb l, illetve ipari üzemek h t vízéb l származik. A h mérséklet növekedésével egyrészt változik az oldott gázok koncentrációja. Kiemelend az oldott oxigén mennyiségének csökkenése, amely egyrészt az él vizek él szervezeteit károsítja, másrészt a toxikus anyagok hatásának feler södéséhez is vezet. Az elektromos vezet képesség okozói az oldott ionok, amelyek a vizekben gyenge elektrolit oldatot képezve vezetik az elektromos áramot. A szikes vizekt l eltekintve a sótartalom a víz keménységével párhuzamosan változik, bár ezek között is van nagy sókoncentrációjú (ezekben a nátrium tartalom a magas). A víz zavarosságát a benne lev szuszpendált anyagok idézik el. A felszíni vizekbe a szerves és szervetlen lebeg anyagok els sorban a felszíni erózió és a szennyvízbevezetés révén kerülhetnek. Egyes szerves anyagok bekerülése a mikroorganizmusok elszaporodásához vezethet, s így a zavarosság foka n. Hatásuk els sorban abban nyilvánul meg, hogy a napfény bejutásának akadályozásával csökkentik a fotoszintézist és zavarják az öntisztulást. A víz színe a visszavert fényb l ítélhet meg. A tiszta víz, ha a rétegvastagsága kicsiny, színtelen, ha a vastagsága nagy, halványkékes szín. A szín felszíni vizek esetében a tisztaság indikátora, szennyezések és egyéb hatások következében ez változik. Például az algák elszaporodása zöldes, a huminsav többlete sárgás, a vas mennyiségének növekedése rózsaszínes, vöröses elváltozást okoz. A víz szaga és íze a benne oldott gázoktól, az oldott sóktól, valamint a biocönózistól függ. Ezt a két paramétert és változásukat a tömegesen elpusztult mikroorganizmusok valamint a szerves anyagok is befolyásolhatják. A víz ízét dönt en a klorid, a szulfát, a hidrogén-karbonát, a vas, a mangán, a kalcium, a magnézium, a cink, a réz, illetve a szén-dioxid határozzák meg. A szerves anyagok általában mellékízt okoznak. A víz szagát az illékony anyagok hatásának tulajdonítható. Jellegzetes szagot adnak például az aminok, a diaminok, az ammónia, a kén-hidrogén, a merkaptánok és a szerves szulfidok. Ebben a csoportban említend k meg a tenzidek, illetve a detergensek, amelyek ugyan kémiai szennyez k (szerves mikroszennyez k csoportjába tartoznak), vízben jól oldódó felületaktív anyagok, azonban a víz egyes fizikai paramétereit is megváltoztatják. Hatásuk a vizek felületi feszültségének csökkentésében, a habképz dés el segítésében nyilvánul meg. Ebb l adódóan egyrészt az ipari résztevékenységekb l, mint például mosás, diszpergálás, emulgeálás, habképzés, stb., másrészt a háztartásból, mint például mosó- és tisztítószerek alkalmazása 10

11 révén kerülnek közvetlen vagy közvetett úton az él vizekbe. A tenzidek hatalmas mennyiségben való alkalmazása és nem 100%-osan való hasznosulása következtében a vizekben való megjelenésük nagymértékben káros az él virágra nézve. A víz felületén található hab okozta negatív esztétikai látvány csak porszem ahhoz képest, hogy akadályozott lesz a fény vízbe jutása, és gátlás alá kerül a fotoszintézist, másrészt nehezíti, mindezen által csökkenti a légcserét a troposzféra és a víz között. A detergensek halak esetében is veszélyt jelentenek, ugyanis a b rfelületükön termel dött nyálkahártyát oldják. További mérend paraméterek a radioaktivitáson belül az össz. β-aktivitás, a Cézium 137, a Stroncium 90 és a Trícium izotópok. A sugárzások mért értékeinek a természetes állapothoz viszonyított növekedése általában radioaktív szennyez anyagok jelenlétére utal. Káros hatásuk - az általuk kibocsátott ionizáló sugarak következtében - az él szervezetek alap épít köveiben a kötések felhasításában nyilvánul meg. Következésképpen a sejtszinten ilyenmód bekövetkez változások mutációkat, karcinogén elváltozásokat és súlyos esetben halált idéznek el. A jelenleg ismert kb izotóp közül mintegy 100 fordul el vízszennyez ként. A vizek radioaktív szennyezése, pl. 226 Ra, 228 Ra, 238 U, többnyire atomer m vekb l, súlyos esetben nukleáris balesetb l, bányászati tevékenységekb l, zagytározókból, ipari és kutatólaboratóriumokból, geotermikus kutakból, egészségügyi intézményekb l származhat Kémiai paraméterek A természetes vizekben minden esetben találhatók oldott anyagok és gázok, sók, ezek egy része szervetlen és ásványi, míg másik részük szerves eredet. Ebb l adódóan a természetes vizek kémiai összetétele igen változatos. A vizek a természetes összetev ik mellett antropogén eredet anyagokat is tartalmazhatnak, amelyek az egyes alkotóelemek mennyiségét változtatják meg, vagy újabb (általában nem kívánatos) detektálandó komponensként jelennek meg. A vízmin ség alapvet kémiai paraméterei: a ph; az oxigénháztartás tagjaiként a KOI, a BOI, a TOC; a nitrogén háztartás terén a szerves nitrogén, az összes nitrogén, az ammónium, a nitrát, a nitrit; a foszforháztartás terén a foszfát, az összes foszfor; az ionok tekintetében a nátrium-, a kálium-, a kalcium-, a magnézium-, a karbonát- és a hidrogén-karbonátionok, a kloridion, a szulfát-, a szulfid-, a hidrogénszulfid- és tioszulfátion, a szilicium, a szilikátion, a vas és a mangán. A vízben különböz nyomelemek is el fordulhatnak, mint például a bór, a cink és a réz. Sajnálatos azonban, hogy többnyire 11

12 antropogén szennyezések következtében, olyan paramétercsoportok mérése is szükséges, mint a nehézfémek, az olajszármazékok, a peszticidek, a klórozott szénhidrogének, stb. A ph a hidrogén ion aktivitás negatív alapú logaritmusa, ezzel jellemezhet a víz kémhatása. ph: 0-7 esetén savas; ph: 7 esetén semleges; ph: 7-14 esetén lúgos a kémhatás. A felszíni vizek ph-ja 6,5-8,5 között mozog, az ett l való eltérés már szennyezettséget feltételez. A vizek szerves anyag tartalmára utalnak az oxigénháztartás tagjainak paraméterei. A víz oldott szerves anyag tartalma növényi, illet leg állati eredet lehet, egyrészt a helyi életfolyamatokból, másrészt környezetterhelésb l származhat. Nagy mennyiség szerves anyag kerül kommunális, élelmiszeripari és mez gazdasági eredet szennyvizekb l a természetes vizekbe. A természetes tisztulási folyamatban a mikroorganizmusok a szerves anyagokat szervetlenekké alakítják, azokat pedig a növények használják fel saját szervezetük felépítésére. A felszíni vizek szerves anyag tartalma a vegetáció s r ségét l függ, összetétele igen változó lehet. Az oxigénháztartás egyik paramétereként az oldott oxigén egy része a légkörb l, más része a vízi növények fotoszintéziséb l származik, mennyiségét jelent sen lecsökkenti a szerves eredet szennyezés. Oldott oxigén a mélységi vizekben egyáltalán nem található. A kémiai oxigénigény (KOI) az az oxigén mennyiség, amely a vízben lév összes szerves anyag teljes kémiai oxidálásához szükséges. A mérése kétféleképpen történhet, ezt jelzik a jelölések is: KOI ps, azaz a kémiai oxigénigény meghatározása titrimetriásan savas közegben kálium-permanganát mér oldattal ( 4KMnO 4 6H 2SO4 = 2K2SO4 + 4MnSO4 + 6H 2O + 5O2 + ); KOI k, azaz a kémiai oxigénigény meghatározása titrimetriásan kálium-bikromát mér oldattal ( 2K 2Cr2 O7 8H 2SO4 = 2K2SO4 + 2Cr2 ( SO4 ) 3 + 8H 2O + 3O2 + ). A biokémiai oxigénigény (BOI) az az oxigén mennyiség, amely a vízben lév szerves anyagok baktériumok általi lebontásához adott id tartam és h mérséklet mellett szükséges. Következésképpen a BOI 5 alatt az 5 napos szerves anyag lebontás biokémiai oxigénigényét mérjük. Az összes szerves szén TOC meghatározása is lényeges, amely során az összes szerves szén felszabaduló mennyisége kerül meghatározásra. A nitrogén háztartás terén a nitrogén átalakulása körfolyamatot képez, amelyben a különböz nitrogén formák vagyis a szerves nitrogén, az ammónia, az ammónium-, a nitrit- és a nitrátionok egymásba alakulnak. Leegyszer sítve a folyamatokat, f lépések az ammonifikáció, a nitrifikáció és a denitrifikáció. A ammonifikáció lépésben a szerves anyag 12

13 lebontása során (szerves nitrogént tartalmaz) ammónia keletkezik. Az ammónia és az ammónium ion arányát a víz ph-ja befolyásolja. A nitrifikáció els lépése a nitritáció, amely során Nitrosomonas jelenlétében aerob közegben az ammónia nitritté alakul. A második lépés pedig a nitratáció, amelyben Nitrobacter jelenlétében, aerob közegben a nitrit nitráttá alakul. NH + Nitrozomonasz ,5O 2 NO2 + H 2O + 2H NO Nitrobacter 2 + 0, 5O2 NO3 A denitrifikáció során ennek a folyamatnak éppen az ellenkez je játszódik le, a nitrátból anaerob (anoxikus) közegben nitrogén gáz, illetve kis mennyiségben dinitrogén-oxid keletkezik. A nitrogén biogeokémiai körfolyamata azonban antropogén tevékenységek hatására könnyen sérül. Pontforrásként els sorban a szennyvíztisztító telepek és az állattartó telepek (a nem megfelel en kezelt trágyából kimosódó ammónia tekintetében), diffúz forrásként pedig a mez gazdaság túlzott m trágyázása jelölhet meg. Ennek következtében a nagy vízoldhatóságú nitrogén vegyületek könnyen bemosódnak és feldúsúlhatnak els sorban a felszíni vizekben és a talajvízben. A m trágyázásból származó nitrát mellett, az ammónia, az ammónium vegyületek és a karbamid az él vizekben az oldott oxigéntartalmat felhasználva átalakul nitráttá, így ezzel is növelve annak mennyiségét. Mindez az algák fokozott növekedését (ún. vízvirágzást), a víz szagának, ízének romlását és az eutrofizáció jelenségét idézheti el. A magas ammónia tartalom els sorban a halakra és a haltáplálék szervezetekre mérgez hatású. Az él vizekre gyakorolt káros hatás mellett nem elhanyagolható az ivóvíz magas nitrit- és nitráttartalma sem, amely a csecsem kre halálos veszélyt is jelenthet, methaemoglobinaemia kialakulásával. Ennek a lényege, hogy a haemoglobin-vas irreverzibilis kötésben tartja az oxigént, így a szövetek zavartalan oxigén ellátása nehezítetté vagy akár lehetetlenné válik. Ez a probléma koncentráltan f képpen vidéki, csatornázatlan területeken jelentkezik, ahol az ivóvízként szolgáló talajvíz kút gyakran m szaki védelemmel ellátatlan emészt gödör közelében található. A nitrogénvegyületeknél szükséges még megemlíteni a nitrózaminokat, amelyek mutagén, teratogén és karcinogén hatással is rendelkeznek. A foszforháztartás terén a foszfát, illetve az összes foszfor paraméterek mérése a kiemelend. A természetes vizek foszfortartalma az elem biogeográfiai körforgásából adódóan mind szerves mind szervetlen eredet is lehet. Lényeges, hogy a növények a természetben rendelkezésre álló foszfornak csak 5%-át képesek felvenni. Jelent s probléma például a túlzott m trágyázással, szervetlen tápanyag utánpótlás céljából a mez gazdasági területekre 13

14 kijutott, azonban nem hasznosuló foszfor, amely aztán ugyan közvetett úton, de a felszíni, illetve felszín alatti vízkészletekbe vándorol. A biológiai egyensúly megbontása pedig egyenes utat ad az eutrofizációnak, melynek következtében fokozódik a fitoplankton, a moszat és a hínárképz dés, intenzíven n a partmenti növényzet. Ebb l fakadóan a mélyebb rétegekben fokozódik az anaerob anyagcsere, plusz ammónia, metán, kén-hidrogén keletkezik, megbomlik a redox egyensúly és oxigénhiány lép fel. Ezt a folyamatot er sítik még a foszfát tartalmú mosószerek is, amelyek egyéb problémája a felületi feszültség paraméternél már tárgyalásra került. Az ionok tekintetében a nátrium- és a káliumionok koncentrációja természetes vizekben csekély, a magas nátriumion tartalom szennyezésre utalhat. Azonban az alföldi talajvizekben például a nátrium a legnagyobb mennyiségben el forduló kation. Ezek az ionok természetes körülmények között a talajból, illetve a k zetekb l kioldódással kerülnek a vízbe. A kalciumion a vízben az egyik leggyakoribb kation, alapvet forrása a mészk (kalciumkarbonát CaCO 3 ), illetve a gipsz (kalcium-szulfát CaSO 4 ). A kalcium-karbonát vízbe való beoldódását alapvet en a víz szabad szén-dioxid mennyisége befolyásolja. Kémiai egyenlettel felírva ez a következ képpen néz ki: CaCO = 3 + CO2 + H 2O Ca(HCO3) 2 A magnéziumion természetes körülmények között a dolomit (kalcium-magnézium-karbonát CaMg (CO ) 3 2 ) oldásából származik. A víz keménységét az oldott kalcium- és magnézium sók okozzák, ezt mg/dm 3 vagy mmol/dm 3 mértékegységben CaO-ra vonatkoztatva kell megadni, illetve keménységi fokban is kifejezhet. Többféle keménységi fok ismert, például a német, a brit, a francia és az USA keménységi fokok. Magyarországon a német keménységi fok - nk : 1 nk, ha 1 10 mg CaO-nak megfelel oldott kalcium- és magnéziumion van 1000 cm 3 vízben - használata az elfogadott. A víz összes keménysége a változó más néven karbonát keménységb l és az állandó keménységb l tev dik össze. A víz karbonát keménysége a Ca 2+ és Mg 2+ ionoknak az a amennyisége mg/dm 3 vagy mmol/dm 3 mértékegységben CaO-ra vonatkoztatva, illetve keménységi fokban kifejezve, amely a hidrogén-karbonát vagy a karbonátionokhoz rendelhet. A víz állandó keménysége a Ca 2+ és Mg 2+ ionoknak az a mennyisége mg/dm 3 vagy mmol/dm 3 mértékegységben CaO-ra vonatkoztatva, illetve keménységi fokban kifejezve, amely sem hidrogén-karbonát sem karbonát, hanem egyéb például klorid-, szulfát-, nitrát-, stb. ionokkal van egyensúlyban. Általában megállapítható, hogy a karsztvizek keménysége a legnagyobb (bár itt is területi különbségek vannak) és az 14

15 alföldi rétegvizek egy részének pedig minimális (ezek nátrium-hidrogén-karbonátosak). A karbonát- és a hidrogén-karbonátionok a felszíni vizek lényeges alkotóelemei, a vízben oldott szén-dioxiddal hozhatók kapcsolatba. Ugyanis: CO2 + H 2O H 2CO3, azaz a széndioxid vízzel érintkezve szénsavvá alakul. A szénsav gyenge sav, a disszociációja során keletkezik a hidrogén-karbonát-, majd a karbonátion. A karbonátok és a hidrogén-karbonátok képzéséhez szükséges szén-dioxidot kötött, a bomlásának megakadályozásához szükségeset tartozékos, a maradékot pedig agresszív szén-dioxidnak nevezzük. A hidrogén-karbonátnak els sorban a víz lúgossága és az ezzel járó puffer-kapacitás szempontjából van jelent sége. Egyes alföldi rétegvizeknek meglehet sen magas a hidrogén-karbonát tartalma. A kloridion általában magmatikus k zetek bomlásából származik, illetve az él lények anyagcseretermékeiben is mindig jelen van. Mennyisége a hazai felszíni vizekben kevés, így abban nem játszik fontos szerepet. A rétegvizekben jelen lehet, megjelenése itt az ammónium és a szulfid ionnal együtt geológiai eredetre utal. A természetes vizek szulfáttartalma ásványi vagy szerves eredet. Így például az alföldi talajvizekben a hidrogén-karbonáttal és a klorid ionokkal együtt általánosan elterjedt. E mellett a kén a hidroszférában szulfid-, hidrogénszulfid-, szulfit-, hidrogénszulfition formákban is megtalálható. A hidrogén-szulfid f képpen a textilfestés, a cserzés, a m selyemgyártás, a gázel állítás ipari szennyvizei, illetve kiemelten a kéntartalmú vegyületek rothadási folyamatai révén juthat a vizekbe. Minden él lényre toxikus hatású. Lényeges még megemlíteni a vizek vas és a mangán tartalmát, amelyek f ként a felszín alatti vizekben találhatók. A víz származásának megfelel en a vas hidrokarbonáthoz kötve, t zeges altalajban szerves kötésben leggyakrabban huminsavhoz kapcsoltan, barnaszén területeken pedig vasszulfát alakjában, gyakran szabad szénsavval együtt fordul el. Általában csak a talajból szivattyúzott víz tartalmaz több vasat, a mocsarak, tavak nagy általánosságban már kevesebbet, a folyó vizekben pedig már ritkán fordul el oldott vas. A mangán a vízben a vashoz hasonlóan leggyakrabban mangán(ii)- hidrogénkarbonát alakjában van jelen, ennél ritkábban szerves kötésben és még ritkábban mangán(ii)-szulfátból származóan fordul el. A vizek min ségét tekintve fontos megemlíteni, hogy ha a vízben bizonyos mennyiségnél több oldott vas és mangán van jelen, akkor az ilyen víz cs vezetékben való szállítása, ivó- és ipari vízellátási célra alkalmatlan. Egyrészt a vasbaktériumok (és a mangánbaktériumok is) ha elszaporodnak a vízben, a cs vezetékek eldugulhatnak, továbbá a vízben oldott állapotú hidrogén-karbonát-kötés vas- és mangánvegyületek állás, leveg zés, f zés, klórozás stb. után oldhatatlan csapadék alakjában kiválnak és a víz barnás szín vé, zavarossá válik. Ezen kívül közismert a vas- és mangánnak a 15

16 vízk kiválást el segít katalitikus hatása, emiatt a vas- és mangántartalmú víz kazánok táplálásához vagy h t berendezésekhez nehezebben használható. Egészségre káros hatásuk nincs. Ezekb l fakadóan gyakori, hogy ha az ilyen vizet használni kívánjuk, a vastalanítással együtt mangántalanítást is kell végezni. A hidroszférában különböz nyomelemek is megtalálhatók, mint például a bór, a cink és a réz. A fentieken kívül az antropogén tevékenységek következtében még számos paraméter van hatással a víz min ségére. Ezek, a következ kben ismertetésre kerül anyagok a vizek természetes állapotában általában nem, vagy csak nagyon kis koncentrációban találhatók meg. A fémek, nehézfémek a hidroszférában oldott ion, vagy szilárd részecske formájában lelhet k fel, illet leg a vízi üledékben és a táplálékláncban feldúsulhatnak. A hínárfélék a nehézfémeket kimondottan jól akkumulálják. A nehézfémek koncentrációjának a vízben való emelkedéséhez nagymértékben járul hozzá a bányászat, a felületkezel ipar, a vegyipar és egyéb ipari tevékenységek. Az alumínium a vizekbe többnyire másodlagos szennyez ként kerülhet, az alumíniumipari szennyvizek mellett f oka ugyanis a víztisztítási technológiákban az alumínium-szulfát derít szerként való alkalmazása. Ennek hidrolízisekor bekövetkez tökéletlen pehelyképz dés, illetve sz rési m velet során maradhat alumínium a vízben. A WHO szerint az alumíniumnak egészségre káros hatása nincs, azonban egyes kutatások az Alzheimer-kórral hozzák kapcsolatba. Az arzén vegyületek a mez gazdasági gyakorlatban növényvéd szerekként voltak használatosak, így gyakran ennek következtében kerültek a felszíni vizekbe, illet leg a talajvízbe. Az arzén rétegvizekben való megjelenése geológiai eredet. Magyarországon el ször 1981-ben a szarvasi vízm néhány mélyfúrású kútjának vizében vélték felfedezni, ezt követ en, hogy az Alföldön az 508 megvizsgált település közül 64 esetben a közüzemi vízm vizének átlagos arzéntartalma jóval meghaladta a határértéket. A probléma feltárásával egyid ben elindították a dél-alföldi vízmin ségjavító programot. Különösen az arzén(iii) vegyületek, az arzenitek toxikusak, ugyanis a tiol csoportokat tartalmazó enzimeket irreverzibilisen blokkolják. Az ólom vegyületek els sorban a légköri szennyezés révén (Magyarországon 1999-ig a benzinmotorok kopogásának csökkentésére használt ólom-tetraetil adalékanyag. A katalizátorral felszerelt gépkocsik megjelenése már az ólmozatlan benzin forgalmazását igényelte, hiszen az ólom katalizátorméreg.), valamit a növényekben való feldúsulása során okoznak, okoztak problémát. Az ólom ivóvízben való megjelenése korábban az abból készült ivóvízvezetékeknek volt köszönhet, egyéb esetekben festékek, akkumulátorgyártás, 16

17 ólomtartalmú tárgyak korróziója során juthat a vizekbe. A szervezetbe az ólom ólomtetraetil, illetve szilárd ólom formájában is bejuthat. Az ólom-tetraetil a szervezetbe jutva tetra-alkil gyökké, majd tri-alkil vegyületté alakul át, fejfájást, hányást, hasi fájdalmat, kínzó álmatlanságot eredményez. A véráramba jutott ólmot a parenchimás szervek (máj, lép, vese, tüd ) rövid id re raktározzák. Kizárólag a csontok (leginkább a lapos csontok), haj, köröm képes hosszú ideig tárolni. A parenchimás szervekben jelenlev ólom veszélyes, mert gyorsan és nagy mennyiségben mobilizálódhat és heveny ólom-mérgezést, vérképz szervi, illetve idegrendszeri problémákat okozhat. A nikkel els sorban az ipari szennyvizekben (galvanizálás, fémkohászat) fordul el és azok szakszer tlen kezelése révén kerülhet az él vizekbe. A gyomor és bélrendszerb l 10%-a szívódik fel és fehérjékhez kötött formában transzportálódik a szervezetben. Er sen komplexképz hatású. Nagy problémát jelent a vizekben a kadmium megjelenése is, amely els sorban a cinkérckitermelésb l, felületkezelésb l, vegyipari katalizátorgyártásból, festésb l adódik. Mérgez hatását a cinktartalmú enzimekb l a cink kiszorításával, ezáltal az enzim dezaktíválásával fejti ki. Az él szervezetekben lejátszódó transzportja és feldúsulása szempontjából a fémproteineknek és a citoplazma-proteineknek van dönt szerepe. Toxikus hatása dönt en a Japánban megjelent Itai-itai kórral került a nyilvánosság elé, amikor a bányavizekb l származó, majd növényi tápanyaggal felvett kadmium fejtette ki idegrendszerre való mérgez hatását. Kifejezetten toxikus mikroszennyez a higany, amely a Minamata-kórral kapcsolatban került a köztudatba. A fémhigany és a higanyvegyületek alkalmazása az elmúlt évtizedekben meglehet sen széleskör volt, így például elektrolízis, elektrotechnika, csávázószerek, fungicidek, katalizátor el állítás, fogászat, gyógyszergyártás. Mérgez hatását kutatva, f probléma, hogy az él szervezetbe kerülve ún. biometilez dési folyamat játszódik le, metil-, dimetil-higany vegyületek keletkeznek. A metilezett higany vegyületek lipofil tulajdonságúak, így az él szervezetekben és a táplálékláncban is jelent s mértékben felhalmozódhatnak. A mérgezés klinikai tünetei a súlyos idegrendszeri- és mozgásszervrendszeri zavarok, a motoros és mentális fejl dés zavara, az agybénulás és a szellemi teljesít képesség elmaradása. Szervetlen szennyez knek tekinthet k a cianidok, amelyek bányászat, ipari tevékenységek révén kerülhetnek a vizekbe. Bizonyára mindenki számára ismer s a Tisza cianidos szennyezése, amikor januárjában a nagybányai Aurul Rt. érckilúgozásos tevékenységének következtében megközelít leg m 3 cianid- és nehézfémtartalmú 17

18 szennyvíz került a Láposba, majd a Szamos folyóba, aztán a Tiszába. A szennyezés levonulása után kb tonna haltetemet távolítottak el a Tiszából. Ebben az esetben az arany kinyerésére használták a cianidos oldatot. A cianid az enzimgátlók csoportjába sorolható er s méreg. A sejtképzésre gyakorolt káros hatása a citokrómoxidáz ferriionjával képzett komplexére vezethet vissza. Toxicitása a sejtlégzésre gyakorolt gátló hatásban jelentkezik. A k olajszármazékok is vízszennyez anyagoknak tekinthet k. Káros hatásuk abban nyilvánul meg, hogy a víz felületén elterülve emulziós réteget képeznek, így a hidroszféra és az atmoszféra közti gázcsere-kapcsolatot blokkolják, ezzel a fotoszintézis, illetve a tápanyagfelvétel gyakorlatilag megsz nik. A problémát még inkább er síti, hogy a hosszú elágazó szénláncú szénhidrogének (pl. ilyeneket a nagy oktánszámú motorhajtó anyagok is tartalmaznak) a mikroorganizmusok általi lebontása meglehet sen lassú. A nyers és finomított olaj kutakból, cs törésb l, gépkocsik, gépek zsírral, illetve ken olajjal történ kezeléséb l származhatnak. A benzol és származékai, mint például a toluol, a xilol, a sztirol amellett, hogy a víz ízét és szagát megváltoztatják, meglehet sen toxikusak, mutagén és karcinogén hatásuk mellett idegrendszer károsító anyagok. Ma már sokak számára ismer sen hangzik a PAH rövidítés, vagyis a policiklusos aromás szénhidrogének csoportja. Ide tartozik például az 5 gy r s benzo(a)pirén és a 6 gy r s dibenzo(a, h)pirén és dibenzo(a, i)pirén. Ezek az aromások zsírban jól oldódnak, így az él szövetekben könnyen feldúsulnak és fejtik ki karcinogén hatásukat. Felületaktív anyagokon, kolloidális szemcséken adszorbeálódva az él vizekben nagy területen szétoszlanak. A szerves szennyez csoportokat tovább sorolva a halogénezett szerves vegyületek következnek. A halogénezett szénhidrogének közül a kloroform, a szén-tetraklorid, a freonok, a vinil-klorid, a diklór-etén azok, amelyek kiemelend k, oldószerként használatosak, illetve a polimerek alapanyagaiként szolgálnak, ebb l fakadóan okoznak környezetterhelést. A PCB-k (poliklórozott bifenilek) a polihalogénezett bifenilek csoportjába tartoznak. Ezek toxicitása alapvet en nem nagy, azonban az él szervezetben akkumulálódva egy id után károsodást okoznak. A PCDD (dioxinszármazékok, legjelent sebb a 2,3,7,8-tetraklór-dibenzo-dioxin) és a TCDF (dibenzofuránok, legjelent sebb a 2,3,7,8-tetraklór-dibenzo-furán) rendkívül mérgez ek. Az él szervezetbe jutva els sorban a zsírszövetekben raktározódnak, máj, immunrendszeri, idegrendszeri károsodást, reprodukciós készség csökkenést, teratogén, illetve karcinogén elváltozásokat okozhatnak. Lényeges, hogy mivel a természetben alapvet en nem találhatók meg, oda antropogén tevékenységek útján kerülnek. Ilyenek els sorban a kommunális 18

19 hulladékok, szennyvíziszapok, kórházi és veszélyes hulladékok égetése, másodsorban egyes növényvéd szerekkel (herbicidek, fungicidek), favéd szerekkel kapcsolatos ipari hulladékok keletkezése. A nagyüzemi mez gazdaságban széles körben alkalmazzák a peszticideket (azaz mez gazdasági kártev k elleni szereket). A következ táblázatban a f bb csoportokat soroltam fel. Peszticidek Peszticidek inszekticid szerves rovarirtók algicidek szerves algairtók herbicidek szerves gyomirtók molluszkicidek szerves csiga- és kagylóirtók fungicidek szerves gombaöl k vermicid szerves féregirtók rodenticid szerves rágcsálóirtók nematocidek szerves fonálféregirtók 1. táblázat: A peszticidek f bb csoportjai (SZERK. DOLGOSNÉ KOVÁCS A., 2007) Ezeken belül kiemelend k a klórozott szerves vegyületek. Ezek a természetes vizekbe jutva veszélyeztetik az él világot, lebomlásuk lassú. A gyakorlatban a használatuk során több probléma is felmerült, ebb l fakadóan egyre inkább háttérbe szorulnak. Leginkább ismertek az inszekticidek (rovaröl k) közül DDT (4,4 -diklór-difenil-triklór-etán) és a HCH (hexaklórcikohexán), a gyomirtó 2,4,5-T (2,4,5-triklór-fenoxi-ecetsav), a 2,4-D (2,4-diklór-fenoxi ecetsav) és a fungicid (gombaöl ) PCP (pentaklór-fenol). Szintén a növénytermesztés során használják a szerves foszforsav származékokat, ezek f képpen inszekticidek. Idegmérgek, hatásuk az acetilkolin-észteráz enzim gátlásában nyilvánul meg. Fungicidekként használják a Zineb (cinket tartalmaz), a Maneb (mangánt tartalmaz) és a Ferbam (vasat tartalmaz) fantázianev vegyszereket is, amelyek hatása állatokra nézve a fokozott görcskészség, emberre tekintettel szédülés, hányás. A peszticidek, amint a fentiekb l is kit nik, célravezet hatásuk mellett számos problémát is okoznak. Egyik a nem minden esetben szelektív toxicitásuk, másik a vízi üledékben való felhalmozódásuk, lassú lebomlási idejük, illetve a bioakkumulációs (él szervezetben való felhalmozódás) és biomagnifikációs (táplálékláncban való felhalmozódás) képességük. Szerencsére napjainkra egyre inkább elterjed a biogazdálkodás és a biopeszticidek alkalmazása. 19

20 Biológiai, mikrobiológiai paraméterek A természetes vizeket különböz él lénytársulások, él lény együttesek népesítik be. Ezek szerkezete, min ségi és mennyiségi összetétele a környezeti tényez k függvénye. Az él lények életmódjukból fakadóan a hidroszféra különböz régióiban élnek. Mind a sós tengervíz, mind a felszíni édesvizek él világa rendkívül változatos, létük törvényszer ségeivel a hidrobiológia foglalkozik. Korábban (az egyéni kutatásoktól eltekintve) hivatalosan csak fitoplankton és makrozoobenton vizsgálatokat végeztek, azonban az új elvek (például VKI) megjelenésével a hivatalosan mérend és államilag finanszírozott paraméter kör is b vült (ld. következ rész). A fentiek mellett a mikrobiológia a mikroszervezetek meglehet sen színes világát tárja fel. A baktériumok intenzíven vesznek részt a vizek anyagforgalmában, többek között az anyag átalakítási folyamatokban. A vízvizsgálatok során biológiai, mikrobiológiai a témakörben kerülnek sorra többek között a gombák, a férgek, az algák, a fonalas baktériumok, a telepszám, az E.coli, a coliform szám és az Entherococcusok, mint vizsgálati paraméterek. Természetes vizekben rendkívül veszélyes szennyez k a vírusok, a patogén baktériumok, a protozoák, illetve a paraziták, amelyek például a tífusz, a kolera, a dizentéria és a fert z májgyulladás betegségeket emberre átviszik. Ezek a kórokozók a fert zöttek vizeletén és székletén keresztül, állatok közbeiktatásával kerülnek a vízbe Vízmin sítés Felszíni vizek Jelenleg Magyarországon a felszíni vizek vízmin sítését a Környezetvédelmi, Vízügyi és Természetvédelmi Felügyel ségek az MSZ 12749:1993 szabvány szerint, a rendszeresen és id szakosan vizsgált vízmin ségi paraméterek határértékei alapján végzik. Amint azt a fejezet elején már említettem, a Víz Keretirányelv bevezetésével megjelent új fogalom- és értékelési rendszer iránymutatásai szintén érvényesek, azonban a módszerek, paraméterek kidolgozása, azok véglegesítése sok tekintetben még folyamatban van. Ezért a következ kben mindkét párhuzamosan futó szabályozásról szeretnék rövid tájékoztatást adni. 20