A Hazai Természetes Vizek Horgászati Hasznosítása c. konferencia sajtótájékoztató anyaga,

Átírás

1 A Hazai Természetes Vizek Horgászati Hasznosítása c. konferencia sajtótájékoztató anyaga, Téma: Környezetvédelem, horgászturizmus Helyszín: Szolnok, Városháza Díszterem Napjaink egyik legfontosabb megoldásra váró feladata a környezetünk védelme. Halaszthatatlan és világméretben jelentkező probléma ez a ma élő emberiség számára, de a jövő nemzedék életét még jobban érinti majd, hogy milyen intézkedések történnek az elkövetkező években annak érdekében, hogy környezetünk pusztulása megállítható, vagy még visszafordítható legyen. A döntés lehetősége a mai társadalom kezében van. Tudjuk, hogy Magyarország ivóvíz készletei milyen stratégiai jelentőséggel bírnak, de legalább ilyen az értékük a természetes felszíni élővizeinknek és a hozzá kapcsolódó élővilágnak. Természetes vizeink, nevezetesen a Tisza, a Duna, a Balaton és a Kőrösök élővilága évről-évre fogyatkozik, és mára elérték az önfenntartó képességük határát, de talán még abban az állapotban vannak, hogy gyors és radikális intézkedésekkel megmenthetők. Tudomásul kell venni, hogy a természetet ebből az állapotából olcsóbb újra életképessé tennünk, mint teljes tönkretétele után holtából feltámasztani. Nemzetközi példa erre a Temze, a Rajna környezetének rehabilitációs költségei. A hazai vizek egyik legértékesebb részét az a halállomány jelenti, ami mára csak töredéke a hajdaninak. Ennek több oka is van, de a legnagyobb veszélyt az őshonos halállományra az a hazai halászati gyakorlat jelenti, amit az Uniós tagországokban már sehol nem folytatnak. A halászok az éves fogás 80%-át ívási időben fogják, ami azt jelenti, hogy zömében a szaporodásra vonuló anyahalakat fogják meg, lehetetlenné téve ezzel a természetes utánpótlást. Amikor napjainkban a tengeri halászatot is drasztikusan szabályozzák, kvótákat határoznak meg, akkor Magyarországon még a fogható mennyiség sincs korlátozva, a halászeszközök száma bármennyi lehet, gyakorlatilag a halászati hasznosító szabadon határozza meg egy adott vízterületen a halászati tevékenységét. A folyók menti ívó területek többsége megszűnt, a holtágak elöregedtek, feltöltődtek. A még megmaradt ártéri csatornáknak valamikor meghatározó szerepük volt abban, hogy a kiöntések utáni megerősödött halivadékok nyár végén visszajussanak a folyókba, egész nyáron pedig a hallal élő madaraknak, azok fiókáinak nyújtottak elegendő táplálékot. Az állam szinte teljesen kivonult ezekről a területekről, a gazdátlanná vált hajdani vizes élőhelyekre a pusztulás vár. Mára a gaz és a növényzet úgy benőtte, hogy nem tudja betölteni a régi funkcióját. A még megmaradt fokokon a tavaszi vizekkel ívni vonuló halakat pedig hálók sora várja. Az ősi ösztöntől hajtott halakat nem nehéz lefogni. Amikor magas vízállással köszönt be a tavasz, és gáttól gátig ér a víz, és nem lehet a vonulások útját elzárni, akkor lehet csak látni, milyen károkat okoz a halászat a hazai folyóvizeink halállományában. A vissza maradt kiöntésekben, csatornákban milliárd számra találjuk a sikeres ívás eredményét a rengeteg halivadékot. Ezekkel a sikeres természetes ívásokkal semmilyen nagyságú haltelepítés nem vetekedhet.

2 Sajnos az állóvizeink, nagy tavaink halállományának összetétele, és mennyisége is sokat romlott az elmúlt években. A Balaton halállománya elleni merényletként kell felfogni az egykori busa és angolnatelepítéseket. Ezek a telepítések az őshonos halak kárára történtek. Az angolna kérdés még megoldható a telepítések beszüntetésével, de a busa örök problémát jelent a balatoni halgazdálkodásban. Az át nem gondolt idegen halfajok betelepítése mellett a túlzott balatoni halászat is óriási károkat okozott a tó élővilágában. A beépítések miatt a déli sekély vizű oldalon szinte teljesen eltűntek a nádasok, ezzel odalettek a legjobb ívó helyek, az ivadékoknak biztonságot adó búvóhelyek. A tógazdasági telepítések nélkül mára a Balatonban alig lenne hal. Az élőhelyek fejlesztésével visszakell állítani a természetes szaporodás lehetőségét. Szemléletváltásra van szükség az egyébként környezetvédelmi feladatokat ellátó vízügyi igazgatóságoknál. A vízszabályozásnál a mostani gyakorlat ritkán veszik figyelembe, hogy élővíz az, amit kezelnek, nem pedig elvezetésre váró csatorna vagy esővíz. Ez elsősorban a tavaszi ívási időben, ill. a téli vermelő helyek védelmében kíván fokozott odafigyelést. Nem lehet elmenni szó nélkül az elmúlt évtized legnagyobb természetvédelmi melléfogásáról, mely abban a hatalmas kormorán számban csúcsosodik ki, ami a természetes vizeinket terheli, és többször annyi halat szed ki a vízből, mint a horgász-halász társadalom együttvéve. Ha nem sikerül komoly állami beavatkozást elérni, akkor egyes vízterületeken olyan szintre lecsökkenhet a halállomány, hogy később már soha nem lehet semmiféle intézkedéssel azt helyre állítani. Halőrzés területén érthetetlen a magyar állam hozzáállása. Az állami tulajdonban lévő vizekben a halak is az állam tulajdonában vannak, gyakorlatilag még sincs az állam részéről támogatás a halőrzési tevékenységre. Minden egyes ellopott hal sokszorosát bukja az állam, hisz hal nélkül nincs horgász, és nincs bevétele az erre épült vállalkozásoknak sem. Németországi adat: 1 kg ponty piaci ára 2-3 euró, ha ezt horgásztatással fogják ki a vízből, akkor euró a bevétel. Elképesztő, hogy a Balatonon mindössze 12 hivatásos halőr van, a Tisza-tavon 9 fő, miközben az őrzött érték és az azokból származó bevételek milliárdokban sem kifejezhetők. A magánhalastavakat jól őrzik a kormoránoktól, az orvhalászoktól. Az állami vizeken ez miért nem lehet így? Pedig a tógazda sokszor ugyanaz a személy, mint az állami vizek halászati hasznosítója. Az ívó területek felügyeletében, a vermelő helyek védelmében, valamint a szelektív halászatban feladatot, munkát találhatnak az arra érdemes halászok. Szakértelmükre, vízjártassági ismeretükre szükség van, de az elsődleges cél most nem a minél több kifogott hal, hanem azok védelme, szaporítása. Természetes élő vízen csak nonprofit halászati-horgászati tevékenységet lehet végezni, különben sérül a természetvédelem. Meg kell jegyezni, hogy a haltermelő halastavak szakemberhiánnyal küszködnek.

3 A természetet nálunk jobban oltalmazó országokban, az orvhalászatot sem kezelik annyira liberálisan, mint nálunk. Nemhogy kemény büntetés jár az illegálisan megszerzett zsákmányért, hanem a használt eszközöket, a megközelítésre szolgáló járművet vagy hajót is elkobozzák. Visszatartó erő csak a halászati törvény megfelelő módosításával érhető el. Jellemzően az ország gazdasági helyzetére itt is radikális, azonnali intézkedésekre van szükség, a természetei értékeink megmentése, és a többségi igény érvényesítése érdekében. - Az Uniós gyakorlathoz igazodva Magyarország természetes vizein is be kell szüntetni a kereskedelmi jellegű rabló halászatot! - A folyóvízi, ártéri ívó területeket fokozott védelem alá kell vonni, a természetes szaporulat elősegítése érdekében a régi ívó- és búvóhelyek felújítása mellett újak létesítése is szükséges. - A haltelepítéseknél, az eddigieknél nagyobb arányban és célirányosabban kell a telepítéseket végezni. Itt elsősorban az őshonos, az adott vízre jellemző halaknak kell előnyt élvezni a haltermelők piaci érdekével szemben. - A Vízügyi szervekkel szoros együttműködés szükséges a vízszabályozás területén, főleg az ívási és a téli vermelési időszakban. - A kormorán-kérdés megoldása. - Az eredményes környezet, vad-és halőrzési feladatok elvégzésére állami támogatást kell biztosítani. - A Vásárhelyi-terv keretében megépülő szükség-víztározók mezőgazdaságilag hasznosíthatatlan területeit állandó vizes élőhellyé kell tenni. - A Halászatról és horgászatról szóló évi XLI. törvény (Hhtv.) és a Hhtv. végrehajtásának egyes szabályairól szóló 78/1997. XI.4. FM (Vhr.) módosítása elengedhetetlen a sikeres halőrzési feladatok ellátása érdekében. - Az állami tulajdonú vízterületek haszonbérlői tevékenységét szigorú állami felügyeletnek kell felügyelni, a mai rendszer erre alkalmatlan.

4 A program munkahelyteremtő lehetőségei: A természetes élővizek halászatának megszüntetésével lehetőség nyílik az igazi horgászturizmus beindítására. Az ívó helyek rendbetétele, az új ívó helyek kialakítása, az ivadékmentés rengeteg munkát adhat elsősorban azokon a kis folyó menti településeken, ahol egyébként is magas a munkanélküliség és új munkahelyteremtésre szinte esély sincs. Az egyetlen munkalehetőséget csak a folyó kínálja. Első lépcsőként a program beindítását ezekben a térségekben kell kezdeni, akár a közmunka program keretén belül. A szakemberek által irányított munkával egy-két éven belül látványos eredményeket lehet elérni. Az erre a munkára költött összegek sokszorosa térül meg rövid idő alatt a milliárdnyi halivadék formájában, amelyek a jövő gazdag halállományát adják a folyónak és megteremti a horgászturizmus alapját. Emellett a legfontosabb halfajok az eddiginél nagyobb arányú és célirányosabb telepítése is elkerülhetetlen, így a horoggal fogható halaké is. Szakítani kell az üdülőtelkek osztásának rossz gyakorlatával, mert a horgászturizmus beindulása után ezek a települések teljesen kizárják magukat a vendéghorgászok szállásoltatásából, vendéglátásából. Ha nincs üdülő, nincs horgásztanya, akkor az idelátogató horgászok a falusi szállásokat fogják igénybe venni, azok szolgáltatásaival együtt. Így lényegesen több munkahelyet lehet teremteni. Támogatni kell a régi tájjellegű parasztházak felújítását, hogy azok alkalmasak legyenek vendégfogadásra és ezeket a támogatásokat csak helybéli lakosok, vállalkozók kaphassák meg. Ezek a felújítások szintén munkát adnának az ott élőknek. Ezeknek településeknek a lakossága most évről-évre csökken, de így talán megállítható még ez a folyamat, életet, reményt lehet vinni a kis közösségekbe. A kiemelt üdülőövezetekben is csökkent az odalátogató horgászok száma, mivel a halállomány erős csökkenése tapasztalható a Balatonon és a Tisza-tavon egyaránt. Ezzel együtt munkahelyek szűnnek meg, hisz ha nincs hal, nem jön a vendég, akkor pedig vendéglátásra sincs szükség. Már a program beindításának bejelentése is reménnyel fogja eltölteni a horgászturizmusra épült vállalkozásokat és így hozzájárul a jobb társadalmi közérzet eléréséhez, amire most egyaránt mindenkinek nagy szüksége van. A horgászszezon egész évben tart, ha egy vízterület halállományának összetétele jó, akkor egész évben kikapcsolódást, szórakozást nyújt a vendéghorgászok számára, munkát, bevételt az ebből élő vállalkozásoknak.

5 Magyarország nyugdíjasainak szociális helyzete az utóbbi években rohamosan romlott. Egyre szűkülő anyagi helyzetükben több tízezren nem tudják megváltani az éves területi horgász engedélyüket. Ezáltal kénytelenek lemondani sokszor egyetlen szórakozásukról is. A Balatonra például egy éves területi kedvezményes nyugdíjas engedély a 2010-es évre Ft-ba kerül. Ezt a kisnyugdíjas képtelen kifizetni. Ha a természetes vizekről a rablóhalászat levonul, lehetővé kell tenni a 60 év feletti horgászok számára, hogy a lakóhelyük szerinti állami vízterületre csak az állami jegyet kelljen megvennie a horgászathoz, ami jelen pillanatban csak Ft. Figyelembe kell venni, hogy ez a társadalmi réteg rendelkezik a legtöbb szabadidővel, és ez a réteg szenvedi el legjobban az elmúlt évek hibás kormányzásának következményeit, ezért lehetővé kell tenni számukra ezt a kedvezményt. Nagyon sok kisnyugdíjas családnak ez az intézkedés a kikapcsolódást, olykor még a nyaralást is jelenti. A horgászturizmus lehetőségei: A piac, így a turisztika is a kereslet-kínálat egymásra találását jelenti. Ami a keresletet illeti, Magyarországon négyszázezernél több bejegyzett horgászt tartanak nyilván. A családtagokkal együtt közel kétmillió állampolgár közvetlenül érdekelt a horgászat által nyújtott lehetőségek kihasználásában, így potenciálisan erős hazai kereslet várható már az életszínvonal kismértékű emelkedése esetén is. A belföldi kereslet mellett a hagyományos vendégküldő országokban (Németország, Ausztria, Hollandia stb.) milliós nagyságrendű a horgászok száma. Jellemző a nyugati társadalmakban, hogy a lakosság 10%-a vált horgászengedélyt. Ez a nagyszámú horgásztársadalom könnyen idecsábítható, hisz Magyarország vizekben gazdag, és ha halban is olyan gazdag lesz, mint a távoli, nehezen elérhető oroszországi, vagy ázsiai vizek, akkor itt Európa közepén horgászturisztikai nagyhatalom lehetnénk. Ha megnézzük, hogy a környező országok hogyan hasznosítják sikeresen földrajzi helyzetük adottságait, (pl.: Horvátország az Adriát, vagy Ausztria a hegyeit) akkor láthatjuk, hogy milyen nagy lehetőség van Magyarország számára a természetes vizek horgászati hasznosításában. Ahhoz, hogy ezt a célt elérjük, a természetes élővizeken be kell szüntetni a kereskedelmi célú rablóhalászatot. A horgászturizmus lehetőségeit természetesen a halállomány mennyiségi és minőségi viszonyai határozzák meg. A hazai vizeink halállománya jelenleg jóval kevesebb a tavaink és folyóink eltartó képességénél, a rekordlistás példányok megfogására pedig szinte semmi esély. Márpedig a hazai és a környező országok horgászait elsősorban a kapitális példányok megfogása érdekli, ezért képesek távoli vizekre, sok ezer kilométerre is elutazni és jelentős nagyságrendű pénzeket elkölteni azért az élményért, amit számukra egy-egy nagy hal megfogása jelent. Magyarország földrajzi helyzete és adottsága lehetőséget ad arra, hogy akár rövid idő alatt Európa horgászparadicsomát lehessen megvalósítani a Kárpát-medencében. A halállomány növekedésével együtt jár a madárvilág gazdagodása, a vizes élőhelyek gondozásával lehetőség nyílik az öko-turizmus fejlesztésére.

6 Első lépcsőben a halszaporodás feltételeit kell biztosítani, lehetővé kell tenni a rekordlistás példányok fogási lehetőségét. A halászatot, mint ősi mesterséget és annak bemutatását be kell építeni a turisztikai programokba (skanzen jelleggel). Mindenképp szólni kell a Tisza-virágzásról. Ez a természeti csoda csak nálunk látható. Sajnálatos, hogy ezt az évente egyszer ráadásul a nyári üdülőszezonban- látható kérészrepülés nem kap elég propagandát, támogatást. Amíg idegen népek szokásaira, kultúrájának magyarországi megismertetésére százmilliókat költünk, addig a saját természeti értékeink nemzetközi bemutatására szinte semmit. Egy-két Tisza-menti önkormányzat már felismerte az ebben rejlő lehetőséget, és óriási erőfeszítések által megpróbál évről-évre a kérészrepülés idejére rendezvényeket szervezni, de ezek támogatás hiányában, a média érdektelensége miatt nem tud megfelelő ismertségre szert tenni. Megfelelő reklámmal, propagandával, promóciós anyagokkal Európa hírű eseménnyé lehetne tenni az évenkénti Tisza-virágzást. Szolnok, február. 02.