Beszámoló a Balassi Intézet Collegium Hungaricum Bécs 2013-as évi ösztöndíjáról

Átírás

1 Beszámoló a Balassi Intézet Collegium Hungaricum Bécs 2013-as évi ösztöndíjáról Előzmények A Balassi Intézetnek és a Magyar Ösztöndíj Bizottságnak köszönhetően 2013-ban két hónapot tölthettem a bécsi Collegium Hungaricumban a magyar állam ösztödíjasaként. Az ösztöndíjat Johannes de Kupferberg és az Academia Istropolitana tanárai című munkatervem megvalósítására kaptam, mely téma a 2013 júniusában megvédett doktori disszertációmnak (Vitéz János mecenatúrája Johannes Tröster és az 1450-es évek) és e téren való vizsgálódásamnak szerves folytatása: 2010-ben és 2011-ben a Balassi Intézet Collegium Hungaricum és Klebelsberg Kunó-ösztöndíjának révén végezhettem kutatásokat Bécsben és Münchenben, melyek gyümölcse egyrészt a disszertációm lett, másrészt a Monumenta Germaniae Historicánál megjelenés alatt álló kritikai kiadás Johannes Tröster Dialogus de remedio amoris című művéből. Téziseim szerint a magyarországi humanizmus megszületésének egyik alapvetően fontos eleme az 1450-es években elmélyülő viszony Vitéz János és a bécsi humanista társaság tagjai közt. Ennek köszönhető nem csupán számos humanista Magyarországra érkezése és Vitéz környezetében való működése, hanem a későbbiekben a pozsonyi egyetem megalapításának terve és kivitelezése is. A pozsonyi egyetem aktái elvesztek vagy megsemmisültek, így ismereteinket túlnyomórészt közvetett forrásokból: elsősorban a bécsi egyetemi akták anyagainak vizsgálata révén nyerhettük és nyerhetjük mind a mai napig. A bécsi matrikulák és akták szolgáltak forrásul Császár Mihálynak és Klaniczay Tibornak is, mikor a pozsonyi egyetemről szóló írásaikat szerezték; e kutatás is a bécsi egyetem anyagainak digitalizálása mentén született. Császár óta a tanárok listája nagyjából változatlan, legutóbb Klaniczay bővítette Johannes de Cracovia és Johannes de Kupferberg nevével. Klaniczay tanulmánya óta e két személyt illetően nem folytak prozopográfiai kutatások, az új lendületet a bécsi egyetem aktáinak kiadása adta. A 2007-ben megjelent digitális kiadvány a modern kutatói igényeknek megfelelően hozzárendelésekkel lett ellátva, így könnyebben lehet tájékozódni az egyes hallgatók és tanárok curriculumait illetően. A kiadás alapján két Johannes de Kupferberg is működött ez időben a bécsi egyetemen, s a rendelkezésemre álló források alapján próbáltam meg a pozsonyi és bécsi egyetem egy tanárának karrierjét felvázolni a 2012-es Magyar Könyvszemlében megjelent cikkemben. Ahogy az lenni szokott, a tanulmány megjelenése után kerültek elő újabb adatok immáron egy másik akta digitalizált kiadásának 1

2 köszönhetően. A tanulmányban sokszor csak feltételezett vagy vélt útvonalakról (ld. alább, a megvalósult célkitűzésekről) úgy tűnt, bizonyosság nyerhető egy bécsi kutatás révén. Szerettem volna Johannes de Cracovia személyét illetően is további pontosításokat végezni, de ez sajnos nem sikerült: ami segített Johannes de Kupferberg esetében, ti. a származási hely megadása (még a családnév elhagyása esetén is), az nem volt célravezető a Johannes de Cracovia utáni vizsgálódás során: az átnézett matrikulák és akták alapján több mint 60 Johannes de Cracovia jöhet számításba, 1 már amennyiben Jánosunk a bécsi egyetemen tanult, s nem pedig Krakkóban vagy másutt. Kitűzött célok és megvalósulásuk A hazai kutatási anyag révén az már világos volt, hogy Johannes de Kupferberg, a pozsonyi egyetem tanára a bécsi egyetemről érkezett, de az nem volt világos, mennyire különíthető el a karrierje az azonos néven működő másik bécsi tanártól. A két Johannes de Kupferberg karrierjének szétválasztása elsősorban azért okoz problémát a mindenkori kutatónak és kiadónak, mivel a források nagy része így az artes fakultás aktái is többnyire családnév nélkül említik a személyeket! A bécsi egyetemi levéltári és könyvtári kutatásoknak köszönhetően mára tisztázódtak e kérdések. Kutatásomat a bécsi egyetemi levéltárban kezdtem annak az aktának a vizsgálatával, melynek részkiadása 2012 nyarán került fel a levéltár digitális anyagai közé: a rajnai náció anyakönyvének 1415 és 1442 közti részletét Martin G. Enne adta ki, aki a levéltári kutatásaimban személyesen is segítségemre volt. E forrás alapján kiderült, tévedtem, mikor az idősebb Johannes de Kupferberg nevű tanár személyében Johannes Hunsel de Kupferberget sejtettem. Hunsel még a bakkalaureatust se szerezte meg; az idősebb Kupferberg tehát Johannes Köteldorffer de Kupferberg volt. Egy testamentum alapján egyértelművé vált, hogy Johannes Köteldorffer de Kupferberg 1466-ban vagy legkésőbb 1467-ben elhalálozott, így semmi esetre sem lehetett a pozsonyi egyetem tanára. A Könyvszemlés tanulmányban csak feltételeztem, hogy Johannes Reibel de Kupferberg oktathatott az Universitas Istropolitanán; feltételezésem ennek az adatnak köszönhetően beigazolódott. A levéltári források vizsgálata és egybevetése után igyekeztem a témába vágó osztrák és szlovák szakirodalmat tanulmányozni, milyen eredményekre jutottak a korábbi kutatók. A 11 A listát az Album studiosorum universitatis Cracoviensis tomus I. (ab anno 1400 ad annum 1489) című forráskiadvány alapján készítettem. 2

3 szlovák nyelvű szakirodalmat tekintve úgy tűnik, az 1990-es Klaniczay-tanulmányt ismerik, azt idézik, s újabb eredményeket nem tudtak felmutatni (ld. pl. Vendelín Jankovíc). Az egyetem alapításának 500. évfordulójára készült tanulmánykötetben (1967) Peter Ratkoš ugyanazt az oklevelet citálja, mint Klaniczay 1990-ben. A szlovák és magyar nyelvű kutatás tehát ismeri Johannes de Kupferberg pozsonyi tanár nevét, egyébiránt azonban ismeretlen személyként kezeli. Az osztrák nyelvű szakirodalom azonban mindenekelőtt Paul Uiblein munkásságának köszönhetően ismeri Johannes Reibel de Kupferberget, aki a bécsi egyetem megbecsült tanára és híres csillagász volt; pozsonyi éveiről és a magyarországi kapcsolatairól azonban német nyelven nem írtak. A Könyvszemlés tanulmányomban csak feltételeztem, ismerve Vitéz csillagászat iránti feltétlen rajongását, hogy a pozsonyi egyetemre egy (újabb) csillagászt hívott. Az osztrák szakirodalom tanulmányozása azonban lehetővé tette, hogy összekapcsolva a magyar szlovák ismeretekkel teljes egészében megismerhessük a pozsonyi egyetem egy tanárának az akadémiai pályáját. A biográfia elemei sokszor tévutaknak bizonyultak, így például bizonyosnak vehető, hogy a csillagászunk 1509-ben már nem élt, ellentétben azzal, ahogyan azt Rudolf Kink 1852-ben megjelent idevágó írása óta minden német nyelvű publikációban olvasni. E ponton egy filológiai tévedés követhető nyomon, melyet tanulmányomban részletesebben kifejtek. A magyarországi humanizmuskutatás szempontjából a legfontosabb eredmény, hogy Kupferberget sikerült elhelyezni a bécsi pozsonyi humanisták körében. Egy évtizedek óta lappangó kézirat előkerülése sokat segített és segíthet a kapcsolati hálózat felderítésében: a szakirodalomban seitenstetteni 63-as kódexként emlegetett kézirat Johannes Regiomontanus Tabulae directionum című Vitéznek ajánlott és közt szerzett művének Kupferberg által saját kézzel másolt példánya. A kézirat Lawrence J. Schönberg világhírű gyűjteményébe került, s a vízjel elemzése igen korai datálást állapított meg: az körüli, bécsi vagy pozsonyi eredet azt bizonyítja, Kupferberg Regiomontanus közeli barátja, tanítványa volt. Mivel Kupferberg legkésőbb 1473-ban visszatért Bécsbe, és Regiomontanus is 1472-ben elhagyta Magyarországot, a másolat feltételezésem szerint közt Pozsonyban készült. Úgy vélem, eredményeimet érdemes német nyelven Ausztriában publikálni, s nemcsak a téma osztrák magyar szlovák érdekeltsége miatt, hanem azért is, mivel plasztikus példának mutatkozik e kutatás arra nézve, hogy szorosabbra kéne fűzni a kárpát-medencei kutatások 3

4 együttműködését. Tanulmányom, mely a Könyvszemlében megjelent tanulmány javított, bővített és más aspektusból, német nyelven továbbírt változata, jelenleg a nyelvi korrektúra fázisában tart, s reményeim szerint még idén megjelenik. Végül, de nem utolsósorban ezúton szeretnék köszönetet mondani a Balassi Intézetnek és az ösztöndíjat megítélő kuratóriumnak, hogy lehetővé tették bécsi kutatásaim folytatását. Köszönöm továbbá a Collegium Hungaricum összes dolgozójának, Fazekas Istvánnak, Fazekasné Toma Katalinnak, és ösztöndíjas társaimnak az állandó szakmai és nem szakmai segítséget, valamint Ács Pálnak és Pajorin Klárának a folytonos támogatást. Felhasznált források és szakirodalom Archiv der Universität Wien: Protocollum Inclytae Nationis Rhenanae ( ) jelzete: NR 1 Receptoria facultatis magistrorum et baccalariorum ( ) jelzete: Ph 21 Matricula Facultatis Juridicae 2 ( ) jelzete: J 2 Rudolf Kink, Mittheilungen aus dem Matrikelbuche der rheinischen Nation bei der Universität in Wien, Wien, Johannes Kist, De Matrikel der Geistlichkeit des Bistums Bamberg , Würzburg, Album studiosorum universitatis Cracoviensis tomus I. (ab anno 1400 ad annum 1489), Uniwersytet Jagielloński, Cracoviae : Univ. Jagellonicae Cracoviensis; Österreichische Nationalbibliothek Peter Ratkoš, Vzťah Jána zu Sredny a Juraja Schönberga k univerzite Istropolitana, in: Ľ. Holotík - A. Vantuch (Ed.), Humanizmus a renesancia na Slovensku v , Bratislava 1967, Vendelín Jankovíc, Stredoveká bratislavká univerzta vo svetle nových prameňov, Historický časopis 40 (1992),

5 Martin G. Enne, Teiledition der Matrikel der Rheinischen Nation der Universität Wien , Magisterarbeit, Wien Auch im Internet verfügbar: Theodor Gottlieb, Niederösterreich, MBKÖ Franz Unterkircher, Die datierten Handschriften der Österreichischen Nationalbibliothek von 1501 bis 1600 (Katalog der datierten Handschriften in lateinischer Schrift in Österreich 4), Wien Paul Uiblein, Die Universität Wien im Mittelalter, Wien Paul Uiblein, Die Wiener Universität, ihre Magister und Studenten zur Zeit Regiomontans, in: G. Hamann (Ed.), Regiomontanus-Studien, Wien 1980, G. Eder, Catalogus Rectorum et illustrium virorum Archigymnasii Viennensis ab anno 1237 usque ad annum 1559, Viennae Georg Tannstetter, Tabulae eclypsium Magistri Georgij Peurbachij, Vienne Joseph Chmel, Bericht über eine im Jahre 1831 unternommene kleine Reise zum Behufe der Oesterr. Geschichts-Quellen-Sammlung, in: J. P. Kaltenbaeck (Ed.), Oesterreichische Zeitschrift für Geschichts- und Staatskunde 2 (1836). Rudolf Wolkan, Aus Österreichischen Handschriftenkatalogen. III. Aus den Handschriften des Benediktinerstiftes Seitenstetten, Österreichische Zeitschrift für Bibliothekswesen 3. Folge 1 = 17 (1913) 2 7. Martin Wagendorfer, Die Handschriften aus der alten Wiener Universitätsbibliothek in der Stiftsbibliothek Seitenstetten, Wien Transformation of knowledge: early manuscripts from the collection of Lawrence J. Schoenberg, London Ernst Zinner, Die fränkische Sternkunde im 11. bis 16. Jahrhundert, in: Bericht der Naturforschenden Gesellschaft in Bamberg 27. 5