és Szabó Gábor pártigazgatót igazoltatták és a helyszín elhagyására

Átírás

1 A TARTALOMBÓL: A Magyar Banánköztársaság politikusaihoz! Csontváz a szekrénybõl Állami sztár Akcióban a liberális értelmiség Elmúlik a morál FAZ: takarékoskodni kell! Mennyire csóró a magyar? Mondanék egy példázatot Forró lett a lába alatt a talaj Gyurcsány csak kamikadze, Hiller az épülõ! Levél az ORFK Sajtóosztályának Euroalkotmány Maradjunk csak barátok Legyõzi-e Gyurcsány a Fideszt? Nemzet cérnaszálon Schwarzenegger Mr. Kalifornia Privatizáció dióhéjban Gyurcsány összekuszált karrierje Jövõkép nélküli jelölt Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a hu/jhf, weboldalról. Külföldi olvasóink a weboldalról tölthetik le az egyes számokat. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék.

2 Elrémisztõk az elmúlt idõszak nyilvánosságra került botrányai: Tasnádi Péter szinte nemzeti hõs lett, a whiskys rabló az ifjúság bálványa, Kunos Pétert ismét sikeres befektetõvé emelték közismert barátai. Princz Gábor büntetlenül kereskedik régiségekkel, akárcsak Forró Tamás, aki gazdasági zöld utat kapott vagyonosodásához a kádári titkosszolgálatoktól. Most pedig Kulcsár Attilát védik államköltségen, luxus körülmények között. A Jobbik Magyarországért Mozgalom tiszta közéletet akar! Szégyen, hogy az elmúlt évtizedek állami szintû lopásait álszent módon privatizációnak nevezi a politikai garnitúra. Szégyen, hogy a fehérgalléros bûnözés, a mindent átható korrupció megfékezéséhez nincs politikai akarat. Szégyen, hogy méltó büntetés helyett kitüntetõ elismerésben részesülnek a bûnszövetkezetek tagjai. Szégyen, hogy senki sem bukik bele a közvagyon elrablásába. A Jobbik megdöbbenéssel szemléli, hogy gazdasági bûncselekmények gyanúsítottjai politikai menedékjogban részesülnek hazánkban. Követeljük az érintettekkel szembeni gyors és példás büntetés kiszabását! Követeljük a vétkesek közmunkára küldését, ahol ledolgozhatnák a társadalomnak okozott anyagi károkat! A Jobbik október 7-én a Britton Kft. székháza elõtt fejezte ki tiltakozását Kulcsár Attila házi õrizetbe helyezése miatt. A helyszínen transzparensekkel tüntettünk a gazdasági bûncselekmények elkövetõi ellen. Munkaeszközöket és bablevest ajánlottunk fel az exbrókernek fényûzõ házi õrizete helyett. A helyszínen tartózkodó rendõrök a Jobbik sajtótájékoztatóját megzavarták és félbeszakították. Horváth Tibort a Jobbik sajtószóvivõjét, Molnár Tamás alelnököt, Balogh András választmányi alelnököt és Szabó Gábor pártigazgatót igazoltatták és a helyszín elhagyására szólították fel. A Jobbik megdöbbenéssel tapasztalja, hogy 2004-ben Magyarországon egy sajtótájékoztató résztvevõi a rendõrség helyzetértékelése szerint nagyobb fenyegetést jelentenek, mint állami szintû gazdasági bûncselekmények elkövetõi. Budapest, október 7. Molnár Tamás alelnök 2 jó ha figyelünk

3 avagy Így múlik el a világ dicsõsége Ismét egy ismert közszereplõ került a reflektorfénybe igaz, ahogyan az mostanság lenni szokott, akarata ellenére. Az Angol utcai Gyárfás-féle elit médiakommandó megmondó-embere, az egykoron a pólóra zakót húzó objektív és pártatlan sztárriporter, a mára már konszolidált multimilliomos bizniszmenné, galériatulajdonossá és lapdirigenssé átalakult Forró Tamás, alias Szilágyi Ákos került akarata ellenére a média reflektorainak kereszttüzébe. Most kezdem csak igazán megérteni, miért volt olyan fontos, hogy a kõmûvesbõl pilótajáték szervezõn keresztül sztárbrókerré avanzsált önjelölt pénzügyi zseni a Kulcsár darab idõt külföldön töltsön el a baráti Ausztria hatóságainak vendégszeretetét élvezve, míg az elvtársak megkísérelték eltakarítani az óvatlanul hátrahagyott nyomok tömkelegét. Képzeljük el, mekkora botrány lett volna, ha idõnek elõtte hozzák haza Attilát és idõnek elõtte nyitja ki azt a mosolygós száját? (Újabban a frissen elítélt Zalatnay Cini is Kulcsárt tekinti vonatkoztatási szintnek, mondván hozzá képest õ csak egy ebihal, és azon kesereg az egykori legenda, már rettenetesen bánja, hogy annak idején nem tálalt ki õ is, hogy kik azok a politikusok és közszereplõk, akik oly rútul megvezették õtet.) Aztán a még mindig a népi naivitás állapotában leledzõ pógárnak rá kell döbbennie arra is, hogy az, a médiában már többször elhangzott kijelentés, miszerint az ügyészség a Fidesz kezében, a rendõrség a Maszop fennhatósága alatt áll, hát bizony Kulcsár sorsát figyelve azt kell mondanunk, hogy nem minden alapot nélkülözõ. Ráadásul, ahogyan azt hõsünk, a szekrénybõl legutóbb kiesett (média) csontváz esetében is megtapasztalhattuk, nem elég, hogy Kerényi Imre amolyan subidubidúsan leleplezte Forrót, mint a III/III-as fõcsoportfõnökség tmb-jét, azaz társadalmi megbízottját, még ez az iskolázatlan Kulcsár gyerek is oly rútul rávallott. Az egykori sztárriportert bemártja az egykori sztárbróker. (Nem tehetek róla, de nekem errõl a társadalmi megbízottról a körzeti megbízott urbánus frazeológiával: a körzeti meghízott jut az eszembe. Le sem tagadhatnám a pártállami szocializációt.) Háromhavonta kapta a gurigákat (urbánus frazeológia: a milliókat) a sztárbrókertõl a sztárriporter sztár mûkincskereskedõ, s a mi drága õszinteségi rohamot kapó Attilánk azt is elcsicseregte a jegyzõkönyv számára a Magyar Nemzet jóvoltából immáron mindannyian tudhassuk, hogy aszongya Forrónak az elvárható hozamot jóval meghaladó igényei voltak. A nagy páros: Havas és Forró, itt még együtt (A kis mohó. Nem kell mindig telhetetlennek lenni. Aki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem érdemli.) Milyen különös is az élet! Valóban a legnagyobb rendezõ. Itt van ez az ember, aki hetente papolt nekünk az objektivitásról, a pártatlanságról, a tárgyilagosságról és az összes többi magasztos dologról, miközben annak elõtte szorgalmasan írogatta jelentéseit a magyar társadalom bizonyos prominenseirõl, most meg a végjátékban, mint valami rossz csontváz, mindannyiunk legnagyobb riadalmára, teljesen váratlanul, mindenféle elõzetes jelzés nélkül, egyszerûen kiesik a szekrénybõl. És úgy tûnik egyúttal a pikszisbõl is. Akárcsak a kutyaszaros világváros teljhatalmú ura, Demszky Gábor is, de errõl majd még a késõbbiekben ejtünk néhány keresetlen szót. De vissza Szilágyi Ákos, alias Forró Tamáshoz Bizony, kedves Olvasó, mindannyiunk legnagyobb riadalmára esett ki ez a hajdan volt derék csontváz a szekrénybõl. Hiszen ezek után joggal tehetjük fel a kérdést, vajon hol, mikor és fõként kinek a képében fog kiborulni a következõ csontváz a szekrénybõl? És egyáltalán meddig kell még szekrénybõl kiboruló csontvázakra számítanunk? A meglepetésekbõl már egy jó ideje elege van a magyar társadalomnak. De vajon mi történhetett? Forróra is kiadták a kilövési engedélyt? Vagy mindössze arról van csak szó, annak lehetünk most szem- és fültanúi, ahogy Kulcsár Attila, ha lúd, legyen kövér alapon, magával rántja az egész brancsot? Mondván, ha nekem buknom kell, buktok ti is velem együtt. Az idõ, mint oly sok minden másra, majd erre is megadja a választ. Tulajdonképpen így már érthetõ, miért az ügyészség és miért nem a rendõrség vendégszeretetét élvezte az eddigiekben a kamerák elõtt mindig mosolygós ál sztárbróker. Az egész történet kezd hajazni azokra a hálivúdi eksönmúvikra, melyeket az urbánus frazeológia nemes egyszerûséggel csak az ún. baszóskardozós kategóriába szokott besorolni, és amely alkotásokban a kényes szemtanút általában még a tárgyalás elõtt el szokták tenni láb alól, hogy ne vallhasson a rosszfiúk ellen. A magam részérõl egyébként módfelett csodálkozom azon, hogy Kulcsár egyáltalán még életben van, de hát ahogyan ezt mindannyian tudhassuk, ez itt kérem szépen azért még nem teljesen Amerika. Szürkék is lennének a hétköznapjaink pláne a Magyar Nemzet hétköznapjai, ha nélkülöznünk kellene a Seherezádé mesemondó tehetségét megszégyenítõ elõadói készségekkel bíró autodidakta pénzügyi szakember történeteit. Közben a kívülálló szemlélõ néha elveszti a több szálon futó cselekmény fonalát. Egy ilyen másik szál egészen az ország házáig visz el minket, ahol Csipolla, az új number one, mindjárt egy aljas kis törvénytelenséggel kezdte meg áldásos tevékenységét. (Most arra ne is pazaroljuk a drága idõt, hogy õt is ismerte Kulcsár, ráadásul õ maga, személyesen irányította hozzá az Altus igazgatóasszonyát, miután kilépett az üzleti ügyek intézésébõl.) Szóval. Csipolla, mindjárt az elején, elfelejtette felsorolni a minisztériumokat, holott erre bizony törvény kötelezi a mindenkori kormányfõt, meg hát a minisztereknek sem árt tisztában lenniük munkakörük leírásával. Lásd Göncz Kinga nem tudom éppen milyen minisztert. Ugyan kérem! Egy ilyen apróságon fennakadni, amikor ilyen sorsfordító idõket élünk. Most dõl el, hogy a szocialista párt az Új Ember dinamikus és karizmatikus vezérletével képes lesz-e legyõzni Orbán Viktort, és akkor jön nekem ilyen piszlicsáré ügyekkel, mint a minisztériumok felsorolása?! Most nem érünk rá ilyen apróságokkal bíbelõdni, elvtársak, itten most a Haza sorsa a tét! Fent az elvtársak biztosan tudják, hogy mi a jó, majd õk megoldják. Ezt is. Mindeközben az alapjáraton duruzsoló ellenzék lapít, mint az a bizonyos sz-betûs dolog a gazban. Érdekes módon azonban mihelyt lezajlott a szocialista messiás nagybelépõje és az elõadás véget ért, elkezdtek teli torokból üvöltve, mellüket féltéglával verve hadonászni széles e magyar honnak belterjessé vált médiájában, annak a legrejtettebb zugában is, hogy aszongya Gyurcsány Ferenc kormánya nem a magyar nép kormánya. Na itt álljunk meg egy szóra Istenben szeretett fele barátaim! Ülök otthon a tévé elõtt és nem értem. Mint ahogy nem érti a dolgot az én rusztikus stílusú cimborám se, aki ily szavakkal terhelte meg a levegõnek könnyû szekerét, hogy szállítná azokat a derék ellenzéki politikusi fülekbe: jó ha figyelünk 3

4 Eddig hol a rossebbe vótatok, aranybogár?! Ezt elõbb kellett vóna! Most mán annyi, mint a halottnak a csók, vagy a német szóban a nix! Mit lehet erre mondani? Nagy általánosságban semmit, kis általánosságban viszont az ún. optimista verziót, amit én elneveztem a naiv emberek változatának. Nézzük a szcenáriót! Jelenleg nem érett meg a parlamenti helyzet egy valódi kormányváltásra. A Fidesznek nem érdeke az elõrehozott választás. A 2006-ig terjedõ idõszakban érdemleges sikereket úgy sem lehet elérni, lévén kicsi a mozgástere a kormányzatnak, az eladósodottság behatárolja a lehetõségeket, takarékoskodni kell tõl azonban elkezdenek majd áramlani az európai pénzek (már ugye, ha kiépül a lehívásukhoz szükséges rendszer), így már a választásokat követõ elsõ évben gondolom a költségvetési lyukak szorgos betömködése után lehet felmutatni szerény eredményeket is. Addig pedig az elsõ számú feladat, a gyurcsányi retorikát állandóan szembesíteni a tényekkel, bebizonyítani az Új Emberrõl, hogy hiteltelen, hogy a szavai mögött nincs semmi. Ennyi lenne a terv. Egyelõre. Ez az optimista változat. Ezzel szemben áll az ún. realista változat, mely némiképp eltér az elõzõtõl. Ahogyan Bódi Lajos mûvésznevén Tüdõ, az erõcsávó szokta volt mondani: árnyalatnyi különbség, nincs jelentõsége. Szerintem egyébként ez utóbbinak van nagyobb valószínûsége arra, hogy végül be fog következni, persze az is lehet, hogy én tévedek. Szóval. A retorikusan dinamikus és lendületes bizniszmen indulását abszolválva a szocialista nagyváros öntudatos polgárában egy meglehetõsen baljóslatú kép kezd kirajzolódni. Merthogy nincsen itten másról szó kérem szépen, mint a maradék állami vagyon széthordásának magasztos (és minden bizonnyal jól jövedelmezõ) feladatának rezzenéstelen és gördülékeny levezénylésérõl, melyet az egykori ifjúkommunistákból elitburzsujokká avanzsált törtetõ percemberkék a magyar nemzetre valaha is rázúdított legnagyobb mértékû és méretû eladósítással egyetemben óhajtanak véghezvinni. Jelige: utánunk az özönvíz! A befolyó pénzekbõl aztán jut is, marad is. Egy kicsike összeg eljut az elvtársi zsebekig (a jó és megbízható elvtársakhoz, akikre mindig és mindenhol bizton számíthat a párt, hiszen sok éhes szájat kell betömni, sok kinyújtott tenyérbe kell potyogtatni baksis gyanánt néhány jól csengõ, erõs magyar forintot), egy kicsike összeg pedig minden bizonnyal még meg is marad a 2006-os választási kampány finanszírozására. Fog ez menni! ahogyan azt Attila, kedvenc kõmûvesem szokta volt mondani kedélyesen. Mindeközben a Csipolla vezérletével beindult generációk (és koalíciós partnerek) közötti hatalomátrendezõdés is felvette a fordulatszámot, a vég elérte a koalíciós partnert, az alapító atyái által már réges-rég odahagyott mikropártot, a zsarolhatósági potenciáljáról hírhedtté vált törpeminoritást, az SZDSZ-t is. Úgy tûnik, a kutya megelégelte, hogy állandóan a farok csóválja õt, nem pedig fordítva, s az új erõsember a csahos ölebmédia teljes támogatását élvezve átvágva a gordiuszi csomót, rövidre zárta a problémakört, megadta a kilövési engedélyt az SZDSZ még két utolsónak állva maradt nagyágyújának egyikére, a mostanság a fõvárosi közgyûlésen egyre gyakrabban elbóbiskoló Demszky Gáborra is. Az ellenzék részérõl a kutyaszaros világváros terepjárón furikázó fura urának eltávolítására tett hathatós intézkedések eltûrése az MSZP részérõl is azt mutatja, hogy a realista változatnak van nagyobb esélye. A Maszop kézbe veszi a dolgok irányítását, a kisebbik koalíciós partner legfeljebb a futottak még kategóriában juthat néhány csicskási pozícióhoz. Az MSZP már most elkezdte kommunikálni istenem, de szép magyar szó is ez, kommunikálni, szóval mást se hallani, minthogy ezúttal idõben elkezdik felépíteni saját fõpolgármester-jelöltjüket, hiszen kétség nem férhet hozzá, 2006-tól szocialista dirigense kell, hogy legyen Kelet-Közép Európa legmocskosabb, legszemetesebb világvárosának, azaz Butapestnek. Még egy svédcsavart is beletettek az egészbe, Csipollával kirúgatták a közigazgatási Hivatal vezetõjét, mivel csak õ illetékes a bírósághoz fordulni Demszky legújabb, álláshalmozásból kifolyólag elõállott összeférhetetlenségi ügyében. És bejött a dolog. A helyzet az, hogy a mára ingatlanok terén meglehetõsen kikupálódott egykori szamizdatelõállító kisiparos egy pillanatra ugyan fellélegezhetett, de csak azért, hogy az a bizonyos zabszem azonnal bekerülhessen újból az õt megilletõ helyre. Ugyanis a Közigazgatási Hivatal élére újonnan kinevezett fõ hallja kend is összeférhetetlennek találja Demszkyt ebben a kis álláshalmozási biznicben. (Na ja, ilyen rövid idõ alatt még az elvtársak sem tudják megváltoztatni az idevonatkozó jogszabályokat. De persze az is lehet, hogy nem is akarják.) De térjünk még vissza néhány gondolat erejéig a realista változathoz. Ha urbánus frazeológiával élnék, akkor most azt mondanám, a Maszop elsõ számú feladata, hogy ne szopjon túl nagyot a 2006-os választásokon. Lévén, hogy tudatában vannak annak, hogy a 2006-os választásokat nagy valószínûség szerint el fogják veszteni, a legfontosabb fel- 4 jó ha figyelünk

5 adat most a szegfûmintás utódpárt számára, hogy a Fidesznek, vagy ha tetszik a polgári, nemzeti oldalnak semmiképpen se legyen meg a kétharmados többsége a Parlamentben. Ennek a célnak az eléréséhez viszont a jelenleg regnáló koalíciónak mintegy biztosíték vagy hátvéd gyanánt, de mindenképpen szüksége van a fõvárosra, s annak eltunyult, elkényelmesedett szocialista és liberális szavazóbázisára. Butapest nélkül egész egyszerûen nem fog menni. Az MSZP-nek is érdeke most már, hogy megszabaduljon a koloncként a nyakán élõsködõ, parazita módjára pénzt elszívó, ugyanakkor látványos sikereket felmutatni képtelen, szüntelenül handabandázó Demszkytõl, és beültetni a fõpolgármesteri székbe a saját emberét, aki gyaníthatóan nem a csodás mosolyú, teltkarcsún is rendkívül bájos, ám fikarcnyit sem karizmatikus Gy. Németh Böske lesz. Utána aztán majd orrba szájba lehet kommunikálni a médiában, hogy õk (természetesen Gyurcsány vezérletével és bölcs útmutatásai alapján) takarították el az útból a fõváros fejlõdésének legnagyobb akadályát, az évtizeden túl is kiskirályként uralkodó Demszky Gábort, aki gyökértelen kozmopolita mentalitásából kifolyólag csak mint egy örökös használatba kapott hitbizományra volt képes tekinteni székes fõvárosunkra, annak népére pedig csak mint egyszerû igavonó barmokra futotta a városházi kommünikékbõl. Már a 2002-es választások is megmutatták, hogy a polgári, nemzeti oldal szavazóbázisa inkább Vidék-Magyarország, míg a politikai ellenfél javarészt a szocialista nagyvárosokban és a fõváros egyes koncentrált területein talál támogatókra. A Medgyessy- kormány félideig tartó regnálásának köszönhetõen hatalmas méreteket öltött a szegfûmintás utódpárttól elpártolók száma. Legalább a törzsszavazóikat vissza kell nyerniük, különben 2006-ban nagyon nagy baj lesz a szocialista párt háza táján. Ehhez kell Butapest, és a többi szocialista nagyváros, köztük Mediterrán Moszkva is. Már folyik a lakosság elsõsorban persze a fõvárosi lakosság megdolgozása. Igaz, most még nem jött el a direkt módszerek ideje, a baksisosztogatást majd a választási kampányra tartogatják, telik majd az ezután felveendõ hitelekbõl. Egyelõre ravasz, körmönfont tervet eszeltek ki, a jobb kézzel bal fül vakarás jegyében indirekt módon ahogyan a kakukk is becsempészi a másik madár fészkébe a saját tojásait, kitúrva onnan a sajátot, helyére betéve a potyalesõt a Maszop (és persze Csipolla) is elkezdte szépen, szisztematikusan kitúrni posztjukról mindazokat, akik nem felelnek meg távlati elképzeléseiknek, és az ily módon megüresedõ helyekre beültetik saját embereiket. (Igaz, a folyamatba néha-néha bezavar, amikor teljesen váratlanul, mindenféle elõzetes jelzés nélkül, valamelyik szekrénybõl egyszer csak kiesik egy csontváz, ahogyan ez legutóbb is történt az ismert sztárriporter esetében.) Nem mintha ennek az égadta világon bármi jelentõsége is lenne a fõvárosi lakosság szempontjából, hiszen a szociáldemokráciáról papoló szoci áldemokraták is ugyanolyan neoliberális beállítódásúak, (az általuk folytatott politikával egyetemben), mint koalíciós partnerük, a jelenleg Magyarország legszélsõségesebb és legkártékonyabb politikai pártja büszke címet magáénak tudható SZDSZ. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy szíves figyelmébe ajánljam mindenkinek Bogár László, a kitûnõ közgazdász vélekedését, miszerint maga a rendszerváltás rendszere bukott meg, ezért van belekódolva az ún. rendszerváltó politikai elitbe és azok pártjaiba a négyévenkénti vetésforgó, azaz a biztos bukás. A közgazdász szerint ugyanis az emberek magával a rendszerrel elégedetlenek, hiszen az sem jólétet, sem szabadságot nem hozott, ahogyan azt beígérték és megígérték nekünk, azt viszont nem tudják leváltani. Ott ugyanis és ezt már hazánk másik kitûnõ elméje Drábik János mondja, ahol nincs tulajdon, ott önrendelkezés sincs, ahol pedig nincs önrendelkezés, ott szabadság sincs. Hát ezen bizony érdemes lenne elgondolkodni az ország házában óraszám henyélõ hölgyeknek és uraknak. Mindeközben mi, szerencsétlen adózó és igavonó barmok, akik a demokratikus jogállam illúziójában ringatózva olykor-olykor hajlamosak vagyunk polgároknak nevezni magunkat, vasárnap esti szarkasztikus hangulatú véleménymûsorokból kell megtudjuk, hogy a pártatlannak és objektívnek hitt közszolgálati közszolga korántsem pártatlan és objektív, sõt, éppen ellenkezõleg, valójában tmb, azaz társadalmi megbízott, vagyis a hálózat embere, aki megfigyelt és jelentett. Ezek után óhatatlanul felmerül az emberben a kérdés: vajon hol, mikor és fõként kinek a képében fog kiborulni a következõ csontváz a szekrénybõl? És egyáltalán meddig kell még szekrénybõl kiboruló csontvázakra számítanunk? A meglepetésekbõl ugyanis már egy jó ideje elege van a magyar társadalomnak. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára jó ha figyelünk 5

6 Jó napot kívánok. Kétfejû borjú született Bazitán. Bemutatták a Ságvári-tervet. Jól sikerült Görög Zita lakásfelújítása. Ez itt a kormányszóvivõi sajtótájékoztató. Hatmillió kommunikációs formában vagyok járatos, nagyuram, beleértve a hutt és a lovári nyelvet. Hát itt azért valami nem stimmel, ugye. Dumáljuk meg. Batiz András kormányszóvivõ. Egy emberként röhög fel a munkásosztállyal szövetséges, de annak ízlésétõl viszolygó értelmiség. Aztán persze magába száll, mert hiszen a népuralomban az a fontos, hogy mi tetszik a népnek, és a Fókusz tetszik neki. Meg tetszenek neki az olyan szavak, mint a lendület. a média magától ad neki teret, mert el lehet vele adni az újságot De hát így se stimmel. A kormányszóvivõ ugyebár nincs közvetlen kapcsolatban a néppel, hanem elmondja a sajtónak a dolgokat, aztán azok továbbadják. A sajtó meg olyan emberekbõl áll, akik a Fókuszt sose tekintették hírforrásnak, se másnak, mint a nép ópiumának, a tablettáspálinka elektronikus megfelelõjének. Viszont van két kormányszóvivõ is, tehát a nõnemû foglalkozhat a sajtóval, a hím pedig... megpróbálhat dolgokat elmondani Az Index Pulitzer-díjas publicistája: Tóta W. Árpád az embereknek. De vajon hogyan? Az emberek eddig se sokat látták a szóvivõt, csak hallottak róla ezt-azt. Eszerint új rendszer lesz: a hím kormányszóvivõnek alkalmat kell teremteni arra, hogy egyenesen a népnek mondjon el dolgokat. Úgyis abban van rutinja, nem abban, hogy kérdésekre válaszoljon. Ez egy új státusznak tûnik, pedig nem annyira új, régen a királyok lantosokra bízták, hogy igaz tetteikrõl zengedezzenek a népnek, és nevüket diccsel ejtsék. Na és vajon hol tudna közvetlenül az emberekhez beszélni? Ahhoz túl sokan vagyunk, hogy kiüljön az aluljáróba gitározni. Lehetne neki mûsort csinálni a köztévén, az úgyis erre való. Mondjuk este héttõl, ahogy eddig volt. Botrányos bukás lenne, mind nézettségben, mind presztízsben; új országimázsról folyna a szó, és még az értelmiséggel szövetséges munkásosztály is kiröhögné az adókulcsot magyarázó Batiz Andrást, akinek kezébõl a kétfejû borjút megette bizalommal. Batiz Andrásnak egy esélye van, hogy megszolgálja az obsitot. Sztár marad, hagyományos sztár, az, aminek az RTL Klub programozta, és akkor a média magától ad neki teret, mert el lehet vele adni az újságot. Neki meg semmi üzenete nem lesz, semmi bonyolultabb annál, mint hogy ez egy nagyszerû csapat, jó ide tartozni, nagyon sokat tanul, a kormánnyal együtt õ is tehet az emberekért, most például egy rákos kislányt látogatott meg, és nekiajándékozta az alsónadrágját. Kajálni fogják. Az állami sztárt. A sztárállamot. A demokrácia legfelsõbb fokát. Forrás: Tóta W. Árpád Index Már bankárkörökben is visszatetszést keltenek a devizaalapú lakáshitel-hirdetések. A devizahitelezés kockázatairól a Nemzetközi Bankárképzõ Központban tartott múlt heti konferencián kiemelt bírálatot kapott az elhíresült, lakáshitelt egy százalékos kezelési költség mellett hirdetõ reklám. Ez, mint Pablo Fritz, az Inter-Európa Bank lakossági üzletágvezetõje hangsúlyozta: nem piaci megoldás. Az ilyen és ehhez hasonló reklámokról elmondta, hogy a bankoknak önmérsékletet kellene tanúsítaniuk. Azt a legkevésbé sem ügyfélbarát gyakorlatot, amellyel a bankok a hitelkondícióik kialakításánál és reklámozásánál élnek, tovább rontja az, hogy a fiókhálózatokban a részletes tájékoztatást kevéssé felkészített ügyintézõk adják állapították meg az elõadók a konferencia vitái során. Harmati László, az FHB vezérigazgató-helyettese is rávilágított: rejtett díjak, trükközõ innovációk tapasztalhatók a piacon kínált lakáshitel-termékeknél olvasható a Napi Gazdaságban. Külön bírálatot kaptak a hitelek átárazási megoldásai. Harmati kifejtette, hogy Európában nem lehet úgy hitelt adni, hogy a kamatok bármikor módosíthatók, sõt az országok többségében az átárazást referenciakamathoz kötik. Magyarországon azonban csak az államilag támogatott, forintalapú lakáshiteleknél van szigorú kamatperiódus és a benchmarkhoz kötött átárazás. A bankok a hosszú, tíz-húsz éves futamidõ alatt nem tudják lenyelni például az elmúlt hónapok két svájci, eddig összesen 50 bázispontos kamatemelését figyelmeztetett Kálmán Tamás, a Magyar Nemzeti Bank pénzügyi stabilitási területért felelõs ügyvezetõ igazgatója. Kijelentette, hogy az átlagos ügyfeleknek a devizahitel nem jó megoldás. Szép Péter, a Bankárképzõ munkatársának tapasztalatai szerint az ügyfelek összehasonlítják a bankok ajánlatait a paramétereik alapján. Azonban az egyes feltételek kiragadása a pénzügyi jártasság hiányában még véletlenül sem alkalmas a termékek tényleges összevetésére. Dietz Gusztávné az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület részérõl hangsúlyozta, hiába korrekt a tájékoztatás a kockázatokról, kondíciókról, ha abból az ügyfelek egyetlen szót sem értenek. A piac persze folyamatosan változik, s ha már a bankok önszabályozása nem mûködik mint erre Harmati László is rávilágított, akkor idõvel a probléma súlya magával hozza a szabályváltozásokat, ilyen például a teljes hiteldíjmutató kiterjesztése a lakáshitelekre is. Ezt a legtöbb, de nem minden bank támogatja. Mint ahogyan azt sem, hogy a mutatóba épüljön be a devizahitelezés többletköltsége, kockázata. Az is vitát váltott ki, hogy az árfolyamkockázat mennyire jelentõs. Harmati véleménye szerint azonban nem annyira az árfolyam-, hanem a kamatkockázat lesz a legjelentõsebb a jövõben is, ahogyan a múltban is az volt. Azon bankárvélemények pedig, amelyek hangoztatják, hogy ezek az árfolyam- és kamatkilengések a hosszú futamidõ alatt kisimulnak, lapunk álláspontja szerint megfeledkeznek arról, hogy egy nagyobb, akár csak egy-két évig tartó kilengés ideje alatt tömegesen dõlhetnek be a hitelek. Aztán már hiába lesz megint alacsony kamat, ezeken a hiteleken az már nem segít. Az ügyfelek kockázatai így fokozottak, a kitettségük pedig nemcsak Magyarország gazdasági helyzetének változásától, hanem annak az országnak a gazdasági-pénzügyi stabilitásától is függ majd, amelyiknek a pénznemében felvették a hitelt. Épp a svájci frank volt jó példa arra, hogy a minimális, nulla felé közelítõ kamatszintrõl milyen hamar ugrott az irányadó kamat 10 százalékra 1988 és 1990 között, s maradt is ezen a szinten 1993 közepéig. Forrás: Napi Gazdaság 6 jó ha figyelünk

7 A Die Welt Magyarország-képének alakulása 1998 és 2002 között barátai csak Mikinek nevezték, s az évtizedek során kiépített kapcsolati hálózatát szeretetteljesen Miki Press-ként emlegették ( ) A külföldi államférfiak, tudósok és újságírók számára, akik igazán meg akarták ismerni ezt az országot, õ volt a legfontosabb beszélgetõpartner... (Egy nagy európai Magyarországról: Vásárhelyi Miklós, Die Welt ) A Die Welt internetes archívumának tanúsága szerint 1998 és 2002 között a lap 20 reszortjának 67 rovatában, 1888 cikkben fordul elõ Magyarország. A világ 130 országában olvasott konzervatív újság saját honlapja szerint is Európa egyik legmértékadóbb napilapja. Hermann Meyn sajtószakértõ véleményét, miszerint a Springer konszern zászlóshajójának olvasói elsõsorban az állami- és a gazdasági élet vezetõi közül kerülnek ki, a lap internetes oldalán közölt statisztikai adatok is alátámasztják: míg Németország teljes lakosságának 9%-a rendelkezik felsõfokú végzettséggel, a Die Welt olvasóinak 31%-a; míg a német társadalom 1%-a nagy vállalkozó, a Die Welt olvasóinak 4%-a; s miközben a vezetõ beosztású hivatalnokok csupán 3%-át képezik az ország lakosságának, a Die Welt olvasóinak 12%-át õk teszik ki. Írásomban arra szeretnék rámutatni, hogy hogyan és minek a hatására változott meg e tekintélyes német lap Magyarország-képe 1998 és 2002 között. AZ 1998-AS VÁLASZTÁSOK A Fidesz 1998-as gyõzelmét a Die Welt jóindulatú érdeklõdéssel fogadta. A lap május 26-i számában két cikk is foglalkozik a ma- gyarországi választásokkal. Az egyik Magyarország kormányváltás elõtt áll címmel ismerteti Orbán becsvágyó programját, amely az újságíró megítélése szerint annak ellenére, hogy helyenként a kör négyszögesítésének tûnik, valójában kivitelezhetõ és jó elképzeléseket tartalmaz. A másik írás a Fidesz-t briliáns fiatalemberek gyûjtõhelyeként mutatja be, kiemelve, hogy az 1994-es választások elõtt fél évvel már voltak az ország kedvencei a jó kinézetû, szellemes, intelligens politikusok. Az írás hangvételére, a pozitív minõsítésekre egyébként a Fiatal lázadóból okos pragmatikus címbõl is következtethetünk. Boris Kalnokytól, a lap budapesti tudósítójától a német olvasók ezen kívül megtudhatják, hogy a fantasztikus kinézetû Orbán Viktor elvarázsolja a magyar lányokat, valamint, hogy Magyarország új miniszterelnöke szellemességével elüt a magyar politikát uraló színtelen politikusok szürke tömegétõl. A becsvágyó programokról Kalnoky végül megjegyzi, hogy ha az új kormány a kitûzött célok felét megvalósítja, már az is szép eredménynek számít. A Die Welt olvasóinak azonban nem kell beérniük a tudósító által közvetített Orbán Viktor-képpel: az újdonsült miniszterelnökkel készített interjú ugyanis csak július 9-ig várat magára. Annak megfelelõen, hogy a be- jó ha figyelünk 7

8 szélgetés célja a magyar politika új irányvonalainak felmérése, mintha maga a cím is egy kampánykiadványból származna: A magyarok a jövõben népesek és okosak. A szervezõdõ Miniszterelnöki Hivatalt a tudósító úgy jellemzi, hogy az a német kancelláriához hasonlóan mûködik majd, s megjegyzi, hogy az Orbán Viktortól várható vezetési stílus merõben más, mint amit az eddigi magyar miniszterelnököktõl megszokhattunk, az újdonság erejével hat pl. a vidék felé fordulás, a decentralizáció elõmozdításának szándéka. A Kalnoky által használt kifejezések jelentõs részérõl elmondható, hogy szinte szuperlatívuszokban ír Orbán Viktorról, a Fideszrõl pedig közli, hogy az európai politikusok körében majd charmejukkal és intelligenciájukkal ápolják a magyarokról alkotott klasszikus sztereotípiákat. VÁLTOZÓ MEGÍTÉLÉS Az elkövetkezõ négy év alatt azonban mind a Fidesz, mind Orbán Viktor óriási mértékû népszerûségvesztést szenvedtek el. Aminek egyik jellemzõ kifejezõdése, hogy ugyanazokat a jelenségeket ugyanaz a tudósító a két választás évében ellentétes elõjellel kommunikálja. Míg 1998-ban A német kancellári hivatal Orbán mintája ( ) címmel elismerõen ír Orbán decentralizációs elképzelésekrõl, a struktúrának a hatékonyabb kormányzás érdekében való átalakításáról, addig 2002-ben mindezt úgy minõsíti, hogy addig barkácsol az apparátuson, amíg számára megfelelõ nem lesz, ill. addig igazgatta a kormányzati struktúrát, amíg neki nem tetszett, a kifejezésekkel Orbánt Viktor öntörvényûségét sugallva. De az újságírói beállítódás megváltozására utal az is, hogy míg 1998-ban a kormányzati terveket ismertetve azt közli ha csak a fele valósul meg, már az is bõven jó, addig 2002-ben a kormányzati azt írja a kormányzati munkáról, hogy tettek egyet, s mást ( ) noha a Kalnoky által 1998-ban ismertetet céloknak több, mint a fele valósult meg.. A 2002-ES VÁLASZTÁSOK A 2002-es országgyûlési választások idejére a lap rokonszenve hihetetlenül megcsappant a magyar jobboldal iránt. A hazánkkal foglalkozó cikkek hangulatáról sokat elmondanak a Magyarországon iszapbirkózás folyik a hatalomért ( ), Ellenségek, árulók, csalók, zsidók Magyarország beleveti magát a választási küzdelmekbe ( ) címek. De a kampány túlfûtöttségérõl tanúskodnak a rendszerváltás óta ez volt a legkeményebb és legmocskosabb kampány ( ) és más hasonló megjegyzések is. Nem kevésbé figyelemreméltó, hogy míg az 1998-as országgyûlési választások két fõszereplõjére vonatkozó összes megjegyzés 23%-a Horn Gyulához, 77%-a pedig Orbán Viktorhoz kapcsolódott (vagyis a gyõztesre több mint háromszor akkora figyelem irányult, mint a vesztesre), 2002-re az arányok jelentõsen eltolódtak: az összes említésnek csupán 56%-a vonatkozott Medgyessy Péterre, míg 44%-uk még mindig Orbán Viktorral foglalkozott. A szocialisták gyõzelmét hozó második forduló után a Die Welt tudósítója örömmel üdvözli az újonnan megválasztott miniszterelnököt, aki megítélése szerint kellemes kontrasztot képez a nagyszájú Orbán Viktorhoz képest.. A kampány hangnemének eldurvulásáért a Die Welt munkatársai szerint egyértelmûen a konzervatív oldal okolható. Amint azt részben a címek A magyarországi konzervatívok az irigységkampányban bíznak ( ), A magyar konzervatívok gondoskodnak a forró nyárról ( ) is sugallják, ennek megítélésében teljesen egységesek az amúgy különbözõ szerzõktõl származó írások. A legmegdöbbentõbb azonban Orbán Viktor megítélésének erõteljes megromlása. Ennek szemléltetéséhez négy tartalomelemzési kategóriát használtam: az emberi kapcsolatok minõségét az együttmûködés/konfliktus, míg a politikai tevékenység eredményeit a siker/kudarc dimenzióban vizsgáltam. Eszerint a volt miniszterelnök összes említése 1998-ban, ill ben az alábbiak szerint kategorizálható: Siker Kudarc Együttmûködés Konfliktus Orbán Viktor (1998) 71% 10% 5% 14% Orbán Viktor (2002) 31% 39% 30% MEGFIGYELÉS A Die Welt-ben is megjelenõ magyarázatok után kutatva arra az érdekes eredményre juthatunk, hogy az öt év mintegy 200 újságcikke között mindössze négy olyan van, amely magyarázattal szolgál arra, hogy minek köszönhette a magyar kormánypárt a meghökkentõ népszerûségvesztést: Egy 2000-es cikk a magyarországi korrupcióról szól ( ), egy 2001 augusztusi cikk a durva kampányról ( ), egy 2002 januári írásban Boris Kalnoky felháborodottan utasítja vissza a külföldi tudósítókat ért vádakat, egy márciusi írásban pedig ismét a durva kampányról tudósít a lap. Tekintve, hogy 1998 és 2002 között 36 cikkben szerepelt a Fidesz miniszterelnöke, az említett négy írásban megfogalmazott kritikák sem adnak koherens magyarázatot a nagy fokú népszerûségvesztésre. Összességében elmondható, hogy a Die Welt újságírói a lap jobboldali konzervatív beállítottsága ellenére nemhogy nem elfogultak a magyar jobboldal irányában, hanem 2002-re már kimondottan a balliberális oldallal rokonszenveztek. Hogy mindennek mi az oka, pontosan nem tudható. Egy lehetséges magyarázatra azonban szeretnék rámutatni. MAGYAR KULTÚRATTASÉK A közélet meghatározó része a mûvésztársadalom. A mûvészek/értelmiségiek hazánkról alkotott véleménye nagymértékben meghatározza, hogy hogyan látnak minket a nagyvilágban. A Nobel-díjas Kertész Imrét, Konrád Györgyöt, aki az elsõ külföldi, aki a Berlini Mûvészeti Akadémia elnöke tisztjét betölthette, Dalos Györgyöt, akinek jóval nagyobb számban találhatók meg könyvei a németországi könyvesboltok polcain, mint a hazaiakon, szinte kultusz számba menõ tisztelet övezi Németországban: a kortárs magyar írók sugárzó hármasa, Kertész Imre, Nádas Péter, Esterházy Péter ( ). A kortárs magyar írók megítélése, ill. a nyilatkozataik alapján körvonalazódó Magyarország-kép elemzésére azért is érdemes figyelmet szánni, mert íróink 1998 és 2002 között összességében nagyságrendileg többet szerepeltek a Die Welt hasábjain, mint a magyar politikai élet legfontosabb szereplõi. Ha az es idõszak legfontosabb politikai szereplõinek, a miniszterelnök-jelölteknek, ill. miniszterelnököknek, és a magyar íróknak a Die Welt-beli megjelenéseit abszolút számokban összehasonlítjuk, a következõ talán némiképp meghökkentõ eredményt kapjuk: Említett személy Említések száma 1. Kertész Imre Orbán Viktor Konrád György Horn Gyula Nádas Péter Esterházy Péter Dalos György 9 8. Medgyessy Péter 8 A magyar írókat összesen 122 cikk említi. Teljes terjedelemben Kertész Imrével 32, Konrád Györggyel 11, Nádas Péterrel 6, Esterházy Péterrel 8, Dalos Györggyel pedig 5 írás foglalkozik. Érdekes és értelmezésre szoruló jelenség, hogy a Die Welt újságírói a magyar írókat gyakran nem irodalmi témák kapcsán idézik, hanem 8 jó ha figyelünk

9 olyan közéleti témákról írva, mint pl. a berlini holocaust emlékmû körüli vita, vagy a berlini helyhatósági választások. Önmagában az a tény is, hogy a szûken vett szakterületükön kívüli témában is figyelnek véleményükre, jelzi azt, hogy a legnagyobb rangot vívták ki maguknak, amit értelmiségi szereplõ a média birodalmában kivívhat: az összefüggéseket láttató, bonyolult jelenségeket kommentáló világmagyarázóét. Amikor Konrád akirõl soha, egyetlen alkalommal sem jegyzik meg, hogy politikus is: az SZDSZ OT tagja, vagy Kertész a koszovói háborút és a NATO beavatkozását kommentálják, amikor Dalos a Frankfurti könyvvásár németországi fõszervezõjeként a magyar kormány (!) felelõsségét mérlegeli Csurka tanulmánya kapcsán, ezt a legnagyobb presztízsû médiaszerepet töltik be. A Károly-díj Konrádnak ítélésének kapcsán megjelenõ portréban ( ) a Die Welt újságírója a német értelmiség nevében tiszteleg a hatalmas európai értelmiségi elõtt, aki meghatározó szerepet játszott abban, hogy a jaltai realitás napjainkra így átalakulhatott. De nemcsak a múlt alakításában vett részt, hanem most is kiáll az euro-amerikai humanizmus mellett, és visszautasítja a nacionalista õrületet. Az a méltatás pedig, amellyel a holocaust emlékmû vitájában megszólaló Konrád gúnyolódását idézik az újságírók, csak vitathatatlan szellemi nagyságoknak jár. A Kertész Imrével foglakozó írások legnagyobb része természetesen a Nobel-díj odaítélése után született. Ugyanakkor a lap nem kis büszkeségére már 2000-ben neki ítélték a Die Welt márkával dotált irodalmi díját. Kertészt a lap fõszerkesztõje köszöntötte, az eseményrõl beszámoló újságíró pedig megjegyezte, hogy egyes magyar írókat mintha jobban megbecsülnének Németországban, mint hazájukban Az írók sajtószerepléseinek jelentõs része valamilyen különleges és a társadalom részérõl tisztelettel övezett eseményhez kötõdik. Ilyenek a díjátadások, a Berlin/Brandenburgi Mûvészeti Akadémiához mely alapítóokmánya értelmében is nemzetközi társaság, olyan tagokkal, mint Lord Norman Foster, Maurice Bèjart, Ingmar Bergman, Jorge Semprun, Wim Wenders vagy Andrzej Wajda kapcsolódó események, vagy az értelmiség vezetõ rétegei elõtti szereplésekre való hivatkozás. Ezeknek az események önmagukban is hatalmas presztízse van, s a díjak, az Akadémia intézménye, vagy az elõkelõ közönség elõtt (pl. Nádas szereplése a német egység napján tartott díszelõadáson, melyen a kancelláron kívül a kultuszminiszter is részt vett), ill. az elõkelõ társaságban (az Axel Springer kiadó által rendezett estélyen a francia-, amerikai- és izraeli nagykövettel együtt említik Kertész Imrét) való szereplés presztízse mindig kisugárzik az eseményekkel együtt említett írókra is, akiknek szimbolikus tõkekészlete annyival is gyarapodik. Az újságíró még akkor is rosszalja, hogy megszégyenítõen kevesen vannak felolvasóestjükön, ha az általában ingyenes elõadásokhoz képest valóban meghökkentõ a belépõdíj: 85 márka! ( ) KÖVETKEZTETÉSEK Megállapíthatjuk, hogy a magyar írókra a Die Welt nagyságrendileg több figyelmet fordított, mint politikusainkra. Mi több, íróink neve 1998 és 2002 között nemcsak több cikkben fordult elõ, mint a miniszterelnököké, hanem a teljes terjedelmükben róluk szóló írások száma is lényegesen nagyobb. Miután nagy sajtófigyelem irányult rájuk, joggal feltételezhettük, hogy nagy szerepük volt (és van) a németeknek a magyar közéletrõl, s azon keresztül a Magyarországról alkotott képük alakításában. S mivel íróink presztízsét számos tényezõ együtthatása teremti meg, ill. tartja fönn, frappánsan fogalmazott véleményük helyessége szinte vitathatatlan a lap róluk író újságírói (s rajtuk keresztül az olvasók) számára. Elsõsorban valószínûleg ez lehet a magyarázata annak, hogy egy olyan újság Magyarország-képe, mely 1998-ban leplezetlen bizalommal és szimpátiával közelített a polgári kormány és a magyar konzervatívok felé, 2002-re tökéletesen egybevág a lap hasábjain rendszeresen felbukkanó liberális magyar írók értékrendjével. Hogy e tendenciák ellensúlyozása érdekében a magyar jobboldalnak tennivalói vannak, nem lehet kérdés. Egyrészt lehetõvé kell tenni, hogy a konzervatív gondolkodású magyar mûvészek/értelmiségiek is szót kapjanak a nyugati sajtóban; másrészt s ez talán még sürgetõbb mûködtetni kell egy olyan idegen nyelvû sajtóirodát, mely a nyugati lapoknak küldött kritikák, észrevételek, állásfoglalások, helyreigazítások segítségével kompenzálja a határainkon is átívelõ hazai balliberális médiahegemóniát. Marton Enikõ jó ha figyelünk 9

10 ha van jó barát, és hûséges üzlettárs Alaposan megváltozott a világ. Van a tõke, kézzel fogható, mérhetõ, számolható. Van a korrupció, ez valami homályos elõnyszerzést takar, amit újabban a tehetõsebbek lobbinak neveznek, a lobbit pedig kapcsolati tõkének, melynek révén vagyon, pozíció, hatalom szerezhetõ. Midõn Medgyessy Péter sportminiszternek jelölte Gyurcsány Ferencet, és még hálás volt a mesternek, hogy kiemelte a szürke háttérbõl, elsõ örömében hangzatos szavakkal bejelentette: nem tervez személycseréket leendõ tárcájánál, a közigazgatási államtitkár Szilvássy György azonban bizonyosan távozni fog. Ennek az az oka, indokolta ez utóbbi döntését akkor, hogy 20 éves barátság fûzi õket egymáshoz és közös üzleteik is voltak. Hangsúlyozta: Ha nem Magyarországon élnénk, nem kellene Szilvássynak távoznia, de jog és morál közül az utóbbi a fontosabb. Nem telt el sok idõ, szédületes karrier következett, a mestert kifúrták, a sportminiszterbõl miniszterelnök lett, a korábban nagy hevültségében emlegetett morálról azonban íziben megfeledkezett. Menesztve régit, helyébe rögvest kinevezte Szilvássy Györgyöt a belügyi tárca új politikai államtitkárává. Bízik benne a miniszterelnök. Bízik, elvégre húsz éve jó barát és hûséges üzlettárs. Volt idõ, midõn a miniszterelnök érdekeltségébe tartozó Altus Rt. és Perfekt Rt. vezetõségi tagjaként tevékenykedett, sõt egy idõben a balatonõszödi kormányüdülõt megszerzõ Aldo Kft.-ben is tulajdonrésszel rendelkezett. Ez azért is figyelemreméltó, emlékeztet a sajtó, már amelyik emlékeztet mert az Antall-kormány Miniszterelnöki Hivatalának helyettes államtitkáraként az állam részérõl Szilvássy járt el a volt kormányüdülõ magánosításában, amelynek végeredményeként Gyurcsány Ferenc cége lízingelhette a balatonõszödi ingatlant évi 2,5 millió forintért tízéves futamidõre, és ötmillió forint 2003-ban való kifizetése ellenében. És ha lúd, legyen kövér alapon: egy állami cég (Magyar Hivatalos Közlönykiadó) évi 2,5 millió forintért vissza is bérelte az üdülõt, hogy még könnyebben fizetessék ki az amúgy is tollkönnyû vételárat. Lám, ha van jó barát, és hûséges üzlettárs. De napvilágot látott más is: szintén Szilvássy helyettes államtitkársága idején adták el a kancellária belvárosi Szalay utcai ingatlanát Gyurcsány Ferenc uralta Aldo Kft.-nek. Egyes hírek szerint tíz, más hírek alapján húszmillió forintért. Az összesen 478 négyzetméternyi különösen értékes házrészben a Képviselõ-klubot rendezték be, amit havi egymillió forintért visszabérelt a kancellária. A klub százmillió forintos felújítása azonban az állami bérlõt terhelte. Gyurcsány cége tehát egy több mint százmillió forintot érõ, belvárosi, exkluzív, felújított, elsõ osztályú étteremhez jut hozzá a bérlet lejártakor. Lám, ha van jó barát, és hûséges üzlettárs. Természetesen Szilvássynak is vannak az Altus-birodalomban szerephez jutó hûséges barátai, üzlettársai: például azok, akik a rendszerváltás hajnalán a Demisz nevében aláírták a csillebérci úttörõtábor elajándékozási szerzõdését. Kétség sincs tehát felõle: Bízik Szilvássyban a miniszterelnök. Fõleg úgy, hogy nem sikerült Lampert Mónikát kipenderíteni a belügyminiszteri bársonyszékbõl. Pedig akarta. Az MSZP vezérkarának konzervatív szárnya azonban még egyszer, utoljára? összefogott, szembefordult vele, mondván: mindent azért mégsem, elvégre a jegenyefák sem nõnek az égig! Ez volt az újdondász miniszterelnök elsõ veresége. Azt azért sikerült elérnie, hogy a labilis Mónika mellé vezényelje hûséges barátját és üzlettársát, Szilvássy György politikai államtitkár-komiszárt. Elmúlik a morál, ha van jó barát, és hûséges üzlettárs Forrás: Bartha Szabó József gondola 10 jó ha figyelünk

11 Lesz-e bátorsága Gyurcsánynak megszorításokhoz? Magyarország becsapja önmagát írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung tudósítója. A konzervatív lap a súlyos teljesítménydeficitrõl és a döbbenetesen alacsony népgazdasági megtakarítási rátáról ír hazánk gazdasági állapotáról szóló elemzésében. A Frankfurter Allgemeine Zeitung (faz.net) konzervatív lap korábbi budapesti tudósítója, Carola Kaps Magyarország becsapja önmagát címmel készített látleletet hazánk gazdasági állapotáról. Kaps szerint Magyarországra nehéz idõk várnak. A fiatal miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc a kormányzásban tapasztalatlan, a társadalom reménytelenül megosztott és az ellenzék a minimális kooperációra sem hajlandó. Ennek ellenére éppen itt volt az ideje, hogy a kormányos leváltásával végre friss szelek fújjanak Budapesten. A lemondott miniszterelnök Medgyessy Péter nem jelentett áldást az ország számára. Az egykori pénzügyminiszter és bankár mindenkinek keserû csalódást okozott, aki azoknak a gazdaságpolitikai hibáknak a kijavítására számított, amit a jobboldali konzervatív miniszterelnök, Orbán Viktor követett el, amikor a jól mûködõ gazdaságot veszélyes irányba mozdította el. Ehelyett Medgyessy folytatta elõdje populista politikáját. Õ is az elosztást és az adóssággyártást gyakorolta. A pénzpiacok elveszítették az ország gazdaságpolitikájába vetett bizalmukat, a befektetõk hátat fordítottak Magyarországnak. A költségvetés hiánya és az állami elosztás majd 50 százalékos aránya végül arra késztette a kormányt, hogy egy középtávú takarékossági programmal álljon elõ, amely tartalmazta az euró stratégiai módosítását és a várható csatlakozási idõpont elhalasztását is. Míg hat esztendeje egyetlen strukturális változtatás sem vette kezdetét az országban, addig Magyarország nem csak a piacgazdasági átalakulás versenyében addig birtokolt éllovas címét veszítette el. Eljátszotta azt a lehetõséget is, hogy kedvezõ gazdasági feltételek közepette, még az EU belépés elõtt hajtsa végre az egészségügy, a szociális ellátás, és az oktatás költséges reformjait, a maastricht-i kritériumok veszélyeztetése nélkül írja Kaps. E háttér ismeretében az új miniszterelnöknek döntenie kell. A fiatal milliomos üzletembernek alig marad ideje, hogy a következõ, 2006 nyarán sorra kerülõ parlamenti választásokig elõdei hibáit korrigálja. Melyik politikusnak van elég bátorsága, hogy röviddel a választások elõtt reformokba kezdjen és szigorú pénzügypolitikát folytasson? Szavazatvadászatra ajándékokkal és nem fájdalmas megszorításokkal indulnak a politikusok. Még ha Gyurcsány minden várakozás ellenére elég bátorsággal rendelkezne a távlatos reformok elindításához, akkor sem követné õt a lakosság, de még a szocialista párt sem. Hiszen a legtöbb magyar szemében a világ most rendben van. A gazdaság négy százalékos növekedést mutat, a külföldi befektetõk visszatértek, az export emelkedik, a munkanélküliség csökken, erõtõl duzzad a forint, a pénzpiacok a miniszterelnöki lemondást és a deficit cél ismételt túllépését nyugodtan vették tudomásul. Miért lenne szükséges a nagyjavítás akkor, ha a motor zakatol. Magyarország becsapja önmagát, figyelmeztetnek neves közgazdászok mint az egykori jegybankelnök Surányi György, vagy a közgazdászprofesszor Inotai András tekintettel a magas költségvetési hiányra, az ország súlyos teljesítménydeficitére és a döbbenetesen alacsony népgazdasági megtakarítási rátára. Rövidtávú gondolkodással nem lehet eredményeket elérni, egy racionális gazdaságpolitikának sokkal inkább azt a célt kell maga elé tûznie, hogy hosszú távon felgyorsítsa az eurózóna országaihoz történõ hasonulást, valamint a régi EU-országokkal szembeni bevételi lyukat mielõbb bezárja. A recept egyszerû: takarékoskodni, takarékoskodni, takarékoskodni. Ez nem csak a magánháztartásokra, melyek már ma is súlyosan eladósodottak, hanem fõként az államra vonatkozik, melynek mohósága nem ismer határokat. S mely az elmúlt években további néhány százalékkal növelte a GDP-n belüli elosztási kvótáját. A jelenleg 49 százalékos kvóta esetén a gazdasági növekedés a közép és hosszútávon a lehetõségek alatt marad. Így a kívánt felzárkózás vagy elmarad, vagy csak akadozva halad elõre, mint az Görögország, vagy Portugália esetében történt. Hogy az új miniszterelnök osztja ezeket a félelmeket és ennek megfelelõen kívánja a gazdaságpolitikai hangsúlyokat megadni, a kormányprogramból nem derül ki. Gyurcsány, aki magát új szociáldemokrataként definiálja, aki egy liberális, nagyobb saját felelõsségre épülõ társadalmat a szociális igazságossággal kívánja összekötni, már megtette elsõ utalásait a gazdaságpolitikai elképzeléseire. Ez azonban még nem egy koherens, átgondolt gazdaságpolitikai program. A költségvetési hiány csökkentésére vonatkozó hitvallása és a 2005-ös takarékosságra tett ígérete jól hangzik, ezzel szemben a tervezett adóemelései inkább a már megszokott megoldásokra utalnak. Kevés szó esik arról, hogy minden magyarnak a jövõben többet kell félre tennie nyugdíjára és az orvosi ellátásra. Hiányzik a világos nyilatkozat, az államnak kell jó példával elõljárnia, és lehetõvé tennie a polgárainak a takarékosságot. Túl kevésszer hangzik el, hogy a gazdasági és adópolitikai érdekeltségi rendszert is meg kell változtatni. Csak akkor fogják az új miniszterelnököt nagy államférfiként ünnepelni, ha sikerül neki a magyarokból öntudatos polgárokat faragnia, akik saját jövõjüket a kezükbe veszik, és a piacgazdaság bizonytalanságaival képesek a mindent átfogó állami gondoskodás nélkül megbirkózni fejezi be Kaps a neoliberális receptek felsorolását. Forrás: Keresztes Lajos MNO jó ha figyelünk 11

12 Németországban közel félmillió, nálunk kilencvenezer forint a havi átlagkereset. Ám ez önmagában nem jelent túl sokat. A fizetésekbõl levontuk hát a megélhetési költségeket mindkét országban, és megnéztük, hogy a fennmaradó összegbõl mennyi idõ alatt lehet összegyûjteni az autóra, lakásra, bútorra vagy éppen nyaralásra valót. Júliusban érkezett meg a német statisztikai hivatal tájékoztatója, mely szerint átlagosan bruttó 3890 eurót, azaz havonta 810 ezer forintot kerestek a németek a tavalyi évben. Nem sokkal késõbb kijött a KSH aktuális statisztikája is, mely arról számolt be, hogy a hazai bruttó keresetek megközelítették a 142 ezer forintot. Tehát a magyar munkás német társa közel hatszor annyi pénzt kap ugyanannyi munkáért. NÉZZÜK A NETTÓT! Persze összehasonlítani a két keresetet a költségek ismerete nélkül hatásvadász húzás lenne. Ezért döntöttünk úgy, hogy kiszámítjuk, mennyi pénze marad egy német dolgozónak és magyar társának a havi rezsi, bevásárlás, miegymás kifizetése után. Ezután megvizsgáltuk, hogy megmaradt pénzébõl mennyi idõ alatt tudja összekuporgatni magának a nyaralásra, lakásra, autóra és még sok egyébre valót. Az említett keresetek adózás elõttiek, ha nettósítunk a német keresetbõl havi 1775 euró, vagyis 440 ezer forint, a magyar fizetésbõl pedig havi 92 ezer forint marad, ez már szabadon elverhetõ. A költségeknél, így a bevételeknél is két embert vettünk alapul. Összeállítottunk egy vásárlói kosarat, ami két ember átlagos havi igényeit tartalmazza, a keretes részben fent megtalálhatók az összetevõk. Persze a fogyasztás egyénenként változik, mégis, próbáltunk egy egészséges határon belül maradni. ALIG DRÁGÁBB Elsõ látásra érdekes volt, hogy kiadások tekintetében nincsen lényeges különbség a két ország között. Az élelmiszereket, tisztító- és tisztálkodó szereket tartalmazó lista végösszege Magyarországon 78 ezer forintot ért el. Ugyanez a bevásárlás az online bevásárlóközpontok szerint alig tizenöt százalékkal drágábban, 91 ezer forintért oldható meg Németországban. Lényegesen, közel kétszer drágább a kenyér, a paradicsom, a krumpli és a tojás a régi EU-tag boltjaiban, mint nálunk. Valamivel olcsóbb a sonka, a csemegeuborka a kávé és a napraforgóolaj, ugyanakkor nincs lényeges különbség a tej, a karaj, a filézett csirkemell, az ásványvíz, a tisztítószerek valamint a gyümölcsök árában. Nagyobb az eltérés a rezsi tekintetében: németországi informátorunk szerint két személynek nagyjából kétszáz euróból, azaz ötvenezer forintból jön ki egy hónap egy közepes méretû lakásban, Magyarországon ugyanez körülbelül harmincezer forint, persze az összeg egyéni perverziók függvényében változhat. SPÓROLJUNK! Mindent összevetve kiszámíthatjuk, hogy havi megélhetésre Magyarországon nagyjából száztízezer forint megy el két embernek, átlagfizetésükbõl marad hetvenezer. Németországban száznegyvenezret költenek megélhetésre, marad közel hétszázötvenezer forint. Ezek után elkezdhetünk gyûjtögetni. Egy fiatal párnak ugye legelõször is lakásra van szüksége. Egy Köln belvárosához közel esõ, pár éves, jó minõségû, ötven négyzetméteres lakás ára nagyjából harminchárommillió forint, ugyanez Budapesten, egy nyolcadik kerületi, új építésû lakóparkban tizenhatmillióból hozható össze. Ha a megtakarításokat vesszük figyelembe, és feltételezzük, hogy a párocska az elsõ idõkben csak a lakásra tesz félre, akkor a német párocska három és fél év múlva lesz lakástulajdonos, a magyar fiataloknak ugyanez húsz évnyi munkájába fog kerülni. Ha megvan a lakás, jöhet az autó. Megnéztük a gépkocsi árakat, lényeges eltéréseket nem tapasztaltunk, ha mégis, általában nálunk voltak drágábbak az autók. Egy közepesen felszerelt Skoda Fabia 2,6 millióba kerül Németországban, nálunk 2,8-ba. Mindez azt jelenti, hogy tõlünk nyugatabbra méltán nevezhetik használati eszköznek a gépkocsit, nálunk pedig féltve õrzött kincsként vigyáznak rá. Amíg ugyanis a német párnak három és fél hónapig tart összespórolni az autóra valót, az átlagos magyar párocskának ugyanerre negyven hónapig, azaz majdnem három és fél évig kell gyûjtenie. UTÁNASZÁMOLUNK Még szomorúbb a kép, ha a középosztályhoz passzoló középkategóriás autó árát vesszük alapul: míg nálunk egy Opel Vectra 5,8 millió forintba kerül, ugyanez a modell, hasonló felszereltséggel Németországban 5,2 millióból jön ki. Ha kicsit osztunk-szorzunk, kiderül, hogy a német férjnek csak hét hónapon kell spórolásra buzdítania párját, míg magyar társának hét évig kell ismételgetnie: kitartás. Megnéztük a berendezési tárgyak árát is egy bútorokat áruló svéd óriásvállalatnál (Ikea). Azt a konyhabútort, ami itthon 290 ezer forintba, azaz négy havi munkába kerül, Németországban 330 ezer forintért árulja a cég, erre az ottani fizetéseket figyelembe véve kevesebb, mint két hétig gyûjteni. A bõrkanapé itt is, ott is kétszázezerbe van, nálunk közel három havi munka, ottaligtöbb,mintegyheti. Ha kicsit utánaszámolunk, kiderül hogy manapság egy ötven négyzetméteres lakást berendezni Magyarországon konyha-, nappali-, fürdõszoba-, hálószoba és étkezõbútorral, felszerelni tévével, rádióval, videóval vagy DVDvel, mikróval, hûtõvel, miegymással körülbelül egymillió forintból hozható ki. VÁSÁRLÓI KOSÁR EGY HÓNAPRA, KÉT FÕRE Egy kiló margarin, 15 kiló kenyér, 15 liter tej, hat kiló paradicsom, hat kiló sonka, hét kiló krumpli, hat kiló karaj, kilencven liter ásványvíz, konzerv csemegeuborka, tíz kiló narancs, tíz kiló alma, két kiló gyors rizs, négy doboz cigaretta, hat kiló csirkemell, hatvan tojás, hat kiló ementáli, harminc üveg sör, egy liter napraforgóolaj, egy kiló cukor, egy kiló liszt, három liter mosószer, egy kiló kávé, egy tubus fogkrém, két flakon tusfürdõ, egy flakon sampon. 12 jó ha figyelünk

13 NYARALÁS Figyelembe véve, hogy az elektronikai termékek árában nincs jelentõs eltérés, a bútorok pedig alig valamivel drágábbak Németországban, mint nálunk, egy ilyen összeállítás legfeljebb 1,2 millió forintból összehozható. Munkaidõre leosztva nálunk több, mint egy évig kell minden egyes szabad fillért félretennie az átlagpárocskának, míg Németországban másfél hónapig kell öszszébb húzni a nadrágszíjat. Ha a lakást berendeztük, autónk is van, ideje elmennünk nyaralni. Megnéztük egy olyan utazási iroda kínálatát, mely mindkét országban képviselteti magát, majd kikerestük ugyanazt a kínálatot, ugyanazzal az indulási idõponttal. Egy hét Tunézia repülõvel két fõre, félpanziós ellátással kétszáznegyvenezer forintba kerül Németországban, amiért ott hét napig kell dolgozni. Nálunk ugyanez az út 225 ezer forintba kerül, ami több, mint három havi spórolással hozható össze. Ha feltételezzük, hogy mindkét páros egymás után és nem egyszerre gyûjt a dolgokra, ráadásul nem is költenek semmi másra, csak a megélhetésre, lakásra, középkategóriás autóra és lakberendezésre, magyarjaink 28 év alatt érik el azt, amire a német párnak alig több, mint négy év is elég. VANNAK SZEGÉNYEK IS Hogy mégse legyen olyan szomorú a kép, figyelembe kell venni, hogy bár a napi fogyasztási cikkek nem lényegesen drágábbak Németországban, mint nálunk, a szolgáltatásokért sok esetben jóval többet kell fizetnünk. Itthon egy átlagos étteremben négyezer forintból megvan két fõnek a vacsora, Németországban ugyanez legalább tízezer forintba kerül. Itthon egy elegáns kávézóban is lehet kapucsínót háromszáz forintért kapni, Németországban ugyanez legalább hatszáz forintba kerül. Ráadásul a közel negyvenezer eurós átlagbér állítólag jó fizetésnek számít Németországban, az átlagot a vékony, de jól keresõ felsõosztály dobja meg. Például az áruházi eladók alig keresik meg a havi 230 ezer forintot. Nettó. Forrás: Magyarósi Csaba Index Útban a kamatrabszolgaság felé... A kedvezményesnek hirdetett áruvásárlási és fogyasztási kölcsönök kamata 200-tól a 400 százalékot (!) is meghaladó mértékûek. A jólétnek híján lévõ családok pedig rendre belesnek a csábosan eléjük rakott tartós adósságcsapdába. Miért tûri a kormány a kamatrabszolgaság rendszerének kialakítását? kérdezi Kelemen András független parlamenti képviselõ. Idézi a példát: Van olyan mûködõ vállalkozás Magyarországon, amely szokatlanul drága kölcsönöket nyújt anyagilag megszorult magánszemélyeknek. Mégis egyre bõvül üzletfeleinek száma, mivel nálunk nagy az igény viszonylag kisebb összegek gyors kölcsönzésére. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a jólétnek híján lévõ családok, rendre belesnek a csábosan eléjük rakott tartós adósságcsapdába, lévén a kamatok lévén a kamatok 200-tól a 400 százalékot (!) meghaladó mértékûek. Egy P betûvel kezdõdõ társaságról van szó. Nem kívánom megnevezni, mert még reklámot csinálok neki. A sajtóban, hirdetésekben nyomon követhetõ. Egy külföldi cég mûködteti. Évek óta, s jelenleg hazánkban körülbelül 180 ezer adósa van. Az üzlet hasznát egyértelmûen kiviszik az országból ban a magyarországi cég 525 millió forintot fizetett be a külföldi alapítónak, s honi leányvállalat így vált látszólag veszteségessé. Külön nehézséget jelent, hogy a félmilliónyi üzletkötésbõl alig lehet adatot gyûjteni, mert aki panaszkodni mer az ördögi körbe jut: adósságát csak újabb kölcsönökkel tudja törleszteni. Egyúttal eltanácsolják, hogy úgy mondjam, a panasztevéstõl is. A jelenség terjed, mert a rászorultság nagy. Bicskétõl Tordasig, Lovasberénytõl Etyekig és Váltól Ercsiig emlegetik ezt az üzletet. A panasz sokszor nem is az érintettektõl, hanem azok munkáltatójától származik, akinek feltûnik a munkavállaló egyre fokozódó pénzigénye. Mivel én úgy ítélem meg, hogy ezekben az esetekben fennáll a kamatmértékek aránytalanul magas volta, és mivel a gazdaságilag erõtlen családok kerülnek függõ helyzetbe egy olyan magáncégtõl, amelynek tevékenysége nem látszik erõsíteni a magyar gazdaságot, kérdezem, hogy szándékszik-e a kormány megvédeni az ilyen jellegû üzleti tevékenységbõl kialakuló anyagi tönkremenéstõl, kamatrabszolgává válástól az egyre kiszolgáltatottabbá váló lakosságot. *** Erre mondja Veres János pénzügyminisztériumi államtitkár: Tudunk róla. Az elmondottak valóban jellemzõk az adott társaság hitelezési gyakorlatára. A társaság 2001-tõl van jelen Magyarországon a piacon, és elég sajátos értékesítési technikával, az ügyfelek folyamatos személyes felkeresésével végzi tevékenységét. A társaság által nyújtott alapvetõen fogyasztási hiteleknek a terhe, ha az úgynevezett teljes hiteldíj-mutatóval számoljuk, akkor valóban igen magas, az említett százalékos mértékeknek is megfelel a legtöbb esetben. Ameddig a társaság Magyarországon szabályosan folytatja tevékenységét, és ameddig az adott hiteleknél a törvény által elõírt paraméterek nyilvánosan szerepelnek, addig a minisztériumnak nem áll módjában a társaság tevékenységét megszüntetni Magyarországon. A szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltûnõ értékaránytalansága kapcsán hivatalból beavatkozni a folyamatba ugyanis nincs lehetõségünk. A kedvezményesnek hirdetett áruvásárlási és fogyasztási kölcsönök kamatai jellemzõen, ahogy a világ más országaiban, úgy Magyarországonisigenmagasak.Éppenezértamikorvalakiilyenjellegûszerzõdést meg kíván kötni, érdemes mérlegelni, hogy vajon a törlesztõ-részletbõl mennyi a tõketörlesztés, és mennyi a kamattörlesztési kötelezettség. De, ha a szerzõdõ alanyok, úgy ítélik meg, hogy nagyon magas a hitelkamat, illetve a nagyon magas hiteldíj-mutató, a bíróságon is kereshetik az igazukat. *** És mit mond Kelemen András, és mit mond az uzsorakamattal kizsigerelt sok-sok állampolgár? A válasz jelzi a magát szociáldemokratának nevezõ kormány tehetetlenségét, és érzéketlenségét a kisemberek iránt..! Forrás: Bartha Szabó József jó ha figyelünk 13

14 Kulcsár terhelõ vallomást tett Forró Tamásra, III/III-as ügynök volt az újságíró A sikkasztással gyanúsított Kulcsár Attila terhelõ vallomást tett az ügyészségen Forró Tamás exriporterre. A bróker beszámolt arról, hogy Forrónak éveken keresztül háromhavonta több millió forintot fizetett. Ismertette annak a körmönfont tranzakciónak a részleteit is, amellyel a Zöld Újság Rt. egyik részvénycsomagját értékesítették. A rendszerváltás idején ismertté vált Forró Tamásról a hét végén kiderült: Szilágyi Ákos fedõnéven 1976-tól a III/III-as csoportfõnökségnek írt jelentéseket. Forró Tamás még évekkel ezelõtt bízta a K&H Equitiesre a Világgazdaság címû gazdasági napilapot kiadó Zöld Újság Rt. szabad pénzeszközeinek kezelését. Az exriporternek a kezdetektõl törvényesen el nem érhetõ hozamelvárása volt fogalmazott az ügyészségen gyanúsítottként tett vallomásában Kulcsár Attila. Az alkusz és Forró papíron arról állapodott meg: mindig a piaci hozamnak megfelelõ eredmény szerepel a hó végi kimutatásokban, illetve, hogy a Zöld Újság Rt. pénzeit csak állampapír-alapú befektetésekben lehet tartani. Ennek ellenére Kulcsár állítása szerint Forró tudta, hogy a részvénytársaság pénzével tõzsdei tranzakciókat hajtanak végre. A volt újságíró számláján keletkezett nyereséget Kulcsár többnyire készpénzben adta át, de volt, hogy taxisofõrjével, Szekér Gyulával küldte el. A több millió forintos pénzkifizetések negyedévente történtek meg. A bróker az ügyészségen közölte azt is, hogy Karl Imre volt MSZP-s honatyát, Mudura Sándort, Medgyessy Péter exkormányfõ nagyváradi barátjának, Alexandru Mudurának a fiát, illetve Schönthal HenriketisForróTamásmutattabeneki.Mintismert, késõbb mindhárman a K&H Equities ügyfelei lettek. A jelenleg külföldön tartózkodó Schönthal korábban még Montrade nevû off-shore cégét is felajánlotta a törvénytelen tranzakciók lebonyolításához. Vallomásában Kulcsár Attila részletesen ismertette a Zöld Újság Rt ben lezajlott értékesítésének körülményeit. A részvénytársaság résztulajdonosa ekkor a Gyáriparosok Országos Szövetsége (GYOSZ) volt, a cég vezérigazgatói székében pedig Forró Tamás foglalt helyet. A bróker elmondása szerint Forró mindenképpen el szerette volna kerülni, hogy a Zöld Újság Rt. jobboldali érdekeltségbe a Postabankhoz kerüljön. Megemlítette, hogy a GYOSZ az eladást megelõzõen auditáltatta a céget, amelynek teljes értékét 1,2 milliárd forintra becsülték. Kulcsár számára azonban érthetetlen módon valamiért készíttettek egy másik értéke- lést is, amely lényegesen kisebb összegben állapította meg a cég, így a részvénycsomag árát. Nem tudok arra érthetõ magyarázatot adni, hogy a GYOSZ miért a nyilvánvalóan áron aluli ajánlatot tevõ audit alapján értékesítette a részvénycsomagot fogalmazott Kulcsár. Az adásvételben kulcsszerepet játszott a KH Invest nevû cég, amelyben ekkor tulajdonos volt Forró Tamás felesége, Kovács Katalin, a Bankkonzult, Kerék Csaba, valamint Kulcsár Attila. A tranzakciót meglehetõsen körmönfontan hajtották végre. A részvénycsomagot ugyanis elõször 230 millió forintos áron a KH Investbe apportálták. Erre a bróker közlése szerint azért volt szükség, mert így a Zöld Újság Rt. többi tulajdonosa nem tudott élni elõvásárlási jogával. Ezt követõen a KH Invest tulajdonosainak tagi kölcsönébõl kivásárolták a GYOSZ tulajdoni hányadát. Ekkor Forró Tamás már tárgyalásokat folytatott az Axel Springerrel. Kulcsár úgy tudja, hogy a részvénycsomagot végül 375 millió forintért vásárolta meg a médiacég. Az ügylet lényege tehát az volt, hogy a Zöld Újság Rt. tulajdonosai háta mögött Forró és társai egy gazdasági társaságon keresztül igen nagy nyereséget realizálva adták el a részvénycsomagot az Axel Springernek. Forró Tamás kihasználta újságírói összeköttetéseit, és segítette Kulcsár Attilát a Szász Károlynak, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) elnökének lejáratását célzó akcióban. Mint azt már korábban a bróker vallomására és az ügyészség gyanúsítására hivatkozva közöltük, Bálint Tamás, a Keller László vezette közpénzügyi államtitkárság volt fõtanácsadója állítólag tízmillió forintért értékesített Kulcsárnak egy olyan írásos anyagot, amely a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének gazdálkodásáról, illetve a testület elnökérõl szólt. Emlékezetes, a brókernek azért volt szüksége a dokumentumra, hogy a sajtóban kiszivárogtatva ellehetetlenítsék Szász Károlyt. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete ugyanis a Pannonplast-részvények felvásárlása kapcsán vizsgálatot folytatott, és így leleplezõdhetett a Kulcsár Attila által kiépített pénzügyi rendszer. Az alkusz szerint Forró volt az, aki a dokumentumot átadta Juszt Lászlónak és több sajtóorgánumnak, így például a Népszavának. Juszt végül vágatlan formában mutatta be a közszolgálati televízióban a Szász Károllyal készített terjedelmes interjúját, amely lényegében a közpénzügyi államtitkárságról kikerült anyag megállapításaival szembesítette a felügyelet elnökét. Azt hallottam Forró Tamástól, hogy ezért a mûsorért pénzt is adott Juszt Lászlónak, de szerintem ezt Juszt ingyen is megcsinálta volna, mert olyan ellenszenvvel volt Szász Károly irányában közölte ügyészségi vallomásában Kulcsár Attila. * * * Szilágyi Ákos fedõnéven a III/III-as csoportfõnökségnek írt jelentéseket Forró Tamás, aki 1976-tól dolgozott az állambiztonsági szolgálatoknak derült ki a Hír Televízió tegnapi, Szerintem címû mûsorából. A rendszerváltás idején ismertté vált újságíró számos médiumnál megfordult, legutóbb a közszolgálati televízióban tevékenykedett a Nap-kelte egyik mûsorvezetõjeként tett fel kérdéseket. Forró titkos ügynöki ténykedésérõl az ügynevezett 6-os kartonon kívül egy birtokunkba került munkadosszié is tanúskodik. A belügyminiszter a szóban forgó 6-os karton tartalmát már feloldotta a titkos minõsítés alól. Kerényi Imre színházi rendezõ, mûsorvezetõ pedig mint megfigyelt kikérte a vonatkozó dokumentumokat az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárától, amelyeket a hatályos jogszabályoknak megfelelõen anonimizálás nélkül kapott meg. A munkadosszié tanúsága szerint Forró Tamás a Bástya fedõnevû titkos lakásban találkozott tartótisztjével, akit tájékoztatott arról, hogy részt vett a Szigligeti Színház társulati ülésén, ahol részletesen ismertették a társulattal Schwajda György távozásának okát, és bemutatták az új színházigazgatót, Kerényi Imrét. A jelentés jövõ évi mûsortervre vonatkozó része szerint az Übü király címû darabot is be fogják mutatni. Ezzel kapcsolatban elhangzott, hogy a darab elõadásait 1977-ben Pécsett politikai tartalma miatt betiltották, csak megfelelõ átrendezés után kerülhetett mûsorra. A darabot Pécsen is és itt is Pál István rendezte, illetve rendezi áll a jelentésben. Forrás: Magyar Nemzet nyomán, gondola.hu 14 jó ha figyelünk

15 Vadvízi evezésbe kezdett az új miniszterelnök a magyar politikában írja a Népszabadság kommunikáció elemzõje a tegnapi lapszámban. Céljai között szerepel például az új hívószavak bevezetése és az érzelmi politizálás meghonosítása a baloldalon. Nyerõnek minõsítette az elemzõ a Hiller István szociáldemokrata programjából átvett igazságosság bevezetését Gyurcsány frazeológiájában. Íme, már forog, mûködik a Hiller- Gyurcsány tengely. Centrifugája kipasszírozza az MSZP-n belüli ellenlábasok vezetõit. Így repült a liberális Szekeres Imre és így nem nyert bizalmat a pártelnökségtõl az elmúlt vasárnap visszalépett, nép-nemzeti Jánosi. Tegnap a Magyar Hírlap egyenesen a korábbi választmányi elnök tudatos megfúrásáról ír, akit nem jelöltek újra a posztjára, így õ a tisztújító kongresszus után valószínûleg mezei képviselõként folytatja. (Oh, irgalom Atyja, ne hagyj el!) A belsõ megosztottság (urbánus-népies) felszámolása új arcokat követel. Innen eredeztethetõ a pápai gyerek csapatösszeállítása. Elkopott és így kidobandó az üvegzseb- Keller. Erkölcsi elavulása figyelmeztetés azoknak, akik elvi kérdések mentén politizálóknak tekintették magukat, vagy igyekeztek ilyen látszatot kelteni. A volt reformkörösökrõl szól ez a mese, akik a mutass erényt, ha nincs is Shakespeare-i jótanácsát nem kis tehetséggel tették magukévá. Néhány héttel ezelõtt még ott tolongtak Szili Katalin háta mögött, arról biztosítva az Országgyûlés elnökét, hogy szilárderkölcsiségû széles vállukra emelik Õt az MSZPs elnökválasztáson. Aztán beütött a Hiller- Gyurcsány paktum. Egyik pillanatról a másikra ismét forgószélben találták magukat a volt reformkörösök. Legtöbbjük már húzta is a csíkot a levegõben, úgy repült mind távolabbra a zsíros kormányzati, gazdasági és diplomáciai stallumoktól. Lavinaszerûen faroltak hát ki e jellemgrófok Szili Katalin háta mögül, s mire Katinka hátra nézett, már csak a hátuk közepét, esetleg derekuk végét(!) látta. Az pedig számára semmi vonzót, biztatót nem jelentett. Tehetett mást tehetetlenségében, mint hogy Õ is visszalépett, szabad utat hagyva a tengelyen gyorsuló Hillernek?! Az erkölcs e reformista lovagjai -ról akik ideál és reál együttes bajnokainak tekintették magukat jut eszünkbe az egy sejhajjal két lovat példája, a Rogán Antal által a parlamenti vitában emlegetett: Gyurcsány Ferencnek kell eldöntenie, hogy indít-e vizsgálatot például a Nemzeti Autópálya Rt.-nél és a Gazdasági Minisztériumban az M6-os autópálya koncessziós eljárása esetén, vagy indít-e vizsgálatot az Informatikai és Hírközlési Minisztériumban. Gyurcsány Ferenc életének elõzõ tizenvalahány esztendejét pénzcsinálással töltötte. Nagy kérdés, hogy akinek döntenie kell, az vajon hogyan viseli azt a kettõs szerepet, amiben az elmúlt években végül is az életét élte. Van egy olyan magyar közmondás, miszerint egy fenékkel nem lehet két lovat megülni. (Dr. Géczi József Alajos, MSZP közbeszólása: Bugacon megülik!) A reformkörös Géczi csak tudja! Igaz, hogy a bugaci csikósok nem ülik, hanem állják a két lovat. A lábukkal illetik a paripa hátát. A közbeszólásból arra lehet következtetni, hogy egy reformkörösnek a fenék és a láb egykutya. Talán csak nem azért, mert oly sokszor rúgták õket saját párttársaik Horn, Kovács, stb. farba?! De térjünk vissza a Népszabadsághoz! Az említett elemzõ írás címe: Gyurcsánylendület, Fidesz-zavar. A Political Capital képviselõje szerint szeptemberben fordulat történt a politikában: Gyurcsány Ferenccel az élen a kormányoldal átvette a kezdeményezést az ellenzéktõl. E rövid távú prognózist más megfigyelõk egy hosszabb tavúval szembesítik. Ez utóbbi lényege: Gyurcsány csupán kamikadze. A vészhelyzetbe került MSZP átmeneti helyzet-kezelése. A cél: minél nagyobb ribilliót kelteni az ellenfél soraiban és minél nagyobb visszhangot a választópolgárokéban. Amíg az utóbbiak a pápai gyerek nyaktörõ repkedéseivel vannak elfoglalva, s amíg az ellenzék is kapkodni kényszerül, a háttérben Hilleren dolgoznak. A kulturált, nem provokatív, europeer s nagyformátumú szociáldemokrata vezetõ imázsának a megteremtésén. Mire bekövetkezik Gyurcsány erkölcsi kopása, addigra kell elkészülniük. Ha pedig Fletónak mégis sikerülne ebbõl az öngyilkos repülésbõl ép bõrrel kikerülnie, az a jövõt illetõen kész haszon. Miként is ábrándozik a költõ: László lészen a kard és Mátyás lészen az ész. Hogy kettejük közül ki lenne ekkor az MSZP esze és ki a kardja, az a legtöbb MSZP-s elõtt nem lehet kérdéses. Persze, lehetnek kivételek. Kettõt közülük meg is nevezhetünk. Az egyik Gyurcsány Ferenc, a másik Forrás: szil gondola jó ha figyelünk 15

16 Hankiss Ágnes védelmében ORFK Sajtóosztály, Budapest Tisztelt Sajtóosztály, A DunaNovaPress négy nyelven megjelenõ, a magyarországi eseményekrõl folyamatos tudósításokat közlõ hírügynökség, amely a hazai belpolitikai és gazdasági eseményekrõl kíván információkkal szolgálni kiterjedt olvasóközönsége részére. Jómagam egy a havilap következõ számában megjelenõ tényfeltáró cikken dolgozom, amely Hankiss Ágnes írónõ szeptember 14-i, nagy port felvert rendõrségi elõállításának kísérletével foglalkozik szeretném egyébiránt jelezni, hogy a téma iránt neves francia újságírók is érdeklõdnek. Természetesen az ORFK számára is biztosítani kívánom a lehetõséget, hogy az eset kapcsán álláspontját kifejthesse. Kérem ezért a sajtóosztályt, hogy az eset tömör leírását írásos formában számomra október 15-ig eljuttatni szíveskedjék, különös tekintettel az alábbi kérdések megválaszolására: Az elmúlt két évben az ORFK összesen hány vádlottat állított elõ büntetõügyben történõ tárgyaláson való megjelenéssel összefüggésben? Milyen jogszabályi keretek szabályozzák a büntetõeljárás során a rendõri elõállítás mechanizmusát? (kérem a pontos jogszabályok megjelölését) Mennyire tekinthetõ ma általános gyakorlatnak Magyarországon az, hogy a tárgyalásokra történõ bírósági idézést átvevõ személyeket a rendõrség mint közönséges bûnözõket elõállítja? Az ORFK álláspontja szerint képviseltetheti-e magát a tárgyaláson a vádlott jogi képviselõjén keresztül? Az ORFK általában elõállítja-e bírósági tárgyalásra azokat a személyeket, akik betegség miatt jogi képviselõjük útján kívánnak a tárgyaláson részt venni? Az elmúlt egy év során hány betegséggel küzdõ személy rendõri elõállítására került sor? Kihallgatta-e a rendõrség azt a postai alkalmazottat, aki az írónõ júliusi tárgyalására szóló idézést egyetlen sikertelen kézbesítési kísérlet után visszaküldte a feladónak? A magyar állampolgárok milyen módon tudják biztosítani a maguk számára azt, hogy egy folyamatban lévõ bírósági eljárás során a soron következõ tárgyalásra szóló idézésnek egészen biztosan a birtokába juthassanak, azon kívül, hogy napi 24 órában állandó lakhelyükön tartózkodnak? Mi a teendõ akkor, ha az állampolgár több havi megszakítás nélküli otthon tartózkodás után óvatlanul lemegy a közértbe 20 dkg párizsit vásárolni, eközben becsenget a postás a tárgyalásra szóló idézéssel, majd a sikertelen kézbesítési kísérlet után rögvest visszaküldi az idézést a feladóhoz? Bizton lehet-e számítani ezután arra, hogy a rendõrség elõvezeti az állampolgárt a következõ tárgyalásra? Pontosan mit kell érteni az alatt, hogy a Hankiss Ágnes írónõ által átvett bírósági idézés tértivevénye szabálytalan? Miért tekintette az ORFK az idézés átvételét meg nem történtnek? Meghallgatták-e a bírósági idézést kikézbesítõ postai alkalmazottat? Számít-e a postai alkalmazott személyes nyilatkozata ez ügyben? Ki a felelõs azért, hogy a tértivevény formai hiányosságokat mutat? Megfelel-e a valóságnak az, hogy az ORFK nem tudta, hol lakik Hankiss Ágnes írónõ? Valóban állandó lakcímmel és elérhetõséggel nem rendelkezõ személynek tekintette-e az írónõt az ORFK, jóllehet a személyi igazolványában bejegyzett állandó lakhellyel rendelkezik? Képes-e az ORFK nyomon követni azt, hogy Magyarországon ki rendelkezik bejelentett állandó lakhellyel? Ha a BM Központi Nyilvántartásában szerepel Hankiss Ágnes írónõ állandó lakcíme, akkor hogyan magyarázható az, hogy az ORFK nem rendelkezik információval Hankiss Ágnes írónõ állandó lakhelye tekintetében? Ha az ORFK nem ismeri Hankiss Ágnes írónõ állandó lakhelyét, akkor hogyan magyarázható az, hogy az elõállítással megbízott rendõrtisztet éppen Hankiss Ágnes írónõ állandó lakhelyére küldik ki? Életszerû-e az, hogy egy milliós nézõsereget elérõ, heti rendszerességgel megjelenõ televíziós mûsor moderátoráról (HírTV, Mondatvadászat, minden péntek este 8) az ORFK úgy véli, hogy tartózkodása helye ismeretlen? A Hankiss Ágnes írónõ ellen eljáró rendõrtiszt vajon rendelkezett-e egyáltalán elõállítási paranccsal vagy egész egyszerûen a saját szakállára járt el? (Az írónõnek a Mondatvadászat szeptember 17-i adásában elhangzott állítása szerint a rendõrtiszt megtagadta az elõállítási parancs megmutatását, így a mai napig nem lehet tudni, hogy létezett-e egyáltalán ilyen). Ha létezett elõállítási parancs, akkor milyen konkrét indokra hivatkozva állították azt ki? Az elõállítás céljából megjelenõ rendõrtisztnek a jogszabályok értelmében van-e jogi lehetõsége arra, hogy az elõállítási parancs bemutatását megtagadja? Ha igen, akkor milyen feltételek fennállása esetén van erre mód? Ha van ilyen jogszabályi lehetõség, akkor az elõállítási eljárásnak alávetett személy vajon hogyan bizonyosodhat meg afelõl, hogy az õt elõállító rendõrtiszt jogszerûen jár-e el, vagy csak egyszerûen kedve támadt valakit elõállítani? Megfelel-e a valóságnak az, hogy az ORFK részérõl az írónõ elõállításában eljáró rendõrtisztnek az egyik felettese (feltehetõen jogellenesen) tiltotta azt meg, hogy Hankiss Ágnes írónõnek az elõállítási parancsot bemutassa? Ha igen, ki volt az illetõ személy, és milyen megfontolások motiválták cselekedetét? Milyen következtetéseket vont le az ORFK a nagy port felvert ügybõl? Válaszaikat a feltett kérdésekre elõre is köszönöm. Kérem, írásbeli nyilatkozatukat a következõ postai címre szíveskedjenek eljuttatni: Kérem továbbá szíves visszajelzésüket az ügyben, hogy az ORFK-n belül ki tudnak-e jelölni egy francia nyelven kommunikációképes munkatársat, aki egy feltehetõen november hónapban Budapestre látogató francia forgatócsoport számára a fenti ügy hátterével kapcsolatban nyilatkozni tudna. Tisztelettel : Tom Kennedy fõszerkesztõ DunaNovaPress-International Forrás: Tom Kennedy DNPI - Budapest 16 jó ha figyelünk

17 Körömi Attila parlamenti felszólalása az európai alkotmány ügyében Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Érdemes a hozzászólás elején felidézni, hogy az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerzõdés aláírásáról szóló határozati javaslatot tárgyalja az Országgyûlés. Azaz az eddigi felszólalók okkal részben kitértek ugyan olyan kérdésekre, hogy az EU-szkeptikusok, EU-ellenesek, EU-közönyösök és az EU-pártiak hogyan tudnak a jövõben együttmûködni vagy mi lesz a köztük lévõ viszony az új alkotmányszerzõdés alapján, én mégis kifejezetten a tárgyhoz szeretnék ragaszkodni, és ezzel kapcsolatban szeretném elmondani álláspontomat. A legfontosabb téma, amivel foglalkoznunk kell, maga a szerzõdés jelentése, jelentõsége hazánkra nézve, mennyiben marad független állam hazánk az alkotmányos szerzõdés ratifikálásával. Az EU kezdetekben egy olyan gazdasági együttmûködésre és közös piac kialakítására volt hivatott, amely az erõs Egyesült Államok hegemón szerepét ellensúlyozhatja, valamint az európai államok között egy szorosabb együttmûködést kíván elérni. Az 1993-as maastrichti szerzõdéstõl kezdve jelentõs változások indultak meg, melyeket csak jobban megerõsítettek a nizzai és az amszterdami szerzõdések. Ezen szerzõdésekkel egy olyan bürokratikus rendszer alakult ki, amely már messze túlmutat a gazdasági együttmûködésen: a klasszikus hárompilléres felosztás részben módosult különbözõ feladatok és jogkörök átcsoportosításával, illetve nemzeti hatáskörök átvállalásával. A mostani Unió egy sajátos rendszert alkot: egy államok felett lévõ szervezet, amely nem külön állam, nem is konföderáció, mégis sok jegyében hasonlít ezekhez. Van saját jogalkotása, közigazgatása, bírósága. Ezen szervezeti elemek megléte csakis egy folyamatot jelezhet elõre: az Unió egy szuperállam lesz, szuperállami szerepre tör, melynek tagállamai azok az európai államok, amelyek jelenleg tagjai vagy azok lesznek. Ennek a folyamatnak az ékes bizonyítéka, hogy már most EU-s alkotmányról is beszélhetünk. De mi is ez az uniós alkotmány? Hivatalosan alkotmányos szerzõdésnek kell nevezni, ami jobban tükrözi a tartalmát. Alkotmánya csak államoknak van. Mivel az Európai Unió nem állam, nem nevezhetjük egyszerûen alkotmánynak. Emellett tartalma miatt jóval több, mint egy több nemzet által elfogadott nemzetközi szerzõdés. A kettõ között helyezhetõ el, ami valamilyen szinten már önmagában is exlex helyzetre utal. Tartalma szerint az egész Európai Unióra, tagállamaira, szervezetrendszerére és állampolgáraira kiható szupernorma, amely megpróbálja átlátható rendszerbe foglalni az egész struktúrát. Mint EU-s norma, az alkotmányos szerzõdés a nemzeti jogszabályok fölé helyezendõ, azzal nem lehet ellentétes tartalmú semmilyen nemzeti jogszabály. Kérdés: amennyiben Magyarország ratifikálja az uniós alkotmányos szerzõdést, mit fog érni a magyar alkotmány? Az alkotmányos szerzõdés elfogadásához minden tagállam jóváhagyása szükséges. Kérdés: hazánkban kinek van ekkora hatalom a kezében? A válasz álláspontom szerint egyértelmû: csak és kizárólag a népfelségnek. Egy ilyen horderejû döntést csakis a nép hozhat meg. Minden szavazásra jogosult embernek döntenie kell arról személyesen, hogy õ és gyermekei, unokái milyen államban akarnak élni. A magyar kormány és Országgyûlés feladata ennek a lehetõségnek a megteremtése. Egy teljesen átfogó és tökéletesen tájékoztató kampány során, nem csak szemezgetésekkel, az alkotmányos szerzõdés minden pontját ismertetni kell az állampolgárokkal, majd ezután népszavazás keretében kell és lehet döntést hozni. A vezérszónoki vitában talán éppen Vastagh Pál képviselõ úr utalt rá ugyan nem ennyire egyértelmûen mondta ki, de világosan fogalmazott -, hogy az uniós alkotmányos szerzõdés jelenlegi parlamenti vitája nem feltétlenül következik Magyarország Unióhoz való csatlakozásából. Ez egy szerves folyamat része, tulajdonképpen egy új jogi keretbe kívánja önteni az Unió a további mûködését. Úgy fogalmazott, hogy kiterjedtebb szerepkörre készül az Európai Unió. Kuncze Gábor képviselõ úr úgy fogalmazott, hogy apróbb részleteiben meg tudjuk majd õrizni a nemzeti identitásunkat. Ez mindenképpen azt jelenti, hogy a vezérszónokok szerint is akár világosan, akár burkoltabban fogalmazták meg álláspontjukat az európai alkotmányos szerzõdés új fejezetet jelent az Unió történelmében. Én elég szerencsétlennek tartom, hogy Hegyi Gyula uniós parlamenti képviselõ úr idehozta azt a kérdést, mennyire van morális jó ha figyelünk 17

18 alapja annak, hogy a Magyar Országgyûlés magához vonja ezt a jogot, és ne támogasson egy országos népszavazást errõl a kérdésrõl. Ugyanis jól tudjuk, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozásról szóló népszavazáson a részvételi arány 42,62 százalék volt, egyedülállóan alacsony a csatlakozó országok közül. Az uniós parlamenti választáson a részvételi arány pedig 38,5 százalék volt, szintén alacsonynak mondható. És bármilyen magas volt az igenek száma a csatlakozás során, és bármilyen magas volt azon szavazatok száma, amelyek a parlamenti pártok képviselõire érkeztek, amelyek mind a négyen támogatták az uniós csatlakozási folyamatot, mégis csak azt kell mondjuk, hogy ha az ön összehasonlításának mentén szeretnénk továbbhaladni, hogy az ország lakosságának mindkétszer körülbelül egyharmada mondott határozott igentazunióscsatlakozásraésazuniósképviselõk választására. Ez mindenképpen megkérdõjelezi azt, az ön szavaival élve, hogy a Magyar Országgyûlésnek minden tekintetben megteremtõdött-e az a morális helyzete, olyan helyzetbe tudta-e magát hozni a Magyar Országgyûlés, hogy nem vetõdhet fel az uniós alkotmányos szerzõdés tekintetében egy országos népszavazás kiírása. Éppen az lehet a hozadéka egy ilyen népszavazás kiírásának, hogy azok a tájékoztatók, kampányok, beszélgetések, felvilágosító beszélgetések, amelyek eddig, itt most ne taglaljuk, pontosan tudjuk, milyen belpolitikai okokból elmaradtak mind az uniós csatlakozási népszavazásnál, mind pedig az európai parlamenti képviselõk választásánál, azt most nyugodt körülmények között pótolni lehetne. Hiszen nem arról van szó, hogy mely párt hány képviselõt küld az Unióba, nem arról van szó, hogy csatlakozunk-e avagy sem az Európai Unióhoz, hanem arról van szó, bármekkora is ennek még mindig egyébként a kockázata, hogy az alkotmányos szerzõdés elfogadása során végre az ország megkapja azokat az alapinformációkat, amelyek révén mégiscsak könnyebben el tud igazodni, és saját életét is könnyebben tudja tervezni az Unió keretein belül. Nem szeretem a nemzetközi összehasonlításokat, fõleg nem az azokba való görcsös kapaszkodást, ám mégis érdemes fölidézni, hogy a 25 tagország közül jelen pillanatban már nyolc eldöntötte, hogy népszavazással fogja ratifikálni az alkotmányos szerzõdést. A nyolcból van egy ország, Csehország, ahol ennek egyébként a jogszabályi feltételei még nincsenek meg, de meg fogják teremteni. További kilenc ország még nem döntött, de inkább hajlik a népszavazás megtartása felé; Németország is arra készül, hogy a belsõ jogrendjét oly módon fogja megváltoztatni, hogy a népszavazás kiírható legyen. A legutóbb csatlakozott tíz ország közül pedig Magyarországon kívül csak két ország van, amelyik kategorikusan azt mondta, hogy nem tart népszavazást a többi vagy igen, vagy még nyitott kérdésként kezeli -, ez pedig Málta és Ciprus, és Magyarország a harmadik. Szeretünk hivatkozni a csehekre, a lengyelekre, népszavazást fognak tartani; a spanyolok népszavazást fognak tartani, a portugálok is, az Egyesült Királyság, Franciaország, Dánia népszavazást fog tartani. És van három ország, Ausztria, Svédország és Finnország, amely valóban nem fog népszavazást tartani, ám jól ismerjük az õ csatlakozási folyamatukat. Finnországban, Svédországban és Ausztriában is meglehetõsen heves viták és folyamatok révén tisztázódott az országon belül az uniós tagság kérdése. Volt módjuk az embereknek és a politikai pártoknak kibeszélni azokat az érveket, amelyek pró és kontra eldöntik ezt a kérdést. Mindezeket az érveket figyelembe véve és nem a nemzetközi példákhoz ragaszkodva, mert úgy gondolom, magunknak tartozunk ezzel a népszavazással magam is módosító javaslatot nyújtottam be a határozati javaslathoz, három pontban fogalmazva meg, amelynek a lényege, hogy a Magyar Országgyûlés tegye lehetõvé országos népszavazás kiírását március 31-ig az uniós alkotmányszerzõdés elfogadásáról. Köszönöm a szót. Magyar író a török EU-csatlakozás ellen Európa csak baráti kapcsolatot ápolhat Törökországgal, szövetséget nem vállalhat vele írja Petõcz András, a Magyar P.E.N. Club alelnöke a Le Figaro francia lapban megjelent írásában. A publicisztika felidézi a történelmi múltat: Magyarország 300 éves harcát a török befolyás ellen, a másfél évszázados megszállást, azt a folyamatos, heroikus ellenállást, amit Európa szimpátiája kísért. SAVOYAI JENÕ FOROG A SÍRJÁBAN? A Kassák-, József Attila- és Graves-díjas költõ, író a lap címoldalán is kiemelten jelzett írásában emlékeztet: az ottomán birodalom nem akart megállni Buda váránál, ki akarta terjeszteni hatalmát Bécsre, Rómára és Velencére, a keresztény Nyugatra. Petõcz nem mulasztja el felhívni a figyelmet arra, hogy a déli harangszó a keresztény templomokban máig a nándorfehérvári csata emlékét idézi. Nem véletlen, hogy a XVII. század végén a francia arisztokrata hadvezér, Savoyai Jenõ vezetésével nemzetközi sereg szabadította fel Buda királyi várát. Ebben a seregben voltak franciák, németek, olaszok, spanyolok és svédek. Ez volt az európai unió hadseregének" elsõ akciója" vélekedik Petõcz. MARADJUNK CSAK BARÁTOK Európa egységét szerinte a közös értékek adják: a zsidó-keresztény és a görög-római kultúra, a francia felvilágosodás és a német romantika. A földrajzi adottságok, az évezredes történelem, az ennek során kialakult mentalitásbeli hasonlóságok, azonosságok jelentik az európaiság gyökerét. Törökország kívül esik mindezen. Nincsenek közös hagyományaink. Egyetlen egy sem. állítja a szerzõ, aki szerint Törökországnak Mexikóhoz hasonló státuszt kell adni, az európai Egyesült Államok, az Európai Unió mellett. Az Európai Unió és Törökország kapcsolata baráti lehet. Se több, se kevesebb. zárja írását Petõcz András. (euro.hu) Forrás: Hír TV 18 jó ha figyelünk

19 Manapság a címben föltett kérdés foglalkoztatja leginkább a közéletet. És valóban ez a talán legfontosabb kérdés a belátható magyar jövõ szempontjából. Sok olyan tulajdonsága van Gyurcsány Ferencnek, amellyel új helyzet elé állítja a Fideszt. Talán a legfontosabb ezek közül, hogy sokkal jobban beszél, mint eleddig bárki az MSZP táborából. Ugyancsak fontos, hogy a szocialistáktól szokatlan médiaoffenzívát mutatott be az elmúlt hat hétben. Energikus, fáradhatatlannak tûnik föl, és óriási médiaszimpátia övezi. A baloldali sajtó isteníti, halljuk a fellélegzést a balos lövészárkokból: végre olyan emberbõl kell sztárt csinálnunk, aki alkalmas alapanyag erre. Gyurcsány jól is teljesít. Hozza az eredményeket. Stábja a megfelelõ helyekre viszi, jól kifundált akciókba küldi, és Gyurcsány végre tudja hajtani az elõre megbeszélt elemeket. Ezek közül a legemlékezetesebb a tömeggyûlésnek álcázott budapesti pártaktíván elõadott adnának egy kis vizet a szomjas szónoknak, címû helyzetgyakorlat volt, amely valószínûleg hozott vagy ötvenezer szimpatizánst a közvetlen, emberi Gyurcsánynak. Ráadásul momentán Gyurcsányék kezében van a kezdeményezés, ami tudjuk a hadászati szakirodalomból fél gyõzelem. Mit tehet most a Fidesz? Van-e ok kétségbeesni a jobboldalon? Valószínûleg maradva a hadászati tanulságoknál a pánik a legveszélyesebb. Vegyük sorra, mivel kell megküzdenie Gyurcsánynak. A retorika mögé nézve észre kell vennünk, hogy a Fidesz legyõzése momentán nem azért fontos Gyurcsánynak, hogy legyõzze a Fideszt, hanem azért, hogy legyõzze az MSZP-t. Az MSZP legyõzése ráadásul idõben a legrosszabbkor szükséges, mivel rögtön az október 15-ére datálható gyõzelmet követõen színt kell vallani a jövõ évi költségvetéssel. Nem mellékes körülmény az sem, hogy küszöbön áll az MSZP és az SZDSZ újabb háborúja, és megint Demszky Gábor miatt. Ebben a háborúban Gyurcsány valószínûleg színvallásra kényszerül. Ha segít megmaradni Demszkynek a fõpolgármesteri székben, akkor szerezhet magának nem egy ellenséget a fõvárosi MSZP-ben, ha viszont hagyja kibillenteni Demszkyt, akkor sokat kell fizetnie az országos SZDSZ-nek a további koalíciós támogatásért. A kormány egyetlen programját, a zsíros és minden mozdíthatóra kiterjedõ privatizációt immár leplezve kell végrehajtani, ami persze jószerével lehetetlen, tehát minden újabb magánosítás újabb botrányt is generál majd. Privatizálni viszont kell, mert a mostani hatalomgyakorlóknak ez a politikai és a gazdasági krédója, olyan számukra, mint kifejlett élõlényben a nemi ösztön. Legyõzhetetlen késztetést éreznek a közvagyon magánosítására. Ugyancsak közismert hadászati axióma, hogy nem lehet túl gyorsan elõrenyomulni, túl nagy teret foglalni egyszerre, mert aztán baj lesz a hadtáppal. Gyurcsány most annyira menetben van, hogy képes lesz megelõzni övéit is és akkor majd vissza kell vonulnia, ami egyenlõ lesz a kezdeményezés elvesztésével. Gyurcsány retorikájával is van némi gond. A beszélõkéje fejlett ugyan, de a dolog emlékeztet Goethe bûvészinasára. Nem egyszer fordult elõ vele az elmúlt hat hétben, hogy kevés híján maga alá temette a szöveg. Most csak egyet idézünk föl: az al-kaida fenyegetésére adott válasz elõször a megszokott szoci semmitmondás volt, amire a népi reagálás is a szokásos lett: ezek tehetetlenek, alkalmatlanok. Erre Gyurcsányék fordítottak egyet a dolgon, és hirtelen hadjáratot szerveztek a terrorizmus hazai fészkeinek a fölszámolására szavakban. Maga Gyurcsány garantálta a hétköznapok nyugalmát, amivel csak egyagond:hogynemtanácsos ilyen vehemenciával garantálni a holnapi eseményeket, elvégre ha isten akarja, a kapanyél is elsül. Reméljük, hogy a terroristák nem terveznek semmit sem ide, ám aki lemegy a budapesti metróba, vagy áthajt lépésben a dugóban a Margit hídon, netán autóbuszra száll, az jól érzékelheti, hogy az égiek kezében vagyunk. Ki tudja, nem gyullad-é ki a busz, nem szakad-é be a Margit híd pályatestje és így tovább. Nem kell ide terorista ahhoz, hogy akármelyik napon tömegszerencsétlenség következzék be, fõleg a Demszky sújtotta, félig romos Budapesten. A kormányzás sem viseli könnyen a Gyurcsány diktálta retorikai teljesítményeket. A sikár tények ismeretében elmondhatjuk: nem lesz itt semmilyen fejlesztés sem. Márpedig ebbõl egyenesen következik: Gyurcsány mai beszédei vissza fognak hullani a saját fejére, csak ki kell várni. Fölösleges tehát túlspiláznia a dolgot a Fidesznek. Valójában nem történik semmi. Gyurcsány Ferenc bemutatja mind a tizenhét szimfóniát, amit el tud játszani. Egy idõ után óhatatlanul bajba kerül. Az eddig látott közönségcsalogatásnak van ugyanis egy súlyos szépséghibája, illetve több is annál. Nevezetesen, hogy minden, de minden hatáselemet a Fidesztõl lestek el. A kommunikációs cél az jó ha figyelünk 19

20 volt, hogy Gyurcsányból megcsinálják Orbán méltó ellenfelét. Hogy a projekt a vége felé jár, azt abból sejthetjük, hogy a véleményformáló elit e hét elején kezdett rá a kórusmûre: Gyurcsány jobb (okosabb, tehetségesebb, alkalmasabb) Orbánnál. Csakhogy az utánzómûvész sosem múlhatja felül az eredetit. Az epigon mindig csak epigon marad. Gyurcsányból tulajdonképpen nem is hiányzik más, csak egy: a kreativitás. Az önálló gondolat. Az országmentõ lelki és szellemi nagyság. Ehhez pedig nem elég sem Gál J. Zoltán, sem Werber tanácsadói leleményessége. A Gyurcsányból áradó közhelyes baloldaliság, az esélyt a szegényeknek színvonalú társadalmi gondolat rövid úton vissza fog hullani kiagyalójának fejére. Úgyhogy semmi pánik, a Fidesz legnagyobb szerencséje, hogy nincs és nem is kell tartani a közeljövõben tétre menõ választást. A két egyéni országgyûlési kerületi voksolást okosan kell végigcsinálni, és alapvetõen engedni a gyurcsányizmust érvényesülni, halkan mellétéve a tényeket. Ezeken a választásokon amúgy sem fog múlni semmi sem, ráadásul a szécsényi választókerületben inkább csak elszúrni lehet a dolgot, és ha Sopronban veszít is a Szövetség, az sem jelent érdemben sokat. Most a szimbolikus politizálás ideje jött el a Fidesz számára, és ha okosan választja meg a szimbolikus kommunikáció elemeit, akkor valóban fontos, hosszú távon lényeges harctéri pozíciókat lehet foglalni. Ezek közül csak néhány fontosabbat említsünk meg: a modern baloldali köztársaság maszlagjával szemben azt kell elmondani mindig, hogy ez az ember valójában az Apró család reinkarnációja, és vagyonát, befolyását a magyar nép elleni véres és aljas árulásokkal alapozta meg. Ez az ember helyesen Apró-Gyurcsány Ferenc, akinek súlyos, történelmi adóssága van a magyar néppel szemben, amivel egyszer el kell számolnia. Neki és övéinek. Nem lehet büntetlenül elkövetni mindazt a magyar néppel szemben, amit Apró Antal elkövetett, és nem lehet ezen a talapzaton állva a modern baloldaliság bajnokának pózában tetszelegni. Az esélyt a szegényeknek címû kormányprogram fogalmi ürességét a folyamatos emlegetéssel lehet a legjobban bebizonyítani. Meg kell beszélni, hogy kinek és mikor volt esélye privatizálni ingyért Balaton-parti ingatlanokat, kinek és mikor adott kölcsön tetszõleges nagyságú összeget egy magyar bank, igen kedvezõ kamatra, kinek és mikor jutott eszébe, hogy 15 millió magyarért kell felelõsséget vállalnia a felelõs kormányzatnak és a többi. Rá kell mutatni arra, hogy a család szó Apró-Gyurcsány szájából maximum A keresztapa címû filmmel összhangban hiteles. Naponta el kell mondani, hogy Apró-Gyurcsány és kormánya a család és a felelõs jövõteremtés ellensége. Az emberhez méltó, építõ értékteremtést gátolja, kezdve az iskolától bezárólag a cigányság problematikájáig. El kell mondani, hogy a mai magyarság megalázása, tudatos nemzetközi lejáratása a nem létezõ nyilas mozgalmak táplálása, nékik nyilvánosság biztosítása, ellenük harc kezdeményezése; mindez prohintés, kizárólag a baloldal önigazolására kreált mûbalhé, amely, ismételjük, személyében sérti a józan, normális és morális magyarságot. El kell mondani naponta többször, hogy a privatizáció tervezett lépései nem a magyar állam jobb mûködését szolgálják, hanem a leendõ tulajdonosok érdekeit, akikhez egyébként majd megfelelõ üzleti szálak fogják kötni az MSZP-SZDSZ elitet. Tudatosítani kell a kisemberben, hogy minden egyes gáz-, villany, víz- és telefonszámla kifizetésével multinacionális cégek extraprofitját hizlalják, ráadásul nem egy helyen úgy, hogy a szolgáltatást nyújtó infrastruktúrát õk maguk, önerõbõl építtették meg korábban. El kell mondani, hogy a sokat emlegetett sztrádaépítéssel a kormány kétszer csapja be a választókat. Egyrészt a sok projekt indítása azért lehetséges, mert az Orbán-kormány számtalan elõkészítést indított meg, így vannak kivitelezhetõ tervek, másrészt a következõ kormányok majdani bevételeit költik el elõre, és gazdaságtalanul magas árakat vállalva az egyes sztrádákért. Naponta fölidézhetjük József Attila sorait: Ne hadd el magad, öregem, bõröd ne bízd kereskedõre, ki elád felhõt az egen s a földön telket vesz belõle. Inkább segít a kutya szõre a teríthetõ betegen, semhogy magát miértünk törje, aki sorsunktól idegen. Forrás: Reichter János gondola 20 jó ha figyelünk