Történelem III. középiskolák, 11. évfolyam

Átírás

1 Forrásközpontú történelem Száray Miklós Történelem III. középiskolák, 11. évfolyam Nemzeti Tankönyvkiadó Előszó Tartalomjegyzék I. A felvilágosodás és a forradalmak kora ( ) 1. Szellemi forradalom a felvilágosodás 2. Az egyensúlypolitika százada 3. Meghiúsult reformok és forradalom Franciaországban 4. Az alkotmányos rendszer megszilárdításának kísérlete 5. A forradalom radikalizálódása és az új zsarnokság megszületése 6. Napóleon uralma és bukása 7. Mozgalmak és eszmék a XIX. század első felében 8. Az ipari forradalom és következményei 9. Amerika és a gyarmati világ 10. Kísérletek és elméletek a társadalmi ellentétek feloldására 11. Az 1848-as forradalmi hullám II. Az újjáépítés kora Magyarországon ( ) 12. Magyarország beilleszkedése a Habsburg Birodalomba 13. Az újjáéledő ország 14. Magyarország újjáépítése 15. A felvilágosult abszolutizmus kísérlete Magyarországon 16. II. József bukása és a kompromisszum helyreállítása 17. A napóleoni háborúk fellendülés és válság

2 III. A reformok és a forradalom kora ( ) 18. A reformok megindítói: Széchenyi István és Wesselényi Miklós 19. A reformkor kibontakozása 20. Politikai küzdelmek a negyvenes években 21. A nemzeti ébredés és a nemzetiségi kérdés 22. A törvényes forradalom és konszolidációs kísérlet 23. A védelem megszervezése 24. Fényes győzelmek és tragikus vereség IV. Nemzetállamok és birodalmak kora ( ) 25. Európa a forradalmak után 26. A német egység és a polgári állam 27. Az ipari forradalom újabb hulláma és hatásai 28. Az Egyesült Államok felemelkedése és az egyenlőtlen fejlődés 29. Nagyhatalmak és gyarmatosítás 30. A szövetségi rendszerek kialakulása 31. A társadalmi, nemzeti és hatalmi ellentétek kiéleződése 32. A boldog békeidők mindennapjai és szellemi pezsgése V. A polgárosodás és a modernizáció kora Magyarországon ( ) 33. Az önkényuralom kora 34. Út a kiegyezéshez 35. A nemzetiségi kérdés 1849 és 1868 között 36. Politikai viszonyok a századfordulóig 37. A felzárkózó gazdaság 38. A nemzetiségi kérdés a századfordulóig 39. A társadalom változásai 40. A világháború előestéjén 41. A boldog békeidők Magyarországon A kötetben előforduló új szakszavak Szinkron időrendi táblázat I. A felvilágosodás és a forradalmak kora ( ) 1. Szellemi forradalom a felvilágosodás A FELVILÁGOSODÁS KITELJESEDÉSEA XVII. századi Angliábanúj eszmeáramlatjelent meg,a felvilágosodás.ez a XVIII. században elterjedt éskiteljesedett Franciaországban,majd az egész kontinensen. Az új eszme képviselői a newtoni rendszer (a természeti jelenségek matematikai leírása lásd Történelem II., 199. o.) alapján megismerhetőnek és kiszámíthatónak vélték a világot. A korábbi vallási alapú világképet, amelynek lényege a változatlanság, az isteni elrendelésen alapuló hierarchia, elavultnak tartották.az élet minden területét át kívánták vizsgálni a természeti törvények és a józan ész(ráció)szempontjából.(ezt a szemléletetracionalizmusnak nevezzük.) A világot megváltoztathatónak ítélték, és szinte vallásos meggyőződéssel kívánták átalakítani. A kor felvilágosult elméiúgy vélték, hogy a nevelés, a felvilágosítás révén mind az egyes ember, mind a társadalom felemelhető, átalakítható.ha az emberek megismerik az ésszerűt, a helyes utat, akkor aszerint cselekednek. A hagyományokra épülő világ alapfogalmai helyettúj,szintén megkérdőjelezhetetlenalapelvekkerültek az emberek gondolkodásába. Ezek legfontosabbika, hogymindenváltozik,fejlődik. A társadalomról elmélkedve a felvilágosult gondolkodók máig értékálló elveket hirdettek meg:toleranciát, türelmethirdetve elutasították a vallási fanatizmust; aszabadságoteszményítve elvetették a zsarnokságot. Ugyanakkor a felvilágosodás gondolkodói sem voltak mentesek a régi értékekkel szembeni türelmetlenségtől és az újakkal szembeni elfogultságtól. A XVIII. században a művelt Európát társadalmi különbségek nélkül magával ragadó eszmeáramlat szintedivattá, korszellemmé vált.híveivé szegődtek a főúri, majd a megjelenő polgáriszalonokés társaságok tagjai. A felvilágosodás szellemisége és a művelt közönség igénye hívta életre először Angliábana korszak tudásanyagát átfogó,mégis könnyen áttekinthető és forgathatókiadványokat,az enciklopédiákat. Ezekszócikkekbe szedve tartalmazták az ismereteket. A francia felvilágosodás szemléletét máig őrző hatalmas összefoglaló munka, az Enciklopédia Diderot és d Alembert szerkesztésében a XVIII. század közepén látott napvilágot. A FRANCIA FELVILÁGOSODÁS ÁLLAMELMÉLETEA francia gondolkodók többsége abból indult ki, hogya szabadság az ember természettől kapott joga.olyan társadalmat és államot akartak, amely biztosítja ezt. Az angol államelméletből és a mintának tekintett angol alkotmányos királyság rendszeréből indultak ki. Locke társadalmi szerződését (Történelem II., 19. o.) követvemontesquieu(monteszkjő, ) híve volt annak, hogya hatalmat a nép választott képviselők útján ellenőrizze.azt azonban elfogadta, hogy a képviselőket csak azok válasszák, akik egy meghatározott vagyonnal rendelkeznek (cenzusos rendszer).a zsarnokság, az egyeduralom elkerülésének alapvető feltételét a hatalmi ágak megosztásában látta(a törvények szelleméről, 1748). Felfogása szerint a három hatalmi ág (törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalom) egymástól való függetlensége lehetővé teszi, hogy a hatalmi ágak egymást ellenőrizzék, s kölcsönösen megakadályozzák a hatalommal való visszaélést. Montesquieu a felvilágosodás természeteszményét túlhangsúlyozva azt állította, hogya társadalom működésealapvetőena földrajzi környezettől függ(földrajzi determinizmus). Véleménye szerint az éghajlat befolyásolja az emberek vérmérsékletét, az államok nagysága meghatározza, hogy milyen az államberendezkedés. Rousseau(russzó, ) elvetette a képviseleti rendszert, mivel az nem teszi lehetővé a néphatalom (népszuverenitás) érvényesülését. Felfogásaszerint a népnek közvetlenül kell részt vennie a döntésekben.ezt úgy látta megvalósíthatónak, ha a hatalmi rendszer a társadalom kisebb közösségeire épül. Eszmerendszerébena hatalmi ágakat nem választotta szét,mert mivel a nép hoz minden döntést a hatalom nem szorul ellenőrzésre. Sőta többségi akaratnak amita közjóval azonosított az egyén szabadságát is alá kell rendelni.

3 Rousseaua magántulajdonra vezette vissza az emberi társadalom bajainak jelentős részét.az őskort, a vademberek életét az emberiség boldog korszakának tartotta, mivel felfogása szerint e korban sem vagyoni, sem társadalmi különbségek nem léteztek. Rousseau eszméi a közvetlen demokrácia, a tulajdon korlátozása a szabadság kiterjesztését szolgálták. Ám később, a francia forradalom idején eszméinek első megvalósítási kísérlete diktatúrához vezetett. A FELVILÁGOSODÁS ÉS A VALLÁSA felvilágosodás képviselői harcot indítottak a régi értékek és a hagyományok ellen. Így természetszerűen meg kellett határozniuk viszonyukat a valláshoz és az azt megjelenítő egyházhoz. Isten létét csak néhány gondolkodó tagadta. Többségük szerintisten, az első mozgató megteremtette a világot, de működésébe nem avatkozik be(deizmus).az egyházatazonban sokan a tudatlan nép félrevezetőjének tartották, éstámadták. Jellemző, hogy az egyházat hevesen bíráló és kigúnyolóvoltaire[volter] a társadalmi rend és az erkölcsök fennmaradása érdekében a tömegek számáraszükségesnek tartotta a vallást. A KOR KÖZGAZDASÁGI ELMÉLETEIA merkantilizmus rendszerét (Történelem II., 181. o.) a korszakbana fiziokrata tanokváltották fel. Az elmélet kidolgozói (Quesnay és Turgot) a felvilágosodás eszméit a gazdaságra is alkalmazták. Szerintüka gazdaság akkor működik jól, haszabad, és fejlődésébensenki nem korlátozza. Az állam feladata csak a tulajdon és a vállalkozás szabadságának a biztosítása,a gazdasági életben a legjobb szervező elv a termelők közötti szabad verseny.koruk franciaországi viszonyaiból kiindulva úgy vélték, hogy csaka mezőgazdaság teremt új értékeket(innen ered elnevezésük). Így mezőgazdaságot állították a gazdaság középpontjába. Az iparosodottabb Angliában élőadam Smith( ) már az ipar és a kereskedelem jelentőségét is felismerte (1776). A szabad verseny feltételei közöttaz egyéni érdektől ösztönzött munkát tartotta a gazdasági fejlődés motorjának. A FELVILÁGOSULT ABSZOLUTIZMUSA spanyol örökösödési háborúban ( ) vereséget szenvedőfranciaország súlyos pénzügyi válságba sodródott.a XVIII. század során az újabb háborúk és az állam túlköltekezése mélyítette a válságot. Az állam gazdasági irányításával megbízott politikusok ezértreformokkal kísérleteztek.megpróbálták a gazdaságot fellendíteni, hogy előteremthessék az abszolút monarchia pénzügyi forrásait. XVI. Lajos ( ) a kilátástalan helyzet megoldására Turgot-t tette meg a pénzügyek ellenőrévé. Turgot [türgó] fiziokrata elveinek megfelelően lazított a belső kereskedelem korlátozásain, csökkentette a parasztság állami terheit, és néhány illetéket, vámot a nemességtől is beszedetett. A reformok azonban csak ideiglenesen javítottak a helyzeten. Turgot a rendszer haszonélvezőinek (nemesség, gazdag polgárság) nyomására rövidesen megbukott. A XVIII. században afejlett nyugat-európai vidékektől (centrum) elmaradó területeken (amelyeket a centrumhoz képest a történészekperifériának neveznek) az abszolút uralkodók szintén változtatásokra kényszerültek. Országuk nagyhatalmi helyzetének megtartása vagy megszerzése érdekébengazdasági és óvatos társadalmi reformokat hajtottak végre.lebontották a belső vámokat, pártolták az iparfejlődést, fejlesztették az oktatást, védték a jobbágyokat a túlzott nemesi követelésekkel szemben és megadóztatták a nemességet. A reformok úgy akartak társadalmi és gazdaságimodernizációt,hogy közben az alapvető politikai viszonyok érintetlenek maradjanak.a reformokat az uralkodók vagy kormányzatuk a kiváltságos rendek, sőt sokszor a társadalom zöme ellenére igyekeztek végrehajtani. A reformer uralkodókra erősenhatottak a felvilágosodás ideáljai(pl. az uralkodó a nép első szolgája, az egyházak háttérbe szorítása)de jellemzőek maradtak az abszolutizmus módszerei(felülről, rendeletekkel végrehajtott átalakítás). Ezért ezeket a rendszereketfelvilágosodott abszolutizmusoknak nevezi a történetírás. A felvilágosult abszolutizmus megjelent Portugáliában, Dániában sőt Oroszországban is, de két tipikus állama Ausztria és Poroszország volt. 2. Az egyensúlypolitika százada A HATALMI EGYENSÚLY RENDSZEREMár a XVI. században (cognac-i liga), de különösen a XVII. század végén (franciaellenes szövetség) megfigyelhető, hogy az európai hegemóniára törekvő dinasztiákkal szemben a többi hatalom összefogott. E szövetségek felülírták a korábbi kapcsolatokat, sőt, akár a felekezeti ellentéteket is (pl. harmincéves háború).a XVIII. századra az egyensúlypolitika tudatossá vált,és elsősorban az angol diplomácia törekvéseit jellemezte. A hatalmi egyensúly fenntartása, vagyis a legerősebb hatalommal szemben álló országok támogatása az angolok számára biztosította, hogy míg a kontinens hatalmai egymással voltak elfoglalva, addig a szigetország Anglia előretörhetett a gyarmatosításban. E politika követhető nyomon a XVIII. század háborúiban is. Miután a század elején zajló spanyol örökösödési háborúban Franciaország ereje megtört, az északi háborúban viszont Oroszország megerősödött, az angol politika fordulatot hajtott végre. A Szilézia birtoklásáért Poroszország és Ausztria között kitörtosztrák örökösödési háborúban( ) Anglia még a Habsburg Birodalom mögött sorakozott fel a franciák által támogatott poroszokkal szemben. Ahétéves háborúban( ) azonban már a poroszok mögé álltak, mert a megerősödő Oroszország Ausztriát támogatta. AZ ALKOTMÁNYOS BRIT BIRODALOMAngliában (1707-től, a Skóciával történő egyesüléstől Nagy-Britannia) a dicsőséges forradalom (Történelem II., 175. o.) megteremtette a lehetőséget az alkotmányos királyság kiépüléséhez.atörvényeket acenzusos választójog alapján megválasztottparlament hozta,és a király aláírásával váltak érvényessé.atörvényeketvégrehajtó hatalomfejeaz uralkodó által kinevezett első miniszter (miniszterelnök), aki minisztereivel együtt intézte az ügyeket ésfelelősséggel,számadássaltartozott a parlamentnek(felelős kormány). A század folyamán kialakult a miniszterelnök kiválasztásának módja. Akirálya parlamenti többséget élvező politikai csoport, párt képviselőjét nevezte ki. Angliában XVII. századi előzményekre épülve két politikai csoportosulás jött létre: atoryktöbbnyire középbirtokosokat képviselték, awhigekpedig jórészt a pénzembereket, ipari vállalkozókat. A NÉMET RÓMAI BIRODALOM SAJÁTOS FEJLŐDÉSEA harmincéves háborút lezáró vesztfáliai béke (1648) után a Német-római Birodalomrengeteg kicsi, és néhány nagy önálló(szuverén)államhalmazává vált. (A legnagyobbak: a katolikus Ausztria és Bajorország, illetve az evangélikus Poroszország.) Ezek az államok önálló pénzt és vámrendszert vezettek be, független külpolitikát folytattak, a versailles-i udvarhoz hasonló uralkodói központokat és a francia reguláris hadsereget idéző katonaságot tartottak fenn. Költségeik fedezéséremerkantilista, majd felvilágosult reformokkal kísérleteztek. A kisebb államok esetében ezek az intézkedések csupán a lakosság fokozott adóztatását eredményezték, akadályozták a német gazdaság fejlődését. Ennek ellenére a XVIII. század békésebb éveibenlassú gazdasági fejlődésbontakozott ki német földön (manufaktúrák elterjedése). A reformok a felemelkedőporoszországbanhoztak átütő eredményeket. Az abszolutista porosz uralkodók a hadseregre támaszkodva s jórészt a katonai erő növelése érdekében felvilágosult szellemű és átfogó reformokat hajtottak végre. Katonás módszerekkel, de eredményesen fejlesztették az oktatást. Megadóztatták a nemességet, a XIX. század elején felszabadították a jobbágyságot (földjeinek egy részéért cserébe), és sikeresen támogatták a mezőgazdaság, valamint az ipar fejlődését.a reformoka felvilágosult abszolutizmus mintauralkodójának nevezettii. (Nagy) Frigyes ( ) uralkodása alatt teljesedtek ki(pl. a kínvallatás betiltása). A fejlesztésekegyre erősebb hadseregfenntartását tették lehetővé, s a porosz uralkodókújabb és újabb tartományokat kebeleztek be.a legnagyobb

4 szerzemények II. Frigyes nevéhez kötődnek (pl. Szilézia a hétéves háborúban; Posen Lengyelország első felosztásakor). Az ország területe megduplázódott. A sikeres háborúk és a gazdasági fellendülés révénporoszország a nagyhatalmak sorába emelkedett. A feltörekvő Poroszország mellett a nagyhatalmi állását megőrzőhabsburg Birodalomhatározta meg a német erőviszonyokat. Miután a Habsburgok Magyarországról kiűzték a törököt, birodalmuksúlypontja a Duna völgyébe helyeződött át.(ezt nem befolyásolta, hogy a spanyol örökösödési háborúban megszereztek néhány dél- és nyugat-európai tartományt.) A Habsburg uralkodók a XVIII. század elejére az ún. örökös tartományokban megerősítették az abszolutizmust, Magyarországon pedig a rendiség fenntartásával tudták megszilárdítani hatalmukat. Ennek ellenérea Sziléziáért vívott háborúkban(osztrák örökösödési és hétéves háború)alulmaradtaka modernizálódóporoszországgal szemben.a birodalom megerősítése érdekében Mária Terézia ( ), majd II. József ( )felvilágosult reformokat vezettek be. Ezeknek voltak eredményei, de a soknemzetiségű birodalmat nem sikerült egységessé formálniuk. OROSZORSZÁG ELŐRETÖRÉSEA cárokat sem törvények, sem intézmények nem korlátozták, ezért Oroszországban nem is abszolutizmusról, hanemdespotikus hatalomrólbeszélhetünk. II. (Nagy) Katalin( ) cárnő I. Péterhez hasonlóanfelvilágosult jellegű reformokkal próbálkozott (új iskolák, városok alapítása, a kereskedelem fejlesztése).a legfontosabb célkitűzéseazonbanaz Orosz Birodalom terjeszkedésének folytatásavolt. Az orosz hódításfő célpontjáváa rendek túlzott jogai miatt (pl. liberum veto) egyre irányíthatatlanabbá válólengyelország vált.a cári politika először egyes arisztokrata családok által vezetett rendi csoportosulások mögé állva szította az ország erejét felemésztő belső ellentéteket. Majd álságos módon a despotikus cár a nemesi szabadságjogok védelmezőjeként lépett fel az anarchiát megfékezni kívánó reformerőkkel szemben.katalin Nagy Frigyes porosz királlyal szövetkezve1772-ben elérkezettnek látta az időt Lengyelország felosztására.az osztozkodásba az egyensúly fenntartása érdekében Ausztria is bekapcsolódott,és kiszakította a maga zsákmányát (Galícia). Ekkor azonban még fennmaradt egy kisebb területű, névleg önálló, valójában orosz befolyás alatt álló Lengyelország, amelyről 1793-ban újabb területeket szakítottak le. A három abszolút hatalom végül 1795-ben egész Lengyelország területén megosztozott. Katalindél felé is folytatta a terjeszkedést, a hanyatló Oszmán Birodalom rovására.az oroszok kezdetben Ausztriával szövetségben háborúztak, és megszerezték a Krími Kánság jelentős részét. Ausztria azonban nem tudott területeket szerezni a Balkánon. Sőt, felismerte, hogy az erős Oroszország térnyerése a félszigeten számára kedvezőtlen, ezért kilépett a háborúból, sőt közvetett módon a Portát támogatta. Ígya Fekete-tenger északi partvidékének meghódítását követően(1774)az orosz előretörés lelassultebben az irányban. 3. Meghiúsult reformok és forradalom Franciaországban ÁTALAKULÓ GAZDASÁG ÉS TÁRSADALOMA francia gazdaság a XVIII. században egyre gyorsuló ütemben fejlődött.a népesség22 millióról millióranövekedett.kiépültek a bankok,elterjedtek a manufaktúrák,főleg a hagyományos luxusiparban, valamint a felzárkózó bányászatban és a vasiparban. A gazdasági fejlődés a milliós metropolisszá terebélyesedő Párizsban volt a legnagyobb. A társadalom többsége vidéken élt, a régi rendi keretek között, de egyre többen kapcsolódtak be a vállalkozásokba és polgárosodtak, sokan viszont bérmunkássá váltak a városokban. A nagypolgárságaz adóbérletek és államkölcsönök révénfolyamatosan gyarapította vagyonát,amely már, meghaladta az arisztokráciáét. Sőt, a XVIII. század második felére a földbirtokok jelentős része is a nagypolgárság kezébe került. Aközéppolgárságis megerősödött.a francia iparnagy része azonban továbbra iskisipari jellegű maradt,így jelentős volt a fejlődéssel nehezen lépést tartókispolgárságszámaránya. Az üzemekben dolgozóbérmunkásokszáma gyorsan emelkedett, ez azonban azt jelentette, hogynőtt a városi szegénység létszámais. A nemesi társadalom csúcsán állóarisztokrácianagy birtokokkal rendelkezett. Az udvari élet hatalmas költségei miatt azonban sokukat csak akirályi kegydíjaktartották fenn (lásd Történelem II., 181. o.). Jelentős részük a hadsereg jól fizetett tisztikarát alkotta. Egyesek birtokaik modernizálásával növelték jövedelmüket. Avidéken élő nemességzömeszerény vagyonnalrendelkezett. Többségük nem tudott és a hagyományok miatt ( A rang kötelez. ) nem is akart bekapcsolódni a gazdasági életbe. A sajátosköztes helyzetű csoport a taláros nemesek rétege.ők polgárok, akik magas hivatalt vásároltak, s ezzel nemesi rangot is, melyet életük végéig bírhattak. A nemesi cím azonban az utódok számára különböző módokon (pl. vásárlás) örökölhetővé vált. Az ország lakóinak döntő többségét a parasztság adta.franciaországban ebben az időszakban már nem létezett a klasszikus jobbágyság. A parasztok a föld használatáérthaszonbérlettel és egyes helyekenterményszolgáltatással tartoztak a föld tulajdonosának (nemesnek vagy polgárnak). A parasztság árutermelésbe bekapcsolódó szűkebb rétege (főleg a nagyobb városok környékén) meggazdagodott, míg zömük csakszűkösen tudta fedezni megélhetésétés fizetni anövekvő állami adókat. Néhány rossz termésű év már éhínséget okozhatott körükben. AZ ÁLLAMCSŐDA francia abszolutizmus XVI. Lajos ( ) uralkodása idején sem tudott kilábalni afolyamatos pénzügyi válságból. A kiadásokat (hadsereg, udvartartás, járadékok) nem a bevételekhez igazították, mivel az a kiváltságos csoportok érdekeit sértette volna. A bevételeket sem lehetett növelni, merta parasztságmár amúgy istúl volt adóztatva,a nemesség és az egyház megadóztatásának terveit pedig akadályozták a királyi udvarban. Az udvar nem mondott le a dinasztia dicsőségét emelő külpolitikáról. Katonailag támogatta a gyarmatszerzésben vetélytárs Anglia ellen fellázadt észak-amerikai gyarmatokat.a részvétel az amerikai függetlenségi háborúban(9. lecke)tovább mélyítette a pénzügyi válságot. XVI. Lajos egy bankárt (Necker) nevezett ki a pénzügyi gondok megoldására. Azonban a bankár is csak azt tudta tenni, mint elődei (takarékoskodni próbált), így rövidesen megbuktatták. Hasonló történt a rendek bizalmából a pénzügyek élére állított további politikussokkal is. Az összeomlást csak az odázta el, hogy újabbhiteleket tudtak szerezni. Így a reformtörekvések következtébenaz államadósság tovább növekedett, és a rendi erők egyre élesebben támadták a kormányt. A RENDI MOZGALOMAz uralkodó a pénzügyi válság kezelése érdekében összehívta az Előkelők Gyűlését, amelyena főnemességvehetett részt. Azonban ez a testületis ellenszegült és a rendi gyűlés összehívását követelte(1787) az együttműködésért cserébe. A változásokat követelők között volt az orléans-i herceg (a király rokona), La Fayette [lafajet] márki (az amerikai függetlenségi háború hőse) és Mirabeau [mirabó] márki, akik a közvélemény, sőtaz államapparátus jelentős részének rokonszenvét is élvezték. Több tartományban a rendi jogok biztosításáért a nemesség és a polgárság vezetésével megmozdulásokra került sor. A kivezényelt csapatoknak a tisztek nem adtak parancsot a fegyverhasználatra. Az állampénzügyi csődbe került (nem tudták fizetni a kamatokat és a hadsereget). Az udvar ellen fellépő, s egyre szélesebb tömegtámogatást élvezővezető réteggel szemben tehetetlen XVI. Lajos1789 májusáraösszehívta a rendi gyűlést. A RENDI GYŰLÉS MEGNYITÁSAA rendi gyűlés összehívásakor az abszolutizmus gyenge lábakon állt. A felvilágosodás szellemisége már áthatotta a vezető réteg zömét. Az abszolút hatalom eszmei támaszát jelentő egyház tekintélye megrendült. Ugyanakkor az alkotmányosság igénye a természetjog alapján egyre nyilvánvalóbbá vált a kortársak számára. Rombolta a királyi ház tekintélyét a fényűző

5 udvar költekezése, melyet a közvélemény a valóságosnál jóval nagyobbnak hitt. Növelte a tömegek ellenszenvét a kormány iránt az osztrák, vagyis idegen királyné, Marie Antoinette [mari antuanett] elleni gyűlölet. Ugyanakkor a csődbe került államnak szembe kellett néznie egy kibontakozógazdasági válsággal éstöbbegymást követőrossz termésű évhatásaival. A parasztság és a városi szegénység már éhezett. A rendi gyűlés követeinek választása politikailag aktivizálta a lakosságot. A választásokon ún.panaszfüzetekezreit állították össze. Ezekbenminden réteg megfogalmazta követeléseit.a hagyományos gondolkodású nemesség rendi monarchiát, a vállalkozó nemesség és a polgárság alkotmányos monarchiát és jogegyenlőséget, a parasztság az adók csökkentését kívánta. Az abszolutizmussal szembeszálló rendi erőkön belül rövidesen szakadás következett be. Felmerült ugyanis a kérdés, hogyan ülésezzenek a rendek. A nemesség zöme és a felsőpapság ragaszkodott a hagyományokhoz: a három rend (papság nemesség közrendűek) egyenlő számú követe külön ülésezzék és rendenként szavazzon, éppúgy, mint a XVII. században.a polgárság, a vállalkozó nemesség és az alsópapságviszontnövelni akarta befolyását rendi gyűlésen. Azt akarták, hogy a harmadik rend az első kettővel egyenlő számú követet küldhessen, és a rendek együttesen szavazhassanak.a kormányzat tehetetlenségét bizonyítva felemás döntést hozott. A duplájára emelte a harmadik rend képviselőinek a számát, azonban meghagyta a rendenkénti szavazást. Az 1789 májusában Versailles-ban összeülő rendi gyűlésen az ülésezési rend feletti vita elhúzódása miatt az érdemi munka meg sem indult. Mivel a választási szabályok miatt a papságot jórészt az alsópapság képviselte, a papság többsége is a polgárságot támogatta.a harmadik rend képviselőikijelentették, hogy ők a nemzet képviselői, ésa rendi gyűlést Alkotmányozó Nemzetgyűléssé nyilvánították(június 17.). Az uralkodó elhatározta, hogy a helyzet tisztázására személyesen jelenik meg a gyűlésen, s az előkészületek miatt az üléstermet bezárták. A felfokozott hangulatbana harmadik rend képviselőia bezárt üléstermet elutasításként értelmezték.a Labdaházba(a versailles-i palota fedett sportpályája)vonulva kimondták, hogy nem oszlanak fel addig, amíg az új alkotmánynem születik meg(labdaházi eskü). Később La Fayette márki vezetésével az alkotmányos érzelmű nemesek csatlakoztak az Alkotmányozó Nemzetgyűléshez. A FORRADALOM KITÖRÉSE Az uralkodóa forrongó Párizs körülnövelte csapatai létszámát.ez félelmet váltott ki a városi tömegekben. A közép- és kispolgárság hangadói újságírók, ügyvédek, stb., akik a rendi gyűlési választások idején kezdtek politizálni a párizsiak félelmét az uralkodó elleni agresszióvá változtatták.a tömeglázas fegyverkezésbe fogott, hogy megvédje magát a katonaságtól július 14-én,fegyver után kutatva a Bastille-hoz[basztij], az ekkor börtönnek használt középkori erődhözvonultak. A néhány fős őrség tárgyalni kezdett a tömeggel, mikor lövés dördült. Ekkor a sokaságmegostromolta az erődöt.a védőket lemészárolta, fejüket lándzsára tűzte. A lázadó tömeghez egyre több katonai egység csatlakozott. A polgárság az összeomló hatalom helyéreúj polgármestert választott, majd a vagyon és a rend védelmére létrehozta anemzetőrséget. Utóbbi élére La Fayette-t állították. XVI. Lajosaz események hatására engedett, visszarendelte csapatait. Az uralkodó Párizsba ment éselismerte az új hatalmat és a vezetőket.jelképesen a mellére tűzték az új nemzeti szimbólumot, a háromszínű kokárdát. Győzött a forradalom. A kortársak közül sokan azt hitték vége az átalakulásnak pedig csak ekkor kezdődött. 4. Az alkotmányos rendszer megszilárdításának kísérlete A FEUDÁLIS KIVÁLTSÁGOK FELSZÁMOLÁSAA király már megkésve lépett vissza. A párizsi események hatásáraa vidék városaiban is futótűzként terjedt a forradalom.párizsi mintára mindenütt új vezetőket választottak, és a vagyonos polgárokból létrehozták a közrend és a vagyon védelmére a nemzetőrséget. A parasztság körében ősi beidegződések alapján félelem lett úrrá.attól tartottak, a hatalom megtorlása következik a városi forradalmak miatt. Rémhírek kaptak lábra a nemesség bosszújáról. A félelem erőszakba torkollott, rátörtek a nemesekre, felégetve a kastélyokat és a szolgáltatásaikat rögzítő iratokat. (Mindezek miatt 1789 nyarát a nagy félelem időszakának emlegették a kortársak.) Az Alkotmányozó Nemzetgyűlésben az alkotmányos monarchia kiépítését támogató nemesek a közteherviselés bevezetését, a földek után járó hűbéri terhek megválthatóságát és minden személyi szolgáltatás eltörlését indítványozták. Fellépésük és a vidékről érkező hírek hatásáraaz egyház, a nemesség és a városok lemondtak a kiváltságaikról(augusztus 4.). Röviddel ezután (augusztus 26.)azEmberi és polgári jogok nyilatkozatában foglalták összeaz Alkotmányozó Nemzetgyűlés felvilágosodás alapelveinek megfelelő céljait és elveit(polgári szabadságjogok, jogegyenlőség, tulajdon sérthetetlensége, népfelség, képviseleti rendszer). A TÖMEGEK ÚJABB FELLÉPÉSEAz Alkotmányozó Nemzetgyűlésben az alkotmányosság szabályainak megfogalmazása során felmerült a törvényhozás felépítésének és a király szerepének a kérdése.a királypártiakkétkamarás rendszert ésa királynak vétójogot kívántak. Az alkotmányos monarchistákezzel szembentartottak attól, hogy a király kezében erős hatalom legyen.miután Lajos az augusztusi határozatok szentesítését a vétó megadásához kötötte, újabb tömegmozgalom bontakozott ki Párizsban. A radikális értelmiségi szónokok, például Marat [mará] és Danton a szentesítés mellett most már azt is követelték, hogy az uralkodó költözzék Párizsba, hogy a tömeg ellenőrzése alá kerüljön. A királypártiak a menekülést javasolták az uralkodónak, ám a király rosszul ítélve meg a helyzetet, ismét csapatokat rendelt Versailles-ba.Az éhező tömeg, főként asszonyok Versailles-ba vonultak,és éjjel betörtek a palotába (október 5.). A királyi család életét La Fayette csak úgy tudta megmenteni, hogy a nemzetőrséggel a tömeg élére állt, majda királyi családotaz ujjongó tömeg kíséretévelpárizsbavitte. Bebizonyosodott, hogy a király nem számíthat a hadseregre. Így kénytelen volt együttműködni az alkotmányos monarchia híveivel, a radikálisabb csoportokkal szemben. KÍSÉRLET A PÉNZÜGYI GONDOK MEGOLDÁSÁRAA régi rendszer apénzügyi csődkövetkeztében bukott meg, így ezt a kérdést az alkotmányos rendszernek orvosolnia kellett. A kiváltságok megszűnésével a probléma megoldódni látszott, a valóság azonban másként festett. Az adók nem folytak be, a bizonytalan helyzetben a tőke nem hitelezett, pedig az államadósságokat és az állami tisztségviselőket fizetni kellett. Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés számáraaz egyház hatalmas földbirtokainak kiárusításakínálkozott megoldásként (1789. október). Az állam magára vállalta az egyházak fenntartását, és kamatozó utalványokat ún.assignatákat [ászinyaták] bocsátottak ki, melyeketegyházi földbirtokok vásárlásáralehetett fordítani. Azassignaták rövidesenátvették a pénz szerepét,és átmenetileg megoldották a pénzügyi válságot. Az állami kiadások fedezésére azonban egyre több assignatát (tulajdonképpen papírpénzt) bocsátottak ki, ezért azértékük egyre csökkent.a pénz elértéktelenedése (infláció) tovább rontotta a városi tömegek helyzetét, így radikalizmusuk nem csillapodott. AZ 1791-ES ALKOTMÁNYAz Alkotmányozó Nemzetgyűlés 1791-re megalkotta azalkotmányos királyságműködéséhez szükségesalaptörvényeket, melyekben érvényesültek a korszak alkotmányos elvárásai (polgári szabadságjogok biztosítása, hatalmi ágak megosztása, cenzusos képviseleti rendszer). A törvényhozás mandátumát két évben állapították meg. Választott bíróságokat hoztak létre. A végrehajtó hatalom felelősséggel tartozott a törvényhozásnak.a minisztereket a király nevezte ki, de az uralkodó rendelkezései csakminiszteri ellenjegyzéssel voltak törvényesek.a király korlátozott vétójoggal rendelkezett,a nemzetgyűlést nem oszlathatta fel. A

6 képviselők sértetlenséget élveztek (mentelmi jog). Új, az egész országbanegységes közigazgatást vezettek be: az önkormányzattal rendelkező megyéket. Az államot nem választották el az egyháztól, sőt azzal, hogy az egyházi földeket kiárusították és az egyház fenntartása állami feladat lett, az összefonódás még szorosabbá vált.az egyház és az új hatalom viszonya fokozatosan romlott.az állam nem tudta teljesíteni a vállalt finanszírozási kötelezettséget. Későbbfeloszlatták a szerzetesrendeket.a törés az egyház és az Alkotmányozó Nemzetgyűlés közöttaz egyház világi alkotmányának megalkotásamiatt (1791 júliusa) következett be. A törvényhozás jogot formált az egyház belső ügyeinek meghatározására: a hierarchiát a megyerendszerhez igazították, a plébánosokat, püspököket a választópolgárok választhatták. A papság jelentős része ellenállt, nem esküdött föl az alkotmányra. Válaszul a törvényhozás erőszakot alkalmazott. Az egyház és az új hatalom szembekerülésévela régi rend híveiés az egyházat védeni szándékozó királyesélyt kaptak arra, hogy a vallásos tömegek mögéjük is felsorakozzanak.különösen igaz ez a parasztságra. Ugyanakkor a változások hívei egyre inkább egyházellenessé váltak. POLITIKAI IRÁNYZATOKA francia forradalom történetében már viszonylagjól körülhatárolható politikai célokkal rendelkező csoportokat tudunk megkülönböztetni. E csoportokpolitikai klubokat hoztak létre. A klubok nem voltak pártok, de jórészt hasonló szerepet töltöttek be. A klubokban folyópolitikai vitákjelentősen befolyásolták a közvéleményt. Az egyes klubok összetétele amit részben a tagdíj határozott meg a forradalom során változhatott. Ígya jakobinus klub nevüket az egykori Szent Jakab-kolostorról kapták, ahol az üléseiket tartották kezdetben a vagyonos rétegek gyülekezési helye volt. Majd (1791) alacsony tagdíjjal a gyors és a felsőbb rétegeket nem kímélő változások híveinek,a radikálisoknak aközpontjává vált. Hogy könnyebben átlássuk az eseményeket kicsit leegyszerűsítve, társadalmi csoportokra vetítve tekintsük át a forradalom idején jelentkező politikai irányzatokat! Arégi rend híveit összefoglalóankirálypártiaknak nevezhetjük. E csoport zömét az arisztokrácia és a nemesség alkotta. Azalkotmányos monarchistákaz eddig bekövetkezett változásokat támogató arisztokrácia és a nemesség, valamint a nagypolgárság köréből kerültek ki. Ez az irányzat a radikális változások nélküli szerves fejlődést hirdette. A közép- és kispolgárság több csoportban képviselte magát: közülük kerültek kia girondiak[zsirondiak]és a jakobinusokis. A gyakran megélhetési gondokkal küszködő, a politikát hivatásnak és megélhetésnek tekintő fiatal politikusaik jóvalradikálisabb eszméket vallottak,hajlottak a szélesebb tömegek bevonására. AZ ALKOTMÁNYOS MONARCHISTÁK TÉRVESZTÉSE Az uralkodóegyre inkábba nagyhatalmak beavatkozásától remélterégi az alkotmány által nem korlátozott hatalma visszaállítását.lajos nemcsak az őt korlátozó Alkotmányos Nemzetgyűléssel volt bizalmatlan, hanem az alkotmányos monarchistákkal szemben is, pedig ez volt az egyetlen olyan erő, mely a helyzet további radikalizálódását megakadályozhatta volna.miután az uralkodó többször ellenszegült az Alkotmányos Nemzetgyűlésnek (pl. többször megtagadta az egyház világi alkotmányának szentesítését), a kormányát alkotó alkotmányos monarchisták, s vezetőjük, La Fayette népszerűsége és befolyása is csökkent. A királypárizs elhagyása mellett döntött(1791. június).szökését felfedezték,és visszatoloncolása ( a monarchia halottas menete ) a királyi hatalom teljes megalázását jelentette.az alkotmányos monarchistáknak azonban a királyra szükségük volt a helyzet konszolidálásához, ezértvisszahelyezték őt méltóságába.a tömegek ezáltal a radikálisok felé sodródtak. A radikális Danton vezetésévelköztársaságpárti tüntetést rendezteka Mars mezőn(1791. július 17.). A nemzetőrség fegyvert használt a tömeg feloszlatására (többeket megöltek), ami fordulópontot jelentett a forradalom menetében:az alkotmányos monarchistákvéglegelszigetelődteka tömegektől.. Így amikor azúj választásokra sor került (1791 októbere), az új nevében is változó törvényhozó testületben,a Törvényhozó Nemzetgyűlésbenaz alkotmányos monarchisták mellettteret nyertek a radikálisabb girondiak(nevüket Gironde megyéről kapták). A girondiak így vezetőjük, Brissot [brisszo] is kezdetben a jakobinus klub tagjai voltak. Ám ahogyközeledtek a hatalomhoz,úgy váltak el tőlük.a jakobinus klubban maradók ekkor alakultak önálló,a girondiaknál radikálisabbpolitikai erővé, Robespierre[robeszpjer]vezetésével.Ettől fogva jakobinusoknak nevezik őket. 5. A forradalom radikalizálódása és az új zsarnokság megszületése A HADÜZENET KÉRDÉSEA király szökésének hírére Ausztria és Poroszország uralkodója felszólították Európa uralkodóit XVI. Lajos megsegítésére (pillnitzi nyilatkozat, augusztus). Párizsbanfokozódott a nagyhatalmak beavatkozásától való félelem.az új összetételű Törvényhozó Nemzetgyűlésben a háború és a béke kérdésében csaptak össze az irányzatok.a király a hadüzenet hívevolt, mert bízott a külső hatalmak győzelmében. Agirondiak is háborúpáriakvoltak: azt remélték, hogy a francia győzelem helyreállítja a nemzet nagyságát, levezeti a belső feszültségeket és kiterjeszti forradalmat (forradalom exportja). Azalkotmányos monarchisták a háború ellenfoglaltak állást, mert a radikálisok megerősödésétől tartottak. Az uralkodó az alkotmányos monarchistákat leváltvagirondi kormányt nevezett ki. A Törvényhozó Nemzetgyűléshadat üzent a Habsburg Birodalomnak(1792. április 20.). A KIRÁLYSÁG BUKÁSA Az uralkodórövidesen szembekerült kormányával, mert vétóivalakadályozta a katonai felkészülést.majd ismét alkotmányos monarchista kormányt nevezett ki.1792 nyaránaz osztrák és a porosz csapatok benyomultak Franciaország területére.vezérük nyilatkozatában Párizs feldúlásával fenyegetőzött, ha a királynak baja esik. Ez a végletekig a király ellen hangolta a tömeget.a párizsiaka jakobinusok vezetésével a girondiak támogatásával a királyi palota ellen vonultak és elfoglalták azt(1792. augusztus 10.). A királya Törvényhozó Nemzetgyűlésépületébe menekült, amely a tömeg nyomására megfosztotta őt a hatalmátólés letartóztatta. Ezzel a király ésaz alkotmányos királyság megbukott Franciaországban.A Törvényhozó Nemzetgyűlés feloszlott, ésúj törvényhozó testület, a Konventmegválasztását rendelte el. A Konvent megválasztására cenzus nélkül a király elleni népharag időszakában került sor. Ígya radikális erők jelentős teret nyertek.az alkotmányos monarchisták be sem jutottak a Konventbe.A jobboldalt a girondiak, a baloldalt a jakobinusok (Hegypárt) alkották.(a jobboldal balodal kifejezések a francia forradalom idején keletkeztek: a törvényhozásban a radikális változtatók az elnöktől balra, a mérsékeltek jobbra foglaltak helyet.) A két tábor tagjai hasonló társadalmi csoportból érkeztek, de a girondiak ragaszkodtak a forradalomban kivívott politikai és gazdasági szabadsághoz. Míg a jakobinusok a tömegek támogatását keresve hajlandónak mutatkoztak ezek korlátozására. A képviselők zöme egyik csoporthoz sem tartozott ( mocsár ), és a pillanatnyi erőviszonyoknak megfelelően szavazott. Az új helyzetben bizottságain és biztosain keresztülközvetlenül a Konvent irányította a végrehajtó hatalmat,így az mindig a Konvent többségének kezében volt. Ez a berendezkedés nem biztosította a hatalmi ágak kölcsönös ellenőrzését, ezértmagában hordozta a zsarnokság lehetőségét. AZ ELSŐ TÁMADÁS VISSZAVERÉSEÉS KÖVETKEZMÉNYEIA porosz és az osztrák hadsereg Belgium felől győzelmesen tört előre. Párizs népe harcra készült. A támadók keltette félelem abelső ellenség elleni hisztériábacsapott át. A tömeg a radikális népvezérek (pl. Danton) szónoklatainak hatására a várost járva ezrével fogdosott össze arisztokratákat, papokat és jól öltözött embereket, és többségüket rövidesen

7 legyilkolta a börtönökben (1792 szeptembere).a terrorugyan megfélemlítette a forradalom ellenségeit, demegindította a forradalomból való kiábrándulás folyamatát. A Párizs felé vezető út mentén fekvővalmynála forradalmi ezredekmegállítottáka porosz előretörést(1792. szeptember 20.). A csata csak kisebb összecsapás volt, de politikai jelentősége óriási. Ugyanis épp e napon kiáltotta ki a Konvent aköztársaságot. Az ellenség meghátrálását követőena Konvent perbe fogta a királyt.a per a Konvent erői közöttipolitikai harccá vált. A király halálát követelő párizsi tömeg megnyerése érdekében a jakobinusok síkra szálltak Lajos halálra ítélése mellett. A gironde kezdetben ellenállt, majd engedett. A király halálos ítélete így is csak kevés szavazaton múlott.xvi. Lajost nyilvánosan kivégezték(1793. január 21.). A későbbiekben a királyi család több tagját (Marie Antoinette és a király kisfia) is a guillotine [gijotin] alá küldték. Eközbena francia seregekelőretörtek, s a Rajna menténjelentős vereséget mértek az osztrák és porosz erőkre(jemappes, november).a forradalmi Franciaország folytatni akarta az abszolutizmus hódító politikáját.a természetes határok (Rajna, Alpok, Pireneusok) biztosítása mellett, most jelszó lett a szabadság kiterjesztése is. A katonákat a forradalom során megszületőnemzeti érzés, a nacionalizmusis hevítette. A forradalom vívmányai és a katonai sikerek nyománbüszkék voltak arra, hogy franciák.az új francia nemzet fogalma magában foglalta vagyoni vagy vallási hovatartozástól függetlenül a francia polgárok közösségét, és kizárta a forradalom ellenségeit (pl. királypárti emigránsok, lázadók). Befogadta a forradalomhoz csatlakozó bretonokat, provanszálokat és elzászi németeket. Nekik is polgári jogokat adott, de megkövetelte a francia nyelv átvételét. Beolvasztva a nemzetiségek jelentős részéta forradalom vált az egységes francia nemzet létrehozójává. A forradalmi Franciaország sikerei kiváltották az angolok félelmét, és a feudális hatalmakat is nagyobb erőfeszítésre sarkallta. Anglia, Poroszország és a Habsburg Birodalom vezetésévelfranciaellenes koalíciójött létre (1793). A több irányból meginduló támadást a francia seregek nem tudták megállítani. Akötelező újoncozáselrendelése a kormány ellen fordította a parasztságot, amely az egyháziak üldözése és a háború anyagi terhei miatt amúgy is ellenségesen tekintett Párizsra. Több helyenparasztfelkelésektörtek ki: a legvéresebb harcok Vendée [vandé] földjén folytak. A válságos helyzetbena jakobinusok a párizsi tömeg követeléseinek megfelelően rendkívüli intézkedéseket akartak,amelyek korlátozták volna a tulajdont és az egyéni szabadságjogokat (pl. ármaximálás, az árulók azonnali megbüntetése). A girondiak vonakodtak attól, hogy engedjenek az utca nyomásának.1793 június elején a párizsi tömega Konvent elé vonult, skikényszerítette a girondi képviselők letartóztatását.(később kivégezték őket.)a Konventa végrehajtó hatalmat kezében tartó bizottságokélére radikális jakobinusokat (Robespierre, Saint-Just, Marat) állított. A JAKOBINUS DIKTATÚRAA jakobinusok elrendelték a népfelkelést, vagyis azáltalános hadkötelezettséget. A hadianyag biztosítása érdekében engedélyezték a készletek elkobzását. Forradalmi csapatok járták a vidéket, és újoncokat, élelmiszert, nyersanyagokat gyűjtöttek. Hogy a városi tömegek életkörülményei ne romoljanak tovább,bevezettékaz assignaták kényszerárfolyamát ésaz árak, valamint a bérek maximálását. Az intézkedések nyomán a parasztság felkelései kiszélesedtek, a girondisták lefogása pedig a vidéki városok felkelését robbantotta ki (Lyon, Bordeaux stb.). A vidék nem fogadta el Párizs uralmát.polgárháború bontakozott ki.ajakobinusok terrort vezettek be(1793. szeptember). A hatalom a Közjóléti Bizottság kezében összpontosult. A forradalmi törvényszékek és a kinevezett biztosok bárkit halálba küldhettek. (A terror eszköze volt pl. a gyanúsakról szóló törvény.) A tízezrek életét követelő terrorralvérbe fojtották a felkeléseket.a majdnem milliósra növelthadsereg visszaverte a koalíció támadását(fleurus, június). A jakobinus Konventúj alkotmányt dolgozott ki (1793 nyara). Rousseau nyomán az új alaptörvényben törekedtek a közvetlen népképviselet megvalósítására. Ezért a törvényhozást évente újraválasztották volna, és a legtöbb kérdésben népszavazást képzeltek el. Az alkotmány a valóságos egyenlőség biztosítása érdekében az állam feladatává tette volna a legszegényebbek eltartását, és minden polgár számára biztosította a tanulás lehetőségét. Ám az alkotmánybevezetését elhalasztották.a kemény intézkedések miatt lázadozó emberek megfélemlítésére továbbra is szükségesnek tartották a terrort. A jakobinus vezetőka politikai ellenfelekkel való leszámolás utánmár egymásban látták fő ellenséget.a vezető szerepért folytatott küzdelemben előszörrobespierrea mérsékeltekkel (pl. Danton) szövetkezveleszámolt anagyobb egyenlőséget és még féktelenebb terrort követelőszélsőségesekkel.ezutánlecsapott a mérsékeltekre is.a hatalom egyre kisebb csoport kezébe került.a terrort nem lehetett leállítani.a vádlottaktól már elvették a nyilvánosság és a védekezés lehetőségét is. Újabb és újabb ellenségeket kutattak fel és küldtek a guillotine alá. Mindenki rettegett, mert nem tudta mikor csap le rá a hatalom. Ebben a légkörben egykori társai a Konvent néhány képviselőjével szövetkezve vád alá helyezték Robespierre-tés feltétlen híveit.arémuralomból kiábrándulttömeg nem állt melléjük,így kivégezték őket (1794 júliusa ).A jakobinus diktatúra megbukott. A DIREKTÓRIUMAz új Közjóléti Bizottság sok régi taggal felszámolta a diktatúra kivételes törvényeit(a gyanúsak elítélése, árak maximálása stb.), és a Bizottság jogkörét korlátozták. A katonai sikereket kihasználvabékét kötötteka koalíció tagjaival (1795), amelyjelentős francia hódításokat szentesített (pl. Belgium, Hollandia, Rajna menti területek). A Konvent új alkotmányt dolgozott ki (1795).A tulajdonnal rendelkezők szilárd, alkotmányos uralmának biztosítására törekedtek, s a szélsőségek (királypártiak és jakobinusok) távoltartására a hatalomtól.így az új alaptörvény az 1791-es alkotmány megújítása volt, dekétkamarássá változtatta atörvényhozást, és a végrehajtó hatalmat azöt fős Direktóriumra bízta. 6. Napóleon uralma és bukása A HATALOM MEGRAGADÁSAA Direktórium konszolidációra törekedett. Ám hiába rendeződtek a pénzügyek (csökkent az infláció) és szilárdultak meg a tulajdonviszonyok, az éveken át egymás ellen harcoló politikai csoportok és társadalmi erők nem könnyen adták fel terveiket. Nem lehetett fenntartani az alkotmányos kereteket, mivel azokat kihasználva hol a jobb-, hol a baloldali szélsőségesek kerültek volna túlsúlyba az évente tartott választásokon.a Direktóriuma törvényeken átlépve,csak fegyveres erővel tudta biztosítani hatalmát.folytatták terjeszkedő politikátis, hiszen ez a forradalom népszerű öröksége volt.megnőtta hadsereg, s főlega katonai vezetők jelentősége.a Direktórium több tagja is az erős végrehajtó hatalomban látta a kiutat. Emiatttámogattáka tehetséges, s a főtisztek közül a legnagyobb katonai sikereket elérő tábornok,bonaparte(napóleon)katonai erővel történő hatalomátvételét(államcsíny, 1799). A KONZULÁTUSRENDSZERE Napóleona törvényhozással új alkotmányt dolgoztatott ki, mely gyakorlatilag biztosította számára az egyeduralmat, de igyekezett elfedni a hatalom diktatórikus jellegét: két konzultársa mellett ő lettaz első konzul. Hatalmát az tette elfogadhatóvá, hogya társadalom zöme(polgárság, parasztság) belefáradt a véres politikai küzdelmekbe.békét, nyugalmat és politikai stabilitást várta hatalomtól. Cserébe hajlandó volt az érdekeit alapvetően nem sértő hatalom javára lemondani a politikai szabadságról. Belpolitikájában Napóleon a polgári viszonyok megszilárdítására törekedett. Elismerte éstörvényesítette aforradalom alatt végbementtulajdonváltást(pl. a polgárok és a parasztok földhöz jutását). APolgári Törvénykönyv(Code Civil) megalkotása (1804) biztosította a polgári társadalom működését (egyéni szabadság, jogegyenlőség, a tulajdon szabadsága). Megalapította afrancia Nemzeti Bankot (1800), ésmegszilárdítottaadirektórium alatt létrehozott új valutát,a frankot.kialakította azállami egyetemek és

8 középiskolákrendszerét. A pápasággal konkordátumot kötverendezte az egyház helyzetét(1801). A pápasággal elismertette a francia állam jogát az egyházi életbe való beleszólásra (pl. püspökök kinevezése), ugyanakkor az állam gondoskodott az egyház működéséről (pl. papok fizetése) és leállította az egyház zaklatását. A SIKERES HADVEZÉRNapóleon már hatalomra jutását is jórészt akatonai sikerei (pl. Itáliában az osztrákok legyőzése ben),nyománkialakulónépszerűségének köszönhette. A forradalomba belefáradó nemzet nem akarta elveszíteni a forradalomban megszerzettnemzeti dicsőséget. Napóleon katonai eredményei zseniális hadvezéri képességein és a forradalomtól örökölt hadseregen alapultak.a francia forradalom igazitömeghadsereget teremetett, amelyet a nemzeti eszme lelkesített, s amelyben a képességek, s nem a származás volt az előrejutás feltétele. E hadsereg taktikájának lényege amozgékonyságvolt: a csatákban mindig döntő pontokon került fölénybe. Jól összehangolták a fegyvernemeket, hatékonyan alkalmazták atüzérséget. Napóleon továbbfejlesztette ezt a hadsereget. Katonái lelkesedtek érte. Hadjáratok idején együtt élt velük, sokukat személyesen is ismert, a legbátrabbakat megjutalmazta, előléptette. Kockázatos pillanatokban maga is részt vett a harcban. Napóleon Angliát tekintette fő ellenfelének.közvetetten az angolok ellen indította a kalandor jellegűegyiptomi vállalkozást is ( ). A brit gyarmatokra főleg az Indiába vezető utat szerette volna megszerezni. Az angolokon azonban nem sikerült sebet ütni, sőt hajóhaduk szétszórta a francia flottát. A szigetország a kontinentális hatalmakbólújabb koalíciót hozott létre.napóleon legyőzte az osztrákokat(marengo, 1800), s átmenetileganglia is békére kényszerült(amiens-i béke, 1802). A CSÁSZÁRSÁGNapóleon 1804-ben császárrá koronáztatta magát.ezzel lehullott egyeduralmáról a konzulátus álarca. Sőt a forradalmi örökség is feledésbe merült,újcímkórságban szenvedőarisztokráciaalakult ki. A külpolitikai cél is módosult: a császáreurópai hegemóniára tört,nem törődve országa kimerülésével. Megjelent a dinasztia alapítására irányuló törekvés is, bár az európai uralkodók Napóleonban nemcsak a felkapaszkodott hadvezért, hanem a forradalom emberét is látták. Apárviadal Nagy-Britanniávalfolytatódott. Az angolok által szervezettkoalíciókatnapóleonrendre legyőzte a szárazföldi csatákban (Austerlitz, 1805; Jéna, 1806; Friedland, 1807; Wagram, 1809). Áma szigetország erejét nem tudta megtörni.atrafalgari tengeri ütközetben (1805) a halálos sebet kapó Nelson admirális vereséget mért a francia hajóhadra. Így a brit sziget lerohanásának az utolsó reménye is elszállt.eredménytelennek bizonyult a Berlinben meghirdetettkontinentális zárlatis, mely megtiltotta az európai országoknak az angolokkal folytatott kereskedelmet (1806). Az angolok ugyanis a gyarmataikkal és Latin-Amerikával folytatott kereskedelemmel kárpótolták magukat. NAPÓLEON BUKÁSAEurópa népei számára Napóleon háborúi, hadseregeinek ellátása egyre nagyobb terhet jelentettek. A hódítóval szemben éppen francia hatásra lábra kapott a nemzeti önérzet,s mind nagyobb erőket kötött le azellenállás(pl. Spanyolország).A történelmi dinasztiáksorozatos vereségeik ellenéresem fogadták elaz európai határokat önkényesen tologató, családtagjait és hadvezéreit királlyá emelő Napóleont. Hiába kényszerítette ki a legyőzött I. Ferenctől leánya, Mária Lujza kezét, rokonává téve így Európa legősibb uralkodóházát, a Habsburgokat. Franciaországon a kimerülés jelei mutatkoztak, kezdett nyilvánvalóvá válni, hogy a folytonos háborúk már nem szolgálják az ország érdekeit. A kontinentális zárlat megszegése miatt Napóleonháborút indított Oroszország ellen(1812). A császár hatalmas hadseregével amelybe a hódoltatott birodalmak is küldtek katonákat szemben az oroszok Kutuzov tábornok vezetésével a felégetett föld taktikáját alkalmazták. A császárborogyinónál győzni tudott,és elfoglalta Moszkvát. Ám az orosz cár nem kért békét, így Napóleon sikereinek rabjává vált a városban. Miután az oroszok felgyújtották Moszkvát is, ahideg télés azellátási nehézségekmiatt Napóleon megkezdte a visszavonulást. Azoroszok azonban döntő vereséget mértek hadseregének maradékára(átkelés a Berezina folyón). Napóleonkudarca újra csatasorba állította ellene az európai nagyhatalmakat. A koalíciós erőkkel szemben a császár fiatal korosztályokból felálló seregelipcsénél(1813)vereséget szenvedett.a népek csatájában több mint százezren estek el. A következő évben a császár márfeltétel nélküli megadásra kényszerült. Elba szigetére száműzték, innen azonban még visszatért. Ám a kimerült országnak nem volt esélye: 1815-ben Waterloo-nál végső vereséget szenvedett.napóleona távoli angol gyarmaton,szent Ilona szigetén, száműzetésben halt meg(1821). A BÉCSI KONGRESSZUS ÉS A SZENT SZÖVETSÉGA napóleoni háborúkat követőena nagyhatalmakvezetői a diplomácia történetében új fejezetet nyitva Bécsben konferenciát tartottak( ) a rendezésről. A győzteseket három alapvetőcélvezette:a hagyományos dinasztiák hatalmának visszaállítása, a hatalmi viszonyok tartós rendezése és a forradalmi folyamatok leállítása. Franciaország vereségét követően az oroszok jelentősen megerősödtek. Emiatt az angol diplomácia más kontinentális hatalmaktól támogatva Oroszország térnyerését kívánta megakadályozni. Ez csak részben sikerült: az oroszok megtarthatták, sőt bővíthették lengyelországi hódításaikat, megszerezték Finnországot és Besszarábiát. Ezért az angolok támogatták az ellensúly szerepét betöltő Ausztria és Poroszország megerősítését. (Ausztria Velencét és Lombardiát, Poroszország a Ruhr-vidéket kapta.) Hasonló okokból nem törték meg a vesztes Franciaországot sem. Az általa veszélyeztetett országokat viszont terület-hozzácsatolásokkal erősítették meg: Hollandia Belgiummal, a Szárd Királyság Genovával gyarapodott. Nagy-Britannia a gyarmatokon erősítette meg magát (India, Fokföld), és stratégiai pontokat szerzett meg a Földközi-tengeren (Málta, Jón-szigetek). A bécsi kongresszusona feudális nagyhatalmak, Oroszország, Ausztria és Poroszországmegkötötték az ún. Szent Szövetséget,amelyhez Európa államainak többsége csatlakozott (Anglia nem).aforradalmi és nemzeti mozgalmak elfojtása érdekébenkölcsönös segítséget és együttműködést helyeztek kilátásba. Elfogadták a fegyveres beavatkozás (intervenció) jogát is. A változásokat meggátló, a feudális berendezkedést megőrizni kívánó (ún. reakciós) hatalmak a következő évtizedekben rendszeresenkongresszusokon egyeztettek nemzetközi kérdésekről. Ezzel ugyan megfékezték a forradalmi mozgalmakat, demegakadályozták a nagyobb konfliktusok kirobbanásátis. 7. Mozgalmak és eszmék a XIX. század első felében A HÚSZAS ÉVEK MOZGALMAIA Bécsben kialakított rendszerrel szemben az 1820-as években Európa déli területein robbantak ki az elsőforradalmi mozgalmak.spanyolországban, majd a Nápolyi Királyságbana Szent Szövetség segítségével abszolút hatalmukat visszanyerő uralkodókat a katonatisztek alkotmány kiadására szorították. A tömegtámogatást nélkülöző tiszti csoportok mozgalmát afrancia, illetveazosztrák beavatkozás(intervenció) gyorsan leverte. Ettől kezdve azonban Itáliában a forrongások állandósultak. Agörög szabadságharc( ) során a Szent Szövetség működése már akadozott, mivel szembekerült a dinasztikus szolidaritás és a hatalmi érdek. A szabadságharc jelezte a balkáni viszonyok átrendeződését.az Oszmán Birodalomegyregyengült, és a Balkánon a keletkező hatalmi űrt Oroszország kívánta betölteni.amikor a görögök fellázadtak a török uralom ellen, Oroszország a nemzeti mozgalom segítségére sietett, mivel a törökök gyengítésével lehetősége kínálkozotta meleg tengeri kijáratot biztosító tengerszorosok(boszporusz,

9 Dardanellák) megszerzésére.az angolok és a franciákezt meg kívánták akadályozni, de nyíltan nem léphettek fel közvéleményük nyomása miatt sem a keresztény görögöket véresen elnyomó törökök mellett.a görögök(s így az oroszok)oldalán avatkoztak bea küzdelembe, és flottájuk legyőzte a törököket (Navarinó, 1827).Békekötéskorviszontmegakadályozták az oroszok túlzott megerősödéséta térségben. A Török Birodalom gyengülésével megjelenő feszültség, az ún. keleti kérdés azonban nem oldódott meg. AZ 1830-AS PÁRIZSI FORRADALOMNapóleon bukását követőenfranciaországbanismét a Bourbon-dinasztia került hatalomra (restauráció). Az uralkodó kezdetben betartotta a győztesek által jóváhagyottalkotmányos monarchiakereteit, s Napóleon belpolitikáját követve nem bolygatta a forradalom alatt létrejött tulajdonviszonyokat sem.áma támaszát jelentő emigránsok keményebb fellépést sürgettek.megkísérelték a forradalom idején birtokait vesztő nemesség kártalanítását, növelni akarták az egyház szerepét a közéletben és az oktatásban, szigorítani a cenzúrát.a törvényhozás amelyben a forradalom eredményeihez ragaszkodó polgárság rendre túlsúlyba került azonbanelutasította ezt.a polgárság és az egykori emigránsok közöttiazellentét oda vezetett, hogy a forradalomtól tartóuralkodó élve alkotmány adta jogával feloszlatta a törvényhozást. A felháborodott párizsi tömeg fellázadt.három nap alatt kiderült (1830. július 27 29), hogy a restauráció milyen gyenge lábakon áll. Az uralkodó elmenekült.a nagypolgárság képviselői hogy a forradalom radikalizálódását megakadályozzák sietve a Bourbon-ház oldalágáról származólajos Fülöpöt választották meg uralkodónak, aki megszilárdította az alkotmányos monarchiát.eltörölték a cenzúrát és kiterjesztették a választójogot. Amagas cenzusazonbancsak kevesek számára tette lehetővé a közügyekbe történő beleszólást. Gazdagodjatok meg, és lesz választójogotok! mondta az egyik vezető politikus. A leggyorsabban a pénzügyekkel foglalkozók gyarapodtak. Ezért, bár Lajos Fülöpöt polgárkirálynak nevezték,rendszereleginkábbapénzarisztokráciának(bankárok)kedvezett,így nem rendelkezett széles társadalmi támogatottsággal. A 1830-AS FORRADALMI HULLÁMA párizsi forradalom Európában jelentős hatást váltott ki. A helyzetet kihasználvaa belgák elszakadtak Hollandiától.A háborút elkerülni kívánó francia kormány a nagyhatalmak megnyugtatására kinyilvánította, hogy a francia forradalom külpolitikai hagyományaival szakítva nem akarja Franciaországhoz csatolni a területet. Belgium önállóalkotmányos királyságlett. Függetlenségét a nagyhatalmak (leginkább Anglia) garantálták. Több német államban is forradalmak robbantak ki. Anémet egységet és alkotmányosságot követelő megmozdulásokat a kormányok elfojtották. A bécsi kongresszus azorosz fennhatóságú lengyel területeknek (Kongresszusi Lengyelország) jelentősautonómiátbiztosított. Ezt azonbanaz oroszok egyre inkább korlátozták.a francia események hatására a lengyelek úgy érezték, itt az alkalom az orosz iga lerázására.a lengyelek hősi küzdelmét I. Miklós( )cár hadainak nyomasztó túlereje leverte(1831). Ebben szerepet játszott az is, hogy pénzarisztokrácia vezette Franciaország a lengyel kérdésbe nem kívánt beavatkozni. Emellett a lengyel nemesi vezetés nem volt hajlandó a jobbágyfelszabadítás kimondására. A KORSZAK URALKODÓ ESZMÉIAz egymást követő forradalmakat és nemzeti felkeléseket a gazdasági és társadalmi tényezők mellett a korszak két, egymással összefonódó eszméje hajtotta: a liberalizmus és a nacionalizmus. Aliberalizmus,a szabadelvűség kifejezés a húszas évek spanyol szabadsághőseitől ered, s eszmei előzménye a felvilágosodás. A XIX. század első felébenaz egyéni és a polgári szabadságjogok(szólás-, sajtó-, gyülekezési és véleménynyilvánítási szabadság)érvényesülését,a népképviselet alapján működőalkotmányos államot képviselő irányzatot nevezték így. A liberalizmus elhatárolta magát a kiváltságokon alapuló abszolút hatalomtól és a diktatórikus jellegű jakobinus népuralomtól is. A liberalizmus gazdasági felfogására a korlátozás nélküliszabad versenytámogatásavolt jellemző (Smith, lásd az 1. leckét). Miután a XIX. század első fele Európa jelentős részén az abszolutista államberendezkedések, a feudális-rendi kiváltságokon alapuló társadalmak időszaka, a liberalizmus ekkorforradalmi irányzatnak számított. Anacionalizmus,a nemzeti eszme szintén a korszak szülötte. A társadalmi és vallási különbségeken átívelőnemzeti azonosságtudata francia forradalom alatt vált meghatározó erővé. Terjedését a napóleoni háborúk segítették elő. A népek körében felértékelődtek anemzeti közösségetkifejező éserősítő tényezők: az anyanyelv, a nemzeti hagyományok és a közös történelmi múlt.a múltban romantikus módon a nemzet nagyságát, dicsőségét keresték. A nacionalizmusa nemzet felemeléséttekintette céljának. Ennek eszközét anemzetállamlétrehozásában látták. Közép- és Dél-Európa nemzetei számára a francia nemzetállam szolgált mintául. A nemzeti eszme a korszakban szembe találta magát az uralmuk alatt több népet összefogó dinasztikus nagyhatalmakkal. Ígya század nemzeti és társadalmi törekvései összefonódtak,együtt jelentkeztek. A francia forradalom ellenhatásaként fogalmazódott meg, s vált eszmeáramlattá a konzervativizmus.a konzervativizmusnem azonos a minden változást elutasító a régihez mereven ragaszkodó magatartással. (Bár gyakran a feudális berendezkedés makacs híveit is konzervatívoknak nevezték.) Az irányzat a forradalmi terror, a régi értékek sokszor válogatás nélküli lerombolása, a vallásellenesség, a felesleges áldozatokat követelő mozgalmak láttánelutasította a forradalmi átalakulás szükségességét. Ezzel a hagyományokhoz jobban kötődő, óvatosabb,a kiigazításokra lehetőséget adó, az emberek által megemészthető fejlődést állította szembe.a kiépülő alkotmányos rendszerekben a konzervativizmus a liberalizmus alternatívájává vált. Ennek legjellemzőbb példája Nagy-Britanniában a konzervatív toryk és a liberális whigek parlamenti küzdelme. 8. Az ipari forradalom és következményei A MEZŐGAZDASÁG KAPITALIZÁLÓDÁSAAngliában már a XVI XVII. században megindult a tőkés viszonyok térhódítása. A XVIII. században a falu által közösen használt földeket is bekerítették, ígya földek döntő többsége a bérmunkát alkalmazó birtokosok(arisztokraták, gentryk, gazdag parasztok)kezére került.ez a mezőgazdasági termelés fejlődését, belterjesebbé válását eredményezte.a földeket trágyázták, vetésforgót alkalmaztak, terjedt az istállózó állattartás és a fajtanemesítés. A további fejlesztések (pl. földek javítása, egyszerű gépek alkalmazása) megkövetelték atagosítást, vagyis a parcellák szétszórtságának megszűntetését, a szántók egy tagban történő kiadását. Ez lehetővé tette hogy mindenki azt termeljen a földjén, amit jónak lát (megszűnt a nyomáskényszer). A nagyobb birtokok kialakulásának másik következménye, hogya mezőgazdasági népesség egy részeelvesztette addigi megélhetését.kénytelen volt a városokba költözni és ott bérmunkát vállalni.ugyanakkoraz egyre termelékenyebb mezőgazdaság képes volt csökkenő munkaerővel is anövekvővárosok ellátására. AZ IPARI FELLENDÜLÉS KIBONTAKOZÁSAA XVII. században az iparban a céhes kereteket kikerülő, és paraszti kiegészítő munkát alkalmazó felvásárlási-kiadási rendszer (Történelem II., 170. o.), majd a bérmunkásokat foglalkoztató központosított üzemek (manufaktúrák) hódítottak teret. A gyarmati piacok bővülésével párhuzamosan a legnagyobb hasznot atextiliparhozta. Emiatt ezen a területen volta leggyorsabb a technikai fejlesztés, a termelés növelése érdekében. Azegyszerű mechanikus gépek(szövő- és fonógépek) a textíliák készítésének két alapvető folyamatában,a fonásban és a szövésbenegymás fejlesztését ösztönözve terjedtek el. Az újításokategyszerű mesteremberektalálták ki, akik maguk is az iparágban dolgoztak. Az egyszerű gépeket a korszakegyetlen jelentős

10 erőforrásához, a vízikerékhez kapcsolták. Az iparágat gépesítették, ugyanakkor a hagyományos erőforrás korlátozottan állt rendelkezésre. A GŐZ ALKALMAZÁSA ÉS HATÁSAIAszénfelhasználását Angliában a XVIII. században egyrészt az adottságok (a felszínhez közeli gazdag szénmezők), másrészt a kényszer (a faállomány jelentős megfogyatkozása) eredményezte. A felszín közeli rétegeket hamar kitermelték, a mélyebb rétegekhez csaka felszín alatti vizekkiszivattyúzása után férhettek hozzá. A vízkiemeléséremár a XVIII. század elejétőlgőzzel hajtott szivattyúkat alkalmaztak, és ezeket fokozatosan tökéletesítették.a gőzgépet James Watt fejlesztette a gazdaság minden ágában használható gépi erőforrássá(1769). A gőzzel hajtott dugattyú egyenes vonalú mozgását forgó mozgássá alakította át, s ezzel a gőzgépet alkalmassá tette ipari munkagépek meghajtására. A hatékony erőgépet hamarosanmunkába állították a textiliparban(1787). Ez újabb lökést adott a gép tökéletesítéséhez. Megnyílt az út aszéles körű ipari alkalmazáshoz: a gőzgép fúrókat, fűrészeket, esztergákat hajtott. A gőzgépet már csak kerekek segítségével a bányászatban használt sínekre kellett helyezni, s elkészült a korszak forradalmian új vontató eszköze: agőzmozdony. A gőzgép lehetővé tette, hogy egy üzemben több gép, több munkás dolgozzon.elterjedteka gépekkel termelő nagyüzemek,a gyárak. A KÖZLEKEDÉS FORRADALMAAz ipari termelés bővülésével párhuzamosan Nyugat-Európában napirendre került a közlekedés fejlesztése. Tisztában voltak azzal, hogya piac bővítésének alapvető feltételea szállítás teljesítményének nagyarányú fokozása(nyersanyagok beszerzése, az áruk célba juttatása és új területek bekapcsolása). Jelentős csatornaépítésekre került sor, s a postahálózat kiépítésével a szárazföldi személyszállítás is fejlődött (postakocsi járatok). Azonban szárazföldön továbbra sem tudtak nagy tömegeket gyorsan szállítani. Éppen ezért hiába született meg előbb a gőzhajózás Fulton [falton], 1807,a vasút hozta meg a közlekedés forradalmát.több kísérlet utánstephensonnak[sztívnzon]sikerült forgalomba állítania az első vasútvonalat(1825). Angliában és rövidesen a kontinensen is óriási lendületet vett a vasútépítés. A vállalkozók jelentős tőkéket fektettek az üzletágba.a vasútnemcsak újabb és újabb területeket kapcsolt be a kereskedelem körforgásába, de a korábbiakhoz mérten óriási beruházásigénye miatta gazdaság húzóágazata lett.minden iparágra fejlesztően hatott. Természetszerűleg leginkább a nehézipart, elsősorban a bányászatot, a vaskohászatot és a gépgyártást lendítette fel. Ezeken keresztül tovább bővítette a piaci lehetőségeket. Az 1780-as években Angliában kibontakozó gazdasági fellendülést, melyben korszakalkotó iparszervezési és technikai újítások születtek, illetve folytonossá vált a gazdaság bővülése, ipari forradalomnak nevezzük.a gazdaság bővülése azóta is tart. A történettudomány azonban az ipari forradalmat egy jelentős változással, a gépek gépekkel történő előállításának megjelenésévellezártnak tekinti. (Például a mozdonyt már gépi esztergákkal, fúrókkal stb. hozták létre.) Ez Angliában1850 körülkövetkezett be. A folyamat Angliából kiindulva a század második felében nyugatról kelet felé haladva átformálta Európát. A DEMOGRÁFIAI ROBBANÁSAngliában a mezőgazdaság fejlődésének hatására a népességszám rohamos ütemben növekedett, s a növekedés az ipari forradalom alatt tovább gyorsult. A folyamatotdemográfiai robbanásnak nevezzük. Okaaz életkörülmények(élelmezés, lakás)és a higiéniai viszonyok javulása,valamintaz orvostudomány fejlődése(oltások). A folyamat részben elősegítette az ipari forradalmat, részben következménye volt annak, s szinténnyugatról keleti irányba terjedt. A XIX. századi demográfiai robbanás a korábbiakhoz hasonlóan a halálozási arány csökkenésével indultmeg. A folyamata népességnövekedés lelassulásávalzárult.ezt azonban a korábbiaktól eltérően nem valamiféle válság okozta, hanem éppen a fejlődés. A higiénia és kulturális körülmények javulásával párhuzamosana születések száma egy-két nemzedék múlva csökkenni kezdett.a gyermekhalandóság csökkenése miatt ugyanis a családok alacsonyabb születési számmal is biztosították a nemzedékek továbbélését. Jelentős szerepe játszott a folyamatban a mezőgazdasággal foglalkozók számának fogyása, mert számos tényező következtében (pl., hogy a gyerekek munkaerőt jelentettek) a falvakban magasabb volt a születésszám, mint a városokban. A demográfiai robbanás, valamint a mezőgazdasági népesség elvándorlásaóriási népmozgást (migráció) indított el. Ezországon belüla falvakból a városokba, illetve a kisebb városokból a nagyobbakba irányult. Emellett a lakosság tömegei kerestek új hazát, munkát és boldogulást Amerikában. Akivándorlási hulláma népességrobbanással párhuzamosan szintén kelet felé tolódott Európában. A VÁROSIASODÁSAkik nem vándoroltak ki, azok a városokban telepedtek le. Évtizedek alattszázezres, milliós városokjöttek létre a gazdaságilag fejlődő területeken. A nagyvárosoksajátos életformát és életkörülményeket teremtettek.a hatalmas embertömeg ellátását, közlekedési feltételeit és higiéniai viszonyait meg kellett teremteni. Lakások ezreit kellett felépíteni, tiszta ivóvizet biztosítani, majd csatornázni, és el kellett szállítani a hatalmas mennyiségű szemetet. Ez nem ment egyik napról a másikra. Emiatt kezdetben a szegények tömegei a minden higiéniát nélkülöző nyomornegyedekbe kényszerültek. A városok terjeszkedésével és az új funkciók megjelenésével speciális feladatú városrészek jöttek létre (kereskedelmi, üzleti, ipari negyedek).vagyoni helyzetének megfelelően a lakosság is elkülönült(szegregáció). A leggazdagabbak a villanegyedekben és a bérpalotákban, a középrétegek a kertvárosokban, míg a munkások a zsúfolt bérházakban éltek. A bányászat fellendülésével, a szén fokozott felhasználásával és a nagy iparvárosok kialakulásávalúj probléma jelent meg: a környezetszennyezés.ennek jelképe, hogy Anglia legnagyobb ipari vidékét (Birmingham környékét) fekete vidék -nek nevezték. 9. Amerika és a gyarmati világ A GYARMATI IDŐSZAKA XVI. században Észak-Amerikát dél felől az arany után kutató spanyolok kezdték az ellenőrzésük alá vonni. Még ebben a században a Szent Lőrinc-folyó mentén francia telepesek jelentek meg. A következő században az atlanti partvidéken angol (Virginia, 1607) és holland gyarmatok jöttek létre. Afrancia és angol behatolásban nem katonák, hanemtelepesekvettek részt, akik az európaihoz hasonló éghajlatú területeken jórésztegyéni (farmer-) gazdaságokat alakítottak ki.az őslakos indiánokatfokozatosankiszorítottáka vadászterületeikről. Egy részüket véres küzdelmekben megölték, másokat a fehérek által behurcolt betegségek pusztítottak el. Az első angol telepesek zöme vallási okokból kényszerült elhagyni hazáját, mertradikális protestáns közösségektagjai voltak. Magukkal hozták azönigazgatásigényét és gyakorlatát. A hagyományok és az ellenséges vidéken való magukra utaltság miatt a telepesekönálló, az angol koronától csak lazán függő közösségeket,gyarmatokat hoztak létre (13 gyarmat volt). AXVIII. század közepére minden gyarmatképviseleten(vagyoni cenzus, majd minden honos férfi választhat)alapuló önálló törvényhozással rendelkezett, amelynek joga volt az adók jóváhagyása is. A végrehajtó hatalmat is választott tisztségviselők látták el. Az északi gyarmatokon farmergazdálkodásbontakozott ki. Ugyanakkor a kikötővárosokban (pl. New York, Boston)az ipar is virágzásnak indult(pl. hajóépítés, textilipar). Északon egyre jelentősebbé vált a tengeri kereskedelem (rum és rabszolga).a déli gyarmatokona farmok mellettültetvényeket hoztak létre,melyeken fekete rabszolgákkal gyapotot, cukornádat, dohányt termeltettek. A dél terményeit főleg Európába szállították.

11 A britek nem avatkoztak be a gyarmatok belső ügyeibe ( üdvös elhanyagolás ), sőt védelmet jelentettek a Szent Lőrinc-folyó mentén élő franciákkal szemben. Miutána hétéves háborúban ( ) Kanada is angol gyarmat lett, megszűnt a védelem szükségessége. London viszont a háború okoztapénzügyi nehézségekmiatt is éppen ekkor döntött aszigorúbb gyarmatpolitikamellett: megkezdték a gyarmati közigazgatás kézbevételét, s a brit parlament adókat, vámokat vetett ki. Ezzel párhuzamosanélesedett a brit és az amerikai kereskedők versenyea piacokért, így kitiltották az amerikai kereskedőket a Brit Birodalom piacairól. A FÜGGETLENSÉG KIVÍVÁSAA helyzetet a brit kormány intézkedései egyre inkább elmérgesítették.több felesleges vagy végrehajthatatlan rendeletet hoztak (pl. a telepesek földfoglalási tilalma nyugaton, újabb vámok kivetése, beszállásolási törvény, bélyegtörvény). Ezek a különböző érdekű gyarmatokat (pl. észak és dél) egységbe kovácsolták.a lakosság megtagadta az adók, a vámok és illetékek fizetését, és bojkottálta az angol áruk vásárlását.a gyarmatok képviselőinek gyűlése kimondta a képviselet nélkül nincs adózás elvét. Eszerint amíg nem küldhetnek képviselőket a londoni parlamentbe, addig nem fizetik a parlament által kirótt adókat sem. A brit parlament nem engedett,de a gyarmatok sem. Több helyen elkergették az angol vámtiszteket. Az angol katonák Bostonban belelőttek a tiltakozó tömegbe (1770). Mikor a britek a Kelet-indiai Társaságnak a tea kereskedelmére monopóliumot adtak, a radikális függetlenségpártiak kis csoportja Bostonban indiánnak öltözve a tengerbe szórta egy hajó tearakományát(bostoni teadélután,1773). A britek megtorlással válaszoltak: blokád alá vették Boston kikötőjét, korlátozták a gyarmat (Massachusets meszecsúzitsz) önállóságát. A megtorlás hírérea gyarmatok képviselői Philadelphiában kongresszust tartottak(1774). Az angolok lépéseit törvénytelennek minősítették, kinyilvánították a gyarmatok jogát az önálló törvényhozáshoz, ésszövetségre léptekegymással. A britek nem hajlottak az engedményekre, így a gyarmatok vezetésében háttérbe szorultak a mérsékelt megegyezés-pártiak. A következő évben megkezdődtek a fegyveres összecsapások. A gyarmatok ismét összehívott kongresszusa elfogadta a Jefferson [dzseförzon] által megfogalmazottfüggetlenségi Nyilatkozatot (1776), mely afüggetlenségkinyilvánításán kívül a felvilágosodás eszméinek megfelelően hitet tett azemberi szabadságjogokés aképviseleti kormányzatmellett. A háborúban kezdetben az angol reguláris hadsereg és a flotta fölénye érvényesült.a George Washington vezette gyarmati erők az indiánok elleni harcokban kialakított taktikát követték: lesből, szétszórt alakzatban támadtak.a brit erőklassanfelmorzsolódtak, az amerikaiak pedig kiépítették részben az angolokkal szembenálló franciák segítségével hadseregüket, s győzelmet arattak a brit hadsereg felett (Yorktown, 1781).A 13 amerikai brit gyarmat függetlenségét az 1783-ban Versailles-ban megkötött béke rögzítette. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKÁLLAMSZERVEZETE ÉS ALKOTMÁNYAAz egykori gyarmatokszövetségeként létrejövő új állam alaptörvényének,alkotmányának (1787) megalkotói természetesen az alkotmányosság alapelveit (képviseleti rendszer, hatalmi ágak megosztása stb.) követték. A fő problémát a tagállamok és a központi hatalom viszonya jelentette. Heves vitákat követőenerős központi kormányhatalommal rendelkező szövetségi köztársaság kiépítésemellett döntöttek. A szövetségi elnök széles körű hatalmat kapott, közös lett a pénz (dollár), a hadügyek és a külügyek. A nagyobb és a kisebb államok arányos képviseletét akétkamarás törvényhozással (Kongresszus) biztosították. AKépviselőházbaa tagállamok lakosságukszámarányának megfelelőenválasztottak képviselőket, aszenátusbapedigminden állam két küldöttetdelegálhatott. Az első kiegészítések határozottabban körülírták aszabadságjogokat (vallás-, szólás- és sajtószabadság). Az alkotmány elsőként a világon megvalósította az állam és az egyház teljes szétválasztását. ÚJ NAGYHATALOM SZÜLETÉSEAz Egyesült Államokrendkívül kedvező helyzetben volt: területi növekedése előtt nem állt komoly akadály. Az egymással lekötött európai hatalmaktól területeket vásárolvaa XIX. század közepére kitolta határait a Csendes-óceánig.Hatalmasmezőgazdasági térségek és a nyersanyagokóriási tömege állt a rendelkezésre. Az őslakosság (indiánok) jelentős részét kiirtották, ugyanakkor korlátlanul befogadták az európai demográfiai robbanás nyománbeözönlő munkaerőt. Atőkeerős vállalkozókátvették Európából az újításokat, így azipari forradalomangliával egy időben bontakozott ki. A megerősödő amerikai állam elsőnek Latin-Amerika felé nyitott. Miután a térség függetlenné vált, az újabb gyarmatosító törekvésekkel szemben az Egyesült Államok kinyilvánította hogy érdekelt a térségben (Monroe-elv Amerika az amerikaiaké). Míg a Latin-Amerika feletti befolyás érdekében a szabadságot hirdették, addig a rabszolga-kereskedelem kapcsán az azt már betiltó britek léptek fel az amerikai hajókkal szemben. LATIN-AMERIKAAspanyolokésaportugálok általgyarmatosított Latin-Amerika is fejlődött a XVIII. században, igaz, az amerikai brit gyarmatoknál lassúbb ütemben. A gyarmati társadalom élén az ültetvényeket és az igazgatást kézben tartókreolok,az amerikai születésű fehérek álltak. A népesség zömét ameszticek(indián fehér félvérek) és az indiánok alkották, akik a kreolok ültetvényein és saját kis gazdaságaikban dolgoztak. A trópusiültetvényeken és abányákban rabszolgaként jelentős számban dolgoztak feketék. A XIX. század elejére a latin-amerikai gyarmatok és az anyaországok kapcsolata meglazult.a növekvőangol befektetésekmódosították a térség gazdasági kapcsolatait, anapóleoni hódítás,majd aforradalmakmeggyöngítették az anyaországokat. Mindezt kihasználvaa kreolok a XIX. század első két évtizedében a felvilágosodás eszméitől is vezetve kivívták függetlenségüket.harcukat Anglia és az Egyesült Államok támogatta. A független Latin-Amerika országaibana mesztic és indián tömegektől elszigetelten élőkreolokvezetése mellett szinte minden változatlan maradt (földbirtokviszonyok, a nyersanyag- és az ültetvényes termények exportjára épülő gazdaság, rabszolgaság). Nem indult meg a gazdasági fellendülés, és az európai bevándorlók tömegei is inkább Észak-Amerikában telepedtek le. Ezzel a térség jelentős fejlesztő forrástól esett el. A GYARMATOSÍTÁS ÚJ KORSZAKA Afrikábana belső területek kedvezőtlen természeti viszonyai miatt (sivatagok, zuhatagok, őserdők)az európai behatolás akedvezőbb éghajlatú és kereskedelmi szempontból értékesperemterületekenfolytatódott. Afranciák Algériameghódítását kezdték meg, míg abritekmegszerezték a holland (búr) telepes gyarmatot,dél-afrikát. A napóleoni háborúkat követően az angolok végképp kiszorították a franciákat az Indiából. Ugyanakkor fordulat történt abrit gyarmatosításmódszereiben is. Az ipari forradalom nyomán a brit termékek olcsóbbá, így versenyképessé váltak. Ez lehetővé tette, hogy a gyarmatosítás korábbi formáit (kereskedés, adóztatás, nyersanyagok megszerzése) felváltsa ateljesgazdasági behatolás.indiában például az angol textilipar tönkretette a helyi kézműveseket. A gyarmatot Anglianyersanyagszállítójáváés felvevőpiacává alakították. A gazdaságilag és kulturálisan fejlettkína elzárkózott az európaiaktól.csak néhány kikötőn keresztül bonyolított le előnyös kereskedelmet az európaiakkal, akik a kínai árukért (porcelán, selyem, tea) továbbra is arannyal fizettek. Ez a kínai politika azonban az európai fejlődés eredményeinek az (fegyverek, hajózási technika stb.) átvételét is megakadályozta. Az angolok ópium csempészésével igyekeztek jövedelmezőbbé tenni a kínai kereskedelmet. Mikor a kínai hatóságok felléptek a kábítószer ellen, a brit kereskedőket ért sérelem miatt Anglia hadat üzent a császárságnak.az első ópiumháborúban( ) a korszerű brit hadiflotta győzelmet aratott.kínát Hongkong átadására, valamint öt kikötő megnyitására kötelezték.

12 10. Kísérletek és elméletek a társadalmi ellentétek feloldására A TÁRSADALOM ÁTALAKULÁSAAzipari forradalomhatására átalakult a társadalom.a társadalmi helyzeteta születés és a kiváltságok helyetta vagyon, főleg a tőke határozta meg.összeolvadóban volt a földbirtokos és a pénzarisztokrácia. Az ipar és az infrastruktúra fejlődésével párhuzamosanszélesedett a középréteg(kisebb vállalkozók, értelmiségiek), s nőtt politikai-társadalmi súlya. A legjelentősebb változás azonban, hogy a legfejlettebb országokbanaz ipari munkásság vált a legnépesebb társadalmi csoporttá. A korábban nem látottgazdasági fejlődéslehetőséget teremtett arra,hogy az emberek életkörülményei(élelmezés, lakásviszonyok, oktatás, egészségügy, közlekedés stb.)folyamatosan javuljanak.a széles néprétegeket azonban nem élvezhették azonnal az ipari forradalom vívmányait. A gazdasági fellendülés motorja aszabad versenyvolt. Ez a vállalkozókat arra kényszerítette, hogy mindent megtegyenek a jövedelmezőség fokozására. Aki nem tartott lépést a versenyben, az hamar tönkrement. A vállalkozók aköltségek csökkentéseérdekében gépesítettek, napi14 órás munkaidőköveteltek munkásaiktól,nőket és gyermekeket dolgoztattakalacsony bérért. Agyors változásokmiatt a társadalom zömének egy-két nemzedék alattúj körülményekhezkellettalkalmazkodnia, és ezt az emberek nehezen élték meg. Az ismert és védelmet nyújtó falusi közegből tömegek érkeztek a városokba. Itt azonban még nem épült ki mindaz, ami segíthette volna az elesetteket. Ígya városi szegénység életkörülményei nemzedékeken át borzalmasak voltak. A HELYZET KEZELÉSE ANGLIÁBANA kiszolgáltatott helyzetben élő munkások elsőösztönösmozgalma a gépek ellen irányult, mert úgy érezték, azok elveszik a munkájukat. (Ez rövid távon valóban így volt.) Agéprombolókakcióit azonban a kormányok mindenütt keményen visszaszorították. A munkások rövid időn belül belátták, hogy a problémákat nem a gépek okozzák. Későbbmegpróbálták a középkori segélyező szervezetek mintájára szakmánként felkarolni a rászorulókat (pl. rokkantak és betegek segélyezése). A törvények kezdetben tiltották az ilyen szervezkedést. Az angliai parlamenti küzdelmekben azonban mindkét nagy párt (whigek és toryk) meg akarta nyerni a munkásokat. Így törvényben biztosították, hogyszakmánként szervezeteket (innen a szakszervezet) hozzanak létre (1824). A munkások sokáig elsősorbangazdasági harcot folytattak ahelyi munkáltatókkalszemben: beszüntették a munkát (vagyissztrájkba léptek) a bérek emelése és a munkafeltételek javítása (rövidebb munkaidő, fizetett szabadság, munkavédelem) érdekében. A parlamenti küzdelmekhez kapcsolódva jelent mega választójog követelése.az alkotmányos Angliában lehetőség látszott arra, hogy a munkások vezetőia parlamenti képviselettől reméljenek megoldást.követeléseiket több nagygyűlésen megfogalmazták, és petícióba (charta) foglalták. Innen származik a mozgalom elnevezése, achartizmus[csártizmus]. A munkásság tömegei számára mégsem sikerült választójogot kiharcolni.a munkások szervezett erejének megnyerése és a konfliktusok elkerülése végettazonbana parlament pártjaiszükségét érezték a munkásvédelmi intézkedések bevezetésének. Ezeket a világ legtermelékenyebb gazdasága versenyképességét megtartva képes volt végrehajtani. Az ún.gyári törvényekkel( között)fokozatosan javítottak a munkások helyzetén:korlátozták a női és a gyermekmunkát, bevezették tízórás munkaidőt. UTÓPISTA SZOCIALISTÁKA munkásság életkörülményei, a nyomor, az alkoholizmus minden együtt érző emberből részvétet váltott ki. Amunkásokkal való szolidaritás(segítő szándékú közösségvállalás) megnyilvánulásai, az egyének, a különböző szervezetek és az egyházak jótékonysági akciói segítettek, de a problémát alapvetően nem oldották meg. Számos gondolkodó: pl. Saint Simon [szenszimon], Fourier [furjé], Owen [óen], egyelméletben kigondolt ideális társadalom felvázolásával vélt javítani a munkásság helyzetén.felismerték az ipari társadalom visszásságait (pl. gazdagság és nyomor) és azok közvetlen kiváltó tényezőit (piac, verseny). Emiatt elképzelt világukbanvagyoni egyenlőségre és a verseny kiiktatására törekedtek.a megoldástzárt közösségekkialakításában képzelték el (Fourier falansztere, Owen New Lanark-i gyára). Ezekben az embereknek nevelés és példa útján kell megváltoznia: el kell vetniük az önzést, a szerzési vágyat, az egyéni boldogulásra való törekvést. Ezek az elméleteka gyakorlatban életképtelenekvoltak, hiszen a gazdaság fejlődése a versenyen alapult, az emberek alapvető tulajdonságai pedig nehezen változtathatók meg. Megalkotóik ezértutópistákvoltak, deszocialistákis. A szocializmus (közösségi) azoknak az eszmeáramlatoknak a neve a XIX. század elejétől, amelyeka társadalmi problémákat a magántulajdon korlátozásával és a közösség (állam) szerepének növelésével kívánták megoldani. A MARXIZMUSAz utópikus szocializmus példamutatása nem számolta fel a nyomort, így hamar megszületteka társadalom erőszakos átalakítását megfogalmazó irányzatok.ezek közül a KarlMarx ésfriedrichengelsáltal megfogalmazottkommunista vagy marxista elméletvolt a legkidolgozottabb. Marx a londoni emigrációjában, Engels támogatásával hozta létre egy korábbi munkásszervezet átalakításával a Kommunisták Szövetségét (1847). Az új szervezet 1848-ban adta ki az elveik és céljaik alapvetését tartalmazókommunista Kiáltványt. Marx és Engels a kizsákmányolástól mentes társadalom elérésére törekedett.a marxi elmélet kora folyamataiból indult ki, és azokat a múltra visszavetítve próbálta megállapítani a történelmi fejlődés irányát, mozgatóit, hogy levezethesse, milyen lesz majd a jövő társadalma. Marx saját korát elemezve megállapította, hogya társadalom két egymással végletesen szembenálló osztályra, a tulajdonos burzsoáziára és a nincstelen proletariátusra oszlik. A történelmet Hegel német filozófus nyomán az ellentétes erők harcaként fogta fel, csakhogy mesterével szemben nem az eszmék, hanem az ellentétes osztályok küzdelmeként (osztályharc). Minden történelmi esemény mögött osztályharcot vélt fölfedezni. Gondolatrendszerébenaz emberiség fejlődését az osztályharcok viszik előre.a történelem a magántulajdont nem ismerő, s így osztályok nélküli ősközösséggel kezdődött. A fejlődésben fontos lépés a magántulajdon megjelenése, majd az egyes történelmi korok alapvető osztályainak (pl. rabszolgatartók rabszolgák; földesurak jobbágyok) harca egyre fejlettebb (többet termelő) társadalmakhoz vezet, míg eljutunk Marx koráig, a kapitalizmusig. Ebben egyre nagyobb tömegek termelik meg egyre kevesebbek vagyonát, ezért a proletárok és a burzsoák osztályharca egyre élesebb. Marxa proletariátus győzelméterőszakos úton,proletárforradalommal képzelte el,mely majda legfejlettebb gazdaságú országokbantör ki, s idővel az egész világon győzedelmeskedik. Elgondolása szerinta győztes proletariátus diktatúrát gyakorolmindaddig, míg a magántulajdon megszüntetésével fel nem számolja a többi osztályt. Az új társadalomban,a kommunizmusban nincs magántulajdon, ezért megszűnik a kizsákmányolás.az emberek képességeik szerint vesznek részt a termelőmunkában, és csak valós szükségleteik szerint akarnak részesedni a munka gyümölcseiből. AZ ÉLETKÖRÜLMÉNYEK JAVULÁSAA gazdaság fejlődése megteremtette a feltételeket a munkások életkörülményeik javítására is. Az XIX. század második felében a legfejlettebb országokban (pl. Anglia)az ipari forradalom vívmányai a munkások körében is kezdtek elterjedni:a városokat a járványok elkerülésére csatornázták, vezetékes vízzel látták el, javultak a lakáskörülmények, olcsóbbak lettek a fogyasztási cikkek (pl. a ruházkodás), kiterjedt az iskolázottság, már a munkások is olvastak újságokat. A munkásszervezetek kemény harcai nyománcsökkenni kezdett a munkaidő, emelkedtek a munkabérek.a jövő nagy kérdése volt, hogy a marxizmus, amely a XIX. század közepétől nagy szerepet játszott a munkásszervezetek létrejöttében, öntudatossá válásában, hogyan tud alkalmazkodni ezekhez a

13 változásokhoz. 11. Az 1848-as forradalmi hullám A NÉPEK TAVASZAAz 1848 tavaszánforradalmi hullámsöpört végig Európán. A forradalmak akár a század korábbi megmozdulásai aliberalizmus ésanacionalizmuseszméjéből táplálkoztak. Kirobbanásukhoz hozzájárult, hogytöbb rossz termésű évés egyipari válságösszhatásaként 1848 tavaszára a tömegek szerte Európában rendkívül nehéz helyzetbe kerültek. Emiatt szinte futótűzként, városról városra terjedt a forradalom. Az eltérő társadalomszerkezet, gazdasági fejlettség és politikai helyzet következtében azonbankülönbségek voltak abban, hogy melyik társadalmi csoport vezeti a forradalmat, kik sorakoznak föl mögé és melyek a megoldandó problémák.a forradalmak célkitűzései mindezektől függően országonként eltértek egymástól. Nagy-Britanniábana válság hatására amunkásokvonultak az utcára. A chartisták újabb petíciót fogalmaztak meg, s ezután a tüntetésbékésenfeloszlott. A tömeg már bízott az alkotmányos rendszerben.franciaországbana hatalomból részesülni kívánóközéppolgárságindult harcba, de mára munkásokkalegyütt, akikkel rövidesenszembekerült.németországban és Itáliábananemzeti egység ésazalkotmányosságmegteremtése együttes célként jelentkezett.magyarországonazalkotmányosságért, a függetlenségért és a társadalmi átalakulásért vívott küzdelemegységbe kovácsolta a nemzetet, s ezrendkívüli erőkifejtést tett lehetővé.oroszország és az Oszmán Birodalom népei nem lázadtak fel.a cári hatalom Oroszország fejletlenségéből fakadóan szilárd maradt. Ez alkalmat adott I. Miklós cárnak, hogy eljátszhassa Európa csendőrének a szerepét. A FRANCIA FORRADALOMFranciaországban a kibontakozó ipari forradalom abban a szakaszban járt, amikor a növekvő létszámú munkásság életkörülményei még nem javultak. Ugyanakkor a szabad verseny a kispolgárok tömegeit tette tönkre. A válság miatt elégedetlen párizsiak körében a palermói forradalom hírére pattanásig feszültek az indulatok.lajos Fülöp és akétes ügyletekbe, botrányokba keveredőpénzarisztokrácia hatalmával szemben a közép- és kispolgárságis fellépett,szélesebb választójogot követelve. A kormányzat megtagadta e követelést, sőt betiltotta a polgárok által szervezett tiltakozó banketteket is. Párizsban ismét barikádok emelkedtek, s a forradalom könnyűszerrel elsöpörte a hatalmat (február 22.). (Lajos Fülöp Angliába menekült.) A hatalomra kerülő polgárságkikiáltotta a köztársaságot(február 24.). A célját elérő kis- és középpolgárságnak azonban szembesülnie kellett a megmozdulásai tömegerejét adó városi nép követeléseivel. Ők kevesellték a polgárság által elegendőnek ítélt alkotmányosságot (cenzus) és a polgári szabadságjogok biztosítását. Végül munkásvezetők is bekerültek a kormányba, ésa városi nép érdekeit szolgáló intézkedéseket fogadtak el:a férfiak általános választójogot kaptak,a hatalom elismerte amunkához való jogot.később a munkanélküliek számára ún.nemzeti műhelyeket hoztak létre, ahol az emberek közmunkát végezhettek. Aválasztásokon azonban a társadalom országos arányai (a parasztság túlsúlya) érvényesültek: a törvényhozás (nemzetgyűlés) többségét a királypártiak és amérsékelt polgári köztársasághívei alkották. Az új kormányba már nem kerültek be a munkásvezérek. Miután a válság, s így a politikai feszültség nyárra enyhült,a kormány ajelentős költségeket felemésztő és felesleges munkát végzőnemzeti műhelyeket bezáratta.válaszula párizsi munkásság fellázadt(1848 júniusa). A lázadást a kormány a hadsereg bevetésével, kemény harcokban leverte (több ezer halott). A polgárság és a parasztság szilárd államhatalmat kívánt. Új alkotmányt fogadtak el, amelynagy hatalmatadotta köztársasági elnöknek,akit közvetlenül a lakosság választott meg. Sokak meglepetésére az eddig csak kalandos hatalomátvételi kísérleteiről ismertlouis Bonapartét,Napóleon unokaöccsétválasztották meg elnökké(1848. december). A nép gondolkodásában a Bonaparte névhez a belső nyugalom és a francia nagyság eszméje kötődött. Bonaparte a hadseregre(amelynek elnökként a főparancsnoka lett)és a vidéki szavazókra támaszkodott.demagóg módon a kisemberek védelmezőjeként tovább erősítette hatalmáta nemzetgyűléssel szemben.a kormányt a nemzetgyűlés akaratát figyelmen kívül hagyva a saját emberiből állította össze. A fontos tisztségekbe fokozatosan megbízható híveit helyezte. Az új hatalmat jellemzi, hogy Párizs, a forradalmi hullám elindítója, 1849-ben már elhatárolódott az európai forradalmak támogatásától. SIKERTELEN KÍSÉRLET AZ OLASZ EGYSÉG LÉTREHOZÁSÁRAItáliábanaz alkotmányosság és az olasz egység kivívása(a Habsburg uralom felszámolása)volt napirenden.radikális csoportok Mazzini [madzíni] vezetésével az 1820-as évek óta kísérleteztek forradalmak kirobbantásával. A folytonos kudarcok miatt azonbanaz olasz egységért harcolók egyre inkább abécsi kongresszuson Genovával megerősítettszárd Királyságra(más néven:piemont)építettek. Amikor1848-ban Észak-Itáliában felkelésekrobbantak kiaz osztrák uralom ellen,a reményeknek megfelelően a szárd uralkodó sereggel indult ezek megsegítésére (1848. március).a császári hadsereg(radetzky tábornok)gyorsan vereséget mért a piemontiakra(custozza, július). A forradalmak itt-ott még fellángoltak februárjában Rómában elűzték a pápát, és kikiáltották a köztársaságot tavaszán Észak-Itáliában a véres osztrák rendteremtés miatt Piemont seregei újabb támadást indítottak. Ez szintén vereséggel végződött (Novarra, március). Ezután az elszigetelt római köztársaságot Bonaparte, a velencei forradalmat pedig az osztrákok számolták fel (1849 nyara). A NÉMET FORRADALOMA párizsi forradalom híre a válság sújtotta Németországban is forradalmi mozgalmat váltott ki. A liberális polgárság vezette városi tömegekalkotmány megadására és a polgári szabadságjogok elismerésére kényszerítették a kis- és közepes államok uralkodóit.a liberális csoportok azonban megrettentek a tömegmozgalmaktól, s nem akartak további radikális lépéseket. Képviselőik beléptek a fejedelmek új kormányaiba. Tömegtámogatás híján azonban rövidesen félreállították őket (1848 őszétől). Ígya polgárság legfőbb követelése, a német egység nem valósulhatott meg.frankfurtbanugyan összeült általános választások alapján a németalkotmányozó gyűlés(1848. május), de határozatai végrehajtásához csaka német fejedelmek rendelkeztek erővel.(a Habsburg és a porosz uralkodó viszont el sem ismerte a parlamentet.) A frankfurti képviselőkkidolgozták a német nép polgári alapjogait.azt azonban hagyták, hogy az egységért küzdő tömegmozgalmakat a fejedelmek leverjék. Ígya dinasztiákrövidesenmegszilárdították hatalmukat,s a frankfurti parlamentet is föloszlatták (1849. június). Az események alakulásához hozzájárult az is, hogynémetországnak nemvolt Párizshoz hasonlóközpontja. A két legnagyobb város, Bécs és Berlin dinasztikus birodalmak fővárosai voltak. A soknemzetiségű Ausztria fővárosa nem lehetett Németország központja. A porosz főváros, Berlin már jelentősebb központ volt, de a porosz király itt gyorsan úrrá lett a tömegmozgalmon. A HABSBURG BIRODALOM FORRADALMAIA forradalmi hullám március 13-án érte elbécset.a diákok, a polgárok és a munkások megbuktatták a gyűlölt Metternich kancellárt.az új osztrák kormány nagyrészt a régi rend embereiből toborzódott, és a csatlakozó liberális polgárok (pl. Alexander Bach) is egyre inkább az ő politikájukat követték. A kormányzat a forradalom hatására, dea császár nevében felszabadította a jobbágyokat.ennek eredményeként a parasztság a császár híve maradt, és gyanakodva tekintett Bécsre, ahol a forradalom radikalizálódott. A diákság nem fogadta el a korlátozott alkotmányt,újabb

14 tömegmozgalombontakozott ki (1848. május). A kormány meghátrált (a nyomorgó munkásoknak pl. foglalkoztatást ígért a francia nemzeti műhelyekhez hasonló formában). Az udvar titokban Innsbruckba menekült nyarán összeült a birodalom összes tartományainak kivétel: Magyarország küldötteiből álló alkotmányozó gyűlés.a küldöttek zömét polgárok és parasztok alkották. A gyűlés etnikai összetétele tükrözte a birodalom tarka nemzetiségi képét. Azalkotmányosságbevezetésének kérdésében egyetértettek, a birodalom felépítését azonban az egyes csoportok másként képzelték el. Az osztrák-németek acentralizációt, a többi nép képviselői élükön a csehekkel a tartományoknak önállóságot adóföderalizmust pártolták. Az osztrák-német liberálisok az önállóságért küzdő népek (olaszok, magyarok, csehek) láttán közeledtek az udvarhoz.1848 nyarán úgy tűnt, a Habsburgok úrrá lesznek a forradalmakon.itáliában a Radetzky aratott győzelmet, a prágai felkelést egy másik császári tábornok, Windischgrätz verte le. Bécsben a kormány teremtett rendet. A helyzet megszilárdulása után az uralkodó visszatért Bécsbe (1848. augusztus). Magyarország ellenjelačić[jellasics]horvát bántküldték.a magyarokazonban a bán hadaitmegverték, és Bécs felé üldözték.mikor az osztrák kormány a bán segítségére akarta küldeni helyőrséget,bécsben ismét kitört a forradalom(október 6.). Az udvar Olmützbe menekült. Windischgrätz csapatai megállították az Ausztriába benyomuló magyar sereget, majdvérbe fojtottáka bécsi forradalmat (október 31.). Ezutánaz osztrák kormány teljes mértékben felsorakozott a dinasztia hatalmának helyreállítói mögött. Az 1848 tavaszána változásokat szentesítő korlátolt képességű V. Ferdinándot az udvar lemondatta (1848. december).helyéreaz alig tizennyolc évesi. Ferenc Józsefet állították.az alkotmányozó gyűlést feloszlatták, és az uralkodó új alkotmánytadott ki (1849. március 4.). A népekre kényszerített (oktrojált)olmützi alkotmányleplezni kívánta az abszolutizmust.tartományi alapon szervezte meg a birodalmat, de a tartományokban az ott lakó nemzetiségek csak járási szinten tölthettek be tisztségeket, s csak a központi akaratot hajthatták végre. Az alkotmányt később (1851) a nyílt abszolutizmus váltotta fel. II. Az újjáépítés kora Magyarországon ( ) 12. Magyarország beilleszkedése a Habsburg Birodalomba AZ UDVAR ÉS A RENDEK ERŐVISZONYAIA Habsburg Birodalom a török kiűzése és a spanyol örökösödési háború nyomán közép-európai nagyhatalommá vált.magyarország szerepe felértékelődött a Habsburgok dunai monarchiáján belül.iii. Károly( ), hogy az ismétlődő magyar felkelések ne veszélyeztessék birodalma külpolitikai aktivitását,lényegében megtartotta a szatmári békében rögzítetteket. AMagyarországon érvényesülőrendi jogok és kiváltságokelvilegbiztosították Magyarország különállását a birodalmon belül(pl. a rendi gyűlés szerepe). Ugyanakkor nőtt az udvar befolyása a rendekre. Ez tükröződött a szatmári béke utánipozsonyi országgyűlésen ( ).A rendekmegvédték alapvető kiváltságaikat. Azonbanadómentességük fejében lemondtak az önálló magyar hadsereg felállításáról.megelégedtek azzal a korántsem jelentéktelen joggal, hogyaz adók és az újonclétszám megszavazásarévén megőrizték befolyásukat a hadsereggel kapcsolatos kérdésekben. A szatmári békében foglaltaktól leginkább a vallás terén tért el az udvar. Nem folytatódott a nyílt és erőszakos katolizáció, deiii. Károly rendeletben szabályozta a protestánsok helyzetét(carolina Resolutio, 1731). A rendelet csak meghatározott helyeken és korlátozott mértékben engedélyezte vallásgyakorlatukat, s tiltotta az áttérést a protestáns hitre. A protestáns nemesség részvételét a politikai-hivatali életben akadályozta a katolikus dogmáknak megfelelő esküszöveg (ún. dekretális eskü). A rendelet jelentős mértékben hozzájárult a katolicizmus további előretöréséhez. A NŐÁGI ÖRÖKÖSÖDÉS ELISMERÉSEMiután III. Károlynak sem született fiúgyermeke, a Habsburg-házat a kihalás veszélye fenyegette. Emiatt az uralkodó országai rendjeivel elfogadtatta a nőági örökösödés szabályát (Pragmatica Sanctio).Az as országgyűlésenamagyar rendek is így tettek. Anőági örökösödés elismerése fejébena magyar nemesek ismételten megerősítették rendi jogaikatés Magyarország különállását a birodalmon belül. Bevették az okmányba aközös védelemkötelezettségét (ezt a még várható török támadás indokolta), valamint, hogya két birodalomfél(az örökös tartományok és Magyarország)csak együttesen öröklődik(ahogyan megfogalmazták: oszthatatlan és elválaszthatatlan latinul: invisibiliter ac inseparabiliter). MAGYARORSZÁG ÁLLAMSZERVEZETEAzt az ellentmondást, hogy Magyarország a birodalom része volt, ugyanakkor elvben független államként működött, arendi dualizmusrendszere (az uralkodó és a rendek együtt kormányoznak) oldotta fel. A rendi felfogás értelmébena had-, a pénz- és külügyek felségjogokvoltak. Ez megkönnyítette az uralkodó számára, hogy a birodalom egysége szempontjából alapvető kérdéseket jórészt saját belátása, s ígya birodalmi érdekeknek megfelelően intézze.az országgyűlésen és aközépszintű közigazgatást kezében tartóvármegyékbenazonbana rendek akarata érvényesült. A középkorban kialakult magyar államszervezeteta dinasztia modernizálni kívánta. A felső szinten megvalósuló reformok tovább erősítették az udvar pozícióit. A Magyar Kancellária és a vármegyék közöttúj, az ügyeket irányító és összehangoló kormányhivatalt hoztak létre. A Pozsonyban működőhelytartótanácselnöke a nádor lett, tagjai (4 főpap, 10 főúr, 8 köznemes) a kormányzati érdekek mellett a rendek szempontjait is figyelembe vették. A Helytartótanács létrejöttével az államigazgatás szakszerűbbé vált. Jelentős reformok valósultak meg az igazságszolgáltatás terén. Az időlegesen működő bíróságok helyettállandó,székhellyel rendelkezőés egymásra épülő tehát a fellebbezést biztosító bíróságokjöttek létre. AZ ORSZÁGGYŰLÉS FELÉPÍTÉSE ÉS MŰKÖDÉSEA rendi országgyűlésen (diétán)a király és a rendek együtt alkották meg a törvényeket.a Pozsonyban ülésező országgyűléseketaz uralkodó hívta össze.meghívólevelében előre meghatározta az országgyűlésen megvitatandó kérdéseket. A magyar országgyűléskétkamarásfelépítéssel rendelkezett. Afelsőtáblánaz arisztokrácia, valamint a katolikus és görögkeleti főpapság (utóbbi 1792-től)személyesenvehetett részt. Hivataluk révén a vármegyék élén álló főispánok is tagjai voltak a felsőtáblának.az alsótáblára a vármegyék két-két követet, a szabad királyi városok egy-egy követet küldhettek.a megyei követek mindegyike rendelkezett szavazati joggal az országgyűlésen, míg a városi követek összesen egy szavazatot birtokoltak. Az alsótáblán jelenhettek meg a káptalanok képviselői, valamint a távollévő főrendek megbízottai is (utóbbiak szavazati jog nélkül). A jogalkotásfolyamatanehézkes és lassúvolt. Ha egy kérdésben az uralkodó a rendek javaslatát (felirat) elutasította, vagy az egyik tábla tett így a másik tábla indítványával, a kérdést újratárgyalták Ez történt akkor is, ha a javaslaton valamelyik fórum változtatást eszközölt. A vármegyei követek nem hivatalos formában az országgyűlési ülések előtt ún.kerületi üléseket tartottak (Dunán inneni, Dunán túli, Tiszán inneni, Tiszán túli). Itt a kormánytól függetlenül megvitathatták az ügyeket. A magyar rendi országgyűléserős ellenpólust jelentetta dinasztia akaratával szemben.részben jogosítványai (pl. az adó és az újonclétszám megajánlása), részben összetétele révén (a főispánokon kívül szinte valamennyi résztvevőt a rendek választották).

15 A VÁRMEGYE FELÉPÍTÉSE ÉS MŰKÖDÉSEA nemesi vármegye szinte állam volt az államban. Autonómiája birtokában a rendek kezükben tarthatták közép- és alsó szinten az államhatalom jelentős részét, az adószedéstől a bíráskodásig. Ezáltala vármegye a rendiség bástyája voltaz abszolutizmusra törő idegen uralkodóval és hivatalaival szemben. A vármegyék élén akirály által kinevezett főispánokálltak, akik azonban a XVIII. században ténylegesen már nem vettek részt a megye irányításában. A nemesi vármegyetényleges vezetőjeaz alispánvolt, akit a megyei közgyűlés választott.a közgyűlésen minden nemes,akinek birtoka volt a megyében,személyesen részt vehetett és szavazati joggal bírt.a közgyűléssaját az országos törvényekkel nem ellenkező rendelkezéseket alkothatott.sőt megtagadhatta a kormányzat intézkedéseinek végrehajtását is, amennyiben azokat törvénytelennek ítélte.a közgyűlés választotta a megye hivatalnokait(szolgabírák, levéltáros stb.). A megyei tisztségviselőket akik nem részesültek jelentős díjazásban a jómódú középbirtokos nemesség soraiból választották, s a megyei élet tényleges vezetői voltak. A megye felépítése a XVII. századi szokásjognak felelt meg, ígynem érvényesült a hatalmi ágak megosztásánakelvesem. Ugyanazok vettek részt a megyei ítélőszék és a végrehajtás munkájában. A közgyűlés választotta meg a követeket a rendi országgyűlésbe.a közgyűlés a királyi előterjesztések alapján minden kérdést megtárgyalt, majd kialakította az álláspontját, éskövetutasításba foglalta. Ehhez a megválasztott követeknek tartaniuk kellett magukat. Ha előre nem látható kérdés merült fel a követnek pótutasítást kellett kérnie. Amennyiben a véleményük ettől eltért, lemondhattak a megbízatásukról. 13. Az újjáéledő ország AZ ELPUSZTULT ORSZÁGA török kor háborúit követőenaz ország jelentős része a természetes és az épített környezet egyaránt romokban hevert.a hódoltság vidékén és a végvári vonal mentén a települések többsége a népességgel együtt elpusztult. Az egykoriszántók helyét legelőkvagy azelvadult természetfoglalta el. Az Alföld erdőit kivágták, a Kiskunságban a növényzetét vesztett tájon megjelent a futóhomok. A XVII. században hidegebbre forduló időjárás (kis jégkorszak) tovább növelte a károkat (árvizek, a mocsarak terjeszkedése). A környezet romlása azonban jelentőségében eltörpül azemberveszteségmellett. A hadjáratok majd az azokat követő éhínségek és járványok következtében tömegesen pusztultak el az emberek. A régi korok népességének kutatói (a történeti demográfusok) vitáznak a pusztulás mértékén, de azt, hogy ennek mértéke jelentős volt, senki sem tagadja. Ma úgy ítélik meg, hogy a Mátyás korabeli 3,5 millióra becsült népesség két évszázad leforgása alatt mindössze szerény mértékben növekedett, miközben Európa népessége 60 százalékkal emelkedett. BEVÁNDORLÁS BETELEPÜLÉSAz ország a demográfiai mélypontot 1711-ben érte el. A XVIII. században mégmindennaposakvoltaka járványok(pestis, vérhas, himlő, kolera),demármegkezdődött a védekezésellenük. A hatóságok vesztegzárral, fertőtlenítéssel egyre eredményesebben próbáltak gátat szabni terjedésüknek. Az utolsó jelentős pestisjárvány az XVIII. század közepén pusztított hazánkban. A himlőt az Angliából átvett védőoltások szorították vissza a század végére.a XVIII. századelső felében a társadalom jelentős része még az éhezés határán élt, ám a békeidőszaknak és a termelés beindulásának köszönhetően a századközepétől az éhezés visszaszorulóban volt.a század végére az ország népessége megkétszereződött (megközelítette a 10 millió főt). Ekkora emelkedést a népszaporulat önmagában nem tudott volna biztosítani a népességnövekedéshez jelentős mértékben hozzájárult a bevándorlás. A betelepülők számára a lakatlan termőföldek jelentettek vonzerőt. A bevándorlás két módon valósult meg:szervezetten és öntevékenyen.a szervezett betelepítést az udvar és a nagybirtokosok ösztönözték. Az udvart az adózók számának növelése és részben a katolikus hit terjesztése, a földbirtokosokat a munkáskezek hiánya vezette. Aszervezett betelepítésdöntően a Habsburg Birodalmon kívül élő katolikus németek (összefoglaló néven svábok) behívását jelentette. Asvábokszámárajelentős kedvezményeket (pl. az állami adó elengedése) biztosítottak, sőt a Bánátban a XVIII. század második felében felszerelt házak és igás állatok várták a jövevényeket. A svábokat szétszórtan telepítették le. Így jöttek létre Buda, Békés, a Bakony, a Vértes vidékének sváb szigetei, valamint Baranya, Tolna, a Bácska és a Bánát nagy sváb tömbjei. A szabad földterületek az ország határai mentén élőket is csábították. A szomszédos népek bevándorlásaközponti szervezés nélkül, öntevékenyenvalósult meg. A Felvidékrelengyelek(beolvadva a szlovákságba), a Kárpátaljáraruszinok, valamint Havasalföldről és Moldvából nagy számbanrománokérkeztek. A románok bevándorlási kedvét az is növelte, hogy a török uralta dunai román fejedelemségekben a mértéktelen adóztatás miatt rendkívül rosszak voltak az életfeltételek. A szabad földekbelső vándorlást is megindítottak. A pusztítások elsősorban az ország középső és déli területeit érintették. Emiatt a peremterületek népsűrűsége a többnyire rosszabb minőségű földek ellenére magasabb volt az Alföldi területekénél. Ez a különbség a munkaerőhiánnyal küzdő földbirtokosoktól támogatásával jelentős belső vándorlást (migráció) eredményezett. A hegyvidékek magyar, szlovák, rutén és román lakossága megindult az ország belső vidékei felé. A NÉPESSÉGNÖVEKEDÉS ETNIKAI HATÁSAIEgy évszázad alatt az ország jelentős részben pótolta a török kor népességveszteségét. Miután a török időkben elsősorban a magyarság pusztult, a bevándorlás következtében számottevőenmegváltoztak az ország etnikai viszonyai.a becslések szerint a magyarság aránya a XV. századi 80 százalékról százalékra esett vissza.magyarország soknemzetiségű állam lett. A belső vándorlás folyamán a peremterületek magyarsága az ország központja felé húzódott. Így az ország középső vidékein a magyarság megőrizte számbeli többségét,azonban a magyarság és a nemzetiségek közötti etnikai határ beljebb húzódott. Miután a hegyvidékek völgyeiben maradtak magyar szigetek, a nemzetiségek pedig részt vettek az Alföld újranépesítésében, és a svábok is szigetszerűen települtek le, az országban sok helyüttkevert nemzetiségű területekalakultak ki. A nagy etnikai tömbök határa egymásba mosódott,és etnikai szigeteket zártak magukba. Sőt a belső és külső vándorlás eredményeként egy falun belül is két vagy akár három nép élhetett együtt. A korábban szinte lakatlan Temesköz benépesítése eredményezte a legtarkább képet. Itt a többséget közel azonos arányban képviselő magyar, román, szerb és német lakosság mellett szlovákok, csehek, olaszok és ruszinok is éltek. A NEMZETISÉGEK ÉS TÁRSADALMI HELYZETÜKA társadalom különböző rétegeiben a nemzetiségek eltérő arányt képviseltek. A magyarországi nemzetiségeknek a horvátokat kivéve nem volt nemességük(ún. csonka társadalmak). Avezető rétegszerepét korlátozott mértékben papságuk vagy a még éppen csak kibontakozópolgárságuk ésértelmiségük töltötte be. Így az ország vezetésében csekély szerepet játszottak. A fentiek következtébenaz egyházaknak meghatározó szerepük volt a nemzetiségek életében.ez a szerepkülönösen a nemzeti jellegű egyházaknálvált komoly erővé (románok, szerbek), vagyis akkor, ha a nemzetiség körében külön szervezettel rendelkezett. Ahol egyházuk vezetésében a nemzetiségek nem játszottak jelentős szerepet (pl. a katolikus és evangélikus szlovákok), ott csak az alsópapság vált a későbbi nemzeti mozgalmak támogatójává. Aszlovákokzömében a Felvidéken éltek,többségük jobbágyvolt. A XVIII. században a körükben élő és részben szlovákul is beszélő nemesség

16 a magyar nemesség részének tekintette magát, s a nemzeti ébredés korában a magyar nemzethez csatlakozott. A szlovákság vékony kispolgári mesterréteggel rendelkezett (drótos, üveges), akik műhelyüket a hátukon cipelve a munka reményében bejárták az egész országot. Aruszinok(kárpátukránok) Kárpátalja hegyvidékein éltek.jobbágyi tömegeik fölött csakgörögkeleti papságuk alkotott vékony értelmiségi réteget. Arománok folytatva a török kori betelepülést a XVIII. századbantöbbségbe kerültek Erdélyben.A vezető réteget agörögkeleti, majda katolikus egyházzal egyesült ún.görög katolikus papságképviselte. A XVIII. század végétől a Szászföldre betelepülő románság körében vékony kereskedőréteg alakult ki. Aszerbekzömében délen, ahatárőrterületeken a Haditanács vezetése alattálltak, így gyakorlatilag függetlenek voltak a magyar vezető rétegtől. A Határőrvidéken kívül élő szerbek zömejobbágy,kisebb részekereskedővolt.erősvolta szerb görögkeleti egyház, amely még I. Lipóttól nyert kiváltságokat: uralkodói jóváhagyással saját maguk választhatták egyházi vezetőiket, s egyházi kongresszust tarthattak.egyházuk elősegítette nemzeti fejlődésüket. Anémetséghárom társadalmilag is elkülönülő csoporthoz tartozott. Aparasztitársadalmat alkotó és szétszórtan élőkatolikus svábokra, a városoknémet polgárságára és a középkor óta hazánkban élő evangélikus szepességi és erdélyi szászokra. KISEBB NÉPCSOPORTOKA XV. századtól kelet felől bevándorló indiai eredetű (a korszakban egyiptomiaknak tartották őket)cigányságlélekszáma a XVIII. században még alacsony volt. Alapvetőenvándorló életmódot folytattak. Ekkor kezdett teret hódítani körükben több mesterség (kovács, teknővájó, lókereskedő). A vándorló cigányságot a század első felébena vármegyék időszakonként elüldöztéka területükről. A század második felében a felvilágosult abszolutizmus erőszakos eszközökkel sikertelen kísérletet tett a letelepítésükre. Azsidósága középkorban is jelen volt hazánkban. A török korban jelentősebb közösség élt Budán, mely elpusztult az 1686-os ostrom idején. A XVIII. században bevándorlás révén kezdett emelkedni a létszámuk. Egyrésztmódos kereskedőkérkeztek az örökös tartományokból, másrészt a század végétől az üldözések előlgalíciábólmenekültekszegényebbcsoportjaik. Magyarországon elsősorban az akkor még fejletlen kereskedelembe kapcsolódtak be (házalókereskedelem), de voltak akik kocsmát, mészárszéket béreltek a földesúrtól. 14. Magyarország újjáépítése AZ ÚJJÁÉPÍTÉS MEGINDULÁSAA Rákóczi-szabadságharc után beköszöntő békeidőszakban megindulhatott az építő munka. Az ország előtt évszázadok óta nem kínálkozólehetőség nyílt a felzárkózásra.az újjáépítés, a fejlődés mást jelentett az ország különböző vidékein, hiszeneltérő szintrőlindulhatott meg a munka. Az ország legfejlettebb területét a török által érintetlenegykori királyi Magyarországjelentette. Itt volt legkisebb a pusztítás mértéke, s a fejlettebb örökös tartományok közelsége miatt e rész termékei számárakedvezőbbértékesítésilehetőségekkínálkoztak. Azegykori hódoltságterületén azonbansok mindent elölrőlkellett kezdeni, a földek feltörésétől a települések benépesítéséig. A kiindulási állapot tekintetébenerdélyköztes helyzetben volt. Azonban távol esett az értékesítési lehetőségektől (Ausztriától), ezértfejlődése lassúbb üteműa másik két országrészhez képest. A MEZŐGAZDASÁGA XVIII. században Magyarországon Európa többi országához hasonlóan a mezőgazdaság jelentette a legfontosabb gazdasági ágazatot. Ígya mezőgazdaság a viszonyai határozták meg alapvetően az ország helyzetét. A voltkirályi Magyarországterületén a nagybirtokokon teret hódított amajorsági gazdálkodás,mivel a birtokosok az örökös tartományokban értékesíteni tudták terményeiket. Így a bécsi udvar mellett a nagybirtokok jártak élen az új mezőgazdasági eljárások meghonosításában. Megjelent azistállózó állattartás,ésúj, nemesített(termelékenyebb)állatfajtákterjedtek el. A szürke marhát kezdték felváltani a nyugatról behozott, jobban tejelő fajták, az ősi magyar juhfajtákat a hosszú gyapjat adó merinó juhok. A növénytermesztésben a háromnyomásos rendszer mellett megjelent avetésforgó. A század végénteret hódítottak a kapásnövények(a kukorica, a nagy tápértékű burgonya, a dohány), melyeket az ugarba vetettek. A nagybirtokon alkalmazott újítások lassan elterjedtek a paraszti gazdaságokban is.a kapásnövények térhódítása szerepet játszott a népesség gyarapodásábanis, mivel a burgonya népélelmezési cikké vált. A kukoricatermesztés pedig a sertéstenyésztést ösztönözte. A munkaigényesszőlőtermesztés jellemzően paraszti tevékenységnek számított. A földesúr ösztönzésére a jobbágyok a majorsági területen telepítettek szőlőt, amelyért a termény egy részével adóztak (szőlődézsma). Az egykor törökjárta vidékekena földek ismételt feltörése is fejlődést hozott. A kezdetiföldbőségkövetkeztébentalajváltó rendszert bontakozott ki. Majd a század folyamán a népesség növekedésével párhuzamosan nyert teret a két- és háromnyomásos gazdálkodás. Ugyanakkor a XVIII. század folyamánaz Alföldöntovábbra is jelentős maradt arideg állattartás(szarvasmarha, juh). AZ IPARHELYZETEA török kor az ipar fejlődésének sem kedvezett. A népesség csökkent, így megcsappant munkaerő és a felvevőpiac, ami akadályozta a tőkefelhalmozást is. Emiattakorszakban teret hódítómanufaktúrák száma Magyarországon alacsonymaradt. A manufaktúrák döntő többségét a XVIII. század első felébentőkés vállalkozók híján nagybirtokosokvagy az uralkodócsalád alapította. Ezek nem bizonyultak hosszú életűnek. Csak a század végére teremtődtek meg a manufaktúrák alapításának a feltételei. A III. Károlyt követőmária Terézia( ) 1754-ben a birodalom körémerkantil jellegű védvámot húzott, amelymegvédte Magyarországotisa külföldi áruk versenyétől. Ugyanakkora Magyarország és az örökös tartományok közötti vámok meghagyásávalérvényesíthette a birodalom gazdasági szempontjait a magyar érdekekkel szemben:megkönnyítette az osztrák és cseh manufaktúrák termékeinek beáramlását hazánkba. A belső vámhatár így elősegítette a birodalomban kialakult munkamegosztás fenntartását, az örökös tartományok ipari és Magyarország mezőgazdasági jellegének fennmaradását. Ugyanakkor Magyarországot külön gazdasági egységként kezelveerősítetteannakkülönállásáta birodalmon belül. Magyarországon a XVIII. századbanaz iparcéhes keretekközött fejlődött.sőt, az alföldi városokban a céhek megjelenése óriási előrelépést jelentett. Az ország lakosságának zömét kitevő parasztságönellátó gazdálkodást folytatott, eszközeit és használati tárgyai jelentős részét maga állította elő. Arendkívül szűk piackeretei között a kézművesek számának gyors emelkedése is a céhes rendszernek köszönhető (5000- ről a század végére re). A középkorhoz hasonlóan a XVIII. században iskiemelkedőszerepet játszott Magyarországona bányászat.az arany- és ezüstbányászat (alsómagyarországi bányavárosok, Erdélyi Szigethegység) valamint a só (Máramaros, Erdély) jelentősége csökkent, de réz, majd a század második felétől a vasérc szerepe egyre nőtt. A bányászatbanmár túlhaladták a céhes kereteket,nagyobb vállalkozásokjöttek létre. Ennek következtében a korszak modern eljárásai is

17 elterjedhettek. A víz kiszivattyúzása Magyarországon isa legkorszerűbb,gőzzel és sűrített levegővel működőgépekkel végezték.selmecbányán állami bányatisztképző intézetet alapítottak(1735). Az itt végzett műszaki értelmiségieket a későbbiekben megtaláljuk Magyarország jelentős építkezésein, a mocsarak lecsapolásától az útépítésekig. Ugyanakkor a bányászatban alkalmazott fejlett technológia a többi ágazat fejletlensége miatt nem tudott elterjedni a gazdaság egyéb területein. A KERESKEDELEM ÉS KÖZLEKEDÉSA korszakban helyi kereskedelem a korábbiakhoz hasonlóan a vásárokon, közvetlenül a parasztok és a kézművesek között zajlott. A távolsági kereskedelmet a XVIII. század első felében örmények, görögök és szerbek bonyolították le. Szerepüket a század második felében fokozatosan a zsidóság vette át. A magyarkivitelt kezdetben elsősorbanmezőgazdasági termékekadták (élőállat, bor, gabona, dohány, gyapjú). A század folyamánaz élőállat jelentősége csökkent, míg a gyapjúé és a gabonáé nőtt.a század végére nőtt a kivitt nyersanyagok, félkész termékek (pl. fémek, főleg réz) mennyisége. Abehozatalelsősorbaniparcikkekből állt. Az ország külkereskedelmedöntően az osztrák örökös tartományokkalbonyolódott le. A magyar külkereskedelmi mérleg a korszakban alapvetően pozitív volt (a kivitt áruk értéke meghaladta a behozott árukét). A korszakbana szárazföldi közlekedés korlátozottlehetőségeket biztosított (szekér, hintó). Az utak még kiépítetlenek voltak. A földutak karbantartása alapvetően a megyék hatáskörébe tartozott, ám hidak és töltések építésén túl nem sokra tellett. Az új kormányszerv, a Helytartótanács is megpróbálta fejleszteni a közlekedést. A kereskedelem fellendítése érdekében csökkenteni kívánták a vámhelyek számát. Azonban ezekből a bevételekből tartották fenn a hidakat és réveket, így jelentős előrelépésre nem került sor. A XVIII. század a nagy csatornaépítések kora Európában, hiszen a vasút megjelenéséignagy tömegű árut csak vízenlehetett szállítani. Hazánkban is lecsapoltak néhány mocsarat, ésmegépítettek néhány csatornát(bácskában, Bánátban). A kereskedelemben (pl. búzakivitel)a Duna egyre nagyobb szerepet játszott:a folyón a teherhajókat az ár ellenében állatokkal vontatták. 15. A felvilágosult abszolutizmus kísérlete Magyarországon MÁRIA TERÉZIA ÉS A RENDEK EGYÜTTMŰKÖDÉSEIII. Károly hiába próbálta nemzetközi szerződésekkel biztosítani leánya, Mária Terézia trónját. Halála után a szomszédos dinasztiák kihasználták a kínálkozó alkalmat, s rátörtek a birodalomra (osztrák örökösödési háború, ). II. (Nagy) Frigyes porosz király seregei elfoglalták Sziléziát, a bajorok Felső-Ausztriában és Csehországban nyomultak előre. Az örökös tartományok egy része már elveszni látszott. A vészhelyzetben a néhány évtizede még a Habsburgok ellen lázadó Magyarország rendjeinek támogatása szilárdította meg a Habsburg-dinasztia helyzetét.a magyar rendek megszavazták a háborúhoz szükséges újoncokat és adót.a magyar nemességet döntésében alapvetően józan számítás vezette. Felismerték, hogy a bajor előretöréssel számukra nem a függetlenség lehetősége nyílik meg. Egy Bajorországgal megerősített még nagyobb birodalomban jogaik biztosítására kisebb esély kínálkozott volna. A Habsburg Birodalmon belül viszont támogatásukkal megerősítették a már kiharcolt kiváltságaikat, s ez egyben az ország viszonylagos függetlenségének a megőrzését is jelentette.az osztrák örökösödési háborúban elvesztett Sziléziátazonbana hétéves háborúban( ) a magyar katonák vitézsége ellenéresem sikerült visszaszerezni. Mária Terézia elődeivel ellentétben törekedett arra, hogy a magyar arisztokráciát és a nemességet érzelmileg is a dinasztiához kösse.hangsúlyozta, hogy magyar királynő, többször járt Magyarországon, új kitüntetéseket alapított (pl. Szent István-rend), hazahozatta Dalmáciából (Raguza) Szent István király ereklyéjét, a Szent Jobbot.Amagyar nemesifjak nevelésére alapított bécsitheresianum(1749)és anemeseket az udvari élethez szoktatómagyar nemesi testőrség(1760) egyaránt amagyar nemesség hivatali és a katonai előmenetelét segítette. MÁRIA TERÉZIA RENDELETEIAnagyhatalmi állást biztosítóállandó hadseregfejlesztése hatalmas összegeket emésztett fel. Égető szükséggé vált az állami jövedelmek erőteljes növelése. A feltörekvő Poroszország reformprogramja mutatta az utat. A királynő engedett felvilágosult szellemű tanácsadóinak, és maga is areformokútjára lépett. Átszervezésekkel szerény eredménnyel olcsóbbá és ésszerűbbé kívánták tenni az állam működését. A kor kívánalmaihoz igazodva élve az örökös tartományokban érvényesülő abszolutista jellegű hatalommal Csehországban és Ausztriábana rendekkelelismertették a kiváltságos rétegek adóztatását. Magyarországona királynő kezét megkötötte az ország rendi különállása. A rendek az országgyűlésen (1751) visszautasították a nemesi adófizetést.az uralkodónőígyközvetett módon, 1754-es vámrendeletében csapolta meg a magyar nemesség jövedelmeit.rendelete ellentétes hatásokat váltott ki a magyar gazdaságban, de fejlődését semmiképpen nem akasztotta meg. Különösen a mezőgazdaságnak biztosított jó lehetőségeket. A mezőgazdasági kivitel emelkedése elsősorban a nagybirtokok majorságainak volt köszönhető. Emiatta birtokosok igyekeztek növelni majorsági földjeiketa közös földek és a jobbágytelkek rovására. Miután a majorságokat a jobbágyok robotmunkájával műveltették meg,ez a robotterhek növelésével jártegyütt. Az úrbéres földek (jobbágytelkek) csökkenése, illetve a jobbágyok fokozott megterhelése komolyan sértette állam érdekeit. A nemesi adómentesség miatt ugyanis a majorsági földek adómentesek voltak, csak a jobbágytelkek (úrbéres föld) után szedték az állami adót. Miután az országgyűlés visszautasította a kérdés rendezését (1764),a királynő 1767-ben rendeletben(urbárium)maximálta a jobbágyi szolgáltatásokat: egész telek után heti egy nap igás- (igásállatokkal végzett), vagy két nap gyalogrobot (kézirobot) engedélyezett.rögzítette a majorsági és az úrbéres földek arányát is.ezzel gátat szabott a jobbágyi terhek emelkedésének, és egyben az adóalap (ekkor az úrbéres földek) csökkenésének. A társadalmi-gazdasági felzárkózást (modernizációt) szolgálta a királynőtanügyi rendelete (Ratio Educationis, 1777).Egységes,a népiskolától az egyetemig felépülőiskolarendszert álmodtak meg.államilag előírt tanterveket vezettek be, s ezekben megfogalmazták, hogy az oktatás fő célja az államhoz hűséges és hasznos polgárok nevelése. Előtérbe kerültek a korszakban modernnek számító tantárgyak, mint a történelem és a földrajz, másrészt a gyakorlati ismeretek.az oktatásugyan jórésztaz egyházak kezébenmaradt,dea tantervek révén érvényesült azállami ellenőrzés.a rendelet a feltételek híján nem mondhatta ki az általános tankötelezettséget, de elősegítette, hogy minél több 6 és 12 év közötti gyermek járhasson iskolába. II. JÓZSEF A FELVILÁGOSULT ZSARNOKMária Terézia fia,józsef a felvilágosodás eszméitől áthatvamár édesanyja életébenreformtervekkel ostromolta a kormányzatot.a királynő a birodalom helyzetét figyelmen kívül hagyó, gyors változtatásokat elhárította. A trónörököst hosszú utazásokra küldték. Országai helyzetét megismerve József újabb reformokkal állt elő. Így amikor negyvenéves korában a tettvágytól égve átvette a hatalmat (II. József, ),nem koronáztatta meg magátmagyar királynak, hogy ne kényszerüljön esküt tenni a rendi jogok tiszteletben tartására. Abszolút hatalmát elképzelései megvalósítására kívánta felhasználni.egységes, az alattvalók számára jólétet biztosító birodalomlebegett a szeme előtt. Céljai megvalósítása érdekébenrendeletek ezreit zúdította a birodalom népeire (tíz év alatt hatezret). Ezek

18 végrehajtásamegoldhatatlan feladatot jelentetteka kis létszámú államapparátus számára. A világmegváltóktürelmetlensége jellemezte: számos rendelete feleslegesen sértette meg a nép hagyományait (pl. a drága koporsó helyett a halottat vászonba csavarva kellett eltemetni; korlátozta az egyházi körmeneteket). JÓZSEF RENDELETEIII. József nem volt vallásellenes, de az egyházat is reformjai szolgálatába kívánta állítani. A tanítással és betegápolással foglalkozó rendek kivételévelfeloszlatta a szerzetesrendeket(1782). Vagyonukból vallásalapot hozott léte, amelybőlgyarapította anép körében tevékenykedőplébániák számátés növelte a plébánosok jövedelmét. Türelmi rendeletével (1781)az evangélikusok, a kálvinisták és a görögkeletiek számáraa korábbiaknálszabadabb vallásgyakorlatot biztosított. Rendelkezését a felvilágosodás vallási türelme és az egységes birodalom kialakítása vezérelte: fel kívánta számolni az alattvalókat elválasztó, illetve a birodalommal szembeállító akadályokat. Fontos, hogy a rendelet értelmében e vallásúak isminden állami hivatalt betölthettek. II. József az Erdélyben kitört véres román parasztfelkelés (1784) tanulságaiból kiindulva adta kijobbágyrendeletét (1785). A rendelet megszüntette a jobbágyság egy részét sújtó röghöz kötést. A szabadon költöző parasztok mesterséget tanulhattak. Ezzel az uralkodó az iparfejlődés számára kívánt szabad munkaerőt biztosítani. Azegységes birodalomeszméje és az ésszerűség vezette Józsefet anyelvrendeletkiadásakor (1784). A Magyarországon hivatalos, de a kor igényeinek már nem megfelelő latin helyett a birodalmi vezető réteg körében elterjedtnémetnyelvet tette megállamnyelvvé. Tehát nem a mindennapi életben, hanem a közigazgatásban kívánta bevezetni a németet. A nyelvrendelet nem vártfelháborodást váltott ki a nemesség körében.így József szándékaival ellenkezőleg a rendelet nem az egységesítést szolgálta, hanem a magyar rendi ellenzékiséget közelítette a modern nemzeti azonosságtudat fontos eleméhez, az anyanyelvhez.az anyanyelv használata a rendi ellenállás gondolatkörébe kerülve divattá, mozgalommá vált,és ez jelentős politikai és anyagi támogatást jelentett a kibontakozó magyar nyelvművelés számára. Amagyarságtudategyébkülsőségekben ismegmutatkozott: terjedt a magyar ruha, a magyar tánc. A rendi jogokat megsértő uralkodóval szembeni ellenállás tovább fokozódott, mikoraz uralkodóa rendiség fő bástyája,a nemesi megyék önkormányzata ellen indított támadást.az országot tíz igazgatási területre osztotta, amelyek élére királyi biztosokat nevezett ki (1785).A nemesség megadóztatásánakelőkészítéseérdekébenelrendeltnépszámlálás és birtokösszeírás(1784, 1786) ellen már hevesen tiltakoztak. Az abszolutizmusnak még volt ereje az összeírás végrehajtására, de az ellentétek pattanásig feszültek a rendek és az uralkodó között. 16. II. József bukása és a kompromisszum helyreállítása II. JÓZSEF KUDARCAA XVIII. század második felében hazánkban is megjelent az új korszellem, a felvilágosodás. Magyarországon sajátos helyzetünknél fogva az állam, a dinasztia közvetítő szerepet játszott. Ígya felvilágosodás első magyar hívei a kormányzat szolgálatában álló arisztokratáklettek. Az új eszmékhez a nemesség számára is Bécsen át vezetett az út. A magyar felvilágosodás kezdetét a testőrként szolgáló Bessenyei György Ágis tragédiájának megjelenésétől számítja az irodalomtörténet (1772). A kultúra felemelésén fáradozó alkotók hamarosan az anyanyelv fejlesztését tekintették fő feladatuknak. II. Józsefnekhazánkban csak acsekélyszámúfelvilágosult nemesi értelmiségiből (jozefinisták pl. Széchényi Ferenc, Kazinczy Ferenc) állótábora alakult ki.őket erősítette a néhány nem nemesi származású értelmiségi (honorácior), mint Hajnóczy József. Körükben II. Józsefet népszerűvé tették felvilágosult rendeletei (pl. a cenzúra megszüntetése, a halálbüntetés eltörlése). A politikát meghatározó rétegek azonban nem szimpatizáltak vele. A türelmi rendelet a katolikus egyházat, a rendi jogok megsértése a nemességet, míg a nyelvrendelet a jozefinisták jelentős részét is szembeállította az uralkodóval. Mikor II. József orosz szövetségbenháborút indította Török Birodalom ellen, a sikertelen háború terhei (újoncozás, élelmiszer-rekvirálások) nyománaz elégedetlenség szinte az egész lakosságra kiterjedt.ennek ellenére az uralkodóeltökélten, rugalmatlanul folytatta reformpolitikáját.a szervezkedő rendek már a Habsburgok riválisával, a porosz udvarral is felvették a kapcsolatot. A válságot afrancia forradalomhíre tetőzte be. (Ennek nyomán Belgium fellázadt a Habsburg uralom ellen.) József számára nyilvánvalóvá vált, hogy alezárult a felvilágosult abszolutizmus időszaka.az uralkodók nem szállhatnak szembe saját vezető rétegükkel, mikor magát az uralkodói hatalmat kérdőjelezik meg a feltörekvő csoportok.atörök háborúban megbetegedőcsászár, hogy birodalmát mentse, halálos ágyánhárom kivételével(türelmi, jobbágy- és az alsópapságra vonatkozó rendelet)minden rendelkezését visszavonta.józsef azonban elkésett, a mozgásba lendülő politikai erők már többet akartak. A magyar rendek nem elégedtek meg az alkotmány korábbi biztosítékaival, a jozefinisták viszont a reformok polgári irányú továbbfejlesztéséről ábrándoztak. A RENDI DUALIZMUS HELYREÁLLÍTÁSAA trónra lépő II. Lipót ( ) egyik irányzat követelését sem teljesíthette. A külpolitikai helyzet is nyomasztóan alakult: a török háború elhúzódott, a poroszok Lengyelország közelgő újabb felosztása miatt mozgolódtak, a francia forradalom radikalizálódott. II. Lipótszámára a legfontosabb volt a jogaikban megsértett rendek leszerelése. A jó taktikai érzékkel rendelkező uralkodó hogy szabad kezet kapjon a belpolitikában a lengyel kérdésben tett engedményekkelsemlegesítette a poroszokat és békét kötött a Portával.A magyar rendeket engedményekkel és fenyegetéssel kompromisszumra szorította. Egyrészt felajánlotta a nemességnek a rendi dualizmus Mária Terézia kori állapotának visszaállítását. E szándékát jelezte, hogy 1765 óta először összehívta az országgyűlést( ). Másrészt az általa felállított titkosrendőrségre támaszkodvaa földesurak ellen hangolta a jobbágyokat és szította a nemzetiségi mozgalmakat.ezekkel szemben csak az udvartól remélhettek támogatást a magyar rendek. Így megszületett a kompromisszum:a dinasztia lemondott a rendeleti kormányzásról, a rendek pedig függetlenségi törekvéseikről.a kompromisszum jutott kifejezésre abban, hogy a történelemben először az uralkodócsalád egyik tagját,ii. Lipót fiátválasztották nádorrá.az ő váratlan halála után lehetett a magyarországi kormányzat vezetője fél évszázadon át egészen 1847-ig Lipót másik fia, József nádor, a Habsburgok magyar ágának megalapítója. A NEMZETESZME ÉBREDÉSEA felvilágosodás, a francia forradalom és II. József politikájának ellenhatása révén a nemesi nemzettudat a magyar nemzeteszmével töltődött fel. Anemzetalatt egyre inkábba magyar nyelven beszélőkközösségét értették.a rendi jogok védelmétfokozatosanfelváltotta a nemzeti érdekek védelme.a Lipóttal kötött kompromisszum után a politikáról a kultúrára helyeződött át a hangsúly.döntővé vált az anyanyelv művelése és korszerűsítése(a nyelvújítás). A magyarországi nemzetiségekkis számú, elsősorban egyháziértelmiségét szintén megérintette a nemzeti eszme.lipót taktikai lépései ösztönzést adtak politikai törekvéseiknek (pl. az erdélyi románok negyedik rendi nemzetként való elismerésüket követelték), de a kompromisszum megkötése után az udvar ejtette őket. Így elsősorbanaz egységes nemzeti nyelvek kialakítása,ápolása jellemezte a korszakot. A nemzeteszme nagy fontosságot tulajdonított a dicső múltnak.ezért a nemzetiségi vezetők többnyire forráskritika nélkül a történeti anyagból minél előkelőbb és a nemzetük felemeléséhez lelkesítő erőt adó jelentős ősöket alkottak. A horvátok az ókori illírekhez, a

19 románok a dákokhoz és a rómaiakhoz, a szlovákok a legendás Nagy-morva Birodalomhoz kötötték az eredetüket. A magyar nemesség pedig a hun-szittya eredetből merített erőt. A JAKOBINUS ÖSSZEESKÜVÉSA magyar nemesség a francia forradalmat örömmel üdvözölte, hiszen az a magyar nemesi törekvésekkel rokon az uralkodót korlátozó rendi mozgalomként indult. Az események radikalizálódása, majd a terror megjelenése azonban a nemességet szembefordította a forradalommal, és a rendek felsorakoztak a Habsburg-dinasztia mögött a franciákkal vívott hosszú háborúban. Ajozefinista értelmiségegy részetársadalmi reformokat tervezett.a titkosrendőrség besúgói (pl. Martinovics Ignác) megfigyelték a megbízhatatlannak tartott elemeket. Ez a tervezgetés a Lipótot követői. Ferenc( ) uralkodása idején kilátástalanná vált. Ferenc már a forradalom radikális szakaszában került a trónra, s a forradalom terjedésétől tartvapolitikáját a változások merev elutasítása jellemezte. Az uralkodóval szembenálló reformerek kis csoportjait Martinovics Ignác szervezte országos mozgalommá.martinovicsot a titkosrendőrség több tagjával együtt I. Ferenc elbocsátotta, s erre ő azokat kezdte megszervezni, akikről korábban jelentéseket készített, akiknek a letartóztatásán fáradozott.két titkos társaságot alakított (1794). Ezek tagjai nem tudtak egymásról. A nemzeti ellenálláson felnőttnemesség számáraa mérsékeltebbreformátorok Társaságáthozta létre. Programja függetlenséget, köztársaságot és a jobbágyi kötelék bérlői viszonnyá alakítását tartalmazta.a radikálisabb értelmiségiek aszabadság és Egyenlőség Társaságánaktagjaiként a rendi kiváltságok teljes felszámolását tűzték ki célul. A nemzetiségi feszültségeket az ország etnikai alapon történő föderális felosztásával kívánták megoldani. A korszakban a mérsékeltebb elképzelések is rendkívül radikálisnak számítottak, emiatt a vezető réteg kis részét érintették csak meg. A titkos szervezkedés gyorsan terjedt, bár a két társaság létszáma nem haladta meg a néhány száz főt. Martinovics komoly francia kapcsolatokra hivatkozva bátorította a résztvevőket, de ilyen kapcsolatok nem léteztek. Amikora titkosrendőrség Martinovicsot Bécsben letartóztatta(1794. július) ő, hogy saját személyét előtérbe állítsa, felnagyította a szervezkedés jelentőségét, és feladta az általa beszervezett személyeket.az összeesküvést gyorsan felszámolták.a forradalomtól rettegő hatalom példát kívánt statuálni.a mozgalom vezetőit kivégezték,s számos résztvevőt (pl. Kazinczy Ferencet) hosszú várfogságra ítéltek. A mozgalom hatására a változásoktól irtózói. Ferenca későbbiekbenmég inkább elutasított minden magyarországi kezdeményezést. 17. A napóleoni háborúk fellendülés és válság A NAPÓLEONI HÁBORÚK ÉS MAGYARORSZÁGA magyar nemességa rendi dualizmus visszaállítását követőenfelsorakozott a Habsburgdinasztia mögött,s megadta a kért adókat és újoncokat a forradalmi Franciaországgal, majd a Napóleonnal vívott háborúkhoz. Több mint háromszázezer magyarországi katona harcolt a kor világháborújában, és ezeknek közel fele elesett, illetve megsebesült a háborúban. A francia császár hadai csak egyszer hatoltak be az ország területére (1809). EkkorNapóleon kiáltványábana függetlenség ígéretével kívánta leválasztani Magyarországot a Habsburg Birodalomról.Kísérlete azonban kudarcot vallott, mert a magyar nemesség a forradalom megtestesítőjét és a nemzeteket elnyomó zsarnokot látta a császárban. A franciákkal szemben meghirdették a nemesi felkelést.a már elavult rendszerben toborzódott kiképzetlen csapatok Győrnél vereséget szenvedtek a korszak legjobb hadseregétől. A nemesség kiállásainkább politikai,mint katonaijelentőséggel bírt. HÁBORÚS FELLENDÜLÉS ÉS VÁLSÁGAfolyamatos háborúk( ) növelték a mezőgazdasági cikkek iránti keresletet, s így az árakat is. A nemzetközi piacokon főként mezőgazdasági kivitellel jelentkező Magyarország értékesítési lehetőségei jelentősen javultak,nőtt a gabonából és a gyapjúból származó bevétel. A növekvő árak és a gyengébb minőségű mezőgazdasági termékek kereslete a nagybirtokok majorságai melletta birtokos nemesség számára is értékesítési lehetőséget teremtett. A nemesség tömegesen alakította ki a majorságait, s bekapcsolódott az árutermelésbe. A Napóleon által elrendeltkontinentális zárlatpedig a levantei áruk átmenő forgalma révén a kereskedők jövedelmét növelte. Aháborús konjunktúrapestet a gabonakereskedelem központjává tette, s növekedett a nyersanyagok (pl. a vas) exportja is. A jórészt zsidó származásúúj magyarországi tőkés rétegmegerősödött a korszakban. Ahadiszállításoka kincstár számára óriási terhet jelentettek, melyet csakkölcsönökbőltudott fedezni. Azállamadósságóriásira duzzadt, amit a kormány növekvő mértékűbankjegykibocsátással próbált orvosolni. Emiatta bankjegyek értéke gyorsan csökkent(inflálódott). A kormányzat két alkalommal kénytelen volt leértékelni (devalválni) a papírpénzt az ezüstpénzhez képest (1811 és 1816).Aki papírpénzt halmozott fel, jelentős veszteséget szenvedett.a devalváció miatt elsősorban az élelmiszerek exportját lebonyolító terménykereskedők jártak rosszul. A napóleoni háborúkat követőena gazdasági fellendülésnekhirtelenvége szakadt.az árak estek, az eladási lehetőségek beszűkültek. Ugyanakkor a kereskedelem fejlődése és az örökös tartományok gyors iparosodása megteremtette a lehetőséget a további fejlődés számára. Az árutermelésbe bekapcsolódó,s így polgárosodónemességnehéz helyzetbe került. Hogy fenntarthassa a konjunktúra idején megszerzett életszínvonalat, javítania kellett gazdálkodásán. Ezáltal e korábban minden reformtól elzárkózó rétegnyitottá vált az újítások iránt. A HÁBORÚK TÁRSADALMI HATÁSAIEurópában a lengyel után a magyar nemesség képviselte a legnagyobb arányt saját társadalmán belül: a körülbelül 10 milliós országban létszáma közel félmillió főt tett ki. A vékonyfőnemesi réteghatalmas birtokokkal rendelkezett ( hold felett), melyeken jórészt magas színvonalú majorságokat működtetett. Ezek egy részemintagazdasággá alakult, ahol az országban elsőként vezettek be számos újítást (pl. istállózó állattartás, új állat- és növényfajták, vetésforgó). A magyar főnemesség jelentős számban a birodalmi arisztokrácia köreiből házasodott, s jórészt nem is Magyarországon élt, vagy nem érintkezett az ország lakóival, s alig beszélt magyarul. A főnemesek zömeudvarhűpolitikát folytatott, sőkadtákaz ország legfőbb méltóságait is. Kivételnek számítottnéhány felvilágosult főnemesfelelősségvállalása: például Festetics György Keszthelyen mezőgazdasági főiskolát alapított (Georgikon, 1797), Széchényi Ferenc pedig adományával létrehozta a Magyar Nemzeti Múzeumot (1802). Ajómódú birtokos nemesség( hold) új vonásként bekapcsolódott a gazdasági életbe.a konjunktúra idején kúriákat, kisebb kastélyokat építettek, melyeket jó minőségű bútorokkal rendeztek be. Gyermekeiket taníttatták. XVIII. századi hagyományt követve e rétegirányította a vármegyét, és döntő szerepet játszott az országgyűléseken.emiatt bírt jelentőséggel nyitottságuk a gazdasági, majd a politikai reformok iránt. A jómódú birtokos nemesség életfelfogását és politikai álláspontját követtea nemesség tömege,melynek birtokai a néhány száz holdtól a saját maguk által megművelt jobbágytelekig terjedtek (bocskoros vagy hétszilvafás nemes) vagy birtoktalanok voltak (armális nemesek). A nagy számú bocskoros nemesrészt vett a megyei közéletben,szavazataik eldönthették a vitás kérdéseket. Egy részük, mely a felemelkedést

20 a tanulásban látta (ügyvédi, papi, katonatiszti, tanári pálya vagy mesterségek),a magyar értelmiség jelentős bázisát adta,s a reformok támogatójává vált. Ugyanakkor a nemességelszegényedő, felemelkedni képtelen tömegeit akiket csak a kiváltságaik különböztettek a jobbágyságtól az alantas eszközöket (leitatás, megvesztegetés) alkalmazókormánypolitika felhasználhattaa reformok híveivel szemben. A XVIII. század során zajló építkezéseknek, a gazdaság és a népesség gyarapodásának eredményekéntnőtt a városok jelentősége.a városlakók aránya a XVIII. század végére elérte a lakosság 8%-át (mezővárosokkal együtt 22%). Néhány város lélekszáma a többszörösére emelkedett. Különös jelentőséggel bírt hogy Buda, Pest és Óbuda százezer főt elérő népességével ismét az ország gazdasági központjává vált. A felvásárló kereskedelem révén megerősödött egyúj kereskedőpolgárság.az ipar ugyan jórészt még mindig céhes keretek között működött, denőtt a manufaktúrák száma.a városok gyarapodása nem hozta meg politikai súlyuk növekedését. Az országgyűlésre ugyan minden szabad királyi város küldött képviselőket, de ezek csekély befolyással rendelkeztek.az államapparátus bővülése, az oktatás és a gazdaság fejlődése jelentősen növelte az értelmiség létszámát.nőtt a nem nemesi származású értelmiségiek (honoráciorok) aránya. Az ország népességének kétharmadát kitevőjobbágyságéletében a majorsági gazdálkodás térhódítása és a népességnövekedés jelentett alapvető változást. A népességszám emelkedésével megindulta telkek aprózódása.egyre kisebb lett az átlagos telekméret, mely a jobbágyság egyes csoportjainak elkülönülését eredményezte. A kevésjómódú, egésztelkes jobbágymár napszámosokkal, alkalmi munkásokkal is dolgoztathatott. Aközépparasztságot immár aféltelkesekalkották.növekedettaz 1/8 teleknél kisebb földdel rendelkező jobbágyok,a zsellérek száma.azok a zsellérek, akik házzal, s az ehhez tartozó kisebb földdel rendelkeztek (házas zsellérek) bérmunkával kiegészítve még fenn tudták tartani magukat. Folyamatosan nőtt aházatlan zsellérekszáma, akik csak napszámosként tudtak boldogulni. A népesség növekedésével a folyamat egyre inkább felgyorsult, növelve a falvakban a társadalmi feszültséget. III. A reformok és a forradalom kora ( ) 18. A reformok megindítói: Széchenyi István és Wesselényi Miklós SZÉCHENYI ISTVÁN ÉS WESSELÉNYI MIKLÓSA Széchenyiek az udvarhű arisztokráciához tartoztak. GrófSzéchenyi István( ) Bécsben született, s jórészt idegen környezetben nevelkedett. Felmenői között számos, az országért tenni akaró, művelt arisztokratát ismerünk (édesapja Széchényi Ferenc a Nemzeti Múzeum, nagybátyja, Festetics György a Georgikon alapítója). Serdülőként belépett a hadseregbe, és részt vett a napóleoni háborúk utolsó összecsapásaiban. A béke azonban lelassította előmenetelét, megcsömörlött a katonaélettől és otthagyta a katonai szolgálatot. Még katonaként, Debrecenben ismerkedett meg a fiatal erdélyi arisztokratával,wesselényi Miklósbáróval ( ). A Wesselényiek hagyományai a rendi függetlenségi mozgalmakhoz kötődtek. A ifjú arisztokraták barátságot kötöttek.együtt járták be a kor szokásai szerint tanulmányi céllal Nyugat-Európát.A legendás barátságban a két fiatalember jelentős hatást gyakorolt egymásra.széchenyi a nemzeti eszméhez és hagyományokhoz, míg Wesselényi a nyugati eszmeáramlatokhoz, főként a liberalizmushoz került közel. BEKAPCSOLÓDÁS A POLITIKAI ÉLETBE, AZ 1825-ÖS ORSZÁGGYŰLÉSA jómódú Széchenyi a későbbiekben beutazta szinte egész Európát. Megismerte a gazdasági és politikai fejlődés élén járó Angliát és a fejlődésben egyre inkább lemaradó Oszmán Birodalmat is. Felismerte, hogy a felemelkedés érdekében Magyarországnak reformokra van szüksége, és életcélját az ország fejlődéséért végzett munkában találta meg. A forradalmak és Napóleon ellen harcolói. Ferenc megkísérelte az abszolutizmus kiépítését. A rendeleti kormányzás azonban a rendek ellenállását váltotta ki. A császár a húszas években ismét kibontakozó forradalmi mozgalmaktól tartva javítania jelentős hatalmi pozíciókkal rendelkező (adó- és újoncmegajánlás) magyar rendekhez fűződő viszonyán.1825-ben(1812 óta először) ismétösszehívta a magyar országgyűlést. Az es országgyűlésen helyreállt az uralkodó és a rendek együttműködése.törvénybe iktatták, hogy az országgyűlést három évente össze kell hívni. Az uralkodó tiszteletben tartotta a rendi alkotmányt, míg a rendek megadták a kért adót és újonclétszámot. A kormány visszanyerte külpolitikai cselekvőképességét, a rendi jogok megszilárdítása pedig lehetőséget adott a harmincas évektől kibontakozó reformmozgalomnak. Az 1825-ös országgyűlésen mégnem fogadtak el reformokat.bár az újítások hívei felvetettek néhány problémát (vámok, úrbéri viszonyok, a magyar nyelv használata),a nemesség megelégedett régi jogai védelmével.ezért számítja történetírásunk a polgári átalakulásért és a nemzeti felemelkedésért folytatott küzdelem időszakát, areformkort1830-tól. Egyedül a magyar nyelv kérdésében léptek előre. Az országgyűlés alsótáblájának kerületi ülésénszéchenyi István felajánlotta egy évi jövedelmét egy a magyar nyelvet fejlesztő tudóstársaság támogatására.példáját több arisztokrata követte, s felajánlásaikkal megteremtették amagyar Tudományos Akadémialétrehozásának feltételei. PROGRAMADÓ MŰVEK: A HITEL ÉS A BALÍTÉLETEKRŐLA XVIII. száza vége óta számos elemző mű született a gazdasági és társadalmi problémák megoldására. A nemesi vagy polgári származású szerzőkre azonban kevéssé figyelt a korszak közvéleménye, és az átalakulás kényszere is kisebb volt. Amezőgazdasági konjunktúra megszűnése miatt az 1820-as évek végére a nemesség válságba került, nyitottabbá vált a reformok iránt.ez hozta megszéchenyiprogramadóművének sikerét: ahitel1830-ban jelent meg, s ezután még hat kiadást ért meg. Széchenyi a gazdaság oldaláról közelítve kívánta meggyőzni olvasóit a reformok szükségességéről. Azt próbálta bebizonyítani a feudális kiváltságokat élvező nemességnek, hogy előjogaik már nem szolgálják az érdekeiket.az ősiség törvénye megakadályozza a nemest a hitelfelvételben,mert birtoka az elidegenítés korlátai miatt nem szolgálhatott fedezetül.a jobbágyi szolgáltatások (robot) nem kényszerítik ki a termelékeny gazdálkodást. Programjának alapvető vonásai közé tartozott a társadalmi összeütközések kerülése, alassú, de folyamatos és szerves fejlődésbiztosítása. Emiattkerülni kívánta az összeütközést a bécsi kormányzattal.ausztriát és a Szent Szövetség révén mögötte álló Oroszországot túl erősnek ítélte Magyarország erejéhez képest. Sőt éppen Oroszországgal szemben remélt védelmet Ausztriától. Széchenyi iszonyodott az általa befolyásolhatónak tartott tömegektől.az arisztokráciának továbbra is vezető szerepet szánt,bár programját a magyar köznemesség karolta fel és valósította meg. Eszméi elfogadtatása érdekében Széchenyi a Hitelt követően két újabb műben (Világ, 1831 Stádium, 1833) foglalta össze politikai programját.a Stádiumban(a változtatások szakaszaira utal a cím)12 pontba szedve,logikai sorrendbe rendezve ismertette a legszükségesebb változásokat. Wesselényi Miklósszinte a Hitel megjelenésével egy időben fogalmazta meg reformprogramját (1831). A báró műve azonban a cenzúra miatt csak 1833-ban jelenhetett meg, s így jóval kisebb hatást gyakorolt. Wesselényi programja alapvetően politikai oldalról közelítette meg a problémákat. Ismerve és becsülvea rendi ellenállást,ezt az erőtkívánta a reformok mellé állítani.emiatt a felemelkedés zálogát és