Anemzeti identitásteremtés sodró erejû folyamatában nyilvánvaló volt: létezik,

Átírás

1 A NEMZET APJA, ISTEN MÁSODIK FIA KOSSUTH ÉS KULTUSZA Anemzeti identitásteremtés sodró erejû folyamatában nyilvánvaló volt: létezik, pontosabban szólva fokozatosan kezd kialakulni a nemzeti Megváltó betöltendõ szerepe. Megítélésem szerint a maga teljességében és idejekorán mindössze egyetlen ember érzett rá arra, hogy a szerep alakul s betöltésre vár s ez a személy Kossuth Lajos volt. Az életpálya minden kisebb kitérõ dacára a teljesítmény, az önépítés és az építkezés páratlan erejérõl tanúskodik. 1 A sok ezernyi jogvégzett kisnemes közül ki kellett tûnni. Ehhez kiváló lehetõséget biztosított az, hogy a fiatal Kossuth egy távol levõ fõrend helyettesítõjeként eljutott a rendi országgyûlésre. De ettõl még semmi sem történt volna, ha nem érez rá a politika modernizálódásának szükségességére, az új típusú nyilvánosság fontosságára. Elõbb az országgyûlésrõl, utóbb a törvényhatóságok üléseirõl készített tudósításokat. Az önmegismertetésbõl eszmeképviselet lett. A nyilvánosság, a sajtószabadság értéke és ezen a szabadságon belül a polgárosodás ügyéért elkötelezett álláspontok részletes ismertetése Kossuthot anélkül, hogy különösebb formális politikai szerepe lett volna a magyar liberálisok táborának egyik megszemélyesítõjévé tette. A hatalom dõresége páratlan erkölcsi erõt párosított az eszmeképviselethez. A politikai mártírium értékét. Kossuthot lecsukták, nagyjából három évet ült, s mire kijött a börtönbõl, addigra személye a magyar szabadság egyik azonosítási pontja lett. Érdekében gyûjtés indult, kiszabadulása másoknak is erõt adott. S Kossuth azonnal élt is ezzel az erõvel. Nem sokkal kiszabadulása után, 1840 novemberében, Pest vármegye közgyûlésén beszédet tart. Mondandójában immár a politikai mártírium nyomatékával személyét és a polgári reformok ügyét összeköti, s az addigi vezéralakot, Széchenyit múlt idõben felemlítve egyben a legnagyobb magyarnak nevezi. 2 A gróf aki már addig is erõs ellenszenvet táplált Kossuthtal szemben rögtön tudja, hogy Kossuth oly magasra emelte, hol nem tarthatja magát. Kossuth ezzel a beszéddel megteszi mert megteheti azt a lépést, ami a politikai térben a legfontosabb: õ osztja a szerepet. Nem az a lényeg, hogy ki a legnagyobb, hanem az, hogy ki mondhatja meg, vajon ki a legnagyobb. A szereposztó pillanat után már arra is nyílt tér, hogy õ tematizáljon. A tematizálás pedig nem más, mint a Pesti Hírlap. Szerkesztõként az általa Magyarországon meghonosított mûfaj, a vezércikk írójaként õ mondja meg, hogy mirõl folyjék a beszéd. 53

2 GERÕ ANDRÁS: KÉPZELT TÖRTÉNELEM A tematizáló Kossuth ebben a szerepben egyenlõ a nemzet hangjával. 3 Ez a hang pedig erõs, világos, kemény, s nem utolsósorban nagyszerûen szól. Kossuth maga is bár ez tán kevésbé ismert a magyar nyelv megújítóinak sorába tartozik. A tény, az érv és sok más szó az õ használatában vált a magyar nyelv részévé. A szerepek fontosak, de mit sem érnek tartalom és teljesítmény nélkül. A tartalom pedig s az 1840-es évek eleji Pesti Hírlap ezért is fontos folyamatosan formálódik, alakul. A cél a polgári alkotmányosságban élõ Magyarország, ami viszont sok részkövetelésbõl, részproblémából áll össze. A kossuthi agenda, napirend egyaránt tartalmazza az iparfejlesztés, a börtönreform, a jogegyenlõség, az örökváltság és még sok egyéb kérdését. Értelemszerûen nemcsak õ elmélkedik nyilvánosan a fontos és kevésbé fontos ügyekrõl, de az õ szava éppen szerepe miatt hatványozottan erõs és meghatározó. A szabadság által megkonstruált új nemzetfogalom is legalábbis a politikában általa szólal meg legkifejezõbben. Amit mond, az már nemcsak racionális, hanem érzelmi kérdés is. A teljesítmény pedig Részben adott, részben hiányzik. Adott, hiszen elképesztõ munkabírásról tesz tanúbizonyságot, hiányzik, hiszen egyelõre több a szó, mint a tett. Rövid válság után megadatik a megvalósító szerepe is, ami nem más, mint A békés rendszerváltás ideje, a reformok áttörése, az érdekegyesítés elgondolásának próbája, a valóra váltás öröme. Az a pillanat, amikor a nemzet tömeges érzelmi realitássá, a szabadság tapintható jótéteménnyé válik. Több mint kilencmillió ember szakad ki a jobbágyi függõség rendszerébõl, s az emberek éppen hihetik: a jog asztalánál elõbb-utóbb mindenkinek jut hely. 4 Ez az a pillanat, amikor a piros-fehér-zöldbõl nemzetiszín lesz, s az országlakosok honpolgárrá válnak. Kossuth habár eleinte csak pénzügyminiszter azonosul az idõvel, s az idõ azonosul vele. Elsõsorban az õ nevéhez kötik a nemzet és a polgári szabadság ügyét, s az õ alakjához társul mindezen értékek megvédésének ethosza is. A nemzeti szabadság ügye biblikus erejûvé válik; maga Kossuth is a biblikus nyelv erejével szól róla. A debreceni kapuõr õt a magyarok Mózesének nevezi 5, Kossuth pedig még korábban hitet tesz amellett, hogy a szabad Magyarországot a poklok kapui sem dönthetik meg. A jobbágyi kötöttség rendszerébõl kiszabadultak apjukat tisztelik benne. S Kossuth a törvényes átalakulás, majd a függetlenségi harc során olyan képességeket villant fel, amiket addig csak a zárt üléstermek világában tudott érzékeltetni. Képessé válik a néptribun szerepkörére is. Több toborzókörúton vesz részt, és van köztük olyan is, amelynek eredményeképpen tizennégyezer (!) új honvéddel gyarapszik Magyarország ifjú hadserege. Ha a karizma szónak van történeti értelme, akkor az itt minden bizonnyal fellelhetõ és Kossuth személyének összefonódása immár megkérdõjelezhetetlenné teszi, hogy a kormányzó belépett az új, a modern magyar mitológiába, a nemzeti szabadságvallás Mózese lett, a modern magyar nemzet alapítójává vált. Ezért is indokolja maga, és írja le saját kézírásával a Függetlenségi Nyilatkozatot! A szinte megkérdõjelezhetetlen és szakralizált tekintély birtokában az igaztalanságra is jogot formál: 1849 õszén árulót, Júdást nevez meg, hiszen a Megváltónak még ez a 54

3 A NEMZET APJA, ISTEN MÁSODIK FIA KOSSUTH ÉS KULTUSZA Horvay János a készülõ Kossuth-szobor mintájával, jog is kijár. 6 Az igazságtalan szavak azonban nem csökkentik, hanem erõsítik hitelét, hiszen õ és csak õ van abban a helyzetben, hogy megmondja, ki és mi a jó vagy a rossz. Az immár élete végéig emigránssá vált Kossuth él az õt körülölelõ mitológiával. Fáradhatatlanul szervezkedik az ország szabadságáért. Ha kell, a nemzetiségeknek is alternatívát nyújtó Alkotmánytervet ír 7, ha kell, felvázolja egy új közép-európai államalakulat, a Dunai Szövetség tervét. A liberálisból demokrata, a nacionalistából patrióta válik. S utazik, tárgyal, levelez, szervezkedik, pénzt próbál gyûjteni. Spirituális hatalmát tényleges politikai erõként kezeli. Õ a nemzet peregrinusa. Az általa képviselt politikai út végét számára az 1867-es kiegyezés jelenti. Több áruló megnevezésére azonban nincs lehetõsége, hiszen 1849-ben már megmondta, hogy szerinte kié a morális vétek. Így tehát nem árulót keres, hanem saját magát emeli fel, méghozzá a jövõt látó Kasszandra szerepébe májusában Párizsban keltezi azt a levelet, amiben saját pozícióját világosan megfogalmazza, s hátralevõ életében tartja is magát az itt elmondottakhoz. 8 (A levelet több tízezer példányban kinyomtatták, tartalma 55

4 GERÕ ANDRÁS: KÉPZELT TÖRTÉNELEM jószerivel mindenkihez eljutott, akit érdekelt Kossuth véleménye és személye.) Sõt, ki is teljesíti ezt a szerepet: Magyarországra soha nem tér vissza, s egyik utolsó írásában magát óramutatóhoz hasonlítja, ami jelzi a bekövetkezõ idõt. Egyszerûen szólva: a jövõ egyetlen lehetõségének gondolja magát, s mindazt, amit szimbolizál. Az 1867 utáni idõszakban már nyilvánvalóan él honi kultusza, s õ gondoskodik arról, hogy saját mítosza tovább erõsödjék. Az önmagához társított alapérték pedig saját szavaival a szabad haza Magyarország szabad polgárainak. 9 Liberalizmusának, demokratizmusának nem szab határt a napi politika kényszere, hiszen önmagát kívül és felül helyezte mindezen. A modern magyar mitológia formálódásában és formálásában Kossuthnak kulcsszerep jutott. A kizökkent idõt õ született helyretolni, s õ ezt tudta is magáról. Pontosabban szólva mindent megtett azért, hogy róla s lehetõleg csak róla gondolják mindezt. Jellemzõ, hogy még életében miféle nevekkel illették: Instituciók Dzsingisz Kánja, kormányzó, Kossuth apánk, Magyarok Mózese, Nagy Számûzött, Nemzet Messiása, Szent Öreg, Szószék bajnoka, Turini remete, Új Washington. 10 Ezeknek a neveknek egy része már az emigrációs idõszakra vonatkozott, de a legfontosabb és legmélyebben rögzült megnevezések hez kötõdnek. A Nemzet Messiása kifejezést Jókai Mór, a jeles író alkalmazta írásban elõször. 11 A szinte hasonló tartalmú Magyarok Mózese kifejezést nem Kossuthról mondták elõször, így az õ esetében csak ismételt feltûnésrõl beszélhetünk. A megnevezést alkalmazták a XVII. század elején, a Habsburg-ellenes felkelést vezetõ Bocskai Istvánra, s már ugyanezt állította magáról egy XVI. századi parasztfelkelés vezetõje, Karácsony György is. Kossuthot Garay János költõ hívta így 1842-ben, de õ annyira szerette ezt a megnevezést, hogy az õsmagyar Álmos vezérrõl 1846-ban írott költeményének is ezt az alcímet adta. A folklorizálódott megnevezés Kossuthot illetõen 1849-ben is feltûnik. A Jámbor Pál költõ által használt Új Washington megnevezés nem ment át a köztudatba, vélhetõen azért, mert a régi Washingtonról sem sokan tudtak. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy Kossuth saját kultuszát érintõ tevékenysége és viselkedése például az, hogy az emigrációban, lemondása után is elvárta a Kormányzó megszólítást és a feltétlen tekintélytiszteletet 12 irritációt is kiváltott, s ebbõl ugyancsak több gúnyos megnevezés is született. Teleki László, az emigráció egyik vezetõje Kossuthot hívta Nagyúrnak, Rengeteg Magyarnak, illetve csak úgy Rengetegnek. Ezek a megnevezések azonban szubkulturálisak maradtak, nem kerültek át a napi szóhasználatba. Az önmitológia és a mitológia szükséglete elnyomta a kritikai folklór lehetõségét. Kossuth folklorizálódott. Nevét népdalok visszhangozták 13, anekdoták örökítették, s reinkarnálódott jó néhány, még a XVIII. században Rákóczihoz, az akkori Habsburgellenes felkelés vezetõjéhez kötõdõ mítosz. Ilyen például az, amelyik Kossuth lováról szól. 14 A mén segít gazdájának, hogy megmeneküljön üldözõi elõl. Kossuth kultusza 1848 õszére alapvonalaiban kialakultnak tekinthetõ. A folklorizálásban már akkor és részben késõbb is jelentõs szerepet játszott az a papság, amely a 56

5 A NEMZET APJA, ISTEN MÁSODIK FIA KOSSUTH ÉS KULTUSZA nagyrészt írni-olvasni nem tudó népességhez prédikációin át eljuttatta Kossuth isteni magasságba emelt képzetét. 15 Ugyanezt a célt szolgálta az a ponyvairodalom is, amelyben Kossuth hazánk megváltójaként jelent meg. 16 Késõbb erre építve már evidenciaként lehetett kezelni azt, hogy Kossuth az Isten második fia. Kossuthnak ben egyetlen versenytársa volt a legfõbb nemzeti hõs szerepére. Igazi kihívó volt, õ is mindent elkövetett saját nagyságának ápolásáért, s tehetségéhez, karizmatikus erejéhez éppúgy nem fért kétség, mint Kossuth esetében. Petõfi Sándorról, a forradalom költõjérõl, a szabadságharc mártírjáról van szó. 17 Többek között õ tette a piros-fehér-zöldet a forradalom védjegyévé, õ írta a mozgósító költeményeket, s egyáltalán: õ írt olyan verseket, amelyek folklorizálódni tudtak. Tragikus és a forradalom vereségével összefüggõ, máig sem teljesen rekonstruálható halála hozzá is járulhatott a maga által kijelölt szerep betöltéséhez. Õ szerényen csak lángoszlopnak titulálta magát, s úgy vélte, ha õ szól, akkor a nép szólal meg. Mégis, noha õ is kultusz tárgya lett, nem tudta a Kossuth által betöltött szerepet elhódítani. Közrejátszott ebben az is, hogy míg Kossuth kilencvennégy, õ csak huszonhat évet élt. Költõi szerepe némileg elnyomta népi megváltó szerepét, errõl tanúskodnak egyébként azok a megnevezések is, amikkel illették. Így például: Anakreón unokája, magyar Béranger, magyar Rouget de Lisle (utalva ezzel a Marseillaise szerzõjére). Egykorúan inkább õ írt, s nem róla írtak. Ezzel együtt õ is mitologizálódott, csak nem annyira s nem úgy, mint Kossuth. Mitológiájának erejét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy halálát nem akarták elhinni, s még manapság is fellelni vélik maradványait Oroszországban. A történelmi folyamat logikája, a modern, antifeudális nemzeti identitásteremtés létrehozta azt a szimbolikus mezõt, ami az önazonosság kifejezésére szolgál. Ez a keretrendszer nemigen különbözött attól, ami más nemzetek esetében történt; legfeljebb az idõsíkokban van különbség. A nemzeti identitás szimbolikus világa kicsit olyan, mint az a periódusos rendszer, amit Mengyelejev nevéhez kötünk. Megvannak benne a helyek. A különbség az, hogy a nemzeti identitás esetében létezik a történelmi alternativitás: nevezetesen, hogy éppen ki vagy mi tölti be az adott funkciót. A nemzet apja, a nemzet személyi kifejezõdése is egy ilyen strukturális elem, amire sokan pályázhatnak. Van, ahol a költõ nem esélytelen (lásd a lengyel Mickiewiczet vagy a bolgár Hriszto Botevet), van, ahol a hadvezér a nyerõ (lásd az albán Szkander béget), van, ahol a politikus kerül kulcshelyzetbe (lásd a szlovák Ludovit Šturt). Magyarországon, a magyar nemzettudatban Kossuth lett a modern magyar nemzet személyi reprezentációja. Kossuth kultusza ha már létrejött olyan tömegességre tett szert, hogy minden tömegfogyasztás és tömegpolitika számára csáberõt jelentett. Kossuth össznemzeti tõke lett. 57

6 GERÕ ANDRÁS: KÉPZELT TÖRTÉNELEM A KULTUSZ HASZNÁLATA 1945 ELÕTT A kultusz természetesen egyfajta fogyasztói felületet is jelentett. Cigaretta, olajnyomat éppúgy belefért ebbe, mint falvédõ vagy nóta. A kultusz érdemi használata azonban sokkal inkább a politikai mezõhöz kötõdött. Az ok igen egyszerû: Kossuth minden tömegpolitikai igény számára amolyan nemzeti védjegyet jelentett, az adott politikai áru nemzeti hitelességét volt hivatott megmutatni. S ha számításba vesszük azt is, hogy Kossuth neve, kultusza jelentõs mértékben összefonódott cel, illetve az ehhez társuló érzelmi azonosulási többlettel, akkor még hangsúlyosabb a Kossuth-kultusz használatának politikai igénye. A korszakon átnyúló tendenciát mi sem jelzi jobban, mint a magyar törvényhatóságok, tanácsok, önkormányzatok és intézmények azon igyekezete, hogy Kossuthról utcákat, köztereket nevezzenek el, emlékét dombormûben, térplasztikában megörökítsék. A folyamat 1894-ben, Kossuth halála után indult, hiszen Budapesten ekkor neveztek el róla elõször utcát (a Hatvani utca lett átnevezve) 18, s már ebben az évben Balatonszabadiban (Somogy megye), valamint Dunapatajon (Bács-Kiskun megye) mellszobrot avattak. 19 A tendencia azóta lényegében politikai rendszerektõl függetlenül megállíthatatlan, noha 1990-ben, a rendszerváltáskor praktikus okok miatt Budapesten néhány Kossuth Lajos-utcanevet megváltoztattak. (Az ok: egy kerületben ne legyen több azonos nevû utca.) Külföldön is érvényesült a tendencia, s New Yorkban éppúgy fellelhetõ Kossuth szobra (1927), mint a washingtoni Capitoliumban vagy éppen az olaszországi Torinóban. A politikai rendszerek közötti különbség legalábbis a Kossuth-kultusz használatát illetõen nem a szoborállítási vagy elnevezési kedv tekintetében mutatkozott meg. Sokkal inkább a kultusz kontextualizálása jelentette az érdemi különbséget. A dualista korszak éppen azért, mert Kossuth politikai ellenfele, Ferenc József uralkodott hivatalosan nem pártolta a Kossuth-kultuszt, de nem is tiltotta azt. A függetlenségi ellenzék használta elsõdlegesen Kossuthot, illetve fordítva: Kossuth (amíg élt) használta a függetlenségi ellenzéket saját kultusza fokozására. A volt kormányzót rendszeresen távollétében képviselõvé, díszpolgárrá választották. Nevét kortesnótákba szedték. ( Nem kell vasút, éljen Kossuth! ) Leveleit közölték, delegációkat menesztettek hozzá, s úgy viselkedtek, mintha Magyarországnak két királya lenne: egy ténylegesen és egy spirituálisan. A kultusz erejét és a hatalom sajátos viszonyát jól szemlélteti már a kiegyezéses rendszer indulásakor bekövetkezõ konfliktus, amelyben Kossuth kitûnõ politikai érzékkel, bár erkölcsileg aggályos módon önmagát identitáspolitikai ponttá tette. A kiegyezés parlamenti, radikális ellenzékének lapja, a Magyar Újság 1867-ben indult. Szerkesztõje Böszörményi László volt, aki egyben parlamenti képviselõként is mûködött. Böszörményi (egykori 48-as honvéd kapitány) lapja augusztus 28-i számában közzétette Kossuth egy Torinóból írott levelét, amit az egykori kormányzó Rudnay Jó- 58

7 A NEMZET APJA, ISTEN MÁSODIK FIA KOSSUTH ÉS KULTUSZA zsef váci választási elnökhöz címzett. Az eléggé hosszú levél elismétli a kiegyezés ellen írott, már elõzõleg is megjelent gondolatokat. Kossuth egyértelmûen jelzi, hogy õ ezt a rendszert nem fogadja el, és nem pusztán azért nem tér vissza, mert ez célszerûtlen lenne, hanem fõként azért nem, mert ez számára erkölcsi lehetetlenség. Majd eljut addig a mondatig, miszerint én az osztrák ház uralmát hazám függetlenségével és önállásával incompatibilisnek (értsd: összeférhetetlen) hiszem. 20 Kossuth számára ez volt a tiszta beszéd, hiszen megingathatatlan véleményét határozott, egyértelmû és radikális állításokkal kellett alátámasztania: õ a saját pozícióját Ferenc József tagadásából származtatta, tehát ennek megfelelõen kellett nyilatkoznia. Ferenc József viszont saját pozícióját annak tagadásából származtatta, amit Kossuth képviselt. Az ütközési pont a szerkesztõ, Böszörményi László lett. A királyi ügyész az inkriminált mondat miatt vádat emelt, a bíróság elítélte Böszörményit. A súlyosan tüdõbeteg ember a börtönben meghalt. Igaz, kegyelmet kapott volna, ha kér. De hát Böszörményi is azt gondolta, amit Kossuth, tehát nem kért kegyelmet. A kultusz szimbolikus ereje oly nagy volt, hogy a Ferenc József-i világ legprofeszszionálisabb politikusa, Tisza Kálmán politikai eszközként is élt vele. A tizenöt évi kormányzás után (1875 és 1890 között volt miniszterelnök) politikailag teljesen elhasználódott Tisza igazi politikushoz méltóan megrendezi saját bukását, méghozzá úgy, hogy a 48-asság zamatával távozhat a 67-es rendszer miniszterelnöki székébõl újév napján tartott beszédében még állást foglal a Kossuth Lajos személyével ûzött kultusz ellen, közben azonban készen áll a 48-as glóriájú lemondás forgatókönyve. Még az évi 50. tc. kimondta, hogy tíz év elteltével az a külföldön élõ magyar állampolgár, aki nem jelentkezik valamelyik osztrák magyar konzulátusnál, elveszti állampolgárságát. Értelemszerûen Kossuth Lajosra is vonatkozott ez a törvény. A Torinóban élõ Kossuth híven politikai múltjához december 20-án nyílt levélben kijelentette: Ferenc József osztrák császár, magyar király alattvalójának magamat soha egy percig sem ismertem el s el sem ismerem. Ez az én álláspontom. 21 Tisza még november 22-én, számítva Kossuth véleményére, úgy nyilatkozott, hogy Kossuth, mivel több magyar város díszpolgára, így automatikusan megmarad magyar állampolgárnak. December 11-én azonban már megváltoztatja álláspontját, és kijelenti: kész a honossági törvényt úgy módosítani, hogy abban Kossuth állampolgári joga határozottan kifejezésre jusson. Ez megfelelõ volt Kossuth, de nem Ferenc József számára. S Tisza ezúttal nem bizonyult engedékenynek, aminek következtében március 9-én beadta lemondását, amit az uralkodó el is fogadott. Tisza Kálmánról sok mindent feltételezhetünk, csak azt nem, hogy ne tudta volna: állása sokkal inkább függ Ferenc Józseftõl, mint Kossuth Lajos megelégedésétõl. Így aztán az egyébként eléggé ismert lemondási ügy csak egy dolgot demonstrálhatott: Tisza ha már mennie kellett sokkal inkább a Kossuth-kultusz védelmezõjeként, mintsem ellenzõjeként akart távozni. Kirúgatta magát, hiszen tudta: a két személy egymást kizáró tényezõ. 59

8 GERÕ ANDRÁS: KÉPZELT TÖRTÉNELEM A szimbolikus politikai térben megjelent az a tényezõ is, amikor is a Kossuth-kultusz és a rendszer találkozása elkerülhetetlennek tûnt. A tudatosan választott emigrációban élõ Kossuth felett múltak az évek, és szorongató problémaként merült fel: mi legyen, ha az öregember meghal? Amikor 1889 tavaszán az akkor nyolcvanhét éves Kossuth meghûlt, Tisza Kálmán miniszterelnök beadványt intézett Ferenc Józsefhez. A beadványban Tisza a Kossuth-kultusz erejérõl szól, majd így folytatja: Ilyen körülmények között bizonyára lesznek olyanok, akik törvényes úton kívánják Kossuth emlékének megörökítését, és tagadhatatlan, hogyha ehhez a kormány hozzájárulna, ezáltal egy csapással véget vethetnek minden agitációnak és minden zavargó elem pártszempontból kihasználható agitációjának. Ha K. L ben vagy akár késõbb meghajolva a korona és a nemzet egyesült akarata elõtt elismerte volna azt az alapot, amely létrehozta ezeket a tényezõket, úgy teljes határozottsággal kérném Õfelségét, hogy kegyeskedjék felhatalmazni a legalázatosabb magyar kormányt erre az eljárásra. Ez azonban sajnos nem történt meg. Ellenkezõleg, Kossuth az utolsó pillanatig sem hagyott fel magának a kiegyezésnek és az ezen az alapon ténykedõ törvényhozás jogosultságának a tagadásával; éppen ezért én is arra a következtetésre jutottam, hogy az említett megbocsátást lényegében, mint kizártat kell tekinteni. Kétségtelenül lesznek olyanok is, akik helyesnek fogják tartani, hogy Kossuth elhunyta alkalmából betiltsanak minden tüntetést és minden, emlékének megörökítésére irányuló tevékenységet. Részemrõl ezt elkerülhetetlennek és politikai szempontból nagyon helytelennek tartanám. Az elõadottak alapján az a meggyõzõdésem, hogy ha bekövetkezik az említett haláleset, Õfelsége legalázatosabb magyar kormányának az elsõ pillanattól arra az álláspontra kell helyezkednie, hogy még ha tekintetbe is vesszük, hogy az elhunyt élete utolsó pillanatáig kétségbe vonta (vitatta) még a meglévõ törvényhozás jogosultságát, törvényhozási úton semmi sem történhet, a társadalmi köröket azonban, valamint a törvény hatóságokat senki nem fogja akadályozni részvétük kifejezésre juttatásában, gyászszertartások megrendezésében, esetleg mozgalom kezdeményezésében önkéntes adományokból létrehozandó emlékmû létrehozására; sõt, azt sem lehet kizárni, hogy ebben a kormány tagjai is részt vehessenek, ha e célból adakozásra szólítják fel õket. Lármára, zajongásra és tüntetésekre kerül sor, kétségtelenül olyan formában is, amilyenben nem kellene; de ez hamarosan elmúlik minden káros következmény nélkül, viszont ha a hasonló összejöveteleket megtiltanák, vagy akadályoznák, nagyon sokak lelkében nagy keserûség maradna vissza, aminek csak a minden törvényes rend ellenségei örülnének, akik sietnének kihasználni a maguk céljaira a keserûség és a békétlenség bármely forrásból eredõ érzéseit, jól ismerve Õfelségének azt a magasztos uralkodói tulajdonságát, miszerint Õfelsége és tanácsosai mindenekelõtt õszinteséget és igazságosságot követelnek, nem félek attól, hogy szavaim kendõzetlensége megfelel-e Õfelsége legmagasabb elhatározásának

9 A NEMZET APJA, ISTEN MÁSODIK FIA KOSSUTH ÉS KULTUSZA Falragasz egy kirakatüvegen, november. 61

10 GERÕ ANDRÁS: KÉPZELT TÖRTÉNELEM Tisza megpróbál egyensúlyozni az uralkodó és az immár létezõ és tagadhatatlan Kossuth-kultusz között. Megkísérli menteni a magyar kormány arcát arra az esetre, ha a haláleset bekövetkezne. Ferenc József nem siet a válasszal. Az áprilisi felterjesztésre csak június vége felé válaszol. Szavai kétséget sem hagynak afelõl, hogy a kérdésben nem ismer semmiféle kompromisszumot. Azt írja: Ezen elõterjesztés tartalmát helyeslõleg tudomásul vettem, olyan hozzáadással mindazonáltal, hogy a kérdéses esetben netalán czélba vett részvét nyilvánításoknál, gyászünnepélyek tartásánál stb. a tett elõterjesztés érdekében is, a királyi hatóságok hivatalosan, testületileg részt nem vehetnek, valamint egy emlék felállítása iránt netán meginduló mozgalomnál és adakozásoknál kormányom tagjai részt ne vegyenek s más magasabb állásban lévõ hivatalnokok és országos méltóságot viselõ egyének is ettõl tartózkodjanak. Adva az elõterjesztés szerint elfoglalandó álláspont miszerint törvénykezési úton semmi sem tehetõ, még az esetben is fenntartandó, ha az illetõ holt tetemének hazahozataláról és az országban eltemetésérõl lenne szó. 23 Ferenc József nem hagy kiskaput: aki õt szolgálja, az nem adózhat kegyelettel Kossuthnak. Érdekesen oldja meg azt a dramaturgiai problémát, hogy Kossuth szerinte bizonyos értelemben nem létezik, hiszen õ a távollétében már egyszer felakasztatta. A nem létezõt csak így említi: illetõ. Így le sem kell írnia Kossuth Lajos nevét. Kossuth végül is nem halt meg 1889-ben, ám 1894 márciusában állapota komolyra fordult; de hát már létezett az öt esztendõvel azelõtti állásfoglalás. Wekerle Sándor miniszterelnök március 18-án találkozott az uralkodóval, és bár ismerte Ferenc József véleményét felvetette az állami, illetve képviselõházi költségen való temettetést, továbbá a kormánytagok részvételének ideáját. A király ragaszkodott a már egyszer megfogalmazott álláspontjához, és Wekerle alávetette magát az uralkodói akaratnak. 24 A közvélemény errõl mit sem tudott, s abban a hitben élt, hogy Kossuthot valószínûleg a legnagyobb állami tiszteletadással helyezik majd örök nyugalomra. Miközben az ország polgárai növekvõ izgalommal figyelték az eseményeket, a magyar miniszterelnök megtalálta azt a megoldást, amit tulajdonképpen elõdje, Tisza Kálmán sugallt 1889-ben. Olyan keretet kellett kialakítania, amely biztosítja ugyan a Kossuth-kultusz méltó megvalósulását, de nem ellenkezik az uralkodó kemény akaratával. Wekerle úgy gondolta, hogy ha a fõváros az ország kiemelkedõ jelentõségû törvényhatósága temeti el Kossuthot, akkor a társadalmi igények is visszaigazolhatóak, s az uralkodó kívánsága is teljesül. A fõváros akaratával egyáltalán nem ellenkezett a miniszterelnöki kényszerhelyzetbõl adódó megoldás. Kossuthot még két esztendõvel elõbb, szeptember 14-én a közgyûlés díszpolgárrá választotta, így a jogcím is adott volt. Akkor persze a frissen fõés székvárosi rangra emelt Budapest Kossuth 90. születésnapján akart ily módon tisztelegni a legnagyobb magyar ellenzéki elõtt. A díszpolgári cím azonban alkalmat adott arra, hogy a fõváros jelezze: vállalja Kossuth hazahozatalát és eltemetését. 62

11 A NEMZET APJA, ISTEN MÁSODIK FIA KOSSUTH ÉS KULTUSZA Amikor Kossuth március 20-án 11 óra elõtt öt perccel meghalt, már kész volt az a konstrukció, amelynek keretében a magyar kormány érvényesíti Ferenc József akaratát, másfelõl azonban a fõváros közbejöttével mégsem magántemetést kap az elhunyt. Hihetnénk: itt aztán véget is ér a történet. Kossuth élete végéig tagadta Ferenc József személyét és rendszerét, Ferenc József pedig nem létezõnek tekintette Kossuthot, s természetesen elutasította mindazt, amit Kossuth szimbolizált. A halállal azonban véget ér a történet, hiszen az ellentétpár egyik eleme legalábbis fizikailag megszûnik létezni. Viszonyukhoz azonban Ferenc József még egyszer hozzászólt. A holttest hazaszállítási útvonalának kérdésében nyilvánított véleményt március 22-én ezt írta Wekerle Sándornak, a magyar miniszterelnöknek: Azt olvasom az újságban, hogy Kossuth holttestét Fiumén át hozzák. Remélem, ez a tapintatlanság, tekintettel arra, hogy a német császári pár Abbáziában van, megakadályozható. Arra is figyelmeztetem, minõ benyomást keltene Horvátországban, ha a halottat ezen az országon vinnék keresztül. 25 A trónfosztó rebellis, az egykoron, 1848-ban a horvát bánnal háborúzó magyar kormány minisztere holtában sem utazhat akárhol. Végül is persze minden elrendezõdött. Wekerle kérésére a Monarchia diplomáciai apparátusa az olasz kormánynál elintézte, hogy ne a Fiuméba szóló vízi, hanem a szárazföldi vasúti útvonalra adják ki a halottszállítási engedélyt április 1-jén, vasárnap Budapesten, a Kerepesi úti temetõben eltemették Kossuth Lajost. A hivatalosság hiányzott, a nép ott volt, méghozzá hatalmas tömegben, hiszen a temetésrõl szóló beszámolók szerint a Nemzeti Múzeumtól a Kerepesi úti temetõbe tartó gyászmenetben több százezer ember vett részt. Úgy tûnik, hogy magyar ember temetésén sem addig, sem azóta annyian részt nem vettek. Amikor a temetés után Kossuth kisebbik fia, az egyébként jelentéktelen Kossuth Ferenc hazatért, a név varázsa szinte rögtön ellenzéki pártvezérré tette. S mivel ellenzékisége igencsak hajlékony volt, ezért a Kossuth név egyáltalán nem akadályozta meg Ferenc Józsefet abban, hogy kinevezze miniszterévé. 26 Mindez azt mutatja, hogy a dualista rendszer nem állta útját a kultusznak, a hatalom nem élt vele, de nem is vállalkozott nyílt ellenségeskedésre, és a kultusz használatát átengedte a nacionalista ellenzéknek. Kossuth maga híven kultuszépítõ szerepéhez természetesen ezzel az ellenzékkel sem azonosult, állandóan jelezte távolságtartását, felül- és kívülállóságát, de azért abszolút mértékben használta a függetlenségieket, hiszen véleményét jórészt rajtuk keresztül juttatta el a magyar választókhoz, s rajtuk keresztül kívánta befolyásolni a hazai választásokat. A függetlenségi ellenzékiséghez párosuló Kossuth-kultusz azt jelentette, hogy a rendszerrel elégedetlenkedõk általában is használták Kossuth nevét, kultuszát. A polgári radikálisok éppúgy fontosnak tartják, mint a szociáldemokraták, s természetesen azok az agrármozgalmak is, amelyek a parasztság körében igyekeznek mind többeket megnyerni

12 GERÕ ANDRÁS: KÉPZELT TÖRTÉNELEM Miért tehették ezt? 1873-ban, hat évvel a kiegyezés után a létrejött alku egyik meggyõzõdéses értelmiségi elkötelezettje, Arany László veti papírra a következõ sorokat: 1867-et megelõzõen a szabadság és nagyszerû halál közti választás ismét elõttünk látszik állani, a lelkesedés ismét túlságokban csapong, a nemzet óriási megütközésre készül, a kívánatok annyira korlátozatlanok, a mindig emlegetett szabadságról a nép oly merész fogalmakat kezd alkotni, hogy a felzaklatott vágyakat semmi lehetséges politikai megoldás nem elégítheti ki. Ezért a 67-iki kiegyezés után szívben és érzelmekben csaknem általános elégedetlenség marad. Ismétlõdik a régi jelenség: az egyik párt tovább is folytatja a panasz egyhangú búgását, a másik gúnyolja a nagyszavú remélgetést s az elcsépelt hazafi-frázisokat. 28 Arany hihetetlen érzékenységgel ráérez a létrehozott politikai berendezkedés egyik legfontosabb sajátosságára, arra, hogy az nélkülözi az érzelmi azonosulást. Legfeljebb azt lehet róla elmondani, hogy ez volt az elérhetõ, de azt nem, hogy ez a jó. Kétségtelenül az érzelmi azonosulás hiánya mögött kielégíthetetlen elsõsorban a nemzeti önrendelkezést érintõ érdekek és igények húzódnak meg. Miután azonban az új struktúra lényegébõl következõen nem tud ezeknek eleget tenni, ezért a liberalizmus keretén belül is a politikai jogszûkítés irányába mozdul el, hiszen a maga teljességében még arra az etnikai bázisra, a magyarságra sem számíthat egyértelmûen, amelynek nevében fenntartja a kiegyezést mint a nemzet érdekeit reálisan képviselõ megoldást. A jogszûkítés viszont nemcsak nemzetileg, de társadalmilag is fokozódó feszültségképzõ tényezõt jelent, mert létezõ érdekeket iktat ki a képviseleti nyilvánosságból. A szûk körû választójog keretei között azonban reprodukálódik ha társadalmilag kevésbé kiélezetten is, hiszen a lakosságnak csak a felsõ 6 7%-át foglalja magában az érzelmi azonosulás problémája. Felismerése újfent csak arra ösztönzi a politika irányítóit (mivelhogy mértékét nem merik, nem merhetik felmérni), hogy eszközöket keressenek a probléma technikai kezelésére. Ezt jelenti a korrupció, illetve a hatalmi befolyásolás. S hogy ez abszolút tudatos felismerés volt, azt tanúsítja a már idézett volt szatmári fõispán, majd késõbb a Fejérváry-kormány belügyminisztereként ténykedõ Kristóffy József: a mindenkori kormányoknak eszközök válogatása nélkül (kellett) a 67-iki kiegyezést a nemzet ellenére is sokszor erõszakkal fenntartani Pénz és hivatali befolyás de hiszen azt mindenki tudta, hogy az ország érdekét, a 67-es kiegyezés fenntartását másként biztosítani nem lehet. Sõt mentõl jobban erõsödött a nyomás és támadás az ellenzék részérõl a közjogi alap ellen, annál nagyobb mértékben kellett ezen eszközöket igénybe venni, annál nagyobb mértékben kellett a hatalomnak a nemzetiségi kerületekre ráfeküdni, mert a színtiszta magyar vidékeken a parasztság még csak szóba sem állott a 67-es jelöltekkel. A magyar kerületekben csak azok reuzálhattak (boldogulhattak), akik»kossuth apánk«nevével és zászlójával jöttek Ily viszonyok között a szabadelvû párt mindinkább rá volt utalva a nemzetiségi kerületekre, itt választotta meg a párt országos és megyei kitûnõségeit, kik aztán a parlamentben a 67-es politika vállhordozói lettek. Eleinte ez a manõver simán ment, mert pénz és hatalom könnyûszerrel szereztek mandá- 64

13 A NEMZET APJA, ISTEN MÁSODIK FIA KOSSUTH ÉS KULTUSZA tumokat a nemzetiségi tömegek között, de késõbb itt is elfajultak a viszonyok, mert a nemzetiségi szavazók vezetõi hamarosan rájöttek, hogy közvetve tulajdonképpen õk lettek a 67-es alap, tehát a monarchia fenntartói, s ez a megismerés éppenséggel nem a magyar nemzet javára befolyásolta azon nemzetiségi aspirációk fejlõdését, amelyek úgy idehaza, mint Bécsben és külföldön mindinkább gyökeret vertek A szabadelvû párt valóban nem tehetett egyebet, mint a 67-es alapot minden viszonyok és körülmények között fenntartani, ha csak az összeomlást rövidesen elõidézni nem akarta. 29 S hogy még véletlenül se gondoljuk azt, mintha ez a felismerés csupán egyesek kiváltsága lett volna, idézzünk még egy állásfoglalást. Klein Ödön a miniszterelnök sajtóosztályát vezette a századelõn, Széll Kálmán kormányelnöksége idején, s a késõbbiekben is a politika legbelsõbb köreiben mozgott. Hitelesen szólhat tehát az ott uralkodó felismerésekrõl, habár a használt eszközöket az apológia, az önigazolás hitével védi: A korrupcióban mindenütt Európában csak az egyének gazdagodási vágyait látjuk, a melyeket a kormányok saját hatalmi vagy pártcélokra fel- és kihasználnak. Egyes-egyedül Magyarország tesz kivételt. Nálunk a parlamenti és a választási korrupció, ha elõfordult, egy felsõbb állami cél szolgálatában állt: a kiegyezés érdekében. Az 1867-es alkotás Magyarországon sohasem volt népszerû, az ország nagy államférfiai ellenben akkoriban arról voltak meggyõzõdve, hogy a kiegyezés mint eszköz Magyarország integritásának és államiságának fönntartására nem nélkülözhetõ. Kénytelenek voltak tehát a 67-es alkotmányt oly pillérekkel, oly gerendákkal alátámasztani, amelyek más szempontból nem voltak mindig és mindenben feddhetetlenek. Az államfönntartás volt a cél, a kiegyezés volt a fõ-, és a velejáró politika a mellékeszköz. Ha az államfönntartásért feláldozzuk életünket és vérünket, akkor a korrupciót, ha az hozzájárul az állam fönntartásához, a politika mint kisebbik rosszat védheti. 30 Ha mármost általánosságban akarjuk a jelenséget értelmezni, akkor nyilvánvaló, hogy alapvetõ ellentmondás s ebbõl következõen feszültség állott fenn a legfõbb államérdeknek tételezett kiegyezés és annak belpolitikai bázisa között. Az ellentmondás a gyakorlatban úgy jelentkezett, hogy a rendszer vezetõi meggyõzõdésük szerint jogkiterjesztéssel semmiképp, jogszûkítéssel pedig csak törvénytelen eszközök igénybevételével szerezhettek többséget. Értelemszerûen ez utóbbi lehetõséget választották, de ezzel viszont enyhén szólva pöttyössé, kérdésessé tették legitimitásukat. Igen sajátos lélektani helyzet jött létre a politikai színtér küzdõfelei között: a hatalmon levõk mögöttük a formális többséggel mindig úgy érezhették, hogy kisebbségben vannak, ami még inkább arra ösztönözte õket, hogy a legitimitást megkérdõjelezõ s ezzel a bizonytalanságérzésüket fokozó eszközöket bõvítetten újratermelve vegyék igénybe. Az ellenzék viszont úgy gondolhatta a formális kisebbséggel a háta mögött, hogy ténylegesen a többséget képviseli, amit galád módon elnyomnak. A Kossuth-kultusz ily módon totális értelmû protesztkultuszként, identitásként és egyben szimbolikus politikaként jelenhetett meg: egyfajta politikai szimbolikával a rendszer egészével szembe lehetett helyezkedni. Mindenki kiemelhette belõle a számára fon- 65

14 GERÕ ANDRÁS: KÉPZELT TÖRTÉNELEM tos alternatív értékeket: nemzeti függetlenséget, politikai demokratizmust, társadalmi egyenlõsítést, morális tisztaságot. A nemzet mint szekularizált vallási tudat nem igényelte a politikai realitásérzék kellékeit, ezért különösebb gyakorlati következménnyel sem járt a Kossuth-kultusz manifesztációja. Ez egyébként még vonzóbbá tette, hiszen egyszerre lehetett mozogni a szimbolikus és a pragmatikus politikában, tudati térben. Egyszerre lehetett a rendszerhez lojális állampolgárként és öntudatos hazafiként élni. A spiritualitás és a gyakorlatiasság a vallás esetében már megszokott kettõsségét a napi közéleti mezõben lehetett érvényesíteni. A dualista rendszer szétesését követõen lezajló forradalmak után a magát ellenforradalminak nevezõ rendszer rendezkedik be Magyarországon. Uralma huszonnégy évig tartott, s mivel öndefiníciója szerint nemzetinek, kereszténynek, konzervatívnak és egyben ellenforradalminak tartotta magát, a Kossuth-kultusz tekintetében ambivalens helyzetbe került. Egyfelõl semmi szüksége sem volt a nemzeti és liberális-demokratikus értékeket szimbolizáló Kossuthra. Éppen ezért erõltette Kossuth 1840-es évekbeli vitapartnerének, a konzervatív reformerré stilizált Széchenyi István grófnak a kultuszát. Természetesen azzal is szembe kellett néznie, hogy Széchenyi kultusza nélkülözte a széles körû társadalmi gyökérzetet; nem tette ki- és leválthatóvá Kossuthot. Másfelõl a rendszernek szüksége is volt Kossuthra, mert a területi revíziót támogató politika nem mondhatott le egyetlen nemzeti érzelmet mozgósító tényezõrõl sem. A király nélküli királyságot Horthy Miklós kormányzóként uralta erkölcsi legitimitását erõsíthette a nemzeti szimbólummá lett egykori kormányzó. A sajátos kettõsség feloldására az 1848-as forradalom 80. évfordulójának közeledte kínált lehetõséget. A dilemmát Klebelsberg Kunó kultuszminiszter oldotta fel, és úgy döntött, hogy államosítja március 15-ét, valamint az 1848-as gondolatkör rendszernek megfelelõ részeit november 6-án a Parlament elõtt felavatják Horvay János Kossuth-szobrát. Az 1903 óta húzódó, még a Fõvárosi Közgyûlés által kezdeményezett szoborügy így véget ér, s a lehangolt fõalak köré odacsoportosulnak a 48-as kormány ugyancsak lehangolt miniszterei. 31 A szobor mögötti kõfal túloldalára népmozgalmi dombormû készült, amelyen gyermekétõl és feleségétõl búcsúzó férfi, kitörõ lelkesedésû ifjonc, dobos, harci lobogót vivõ öreg, a felnõtt fiával csatába induló és vérzõ katona látható. Az emlékmû tartalma inkább a nemzeti militarizálás, mintsem az alkotmányos szabadság eszméjét sugallja; a leverésében is harcra kész nemzet képét illusztrálja. Ugyancsak 1927 novemberében a felsõház elfogadja a Klebelsberg által kezdeményezett törvényt (1927. évi XXXI. tc.), amely március 15-ét nemzeti ünneppé nyilvánítja. (Így természetszerûleg hatályát veszti az évi V. tc., amely április 11-ét tekintette nemzeti ünnepnek.) Egyben törvényt hoznak Kossuth Lajos örök érdemeirõl és emlékérõl (1927. évi XXXII. tc.). 32 Mindez nem változtatott azon, hogy a rendszer a tradicionális nemzettudat szimbolikus elemeit ötvözte a modern nemzeti identitással az elõbbi elemek javára. A Reg- 66

15 A NEMZET APJA, ISTEN MÁSODIK FIA KOSSUTH ÉS KULTUSZA num Marianum és a Szent Korona bûvöletében megfogalmazódó, a kor kurzustörténésze által is neobarokknak nevezett 33 világ háttérbe szorította a Kossuth-kultuszt. Éppen ezért a kultusz tömegességét továbbra is azok a politikai artikulációk használták, amelyek vagy részlegesen, vagy teljesen ellenzéki szerepben pozicionálták magukat. A kisgazda, a szociáldemokrata, majd késõbb a németellenes, antináci szervezõdések gyakorta éltek Kossuth nevével, arcképének felmutatásával. A Kossuth-kultusz egészében inkább õrizte, mint meghaladta az ellenzéki jelleget. Az 1940-es évek elsõ felében a német oldalon háborúba sodródó országban az egykori fajvédõ Bajcsy-Zsilinszky Endre már éppúgy Kossuthra hivatkozik 34, mint mindenki más, aki a hitleri befolyástól félti a nemzetet. Ebbe a kánonba illeszkedik bele a kommunista emigráció is, amelyik a nemzeti függetlenség értékére hivatkozva szól dicsõítõen Kossuthról. Õk a Kossuth-kultuszt saját ideológiai konstrukciójukba illesztik, s ezt jól jelzi, hogy a Szovjetunióból 1943-tól sugárzó magyar nyelvû rádióadót Kossuthról nevezik el. A Horthy-korszak tehát legalábbis a hivatalosság szintjén mérsékelten élt a Kossuth-kultusz kínálta lehetõségekkel. Nyitottabb volt, mint a dualista idõszak, de nem törte meg azt a lassan tradícióvá váló vonulatot, amely Kossuthot inkább az ellenzéki, mintsem a hatalmi kánonhoz társította. A KULTUSZ HASZNÁLATA 1945 UTÁN Magyarország számára 1945-ben nemcsak a háború, hanem az a politikai rendszer is véget ért, amely 1944-ben már nyílt nemzetiszocialista diktatúrába torkollott. Az 1944 októberében hatalomra került magyar nácik a nyilasok szimbolikus nyelve a pogány mitológiát emelte fel 35, s ennyiben a Horthy-éra konzervatív, tradicionalista szimbolikáját is tagadta. A háború után berendezkedõ új hatalom amely a kor demokratikus normáinak megfelelõ állami és politikai szerkezetet képviselt értelemszerûen tagadta a pogány szimbolikát, de nem kívánta folytatni a Horthy-kor értékvilágát sem. A rövid életû politikai berendezkedés a nemzeti függetlenség és a demokrácia elõképeit kereste. Az 1946-ban kibocsátott új pénzeken ezért az akkoriban legnagyobb címletre (100 forint) Kossuthot tették, ami arra utalt, hogy az új rezsim nagyra tartja és magasra emeli Kossuth szimbolikus erejét. A Kossuth-kultusz sorsában azonban nem a demokrácia, hanem a kommunista ideológia játszotta a további fõszerepet, miután az ország feletti uralom fokozatosan a kommunisták kezébe került, akik 1948-tól már formálisan is bírták a hatalom teljességét. Akkor 1948-at a kommunisták a fordulat évének titulálták; szempontjukból joggal. 36 Ekkorra alakult ki a kommunista rendszer fõ strukturális kerete, ekkorra lett teljes a kommunisták hatalmi monopóliuma. 67

16 GERÕ ANDRÁS: KÉPZELT TÖRTÉNELEM Szempontunkból ez azért lényeges, mert az esztendõ egyben az 1848-as forradalom 100. évfordulója volt, és ez módot adott arra, hogy a rendszer megmutassa: milyen hangsúlyokkal, milyen konstrukcióba helyezi bele a Kossuth-kultuszt ra egyre láthatóbbá vált, hogy ha Magyarországon totális kommunista hatalomátvétel következik be s immár a nemzetközi politika jelei is erre utaltak, akkor ez nem a demokratikus legitimáció útján történik meg. Azaz: szükség lesz olyan igazolási mechanizmusok mûködtetésére, amelyek másként legitimálják az immár elkerülhetetlennek látszó változásokat. S ha a demokrácia játékszabályai nem elégségesek a diktatúra politikai és erkölcsi igazolására, akkor a szakrális legitimációhoz kell fordulni. A materialista világképben a szakralitást pedig csak szekularizált isten vagy istenek adják, adhatják ban 1848 és a Kossuth-kultusz kulcshelyzetbe került nak minden adottsága megvolt ahhoz, hogy az egyszerre szakrális és szekularizált igényeknek megfeleljen. Jellege, utóélete, a modern nemzetté válásban betöltött szerepe, a honi politikai kultúrában, a nemzeti közérzületben kialakult különleges jelentõsége mind amellett szólt, hogy használják. Ne ünnepeljék, hanem felhasználják. Félreértés ne essék: a totális diktatúra kiépülése a 100. évforduló nélkül is bekövetkezett volna. Csehszlovákiában vagy éppen Romániában minden különösebb nagy évforduló nélkül megtörtént a váltás. Csakhogy Magyarországon vélhetõleg az ideologikus igazolás hangsúlyai, karaktere alakult volna másként 1848 centenáriuma nélkül és a Kossuth-kultusz antropológiája lehetõvé tette, hogy felhasználják, és a totális népboldogítás bûvöletében totális diktatúrát kiépítõ kommunista vezetés totálisan igényelte is, hogy megtalálja tevékenysége megkérdõjelezhetetlennek tûnõ igazolását. Magyarországon a centenáriumi év logikája semmiben nem különbözött a várhatótól, a megszokottól. Ami más volt, ami egyedivé tette, azt éppen a szándékolt üzenet mondandója és politikai legitimációs funkciója adta. Az üzenet több feladatnak kellett hogy megfeleljen: Meg kellett mondani, hogy miért jó és csak az a jó, amit a kommunista párt akar. A 48-ban rejlõ szakrális lehetõségeket az új politikai berendezkedéshez és képviselõihez kellett társítani. Egyértelmûsíteni kellett, hogy az aktuális ellenségek örök ellenségek. Jelezni kellett, hogy az egy igaz álláspont ellenfelei a pokolra jutnak. Ugyanakkor sajátlagosan a 48-ban található tényszerûségek és az adott realitás közti ellentmondások feloldására meggyõzõ magyarázatot kellett keresni. Mindennek közérthetõnek, beláthatónak, egyszerûnek kellett lennie. Az üzenet tehát egyszerû lett, és nagyjából így szólt: 1848 a magyar történelem legdicsõségesebb fejezete, mert a nép szabadságvágya, a nemzeti felemelkedés az igazi hazaszeretettel találkozva létrehozta a szabad emberek szabad Magyarországát. Személyileg is megtestesülnek 1848 értékei, méghozzá Kossuth, Petõfi és Táncsics Mihály alakjában. Kossuth a független, szabad haza meg nem alkuvó képviselõje. Petõfi a kö- 68

17 A NEMZET APJA, ISTEN MÁSODIK FIA KOSSUTH ÉS KULTUSZA vetkezetes demokrata, a népbõl nemzetet formáló akarat kifejezõje. Táncsics maga a dolgozó nép; az a figura, akin keresztül demonstrálható a város és a falu dolgozóinak összefogása, továbbá az, hogy az igazi szabadság nem holmi jogi kategória, hanem a dolgozó nép felszabadítása az urak járma alól tehát a dolgozó milliók ügye szempontjából, a velük azonosított nemzet és szabadság, valamint a mindezeknek teret adó független haza értékei alapján szent és sérthetetlen örökség. Ez az örökség pedig kizárólagosan a kommunistáké. 48 örökösei mi vagyunk mondták. Az örökség azért õket illeti, mert a dolgozó nép felemelkedésén fáradoznak; mert a szabadságot hozzák el, mivel az elnyomókat felszámolják; mert ez a nemzeti érdek; mert csak így lehet Magyarország ura önmagának, azaz független. Ezért történelmi jogon jár nekik a hatalom, ez igazolhatja kérlelhetetlenségüket a törvények között kibúvót keresõ megalkuvókkal, összeesküvõkkel szemben. Igen, a meg nem alkuvó, következetesen radikális magatartás az egyetlen pozitív politikai viselkedésforma, s ezt a kommunisták jelenítik meg. Következõleg nemcsak történelmileg, hanem erkölcsileg is igazolható hõsies harcuk az új és új álcát öltõ ellenséggel szemben ban Rákosi Mátyás, a kommunista vezér Kossuth Lajos. Kétségtelenül akkor 1848-ban és ma 1948-ban is megvoltak és megvannak az ellenségek: azok, akik a reakciót jelenítik meg. Ki a reakciós? Az, aki kezet emel a szabadság-nemzet-haza szentháromságára, vagy kétségbe vonja azt, hogy csak Kossuth, Petõfi és Táncsics, illetve akkori jelenidejûen csak a kommunisták képviselik a szentháromságot. A reakciós a pogány és az eretnek. Õk hazaárulók, a sátán képviselõi, a dolgozó nép elárulói. Így ellenség a másként gondolkodó tanár, a katolikus egyház, a dolgokat nem egészen hasonlóan megítélõ történész. Akárki, aki a stigmát kiérdemli. (Külön érdekességet ad az ellenségképnek, hogy a stigmatizáció nyelvi szerkezete szócserével a pár évvel ezelõtti szélsõjobboldali frazeológiát idézi.) Mind az örökösök, mind az örökösök örökös ellenségei úgy kreálhatóak meg, hogy erõteljes a párhuzam, a kontinuitás vagy mindkettõ hangsúlyozása. Egyfelõl Kollonich Lipóttól töretlen a folytonosság Hám Jánosig, s tõle Mindszenty Józsefig, másfelõl ugyanígy egyenes az út Rákóczi Ferenctõl Kossuth Lajosig, s tõle Rákosi Mátyásig. Két út van, a kettõ közül kell választani. 38 A folytonosság vagy/és a párhuzam azonban nehezen mûködtethetõ, ha nagyon közismert a ténybeli ellentmondás. Az üzenet azonban erre is megoldást talál. Ha a szent 1848-at az oroszok intervenciója kényszerítette megadásra, akkor 1948-ban mit kezdjünk az országban állomásozó szovjet hadsereggel? A válasz szerint azok cáriak, ezek viszont szovjetek. A cáriak valóban undorító férgek, a reakció legfõbb támaszai voltak, de a kommunisták 1917-ben széttörték a cári rendszert, és így mintegy tiszteletbeli, külhonos 48-asok lettek. Olyannyira, hogy 1945-ben elhozták a szabadságot, és így 1948-ra megteremtõdhetett annak lehetõsége, hogy 1848 minden- 69

18 GERÕ ANDRÁS: KÉPZELT TÖRTÉNELEM nél nagyszerûbb módon kiteljesedjen. A Szovjetunió egyébként maga is jelzi, hogy már minden más: visszaadja az 1848-as zászlókat. De a szovjet kötõdés a nemzetközi munkásmozgalomhoz való szerves kapcsolódást is jelenti, hiszen a Szovjetunió a dolgozók világméretû felszabadításának ügyét képviseli. Azaz ahogy Petõfi a nemzet szabadságát a világszabadság univerzális dimenziójába emelte, úgy most a kommunista jelenti az univerzalizmusba való visszatérést, s ily módon a valódi nemzeti értékek kibontakozását. A másik szenzitívnek tûnõ pont a szabadság problémája volt. Azt mindenki tudta, hogy 1848-ban különféle szabadságjogok léptek életbe, és azt is sokan érzékelték ezt a választási eredmények is tükrözték, hogy a kommunista berendezkedés erõteljesen elvesz a szabadságjogokból, sõt, fel is számolja azokat. Az üzenet erre nem talál jó választ. Az, hogy egy megszállt országot függetlennek hazudnak; az, hogy egy szovjet mintára mûködõ és Moszkvából irányított rendszert nemzetinek mondanak; az, hogy 1848 némely szereplõje és 1948 szereplõi között folytonosságot állítanak, valahogy megoldható volt, hiszen ezért találhatták ki az ünneplés helyett az igazolást. A szabadság azonban problematikus elem maradt. Választ legalábbis megközelítõleg megfelelõt nem találtak. Egyszerûen ellenségnek deklarálták azt, aki ilyesmire utalt, vagy akár burkoltan rákérdezett. Válasz helyett reakció született, rendszerint a közösségbõl való kiátkozás, fenyegetés, adminisztratív intézkedés formájában. Az üzenet totális értelmezést nyújtott, egyszerû volt, s aki hinni akart benne, hát találhatott benne fogódzót. Aki pedig nem akart hinni benne, és ezt el is mondta, azt tönkretették. Mire az 1948-as év véget ért, egész Magyarország tudhatta: 1848 feltámadt és itt van közöttünk. Akik feltámasztották, úgy gondolták: ha a tényleges nép nem is választja meg õket, az absztrakt és istenített nép elég igazolást ad nekik; még a tényleges néppel szemben is. Akik azt mondták, hogy 1848 a sztálinista berendezkedés szentté avatott elõképe, úgy tartották, hogy szervessé tették azt, amit idegen csapatok hoztak ide. Egy bizonyos: a 100. évfordulót funkciójában merõben mássá tették, mint amilyen az 50. vagy a 80. volt ban 1848 hangsúlyairól folyt a vita, nevezetesen, hogy a márciusi forradalom vagy az áprilisi törvények fejezik-e ki inkább a lényeget ra az dõlt el, hogy március 15. állami ünnep lesz, s a jobboldal és a baloldal eltérõen viszonyul 1848 hagyományához és Kossuthhoz ra viszont kiderül, hogy a száz évvel azelõtti események jelenlétét az autoriter, sztálinista típusú politikai berendezkedés igazolásául használják, azaz teljes értékû politikai legitimációként mûködtetik, következõleg értelmezését is kizárólagossá teszik. Az 1948-as konstrukció azért fontos, mert változó-gyengülõ erõvel az egész kommunista korszakban jelen maradt. A megalakuló termelõszövetkezetek (kolhozok) sorra- 70

19 A NEMZET APJA, ISTEN MÁSODIK FIA KOSSUTH ÉS KULTUSZA rendre vették fel Kossuth, Petõfi és Táncsics nevét. A Magyar Rádió két csatornája Kossuth és Petõfi nevét viselte (és viseli). A nemzet oltára funkciót betöltõ Millenniumi Emlékmûbõl kivették a Habsburgokat, és az 50-es évek elsõ felére fokozatosan bekerültek a nemzeti függetlenség személyi kifejezõi. A Királygalériát lezáró Ferenc József helyére Kossuth Lajos került. A Parlament elõtt álló Horvay-féle szobrot kicserélték. Az 50-es évek világképét és ennek a világképnek az értékét fejezte ki a lebontott Horvay-féle szobor helyén 1952 szeptemberében emelt, Kisfaludy Stróbl Zsigmond, Kocsis András és Ungvári Lajos által mintázott, ma is álló Kossuth téri Kossuth-emlékmû. Az optimista ötméteres kormányzó mellett rohamra kész munkás, diák és paraszt áll, kifejezve azt az elszántságot, amit a munkás paraszt szövetség és a dolgozó értelmiség összefogása jelent. 39 A Kossuth-kultusz a kommunista hatalmi legitimáció egyik fontos eleme lett, így hatalmi helyzetbe került. Érdekes és az ellenzékiség hagyományához kötõdõ módon azonban a kultusz jelen lett a rendszer elleni kritikában is. Az 1956-os felkelésben az 1848-as szimbolikának jelentõs szerep jutott. Ez a szerep olyan erõs volt, hogy 1956-nak csak egy saját szimbóluma lett, a lyukas magyar zászló. A felkelõk a zászló közepébõl kivágták a kommunista magyar állami címert. Pontosan tudták azonban, hogy mit akartak a helyére tenni: az úgynevezett Kossuth-címert, amely az 1849-es Függetlenségi Nyilatkozat utáni magyar állami jelkép változata volt. A korona nélküli címert felfestették tankra, autóra, házfalra. 40 A Kádár-rendszer gyakorlatilag visszatért az 1948-as politikai-szimbolikus alapvetéshez, de egyfelõl lefaragott élébõl, másfelõl különösen a 70-es évektõl kevésbé hangsúlyozta a maga által kreált tartalmi elemeket. Már nem állította, hogy a rendszer vezetõi Kossuth örökösei, reinkarnációi; hagyta, hogy a magyar történelem más alakjairól is politikai stigmatizációtól mentesen lehessen szólni. (A Kádár-érában Széchenyinek is emeltek szobrot.) Az alapdogmát azonban nem adták fel, miszerint is a rendszer egésze Kossuth és 1848 örököse, és ily módon a nemzeti értékek letéteményese. A változó stílusú és karakterû kommunista rendszer hangsúlyos, majd kevésbé hangsúlyos hatalmi-legitimációs ponttá tette a Kossuth-kultuszt. AZÓTA ÉS MOST A rendszerváltás szimbolikus politikai aktusaiban a Kossuth-kultusz nem játszott különösebb szerepet. A jelentõs rendszerváltó pártok a Magyar Demokrata Fórum és a Szabad Demokraták Szövetsége programjellegû szövegekben ugyan használták Kossuth nevét (sok más névvel egyetemben), de ennek nem volt számottevõ súlya. A legkisebb 71

20 GERÕ ANDRÁS: KÉPZELT TÖRTÉNELEM rendszerváltó párt, a Fiatal Demokraták Szövetsége inkább amolyan Petõfi-imázzsal próbálkozott, volt olyan nyilvános jelenléte, ahol nevének rövidítését (FIDESZ) Petõfideszként jegyezte. Mivel a folyamat elsõsorban antikommunista éllel rendelkezett, ezért legalábbis szimbolikusan azok értékelõdtek fel, akik 56-hoz kötõdtek (pl. Nagy Imre és mártírtársai, 301-es parcella stb.). Az új, demokratikus állam jelképi világának kialakításakor elõkerült ha közvetetten is Kossuth, merthogy az állam le akarta váltani az elõzõ népköztársasági címert. Le is váltották, és helyére nem az 56-ra is utaló Kossuth-, hanem a tradicionalizmust erõsítõ királyi, koronás címer került. Érdekes, hogy a Kossuth-kultuszban a két világháború között jeleskedõ kisgazdák mint az új demokrácia egyetlen történelmi pártja úgy felejtették el saját tradícióikat, mintha ezek nem is lettek volna. A Kossuth-kultusz gyakorlatilag eltûnt a politikából. A konzervatív erõk Szent István kultuszát erõsítették, a Szent Korona kultuszát élesztgették. Az 1998 és 2002 között az országot irányító jobboldali kormányzat ezen túl Széchenyi kultusza mellett is voksolt. 41 Magyar viszonyok között óriási büdzsével monstre Széchenyi-kultuszfilm készíttetésére szánták el magukat. (Még két történelmi produkciót díjaztak: az egyik a koronáról, a másik egy XIII. századi személyrõl, a XIX. századi magyar drámairodalom által hõssé tett alakról, Bánk bánról szólt.) Úgy ítélték meg, hogy a Horthy-éra szimbolikus struktúrájának korszerûsített változata lehet elõnyös a számukra. Mire a filmet elkezdték forgalmazni, kiderült, hogy a jobboldali kormány elveszíti a választásokat. Épp ezért az elsõ, vesztes választási forduló után hirtelen Kossuth felé fordultak: a Kossuth téren rendezett nagygyûlés rituáléjába rögvest beépült a legnépszerûbb Kossuth-nóta: Ha még egyszer azt üzeni, mindnyájunknak el kell menni A lappangó, politikailag peremre szorult Kossuth-kultuszt az elmúlt idõszakban a Szabad Demokraták Szövetsége, az ország egyetlen liberális pártja karolta fel re, Kossuth születésének 200. évfordulója alkalmából Kossuth-évet hirdetett az ilyenkor szokásos kellékek használatával (jelvény, plakát, megemlékezés, politikai gyûlés stb.). A kormányzat is erre válaszul mivel az SZDSZ éppen ellenzékben volt a Széchenyifilmhez képest jelentéktelen költségvetéssel létrehozott egy évfordulós miniszteri titkárságot, amely fõként kiadványokat, rendezvényeket szponzorált. 42 A 2002 tavaszán lezajlott választásokon olyan kormányváltás történt, ami szocialista-szabad demokrata kormányt eredményezett. Az új kormány 2002 szeptemberében, Kossuth születésének 200. évfordulóján Budapesten és országszerte megemlékezéseket tartott, ahol a miniszterelnök és több miniszter is megszólalt. A Kossuth-kultusz egy pillanatra feléledt, s azután ismét elcsendesült. * * * 72