K I Á L T S. A győzelmes hit. Mit Kiáltsak? Az İskeresztyén Apostoli Egyház Lapja 2007/8

Átírás

1 K I Á L T S Mit Kiáltsak? Minden test fő és minden szépsége mint a mezı virága! Megszáradt a fő, elhullt a virág, de Istenünk beszéde mindörökre megmarad. Az İskeresztyén Apostoli Egyház Lapja 2007/8 A győzelmes hit Mi a hit? A Biblia sok oldalról világítja meg ezt a fogalmat. Az értelmezı szótár szerint a hit olyasmirıl való meggyızıdés, amit nem tudunk igazolni. Meggyızıdés valamely természetfölötti lény létezésérıl. Bizalom valakinek a jellemében, képességeiben... Ezeket a gondolatokat igazolja a Biblia is. Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten elıtt, mert aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy İ van (létezik), és megjutalmazza azokat, akik ıt keresik. Zsid 11:6... Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta, úgyhogy a nem láthatókból állt elı a látható.! Zsid 11:4. Az újtestamentumi hit az a lelki tevékenység, amely megragadja Krisztust. Az Istenben való hit abban nyilvánul meg, hogy Jézust tekintjük Isten küldöttének, Isten Fiának. Aki azért jött a földre, hogy emberi testben meghaljon a világ bőneiért. Az emberi nyomorúság, amely találkozik Vele, hozzá fordul és bízik benne, hogy segíteni tud mind külsı dolgokban, mind belsı problémákban. A te hited megtartott téged. Eredj el békességgel. mondja Jézus a betegnek. Lk 7:50. Jézus Krisztus azt követeli (várja) az embertıl, hogy úgy higyjenek Benne, mint Mt 8:5-10 akitıl függ az ember üdvössége. İ az Istennel egy és aki İbenne hisz, övé az örök élet. Aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elküldött, örök élete van. Jn 5:24. A Krisztusban vetett hit tökéletes bizalmat, reménységet jelent İbenne! A Zsid 11:1 verse nagyon szépen fogalmazza meg ezt a teljes, feltétel nélküli bizalmat, a hitet: A hit pedig a reménylett dolgoknak a valósága és a nem látott dolgokról való meggyızıdés. A hitet Isten ébreszti az emberben és İ munkálja is tovább: A hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által. Róm 10:17 Minden tökéletes ajándék felülrıl való. Jak 1:17 Nagy dolog a hit! Azt olvassuk a Zsidókhoz írt levél 11. részében, hogy elıdeink, a hithısök, a hit példaképei nagy dolgokat vittek végbe hitük által: országokat gyıztek le, igazságot szolgáltattak, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be, tőz erejét oltották ki, kard élétıl menekültek meg, betegségbıl épültek fel, háborúban lettek hısökké, idegenek seregeit futamították meg... Gyızelmes hitük volt!

2 Nézzünk meg néhány újszövetségi példát. Néhány személyt, akiknek gyızelmes hitük volt. Milyen nagy dolgokra képes az Istenben, a Jézus Krisztusban vetett hit! Az elsı Bartimeus, a vak koldus, aki a jerikói út mellett koldult. Amikor meghallja, hogy Jézus arra jár tanítványaival és nagy sokasággal, kiáltozni kezd: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam! A körülötte lévık hiába akarják elhallgattatni, ı annál jobban kiáltozik. Hisz abban, hogy Jézus segíteni tud rajta. Nem szégyelli a kiáltozást, a segítségkérést! Bízik Jézusban, Isten Fiában és nagy szüksége van a segítségére. És nem csalatkozik, mert Jézus magához hívja: Mit kívánsz, hogy tegyek veled? Mester, hogy lássak! Eredj el, a te hited megtartott téged! mondja Jézus. És azonnal megjött a szemevilága és látott. Aztán követte Jézust az úton. A gyızelmes hite jutalmat kapott. Testvéreim! Nem kívánjuk mi is ezt a gyızelmes hitet követni, hogy problémáink megoldódjanak? A másik gyızelmes hitő személy a vérfolyásos asszony, aki azzal a hittel érinti meg Jézus ruháját hátulról, hogy akkor meggyógyul. És nem csalatkozik hitében, mert vérének folyása azonnal megszőnik és meggyógyult abban az órában: Bízzál leányom, a te hited megtartott téged! fordult hozzá Jézus. Ekkora nagy dolog a Jézus Krisztusban vetett hit és bizalom. Cselekvésre indítja Jézust. Harmadik személy egy pogány ember, egy római százados Kapernaumban. Ez az ember fontos személy volt, nagy úr. Egy egész környék ırzését, felügyeletét bízták rá, hogy rendet tartson Kapernaum város körzetében. Izrael népe lázadozott a római iga alatt, ezért nem volt könnyő a feladat. Ez a százados hallott a vándor prédikátorról, Jézusról. Itt jár a városban, prédikál és gyógyítja a betegeket. Tódulnak hozzá az emberek. A százados kemény katona ember volt, de tudott szeretni. Szerette alattvalóját, szolgáját, aki súlyos beteg lett és haldoklott. Ezért hajlandó ez a fıember megkeresni Jézust, hogy a segítségét kérje. Hitt Jézusban, hogy meg tudja gyógyítani a szolgáját. Máté és Lukács evangéliumában olvashatjuk a történetet. Máté úgy tudósít, hogy a százados maga megy el Jézushoz. Lukácsnál úgy olvassuk, hogy a zsidó fıembereket küldi követségben. Alázatosan kéri Jézust, hogy gyógyítsa meg a beteg szolgát. Elmegyek és meggyógyítom ıt szól Jézus. Ekkor egy csodálatos mondat hangzik el, jó lenne megtanulnunk: Uram, nem vagyok méltó, hogy a hajlékomba jöjj, hanem csak egy szót szólj és meggyógyul az én szolgám! Micsoda hit! És micsoda alázatosság egy fıember részérıl! Valaki kérdezi, mit imádkozzon úrvacsora elıtt? Hát ezt! Nem többet és nem kevesebbet! Nem vagyok méltó!... Ez a százados annyira hitt Jézusban, mint Isten Fiában, hogy azt mondja: Nem is kell eljönni a házamba! Csak egy szót szólj és meggyógyul az én szolgám! Egy szó és meg is gyógyult: Menj el és legyen a te hited szerint! mondta neki csodálkozva Jézus. Még Izraelben sem talált ekkora hitet, mint ennél a pogány századosnál. És meggyógyult a szolga azon órában. Ilyen a gyızelmes hit! Legyen nekünk a Jézus Krisztusban vetett hitünk szerint. Nem vallásban, nem emberekben, nem cselekedetekben kell hinni, hanem Isten Fiában, Jézusban. İ ma is köztünk van az İ Szentlelke által és ha akaratával megegyezik, nagy dolgokat tehet a mi életünkben is. Úgy testi, mint lelki bajainkban. Neki elsı a lélek gyógyulása, 2

3 bőntehertıl való megszabadítása. Melyet sokszor követ a testi gyógyulás is. Legyen a te hited szerint! mondja Jézus Krisztus ma is neked és nekem! Bízd magad Reá újra és újra! És ha lelkedet egészségessé teszi, de meghagy egy betegséget is az életedben hiába imádkoztál érte, Fogadd el! Higgyed, hogy célja van vele és erıt ad annak elhordozásához. Pál apostol 3-szor imádkozott a testi gyógyulásáért, de Isten Nem! -et mondott! Elfogadta, mert azt is megmondta neki Jézus, hogy milyen céllal tartja rajta tovább is. Az apostol elfogadta, sıt megtapasztalta, hogy az Úr vele volt minden napon és erıtlenségei ellenére végezni tudta az İ munkáját. Az Úr Jézus megdicsıítette magát benne. Ez is gyızelmes hit, amely elfogadja a próbákat is Isten kezébıl és hiszi, bízik abban, hogy erıt kap minden napra munkája végzéséhez. Hisz abban, hogy Isten kirendeli a segítséget is, ha megöregedett vagy betegsége miatt lett tehetetlen. Sokan tettek már errıl bizonyságot, hogy így van az életükben. Hittek abban, hogy a szeretı Megváltó velük van minden napon a világ végezetéig. Próbáik, szenvedéseik ellenére! Nem csalatkoztak hitükben és a gondviselı Istenben! Hit által még ahhoz is erıt kaptak, hogy elhordozzák mások megnemértését és vádjait! Sokszor a betegséggel Istennek célja van: Aki testileg szenved, megszőnik a bőntıl. A szenvedés aranykötél, amely Krisztushoz láncol! Sokan hiszik és tudják ezt! Ez is gyızelmes hit, mert lehozza minden nap a segítı Istent hozzájuk! Adja az Úr Jézus, hogy legyen nekünk ilyen gyızelmes hitünk életünk minden körülményeiben. Egészségben vagy betegségben, próbákban és nehézségekben legyen mindig a mi Krisztusban vetett hitünk szerint! İ soha el nem hagyja a Benne bízó gyermekeit! Ne legyünk hitetlenek, henem hívık! Bármi is történjen az életünkben, senki és semmi ki nem ragadhat minket a mi szeretı Megváltónk átszegezett kezeibıl! Ezt İ mondta, higgyél benne! Ámen. Pozsgai József Örüljetek az örülõkkel! Az Úrtól lett ez, csodálatos ez a mi szemeink elıtt. Ez a nap az, amelyet az Úr rendelt; örvendezzünk és vigadjunk ezen! Zsoltár 118: Isten mondta: Nem jó az embernek egyedül lenni, szerzek néki segítıtársat, hozzá illıt. Dorogon, június 30-án Csertı Csaba eljegyezte Kruska Enikıt. Két héttel késıbb, július 14-én ismét örvendeztünk, mert Isten ígérete beteljesülésének lehettünk tanúi: Kruska Viola és Kisznyér Ferenc házasságot kötöttek. Gyönyörő nap volt, Isten sok-sok áldása tette csodálatossá. Az ünnepi Istentiszteleten Pék Balázs, a dorogi gyülekezet pásztora szolgált a Prédikátor könyve 4. rész 9-12 versekbıl. A fogadalomtétel után együtt kért áldást az ifjú párra Szerdi Szilárd, a kecskeméti gyülekezet lelkipásztora és Pék Balázs testvér. Örömszülık Dorogról 3

4 A zsoltár írója valamilyen bőnnek a mélységébe esett. Azért imádkozik így: A mélységbıl kiáltok hozzád Uram! Uram hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmesek könyörgı szavamra! Majd így folytatja: Ha a bőnöket számon tartod Uram: Uram kicsoda maradhat meg...? E szavai szerint a bőneit olyan nagynak és olyan soknak látja, hogy egyedül Isten bocsánatában reménykedhet... Nagy kegyelem és a Szentlélek áldott munkája az a szívben, ha valaki a bőneit már látja, ha már fáj neki és éppen ezért mint a zsoltáríró Istenhez fordul bocsánatért... A mindenható Édesatya várja az ilyen imádságot és mint Jézus Krisztusnak a tékozló fiúról mondott példázatából látjuk eléje fut az ilyen imádkozónak; kitárt karokkal fogadja és a bőnbocsánat csókjával halmozza el. A tapasztalat azt mutatja, hogy nagyon kevés ember és azok is nagyon nehezen jutnak el ilyen ıszinte bőnismeretre és bőnbánatra. Csaknem minden ember jellemzı vonása, hogy szeretjük magunkat jónak és igaznak látni... vagy legalább mutatni... A legtöbb ember nagyon sok energiát, idıt, szót fordít arra, hogy önmaga jóságát, igazát bizonyítsa. Még akkor is gyakran tesszük ezt, ha pedig már esetleg lelkünk mélyén tudjuk, hogy a valóságban nem így van. A valóság az, hogy tele vagyunk romlottsággal, bőnnel és sok-sok vétekkel. Mégis szeretjük az emberek elıtt jónak, igaznak mutatni magunkat. A lelki szabadulásnak; a bőneinktıl való szabadulásnak; a bőnbocsánatnak csak egyetlen helye van: Jézus Krisztus keresztje; ahol Jézus elszenvedte A mélységből kiáltok az egyetemes bőn mélysége Zsolt 130:1-4 4 bőneink büntetését és engesztelést, bocsánatot szerzett számunkra. Ha ezt elfogadjuk, a Szentlélek által új életet teremt bennünk. Krisztus keresztjéhez azonban csak egy út vezet: az ıszinte bőnismeret, bőnbánat és bőnvallás útja! Valamiféle vallásos életet anélkül is élhet valaki, hogy keresztül ment volna a bőnbánat és bőnbocsánat szoros kapuján, Krisztus bőnbocsátó kegyelmének a megismerésén és megragadásán, de mint Jézus mondja aki nem az ajtón megy be... az tolvaj és rabló Jn 10:12. Életet, istenfiúságot csak az nyer, aki az ajtón megy be... Itt a földön együtt élhetnek egy egyházban, gyülekezetben olyanok, akik a bőnbocsánat és az új élet örömében Krisztussal személyes frigyre léptek, és olyanok, akik sohasem jutottak el erre a Krisztussal való személyes életközösségre. İk csak mitfáhrerek együttutazók, de nem lettek Istennek újjászületett gyermekei. Jézus egyik példázatában azt mondja, hogy olyan Isten országa, (e földön), mint a tengerbe vetett háló, mely mindenféle halfajtát összegyőjt. Amikor megtelik, kivonják a partra, és leülve a jókat edényekbe győjtik, a hitványakat pedig kidobják. Így lesz a világ végén is: eljönnek az angyalok, és kiválogatják a gonoszokat az igazak közül, és a tüzes kemencébe dobják ıket, ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. Mt 13:47-50 Fontos tehát, hogy megragadva Isten kegyelmét rendezzük el életünket Istennel: Jézus Krisztus keresztje, halála és feltámadása által, és ezt ne cseréljük fel egy felszínesen vallásos élettel. Ne szégyelljünk a bőn mélységébıl amelybe különbözı formában, de

5 mindannyian beleszülettünk és benne vagyunk kiáltani Istenhez, megvallva, hogy olyan sok és nagy a mi bőnünk, mely megkötözött, halálba és kárhozatba taszított, hogy ha Isten számon tartja: számunkra nincs menekvés! Egyedüli reményünk, hogy Jézus Krisztus által nála van a bocsánat és az İ vére megtisztít minket minden bőntıl! Bunyan csodálatos gazdag tanítású allegorikus regényében, a Zarándok útjában leírja, hogy amikor Evangélista hívására Keresztyén elindult a romlás városából a kereszt felé, hogy ott bocsánatot és üdvösséget nyerjen, keresztül kellett mennie a Csüggedés mocsarán. Ezt a mocsarat mint Bunyan írja a bőnbánat könnyei áztatták mocsárrá... Nem lehet elkerülni ezt a mocsarat, vagyis az igaz bőnismeretet és bőnbánatot, annak aki el akar jutni a szabadulást adó keresztig. De nem volna jó ott ragadni, és elsüllyedni sem ebben a mocsárban! Át kell jutni rajta! Ott túl vár a kereszt Krisztus keresztje ahol a bőnbánó Keresztyén minden bőnétıl megszabadul és a bocsánat, a szabadulás ujjongó öröme tölti be életét. Vannak Istent keresı Krisztushoz közeledı emberek, akik fennakadnak a bőneik bozótjában, és belesüllyednek a bőnbánat mocsarába... A mélységbıl kiáltanak Istenhez, de hitben nem lépnek tovább... Újra, meg újra csak a bőnbánat imáit mondják titkos kamrájuk csendjében, éppúgy, mint esetleg nyilvános hangos imádságokban és nem tudnak, vagy nem akarnak eljutni a bőnbocsánat örömére. Úgy tesznek, mint az a bárány, amely úgy belekapaszkodik a tövises bozótba amelybe beleesett hogy a pásztor hiába megy utána nem engedi, hogy a pásztor karja kiemelje onnan. Vagy mint az az ember, aki nem hajlandó megengedni, hogy kioperálják testébıl a gennyes gócot. Pedig a hozzáértı orvos ezzel a mőtéttel megmenthetné az életét. İ azonban makacs konoksággal és bizalmatlansággal inkább választja a halált, mint az életet mentı beavatkozást... Isten az İ fia, Jézus Krisztus által belépett beleavatkozott a kárhozatba rohanó testében, lelkében a bőn halálos fertızését hordozó embernek az életébe... Jött, mint szeretı és hozzáértı orvos, hogy megszabadítson bennünket a gennyes góctól, a magunkkal hozott romlottság, a bőntermészet uralmától és a Mindenható Isten gyermekévé tegyen. Isten igéjének a világosságában meg kell látnunk azt a tényt, hogy mi emberek, Ádám utódai, valamennyien beleestünk abba a mélységbe, amelyben így kell felkiáltanunk: Ha a bőnöket számon tartod Uram, Uram kicsoda maradhat meg? Az elsı emberpár bukásának következményeként valamennyien a bőn és a szellemi halál mélységébe állapotába születtünk bele... Nyilvánvaló ez emberi természetünk romlottságából, mely az újra és újra elıtörı tisztátalan vágyainkban, romlott kívánságainkban, szeretetlen, irigységre, győlölködésre, haragra hajlamos és könnyen felgerjedı indulatainkban nyilvánul meg. Ebbıl az állapotból nem tudjuk magunkat kiemelni, nem tudjuk a test, az ösztönök és gyakran a démoni erık uralma alá került természetünket megváltoztatni. Isten jól ismer bennünket. De nemcsak ismer, hanem szeret is. Ezért döntött úgy, hogy Fiában, Jézus Krisztusban megvált és megszabadít minket az örökségként magunkkal hozott bőnök terhétıl és rabságából... Jézus azt mondta: Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a 5

6 világ általa (Jn 3:17) Jézus Krisztus tehát nem ítéletet hozott, hanem felmentést, szabadulást a magunkkal hozott régi életbıl... Új Mennybıl való életet hozott, melyet feltámadása által vitt diadalra és tette hit által valamennyiünk számára megnyerhetıvé... Hidd el, és hit által ragadd meg Istennek ezt a Jézus Krisztusban adott csodálatos megoldását... Isten nem vádol azért, hogy a bőn és a halál mélységébe került az életed.. de csak úgy tud segíteni rajtad Jézus Krisztus váltsága, halála és feltámadása által életre és üdvösségre elıhozni ha felismered és elismered a bőn mélységébe süllyedt állapotodat és bocsánatért, szabadításért kiáltasz Hozzá... İ munkálja benned a bőnismeretet és a bőnbánatot, hogy kiáltásodra, kérésedre és zörgetésedre válaszolva adhassa neked a bőnbocsánat és vele az új mennyei élet ajándékát. Kovács Géza Családi tábor Súr - Igen ott ünnep volt, Pünkösd volt. Ott volt Isten. Leszállt a Szent Lélek. A hét elején kedden délután Alun Morris testvér imádkozott a családokért. Errıl az alkalomról lemaradtam, mert a gyerekekre felügyeltem. Amikor beszéltek a testvérek róla, hogy milyen áldást éltek át, én nagyon elkeseredtem amiért nem voltam jelen ezen az alkalmon. Azt gondoltam, talán már nem is lesz még egy ilyen alkalom a héten, ezért mindjárt haza is akartam menni. A férjem is bent volt ezen az alkalmon, pedig ı még nem tért meg. Nagyon vágytam rá, hogy én is átélhessek valami hasonlót. Aztán eltelt két csendes nap és elérkezett a péntek az utolsó nap a családi táborban. Délután fórum volt, ahol kérdéseket lehetett feltenni az elıadóknak. A férjem feltette azt a kérdést, hogy Jézus ki tudná-e növeszteni az ı lábait (mindkettı térd fölött amputált). Alun Morris testvér válaszolt férjem kérdésére, hogy igen Jézus ezt megtudná tenni, de lehet hogy ıt így akarja használni, majd a válasz végén megkérdezte férjemet, hogy imádkozhat-e érte. A férjem erre igent mondott és imádkoztunk érte. Este a táborzáró Istentisztelet végén Alun Morris testvér azt mondta még imádkozik 6 azokkal a családokkal akik eddig kimaradtak. Ekkor mondtam a férjemnek, hogy menjünk elıre mi is hadd imádkozzon velünk a testvér. A férjem bár megkérdezte miért, amire én nem is igen válaszoltam, szó nélkül elıre jött velem. Alun Morris testvér elkezdett imádkozni és rajta keresztül Isten szólt a férjemhez. Isten szereti az én férjemet, fiává akarja fogadni, mellette van, és olyan csészévé akarja tenni, amely az ı áldása miatt kicsordulna. Aztán én is kaptam üzenetet:..amit a te férjedért tettél, azt értem is tetted és az én nevemben tetted. Lelkem benned van. Te megtörtél volna a teher alatt és a lelked darabokra tört volna és széttört volna és elhagyott lettél volna, sötétség ölelt volna körül.. Igen, ott ünnep volt, Pünkösd volt. Késı este megkérdeztem a férjemet, hogy tudjae mi történt vele délután? Azt mondta, hogy nem. Mondtam hogy Isten beszélt hozzád a testvéren keresztül. İ ezt még nem érti teljesen, én megpróbáltam elmagyarázni majd másnap reggel testvéreket is kértem, hogy ık is mondják

7 el, hogyan is van az amikor Isten szól valakihez. Áldott órákat élhettünk át ezen a héten a családi táborban. Nagyszerő elıadóink voltak az Morris házaspár személyében, akik Svájcból jöttek azért, hogy ezen a családos héten ott Súron elıadásokat tartsanak az ottlévı házaspároknak. A házasság nem sétagalopp, sok konfliktus, nehézség és probléma merül fel az együttélés kapcsán, a házastársak között, és a gyermeknevelés során. Ezeknek a krízishelyzeteknek a megoldásához hallhattunk útmutatást és tanácsot. A beszélgetések során sok minden felszínre került. Sajnálatos tényként döbbentünk rá, hogy közösségünkben a fiataloknak a házasságkötés elıtti felkészítése hiányokat szenved. A Morris házaspár sok fiatal párt adott össze és elmondásuk szerint minden párral legalább 10-szer beszélgettek el a házasságkötés elıtt. Valami hasonlóra van szükség nálunk is. Erre szeretném felhívni a figyelmét minden testvérnek akit ez érint. Nagyon sajnálom, hogy kevesen vettünk részt ezen a családos héten. Én hallottam már olyanról, hogy ilyen családi csendes hétre hosszú hónapokat vártak családok, hogy oda eljuthassanak, mert nem volt elég férıhely. Nálunk sok üres hely volt! Sajnos! A Svájcból érkezett lelkészházaspár egész heti szolgálata nagyon hasznos és építı volt. Tapasztalataikkal, tanácsaikkal gazdagítottak minket. Úgy érzem építı szolgálataikon keresztül sokan segítséget kaphattak volna... Anyagi oka is lehet ennek, de meg vagyok gyızıdve róla, hogy ez nem csupán anyagi kérdés. Szeretném felrázni a testvéreket és kiáltani, hogy ilyen alkalmakat ki kell használni! Világi emberek sokkal több pénzt áldoznak azért, hogy különbözı helyekre elmenjenek nyaralni. Talán egész évben arra spórolnak. Nekünk hívıknek ilyen lelki felüdülésre szükségünk van és ennek az elsı helyen, kellene lenni. Tudom ez anyagi áldozattal jár, de higgyétek el testvérek, megéri. Ne legyünk közönyösek, rövid az idı, gondoljuk meg, mire költjük a pénzünket, mivel töltjük az idınket? Egy igét hadd idézzek: És mindnyájan egyenlıképen kezdék magokat mentegetni. Az elsı monda néki: Szántóföldet vettem, és ki kell mennem, hogy azt meglássam; kérlek ments kis engem! És másik pedig monda: öt iga ökröt vettem, és elmegyek, hogy azokat megpróbáljam; kérlek téged, ments ki engem! A másik pedig monda: Feleséget vettem, és azért nem mehetek. Lk14: Szeretettel: Franyó Jánosné Budapest Tájékoztató A nagy hıség miatt elhalasztott lelkipásztori értekezletet, terveink szerint október 13-án tartjuk meg. A Szegedi gyülekezetünk lakást biztosítana hívı tanuló számára. Érdeklıdni Vámos Poljak Zsolt lelkipásztornál lehet. Tel:

8 Istennél semmi sem lehetetlen! Vénségemre lenne-é gyönyörőségem? Meg az én uram is öreg! Avagy az Úrnak lehetetlen-é valami? 1Móz 18:12-14 Alapjában véve, Ábrahám és Sára házassága egy mintaházasság. Minta? Igen, a jó és tartós házasságra, az egymás mellett maradásra, az egymás elhordozásáratőrésére, az öreg emberek ragaszkodására, Isten ígéretének megvalósulására, beteljesedésére. Ennek ellenére, ha végignézzük Ábrahám és Sára hosszú, kanyargós, izgalmas életútját, sok furcsa dolgot fedezhetünk fel benne. Elıször is, nem voltak tökéletes emberek, nem voltak hibátlanok, bőntıl mentesek. Mindezzel együtt, Isten kiválasztotta ıket terveinek megvalósításához. Ábrahám hitt, mert Isten állandóan emlékeztette, figyelmeztette ıt, hogy amit İ ígért, azt meg fogja adni: sok és nagy nemzetté teszi az ı magva gyermeke által. Ám gyerek nem volt az elsı húsz évben, de még négyszer húsz év múlva sem született meg az ígért örökös. Nem sok büszkélkedni valója volt Sárának, és még kevesebb öröme volt Ábrahámnak a gyermektelenség miatt. Ám amikor mélypontra jut az életük a félelem miatt, például Egyiptomban is, mindig így bíztatja ıket az Úr: Nagy nemzetté teszlek, megáldalak, felmagasztallak, áldás leszel. 1Móz 12:2 És ık várták az ígért áldást. Az ígért gyermek nincs még sehol. Kánaán csodálatosan gazdag, öröm itt az élet, de nem gyermektelenül. Isten megerısíti szavát újra: És olyanná teszem a te magodat, mint a földnek pora, hogyha valaki megszámlálhatja a földnek a porát, akkor a te magod is megszámlálható lesz. 1Móz 13:16 Azután telnek az évek, Sára már láthatóan öregszik, Ábrahám sem dicsekedhet ifjú erejével, s gyermek még 8 mindig nincs! De van megint egy új ígéret az Úrtól: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, fia azokat megszámlálhatod; így lészen a te magod! És Ábrahám hitt az Úrnak és tulajdoníttaték ez ınéki igazságul. 1Móz 15:5-6 Kibírni ezt a több évtizedes várakozást, ehhez kötél-idegek kellenek. Mégsem hiszem, hogy Ábrahámnak az idegei voltak erısek, annál inkább az Úrban való hite és bizalma. Nem így a jó öreg Sára. İ abban hisz, amit kezébe foghat; betelt a pohár, most már nem bír várni tovább és intézkedik is. Neki gyermek kell, bármi áron. Apjok, figyelj, itt ez a kis szolga lány, Hágár, szüljön nekem egy gyermeket tıled, majd én örökbe fogadom, enyém lesz és teljesül a vágyunk. Ó asszony, keserő szívő, rettegı Sára! Ábrahámban, a te férjedben, neked is lett az ígéret. Nem, Sára nem vár. S mint az Édenben elfelejtette Ádám az Úr parancsát, amikor elfogadta Éva kezébıl a gyümölcsöt, ugyanúgy Ábrahám is megfelejtkezik az Isten áldott ígéreteirıl, amikor sátorába viszi Sára asszony szolgáló leánykáját. Ha Sára így akarta, akkor ı ezzel a poklot kívánta mind magának, mind leendı unokáinak örökre. A kis szolgáló dicsısége és öntudata megnı, hiszen ı szüli majd az örököst. Tört is annyi borsot az öreg Sára orra alá, amennyit csak lehetett. De Sára nem tőrte ezt! Elkergette a szolgálót. Menekül a kis szolgáló, menekül a pusztába bánatával, a halálba. Isten elıtt minden élet kedves. Kedves volt a szolga leányka, Hágár is. Rátekintett Isten és szólt hozzá és ígéretet tett neki is. Te már terhes vagy! Térj vissza a te asszonyodhoz és alázd meg magadat az ı keze alatt. Fiat fogsz szülni! Nevezd e gyermeket Ismaelnek. Ez pedig vad természető ember

9 lesz, és minden ı atyjafiának ellenébe üti fel majd sátorát. 1Móz 16:1-16 Hágár visszatér, fiat szül a 86 éves Ábrahámnak, Ismáelt a mai arab népek ısatyját. Ábrahám megnyugodott? Elég volt Sára taktikája a beteljesüléshez? Isten nem változik, hő az adott szavához, ígéretéhez, még akkor is, ha arra várni kell, vagy mi megpróbáljuk megrövidíteni a számunkra kijelölt járható utat. A történtek után is szól az Úr. Megerısíti az ígéretet és megújítja a szövetségét Ábrahámmal. Megint utódokat ígér az Úr. Utódokat sok áldással. Megáldom Sárát, és fiat is adok ı tıle néked, és megáldom, hogy legyen népekké, nemzetek királyai származzanak ı tıle. Ekkor mit mondhat a vén Ábrahám? Mondja: de hát már 99 éves vagyok, hogy lehetne egy száz éves embernek gyermeke, na meg Sára is kilencven éves már! Hogyan szülhetne ı gyermeket? Nem szólt semmit Ábrahám, de gondolt. És leborult a földre, az ı arcára és nevetett. Miért nevetett? Nem az Isten ígéreteit nevette ı ki. Nevetett, mert elfáradt, mert szenvedett, mert rettegett, hiszen emberi számítás szerint lejárt az idı és a várt ígéret nem teljesedett. Kínjában nevetett Ábrahám. De szíve hőséges maradt az Úrral kötött szövetséghez. Megjelentek az Úrnak angyalai a hírrel, a pontos idıvel, a beteljesedéssel: Most egy évre a te feleséged. Sára, fiat fog szülni. A sátor függönyének rejtekében Sára nevet azon, amit hallott. Nevet, mert nem hisz, mert megkeseredett. Nevet szegény öreg asszony, hiszen tisztában van korával, eltelt életének esztendeivel. Vénségemre lenne-é gyönyörőségem? Meg az én uram is öreg! És amikor az angyal ezért számon kéri, ı tagad. Tagad, mert fél! Érzi Isten jelenlétét, erejét, az angyali üzenet komolyságát, súlyát. De érzi nıi erıtlenségét, szépségének vesztett árnyékát, élete döntéseinek tévességét, kudarcait. Érzi a magtalan asszonyok mérhetetlen fájdalmát. Isten viszont nem büntetni, nem verni akar, az ígéretét váltja be. Avagy az Úrnak lehetetlen-é valami? Nem, az Úr szava, ígérete igaz. Sára, az elszáradt, gyümölcstelen asszony megszüli az ígért fiút, Izsákot. Csodálatos volt ez a hosszú út Ábrahámmal és Sárával. Visszatekintve évezredek múltán is, ki merné mondani, hogy az Úr Isten tévedett? Életemben olyan sokszor tett ígéretet az Úr. Nehéz volt megérteni, nehéz volt várni, nehéz volt lázadás nélkül, türelmesen feladni saját álmaimat. Van olyan ígérete, amit még nem váltott be, de megtanultam bízni az Úrban. Mert tudom, İ nem felejt, és nem siet. Igaz, néha szeretném megdöngetni a Menny kapuját, hogy figyeljen kérésemre, teljesítse ígéretét. Isten szelíden figyelmeztet: szövetségesed vagyok, emlékezz! Szégyenkezve belátom, hogy engedek a félelem, a megalázottság, a gyász, a sebeim, a veszteségem, a betegségem, az éveim száma okozta keserőség elhatalmasodásának a szívemben. Hát kérdés-e Istennek az én körülményem, helyzetem, életkorom? Neki nem gond, és nem kérdés. Az İ dolga, hogy teljesítse ígéretét, az én dolgom, hogy hinni tudjak, még akkor is, ha az lehetetlennek, biológiai képtelenségnek, emberileg furcsa vagy bizarr megoldásnak tőnik is. Ábrahám és Sára együtt járták végig az utat. Nem untak egymásra, és nem cserélték fel az út elején egymásnak tett fogadásukat. Nem volt könnyő ember Ábrahám, na de Sára sem volt földre szállt angyal. Mégis, végig egyek voltak abban, hogy vártak az Úr ígéretének beteljesülésére. Jól, rosszul, hibákkal, bőnökkel tarkítva, de ketten 9

10 együtt tették meg az utat. Isten meg hő az İ ígéretéhez. Megkapták az áldást, az ígért fiút. Istenem Atyám, köszönöm, hogy mielıtt tudtam volna, Te nekem is elküldted a megígért Fiút, a Szabadító Úr Jézust. Köszönöm, hogy benne életem minden idıre biztosítva van. Segíts türelmesen várni, míg alakítod életemet a Te terved szerint. Köszönöm, köszönöm, hogy van terved velem. Ámen. Dr. Tapolyainé Bartha Gizella Nők a Bibliában Lea és Rákhel 3. rész Az események tovább folynak Jákób családja életében. A vetélkedés és a gyermekáldásért való küzdelem tovább folyt a két nıvér, Lea és Rákhel között. Rúben, Jákób elsıszülötte Leától, mandragórát talált, amirıl azt tartották a nép között, hogy fokozza a nemi vágyat és a fogamzó képességet. Ez egy mérges növény, magyar szóval nadragulya. A gyökerébıl fızhettek valamilyen italt. Rákhel elkérte ezt a növényt, azt remélve, hogy ez majd segít és meghozza neki a várva-várt gyermekáldást. Megint csak másban bízott és nem Istenben. Itt olvasunk elıször Lea lázadásáról Rákhellel szemben: Nem elég, hogy elvetted a férjemet, most a fiam mandragóráját is el akarod venni?!... Ez egyszer csak kitört belıle a keserőség! A húga, Rákhel kegyes Leához, mivel annyira kívánja a növényt, cserébe felajánlja, hogy JÁKÓB Leával töltheti az éjszakát és nem vele. Ebbıl látjuk Lea végtelen magányosságát, hogy mennyire nehéz volt neki a férje nélkül élni. Lea tehát a mandragóráért cserébe szinte megvásárolta, bérbe vette Jákóbot... Ezután fia született. Izsakár, mely a bérem szóból ered. Majd hatodik fiat szült Jákóbnak, kinek neve Zebulon lett. Kettıs jelentéső szó: ajándék és megtiszteltetés. Ezt mondta Lea: Megajándékozott engem az Isten szép ajándékkal. Most már velem lakik a férjem, mert hat fiút szültem neki.... Lea tehát sohasem veszítette el a reményt és mindig vágyott egy szép családi életre. Vágyott rá, hogy szeresse és tisztelje a férje. Igazi asszony volt. Bár tudott lemondani, tudott Istenhez fordulni és Tıle kérte a gyermekeket is, de vissza-vissza tért a vágyódása a férje után. Nem volt könnyő az élete a szeretett asszony, Rákhel árnyékában, még ha a húga is volt. De Isten jutalma nem maradt el Lea életében, Isten ıt választotta ki, a megvetett nıt, hogy elıször legyen édesanya. Júda királyi törzse és Lévi papi törzse ıhozzá vezeti vissza eredetét, annak ellenére, hogy Jákób Rákhelt szerette... Azután leányt szült Lea és Dinának nevezte el. Késıbb még meglátjuk, milyen jutalmat tartogat neki még Isten... Kedves Nıvérem! A te életedben sem marad el Isten jutalma, ha hiányod van valamiben és türelemmel viseled. Bízzál Istenben, Tıle kérjed amire szükséged van, ne emberektıl. Tanulj meg lemondani önmagadról és tanulj meg újra és újra bízni és reménykedni. Végül Rákhelnek is született gyermeke, mert Isten meghallgatta könyörgését. Tehát imameghallgatás volt és nem a mandragóra hatása. Rákhel megtanult Istenhez fordulni az ı szükségeiben és megtapasztalta, hogy a gyermek Isten ajándéka, nem emberi mesterkedés eredménye! Józsefnek nevezte el, mely kettıs jelentéssel bír: Rákhel ezt mondta: elvette 10

11 Isten a gyalázatomat és azért imádkozott, hogy adjon neki az Úr még másik fiút is. Rákhel kijárta a maga iskoláját. Végre örvendezhetett és hittel várta a második gyermeket is Istentıl... Pozitívumként említhetjük: ha Jákób két asszonya küzdött is egymás ellen a gyermekáldás elnyeréséért, de olyan asszonyveszekedést nem olvasunk, mint Elkána családjában, Sámuel anyjának és vetélytársnıjének az életében. Talán azért is, mert Lea és Rákhel testvérek voltak. Mindig meg tudtak egyezni egymással, még kényes dolgokban is... Jákób gyermekekben már gazdag volt. Eljött az ideje, hogy a vagyongyőjtésre is gondoljon, amikor lejárt a kétszer hét esztendı. Tizennégy évig a feleségeiért dolgozott. Ezután már állatokat kért a munkájáért fizetségül. Bár apósa, Lábán többször is becsapta, Isten megáldotta Jákóbot és meggazdagodott. Sok állata lett. Ekkor megbeszélte feleségeivel, hogy visszatér szülıföldjére, Kánaánba. Elmondta nekik, hogy apjuk kihasználta ıt a szolgálat és fizetség dolgában. Az asszonyok beleegyeztek, hogy elhagyják apjukat a férjükkel együtt. Örökségre nem számíthattak apjuktól, mert Jákób természetben szolgált a feleségeiért. Keserőség volt a szívükben apjukkal szemben. Úgy érezték eladta ıket és a vételárat elköltötte. Jegyajándékot nem kaphattak, ha elhagyják apjuk házát, ezért úgy érezték, hogy az övék és a fiaiké mindaz a gazdagság, amit elvett Isten apjuktól. Tégy mindent úgy, ahogy Isten mondta neked! szólt Lea és Rákhel egyakarattal... Aztán titokban útra keltek, míg Lábán távol volt. Rákhel ellopta apja házibálványait is. Ez bántotta leginkább Lábánt, amikor megtudta a szökést. Utánuk eredt egy csapattal és követelte a háziisteneit. Jákób nem tudott Rákhel lopásáról, ezért tiltakozott a vád ellen! Rákhel pedig elrejtette a szobrocskákat egy teve nyergében és rájuk ült. Aztán azt mondta apjának, hogy beteg és nem tud felállni. Úgy látszik Rákhel nem riadt vissza a hazugságtól sem a célja érdekében. Nem tudjuk, hogy pogány hatás érvényesült-e itt nála, hogy védelmet akart apja háziisteneitıl is és az igaz Istentıl is? Vagy pedig Rákhel biztosítani akarta az örökséget Jákóbnak: ugyanis Lábán azért kutatott a házibálványok után, mert az örökösödés során ahhoz került a házibálvány, akié lett az apai örökség, vagy annak nagyobb része. Jogot adott az örökségre a régi pogány törvények szerint. Mivel Lábánnak fiai is voltak, csak a halála után szállt volna Jákábra még a szerzett vagyon is. Lábán azt mondta: minden az övé, amit Jákób elvitt a lányai, az unokái és az állatok is! Talán ezen a helyzeten akart Rákhel segíteni. Terafim vagy házibálvány nélkül Lábán és fiai nem hatalmaskodhattak Jákóbbal szemben. Végül Jákób és Lábán szövetséget kötnek egymással és megbékélnek Isten színe elıtt... Az örök vándor, Jákób vonul dél felé családjával és állataival együtt Kánaán földjén. Apja lakhelye felé tart. Közben Isten megáldja ıt a Jabbók révénél, aztán kibékül Ézsauval, a bátyjával... Utolsó tudósítás Jákób asszonyairól: útközben Rákhel megszüli második fiát, de belehal a nehéz szülésbe. Haldokolva Benóninak (bánatom fia) nevezi el a gyermeket. Apja azonban örül a gyermek születésének, mert Rákhel imája meghallgatásának tartja, és mert kedves feleségétıl született. Ezért Benjáminnak ( szerencse fia, jobbkezem fia ) nevezi 11

12 el. Jákób emlékoszlopot állított Rákhel, a kedves feleség sírja fölé, Bétel és Betlehem közötti úton. Isten útjai kifürkészhetetlenek. Elveszi Jákóbtól a szívének legdrágábbat, talán azért, hogy Isten legyen neki a legdrágább. Jákób Rákhel iránti mélységes szeretete aztán a kedvenc feleség két fia irányában folytatódik. Velük kivételezik a többi rovására! Végül Isten elveszi tıle Józsefet is egy idıre... Isten nem akarja, hogy valaki elfoglalja az övéi szívében az Istennek kijáró helyet. Még egy szeretett családtag sem! İ legyen az elsı, a legszeretettebb az életünkben!... Leáról még annyit, hogy végül ı maradt az egyetlen feleség Jákób oldalán és ı nevelhette fel a szolgálók segítségével Rákhel két kisfiát. Ez is jutalom volt Istentıl a sok szenvedés és mellızés után. İt temette el Jákób a kánaáni Makpelahbarlangjában, ahol elıdei és végül Jákób is nyugodott. Ettıl a két küzdelmes élető asszonytól, Leától és Rákheltıl (és szolgálóiktól) született Jákób 12 fia, Izráel népének ısatyái. Sokat szenvedtek, küzdöttek, de végül kiformálódtak Isten keze alatt, az İ iskolájában. Hisszük, hogy találkozni fogunk velük Jézus Krisztus érdeméért a mennyei hazában, mint a Biblia lapjairól megismert kedves, jó ismerıseinkkel, küzdı testvéreinkkel! Pozsgai Józsefné Bátor bizonyságtétel Azért valaki vallást tesz rólam az emberek elıtt, én is vallást teszek arról, az én mennyei Atyám elıtt. Mt 10:32 A Megváltó iránti hálás szeretet nem hallgathat. Minden megfontolást és aggodalmaskodást le kell hogy gyızzön. Az a nagy reménység mely szívünket betölti, egyszersmind bizonyságtételre indít. De Jézusról csak az tud bizonyságot tenni, aki valóban jól ismeri İt és tudja, hogy mit kapott benne. Istennek legyen hála İ kibeszélhetetlen ajándékáért mondta egyszer az apostol. S ez az ajándék Jézus Krisztus. El sem lehet mondani mindazt, amit benne kaptunk. Bármilyen sokat beszélünk is róla és magasztaljuk İt, ennek soha vége nem lehet... Mert nem tehetjük, hogy amiket láttunk és hallottunk, ne szóljuk, mondja Péter. Más oldalról bátortalanság, félénkség van bennünk, nem merünk elıhozakodni ezzel a névvel. Bizonyos tekintetben botránkozás tapad hozzá. Egy fiatal diakónus mondta el egyszer, hogy mennyire nehezére esett 12 eleinte a betegeivel Jézusról beszélni. Úgy érezte, mintha valami összeszorítaná a torkát. Késıbb leküzdötte ezt az érzést. Isten azt akarja, hogy Jézus nevérıl szabadon és örömmel tegyünk bizonyságot. Nem szabad hallgatnunk! Nemcsak a szószéken, hanem a mőhelyben, az irodában, a vasúton, az országúton mindenütt meg kell szólaljon ez a bizonyságtétel. Lelkészekkel kapcsolatban azt gondolja az ember, hogy nekik mindenképpen errıl kell beszélniük, hiszen ez a foglalkozásuk, de amikor egészen váratlanul olyan helyen hangzik el a Jézusról szóló beszéd, ahol nem is gondolnánk, ez mint valami tövis fúródik az ember szívébe, lelkiismeretébe. Sokaknak nem is kívánatos, hogy erre a névre emlékeztessék ıket. Szeretnék a Jézusról való beszédet a templomok falai közé zárni, hogy azon kívül háborítatlanul élhessék életüket. De olykor-olykor mégis akad egy-egy lélek, akit a bizonyságtétel Jézushoz vezet. Nem mindenki kapott a

13 nyilvános igehirdetésre elhívást, de a Jézusról való bizonyságtételre mindanynyian el vagyunk kötelezve, akik már megtapasztaltuk az İ kegyelmét. Hányszor megtörtént már az, hogy jelentéktelen asszonyok, vagy a beszédben kevéssé jártas, egyszerő férfiak lelkeket nyertek meg az Úrnak. És a szavakkal való bizonyságtétel még nyomatékosabb akkor, ha az illetı egész élete megegyezik azzal. Az ilyen bátor és hangos bizonyságtevıkrıl egyszer majd maga Jézus tesz bizonyságot. Carl Eichhorn Hírek Kaposvárról Hálás vagyok a mi Urunk, Jézus Krisztusnak, hogy az elmúlt idıszakban is megáldotta gyülekezetünket, sok alkalmat tarthattunk, sokan jártak nálunk. Ezekrıl olvashattok most egy rövid összefoglalást. Február 15-én Pék Balázs testvér, és felesége voltak közöttünk. Máté ev. 5: verseirıl hallottunk tanítást, a só és a fény hasonlatai által. Ha Jézusban elrejtett életet élünk, ha kapcsolatunk van a fényforrással, akkor az ı fényét tudjuk közvetíteni mások számára. Fontos, hogy életünknek jó íze legyen, kívánatos mások számára, hogy a mi példánk által sokan megszomjazzanak az Úr beszédére, és a hívı életre. Nagy örömünkre szolgált, hogy Istenünk drága kegyelme által megtarthattuk az evangélizációs istentiszteletünket én. Ez alkalommal a dorogi gyülekezet fúvós zenekara, és ifjúsága végezte a zene és énekszolgálatokat, valamint a két gyülekezet ifjúságának közös énekeit is hallhattuk. Ezen kívül egy közös vers, valamint szavalatok is elhangzottak. Bevezetésként Horváth Gábor lelkipásztor testvéren keresztül hangzott az Úr hívása minden jelenlévıhöz a Jelenések könyve 22:17, majd a 21:6. versei alapján, hogy milyen módon olthatjuk el a lelkünkben támadt szomjúságot. A világban élı emberek közül mindenki szomjazik, a lelkében, és ezt az őrt próbálják betölteni, káros dolgokkal, alkohollal, és nem tudják, 13 hogy ezt a szomjúságot egyedül Isten tudja eloltani, az ı beszéde és Igéje által. Ezt követıen Pék Balázs testvér szolgált a Jn 3:16. versébıl. Valóban fontos, hogy mindenki számára elmondjuk, mennyire szeret bennünket az Atya, és micsoda áldozat árán lettünk megváltva, és megmentve a haláltól. Az elhangzott szolgálatok által mindenki megismerhette Isten üdvözítı kegyelmét, és végtelen szeretetét, amellyel még ma is hívogat minden embert megtérésre, és aki akarta, ez alkalommal is vehette az élet vizét, ingyen. Május 20-án Pozsgai József testvér és felesége, valamint a felsımocsoládi gyülekezet járt nálunk, ık végezték a szolgálatokat ezen a napon. Pozsgai Józsefné nıvér, Jób könyve 2:7-10. versébıl tartott imaórán a hitünk megırzésérıl beszélt. Bár nincsenek olyan mértékő próbáink, mint Jóbnak, de ha jönnek ránk kísértések, és megpróbáltatások, azok által mind a mi hitünk erısödik. Megkérhettük Urunkat, hogy adjon nekünk erıt ahhoz, hogy soha meg ne tagadjuk İt, és a hitünket soha el ne veszítsük. Pozsgai József testvér a 2Kir 6: versekbıl olvasott igék által tanított bennünket. Feltehettük a kérdést, vajon a hívı életünk során mit látnak a mi szemeink? Mint Elizeus szolgája, csak az ellenséget látjuk, és rettegünk, vagy már

14 megnyíltak a mi lelki szemeink, látva azt, hogy többen vannak velünk, mint, akik ellenünk? Hiszen az Úr angyalai ma is tábort járnak az ıt félık körül. Ha pedig a mi hitszemeink már megnyíltak, kérjük Istent, legyen segítségül azoknak, akik még nem tanultak meg messzebbre látni. A mi feladatunk pedig mindenki elıtt példát mutatni, hogy a mi életünkbıl megtanulják, miképpen kell bízni, reménykedni az Úr szabadítása felıl. Június 17-én Pék János testvérünket láttuk vendégül. Délelıtt Jn 17:1-10. versek tanítása által épülhettünk. Különbözı kérdésekkel mérhettük fel az életünkben, betöltöttük-e eddig azt a feladatot, ami ránk bízatott? Végezzük-e a mi megbízatásunkat? Jézus megdicsıíttetik-e bennünk? Legyünk gyümölcstermı fák, tartsuk meg az İ beszédeit, épüljünk mi magunk, aztán építsünk általa. Délután a testvér folytatta a tanítást a következı igék alapján: Ján 17:14-20, 24. vers. Jézus imádkozott értünk, mindenkori hívıkért, és példát hagyott számunkra. İ odaszentelte értünk az életét, ezért azt akarja, hogy mi is ott legyünk Vele, a dicsıségben. Munkálkodjunk, hogy ne csak mi legyünk ott Nála, hanem mindazok, akik a mi beszédünkre hisznek majd. Vendég testvéreink szolgálatai által sokat épülhettünk hitünkben, ismeretünkben egyaránt. Segítsen az Úr mindezeket a mi szívünkbe zárni, és megcselekedni, hogy ne feledékeny hallgatók legyünk. Testvéreink szolgálataira és életükre pedig Urunk nagyon gazdag áldását kívánjuk. Sok szeretettel a kaposvári gyülekezet nevében: Kellán Sándorné nıvér Így láttam Alun Morris testvért Annak idején állítólag sokat gondolkoztak azon, hogyan fordítsák le a Szentírás azon kifejezését, amit ma ige -ként ismerünk. Más nyelvek nem problémáztak ennyit vele, egyszerően csak szó lett belıle (word, Wort), míg a magyar nyelv számára Isten másik fordítást adott, méghozzá milyen szépet! Isten Igéje a szó, ami cselekvést jelent, a szó, ami maga is cselekszik. Igehirdetés: Isten cselekvı üzenetének hirdetése. Mégis, milyen sokszor érezhetjük úgy, hogy mintha nem mozdulna meg az, aminek meg kellene mozdulnia, s így meg sem mozdíthat mást sem. Nem Isten hatalmáról szól ez a megállapítás, hiszen Szentlelke által képes volt még Jónás igehirdetését is élıvé és hatóvá tenni, s képes a mi sokszor megfáradt, sablonos, megkopott szavainkat 14 is az İ Igéjévé tenni. Sokkal inkább rólunk szól: mi, akik vállaltuk a prédikálás hivatalát, vele együtt Jakab figyelmeztetését: Atyámfiai, ne legyetek sokan tanítók, tudván azt, hogy súlyosabb ítéletünk lészen. Jak 3:1, vajon hogyan adjuk tovább Isten Igéjét? Vajon nekünk is csontjainkba rekesztett tőz? Bevallom, én elszégyelltem magam, amikor a súri családi héten találkoztam azzal a testvérrel, akinek az igehirdetése közben tényleg Isten cselekvı szava mozdult meg és mozdított meg minket. Alun Morris szolgálatából egyértelmően sugárzott nem csak az, hogy az igehirdetı szenvedélyesen szereti az Urat, de az is, hogy ugyanígy szereti az Úr Igéjének hirdetését is. Ha megnézzük a Bibliában Isten szavának szólóit, akár a prófétákat,

15 akár magát Jézus Krisztust, azt láthatjuk, hogy aki Isten Igéjét hirdeti, annak át kell lépnie bizonyos korlátokat. Saját korlátait Mózes a nehezen forgó nyelvét, Jeremiás fiatalságát, Illésnek a király hatalmától való félelmét és az elvárások korlátait is. Jeremiás pusztulást hirdetett, amikor mindenki vigasztalást és bíztatást várt volna az Úr szolgáitól, Jézus szétverte a templomi zsibvásárt, amikor még a tanítványai is azt várták tıle, hogy ámuljon el a Templom nagysága és dicsısége láttán. Morris testvér is így hirdeti az Igét. Nem keresi a feltőnést, sıt, nagyon is alázatos ember, ha nem a szószéken van, halk szavú, lassú mozgású, visszahúzódó. De mikor igét hirdet, nem lehet nem figyelni rá. Nem tud a szószéken, a pulpitus mögött maradni még valaki azt hinné, Isten igéje valami távoli dolog, jól elfér a szószék mögött. Nem, Morris testvér lejön, ha kell leugrik, letérdel, vagy akár átrohan az egész imaházon. Ha kell, ennek a halk szavú, törékeny embernek úgy betölti (mikrofon nélkül) a hangja a teret, hogy csodálkozunk, honnan van hozzá ereje? (Illetve dehogy csodálkozunk, tudjuk jól, honnan.) Lelkesen beszél, Isten Szentlelkét értve a szó alatt, de ez a lelkesség az értelem lelkessége: az Ige mélyébe hatol, úgy hasogatja, hogy megértjük, hiába történtek régen, más kultúrában, más nyelvi közegben, sokszor szinte érthetetlen szokásoktól övezve az események. Alun Morris testvért szinte az is személyesen ismerheti, aki vele még sohasem beszélt, csak igehirdetését hallotta, prédikációja ugyanis tele van személyes történetekkel. Mégsem hiú magamutogatás ez, mert Morris testvér történetei magáról, az Isten jelenlétében élı ember történetei. Hibázott sokszor: elmondja, mert tanult belıle és azt akarja, hogy mi is tanuljunk. Nagy öröm érte sokszor, amikor engedelmes volt: elmondja, nem azért, hogy dicsekedjen vele, hanem hogy együtt örüljünk vele és legyünk mi is engedelmesek. Néhány történet, s felismerjük, hogy mennyire közel van hozzánk is az Isten szerinti élet, a gyakorlati keresztyénség mert másmilyen keresztyénség nincs is, ami nem gyakorlati keresztyénség, ott valami céltévesztés van. Alun Morris testvér nem beszél mellé. Szeretem a poharat pohárnak nevezni, az üveget meg üvegnek, mondta, mert épp egy pohár és egy üveg volt a keze ügyében. A bőnrıl is megmondja, hogy bőn, mert mit mondhat mást egy Isten jelenlétében élı ember? A butaságról is megmondja, hogy butaság, még akkor is, ha gyülekezeten belüli butaságról van szó, akár valamelyik szentnek tartott hagyomány butaságáról van szó. Mer beszélni akár arról is, hogy a gyülekezeti sürgés-forgás, a szolgálat káros lehet a keresztyének családjára is, s mindezt saját példájával mutatja meg. Nem kívülrıl kárhoztat: azoktól a hibáktól óv, amit ı és az övéi már megszenvedtek. Bátor ember, mondhatnánk, bár felfoghatjuk úgy is, hogy messzirıl jött, azt mond, amit akar. Csakhogy ı nem messzirıl jött ember: közel van az Úrhoz, s mindazokhoz, akik közel vannak hozzá hozzánk is. De nem is buta ember, tudja, hogy a kendızetlenül, egyértelmően kimondott igazság (amellett, hogy szabaddá tesz), meg is bánt sokakat. Isten bocsásson meg nektek, mutat rá arra, hogy kié is a megtérés feladata az adott ügyben Alun Morris testvér szeret nevetni és azt is szereti, ha nevetnek az emberek. Bántja, ha valaki számára a keresztyén élet szomorú 15

16 és nehéz. Könnyő neki, mondhatnánk, neki biztos nincsenek problémái de ezt csak az mondhatja, aki nem tud róla, hogy mennyi minden dologra tekinthetne úgy, ami akadályozza ıt az örömben. De ı nem a nehézségeire néz, hanem az Igére, amit annyira szeret hirdetni: örüljetek mindenkor, ismét mondom, örüljetek! Én örülök, hogy láthattam és megismerhettem Alun Morris testvért. Örülök, hogy Isten Igéje hosszú idı óta újra megmozdult bennem is, örülök, hogy vehettem az Ige örömébıl, s hogy Isten megajándékozott velem együtt még sokakat ezzel, sok gyülekezetben. Adjon számára az Úr még sok évet, sok erıt és sok-sok örömteli igehirdetést! Szabó Sándor Míg megérkezem Kicsiny világ az én kis világom, Messzelátni nem adatott nekem. Járom utam a kijelölt pályán, Az indulástól amíg megérkezem. Te adj erıt Szentlelked tüzével És új hitet, ha csüggedne a szív, A viharokban is lássam kezed, Mi a bőnbıl örök életre hív. Ne ijesszen a gonosz hatalma, Hisz szereteted mindennél nagyobb. Ne feledjem a Krisztus keresztjét, Ha megnınek felettem a bajok. Ha sötétség borítja be utam, S a homályban lábam botladozz, Szövétneked ragyogjon elıttem, S mutassa a célt tőzoszlopod. Kısziklából add az élet vízét, Ami az Igén keresztül buzog, S világoltasd, mint Júdea felett Éltem egén is azt a csillagot. 16 Ismeretlen szerzı

17 Annak a résznek, amit most a Bibliából megjelöltem, bizonyára nagyon sokan tudjátok, akik Bibliával foglalkoztok, egy nagyon szomorú elızménye van. Mégpedig az, hogy Dávid király, ez a népszerő hıs, ez a híres hadvezér, ez a zsoltáros lelkülető költı, nagyon csúnyán elbukott. Az ı fölgerjedt vágyai elıbb házasságtörésbe, majd ennek következményeképpen valami nagyon rafinált módon kieszelt gyilkosságba sodorták. Elıbb az történt, hogy elcsábított egy asszonyt, Bethsabét, azután pedig annak férjét, Hitteus Uriást olyan körülmények között küldte ki a háborúba, hogy annak ott minden körülmények között el kellett esnie. Tehát a szó legszorosabb értelmében megölette. Utána pedig annak özvegyét most már törvényesen is, feleségül vette. Kétségtelenül valami nagyon nagy hitványság volt, amit ez a nagy ember elkövetett. De azután mégis csak telt, múlt az idı és ez a nagyon botrányos ügy lassan úgy elfelejtıdött. Maga Dávid pedig nyugodtan élt tovább a bőnben. Persze, hogy milyen nyugodtan, azt nem tudnánk éppen megmondani. Nagy valószínő, hogy a föl-fölbolyduló lelkiismerete néha megzavarja azt a boldogságot, amit ilyen bőnös módon ért el. De mégis valamilyen módon csak tovább élt ebben a bőnben anélkül, hogy valamilyen úton elrendezte volna ezt az ügyét az Isten elıtt. Egészen megdöbbentı dolog az, hogy egy ember mennyire hozzá tud szokni a saját bőnéhez és a saját hitványságához. Szinte elképzelhetetlen, hogy milyen jól meg tud férni ugyanazon egy szívben a zsoltáros áhítat és a leghitványabb ocsmányság. Vannak finnyás emberek, akik a villamoson nem ülnének le egy mosdatlan TE VAGY AZ AZ EMBER! 2Sámuel 12: cigánygyerek mellé, de ugyanakkor nagyon jól megtőrik a saját lelküknek a mosdatlanságát és észre sem veszik azt. Ha van a világon békés egymás mellett élés, akkor az az ember és a saját bőne között a leggyakoribb. Az is megdöbbentı, hogy hogyan tudja elaltatni egy ember, még egy hívı Dávid is, a lelkiismeretét. Pedig bizonyára tudta, hogy nagy hitványság volt az, amit elkövetett. Mivel nyugtatta hát mégis magát? Minden valószínőség szerint azzal, hogy ı király, tehát ı többet megengedhet magának, mint egy átlagember. İ fölötte áll a kispolgári morálnak, tehát neki joga van nagyvonalúan élni ebben a világban. Tényleg megdöbbentı az a leleményesség, amivel az ember igazolni tudja a maga hibáját és mindenféle nyomorúságát. Szinte fantasztikus az, hogy mit ki nem talál egy ember a saját maga lelkiismeretének a megnyugtatására és a saját maga mentségére. Képes elhitetni önmagával, hogy neki joga volt lopni, vagy csalni, hogy joga volt félre lépni, vagy joga volt valakit vérig megsérteni, hiszen vele is olyan igazságtalanul bánt el a társadalom, vagy a szomszéd, vagy egyáltalán az élet. Tehát Dávid már kezdett volna szépen megnyugodni a botrányos eset után, talán már el is felejtette részben azt, ami történt. Azok az emberek, akik tudtak róla, már napirendre tértek felette. De volt egy Valaki, aki nem nyugodott bele és nem tért napirendre fölötte. Az Isten! Lehet, hogy az emberek elıtt elsimult ez az egész kínos ügy, de az Isten elıtt nem! Mert az Úr nem hagy békét addig az embernek, amíg elintézetlen ügye van İelıtte. Amíg valaki a maga dolgát el nem intézi az Isten elıtt. Isten egyszer elıhozza azt, amit már régen

18 eltemetett az idı. Íme itt is az történt. Évek múltak el viszonylagos zavartalanságban. Egyszer azonban mégis elküldi az Úr Dávidhoz Náthán prófétát. Tehát Isten nem hagyja sokáig aludni az ıbenne hívı embernek a lelkiismeretét. Egyszer elküld hozzá valakit. Talán egy embert, talán egy megrázó eseményt vagy talán éppen egy igét a Biblián vagy a prédikáción keresztül és ezzel leleplezi az ember lelke mélyén lappangó bőnt. Roppant egyszerő igazság és mégis jobb volna sokkal komolyabban venni, hogy van valaki, aki minden bőnünket számon tartja. Aki nem felejt olyan könnyen, mint ahogyan az emberek felejtenek, vagy ahogyan mi szeretnénk felejteni. Éppen ezt jelzi bennünk az a titokzatos mőszer, amit úgy nevezünk, hogy lelkiismeret. Érdekes, latinul conscientia, görögül szüneidezis és mind a kettı szó szerinti fordításában annyit jelent, hogy együtt tudás. Mert a lelkiismeret éppen azt jelenti, hogy van valaki, aki együtt tud velem mindent, aki elıtt nem marad semmi titokban, aki mindent látott és egyszer mindent elıhoz. Lehet, hogy az emberek már régen megbocsátották, el is felejtették, sıt lehet, hogy tudomást sem szereztek talán róla, de van Valaki, aki elıtt egyszer felelni kell érte. Mindenért! Sokszor úgy elgondolom magamban, hogy a rég elfelejtett bőnünk, amit nem rendeztünk az Isten elıtt, az, valahogy olyanforma, mint egy tintafolt a fehér abroszon. Hiába mondom, hogy már régen történt, hogy odaöntöttem, hiába mondom, hogy azóta sohasem öntöttem ki többé a tintát arra az abroszra, a folt akkor is ott marad. És ott marad mindaddig, amíg valami megfelelı tisztítószer vagy vegyszer ki nem veszi onnét. És a mi lelkünkön ugye nem is csak egy ilyen folt van? Legjobb nem is gondolni rá. Hadd szunyókáljon csak tovább a lelkiismeret, így legalább nem kellemetlenkedik nekünk olyan nagyon. Csak az a baj, hogy az Isten elıl nem lehet ilyen könnyen elbújni és elmenekülni. Lássuk csak, hogyan leplezte le az Úr Dávidnak már-már feledésbe merülı bőnét! Náthán próféta elmond neki egy történetet, nyilván egy képzelt, egy szimbolikus történetet egy gazdag emberrıl, akinek sok juha és ökre volt és mégis, amikor egyszer vendége érkezett és az akkori szokás szerint meg kellett ıt vendégelnie, sajnált a saját ökrei közül levágni egyet, inkább a szegény embernek féltve ırzött, egyetlen, drága, kedves báránykáját vette el és azt készítette el a vendégnek vacsorára. Nyilván felháborító eset. Méltán gerjedt haragra a király és mondta ki súlyos ítéletet: Él az Úr, hogy halállal kell a bőnösnek lakolnia, aki ezt cselekedte; a bárányért pedig négyannyit kell neki adnia. Nyilván szigorú, de igazságos ítélet, csak éppen Dávid nem is gondolt arra, hogy tulajdonképpen önmaga fölött mondott ítéletet. Így van ám ez testvérek velünk is. Nem is gondoljuk, hogy amikor valakit megítélünk a saját hitványsága vagy a saját bőne miatt, akkor tulajdonképpen önmagunkat leplezzük le. Ó, de hamar észrevesszük a másik ember hibáit, hitványságát, de hamar meglátjuk, hogy milyen csúnyán viselkedik és milyen önzı, milyen álszent, milyen igazságtalan és milyen szeretetlen, és milyen sunyi és felháborodunk rajta. De hogy mi magunk is éppen olyan igazságtalanok, álszentek és szeretetlenek és csúnyák vagyunk, azt észre sem vesszük. Ha úgy megpróbálnánk egyszer, nem is az Isten szemével nézni önmagunkba, hanem annak a kollégánknak a szemével vagy a hitvestársunknak, vagy a gyermekünknek a szemével, akit olyan magas trónról szoktunk megítélni, 18

19 egyszerre megértıbbek lennénk a másik ember gyarlóságaival szemben és mindenesetre sokkal óvatosabbak lennénk az ítélkezésben. Hogy fel tud pl. háborodni valaki, amikor az újságban valami kegyetlenkedésrıl olvas és ugyanez az ember észre sem veszi, hogy ı maga milyen szívtelen az elöregedett édesanyjával szemben. Milyen mélységes megbotránkozással tudja elítélni egy másik embernek, pl. az erkölcsi botlását és talán igaza is van, de ugyanakkor ebben a keserő ítéletben a saját vágya kielégítetlenségének a keserősége leplezıdik le. Rettentı nyomorúságunk az, hogy a világban lévı sok mindenféle rossznak mindig csak a kritizáló szemlélıi vagyunk és nem érezzük azt, hogy a részesei vagyunk. Tehát hogy nekünk is részünk van abban, hogy ez a világ olyan kegyetlen és olyan erkölcstelen és olyan csúnya és igazságtalan, mint amilyen. Nos tehát, Testvérek, nagyon-nagyon vigyázzunk, mert az ilyen ítélkezés másokkal szemben nagyon könnyen vissza tud fordulni önmagunkra. Íme itt is, amikor Dávid azt hitte, hogy méltán gerjed haragra és méltán hozott súlyos ítéletet annak a szívtelen embernek a cselekedete felett, akkor hirtelen a próféta keze felemelkedett, rámutatott a királyra és így szólt kíméletlenül: Te vagy az az ember! Így csak az Istennek az igéje tudja egy embernek az arcáról lerántani az álarcot, így csak Isten tud leleplezni. Nézz hát szembe most magaddal te Dávid, most azután megláthatod, hogy akármilyen híres ember vagy, akármilyen magas polcra jutottál, akár mennyire felnéznek rád az emberek, akármilyen áhítattal énekeled a zsoltárt és akármilyen hívınek fog majd tartani az utókor, te sem vagy semmivel sem különb, mint az az ember, akit olyan mélységesen elítélsz önmagadban. Én már sokszor elgondolkodtam azon, hogy ha úgy kifelé is látszana az a sok mindenféle rútság, ami a kedves, udvarias külsınk alatt úgy belülrıl van, elborzadnánk önmagunktól. Vajon álltál-e már úgy igazán az Isten színe elıtt, hogy úgy érezted, hogy az Isten igéje, mint egy kinyújtott kéz rád mutatott volna és azt mondta volna, hogy te vagy az az ember! Te vagy az az ember, akit annyi minden jóval megáldott az Isten és mégis irigyled a másikét, ha valami jó dolga van néki. Te vagy az az ember, akit olyan könyörületesen meghallgatott már nemegyszer Isten és mégis olyan szívtelen vagy egy másik emberrel szemben. Te vagy az, akit annyi mindenféle bajtól megırzött és mégis tele van a szíved elégedetlenséggel. Te vagy az, akit megbékéltetett önmagával Jézusnak a keresztje által és te még sem tudsz megbékélni a szomszédoddal. Te vagy az, akire annyi szeretetet pazarolt már az Isten és mégis harag és győlölet van a lelkedben egy-egy emberrel szemben. Te vagy az, aki éppen olyan hitvány és bőnös vagy, mint az, akit a leghitványabbnak és a legbőnösebbnek tartasz. Keserves pillanatok ezek, amikor Isten igéje így leleplez minket. Keserves, de gyógyító leleplezés. Mert Testvérek, mindenféle gyógyulás és minden bőntıl való igazi tisztulás ott kezdıdik, ahol egy ember feladja a látszatot, lemond a védekezésrıl és töredelmesen bevallja úgy ahogyan itt Dávid tette, hogy vétkeztem az Úr ellen. Ez az, amikor az ember a saját bőnét, nem a másikét, a saját bőnét a maga leplezetlen iszonyatosságában nyilvánvalóan látja. Ez az, amikor az ember iszonyodva látja azt, hogy a bőne elıször is hálátlanság az Istennel szemben, azután betörés a másik 19

20 embernek az életébe és kárt okozás ottan, harmadszor pedig alkalomadás a botránkozásra, az Isten neve kárhoztatására. És mindezt én tettem, óh, én nyomorult ember, és nincs semmi mentségem. Nem, itt nincs olyan, hogy azért mert... Nem akarom, de nem is tudom magamat kimagyarázni. Ahogyan ítéltem a másik embert, úgy ítélem el most önmagamat. Keserves pillanat, amikor így leleplezıdik az ember, amikor ezt felismeri önmagában. De gyógyító pillanat. Mert nézzétek csak, amint így Dávid eljut idáig, abban a pillanatban elhangzik feléje a felmentı ítélet is. Az Úr is elvette a te bőnödet, nem fogsz meghalni. Valami csodálatos dolog az, hogy Isten csak addig vádol, amíg én önmagamat mentem és amely pillanatban én önmagamat vádolom, abban a pillanatban az Isten elkezd menteni. Így volt ez a tékozló fiú esetében is. Alig hogy eldadogta nagy nehezen, hogy vétkeztem az Ég ellen és te ellened és nem vagyok immár méltó, hogy fiadnak hivattassam, abban a pillanatban máris maga körül érezte az édesatyai ölelésnek a melegét és szeretı csókját. Hiszen ezért kellett Jézusnak megváltó halált halnia a keresztfán, mert mi, tékozló fiak vétkeztünk és mindig újra vétkezünk. S tudjátok, hogy a legnagyobb nyomorúság az, amikor valaki nem tud eljutni a bőnbánatnak a töredelméig, amikor gıgös önigazultságában mindig csak a másik embernek a hibáját látja, a magáét soha és azt hiszi, hogy neki még mindig igaza van. Tudjátok, hogy meg van írva a Bibliában: Ha azt mondjuk, hogy nincs bőn mibennünk, magunkat csaljuk meg, de ha megvalljuk a mi bőneinket, hő és igaz, hogy megbocsátja a mi bőneinket és megtisztít minket minden hamisságtól. Íme, az a csoda vegyszer, ami a léleknek azokat a foltjait egyedül képes tisztára mosni, Jézusnak a vére. Ez az egyetlen! Testvérek, aki olyan ıszintén tudja mondani, mint Dávid, hogy vétkeztem, az ezzel már mintegy belépett az Isten kegyelmének a bőnöktıl megtisztító fürdıjébe. Éppen ez a csodálatos ajándéka a bőnvallásnak, hogy általa mintegy kiteszem a vétket a lelkembıl, az életembıl és leteszem a Jézus keresztje alá oda, ahol megemészti az Isten kegyelmének a hatalmas áradata, bőnbocsátó ereje. Higgyétek el, ez az egyetlen megoldás minden Dávid számára! Nem a lelkiismeret altatgatása, mert az egyszer úgyis felébred, és nem az idı, aminek a hamuja majd betakarja azt a hitványságot, mert a hamu alatt tovább izzik és egyre égetıbbé válik a parázs. Nem a bőnnek titkon való rejtegetése, hiszen meg van írva, hogy nincs oly rejtett dolog, ami napvilágra ne jönne, ami ki ne tudódnék. Az ettıl való rettegés rámegy az idegekre és nem a könnyelmő felejtés, mert hisz egyszer úgyis el kell számolni mindennel. Nem a munkába vagy a szórakozásba való menekülés, mert az ember tartósan úgy sem tud elfutni önmaga elıl. Legkevésbé az öngyilkosság, hiszen azzal csak még súlyosbítja az ember a biztosan bekövetkezı ítéletet, hanem egyedül a kegyelem! Az a kegyelem, amelyik Jézus érdemére való tekintettel készen van mindenki számára, aki tudja, elismeri és megvallja, hogy vétkezett. S most ha van valaki itt közöttünk, aki ezzel az igazán dávidi bőnbánattal tudja mondani, hogy vétkezett, akkor azt tudja meg és érezze meg, hogy az Isten keze másodszor is rámutat és azt mondja: Te vagy az az ember! Te vagy az az ember, akiért Jézus meghalt a keresztfán, Te vagy az az ember, akit Jézus vére tisztára mosott minden 20