A SZ. R. K. E. E G Y H Á Z I L A P J A

Átírás

1 REFORMÁTUS ÉLET A SZ. R. K. E. E G Y H Á Z I L A P J A Május Jézus mondja: Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet. Máté 28,19a

2 2014. május Református Élet KÖSZÖNTÉS BUDAPESTRŐL Hodosyné szül. Fogarassy Ida, néhai Hodosy Imre délvidéki református püspök, bácsfeketehegyi lelkipásztor özvegye 1999 októberétől a budapesti Schweitzer Albert Református Szeretetotthon lakója. Idén februárban töltötte be a 88. életévét. Isten tartja őt az Ő kegyelme által. Onnan a távolból küldi szeretetteljes köszöntését minden kedves délvidéki, különösképpen minden kedves bácsfeketehegyi ismerősének, akik emlékezetükben megtartották. Isten kezében van minden élőnek léte (Jób 12,10) Márciusban vajdasági körútja során Pacsérra is ellátogatott Répás Zsuzsanna, Magyarország Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériuma nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára. Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke és Korsós Tamás szabadkai főkonzul társaságában érkezett először a Művelődési Házba, utána pedig gyülekezetünkbe. Legelőször megnéztük templomunkat. Beszámoltunk a tavaly elvégzett templom tető- és torony-felújításról, s megtekintve a templomunkat belülről láthattuk, hogy bizony a templombelső is egy nagyobb méretű felújításra szorul. Megtekintettük a templomkertben 2 levő kopjafát is, aminek történetét, jelentését szintén ismertettük. A gyülekezeti teremben az asszonyok szorgosan készítették s vendégeink így láthatták hogyan is készül a csigatészta, melynek hagyományát mind a mai napig őrizzük, hiszen falunkban egy-egy nagy ünnepen nem maradhat ki a csigatészta az ünnepi levesből. Rózsa Imre gyülekezetünk fafaragómestere is elhozta néhány munkáját, mely ügyes kezemunkáját dicséri, s bizony gyülekezetünkben is sok szép elkészült munkája tükrözi szép alkotásait, amit szeretettel és odaadással készített minden alkalommal. Röviden vázoltuk a gyülekezetünkben folyó munkát és szolgálatokat. A jelen levő magas rangú vendégek is köszöntötték egy-egy üzenettel a jelen levőket. Látogatásukkal megtiszteltek bennünket. Csányi Erzsébet lelkipásztor

3 Református Élet május Áldozócsütörtök Miután ezt mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől. Ap. Csel. 1,9 Jézus Krisztus a halál feletti diadala után még 40 napon át megjelent tanítványainak és beszélt Isten országáról. Megparancsolta nekik, hogy ne távozzanak el Jeruzsálemből, hanem együtt várják a Szentlélek eljövetelét. Ezután felemeltetett szemük láttára - titokzatos dicsőségbe! A tanítványok feszülten és értetlenül néztek az ég felé. Amint távozása közben feszülten néztek az ég felé, íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában, és ezt mondták: Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe. Jézus mennybemenetelének a csodáját vajon értjük-e? Értelmünkkel, tudásunkkal nem tudjuk megérteni. Jó belátni, hogy kicsinyek, tudatlanok vagyunk Isten csodálatos és hatalmas dolgaival szemben. Pál apostol imádkozik, hogy Isten maga jelentse ki magát: kérem, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt. Aki Isten nélkül akarja megérteni az Ő hatalmas dolgait, az soha nem juthat közel az élő Istenhez. Csak Ő világosíthatja meg értelmünket, lelki szemeinket, hogy lássuk, milyen gazdag az Ő dicsősége. Ezért szükséges a mennyei fényre vágyódni. Könyörögjünk, hogy lássuk, higgyük és értsük Isten dolgait. Jézus most nincs itt testben, de maga helyett küldte a Szentlelkét, aki itt van velünk, és ha kérjük, akkor bennünk is ott lesz. A tanítványok a menny felé néztek. A menny ószövetségi kifejezés, Isten ott lakik a magasságban és szentségben, ahova mi innen a földről imádságban emelhetjük fel szívünket. A XXV. zsoltárunkban erről énekelünk: szívemet hozzád emelem. Isten a Fiában testet öltött, lejött a földre, és feltámadása után visszament a mennybe, nekünk ma Hozzá kell felemelni a szívünket. Kapcsolatot kell tartanunk, hogy majd egykor Vele lehessünk örökre. Fölfelé tekintés! Felment a mennybe és ült az Atya Isten jobbjára. Ez Jézus Krisztus Úr voltát jelenti. Az egyház és a világ feletti kormányzás átvételét jelenti. Krisztus nem vonult nyugalomba, amikor visszament a mennybe, hanem akkor állt a világ élére. Krisztus, aki itt a földön alacsonyságban, megvetettségben volt, most a mennyben Király lett, aki uralkodik. Az Atya az Ő kezével kormányozza a 3 világot, s végül minden térd meghajol Őelőtte. Krisztus a mennyben az Atya jobbján ül, a benne hívőknek azt ígérte: Veletek leszek minden napon. A hívőkkel van minden nap. Minden embert a bűn lefelé húzza, mint a feldobott követ a gravitáció. A földön keresi a kincseit, a boldogulását. Ebből a lefelé esésből Isten ki akar lendíteni bennünket az Ige hallgatása és megtartása által. Fel a szívekkel! - kiáltotta Kálvin, mert csak így lehet Krisztussal találkozni, egyesülni. Ma ahhoz, hogy Krisztus a hívőket támogassa, nem kell az égből leszállnia, mert Szentlelke által itt van és munkálkodik. A Szentlélek, Jézus kinyújtott karja, aki elér mindenkihez. Nagyon hálásak kell, hogy legyünk a Szentlélek hozzánk való eljöveteléért. A Szentlélek még összekötő kapocs, Krisztust és az embert kapcsolja össze. A Szentlélek által érkezik hozzánk az öröm, a békesség, a szó - amit döntő pillanatokban mondanunk kell, a másik ember számára szánt vigasztaló szó. Most nem Krisztus mondja ki, mint mikor testben itt volt, hanem mi mondjuk ki. Az igehirdető szája által hív a keskeny útra, és az igehirdető mondja ki: bűneid meg vannak bocsátva. Milyen csodálatos a Szentlélek! A kórházban egy idős lelkész vizsgálat-ra ment be. Pár napig bent is tartózkodott. Az ápolók kiszolgálták, amit kellett vizsgálatot, elvégeztek rajta. A vizsgálatok után hazaengedték a lelkészt. Amikor elköszönt a lelkész, azt mondta az ápolóknak: Isten áldjon meg benneteket! Pár hét múlva ismért jött egy rövid vizsgálatra a lelkész a kórházba. Túl is esett a vizsgálaton, az egyik ápolónő odament hozzá és azt mondta: Köszönöm, hogy a múltkor megáldott. Hogy érted ezt? - kérdezte a lelkész. Úgy, hogy a férjemmel nem esküdtünk meg a templomban - tudja a párt, meg a munkahely -, csak polgárilag vagyunk megesküdve. De a múltkor, amikor elköszönt, azt mondta, Isten áldjon meg benneteket. Ekkor úgy éreztem, hogy ez nekünk szólt, a mi házasságunkat áldotta meg. Ma a Szentlélek itt a földön helyettesíti Jézus Krisztust. Ahonnan várjuk Őt! Újra arrafelé nézünk, ahonnan várunk valakit. A Szentírás ígéretei mindig fölfelé, a menny felé mutatnak, ahová Krisztus ment. A hívők számára a visszajövő Jézus Krisztus ad reményt a sok gyötrelem, lenézés és szenvedés után.

4 2014. május Szemeimet a hegyekre emelem. Honnan várjuk a segítséget? Az én segítségem az Úrtól van, aki teremtette az eget és a Földet. Kálvin is a mennyre mutatva mondja: Emeljétek fel szíveteket! (Filippi 3,20) Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül, aki az ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket, azzal az erővel, amellyel maga alá vethet mindeneket. Az Isten előtt való kedvesség növekedésében két nagy ellenségünk van: a bűn és a Sátán. Ezek lefelé húznak bennünket. A kételkedést, a csüggedést Református Élet adják az embernek. Nehéz így élni és a küldetésünket elvégezni. A menny felé nézzünk! Ne a földi porsátorra, a börtönre, a lélek börtönére, a sírba, a semmibe..., hanem nézzünk fölfelé! Ámen. Testvérek menjünk bátran, Hamar leszáll az éj, E földi pusztaságban Megállni nagy veszély. Hát merítsünk erőt. A menny felé sietni. Nem állva megpihenni. A boldog cél előtt. (392. Dicséret) Marton Ilona További pünkösdi csoda Pünkösd maga a csoda, de az embernek megadhatja az Úr, hogy saját maga is átéljen ezen a napon olyan eseményt, amely csodának mondható. Ilyen eseményt éltem át egy régebbi pünkösd ünnep első napján, amely tulajdonképen egy mélyen hívő ember imádságának a meghallgatásából fakadt nyarán alkalmam volt egy fizikai munkával teljes evangéliumi táborozáson részt venni a Church of Scotland (Skót Református Egyház) által kialakított - régi templomot, kolostort újjáépített missziói központban Iona szigetén. Iona 5x2 négyzetkilométer nagyságú, a Golf áramlat által melegített sziget a Belső Hebridákon. Felix Mendelshon (aki a másik zeneköltő óriást, J.S. Bachot újra felfedezte és akinek felesége hugenotta református volt) egyik legismertebb zenedarabjában, a Hebridák Nyitányában állít emléket ezeknek az egyedülálló szépségű szigeteknek. De hogy még közelebb kerüljünk elbeszélésem színhelyének, a szigetnek lényegéhez, történelmi nagyságához: Iona a skót és ír keresztyénség legfőbb szent helye: itt van eltemetve 48 skót és ír király vagy királynő és a szigetet világhírűvé tevő, az V. századbeli Columba, az ír misszió vezetője. Bár kevesen tudják és hiányolom az elhanyagolását: első királyunknak, Istvánnak a dédunokája is itt van eltemetve. Árpádházi Margit, skót királynő, aki Malcolm király (Shakespeare Lear király drámájában is említi apját Duncant) felesége volt, és jóval a reformáció előtt a skótok keresztyénségét megújította munkatársaival. A skótok ma is egyik legszeretettebb királynőjüknek tartják. (Nem azonos a másik Árpádházi Margittal, akiről a Margit szigetet nevezték el.) Leírom az Úr által adott csodálatos ünnepnapot. Előzménye, hogy az Edinburghi 4 Teológián egész nyárra felkészülve bepakoltam a holmimat és Oban kikötővároskába vonatoztunk néhány teológus társammal. Egy kisebb hotelban szálltunk meg, másnap korán indult a hajó. Kétszáz személy szállítására alkalmas hajóra szálltunk, amely a nagy Mull szigetét megkerülve Iona előtt is le szokott horgonyozni és kisebb motoros hajók vitték át a sekélyebb kikötőjű szigetecskére, Ionára a pünkösdi istentiszteletre jövő több mint száz érdeklődőt és bennünket, teológus kollegáimmal együtt. A hajóút két óra hosszan tartott. A nyitott fedélzetre ki sem lehetett menni, mert ömlött az eső. Beljebb álltunk a fedett folyosószerű részen. Valaki azt mondta: George Macleod ezúttal nem jól tervezett! Kint a pázsiton, nyílt színtéren akarja tartani az istentiszteletet és úrvacsorát. Hátha kivételt tesz és a templomban tartjuk mondta valaki az úti társaságból. Tudjátok milyen makacsul ragaszkodik elhatározásaihoz. Említették előtte az ünnepi istentisztelet tervezésekor, hogy eső is lehet, ha a szabad téren tartjuk. Akkor azt felelte: ő imádkozik azért, hogy szép idő legyen. George Macleod skót református moderátorpüspök volt fiatalabb korában, majd az Iona Közösség, ez egész világra kiterjedő református missziói közösség vezetője lett 1938-ban. A fiatal Erzsébet királynő trónra lépése után, az egyházak közötti testvéri viszonyok fejlesztéséért lordi címet kapott. Történetünk idején, 1965-ben hetven éves volt. Közeledtünk a szigethez és kimerülni látszott a téma. Mindenkin (aki már járt a szigeten és aki még nem járt) ünnepi hangulat kezdett eluralkodni. Először is, mert pünkösd ünnepe kezdődött e nap, másodszor a sziget szépsége, egyháztörténeti és történelmi hírneve kellemesen feszültté tette a megérkezés perceit. A

5 Református Élet hajó túl nagy volt - a sziget kisebb hajók kikötéséhez épült. Így két kisebb, tíz-tíz személyes motorcsónak többszöri utat tett meg kiszállításkor a hajó és a sziget között. Az utasok mind a pünkösdi istentiszteletre jöttek, mi pedig ezen felül a nyári evangelizációs- és építkezésnél segítők táborába. Gyalog igyekeztünk, esernyővel vagy esőkabátban ballagtunk, az V. században, Columba ír misszionárius és társi által épített, (majd a vikingek által lerombolt - Margit, magyar származású skót királynő által először újraépített és George Macleod által végleg restaurált) templommal egybeépült apátság, missziói központ felé. Ha valaki a számítógép műholdas keresőjén beírja, hogy Iona island (Iona sziget), majd elkezdi a szigetet nagyítani, megláthatja a kis mólótól derékszögbe elkanyarodó utat, amely a végén az Iona Abbey felírással mutatja a központ épületeit, amelynek az un. West Range (Nyugati szárny) építésében fizikailag én is részt vettem. Nevem belülről bele van vésve a kapu alatti falba. Az eső, amely a hajóút folyamán szakadt, most ahogy az apátsághoz közeledtünk, szitálássá változott. Fél órás gyalogolás után mi, akik egész hónapra jöttünk, az ebédlőbe leraktuk csomagjainkat, - a több mint száz, csak a délutáni hajóig itt maradó látogató pedig a kolostor árnyékában várakozott. Talán meggondolja magát George Macleod és a templomban tartják az ünnepi istentiszteletet - mondta ki valaki mindannyiunk óhaját. De azonnal megszületett a felelet valaki más ajkán: Amiben hisz és amit kimond, abból ritkán enged. Ilyen volt Columba, az alapító is, írják róla az V. századbeli kortársai. Mi azért továbbra is készítsük az esernyőket és esőkabátokat. Végre elérkezett az istentisztelet ideje, délelőtt tíz órakor. Kivonultunk az apátság előtti óriási tisztásra. A Brit TV kamermanja fölé egy óriási esernyőt tartottak, bár az eső az előbbi permetezésből enyhe csepergéssé változott. Ekkor jött ki George Macleod, a missziói közösség (Iona Community) lelkésze, vezetője egy kis létszámú énekkar élén. Bibliáját az odakészített asztalkára tette le. Csend volt, száz méterre a Golf áramlat által melegített tenger hullámainak halk csobogása hallatszott és madárdal. A fűben barátságosan elvegyült százszorszép virágkelyhek és a fű illata érződött. Mintha Kapernaumban lettünk volna az Úr Jézus hegyi beszédje alkalmával. Ahogy felhangzott George Macleod előfohásza: A mi segítségünk az Úrtól van, Aki május teremtette az eget és földet és benne mindeneket - mintha egy függönyt húzott volna félre egy óriási kéz: AZ ELVÉKONYULT FELHŐKBŐL ELŐBUKKANT A NAP! Az ünnepi, pünkösd vasárnapi teljes istentisztelet alatt ragyogott, mint azok a lángnyelvek a lelkipásztor által felolvasott Igében, a tanítványok feje felett, az Apostolok Cselekedeteiről írott könyv második fejezetének leírásából megjelent lelki szemeink előtt. A nap előbukkanásának pillanatában morajlás futott végig a gyülekezeten. Szomszéd szomszédra nézett, többen azt suttogták a mellettük állónak: George imádságát meghallgatta az Úr! Vagy: Nem hiába imádkozott! Többen csak ezt mondták: Ez csoda! Mivel nem azonnali, élő adásban hozta az istentisztelet felvételét a Brit TV, mert a tekercset a délutáni hajó, majd Oban kikötőjéből Londonba vonat vitte - így az egészet pünkösd másnapján az apátság nagy ebédlőjében levő TV készülékén láthattuk. Képernyőn ismét megjelent az előző nap átélt csoda: a moderátor-püspök első kimondott, Isten segítségét kérő szavai után megvilágosodik a táj. Sőt, fényözön váltja fel az elég homályos kép helyét pünkösdje volt ez, az évszázad egyik legjobban nyárba nyúló pünkösd napja: június 10-én. Az Igehirdetés, amely akkor elhangzott a Szent Lélek félelmet eloszlató, bűntől megtisztító tüzéről, fényéről szólt, amely lelkünket áthatja, ha azzal az alázatos várakozással vagyunk, mint az első tanítványok és az Úr nyomdokaiba eredünk, a minden népeket tanítvánnyá tevő óriási küldetésben. A Brit TV archívumában megvan még mindig az Iona szigetén, az apátság temploma előtti füves térségben tartott pünkösdi istentisztelet felvétele. A hirtelen fényárba boruló Iona sziget és gyülekezet a Biblia utolsó könyvének színhelyére emlékeztet azóta is. Éreztük, hogy ígéretét betartva ott volt akkor is közöttünk, a János apostolnak is megjelent Úr Jézus. Az, Akinek szemei olyanok, mint a tűzláng és Aki azt mondta: Én vagyok az Alfa és Omega. Dr. Csete Szemesi István 5

6 2014. május Bizonyságtétel a munkahelyen hogyan? II. rész 6 Református Élet A következő havi cikkben arról lesz szó, hogy meddig kell elviselni a megaláztatásokat a hitünkért a munkahelyünkön, mennyit lehet nyelni, hogyan nem megútálni az Istent gyalázó, minket és hitünket bántó hitetlent és hogyan fogadjunk el olyan dolgokat a munkahelyünkön, amelyek kikészítenek. A cikk első részének utolsó fejezete olvasható most első bekezdésként. A cikk januárban jelent meg, most pedig már május van, és ez a második rész nem februárban jelenik meg. Miért? Azt hiszem kötelességem felelni erre a kérdésre annál is inkább, hiszen a felelet megfelelő felvezetője a második rész témájának. Kötelességem, mert egy fajta ígéretet tettem a cikk folytatása felől. Hogy most megírom, az nem kényszer, de az lett volna, ha februárban írok. Hogy most írok, annak oka az, hogy magam is átélhettem a cikkem témáját az elmúlt hónapokban. Nehéz volt és még most is nehéz helytállni, és nem tudtam cikket írni. A gondviselés, hogy éppen ezt a témát kell feszegetni. Ha valamit feszegetünk, ott sokszor valami reccsen és roppan és nagyon sokszor a mi hátunkon. El is érkeztünk témánk első fontosabb kérdéséhez: meddig tűrjek és mennyit kell nyelni? Amikor Jézus tanítványait a megbocsátásról tanítja és arra utasítja őket, hogy nem hétszer, hanem hetvenszer hétszer kell megbocsátani, akkor a türelemről is tanít. Arra mutat rá Jézus Krisztus, hogy nem a megbocsátások és a tűrések számbeli mennyisége a fontos, hanem maga a megbocsátás, a türelem, az esélyadás a másiknak. Esélyt adni? Mire? Röviden: a megtérésre. Térjen az Úr útjaira és gondolatai legyenek végre az Úr gondolatai. Hiszen a kegyelem is erről szól mi is esélyt kaptunk arra, hogy Jézus Krisztust valljuk meg Megváltónknak. A világvége eljöveteléről beszélve sem mondjuk, hogy késik Isten, hanem valljuk: még tart kegyelme még esélyt ad az istentelenek megtérésére. Ha erről így tanít az Úr, akkor beszéljünk arról a tanításáról is mert itt van helye hogy az Isten türelmének is van határa. Ezt a határt azok lépik át, akik megkeményítik szívüket az örömhír előtt, akik káromolják a Szentlelket és akik életükben és a világ végezetekor is istentelenek maradnak. Határ. Hányszor találkoztál azzal, hogy a munkahelyeden valaki vagy valakik átlépik azt a határt, amikor már nem állhatod meg kellő reakció nélkül a megaláztatást? A határt a megaláztatás definiálja és az is fontos, hogy reakció is legyen, de még fontosabb, hogy kellő (helyes) legyen reagálásunk. A megaláztatás elviselhető és elviselendő ha a hitünkben aláznak meg ilyenkor a leghelyesebb reakció az igazhívő viszonyulás. A hitünk megalázása mindig a bizonyságtételünket célozza meg és nem Istent vagy Krisztus evangéliumát. Ha szelíden és békességgel reagálunk erre, az a mi csendes magvetésünk, evangelizálásunk. Nem hagyhatjuk viszont kellő reakció nélkül, ha gyalázza valaki az Istent és kineveti az evangéliumot, sőt ócsárolja azt, vagy hamisságokkal elferdíti. Ha nem vagy jártas a Bibliában, akkor is számonkérheted a gyalázótól, hogy ő mennyire ismeri azt, amiről beszél. Meginvitálhatod egy közös találkozóra a lelkészeddel. Mindenféleképpen kérd ki magadnak viselkedését azzal, hogy kinyílvánítod előtte és mások előtt, hogy te nem szégyelled Istent és te hozzá tartozol. Ha ismered a Bibliát, akkor taníthatod őt abból, amit éppen gyűlölettel kifogásol. Feltétlenül mond el neki, hogy szeretnéd, ha ő is Isten embere lenne egy napon és testvérként élnétek együtt. Nem reagálhatunk haragos indulatból, hevesen és a hitetlenek fejéhez dobálva a bibliai igeverseket. De létezik jogos szent indulat, buzgalom, mellyel megvallod hitedet, de ennek célja is csak Istenhez és az Ő igazságához való ragaszkodásod kifejezése lehet. Nem szent indulat az, ha a másik ember romlására törekszünk, még akkor is ha Istent gyalázza is az. Súlyos dolog, ha valaki átlépi az istengyalázás határát, ennélfogva nehéz nekünk elviselni az ilyen helyzeteket is. Főleg egy munkahelyen, ahol a körülmények folytán sok minden kihat egy ilyen provokáció lecsillapítására. Megeshet, hogy Istent gyalázó a főnököd vagy a vállalat tulajdonosa. Megtörténhet, hogy a szóban forgó istentelennek jó vagy kiváltságokat biztosító kapcsolatai vannak a főnökökkel, tulajdonosokkal (pl. besúgói szerep, zsarolási lehetőség, szeretői viszony). Ilyenkor természetes, hogy a keresztyén ember első gondolatai között szerepel a munkahelye elvesztésének lehetősége. Bőbeszédűség nélkül szögezzük le, hogy fontosabb nekünk a mennyei állampolgárság, mint bármely vagyon itt e földön. Ha Krisztus annyit szenvedett a mi üdvünkért, miért kezdeném mérni az én

7 Református Élet szenvedéseim e földön. Ne félj, Isten megerősít és gondot visel rólad. Tudom, hogy nehéz napjaid, éveid jöhetnek, de bízzál. Temetéskor mindig felolvassuk a feltámadási igét a Korinthusiakhoz írt első levélből, abból is azt a részt, hogy: ha pedig Krisztus fel nem támadott a holtak közül, hiábavaló a mi prédikálásunk és hiábavaló a ti hitetek is, még bűneitekben vagytok. De tudjuk, hogy Isten győzött és nem hiábavaló a hitünk sem. Ha van hited a munkahelyen, akkor a győztes Isten gondot visel rólad. Ha egy munkahelyen a bizonyságtétellel konfrontálódsz valakivel és ezért elveszíted a munkahelyed, akkor tudd: megkeményítette az a szívét és nincs, aki kiálljon érted azon a munkahelyen munkatársaid közül befejezettnek tekintheted ott a szolgálatod állj tovább és verd le saruidról a port, ahogy Jézus is utasította tanítványait hasonló esetekben. Ha viszont a konfrontáció folytán megmarad a munkahelyed, tudd: Istennek terve van veled ott. Ne kezdj erőszakos evangelizálásba, mert nem ezt kívánja tőled az Úr, hanem csendben, ravaszul és türelmesen vesd a szeretet és a békesség magját. Lehet, hogy az május egyik nap vígasztalnod kell valakit, a másik nap pedig tanítani szolgálati helyed ez, nem csak munkahelyed. Megállapítható: az istengyalázással Istenig nem lehet felhatni, mert a gyalázó csak magát jellemzi az Úr dicsőségét meg nem ronthatja. Istennek védelemre sincs szüksége és nekünk sincs szükségünk arra, hogy magamutogató keresztesek legyünk. Az Isten ellen perlekedők számára valójában Isten Szentlelke készíti a receptet és minket felhasználhat, mint eszközt erre legyünk készek. Az az elmaradhatatlan bizonyságtétel, amiről fentebb írtam az istengyalázás esetén, nem feltétlenül rögtön és ugyanazon a helyszínen következhet be. Hisz lehet, hogy nem is lesz rá lehetőséged. Lehet, hogy magánbeszélgetést kell folytatnod, lehet, hogy cselekedeteid indítják meg. Ne feledd: nem ismerheted teljesen habár magánélete vagy múltja nem kifogás az istengyalázásra igyekezz segíteni rajta, megérteni és tanítani őt, és (nem vagy!) imádkozz érte. Egy cél vezessen: tudjon az Istennel való megbékélés lehetőségéről. Kiss Nándor Meglátogattak bennünket a GAW vezetői A Gustav-Adolf-Werk (GAW) németországi segélyszervezet évtizedek óta támogatja Református Egyházközségeinket. Az elmúlt hónapban látogatást tett néhány gyülekezetben Dr. Wilhelm Hüffmeier a GAW elnöke és Enno Haaks a GAW főtitikára Ódor Balázs lelkipásztorral, aki a református külügyi iroda vezetője Magyarországon. A vezetőjük itt Szerbiában Dr. Dautermann Margit szabadkai gondnoknő volt. Találkoztak Halász Béla püspök úrral és elbeszélgettek vele Országos Egyházunk helyzetéről. Meglátogatták a szabadkai, a bácskossuthfalvi, a pacséri, a verbászi és a maradéki egyházközségeket, valamint Feketicsen a Központi Otthont. Pacséron megtekintették a templomot, aminek a tető- és torony felújítása a tavalyi esztendőben történt és tőlük is kaptunk erre támogatást. Megköszöntük értékes segítségüket. Tudjuk, hogy a beadott kérelmekre, pályázatokra könyvet adnak ki, ezt küldik ki egész Németországban a gyülekezetekbe és ők ennek alapján gyűjtéseket szerveznek. A perselypénzeket egy-egy kiválasztott célra adakozzák. Köszönjük áldozatkészségüket, amit értünk is tesznek Isten áldja meg életüket és szolgálatukat! Csányi Erzsébet lelkipásztor RÁDIÓS ISTENTISZTELET Értesítjük testvéreinket, hogy református istentiszteletünket május 25-én közvetíti az Újvidéki Rádió. Vallási műsorunk ultrarövid hullámon, vasárnap reggel órakor a 90,5/92,5 MHz-en hallható. 7

8 2014. május Május 1. Csütörtök Megtanítalak benneteket Isten hatalmára. Nem titkolom el, mi a Mindenható terve. Jób 27, 11. Ma a munka világnapja, ünnepe van. Furcsa, hogy éppen ezt a napot munkaszünettel ünnepeljük. A mai napi Ige, a szenvedő Jób szavait hozza közel hozzánk. Egy szenvedő, aki rettenetes testi és lelki gyötrelmei között is szilárdan áll elhatározása mellett: amíg csak lélegzem, és Isten lehelete van bennem, nem szól ajkam álnokságot, nem mond nyelvem hamisságot. (Jób. 27,3-4.) Felsorolja ebben az igerészben, hogy milyen örökséget várhat Istentől az, aki életét a bűn szolgálatába helyezi. Jób sorsa, mondhatni, kibírhatatlan. Ezért barátai valamilyen titkolt bűnt sejtenek a háttérben. Jób azonban állhatatos marad. Mindene elveszett, mindenkijét elveszítette, de tudja, hogy amíg hitét és bizalmát el nem veszíti, addig Isten gazdagsága az övé lehet, és soha nem lesz egyedül. Vajon megpróbáltatásainkban, kibírhatatlannak érzett élethelyzeteinkben nekünk van-e ilyen biztos fogódzónk? Ima: Istenem, ha te velem vagy, ki lehet ellenem? Ha te velem vagy, hogyan lehetnék egyedül? Velem vándorol utamon Jézus! Ámen. É: 10. Bo: Jel. 13, Május 2. Péntek Véget vet az ember a sötétségnek, sorra végigkutatja a sűrű homályban és sötétségben levő köveket. Jób. 28,3. Igazán csodálatra méltó az emberi lény. Képes fejlődni, felfedezni, alkotni. Képes tanulni, elemezni, kérdéseket feltenni és azokat megválaszolni. Az ember a mélyre ás, és a magasba száll, és hódít, éppen úgy, ahogy Isten akarta: töltsétek be és hódítsátok meg a földet. (1Móz. 1,28.) Van, aki már-már istennek kezdi képzelni magát, és van, aki megdöbbenten csodálkozik rá Isten hatalmára, aki bölcs akaratából ezt mind megalkotta, eltervezte és gondviseli. Testvérem, vajon képes vagy úgy felfogni ezt az életet, ezt a mai napot is, és mindazt, ami van, hogy minden Isten határtalan gazdagságát és erejét hirdeti? Olyan nagy boldogság megérteni, hogy ami van, nem véletlenül lett és nem véletlenül van, hanem azért, mert Isten nekünk adta. Ne teljen el egy nap sem anélkül, hogy erre gondolnál, és hogy ezért hálát adnál. Jób még nagy nyomorúságában is hálát tudott adni. Ima: Istenem nem értem, fel sem tudom fogni kegyelmed gazdagságát. Értelmemmel nem tudlak megközelíteni. Ezért segíts, hogy hitemmel fogadjalak el Téged és mindent, amit nekem adsz. Áldom jóságodat minden nap. Ámen. É: 19. Bo: Jel. 14, Május 3. Szombat De a bölcsesség hol található? Hol van az értelem lelőhelye? Jób. 28,12. Minden felfedezhető az ember számára. De van itt egy kérdés: Hol van a bölcsesség? Hol található? Lényegében kérdezhetünk így is: Ki a bölcs, értelmes ember? Amíg kicsik vagyunk első sorban a szülőket látjuk bölcseknek. Csodáljuk bölcsességüket és követjük. (Ezt minden szülőnek tudatosítania - Házi Áhítat május Írta: Gyenge Károly lelkipásztor Rövidítések: É ének, Bo bibliaolvasás 8 Református Élet Az énekek válogatása az egykori Jugoszláviai Ref. Egyház által 1939-ben kiadott énekeskönyvből valók kell önmagában). Később a tanító, tanár, professzor jön a sorban. Néha az időseket tartjuk bölcseknek, mert élettapasztalatuk teszi őket bölcsekké. Bárhogy legyen is, azokat, akiket bölcseknek tartunk, követjük is. Viszont igyekeznünk kell különbséget tenni a tudás és a bölcsesség között. A tudás megszerezhető az iskolákban, egyetemeken, szert tehetünk rá a könyvtárak polcait nyomó könyvekben. A bölcsesség azonban nem tudást jelent, hanem a módot, ahogyan a tudást használjuk. Jób választ is ad kérdésére: Íme az Úr félelme a bölcsesség, és a rossz kerülése az értelem. (Jób. 28,28.) Ima: Hatalma Uram, taníts engem arra, hogy mindazzal, aki és ami vagyok, előtted alázattal meghajoljak. Ámen. É: 22. Bo: Jel. 14, Május 4. Vasárnap Amikor mécsese világított fejem fölött, sötétben is az ő világosságánál járhattam; Jób. 29,3. Jób, az ő szenvedésében, felidézi a régmúlt időket. Kívánkozik abba az állapotba, amikor Istent maga mellett érezhette és megtapasztalhatta jelenléte áldásait. Nem érti, hogy ez miért változott meg, de semmiképpen sem hibáztatja Istent miatta. Csak szeretné, ha visszajönne az elmúlt idő áldásos állapota. Aki egyszer megtapasztalja Isten határtalan kegyelmét és szeretetét, többé nem érzi jól magát nélküle. De vajon tényleg elhagyja Isten az embert? Miután átölelte, magához szorította szeretett gyermekét, valóban megtörténhet, hogy eltolja magától? Jóbnak meg kell tapasztalnia (később), hogy ez nem igaz. Isten megengedi, hogy életünk megpróbáltatások szorítójába kerüljön, de ez semmiképpen sem azt jelenti, hogy eltol magától, vagy lemond rólunk. Sőt inkább ha szívünk nyitott észre kell vennünk, hogy ilyenkor szeretetét és megtartó kegyelmét még erőteljesebben árasztja reánk. Így erősít és ment meg. Ima: Áldalak örökkévaló Királyom, hogy még az élet siralomvölgyeiben sem hagysz magamra. Köszönöm, hogy Benned mindig bízhatom. Ámen. É: 23. Bo: Jel. 15, 1-4. Május 5. Hétfő És most ezek gúnyolódnak rajtam, ezek fecsegnek rólam. Utálkozva távolodnak el tőlem, és nem átallnak arcomba köpni. Jób. 30,9-10. Jób panaszra nyitja száját. Nem Isten ellen panaszkodik, nem vádolja semmivel a mindenhatót. Viszont fájdalmas keserűséggel kell megállapítania, hogy az emberi természet velejéig romlott. Meg kell tapasztalnia, hogy az emberek egymás kárának örülnek. Nem vigasztaló szavakat hall sok embertől, hanem arcul köpést kap. Legjobb öröm a káröröm mondja a közmondás, és már ez a közmondás is szégyenteljes. Keressünk emlékeink között egy olyant, amikor mi magunk is megtapasztaltuk az emberek marcangoló kárörvendezését. Olyan ez, mint amikor a sebet nem tisztítják ki, nem gyógyítják, hanem tovább hasítják és fertőzik. Fájdalmas igazság, hogy ember embernek a farkasa. Ez igaz, de nem kötelező. Tudnánk szakítani ezzel a természettel. Pál apostol azt mondja, hogy az ó embert meg kell ölni magunkban, hogy élhessen az új ember, a megváltott em-

9 Református Élet bert. Soha ne feledjük el, hogy ami nekünk fájdalmat okoz, az másoknak is fáj. Emlékezzünk Jézus szavaira: Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük (Mt. 7,12.) Ima: Uram és Megváltóm, bocsásd meg nekem, hogy tudok örvendezni a rossznak. Szeretnék inkább vigasztalni és együtt érző lenni. Segíts Uram. Ámen. É: 24. Bo: Jel. 15, 5-8. Május 6. Kedd Nem sírtam-e, ha valakinek nehéz napja volt? Nem volt-e lelkem szomorú a szegény miatt? Jób. 30,25. Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét. (Gal. 6,2.) Mint látjuk a Krisztus által hirdetett keresztyéni lelkületnek ószövetségi gyökerei vannak, és sokszor találunk példát rá Isten ószövetségi választott népénél. Jób visszaemlékszik a nyomorúsága előtti életére. Nem dicsekszik, csak kérdezve állapítja meg, hogy élete gyümölcsöző volt. Nem csak anyagilag, hanem lelkileg is olyan gyümölcsöt tudott teremni, amely közössége hasznára és Isten dicsőségére lehetett. A mai világban, amikor majdnem mindenki a saját hasznát nézi, amikor a másért, a közösségért való imádság is kiveszőfélben van, érdemes lenne Jób példáját követni. Szomorkodni a szomorkodókkal, örülni az örülőkkel. Azaz nem hidegen maradni társaink keserűsége, illetve boldogsága láttán. Nem jó az embernek egyedül lenni, mondja Isten, és ez nem csak a házasságra, a házastársi kapcsolatra vonatkozik. Jó, ha van valaki mellettünk akár örömünk, akár bánatunk van. Természetesen ez nem lehet egyirányú. Jób szenvedését fokozza, hogy azok, akikkel ő együtt örült, vagy szenvedett, most rá sem néznek. Legyünk testvérei egymásnak, az egy igaz Isten ölelésében. Ima: Kegyelmes Atyám, köszönöm, hogy társakat adtál. Add, hogy ezt az ajándékodat megbecsüljem. Ámen. É: 25. Bo: Jel 16. Május 7. Szerda Jól láthatja utaimat Isten, és számon tarthatja minden lépésemet. Jób. 31,4. Isten elől semmit nem rejthetünk el. Nem csak cselekedeteinket látja, nem csak szavainkat hallja, hanem ő a szívek vizsgálója. Nincs olyan rejtett zuga, titka életünknek, ami előtte ne lenne egészen, teljesen nyilvánvaló. Ezért boldog ember az, aki Jóbhoz hasonlóan úgy tud odaállni Isten átvilágító szeme elé, hogy nem retteg attól, amit Isten benne látni fog. Vajon nem volna jobb úgy élni, tenni, beszélni, gondolni, hogy az Isten előtt kedves legyen? Vajon nem volna jobb előbb gondolkodni, aztán pedig helyesen cselekedni, és úgy cselekedni, hogy később ne kelljen bánkódni miatta? Jobb lenne bizony. Viszont alázatos szívvel, Isten előtt leborulva meg kell vallanunk, hogy életünk közel sem ilyen. Sírva és jajgatva hajtsuk meg magunkat az örökkévaló Isten előtt és kérjük bűneink bocsánatát, és adjunk hálát naponta, hogy Krisztusban ez valóra válhat. Ő kifizette adósságunkat. Kész vagy elvenni Istentől a bűnbocsánat és az üdvösség ajándékát? Ima: Hatalmas Istenem, szánom és bánom, hogy naponként megbántalak téged és embertársaimat. Bocsásd meg bűnömet, Krisztus áldozatáért. Ámen. É: 30. Bo: Jel Május 8. Csütörtök Nem örültem gyűlölőm vesztének, nem ujjongtam, ha baj érte, nem szoktam számmal vétkezni, átkot kérve valakire. Jób. 31, Ez a szenvedő ember, még nagy nyomorúságában is saját életét veszi számba. Nem dicsekszik, hanem vizsgálódik. Őszintén, nyitottan állít példát előttünk is. Valóban ilyen egye május nes ember volt Jób? E könyv elején olvasottak szerint, igen. Még Isten is ezt mondja róla. A kérdés azonban inkább az legyen, hogyan követhetnénk a példáját? Ha figyelmesen olvassuk, rájövünk, hogy Jóbnak ez nem véletlenül sikerült. Életét így tervezte meg, így akarta megtervezni és élni. Élete programja: Isten előtt tiszta, engedelmes, becsületes lenni - minden áron. Sem keze, sem ajka, sem szíve nem vétkezik. Mert mindennél fontosabbnak tartja, hogy Isten mércéje szerint feddhetetlen legyen. Ebből az életfelfogásból következik az, hogy társaival, legyen az szegény vagy gazdag, fiatal, vagy öreg, mindenben tisztességesen viseltetik. Gondolat, szó és tett Isten szolgálatában. Ez pedig jó gyümölcsöt terem. Ima: Istenem, oly sok a kísértés, de segíts, hogy mindennapjaimat a te tetszésed szerint éljem. Ámen. É: 33. Bo: Jel 18. Május 9. Péntek De amikor látta Elíhú, hogy nincs több válasza a három férfinak, akkor haragra gerjedt. Jób. 32,5. Elíhú, végighallgatja Jób beszédét és látja, hogy senki sem tudja megcáfolni szavait. Erre azt gondolja: majd én. Majd én megmondom Jóbnak. Ha más nem szól, én elsorolom neki az igazságot. Az ifjú Elíhú felindulása igaznak látszik, az igazságot keresi, és azt akarja kimondani. Meg akarja leckéztetni Jóbot és a többieket. Abból indul ki, hogy Isten nem büntetné Jóbot, ha az nem szolgált volna rá. A szándék, hogy az igazságot asztalra terítse, hogy öntsünk tiszta vizet a pohárba, jónak mondható. Egy gond van: többször is azt írja róla a Szentírás, hogy haragra gerjedt. Tudjuk, a harag nem jó tanácsadó. Haraggal nem lehet igazságot kimondani, a harag elveszi az igazság szépségét, erejét. A harag arra buzdít, hogy azt az igazságot mondjuk ki, amelyet mi tartunk igazságnak. Vajon ez az igazság? Testvérem, hogyha segíteni akarsz valakin, hogyha igazán akarod mondani az igazat, akkor ne haraggal, hanem szeretettel tedd. Legyen ebben is Jézus a példaképünk, aki előbb szeretett minket és csak utána mondta el az igazságot. Ima: Kegyelmes Atyám, hálát adok, hogy nem vagy olyan, mint én. Én haraggal beszélek, te pedig szeretettel szólítasz meg. Áldott légy jóságodért. Ámen. É: 34. Bo: Jel. 19, Május 10. Szombat Hiszen szól az Isten így is meg amúgy is, de nem törődnek vele. Jób. 33,14. Elíhú, már kissé lecsendesedve beszél tovább a szenvedő Jóbhoz. Igazat beszél a szája. Isten nagyobb a halandóknál, és Isten mércéje is más. Néha az ember igaznak érzi magát, néha úgy érzi, hogy teljesíti Isten akaratát, hogy Isten törvénye és tetszése szerint él. Bár csak így lenne. Elíhú feltételezi, hogy Jób büntetése az igazságos Isten csapása, talán olyan bűnért, amit Jób titkol, vagy nem is tud. Mindenképpen a beszélő véleménye, hogy Isten nem büntet ok nélkül. Ezzel ugye egyet tudunk érteni. Amit azonban meg kellene gondolni, az Jézus szava a szálka és a gerenda hasonlatában. Elíhú ítéletet mond, pedig az ítélet az Istené. Isten igazságossága gondolja Elíhú nem engedné meg, hogy valaki ok nélkül szenvedjen. Viszont Isten szeretete megengedi, hogy valaki céllal szenvedjen. Jóbnak át kell vizsgálnia minden tettét és gondolatát. Életét mérlegre kell tennie. El kell ismernie, hogy Isten mindenek fölött való, és nem tartozik nekünk magyarázattal. Ugyanakkor meg kell tanulnia bízni Isten szeretetében. Ez a szenvedése egyik célja. Ima: Istenem, amikor sújtasz, testem-lelkem fáj. De bízom szeretetedben és kegyelmedben. Hiszem, hogy nálad van a szabadulásom. Ámen. É: 35. Bo: Jel 19,

10 2014. május Május 11. Vasárnap Bizonyos, hogy Isten nem követ el törvénytelenséget, és a Mindenható nem ferdíti el az igazságot. Jób. 34,12. A beszélő, Jóbnak szegezve szavait, nyilvánvaló dolgokat sorol fel. Jób szenved, barátokra, együtt érző szívekre van szüksége mint nekünk olyan nagyon sokszor. Ehelyett vádakat kap. Talán nem is arról kell nekünk most gondolkodni, hogy kinek van igaza. Istené az igazság. Hanem vajon Jób helyzetét látva ez a barát nem azt kellene inkább mondja: Gyere Jób, imádkozzunk együtt, kérjük Isten kegyelmét. Testvérem, oly sokszor vesszük kezünkbe az ítélet kimondásának a jogát, pedig az a jog semmiképpen sem a miénk. Olyan sokszor emeljük fel újunkat, hogy ránk figyeljenek és a mi bölcselkedésünket hallják. Vajon nem volna jobb a szenvedő, az idős, a magányban élő kezét tenyerünkbe venni és együtt mondani: Istenem légy kegyelmes hozzánk, szegény bűnös szolgáidhoz? Menjünk el ma a templomunkba, hajtsuk meg fejünket és imádkozzunk. Imádkozzunk szívből, igazán. Minden bölcseletnél többet ér az Istennel töltött néhány csendes perc. Ima: Irgalmas Atyám, adj csendes és alázatos szívet. Segíts engem ítélet helyett imát mondani. Ámen. É: 42. Bo: Jel. 20, 1-6. Május 12. Hétfő Mert ő szemmel tartja az ember útját, és látja minden lépését. Jób. 34,21. A fent olvasható Ige, akkor is mély igazságot és megszívlelendő üzenetet tartalmaz, hogyha szövegkörnyezetéből kiragadjuk. Minden utunk, minden gondolatunk Isten előtt történik, semmit sem rejthetünk el, mert Ő a szívek és a vesék vizsgálója. Nem kellene, hogy ez félelemmel töltsön el bennünket, bár a megátalkodott gonoszok, a bűnt magukhoz ölelők bizony okkal félhetnek Isten igazságos ítéletétől. Isten bűnbocsájtó kegyelme megjelent közöttünk Jézus Krisztusban, és aki elfogadja, nincs oka a félelemre, mert adósságunk ki van fizetve, bűnünk elfedeztetett. Akik azonban elvetik maguktól ezt a kegyelmet, vajon miben bízhatnak? Szövegkörnyezetében olvasva azonban, ez az Ige arra tanít bennünket első sorban, hogy legyünk tisztában azzal, hogy Isten az én utamat szemmel tarja és megvizsgálja. Istennel való személyes kapcsolatunkban az elsődleges kérdés ez: Hogyan jobbítsam meg utamat Isten előtt?, és nem ez: Hogyan jobbítsd meg utadat? Vegyük ki szemünkből a gerendát, és csak aztán szóljunk meg másokat a szálka miatt. Ima: Istenem! Szent és igazságos vagy. Tudom, hogy megvizsgálod életemet. Tudom, hogy az én érdemem kevés. Ezért Krisztus érdemében kapaszkodva, azt elfogadva, kérem kegyelmedet. Ámen. É: 47. Bo: Jel. 20, Május 13. Kedd Én megadom rá neked a választ, neked is, meg a barátaidnak is. Jób. 35,4. Lehet, hogy a fiatalokkal az a baj, hogy sokszor azt hiszik, hogy mindenre tudják a választ? Vagy az is lehet, hogy az idősebbek gondolják ugyanezt önmagukról? Egyezzünk meg abban, hogy mindannyian úgy gondoljuk, hogy úgy a jó, ahogy mi gondoljuk. A Bibliában azonban azt olvassuk, hogy A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme, és a Szentnek a megismerése ad értelmet. (Péld. 9,10.) Mert minden bölcsesség Istennél van. Igazán az mondható bölcsnek, aki számításba veszi, hogy mennyi mindent nem tud, és tudásával mennyire alázatosnak kell lennie. Főleg, amikor másokról alkotunk véleményt, mint itt Elíhú. Rá kellene hagyatkoznunk Isten Igéjére és el kellene fogadjuk a tanácsát, hogy amit nem szeretnénk, hogy az embe- Református Élet rek velünk tegyenek, mi sem tegyük velük. Vonatkozik ez arra is, hogy ne ítéljünk el másokat, hiszen nekünk sem kedvünkre való, amikor valaki rólunk alkot hamis véleményt. Inkább imádkozzunk egymásért. Kövessük ebben is Krisztus példáját, aki a kereszten is imádkozott azokért, akik oda juttatták. Ima: Krisztusom, Megváltóm! Szeretnék olyan alázatos és szeretetteljes lenni, mint te. Légy segítségemre Uram ebben. Ámen. É: 50. Bo: Jel. 21, 1-8. Május 14. Szerda Az elvetemült szívűek dacosak maradnak, nem kiáltanak Istenhez, ha megkötözi őket. Már fiatalon elhal a lelkük, s életük, mint a paráznáké. Jób. 36, A beszélő Jóbra érti talán, amit mond. Engem nem csak az lep meg, hogy a beteghez, hogyan viszonyul, hogy nincs egy vigasztaló vagy bátorító szava sem, hanem meglep az is, ahogy a fiatal bölcselkedő az idős emberhez szól. Ugye érezzük, hogy valami nincs rendben. Vagy nem érezzük? Lehet, hogy nem. Mert mai világunkban egyáltalán nem kirívóan otromba dolog, amikor a fiatal kigúnyolja, fölényesen kioktatja az időset. Olyan világban élünk, ahol az öreget már leírják. Munkahelykereséskor például, az idős ember vajon miért nem annyira kellendő, mint a fiatal? (Persze sokszor a fiatalok is alig találnak munkát.) Vagy, hogy más példát mondjak: Az idősek miért hanyagolhatók néha az egészségügyben is? Sem ítélni, sem feddeni nem akarok, csak rámutatni arra, hogy társadalmunk mennyire nem tartja tiszteletben azt, hogy amink most van, a jó is, a mai idősek fáradságának eredménye, melyet Isten megáldott és gyümölcsöztetett. Nehogy mi váljunk megátalkodott gonoszokká és hálátlanokká. Ima: Hatalmas Isten, kérlek adj tisztelettudást és szeretetet szívembe, hogy meg tudjam becsülni azt, amit mások által adsz nekem. Ámen. É: 61. Bo: Jel. 21, Május 15. Csütörtök Milyen magasztos az Isten! Jób. 36,26. Bevallom neked kedves testvérem, hogy az előző néhány bibliai rész alapján, kezdtem nem kedvelni ezt az Elíhút, aki mindenkit kioktat, az idősebbet és beteget nem vigasztalja, hanem éles szavakkal kritizálja. Most azonban, amint olvasom e szavait, rájöttem, hogy beképzelt beszéde nem csak róla és az ő magatartásáról szól. Bizony rámutat Isten a mi hibáinkra, fogyatkozásainkra. Most pedig azt mondom, hogy bárcsak eljutnánk mi is ilyen szavak és gondolatok megfogalmazásáig. Milyen magasztos az Isten! mondja ez a fiatalember. Milyen gyönyörűséges, ahogy rácsodálkozik Istenre, Isten hatalmára. Elámul a rendszer láttán, mely Isten keze alatt működik. Mint egy kisgyermek, aki nagyra nyitott szemekkel rácsodálkozik a világ csodálatos voltára, szülei szeretetére. De jó volna minden nap így ébredni: Milyen magasztos az Isten! Milyen magasztos keze munkája, gondviselése, szeretete. Napjainkhoz napokat ad énekeljük. Adjunk hálát Istennek mindazért, amivel áld és áldott akkor is, amikor mi azt semmibe vettük. Ima: Hatalmas Isten! Tebenned bíztunk eleitől fogva! Mikor másunk nem volt, csak könny és zsoltár, otthont keresve hajlékunk Te voltál. Ámen. (MRÉK-334. ének) É: 62. Bo: Jel. 22, 1-7. Május 16. Péntek Minden emberi kezet lefog, hadd tudja meg minden ember, hogy most ő cselekszik! Jób. 37,7. Milyen hatalmas Isten Igéje! Milyen erővel tanítja azt, aki tőle kíván bölcsességben részesülni! A parányi ember feltekinthet az égre, benéz már a nagy vizek fenekéig, a világegyetem

11 Református Élet elérhetetlen távolságait kémleli. Nagy áldás és nagy boldogság ez annak, aki alázatosan térdre tud roskadni az előtt, aki mindezeket előhívta, aki kormányozza nem csak a bolygók járását, hanem a legparányibb életet is. Milyen csodálatos Isten akaratát fürkészni és kutatni mindenben, és milyen nagy áldás, amikor valamit, bármily parányit megértünk Isten hatalmas tervéből. Isten cselekszik. Ő élő és cselekvő Isten. Nem emberi gondolat találta ki, hanem Ő alkotta az embert, aki gondolkodni képes. Isten cselekszik, és ebben ember meg nem akadályozhatja, nem siettetheti, nem befolyásolhatja. Mert Ő az Isten, mi pedig teremtményei. De Isten értünk is cselekszik, érted és értem. Hogyha ezt megérted és elfogadod, testvérem, életed minden napját hálával kezded és zárod majd. Ima: Áldott légy Uram, hogy sokkal többet teszel értem, mint amennyit én valaha felfoghatok. Köszönöm, hogy érdemtelenül is szeretsz. Ámen. É: 64. Bo: Jel. 22, Május 17. Szombat Még nem látják a napfényt, bár az ragyog a fellegek mögött, de szél támad, és kitisztul. Jób. 37,21. Hallottam olyan népi megfogalmazást is, hogy a felhők fölött akkor is süt a nap, amikor nem látod. Milyen igaz, és milyen jó, hogy népünk a Biblia Igéjére támaszkodva fogalmaz meg nagy igazságokat. Ez a hasonlat, úgy a népi gondolkodásban, mint a Bibliában is arra utal, hogy az élet árnyai között, a nehéz napokon, a szomorúság és kétségbeesés felhői bizony megnehezíthetik életünket, beszűkülteknek láttatják lehetőségeinket. A hasonlat lényege azonban az, hogy reményt és bátorítást adjon nekünk. Mert még akkor is, ha szemünkkel nem látjuk, a sok gond között elfelejtjük, nekünk olyan szerető és gondoskodó Istenünk van, kinek tekintete állandóan rajtunk van. A bajban tudnunk kell, hogy a megoldás, a szabadítás már készen van Istennél. Nem látjuk még, mint ahogy a ragyogó napot sem. De bizton reménykedhetünk abban, hogy a baj és gond elmúlik, mert Isten fénye eloszlatja a felhőket. Ezt tapasztalta meg Jób is. Ima: Istenem bocsáss meg, hogy olykor reménytelenül tengetem napjaimat, és hogy jobban figyelek az ijesztő körülményekre, mint a te hatalmas szeretetedre. Ámen. É: 65. Bo: Titusz 1, 1-4. Május 18. Vasárnap Ekkor megszólalt az ÚR a viharban, és ezt mondta Jóbnak: Jób. 38,1. Két nappal ezelőtti Igénkben olvastuk: most ő cselekszik, tudniillik Isten. Most is éppen erről olvasunk. Vége minden emberi szónak és véleménynek. Az együtt érző és mégis elítélő baráti szavak elhalkulnak és megszűnnek. Jób panaszos és igazságot kereső hangja is teljesen néma lesz. Mert most már Isten szól. Milyen jó, hogy Ő szól, hogy szava mindenek figyelmét és engedelmességét igényli. Most ő cselekszik, mert Isten szava tett. Isten mondja, hogy legyen és meglesz. Ki tudod tárni a szívedet testvérem, tudod-e szomjazni Isten szavát, mint ahogy a puszta földje áhítja az esőt? Mert Isten szava életet ad, az a szó színtiszta igazság és szeretet. Jób többé nem bizonygatja igazát, mert Isten szól. Így tegyél te is testvérem. Tudom, hogy igaznak ismered szavaidat és tetteidet. Mindenki meg tudja magyarázni, mit miért tesz vagy mond. De ha Isten szól, senki nincs, aki előtte megállhat. Minden térd és fej meghajol, mindenhatósága előtt. És ez az Isten téged végtelenül szeret. Élj ezzel a tudattal. Ima: Áldom szent neved Atyám, hogy szereteted még az én konok gonoszságomat is megtöri és háborúságom helyére a Te békédet adod nekem. Ámen. É: 66. Bo: Titusz 1, május Május 19. Hétfő Össze tudod-e kötni a Fiastyúk szálait? A Kaszás-csillag köteleit meg tudod-e oldani? Jób. 38,31. Nem, Uram. Hogyha tőlem kérdezed, az a válaszom, hogy nem. Képtelen vagyok arra, amit felsoroltál. Az ég és a föld a te birtokod, tiéd minden, ami azokban lakik. A fellegek a te akaratodra emelkednek és ereszkednek, a szél onnan jön és oda megy, ahová te parancsolod. A csillagokat is te kötöd egybe, vagy választod szét. Parancsolsz a vizeknek és azok engednek neked, megfedded a tengert és az lecsendesedik. Istenem, mi vagyok én hozzád képest? Semmi. És ezt a semmit te a kezeden hordozod. Nekem ajándékozod azt, amit a szavaddal alkottál. Életet, örömöt és a bajból szabadulást adsz. Engem, ezt a semmit, megajándékozol arcod mosolyával, jókedveddel és azzal, hogy Atyámnak szólíthatlak. Áldott légy Istenem, hogy ezért tőlem semmit sem vársz cserébe, mert nem tudnám megadni. Áldott légy, hogy megelégszel a hálámmal és még azt is Te munkálod bennem Szentlelked erejével. Ima: Semmi vagyok Uram, de a te nyomodban gyermeked lehetek. Ámen. É: 68. Bo: Titusz 1, Május 20. Kedd A te értelmed műve az, hogy szárnyra kel az ölyv, és kiterjeszti szárnyait dél felé? A te parancsodra száll-e magasan a sas, és rakja magasban a fészkét? Jób. 39,27. Isten gondos, teremtésben és a gondviselésben megnyilvánuló csodájának vagyunk tanúi, amikor ezeket a sorokat olvassuk. Mi magunk is sok mindenről gondoskodunk. Ez az élet velejárója. Isten reánk bíz feladatokat, megbíz bennünket egymás és környezetünk gondozásával. Sokszor naphosszát végezzük ezt a feladatot, mindenki azt, amit Isten rábízott. És estére úgy elfáradunk, olyan jól esik a pihenés. De hol áll ez a mi gondoskodásunk attól, ahogyan Isten gondot visel a mindenségre? Ahogy a csillagok állandó mozgását, a fű növekedését, a szél járását, vagy ahogy a fenti igeversben olvastuk: a sas szárnyalását és fészekrakását mind gondviseli. Gondja van Istennek mindenre, hogy minden szépen és rendben történjen. Ez alatt a gondviselés alatt áll Jób is, bár fájdalmasan éli meg. És te is kedves testvérem. Nincs olyan perce az életednek, amikor a Mindenható ne lenne ott melletted gondviselő szeretetével. Ő az Isten, mi pedig teremtményei vagyunk, akiket szeret, magához akar emelni, áldani és ajándékozni akar. Ima: Felséges Uram, minden a te parancsodnak enged. Engem is szüntelenül gondozol, ápolsz. Bocsáss meg, hogy én vagyok az, aki eltávolodik tőled. Fordíts vissza Uram. Ámen. É: 75. Bo: Titusz 2, Május 21. Szerda Bizony, könnyelmű voltam! Mit felelhetnék neked? Kezemet a számra teszem. Jób. 40,4. Jób, az igaz ember, a feddhetetlen, aki egész életét arra tette fel, hogy példamutató életet éljen, hogy követhető, igaz példát éljen a fiatalok elé, most meghajtja fejét és azt mondja: Uram, előtted elhallgatok. Nincs mit mondanom, okosat sem, jót sem. Nincs mivel dicsekednem előtted, mert semmim sincs, amit ne tőled kaptam volna. Jób rádöbben, hogy csak akkor láthatja magát igaznak, hogyha a többi emberrel méri össze életét. Amikor azonban Isten szentsége előtt áll, nem hivatkozhat semmire, ami igazságát bizonyíthatná. Bizony így állunk mind Isten előtt, bizony nincs mivel dicsekednünk. Isten mércéjével mérve mindannyian kárhozatot érdemlő bűnösök vagyunk. Jézus azt mondta: Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes. (Mt. 5,48.)

12 2014. május Vajon ez lenne a mérce? Vajon teljesíthető ez a mérce? Őszintén mondhatjuk, hogy képtelenek vagyunk rá. Ezt mi teljesíteni nem tudjuk, soha nem is leszünk rá képesek. És akkor megkérdezhetjük, mint a tanítványok: Ki üdvözülhet tehát? Jézus válasza: Ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges. Nem teljesítményünk alapján üdvözülünk tehát, hanem hit által. Ima: Uram Jézus, köszönöm, hogy a te tökéletes áldozatod, megment engem. Add, hogy a mai napon is hálát tudjak neked adni ezért. Ámen. É: 77. Bo: Titusz 2, Május 22. Csütörtök Semmivé akarod tenni az én igazságomat? Bűnösnek mondasz engem, hogy te lehess igaz? Jób. 40,8. Egy okos ember egyszer azt mondta: minden relatív. Azaz minden attól függ Hogy én magas vagyok, vagy alacsony, attól függ, hogy mekkora az, aki mellett állok. Hogy fiatal vagyok vagy idős, attól függ, hogy kivel hasonlítom össze életkoromat. Az is relatív, hogy mennyire vagyok bűnös. Ilyenkor ugyanis, mindig kéznél van egy ismerős, egy szomszéd, egy barát talán, akire el tudjuk mondani, hogy ő bizony sokkal rosszabb, mint én vagyok. De hogy Isten előtt milyen vagyok, az már nem relatív. Az már nem függ semmitől. Hogyha Isten szentségéhez, jóságához hasonlítom magam, akkor egész egyszerűen arra kell rájönnöm, hogy Ő a szent, igaz és tökéletes; én pedig romlott és bűnös vagyok. Néha Istent okoljuk bukásainkért. Ez csak azért van, mert nem vagyunk tisztában azzal, hogy Isten kicsoda és vele szemben kik vagyunk mi. De végül minden ember meg fogja tanulni, mint Jób is, hogy igaz Pál apostol szava: Nincsen igaz ember egy sem. Ima: Istenem, elesett és szánalmas vagyok. Előtted egyetlen igazságom van, amit Krisztus ajándékozott nekem. Ámen. É: 78. Bo: Titusz 3, 1-2. Május 23. Péntek Ha el is találja a fegyver, nem árt neki, a lándzsa, a kopja és a nyíl sem. Jób. 41,18. A 41. rész Isten egyik teremtményéről számol be, éspedig a krokodilról. Érdekesnek tűnhet, hogy a Biblia ilyen kérdésekkel és teremtményekkel is foglalkozik, melyek sok ember számára nem csak veszélyesek, hanem gusztustalanok is. Noha nem hinném, hogy jogunkban állna elvitatni Istentől a jogot, hogy Ő maga, saját akarata szerint alkossa meg a világot és mindazt, ami benne van. Ez az Ige azonban gondolatban egy másik, a kijelentésben megjelenő mondatra tereli a figyelmemet: kígyókat vesznek kezükbe, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik, betegre teszik rá a kezüket, és azok meggyógyulnak. (Mk. 16,18.) Isten nem csak a krokodilnak ad erőt és védelmet, hogy megmaradhasson, hanem, ahogy az Ige mondja, azoknak is, akik hisznek. Pál apostol az efézusi levélben ezt tanácsolja: Vegyétek fel mindenképpen a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát. (Ef. 6,16.) Isten megvédi az övéit. Téged is megvéd, mert övé vagy. Ima: Istenem, erős váram, pajzsom és oltalmam! Benned bízom, nem másban és nem magamban. Ámen. É: 80. Bo: Titusz 3, 3-7. Május 24. Szombat Ezért visszavonok mindent, bűnbánatot tartok porban és hamuban. Jób. 42,6. Ezt mondja az ember, amikor rádöbben arra, hogy bármennyire is próbálja igazolni életét Isten előtt, mégis elesett, megváltásra és szabadításra szoruló ember. Gondolhatjuk mi magunkban, sorolhatjuk mi másoknak, hogy mennyire jóravaló emberek vagyunk, Isten mérlegén mégis híjával találtatunk. 12 Református Élet Áldott az a perc, amikor az ember rájön, hogy amit önmagunk védelmére felhozhatunk Isten előtt, semmit sem ér, semmit sem nyom a latban. Boldog az az ember, aki már nem önmaga igazságában bízik, nem erre hivatkozik, hanem Krisztus igazságába, értünk bemutatott tökéletes áldozatába veti reménységét. Az ilyen ember el tudja mondani Istennek alázatosan, hogy Uram, mindent visszavonok, amit eddig mondtam, kárnak és szemétnek ítélem azt, amiben eddig bíztam. Bánom, hogy eddig nem akartam tisztán látni. Most azonban Istenem, legyen életem a Tiéd, rendelkezz velem, szeretnék kezedben hasznos eszköz lenni. Ima: Hatalmas Istenem, nincs nagyobb célja az életemnek, mint az, hogy a te dicsőségedre, embertársaim javára élhessek. Segíts ebben. Ámen. É: 81. Bo: Titusz 3, Május 25. Vasárnap Öregen halt meg Jób, az élettel betelve. Jób. 42,17. Manapság már lenézően gondolnak sokan az idős emberekre, manapság már nincs helyük azok között sem, akiket nagy áldozatok árán felneveltek, és szeretettel tanítottak, gondoztak. Dicsekszik a világ, és büszkén sorolják, hogy hol és mikor nyílnak új öregotthonok, és közben nem vesszük észre, hogy saját szégyenünket kürtöljük szét. Régen, ugye, ez nem így volt. Az idősek a családban, az unokák és dédunokák közelében élhettek. Régen a hosszú életet Isten ajándékának és áldásának tartották az emberek Manapság már gond az idős ember. Mennyire kiváló a szentíró megfogalmazása: Jób az élettel betelve. Ezt tisztelték még akkor. Úgy gondolták, hogy az ember nem elfogyasztja élete napjait, mint ahogy ma gondoljuk, hanem azokat a napokat, amiket Istentől kapott, betölti, megtölti az élettel. Ha ezt komolyabban vennénk, talán nem lenne annyi üres, elfecsérelt élet. Talán nagyobb tisztelettel tudnánk nézni öregeinkre, és jobban értékelnénk Istentől kapott időnket. Ima: Kegyelmes Uram, az életet tőled ajándékba kaptam. Ne engedd, hogy eltékozoljam ezt az ajándékot. Segíts a fiataloknak, hogy életüket bölcsen, hasznosan töltsék. Ámen. É: 84. Bo: Titusz 3, Május 26. Hétfő Szeretném, testvéreim, ha tudnátok: sokszor feltettem magamban, hogy elmegyek hozzátok, de mindeddig megakadályoztattam abban, hogy közöttetek is legyen munkámnak valami gyümölcse, ahogy a többi nép között is volt. Róm. 1,13. Annyira különös, amit itt Pál apostol ír. Arról beszél, hogy abban lett megakadályoztatva, hogy elmenjen Rómába, hogy az ottani hívőknek hirdesse az evangéliumot. El szeretett volna menni, de valami megakadályozta. Más helyen, más helyzetben azt is mondja: Isten lelke akadályozta meg. Hogyhogy? Isten megakadályozza az evangélium hirdetését? Nem, ez nem így van. De nem az ember dönti el, hogy ki, mikor és hol hirdeti azt az evangéliumot. Vasárnap a lelkészek szószékre mennek. Jó lenne, ha mindegyik úgy menne fel a szószékre, hogy tudatában van annak, hogy Isten engedélyével teszi. Nagy felelősség ez. És jó lenne, hogyha a gyülekezet úgy hallgatná az evangéliumot, hogy az hirdeti, akinek erre Isten megbízást adott. Nem tetszik egy gyülekezet? Előfordulhat. Nem tetszik egy lelkipásztor? Másikat szeretnénk? Vajon ki határozza ezt meg? Látszólag a lelkész választ és dönt, látszólag a gyülekezet választ és dönt. Valójában azonban Isten rendeli el. Ima: Istenem, add, hogy megtaláljam az általad nekem kirendelt helyet és feladatokat. Ámen. É: 89. Bo: 3Mózes 1.

13 Református Élet Május 27. Kedd Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére. Róm. 1,16. Hát lehet-e egyáltalán azt mondani, hogy valaki szégyelli az evangéliumot? Pál korában volt olyan, aki igen? Ezt kell feltételeznünk, hiszen az apostol éppen azért szögezi le: nem szégyellem az evangéliumot. De hogy lehet azt egyáltalán szégyellni? Mit is mond ez az evangélium, mit tartalmaz? Isten szereti a világot, benne az embert. Elküldte egyszülött Fiát érte, hogy meghaljon helyettünk. Aki ebben hisz, ebben bízva él és ebből a hitből eredő gyümölcsöt terem, annak örök életet, üdvösséget ajándékoz kegyelemből. Már elnézést, de lehet szégyellni egy ilyen szerető, gondoskodó Istent, illetve üzenetét? Mégis olyan meglepő, amikor templomokban, temetőkben, vagy bárhol, bármikor az ember pirulva vallja be, hogy van hite. Amikor a temetéseken a lelkész és a kántor mondja hangosan az apostoli hitvallást, a gyülekezet sok tagja pedig hallgat, mert szégyelli?! Testvéreim, az Ige erre is ezt mondja: Testvéreim, nem kellene ennek így lennie. (Jak. 3,10.) Ima: Mennyei Atyám, halld meg imámat. Kérlek, adj sok embernek bátorságot és hittudatot, hogy evangéliumodat ne szégyenkezve, hanem büszkén és örömmel vallják, velünk egyetemben. Ámen. É: 92. Bo: 3Mózes 2. Május 28. Szerda Ezért nincs mentséged, te ítélkező ember, mert amikor más felett ítélkezel, magadat ítéled el, hiszen magad is ugyanazt cselekszed, miközben ítélkezel! Róm. 2,1. Hogyha visszalapozunk az első részhez, és elolvassuk, találunk benne egy gyönyörű mondatot, melyben Pál apostol megdicséri a római gyülekezet hitét, melynek híre ment. Egyenesen hálát ad Istennek ezért a hitért és gyülekezetért. Itt pedig azt olvastuk, hogy az ítélkezők ellen szól az apostol. Mi is történik? Akkor most hit van a gyülekezetben, vagy pedig ítélkezés? Van ez is, meg az is. Sajnos gyakran előfordul a mai gyülekezetekben, hogy emberek, akik hitben élnek egyébként, feljogosultaknak érzik magukat arra, hogy mások fölött ítélkezzenek, azaz elmarasztalóan beszéljenek róluk. Ez természetesen árnyékot vet hitük és elkötelezettségük tisztaságára. Megtörténik, hogy hívő emberek esnek vissza a hitetlenek magatartásához. Szóban megtartják ugyan hitüket, sőt dicsekszenek is vele, a valóság azonban az, hogy Isten igazságát, emberi hamisságra cserélték ahogy Pál mondja. Ne essünk most ugyanabba a csapdába. Mi ítélkezés helyett, imádkozzunk értük. Ima: Istenem, én nem vagyok tökéletes, számtalanszor megbántalak Téged is, embertársaimat is, sokszor még azokat is, akiket szeretek. Bocsáss meg nekem, és add, hogy embertársaim is meg tudjanak bocsátani. Ámen. É: 95. Bo: 3Mózes 3. Május 29. Csütörtök Hiszen nem a törvény hallgatói igazak Isten előtt, hanem a törvény megtartói fognak megigazíttatni. Róm. 2,13. Kedves testvérem, roppant nagy tartalma van ennek a rövid mondatnak. Mindenek előtt a színből, vagy szívből keresztyének kérdése merül fel. Van, aki úgy tesz, mintha keresztyén, istenfélő ember lenne, és van, aki éli keresztyénségét és hitét a legtermészetesebb módon. Aztán anélkül, hogy a törvény megtartásának üdvszerző jelentőséget tulajdonítana, annak megtartásának fontosságát sürgeti. A törvény tiszteletben tartása ugyanis az élő hit következménye. Ezért mondja Jézus: Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. (Mt. 7,21.) május Végül pedig itt van az utolsó szó: megigazíttatni. Mit rejt ez a szó? Azt, hogy az ember nem igazíthatja meg önmagát. Azt is, hogy más által igazíttatik meg. Ki által? Egyedül az Úr Jézus Krisztus által, aki igazságát nekünk ajándékozta. Aki az igének nem csak hallgatója, hanem megtartója és cselekvője is, az tudja ezt. Ima: Hálát adok neked Uram, hogy gyarlóságomat a Te szentséged elfedezi. Add, hogy ez ma is vezérelje életemet. Ámen. É: 102. Bo: 3Mózes 4. Május 30. Péntek ha tehát mást tanítasz, magadat nem tanítod? Aki hirdeted, hogy ne lopj, lopsz? Róm. 2,21. Testvérem nem elég ismerni az Isten akaratát, hanem cselekedni kell azt, élni kell. Nem elég másoknak beszélni róla, hanem példát kell mutatni. Ha a szülő azt mondja: Fiam menj el templomba, ott csak jót tanulhatsz, de ő maga nem megy el a gyermekkel, hitelét veszítik szavai. Ha valaki azt mondja: Nem szabad lopni, ő maga pedig elveszi azt, ami a másé, akkor szavai elveszítik jelentőségüket. És bár igazat mond az ember, mégsem lesz ereje szavának, mert ő maga nem cselekszi. Vigyázzunk arra, hogy életünk legyen olyan, mint a hitvallásunk. Vigyázzunk, hogy ne csak szavainkkal, hanem példamutatásunkkal is tanítsunk, neveljünk. Legyen előttünk Jézus példája, aki nem csak mondta, hogy nincs senkiben nagyobb szeretet annál, aki életét adja a barátaiért, hanem meg is tette. Értünk adta életét, értünk halt meg. Jézus barátja vagy, ha ezt hittel elfogadod, másokat erre tanítasz és te magad is cselekszed. Ima: Istenem könnyű mondani, de sokszor oly nehéz tenni. Segíts, hogy egész életem azt hirdesse: Tehozzád tartozom. Ámen. É: 105. Bo: 3Mózes 5. Május 31. Szombat Mi tehát az igazság? Különbek vagyunk? Egyáltalában nem! Hiszen előbb már kimondtuk azt az ítéletet, hogy zsidók is, görögök is mind bűnben vannak. Róm. 3,9. E hónap utolsó napján, szeretnék valamit a szívedre kötni, szeretett testvérem. A hitünk, a megváltottságunk tudata, a szabadságunk Krisztusban, ezek mind nem vezethetnek oda, hogy mi önmagunkat különbeknek tartsuk másoknál. Az első században felmerült a kérdés: Hát nem különbek a zsidó-keresztyének, mint a pogány-keresztyének? Ez azt jelezte, hogy keresztyénsége előtt ki milyen vallású volt. Az apostol válasza: semmi köze! Jézusnak az számít, aki most vagy. És ha valóban az ő tanítványa vagy akkor bizony egyáltalán nem tarthatod magad különbnek, akár a hitetlenektől sem. Mert amink van, a hitünk, a reménységünk, mind Isten ajándéka. Mi csak elfogadtuk ezeket. Ha különb akarsz lenni, akkor tartsd különbnek a másikat, aki a te szeretetedre és példaadásodra van rászorulva. Pál így fogalmazza meg az igazságot: mind bűnben vannak. De vannak, akik bűneiket Krisztus keresztjére akasztották, és vannak, akik elfogadták, hogy: Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe. (Jn. 5,24.) Ima: Kegyelmes Uram, köszönöm, hogy helyettem elszenvedted Isten bűn iránti haragját, engem pedig szabaddá tettél, hogy neked éljek. Ámen. É: 118. Bo: 3Mózes 6.

14 2014. május Református Élet Hónapokon át készültünk, dolgoztunk, ötleteket gyűjtögettünk, mire összeállítottuk az idei évi nyári Vakációs Bibliahét egész hétre szóló kézikönyvét. Alapos munkát, figyelmet sok-sok időt igényelt, mire kiválasztottuk a napi bibliai történeteket, majd a hozzá kapcsolódó énekeket, a történetet elmélyítő kifestőket, feladatlapokat s egyéb szemléltető eszközöket. Amikor ezzel elkészültünk erdélyi és felvidéki testvéreink szolgatársaink is kiegészítették bevezető kerettörténettel és színdarabos feldolgozással a könyvet. A könyv mellékleteként 2 CD is készült. Az egyik a zenei anyagot, vagy is énekeket tartalmazza amit erdélyi testvéreink készítettek el. A másik pedig tartalmazza a könyvet és sok-sok kézimunka ötletet. Az összeállított programnak a bemutatása április első hétvégéjén volt Bécsfeketehegyen, április 3 5 között. Erre az alkalomra el kellett készíteni mindegyik napi történethez a szemléltető képeket, a dekorációkat és a javasolt kézimunka ötletek egy-egy példányát. Sokan segítettek ebben. Az egész Kárpát-medencéből és Hollandiából összesen 75-en vettek részt ezen az alkalmon. Halász Béla püspök úr áhítattal nyitotta meg csütörtökön délután a bemutatónapot melyben hangsúlyozta, hogy milyen fontos a gyermekek között végzett szolgálat, hiszen nagyon fontos, hogy már gyermekkorban halljanak az evangéliumról. Csoportos közös játék következett ezután, majd a közös vacsora hiszen ízleljük meg egymás ételeit címmel immáron gyakorlattá vált, hogy ki-ki otthonról hoz egy kis kóstolót az otthoni finomságokból. Kötetlen beszélgetéssel, énekléssel telt az este. Másnap a reggeli áhítatot Marton Ilona lelkésznő tartotta a 25. zsoltár alapján. Üzenetképpen emelte ki, hogy fohászunk, kérésünk legyen: Utaid Uram mutasd meg! Kérjük az Isten bölcsességét, hogy mutassa meg számunkra milyen úton járunk és döntsünk mindig jól. Fontos, hogy életünk jó példa legyen és Krisztusra mutató. Ezután következett a napi bibliai történetek, énekek és kézimunkák bemutatása, ami késő délutánig tartott. A program ismertetése után volt a kiértékelés és a további feladatok megbeszélése. A hollandiai KOEN Alapítványnak köszönhetően az idén 14 is minden csoport kapott egy összeállított táskát (ami a szemléltetés elkészítéséhez szükséges anyag egy részét biztosítja). Minden gyermek kap majd egy kis könyvecskét, ami szintén hollandiai testvéreinknek köszönhető. A jövő évi programírás a kárpátaljai testvéreink feladata. Természetesen mindannyian segíthetjük a munkájukat ötletekkel, javaslatokkal, amikor kiválasztják a program címét és a bibliai történeteket. Az esti áhítatot Harangozó László lelkipásztor tartotta, a virágvasárnapi történet alapján. Üzenetül kiemelte mennyire fontos, hogy Jézusnak mindenben engedelmesek legyünk. A szombat reggeli áhítaton Orosz Attila esperes úr hirdette Isten igéjének üzenetét, a Bírák könyve alapján Sámson történetéből. Üzenetképpen hangsúlyozta, hogy az Istentől kapott adottságainkkal hűséggel és becsülettel szolgáljunk. Nagyon fontos az Istennel való rendezett kapcsolat. Ne hagyjuk figyelmen kívül az Ő szavát, mert általa tanácsol és vezet bennünket. Végül csoportonként ki-ki elmondhatta még javaslatát, köszönetét, majd egymástól elköszönve Isten áldását kértük minden szolgálattevőre. Imádságban hordozzuk a nyári Vakációs Bibliaheteket és kívánjuk, hogy az összeállított program áldott eszköz lehessen sokak számára. Köszönöm mindenkinek az áldozatkész segítségét, amely nélkül nem valósulhatott volna meg ez a program és a bemutatónap ilyen szépen és tartalmasan! Csányi Erzsébet lelkipásztor Keresztyén Oktatásért és Erkölcsi Nevelésért Alapítvány

15 Református Élet Lelki konferencia Szépalmán május Hálásak vagyunk az Úrnak, amiért már több éve részt vehetünk a Mentorendienst Ost Europa munkájában. E szervezet segítségével rendezzük meg az őszi csendesnapokat Bácsfeketehegyen. Most tavasszal 11. alkalommal vettünk részt a munkatársi konferencián, melynek témája Élet a Lélek által volt. Alapigeként szolgált a Róma 8,14: Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. A hívő élet kulcsa és ereje: figyelni az Úr Igéjére, engedelmességben járni és tenni az Úr akaratát. E dolgok nélkül nem nevezhetjük magunkat hívő keresztyéneknek, és nem is beszélhetünk lelki életről, lelki újjászületésről. Isten az Ő Igéjében feltárja tervét életünkre nézve: szeressük őt, szolgáljuk őt, legyünk engedelmesek és mindenben Neki adjunk hálát és dicsőséget. Isten az, aki elhív minket a szolgálatra, az Ő követésére. Nem az alkalmasakat hívja el, hanem az elhívottakat teszi alkalmassá a szolgálatra! Istentől van az erő, a szeretet, a bölcsesség és az öröm a szolgálathoz. A Biblia megkülönböztet lelkileg élő és lelkileg halott embert. Lelkileg élő, akit Isten Lelke életre keltett, újjá szült. Lelkileg halott, aki nem született újjá Isten Lelke által: Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta. (János 3,36) Pál a futáshoz hasonlítja a hívő életet. Nem számít milyen gyorsan, mennyi ideig futunk e földi életben - hanem, hogy napról-napra közelebb kerüljünk a célhoz, Istenhez. Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág. (1 Kor 9,26) A belső, lelki élet meglátszik az ember életén is. Milyen a beszéde, milyen a jelleme, milyen az életvitele, mivel van tele a szíve? A jó ember szíve a jó kincséből hozza elő a jót, és a gonosz ember a gonoszból hozza elő a gonoszt. Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj. (Lukács 6,45) Bennem él-e Isten Lelke? Isten Szent Lelke tölti be az életem? Mennyire engedem át neki az életem, szívemet? Menynyire érzem, hogy Isten munkálkodik az életemben? Vagy bennem él Isten Lelke és vezet, vagy pedig nem. Nem lehet részletekben 15 bennünk. Vagy az Úré az életem, vagy én vagyok az életem ura. Nem az a kérdés, hogy én mennyire birtoklom Isten Szentlelkét, hanem, hogy a Lélek mennyit birtokol bennem. Mennyire vagyok Isten tanítványa, szolgája és bizonyságtevője a családomban, munkahelyemen, gyülekezetemben, szomszédságomban? Minél többet engedek Isten Lelkének, annál több gyümölcsöt terem az életem. Csak Isten formáló kegyelme által lehetek áldás mások számára. Az Isten által újjászült ember vágyakozik Isten jelenléte után. Lelkileg növekedik. Minden hívő életében kell, hogy legyen lelki növekedés. Keressük, kutassuk Isten akaratát életünkre nézve: hol szeretne bennünket használni? Ki mellé állított, akinek a segítőtársa kell, hogy legyek? Milyen lehetőségek, talentumok vannak a birtokomban, amikkel sáfárkodnom kell? Imádkozzam, hogy hű szolga és szorgalmas tanítvány legyek, mert boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál ura, amikor megjön! (Máté 24,46) Adja az Úr, hogy mind többen engedjünk Isten hívásának, szelíd szavának és Őhozzá igazítsuk életünket, életünk mércéjét. Nyugat és Kelet európai országokból több mint 40 résztvevő érkezett. Jó volt hallani egymás szolgálatáról, imádkozni egymásért, bátorítani és vigasztalni egymást. Volt idő személyes beszélgetésekre, ismerkedésre. Délutánonként pedig sétálhattunk a szép erdei környezetben. Az egykori Eszterházy birtok lovardáját, ménesét és arborétumát is megtekinthettük. Lelkileg feltöltődve tértünk haza, bátorítást nyerve a további szolgálatokhoz. Hálás a szívünk e testvérek imádságáért, tanításáért és adományáért a gyermekek és fiatalok között végzett szolgálatban. Halász Sámuel és Renáta

16 2014. május IFI sarok MI ÉRTELME AZ ÉLETEMNEK? Református Élet... Semmi. A legjobb csak élni és nem aggódni, hogy mi ennek az értelme. Jól érezni magunkat és élvezni az életet. Segíteni másokon. tanítványai voltak, hittek benne, esetleg követték őt. Nem volt céltalan az élete, értelmesnek azonban igen csak nem mondható, hiszen Isten ellen harcolt Elérni a tökéletes boldogságot.... Sokszor egy esélytelen küzdelemben. Az Úr azonban mindig hallunk ilyen és ehhez hasonló véleményeket a jobbat tervez mint ahogy mi gondolnánk, és ez környezetünkben, a barátainktól, ismerőseinktől. Sokszor azt gondolhatjuk egy-egy frappáns válaszra, talán nem is áll messze az igazságtól. Izgalmas dolog mások válaszain elgondolkodni, de sokkal fontosabb a kérdés: neked mi a véleményed? Vajon lehetséges, hogy minden válasz helyes? Mi a helyzet az egymásnak ellentmondó, egymást kizáró válaszokkal? Arra vállalkozom most, hogy közvetítsem egy olyas valaki véleményét, akinek a véleménye az egyetlen igazság, esetünkben az egyetlen válasz, erre a mindenkit érintő kérdésre. Nem árulok el titkot azzal, hogy ez a valaki Isten, a mi teremtőnk. Nincs hely arra, hogy bizonyítsuk ennek a Teremtő Istennek a létezését, de nem is szükséges, hiszen be kell látnunk, hogy a teremtett világ a Teremtő létezését, mint okot, Pállal, azaz az akkor még Saul nevet viselő római zsidó polgárral sem volt máshogy. Isten határozottan kijelentette magát neki, visszautasíthatatlanul elhívta és feladatot, értelmet adott az életének. Pál később leírja a Korintusbeliekhez írt levelében, hogy mindaz, ami az előző életéhez kötötte őt csak kár és szemét ahhoz képest, amit Istenhez térve kapott. De mit kapott Pál? Mi volt az, ami áttörést jelentett neki? Hogyan hívta el őt Isten és mire hívta el? Pedig nekem lehetne bizakodásom a testben is. Ha másvalaki úgy gondolja, hogy testben bizakodhat, én méginkább: nyolcadik napon metéltek körül, Izráel népéből, Benjámin törzséből származom, héber a héberek közül, törvény szempontjából farizeus, buzgóság szempontjából az egyház üldözője, a törvényben követelt igazság magában hordozza. Okozat sosem áll ok nélkül. szempontjából feddhetetlen voltam. Ellenben azt, ami És mint ahogyan minden alkotásnak van alkotója, aki meghatározott céllal hozta létre azt, úgy Isten sem céltalanságra teremtett minket. Ő az egyetlen akitől erre a kérdésre igaz választ kaphatunk. Mire teremtett hát minket Isten? Mint az Ő kijelentése, az egyetlen hiteles forrás róla, a Biblia tanít meg minket arra, hogy a világ nem körülöttünk forog. Isten nem olyan, mint egy jóságos nagypapa, aki lesi az unokái kívánságait. Ő, mint teremtő Isten, igényt tart arra, hogy a teremtményei érte éljenek. Ahogyan nem az alkotó van az alkotásért, hanem fordítva. Az első emberpár olyan különleges helyzetben volt, hogy ők kapták meg azokat a parancsolatokat amik az egész emberiségre vonatkoznak azóta, egészen az utolsó napig. Ilyen volt Istennek az a rendelete, hogy szaporodva és sokasodva népesítsék be az egész Földet. De az is, hogy hajtsák uralmuk alá a természetet. Ez azonban nekünk ma nem mond sokat. Nem kelünk fel napról napra jó keddvel azért, mert beteljesíthetjük az Úrnak ezt a parancsolatát, és persze a gyakorlatban sokszor lehetőségünk sincs rá. Van azonban Istennek egy olyan csodálatos munkája, ami a reménytelenségből, a teljes céltalanságból egy nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért. Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem. (Filippi 3,7-8) Tudhatjuk a korábbi fejezetekből, hogy akkor, ott a Damaszkuszba vezető úton, ahol Isten beleszólt Pál életébe, nem más, mint maga Krisztus jelent meg. Az a Krisztus, akit és akinek tanítványit Pál (Saul) üldözte - és az a Krisztus akit itt, pár évvel később Urának nevez. És nem csak, hogy Urának nevezi, de mindent kárba veszni hagyna azért, hogy Őt megismerje és megnyerje. Nem egy reményvesztett, öldökléstől lihegő embert látunk már, hanem valakit, akinek van célja és motivációja arra, hogy éljen. Isten bölcs terve az volt, és ma is az, hogy bűnös emberek bízzák magukat Krisztusra, aki a kereszten magára vállalta bűneiket. Pál megtette ezt, mert megértette, hogy Krisztus, az Élő Isten fia megváltotta őt. Többé nem egy céltalan, értelmetlen életet élt, hanem egy életet, ami Krisztusé. Isten megbízta őt az evangélium hirdetésével, és minden hozzá térő bűnöst ezzel a csodálatos feladattal lát el. reményteljes életre viszi át az embereket. Valójában az egyetlen, örök érvényű Pál apostol a legkiválóbb példa erre a Szentírásból. Élete nagy részét azzal töltötte, hogy igazság az, hogy az életemnek csak Krisztusban van értelme. Az Ő evangéliumáért végzett szolgálat indulattól lihegve üldözte azokat, akik Krisztus nem veszíthető el, a benne megszerzett kincseket 16

17 Református Élet nem ássák ki, nem lopják el. Mindenem, amim van, Őbenne kap értelmet, így az életem is. Milyen csodálatos dolog tudni azt, hogy a mi mennyei Atyánk nem csak szeretettel, gondviseléssel, hittel és feladattal lát el minket, hanem ami a legfontosabb: az örök élet reménységével! Az ő Fiában ezt is nekünk ajándékozta. Arra bátorítalak most, hogy ha nem látod értelmét a mindennapjaidnak, vagy megrémíszt május az, ami előtted áll, gyere a kereszthez és fogadd el Krisztus kereszthalálát. Nyerd meg Benne örök életedet és nyerj Benne értelmet a földi életednek is. Ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenesen a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért. (Filippi 3,14) Bényei Zsuzsanna Nagy áldás egy hívő édesanya Dsida Jenő HÁLAADÁS Köszönöm Istenem az Édesanyámat. Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat. Körülvesz virrasztó áldó szeretettel, Értem éjjel-nappal dolgozni nem restel. Áldott teste, lelke csak érettem fárad, Köszönöm, Istenem az Édesanyámat. Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve. Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban - itt e földön senki sem szerethet jobban! - Köszönöm a szemét, melyből jóság árad, Istenem, köszönöm az Édesanyámat. Te tudod, Istenem - milyen sok az árva, Aki oltalmadat, vigaszodat várja. Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk, Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk! Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel, Nagy-nagy bánatukat takard el kezeddel! Áldd meg édesanyám járását-kelését, Áldd meg könnyhullását, áldd meg szenvedését! Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad, Áldd meg két kezeddel az Édesanyámat! Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat: Köszönöm, köszönöm az Édesanyámat! Eszembe jutott a te képmutatás nélkül való hited, amely először nagyanyádban, Lóisban lakozott, majd anyádban, Eunikében. (2Tim 1,5) A Jézus Krisztus mellett való személyes döntést kinekkinek magának kell megtennie. De mégis nagy dolog, amikor áldott előkészítésként komoly lelki nevelés előzi azt meg. A gyermeki lélek olyan, mint a jól felásott talaj, mely jó és rossz magot egyaránt készséggel fogad magába. Milyen fontos ezért, hogy a gyermeki szív jó kezekbe kerüljön. Megbotránkoztatni egyet is ezek közül Jézus szerint a legnagyobb bűnök egyike (Máté 18,6). A gyermek- és ifjúkorban szerzett benyomások többnyire az egész életre kihatnak. Timótheus atyja pogány ember volt. Anyja azonban zsidó, tehát olyan valaki, aki előtt az isteni kijelentés nem volt idegen. Az édesanyáknak különösen nagy hatásuk van gyermekeikre. Nagy a feladatuk, de nagy a felelősségük is. A gyermekek gyakran követik anyjuk nyomdokait. Ebben a két asszonyban képmutatás nélkül való hit lakozott. Tehát nem hangulat volt számukra a hit, hanem valódi, tiszta, odaadó bizalom Isten iránt. A gyermekek érzékenyek az ilyen dolgok felismerésében. Valaki ezt mondta egyszer: Édesanyám valósággal élő Biblia volt számunkra. Benne láttuk megtestesülve és életté válva, amit az Ige tanít. De sok esetben mennyire mást látnak és hallanak gyermekeink! Panaszt, megszólást, veszekedést, átkozódást, sikamlós beszédet. Vagy pedig nyugtalan légkört és sötét tekinteteket. Csoda, ha az ilyen gyermekek lelke korán homályossá és komorrá válik? Gonosz és rút kerül bele s az ott erjed és tovább hat. Ugyanakkor a nagymamák babusgatják, kényeztetik őket s a gyermeki lélekben összecsapnak, egymás ellen dolgoznak a különféle hatások. Timóteus esetében az anyai és nagyanyai nevelésnek egy közös célja volt: úgy nevelni fel ezt a kisfiút, hogy Isten gyermekévé legyen. Pál első missziói útja során mindhárman Krisztusban való élő hitre jutottak. S bár az anya tisztában volt a veszélyekkel, fiát odaadta kísérőül az apostol mellé annak második missziói körútjára. Nem akarta fiát mindenáron önmagának megtartani. S éppen ezért nem veszítette el, hanem mint Jézus Krisztus áldott és eredményes bizonyságtevőjét kapta vissza. forrás: internet 17

18 2014. május Református Élet G YERMEKOLDAL Református Élet, a Szerbiai Református Keresztyén Egyház hivatalos lapja Felelős főszerkesztő: Halász Béla lelkipásztor - püspök, Hertelendyfalva Trg Vojvodjanske Brigade 2, Pancsova-Vojlovica Szerkesztették: Halász Sámuel és Renáta, reformatuselet@gmail.com Minden megjelent írásért a szerző vállalja a felelősséget. Lapzárta minden hónap 15-én. Az írások rövidítési és szerkesztési jogát fenntartjuk. Nyomtatva: Forum-Újvidék Megjelenik 1080 példányban Országos Egyházunk hivatalos honlapcíme: CIP - Каталогизација у публикацији Библиотека Матице српске, Нови Сад 275 REFORMÁTUS Élet : a Szerbiai Református Keresztén Egyház hivatalos lapja / felelős főszerkesztő Halász Béla - 1. évf., 1. sz. (1966)-. - Bácsfeketehegy : Szerbiai Református Keresztyén Egyház, Ilustr. ; 30 cm Mesečno ISSN COBISS.SR-ID

19 Református Élet május Virágvasárnapi családi délután Bácsfeketehegyen Hónapról hónapra örömmel gyülekeznek gyermekek, ifjak és szüleik, nagyszüleik a bácsfeketehegyi egyház imatermében. Alkalmainkat közös zsoltár-, gyermek- és ifjúsági énekkel kezdjük. Ahogy az Ige írja: Dicsérjétek az URat, ti ifjak a leányokkal, öregek a fiatalokkal együtt, dicsérjétek az ÚR nevét! (148. Zsolt.) Örülnek az ifjak a vénekkel együtt. (Jer. 31,13) Márciusban egy szép tavaszi délután, áprilisban pedig virágvasárnap alkalmával gyűltünk össze. Minden alkalommal Isten Igéjét tanulmányozzuk vagy rövid evangéliumi történetet dolgozunk fel, mely által Isten tanít minket a mindennapi élet dolgaira. Ebben az egy órában igyekszünk Isten felé irányítani a tekintetünket, elcsendesedünk Őelőtte és közösen imádkozunk. A legtöbb család minden alkalomkor jelen van, mely nagy öröm a számunkra. Hiszem, hogy Isten előtt is kedves az ő eljövetelük, részvételük e családi programon. Jó találkozni egymással, beszélgetni, kezet nyújtani, szeretetet adni és elfogadni! Szép példát ír le a Szentírás: Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által. (1Pét. 2,5) Mennyivel erősebb kötelék egy család! Család család mellett szolgálja az Urat, nagy kiváltság és erő ez! Bárcsak Isten munkálkodna mindannyiunk szívében, és adna egy új kezdetet, megújulást családjaink életében. Engedjük, hogy legyen Ő az Úr életünk felett, és mindig mindenkor Neki adjunk hálát és dicsőséget! Köszönjük a szolgálókat, segítőket és mindenkit, aki számára fontos ez a találkozás, barátkozás. A gyermekek örömére mindig készítünk kézimunkát, melyet hazavihetnek, és a fiúk részére van fociverseny az udvaron. A szeretetvendégség sem marad el, mely még barátságosabbá teszi az együttlétet. Szívből kívánom, hogy adjon az Úr szeretetet, erőt és egészséget, hogy még sokszor együtt tudjunk lenni Isten jelenlétében és áldása alatt. Halász Renáta 19

20 Bemutatónap Bácsfeketehegyen