Sigma mm F2,8 EX DG. Canon EF mm f/3,5 5,6L IS USM. Canon EOS 30V Date és EOS 33V. Tehetséges és univerzális. optimális színegyensúlyról

Átírás

1

2

3 Tartalom Tartalomjegyzék Pályázatok Kiállításról kiállításra Események naptára Fotó Piac Börze Kedvezménykuponok Terjesztô szaküzletek Kiállítás Fotótárlat Humor. Fekete humor A XXI. Mafosz Szalon Itthon vagyunk Monfodi A mi Európánk Az Országos Diák Fotópályázat eredményei Fototechnika Bere Mario: Pontról pontra portré (1.) Eifert János: Az én oldalam / Csendélet A természet szeretete mindenekelõtt / Interjú Kopacz Andrással Fotós szemmel / Verkfotó Molnár Miklós: 8. nyílt levél a 3D-rõl Brezina Zoltán: Fekete-fehér fotók laborálása magas szinten I Jobb ez így? Digitális világ Hogyan válasszunk digitálist? Kuriózum A vulkánfotózás rejtelmei Fotofelszerelés Teszt / Kyocera S3R Teszt / Nikon D Hõskor / Nikon FM Újdonság Sigma mm F2,8 EX DG Canon EOS 30V Date és EOS 33V Canon EF mm f/3,5 5,6L IS USM Sony Cyber-shot P Kisokos: Pentax Optio MX Fotoelmélet Tillai Ernô: Képelemzés, értékelés / A kompozíció nemcsak geometria! Dr. Mann Judit: Modellszerzõdés és megrendelt kép közzététele Féjja Sándor: A fénykép utóhatásáról, vázlatosan Beszámoló Fenyvesi Edit: Fotográfiai képzések IV. / A Práter utcai iskola Ifjú alkotók Szellemkép mûvésztelep A képalkotás több A Canon támogatja a közoktatást Magyar sikerek külföldön Gizella Napok, fotós események Kölcsönözhetõ fotókiállítások Ebben a lapszámunkban az alábbi partnereinkrõl talál bõvebb információt Artwork Photo... 5, 15, 35, 43, 75 Aryca , 99 Axico Baraka Camera Canon Creator Digitáltechnika DigitCam Emke Fotó Erva ESG Kft Eurofoto Extreme Digital Fókusz Fotó és Video Fotex Foto Fix Fotó Paradicsom Fotó Piac Fotoplus FTX Digital Center Hamarits Fotóstúdió Hunor Minilabs Ilford Karát Fotó Konica Interiroda Leitz Hungary Matt-Ker Mediker Mikrosat Molnár Imre Money Kft Nikon Oké Fotó Optiform Orbán és Tsa Photocentrum PhotoCom Photokina Photo Professional Prontophot Studio Rainbow-Slide Kiadó Soós Kereskedés Super Color Studio Line , 45 TAJP Bt Tripont

4 Újdonságok Sigma mm F2,8 EX DG A Sigma május közepén mutatta be új, fix fényerővel rendelkező nagy látószögű zoomját, a mm F2,8 EX DG optikát. A kompakt (hossza 87 mm), de mégis erőteljes darab használható (~36 90 mm) gyújtótávolság-tartományt kínál a digitális gépekkel A Canon legújabb gépeivel a filmes birodalmat építi tovább. Az EOS 30V Date és az EOS 33V tükörreflexes fényképezőgépek kategóriájuk leggyorsabb automatikus élességállítási és legnagyobb sorozatfelvétel-készítési sebességgel rendelkező modelljei. Akár az objektívtől 8 méteres távolságon belül elhelyezkedő, mintegy 50 kilométeres óránkénti sebességgel mozgó témát is könnyedén követnek, másodpercenként négyképes sebesség mellett. A gépek önállóan, illetve a Canon EF mm F/4 5,6 objektívvel kitben vásárolhatók meg. fényképezők számára. Közelpontja 38 cm, ekkor 1: 5,8 maximális leképezési arányt érünk el vele. A képminőséget két speciálisan alacsony fénytörésű (SLD) üvegelem és négy aszférikus üvegelem szavatolja. Az Canon EOS 30V Date és EOS 33V A masszív fémvázak ultra matt bevonatot kaptak. A jól látható és megvilágítható OLC-kijelző még gyenge fényviszonyok között is lehetővé teszi a beállítások ellenőrzését. Az új EOS 30V Date és EOS 33V fényképezőgépek tökéletes példái a Canon SLR fényképezés iránti elkötelezettségének mondta Mogens Jensen, a Canon Consumer Imaging Europe igazgatója. A film továbbra is számos izgalmas munka alapját képezi, és a filmfényképészek is megérdemlik a legjobb és legújabb technológiát. Ahogy a Nikon a D70 esetében (i-ttl), úgy a Canon is váltott, mégpedig E-TTL II-re. Az EX- Speedlite vakukkal használható EOS 30V Date és EOS 33V fényképezőgépek ugyanis teljesen új vakufénymérési rendszerrel rendelkeznek. Az E-TTL II az elővillantás során kapott tárgytávolság-információkat a 35 zónás fénymérő eredményeihez rendeli, ily módon csökkentve minimálisra az expozíciós hibákat. Az új rendszer a kompozíció módosításakor lehetővé teszi az előzetes élességállítást, így elkerülhető, hogy az élességállítási ponton kívül elhelyezkedő téma alul- vagy túlexponált legyen. Az új expozíciós algoritmus a fehér témákat is megfelelően képes megvilágítani, ezáltal egy esküvői ruháról vagy porcelánról készült kép színei még természetesebbek lesznek. A hétpontos AF akkor is biztosítja a gyors élességállítást, ha a téma nincs a középpontban. Az EOS 30V Date fényképezőgép szemmozgást követő funkciója lehetővé teszi, hogy a felhasználó az élességállítási kereten kívül eső tárgyakat előzetes fókusz nélkül állítsa élesre azáltal, hogy a fotós egyszerűen a szemével követi a tárgyat. A filmtovábbítás, az exponálás és a tükör működési zajszintje olyan optimális színegyensúlyról és a szellemkép eltüntetéséről (amely gyakori probléma digitálisoknál) speciális bevonat gondoskodik. A polárszűrő használatát belső élességállítás könnyíti meg. Hasznos lehetőség a zoom-lock, amely a gyűrű véletlenszerű elmozdulását akadályozza meg. nyira lecsökkent, hogy az új EOS gépek a család legcsendesebb tagjaivá váltak. A kereső elsötétedése az 1/60 másodpercesnél hosszabb záridőknél kevesebb mint 155 ezredmásodpercre csökkent. A programmódok között megtalálhatók a P, Av, az M és a mélységélesség-automata (A-Dep) programok. Utóbbi a legtávolabbi és legközelebbi fókuszpontokat méri a képmezőben, mielőtt kiválasztaná az optimális mélységélesség beállításokat. A fotós számára további hat beépített program is rendelkezésre áll: portré, tájkép, makro, sport és éjszakai. Az expozíciós idő tartománya 1/4000- től 30 másodpercig terjed. Az EOS 30V Date használatával a dátum és/vagy idő adatok többféle formátumban is rögzíthetők. Tehetséges és univerzális Canon EF mm f/3,5 5,6L IS USM A Canon bemutatta a professzionális EF mm f/3,5 5,6L IS USM ultra nagy szorzótényezős zoom objektívet. A megközelítőleg tizenegyszeres zoom tartomány a nagy látószögtől a tele állásig használható, így a Canon legújabb por- és nedvességálló fehér objektívje a profi EOS fotósoknak az igényeit is kielégítheti. Az objektív beépített képstabilizátorral rendelkezik, amely 3 blendés kompenzációra képes a kép elmosódottságának bármilyen látható növekedése nélkül, akár statikus, akár mozgó téma fényképezésekor. Ezáltal a kézből történő biztos fényképezés egyre több szituációban válik lehetővé. A nagymértékű egyirányú elmozdulás során az IS Mode 2 automatikusan érzékeli az optika tudatos elmozdítását, és az adott irányban megállítja a korrekciót, ezzel is csökkentve a bemozdulást. A rendszer automatikusan felismeri a mozgás, illetve a rázkódás hiányát, hogy elkerülje az esetleges hibákat az állvány használata során. A belső élességállítású, gyűrűs ultrasonic motoros (USM) technológia ultrahangos rezgések felhasználásával biztosítja az automatikus élességállításhoz szükséges forgatóerőt, amellyel nagy sebességű, precíz, kiemelkedően hatékony és gyakorlatilag hangtalan élességállítást ér el, legkisebb fókusztávolság a teljes zoom tartományban mindössze 0,7 m. Alakjának és bevonatának optimalizálása révén csökkent a becsillanás és a szellemkép képződésének esélye, ezáltal ideális eszköz a digitális fényképezéshez is (ahol a visszaverődés az objektív hátsó részéről gyakrabban fordul elő, mint filmes társaiknál). A három ultra alacsony szórású (Ultra-low Dispersion, UD) üveg lencsetag hatékonyan csökkenti a kromatikus aberrációt, míg az aszférikus lencsetag számos zoomoláskor keletkező hibát javít ki. Az APS-C méretű szenzorral rendelkező fényképezőgépekkel (pl. EOS 10D) még jobban kihasználható az objektív nagyítási képessége: 35 mm-es filmes gépre vetítve a Mûszaki adatok Felépítés: 22 lencsetag 16 csoportban Látószög átlósan: Látószög függõlegesen: Látószög vízszintesen: Élességállítási tartomány: 0,7 m-tõl a végtelenig Maximális nagyítás: 0,06x (nagy látószög); 0,3x (tele állás) Bajonett típusa: Canon EF Legszûkebb blende: f/22 38 (f/22 40 az 1/3 Fé lépésközt alkalmazó fényképezõgépek esetén) Blendelamellák: 8 (kör alakú) Szûrõátmérõ: 77 mm Átmérõ x hosszúság: 92x184 mm Tömeg: 1670 g gyújtótávolság tartománya mm-es lesz. A különleges zoom mechanizmus lehetővé teszi, hogy a gyújtótávolság bármilyen értéken rögzíthető legyen. Amint az egy Canon L sorozatú objektívtől elvárható, az EF mm f/3,5 5,6L IS USM is egy robusztus, por- és cseppálló kiépítésű objektív, így a professzionális fotósok akár barátságtalan környezeti körülmények között, szélsőséges hőmérséklet és páratartalom esetén is gond nélkül dolgozhatnak. mindamellett az objektív gyors reakcióidőkre és pontos leállásra képes. Az optika teljes körű manuális élességállítást biztosít az autofókusz rendszer befolyásolása nélkül. A FOTO MOZAIK 2004 június

5 Újdonságok Sony Cyber-shot P100 A Sony digitális fényképezőgép-családja, a Cybershot, az eddigi legkompaktabb modellel bővült. Az elődeinél 18 százalékkal kisebb térfogatú és 24 százalékkal vékonyabb Cyber-shot P100 legfőbb erényei a háromszoros optikai zoommal rendelkező, új Carl Zeiss Vario-Tessar lencse, a Sony új, nagy teljesítményű, ún. valósághű képalkotó processzora, egy 5,1 megapixel tényleges felbontású Super HAD CCD és a Stamina InfoLITHIUM akkumulátortechnológia. Mindez stílusos és kimunkált alumíniumházba foglalva. Az új Cyber-shot P100 az elődei által kivívott sikeres fogadtatásra épül nyilatkozta Diederik Nederlof, a Sony Digital Imaging Europe ügyvezető igazgatója. A bámulatos Carl Zeiss Vario-Tessar lencse és a valósághű képalkotó processzor kombinációja minőséget, gyorsaságot és valódi teljesítményt helyez tulajdonosa kezébe. A fényképezőgép karcsú formájával összhangban a Cybershot P100 azt a forradalmi Carl Zeiss Vario-Tessar lencsét alkalmazza, amelyet kifejezetten úgy terveztek, hogy használaton kívül teljesen belesimuljon a fényképezőgép fémtestébe. Az új objektív a valaha készült legsikeresebb fényképezőgép-lencserendszer modern utóda. A Sony az előző modellhez képest mintegy 90 százalékkal növelte a P100 akkumulátor teljesítményét, így a készülékhez mellékelt InfoLITHIUM akkumulátor egyetlen töltéssel akár 340 felvétel készítésére is elegendő teljesítményt nyújt. Beépített mikroprocesszora folyamatosan kommunikál a Cyber-shot P100-zal, gondoskodva arról, hogy a felhasználó percnyi pontossággal tudja, mennyi felvételi idő áll még rendelkezésre. Az akkumulátor hosszabb élettartama mellett a processzor lehetővé teszi a fényképezőgép számára az olyan műveletek felgyorsítását, mint az éledési idő és az expozíciós időköz. A fényképezőgép nagy felbontású MPEG Movie VX Fine (640x480 pixel, 30 képkocka másodpercenként) formátumú videofelvétel készítésére is alkalmas, ami már jó minőségben játszható le a tévé képernyőjén. Az MPEG Movie VX Fine a külön megvásárolható Memory Stick PRO tárolóegység használatától függ, de a felvételi idő csupán a tárolóegység kapacitásának függvénye. A pontos expozíció még nehéz fényviszonyok mellett is gond nélkül beállítható a kilenc előre tárolt program segítségével. Ezek a beállítások lehetővé teszik, hogy automatikusan felkészítse a fényképezőgépet a fotózás körülményeire, és olyan extrém fényviszonyokra vonatkozó lehetőségek is megtalálhatók közöttük, mint a tengerparti utazás vagy a tűzijátékkal teli éjszakai égbolt. Az új gyertyafény üzemmódban (candle) például a fényképezőgép automatikusan lassú zársebességre (0,2 másodperc), magas ISO értékre és lágy fókuszra (negatív élességi értékkel) áll be annak érdekében, hogy hűen megörökíthesse pl. egy gyertyafényes vacsora meghitt légkörét. A további üzemmódok között megtalálható a szürkület (twilight), a szürkületi portré (twilight portrait), a lágy pillanatfelvétel (soft snap), a tengerpart (beach), a tűzijáték (fireworks), a nagy zársebesség (HI-speed shutter), a tájkép (landscape) és a havas táj (snow). A Cyber-shot termékcsalád képességeinek maximális kiaknázása érdekében a Sony számos külön megvásárolható kiegészítőt, például víz alatti tokot és előtétlencséket kínál. A külön megvásárolható BC- TR1 töltő mindössze 80 perc alatt képes életre kelteni a mellékelt akkumulátorokat (normál töltési üzemmódban). A P100 nagy adatátviteli sebességű USB 2.0 csatlakozóval is rendelkezik, amellyel a fényképezőgép megfelelő kábelen keresztül kompatibilis pc-hez csatlakoztatható. A gép támogatja az iparágban szabványos PictBridge technológiát. A Cyber-shot P májusában került Európa piacaira. standardnak számító digitális A kompaktok (Optio S4i, Optio S40) mellett a Pentax egy igazi csemegével is jelentkezett. A MX-re keresztelt, kisméretű, 3,2 megapixeles, tízszeres zoommal ellátott gép fontos jellemzője az ergonómiailag kialakított, elforgatható markolat és LCD. A panorámaképek készítését nagy látószögű előtét biztosítja. A digitális fényképezőgépek videó funkciója nem újdonság, a minőségi munkára képes típusok azonban még mindig különlegesek. Az MX egy valódi digitális videokamera, VGA felbontásban dolgozik és a felvételt MPEG-4 formátumban tárolja. A jövevény érkezése nyáron várható, mintegy 500 eurós fogyasztói áron. Kisokos: Pentax Optio MX CCD: 1/2,7 inch, 3.2 millió effektív és 3,34 millió teljes pixelszám Felbontás, állókép: 2048x1536, 1600x1200, 1024x768, 640x480 pixel; mozgókép: 640x480, 320x240, 160x120 pixel Színmélység: 12 bit Érzékenység: ISO 100, 200, 400 Fájlformátumok: jpeg (háromféle) (Exif 2.2), dcf, dpof pim II; mov (mpeg4) folyamatos 30/15 kép/ s, hanggal (wav, mono) Adathordozó: SD kártya Objektív: Pentax Power Zoom, mm ekvivalens, F2,9 3,5. Digitális zoom: 1 10x Élességállítás: TTL kontrasztérzékelõs. Manuális, végtelen/tájkép lehetõség. Fókuszterület: 5 pontos AF vagy spot Fénymérés: átlagolt, középre súlyozott, spot Expozíciós ü z e m m ó - dok: programok (tájkép, virág, portré, önarckép, hó és strand, naplemente, Technikai adatok éjszakai, lágy, illusztráció, panoráma), automata, zárprioritás, rekeszprioritás, kézi Expozíciókompenzáció: ±2 Fé (1/4 lépésekben) Expozíciós sorozatfelvétel: expozíció, fehéregyensúly, telítettség, élesség és kontraszt sorozatok Vaku: beépített, hatótávolsága 0,1 5,1 m Fehéregyensúly: automata, napfény, árnyék, izzó, fluoreszcens, manuális LCD: 1,8 hüvelykes TFT színes LCD. 100% látómezõ. Függõlegesen 210 ban, vízszintesen 180 -ban forgatható. Felbontása pixel Csatlakozó felületek: AV (NTSC, PAL mono), USB 2.0, DC bemenet Áramforrás: CR-V3 lítiumelem (mellékelve), Pentax D LI-7 Lítium ion akkumulátor Méretek: 73x59x103,5 mm Tömeg: 330 g FOTO MOZAIK 2004 június

6 Fototechnika Pontról pontra portré (1.) Bere Mario A nyugati civilizációtól érintetlen területeken élő nomád törzsek tagjai nem engedik magukat lefényképezni. Hiedelmük szerint képmásukkal Nofertiti mellszobra Hétrészes sorozatunk nem szolgál világrengető újdonságokkal, csak útmutatást ad. A sok töredéket összefoglalva, azokat rétegről rétegre felépítve segít hozzá nagyszerű portrék készítéséhez. Az ötlettől, az alapoktól a fények és gépek használatán, a kompozíción át a kép kidolgozásáig, retusálásáig lépésről lépésre követhetjük a fázisokat. Összefoglalásként egy arckép elkészítésének szakaszait mutatjuk be, a hibák elemzésével. A hetedik rész végére tehát elkészül a tökéletes portré. Vágjunk bele! Martin Szipal, azaz Szipál Márton neve Amerikában szinte egyet jelent a portréfényképészettel. Sorozatunk nagyrészt az általa használt technikákra és módszerekre támaszkodik. együtt lelkük is az utazók birtokába kerül. A portréfényképészek célja éppen ez. Egy pillantáson keresztül elrabolni a lelkeket. Történelem Az emberi test képi megörökítésére a legrégebbi korok óta igény mutatkozott. A civilizáció sokat emlegetett hajnalán az éppen csak létező ember közösségi hajlamai és beszédkészsége egyaránt fejletlen volt. Ehhez képest meglepően jól rajzolt és festett. Először az Altamira-barlangban találtak őskori barlangrajzokat, majd ezt követően a világ számos pontján sorra fedeztek fel hasonló lelőhelyeket. Ezek egy dologban megegyeztek: amíg az állatrajzok jól kidolgozottak, addig az emberábrázolások elnagyoltak és jelzésszerűek voltak. Az ok az alkotások eredetében keresendő: az ősember hite szerint, ha az elejtendő vadat nyilakkal, dárdákkal a testében lerajzolja, biztos lehetett a vadászat sikerében. Az üldöző személye lényegtelen volt. Tehát a rajz, festmény és szobor eleinte gyakorlati célok elérésének érdekében készült. A művészet fogalma sokkal újabb keletű. Körülbelül az időszámításunk előtti ötödik évezredtől beszélhetünk olyan művészeti tevékenységről, amelynek célja pusztán az alkotás. Az egyiptomi kultúrában már életszerűen ábrázolták a kiváltságosokat. Említhetném az Egyiptom egyik mai jelképének számító Szfinxet is, amelyet valószínűleg Khephrén fáraóról mintáztak. Sajnos vonásai mára kissé megkoptak. Nofertiti (Nofretete) Amarna-kori királynő háromezer és pár száz éves mellszobra, amely igéző szépségének köszönhetően ma is közismert, szintén csak egy példa a sok közül. Nofertiti egy nagyon is időszerű eset kapcsán került a figyelem középpontjába, bár a királyné sorsa már életében eseménydús volt. Az i. e. kb ban született nemes nő először III. Amenhotep (Amenophisz), majd annak halála után IV. Amenhotep, későbbi nevén Ehnaton (Ekhnaton) felesége, uralkodótársa volt. Ehnaton III. Amenhotep fia volt, és az akkori szokás szerint kb. 12 éves korában örökölte meg apja asszonyát. Ehnaton uralkodása a gyökeres változások kora volt, amelyet Tutanhamon (vagy Tutankhamon az elnevezések pontatlansága abból adódik, hogy az ókori Egyiptom nyelvét manapság senki sem beszéli) uralkodása és a reformok eltörlése követett. A rövid ideig tartó szabadság a művészetekre is kihatott, számos életszerű, természet utáni alkotás született. Egy időre sutba dobták a kezeket megkötő hagyományt, a festők és szobrászok szabadon dolgozhattak. A reformokkal együtt azonban az azt végrehajtók nyomait is igyekeztek eltüntetni. Egyes emlékekről még a hieroglifákat is lekaparták. Ennek okán nem sok nyoma maradt a kor legszebb asszonyának. A közelmúltban újrafelfedezett, száz évvel ezelőtt már egyszer feltárt és visszafalazott eredeti szarkofágjából még az ókorban kihajított múmia kiléte is kétséges. Ami bizonyos, a sérült és hiányos test rekonstruált arcvonásai nagy hasonlóságot mutatnak a Berlinben őrzött szoborral. Az 50. Nemzetközi Képzőművészeti Biennálén, Velencében a kéttagú Kis Varsó csoport a magyar pavilonban összeillesztette az évezredes korú hölgy brüsztjét az általuk elképzelt és megalkotott testtel. Az eset nemzetközi felháborodást kavart (mivel a művelethez az eredeti darabot vették igénybe), ez azonban a mi szempontunkból lényegtelen. A fontos az, hogy a mellszobor megállta helyét. Sajnos nem teljes, pár apróbb törésen kívül az egyik szeme is hiányos. Mindezek ellenére pontos, élethű és a mai napig magával ragadó. A feltárt emlékek alapján általánosan elmondható, hogy az egyiptomi egészalakos ábrázolások frontálisak, azaz csak szemből mutatnak. A szobrok monumentálisak, tömböt képeznek, fenyegetőek. Az istenek és királyok teste szimmetrikus, mozdulatlan, végtelen nyugalmat és hatalmat sugall. A végtagok zártak, merevek, az egyik láb jellemzően előrelép. Ennél is fontosabb szempontunkból az arc megmunkálása. A fáraók arca teljesen érzelemmentes, leegyszerűsített. Csak a jellemző vonások jelennek meg, dühöt vagy örömöt nem láthatunk a vonásokon. Az isteni származású uralkodókat évezredeken át ugyanilyen szenvtelenül ábrázolták a korabeli mesterek. Az egyiptomi kultúra festett emberábrázolása még különlegesebb a mai szemlélőnek. Perspektíva nélküli, a testrészeket a legjellemzőbb beállításban mutató faliképeiket, domborműveiket mindenki ismerheti. A mellkast szemből, a kezeket-lábakat kiterítve, a fejet profilból, a szemet pedig ismét szemből festették meg. A fedés nélküli, a környezetet és embereket kiterítő technika olyan, mint amilyet néha a nagycsoportos ovisok rajzversenyein láthatunk. Már régen birtokában voltak a megfelelőbb módszereknek, de a mesterek kezét még mindig megkötötték a hagyományok. A stílus adott volt, attól eltérni senki sem akart. A tökéletesnek tartott ábrázolásmód hű követése volt a fontos. A görög művészet alapjai a szomszédos Egyiptomból és Mezopotámiából, valamint a leigázott krétai kultúrából érkeztek. A krétaiak már az egyiptomi kultúra virágzásának idején is sokkal szabadabban kezelték a művészet szabályait. A lazább államrendszer és az optimista életszemlélet nyomai az alkotásaikon is meglátszottak. A görögök ábrázolásmódja követte ezt a stílust, a szobrok könnyedebbek, energikusabbak lettek, elmozdultak a vigyázzállásból. Megjelentek a mozdulatok, cselekvések. Az izmok kiemelkedtek, és a test anatómiailag is közelített a pontossághoz. Szabadon kísérleteztek, nem volt, ami 10 FOTO MOZAIK 2004 június 11

7 Fototechnika kezüket megkösse. A komor arckifejezéseket lassan felváltották az érzelemdús, kifejező tekintetek. A haladás később túlzásokba csapott át. A korszak jellemzői a nyughatatlanság, a felfokozottság voltak, a szoborarcok ordítottak, sírtak vagy nevettek. Az istenábrázolások emberivé, gyarlóvá váltak, mert maguk az istenek is emberi tulajdonságokat kaptak. Itt is fontos változás következett, megjelentek a görög alkotásokban az első igazi portrék, valóságos vonásokat utánozva. A szobrászat megindult az iparosodás útján, a megrendelők válogathattak a portrékészítő mesterek közül. Az előkelő házakban elszaporodtak a család tagjait ábrázoló szobrocskák. Ezen arcképek legfontosabb tulajdonsága az élethűség, a pontosság. A realista, azaz a valóságot művészi eszközökkel megszépítő stílust szépen lassan felváltotta a naturalizmus. Ez az első fényképszerű ábrázolásmód, a látott kép tökéletesen pontos, részlethű visszaadására törekszik. A hibákat és aszimmetrikus vonásokat nem leplezik, sőt esetenként kiemelik a szobrászok. Ezt a stílust vették át a Római Birodalom alkotóművészei, majd továbbfejlesztették, alakították a saját ízlésük szerint. A római képzőművészetbe beépült a meghódított népek kultúrája és formavilága is. Sok görög művész dolgozott a birodalom területén, és a magukkal hozott tudást felhasználva befolyásolták a rómaiakat. Rövidesen divatossá vált a portréfestészet is. A politikai hatalom változása, a görögök Ozirisz és IV. Thotmesz Férfiportré, üvegnegatív demokratikus berendezkedésével szembeni centralizált hatalom személyi kultuszt teremtett. Augustustól kezdve minden császár festett vagy faragott portréja a közigazgatás központjaiban és nem ritkán az otthonokban is kiemelt helyet kapott. A köztéri alkotásokon az istenek helyett a politikusok szerepeltek, felismerhető vonásokkal....a modell utáni festészet és a fényképezés szinte ugyanolyan képességekre és tudásra támaszkodik. A portréfestészet az elkövetkező évszázadokban Európában nem nagyot változott. A sötét középkor nem termett igazán kiemelkedő egyéniségeket. Csak az ezredforduló (mármint az időszámításunk szerinti első ezredforduló) környékétől lehet ismét fellendülésről beszélni. A merev román stílus és a gótika után újabb pár száz év elteltével Itália ismét a figyelem középpontjába került. A klasszikusok hagyományaira építő reneszánsz stílus csodálatos épületeket hagyott maga után. De ennél is fontosabb az emberábrázolásban végbement változás. A régmúlt nagyságát, a Római Birodalom stílusát felelevenítő és átformáló reneszánsz ismét nagyot lép a portréfestészet tekintetében. Az előző évszázadokban a festmények szereplői nem egyéniségek voltak, hanem sematikus nő-, férfi- és gyermekábrázolások. Tehát férfi + korona = király, nő + korona = királynő. Egyedi vonások felismerésére semmi esély, a biztonság kedvéért többnyire feliratozták a képeket. Most azonban ismét visszatért a természet utáni ábrázolás. És még egy fontos lépés: Filippo Brunelleschi ( ) megteremtette a perspektivikus ábrázolás mértani-matematikai alapjait. A kor nagyjai máig csodált remekműveket alkottak. Leonardo, Michelangelo, Tiziano és Raffaello egymás nyomdokain, egymással versengve teremtették meg az évezred festményeit és szobrait. A festők műtermeikben igyekeztek különböző világításmódokat alkalmazni. A szórt fény tökéletes felhasználása után felfedezték az irányított fények dramatizáló hatását. Az anatómia és az emberi test tökéletes megismerése érdekében boncolásokat végeztek. Tiziano szakított a hagyományokkal, a harmóniát már nem a sablonosan szimmetrikus és középre hangsúlyozott kompozíciókkal érte el. A XV XVI. századtól kezdve a portréfestészet technikái finomodtak, pontosodtak. A beállítások, képkivágások sok évtized tapasztalatai alapján kikristályosodtak. A nagy festők képei fotográfiai szempontból példaértékűek. A világítás tökéletes, a kompozíció úgyszintén. Az aranymetszés fogalma (erről majd a Kompozíció című részben bővebben) is innen eredeztethető. Általánosságban elmondható, hogy a modell utáni festészet és a fényképezés szinte ugyanolyan képességekre és tudásra támaszkodik. Különbség csupán a megvalósítás technikájában mutatkozik. A camera obscurát, azaz lyukkamerát rég felfedezte magának a képzőművészet is. Több száz évvel a fényképezés feltalálása előtt tehát a fizikai-fénytani alapok már megvoltak. Az objektív nélküli, lényegében egy dobozból és a belévágott pici lyukból álló eszközt később használták vázlatok készítéséhez, arányok és perspektíva leképezéséhez is. A fordított képnézet és az a tény, hogy csak a kontúrok körberajzolásával lehetett rögzíteni a látványt, csökkentette a módszer hatékonyságát. Az január 6-án a világ nyilvánosságára hozott dagerrotípiás eljárás (felfedezője Louis-Jacques-Mandé Daguerre) tette viszonylag egyszerűvé a képek rögzítését. Az ezüstözött rézlemezre vagy ezüstlemezre, esetenként ezüstözött üveglapra készült képek egyediek voltak. Az exponálási idő eleinte fél óra volt, ez pár év alatt egy perc alá csökkent. Persze ezt a rövid időt csak tűző napsütésben tudta produkálni a fényképész, azaz akkori nevén a dagerrotipista. Hazánkban az egyik legismertebb dagerrotípia Petőfiről készült, amelyet mindenki ismerhet az irodalomkönyvből. Készítője kilétét homály fedi, és magát a felvételt is alig sikerült megmenteni a végleges pusztulástól. Nem tökéletes kép, de segítségével az utókorra maradtak a költő hiteles vonásai. A képek elkészítése a korszerű gépekhez főleg a digitális fotózáshoz viszonyítva rendkívül bonyolult volt. A megfelelően elkészített hordozólemezt közvetlenül a felvétel előtt fémgőzzel érzékenyítették, majd az exponálás után higanygőz felett hívták elő, és a következő fázisban fixálták. Később színezték, védőlakkal vonták be, majd keretbe foglalták. Ezzel már készen is volt az egyedi és megismételhetetlen felvétel. A sokszorosítási kísérletek nem értek el áttörő sikert, ezért a módszer hamar divatjamúlttá vált. Az 1870-es években egy fotocikkgyártó reklámja már könnyű hordozhatóságot ígért. A felszerelés szállításához nem kell kocsi és ló, hiszen az csak alig 24 kg! Ez a mobilitás a fényképezőgépes rádiótelefonok korszakában mosolygásra késztet, de akkoriban nagy előrelépés volt. Az önmegörökítési vágyak bizonyítéka, hogy a fennmaradt dagerrotípiák döntő többsége portrékép. Ennek alapján elmondható, hogy már a fotográfia kezdetén is a legfontosabb téma maga az ember volt. A fényképészet technikai hátterével együtt fejlődtek a beállítások, kompozíciók és a világítás. Az első fényképészek (akik gyakran festők voltak, például Nadar vagy Munkácsy) sokáig használták a portréfestészetből átörökített beállításokat. De az évek során kialakult a fényképészet egyedi kommunikációs módja, amely letisztult formájában mind a mai napig fennmaradt. Sajátos formanyelv alakult ki, a fotográfia önálló művészeti ággá nőtte ki magát. A modellfényképészek és modelljeik mindent elkövettek a szépség érdekében. Már az ókori görögök alkalmazták a Belladonnát (maszlagos nadragulya, Atropa belladonna), amely az előkelő hölgyek szemébe cseppentve szép tág pupillákat, csillogó szemeket eredményezett. A halálos mérgű atropintartalmú növény kivonatát a portréfotósok is használták. Az egyre erősebb mesterséges fények pupillaszűkítő hatását ellensúlyozták vele. A kis mértékben görcsoldó, izomlazító hatású növény nagyobb mennyisége idegbénító lehet. Lám, a hölgyek már akkoriban is mekkora veszélyeket vállaltak a tökéletesség eléréséért. És hogy mi a tökéletes? A következő században a tökéletesség szabályait már a fotográfia, a divat és az új őrület, a film diktálja. A filmművészet korai alkotásait tanulmányozva észrevehetjük, hogy a közeli kivágások világítása hasonló a klasszikus fotográfiában alkalmazottakkal. Martin jó tanácsa szerint minden kezdőnek érdemes pár korabeli filmet végignézni. Az akkori filmkészítők roppant igényes munkát végeztek, csak tanulni lehet tőlük. Tehát szabadidőnkben a televíziót kapcsolgatva időzzünk el egy kicsit a fekete-fehér sztárok világában. Megéri, higgyék el nekem! A sorozat következő része a fotózás helyszínének kiválasztásáról, a modellről, a kapcsolatteremtésről és kontaktusról szól. 12 FOTO MOZAIK 2004 június 13

8 Az én oldalam Hit nélkül nincs mûvészet Higgyünk a csendéletben (is). A modern fotó/ művészet titka, legyen az bármiféle alkotói elkötelezettség, stílus vagy irányzat, a művész mélységes meggyőződése elképzelésének, módszerének, eljárásának helyességéről. Higgyen abban, amit alkot. Ez a meggyőződés adhat olyan erőt, energiát a művésznek, amellyel művét hitelessé tudja formálni, képessé teszi a feladat terhének hordozására, és amely belső hitelt ad akár egy gesztusnak is. Ha ez a hit az elkészült alkotásból a nézőre, befogadóra sugárzik, a fotográfus részben elérte a célját. Az ötlettől a megvalósításig azonban hosszú az út. Meg kell tanulnunk ezen az úton járni, hogy közben el ne tévedjünk. A fotográfia egyik legrégebbi, leggazdagabb mûfaja Csendélet 3. Eifert János Jelentéktelen mûfajok nincsenek, csak jelentéktelen alkotások A fenti mondat Haillet de Couronne szájából hangzott el (Charden magasztalása, Párizs, 1780), és aktuális ma is. Ahogyan a festészetben, úgy a fotográfiában is a műfaj számos vonatkozásban letükrözi az adott korszak esztétikai elveit, normarendszerét. Ezek állandóan változnak, fejlődnek, időnként vissza-visszalépnek régebbi korszakokba, hogy erőt (talán ihletet) merítve újraértelmezzék azokat. A XIX. század folyamán a festményeken ábrázolt tárgyak már szakrális jellegüktől megfosztva jelennek meg, a műélvezők már nem keresik rajtuk az allegorikus vagy szimbolikus jelentést. A dolgok köznapivá váltak, és az új művészeti ág, a fényképészet a maga hiteles tolmácsolásában a tárgyak mindennapiságáról kialakított, elterjedt felfogást erősítette. A virág-, gyümölcs- és levélcsendéletek, vadász-, illetve halásztrófeákat, esetleg kövületeket ábrázoló kompozíciók készítői a kép meghatározó elemeinek elrendezésére fordították figyelmüket, és a tematikailag összefüggésbe nem hozható, de az új jelentéssel felruházható, gazdagító elem (tárgy) odahelyezésével oldották fel azokat. Ducos du Hauron 1878-ban készült színes Csendélete puritán kompozíció, amely azonban hordozza a németalföldi kismesterek hagyományait, és előrevetíti a modern csendéletek építkezését is. Fejér Ernő (1945 ) az autodidakta képíró, aki ön Fejér Ernõ: Hommage á Cselekvõ kéz, 1986, HUNGART Herendi Péter Singer c. sorozatából,1999, HUNGART törvényűen vándorol a tudatos és tudattalan képzelet birodalmában a távolban felsejlő metafizikus fotográfia felé, a Gyerekkorom csendéletei (1984), Csendéletek J. B. S. Charden mesternek (1984), valamint az Hommage á Cselekvő kéz ( ) sorozataiban, kollázsszerű tüneményeiben a spirituális belső csendet sejteti. Ezeken a bizonyosság-bizonytalanság sejtelmes útján kihordott és egy klasszikus kézműves nyugalmával világra segített műveken, mintegy a kép részeként, olykor maga is megjelenik. Feladja a leckét: most önarcképet vagy csendéletet szemlélünk-e? Művészeti hitvallásában (ars poetica) így vall ezekről: Képeim szűkülő hitemnek és táguló világképemnek keserves öröme, a hovatartozás néma, hiteles dokumentuma, az életérzés szimbolikus lenyomata. Mágikus gesztusok. Megpróbálom rajtuk keresztül megragadni és tagolttá tenni a megfoghatatlan időt. A szürrealizmus, a kubizmus és a pszichológia hatása Képzeljünk magunk elé egy kubista csendéletet, mondjuk Pablo Picasso 1924-ben készült Mandolin és gitárját, vagy Giorgio de Chiriko Az elutazás melankóliája, ben festett művét. Mindkettőnél a térbeli tárgyak (gitár, mandolin, terítő, ajtó, ablak stb.) szinte síkba dobáltak, nyoma sincs a lineáris perspektíva jól bevált eszközeinek, az atmoszférikus hatásoknak. Kompozíciójuk szándékosan csekély mélységű, szinte ugyanolyan korlátozással szerkesztették őket, mint a szobrászok a síkdomborműveket. A tárgyak, noha el vannak torzítva, jól felismerhetők. Az ablakon át látható égbolt inkább fogalmi, mint illuzionista. A kék alapra festett fehér foltok kombinációjáról felismerjük, hogy felhők akarnak lenni: érzékelésünket segíti a tudás meg a konvencionális jelek, s örömünket fokozza, hogy különösebb magyarázat nélkül is megértettük a művész szándékát. A kubisták által bevezetett képi elemek új szemléletmódot követeltek. Illúziókeltésük intellektuális volt, kifinomult tréfához hasonló; másfelől azonban nagyobb affinitást mutattak a konceptuális törzsi művészethez és a szimbolizmushoz, mint elődeik. A tárgyak szétdarabolása, s módszeres újbóli összerakása egy analitikus folyamat része, amelynek az afrikai maszkoknál, de még a középkori művészet konceptuális képmásainál (lásd Gombrich) is vannak fellelhető hasonlatosságai. De hol van már a szürrealizmus, a kubizmus, és vajon beszélhetünk-e a fotográfiában ilyenekről? Ha igen (bár ez szentségtörésnek számítana), akkor sem nevezhetnénk így azokat. A modern fényképezésben teljesen más eszközök állnak rendelkezésre, a montázs- és kollázstechnika, a polaroid, és újabban a digitális technika. 14 FOTO MOZAIK 2004 június 15

9 Farkas Antal Jama csendélete, 1980-as évek, HUNGART Az én oldalam Farkas Antal Jama 1960-ban született Kecskeméten, 1974 és 1978 között a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola festő és grafikai szakán koptatta az iskolapadot, amit 1985-ben a Magyar Iparművészeti Főiskola fotó és tipográfiai szaka követett ben kitüntetéses diplomával végzett a tervezőképző intézetben, dicséretes diplomával a mesterképző intézetben. Ezeket elmondani csendéletei kapcsán azért szükségesek, hogy világossá tegyük, a képzőművészeti megközelítés természetes dolog nála. Képei jórészt Cibachrome nagyítások ízig-vérig fotográfiák, amelyekből kiolvashatjuk, hogy a táguló határokból, gondolati és érzelmi síkokból álló titokvilágban ő maga igencsak otthonosan mozog. Az elrendezett kompozíció egyes darabjait, a háttér egészét vagy részletét mint a festő megfesti, majd gondos, ám egyáltalán nem nehézkes világításban nagyfilmre, Kodak Ektachrome diára lefényképezi. Erről készül a nagyítás fordítós papírra, ami megfelelő paszpartuba, keretbe illesztve magát a műtárgyat jelenti. Csendéletei mintha Matisse, Renoire, Braque, Picasso műveit idéznék, amolyan Karinthy Így írtok ti formájában. Munkaigényes darab mindegyik, ám eddig úgy tűnik időtálló. Rombolunk, hogy újrateremthessünk Arról, hogy miként bánjunk filmjeinkkel, számos dolgozat, intelem jelent már meg a szakirodalomban. Herendi Péter olykor fittyet hány ezen intelmeknek, és sok esetben saját szépen lefényképezett tárgyainak negatívjait smirglivel vagy más durva eszközzel megdörzsöli, összekaristolja, és úgy illeszti más technológiákba. Mindenfélét kipróbál, eszközeit a végtelenségig variálja, hogyan játszható át egyik fotográfiai képhordozó a másikba. 35 mm-es Polaroid fekete-fehér pozitív megnagyítva Cibachrome-ra, hagyományos negatív nyomdai síkfilmre nagyítva, ezüst háttérrel kasírozva, hogy dagerrotípiát mímeljen, 40x50 cm-es fotogramok fotópapírra másolva, no meg a karistolás. Újabban a számítógép segítségével teszi ezeket. Az Üvegcsendéletek I II ban, a Singer sorozata 1999-ben került először kiállításra. Furcsának tűnik, de igaz: a karistolás meg az ilyesféle esztétikai értékek hordozója. Ha kipróbáljuk, visszafogottan bánjunk az anyaggal. Ha elrontottuk, vissza már nem léphetünk, mint a számítógépnél az undo paranccsal, vagy a Photoshop-nál a history-val. Részekbõl az egész A tárgyak vagy csomópontok között való feszültségteremtés nagy szerepet játszik a fotócsendéleteknél is. A feszültségvonalak láthatatlanok ugyan, de összefogják a kompozíciót, és nyomatékosítják a kiemelendőnek vélt felületeket. A művet egységbe foglaló feszültség megszűnik, ha csak egy kevéssel is elmozdítjuk az elemek bármelyikét. A térillúziót, az átlátszólagos tereket különböző hatáskeltő módszerekkel hozhatjuk létre. Drégely Imre Csendélet I IX. című munkája ben készült. 9 db 50x60 cm méretű polaroid képből lett háromszor hármas sorba illesztve, amely együttesen 50x180 cm nagyságot képez. Lábady István Polaroid No 2 (70x72 cm) csendélete szintén részképekből áll, szorosan egymáshoz illesztve. A részképek sorrendje pozicionális logika szerint épül fel, a sorrend tehát adott és kötött. Készíthetünk eltérő helyen és időben is felvételeket, amelyek összefűzésénél más logika érvényesülne. Bizonyára, ez esetben a jel-kép-jelentés viszonya a képek egymáshoz való viszonya szerint változna. No de ez már egy másik kép. Lehet, hogy elkészítése éppen a kedves olvasóra vár. Az alkalmazott fotográfus is ember A csendélet az alkalmazott fotográfiában is teret nyert. Pécsi József kapcsán már beszéltem ezekről, következő számunkban azonban a téma részletesebb kibontása következik. Drégely Imre: Csendélet I IX., HUNGART 16 FOTO MOZAIK 2004 június

10 A vulkánfotózás rejtelmei Egy-egy vulkán kitörése mindig hírértékű, az embereket félelemmel és borzongással tölti el. Mindenki menekül a kitörés helyszínéről, a vulkanológusok is pakolnak... és elindulnak a kráter felé. Az események megörökítésére kamerát használnak, de fényképezni csak ritkán marad idejük, hiszen a mintavétel tudományos jelentősége nagyobb, mint a fényképek művészi értéke. Talán kevesen tudják, de Földünkön jelenleg csak néhány vulkánon van lehetőségünk kitöréseket és izzó lávafolyamokat fényképezni szinte bármelyik pillanatban. Ezek közül a legkönnyebben megközelíthető Szicíliában van, de nem az Etna mely mostanában igencsak aktív, hanem a tőle északabbra fekvő Lipari-szigetek egyike, a Stromboli. Az Etna kitörései csak különleges, nehezen beszerezhető engedélyek birtokában fényképezhetők közelről, de egy nagyobb optika (min. 600-as tele) birtokában a környék kempingjeiből is megörökíthető a több száz méterre felszálló füstoszlop és az éjszaka világító lávafolyam. A kitörések ilyen távolságból kicsinek tűnnek, a szép képekért közelebb kellene menni Persze az Etnán is lehet túrázni, miközben lépten-nyomon a korábbi kitörések nyomaival találkozhatunk. A tavaly még cseppfolyós láva által formált alakzatok, lávabarlangok és a lávafolyam útjába kerülő sífelvonó csonkjai mind-mind érdekes fotótémát kínálnak. 18 FOTO MOZAIK 2004 június Nem marad más, a kikötőben kompra szállunk, és irány a Stromboli, melyet pár órás hajókázás után érünk el. Útközben érintjük a többi vulkanikus szigetet, például Vulcanót, ahol akár a kráterba is leereszkedhetünk, és a naplemente fényeinél a kövek közül szivárgó kénes gázokat fényképezhetjük. Vigyázat! Ezek a gázok tönkretehetik fényképezőgépünk alkatrészeit, illetve az optika lencséit. Ha bírjuk a gázt, fotózhatunk közelről, de gépünket ne tartsuk direkt a gázfelhőbe. Én általában Fuji Velvia diára fotózok, de ezen alkalmakkor kipróbáltam a 100-as Sensiát és a Kodak Ektachrome VS 100-at is. Ez utóbbi csak itt vált be, később a kitöréseknél nem, mert túl élénk színeket produkált. Stromboli szigete egy víz alatti, 4000 méteres hegy tetejeként emelkedik ki a tengerből, így csak 926 métert kell másznunk a csúcsig. Az, hogy mikor hány méterig kapaszkodhatunk fel a vulkán oldalán, mindig a napi aktivitástól függ. Egy hazai, hátizsákos kalandtúrákat szervező utazási iroda 10 éve hoz ide csoportokat, így számos fotós feljuthatott a kráterekhez és készíthetett remek képeket az éjszakai kitörésekről. A fokozódó turizmus hatására a korábbi, felmegyünk a hegyre, fotózgatunk és hajnalban lejövünk állapot kicsit megváltozott. Vezető nélkül felmenni tilos, a helyszínen szervezett túrák ára min. 40 euró, és az olasz túravezető cégek max. 1-2 órát töltenek fenn. Én háromszor jártam a hegyen és elmondhatom, hogy a fotózáshoz idő kell. Ha az aktivitás erős, akkor percenként tör elő az izzó láva, de néha 1-2 óráig nem történik semmi, csak időnként mordul egyet a hegy, majd egy hatalmas kitörés izzó kövei világítják meg arcunkat. Mit is kell a hegyre vinni? Először is egy jó bakancsot, habár a mászás csak az utolsó száz méteren válik kicsit nehézkessé. Az út maga kb. 4-5 órát vesz igénybe, miközben fotós állványunkra támaszkodva élvezhetjük az alattunk lévő panorámát. Támaszkodásra, így fényképezésre is célszerűbb egy profi fémállvány, de aki nem akar cipekedni, nyugodtan vigyen egy összecsukható műanyagból készült vagy egy arasznyi kis állványt. A vulkán érdekessége, hogy a kitörések nem a hegy csúcsán, hanem az oldalán nyílt kráterekből lökik ki magukból az izzó köveket és lávadarabokat, így lehetőségünk van a krátertől légvonalban kb. 300 méterre, azzal egy szintben lepihenni, és a megszilárdult lávadarabokból épített halmok mögül, biztonságos helyről fotózni. Ez a világon egyedülálló lehetőséget kínál. A kráterhez ennél közelebb menni még házilag készített azbesztotthonkában is szigorúan tilos, habár tudok olyat, aki túlélte. Állványunk lábát fixálhatjuk pár kővel, de a legkisebb robbanás is olyan erejű, hogy valamennyire biztosan berázza gépünket. Felesleges nagy teleobjektíveket cipelnünk, hiszen egy 35 mm-es vagy egy 50-es alapoptikával a krátert és a kitörést a tájba illeszthetjük, míg egy 100 mm-es lencsével már közeli, a teljes keresőt kitöltő képet készíthetünk. Ne vigyünk magas érzékenységű filmet, mert a robbanás fénye olyan erős, hogy nyugodtan használhatunk 50-es vagy 100-as filmet. Nagy mélységélesség nem szükséges, az élességet állítsuk végtelenre, 2,8-es vagy 4-es blende és 3-5 másodperces expozíciós idő bőven elegendő. Ha nem szeretnénk, hogy ujjunk rázsibbadjon vagy az éjszakai hűvösebb szélben rágémberedjen

11 Úti beszámoló az exponálógombra, akkor használjunk távkioldó zsinórt. A kitörések között eltelt idő változó és legtöbbször minden előjel (füst, hang) nélkül következik be a robbanás. Ha megkésve exponálunk, akkor is szép képet ad a kráter környékét beterítő és a tenger felé görgő izzó kövek látványa. A fenntartózkodás időtartalma alatt egy géppel max. 1-2 tekercs film lőhető el. A digitális tükörreflexes gépekkel készült képek nem lettek olyan jók, az izzó kőzetolvadékban kevés a részlet. Kompakt gépekkel is kísérletezhetünk, de az eredmény meg sem közelíti a komolyabb, netán nagyformátumú gépekkel készült képeket. Vicces, ahogy a sziget mellett éjszakára lehorgonyzó hatalmas luxushajók utasai egy-egy kitörés közben szentjánosbogaraktól hemzsegő bokorrá változtatják hajójukat, miközben ujjongva vakuznak a tőlük mintegy két kilométerre lévő hegy felé. Napjainkban annak is hatalmas élményben van része, aki hajóról nézi a szigetet. A legutóbbi, téli kitörések utat nyitottak a hömpölygő lávaárnak, mely sisteregve ér a tenger vizébe. Fotós felszerelésünket célszerű hátizsákban fel-, illetve levinni, illetve a por elleni védekezésre gondolni. Lefelé két út kínálkozik. Első, amelyiken feljöttünk, de az éjszaka sötétjében zseblámpával megvilágított köves terepen szinte biztos a bukfenc, aminek leginkább gépünk látja kárát. A másik út sokkal könnyebb, gyorsabb, kényelmesebb és porosabb. Lábszárközépig süllyedünk a finom, porszerű vulkáni hamuban, miközben az sem segít, ha mi vezetjük társainkat: a por az előző csoport óta áll a levegőben. Felszerelésünk megóvása érdekében mindent csomagoljunk légmentesen, majd visszatérve a kikötőbe az egész táskát rakjuk egy csap alá (amennyiben bírja a vizet), és mossuk le. Ha szerencsénk van, nyitva a főtéri kocsma, ahol remegő lábakkal, méregdrága sörök mellett elemezhetjük a látottakat. Ha zárva, akkor a kikötő betonján aludhatunk egy picit napkeltéig, ami egyben a komp érkezését is jelzi. A szigeten kemping nincs, a vadkemping tilos. Aki ennél egzotikusabb helyre vágyik, az a további lehetőségek közül választhat: A közép-amerikai Guatemalába utazik, és a 2552 méter magas Pacaya-vulkánt mássza meg, ahol a Stombolihoz hasonló kitöréseket láthat. A jól ismert turistadesztinációt, Hawaii szigetét keresi fel, és nyaralását összeköti a Hawaii Volcanoes Nemzeti Park területén található Kilauea-vulkán lejtőinek megmászásával. Itt a hömpölygő lávafolyamok kínálnak remek fotózási lehetőséget. Kicsit mélyebben a zsebébe nyúl, és a Csendesóceán déli részén található trópusi szigetre, Vanuatura repül, ahol a 361 méter magas Yasur-vulkán kínál könnyű mászást és sok füstöt. Jó utat! Buzás Balázs a Baraka túravezetője

12 Képelemzés, értékelés A kompozíció nemcsak geometria! Tillai Ernõ MFIAP Akár akarjuk, akár nem, valamilyen kompozíciója minden képnek van. (egy műelemző) Az egyenes vonalnak már az eleje elárulja, hogy milyen a vége (N. N. grafikus) Az alkotó fotográfus a tárgyak emberi tartalmát szabadítja fel. (Clarence John Laughlin) Eddig arról szóltunk, hogy a képmező milyen zónákra osztható, továbbá arról, hogy az aranymetszés által kijelölt, kitüntetett pontok azok, amelyek a kép figyelemreméltó helyei. Ezek azok, amelyek helyzetüknél fogva vonzzák a tekintetet, jobban, mint a kép közepe. Említettük azt is, hogy az átlagos (vízszintes irányú) felvételeken az alsó, illetve felső zóna más-más szerepet tölt be, és a későbbiekben részletezendő térbeli, perspektív illúziót elősegítheti. Ez a kiindulás szinte azt sugallja, hogy a képkompozíció lényegében geometrikus tagolás a képsíkon. Nem így van. Ha abból indulunk ki, hogy a képmezőre milyen módon kerül egy-egy valóságos jelenség, esemény vagy tárgy képmása, azt látjuk, hogy a véletlen formahalmaztól kezdve a megtervezett, jól komponált struktúráig több fokozat létezik. Ezek éppen a tekintetben különböznek egymástól, hogy milyen mértékben érvényesül bennük a céltudatos, alkotó tevékenység, a tudatos komponálás. Így előfordul: véletlen expozíció, amikor még a témaválasztás is hiányzik, irányított véletlen, például fotocellás madárfényképezéskor, célirányos, de elkapkodott exponálás (gyakorlatlan amatőr fotózás), sikeres riportfotó (jól előirányzott téma, jó reflexek), sorozatfelvételek mozgó jelenségekről, a legkifejezőbb fotók kiválasztásával, beállított jelenet (válogatott modellek, ruhák, világítás, több variáció), Hans-Jörg Anders: Fruskák, Görögország. HUNGART A pajkos, vidám hangulatot a leányok lendületes mozdulatai, a ragyogó fogsorok, gesztusok és a hullámzó vonalvezetés a lányok derekán, a szoknyák ráncain át a karokig remekül fejezi ki. A kép humánus elevensége az emberi tartalmakat juttatja érvényre különösebb kompozíció nélkül, igaz, hogy felesleges, zavaró momentumok sincsenek a képen. megtervezett kép (arckép, táj-, épület-, tárgyfotó), reális képek montírozása (szerkesztett véletlenek), tipikus momentumok révén művészi igazságot kifejező alkotás, tökéletes tartalmi-formai kompozíció, geometrikus, kiegyensúlyozott, formai bravúr, autonóm mű, dekoratív, felszínes formajáték, mélyebb tartalmi mondanivaló nélkül. A felsorolt változatok kétféle szempontból is osztályozhatók. Az egyik szempont a megjelenítés tömörségének, minden alkotás előfeltételének, a lényeg és jelenség viszonyának a kérdése. Jelenségnek azokat a valóságosan megnyilvánuló véletlen, egyszeri eseményeket, tényeket, emberi vagy tárgyi vonatkozásokat tekintjük, amelyek valós kapcsolatok, egymásra hatások során keletkező információk formájában észlelhetők. Többnyire szokványosak, de különleges szituációk (fotós szemmel látványok) esetén sem ismerhető fel általuk valamiféle belső, mélyebb összefüggés (tanulság, lényeges információ). Ilyenek az emlékképek, tárgyfotók, rokonokról készült felvételek stb. (Így például az északi féltekén a Nap járása keletről nyugatra ilyen jelenség. A lényege viszont az, hogy a Föld forgásiránya éppen hogy nyugatról keletre történik!) Déri Miklós: Diáksziget, HUNGART Jellegzetes pillanatfelvétel. Halmaz jellegû kompozíció, a fõalak feje levágva. A képkivágás már a keresõben ilyen volt. A sivár tájban, a szétszórt zacskók, papírok között céltalanul tébláboló szereplõk nívótlan idõtöltését ez a laza A jelenségektől azonban többnyire elválaszthatatlan a lényeg, mely a jelenségekhez kötődő, közvet és olykor önkényes meglátásainkat is belevetítjük. képkompozíció fotós nyelven még hangsúlyosabbá teszi. 22 FOTO MOZAIK 2004 június 23 lenül észlelhető burok mögött csak intenzív odafigyeléssel, elemzés révén, áttételesen ragadható meg, illetőleg tehetséges alkotó számára intuitív úton, ráérzéssel (a jelenségek mögé tekintve) hamarabb felismerhető és alkotó módon felhasználható. A jelenség és a lényeg megszokott kapcsolatát a művészi szintet elérő alkotás újszerűen ötvözi. A lényeget önmagában (fotográfiában különösen!) nem lehet megjeleníteni, csak a jelenségek maskarájában, de a felszínes valóságlenyomatok helyett valami fontosabb, általánosabb, lényegibb ismeretet, törvényszerűséget, életelvet kell felmutatni a fotográfia világában is. A felsorolt komponálási módok a jelenség és lényeg viszonyában a lényeg megragadásának mind intenzívebb változatait jelenítik meg. Egyszerű tanulság: a csak jelenségekre szorítkozó fotográfiák, legyenek bár borotvaélesek, kontrasztosak, szín- és tónusgazdagok, csak egy alacsonyabb szintjét képviselik műfajunknak. A lényeget, az általánost, a belső igazságot is érzékeltető fotók viszont beléphetnek a műalkotások előszobájába. Az ábrázolt jelenségek emberi vonatkozásait, sikeresen kifejezett mondanivalóit nevezzük tartalomnak. Ezt a tartalmat érzékenységünk, beleélő képességünk függvényében, szinte észrevétlenül átéljük, vagy pedig a formai bravúrok mögül csak bizonytalanul kirajzolódó tartalmakat mi magunk látjuk bele,

13 Képelemzés, értékelés A komponálás eszköztárába tehát a tartalmi vonatkozások éppúgy beletartoznak, mint a geometriai felépítés, a kompozíciós váz. A képkomponálás alfája tehát a témaválasztás, a tartalmi jellegű, a mondanivalóval összefüggő válogatás. A banális kérdés így hangzik: Mi kerüljön a képre? Nyilvánvaló, hogy az egyszer már említett szüzsé (sujet), vagyis a képelgondolás szerinti főtémát hordozó főformák. Ezenkívül azok a kapcsolódó formációk, amelyek a megértéshez szükségesek. A háttér (vagy épp az előtér) zavaró elemeit ki kell küszöbölni vagy eljelentékteleníteni (ellenfénnyel, ködös időjárás révén, füstöléssel, árnyékba borítással, eléletlenítéssel, illetőleg utólagos retusálással vagy digitális eszközökkel). Fotós nyelvre leegyszerűsítve: nem más ez, mint a képkivágás folyamata. Ezt jobbára geometriai körülhatárolásként magyarázhatjuk, sőt egy-egy kész kép bírálatakor imitt-amott a képszélek vagdosására egyszerűsítjük. A képek a feleslegesen terjedelmes képek beszűkítése, a kép motívumainak csökkentése, a főmotívum és a teljes képmező arányviszonyainak javítása, a figyelemelterelő, zavaró hangsúlyok kiküszöbölése ezzel az eszközzel érhető el. Érdekes, hogy a szerzők sokféle kritikát el tudnak fogadni, de a képszűkítést, motívumcsökkentést nagyon nehéz szívvel vállalják. A jó fotós azonban nem a kész képen próbál a kép kompozícióján javítani, hanem már a keresőben eldönti a legkedvezőbb képkivágást. A képtartalom és összefüggései tehát igenis a komponálási folyamat alapvető részei. Praktikus, de nehezen érthető (még nehezebben megvalósítható) szabály: Kevesebb motívumot, több relációt! vagyis amit csak el lehet hagyni a képről, azt hagyjuk el, de ami megmarad, az annál több összefüggést mutasson. A képelemek (motívumok) kiválasztása tartalmi, az összefüggések (relációk) pedig inkább formai, kompozíciós jelentőségűek, de mindkét pólus átmenetekkel, átfedésekkel kapcsolódik egymáshoz. Természetesen ezek az elvek csak tendenciákat jelölnek meg. Teljesen letisztult főformák, merev szabályok szerinti összefüggések egy-egy képen inkább csak dekoratív sémákat eredményeznek, nem pedig életteli, hatásos fotográfiákat. Arról nem beszélve, hogy információ elméletileg is bizonyítható, hogy a kizárólag (új) hírekből álló információk is az ismert, korábbi információk, vagyis tudásunk (redundancia) közegébe beágyazva válnak csak érthetővé. Igazolva, hogy az érdekes és érthető dolgok a rend (elvek) és a rendezetlenség (életteliség) határán vannak. Ezeket az intelmeket érdemes megszívlelni, mielőtt a következő fejezetekben részletezni kezdjük a komponálás geometriai vonatkozásait. Annyit máris leszögezhetünk, hogy a képmező elrendezése, az egyes zónák tagolása, a képelemek egymásra utaló irányulása alapvetően a szemrevételezés, a szemmozgás irányítását célozza. A figyelmet a főmotívumra tereli, a mellékmotívumok egyensúlyozásával a képmező egészének átfésülésére készteti, majd ismét a főmotívum irányába vezeti és annak bevésését segíti elő. Ez a szemmozgás a kétdimenziós képsíkon képenként más-más geometrikus vonalvezetéssel valósul meg. Mindenesetre a geometrikus összefüggések (körvonal, cikcakk, párhuzamosságok, hasonló idomok stb.) kapcsolódási eszközök, metakommunikációs közvetítő irányulások ugyan, de emberi tartalmak kifejezésére alkalmasabb például egy-egy arc, nézési irány, tekintet, mintsem egy-egy geometrikus, kompozíciós összefüggés. Gondoljunk például egy olyan képre, ahol ketten egymás felé fordulva beszélgetnek, de ha egyikük teljesen azonos kompozíció esetén is másfele néz kompozíció ide, kompozíció oda a kép jelentése is megváltozik. Mégis a fejezet elején felsorolt képalkotási módok változatait a geometrikus tagolás, a kompozíció nívója, intenzitása alapján is rangsorolni lehet, amikor is a kaotikus halmaztól a műalkotássá komponált művekig és azon túl, az öncélú geometrikus sémákig több fokozat létezik. A kompozíció kétdimenziós motiválása, vonalvezetése, egyensúlya a további fejezetek tárgya. Sára Sándor: Képvázlat, HUNGART A végletesen leegyszerûsített figurák úgy üldögélnek a légies, fehér térben, hogy nem sok közük van egymáshoz. A grafikai hatás ellenére egy filmrendezõ képes belelátni ebbe az egyszerû képbe mondanivalókat. 24 FOTO MOZAIK 2004 június

14 Interjú Karapancsa. Szép, erõs középkorú bika, 8 fõs háremét õrizte. Lessátorból fotózva, Pentax 5,6/400, (Velvia). Kopacz Andrást (a naturart tagját) fiatalkora óta vonzza a természet. Érdeklődési körébe leginkább a hazai nagyvad (szarvas, vaddisznó stb.) tartozik, de szívesen fotózza a tájat, a növényeket is. Az általa készített képek díszítik a gemenci erdők történetéről közelmúltban megjelent könyvet is. A saját magát hobbifotósnak tartó vízügyi szakember aránylag későn, bajai főiskolás évei alatt fogta először komolyabban kézbe a fényképezőgépet. Első felszereléseként egy Zenittel és egy 200-as Pentaconnal ajándékozta meg magát. Mint egy korábban versenyszerűen kajakozóhoz illik, a Baja környéki gemenci erdőket csónakkal közelítette meg. Napokat, heteket töltött az ott élő állatok megfigyelésével, majd később fényképezésével. A megismerés fontos, és az, hogy legyünk részesei annak, ami körülvesz bennünket. A nagyvad iránti szerelem cseppet sem lankadt az idő múlásával. Szeretem, tisztelem és csodálom az állatokat. Nem az a fajta fotós vagyok, aki fényképezőgéppel a kezében A természet szeretete mindenekelõtt Interjú Kopacz Andrással Ártéri füzes. Gemenci erdõ Baja alatt, a Móricz Duna melletti fok (1979). Mára telepített erdõ, fiatalos kert van a helyén. Kiváló bõgõhely volt (Forte)....az ember egyszer csak meglátja valamiben azt, amit talán sokszor nézett már, de mégsem figyelt fel rá igazán. A harmatcseppet a fűszál hegyén, a nap vérét az alkonyi ég vörösében, az elsőre jelentéktelennek látszó virágot egy erdei út mellett, melyhez elég csak lehajolni, és a kíváncsi ember a kerti virágokét messze felülmúló szépséget láthat. Aztán, míg kezdetben csak gyönyörködni tanul meg a madarak énekében, később kevés lesz mindez, és látni is akarja őket... akkor pedig menni kell, és meg kell tanulni fotózni, s akkor fotózni kell... Rudas nyárerdõ Homorúdnál. Egy kis játék a párákkal (Velvia). Fiatal jégmadár Móricz Duna. Pentacon 5,6/500-as közgyûrûvel, lessátorból fotózva (Agfa CT21). járkál össze-vissza, és ha lát valamit, gyorsan exponálni kezd. Tanulmányozom, megismerem a vadat, lest, lessátrat építek, és úgy várom, hogy lenyomhassam az exponálógombot. S ha nem sikerül? Boldog vagyok, hogy eltölthettem néhány órát, esetleg napot a természetben. De míg eddig eljutottam, sok tanulópénzt kellet fizetnem. Rengeteg időt töltöttem az erdőben, szakirodalmat, folyóiratokat olvastam, sok fotós ismerőssel beszélgettem, értékeltem a képeket. S természetesen sokat fotóztam. Most egy Pentax MZ5N fényképezőgépet, egy Pentax f6/400 mm teleobjektívet és egy bajonettesre átalakított f5,6/500 mm Pentacon objektívet használok. A vázat szeretem, nagyon jó, pontos, mindent tud, ami a természetfotózáshoz kell. Jó fénymérője van. Emellett azonban érdemesnek tartom egy kézi spotfénymérő alkalmazását is. Használatával biztosak lehetünk benne, hogy a felvételen azt a részletet exponáljuk helyesen, amelyet kiemelni szeretnénk. A Pentax telével jó tapasztalataim vannak, bár konverterrel már sajnos nem használható: azt már nem bírja el. A Pentacon objektív kis szférikus hibáját leszámítva nagyon jól dolgozik, szép a rajza, élessége. Leggyakrabban 8-as vagy 11-es rekeszre állítom, így szinte minden hibáját kiküszöbölöm (ha van elég fény). Újabban a nagyvad mellett a makrovilágot is az objektívem alá vontam. Fotózom a virágokat, növényeket és egyéb érdekességeket. Ehhez vásároltam egy Sigma 180 mm-es makroobjektívet, amely kiváló minőséget produkál. Természetesen, mint a legtöbb természetfotós számára, az én álmom is egy Leica vagy Canon rendszer. Az új, esetenként néhány millió forintos objektívrendszerek már háttérbe szorítják az egyszerűbb felszereléseket, és ilyenkor tapasztalhatjuk meg, hogy a természetfotózás rejtelmeinek ismerete sajnos nem minden esetben elegendő. Ha nincs meg hozzá a technikai háttér, lemaradunk. Ugyanakkor igaz az is, hogy a technika önmagában nem minden. Nem elég, ha éles a kép és helyes az expozíció. A fotósnak többet kell belevinnie, amitől nemcsak egy egyszerű természetmásolat jön létre. A fotózás megkezdése előtt mindig alaposan megismerem a vadat, a környezetét, a szokásokat. Összekészítem az előzőekben már részletezett felszerelésemet. Nyersanyagnak kizárólag Fujifilm Velvia ISO 50 filmet használok. Ez már bizonyított, és a természetfotózásban gyakran akadnak megismételhetetlen pillanatok. Nem érdemes kockáztatni. Korábban, a kezdetek kezdetén persze csak Forte vagy Orwo filmet lehetett kapni. A legtöbb ilyen nyersanyagra készített felvételem azonban mára önmagától megsemmisült, használhatatlanná vált. A felszerelés elengedhetetlen tartozéka a nagyonnagyon stabil állvány. Egy teleobjektív esetében nem használhatunk gyenge szerkezetet, mert jobb esetben beremeg, rosszabb esetben egyszerűen összecsuklik használat közben. Én egy (nehéz) Gitzo mellett döntöttem, amelynek van egy különösen jó tulajdonsága. A lábait rendkívül rövidre össze lehet csukni, így lessátorban is kényelmesen használható. Az állványra egy speciálisan forgó amerikai gyártmányú pano 26 FOTO MOZAIK 2004 június 27

15 Interjú rámafej kerül, amelynek súlyeloszlása kiváló a nagy objektívek használatához. A terepet autóval, majd gyalog közelítem meg, lehetőség szerint minél korábban. A lessátorban történő elhelyezkedés után már csak figyelni és várni kell. Ezt a munkamódszert forróvérű fotósoknak nem javaslom, hiszen a sátorból gyakran egész nap nem lehet kimozdulni. Nekem nem okoz nehézséget a hosszú várakozás. Leggyakrabban Réti Zoltán fotós barátommal jutok ki a természetbe, ugyanakkor egyedül is nagyon szeretek kimozdulni, fotózni. Amennyiben lehetőségem van rá, fotózáshoz használok vadcsalogatót is, pl. a szarvasbőgést vagy a beetetést. Ilyen esetekben is lehetőségeimhez mérten figyelek arra, hogy a legkisebb mértékben avatkozzak bele természet rendjébe. Az elkészített felvételeket a budapesti Digilabban hívatom elő, majd a kész diaképek szervizkeretet kapnak, és lefűzőtasakban kerülnek archiválásra. A néhány ezer válogatott felvételt reményeim szerint hamarosan digitalizálni tudom. A fényképezés nekem játék. Élvezem. S ha a képek másnak is tetszenek, számomra külön öröm. Homorúd, Mocskos-Duna Csókás mellékág. Lessátorból fotózva, Pentax 5,6/400 (Velvia). A legdilettánsabb fotózási technika. Leültünk ide, mert itt olyan a környezet, hogy ha valami kijön, akkor az egy csoda lesz. 4 napig nem jött ki semmi... aztán az 5. napon 2 tekercs film fogyott el egy tehéncsapatra. Majd elkezdett esni az esõ... és akkor a bika is megjött... ez ilyen. (fent) Kis-Rezét. Az erdészház háta mögötti területen ide vártuk a verekedõ szarvasokat... de nem jöttek el (1999) (Velvia). (középen) Csókás ártári erdõ. Nekem ez az ártér jelenti Gemencet! (Velvia) (lent) 28 FOTO MOZAIK 2004 június május 31. Hajnali fél négy körül géppuskaként felkattog a világ legutálatosabb használati tárgya, a csörgőóra. Fél óra múlva fotós barátaimmal kocsival úton vagyunk Nagykovácsiba, majd onnan gyalog, zihálva a Nagy-Szénás 550 méter magas, kopasz csúcsára, még napfelkelte előtt. A hegytetőn szétszóródik a csapat, mindenki keresi a legjobb helyet a nagy attrakcióhoz, a fogyatkozva felkelő Nap látványához. Egy sátor mellett állítottam fel az állványomat; tevékenységemet belülről az együtt ébredés kéjes mocorgásának hangjai és gyöngyöző leánykacagás kísérte. Együtt bukkantak fel: a borzas fejek a sátor nyílásából és a Nap a horizont peremén. Éltető égitestünk fogyatkozó sarlójából először csak egy cápauszonyszerű képződmény látszott a távoli hegy pereme fölött, majd vöröses fényben teljesen kiemelkedett. Közben szorgosan kattogtak a masinák. Számottevő pára sajnos nem lévén, fénye rohamosan erősödött, egy idő után alkalmatlanná vált arra, hogy a tájban, a tájjal együtt megörökítsem. Hacsak Tekintetem a hegytetőnek arra a pontjára esett, ahol fotós társaim fényképezték lázasan az eseményt két, digitális kamerával odaérkező kerékpáros társaságában. A Nap sarlója ugyan tovább fogyatkozott, de közben fé Fotós szemmel nye vörösből kápráztató, erős sárgára váltott. A Napot igyekeztem a kép oldala és felső éle közelébe komponálni, hogy viszonylag kevéssé süssön bele az objektívbe; spottal égitestünk közelében mértem fényt, majd manuális üzemmódban beállítottam a 8-as rekesz mellé az 1/125-ös expozíciós időt, így exponáltam néhány kockát, melyek közül ez tetszett a legjobban. A gerincen géppel, állvánnyal foglalatoskodó társaim sziluettje felett függő Nap sarlója híven visszaadja a pillanat különlegességét. Manfrotto állványomon Canon /2,8 L zoomobjektívem foglalt helyet egy Soligor Pro kétszerező társaságában hűséges Canon EOS 300- as vázammal a végén. A felvétel 200-as állásban, kioldóval készült. Amikor a Nap sarlója már bántóan fehér és éles fényű lett, körülnéztem a hegytetőn, ahová rajtam kívül még 12 ember volt képes az élményért a csúcsra caplatni vagy kerekezni (rekeszizmainkat alaposan igénybe vette, amikor megláttunk köztük egy fiút, aki hegesztőpajzsot tartott maga elé). Nemcsak az égi attrakció jelentette az élményt, hanem a társaságuk is. Krivánszky Árpád Verkfotó

16 Fototechnika 8. Nyílt levél a 3D-rõl Kedves Szonja! A térhatású kép jelenlegi leghatásosabb megjelenítési módja a diavetítés. Ezt nem is kell különösebben bizonygatnom, hiszen Szonja a megmondhatója, milyen fantasztikus hatású a nagyméretű háromdimenziós kép. Annak a Kedves Olvasónak, aki nem olvashatta első levelemet a Foto Mozaik múlt évi novemberi számában, elmondom, hogy Szonját egy külföldön látott 3D vetítés fertőzte meg, ami azóta sem múlt el nála Olyannyira, hogy Szonja a napokban meglepő bejelentéssel hívott fel. No, de erről levelem későbbi részében számolok be Amikor 3D vetítési technikáról beszélünk, bizony egy kissé el kell rugaszkodnunk a hétköznapi fotográfia talajától. Azon kívül, hogy a 3D vetítéshez nem könnyű előállítani, beszerezni a szükséges eszközöket, még költséges is e vállalkozás. A vetítés következő három lehetősége közül választhatunk, amely sorrend egyben növekvő beszerzési és anyagi gondot jelenthet. 1. ábra 3D vetítés egyforma vetítõkkel. 2. ábra Szokatlan megoldású tükrös 3D vetítés. 1. Szükséges két egyforma technikai paraméterű diavetítő, 24x36-os vagy 6x6-os típus. A két vetítővel az eredeti sztereo-fényképezőgéppel, vagy a csúsztatott monogéppel egymás után exponált két dia vetíthető. Tehát a bal és a jobb dia külön-külön, hagyományos diakeretben van. A két vetítőobjektívre egy-egy polárszűrőt kell szerelni, a nézőknek pedig polárfóliás szemüveget kell biztosítani. A vetítőfelület fémes anyagú legyen. Az évente megrendezésre kerülő sztereo-világkongresszusokon is alkalmazzák a módszert. A vetítés elve az 1. ábrán látható. 2. Háromdimenziós vetítés egyetlen 24x36-os vagy 6x6-os diavetítővel és egy tükrös eszközzel, amelyet a Foto Mozaik januári számában publikáltam. Ezzel az egyéni módszerrel kizárólag csak a prizmás vagy a tükrös sztereo-előtéttel, illetve az említett tükrös eszközzel készült diapár vetíthető, amelyre jellemző, hogy a függőleges képformátumú bal és jobb képet egyetlen hagyományos képkockányi területre, egymás mellé exponáltuk, és a szokásos diakeretbe foglaltuk. Ez a vetítés is poláros megoldású. A vetítés felülnézeti elrendezése a 2. ábrán tanulmányozható. 3. Profi kétobjektíves 24x36-os 3D diavetítő használata. Ezzel vetíthetjük a sztereo-fényképezőgéppel vagy a csúsztatott monogéppel készített diáinkat, amelyeket speciális duplakeretben kell elhelyeznünk. A vetítés szintén poláros rendszerű. A 3. ábrán bemutatott RBT 3D diavetítő a legnépszerűbb a külföldi hivatalos sztereobemutatókon. Két ilyen típusú vetítővel megszakítás nélküli háromdimenziós diashow hozható létre, természetesen sztereo hanggal. A 2x250 W- os vetítő ára (objektívek és diamagazin nélkül) 2160 euró (~540 ezer Ft). A 2x400 W-os 3360 euró (~840 ezer Ft). Az objektívpár típustól függően euró (~ ezer Ft) között van. Láthatjuk, hogy mindhárom módszer polárszűrővel oldja meg, hogy az egymásra vetített bal és jobb kép közül mindegyik szemünk csak a neki rendelt képet érzékelje. Ezt úgy lehet elérni, hogy a bal és a jobb kép vetítőfényének útjába egy-egy polárszűrőt helyezünk ellentétes beállítással. A bal kép szűrője például csak vízszintesen polarizált, a jobbé viszont csak függőlegesen polarizált fényt enged át. A néző polárszemüvege úgy van beállítva, hogy a bal szemébe csak a vízszintesen polarizált fény jusson, míg a jobb szemébe csak a függőlegesen polarizált fény. A vetítőfelület anyagának azért kell fémesnek (többnyire alumíniumnak) lennie, mert ez a rávetülő két különböző polarizáltságú fény tulajdonságát nem változtatja meg a visszaverődéskor. A szokásos vetítővásznak nem alkalmasak erre a célra, mert depolarizálnák a poláros fényeket. A poláros módszer elvi kérdése után következzen a gyakorlati. Az 1. ábrán látható kétvetítős megoldáshoz nagyon jól használható két darab fotózáshoz való lineáris polárszűrő, amelyeket a vetítőobjektívekre erősítünk. (Felesleges venni drágább cirkuláris polárszűrőket.) Ha tehetjük, szerezzünk be polárfóliát, ami olcsóbb és tökéletesen megfelel a célnak. A 2. ábrán bemutatott tükrös eszközhöz csak polárfóliát használhatunk, mert az objektívtől távolabb, szorosan egymás mellé kell szerelni két négyszögletes alakú fóliát. A polárfóliát általában 0,3-0,8 mm vastagságban gyártják, és 75x75 mm-től felfelé többféle méretben forgalmazzák, de arról nem tudok, hogy hazánkban kapható lenne. Külföldön viszont hozzájuthatunk egyszerű karton és tartósabb műanyag keretű polárfóliás szemüveghez is. Ha magunk készítenénk polárfóliás karton keretű szemüvegeket, gondosan figyeljünk a szűrők beállítására. Első teendő a vetítők szűrőinek megjelölése. (Az RBT 3D vetítőnél erre a munkálatra nincs szükség, mert a polárszűrőket beépítették a képkapu és a fényforrás közé, a hűtőlégáramba.) Helyezzük egymásra a két szűrőt, és az egyiket addig forgassuk körbe, amíg nem látunk át a két szűrőn. Jelöljük meg mindkettőt a peremük azonos részén, ez a pont kerüljön felülre, amikor az objektív elé helyezzük. Azt is írjuk rá, melyik lesz a jobb és a bal kép szűrője. Ezután következhet a szemüveg összeállítása. A polárfólia beállításához vegyük kézbe a vetítő bal polárszűrőjét, jelével felfelé. Tegyük hozzá a szemüveg jobb nyílásába szánt polárfóliát. Körbeforgatással keressük meg azt a helyzetet, amikor nem látunk át a szűrőkön. Jelöljük meg a fólián a felső pontot, majd erősítsük a keret jobb oldali kivágásába úgy, hogy a jel felül legyen. A bal oldali polárfólia beállítása abban különbözik, hogy ezúttal a vetítő jobb polárszűrőjén ne lássunk keresztül. A beépített szűrős RBT 3D vetítőhöz úgy készítsünk szemüveget, hogy a keret bal nyílásába szánt polárfólián keresztül nézzünk a jobb oldali objektívbe, a vetítőfénybe (persze, elegendő oldalról nézni az erős fény miatt). A már említett módon keressük meg a fény záróhelyzetét, és jelöljük meg a fólián. A másik polárfóliát a másik objektív fényéhez hangoljuk. 3D vetítésre alkalmas fémes anyagú vetítőfelület tudomásom szerint hazánkban jelenleg nem kapható. Persze nem véletlenül mondják leleményesnek a magyart, mert ezen a területen is így lehet célhoz érni. Volt, aki ún. kályhaezüst festékkel kent le egy la 30 FOTO MOZAIK 2004 június ábra A sokoldalú RBT 3D diavetítõ.

17 Fototechnika pot, és ez is bevált 3D vetítéshez. Van, aki az ezüstspray-re esküszik. Az utóbbi módszert magam is kipróbáltam, és tapasztalataimat ezúttal közreadom. Matt ezüstspray-re van szükségünk. Szabadban, szélés pormentes helyen végezzük e munkát. A lefújandó felület teljesen sima legyen, például képzőművészeti boltban kapható alapozott farostlemez. Az egyenletes fedést nem könnyű elérni, inkább távolról fújjunk, gyorsan mozgatva a flakont, hogy vékony réteget vigyünk fel, és a teljes szikkadási idő után ismételjük meg. Nagy jelentősége van a folt- és karcmentes vetítőfelületnek. Ugyanis a térhatású kép közelebbi részei gyakran e felület előtt, távolabbi motívumai pedig mögötte jelennek meg, és a fémes felület esetleges foltossága, sérülése olyan hatást kelt, mintha egy piszkos, karcos ablaküveg lenne az előtér és a háttér között. Ideális fémes vetítőfelületet találtam nemrég egy dekorációs boltban. Kipróbáltam, kitűnő. A matt ezüst öntapadós műanyag egy méter széles tekercsben van, és méterre árulják. (A fényes változata nem jó!) Aki nem bízik abban, hogy ügyesen, buborékmentesen tud tapétázni, annak azt ajánlhatom, hogy az anyag alsó és felső szélére szereljen farudat, és így lógassa a falra. Ha nagyobb vetítőfelületre vágyunk, akkor mégiscsak tapétázni kell, amelyhez teljesen sima, pormentes alapot kell biztosítani. A toldás csíkja csak akkor nem látszik, ha az vízszintes, a néző ülő szemmagasságánál feljebb van, és a felső tapéta aljának keskeny sávját az alsó tapéta lefedi. 4. ábra A 2. pontban tárgyalt tükrös eszközzel fotózott és vetíthető diapár sajátossága, hogy a két kép közös határvonala életlen, összemosódó. (Lásd Ungár Anikó bűvészről készített 3D fotómat a 4. ábrán.) Vetítéskor az egymásra kerülő két kép közül a bal képnek a jobb oldala, a jobb képnek a bal széle életlen. Ezt a zavaró jelenséget a vetítőfelület körüli matt fekete kerettel szüntethetjük meg. Az 5-10 cm széles keretet például fekete fotókartonból vágjuk ki és ragasszuk a fémes felület köré. Ezáltal éles képhatár keletkezik, ami fokozza a háromdimenziós kép ablakhatását. Teljesen éles képszegélyt ad a 3. ábrán megismert RBT 3D diavetítőhöz újonnan kifejlesztett 41x101 mm külméretű diakeret, amelyben egymás mellett van a bal és a jobb diakocka. A duplakeret lehetővé teszi különböző képméretű diák használatát is. A hatásos hűtéssel pedig lehetővé válik az üveglap nélküli vetítés a diafilmek kidomborodása nélkül. A legutóbbi levelemben már érintettem a külön keretbe foglalt bal és jobb dia keretezési problémáját, amely ezúttal az 1. ábra szerinti vetítésnél adódik. Ugyanis a legtöbb hagyományos keretben a diakockának meglehetősen nagy holtjátéka van minden irányba. Úgy egyszerűsíthetjük a bal és a jobb dia pontos beállítását, hogy a függőleges holtjáték egyik azonos végpontjában rögzítjük mindkét diakockát. Néhány korszerű diakerettípusnál megtehetjük, hogy a diát a keret fémvájatába vagy a műanyag foga alá ütközésig beszorítjuk. Az oldalirányú eltolásra pedig az legyen a Ungár Anikó bûvész. A szerzõ tükrös eszközzel készített 3D felvétele a Rendkívüli emberek c. kiadás elõtti könyvébõl. szabályunk, hogy mindkét diakockát azonos oldal felé helyezzük el, úgy, hogy pontosan a keretablak pereménél legyen a kép széle. Csúsztatott monogéppel fotózott 24x36-os diákkal semmi gond, amikor a 24x36- os keretbe foglaljuk. Viszont például a Belplasca sztereogéppel készített 24x30 mm-es képméretű dia szabadon maradt részét fekete papírral maszkolnunk kell a keretben. Arra vigyázzunk, hogy ne takarjunk bele a képbe, mert pontosan egyforma méretűnek, oldalarányúnak kell lennie a két kivetített diának. A két vetítőgép beállításánál figyeljünk arra, hogy az egymásra vetített két kép vízszintes szélei egy egyenesbe essenek. Magasságbeli eltérés esetén a néző szeme látja kárát, a térhatású kép nézése túlzottan megerőlteti a szemizmokat, és ez fejfájáshoz vezet! Azt is nézzük meg, hogy a bal és a jobb kép azonos pontjai vízszintes egyenesen vannak-e. Ha az egyik pont magasabban van, mint a másik, akkor korrigálni kell a keretben a diát. A két vetített kép oldalirányú beszabályozása a térhatás szempontjából lényeges, mert ezzel határozzuk meg, hogy az egész téma kiemelkedjen a vetítőfelület síkja elé, vagy mögötte látszódjon, vagy csak az előtér legyen előbbre és a háttér pedig a fémes felület síkja mögé kerüljön. Mindezt az 5. ábrán illusztrálom. Felül a háromféle módon egymásra vetített bal és jobb kép (az áttekinthetőség miatt itt egymás alatt). Alul a hozzájuk tartozó szemtengelyváltozások láthatók felülnézetben. A kép legtávolabbi pontja például egy hegycsúcs piktogramja fekete háromszög. A legközelebbi motívum például egy utcai jelzőtábla jele fekete kör függőleges vonallal. Az A változat szerint úgy helyezzük el a vetítőgépeket, hogy a jobb képhez képest a bal kép kissé jobbra A háromdimenziós tér mélységi változatai. legyen elcsúszva, és a háromszögek egymásra kerüljenek. Ekkor a kép legtávolabbi pontját, a háromszöget, a néhány méterre lévő vetítősíkon látjuk. Amikor a kép peremére, mintegy ablakkeretre nézünk, azt a vetítőfelületnél közelebb észleljük, mert a szemtengelyek keresztezik egymást. Az előteret jelképező kört még ennél is közelebb érezzük. A B változat megvalósításához kissé toljuk balra a bal kép vetítőjét, hogy most a két kép pereme kerüljön fedésbe egymással. Ekkor a szemtengelyek a vetítőfelületre irányulnak. Ha a háromszögre nézünk, akkor a szemtengelyek közel párhuzamosra, távolra állnak, és a vetítősík mögött látjuk a hátteret. A legközelebbi pontra, a körre figyelve a szemtengelyek keresztbe fordulnak, és a vetítőfelület előtt érzékeljük az előteret. A C változathoz csúsztassuk tovább balra a bal kép vetítőjét. Ebben az esetben a két kép legközelebbi pontjait, a köröket vetítsük egymásra. Most a szemtengelyek a vetítősíkon találkoznak. Ha a kép peremére pillantunk, azt a vetítőfelület mögött látjuk. A háromszöget még távolabbinak észleljük, mert a szemtengelyek ekkor majdnem párhuzamosak. A vetítőfelületen nem távolíthatjuk el egymástól tetszőleges nagy oldaltávolságra a bal és a jobb képet. Az előző levelemben is felhívtam a figyelmet arra, hogy a képek legtávolabbi pontjai vízszintesen nem lehetnek messzebb egymástól, mint a minimális szem alaptávolság, azaz 58 mm. Az említett pontok ennél nagyobb távolsága a szemtengelyeket rendellenes széthajlításra (divergenciára) kényszeríti, és ez később jelentkező fejfájással jár (főleg a kisebb szem alaptávolságú egyéneknél). Vigyázzunk a nézők szemére! Leghelyesebb a beállításkor centiméterrel ellenőrizni a vetítősíkon a távoli pontok távolságát. Az A, B és C változatot alkalmazhatjuk a tükrös szerkezetnél is, csak ennél az egyik tükör elfordításával változtathatjuk meg a tér mélységét. A kétobjektíves RBT 3D vetítő sokoldalú szolgáltatásában szerepel a magassági és oldalkorrekció lehetősége is, valamint az objektíveltolás (shift), amellyel a két kép perspektivikus torzítás nélkül összeilleszthető. Kedves Szonja! Bár még sok mondanivalóm lenne, de most vegyes érzelmekkel búcsúzom Magától, miután szintén vegyes érzelmekkel áthatva telefonon elmondta, hogy véglegesen Európa másik felére távozik, mert ott nagyobb perspektíva várja a hivatásában és a 3D területén is, amelyek idővel eggyé válnak. Kedves Olvasó! Öntől nem búcsúzom, mert bízom abban, hogy lesznek még Szonják, akik újra és újra kérdéseket tesznek fel, amelyekre lelkiismeretesen és örömmel válaszolok. Budapest, 2004 júniusában. Üdvözlettel Molnár Miklós HSC operatőr, fotóművész, író 32 FOTO MOZAIK 2004 június ábra

18 Digitális világ Hogyan válasszunk digitálist? Keresõ (optikai, elektronikus és LCD) Legegyszerűbb fajtája az átnézeti, amely a gép optikájától független, épp ezért parallaxishibát okoz (vagyis nem pontosan az kerül a képre, mint amit látunk). A valódi optikai keresővel már öröm dolgozni, hiszen ez több-kevesebb (92-100) százalékban ugyan, de a tényleges képet mutatja és az élesség is pontosan hangolható. Hasznos opció, ha lezárható, ez esetben a beszűrődő napfény nem okoz fénymérési tévedést. A digitálisok legnagyobb újítása (képkomponálás szempontjából) minden bizonnyal az LCD. A számológépekben, laptopokban is használt folyadékkristályos kijelző (Liquid Crystal Display) típusai között számottevő különbségek lehetnek. Gondoljunk csak a felbontásra, a színhűségre és a pontosságra. Hátránya lehet a nagy áramfogyasztás és az esetleg akadozó képváltás. Megfelelő képét zavarhatja az erős napsütés, ezért tudakoljuk meg, a képernyő bevonata tükröződésmentes-e, netán a géphez tartozik-e a csillogást kiküszöbölő műanyag adapter. Nem árt, ha a monitor világossága kalibrálható. Sokan kizárólag az LCD-t használják a komponáláshoz, ennek azonban lehetnek hátrányai is, nem kisebb például, mint a stabil tartás elvesztése. Vegyük tehát kézbe a gépeket, imitáljuk a különböző fényképezési helyzeteket, és figyeljük meg, tartása mennyire ígérkezik kényelmesnek és stabilnak! Vannak olyan gépek, amelyek kizárólag hátsó LCD-n teszik lehetővé a keresőképet, igaz, a legtöbb gépen a monitor szerencsére hasznos plusz funkció. Nem árt, ha lehetőségünk van elforgatásukra, ez sok esetben segítheti az egyéni kompozíciós elképzelések megvalósulását (gondoljunk csak a felső vagy alsó nézőpontokra). Egyes típusokon kizárólag az LCD (pl. Canon G sorozat), másokon maga a kettéosztott vázszerkezet mozgatható (pl. Fuji DSC- S828). Fontos tudni, hogy a tükörreflexes digitális fényképezőgépek nem adnak folyamatos LCD keresőképet, itt a monitor kizárólag a képek visszajátszására és a menürendszer megjelenítésére szolgál (merthogy a CCD előtt van a tükör). Esetükben sem mindegy, hogy a visszajátszás gyorsasága mennyire tempós, a A digitális fényképezõgépek felépítése, mûködése és fõbb alkatrészei sebesség persze bizonyos fokig a használt memóriakártya gyorsaságától is függ. Az optikai kereső és az LCD ötvözete az EVF, vagyis az elektronikus kereső. Használata az utóbbi években terjedt el, lényege, hogy a keresőbe nézve egy miniatűr LCD-t látunk (annak legtöbb hátrányával együtt). Előnye hogy valami jót is mondjunk az olcsóbb ár (nem kell optikai keresőt készíteni), illetve az, hogy a felvételezés során a legtöbb expozíciós adat a keresőképre vetíthető. Kevésbé zavarja a külső fény is, tehát általában jól látható (furcsa, de az EVF épp hogy sötétben kerül bajba, képe szemcsésebbé, akadozóbbá válhat). Sőt, vannak típusok, melyeknél a kevés fényben történő használat automatikus átváltást jelent fekete-fehér keresőmódba. Az EVF, ha felbontása alacsony, az élesség megállapítására sem túl ideális; bár némely kép ilyenkor kinagyítja a kép középső részét ami engem kompozíciós szempontból rendkívül zavar. Ha már EVF, érdemes a nagy gyártók (Fuji, Nikon stb.) kameráihoz fordulni, ahol az elektronikus kereső felbontása és precizitása általában a legtöbb igénynek megfelelő. Expozíciós módok A digitális gépek velejárója a programmód, és itt elsősorban a motívumprogramokra gondolok. Akadnak típusok, melyeknél se szeri, se száma az előre kalkulált beállításoknak eljön az idő, amikor a napfény, árnyék, éjszakai és gyertyafény programok mellett a kockás ing, baseballsapka módok is megjelennek. Kétségkívül előny, ha leendő gépünk kínál néhány használható automatikát (főleg, ha nem szeretnénk minduntalan manuális beállításokkal bajlódni), de azt se felejtsük el, ez esetben soha nem tanulunk meg fényképezni. A ló másik oldalára sem jó átesni: a digitálisok menürendszere amúgy sem novella, inkább regény; nem feltétlenül előnyös, ha a sokadik oldalra lapozva jutunk csak el az időközben már rég megváltozott témához illő beállításhoz. Jobban járunk, ha mindössze a programautomata, rekesz- és/vagy expozícióprioritás, manuális módokhoz ragaszkodunk, mindössze néhány (portré, tájkép, sport, vakutiltás) programmal megfűszerezve. Tanulmányozzuk át alaposan a menürendszer felépítését is, megfelel-e az igényeinknek, el tudunk-e igazodni rajta elsőre. Expozíciós idõk A rövid expozíciós idők választhatósága nemcsak azért fontos, hogy adott esetben nagy telével se rázzuk be gépünket, hanem sokkal inkább a rekeszskála teljes kihasználhatósága érdekében. Ha a záridők, tegyük fel, 1/8000 másodpercig beállíthatók, biztosak lehetünk benne, hogy szinte bármilyen fényviszonyok között fotózhatunk pl. 2,8-del. Ez különösen portré vagy riportfotósok számára hasznos, hiszen a nagy fényerő kiaknázásával elkerülhetjük a magas érzékenység okozta zajerősödést. A helyzet fordítva is igaz: sportfotózáskor azért érdemes nyitni a blendén vagy emelni az érzékenységen, hogy a mozgás megfagyasztásához szükséges rövid időket használhassunk. Adott gép esetén a legrövidebb expozíciós időt könnyedén megállapíthatjuk, ha manuális módba kapcsolunk, és egyszerűen elforgatjuk a megfelelő vezérlőtárcsát. Ha a gépen nincs M mód, sport vagy portré programban még mindig próbálkozhatunk. Fehéregyensúly A digitális fényképezőgép nem adott színhőmérsékletre (nap- vagy műfény) érzékenyítve dolgozik, mint a film, a választék ennél jóval tágabb, és a kapott képet tekintve szó szerint sokszínűbb. A fehéregyensúly beállításával adott esetben színhű vagy éppen a valóságostól teljesen eltérő, érdekes vagy épp kifejezetten rossz képet készíthetünk. Az automatikus mellett a leggyakrabban daylight (napfény), overcast (felhős), tungsten (műfény) és neon közül választhatunk. Egyes gépek a fehéregyensúly manuális hangolására is lehetőséget adnak, ekkor egy fehér felületre mérve vagy a memóriában tárolt előképekre hivatkozva pontosíthatjuk a színeket. A színhőmérséklet a fényforrás spektrális energiaeloszlását, ezáltal minőségét (színét) írja le. Mértékegysége a kelvin (K). Az emberi szem által érzékelhető színhőmérsékleti tartomány megközelítőleg K között található. Az átlagos napfény nemzetközileg elfogadott meghatározása 5500 K. 34 FOTO MOZAIK 2004 június 35 Színtér Általában a felső kategóriás gépek szolgáltatása, hogy lehetővé teszik a színtér (két vagy több lépésben történő) beállítását. Ez a rögzített színek pontos(abb) reprodukálása érdekében fontos. Rossz

19 Digitális világ hír, hogy az emberi szem képi világát (érzékenységét) még nem igazán sikerült megközelíteni. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a monitorok és a nyomtatók színkeverési módszere és megjelenítési képessége eltérő (előbbi additív és szélesebb, utóbbi szubtraktív és szűkebb). A tartomány (angolul gamut) mind alakjában, mind méretében eszközönként eltérő. Ezért fordulhat elő, hogy az árnyalatot, bár látjuk a monitoron, ki már nem nyomtatható (vagy nem pont úgy). A probléma kiküszöbölhető, ha a használt eszközök mindegyike által elfogadott (még ha korlátozott is) színteret (pl. srgb) használunk. A színtér helyes megválasztása leginkább professzionális igények esetén fontos, a mindennapi emlékképek kategóriájában a képek színhűsége eltűr némi hanyagságot. Érzékenység A digitális fényképezőgépek érzékenység-beállítása a filmes gépek hangulatát idézi. Esetükben éppúgy ISO értékek közül válogathatunk (akár képenként!), és a beállítások célja is ugyanaz. Minél magasabb érzékenységet választunk, annál jobban erősítjük a szenzor jeleit. Ez amellett, hogy szélesebb expozíciókombinációkat tesz lehetővé, a képzaj értékét is megnöveli. Professzionális gépeknél ez nem jelent akkora problémát, hiszen akár ISO 800/1600-ig is szinte zaj nélkül fényképezhetünk. Egyes típusok automata érzékenység-beállításra is képesek, ez akkor hasznos, ha teljesen automata módban semmivel sem óhajtunk foglalkozni. Támogatott fájlformátumok A legtöbb fényképezőgéppel nemcsak jpeg, de raw vagy tiff formátumban is elmenthetjük képeinket. Ez nem pusztán a memóriakártya kapacitásához való alkalmazkodást, de a képek minőségét és későbbi felhasználási lehetőségeit is meghatározza. Minden gép kezeli a veszteséggel dolgozó jpeg (Joint Photographic Experts Group) formátumot. Tömörítésének aránya általában a felhasználó által változtatható, típusonként eltérő módon és mértékben. Van, ahol fantázianév, van, ahol ennél valamivel pontosabb arányszám használható. Bár a nagyobb tömörítés kevesebb helyet foglal, erősen limitálja a nagyíthatóságot. A gyakorlat azt mutatja, minden esetben érdemes a legnagyobb felbontást és a legkisebb tömörítést választani, hiszen utólag szoftveresen bármikor kicsinyíthetünk képeinken. Igényesebb gépeken hasznos lehetőség a veszteségmentes tiff vagy raw tömörítés, utóbbi a nyers CCD adatokat tartalmazza, akár 16 bit/szín értékben. A raw fájlok kiterjesztése géptípustól függ, megnyitásuk speciális szoftvert igényel (a program nem mindig jár a géphez). A konverziót saját magunk, számítógép segítségével tudjuk elvégezni, mégpedig az utólagos képkorrekció lehetőségét (fehéregyensúly, expozíciókorrekció, élesítés stb.) is fenntartva. Öt-hat megapixeltől kezdve a konverzió jelentősen igénybe veszi a számítógép erőforrásait, illetve helyigényét, erre mindenképp figyeljünk! Ma már általában mindhárom fájltípus tartalmaz Exif-információkat, amely a képre jellemző összes információt (dátum, expozíciós értékek, gépváz, optika stb.) hordozza. sl 36 FOTO MOZAIK 2004 június

20 Teszt A típus az S5R modell kistestvére. Kettejük között az egyik legszembeötlőbb különbség a felbontás, amely az S3R esetében 3,17 millió pixel. De kezdjük az elején. Kiindulva a külsőségekből, már a csomagolás is rendkívül elegáns és szép. Jól összeválogatott színek, figyelemfelkeltő borítás fogadja a vásárlókat. Kibontás után logikusan és biztonságosan elrendezett belső tárul elénk, amiből azonnal kiemelkedik az ezüstborítást kapott gép. (Japánban vörös és kék színben is kapható.) Mindenkit megnyugtathatok: nem egy szépen festett műanyag házzal, hanem valóban fémvázas masinával kerülünk szembe. Ennek ellenére első ránézésre nem gondoltam, hogy kényelmesen meg lehet tartani gyakorlatilag itt ért a második kellemes meglepetés. A szinte teljesen doboz formájú, kissé lekerekített gép azonnal befészkelte magát a kezembe. A kellemes tartás érzését erősítette a gép fentebb már említett fémvázból következő tömege (145 gramm). Kézben tartva pillanatok alatt átláthatóvá vált a kezelőfelület, és alig vártam, hogy végre működés közben is bizonyítson! A használatot a gép kiképzése is segíti. Az akkumulátort és a memóriakártyát két külön ajtó rejti, véletlenszerű nyitásukat kis pöcök akadályozza. Az akkumulátort (amelyet egy apró ajtón keresztül tölthetünk be) feltételezhetően soha többet nem is kell kivenni, mivel csak a gépen keresztül tölthető. Ez önmagában nem is lenne akkora probléma, de mindenkinek ajánlom, hogy vegyen egy tartalékot is magához, mert nagyon gyorsan megadja magát! A nálam lévő szinte csak annyit bírt, hogy egyszer megtöltsek egy 64 Mbos kártyát, ami pontosan 44 darab képet jelentett, a legnagyobb felbontással mérve. Természetesen többszöri visszanézéssel, törléssel és vakuzással. A töltés egyébként viszonylag sokáig tart, és ehhez képest gyorsan megjelenik a kijelzőn az akku merültségét jelző ikon. Ettől a perctől kezdve kiszámíthatatlanná válik a gép, és bármelyik pillanatban kikapcsolhat. Kistestvér Kyocera S3R teszt Ahogy a Kyocera név sokak számára amolyan ismeretlen ismerős, úgy tartogat mind pozitív, mind negatív meglepetéseket a gyártó kezünk közé kaparintott és tesztelés alá vetett S3R gépe is. Bekapcsolás után a gép nem túl gyorsan éled fel. Ezen maximum az indító képernyő kikapcsolásával segíthetünk. Érdekességként említem, hogy beköszönő képnek kedvünk szerint beállíthatunk egy általunk készített fotót is, így akár minden egyes bekapcsolásnál családtagjaink vagy kedvesünk képe üdvözölhet bennünket. A már üzemképes masina kijelzőjén információk tömkelege fogad minket, amelyek jól áttekinthetők és azonnal értelmezhetők is. A hasznos információk közül számomra azért pár nagyon hiányzott. Fogalmam sem volt például, hogy a gép milyen blendét és idő állít be az egyes expozíciók előtt. Az előbbit még ki lehet találni, mivel két fix blendével dolgozik, 2,8-ast vagy 9,6-ost használ, de a hozzájuk rendelt időt már nem ilyen egyszerű megsaccolni. Ráadásul mindezt csak automata módban tudja, egyiket sincsen lehetőségünk manuálisan korrigálni. Kicsire sikeredett a fényképezőgép LCDje, amely a rajta megjelenített információk mennyiségéhez viszonyítva lehetne nagyobb is (1,6, pixel). Szerencsére menürendszere rendkívül egyszerű, logikusan felépített és könnyen kezelhető. Viszonylag sok mindent megváltoztathatunk benne, így például a színmódot (color, monochrome, sepia) és az élességet, mely utóbbit digitálisan fokozhatjuk, illetve csökkenthetjük (+3 és 1 értékek között). Módosíthatjuk a fehéregyensúlyt is (auto, napfény, lámpafény, borús idő, neon), az érzékenységet (ISO ), a fénymérési módot (átlag, középre súlyozott, spot) és beállíthatunk hosszú expozíciós módot is. Természetesen nem hiányozhat a repertoárból az expozíciókompenzáció sem. Szinte kötelezően jól működött és az elvárásoknak megfelelően azonnal mutatta a változtatás mértékét. Nem szabad megfeledkeznem a vakuról sem, amely szintén jól működött, és megfelelően sok lehetőséget kínált számomra (direkt, auto, vörös szem, kikapcsolt). Az egyetlen probléma, ami felmerült, hogy elsütése után sokáig tölt, és addig semmilyen műveletet nem engedélyez a masina. A Kyocera S3R egy hét lencsetagot hat csoportban tartalmazó, 35 mm-es rendszerre vonatkoztatva mm ekvivalens objektívet kapott. A lencsék között több alacsony fényszórásút és négy asszférikusat is találunk. Idetartozik a felvételezés szempontjából fontos funkció, az autofókusz mód. Sajnos tapasztalataim nem voltak túl kellemesek az élességállítással és a zoommal kapcsolatban. Élességállítása gyors, azonban ezt kizárólag a létező legideálisabb viszonyok mellett mondhatom el róla. Kevésbé kontrasztos, illetve kicsivel rosszabb megvilágítási körülmények között szinte képtelen az élességállításra. Maga a zoom kissé hangos, apró változtatásokat nem hajthatunk végre vele. A gyártó az expozíciós késlekedési időt 0,07 másodpercben határozta meg, ami olyan gyors, mint a hagyományos filmes gépek késlekedési ideje. Ennek pontos mérésére nem volt lehetőségem, ettől függetlenül azért vitatkoznék vele. A fényképezés megkönnyítésére lehetőségünk van igénybe venni a scene módot, amely hat előre beprogramozott szituációt rejt magában (standard, sport, éjszakai, éjszakai portré, makro, tájkép). Makro módot választva lehetőségünk van akár 12 cm távolságból felvételeket készíteni. A gépben helyet kapott az RTUNE technológia, melynek köszönhetően a képek RGB adatai először egy analóg szűrőn mennek keresztül, majd ezt követően kerül sor a digitális konverzióra. A feldolgozás során javul a színhűség, a képek zaja minimálisra csökken, a felvételi hibák száma is minimalizálódik, emellett megnő a feldolgozás gyorsasága. Mindez először kissé hihetetlennek bizonyult, hiszen mindannyian találkoztunk már a képzaj problémájával, de az elkészített képek bebizonyították, az RTUNE valóban megállja a helyét. A kész képeket gyorsan viszontláthatjuk, és itt már végre leolvashatjuk róluk, milyen idővel és blendével készültek. A menürendszer lejátszó módban is átlátható, a navigálásban jó kialakítású joystick gomb segít. A képbe kisebb ugrásokkal (2x, 4x és 8x) bele is nagyíthatunk. Lehetőségünk van mozgókép rögzítésére is, mégpedig 30 kép/másodperces sebesség mellett. Az AVI fájlok méretének csupán az általunk használt memóriakártya szab határokat. A gépet gyorsan és könnyedén összeköthetjük számítógépünkkel, áttölthetjük és gyönyörködhetünk az elkészített képekben. Mindenkinek kellemes időtöltést kívánunk ehhez a bizonyos korlátok között kiváló masinához. Forduljuk hozzá bizalommal, megérdemli! sz 38 FOTO MOZAIK 2004 június 39