A MAGYAR MINŐSÉGÜGY HELYZETE AZ EU-HARMONIZÁCIÓ NEMZETKÖZI ÖSSZEHASONLÍTÁSÁBAN. Készítette: Varga Katalin. Budapest, 2007.

Átírás

1 BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR NEMZETKÖZI MARKETING ÉS TELJES KÖRŰ MINŐSÉGIRÁNYÍTÁS SZAK Nappali tagozat Minőségirányítási menedzser szakirány A MAGYAR MINŐSÉGÜGY HELYZETE AZ EU-HARMONIZÁCIÓ NEMZETKÖZI ÖSSZEHASONLÍTÁSÁBAN Készítette: Varga Katalin Budapest, 2007.

2 TARTALOMJEGYZÉK 1. Bevezetés A minőségügy fogalma és kialakulása Az életminőségtől a minőségirányításig A minőségügy kialakulásának útja a történelemben A szabványosítás fontosabb szervezetei A fontosabb nemzetközi szabványügyi szervezetek A fontosabb európai szabványügyi szervezetek A fontosabb hazai szabványügyi szervezetek A minőségügy az Európai Unióban Az új megközelítés A globális megközelítés A notifikált szervezetek és a CE jelölés A globális megközelítés koncepciójának moduljai A minőségügyi szabályozási rendszer A nemzeti minőségügyi szabályozási rendszer A hazai minőségügy kialakulása és intézményi háttere A jogharmonizációs folyamat Magyarországon A nemzeti minőségpolitika Az Európai Minőségösztönző Politika A nemzeti minőségpolitika és a nemzeti minőségügyi program A magyar Nemzeti Fejlesztési Terv A műszaki minőségügyi szabályozási rendszer Szabványosítás és mérésügy Általános műszaki szabályozási rendszer hatósági műszaki szabályozási rendszer Igazságszolgáltatási minőségügyi szabályozási rendszer Elősegítő minőségügyi rendszer Önértékelés és a kiválóságmodellek A minőségdíjak kialakulása és jelentősége Az Európai Minőségi Díj

3 10.3 A magyar Nemzeti Minőségi Díj A minőségügy jövőképe A minőségügy jövője Európában A magyar minőségügy jelene és jövője Befejezés

4 ÁBRAJEGYZÉK 1. ábra: A minőségügy jelentősége ábra: Az Európai Unió szabályozási rendszere ábra: A minőségügyi szabályozási rendszer ábra: A nemzeti minőségügyi szabályozási rendszer felépítése ábra: A magyar Nemzeti Fejlesztési Terv célrendszere ábra: Az NFT specifikus céljainak és a minőségirányítás nyolc alapelvének kapcsolata ábra: Az NFT specifikus céljainak lefedettsége az irányítási rendszerek által ábra: Az NFT operatív programjaihoz kapcsolódó minőségfejlesztési tevékenységek ábra: A minőség hierarchiája ábra: A magyar Nemzeti Minőségi Díj modellje ábra: A regionális minőségdíjra pályázók száma ábra: A minőségtudomány gazdasági jelentősége ábra: A minőségirányítás és az üzleti kiválóság jövője

5 1. Bevezetés: Amikor a szakdolgozat témaválasztás előtt álltam, sokat gondolkodtam azon, hogy mi az a téma, amelyről szívesen írnék, ami érdekel, és aminek feltárását fontosnak és hasznosnak tartom. Szakmai gyakorlati helyem akkor még nem volt meg, így hát kiindulásként végiggondoltam az elmúlt három év tanulmányait, majd eszembe jutott az is, hogy körülbelül négy éve miért is választottam ezt az iskolát és ezt a szakot. Akkor még az ISO-ról és a minőségügy mélyebbre ható kérdéseiről nem sokat tudtam, de azzal már akkor is tisztában voltam, hogy ez egy ma még kiaknázatlan terület Magyarországon, és talán máshol is. Azonban felmerült bennem a kérdés, hogy megtörténik-e majd ez a kiaknázás, és a jövőben a szakma feltörekvésére kell számítani, vagy megreked ezen a szinten, és nem fejlődik tovább az odafigyelés hiányában. Magyarország május 1-je óta az Európai Unió teljes jogú tagja. Hazánk már 1991 óta társult tag az EU-ban, így azóta folyamatosan dolgozott azon, hogy ez a csatlakozás megtörténhessen. Ehhez az országnak számos olyan intézkedést kellett meghozni, amely ugyan járt áldozatokkal, de mindenképpen szükségszerű volt. Az egyik nagyon fontos folyamat a jogharmonizáció, amely számos területre kiterjed, így a minőségügyre is. A csatlakozás óta eltelt három év szintén megannyi változást hozott, ezért érdekesnek tartottam feltárni, hogy milyen is ma a minőségügy helyzete Európában, valamint Magyarországon, és mennyire sikerült felzárkóznunk ezen a téren az EU-hoz. Dolgozatomban az elsődleges célom az volt, hogy bemutatva egy átfogó európai, majd a magyar minőségképet, tükröt tartsak magunk elé, és rávilágítsak arra, hogy a minőségügy terén (és egyéb területen is) még nem fejeződött be a munka. Sok még a teendő, habár tény, és pozitívum, hogy egyre nagyobb szerepet kap a nemzetgazdaságban is a minőségügy, de ahogy arra dolgozatom során is rámutatok, sok még a pótolnivaló. Nem szabad abba a hibába esni, hogy EU tagállamként hátradőlünk, megnyugszunk, és várjuk, hogy mostantól aranyéletünk lesz. Annál is inkább, hiszen már a csatlakozásunk előtt is tudott volt, hogy az akkori EU 15 nem szívesen fogadta azt a bővítési hullámot, amelyben Magyarország is benne volt. Ahhoz, hogy minőségügyi helyzetről, és azzal kapcsolatos feladatokról tudjunk beszélni, mindenképpen fontosnak tartom először tisztázni, hogy mindez, tehát a minőségügy, minőségirányítás, mit is jelent, miért fontos, és hogyan alakult ki. Ezt azért 6

6 tartom fontosnak, mert egy történelmi fejlődési kép talán segíthet abban, hogy a jelenlegi helyzetet jobban megértsük. Az európai minőségügy fontosabb pillérei után szeretném bemutatni a magyar helyzetet a minőségügyi szabályozási rendszer felépítésén keresztül. Ez ugyanis véleményem szerint olyan átlátható keretet biztosít, amely mentén logikusan és érthetően tudom felépíteni dolgozatomat, és átfogó képet nyújtani a témáról. Részletesebben fogok kitérni arra, hogy eddig milyen vívmányokat ért el Magyarország a minőségügy területén, értem ez alatt az olyan programokat, mint a minőségügyi program, a Nemzeti Fejlesztési Terv, a Magyar Nemzeti Minőség Klub, vagy a magyar Nemzeti Minőség Díj megalapítása. Ezután az európai és a magyar minőségügy jelenét, de főleg jövőjét kívánom bemutatni, és egymás mellé állítani, végül ez alapján megfogalmazni a tanulságokat, és következtetéseket. Úgy gondolom, ezen pontok bemutatásával sikerülhet választ adni arra a kérdésre, hogy hol tart most a minőségügy fejlődése és jelentősége, és mi várható a jövőben, ezzel talán segítséget nyújtva azoknak, akik pályaválasztásuk előtt állva hasonlóan tanácstalanul néznek ezen terület elébe, mint én egykor. 7

7 2. A minőségügy fogalma és kialakulása: 2.1 Az életminőségtől a minőségirányításig: Dolgozatom elején mindenképp fontosnak tartom kitérni arra, hogy mi is tulajdonképpen a minőség illetve, hogy hogyan alakult ki az a szemléletmód, amely ma jellemzi a minőségügyet. Ha az utca emberétől megkérdezzük, hogy szerinte mit jelent a minőség, valószínűleg nagyon sokféle választ kapnánk. Mindenki mást tart fontosnak egy termék vagy szolgáltatás esetében, amitől azt ő jó minőségűnek tartja. Így hát nem csoda, hogy a szakirodalom is oly sok fajta definíciót ad a minőség fogalmára. Az ISO 8402-es szabvány szerint a minőség a termék vagy szolgáltatás olyan tulajdonságainak és jellemzőinek összessége, amelyek befolyásolják azon képességét, hogy meghatározott és elvárt igényeket kielégítsen. Ez a meghatározás magában foglalja a követelményeknek való megfelelést, a gazdaságosságot, a megbízhatóságot és a vevő megelégedettségét is. Az MSZ EN ISO 9001:2000 szabvány meghatározása szerint pedig: a minőség annak mértéke, hogy mennyire teljesíti a saját jellemzők egy csoportja a követelményeket. A minőségügy nagy szakértői is más-más módon határozták meg a minőséget. Juran szerint a minőség a használatra való alkalmasság, míg Philip B. Crosby azt mondta, hogy a minőség az igényeknek való megfelelést jelenti. Ha azonban a felhasználó nézőpontjából próbáljuk meghatározni, akkor azt mondhatjuk, hogy a minőség az, amit a vevő annak tart. Egy a vevői igények kielégítésére törekvő vállalat számára pedig mindenképpen ez a legfontosabb szempont, hogy vevői mikor elégedett a termékkel illetve szolgáltatással. A minőséget tehát soha nem a szervezet határozza meg, hanem a környezet, a fogyasztó. Napjainkban a társadalom és a környezet fő elvárása és igénye az életminőség állandó fejlesztése, amely az egész társadalom munka-, egészség-, termék, vagyon- és környezetvédelmét biztosító komplex minőségügyi rendszer. 1 A minőségügy az értékteremtés és fogyasztás harmonizálását illetve minőségügyi szabályozását jelenti. Alkalmazása több okból fontos. Egyrészt a már említett igény-kielégítés fő eszköze, másrészt a globalizáció kiélezett piaci versenyében a minőség a legfontosabb szabályozó elv lett. Ennek oka, hogy a határok és vámok megszűnésével megszűntek a 1 Főiskolai előadásjegyzet 8

8 korlátok, amik eddig nehezítették a világpiaci versenyben való részvételt, és így hatalmas küzdelem folyik a vevők kegyeiért. A minőségügy tehát végső soron a versenyképességben jelenik meg, a profitszerzés és versenyképesség növelés legfontosabb eszköze. Az 1. ábra bemutatja, hogyan járul hozzá a minőségügy az életminőség javításához. 1. ábra: A minőségügy jelentősége A termelés korszerű minősége Igénykielégítés, fogyasztóvédelem Versenyképesség, profit Biztonság Gazdasági fejlődés Az életminőség javulása Forrás: Veress Gábor: A minőségügy alapjai, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1999, p. 14. Ezen minőségügy szervezeti keretek között történő megvalósítása pedig a minőségirányítás. A minőségirányítás nem más, mint a szervezet irányítási rendszerének integráns alrendszere, amely meghatározza a minőségpolitikát, a minőségre vonatkozó célkitűzéseket és feladatköröket, valamint megvalósítja azokat olyan eszközökkel, mint a minőségügyi tervezés, a minőségbiztosítás és a minőség javító-fejlesztése a minőségügyi rendszeren belül. Míg a minőség a termékre, addig a minőségirányítás a rendszerre vonatkozik. A minőségirányítási rendszer a szervezet belső működésének minőségközpontú irányítása. Abban nyújt segítséget, hogy a vállalat minimálisra csökkentse a hiba lehetőségét a termelésben. Ez pedig egyenes utat jelent a minél magasabb minőség eléréséhez. A minőségirányítás főbb területei a következők: 2 A minőségi tényezők megjelenítése a vállalati célokban A minőségirányítás érvényre juttatása A minőségi szempontok érvényesítése a gyártmány-konstrukció kialakításában 2 Irány az EU (könyvsorozat), 9. sz., május, p. 11 9

9 Az al- és beszállítói minőség javítása A minőség ellenőrzése és folyamatszabályozása a gyártásban A hibás termékek kezelése és a hiba korrekciója A termék minőségének megóvása felhasználásig A minőségirányítás tulajdonképpen az, amivel a vállalat a minőségpolitikában megfogalmazott filozófiát megvalósítja. A minőségpolitika a vállalat célkitűzéseinek részét alkotja, amelyben a felső vezetés megfogalmazza a minőségre vonatkozó átfogó szándékait. Ezt a minőségpolitikát külső és belső tényezők is befolyásolják. Külső tényező például az állami, illetve piaci hatás, vagy az iparági fejlesztési koncepció. Míg belső befolyásoló tényező lehet, hogy milyen az adott vállalat gazdasági helyzete, vagy más vállalatokkal való együttműködési lehetőségei. A minőségpolitika főbb céljai lehetnek például: optimális termékminőség elérése, minőségbiztosítási rendszer létrehozása, minőségértékelés, tanúsítás, minőségdíj megpályázása, stb. A minőségpolitika legfontosabb feladatai pedig, hogy a vállalat megfeleljen a szabványoknak, a vevők igényének kielégítése, a vállalat hírnevének, illetve az előállított termék, vagy nyújtott szolgáltatás minőségének megőrzése A minőségügy kialakulásának útja a történelemben: Sok tudományág kapcsán hallhatjuk, hogy egyidős az emberiséggel. A minőségügy esetében ez ugyan nem állja meg a helyét, bár maga az, hogy minőség valóban a kezdetektől jelen volt az emberek életében. Már az időszámításunk előtti időkben is több példa utal arra, hogy nagy fontosságot tulajdonítottak a minőségnek és a termékek minél tökéletesebb előállításának. Az egyiptomi fáraók idejében például az előkelőségek temetésére létezett egyfajta minőségirányítási rendszer, amely leírta a szertartások végrehajtásának módját, valamint előírta az emberekkel együtt eltemetendő javak előkészítésének szabályait is. De találhatunk példát Kínában is, ahol a császár elrendelte, hogy az udvarban felhasznált minden anyagot meg kell jelölni, hogy ily módon visszaellenőrizhető legyen, ki készítette azt, és amennyiben hibás, meg lehessen büntetni. A középkori kereskedő céhek voltak az elsők, amelyek a vásárlók igényének kielégítése érdekében garantálták az általuk készített termékek minőségét. Ehhez előre 3 Irány az EU (könyvsorozat), 9. sz., május, p

10 meghatározták az alapanyagok minőségét és a gyártási technológiát, valamint folyamatosan ellenőrizték is, hogy a termék megfelel-e az előírt feltételeknek. A klasszikus értelemben vett minőségellenőrzés a modern gyáripar kialakulásával kezdődött. F. W. Taylor, akit a szakirodalom a minőségirányítás atyjaként emelget, célja a termelőmunka hatékonyságának növelése volt. Ennek érdekében a termékellenőrzés feladatát önálló, független minőségellenőrök végezték, akik szúrópróbaszerűen vizsgálták meg, hogy a termékek megfelelnek-e az előírt követelményeknek. A cél tehát a hiba megállapítása volt, nem pedig az idejekorán történő felismerése. A 20. század közepén történt előrelépés ezen a téren, amikor a vállalatok a minőségellenőrzés szakaszából átléptek a minőségszabályozás szakaszába. Ennek oka az volt, hogy ekkor indult meg a sorozatgyártás és ezzel együtt a gyártásközi ellenőrzés. Itt acél már a hiba forrásának feltárása volt, aminek segítségével meg lehetett tenni a megfelelő helyesbítő intézkedéseket a folyamat javítása érdekében, és így elkerülni a további selejtgyártást. Az ipari fejlődés következtében egyre nagyobb igény merült fel arra, hogy egy olyan szabványt hozzanak létre, ami egységes követelményeket fogalmaz meg a minőségre vonatkozóan. Az első ilyen próbálkozás az Egyesült Államokban a hadiiparban volt. Ezek az egyébként még mai napig élő szabványok voltak a MIL-Q-9858 és a MIL-I Ennek alapján dolgozta a ki az Észak Atlanti Szövetség (NATO) az AQAP 1, 4, és 9 szabványokat (Allied Quality Assurance Application, Szövetségi Minőségbiztosítási Kiadvány), melyek kifejezetten katonai jellegűek voltak. Felmerült azonban az igény egy az iparon belül alkalmazható minőségügyi szabvány létrehozására, melyet viszonyítási alapként lehet használni. Ennek megoldásaként jelentette meg a Brit Szabványosítási Intézet (BSI) 1979-ben a BS 5750-es szabványt, amely három részből állt. Az első tartalmazta a minőségügyi rendszer előírásait, míg a másik kettő az ellenőrzés előírásait foglalta magába. A külkereskedelem gyors fejlődése pedig szükségessé tette a szabványok nemzetközi egységesítését. Ezért a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) belekezdett egy nemzetközi minőségügyi szabvány kidolgozásába. Az ISO 9000-es szabványcsalád 1987-ben jelent meg, melynek tagjai az ISO 9001, 9002, 9003 és 9004 szabványok voltak. A szabványt először 1994-ben módosították, e felülvizsgált szabványokat már Magyarországon is honosították ben került sor a második felülvizsgálatra, melynek célja volt többek között egy összehangolt szabvány-pár kiadása a 11

11 követelményekre és a működés fejlesztésére vonatkozó útmutatóval. Ez az ISO 9001 és 9004 szabványokkal meg is valósult. Célja volt továbbá az is, hogy a szabványok minden érdekelt fél számára nyújtsanak előnyöket, valamint kevesebb szabvány az ISO 9000 családban, melyek szintén megvalósultak. 4 Az ISO 9001:2000 szabvány 8 alapelvet fogalmaz meg: 5 1. Vevőközpontúság: Mivel a szervezetek a vevőiktől függenek, mindenképpen ismerniük kell a vevők szükségleteit, és igyekezniük kell ezen igényeket kielégíteni. 2. Vezetés: A vezetés feladata olyan környezetet létrehozni, amelyben a munkatársak részt vehetnek a szervezet céljainak elérésében, valamint a szervezet jövőjének kialakítása. 3. A munkatársak bevonása: Csak a munkatársak teljes bevonásával válik lehetővé, hogy képességeiket a szervezet érdekében használják. 4. Folyamatszemléletű megközelítés: A kívánt eredményt hatékonyabban lehet elérni, ha a tevékenységet és a velük kapcsolatos erőforrásokat folyamatként kezeljük. 5. Rendszerszemlélet az irányításban: Az egymással összefüggő folyamatok rendszerként való azonosítása, megértése és irányítása hozzájárul ahhoz, hogy a szervezet eredményesen és hatékonyan valósítsa meg céljait. 6. Folyamatos fejlesztés: A szervezet teljes működésének folyamatos fejlesztése a szervezet állandó célja kell, hogy legyen. 7. Tényeken alapuló döntéshozatal: A helyes és eredményes döntések az adatok és egyéb információk elemzésén alapulnak. 8. Kölcsönösen előnyös kapcsolatok a beszállítókkal: Egy szervezet és annak beszállítói egymástól kölcsönösen függnek, és egy kölcsönösen hasznos kapcsolat elősegíti mindkét fél értékteremtő magatartását. 4 Sipos Gáborné: Az ISO 9001 és 9004 szabványok várható változásai, Magyar Minőség, 2007/7, p Főiskolai előadásanyag 12

12 Sokan vannak azonban az ISO szabványok ellenzői is. Egyik kritika, hogy mivel minden iparágban alkalmazható, így általános követelményeket fogalmaz meg, és emiatt nehéz megítélni, hogyan is kell egy adott szervezeten belül bevezetni a rendszert. Egy másik gyakori kritika, hogy nem törődik a költségekkel, ám ez tulajdonképpen nem is szerepe a szabványnak. Azok számára azonban, akik nem szeretnék a minőségirányítási rendszert bevezetni, adódik számos másfajta lehetőség. Ezek között a leggyakoribb a teljes körű minőségirányítás (TQM). Ennek előnye az ISO-val szemben, hogy szerepet kap benne a humán szempontok érvényesítése iránti igény. A TQM egy olyan menedzsmentmódszer, ami a minőségközpontúságon és a minőség teljes körű felvállalásán alapul. Ez nem egy rendszer, amit a vállalat bevezethet, ezt ki kell fejleszteni, a TQM egy irányítási, vezetési filozófia. 13

13 3. A szabványosítás fontosabb szervezetei: A szabványosítás a nemzetközileg elfogadott meghatározás szerint egy olyan tevékenység, amely általános és ismételten alkalmazható megoldásokat ad fennálló vagy várható problémákra azzal a céllal, hogy a rendező hatás az adott feltételek között a legkedvezőbb legyen. 6 A szabványosíts legfőbb céljai a minőségügyi rendszerek, valamint a műszaki követelmények egységesítése illetve a kölcsönös megértés elősegítése. Célja továbbá a fogyasztók életének, biztonságának egészségének és környezetének védelme. A szabványok egyfajta ajánlásként funkcionálnak, alkalmazásuk önkéntes, azokat az arra felhatalmazott szervezetek közmegegyezéssel hozzák létre. 3.1 A fontosabb nemzetközi szabványügyi szervezetek: Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (International Organization for Standardization ISO): A Nemzetközi Szabványügyi Szervezet február 23-án alakult. Létrehozását az ipari szabványok nemzetközi koordinálása és egységesítésének elősegítése céljából határozták el 25 ország nemzeti szabványosítással foglalkozó képviselői. 7 A szervezet rövid neve, ISO, a görög isos, azaz egyenlő szóból származik, éppen ezért minden nyelvben ugyanígy használják Az ISO tagjai a világ valamennyi jelentős országának szabványügyi szervezetei, köztük a Magyar Szabványügyi Testület is. Munkájában minden országból egy-egy tagtestület vesz részt. Minden tag egy szavazattal rendelkezik, amely szavazatok egyenértékűek. A különböző szakterületek nemzetközi szabványait műszaki bizottságok dolgozzák ki, ezek titkársági feladatait a tagországok látják el. Megalakulása óta az ISO több mint szabványt jelentetett meg, amelyek közül az ISO 9000-es minőségirányítási szabványcsalád az egyik legismertebb. A szervezet ma már 148 tagtestülettel rendelkezik, központja Genfben van. 6 Dr. Koczor Zoltán: Bevezetés a minőségügybe A minőségügy gyakorlati kérdései, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 2000, p (letöltés ideje: ) 14

14 Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság (International Electotechnical Commission IEC): Az IEC június 26-án alakult meg Londonban, 13 ország részvételével. Magyarország is alapító tagok között szerepelt. Feladata a szabványosítás az elektronika és az elektrotechnika területén. Az első IEC publikációkat 1914-ben adták ki: Mértékegységek, jelölések, megnevezések; Villamos gépek és berendezések szakkifejezései és meghatározásai; A réz ellenállása; Vízturbinák szakkifejezései és meghatározásai; Forgógépek és transzformátorok szakkifejezései és meghatározásai ben az IEC társulási megállapodást kötött az ISO-val, és központja Londonból az ISO genfi székházába költözött. A Magyar Szabványügyi Testület az IEC teljes jogú tagja. 3.2 A fontosabb európai szabványügyi szervezetek: Európai Szabványügyi Bizottság (European Committee for Standardization CEN): Az Európai Szabványügyi Bizottság 1961-ben jött létre, 13 ország részvételével. A CEN egy nonprofit szervezet, elsődleges feladata az Európában elismert normák és szabványok elterjesztése, segíteni az egységes európai szabványok meghonosítását valamennyi országban. A CEN tevékenységi területe az elektrotechnika és a távközlés kivételével minden olyan területre kiterjed, amelyben az áru szabad mozgása miatt az előírások összhangjára van szükség. A CEN tagjai kötelezettséget vállalnak arra, hogy az európai szabványokat szó szerint átveszik és ezzel együtt az ezeknek ellentmondó nemzeti szabványokat visszavonják. A CEN központja Brüsszelben van, tagjai az EU és az EFTA tagországok nemzeti szabványügyi szervezetei. Európai Minőségügyi Szervezet (European Organization for Quality EOQ): Az Európai Minőségügyi Szervezet 1956-ban alakult, autonóm, nonprofit szervezet. Alapvető működési területe az Európai Minőség-díj és a Nemzetközi Minőség-díjak odaítélése az EFQM-modell alapján. Ezen kívül feladata az Európai Unión belüli minőségügyi folyamatok koordinálása. A szervezet fontos küldetésének tekinti, hogy fokozza Európa versenyképességét az Európai Minőségpolitika támogatásával. 15

15 Az EOQ tagjait alkotó szervezetek elkötelezettek az iránt, hogy tevékenységükkel támogassák a minőségügyet nemzeti, európai és nemzetközi szinten egyaránt. 8 Tagjainak körét az európai tagországok nemzeti minőségügyi bizottságai képezik, így a Magyar Nemzeti Bizottság is. 3.3 A fontosabb hazai szabványügyi szervezetek: Magyar Szabványügyi Testület (MSZT): A Magyar Szabványügyi Testület 1995-ben alakult meg, a Fővárosi Bíróság december 25-én vette nyilvántartásba. Ezzel egyidejűleg az 1921-ben alakult Magyar Szabványügyi Hivatal jogutód nélkül megszűnt. 9 Az MSZT köztestületként működik. A köztestület önkormányzattal és nyilvántartott tagsággal rendelkező szervezet, amelyet törvény hoz létre. Közfeladatokat lát el, jogi személy és nonprofit szervezetként működik. Kizárólagos joga van az európai és nemzetközi szabványok magyar nemzeti szabványként való bevezetésére, a magyar nemzeti szabványok kidolgozására és közzétételére. Feladata többek között a terméktanúsítás és a minőségirányítási rendszerek tanúsítása is. Tevékenységének főbb céljai: A kereskedelem és a kooperációs együttműködések indokolatlan műszaki akadályainak elhárítása. A nemzetgazdaság piacképességének növelése. A nemzetközi és európai szabványokban a nemzeti érdekek érvényesítése. Az élet, az egészség, a környezet, a vagyon, a fogyasztói érdek védelmének elősegítése. Az MSZT egyik legfontosabb alapelve az önkéntesség, amely azt jelenti, hogy mindenki eldöntheti, részt kíván-e venni a testület munkájában. 10 Az MSZT tagja az IQNet nemzetközi tanúsítási hálózatnak, így az általa tanúsított szervezetek a nemzetközileg is elismert IQNet tanúsítványt is megkapják. Az MSZT a NAT által akkreditált szervezet. 8 (letöltés ideje: ) 9 Dr. Bíró Béla: A nemzeti szabványosítás szerepe az európai harmonizációban és a gazdasági kapcsolatokban, Minőség és Megbízhatóság, 2007/2, p Pónyai György: A magyar nemzeti szabványosítás rendszere, célja és feladata, I. rész, Minőség és Megbízhatóság, 1997/1, p

16 Nemzeti Akkreditáló Testület (NAT): A Nemzeti Akkreditáló Testületet a laboratóriumok, a tanúsító és az ellenőrző szervezetek akkreditálásáról szóló évi XXIX. törvény hozta létre, mint a Magyar Köztársaság kizárólagos jogú nemzeti akkreditáló szervezetét. A NAT nem nyereségérdekelt köztestületként működik, törvényességi felügyeletét a Legfőbb Ügyészség látja el. 11 Feladata a szervezetek és természetes személyek akkreditálása, az akkreditált szervezetek és természetes személyek tevékenységének és alkalmasságának felügyeleti vizsgálata az akkreditált státusz fenntartása, felfüggesztése vagy visszavonása céljából. Közreműködik az akkreditálással összefüggő nemzeti, európai és nemzetközi szabványosítási tevékenységekben. A NAT a jogilag szabályozott területen a kijelölt szervezetek felkészültségének ellenőrzése érdekében szorosan együttműködik a minisztériumokkal és más hatóságokkal. Tagja a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium Kijelölési Bizottságának, valamint az Egészségügyi Minisztérium és a Szociális és Munkaügyi Minisztérium kijelölési Bizottságának. Európai Minőségügyi Szervezet Magyar Minőségügyi Bizottsága (EOQ MNB): Az EOQ Magyar Minőségügyi Bizottsága 1972-ben alakult, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, a Kohó- és Gépipari Minisztérium, a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége valamint a Magyar Szabványügyi Hivatal közreműködésével ben társadalmi szervezetté alakult, majd 1992-ben a Fővárosi Bíróság nyilvántartásba vette, és visszamenőleges hatállyal január 1-től közhasznú szervezetté nyilvánította. Feladata a magyar minőségügy képviselete az EOQ-ban, az EOQ-tól és más nemzetközi szervezetektől kapott minőségügyi információk terjesztése. Közreműködik az EOQ harmonizált rendszerének hazai bevezetésében az egészségügy, a munkaegészségügy és biztonság, valamint a középszintű képzés területén (letöltés ideje: ) 12 (letöltés ideje: ) 17

17 4. A minőségügy az Európai Unióban: Az áruk szabad áramlásának megteremtése, az ehhez szükséges feltételek biztosítása az Európai Unió egyik legfontosabb célja megalakulása óta. A vámok lebontása azonban még nem oldotta meg ezt teljesen, hiszen a tagállamok gyakran olyan szabályokat hoztak, mennyiségi korlátozások vagy technikai jellegű intézkedések formájában, amelyek továbbra is korlátozták a szabad árumozgást. Ezért a szabványok, jogszabályok harmonizációjával az EU célja az volt, hogy ezek a műszaki-megfelelőségi előírások ne akadályozzák a szabad kereskedelmet. A harmonizált, közösségi termékek megfelelőségére vonatkozó rendszert a termék direktívák sorozatának létrehozásával teremtették meg. A direktívák (irányelvek) jogszabályok, melyek kötelező erejűek, így minden tagállam köteles azokat beilleszteni saját jogrendszerébe. A jogszabályok jellemzően a jogilag szabályozott területen tartalmazzák a termékekkel és szolgáltatásokkal kapcsolatos előírásokat. Ezzel szemben létezik a piac által szabályozott terület is, ahol az előírásokat a gazdaság szereplői által elfogadott szabványok, szerződések tartalmazzák. A jogi szabályozás és a szabványosítás tehát szervezetileg elkülönül egymástól, ám tevékenységük összekapcsolódik. Európai Parlament konzultatív és véleményező testület bizottságok 2. ábra: Az Európai Unió szabályozási mechanizmusa Vélemény Vélemény EU Bizottság javaslattevő és központi végrehajtó testület Vélemény javaslat módosított javaslat Tanács (tagországok képviselői) képviseleti és jóváhagyó testület Vélemény munkacsoportok Európai jogszabályok (direktívák) Európai szabványok (EN, ETS) Nemzeti bevezetés, nemzeti jogszabály, nemzeti szabvány Az Európai Unió tagállamai Gazdasági és Szociális Bizottság konzultatív és véleményező testület speciális szekciók Az EU szabványosító testületei CEN CENELEC ETSI megbízás szabvány kidolgozására a jóváhagyott új típusú direktívák alapján megbízás szabvány kidolgozására az EU tagországaitól a piaci igények alapján Forrás: Pónyai György: A magyar nemzeti szabványosítás rendszere, célja és feladata Minőség és Megbízhatóság, 1997/1, p

18 Az Európai Unióban a direktívák kidolgozását az Európai Bizottság indítja el, majd egyeztet a Tanáccsal és a Parlamenttel. Ezt követően az EU Tanács jóváhagyja a direktívát, és a tagországok bevezetik azokat jogrendszerükbe. Ezt a folyamatot szemlélteti a 2. ábra. 4.1 Az új megközelítés : A direktívák kezdetben túl bonyolult követelményeket fogalmaztak meg, így szükség volt egy váltásra ben elfogadták az ún. belső piaci programot, és kiadták a Fehér Könyvet. Ebben bevezették az új megközelítés elvét, melynek lényege, hogy a direktívák csak az alapvető követelményeket rögzítik, a pontosítás pedig a szabványok feladata. A direktíváknak tehát a jövőben nem kell a jogszabályok teljes mértékű összehangolására törekedniük, elég, ha leglényegesebb biztonsági, egészségvédelmi stb. követelményeket tartalmazzák, a többit pedig rábízzák az európai szabványosításra. A termékek előállítását és forgalmazását szabályozó, nem harmonizált nemzeti előírásokra pedig a kölcsönös elismerés elve érvényesül. Ez azt jelenti, hogy az egyik tagországban az előírások alapján előállított terméket a többi tagországban is szabadon lehet forgalmazni. Az elv az Unión kívüli, ún. harmadik országokkal való kereskedelemre is hatással van. Vagyis ha egy harmadik országban előállított termék forgalomba kerül egy EU-tagországban, akkor az a többi tagországban is forgalmazható ezen elv alapján. 4.2 A globális megközelítés : Azt, hogy a termék megfelel a direktívákban leírt követelményeknek, igazolni kell vizsgálattal, tehát tanúsíttatni kell. Azonban a termékvizsgálat és tanúsítás rendszere minden országban eltérő, így hiába voltak a termékek azonos követelmények alapján tanúsítva, az eljárás különbözött. Emiatt egy külföldi szállító kénytelen volt a termékét a hazai tanúsítóval is megvizsgáltatni. Ennek megoldására fogadta el az EU Tanácsa 1993-ban a globális megközelítés elvét. Ezen elv szerint tehát a direktívák megadják azokat a bizonyítási eljárásokat, amelyeken egy terméknek át kell esnie ahhoz, hogy bárhol az EU-ban fogalmazható legyen. A megközelítés attól globális, hogy minden termékre vonatkozik, amelyre direktívát adtak ki, tehát a jogilag szabályozott területre. A követelményeknek való megfelelés igazolására a globális megközelítés bevezette a modulrendszert. A koncepció 8 modult tartalmaz, ezek rögzítik a megfelelőség igazolás 19

19 eljárásait és lehetséges változatait. A tanúsítási módszer előírásánál legalább két változat közüli választást tesznek lehetővé a gyártó számára: terméktanúsítás vagy rendszertanúsítás A notifikált szervezetek és a CE jelölés: Minden tagállam minden direktívára kiválaszt és bejelent egy vagy több tanúsítási szervezetet (notified body, notifikált szervezet), melyet felhatalmaz az adott területen tanúsítványok kiadására. Ezen bejelentett szervezet tanúsítványait az EU minden tagországában elismerik, arra újabb tanúsítást kérni nem szabad, és be kell engedni az országba. Direktívák határozzák meg azt is, hogy mely követelményeknek kell megfelelnie egy notifikált testületnek. Minden országban a kormány feladata ezen szervezetek kijelölése és bejelentése az EU felé. A notifikált testületek piaci alapon működnek, egymással versenyeznek, működésük feltételeit az EU Bizottsága szabályozza. A direktívák azt is meghatározzák, hogy mely termékek esetén kell ilyen bejelentett intézményeket igénybe venni. A termékek 95%-ánál elegendő, ha a gyártó végzi el megfelelőségi nyilatkozathoz szükséges vizsgálatokat, és a CE jelölés feltüntetésével igazolja, hogy a termék megfelel az előírt követelményeknek, biztonságos, és így az EU piacán forgalmazható. 13 A CE jelölés tehát nem minőségjel, hanem a termék direktíváknak való megfelelőségét jelzi. A termékek 5%-ánál azonban kötelező egy bejelentett szervezet általi tanúsítás. Ilyen termékek például: villamossági termékek, gázkészülékek, kazánok, gyermekjátékok, orvosi készülékek, felvonók, laboratóriumi berendezések, személyi védőeszközök, orvosi implantátumok, nyomás alatti tartályok, gépek, motorok, építési eszközök, nem automatikus tömegmérlegek A globális megközelítés koncepciójának moduljai: A direktívák tehát csak a 8 modul kombinációjaként írhatják elő a tanúsítási eljárást. A modulok a következők: 14 A modul: gyártói megfelelőségi nyilatkozat B modul: típusvizsgálat (független harmadik fél végzi) C modul: típusazonossági vizsgálat 13 Bóc Imre: A szabványosítás és minőségbiztosítás, Ipari Szemle, 1999/3, p Európa - Minőség, EU - magyar jogközelítés a minőség-, és szabványügy területén, ITD Hungary, 1995, p

20 D modul: a gyártás, a végellenőrzés és a vizsgálat minőségbiztosítási rendszerének tanúsítása és rendszeres felülvizsgálata E modul: a végellenőrzés és a vizsgálat minőségbiztosítási rendszerének tanúsítása és rendszeres felülvizsgálata F modul: mintavételes és mintadarabos ellenőrzés G modul: mindendarabos termékellenőrzés H modul: a gyártó teljes körű minőségbiztosítási rendszerének tanúsítása és rendszeres felülvizsgálata (EN ISO 9001 szerint) A B modul által előírt típusvizsgálat nem önálló megfelelőség értékelési eljárás, tehát nem alkalmazható önmagában, csak a C, D, E vagy F modullal kombinálva. Ám míg a C modul csak a B modullal kombinálható, addig a másik három önmagában is alkalmazható. 21

21 5. A minőségügyi szabályozási rendszer Mint azt a dolgozatom elején bemutattam, a minőség fogalmának számos meghatározása létezik, ám ami szinte mindben megjelenik, az az igénykielégítés fogalma. Az igénykielégítési folyamat lényege a termelő, azaz a gyártó, vagy a szolgáltató által végzett termelési folyamat, melynek eredménye a termék, azaz az áru - gyártmány vagy szolgáltatás -, amely a fogyasztóhoz kerül, aki a fogyasztási folyamat során használja a terméket, szolgáltatást. 15 Az igénykielégítési folyamat minősége is értelmezhető, sőt értelmeznünk kell, hiszen ez jelenti azt, hogy a fogyasztók, a termelő és a társadalom miként értékeli ezt az igénykielégítési folyamatot. Fontos tehát, hogy ez a folyamat és a termék minősége szabályozva legyen (3. ábra). És tulajdonképpen ez a minőségügyi szabályozási rendszer feladata. 3. ábra: A minőségügyi szabályozási rendszer Minőségügyi szabályozási rendszer Nemzeti minőségügyi szabályozási rendszer A termelés minőségmenedzsment rendszere A fogyasztás minőségmenedzsment rendszere Termelési folyamat Termék Fogyasztási folyamat Forrás: Veress Gábor: A minőségügy alapjai, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1999, p. 63. A minőségügyi szabályozási rendszer két fő szintből áll: a nemzeti minőségügyi szabályozási rendszer vállalati (szervezeti) minőségügyi szabályozási rendszer 15 Veress Gábor: A minőségügy alapjai, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1999, p

22 6. A nemzeti minőségügyi szabályozási rendszer: A nemzeti minőségügyi szabályozási rendszer egy kétszintű rendszer, melynek felső szintje a nemzeti minőségügyi szabályozók megalkotása és a helyzet értékelése, alsó szintje pedig a megvalósítás, a jogalkalmazás, a végrehajtás. Magyarországon még nem alakult ki mindegyik alrendszer. A nemzeti minőségügyi szabályozórendszer a nemzeti minőségügyi szabályozási rendszer részét képezi, hiszen míg az előbbi a szabályozók meghatározását jelenti, addig utóbbi a teljes irányítási rendszerre utal. 4. ábra: A nemzeti minőségügyi szabályozási rendszer felépítése Nemzeti minőségügyi szabályozási rendszer Nemzeti minőségügyi szabályozórendszer Nemzeti minőségügyi végrehajtó rendszer Műszaki minőségügyi szabályozási rendszer Igazságszolgáltatási minőségügyi szabályozási rendszer Elősegítő minőségügyi rendszer Az igénykielégítési folyamat Forrás: Veress Gábor: A minőségügy alapjai, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1999, p. 70. A nemzeti minőségügyi szabályozórendszer felépítése (4. ábra): nemzeti minőségpolitika kialakítása és fejlesztése minőségügyi szabályalkotás minőségügyi helyzet figyelése minőségügyi helyzet értékelése Végrehajtási szintjének három fő része van: műszaki minőségügyi szabályozási rendszer igazságszolgáltatási minőségügyi szabályozási rendszer elősegítő minőségügyi rendszer A műszaki minőségügyi rendszer önálló intézményrendszerrel működik. Azokat a műszaki tevékenységeket öleli fel, amelyek a nemzetgazdaság számára a minőségügy 23

23 szabályozásához az általános jogi szabályozáson túl szükségesek. Az igazságszolgáltatási minőségügyi rendszernek ezzel szemben nincs önálló intézményrendszere, hanem az egyes államok igazságszolgáltatási rendszerének része. A harmadik végrehajtási szint, az elősegítő minőségügyi rendszer célja pedig a nemzetgazdaság minőségügyi színvonalának növelése A hazai minőségügy kialakulása és intézményi háttere: Magyarországon az 1921 és 1948 közötti időszakban a szabványok még a piac szereplőinek eszközei voltak, önként vállalt előírásrendszerként működtek ban azonban az állam saját hatáskörébe vonta a szabványosítást, törvényi-jogszabályi státusszal. 17 Miután Magyarország április 1-jén beadta csatlakozási kérelmét az Euróba Unióba, a csatlakozás előkészítése érdekében számos intézkedést kellett hozni. Ezek között kiemelkedő szerepet kapott a nemzeti szabványrendszer átalakítása is. A közigazgatási szemléletű állami szervek által végzett szabványosítást fel kellett váltani egy, az európai szabványosítási rendszerhez illeszkedő önkéntes, közérdekű szervezeti és működési rendszerrel. Dr. Bíró Béla: A nemzeti szabványosítás szerepe az európai harmonizációban és a gazdasági kapcsolatokban 18 című cikkében leírja, hogy bár ez az átalakulás sikeresen végbement, a közvélemény keveset tud arról, hogy mi ezen változások lényege, még nem alakult ki a minőségügyi szemléletmód az emberekben. A szerző megemlíti azt is, hogy az államigazgatás sem kezeli megfelelően a szabványosítás ügyét, ez pedig sok negatív következményt von maga után. A rendszer jól kiépített és megfelelő keretet biztosít, de az anyagi eszközök hiánya miatt nem működik kellő hatékonysággal. Az EU-csatlakozás érdekében tehát át kellett alakítanunk a szabványosítás rendszerét. Ennek alapjait Magyarországon az évi XXVIII. törvényben fogadta el és hagyta jóvá a Parlament április 11-én. A cikkben a szerző leírja a törvény legfontosabb rendelkezéseit, annak jelentőségét a magyar szabványosítás helyzetére. Ez a törvény teremtette meg a keretet egy piacgazdasági követelményeknek és az európai gyakorlatnak megfelelő nemzeti szabványosítási rendszer kialakításához. A törvény alapján a nemzeti szabványosítás fő alapelvei például az áttekinthetőség és 16 Veress Gábor: A minőségügy alapjai, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1999, p Pónyai György: A magyar nemzeti szabványosítás rendszere, célja és feladata, I. rész, Minőség és Megbízhatóság, 1997/1, p Dr. Bíró Béla: A nemzeti szabványosítás szerepe az európai harmonizációban és a gazdasági kapcsolatokban, Minőség és Megbízhatóság, 2007/2, p

24 nyilvánosság; a közérdek képviselete; a nemzeti szabványosításban való részvétel és a nemzeti szabványok alkalmazásának önkéntessége; tárgyszerűség; alkalmazkodás a nemzetközi és az európai szabványosítás rendjéhez. A törvény értelmében a nemzeti szabványosítás önkéntessé vált, alkalmazása nem kötelező, azonban az EU-ban kiadott szabványokat kötelező magyar szabványként is átvenni. Ez a törvény hozta létre a Magyar Szabványügyi Szervezetet (MSZT) is, amely a Magyar Köztársaság szabványügyi szervezete. A törvény hangsúlyt fektet a Kormánnyal való kapcsolattartásra, és kötelezővé teszi az MSZT és a minisztériumok együttműködését a műszaki jogszabályok kidolgozása során. A Kormány határozatban jelölte ki az MSZTvel való kapcsolattartásra a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumot. A közérdekű (élet-, egészség-, testi épség-, vagyon-, emberi környezet-, fogyasztói érdek védelmét szolgáló) jogszabályokhoz kapcsolódó nemzeti szabványok kidolgozása területén azonban szorosabb együttműködésre van szükség. Ezeket csak az érintett közigazgatási szervek véleményét figyelembe véve lehet megalkotni. A törvény első módosítása a évi CXII. törvény volt. Ez tette kizárólagossá a nemzeti szabványok alkalmazásának önkéntességét. Törölték azt, hogy jogszabály kötelezően alkalmazandónak nyilváníthat nemzeti szabványt. A törvény azt is kimondja, hogy az európai szabványok bevezetésénél figyelemmel kell lenni a jogharmonizációs feladatokra és az európai szabványügyi szervezetek által előírt határidőkre. Mindezen módosítások teremtették meg a lehetőségét annak, hogy a hazai, jogi szabályozás európai harmonizációja teljes körűen megvalósuljon. A szabványosítási tevékenység tehát nem a Kormány feladata, ő csupán megbízza a nemzeti szabványügyi testületet a szabvány kidolgozására. A Kormány feladata, hogy a jogilag szabályozott területen szabályozza a termékek és szolgáltatások forgalomba hozatalát, kijelöli a hatósági tanúsító és ellenőrző szervezeteket, az ő felelőssége az EU szabványainak honosítása, tehát biztosítja és támogatja a minőségügy működésének kereteit. Az EU-csatlakozás előkészítésével kapcsolatosan az Európai Bizottság értékelte az ország teljesítményét a évi országjelentésben. Ezt mutatják be röviden Dr. Molnár Sándor és Kálmán Albert cikkükben. 19 Ebből például kiderül, hogy a minőségügy területén az ország haladást ért el az áruk szabad áramlásával kapcsolatban. Folytattuk 19 Dr. Molnár Sándor, Kálmán Albert: A kormányzat minőségfejlesztési koncepciója, Minőség és Megbízhatóság, 2002/6, p

25 az európai szabványok honosítását, így 2001-ben már európai szabvány lett nemzeti szabvánnyá átültetve. Ezeknek a 96%-a harmonizál az új megközelítésű irányelvekkel. A Magyar Szabványügyi Testület 2002-ben a CENELEC, majd 2003-ban a CEN teljes jogú tagja lett. Sikerült jelentős előrelépést elérni az élelmiszerbiztonságról és az élelmiszerekről szóló jogszabályok átvételében a 2002 januárjában hatályba lépett élelmiszertörvény-módosítás által. Valamint döntés született egy Élelmiszer-biztonsági Hivatal létrehozásáról, amely az élelmiszer-biztonságba bevont testültek bizonyos tevékenységeinek koordinálásáért felelős. Ez a hivatal 2003-ban meg is alakult. Ebben az országjelentésben az Európai Bizottság úgy ítélte meg, hogy az új és globális megközelítés megalapozottsága Magyarországon jó. Megvannak a jogalkotáshoz, szabványosításhoz, akkreditáláshoz, tanúsításhoz szükséges intézményi feltételek. Ugyancsak biztosítottak az intézményi feltételek a termékek biztonságosságának ellenőrzése tekintetében, ám itt további intézkedésekre van még szükség azért, hogy ezek az intézmények hatékonyan tudjanak együttműködni. A tanúsítás, a piaci felügyelet és ellenőrzés azonban még további intézményi fejlesztést igényel. Mint azt tehát az Európai Bizottság országjelentése is bemutatta, a minőségügy megfelelő színvonalú intézményrendszere Magyarországon még nem alakult ki teljesen. Bár számos fontos intézmény létrejött, de hiányosságok is vannak még bőven. És ami talán a legfontosabb az nem is az ilyen irányú intézmények nagy vagy éppen alacsony száma, hanem az, hogy ezek nem kapnak megfelelő nyilvánosságot és hangsúlyt az ország életében. Kevesen tudnak ezek létezéséről, vagy legalábbis működésük fontosságáról és szerepéről. És ebben kell a Kormánynak minél nagyobb szerepet vállalnia. Kormányzati szinten Magyarországon minőségügyi tárcaközi bizottság működik, minőségügyi tevékenységet a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) végez. A GKM felügyeli az Országos Mérésügyi Hivatal jogutódjának, a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatalnak a tevékenységét is, amely törvény alapján látja el a jogilag szabályozott mérésügyi feladatokat. Nincs az Országgyűlésben fogyasztóvédelmi vagy minőségügyi megbízott (ombudsman). A Magyar Köztársaság nemzeti szabványosításért felelős szervezete törvény alapján a Magyar Szabványügyi Testület. 26

26 A megfelelőség-vizsgálattal foglalkozó szervezeteknek nincs államilag szabályozott rendszere. A megfelelőség-tanúsítás nincs megfelelő módon törvényileg szabályozva. A minőségügy piaci felügyeletét a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség valamint a Gazdasági Versenyhivatal látja el. A magyar felügyeletek saját területükön ellátják a piacfelügyeleti feladatokat: fogyasztási cikkek területén a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség, ipari felhasználású termékek esetén a Magyar Műszaki Biztonsági Hivatal és a Magyar Bányászati Hivatal, munkabiztonság területén az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség, távközlésben a Hírközlési Főfelügyelet, egészségügyben az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat. Az iparvédelem és az elősegítő minőségügyi rendszer nem alakult ki megfelelően. 6.2 A jogharmonizációs folyamat Magyarországon: A Magyar Köztársaság és az Európai Unió közötti társulási megállapodásról szóló évi I. törvény a jogharmonizációs kötelezettségeket és ajánlásokat tartalmazza. Ennek 73. cikke kimondja, hogy csökkenteni kell a különbségeket Magyarország és az EU között a szabványosítás és a megfelelőség-tanúsítás területén. Az ipari termékekre vonatkozó jogharmonizáció végül egy hosszú, tíz éves átalakítási, fejlesztési folyamat volt, és végül végére valósult meg hazánkban decemberében az Unió elfogadta az ún. Fehér Könyvet, amely a csatlakozni kívánó országok számára határozta meg a csatlakozásig megteendő legfontosabb lépéseket és az ehhez alkalmazandó stratégiát. 20 A jogharmonizációs folyamat lépései terén Magyarország viszonylag nagy szabadsággal rendelkezett, így lehetőség volt a nemzeti érdekeken alapuló prioritások meghatározására. A jogszabályok gyors bevezetése ellen szólt a vállalatok felkészületlensége és a jogalkotás időigénye, viszont az exportkényszer mindenképpen a gyors bevezetést tette szükségessé. Ugyanis az export termékek versenyképességét döntően befolyásolja, hogy az ország mennyire tesz eleget az egységes európai piac követelményeinek. Az egyes szakterületekre, termékekre vonatkozó jogszabályok bevezetése mellett ún. horizontális szabályokat is meg kellett alkotni. Így például a tanúsítási eljárások átvétele; a CE megfelelőségi jelölés alkalmazásának szabályozása; a kijelölés (notifikálás) elveinek, eljárásának szabályozása; intézmények szükség szerinti átalakítása; hatósági funkciók és szervezetek megerősítése. 20 Európa - Minőség, EU - magyar jogközelítés a minőség-, és szabványügy területén, ITD Hungary, 1995, p

27 2001-ben lépett hatályba a Társulási Szerződéssel kapcsolatos új jegyzőkönyv a megfelelőség-értékelésről és az ipari termékek elfogadásáról (PECA-jegyzőkönyv). Ennek jelentőségéről ír Dr. Schuchtár Endre: Megállapodás az EU és Magyarország között a megfelelőség-érékelésről és az ipari termékek elfogadásáról című cikkében. 21 A jegyzőkönyv 3. cikke tartalmazza a kormány kötelezettségvállalását a közösségi jogszabályok átvételére minden területen, ahol ez szükséges, beleértve a szabványosítás, mérésügy, akkreditálás, megfelelőség-értékelés és tanúsítás, piacfelügyelet, termékfelelősség és általános termékbiztonság területét. A kötelezettségvállalás azonban nemcsak a közvetlenül érintett direktívákra vonatkozik, hanem az ezek működését biztosító és az általános előírásokat rögzítő jogszabályok átvételére is. A PECA-jegyzőkönyv az elfogadás két formáját biztosítja: Megfelelőség-értékelési eljárások és tanúsítványok kölcsönös elfogadása: ez azt jelenti, hogy az egymásnak bejelentett megfelelőség-tanúsító intézetek tanúsítványait a felek kölcsönösen elismerik A termékek kölcsönös elfogadása: az egyik fél területén jogszerűen előállított és forgalomba hozott termékek a másik fél területén is jogszerűen forgalomba hozhatók. A jegyzőkönyv hatálya alá azok a területek tartoztak, ahol az EU technikai tartalmú jogforrásainak hazai harmonizációja már megtörtént. Így a jegyzőkönyv hatálya alá tartozó termékek, illetve eljárások a következők voltak: gépek, kisfeszültségű villamos termékek, elektromágneses összeférhetőség, gázkészülékek, melegvízkazánok hatásfok követelményei, orvostechnikai eszközök, humán felhasználásra kerülő gyógyszerek helyes gyártási gyakorlata (GMP), humán felhasználásra kerülő gyógyszerek helyes laboratóriumi gyakorlata (GLP). A PECA-jegyzőkönyv ezeken kívül rögzítette azt is, hogy az ágazati mellékletben felsorolt területekre a felek megfelelőség-tanúsító szervezeteket jelentenek be (notifikálnak) egymásnál. A megállapodás keretében azonban csak olyan vizsgáló, ellenőrző és tanúsító szervezeteket lehet bejelenteni a brüsszeli Bizottsághoz, amelyek a nemzeti rendszerben már kijelölésre kerültek. A műszaki termékek megfelelőségét vizsgáló, ellenőrző és tanúsító szervezetek kijelöléséről Magyarországon már 1997-ben született kormányrendelet, amelynek keretében rögzítették a kijelölés szabályait, valamint létrehozták a kijelölés intézményi hátterét, a Kijelölési Bizottságot és az 21 Dr. Schuchtár Endre: Megállapodás az EU és Magyarország között a megfelelőség-értékelésről és az ipai termékek elfogadásáról, Minőség és Megbízhatóság, 2001/2, p

28 operatív feladatokat ellátó Titkárságot. Kijelölő hatósági feladatkört az a minisztérium láthat el, amely olyan jogszabályt alkotott, amelyhez a kijelölési követelmény kapcsolódik. A kijelölő azonban mindig felelősséggel tartozik a kijelölt szervezetért, illetve azért, hogy azok teljes mértékben és folyamatosan eleget tegyenek a kijelölés feltételeinek. Ennek keretében ellenőrzi, hogy a kijelölt szervezetnél folyamatosan rendelkezésre állnak-e az előírt személyi, tárgyi feltételek, betartják-e az előírt szabályokat. Ezen kívül a kijelölt szervezet minden évben jelentést készít tevékenységéről, amelyben tájékoztatást ad minden, a kijelölését érintő változásról. 22 Magyarországon jelenleg több olyan tanúsító cég is működik, amely notifikálva van az EU-ban. Azonban ezek közül csupán egyetlen olyan van, amely magyar tulajdonú, a Magyar Szabványügyi Testület. Véleményem szerint a kormánynak minél előbb fel kellene vállalnia azt a feladatot, hogy ezen változtasson. Az EU ugyanis nem fog kopogtatni az ajtónkon, hogy szeretnének notifikálni néhány magyar tulajdonban lévő céget is. Ehhez a magyar tanúsítóknak a kormány segítségére, támogatására van szükségük. Nemcsak a magyar tanúsító piacnak, de az egész gazdaságnak és az ország versenyképességének hátrányos helyzetet teremt, hogy a külföldi cégek vannak többségben Magyarországon, hiszen az ő tanúsítványaikat (lévén, hogy notifikáltak) elfogadják mind Magyarországon, mind külföldön. A magyar, és nem notifikált szervezetek tanúsítványit azonban a külföldi partnerek nem kötelesek elfogadni. Ezzel tulajdonképpen a külföldi cégek magyarországi leányvállalatainak lényegesen jobb helyzetük van hazánkban, és nem utolsó sorban jelentős összegű bevételt visznek ki az országból, amely a kormány közreműködésével Magyarországon is maradhatna. Szakmai gyakorlatomat egy tanúsító cégnél, az International Cert Hungary Kft-nél töltöttem. Tulajdonképpen ők is ugyanebben a cipőben a járnak. Értem ez alatt azt, hogy habár vannak olyan ügyfeleik, akiknek a külföldi partnereik elfogadják a cég által kiadott tanúsítványt, de ez nem jellemző, hiszen nem kötelező nekik. És ha egy cég elvárja egy beszállítójától, hogy tanúsítva legyen, akkor nyilvánvalóan többre értékeli az EU által is elfogadott auditáló cég tanúsítványát. És bár az International Cert Hungary Kft. akkreditált, működése megfelelő lenne az EU-ban is, de ez nem elég ahhoz, hogy a nofikikációt is megszerezze. Ehhez minden cégnek a kormány támogatására lenne szüksége. 22 Dr. Cséfalvay Zoltán: Gazdaságfejlesztés és minőség A minőség szerepe a Gazdasági Minisztérium terveiben, Magyar Minőség, 2002/1, 29