KÉSEI PÁRBESZÉD. kent haruf

HTML
DOWNLOAD

Méret: px

Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "KÉSEI PÁRBESZÉD. kent haruf"

Győző Dobos
6 évvel ezelőtt
Látták:

1 KÉSEI PÁRBESZÉD kent haruf

2 5 Louist másnap délután kiengedték a kórházból. De komolyabb lehetett a baja, mint hitték, mert egy teljes hét kellett, mire úgy érezte, újra a régi, és felhívhatja Addie-t, hogy átmehet-e este. Nem volt jól? Nem. Nem tudom, miért tartott ilyen sokáig. Lezuhanyozott, megborotválkozott, arcvizet tett magára, sötétedéskor fogta a pizsamás-fogkefés zacskót, elballagott a szomszéd házak előtt, és bekopogott Addie-hez. Az asszony rögtön ajtót nyitott. Na, már jobban néz ki. Jöjjön be. Addie-nek jól állt, hogy kifésülte arcából a haját. 23

3 KÉSEI PÁRBESZÉD Most is a konyhában ültek le, mint a múltkor, kicsit ittak és beszélgettek. Aztán Addie azt mondta, Én fölmennék. És maga? Én is. Addie a mosogatóba tette a poharakat, aztán fölmentek az emeletre. Louis a fürdőszobában pizsamát vett, és ruháját összehajtva a sarokba tette. Mikor a hálószobába lépett, a hálóinges Addie már ágyban volt, és felhajtotta a takarót. A férfi lefeküdt. Múltkor nem hagyta itt a pizsamáját. Ezért is gondoltam, hogy nem jön vissza. Úgy éreztem, elbizakodottság lenne. Mintha természetesnek venném. Még nem is igen beszélgettünk. Hát mostantól itt hagyhatja a pizsamáját meg a fogkeféjét, mondta az asszony. Kevesebb papírzacskó fogy, mondta a férfi. Igen. Pontosan. És miről szeretne beszélgetni? Nem sürgetem. Csak úgy indításnak. Leginkább egy csomó kérdésem volna. Nekem is van egypár, mondta az asszony. De maga mit akar kérdezni? Nem értem, miért engem szúrt ki. Nem is nagyon ismerjük egymást. Azt hitte, csak úgy kiszúrok bárkit? Csak legyen, aki éjjel megmelegít? Bármelyik idős ember, akivel beszélgethetek? Nem. Csak nem értem, miért pont engem. Bánja, hogy így történt? Nem. Egyáltalán nem. De kíváncsi vagyok. Érdekel, hogy miért. Mert azt gondolom, jó ember. Kedves ember. Remélem, így van. Szerintem igen. Mindig azt gondoltam magáról, hogy olyasvalaki, akit meg tudnék kedvelni, akivel tudnék beszélgetni. Maga mit gondolt rólam, már ha gondolt valamit egyáltalán? Gondoltam magára, felelte a férfi. Mit gondolt? Hogy csinos asszony. Erős. Karakteres. Ezt miből szűrte le? Abból, ahogy él. Ahogy Carl halála után alakította az életét. Nehéz volt akkor magának. Ebből gondolom. Tudom, nekem milyen volt a feleségem halála után, és láttam, hogy ugyanebben a helyzetben maga mennyivel jobban megállta a helyét. Csodáltam érte. Mégse jött át, nem tartotta fontosnak, hogy mondjon valamit, jegyezte meg az asszony. Nem akartam tolakodó lenni. Nem lett volna az. Nagyon magányos voltam. Sejtettem. Mégse csináltam semmit. Mire kíváncsi még? 24 25

4 Hová valósi. Hol nőtt fel. Milyen volt kislánynak. Milyenek voltak a szülei. Vannak-e testvérei. Hogyan ismerkedett meg Carllal. Milyen a viszonya a fiával. Miért költözött Holtba. Kik a barátai. Miben hisz. Melyik pártra szavaz. Azt hiszem, jól fogunk szórakozni, mondta az asszony. Ezeket én is mind meg szeretném tudni magáról. Nem kell elsietnünk a dolgot, mondta a férfi. Nem hát. Ráérünk. Megfordult az ágyban, eloltotta a lámpát, s Louis megint elnézte a gyér fényben ragyogó haját és meztelen vállát, aztán a sötétben Addie megfogta Louis kezét, jó éjt kívánt, és hamarosan már aludt is. A férfit meglepte, milyen gyorsan el tud aludni. 6 Másnap délelőtt Louis dolgozott egy kicsit a kertben, lenyírta a füvet, megebédelt, szundított egyet, aztán lement a pékségbe kávézni a férfitársasággal, akikkel kéthetente szokott összejönni. Volt köztük egyvalaki, akit nem különösebben kedvelt. Ez az illető megjegyezte, Irigylem az energiádat. Hogyhogy? Egész éjjel kimaradsz, aztán még másnapra is jut erőd. Louis a fickóra nézett. Tudod, mondta, úgy hallom, nálad biztonságban vannak a hírek. Ami a füleden be, az a szádon ki. De azért egy ilyen kisvárosban nem jó, ha elterjed az emberről, hogy hazudik és pletykás. Nehéz levakarni. 27

5 Az illető tágra nyílt szemmel bámult Louisra. Aztán körbenézett az asztaltársaságon. A többiek mind kerülték a pillantását. Erre fölállt, s már kint is volt a Fő utcán. Szerintem nem fizette ki a kávéját, jegyezte meg valaki. Majd én, mondta Louis. Viszlát, fiúk. Odament a pulthoz, a sajátjával együtt kifizette a fickó kávéját, aztán ki az ajtón, át a Cédrus utcába. Odahaza kiment a kertbe, egy óra hosszat keményen, már-már dühödten kapált, aztán bement a házba, sütött egy hamburgert, ivott egy pohár tejet, utána lezuhanyozott és megborotválkozott. Sötétedéskor újra átment Addie-hez. 7 Napközben Addie alaposan kitakarított, friss ágyneműt húzott, aztán megfürdött, és vacsorára megevett egy szendvicset. Amikor alkonyodott, leült a nappaliban, és csöndben, mozdulatlanul, töprengve várta, hogy Louis a sötéttel együtt odaérjen az ajtóhoz és bekopogjon. Végre csakugyan megjött, és Addie beengedte. Látta rajta, hogy valami nem stimmel. Mi baj? kérdezte. Mindjárt elmondom. Ihatnánk előbb valamit? Persze. Kimentek a konyhába. Louisnak Addie egy üveg sört adott, magának bort töltött. Aztán várakozón ránézett. 29

6 KÉSEI PÁRBESZÉD Kipattant a titkunk, mondta. Már ha titok volt valaha. Honnan tudod? Mi történt? Ismered Dorlan Beckert. Valamikor férfidivatüzlete volt. Igen. Aztán eladta, és itt maradt a városban. Mindenki azt hitte, máshová költözik. Sose szeretett itt. Télen mindig lemegy Arizonába. De ennek mi köze ahhoz, hogy kipattant a titkunk? Ő is benne van a társaságban, akikkel a pékségben kéthetente összejövök. És ma azt kérdezte, honnan van ennyi energiám. Hogy egész éjjel kimaradok, aztán napközben mégis teszem a dolgomat. Mit feleltél? Megmondtam neki, hogy pletykásnak és hazudozónak tartják. Bedühödtem. Nem jól reagáltam. Még most is dühös vagyok. Látom. Ha fütyülök rá, az lett volna jó. Kihúztam volna a dolog méregfogát. De nem ment. Mert nem akartam, hogy rólad rosszat gondoljanak. Ugyan, Louis. Kezdettől fogva tudtuk, hogy megtudják. Beszéltünk is róla. Igen, de most nem gondolkodtam. Váratlanul ért. És nem akartam, hogy sztorizzanak rólunk. Rólad. Rendes tőled. De nekem nem árthatnak. Én akkor is élvezni fogom az együtt töltött éjszakáinkat. Ameddig tartanak. Louis ránézett. Miért így mondod ezt? Úgy hangzik, mint én a minap. Nem hiszel benne, hogy soká tartanak? De, remélem, felelte Addie. Mondtam neked, hogy nem akarok többé úgy élni, ahogy másoknak tetszik, folyton azt lesni, mit hisznek, mit gondolnak. Az élet nem erről szól. Legalábbis szerintem. Hát igen. Igazad van. Bárcsak nekem is annyi eszem volna, mint neked. Túl vagy már rajta? Igyekszem. Kérsz még egy sört? Nem. De ha te még iszol egy kis bort, akkor elüldögélek veled itt, míg megiszod. És nézlek. 30

Hasonló dokumentumok

Sokféleképpen belefoghatnék ebbe a történetbe. Ábrándosabb lelkületű olvasóim, akik nem közömbösek régmúlt csaták és elporladt hősök iránt, bizonyára nem vennék zokon, ha úgy kezdeném: régesrég, azokban