SZABÓ TÜNDE-PAPHÁZI TIBOR A BŰNMEGELŐZÉSI SZAKEMBEREK ÉS ÖNKÉNTESEK KÉPZÉSE ALPROJEKT ÉRTÉKELŐ VIZSGÁLATA

Átírás

1 SZABÓ TÜNDE-PAPHÁZI TIBOR A BŰNMEGELŐZÉSI SZAKEMBEREK ÉS ÖNKÉNTESEK KÉPZÉSE ALPROJEKT ÉRTÉKELŐ VIZSGÁLATA TARTALOM AZ ÉRTÉKELT PROGRAM CÉLJA, CÉLCSOPORTJAI, FELÉPÍTÉSE... 3 AZ ALPROJEKTET ÉRTÉKELŐ KUTATÁS CÉLJA ÉS FELÉPÍTÉSE... 7 A BŰNMEGELŐZÉSI SZAKEMBEREK ÉS ÖNKÉNTESEK KÉPZÉSE ALPROJEKT MEGVALÓSULÁSÁNAK ÉRTÉKELÉSE (PAPHÁZI TIBOR) AZ INTERJÚK TAPASZTALATAI A projekt megvalósítása Az oktatók tapasztalatai a hallgatókkal A KÉRDŐÍVES ADATFELVÉTEL EREDMÉNYEI Módszertani áttekintés A hallgatóság összetétele A képzésben résztvevő hallgatók motivációi A képzés értékelése A hallgatók kriminálpolitikai szemlélete A hallgatók ismeretei ZÁRÓÉRTÉKELÉS IRODALOM MELLÉKLET PROGRAMÉRTÉKELŐ KÉRDŐÍV A BŰNMEGELŐZÉSI SZAKEMBEREK ÉS ÖNKÉNTESEK KÉPZÉSE ALPROJEKT EREDMÉNYESSÉGÉNEK ÉRTÉKELÉSE (SZABÓ TÜNDE) MÓDSZERTANI ÁTTEKINTÉS: FELHASZNÁLT MÓDSZEREK ÉS INDOKOLÁSUK Az eredményességvizsgálat célja Az eredményességvizsgálat módszerei I. Eredményességvizsgálati kérdőív: esetleírás és a hozzá kapcsolódó kérdések Az eredményességvizsgálat módszerei II. Fókuszcsoport A HALLGATÓSÁG ÖSSZETÉTELÉNEK VIZSGÁLATA A KÉPZÉSRE JELENTKEZÉS OKAIRA ÉS KÖRÜLMÉNYEIRE VALÓ VISSZATEKINTÉS FELDOLGOZÁSA

2 Motivációs kérdésekre adott válaszok kategóriái Motiváció értékelése AZ ÉRZÉKELHETŐ HATÁSOK VIZSGÁLATA: A LONGITUDINÁLIS MÉRÉSEK TAPASZTALATAI I.blokk : Gyermek és áldozatvédelemmel, bűnelkövetők reintegrációjával és resztoratív szemlélettel kapcsolatos ismeretek elsajátítása II. blokk: Szakmaközi kapcsolatok minősége III. blokk: Bűnmegelőzési ismeretek gyakorlati alkalmazása TÚL A KÉPZÉSEN: A FÓKUSZCSOPORTOS VIZSGÁLAT EREDMÉNYEI Koordinátor képzés FAT képzés Koordinátor és FAT képzés ÖSSZEGZÉS: A PROJEKT EREDMÉNYEI, ESETLEGES VÁLTOZTATÁSI JAVASLATOK MELLÉKLETEK

3 A társadalmi kohéziót erősítő bűnmegelőzési és reintegrációs programok módszertani megalapozása a TÁMOP / kiemelt projekt keretén belül a bűnmegelőzési területén dolgozó szakemberek és önkéntesek számára szervezett képzési programok és az elítéltek társadalmi és munkaerőpiaci reintegrációja érdekében bevezetett többszakaszos modell értékelése valósult meg. Az evaluációs vizsgálatok célja, hogy értékelje a fejlesztések, programok megvalósításának folyamatát, illetve a programok rövid távú, még a programidőszak alatt megvalósuló eredményét, hatását. A szakirodalom és a gyakorlat az evaluációs vizsgálatok többféle fajtáját ismeri és osztályozza. Az egyik ilyen felosztás a logikailag és időben egymásra épülő vizsgálati kérdések mentén különböztet meg fázisokat/lépcsőket 1 (szükségletértékelés, a programot megalapozó elmélet értékelése, a program megvalósításának értékelése, a program hatásának mérése; a program költséghatékonyságának elemezése). Azt, hogy az egyes lépesek melyike végezhető el mindig az dönti el, hogy az adott program éppen a megvalósítás melyik szakaszában van. Míg a szükségletértékelés már a tervezés korai fázisában megvalósítható, a program hatásvizsgálatának a már viszonylag stabilan működő programok esetében van értelme, komoly költség- haszon elemzéshez pedig akkor érdemes hozzáfogni, ha egy adott program eredményessége már bizonyított. A bevezetendő fejlesztések szükségletértékelése illetve elméleti hátterük elemzése már TÁMOP projekt előkészítő szakaszában lezajlott, egyrészt a három kiemelt régióban a bűnmegelőzés területén dolgozó szakemberek és klienseik körében lefolytatott kutatás, másrészt a modellprogramokat kidolgozó munkacsoportok keretében. A projekt második szakaszában a programok megvalósításának értékelésére illetve a programok rövidtávon is megmutatkozó eredményeinek vizsgálatára vállalkoztunk. A következőkben a Bűnmegelőzési szakemberek és önkéntesek képzése alprojektet vizsgáló kutatás eredményeit ismertetjük. AZ ÉRTÉKELT PROGRAM CÉLJA, CÉLCSOPORTJAI, FELÉPÍTÉSE A bűnmegelőzési szakember-képzés a TÁMOP / kiemelt projekt 2 (TEtt program az áldozatokért és tettesekért) keretén belül a három kiemelt régió 3 azon szakmai intézményeinek, civil szervezeteinek és önkénteseinek körét célozta, akik 1 Rossi, Peter H.- Mark W. Lipsey Howard E. Freeman (2004): Evaluation. A Systematic Approach (Seventh Edition ) Sage Publication 2 A teljes projekt felépítéséről a következő oldalon tájékozódhat: 3 A projekt helyszíne a bűnelkövetői arány szempontjából a három leghátrányosabb régió: Észak Magyarország, Észak Alföld, Dél Dunántúl. (A évet vizsgálva az észak-magyarországi és észak-alföldi, dél-dunántúli régiókban a lakosra számított bűnelkövetői arány az országos átlagot messze meghaladja.) 3

4 jelenleg vagy a jövőben szerepet vállalnának a jelzőrendszer működtetésében és ezen keresztül egy hatékonyabb bűnmegelőzési struktúra kialakításában. A projekt három prioritásának 4 megfelelően, valamint tekintettel a célcsoport összetételére, egy komplex képzési blokk került kialakításra, amelynek keretében a három kiemelt szakterülethez kapcsolódó felnőttképzés mellett szakirányú továbbképzés is megvalósult. 5 A felnőttképzési tanfolyamok (FAT tanfolyamok) célja elsősorban az volt, hogy rövid időtartamon belül, intenzív formában, a célcsoport egyedi igényeinek megfelelő szakmai ismeretanyag kerüljön átadásra. A tanfolyamok a következő címet viselik: A kiskorúak bűnözése elleni fellépés új útjai. Az áldozatpolitika új irányai Magyarországon. Bűnelkövetők reintegrációjának új lehetőségei. A szakirányú továbbképzés, amely bűnmegelőzési koordinátor oklevelet biztosít a résztvevőknek, komplex képzési struktúrával és tematikával átfogó képet próbált adni a bűnmegelőzés területén tevékenykedő szakemberek számára fontos kérdésekről. A képzés eredményességét célozta az, hogy valamennyi képzési forma esetén: az elméleti blokkokat gyakorlati órák egészítették ki; az oktatók köre az elméleti szakemberek mellett az adott szakterületen széles körű tapasztalatokkal rendelkező, gyakorlati szakembereket is felölelt; a csoportokba, képzési egységbe különböző intézményekből érkező szakemberek kerültek; a képzést a hallgatók rendelkezésére bocsátott tananyag egészítette ki, amely a Minisztérium által jelen kiemelt projekt előkészítő szakaszában kiadott tanulmánykötet; Borbíró- Kerezsi- Kiss- Velez- Garami: A kriminálpolitika és a társadalmi bűnmegelőzés kézikönyve, IRM Budapest, 2009 a képzést az órák során használt audiovizuális oktatási eszközök és technikák, illetve a projekt utolsó szakaszában az alprojekt keretében megvalósuló e-learning tananyag segítették. 4 A kiemelt projekt három célterülete: gyermek- és fiatalkori bűnözés csökkentése, megelőzése, bűncselekmények áldozatainak segítése, az áldozattá válás megelőzése, bűnelkövetők társadalmi és munkaerő-piaci visszailleszkedésének elősegítése. 5 A projekt megvalósítási időszaka: április november 4

5 Felnőttképzési (FAT) tanfolyamok A kiskorúak bűnözése elleni fellépés új útjai A program célja az volt, hogy a gyermek- és fiatalkorúakkal kapcsolatba kerülő szakemberek megismerjék a gyermek- és fiatalkorúak magyarországi helyzetét, különös tekintettel a szegregáció, a gyermekszegénység és az esélyegyenlőség kérdéseire, valamint ezek hatásaira. Képet kapjanak a gyermek- és fiatalkorú elkövetők és áldozatok hazai jellemzőiről, a gyermek- és fiatalkori bűnözés új formáiról, valamint a tipikus áldozati helyzetekről. Megismerjék a kriminális érintettség kialakulásában szerepet játszó támogató és gyengítő faktorokat, valamint azokat az új módszereket és megoldásokat, amelyek a már bűnelkövetővé vált vagy az erkölcsi veszélyzónában élő gyermekek és fiatalok pszichopedagógiai illetve egyéb módszerekkel történő ellátását biztosítják. Áttekintik a kezelőrendszer beavatkozási területeit, így különösen a gyermekvédelem, az oktatás bűnmegelőzési lehetőségeit, valamint a bűnmegelőzést segítő új megoldásokat (például kortárssegítés). A program célcsoportját azok a szakemberek alkották, akik munkavégzésük, mindennapi tevékenységük során közvetlen kapcsolatba kerülnek a gyermekekkel és a fiatalokkal; így különösen a jelzőrendszerben érintett szakemberek. Az áldozatpolitika új irányai Magyarországon A program célja az volt, hogy a résztvevők képet kapjanak az áldozatpolitika új irányairól, az áldozatvédelem és az áldozatsegítés legfontosabb intézményeiről és megoldásairól. A résztvevők megismerjék az áldozattá válás magyarországi jellemzőit, az áldozatokat a büntető eljárás során megillető jogokat és lehetőségeket, a bűncselekménnyel okozott kár jelenlegi megtérülési formáit, a másodlagos áldozattá válás kockázatát és annak elkerülési módszereit, s mindazokat az intézményeket, állami és civil szervezeteket, melyek érdemi segítséget tudnak nyújtani a bűncselekmények áldozataivá vált személyeknek. A hallgatók képet kapjanak az áldozattá válás pszichére gyakorolt következményeiről és azok direkt és indirekt hatásairól. A képzés célcsoportját azok a szakemberek adták, akik az oktatásban, az igazságszolgáltatásban, a gyermekvédelemben, az egészségügyben, a közigazgatásban, vagy hatóságoknál feladatuk ellátása során kapcsolatba kerülnek áldozattá vált személyekkel. A képzés célcsoportját jelentették a szociális szférában dolgozók, valamint a civil szféra szakemberei is. Bűnelkövetők reintegrációjának új lehetőségei A program célja az volt, hogy a résztvevők megismerkedjenek mindazokkal a már meglévő és új lehetőségekkel, módszerekkel és formákkal, amelyek a bűnelkövetők 5

6 eredményes reintegrációját szolgálják. A képzés keretében a résztvevők képet kapjanak azokról a változásokról, amelyek a reintegrációban közreműködő intézményrendszer felépítésében és tevékenységi körében az elmúlt időszakban bekövetkeztek. Ismerkedjenek meg az igazságügyi hivatalok új tevékenységei köreivel, így különösen a megújult pártfogó felügyelői szolgálat szervezetével és feladataival, a pártfogó felügyelet, mint közösségi büntetés, valamint az utógondozás és börtönpártfogolás, a közérdekű munka büntetés főbb szabályaival és megvalósulási formáival. Kapjanak képet a büntetőjogi mediáció jelenlegi szabályairól, alkalmazási lehetőségeiről és tapasztalatairól. A program célcsoportja nem csak azoknak a szakembereknek a köre, akik tevékenységükkel a büntető igazságszolgáltatás intézményrendszeréhez kapcsolódnak, hanem azoké is, akik az közigazgatás, egészségügy, szociális szféra, oktatás területén, feladatuk ellátása során, vagy civil szervezetek keretében kerülnek kapcsolatba bűnelkövetővé vált személyekkel. A programok tanúsítvány kibocsátásával zárultak. A programok zárásának feltétele a képzések két moduljának elvégzése, a képzések zárásakor megírt teszt legalább 60 %-os teljesítése, valamint legfeljebb a megengedett mértékű hiányzás volt. A programmodulok időtartama 34 elméleti és 14 gyakorlati óra volt. A képzések (összesen 31 csoport 6 ) három helyszínen: Pécsen, Miskolcon és Debrecenben folytak átlag 20 fős csoportlétszámmal kétszer háromnapos, rövid, intenzív időtartamban (összesen 625-en vettek részt és végezték el a FAT tanfolyamok valamelyikét 7 ). Bűnmegelőzési koordinátor szakirányú továbbképzés. A képzés célja az volt, hogy a témában jártas, a bűnmegelőzésben eredményesen közreműködni képes szakembereket képezzen, akik a gyakorlatban alkalmazható ismeretekkel rendelkeznek a bűnözés és kriminálpolitika aktuális kérdéseiről, a hazai és nemzetközi bűnmegelőzési koncepciókról, a gyermek- és fiatalkori bűnözés elleni fellépés, az áldozatvédelem és a bűnelkövetők reintegrációja főbb kérdéseiről. A szakirányú továbbképzés célcsoportját azok a felsőfokú végzettséggel rendelkező szakemberek adták, akik tevékenységüknél fogva közvetlenül vagy közvetve kapcsolódnak a jelzőrendszer működéséhez, illetve a társadalmi bűnmegelőzéshez. 6 A 31 csoport megoszlása képzési helyszín és téma szerint. Miskolc Pécs Debrecen A kiskorúak bűnözése elleni fellépés új útjai Az áldozatpolitika új irányai Magyarországon. Bűnelkövetők reintegrációjának új lehetőségei fő kétféle témakörben is szerzett tanúsítványt. 6

7 A szakirányú továbbképzésen elsősorban a gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjai (gyermekvédelmi alap- és szakellátásban, szociális területen dolgozók, pedagógusok, védőnők stb.), áldozatsegítők, rendőrök, büntető igazságszolgáltatás munkatársai, pártfogó felügyelők, büntetés-végrehajtási szakemberek, munkaügyi szervezetnél dolgozók részvételére számítottunk. Emellett a bűnmegelőzésben, illetve annak részterületein (gyermek- és fiatalkorúak bűnözésének megelőzése, áldozatsegítés, áldozattá válás megelőzése, elítéltek reintegrációja) tevékenykedő civil szervezetek munkatársai számára is elérhetővé kívántuk tenni a képzést. A programmodul időtartama 2 félév, 230 óra, melyből 177 elméleti és 53 gyakorlati óra, mely két alkalommal, indult Miskolcon. A kurzust összesen 119-en fejezeték be 8. Az e-learning tananyag és kidolgozása. A projekt egyik fontos célja olyan tevékenységek megvalósítása volt, melyek a projekt lezárását követően is érdemi változást hozva pozitív irányba befolyásolják a projekt által érintett szakterületeket, a bűnmegelőzési tevékenységet. Így a képzési alprojekt a fenntarthatóság érdekében nem csak az újonnan akkreditált és regisztrált képzések további meghirdetését vállalta, hanem olyan képzési formát is ki kíván fejleszteni, amely a fenntarthatóságon túl a képzési alprojekt közvetlen célcsoportját képező, de a tényleges képzésen valamely oknál fogva részt venni nem tudó szakemberek bevonására és szakmai ismereteinek megerősítésére is alkalmas. Ennek érdekében került sor három e-learning tanegység kidolgozására és kísérleti oktatására. A kidolgozásra kerülő három új képzési program egyenként 34 óra elméleti és 14 óra gyakorlati foglalkozáshoz kapcsolódó tananyag-elemet tartalmaz. A három e-learning tananyag-egység tartalmi elemeiben illeszkedik a felnőttképzési tanfolyamok tematikájához. Ennek megfelelően az e-learning tananyagegységek a következő témákat ölelik fel: A kiskorúak bűnözése elleni fellépés új útjai. Az áldozatpolitika új irányai Magyarországon, Bűnelkövetők reintegrációjának új lehetőségei. AZ ALPROJEKTET ÉRTÉKELŐ KUTATÁS CÉLJA ÉS FELÉPÍTÉSE A képzési alprojektet vizsgáló kutatás célja kettős, egyrészt hogy értékelje a bűnmegelőzési koordinátor szakirányú továbbképzés, és a felnőttképzési tanfolyamok megvalósításának folyamatát, másrészt a továbbképzések rövid távú, még a programidőszak alatt megvalósuló eredményét, jelentkező hatását. 8 A FAT tanfolyamokat és a 2 szakirányú továbbképzést összesen 744 fejezeték be sikeresen (az elvárt célérték 450 fő volt). 7

8 A probléma vizsgálata komplex módszertani eszköztár alkalmazását igényli. Ennek keretében elsősorban kérdőívekkel közelítettük meg a problémát, de a vizsgálódás folyamán interjúkészítésre és fókuszcsoportos vizsgálatra is sor került. A módszerek kiválasztásánál illetve kidolgozásuk során figyelembe vettük, hogy az alprojekt kétféle, eltérő struktúrában és időtartamban megvalósuló képzést foglal magában. Kérdőívek A kitűzött célok elérésének a leggyorsabb és leghatékonyabb módszere, ha a vizsgálni kívánt kérdések operacionalizált formáit kérdőíveken tárjuk a hallgatók elé. A viszonylag kis létszámú hallgatóság miatt teljeskörű lekérdezésre törekedtünk a mintavételes kiválasztás helyett, amely feltérképezi a hallgatók képzéssel kapcsolatos véleményét, motivációikat, a képzés eredményességét, kriminálpolitikai attitűdjeiket, mind a FAT tanfolyamokon, mind pedig a szakirányú képzésen. A vizsgálat elrendezésénél figyelembe kellett venni, hogy a kétféle képzés (a szakirányú és a felnőttképzési tanfolyamok) más hallgatói összetétellel és más tantervvel történt, amelyekre részben eltérő vizsgálati szempontok is irányulnak. A szakirányú, oklevelet adó képzés két féléves, ezért itt hatások komplexebb, finomabb vizsgálatára is mód nyílt, elsősorban kísérleti jelleggel. Ennek érdekében a projekt megvalósulást vizsgáló úgynevezett programértékelő kérdőív lekérdezése mellett a szakirányú továbbképzésben résztvevő hallgatók körében egy longitudinális eredményességvizsgálati felmérésre is sor került, amelynek keretében a vonatkozó kérdőívek kitöltésére kétszer került sor: egyszer a kurzus indulásakor, egyszer pedig a végén. 9 A kérdőívek adatait a Suvet Research Kft. munkatársa rögzítették. Keresztmetszeti vizsgálat kérdőív Mindkét képzéstípusban résztvevők számára készült kérdőív azt vizsgálta, hogy a hallgatók milyen összetételűek demográfiai (pl. nem, lakóhely), iskolai végzettség, munkaerő-piaci helyzet szerint, mi a véleményük a közbiztonságról, voltak-e áldozatai valamilyen jogsértésnek, milyen motivációkkal érkeztek a képzésbe, és milyennek értékelik azt. Keresztmetszeti vizsgálattal a megvalósíthatóságot, az elégedettséget és a kriminálpolitikai, büntetőpolitikai beállítottságot vizsgáltuk. Ez a kérdőív az adott képzés, tanfolyam végén került lekérdezésre a teljes résztvevői körben. A kérdőívek lekérdezése 2011 júniusától 2012 májusáig tartott. 9 A kutatási alprojekt csúszása miatt a két időpontban való mérést teljes egészében csak a bűnmegelőzési koordinátor szakirányú továbbképzés II. évfolyamán lehetett megvalósítani, de a képzés első felében (bár nem a legelején) az I. évfolyamon is lekérdezésre kerül - a II évfolyam kezdő kérdőíveihez hasonló - kérdőív és a képzés végén az ő esetükben is megtörténik a mérés. 8

9 Eredményességvizsgálati kérdőív Hatásvizsgálat eredményességvizsgálati kérdőívvel csak a szakirányú képzésen volt alkalmazható. Azokra a kérdésekre kerestük a választ, hogy a hallgatók ismeretei mellett az együttműködési készségeik és a szakmai kompetenciáik fejlődtek-e a képzés hatására? A képzés hozzájárult-e a társszakmák jobb megismeréséhez? Gyakorolt-e a képzés kimutatható hatást a hallgatók szakmaközi kapcsolataira. A képzés eleji lekérdezések mindkét évfolyam esetében 2011 márciusában illetve április elején zajlottak. A képzés végi lekérdezés az I. évfolyam esetében 2011 júliusában, a II. évfolyam esetében 2011 novemberében történt meg. Motivációs kérdéssor A kétféle kérdőíves vizsgálaton kívül a képzés elején mindkét képzéstípus esetében kitöltettünk egy két kérdésből álló motivációs kérdőívet, mellyel a hallgatók jelentkezésre való motivációit próbáltuk vizsgálni. A két kérdéssor lekérdezése 2011 márciusától 2012 májusáig tartott Interjúk a szakmai megvalósítókkal és az oktatókkal Interjúkat a képzésben kulcsszerepet játszó projektmunkatársakkal illetve az oktatókkal készítettünk. Az oktatókat elsősorban saját tapasztalataikról kérdeztük. Arról, hogy a képzés befejeztével milyennek látják a hallgatókat? Mit gondolnak milyen hatása van a képzésnek a hallgatókra? Milyennek látták a hallgatók közösségét? Milyen nehézségek adódtak a képzés során? És hogyan sikerült a nehézségeket megoldani? Milyen tapasztalatokkal gazdagodtak? A kiválasztás szempontja a megtartott órák mennyisége volt A projektmunkatársakat a projekt megvalósításának folyamatáról, a célok és eszközök viszonyáról, valamint az előzetes elképzelésektől való esetleges eltérésekről és ezek okairól kérdeztük. Az interjúk lekérdezését a HÉTFA Elemző Központ Kft. munkatársai végezték 2012 májusában és júniusában. Fókuszcsoportos vizsgálat a hallgatókkal A fókuszcsoportos vizsgálat a képzések befejezését követően történt és elsősorban a szaktudás hasznosíthatóságára (illetve a szakirányú továbbképzésben résztvevők esetében a képzés hatására) irányult. A fókuszcsoportos interjúkat a HÉTFA Elemző Központ Kft. munkatársai készítették 2012 júniusában. 9

10 A BŰNMEGELŐZÉSI SZAKEMBEREK ÉS ÖNKÉNTESEK KÉPZÉSE ALPROJEKT MEGVALÓSULÁSÁNAK ÉRTÉKELÉSE (PAPHÁZI TIBOR) A következőkben azt vizsgáljuk, hogy a képzési alprojekt céljai megvalósultak-e a terveknek megfelelően. A megvalósítás olyan kérdések mentén vizsgálható, mint mekkora a képzés iránt az érdeklődés: hányan jelentkeztek, ez mekkora aránya a területen dolgozóknak? milyen szakterületről érkeznek a képzésre jelentkezők? van-e olyan szakterület, amelynek képviselői alacsony számban képviseltetik magukat? mennyire hiányosak a képzésre jelentkezők ismeretei? milyen arányú a lemorzsolódás? Jellemzően kik azok, akik nem fejezik be a képzést? mennyire elégedettek a képzésben résztvevők a kapott szolgáltatásokkal (elméleti, gyakorlati órák, e-tananyag)? a tananyag lefed minden fontos területet (előadók és a képzésben résztvevők véleménye szerint)? elegendőek a program számára biztosított (anyagi, személyi, tárgyi) források? különbözik a program megvalósítása a három helyszínen (Miskolc, Pécs, Debrecen)? A tanulmányfejezet ennek alapján arra vállalkozik, hogy vizsgálja az elemző team által kidolgozott kérdéseket és megvizsgál felvetődött hipotéziseket. A tervezés során több hipotézissel is éltünk: a hallgatók elkötelezettek a képzés témájában, nemcsak véletlenül keveredtek a képzésbe, hanem perspektivikusan is kötődnek a bűnmegelőzési szakterülethez; a hallgatók között nagyobb arányban találhatók olyanok, akik kevésbé rendelkeznek stabil munkahelyi háttérrel, kevésbé elégedettek a munkahelyi körülményeikkel, inkább alacsonyabb fizetésűek; a hallgatók többsége nem előítéletes a mélyszegénységben élőkkel szemben. A kérdésekre és a hipotézisekre e tanulmány keretében interjúkat elemeztünk és a többváltozós statisztikai elemzés módszertani eszköztárát használtuk fel a hallgatókkal kitöltött kérdőívek elemzésénél. 10

11 AZ INTERJÚK TAPASZTALATAI A kutatási tervben megfogalmazott kérdések egy része így olyan, amihez részben az ún. szakmai megvalósítókkal (alprojekt koordinátor, pénzügyi koordinátor, E-learning koordinátor, szakmai asszisztens) készült interjúkból lehet megtudni, ilyenek azok a kérdések, amelyek a tananyagra, a program számára biztosított forrásokra, a megvalósítás hátterére és körülményeire vonatkoznak. Az interjúk másik csoportjába pedig a képzésben résztvevő oktatókkal készült interjúk tartoznak. Tőlük olyan kérdésekre vártuk a választ, amelyekre a hallgatók megkérdezéséből nem derülhetett fény, nevezetesen, hogy ők hogy látták a hallgatókat, mennyire sikerült őket megismerni, voltak-e esetlegesen pozitív vagy negatív élményeik, miben látják a képzés eredményességét. Összesen tíz interjút készítettünk, ezek gyors lebonyolítását a Hétfa Kutatóintézet kiváló szervezőmunkájának köszönhetjük. Az interjúk kis száma nem tette szükségessé a számítógépes feldolgozást, ezért ezt a munkát kvalitatív módon, a kulcskérdésekre adott válaszok összegyűjtésével végeztük el. Megemlítjük, hogy az interjút adó oktatók és a szakmai megvalósítók csoportja részben átfedi egymást, mert volt olyan szakmai megvalósító is, aki oktatott a képzésben, illetve az oktatók közül többen is részt vettek a képzési program szakmai megvalósításának valamely fázisában, sőt, volt olyan szakmai megvalósító, aki hallgatóként is jelen volt az oktatásban. Mindez még kiegészül azzal, hogy volt olyan oktató, aki a szakirányú képzéseken és a FAT tanfolyamokon egyaránt tanított. A PROJEKT MEGVALÓSÍTÁSA Az interjúkból a projekt megvalósításának három lényegi része emelhető ki: az előkészítés, a szervezés, és az elszámolás. Az előkészítés több évig tartó folyamat volt, amely megelőzte a projekt indulását is, több partnerintézmény elképzeléseinek összehangolását is igényelte, míg a többi tevékenység a projekt végrehajtási szakaszára korlátozódott. A partnerek részben az igazságügyi, részben a szociális és munkaügyi területekhez kapcsolódtak: Maga a projekt több konzorciumi partnerből állt össze, akkor még az Igazságügyi Minisztérium, ennek aztán a Belügyminisztérium lett a jogutódja, ilyen szempontból ők voltak tulajdonképpen a projektgazdák, a konzorciumi partnerek voltak egyrészt az Igazságügyi Hivatal, amely ezt a re-integrációs és áldozatsegítési projekt egy részét csinálta. Volt a büntetés-végrehajtás, ami a re-integrációs részt csinálta, akkor ha jól tudom, bent maradtak és kapcsolódik hozzá a Munkaügyi Kirendeltség, valamint további konzorciumi partner a Miskolci Egyetem volt. Ők tervezték a kétféle képzési programot: 11

12 ezeket a FAT-os képzéseket, illetve ezt az egy éves bűnmegelőzési továbbképzési programot az egyetemen (FAT oktató1). Annak szükségessége, hogy képzéssel is lehet tenni a bűnmegelőzésért, és nem is keveset, két irányból is bekerült a projektbe: részben interprofesszionális együttműködések elősegítése, részben a jó gyakorlatok terjesztése voltak a kiemelt szempontok. hogyha azt szeretnénk alátámasztani, hogy erre szükség van, akkor jó pár esetet tudunk ezzel kapcsolatosan elmondani, ami a projekt kezdete előtti időszakban zajlódott. Borzasztó történetekről van szó, családon belüli erőszak, élet kioltásával, vagy elvesztésével, gyermek életének elvesztésével járó elhanyagoló szülői magatartásról. És mindenütt ott voltak a hatalmas kérdőjelek, hogy ott volt a szakember, ott volt a védőnő, ott volt a családsegítő, ott volt az iskolában a pedagógus és a gyermek- és ifjúságvédelmi felügyelő. Hogy lehet az, hogy amikor egy jól kiépített rendszer van Magyarországon, és azért sok országhoz képest, ha európai országhoz nézzük is, egy nagyon szolgáltató jellegű rendszerben élünk, legyen az oktatás, legyen a szociális szféra és hogy ennek ellenére, hogy van egy ilyen háló, ami látszólag fel kellene, hogy tartsa a kiesőket, akik ilyen vagy olyan okok miatt negatív élethelyzetbe kerülnek, mégis úgy tűnik, hogy ez a háló lukacsos volt, és megtörténtek olyan esetek, amikre nem kerülhetett volna sor. És amikor ezeket vizsgálták, akkor a szakemberek részünkről, akik az adott szakterületek potens képviselői részint pedig olyanok, akik a konkrétan az ügyben érintettek voltak, ugyanoda tértek vissza, hogy úgy tűnik, még mindig nem tudják, hogy milyen jelnek, mi a háttere, hogy mire kellene odafigyelni, hogy nincsen adott esetben tisztában azzal, hogy mi az ő konkrét feladata. Tehát ezeknél a konkrét ügyeknél is visszautaltak a képzés fontosságára. Ez volt az egyik, ami az alapját adta a képzési igénynek. A másik, pedig az, hogy hogy ebben az előkészítő szakaszában a projekben volt egy szakemberek közötti felmérés, egy közvélemény kutatásos, és ott is megerősödött annak az igénye, hogy igen, szeretnénk tudni az új módszerekről, szeretnénk tudni arról a jó gyakorlatról, ami lehet, hogy egy faluval odébb megy, de én már nem hallok róla és nem ismerem, és ott vagyok egy problémával és nem tudom megoldani, holott egy faluval odébb milyen jól tudják kezelni ezt az adott helyzetet. Tehát innen nézve is megjelent igényként és tulajdonképpen innentől kezdve azt gondolom, hogy nem lehetette a minisztérium számára kérdés, hogy szükség van képzésre, mivel mindegyik forrás azt igazolta, hogy ez elengedhetetlen, és ezt a döntést nem mi hoztuk meg. (Szakmai megvalósító1, 5-6. old.) Az interjúkból idézett szövegrészeket idézőjelbe tesszük, de az írott és beszélt nyelv különbségei miatt némely esetben a szöveghű gépelést szerkesztett formában adjuk közre. 12

13 A szervezés jelentősége, hogy ez biztosítja az alprojekt működtetését. Ez részben egyeztetéseket jelent, amely már az előkészítő szakaszt is jellemezte. Rengeteg egyeztetés volt. Arra emlékszem, hogy nagyon sok egyeztetés volt a konzorciumi partnerek között, a minisztérium is a konzorciumi partnerek között, az NFÜ, és a minisztérium, és a konzorciumi partnerek között, ez nagyon-nagyon sok munka volt. (FAT oktató1, 3. old.) Nagy erőbedobást igénylő munka volt a célcsoportba tartozó hallgatók megkeresése, toborzása, biztosítása is. Nemcsak a felhívások kiküldése, a szakembereket foglalkoztató szervezetek megkeresése, a sajtótájékoztatók megtartása, kiadványok készítése, toborzó rendezvények, konferenciák, médiaszereplések, hirdetések megszervezése, hanem egyes esetekben az érdektelenség leküzdése is. Legnagyobb nehézséget a Dél-dunántúli régió okozta, mert a Somogy, Tolna Baranya megyékben nagyon nehéz volt a jelentkezőket felkutatni. Nagyon kevesen jelentkeztek, folyamatosan kellett őket levélben bombázni, még most is fut egy FAT-os képzés, úgy hogy most már Miskolcon az e-learninges-képzés fut, Debrecenben már lezajlott minden képzés, a diplomaosztás is megvolt, a Dél-Dunántúlon folyamatos jelenlétet igényelt és noszogatni őket, hogy jöjjenek. A rendőrséget meg kellett keresni, tehát ott minden szervezettel folyamatos kapcsolattartás kellett, mert nem volt meg ez az aktivitás. ( ) Valahogy ott akármilyen szervezetet megkerestünk kevés volt az aktivitás. (...) Sokan voltak a toborzó rendezvényen, de nem volt elég ahhoz, hogy elmenjen a híre ennek a felhívásnak. ( ) A Miskolci Egyetem az segített a toborzásban, mert a saját szervezeteiken keresztül felkutatták azokat a szerveket, akikkel ők napi kapcsolatba vannak, vagy volt már kapcsolatuk és megkeresték őket, hogy jöjjenek képzésbe és ennek nagyon örültek is. (Szakmai megvalósító4, 7. old.) A nehézségek oka egy másik interjúalany elmondásában az volt, hogy a projekt valamelyest túlvállalta magát, azaz túl sok embert akart beszervezni túl rövid idő alatt: Szerintem egy mutatóról elfeledkeztek a projekt kiírói vagy az irányító hatóság. Alapvetően felnőttképzésről, felnőttek képzéséről a szakirányú továbbképzés esetében is már ugye már valamilyen végzettséggel rendelkezőkről beszélünk, akik szabadidejük terhére, munka mellett vállalnak képzést. Ilyen típusú képzésben Magyarországon az elmúlt négy évben csökkenő tendenciában vett részt a felnőtt lakosság. Kifejezetten ezekben a problémás régiókban, mármint a célcsoportok szempontjából, a felnőttképzésben való részvétel aktivitása az 2-3% között van a lakosságnak. Na, most ha ezt összevetem a beiskolázás előírt mérőszámaival, akkor azért látszik, hogy voltak 13

14 beiskolázási nehézségek, mert túlvállalta magát a projekt. (Szakirányú oktató3, 27. old.) Komoly szervezőmunka biztosítja, hogy a hallgatók számára rendelkezésre álljanak a megfelelő oktatási körülmények: a szállás, az étkezés, a megfelelő terem, illetve felszereltség, amelyhez a minimálisan elvárt szinten is hozzátartozott az MT szerint pl. a projektor, a TV készülék és a videomagnó. (MT 5. old.) A projektben dolgozók szervezőmunkája biztosítja a hallgatók számára a szükséges iratok, tanúsítványok, bizonyítványok kiállítását, együttműködésben az egyetem szervezetével, ami egy nehézségét jelenti a szervezőmunkának, mert a projektszabályozás mellett az egyetemi előírásokat is be kell tartani. Pl. van egy változásbejelentő, be kell jelenteni a változást, ez személy lehet, költség, bármi. Akkor a személynek kell pl. egy kerkieg 11. Akkor én elkészítem( ) a lehető legrövidebb időn belül, tehát itt nagy csúszás nincs, csak kell bizonyos fizikai idő, elküldöm, megkapja, továbbítja, nekik visszaküldik. Az ESZA azért nem mindig reagál rá azonnal, biztos, hogy napok eltelnek, sőt hogyha változásbejelentő van, itt a változásbejelentő táblákat össze kell nekem állítani. Tehát pl. egy változásbejelentőhöz nekem be kell adnom egy Excel-táblát, amit úgy hívnak, hogy a változás szöveges indoklása. Be kell adni, én úgy hívom, egy piros táblát, aztán egy változáskövető Exceltáblát, vagy négy-öt hatalmas táblákat egyébként, összekészítünk, elküldjük, az ESZA jó esetben elfogadja. Eddig még mindig mindent elfogadott, le is kopogom, de azt mondom, hogy két-három hét beletelik és csúszik. Addig nem köthetek szerződést, amíg az ESZA rá nem bólint. ( ) Közben telnek a hetek. ( ) Az aláírt szerződéseket továbbá alá kell írni az érintett kollégának, a közvetlen főnökének ez általában dékánt jelent, alá kell írnom nekem és így kerülhet a humánpolitikai osztályra. Ezek napokat vesznek igénybe és én, mint pénzügyes a hajamat tépem, hogy csúszunk, csúszunk, pedig alapvetően mindenki végzi a dolgát, tehát nem hanyagságról van szó. ( ) Ugyanúgy be kell tartani itt az egyetemi rendszert, szabályokat, kötelezettségeket. Ugyanakkor jó is, hogy van ez a rendszer, mert így biztosítva van, hogy olyan nagyon szabálytalanságot nem követhetünk el. (Szakmai megvalósító2, 6-7. old.) Másképpen szólva: Ezek a pályázatok ( ) az európai normáknak és az átfogó gazdálkodási, ügyviteli normáknak felelnek meg. A felsőoktatásban vannak speciális folyamatok, folyamatszabályozások, amik nincsenek sem időben, sem nyilvántartási módszerekben összhangban ezekkel. Tehát egy pénzügyi elszámolás leadása, az ahhoz tartozó pénzügyi dokumentációval, ennek összeállítása, azt jelenti, hogy egy teljesen más munkamódszerrel, más anyag összeállítással kell a pénzügyesnek kigyűjteni azokat 11 Kereset kiegészítés. 14

15 a dokumentumokat, amik egyébként az egyetem összpénzügyi folyamataiban vannak. Az egyetem pénzügyi elszámolásai főleg a járulékok, ÁFA stb. keretében egy teljesen más ütemezésben folynak. ( ) Van egy formátum, egy ügymenet, amit a projekt kíván, és van egy formátum, egy ügymenet, amit az egyetem belső szabályozása kíván. (Szakirányú oktató3, old.) Az interjúkból feltárulnak tehát a szakmai megvalósítás más nehézségei is, kiemelhetők még a közbeszerzés problémái, vagy az akkreditáció nehézségei: én magam is nagyon szerettem volna, [ha a szakirányú képzésnek nagyobb lett volna az aránya] erre nagyon komoly igény volt, viszont sok oknál fogva, részint a kérdés pénzügyi vetülete miatt, részint pedig amiatt is, hogy ugye a közbeszerzést, ha jól tudom, a minisztérium meghatározott helyszínekre, meghatározott tanfolyamszámra írta ki, azt nyerték el, innentől kezdve gyakorlatilag nem lehetett már folyamatában módosítani, nem lehetett azt mondani, hogy a FAT-os képzések helyett akkor egy új szakirányú tanfolyamot beindítunk, mert ugye annak komoly anyagi vonzata lett volna. (Szakmai megvalósító1, 8. old.) ahogy említettem, eredetileg FAT akkreditációjú képzésekről beszélünk, ami nem pontszerző. Ez nagyon jó adott szempontból, mert univerzális, mert bárki jöhet, de nem jelent pontot, egy pedagógusnak egy szociális szférában dolgozó szakembernek, vagy egy védőnőnek és fölvetődött, hogy milyen jó lenne, ha pontszerző lehetne, de ugye abban a stációban, amiben akkor már tartottunk akkor még úgy volt, hogy a program időben indul már módosításra nem volt lehetőség. Mi ettől függetlenül elmondtuk, hogy érdemes lenne, hogyan lehetne megcsinálni, [de] elvetésre kerültek, mivel, ha már folyamatban van a képzés és elindulunk egy rendszerbe, akkor nehezen eladható, hogy a júniusi meg a júliusi csapat is FAT-os volt, és nem kapott pontot akkor a szeptemberi miért kap. Másrészt, ez az akkreditáció elég időigényes. Van olyan tanács, ahova például, csak október 15-vel lehet leadni, mármint addig beadhatjuk, és mivel, akkor még úgy tűnt, hogy elindul minden határidőben, ezért elvetésre került az, hogy ezek más formában is akkreditálva legyenek. (Szakmai megvalósító1, 13. old.) A projekt kézbentartása, az elszámolások rengeteg munkát, aprólékos dokumentációt igényelnek. ami leginkább le szokott terhelni, az maga az elszámolás. Rengeteg apró tételből áll össze. ( ) Pl. a hallgatóknak az útiköltségei sokszor Ft-os tételek vannak. És minden ilyen tételhez le kell írni a teljesítés dátumát, számlaszámát, mire vette igénybe, hova járt a hallgató, milyen szakirányba járt, buszon utazott, milyen költségszám, egy hosszú sort ki kell tölteni minden egyes ilyen számlára. Annyi hogy a bizonylatokat [az ESZA] már nem kéri be, csak az itteni ellenőrzésnél nézi ezeket a tételeket. Azért ez 15

16 nagy munka összeszedni ezeket az adatokat és begépelni a táblázatot. (Szakmai megvalósító2, 8. old.) Az elszámolás nehézségeit az informatikai rendszer is fokozza. A rendszer lomha, előfordult, hogy nem engedett rögzíteni, ennek következtében nem nyújtható be az elszámolás időben, aminek eredményeképpen megint csak csúszik az adminisztráció. Csúszunk, tehát a pénzügyi kifizetések, elszámolások csúsznak az eredeti tervhez képest, ezt elismerem, bánt is mint pénzügyi vezetőt, de ez azért van, mert annyira sok kézen kell keresztül mennie minden egyes dokumentumnak, minden egyes engedélynek, elszámolásnak, hogy ez ebből adódik. És nagy embereken is. Tehát nem egy irodai alkalmazotton, hanem [ott, ahol] nem tudunk hatni, és ezt el kell fogadni, hogy így van. (Szakmai megvalósító2, 15. old.) Összességében tehát elmondható, hogy legalábbis a képzés tekintetében a megvalósítás legnagyobb hátramozdítója maga a bürokratikus előírások rendszere: A TÁMOP-pályázatokra általában jellemző, hogy a ráfordítható energiánkat döntő többségben nem a szakmai, hanem az adminisztratív feladatok viszik el. Havonta jelentést írni ezt nem tartom túl érdeminek. A pénzügyi dolgokban már használnak online felületeket. De sokkal többet lehetne használni on-line a monitoringban is. Vannak ilyen szoftverek, és egyszerűbb rendszereket is lehetne erre használni, ehelyett iszonyú mennyiségű papírhegyeket kell gyártanunk. Ezek a jelenléti ívek, meg hasonlók. Lehet, hogy engem a brüsszeli projektek elkényeztetnek, azok a brüsszeli projektek amikben én részt szoktam venni, azokban egyszerűen fel tudják mérni, hogy ennek a munkateljesítménye az megfelelő. De itt a papírmunka iszonyosan sok. (Szakmai megvalósító3, 10. old.) A képzési alprojekt egyik legfontosabb hozadéka a hallgatók számára való hasznosságon túl az e-learning tananyag kidolgozása, mert ez az, ami biztosítja a fenntarthatóságot a projekt időszakán túl is, tehát maradandó eredménye a projektnek. A fejlesztő csapat munkásságát felkarolta az egyetem, ennek következtében egy rendkívül rugalmas képzési megoldást sikerült kialakítani, amelyben lehetőség van arra, hogy valaki csak vendégként tanulmányozzon valamely tananyagrészt, de arra is, hogy regisztráljon, kurzusokat vegyen fel, feladatokat oldjon meg, ezáltal bizonyítványt is szerezzen az így megszerzett ismereteiről; az online rendszer a video előadás mellett egy ablakban megnyitható módon szöveges előadás vázlatokat, akár animáltan is képes kezelni; ugyanakkor ez az e-learninges rendszer nem nélkülözi a személyességet, az oktatókkal való találkozást sem, amit konzultációk formájában biztosít azoknak, akik tanúsítványt is kívánnak szerezni ezen a módon. 16

17 AZ OKTATÓK TAPASZTALATAI A HALLGATÓKKAL Míg a később részletezendő kérdőívünkben a hallgatókat kérdeztük az oktatókról is, az oktatókkal készült interjúinkban természetesen az oktatókat kérdeztük a hallgatókról. Az oktatási folyamatban a két szereplő fél csak korlátozottan ismerheti meg egymást, a képzés egészének értékeléséhez azonban hozzátartozik, hogy a két szereplő csoport mit tudott meg a másikról és ez járt-e valamilyen tapasztalattal a képzést illetően. Az oktatók a hallgatókat felnőttképzésről lévén szó elsősorban az órai munka során, egy aktivitás passzivitás tengely mentén ismerhetik meg. A túlsúlyban lévő, rövid idejű FAT-os képzéseknél a hallgatók alapos megismerésére eleve nem nagyon van mód, de nem is volna ez célja minden oktatónak: nem haverkodni mentem oda, hanem hogy jól leadjam a tananyagot. (FAT oktató3, 6. old.) A szakirányú továbbképzésen több lehetőség lett volna a hallgatókkal való találkozásra, a szorosabb kapcsolat azonban diszfunkcionális is lehet oktatási téren: Nem lehet hagyni, mert akkor nincsen tudás-átadás. Ha most én ezeket az alkalmakat [közös összejöveteleken] összekeverem, ennyire koncentrált együttlétnél, nehéz lesz sapkát váltani. Ha én több alkalmat vagyok velük a másik szituációban, akkor én hiába mondom, hogy most nem a kék sapka van rajtam, hanem a piros. (Szakirányú oktató3, 16. old.) Aktívabbak azok a hallgatók, akik szívesen jöttek a képzésre, örömmel vesznek részt az előadásokon, azokat hasznosnak tartják, profitálni tudnak belőle. De hogyha akármelyik évfolyamot is nézem, azt tudom mondani, hogy mind a két évfolyamnál, nem egy-egy embert tudnék mondani, hanem volt egy mag, ami azért egy nagy csoportnak képzelendő el. Én inkább azt mondanám, hogy azok voltak kevesen, akik nem voltak nagyon aktívak. Tehát a többség mind a két évfolyamnál kimondottan érdeklődő volt. ( ) Nagyon jól érezték magukat, élvezték, hogy ez egy más dolog, mint amit csináltak a munkahelyükön. Azzal, hogy visszaülhettek az iskolapadba, hogy interaktívan beszélhettek a gyakorlati szakemberekkel, sok olyan információhoz jutottak, sok olyanra rájöttek, [ami a terhes hétköznapokon nem jutott eszükbe] (Szakmai megvalósító1, 16., 30. old.) A másik végpont a motiválatlan hallgató, aki nem szívesen ment, inkább úgy küldték el a képzésre, esetleg a szó szoros értelmében kivezényelték arra, ami nem érdekelte, nem értett egyet vele, vagy csak egyszerűen félt a munkából kieső idő miatt rázúduló feladattömegtől. Az oktatók meglátása szerint leginkább hozzájuk köthetők azok a kisebb-nagyobb konfliktusok is, amelyek alkalmilag előfordultak az oktatók és a hallgatók között. Az interjúkból csak egy durvább esetet tudunk, amikor az egyetemi oktató egy kivezényelteknek tartott előadásról sírva ment ki. És ezt úgy mesélték egymásnak 17

18 szünetben, mint valami hatalmas nagy fegyvertényt, hogy milyen szuper kemény fiúk vagyunk. (Szakirányú oktató2, 10. old.) Az oktatók és a hallgatók közti nézeteltérések másik forrása az oktatók szemszögéből azoktól a hallgatóktól eredt, akik kevésbé voltak fogékonyak azokra az értékekre, szemléletre, amelyeket a képzés egésze, néhány oktató pedig még erőteljesebben képviselt. Volt olyan előadó szakmájának nemzetközileg is elismert képviselője, nagyon impulzív képviselője értékeknek, és elveknek akinek a szemlélete emiatt gyakrabban került összeütközésbe az esetenként előforduló, előbukkanó előítéletességgel, netán rasszizmussal. Az előítéletesség jelentkezése az interjúalanyok megszólalásaiban inkább a volt rá példa kategóriája (FAT oktató2, 8. old.), míg a rasszizmus megemlítése az említett, kivezényelt csapattal összefüggésben jelenik meg (szakirányú oktató2, 10. old.). Ezeknek a negatív jelenségeknek lehetett oka a kiégettség is, de egyes, bűnelkövetőkre irányuló foglalkozásokkal erőteljesebben együtt járó punitív, retributív szemlélet is, amelynek ellentmondott a tananyag, a képzés preventív, reintegráló szellemisége, illetve az oktató által képviselt toleráns, resztoratív értékrendszer, ami vitát, nézeteltérést eredményezhetett. Ez a szemlélet azonban a képzés része volt: Merthogy nekem át kell vinnem egy szemléletet. És ezt a szemléletet akarom én átvinni, az hogy a mi hétköznapjainkat járja át ez az egész szemlélet, a bűnmegelőzésnek az áldozattá válásnak, a segítésnek, a professzionális segítésnek a szemlélete. Hogy ezt tanítani kellett folyamatosan. (Szakirányú oktató2, 9. old.) Az oktatók tehát általában kezelték ezt a helyzetet tapasztalataik, gyakorlatuk szerint. Tehát nagyon fontos, hogy korrekten az én kezemben van az óra vezetés, vagy, hogy tudjam, hogy meddig lehet elmenni és mármint, hogy nyílván mindenkinek a véleménynyilvánításba hol vannak a határok és az ember azonnal tudjon reagálni, hogy ha olyan jellegű megnyilvánulások vannak. (Szakmai megvalósító1, 43. old.) Azt azonban az oktatói vélemények alapján elmondhatjuk, teljesült az a hipotézisünk, hogy a hallgatók többsége nem tekinthető előítéletesnek a mélyszegénységben élőkkel szemben és az órákon a politikai előítéletesség oldásának is vannak pozitív tapasztalatai, mert Itt szakmáról beszélünk, áldozatokról beszélünk és annak nincsen politikai vonzata. (Szakmai megvalósító1, 43. old.) Felnőttképzésről lévén szó, a hallgató által korábban tanultak, vagy a foglalkozásában gyakoroltak, a beosztásában képviseltek, valamint az oktató által közvetített ismeretek ellentmondhatnak egymásnak, kognitív disszonanciát eredményeznek, amelyek aztán nem feltétlenül udvarias, tekintélytisztelő formában törnek felszínre. Aztán voltak csoportok, akik mindig okosabbak voltak, volt ilyen. Elég, ha 3 ilyen ember van a csoportban, és akkor a csoportnyomás már működik, [a többi] nem mer ellentmondani, 18

19 nincs ereje vitatkozni, satöbbi, és ez a 2-3 elviszi aztán a csoportot. (Szakirányú oktató1, old.) Összehasonlítva a motivációkat a nappali képzésben résztvevő egyetemistákéval, a kép még a kisebb összekülönbözéseket tekintve is a felnőttképzésben résztvevő hallgatók javára billen: A fiatal egyetemistákat motiválatlannak, fáradtnak látom. Céltalanok, nem tudják, hogy mit akarnak, minek ez az egész, ha jelentkeznek is, inkább a tanácstalanság van bennük. A felnőttképzésben, azért is, mert felnőttek, munkahellyel, családdal rendelkező emberek voltak, akik azt gondolom, a tudásvágyból, az előrelépés szándékával és sokféle jó motivációval érkeztek. Azt, hogy megbecsülik ezt a lehetőséget, sok mindent kaptak ezzel a tanfolyammal. Ha szünet volt, pontosan visszaérkeztek, fegyelmezettek voltak. Én mondtam, hogy ezt el is várom. Mármint pontosságot, hogy tudjunk haladni. De nagyon érdeklődőek voltak, figyelmesek, nem volt ellenállás, kivéve egyetlen embert. ( ) De figyelt, jegyzetelt, és a végére adott egy olyan visszajelzést, ami nagyon elismerő volt az órával kapcsolatban. (FAT oktató3, 8., 10. old.) Ezek az interjúkban említésre került negatív jelenségek tehát inkább esetiek, nem tekinthetők általánosnak, a meginterjúvolt oktatók általában elismeréssel nyilatkoznak hallgatóikról többféle tekintetben is. Pozitívan élték meg az oktatók a hallgatók nagy többségének érdeklődését: Érdeklődtek plusz anyagok iránt, a vetített film megszerzésének lehetőségéről, honlapcímek után. Volt, aki mindhárom, vagy több FAT képzésen is részt vett. (FAT oktató1, 17., 19. old.); együttműködését: a polgárőrök kedvesek voltak. Öregek voltak, vagy inkább ilyen kis nyugdíjas korosztály, volt köztük például egy hihetetlen pengeagyú nő. Vele élmény volt, jókat kérdezett, hát az egy inspiráló közeg volt, [mármint] a nagyrészük. (Szakirányú oktató2, 9. old.); motiváltságát: Iszonyúan motivált társaság volt. Tehát ugye azt lehet látni, hogy ezekben a témákban nagy kiéhezés van. Módszereket szeretnének, megoldásokat szeretnének, pedagógusok látják, ahogy a gyerekeknek a lehetőségei beszűkülnek. Szeretnék a bűn elkövetéstől megóvni őket (Szakirányú oktató1, 15. old.); figyelmét: nagyon figyeltek. Ahogyan én bementem, bemutatkoztam, elmondtam, hogy mi lesz ez, mit várok el tőlük nagyon határozottan és egyértelműen, az első negyedóra és húsz perc után síri csend és isszák a szavaimat. Kérdeztek. Én az elején is azzal indítottam, hogy bármely tananyagrésznél bármiben lehet kérdezni. És onnan tudtam, hogy 19

20 figyelnek, hogy sok kérdés volt. Tehát nem csak ledaráltam, hanem sokat kérdeztek. És engem ez inspirált. (FAT oktató3, 7. old.) a közvetített szemlélettel kapcsolatos fogékonyságot: volt, aki mondta, hogy oké, ő ezt belátja, hogy így van, de még ha most persze nem is változik meg teljes mértékben a gondolkodásmódja, valamennyire csak hat rá ez. (FAT oktató2, 6. old.) esetenként a kiemelkedő teljesítményeket: Például amikor ezt a szimulált mediációt adtuk elő, akkor egy hölgy, aki a pártfogói felügyeleti szolgálattól jött, elvállalta a mediátor szerepét és mondta, hogy őneki ez nem tartozik a munkája közé, de nagyon profi volt, úgy gondolom, hogy biztos látta a kollégákat, hogy hogyan vezetnek le egy ilyen ülést, és nagyon szépen megoldotta. (FAT oktató2, 8. old.); a pozitív visszajelzéseket: Egyrészt pozitív visszajelzés volt, hogy ott voltak, ott maradtak, aktívak voltak, végigülték az órát, ez egy tanár számára visszajelzés, hogy még a 10. órában is ott vannak. Illetve én ott szóban olyan visszajelzést kaptam, hogy érdekes volt, tehát, hogy én úgy éreztem, hogy lekötötte őket a dolog. Valami olyat hallottak, amit eddig még nem ismertek, ilyen értelemben nekem pozitív volt a visszajelzés. (FAT oktató1, old.) 12 Mindez már azt is előrevetíti, hogy az oktatók mit tekintenek a képzés eredményességének. Részben tehát a tudásgyarapodást: volt 1 darab két hónappal később jövő visszajelzés, azt hiszem Debrecen környéki büntetés-végrehajtási intézetben, akik többször vettek részt, akik kvázi gyakorlott kommunikációs tréningrésztvevők voltak, tőlük jött olyan visszajelzés, hogy először volt olyan élményük, hogy használható tudást szereztek, és alkalmazták ( ). Ők gyakorlott, sokat tréningezett emberek voltak, tőlük egy ilyen visszajelzés, azt hiszem, hogy nagyon jó. (Szakirányú oktató3, 17. old.) Eredménynek tekinthető, hogy a képzés során sikerült egy alternatív szemléletet megismertetni a hallgatósággal. [Az értékek közvetítését] is fontosnak tartom. Tehát, hogy ezt a nem annyira megtorló szemléletet, hanem ezeket az új technikákat, meg kicsit a hagyományos büntetőjogi szemléleten túli elképzeléseket bevezessük. És ez szerintem fontos, hogy a gyakorlati szakemberek is megismerkedjenek ezekkel az új megközelítési módokkal. Mert például szerintem a BV-seknek is nagyon hasznos, hogy hallják ezeket, vagy a rendőröknek is. (FAT oktató2, 5. old.) 12 Az interjúkból több példát is lehetne idézni, a legjellemzőbbeket emeltük ki. 20