XVI. Benedek pápa katekézise a HIT ÉVÉBEN a szerdai Általános kihallgatások alkalmával I. BEVEZETÉS október 17. Kedves Testvérek!

Átírás

1 XVI. Benedek pápa katekézise a HIT ÉVÉBEN a szerdai Általános kihallgatások alkalmával I. BEVEZETÉS október 17. Kedves Testvérek! Ma egy új katekézis-ciklust szeretnék kezdeni, amely a Hit évének végéig fog tartani, megszakítva erre az idõre az imádság iskolájáról szóló soro-zatot. Porta fidei kezdetû apostoli levelemmel épp azért kezdeményeztem ezt a különleges évet, hogy az Egyház újítsa meg a világ egyetlen Üd-vözítõjébe, Jézus Krisztusba vetett hitének lelkesedését, élessze föl annak örömét, hogy a Jézus által mutatott úton tudunk járni, és konkrét formák-ban tanúskodjék a hit átformáló erejérõl. A hit találkozás Krisztussal 1. A II. Vatikáni Zsinat megnyitásának 50. évfordulója nagyon jó alkalom arra, hogy visszatérjünk Istenhez, elmélyítsük és bátrabban éljük meg a hitünket, erõsítsük meg az Egyházhoz, az emberiesség Tanítómesteréhez" tartozásunkat. Az Egyház ugyanis az igehirdetéssel, a szentségek kiszol-gáltatásával és a segítõ szeretet cselekedeteivel elvezet Krisztusnak, az igaz Istennek és igaz embernek megismerésére és a Vele való találkozásra. Nem egy eszmével, vagy élettervvel, hanem egy élõ Személlyel való talál-kozásról van szó, aki mélységesen átformál bennünket azáltal, hogy kinyi-latkoztatja nekünk igazi, istengyermeki identitásunkat. A Krisztussal való találkozás megújítja emberi kapcsolatainkat azzal, hogy napról napra na-gyobb szolidaritásra és testvériségre nevel a segítõ szeretet logikája sze-rint. Hinni az Úrban nem csak az értelmet, az elméleti tudást érintõ tény, hanem olyan változás, amely átformálja életünk egészét, önmagunkat: ér-zületünket, szívünket, értelmünket, akaratunkat, testi mivoltunkat, érzé-seinket, emberi kapcsolatainkat. A hittel valójában minden megváltozik bennünk és körülöttünk, és megvilágosodik rendeltetésünk, a jövõnk, igazi történelmi hivatásunk, életünk értelme, az életérzés, hogy zarándokúton vagyunk a mennyei haza felé. Kérdés önmagunkhoz 2. De kérdezzük meg magunktól valóban átalakító erõe a hit életünk-ben, az én életemben? Vagy csak létünk egy

2 2 összetevõ eleme, de nem meg-határozó és mindent átható tényezõje? A Hit évének e katekéziseivel végig szeretnénk járni egy utat, mely elvezet a hit örömének fölerõsödéséhez vagy újra megtalálásához, azáltal, hogy megértjük: a hit nem valami tõlünk idegen, a konkrét élettõl független dolog, hanem az élet lelke. A hit Isten-ben, aki a szeretetet s aki közel jött az emberhez a megtestesüléssel és önmaga odaadásával a kereszten, hogy üdvözítsen és megnyissa a meny-nyek kapuját, ragyogóan mutatja, hogy csak a szeretetben teljesedik be az ember. Az igazi emberiesség 3. Miközben a kultúrális változások a civilizáció vívmányainak" égisze alatt ma sokszor a barbarizmus különféle formáit hozzák magukkal, vilá-gosan hangsúlyoznunk kell: a hit azt állítja, hogy nincs igazi emberiesség másutt, csak azokon a helyeken, azokban a gesztusokban, azokban az idõk-ben és megnyilvánulási formákban, amelyekben az embert az Istentõl ere-dõ szeretet élteti; ajándékként fejezi ki magát, és szeretetben, együtt-érzésben, figyelemben és önzetlen szolgálatokban gazdag kapcsolatokban nyilvánul meg mások felé. Ahol az önzés szolgálatában a másikat elnyomó uralom, birtoklás, kihasználás, áruba bocsátás, a magába zárkózott én erõszakossága érvényesül, ott az embert elszegényítik, lealacsonyítják, kifor-gatják önmagából. A segítõ szeretetben tevékeny és a reményben erõs ke-resztény hit nem korlátozza, hanem emberiessé, sõt teljességgel emberivé teszi az életet. A hit csodája 4. A hit ennek az átformáló üzenetnek a befogadása az életünkbe, Isten ki-nyilatkoztatásának elfogadása, aki megismerteti velünk, hogy kicsoda Õ, hogyan cselekszik, melyek a ránk vonatkozó tervei. Kétségtelen, Isten misztériuma mindig meghaladja a mi fogalmainkat és gondolkodásunkat, szertartásainkat és imádságainkat. Mindazonáltal a kinyilatkoztatással Isten önmagát közli, elmondja és megközelíthetõvé teszi önmagát. Ben-nünket pedig képessé tesz arra, hogy meghalljuk az õ Szavát és befogadjuk az õ igazságát. Ez tehát a hit csodája: Isten a maga szeretetében a Szent-lélek tevékenysége által megteremti bennünk a megfelelõ feltételeket ahhoz, hogy fölismerhessük az õ Szavát. Isten maga, aki föl akarja tárni önmagát, kapcsolatba akar lépni velünk, jelen akar lenni a történel-münkben, képessé tesz bennünket arra, hogy

3 3 meghallgassuk és befogadjuk õt. Szent Pál ezt örömmel és elismeréssel így fejezi ki: Szüntelenül hálát adunk Istennek, mert amikor elfogadtátok tõlünk a prédikáció isteni szavát, nem emberi szóként hallgattátok, hanem, amint valóban az, mint Isten sza-vát, amely mûködik bennetek, akik hisztek" (1Tesz 2,13). Az igehirdetés magva 5. Isten szavakkal és tettekkel nyilatkoztatta ki magát az emberrel való ba-rátság hosszú történelmében, amely Isten Fia megtestesülésében, halála és feltámadása misztériumában érte el a tetõpontját. Isten nemcsak kinyilat-koztatta magát egy nép történelmében, nem csak szólt a próféták ajka által, hanem elhagyta maga a egét, hogy emberként lépjen be az emberek földjé-re azért, hogy mi találkozhassunk vele és hallhassuk õt. És Jeruzsálembõl az üdvösség evangéliumának hirdetése eljutott a föld határáig. A Krisztus oldalából született Egyház egy új, szilárd reménység hordozója lett: a meg-feszített és feltámadott Názáreti Jézust, a világ Üdvözítõjét hirdeti, aki ott ül az Atyának jobbján, és elevenek és holtak bírája. Ez a kérügma, a hit központi és átható hirdetése. A hit szabálya 6. De kezdettõl fölmerült a hit szabályának" problémája, azaz a hívõk hûsége az evangélium igazságához, amelyben ki kellett tartani; a hûség az Istenrõl és az emberrõl szóló üdvözítõ igazsághoz, amelyet meg kellett õ-rizni és tovább kellett adni. Szent Pál ezt írja: az evangélium által elnyeritek az üdvösséget, ha megtartjátok úgy, ahogyan hirdettem nektek. Más-ként hiába lettetek volna hívõvé." (1Kor15,2.) A Hitvallás 7. De hol találhatjuk meg a hit lényegi formuláját? Hol találjuk meg azokat az igazságokat, amelyeket hûségesen adtak tovább, és fényt jelentenek mindennapi életünkben? A válasz egyszerû: a Krédóban, a Hitvallásban kerülünk kapcsolatba a Názáreti Jézus személyével és történetével; valóra válik az, amit a Nemzetek Apostola mondott a korintusi keresztényeknek: Elsõsorban azt hagytam rátok, amit magam is kaptam: Krisztus meghalt a bûneinkért az Írások szerint, eltemették és harmadnapon feltámadott" (1Kor 15,3).

4 4 A Krédó megismerésének fontossága 8. Ma is szükségünk van arra, hogy a Krédót jobban megismerjük, megért-sük, imádkozzuk. Mindenekelõtt fontos, hogy a Krédót, hogy úgy mond-jam, megismerjük". A tudás ugyanis lehet merõben intellektuális tevé-kenység, míg a megismerés" annak szükséges voltát mondja, hogy föl kell fedeznünk a mély kapcsolatot a Krédóban vallott igazságok és hétköznapi életünk között, mert ezek az igazságok valóban és konkréten mint mindig világosságot jelentenek életünk lépéseihez, enyhítõ harmatot jelentenek forró útunkon, az életet jelentik korunk életének pusztaságaiban. A Kré-dóba van beleoltva a keresztény ember erkölcsi élete, benne van megala-pozva és benne kapja igazolását. A Krédó és a katekézis 9. Nem véletlen, hogy Boldog II. János Pál pápa azt akarta, hogy a Kato-likus Egyház Katekizmusa a hit tanításának biztos szabálya, és a megú-júló katekézis megbízható forrása a Krédóra épüljön. Feladata, hogy a hit igazságának magvát megerõsítse és megõrizze, s korunk emberének, azaz nekünk, érthetõ nyelven mondja el. Az Egyháznak kötelessége átadni a hitet, közölni az evangéliumot, hogy a keresztény igazságok világító fények legyenek a kultúrális átalakulások közepette, s a keresztények legye-nek képesek számot adni a bennük élõ reményrõl (vö. 1Pét 3,14). Ma még a legközelebbi múlthoz mérten is egy mélyen átalakult és állandó mozgásban lévõ társadalomban élünk. A szekularizáció és egy széleskörû nihilista mentalitás folyamatai, melyekben minden viszonylagos, nagyon erõsen befolyásolják a közgondolkodást. Így aztán gyakran bizonyos könynyelmûséggel, világos eszmék és szilárd remények nélkül élik az életet cseppfolyós, ideiglenes társadalmi és családi kötelékekben. Elsõsorban az új nemzedékeket nem nevelik rá az igazság és a lét mély, esetlegességet meghaladó értelmének keresésére, az érzelmek állandóságára, a hûségre. Ezzel ellentétben a relativizmus megfoszt a szilárd fogódzópontoktól, a gyanakvás és önkényeskedés rombolja az emberi kapcsolatokat, s közben az életet rövid ideig tartó kísérletként élik, felelõsségvállalás nélkül. Mi-közben az individualizmus és a relativizmus uralkodik sok kortásunk lel-kében, nem mondhatjuk, hogy a hívõk teljesek immúnisak azokkal a ve-szedelmekkel szemben, amelyekkel találkozunk a hit átadása során. Az új evangelizációról szóló Szinodus adatgyûjtése néhányra

5 5 rávilágított: passzí-van és magánügyként megélt hit, a hitre nevelés elutasítása, szakadás a hit és az élet között. A csináld magad" vallás veszedelme 10. A keresztények gyakran katolikus hitük magvát, a Krédót sem ismerik, s ezáltal helyet adnak bizonyos vallási szinkretizmusnak és relativizmus-nak, mert nem tudják világosan, mit kell hinni, s hogy milyen páratlan a kereszténység üdvözítõ küldetése. Így nem áll távol a veszedelem, hogy megalkossanak egy csináld magad" vallást. Ehelyett vissza kell térnünk Istenhez, Jézus Krisztus Istenéhez, újra fel kell fedeznünk az evangélium üzenetét, sokkal mélyebben kell befogadnunk lelkiismeretünkbe és hétköz-napi életünkbe. Amit hiszünk és ahogyan hiszünk 11. A Hit éve katekéziseiben segíteni szeretnék, hogy elõbbre jussunk ezen az úton, hogy átelmélkedve a Krédó tételeit és reflektálva rájuk fel-fogjuk és elmélyítsük azokat a központi igazságokat, amelyek Istenrõl, az emberrõl, az Egyházról, a kozmikus és társadalmi valóságról szólnak. Sze-retném, ha világossá válna, hogy a hit igazságai, vagy tartalma (fides quae) közvetlenül kapcsolódnak életünkhöz; megtérést követelnek, amely meg-újítja a módot, ahogyan hiszünk Istenben (fides qua). Isten megismerése, a Vele való találkozás, arca vonásainak élesebb látása megpezsdíti életünket, mert Õ belép az emberi élet mély folyamataiba. Az út, amelyet ebben az esztendõben megteszünk, gyarapítson valameny-nyiünket a Krisztusba vetett hitben és az iránt való szeretetben, hogy megtanuljuk élni az evangélium jó és szép életét mindenannapi életünk döntéseiben és tetteiben.