Kertész Gábor * A POSTAI SZOLGÁLTATÁS A MODERN INFORMÁCIÓTECHNOLÓGIA KORÁBAN. Gazdaság Jog Társadalom 137

Átírás

1 Kertész Gábor * A POSTAI SZOLGÁLTATÁS A MODERN INFORMÁCIÓTECHNOLÓGIA KORÁBAN Napjainkban több oldalról hallunk olyan hangokat, hogy a postai szolgáltatás a technika fejlõdése révén egyre inkább idejétmúlttá válik, felnõ egy olyan generáció, amely az elektronikus írásbeliségben szocializálódott, és számára az elektronikus hírközlés a mindennapos, a hagyományos postai szolgáltatások, különösen az egyetemes körbe tartozó szolgáltatások elavult kuriózummá válnak. Az információtechnológia robbanásszerû felfutásának idõszakában nagyon markáns jóslatokban temették a postát, és várták az elektronikus hírközlés egyeduralkodóvá válását (vö. Leskinen Karlsson, 1999). Ezzel szemben a statisztikai adatok azt mutatják, hogy a postai szektor itt az egész ágazatot értve a fogalom alatt, s nem kizárólag az egyetemes szolgáltatást az EU GDP 0,9%-a körül ingadozik folyamatosan, vagyis volumene az egész piaccal egyezõ mértékben növekedik (COM/2006/594). A postai szolgáltatások jövõje szempontjából két aspektust kell kiemelten figyelembe venni, az államét és a lakosságét. Annak ellenére kiemelkedõ ezek fontossága, hogy a teljes küldeményforgalomból a két szegmens csak érzékelhetõ kisebbséget tölt be az üzleti szféra küldeményforgalmával szemben. Az állami szektor vonatkozásában azt szükséges vizsgálni, hogy az állam közhatalmi jogkörével élve milyen döntést hoz, hol és milyen mértékben fogadja el a hagyományos papíralapú (saját kezûleg aláírt) okiratokkal megegyezõ bizonyító erejûnek a modern információtechnológia vívmányai révén létrehozott elektronikus dokumentumokat. A magánszektor vonatkozásában pedig, ehhez hasonlóan, hogy elfogadják-e az elektronikus dokumentumokat és technológiailag képesek-e kezelni azokat, vagyis összefoglaló kifejezéssel, milyen szintet ért el az adott társadalomban a digitális írástudás. Ez tehát alapvetõ szemléletváltást kíván meg mind a magán-, mind az állami szféra területén. Az állami szférában az elektronikus közigazgatás kialakítása vonatkozásában már konkrét tapasztalatokra tudunk alapozni. Az Országgyûlés a évi XXXV. törvényben teremtette meg a jogilag releváns elektronikus okiratok törvényi alapját az elektronikus aláírásról szóló törvény elfogadásával. Ez definiálta az elektronikus aláírás, a fokozott biztonságú elektronikus aláírás és az idõbélyegzés fogalmait. Ez utóbbi két fogalom a fokozott biztonságú elektronikus aláírás és az idõbélyegzés (2. 5., 15., 16. pontok) az, ami a jogalkotó szándéka szerint megfelelõen garantálja az aláírás és az aláíró kitárólagos személyi megfeleltethetõségét. * Fõiskolai adjunktus, Általános Vállalkozási Fõiskola Gazdaság Jog Társadalom 137

2 Az e-közigazgatás eddigi lépései A szeptember 1-jén hatályba lépett elektronikus aláírási törvény tehát megteremtette az elektronikus aláírás alkalmazásának jogszabályi alapjait a joggyakorlatban, de elterjedése napjainkig viszonylag lassan haladt. Jelenleg, 2008 második félévében az alábbi hivatalos ügyeket tudja az állampolgár elektronikus aláírás birtokában elektronikusan intézni a kormányzati internetes portálon keresztül: Adóügyek (bevallások benyújtása, adóigazolás kérése) bonyolíthatók elektronikusan is (nem bonyolíthatók elektronikusan adóellenõrzések során, ekkor az ügyfél személyes jelenléte írható elõ). Gépjármû-ügyintézés (átírás, jármûkisérõlap). Házassági anyakönyvi kivonat kérése. Részleges ingatlan-nyilvántartási információ kérése (kizárólag azok az adatok, amelyek a tulajdoni lap I. részében kerülnek feltüntetésre: helyrajzi szám, természetbeni elhelyezkedés, terület nagysága. A teljes tulajdoni lap elektronikus lekérése egy külön szolgáltatás keretében lehetséges, amely a kormányzati portáltól függetlenül mûködik.) Felsõoktatási információs rendszer teljes ügyintézése. Lakcímigazoló hatósági igazolvány ügyintézése. Munkaügyi adatszolgáltatás és saját adatok lekérése (foglalkoztatás bejelentettségének ellenõrzése). Mozgáskorlátozott parkolási igazolvány ügyintézése. Vezetõi engedély ügyintézése (hazai és nemzetközi engedély). Nyugdíjügyintézés. Társadalombiztosítási jogviszony ellenõrzése. (Forrás: magyarorszag.hu) A felsorolásból látható, hogy jelenleg már az állampolgárok által a napi gyakorlatban felmerülõ állami és önkormányzati közigazgatási ügyek számottevõ része, elektronikus aláírás birtokában elektronikusan is intézhetõ. További jelentõs elõrelépés, hogy július 1-tõl a cégeljárások kizárólag elektronikus formában kezdeményezhetõk, ezzel a bírósági nemperes eljárások harmada vált digitálissá. A postai piac szempontjából ezeknek a digitalizálódó eljárásoknak a hatása sokkal kisebb az elõzetes várakozásoknál. A legmarkánsabb korreláció az adóigazgatásnál figyelhetõ meg, ahol a bevallások elektronikus benyújtása egyértelmûen a küldeményforgalmat csökkentette, mivel a bevallások közel 90%-a érkezett korábban postai úton. Szükséges megjegyezni, hogy az elektronikus adóbevallás döntõen a vállalkozásoknál jelent érzékelhetõ hatást, hiszen ezen adóalanyok kötelezettek az elektronikus adóbevallásra, míg a magánszemélyek körében jelenleg még csak az elektronikus nyomtatványkitöltés van elterjedõben, a minõsített aláírású elektronikus bevallás benyújtás még elenyészõ. A cégeljárás vonatkozásában ezzel szemben a küldeményforgalomra gyakorolt hatás lényegében elenyészõ, hiszen a beadványok több mint 80%-át korában személyesen nyújtották be a Cégbíróságokon. A postai feladás inkább az egyébként sem nagy ügyforgalmú vidéki cégbíróságokra volt jellemzõ, ráadásul a bíróság végzései minden esetben postai kézbesítésre kerülnek. A kormányzati portálon keresztül elektronikusan intézhetõ ügyeknek a küldeményforgalomra semmiféle hatása nincs, mivel az ügyindítást végezheti el az ügy- 138 XXI. Század Tudományos Közlemények 2008/20

3 fél elektronikusan, amit egyébként személyesen tehetne meg a hivatalban. Az eljárást lezáró dokumentumot minden esetben a hagyományos módon, postai úton küldik meg az ügyfélnek. Sõt, a kormányzati portáli ügyintézés egyes esetekben még növeli is a postai küldeményforgalmat; hiszen amíg a személyes ügyintézés során az ügyintézõ azonnal az ügyfél kezébe tudja adni a szükséges okiratot, addig az elektronikus ügyintézés keretében csak postai úton tudja megküldeni az ügyfélnek. Az e-tértivevény A küldeményforgalom meghatározó részét teszi ki a bírósági hivatalos iratkézbesítés. Mind a polgári, mind pedig a büntetõeljárás során a küldemény kézbesítéséhez fontos joghatások fûzõdnek, ezért a postai szolgáltató különös figyelmet fordít a tértivevény-forgalomra. Az elektronikus ügyintézés következõ lépése épp a hivatalos irat forgalom irányában kíván nyitni. Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium elkészítette (Tervezet: IRM/CKFO/330/2008) és a kormánydöntést követõen a õszi ülésszakon tervezi benyújtani hivatalos iratok elektronikus kézbesítése és az e-tértivevény tárgyában törvényjavaslatát. A jelenleg elterjedt levelezõ rendszerek több szempontból sem alkalmasak arra, hogy a jogalkotó megnyugtatóan joghatás kiváltását fûzhesse az elektronikus levélforgalomhoz: A címzett beállíthatja levelezõ rendszerét oly módon, hogy nem küld vissza e-tértivevényt. A címzettnek lehetõsége van a rendszeridõ átállítására, így az elolvasás idõpontja sem lesz kétséget kizáróan bizonyítható. A rendszer nem alkalmas Nem kereste igazolás visszaküldésére. Ahhoz, hogy az elküldött iratok átvételéhez joghatás fûzõdjön, elengedhetetlenül szükséges, hogy a bíróság egyrészt hitelt érdemlõen tudomást szerezzen a részérõl a fél számára küldött elektronikus okiratok szabályszerû átvételérõl (az elektronikus tértivevény alapján), másrészt az át nem vett elektronikus iratokkal kapcsolatban megállapíthassa a kézbesítési vélelem beálltát (a rendszer által küldött automatikus értesítés alapján). A tervezett szabályozás kiindulópontja az, hogy az elektronikus kommunikációban megjelenik a feladótól és a címzettõl független kézbesítési szolgáltató, amelynek a feladata a kézbesítés lebonyolítása. A kézbesítési szolgáltató tárhelyet tart fenn a címzett számára, ahová a feladó elhelyezheti a címzettnek szánt küldeményt. A rendszer alapvetõ sajátossága, hogy a címzett csak akkor ismerheti meg a küldemény tartalmát, ha elõbb az elektronikus tértivevényt visszaküldi a feladó számára. Ezzel kizárható a címzett rosszhiszemû eljárása, és biztosítható az, hogy az iratokat küldõ bíróság meggyõzõdjön a kézbesítés szabályszerû voltáról, vagy döntsön a kézbesítési vélelem beálltáról. A címzett a kézbesítési szolgáltató által fenntartott tárhelyéhez az ügyfélkapu megnyitásával jut el. A megnyitáskor minõsített elektronikus aláírásával és idõbélyegzéssel a rendszer kiállítja az elektronikus tértivevényt, és a feladó bíróságokhoz azonnal visszaküldi; a címzett pedig megismerheti és letöltheti a tárhelyén elhelyezett iratokat. Ha az ügyfélkapu megnyitására öt munkanapon belül nem kerül sor, a bíróság a rendszer által küldött automatikus értesítés alapján állapítja meg a kézbesítési vélelem beálltát. (IRM/CKFO/330/ o.) Gazdaság Jog Társadalom 139

4 A tervezet szerint az elektronikus kézbesítés és tértivevény generálásának folyamata az alábbiak szerint alakul (IRM/CKFO/330/ melléklet): 1. A feladó (bíróság, fél, szakértõ) a küldeményt elhelyezi a kézbesítési szolgáltatón keresztül a címzett tárhelyére. 2. A címzett a kézbesítési szolgáltatótól ben vagy sms-ben kap értesítést. (Ehhez semmilyen joghatás nem fûzõdik.) 3. A címzett minõsített elektronikus aláírásával megnyitja az ügyfélkaput, hogy a kézbesítési szolgáltatónál fenntartott tárhelyét elérje. 4. A minõsített elektronikus aláírás és az idõbélyegzést végzõ alkalmazás segítségével létrejön az elektronikus tértivevény, amit a rendszer a feladónak (és a bíróságnak) visszaküld, hogy a kézbesítés szabályszerûségérõl és az eljárási cselekmény megtörténtérõl értesüljön. 5. A címzett megismerheti a küldemény tartalmát. 6. Ha a címzett elmulasztja tárhelyének ellenõrzését meghatározott idõn keresztül, errõl a feladót és a bíróságot a rendszer értesíti, és a megfelelõ jogkövetkezmények alkalmazásának lesz helye. A rendszer bevezetése esetén elsõdlegesen csak alternatívaként áll a jogalanyok rendelkezésére, hiszen általánossá tételéhez az szükséges, hogy az internet közszolgáltatássá, egyetemes szolgáltatássá váljon. Napjainkban a világ egyetlen országában sincs olyan mértékû internetellátottság és digitális írástudás, hogy reális elvárás legyen az elektronikus levelezés általánossá tétele. A tervezet szakmai vitái során ( az a távlati fejlõdési cél fogalmazódott meg bár a javaslat általános indokolásából ez kimaradt a tudomány és a gyakorlat oldaláról is, hogy az elterjesztés érdekében az ügyvédség szerepvállalását kellene átértékelni. A tervezettel kapcsolatban véleményt megfogalmazó ügyvédek és bírák szintetizált álláspontja az alábbiak szerint fogalmazható meg: a cégeljáráshoz hasonlóan a kizárólagos elektronikus ügyintézés csak abban az esetben kivitelezhetõ, ha itt is bevezetik az ügyvédkényszert, hiszen az ügyvédséggel szemben támasztható olyan követelmény, hogy rendelkezzen az elektronikus kézbesítéshez szükséges informatikai háttérrel és szaktudással. Ez a követelmény az ügyvédség felé már egyébként is egyre intenzívebben érvényesül, hiszen a évi LXIV. tv. (JÜB) 3. valamint a 2/2007. (XI.19) MÜK szabályzat 2. a) pont szerint csak az az ügyvéd végezhet okirat-ellenjegyzési tevékenységet ami az ügyvédi tevékenységek meghatározó részét teszik ki, aki rendelkezik elektronikus aláírással. A tervezet és a hozzáfûzött vélemények kapcsán érdemes megjegyezni az alábbiakat: A cégeljárásban és a tervezet szerinti elektronikus kézbesítés során a küldemény megismeréséhez ugyanazon fokozott biztonságú elektronikus aláírás szükséges. Az ügyvédi kar harmada rendelkezik jelenleg fokozott biztonságú elektronikus aláírással, de ez az arány rohamosan emelkedik, ugyanis az az ügyvéd, aki nem rendelkezik elektronikus aláírással, kizárólag az alábbi ügyvédi tevékenységeket végezheti: képviselet polgári, illetõleg büntetõ ügyben, jogi tanácsadás, nem ellenjegyzés-köteles okirat szerkesztése. 140 XXI. Század Tudományos Közlemények 2008/20

5 Indokolatlan az ügyvédkényszer megkövetelése valamennyi bírósági ügyben, hiszen elektronikus aláírás és így a kézbesítési rendszerben való részvétel bárki elõtt nyitva áll. A küldeményforgalom és a szolgáltatást igénybe vevõk típusai A hagyományos felosztás szerint a postai küldeményforgalmat a feladó és a címzett státusza szerint, míg a szolgáltatás igénybe vevõit az igénybevétel volumene szerint csoportosítjuk. Ezek alapján a küldeményforgalomban az alábbi csoportokat különböztetjük meg (NHH, 29. o.): B2B: B2C: C2B: C2C: business to business, az üzleti élet szereplõi közötti küldeményforgalom. business to consumer, a vállalkozások és a fogyasztók közötti küldeményforgalom. consumer to business, a fogyasztóknak a vállalkozások felé irányuló küldeményforgalma. consumer to consumer, a fogyasztók egymás közti küldeményforgalma. A hagyományos klasszifikációt érdemes kiegészíteni három további kategóriával az állami szervek küldeményforgalma külön csoportba sorolása érdekében. A külön klasszifikációnak azért van létjogosultsága, mivel a terjedõ e-közigazgatás idõszakában ennek tükrében lehet prognosztizálni az e-közigazgatás terjedésének hatására csökkenõ küldeményforgalmat. S2S: S2C: C2S: state to state, a különbözõ állami szervek egymás közti küldeményforgalma. state to consumer, az állami szervek által a fogyasztóknak (az állami szerv szempontjából ügyfélnek) küldött küldemények. consumer to state, a fogyasztók által az állami szerveknek küldött küldemények. A szolgáltatás igénybevevõit az általuk feladott, illetõleg számukra kézbesített küldemények száma szerint három csoportba soroljuk (Nyilvános Konzultáció, 1. rész, 3. o.): Kisfogyasztó: havonta 15-nél kevesebb küldeményt kap, és ad fel. Közepes fogyasztó: havonta küldeményt kap, vagy ad fel. Nagyfogyasztó: havonta 50-nél több küldeményt kap, vagy ad fel. A kategóriák kialakítása során a Bizottság észlelte, hogy lényegesen eltérõ csoportokat kapunk, ha csak a feladói, és ha csak a címzetti oldali küldeményforgalmat vesszük figyelembe. A Bizottság klasszifikációjában ezért a magasabb küldeményforgalmi adat alapján alapították ki a csoportokat, azonban ez teljes mértékig a címzetti adatokkal esik egybe. A Bizottság által az Unió egész területébõl felvett 2160 elemû minta küldeményforgalmi adatai alapján alakította ki álláspontját. Gazdaság Jog Társadalom 141

6 Típus Fogadott küldemény szerint Küldött küldemény szerint db % db % Kisfogyasztó , ,3 Közepes fogyasztó , ,9 Nagyfogyasztó , ,8 Forrás: Nyilvános Konzultáció I. 3. o. alapján, saját szerkesztés A táblázatból jól látható, hogy a magánfogyasztók a küldött küldeményeknél jelentkeznek, hiszen a fogadott küldeményeknél jelentõs korrekciós tényezõt jelent az egyes magánszemélyek eltérõ fogyasztói szokásaiból eredõ üzleti szolgáltatóktól származó fogadott küldeményforgalom. Mivel az Unió kiemelt célja a fogyasztói jólét növelése, ezért fontos megvizsgálnunk, hogy Magyarországon milyenek a magánszemélyek fogyasztói szokásai a postai küldemények vonatkozásában, és a fogyasztók mennyire tartják felcserélhetõnek a postai levélküldeményt az elektronikus levéllel. Ezt a vizsgálatot alapvetõen statisztikai elemzéssel végezhetjük el. A felmérés kérdõíve és módszertana A statisztikai módszernek megfelelõen a felmérés kérdõíves módszerrel készül. A vizsgált adatok elsõ csoportja a válaszoló személyi körülményeire vonatkozik (nem, életkor, iskolai végzettség, foglalkozási forma, lakhely). A vizsgálatnál cél, hogy az ország minden területérõl érkezzenek be válaszok. Az elsõ, próbaként kiküldött kérdõíveket egy-egy jól körülhatárolható nyugat-magyarországi és kelet-magyarországi kistérségbe küldtük el, ahonnan rövid idõn belül a kérdõívek 60%-a érkezett vissza értékelhetõ adatokkal. A visszaérkezett kérdõívekbõl viszont azonnal leszûrhetõ volt az a következtetés, hogy téves eredményekre vezet az a metodológia, ha a válaszadó lakhelyét régió és nem megye alapján mérjük fel, mivel a válaszadók 1/3-a tévesen jelölte meg saját régióját. Az eredményeket torzító téves válaszadást kiszûrni, és a vizsgálat késõbbi szakaszára a kérdõíveket korrigálni csak úgy lehetett, hogy pontosan ismertük a válaszadók lakhelyadatait megye szinten, és így a válasz hibás volta egyértelmûen megállapítható volt. A kérdõívnek a vizsgálat szempontjából meghatározó kérdéseit jelentõsen tagoltuk. Mivel a kérdõívekkel megkeresett célcsoport kizárólag magánszemélyekbõl áll, vélelmeztük, hogy valamennyien kisfogyasztók. A hangsúlyt a fogadott és feladott küldemények tipizálására helyeztük. Ennek megfelelõen külön típusként kérdeztük rá: Kapott küldemények közül: számlalevelek, címzett reklámküldemények, üdvözlõlapok, cégektõl kapott levelek (kivéve: számlalevél és reklámküldemény), közhivataloktól kapott levelek, magánszemélyektõl kapott levelek (kivéve: üdvözlõlap). 142 XXI. Század Tudományos Közlemények 2008/20

7 Küldött levelek közül: cégeknek küldött levelek, ebbõl a cég által rendelkezésre bocsátott felbélyegzett válaszborítékon, üdvözlõlap, magánszemélyeknek küldött levelek (kivéve: üdvözlõlap), közhivataloknak küldött levelek. Míg a Bizottság statisztikai felmérése a havi küldeményforgalmat veszi alapul, addig a mi felmérésünkben vegyítettük a havi és éves bontású adatokat, mert vélelmeztük, hogy egyes kategóriákban a havi adatok értékelhetetlenek lennének. Havi adatokat kizárólag a számlalevelek és a címzett reklámküldemények esetében kértünk, mivel feltételeztük, hogy a többi kategóriában elõfordulnak a nullás havi adatok, ami az elemzést ellehetetleníti. Az elsõdleges vizsgálatba bevont két kistérségbõl visszaérkezett 32 db kérdõív ezt a feltételezésünket alátámasztották: Kategória Átlag (db) Kapott számlalevél / hónap 5,3 Kapott címzett reklámküldemény / hónap 1,4 Kapott üdvözlõlap / év 2,8 Kapott levél cégtõl (kivéve számla és reklámküldemény) / év 0,9 Kapott levél magánszemélytõl (kivéve üdvözlõlap) / év 0,5 Kapott levél közhivataltól / év 1,6 Küldött levél mindösszesen / év 86,2 Küldött levél cégnek / év 1,2 Ebbõl cég által adott felbélyegzett válaszborítékon 0,9 Küldött üdvözlõlap / év 2,9 Küldött levél magánszemélynek (kivéve üdvözlõlap) / év 1,0 Küldött levél közhivatalnak / év 1,3 Küldött levél mindösszesen / év 6,4 Forrás: saját kérdõíves felmérés adatai A piaci helyettesíthetõség A kérdõív másik fontos témaköre a postai és az elektronikus hírközlési szolgáltatásoknak a helyettesíthetõsége volt magánszemély fogyasztók szempontjából. Bár a szûken vett piacmeghatározási technikák alkalmazása esetén egyértelmû, hogy a levél és az két eltérõ piacot alkot, fontos azonban a korlátozott helyettesíthetõségük vizsgálata. Ebben segítségünkre van a Bizottságnak az érintett piac meghatározásáról kiadott közleménye (97/C372/03). Az érintett piac meghatározásának célja, hogy ezáltal tudjuk körülhatárolni azokat a lehetõsé- Gazdaság Jog Társadalom 143

8 geket és korlátokat, amelyekkel a piacon megjelenõ szolgáltatók és fogyasztók találkoznak. Ez a piac-fogalom egyértelmûen eltér a más kontextusokban használt piac-fogalmaktól (97/C372/03. 2.). Ez a fogalom alapvetõen a versenyjogi igények mentén alakult ki. A fõ cél a meghatározó piaci befolyás megállapítása elõtt az érintett piac lehatárolása. Mivel ez a szemlélet foglalkozik legmélyrehatóbban a helyettesíthetõség kérdésével, vizsgálatunk szempontjából a legjobban használható. A definíciót és az érintett piac meghatározás módszertanát felhasználva, számunkra az alábbi, a módszertanban szereplõ kérdések relevánsak: A fogyasztók olyan helyzetben vannak-e, hogy könnyen válthatnak helyettesíthetõ termékre? (97/C372/03 13.) A helyettesítõ termék könnyen hozzáférhetõ-e a fogyasztó számára? (97/C372/03 13.) Melyek azok a termékek, amelyeket a fogyasztók helyettesítõ terméknek tekintenek? (97/C372/03 15.) A fogyasztó áttér-e a helyettesítõ termékre akkor, ha a korábban fogyasztott termék árában kismértékû (5 10% közötti), de relatív tartós emelkedés következik be? (97/C372/03 17.) A kérdõív következõ részében azt próbáltuk megvizsgálni, hogy a fenti kérdések tükrében a magyar magánfogyasztók mennyire tartják az t a hagyományos levelezés felcserélhetõ alternatívájának. Ennek keretében elsõként azt vizsgáltuk, hogy van-e objektív lehetõsége a fogyasztónak használatára, majd ezt követõen ahol az elsõ kérdésre pozitív választ kaptunk az használati szokásokat mértük fel, majd végül a termékváltási hajlandóságot elemeztük. Az használat lehetõségének vizsgálata során az alábbi kérdésekre az alábbi eredményeket kaptuk: Kérdés Igen válaszok %-a Tud-e elektronikus levelezõ programot kezelni? 87,5 Rendelkezik-e interneteléréssel? Ebbõl: 90,6 Internetelérés csak internet kávézóban / e-magyarország pontban 6,2 Internetelérés csak munkahelyen / kollégiumban 43,7 Internetelérés otthon 40,6* Tud elektronikus levelezõ programot kezelni, 3,1 de nincs internetelérése * maradék elven képzett adat Forrás: saját kérdõíves felmérés adatai A helyettesíthetõség objektív lehetõségének vizsgálatánál elsõként azt néztük meg, hogy a megkérdezettek rendelkeznek-e azokkal a számítástechnikai ismeretekkel, amik ez elektronikus levelezõrendszerek használatához szükségesek. A minta eredményei a szélesebb mintavétellel dolgozó elemzéseknél kétszer magasabb otthoni internet-hozzáférést mutatnak, (a CISCO 144 XXI. Század Tudományos Közlemények 2008/20

9 felmérése szerint a háztartások szélessávú internet-ellátottsága 23% [ ami vélhetõen abból ered, hogy a mintában felülreprezentált a magas végzettségû populáció. A levélküldemények lel való objektív felcserélhetõségének lehetõsége teljes körûen csak az otthoni internet-elérhetõség esetén van meg, a munkahelyi és egyéb hozzáférési lehetõség a magáncélú elektronikus levelezésre alapvetõen korlátozott. A kérdõíven nem mértük külön az otthoni szélessávú és a betárcsázós internet-hozzáférést, mivel az elektronikus levelezésre a ma már elavult technológiának számító betárcsázós internet is alkalmas. Ezek alapján látható, hogy a válaszadók kevesebb mint felének van otthoni internetelérése, vagyis a Közlemény szerinti elsõdleges kérdésre hacsak nem alakítunk ki virtuális alpiacot az otthoni internet-hozzáféréssel rendelkezõk számára nemleges a válasz, hiszen a potenciális fogyasztók kis része van olyan helyzetben, hogy a helyettesítõ termékre tudjon váltani. Ennek a más felmérések adataiból ( származó elõfeltevésünknek megfelelõ negatív eredménynek a birtokában mégis szükséges a további kérdések szerint a vizsgálatot folytatni. A robbanásszerû informatikai fejlõdés és a digitális írástudás, valamint az internet terjesztése iránti kormányzati elkötelezettség (Kormányprogram 36.) alapján ugyanis megalapozottan feltehetõ, hogy ez az arány az évek során változni fog. Az oktatás fejlesztése révén az új generáció már digitális írástudás birtokában kerül ki az aktív életbe. A következõ lépésben a fogyasztóknak az elektronikus levelezéssel kapcsolatos képzeteit, szokásait mértük fel. A kérdõív itt állításokat fogalmazott meg az elektronikus levelezéssel kapcsolatban, és ezeket kellett 1 5-ig terjedõ skálán értékelni (1: egyáltalán nem értek egyet; 5: teljesen egyetértek). Kérdés Átlagpontszám Jókívánságaimat (névnap, karácsony, stb.) üdvözlõlapon küldöm. 2,3 Jókívánságaimat (névnap, karácsony, stb.) SMS-ben küldöm. 3,4 Jókívánságaimat (névnap, karácsony, stb.) ben küldöm. 3,2 Az elektronikus üdvözlés ( , SMS) személytelen. 4,3 Az üdvözlõlap több rágondolást fejez ki, mint az elektronikus 4,7 üdvözlés. Azért nem küldök üdvözlõlapot, mert drága. 1,8 Azért nem küldök üdvözlõlapot, mert sok idõbe telik a megírása, 2,5 feladása. Az ismerõseimnek inkább t írok, mint levelet. 4,1 Az ismerõseimet inkább telefonon hívom, mint levelet írok nekik. 4,0 Ha fontos, hogy megkapja az üzenetemet, inkább levelet küldök, 4,8 mint t vagy SMS-t. Nem küldök levelet, mert elkallódik. 1,8 Az t gyakran olvasatlanul kitörlik. 3,6 Cégeknek, hivataloknak inkább levelet küldök, mint t. 4,9 Ha a levélküldés díja érezhetõen emelkedne, a fontos üzeneteimet 1,7 is inkább ben és nem levélben küldeném. Amit most ben küldök az ismerõseimnek, ugyanazokat 1,5 az üzeneteket levélben is elküldeném nekik, ha nem lenne . Forrás: saját kérdõíves felmérés adatai Gazdaság Jog Társadalom 145

10 A kérdések alapvetõen a levelezési és üdvözlõlap-küldési szokásokat vizsgálták, mivel munkahipotézisünk szerint az üdvözlõlap a más levélpostai küldeménynél könnyebben helyettesíthetõ a modern információtechnológia eszközeivel. Az eredményekbõl a kiinduló feltevéseink többnyire igazolást nyertek, hiszen többségében a megkérdezettek máshogy vélekedtek a levél és az üdvözlõlap vonatkozásában feltett kérdésekre. Míg az üdvözlõlap esetében egyértelmû a fogyasztói szemlélet és szokások módosulása, addig a levél esetében ilyen változás nem figyelhetõ meg. Érdekes, hogy az üdvözlõlap piacán a visszaesés nincs egyértelmû kapcsolatban sem a termék árával, sem pedig a megszerzésre fordított erõforrással (vásárlás, megírás, feladás idõés pénzigénye). Ugyancsak különösen figyelemre méltó de ennek vizsgálata már pszichológiai, szociológiai elemzés tárgyát képezheti hogy az üdvözlõlap küldésének egyértelmû visszaszorulása mellett szinte egyhangú az a vélemény, hogy az üdvözlõlap sokkal személyesebb, több szubjektív elemet fejez ki a küldõ részérõl. A levelek vonatkozásában teljesen egyértelmû a hagyományos levél hangsúlya az elektronikus üzenetekkel szemben, és ez még az érzékelhetõ árnövekedés esetén is valószínûsíthetõ. A fogyasztók alapvetõen más jellegû üzeneteket továbbítanak a postai, illetve az elektronikus levelezésben. Az okok egyértelmûen a fogyasztók szokásaiban keresendõk, nem pedig a termékek objektív helyettesíthetõségében. Ez az eltérõ piaci szerep vezet ahhoz, hogy a küldeményforgalom az elektronikus üzenetküldés egyre szélesebb terjedése ellenére is folyamatosan tartja volumenét, sõt még kis mértékû volumennövekedést is elér: a levélküldemények darabszáma reklámküldemény nélkül 900 millió fölött van és évek óta évi néhány milliós növekedést ér el (Éves Jelentés, 12. o.). Összegzés Rövid áttekintésünkben láthattuk, hogy a modern információtechnológia eszközei a tudomány és technika mai állásán objektíve ugyan alkalmasak lennének arra, hogy a hagyományos levélpostai küldeményeket helyettesítõ termékeikként jelenjenek meg. Ez esetben egységes üzenettovábbítási piacról beszélhetünk. A jogszabályi környezet és fõleg a fogyasztói attitûd ezt azonban nem teszi lehetõvé. A hivatalos küldemények területén az elmúlt években jelentõs lépések történtek az állami hivatalos küldeményforgalom elektronikus útra terelése érdekében. Az üzleti és a magán üzenettovábbítás területén a szabadpiaci folyamatok és a fogyasztói szemlélet alakítják a felcserélhetõséget. Míg az üdvözletküldés területén már nagymértékû felcserélhetõség alakult ki a fogyasztók tudatában, addig a fontos üzenetek esetében a fogyasztók továbbra sem tartják felcserélhetõnek a két szolgáltatástípust. Ugyanakkor az elektronikus üzenetküldés új piaci területet is teremtett, a magánfogyasztók döntõen olyan üzeneteket küldenek elektronikusan, amelyeket, ha csak a hagyományos levélposta állna rendelkezésükre, nem küldenének el. 146 XXI. Század Tudományos Közlemények 2008/20

11 Felhasznált irodalom 2/2007. (XI.19.) MÜK szabályzat a jogügyletek biztonságának elõsegítésével, valamint az elektronikus aláírás használatával kapcsolatos feladatokról évi XXXV. törvény az elektronikus aláírásról évi LXIV. törvény a jogügyletek biztonságának elõsegítése érdekében szükséges törvénymódosításokról (JÜB) 97/C0372/03 Bizottsági Közlemény a közösségi versenyjog alkalmazásában az érintett piac meghatározásáról Beszámoló az egyetemes postai szolgáltatás és a postai verseny évi magyarországi alakulásáról. Nemzeti Hírközlési Hatóság, Budapest, IRM/CKFO/330/2008. Elõterjesztés a bírósági iratok elektronikus úton történõ kézbesítésérõl és az elektronikus tértivevényrõl szóló törvény tervezetérõl Leskinen, Pekka Karlsson, Kent (1999): Postal Joint Ventures and EC Competetion Law Conciderations. In: Emerging Competetion in Postal and Deliverx Services. Norwell. Magyar Posta Zrt. Éves Jelentés, Nyilvános Konzultáció a postai szolgáltatásokról. Európai Bizottság, Brüsszel, Új Magyarország. A Magyar Köztársaság Kormányának programja. Budapest, (letöltés: június 11.) Gazdaság Jog Társadalom 147

12 148 XXI. Század Tudományos Közlemények 2008/20