BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR Nemzetközi kommunikáció szak Nappali tagozat Nemzetközi menedzsment szakirány

Átírás

1 BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR Nemzetközi kommunikáció szak Nappali tagozat Nemzetközi menedzsment szakirány A MENEDÉKKÉRŐK MUNKAERŐ-PIACI HELYZETE MAGYARORSZÁGON (ÉS KITEKINTÉS AZ EURÓPAI UNIÓS HELYZETRE) Készítette: László Beáta Budapest, 2008

2 Tartalomjegyzék 1. Bevezetés A migráció elméleti háttere (szakirodalmi áttekintés) A migráció motivációi Makroszintű elméletek: Mikorszintű elméletek: Mezoszintű elméletek: A migráció hatásai és következményei A menekültügyi fogalmak tisztázása Kik a bevándorlók? Kik a menedékkérők? (azaz a különböző menekültügyi státusok) Menedékkérő Menekültként elismert (menekült státusú) Oltalmazott Menedékes Hontalan A menedékkérők munkavállalása az Európai Unióban Menekültügyi nemzetközi egyezmények az EU-ban A menedékkérők munkavállalásának szabályozása az Európai Unióban Különböző szabályozások az egyes tagországok esetében Politikai viták a menekültek és menedékkérők helyzetéről Menekültek és menedékkérők helyzete Magyarországon Menekültügyi szabályozások Magyarországon Szüksége van-e az országnak a bevándorlókra? A menekültek és menedékkérők Magyarországon Menekültügyi hatóságok Kik jönnek Magyarországra? Miért jönnek Magyarországra? Az országunkba érkező menedékkérők motivációi A magyar munkaerőpiacra jellemző problémák A menedékkérők problémái a magyar munkaerő-piacon A menedékkérők illetve menekültek foglalkoztatási problémáinak lehetséges okai Különböző szervezetek tapasztalatai a menedékkérők és menekültek munkavállalásával kapcsolatban A magyar munkáltatók véleménye, hozzáállása a keresleti oldal feltérképezése A kutatás módszerei A mintában szereplő vállalkozások ismérvei A mintában szereplő vállalkozások HR stratégiája A mintában szereplő vállalkozások viszonyulása a külföldi munkaerőhöz A magyar népesség hozzáállása a xenofóbia vagy a tolerancia jellemző Magyarországon? A migránsok, illetve menekültek társadalmi integrációjának fontossága Az integrációt elősegítő tényezők Megoldási kísérletek Befejezés Az ismeretek és tapasztalatok összegzése További javaslatok a felmerülő problémák megoldására Ábrák és grafikonok jegyzéke Irodalomjegyzék... 69

3 1. Bevezetés Az esélyegyenlőség és ezen a témán belül is a munkaerő-piaci esélyegyenlőség, illetve a diszkrimináció és anti-diszkrimináció manapság nagyon sokat hangoztatott fogalmak. A fejlett országok mindegyikében ma már törvény teszi kötelezővé az esélyegynlőség betartását. Az Európai Unió Szerződése is kimondja: Az Uniót a szabadság, az emberi jogok és alapvető szabadságjogok tiszteletének elveinek alapján alkották meg, ezek az elvek közösek a Tagállamok számára. 1 Természetesen ez még nem jelenti azt, hogy minden esetben zökkenőmentesen történnének e folyamatok, és ne léteznének különböző problémák, illetve kiskapuk a törvény kikerülésére. A hátrányos megkülönböztetések és az előítéletek felszámolása az anti-diszkriminációs törekvések célja. Az esélyegyenlőség komplex témáján belül megkülönböztetjük a nem, kor, faji hovatartozás, bőrszín, nemzetiség, nemzeti vagy etnikai kisebbséghez való tartozás, anyanyelv, fogyatékosság, egészségi állapot, vallási meggyőződés, politikai vélemény, társadalmi származás, szexuális irányultság, stb. vagyis az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló évi CXXV. Törvény 2 alapján meghatározott védett tulajdonságok miatti diszkrimináció tilalmát az esélyegyenlőség jegyében. Felgyorsult világunkban a globalizáció egyértelmű velejárója az információk gyors terjedése, a személyek és javak gyors és szabad mozgása, az egész információs forradalom, fejlesztések, felfedezések, csodálatos találmányok, a legmodernebb technológia, és még végeláthatatlanul folytathatnánk a felsorolást A globalizáció következményeként azonban az érem másik oldalaként megjelenik a kontinensek között egyre élesebben észrevehető különbség, a fejlett világ eltávolodása a harmadik világtól. Az országon belüli és országok közötti különböző konfliktusok, illetve a nagy fejlettségbeli különbségek egyre több és több embert sarkallnak országuk elhagyására, egy szebb jövő, illetve esetlegesen a könnyebb boldogulás reményében. Világszinten beszélhetünk migrációról, (be)vándorlásról, és sajnálatos módon, menekülésről is. A dolgozatom azonban nem az egész világon végbemenő migrációs folyamatokkal foglalkozik, hiszen ilyen hatalmas témát nem tudnék lefedni. A magyarországi bevándorlás, illetve menekültügy, ezen belül is a menedékkérők helyzete véleményem szerint egy olyan téma, mellyel még sajnos nem foglalkoztak elég behatóan és hatékonyan ahhoz, hogy megoldások szülessenek a korántsem elhanyagolható problémákra

4 Számos a témában íródott cikk és elemzés is megerősíti, hogy a magyar munkaerőpiacon nem szignifikáns a külföldi munkaerő jelenléte, és a jövőben sem kell túlságosan nagy bevándorlási hullámra számítanunk. Országunkban azonban, ha nem is tömegesen, de jelentős számban jelen vannak a menekültek és menedékkérők, elegendő számban ahhoz, hogy érdemes legyen foglalkozni a témával. A munkaerő- és bevándorlás-statisztikai adatok hiányossága és nehéz hozzáférhetősége miatt csak becslések és közvetett adatokból levont következtetések léteznek a külföldi munkaerő tényleges nagyságáról és megoszlásáról. A külföldiek munkavállalásával kapcsolatosan a mai napig nincs kidolgozott foglalkoztatáspolitikai stratégia, a munkavállalási kvótát (az egy évben kiadható munkavállalási engedélyek maximális számát) is csupán a megelőző év bejelentett munkaerőigénye alapján határozzák meg. A ténylegesen kiadott munkavállalási engedélyek száma általában a kvóta 50 százaléka körül mozog. Nincs tehát migrációs nyomás a munkaerőpiacon, ami nem jelenti ugyanakkor azt, hogy egyes ágazatokban vagy régiókban ne jelentkezne a külföldi munkavállalás szabályozásának (visszaszorításának) igénye hangsúlyosabban. 3 Jelenleg többé-kevésbé konszenzus van abban, hogy a magyar munkaerőpiac nem szorul védelemre a külföldi munkavállalóktól. A személyek szabad áramlására vonatkozó derogáció kölcsönös alkalmazása a korábbi EU-tagállamokkal inkább a politikai nyomásgyakorlást szolgálja, mintsem valós migrációs fenyegetések visszaszorítását célozza. Ugyanakkor az újonnan csatlakozott tagállamokkal szemben sem a szakemberek, sem pedig a döntéshozók nem tartják szükségesnek a korlátozások bevezetését. 4 Magyarországon a menedékkérők száma - a hiedelmekkel ellentétben - folyamatosan csökken, 1995-ben még majdnem 14 ezren voltak, mára viszont csak 300-at tartanak számon. A ma hozzánk érkezők már több hónapot, sőt évet szeretnének itt tölteni. Az is igaz, hogy sok esetben menekültstátusnak álcázott gazdasági migrációról is szó van. Akiknek menekültstátusa megfelel a genfi egyezményeknek, befogadóállomásokon látják el: Debrecenben, Bicskén és Békéscsabán. 5 3 Kováts András: A magyarországi bevándorláspolitika problémái In: Kisebbség többség. MTA Szociológiai Kutató Intézete közreadásában, (Budapest, 2005) p Origo, Nem szorul védelemre a magyar munkaerőpiac február Népszabadság, Ócsai Dorottya, szeptember

5 Ilyen és ehhez hasonló cikkeket, tanulmányokat olvashatunk manapság a témával kapcsolatban. Sajnos egyre több erőteljesen negatív felhangú cikk is található a médiában. Dolgozatomban arra keresem a választ, hogy vajon mi motiválja az embereket országuk, és ezzel ismert és jó esetben szeretett környezetük elhagyására, illetve kik és miért jönnek Magyarországra, és valóban olyan rossz-e a helyzetük, mint ahogy arról tájékoztat a média. Ehhez kapcsolódóan egy másik kérdés is felvetődik: vajon a magyar társadalom mennyire befogadó az idegen bevándorlókkal, migránsokkal, menekültekkel szemben? Megéri-e tehát bárkinek is a nyugat-európai szinthez képest bizony fejletlen, kevesebb perspektívát nyújtó és feltevésem szerint idegenellenesebb hozzáállású lakossággal bíró közép-európai országba jönni, menekülni? A dolgozatom során használt módszerek: különböző szakirodalmi kiadványok illetve az utóbbi években a témában civil szervezetek és szakértők által kiadott tanulmányok, jelentések áttekintése, különböző kutatóintézetek kutatásainak, adatainak vizsgálata és elemzése. Valamint a könyvekben és egyéb kiadványokban meg nem talált információkat, melyekkel kiegészíthettem a dolgozatomat, az illetékes hatóság illetve civil szervezet munkatársával folytatott személyes interjúk során igyekeztem megszerezni. Interjúalanyaim voltak: Medgyesi Anna a Menedék Egyesület menedékkérőkkel foglalkozó projektkoordinátora illetve Hős Sándor, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal bicskei Befogadó Állomásának igazgatója. 5

6 2. A migráció elméleti háttere (szakirodalmi áttekintés) A nemzetközi migráció a társadalomtudományok kitüntetett figyelemben részesített fogalma, a témáról nagy számban léteznek különböző elméletek és kutatások. A migrációval foglalkozó munkákat általánosságban két nagy típusra lehet osztani: az egyik a migráció motivációit igyekszik felfedni, a másik pedig azt próbálja meg megválaszolni, hogy mik a migráció hatásai és következményei. A nemzetközi migrációnak ma nincs egységes, átfogó elmélete, csak elmélettöredékek léteznek, amelyek nagyrészt egymástól elszigetelten jöttek létre A migráció motivációi Megkülönböztetünk a migrációt makroszintű tényezőkkel magyarázó elméleteket, a nemzetközi vándorlást egyéni, mikroszintű okoknak tulajdonító elméleteket és a kettő között elhelyezkedő, a migráció mozgatórugóját az egyének kapcsolathálózatában kereső mezoszintű elméleteket. 7 Vagyis a migráció mögött gazdasági, történelmi, kulturális, politikai, szociológiai, demográfiai és pszichológiai okokat egyaránt keresünk Makroszintű elméletek: A vonzás és taszítás elméletét Ravenstein, egy 19. századi brit statisztikus alkotta meg. Elképzelése szerint a migráció bizonyos vonzó és taszító erők kölcsönhatásának következménye: az elvándorlókat a reményteljesebbnek tűnő fogadó ország felé taszítják az otthoni gazdasági feltételek. 8 Ezt az elképzelést fejlesztik tovább a neoklasszikus közgazdaságtan makroelmélete jegyében megszülető migrációs elméletek, melyek szerint a nemzetközi migráció a munkaerő-kereslet és kínálat területi különbségeire vezethető vissza. Az egyensúlyi piaci bérek alacsonyak azokon a területeken, amelyek jelentős munkaerőforrás áll rendelkezésre, ahol pedig a tőkéhez képest korlátozottak a munkaerő-piaci tartalékok, ott magas piaci béreket figyelhetünk meg. A létező bérkülönbségek hatására megindul a migráció, mely egészen addig tart, amíg egyensúlyi állapot nem jön létre. A munkaerő áramlásával ellentétes irányt 6 Massey, D. S.: A nemzetközi migráció elméletei: áttekintés és értékelés (2001). In Sik Endre (szerk.): A migráció szociológiája. Budapest: Szociális és Családügyi Minisztérium, p Krolify Vélemény- és Szervezetkutató Intézet: A munkaerő migrációja, kutatási jelentés (Budapest, 2007) 8 Ravenstein E. G. : "The Laws of Migration"(A migráció törvényei ),Journal of the Royal Statistical Society, (London, 1889) 6

7 követ a tőke áramlása, amely a tőkében gazdag területről a tőkében szegény területre irányul a magasabb megtérülési ráta miatt. Szintén a mozgó tőkével együtt vándorol a humán tőke: magasan képzett munkaerő érkezik a a tőkeszegény területre tőkegazdagból, hogy kihasználja a humán tőke szűkösségét. Fontos megjegyezni, hogy a neoklasszikus migrációs elméletek csupán a munkaerő-piacon tapasztalható különbségeket (bérkülönbség, munkanélküliség) veszik figyelembe. 9 A duális munkaerőpiac elméletének legmarkánsabb képviselője, Piore volt. Elmélete szerint a nemzetközi migrációt az idegen munkaerő iránti állandósult kereslet váltja ki, amely a fejlett országok gazdasági szerkezetének alapvető tulajdonsága, vagyis a munkaerő országok közötti vándorlása nem indokolható a küldő országokban érvényesülő taszító erőkkel, mint például az alacsony bérekkel vagy a magas munkanélküliséggel, hanem a fogadó országokban működő vonzó erők, az ipari társadalmak és gazdaságaik szerkezetéből fakadó krónikus és csillapíthatatlan munkaerő-kereslet szolgál magyarázatul 10 A társadalomtudományok széles körére nagy hatást gyakorló Wallerstein világrendszerelmélete alapján megszülető migrációs teória a nemzetközi munkaerő-vándorlás indítékát már nem csak a fogadó ország gazdasági szerkezetében, hanem a világgazdaság a történelmi fejlődés során kialakult struktúrájában is látja. Ebben a rendszerben a periférikus, nem kapitalista társadalmakba beszivárognak a centrum országok tőkés gazdasági viszonyai. Így ott egy olyan mobil népességet hoznak létre, amely munkavállalás céljából hajlandó külföldre vándorolni Mikorszintű elméletek: A neoklasszikus közgazdaságtan makromodelljéhez hasonlóan a mikrogazdasági modellben is az országok bérarányai és foglalkoztatási rátái közötti különbségek befolyásolják a vándorlást. Az emberek annak megfelelően választják meg mozgásuk irányát, hogy az adott képzettség mellett hol tudják a legnagyobb jövedelmet elérni. Ugyanakkor a vándorlás bizonyos befektetésekkel és kockázatokkal jár, ugyanis a munkába állás előtt fedezniük kell a munkahely keresése alatt felmerülő költségeket, az új kultúra és nyelv elsajátításának erőfeszítéseit, majd a munkába állás után a helyi munkaerő-piachoz való alkalmazkodás 9 Todaro, M. P..:International Migration in Developing Countries. (Genf, 1976) ILO 10 Piore, M. J.: Birds of Passage: Migrant Labor in Industrial Societies. (Cambridge, 1979): Cambridge University Press 11 Wallerstein, I.: A modern világgazdasági rendszer kialakulása. (Budapest, 1983): Gondolat 7

8 költségeit; mindemellett pedig számolniuk kell kapcsolathálójuk felbomlásának és az új kapcsolataik kiépítésének anyagi és pszichológiai költségeivel is. A potenciális migránsok költség-haszon kalkulációkat végeznek, figyelembe véve vándorlással elérhető nyereségeket és a költözés költségeit. Amennyiben a költözés vélt haszna meghaladja a várhatóan felmerülő kiadásokat, a racionálisan gondolkodó egyén a migráció mellett dönt, ellenkező esetben azonban helyben marad Mezoszintű elméletek: Szintén a neoklasszikus közgazdaságtan elméletéből indul ki a migráció új közgazdaságtana, azonban meg is kérdőjelezi annak számos előfeltevését és következtetését. Az új megközelítés alapeleme, hogy a migrációs döntéseket nem elkülönült, hanem a társadalomba mélyen beágyazott egyének alkotta családok vagy háztartások hozzák meg, akik nem csupán remélt jövedelmük maximalizálására, hanem a vándorlással járó kockázatok csökkentésére és az esetleges kudarcok következményeinek enyhítésére törekednek. 13 A hálózatelmélet-alapú migrációelmélet a migráció új közgazdaságának hagyományaira építkezik, ugyanakkor tovább is fejleszti azt, amikor azt állítja, hogy a migráció tényleges alapegysége nem az egyén és nem a háztartás ( ), hanem az ismeretségek, a rokonság, a munkában szerzett tapasztalatok által összekapcsolt emberek csoportja 14 Tehát a migráció nem elkülönült egyének racionális költség-haszon kalkulációja révén születő döntésének eredménye, hanem társadalmi viszonyokba ágyazott folyamat, melyben a hálózati tagság társadalmi tőkeként szolgál a résztvevők számára. 15 A kumulált okság elmélete Massey nevéhez fűződik, Az indítékok összegződnek, amikor minden egyes migrációs művelet módosítja azt a társadalmi összefüggést, amelyben a következő, migrációra vonatkozó döntést meghozzák, méghozzá úgy, hogy nő a további migráció valószínűsége Krolify Vélemény- és Szervezetkutató Intézet: A munkaerő migrációja, kutatási jelentés (Budapest, 2007) 13 Stark, O.:The Migration of Labor. (Cambridge-Oxford, 1991) Basil Blackwell 14 Tilly, Ch.: Áthelyeződött hálózatok. (2001) In Sik E. (szerk.): A migráció szociológiája. Budapest: Szociális és Családügyi Minisztérium, p Tilly, Ch.: Áthelyeződött hálózatok. (2001) In Sik E. (szerk.): A migráció szociológiája. Budapest: Szociális és Családügyi Minisztérium, p Massey, D. S.: Social Structure, Household Strategies and the Cumulative Causation of Migration. (1990) Population Index 56: p

9 2.2. A migráció hatásai és következményei A migrációval szembeni, a befogadó társadalomban felbukkanó félelmek mögött az alábbi kérdések húzódnak meg: Elveszik-e a külföldiek a hazai munkavállalók elől a munkahelyeket? Lenyomják-e az idegenek a bennszülöttek bérét? A migránsok fedezik-e általuk igénybe vett jóléti szolgáltatások költségét? Végezetül, a bevándorlók beilleszkedneke a befogadó gazdaságba és társadalomba? 17 A következőkben empirikus adatok segítségével igyekszem választ adni a feltett kérdésekre. A migráns munkaerő foglalkoztatottságra gyakorolt hatását mutatja be az alábbi ábra: 1. ábra: A külföldiek aktív népességen belüli aránya és a munkanélküliségi ráta kapcsolata néhány európai országban (Forrás: OECD 2001) Az ábra azt mutatja, hogy az európai országok munkanélküliségi rátája és az idegen munkaerő aránya között gyenge negatív összefüggés tapasztalható. Tehát nemzetgazdasági szinten vizsgálva a migráns munkaerő foglalkoztatottságra gyakorolt kedvezőtlen hatása miatti félelem nem megalapozott, ugyanakkor le kell szögezni, hogy a bevándorlás regionális vagy ágazati szinten erősebben befolyásolhatja a foglalkoztatottságot és a béreket is 18 A külföldi munkaerő a hazai munkaerő-piacra gyakorolt hatása nagymértékben az idegen és a helyi munkaerő szerkezetének viszonyától függ. Zimmermann több az Egyesült Államokra és Európára vonatkozó empirikus vizsgálat eredményeit áttekintve megállapította, hogy minél nagyobb a külföldi munkaerő helyettesíthetősége a hazai munkaerőre, annál valószínűbb, 17 Hárs Á.: A migráció, a munkaerőpiac és a szabályozás. In Gács J. - Köllő J. (szerk.): A "túlzottközpontosítástól" az átmenet stratégiájáig. (Budapest, 1998) KJK, p Hárs Á.: A migráció, a munkaerőpiac és a szabályozás. In Gács J. - Köllő J. (szerk.): A "túlzottközpontosítástól" az átmenet stratégiájáig. (Budapest, 1998) KJK, p

10 hogy a megnövekedett bevándorlás lenyomja a hazai munkaerő bérét, vagy növeli a munkanélküliséget, ha a bérek rugalmatlanok. Mindazonáltal a bevándorlók gyakran kiegészítői a hazai munkásoknak, ebben az esetben viszont a növekvő bevándorlás várhatóan magasabb hazai termelékenységhez (és bérekhez) vezet. 19 Vagyis a migráció előnyei a bevándorló munkaerő és egyéb termelési tényezők komplementaritásából származik, és annál jelentősebb, minél nagyobb a hazai és a migráns munkaerő szerkezeti eltérése. Így például viszonylag kvalifikált hazai munkaerő esetén a kvalifikálatlan migráns munkaerő előnyösebb a befogadó ország számára 20 A bevándorlás a helyi lakosság által előállított javak és szolgáltatások iránt keresletet is teremt, amely szintén a befogadó gazdaságnak kedvez. 21 Ugyanakkor, miként Smith és Edmonston megjegyzi, még ha a gazdaság mint egész nyer is, ( ) a győztesek mellett lehetnek vesztesek is. A bevándorlók mellett a nyertesek a külföldiek munkájával komplementer termelési tényezők tulajdonosai vagyis a hazai, magasan képzett munkások, és talán a tőke tulajdonosai akiknek a bevételei növekednek. Azok is hasznot húznak a bevándorlásból, akik megvásárolják a migránsok által előállított árukat és szolgáltatásokat. A vesztesek a kevésbé képzett hazai munkások, akik versenyeznek a bevándorlókkal és akiknek a bérei csökkennek. 22 Végezetül a jóléti szolgáltatások újraelosztásából is migrációs előny származik, éspedig jórészt a migránsok által befizetett, de fel nem használt adókból, a szolgáltatások igénybevételének elmaradásából. Így például az össznépességhez képest fiatal migráns népesség nyugdíjjáruléka hosszú ideig előnyt jelent a befogadó ország számára. 23 A migránsok fogadó társadalomba való beilleszkedését a bevándorlók individuális jellemzői (nem, kor, osztályhelyzet stb.) mellett tényezők egész sora befolyásolja, a célország államapparátusának viselkedése ( ), a munkaadók és általában a helyi lakosság attitűdje, valamint az esetleg már létező etnikai kisebbség jellegzetességei mind-mind szerves részét képezik annak a helyzetnek, amellyel a friss bevándorlók szembetalálják magukat Zimmermann, K. F.: European Migration: Push and Pull. (1995) In Bruno, M. Pleskovic, B. (szerk.): Proceedings of the World Bank Annual Conference of Development Economics Washington DC.: World Bank, p Hárs Á.: A migráció, a munkaerőpiac és a szabályozás. In Gács J. - Köllő J. (szerk.): A "túlzottközpontosítástól" az átmenet stratégiájáig. (Budapest, 1998) KJK, p Zimmermann, K. F.: European Migration: Push and Pull. (1995) In Bruno, M. Pleskovic, B. (szerk.): Proceedings of the World Bank Annual Conference of Development Economics Washington DC.: World Bank, p Smith, J. P. Edmondston, B. (1997): The New Americans: Economic, Demographic and Fiscal Effects of Immigration. (Washington, DC, 1997) National Academy Press, p 5 23 Hárs Á.: A migráció, a munkaerőpiac és a szabályozás. In Gács J. - Köllő J. (szerk.): A "túlzottközpontosítástól" az átmenet stratégiájáig. (Budapest, 1998) KJK, p Portes, A. Böröcz, J.: Keserű kenyér: a munkaerő nemzetközi migrációjának szociológiai problémái.(2001) In Sik Endre. (szerk.): A migráció szociológiája. Budapest: Szociális és Családügyi Minisztérium, p 78 10

11 A magyarországi befogadó környezet ellentmondásosságára remek példa egy 1995-ös kérdőíves felmérés, melyben az összes Budapesten kívüli polgármestert kérdeztek meg a településükön élő külföldiekkel kapcsolatban. A vizsgálat többek között arra az érdekes eredményre vezetett, hogy azokban a megyékben, ahol a migránsok száma magas, a tolerancia is magasnak bizonyult (Baranyában például a polgármesterek több mint 11%-a szerint minden menekülőt be kellene engedni az országba, míg az országos átlag csupán 3% volt), ugyanakkor azokban a megyékben, ahol a bevándorlás gyakorlatilag ismeretlen fogalom (pl. Borsod- Abaúj-Zemplén, Vas), ott a minden menekülőt beengedő véleményt elenyésző arányban képviselték A menekültügyi fogalmak tisztázása A külföldi munkavállaló, migráns, bevándorló, menedékkérő, menekült fogalmak mind a jogi, idegenrendészeti, mind a szociológiai fogalomhasználatban különböznek, a köznyelvben és a sajtóban is gyakran keverednek. 3.1 Kik a bevándorlók? Nem minden külföldi bevándorló, és nem minden bevándorló kér menekültstátust. A külföldiek természetesen számos okból és jogcímen tartózkodhatnak hazánkban (üzleti út, turizmus, látogatás, stb.). Bevándorlóként azokat a külföldieket tartjuk számon, akik huzamosabb ideig kívánnak az országban maradni, és ehhez valamilyen tartózkodási vagy letelepedési engedélyt kérnek, állampolgárságért vagy menekültstátusért folyamodnak. A menedékkérők tehát a bevándorlók egy speciális csoportját alkotják. Hazánkba az egyik legjelentősebb betelepülő csoportot a román állampolgárságú, de nagyrészt magyar nemzetiségű emberek teszik ki. Rajtuk kívül még jelentős számban képviseltetik magukat az egyéb európai nemzetek, például a volt jugoszláv tagállamokból áttelepülők. Összességében elmondható, hogy a Magyarországra betelepülők legnagyobb része Európából érkezik, és a más földrészekről bevándorlók évente két-háromezren vannak. A bevándorlók több mint 60%-a 20 és 50 év közötti, tehát nagyrészt felsőoktatásban tanuló vagy keresőképes személyekről van szó. A belépők száma nem fedi az országban élő, illetve tartózkodó külföldi állampolgárokét, hiszen nem marad mindenki az országban, egyesek hazatérnek, ha befejezik tanulmányaikat, 25 Krolify Vélemény- és Szervezetkutató Intézet: A munkaerő migrációja, kutatási jelentés (Budapest, 2007) 11

12 vagy lejár a munkaszerződésük, mások harmadik országba távoznak. Mintegy ezer főnyi külföldi állampolgár él évről évre tartósan és legálisan Magyarországon. Közülük több mint 80 ezernek bevándorlási vagy letelepedési engedélye volt 2006-ban, és több mint 44 ezernek tartózkodási engedélye, ezek több mint 50%-a munkavállalási tartózkodási engedély. Nagyrészük nem védelmet kér, hanem dolgozni, tanulni jön az országba. 3.2 Kik a menedékkérők? (azaz a különböző menekültügyi státusok) Menedékkérő Olyan külföldi, aki az országban tartózkodva védelmet kér, ezt a kérelmét személyesen beterjeszti az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalánál és ennek alapján a BÁH Menekültügyi Osztálya megindította az eljárást. A kérelmet beterjesztheti anyanyelvén a BÁH bármely ügyfélszolgálatán, vagy akár Magyarországra érkezve a határon. A kérelmező tartózkodási helyét a hatóság jelöli ki (ez lehet befogadóállomás, magánszállás, idegenrendészeti fogva tartás). A kérelmező jogszerűen tartózkodó külföldinek tekintendő, aki az eljárás idejére útlevelét beszolgáltatni köteles, azonban fényképes igazolványt kap, amely addig érvényes, amíg nem születik döntés. Ez idő alatt a külföldi bizonyos ellátásokra jogosult, mint például egészségügyi alapellátásra és sürgősségi beavatkozásra. A törvény szerint a kérelmező gyerekek tankötelesek Menekültként elismert (menekült státusú) A Magyar Köztársaság menekültként ismeri el azt a külföldit, aki faji, illetve vallási okok, nemzeti hovatartozása, meghatározott társadalmi csoporthoz tartozása, politikai meggyőződése miatti üldöztetése vagy az üldözéstől való megalapozott félelme miatt származási országán kívül tartózkodik, és nem tudja, vagy az üldözéstől való félelmében nem kívánja a származási országa védelmét igénybe venni. 27 Az üldözéstől való megalapozott félelem alapulhat olyan eseményeken is, amelyek azt követően következtek be, hogy a külföldi a származási országát elhagyta, vagy a külföldi olyan tevékenységén, amelyet a származási országa elhagyását követően fejtett ki. A menekültügyi eljárás során a külföldinak bizonyítania kell, hogy a törvényben meghatározott 5 ok egyike (vagy több) miatt országának hatóságai üldözték, vagy nem tudták megvédeni az üldöztetéstől, és ezért nemzetközi védelemre jogosult. A menekültként való elismerésről határozatot hoznak, amely kiterjed a legközelebbi 26 A Munkaerő-piaci orientáció menedékkérőknek és a Máshogy segíteni integrált módszertani kézikönyvek (Budapest, 2007) alapján 27 Genfi Egyezmény 1951, 1.cikk, A pont, 2. bekezdés 12

13 családtagokra is. A mindennapi életben fontos jogi viszonyokban a menekültként elismert jogai elviekben azonosak a magyar állampolgárokéval Oltalmazott A nemzetközi védelem második szintje tól kezdve, az új menekültügyi törvény 28 hatályba lépése óta a Magyar Köztársaság oltalmazottként kiegészítő védelemben részesíti azt a külföldit, aki nem felel meg a menekültkénti elismerés feltételeinek, de fennáll annak a veszélye, hogy származási országába történő visszatérése esetén őt súlyos sérelem érné, és nem tudja, vagy az e veszélytől való félelmében nem kívánja a származási országa védelmét igénybe venni. A menekültügyi hatóság az oltalmazottkénti elismerés feltételeinek fennállását az elismerést követően legalább ötévente felülvizsgálja, és ha a külföldi már nem szorul védelemre mivel hazájában rendeződött a helyzet, akkor megvonják az oltalmazott státusát. A védelem fennállása idején azonban gyakorlatilag a menekültekkel azonos jogok illetik meg Menedékes A Magyar Köztársaság menedékesként ideiglenes védelemben részesíti azt a külföldit, aki a Magyar Köztársaság területére tömegesen menekülők olyan csoportjába tartozik, amelyet az Európai Unió Tanácsa ideiglenes védelemre jogosultként ismert el. Vagy az Országgyűlés ideiglenes védelemre jogosultként ismert el, mivel a csoportba tartozó személyek hazájukból fegyveres konfliktus, polgárháború vagy etnikai összecsapás, illetve az emberi jogok általános, módszeres vagy durva megsértése így különösen kínzás, kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód miatt elmenekülni kényszerültek. Jelenleg Magyarországon nincs menedékes státussal rendelkező személy Hontalan Olyan külföldi, akit egy állam sem tart a saját joga alapján állampolgárának. A hontalan személyek valamilyen tartózkodási engedéllyel rendelkeznek, amelyben az állampolgársága, illetve a megjegyzések rovatban szerepelhet a hontalan jogállás jelzése. 4. A menedékkérők munkavállalása az Európai Unióban

14 4.1 Menekültügyi nemzetközi egyezmények az EU-ban A nemzetközi jogi egyezmények vizsgálata során első helyen azt szükséges kiemelni, hogy a nemzetközi menekültjog, tehát a menekültügyi eljárások szabályozásának legfőbb dokumentuma, a menekültek helyzetére vonatkozó Genfi Egyezmény (1951) és az azt kiegészítő New York-i jegyzőkönyv (1967) 29 is csak a már menekültstátussal rendelkezők helyzetéről rendelkezik, a menedékkérőkéről azonban nem. Kivételt jelent ez alól az egyezményben lefektetett non-refoulement elve, mely a nemzetközi szokásjog részét képezi, és biztosítja hogy a kérelmező nem küldhető vissza egy olyan országba, ahol élete vagy biztonsága veszélyben forog. Azonban ez csupán arra elegendő, hogy megalapozza a kérelmező tartózkodási jogcímét a fogadó országban, és nem teszi kötelezővé a legális munkavállalás biztosítását. Az emberi jogokra, elsősorban a polgári és politikai jogokra vonatkozó, általános univerzális és regionális egyezmények, így a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 30 vagy az Egyezmény az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről 31 (Európai Emberi Jogi Egyezmény, EEJE) előírásai, valamint a kapcsolódó esetjog első pillantásra alkalmazhatatlannak tűnik, mivel ezek az egyezmények egyáltalán nem biztosítanak speciális jogokat a menedékkérőknek. Bár alkalmazási körük minden olyan személyre, így a menekültekre, menedékkérőkre is kiterjed, akik az adott állam joghatósága alá tartoznak. Az egyezmények végrehajtásának ellenőrzésére hivatott szervek azonban, így az Európai Emberi Jogi Bíróság, vagy az Emberi Jogok Bizottsága az egyezményekben meghatározott jogok (kínzás, embertelen, megalázó bánásmód tilalma, vagy a magánélethez való jog) kapcsán szerteágazó és kifejezetten a menedékkérőkre vonatkozó joggyakorlatot alakítottak ki. A menedékkérők helyzetével kapcsolatos nemzetközi jogi szabályozás hiánya részben magyarázatot ad arra, hogyan válhatott mindinkább ketté a menekültstátuszért folyamodók és a menekültek helyzetének szabályozása, hiszen míg az utóbbiak jogállásának kereteit meghatározta a Genfi Egyezmény és számos más nemzetközi jogszabály, a menedékkérők jogállásának kialakításában az érintett országok szabad kezet kaptak. A menedékkérők munkavállalásával kapcsolatosan korábban liberális szemléletű európai államok is 29 A menekültek helyzetére vonatkozó július 28-án elfogadott Genfi Egyezmény és az azt kiegészítő január 31-i jegyzőkönyv. 189 U.N.T.S Kihirdette: 1989.évi 15. törvényerejű rendelet 30 Egyesült Nemzetek Közgyűlése XXI. ülésszakán, december 16-án elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya. Kihirdette: évi 8. törvényerejű rendelet 31 Egyezmény az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről (Róma, 1950, november 4) 14

15 szigorítottak politikájukon, amikor a 90-es évek folyamán jelentősen növekedett a menedékkérők száma. 32 A kötelező erejű nemzetközi jogi szabályozás hiánya azoban nem jelenti azt, hogy ne léteznének olyan soft law instrumentumok, melyek kitérnek a menedékkérők munkavállalására. Elsősorban a Genfi Egyezmény végrehajtásának figyelemmel kísérésére hivatott ENSZ Menekültügyi Főbiztossága által elfogadott iránymutatások, vélemények, állásfoglalások méltóak említésre e tekintetben. Ezek alapvetően abból indulnak ki, hogy a menedékkérők munkavállalása - különös tekintettel a gyakran több éven keresztül húzódó eljárásokra - nemcsak humanitárius szempontból kívánatos, hanem egyúttal a fogadó állam számára is előnyös megoldás. Ezen túl le is szögezik, hogy a kérelmezőknek lehetőséget kellene biztosítani a munkaerőpiachoz való hozzáférésre abban az esetben, ha az eljárás időtartama meghaladja a hat hónapot. A menedékkérők munkavállalásának lehetővé tétele ugyanis lényegesen csökkenti a kérelmezők függését az állami támogatásoktól, valamint visszaszoríthatja illegális foglalkoztatásukat is. 4.2 A menedékkérők munkavállalásának szabályozása az Európai Unióban A menekültek illetve részben a menedékkérők integrációja illeszkedik az Európai Unió harmadik országok állampolgárainak fogadásához kapcsolódó politikáinak rendszerébe. Ebben a tekintetben az Amszterdami Szerződés és a tamperei következtetések 33 döntő változást jelentettek. Ez utóbbiak lefektették a kialakítandó közös menekült és bevándorláspolitika alapjait. A tamperei alapelvek közül a harmadik országok állampolgárainak integrációja szempontjából alapvető fontosságú az, hogy az Európai Uniónak törekednie kell arra, hogy a harmadik országok állampolgárai igazságos, tisztességes bánásmódban részesüljenek. Az Unió szintjén kibocsátott bizottsági dokumentumok számolnak azzal, hogy az integráció olyan kényes, kétirányú folyamat, egyrészt azt igényli, hogy a befogadó társadalom megteremtse az integrálódni kívánók helyzetét megfelelőképpen rendező jogi és társadalmi feltételeket. Ennek eleme az is, hogy a fogadó állam hatékony és célzott, az integrációt érdemben előmozdítani képes támogatási rendszereket állít fel és működtet. Ugyanakkor a 32 Krolify Vélemény- és Szervezetkutató Intézet: A menedékkérők munkavállalásának feltételei az Európai Unióban magyar szemszögből; Jogi és politikai kutatás, kutatási jelentés, Budapest,

16 sikeres integrációnak előfeltétele az is, hogy az integrálódni kívánó elfogadja a befogadó társadalom alapvető értékeit. 34 A vonatkozó, Bizottság által kibocsátott dokumentumok is rendre megerősítik, hogy az integráció érdemi előmozdításának kulcsfontosságú eleme többek között a munkaerő-piaci integráció, a képzés és nyelvi kompetenciák fejlesztése, valamint a lakhatás kérdésköre. A rendszeres, biztos jövedelem hiánya emellett a mindenképpen jelentős hátránnyal induló, sokszor mindenét elvesztett menekültet véglegesen a perifériára szoríthatja, ellehetetleníti. Különböző hatályban lévő nemzetközi jogi egyezményeknek megfelelően, a munkához való jog alapján az állam kötelessége biztosítani azt, hogy az egyén szabadon eldönthesse, hogy elfogad-e egy munkalehetőséget, vagy azt, hogy szabadon választhasson a felkínált munkalehetőségek közül. Az állam köteles biztosítani azt is, hogy például faji, nemzetiségi alapon vagy nemen alapuló megkülönböztetés eredményeképpen senkit se zárhassanak ki a munkaerőpiacról vagy egyes szakmákból. Jogi és nem szociális értelemben tehát ez az egyenlő esély biztosításának kötelezettségét rója a részes államokra. Nem biztosít viszont abszolút jogot arra, hogy az érintett személy alkalmazásban állhasson. A menekültügyi szabályozás egyik legfőbb dokumentuma, a Befogadási Irányelv értelmében a tagállamok szabadon mérlegelhetik azt, hogy az irányelv által megállapított egy éves határidőt megelőzően biztosítják-e a menedékkérőknek a munkaerőpiachoz való hozzáférés, munkavállalás lehetőségét. 4.3 Különböző szabályozások az egyes tagországok esetében Lengyelország, Németország és az Egyesült Királyság az irányelvnek megfelelően a menedékkérelem benyújtásától számított 1 év elteltével biztosítja a menedékkérők hozzáférését a munkaerőpiachoz. A német szabályozás az 1 esztendős munkavállalási tilalom mellett tiltja a menedékjogi eljárás időtartama alatt az önfoglalkoztatást is. Franciaországban a menedékkérők akkor jogosultak munkát végezni, ha az első fokú menekültügyi eljárás nem fejeződik be egy éven belül a menedékkérelem benyújtását követően. A kedvezőbb szabályokat megállapító tagállamok között található Luxemburg, ahol 9 hónap elteltével kapnak a nemzetközi védelemért folyamodóknak engedély a munkavállaláshoz. Emellett Ausztria, Görögország, Finnország 3 hónap elteltével, míg Hollandia és 34 Krolify Vélemény- és Szervezetkutató Intézet: A menedékkérők munkavállalásának feltételei az Európai Unióban magyar szemszögből; Jogi és politikai kutatás, kutatási jelentés, Budapest,

17 Spanyolország 6 hónap elteltével teszi ugyanezt lehetővé, vagyis ezek a tagállamok az irányelv rendelkezéseinél kedvezőbb szabályozást vezettek be. Svédországban a menedékkérők abban az esetben vállalhatnak munkát, ha ügyükben a határozatot feltehetően nem hozzák meg 4 hónapon belül. Számos tagállam olyan további feltételeket ír elő, melyeket a menedékkérőknek teljesíteniük kell, ha munkavállalási engedélyt igényelnek. E további feltételek esetenként eléggé megnehezíthetik a menedékkérők munkavállalását. Görögországban vagy a Cseh Köztársaságban például hosszadalmas és bonyolult procedúra eredményeként nyerhetik el a menedékkérők a munkavállalási engedélyt, Szlovéniában pedig a szabályozás szinte teljesen ellehetetleníti a munkavállalást. Az Egyesült Királyságban nem automatikus és nincs időhatárhoz kötve a munkavállalási engedély kiadása. Spanyolország ennek ellentéteként, a Befogadási Irányelv alkalmazása kapcsán lényegesen leegyszerűsítette eljárását, a munkavállalási engedélyek kiadása tehát automatikussá vált, a menedékkérők igazolványába egyszerűen bekerül a munkavégzésre jogosult pecsét. Görögországban a menedékkérők csak ideiglenes munkavállalási engedélyre jogosultak, és az ilyen engedélyeket gyakran csak abban az esetben adják ki, ha a menedékkérő igazolja, hogy a befogadási feltételek nem biztosítják a megélhetését. Ausztriában csupán a szezonális munka megengedett. A gyakorlatban a szövetségi és regionális szinten alkalmazott kvóták, az elsőbbségi eljárás alkalmazása sokszor megakadályozza a munkavállalási engedélyekhez való hozzáférést. A menedékkérők többsége újságkihordást vállal vagy reklámanyagokat terjeszt. A szövetségi ellátásról szóló törvény lehetővé teszi a szövetségi vagy más által fenntartott befogadó központokban fizetség ellenében végzett munkát is ( 3-5). A menedékkérők emellett felkérhetőek fizetett közösségi munkák végzésére is. A munkavégzés ezen két formájához nem kell munkavállalási engedély. Luxembourgban a menedékkérők hathavonta megújítandó engedélyt kapnak, amelyet egy bizonyos munkára adnak ki, emellett Luxemburg is lehetővé teszi a munkaerőpiac vizsgálatát. Hollandiában a kérelmezők évente 12 héten keresztül dolgozhatnak, és itt a munka már nem csak szezonális lehet. Szlovéniában heti nyolc óra munka megengedett. Ausztriában, Hollandiában és Lengyelországban emellett a munkáltatónak kell kérvényeznie, hogy menedékkérőket alkalmazhasson. Németországban az 1 éves munkavállalási tilalmat követően is csak akkor léphetnek a munkaerőpiacra a menedékkérők, ha az adott állást nem tudja betölteni német vagy más EU-s állampolgár. A munkaerőpiac vizsgálata szándékosan bürokratikus és heteket vesz igénybe, melyet a munkáltatók sokszor nem várnak ki. 17

18 A menedékkérők emellett kötelezhetőek arra, hogy a befogadó központokban adódó munkalehetőségeket kihasználják, s amennyiben ezt nem teszik, meg lehet tőlük vonni a szociális támogatást. A menedékkérőknek nyújtott szociális támogatás, mintegy 30 százaléka az általános szociális támogatásnak. Egyáltalán nem alkalmaz prioritási, elsőbbségi eljárást Finnország, Spanyolország, Hollandia vagy az Egyesült Királyság. Ezekben a tagállamokban Hollandia kivételével az állampolgárokra vonatkozó szabályok szerint vállalhatnak munkát a menedékkérők Politikai viták a menekültek és menedékkérők helyzetéről Az előzőek alapján egyértelmű tehát, hogy a menedékkérők integrációjának kérdésében az Európai Unió országai nem képviselnek egységes álláspontot. Abban azonban egyetértés mutatkozik, hogy a kérdéskör jelentősége a menedékkérelmek elbírálásának gyorsításával csökkenne. E tekintetben azonban a jövőben sem valószínű, hogy számot tevő változás következne be, hiszen a menedékért fordulók dokumentumaira való várakozás általában hosszú hónapokat vesz igénybe. A menedékkérők integrációjáról szóló viták tehát mindaddig tartanak majd, amíg az Unió ajtaja nyitva áll a menedékkérők és menekültek előtt, illetve amíg a Közösség tiszteletben tartja az 1951-es Genfi Egyezményt. Az egyik legfontosabb témakör a politikai vitákban a menedékkérők munkaerő piaci potenciáljának ereje, illetve a menedékkérelem és a tisztán munkavállalás által motivált bevándorlás (gazdasági migráció) közti kapcsolat kérdése. A hatóságok véleménye szerint amint ez a pozitív elbírálásban részesülő kérelmek csekély számából is látható a menedékkérők többsége olyan kérelmező, aki egyfajta utolsó lehetőségként azért fordul a hatóságokhoz, hogy legalizálja tartózkodását. Az illegális menedékkérők rontják a legális úton menedékért fordulók esélyeit, és mivel az utóbbiak nagy része azt gondolja, hogy jelentkezése a biztonságos harmadik ország klauzula alapján elutasításra kerül majd, inkább az illegalitást választja, azért, hogy az országban maradhasson. A jogos kérelmet benyújtó menedékkérők egy része sem képez azonban ideális munkaerőpiaci potenciált. Sokan azok közül, akik háború sújtotta övezetből érkeztek, soha nem végeztek, végezhettek rendszeres munkát, vagy idő során elveszítették képességüket az állandó, folyamatos munka által támasztott követelmények teljesítéséhez. Ráadásul ezek a 35 Krolify Vélemény- és Szervezetkutató Intézet: A menedékkérők munkavállalásának feltételei az Európai Unióban magyar szemszögből; Jogi és politikai kutatás, kutatási jelentés, Budapest,

19 gyakran poszt-traumatikus állapotban lévő emberek általában nem képesek elkezdeni sem a folyamatos mentális összpontosítást megkövetelő integrációs folyamatot. A sikeres integráció nagyban múlik a megfelelő anyagi támogatáson. Ugyanakkor még a legális bevándorlók és elismert menekültek integrációjának finanszírozása is kényes kérdés, nem beszélve a menedékkérőkről. Az állam ilyen irányú költekezése tehát elégedetlenséget kelthet a lakosságban, politikai feszültségekhez vezethet, illetve csökkentheti a bevándorlás párti törvényhozók szavazóbázisát, különösen, ha ezen erőfeszítések ellentétesek a lakosság igényével. (Pl: magas munkanélküliség esete.) Éppen ezért az integrációt támogató civil szervezeteket is gyakran hazájukhoz hűtlen közéleti szereplőkként tartják számon. Az érem másik oldalaként a vitákban azonban szintén felmerül, hogy a munkaerőpiacra való jutásukkal a menedékkérők hozzájárulhatnak tartózkodásuk és ellátásuk költségeihez, valamint az ország gazdasági növekedéséhez, különösképpen, ha sikerül kifejezetten munkaerőhiányos szektorban elhelyezkedniük, mint amilyen például az egészségügy vagy a mezőgazdaság. Ráadásul a rugalmas külföldi munkaerő a nemzeti jövedelemhez hozzáadott értéke szinte felbecsülhetetlen bár a bevándorlásnak ez a megközelítése a médiából kevésbé ismert. A vita során a menedékkérők integrációjának támogatásával kapcsolatban további fontos szempontok is felmerülnek: azok az országok, amelyek támogatják az integrációt, olyan személyeket támogatnak, akik közül sokan visszatérnek származási országukba. Az Európában megszerzett ismeretek és képességek révén a hazatérők hozzájárulnak ezen országok gazdasági növekedéséhez. Ez a fajta nemzetközi segély sokkal hatékonyabb és gyorsabb, mivel közvetlenül találja meg a fejlődő országokban élő embereket, azon túl, hogy kisebb a valószínűsége a helytelen allokálásnak. 36 Rengeteg ötlet vetődött és vetődik fel európai szinten a fent vázolt menedékkérelmi dilemmák részleges megoldását jelentő új gazdasági jellegű bevándorlási rendszer kapcsán, többek között az amerikai Zöld Kártyához hasonló rendszer létrehozása, amelybe azok a viszonylag könnyen integrálható jelentkezők kerülnének be, akik rövid-távon adófizetővé is válhatnak. Az amerikai mintának kínál alternatívát a már létező EURES rendszerének bővítése, melyen keresztül nem-európai országok állampolgárai számára szerveznek meg állásinterjúkat, illetve 36 ConsultaBudapest: Integration of Asylum seekers in the European Union- Analysis of policies and action, (Menedékkérők integrációja az Európai Unióban) nemzetközi kutatási jelentés, Budapest,

20 juttatnak el információkat európai álláslehetőségekről. A munkakeresői-vízum kiadása lehetne az első lépés, mely segítségével a jelöltek állásinterjúkon vehetnének részt az azonnali munkába állás lehetősége mellett, anélkül, hogy vissza kelljen térniük a küldő országba és további hónapokat várni a munkavállalási vízum megérkezésére. Összességében tehát a menekült-, és menedékügy intézményi változásairól zajló vita leginkább a munkavállalással kapcsolatos bevándorlás szabályozásához köthető, hiszen az Unió előtt álló egyik legnagyobb kihívás a munkaerőhiány leküzdése, méghozzá a nem EU-s tagállamokból egyre nagyobb számban érkező bevándorlók ambícióinak figyelembe vételével. 5. Menekültek és menedékkérők helyzete Magyarországon 5.1 Menekültügyi szabályozások Magyarországon A magyarországi menekültpolitikát mely nehézkesen alakult ki, és napjainkban is akadozik mindig is az határozta meg, hogy Magyarország tulajdonképpen tranzitország, tehát a menekülők célja nem az itt maradás, hanem átmenő országként tekintenek rá. Bár elvileg az el nem ismert menedékkérők kötelesek hazájukba visszatérni, a gyakorlatban a menekülők túlnyomó többsége a több munkalehetőséget kínáló Nyugat-Európában képzeli el jövőjét, és oda tovább is vándorol. Magyarország alacsony vonzerejét jelzi a menekültügyi eljárás során eltűntek magas száma is. A nyugatra szökött menedékkérők visszaadását-visszavételét célzó Dublini Egyezmény 37 egyelőre nem váltotta be a hozzá fűzött Uniós reményeket, bár a számadatok növekvő tendenciát mutatnak. Amióta azonban Magyarország is az Európai Unió tagja, felértékelődtek a magyarországi státusok, így joggal vetődik fel a kérdés, vajon a menekülők továbbra is csupán tranzitállomásként tekintenek-e hazánkra. Ha menekültáradatra nem is, de egy-egy váratlan politikai esemény, háború vagy a rossz gazdasági helyzet elől menekülők érkezésére továbbra is számítani kell, elsősorban a fejletlen, politikailag bizonytalan helyzetű ázsiai és afrikai országokból