A BÉREK KÖZTERHEINEK ALAKULÁSA,

Átírás

1 Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége 1068 Budapest, Városligeti fasor Hanti Erzsébet A BÉREK KÖZTERHEINEK ALAKULÁSA, A bérekről illetve a bérek alakulásáról beszélve hajlamosak vagyunk a folyamatokat kétszereplősnek gondolni. Piacgazdaságban a keresetek növeléséről jó esetben megállapodik a munkáltató a munkavállalókkal illetve képviselőjükkel. Vállalatinál magasabb szinten pedig a munkáltatók és munkavállalók általában érdekképviseleti szervezeteik révén vesznek részt a bértárgyalásokban. Az országos szintű tripartit tárgyalásokon pedig megjelenik az állam is, mint sajátos munkáltató. Az állam azonban kisebb részben van jelen a munka világában munkáltatóként. A makroszintű tárgyalásokon sokkal fontosabb a jövedelmek elosztásának harmadik szereplőjekénti fellépése. A bérek alakulásában a munkaadók akaratánál, lehetőségeinél és a munkavállalók törekvéseinél, követeléseinél sokszor nagyobb a hatása a közterhek alakulásának illetve a mindenkori fogyasztói árnövekedésnek, illetve az ezekre ható kormányzati, jegybanki politikának. Különösen igaz ez az elmúlt több mint másfél évtized folyamatait tekintve Magyarországon. A bruttó, a nettó és a reálkeresetek, valamint a gazdasági teljesítmény alakulása a rendszerváltás óta Magyarországon A rendszerváltás utáni gazdasági folyamatok legnagyobb vesztesei a bérek és a foglalkoztatás, vagyis a munkavállalók voltak. A mélypontot az os évek jelentették, amikor az országos bruttó átlagkereset vásárlóértéke több mint 25 %-kal volt alacsonyabb az 1989-es évinél. (1. sz. melléklet) Az átlagkereset reálértéke csak a 2002-es év során haladta meg a 89- es évi szintet. A keresetek bruttó és nettó nominális növekedése eközben látványosan gyors volt. A bruttó átlagkereset növekedése a 10-szeres mértéket 2001-ben, a nettó pedig 2003-ban haladta meg között a bruttó átlagkereset Ft-ról Ft-ra nőtt (2005,4%), a nettó pedig Ft-ról Ft-ra (1646,3%). Eközben a fogyasztói árak emelkedése 1408,0 %-os volt. A legnagyobb mértékű reálbérnövekedés 2002-ben volt (113,6%), mi az átlagkereset vásárló értékét a évi 89,3 %-ról egy év leforgása alatt felemelte 101,4 %-ra ban az átlagkereset vásárlóereje 120,6 %-a volt az 1989-es évinek. A stabilizációs program és a válság következtében visszafordult a bérek felzárkózása, júniusában pedig még mindig 116,9 %-on állt.

2 2 Az országos átlagkereset reálértékének alakulása, I-V. Év Ft/hó évi áron Az átlagkereset reálértéke Százalék % előző év = = , ,3 94, ,0 87, ,6 86, ,1 83, ,2 89, ,8 78, ,0 74, ,9 77, ,6 80, ,5 82, ,5 83, ,4 89, ,6 101, ,2 110, ,9 109, ,5 116, ,5 120, ,2 114, ,7 115, ,6 112, I-VI ,7 116,9 Forrás: KSH adatokból számolta: Hanti Erzsébet A bérek igazi vesztességét a reálbérek és a GDP növekedésének az összehasonlítása mutatja. (2. sz. melléklet) A GDP és a reálbérek 1994-ig nagyjából azonos pályát futottak be, szinkronban voltak ban azonban a gazdasági stabilizáció legnagyobb veszteségét a jövedelmek szenvedték el. Mindkét évben növekvő GDP és termelékenység mellett nagymértékben csökkent a keresetek reálértéke. 1 A GDP a reálbéreknél 2 évvel korábban, már 2000-ben elérte az évi szintjét, és ezután is gyorsabb növekedést mutatott, mint a keresetek reálértéke. A két folyamatot együtt ábrázolva látható, hogy a 90-es évek közepétől a GDP nagyjából kiegyensúlyozottan emelkedett, míg a bérek reálfejlődése csökkenő (1996- ig, 2004, 2007, 2009), stagnáló ( , 2008), és gyorsabban növekvő ( , 1 A veszteséget sommásan a Bokros-csomag hatásának tulajdonítják sokan, ami azonban csak részben felel meg a valóságnak. A Jegybank február 1-én 28 %-ra emelte az alapkamatot, ekkor még csak 22,1 % volt az infláció. ami a jórészt mesterségesen és negatív várakozások által gerjesztett folyamatok hatására júniusra elérte a 31 %-ot is. Ezt az ütemet azonban a bérek már nem tudták követni. A Bokros csomagnak direkt hatása bérekre nem volt.

3 ) szakaszokra bontható. A markáns növekedési, valójában utolérési szakasz től 2006-ig tartott. A reálkereset és a GDP alakulása 1989-hez viszonyítva Forrás/Source: KSH adatok alapján készítette Hanti Erzsébet A 2000-es évek első felében sokan, főleg liberális közgazdászi körökből az adott éveket kiemelve arra a hamis következtetésre jutnak, hogy elszakadtak a bérek a teljesítményektől. Pedig ez a szakasz csak az utolérési (és nem a további leszakadási) folyamat része volt. Ha ugyanazon adatokkal szakaszonként vizsgáljuk a GDP és a reálkeresetek alakulását, a bérek ciklikussága eltérő következtetésekre vezethet, ezért a hosszú távú folyamatok szakaszos vizsgálatánál rendkívül óvatosan kell eljárni. Ezt láthatjuk a fenti ábrából kivett, eltérő időtartomány ( ) ábrázolásából:

4 4 Tudunk azonban olyan szakaszt is kivenni a teljes időszakból, amikor a kiragadott adatok azt mutatják, hogy a bérek a GDP-vel teljes összhangban alakultak. A kiragadott szakaszok vizsgálata a csökkenő, stagnáló és az utolérési szakaszok láttatására alkalmas. A tetszés szerinti szakaszolásokból azonban nem szabad a folyamat egészére vonatkozó következtetést levonni. Az ábrá(k)ból jól láthatóak a stabilizációs évek, és ezáltal az is, hogy ki fizette meg az elmúlt 18 évben a konszolidációk árát, és jól látható az is, hogy érdemi felzárkózási, utolérési szakasz csak a 2001-es évvel kezdődött a munkavállalók illetve kereseteik számára. A teljes folyamat pedig egyértelműen arról beszél, hogy a bérek alakulása tendenciaszerűen nem felelt meg sem az infláció kihívásainak, sem pedig a gazdasági teljesítmények által meghatározott lehetőségeket nem tudta kimeríteni. A GDP és a reálbérek alakulásának összehasonlítása azt bizonyítja, hogy Magyarországon a keresetek alulértékeltsége sokkal nagyobb, mint azt az ország gazdasági fejlettségi szintje indokolná. A bérek és a gazdaság folyamatainak összehasonlításából érdemes még megnézni a bérek és az infláció viszonyát. Ezt különösen aktuálissá teszi az a szintén liberális közgazdászi körökből menetrendszerűen felmerülő, de egyébként soha nem bizonyított tétel, miszerint a bérnövekedés az elmúlt időszakban inflációs hatást gerjesztett volna. A grafikonból ez az összefüggés nem olvasható ki.

5 I-VI I-VI. 5 A bruttó, a nettó keresetek és a fogyasztói árak éves növekedése, a.) Az előző évhez képest 140 % 130 Bruttó kereset Fogyasztói ár Nettó kereset % Bruttó kereset Fogyasztói ár a.) 1989-hez képest Nettó kereset Forrás: KSH adatok alapján készítette Hanti Erzsébet 1992-től kezdve a fogyasztói árindex és a keresetek több szakaszban is ellentétesen változtak ben erőteljesen növekvő bérek mellett az infláció jelentősen csökkent ben ennek a fordítottja történt ben pedig a bérek erősödése ellenére beindult az

6 6 inflációban egy tartós csökkenési folyamat. Ez a csökkenés között megállt, épp akkor, amikor a bérek növekedési üteme lelassult től ismét csökkenő irányt vett az infláció, miközben a bérek erőteljesen növekedtek ben pedig a csökkenő bérek mellett fordult meg az infláció csökkenése, és váltott át ismét növekedő szakaszba ben is még ez látható, csökkenő bérnövekedési ütem mellett folyamatosan növekvő fogyasztói árszint ben egy irányba mozogtak, 2009-re bérek is, árak is csökkentek, idén júniusig pedig emelkedtek. A folyamat inkább azt láttatja, hogy a nagyobb kiáramló bértömeg révén megvalósuló fogyasztásnövekedés (a nem a költségek által vezérelt) az árszint csökkentését eredményezi, a bérek visszafogása, a fizetőképes kereslet csökkenése pedig az árakat növeli (kisebb forgalommal a kereskedők ugyanazon bevétel elérését próbálják megvalósítani). A béreknek árversenyre gyakorolt hatása erősebb volt a vizsgált időszak egészében, mint a bérnek mint termelési költségnek a hatása a fogyasztói árak alakulására. Ezen azért sem csodálkozhatunk, hiszen Magyarországon a bérköltségek aránya a költségek egészén belül átlagosan 10 % alatt van. A bérek inflációs szerepének megítélésével óvatosan kell tehát bánni. E kérdés sokaknak a kedvenc témája. Nem tagadják ugyan, hogy más inflációs okok is vannak, azonban valódi súlyához képest sokkal többet emlegetik a bérinflációt. E nézőpont gazdaságpolitikailag veszélyes is lehet, hiszen az elsősorban nem béralapú infláció ellen hatékonyan fellépni a bérek és egyéb jövedelmek visszafogásával nem lehet. A bérek inflációs hatása két oldalról is jelentkezhet. A költségek árnövelő hatása szempontjából a bruttó béreknek, illetve a teljes, a járulékokkal növelt bérköltségnek van szerepe. A kereslet, a fogyasztás alakulása oldaláról viszont a nettó béreket kell vizsgálni. A bérköltségek az évek során összességükben az egyéb költségeket alulmúlóan emelkedtek a vállalkozásoknál. A bérköltségek, a bérek növekedése kétségkívül hozzájárult az infláció alakulásához - termelési költségként beépülve a termékek árába. Kérdés azonban, hogy szerepüket pontosan hol helyezzük el. Az APEH évi társasági adóbevallási adatai alapján számolva a kettős könyvvitelű társaságoknál a bérköltség aránya a nettó árbevételhez 6,4 % volt nemzetgazdasági szinten. Ugyanekkor a személyi ráfordítások aránya a nettó árbevételben 9,8 %-ot tett ki. Ilyen költséghányaddal a bérek alakulásának nincs sok esélye érdemi hatást gyakorolni az árak megállapításánál. Hivatkozni persze lehet rá, ráadásul a hozzá nem értők számára elég hatásosan. A közgazdászok véleménye megoszlik abban a kérdésben is, hogy a bruttó vagy a nettó bérek alakulását kell-e az infláció keresleti oldaláról vizsgálni. A bruttó bérek ugyan évről évre emelkedtek, fogyasztani azonban csak a kézhez kapott részükből, vagyis a nettó bérekből lehet. A fogyasztóképes kereslet szignifikáns inflatorikus hatását az előbbi ábra cáfolja, legalább is, ami a gyakorlatot illeti. Mindezek persze nem gátolják meg bizonyos kutatói vagy szakértői köröket, hogy gazdasági növekedés mellett csökkenő reálbérek esetén bérek vezérelte inflációról beszéljenek. Erre való hivatkozással a válság idején a Magyar Nemzeti Bank többször is megemelte az

7 7 alapkamatot, ami önmagában erősebb inflációs nyomást eredményez, mint sok év bérnövekedése együttvéve. A jövedelemelosztás harmadik szereplője az államháztartás. Korábban láttuk, hogy amíg huszonegy év viszonylatában a bruttó átlagkereset 20,05-szorosára, a nettó átlagkereset csupán 16,46-szorosára nőtt. A bruttó és a nettó átlagkereset közötti különbség évente is kimutatható. Ez az a része a bérnek, amit a munkáltató odaad a dolgozónak, tőle azonban járulékok és adó formájában az állam elvonja annak egy bizonyos részét. Az állam tehát maga is közvetlenül részesül/részesült a keresetek növekedéséből. Azokban az években, amikor a nettó kereset kisebb mértékben emelkedett, mint a bruttó, a központi elvonások mind abszolút, mind pedig relatív mértékben nőttek, a bér egyre nagyobb részét nem a munkavállaló kapta meg, hanem az a központi költségvetésbe került vissza. A folyamatot tekinthetjük úgy is, mintha ezt a részt a munkáltató nem is dolgozójának adná (bár kétségkívül a bér kimutatott része marad), hanem a központi elvonások növelésével minden látszat ellenére közvetlenül befizeti az államháztartásnak. A központi elvonások hatása a bruttó és a nettó átlagkereset alakulására Év Bruttó átlagkereset Nettó átlagkereset A keresetből történő központi elvonások alakulása Előző év = 100,0 (-) az elvonás növekedése (+) csökkenése ,9 116,9-1, ,6 121,6-7, ,0 125,5-4, ,1 121,3-3, ,9 117,7-4, ,9 127,3 2, ,8 112,6-4, ,4 117,4-3, ,3 124,1 1, ,3 118,4 0, ,1 112,7-3, ,5 111,4-2, ,0 116,2-1, ,3 119,6 1, ,0 114,3 2, ,1 105,7-0, ,8 110,1 1, ,1 107,5-0, ,0 102,8-5, ,5 106,8-0, ,5 101,7 1, I-VI. 103,0 109,6 6,6 Forrás: KSH kereseti adatok alapján Hanti Erzsébet számítása

8 8 Mivel mindez a bérből fizetődik, így végső soron mégis a munkavállaló jár a legrosszabbul. Ez a folyamat 1989 és között 14 évben történt így, a maradék 8 évben pedig fordítva. Csak az es, as, a as, a 2005-ös és a es években emelkedtek gyorsabban a nettó keresetek a bruttónál. Ezekben az években az adócsökkentés következtében több jövedelem maradt a munkavállalónál, de jól járt a munkaadó is, mivel kisebb emeléssel (alacsonyabb költséggel) tudta ugyanazt a nettó bérnövekedést biztosítani dolgozójának. Talán nem véletlen az, hogy ezek az évek megfelelnek a választási vagy a választások előtti éveknek. A bérekből történő központi elvonások meglehetősen ciklikusan alakulnak. Általában megnehezítik a piacgazdaságban zajló bértárgyalásokat, kiszámíthatatlanná teszik a kereseti folyamatokat mind a dolgozók, mind a vállalkozások számára. Kiegyensúlyozott piacgazdaságban az elvonásokat a valorizáció jellemzi. A valorizáció esetünkben azt jelenti, hogy a bruttó és a nettó keresetek alakulása között nincs különbség, az állam tehát nem avatkozik bele sem pozitív, sem negatív módon a bérfolyamatokba. A 90 es évek folyamán zömmel az volt a jellemző, hogy a személyi jövedelemadóban évről évre vagy nem történt meg vagy nem a kellő mértékben alakult a valorizáció, ami így szinte mindig adószigorítást jelentett. Az adóterhek rendkívül jelentős növekedése jellemezte az közötti éveket, s ban is az adóterhelés növekedése eredményezett komoly többletbevételt az egyensúlyi helyzet visszaállítása érdekében. Hasonló mértékű adószigorítás történt ben is, azonban ekkor már nem volt sem átalakulási, sem egyensúlyi válsághelyzet, tehát pusztán egy növekvő központosítást hajtott végre a Fidesz-kormány. A következő nagy elvonást eredményező év 2007 volt, amikor ismét a stabilizáció árát fizették meg a bérterhek növelésével a gazdaság szereplői. Az adóterhek növelése minden eddigi kormánynak érdekében állt. Az évről évre túlköltekező központi költségvetés itt tudta a legkönnyebben, a legkisebb ellenállással beszedni a növekvő kiadásai fedezetét. A stabilizáció és a válságkezelés államháztartási bevételi igényei is ebben az irányban hatottak. Az elvonás egy részét a munkaadók fizetik meg a bérek közterheinek növekedése révén, a munkavállalót viszont közvetlenül éri a bérveszteség, és ő már nem tudja továbbhárítani a terheket. És ez már nem is elmaradt bér, hanem tényleges bérelvonás. A bérek adóterhelésének folyamatos növekedésére a leglátványosabb bizonyítékot az átlagkeresetek és a marginális adókulcsok egymáshoz viszonyított helyzetének vizsgálata adja. Az éves bruttó átlagkereset és az adótábla legmagasabb kulcsának alakulása, Év Alsó adókulcs Felső adókulcs Felső adósáv/ Átlagkereset Felső határa Mértéke Alsó határa Mértéke alsó adósáv Havi Éves Átlagkereset/ felső adósáv * (%) / / % % 16, ,5% % % 10, ,1% % % 9, ,3% % % 9, ,0% % % 5, ,5% % % 5, ,2% % % 5, ,0% % % 5, ,9% % % 4, ,4%

9 % % 4, ,5% % % 4, ,9% % % 2, ,6% % % 2, ,2% % % 2, ,4% % % 2, ,5% % % 2, ,9% % % 1, ,5% % % 1, ,7% % % 1, ,6% % % 1, ,6% % % 1, ,4% I-VI % % 1, ,9% VI-XII % % 1, ,2% I-VI.** % % 1, ,2% * Éves bruttó átlagkereset a legfelső kulcs alsó határa százalékában. ** A korrekciós tényezővel visszaszámolva. Forrás: Adótörvények ( ) alapján Hanti Erzsébet számítása A személyi jövedelemadó indulásakor 16,7-szeres volt a különbség a felső adókulcs alsó határa és az alsó adókulcs felső határa között ben még több mint 9-szeres, között pedig ötszörös volt. A következő mérföldkövet 1999-es év jelentette, amikor is ez az arány 2-2,5-szeresre csökkent. Az évek során valorizáció híján az adótábla sávjai egyre jobban összenyomódtak. Az átlagkereset növekedésével összehasonlítva még rosszabb a helyzet. A marginális (legfelső) adósáv alsó határának 13,5 %-ánál volt 1988-ban az átlagkereset, ez 1990-re 32,3 %-ra emelkedett, 1992-ben már a felénél, 1994-ben a háromnegyedénél volt, 2000-ben pedig átlépte az átlagkereset a marginális kulcs szintjét ben meghaladta a 139 %-át, ami az induló 13,5 %-hoz képest több mint tízszeres változás. A 2010-es nagyobb sávemelés után viszont az átlagkereset átkerült a felső sávból az alsóba, és mindössze a sávhatár 62,2 %-án állt a júniusi béradatok szerint.

10 10 Ha valorizációként azt tekintenénk, hogy az SZJA felső kulcsának alsó határa ott legyen az átlagkeresethez viszonyítva, ahol 1990-ben állt, akkor ma a marginális kulcs közel 11 millió forintnál kezdődne. Az alsó kulcs felső határa pedig kb ezer forint lenne. Azt se felejtsük el, hogy ez esetben a felső kulcs 50 %-nak, az alsó kulcs pedig 0 %-nak felelne meg. Ez a folyamat példátlan mértékű adószigorítást érzékeltet. Ellentétes a progresszív adó logikájával, hogy az átlagos kereset a legnagyobb adókulccsal adózott hosszú éveken át, de ellentmond az uniós országok gyakorlatának is, ahol a marginális kulcs általában magasan az átlagkereset felett lép be. Az EU tagországai zömmel többkulcsos az adótáblát használnak, és a marginális kulcs 30 sőt 40 % felett van Felső adósáv / alsó adósáv PL GB PT FR DE GR AT FI BE LU NL ES CZ MT CY SE IE HU LT LV 60 % Felső kulcs mértéke NL BE AT ES DE PT IE GB FR GR PL LU HU MT FI CZ CY SE LV LT SK 1,0 0,5 GB BE LU IE HU CY DE NL AT SE CZ MT FI FR ES PL PT GR SK LT Átlagkereset / felső adósáv 0,0 Számítások: Hanti Erzsébet (a rendelkezésre álló es uniós adatok alapján) Az SZJA adótábla valorizálásnak elmaradása a magas jövedelműeknek kedvezett. Az alacsony és az átlagkeresethez közeli jövedelmek az évek múlásával egyre magasabb adósávokba kerültek,

11 11 adóterhelésük folyamatosan nőtt, miközben a magas jövedelmek adóterhelése relatíve csökkent. 2 Az SZJA változásai összességében az elmúlt évek során jövedelemátcsoportosítást eredményeztek az alacsonyabb keresetűektől a magasabb jövedelműek irányába. Ez a tendencia napjainkban is tart, sőt a szakértői körökből rendszeresen napvilágot látó reform-elképzelések szinte mindegyike ez irányba tesz kezdeményezést. 3 A évi adóváltozás pedig már konkrét elmozdulás volt a gyakorlatban. 4 Az alacsony jövedelműeket az adójóváírás növelése ugyan kompenzálta, hogy veszteségük ne legyen, de alig nyertek a változással, míg a havi 180 ezer forint feletti keresetűek nyeresége markáns volt. A vizsgált időszakban az alacsony jövedelműek számára az adójóváírás érdemi emelése jelentette a szinte egyedülálló érzékelhetően pozitív változást 2002-ben óta a bérrel kapcsolatos közterheken (járulék és SZJA) belül alapvetően a munkabéren belüli elvonások nőttek, a munkabéren felüli járulékrész pedig csökkent ben a béren felül 44+5%-ot 5 fizetett a munkáltató, 2010-ben pedig már csak 27%-ot 6. A csökkenés 22 %-nyi, zömmel az egészségbiztosítási járuléknál. A csökkenés nagyobb lépését az közötti időszak jelentette, ekkor mintegy 9-10 %-kal lett kisebb a bérre rakódó bérteher, újabb 2-2 %-ot hoztak még a munkáltatóknak a es évek. 7 (lásd a 4. számú táblázatot!) ben is több mint 5 %- nyi csökkentés történt. A változások eredményeként 1992 és 2010 között a munkáltatói nyugdíj-biztosítási járulék szinte nem változott (24,5 24 %), az egészségbiztosítási járulék 19,5 %-ról 2 %-ra csökkent, a munkaadói járulék pedig 5 %-ról 1 %-ra csökkent. 2 Paradox módon a progresszív adótábla növelte (is) a jövedelmi különbségeket: a legalacsonyabb jövedelműek kezdetben nem adóztak, így bérük nem került bruttósításra. A legmagasabb jövedelműek bére viszont a legmagasabb, a 60 %-os adósáv szerint lett bruttósítva, miközben ma már csak 36 % a marginális kulcs. Az SZJA bevezetése óta eltelt 20 évben az adósávok összecsúszásával az alacsony jövedelmek adóterhelése már bruttósítás nélkül nőtt, míg a magas jövedelműek adóterheinek csökkenése, a marginális kulcs csökkentése tiszta jövedelemnövekedést eredményezett számukra. 3 A februári három adóreform-javaslat közül kettő olyan változásokat eredményezett volna, hogy a havi 1 M Ft-os jövedelemmel rendelkezők havonta már egy bruttó minimálbérnyi adót kaptak volna vissza az intézkedések révén. Ugyanakkor az átlag alatti jövedelmek adóterhelése pedig emelkedett volna. 4 Az SzJA változása következtében a 70 és 130 ezer forint között keresők jövedelme átlagosan ezer forinttal növekedett havonta. Havi bruttó 130 ezer forintos kereset felett erőteljesen nőtt a kereset nettó értéke. A módosítás 180 ezer forintos keresetnél Ft-ot, 200 ezer forintnál Ft-ot, 250 ezer forint környékén pedig havi 16 ezer forint felett hozott a munkavállalónak. Havi 500 ezer forint felett gyors csökkenés következett be a nettóban jelentkező nyereségben, havi 2 millió forint felett már csökkenni kezd a keresetek nettó értéke. 5 24,5% NYJ. +19,5% EÜJ. és 5% MAJ 6 24% NYJ. +3% EÜJ. ebből 1% MAJ 7 Ennek ellenére az alkalmazásban állók száma 1999-ben mintegy 50 ezer fővel kisebb volt (2691,4 e.fő), mint 1995-ben (2743,8 e.fő), ben pedig a növekedés összesen 8 ezer fő volt. Az intenzív és valóban érdemi járulékcsökkentés idején tehát csökkent, illetve stagnált az alkalmazásban állók létszáma. (Ennél valamivel kedvezőbb képet nyújt a foglalkoztatottak számának alakulása, mivel itt egy pozitív statisztikai számbavételi változás történt Ez a munkahelyek valós számát nem érintette.)

12 12 Munkaadói és munkavállalói bérköltségek arányának alakulása az átlagkereset szintjén Forrás: KSH adatok alapján készítette Hanti Erzsébet Ezzel párhuzamosan az évek során a munkavállalói bérterhek folyamatosan nőttek ben 11 %-os béren belüli közteher volt az Szja-n kívül, 2010-ben ugyanez 17 % már. Láttuk, hogy a személyi jövedelemadó terhelése is növekedett volt az az év, amikor az átlagkereset szintjén a béren belüli közterhek (az Szja-val együtt) elérték a bérre rakódó közterheket, és azóta folyamatosan meghaladják azokat. A különbség után tovább nőtt a stabilizációs program járulékemeléseivel. A következő táblázatból látható, hogy a bérre rakódó terhek mindegyik kereseti szinten jelentősen csökkentek, míg a bérből fizetettek pedig nőttek az évek során. A változások markánsan megváltoztatták a közterhek viselésének az arányát. A minimálbérnél az es évek között jelentősen magasabb volt a közterhei összege, alapvetően az adójóváírás felére csökkentésének hatására (az 1998-as 13 %-ról felment 32,5 %-ig, majd a minimálbér szeptemberi adómentesítése eredményeként 2003-ban visszacsökkent 14,3 %-ra. Az átlagkereset fekete évei 1998-től 2009-ig tartottak, amikor az elvonások aránya a 48,2 %-ról 64,5 %-ig emelkedett, majd 2010-re visszacsökkent 45,3 %-ra. A minimálbér és az átlagkereset folyamatai közötti eltérést alapvetően a minimálbér adómentessége, az adójóváírás alakulása eredményezte, mivel járulékfizetés szempontjából azonosak voltak a változások. Az elvonások mértéke %-nyit csökkent a munkaadók javára 2010-re 1994-hez viszonyítva mind a minimálbérnél, mind az átlagkereset szintjén.

13 13 A bérhez kapcsolódó központi elvonások aránya, Az elvonások aránya a nettó bérhez Az elvonások aránya az összes bérköltséghez % Év munkaadónál dolgozónál munkaadónál dolgozónál munkaadónál dolgozónál munkaadónál dolgozónál minimálbér átlagkereset minimálbér átlagkereset ,2 13,0 69,1 42,5 34,0 7,6 32,7 20, ,8 13,0 71,1 46,5 32,7 7,7 32,7 21, ,1 13,0 67,5 43,6 32,0 7,8 32,0 20, ,1 13,0 68,9 48,2 35,1 7,5 31,8 22, ,8 13,0 70,3 52,6 35,0 7,5 31,6 23, ,4 25,8 62,7 54,1 34,2 13,5 28,9 25, ,5 25,8 61,9 53,0 33,9 13,5 28,8 24, ,8 29,9 61,5 61,5 30,8 15,9 27,6 27, ,3 32,5 57,8 61,9 29,1 17,4 26,3 28, ,5 14,3 53,0 53,6 28,0 9,0 25,7 26, ,5 15,6 53,3 55,0 27,8 9,7 25,6 26, ,5 15,6 52,5 54,4 27,2 9,8 25,4 26, ,0 16,7 52,1 57,1 26,0 10,6 24,9 27, ,5 21,5 54,4 64,5 25,9 13,1 24,8 29, ,8 22,8 53,6 62,4 25,8 13,8 24,8 28, I-VI. 42,9 23,7 53,8 63,1 25,8 14,2 24,8 29, VII-XII. 36,8 23,7 43,9 57,0 22,9 14,8 21,9 28, I-VI. 32,9 22,0 39,2 45,3 21,3 14,2 21,3 24,6 Forrás: Adótörvények, alapján Hanti Erzsébet számítása A béreknek a teljesítményekkel való összehasonlítása, a lemaradás azt mutatta (az első részben), hogy hozzáadott értéken belül a bérek rovására nőttek a vállalkozók jövedelmei, jövedelemelvonás történt tehát a munkából származó jövedelmek rovására a vállalkozók javára. A bérterhek alakulásának a története pedig azt láttatja, hogy a munkajövedelmek rovására jövedelemátcsoportosítás zajlott le az elmúlt két évtizedben mind a vállalkozói jövedelmek (munkaadói tehercsökkenés munkavállalói tehernövekedés), mind pedig az államháztartás javára (egyoldalú járulék illetve adóemelések, a valorizálás elmaradása). E két oldalról történő megszorításhoz számoljuk még hozzá az infláció bérek reálértékét csökkentő hatását 8, és máris világosan látjuk, hogy miért csupán 117,2 %-át éri változatlan áron a évi átlagkereset az 1989-esnek, miközben a GDP volumene 127,9 %-ára nőtt. 8 A keresetek és más jövedelmek infláció általi elértéktelenítését tudatosan is hagyták, sőt eszközként használták az egymás utáni kormányok időszakonként eltérő intenzitással.

14 14 A teljes munkaidőben foglalkoztatottak átlagkeresetének alakulása, táblázat Év Ft/hó Bruttó kereset Nettó kereset Reálkereset Fogyasztói árindex Százalék % Ft/hó Százalék % Ft/hó Százalék % előző év = = 100 HUF/month előző év = = 100 előző év = = évi áron előző év = = , ,0 100, , ,6 128, ,6 121,6 128,9 128, ,3 94, ,0 167, ,5 152,6 135,0 174, ,0 87, ,1 209, ,3 185,1 123,0 214, ,6 86, ,9 254, ,7 217,9 122,5 262, ,1 83, ,9 318, ,3 277,4 118,8 311, ,2 89, ,8 371, ,6 312,3 128,2 399, ,8 78, ,4 447, ,4 366,6 123,6 493, ,0 74, ,3 547, ,1 455,0 118,3 583, ,9 77, ,3 647, ,4 538,7 114,3 667, ,6 80, ,1 752, ,7 607,2 110,0 734, ,5 82, ,5 853, ,4 676,4 109,8 806, ,5 83, ,0 1007, ,2 785,9 109,2 880, ,4 89, ,3 1191, ,6 940,0 105,3 926, ,6 101, ,0 1334, ,3 1074,4 104,7 970, ,2 110, ,0 1414, ,6 1134,6 106,8 1036, ,9 109, ,1 1543, ,3 1251,4 103,6 1073, ,5 116, ,1 1668, ,5 1345,3 103,9 1115, ,5 120, ,0 1802, ,8 1383,0 108,0 1204, ,2 114, ,5 1937, ,8 1477,0 106,1 1278, ,7 115, ,5 1947, ,7 1502,1 104,2 1332, ,6 112, I-VI ,0 2005, ,6 1646,3 105,7 1408, ,7 116,9 Megjegyzés: Az átlagkereseti adatok a vállalkozások esetében ig a 20 fő feletti, ig a 10 fő feletti, 1999-től a 4 fő feletti létszámú gazdasági szervezeteknél teljes munkaidőben foglalkoztatottakra, valamint a költségvetési és társadalombiztosítási szervezetek teljes körében és a kijelölt nonprofit intézményekben teljes munkaidőben foglalkoztatottakra vonatkoznak. Forrás: KSH gyorsjelentések. Saját számítás: Hanti Erzsébet

15 2. táblázat A reálkeresetek és a bruttó hazai termék (GDP) alakulása, Év A bruttó hazai termék volumene Az egy keresőre jutó reálkereset az előző évi %-ában 1989 =100,0 az előző évi %-ában 1989 =100, ,7 100,0 100,9 100, ,5 96,5 96,3 96, ,1 85,0 93,0 89, ,9 82,4 98,6 88, ,4 81,9 96,1 84, ,9 84,3 107,2 91, ,5 85,5 87,8 79, ,0 86,4 95,0 75, ,3 90,1 104,9 79, ,2 94,8 103,6 82, ,2 98,8 102,5 84, ,9 103,6 101,5 85, ,1 107,8 106,4 91, ,4 112,6 113,6 103, ,3 117,4 109,2 113, ,9 123,2 98,9 112, ,5 127,5 106,3 119, ,0 132,6 103,9 123, ,0 133,9 95,2 117, ,6 134,7 100,7 119, ,7 126,2 97,6 116, I-VI. 100,5 126,9 103,7 119,6 2010: GDP előzetes, bér: I-VI. hó tényleges adat. Forrás: KSH adatok alapján számolta Hanti Erzsébet A reálkereset és a GDP alakulása 1989-hez viszonyítva Forrás: KSH adatok alapján készítette Hanti Erzsébet

16 4. táblázat A munkabért érintő legfontosabb járulék-mértékek, ) Bérre rakódó járulékok: Nyugdíjjárulék (%) 24,5 24,5 24,5 24,5 24, /22 6) 24 7) Egészségbiztosítási járulék (%) 19,5 19,5 19,5 19, /2 6) 3 Egészségügyi hozzájárulás (Ft) ) Tb-járulék együtt: (%) ,5 Munkaadói (szolidaritási) járulék (%) 5 7 7,2 5 1) 4,2 4,2 4,2 39% + 39% + 33% + 33% + 31% + 29% + 29% + 29% + 29% + 29% + 29% + 29% + 29/24% Ft 2100 Ft 3600 Ft 3900 Ft 4200 Ft 4500 Ft 3450 Ft 3450 Ft 1950 Ft 1950 Ft 1950 Ft 1950 Ft 1950 Ft (Ft) % 4,2 4 2) (1) 7) Bérgarancia járulék (%) 0,3 0,3 0,3 0,3 0,3 3) Béren belüli járulékok: Nyugdíjjárulék (%) ,5 8,5 8,5 8,5 8,5 9,5 9,5 9,5 - ebből magánnyugdíjpénztár (%) Egészségbiztosítási járulék (%) ,5 7) Tb-járulék együtt: (%) ,5 12,5 12,5 14,5 15,5 15,5 15, % Munkavállalói (szolidaritási) járulék (%) 1 2 1,5 1,5 1,5 1,5 1,5 1,5 1,5 1,5 1, ,5 1,5 1,5 1,5 (1,5) 7) 1) től 2) től 3) ig 4) től 5) 6) től érvényes adatok a csökkenés a minimálbér kétszeresének megfelelő járulékalapig től 7) A foglalkoztató által fizetendő társadalombiztosítási járulék mértéke 27%, ebből a nyugdíj-biztosítási járulék 24%, az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék 3 % (ezen belül a természetbeni egészségbiztosítási járulék 1,5%, a pénzbeli egészségbiztosítási járulék 0,5%, a munkaerő-piaci járulék 1%). A biztosított által fizetendő egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék mértéke 7,5%, amiből a természetbeni egészségbiztosítási járulék 4%, a pénzbeli egészségbiztosítási járulék 2%, a munkaerő-piaci járulék 1,5%. Forrás: adó és tb-törvények, összeállította: Hanti Erzsébet

17 5. táblázat Adóék az átlagkereset szintjén Forrás: KSH adatok alapján készítette Hanti Erzsébet