AZ EVANGÉLIUMOS ÉPÍTŐ

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "AZ EVANGÉLIUMOS ÉPÍTŐ"

Átírás

1 AZ EVANGÉLIUMOS ÉPÍTŐ KÖSZÖNTÉSE A kilencvenes évek elején, a romániai magyar sajtó igazi szabadságának idején vált ismertté a közvélemény elõtt, hogy a Háromszék megyei székely-magyar községben, Sepsiillyefalván egy különös pap él és dolgozik. Pontosabban fogalmazva, illyefalvi és szûkebb egyházi körökön túli szélesebb körökben ekkor vált ismertté a Háromszék és más sajtótermékek jóvoltából az a gyülekezet-, s ezzel egyidejûleg egyházépítõ igyekezet, amelyet Kató Béla református lelkész képvisel. Amikor a kilencvenes évek derekán túl barátaimmal filmet forgattunk a barcaföldvári haláltáborról, Kató Bélát is megkerestük, hiszen apai nagybátyját is abba a rettenetes pokolba hurcolt 1944 õszén a gyûlölet, ahova magyarok és németek ezreit. Szóval forgattunk, surrogott a kamera, Kató Béla pedig levezetésként elmesélte, hogy miként vált Illyefalván imaházzá, téli istentiszteletek, események hajlékává egy régi csûr. Persze, a történetet csak jó néhány év távlata és maga a megvalósítás tette széppé, merthogy az még a 1980-as évek vége felé, a veszedelmes Ceauºescu-diktatúra ennél is veszedelmesebb haláltusája idején történt. Akkoriban ugyanis esély sem volt arra, hogy a korabeli kommunista hatóságok engedélyezzék egy magyar egyházi hajlék felépítését. A gyülekezetbe 1988 májusában megválasztott Kató Béla ifjabb Zakariás Attila, amúgy baróti, Sepsiszentgyörgyön élõ építészszel kacsintott össze tehát, a rajzok elkészültek, s el az új Istenháza is, Zaki szemet-lelket gyönyörködtetõ egyedi stílusában. Mindenféle engedélyeztetés nélkül, mert mint feljebb mondtam. A kommunista hatóságok természetesen rászálltak a lelkészre, akit a politikai rendõrségre, a Securitatéra is behívattak, zaklattak, és akkora pénzbírságot róttak ki rá, hogy fizetés nélkül maradt. És lám, miként teljesedik be, válik érthetõvé a Szentírás szava, s Isten akarata: ez a meghurcolás oltotta el Illyefalván a nem sokkal azelõtt lezajlott papválasztásból kibontakozott s a falut kettéosztó viszályt. Merthogy Kató Bélát csak kevéske szavazattöbbséggel választották volt meg hónapokkal azelõtt, ellentábora pedig sértõdötten vonult félre mindenféle gyülekezeti-közösségi ügyektõl. No, de a pap meghurcolása láttán a sértõdöttek is adakoztak a lelkészi fizetéshez, a falu szépen összefogott, s a két tábor kibékülve ismét egy lett. Az összefogásnak és az evangéliumos lelki-kétkezi építkezésnek ez a pozitív példája adta minden bizonnyal azt a lökést, amely a falut fel- és kiemelve tulajdonképpen Európa-szerte ismertté tette. Ennek a folyamatnak volt egy igen érdekes négy hónapos idõszaka is, amikor a lelkészi teendõk mellett lám, a kézzelfogható megvalósítás okozta bizalom! Kató Béla Illyefalva polgármesteri teendõit is ellátta elején volt ez, amikor Romániában a politikusok még csak silabizálgatták a jogalkotás ábécéjét, ezzel együtt a szabad és demokratikus választások két év múlva megszült törvényét, ami viszont Ilylyefalván már mûködött. Ez az alig négy hónapos Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke sepsiillyefalvi autonómia úgy jött létre, hogy Kató Béla a református egyház törvénykönyvének betûje és szelleme szerint ama tavaszon meg merem kockáztatni, hogy az országban elsõként szabad és demokratikus helyhatósági választást szervezett: tizenkét önkormányzati képviselõ és a polgármester ilyen jogosítással intézhette a község dolgait. Az evangéliumos építkezéshez visszatérve el kell még mondanom, hogy Sepsiillyefalvát az akkori segélyáradat szerencsére csak érintette, mert Kató Béla idejében megérttette a nyugatiakkal, hogy ennek a népnek nem halra, hanem hálóra van szüksége. Segélyadományozás helyett együttmûködés következett, amelynek nyomán-során például svájci konfirmándusok összekalapozták az illyefalvi vár helyreállításához és nyári táborozóhellyé alakításához kellõ pénzt. S akkor így szépen, tovább. Illyefalván ma már Keresztyén Ifjúsági és Diakóniai Alapítvány mûködik, évente közel száz rendezvénynek otthont s vendégek ezreinek szállást adó önellátó konferencia-központtal, árva, vagy elhagyott gyermekeknek fészket adó gyermekfaluval, diakóniai szolgálattal. Ilyen kedvezõ hátszélben alakult a faluban mezõgazdasági alapítvány, vendégváró panzió, pazar, de igazi magyaros ruhakölteményeket alkotó varroda, miegymás. S mindez csak Sepsiillyefalva, hol van még a teljesség igénye nélkül, csupán a jelzés erejéig a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, a kolozsvári Apafi Református Egyetemi Szakkollégium, a Diakónia Keresztyén Alapítvány, amelyeknek létrehozásához Kató Bélának is alapos köze volt. Püspöki beiktatását megelõzõ interjúi között olvastam, hogy míg például Szász Domokos ( ) püspök az egyházi közgyûléseken a hívek lélekszámának évenkénti 6000 fõs gyarapodásáról számolt be annak idején, manapság ugyanannyit fogyunk esztendõrõl esztendõre. S hogy a fiatalok nélkül nem tudja elképzelni az egyházat. Talán ki lehet vetíteni Erdélyre az illyefalvi mintát, ugyanolyan evangéliumos kétkezi-lelki építkezéssel. S akkor talán. Adjon az Úristen hozzávalót! BENKÕ LEVENTE 3

2 Megemlékezés a Don-kanyari áldozatokról 4 Maros, Olt, Szamos, Körös, Nyárád... sokunk szívét melengetõ, szülõföldre, anyaföldre emlékeztetõ folyónevek. Duna csodálatos fõvárosokon át hömpölyög, a mienken, Budapesten is átfolyik. Számunkra kedves földrajzi nevekbõl, csupán folyónevekbõl is, sokat-sokat fel tudunk sorakoztatni. Amikor viszont a Don folyó nevét vesszük ajkunkra, valami rettentõ nagy szomorúság, veszteségérzet lesz úrrá rajtunk. Egy nemzet fájdalma kér kibocsátást belõlünk. Egy roppant nagy tragédiára, a magyarság számára második Mohácsként emlegetett vészre, egy több mint kétszázezer fõbõl álló hadsereg kálváriájára, többségének pusztulására, meghurcoltatására kell gondolnunk. És a rengeteg szenvedésre az érintett családokon belül, valamint mindennek a nemzeti tragédiának az eltitkolására hosszú évtizedeken keresztül. Hiszen a Don menti harcok során nemcsak a 2. hadsereg veresége következett be, hanem több tízezer család tragédiája is. A hadiárvák csonka családban nõttek fel, s behozhatatlan hátrányba kerültek szerencsésebb sorsú társaikhoz képest. Katonaözvegyek ezreire várt a súlyos teher, a gyerekek felnevelése, a föld megmûvelése, avagy a mûhelymunka továbbvitele. Miért kellett hetven évvel ezelõtt a magyar hadsereget kétezer kilométerrel távol a hazától látszólag idegen érdekekért harcba vetni, milyen szerepet töltött be, milyen feladat ellátására szánták a nagyhatalmak háborújában? örökké visszatérõ kérdések. Ha pontos választ akarunk kapni, a magyar politikai és katonai vezetés azon kényszerhelyzetébõl kell kiindulnunk, amely 1942-re egyöntetûen meghatározta döntési és cselekvési lehetõségeit. A Szovjetunió elleni hadjáratban való aktívabb részvétel ekkor már egy határozott német követelés és fenyegetõzés következménye volt. A visszakapott és a németek által beígért területekkel együtt a magyar hadvezetés szerint akár az önálló magyar államiság is veszélybe kerülhetett e szövetségesi kötelesség visszautasítása esetén. Csakhogy ezzel a magyarázattal nem lehetett a magyar közvélemény elé állni. Maradt az ideológiai magyarázat: a keresztes háborúban való részvétel a bolsevizmus távolabb tartása érdekében. A magyar és a német politikai és katonai vezetés január 22-i megállapodása értelmében a magyar hadvezetésnek 9 gyalogdandárt, egy páncéloshadosztályt és egy repülõ köteléket kellett kiküldenie a keleti hadszíntérre. Ezzel a honvédség seregtesteinek több mint fele kapcsolódott be a második világháború hadmûveleteibe. A hadsereg 207 ezer fõs személyi állományának összeállításánál a magyar hadvezetést az a cél vezérelte, hogy a 2. hadsereg emberanyaga egyenlõen terhelje az ország területét, valamint minél kisebb mértékben érintse a honvédség szempontjából legjobban kiképzett korosztályokat. Ennek megfelelõen a hadszíntérre kivonuló sorállomány nem haladhatta meg a honvédség egész sorállományának 20%-át, a mozgósított alakulatok tartalékállományuk felét vehették igénybe, s a fennmaradó hányadot év közötti kevésbé kiképzett póttartalékosokkal egészítették ki. A nemzetiségek fõleg románok és ruszinok százalékos aránya 20%, a munkaszolgálatra kötelezett zsidóké és a baloldali mozgalmakban résztvevõké pedig 10% volt a hadsereg élelmezési létszámának egészében. Mit érezhettek maguk a Donhoz kivezényeltek? Az vitathatatlan tény, hogy sokan otthon maradt családjukat, munkalehetõségeiket féltve keserûen vették kézbe a behívót. Voltak szép számmal olyanok is, akik a szovjetunióbeli nyomorúságos állapotokat látva, a Donhoz való felvonulás alatt szinte felszabadítóknak érezték magukat, mert a szovjet okozta vívmányokat semmiképpen sem akarták Magyarországon is tapasztalni. Erkölcsi kötelességüknek tartották a németeknek nyújtott támogatást, hiszen a Trianonban elvesztett magyarlakta területek a közremûködésükkel tértek vissza. A többség azonban nem kereste a választ, nem ujjongott, de nem is lázadozott, közömbösen viseltetett katonasorsa iránt, egyszerûen kötelességbõl indult teljesíteni feladatát. Az januári szovjet offenzíva elõtti hetekben a csapatok erõállapotának fokozatos romlásáról, az elhasználódott felszerelésrõl, ruházatról egyre aggasztóbb jelentések érkeztek be a hadsereg-parancsnokságra. A számottevõ páncélelhárító fegyverekkel és harckocsikkal nem rendelkezõ, s vontatóeszközök hiányában mozgásképtelen tüzérségû magyar hadsereg nem tudott ellenállni a támadás súlypontjain túlerõben levõ szovjet csapatok offenzívájának. A felderítõ vállalkozásnak indult szovjet támadás január 12-én az urivi szovjet hídfõbõl indult meg. A hadmûvelet leglényegesebb eredményét a több irányból támadó szovjet csapatok Alekszejevka környéki találkozása jelentette volna. A magyar csapatok helyenként eredményes védelmi harca le tudta lassítani az ellenség elõrenyomulását. A késõn elrendelt, január 17-i visszavonulási parancs értelmében visszavonulni képes alakulatokat több ízben érte támadás, ráadásul sokan a szovjet csapatok fogságába kerültek. Sokan megfagytak és sokukkal az éhhalál végzett. A szovjet csapatoknak azonban nem sikerült a fegyverzetét és felszerelését elvesztett magyar csapatrészeket Alekszejevka térségében két oldalról bekeríteni. Összességében elmondható, hogy a hiányos fegyverzetû, felszerelésû és téli ruházattal nem rendelkezõ magyar alakulatok erõn felüli helytállást tanúsítottak a hadmûveletek alatt. Hozzávetõlegesen ezer fõre tehetõ a 2. hadsereg közel egyéves keleti hadszíntéri tevékenysége során elesett, megsebesült és fogságba esett honvédek és munkaszolgálatosok száma.

3 A 2. hadsereg tragédiájának számtalan összetevõi voltak. A német hadvezetés merevsége a hadmûveletek vezetésében, a szovjet seregtestek technikai és létszámbeli fölénye a támadás súlypontjain, az arcvonal mögötti erõs tartalékok hiánya, a magyar csapatok harcerejének fokozatos romlása a sorsdöntõ napok elõtt és alatt, illetve az arcvonal mögött felhalmozott raktárkészleteknek (élelmiszer, ruházat, üzemanyag, kevés fegyverzet) a szovjet csapatok elõretörése miatt bekövetkezett szinte teljes megsemmisülése csak a fontosabb s meghatározó okai a Don menti katasztrófának. A kommunizmus évtizedei Romániában sem tették lehetõvé a Don-kanyarban elpusztult áldozatokra való megemlékezést, az akkori események kutatását. Ennek ellenére nagyon sok magyar (és nem magyar) családban minden év januárjának derekán vagy Halottak Napján gyertyát gyújtottak. Nemcsak a hozzátartozók. Mert ilyenkor az ideológusok által el nem torzított lelkekben a kegyelet lángja pislákolt történelmünk egyik legnagyobb tragédiájának ártatlan szenvedõi, áldozatai iránt. Az aranykorszakban megdöbbenéssel olvashattuk Nemeskürty István: Rekviem egy hadseregért c. könyvét. Bármennyire tiltották, hozzánk is eljutott, kézrõl kézre járt. Aztán bekövetkeztek az 1989-es változások, és lassacskán beszélni lehetett arról, amirõl azelõtt még suttogni sem volt tanácsos. Az erdélyi magyarság elsõsorban a magyarországi médiából értesült a doni áldozatok emlékére szervezett magyarországi megemlékezésekrõl októberében a Duna tévében tízezrek követték a pákozdi emlékkápolna felavatását és az addig orosz földben nyugvó magyar katona hazahozatalát. Arról is értesülhettünk, hogy a magyar kormány kezdeményezésére katonatemetõket alakítottak ki a Don mentén, az egykori véres csaták helyszínén; Rudkinóban avatták fel a legimpozánsabbat. Elérkezett hát az ideje annak, hogy az erdélyi áldozatokról is megemlékezzünk! Hiszen az emberiséget, azon belül a nemzetünket ért szenvedésekrõl megemlékezni szent kötelesség januárjának egyik hajnalán ötlött fel bennem a gondolat és megszületett egy álom: tartsunk marosvásárhelyi megemlékezést, és állítsunk emlékmûvet az áldozatoknak! Szüleim példáját követtem. Édesapám, a szatmárnémeti református gyülekezet lelkészeként gyülekezetében évrõl évre megemlékezett a doni áldozatokról, sõt április másodikán, Nagypénteken a templomkertben márványból készült emlékmûvet állítottak a tiszteletükre februárban, az EMKE Maros megyei szervezete kezdeményezésére a történelmi egyházak és egyes civil szervezetek képviselõibõl Marosvásárhelyen emlékbizottság alakult a Don-kanyarban elesett áldozatokért. Az elvi cél az volt, hogy hosszú évtizedek kényszerhallgatását követõen Marosvásárhelyen és általa Erdélyben is emlékezzünk történelmünk egyik legtragikusabb eseményére, a második világháborúban a Don-kanyarba kivezényelt 2. hadsereg szenvedéseire, a doni áldozatokra. Konkrétan, a héttagú bizottság felvállalta egy emlékmû felállítását, kutatómunka beindítását, a túlélõk felkutatását, kiállítások megszervezését, valamint a januári megemlékezések megtartását. A bizottság tagjai mindjárt a megalakulásukat követõen kutatómunkát indítványoztak a Don-kanyarban nagyrészt megsemmisített 2. hadsereg erdélyi, elsõsorban Maros megyei vonatkozásainak jobb megismerése érdekében. Ennek eredményeképpen egy éven belül sikerült összeállítani egy 577 személybõl álló listát mindazokról, akik Maros megyébõl kerültek ki a Don-kanyarba, és ott meghaltak, eltûntek vagy megsebesültek. Marosvásárhely mellett (83 személy) 125 Maros megyei település érintett. Félezernél is több Maros megyei áldozat, honvédek és munkaszolgálatosok egyaránt. Sõt, még ennél is jóval több, mert bizton mondhatjuk: a túlélõk és az otthon maradottak is áldozatok januárjábanfebruárjában az elviselhetetlen oroszországi télben a Don kanyarulataiban, a folyam mentén védõállásaikban levõ, az értelmetlen parancsra kitartó, majd a visszavonuló német csapatok védõpajzsát alkotó magyar és nem magyar honvédek és munkaszolgálatosok, a 2. hadsereg erdélyi tagjai is egy egész nemzettel együtt áldozatokká váltak. Akkor arra gondoltunk: jó lenne, ha az emléküknek az ápolása minél több helyi megemlékezés során is megtörténne! Ezért az emlékbizottság már az elsõ megbeszélés során kezdeményezte az emlékmû-állítást. Eleinte kopjafa megvalósítására is elhangzott javaslat, de végül úgy döntöttünk: egy maradandóbb, kõbõl és bronzból megvalósítható emlékmûvet állítunk. Ennyivel tartozunk a marosvásárhelyi, Maros megyei, erdélyi magyar, zsidó, román, cigány áldozatok emlékének. Tíz évvel ezelõtt, január 12-én, a doni offenzíva 60. évfordulóján a marosvásárhelyi római katolikus temetõ bejáratánál a két évvel késõbb bronzba öntött emlékmûnek az alapkõletételére került sor. A mintegy két és fél méter magas, öszszesen kb. hatszáz kilós emlékmû mondanivalója jelképes tárgyi elemek révén jut kifejezésre. A kompozíció egészében keresztre emlékeztet, amelynek vízszintes része bronz, függõleges része pedig egy csiszolt andezit oszlop, egyben piedesztál a vízszintes elem kiemelésére. A függõleges oszlop elülsõ felirata: PAX, oldalt pedig az olvasható: DON, I. 12. A vízszintes elem vonatkerék, ágyúcsõ roncsok, valamint emberi kezek egymásba torlódását tartalmazza. Az idei, a 70. évfordulón megtartott megemlékezéssel egy folyamat véget ér és egyúttal megújul. A Doni emlékbizottság egykori tagjai úgy gondolják: alapvetõ célkitûzéseik megvalósításával, tíz esztendõn át a megemlékezések megszervezésével megtették a magukét. Lehetõséget teremtettek arra, hogy mások szenvedését is tiszteletben tartva saját népünk, apáink, nagyapáink és dédapáink második világháborús és azon belül az orosz fronton, a Don folyó mentén kétszáz kilométeres védelmi 5

4 vonalat elfoglaló 2. magyar hadsereg kötelékében átélt megpróbáltatásairól szabad lélekkel és tiszta szívvel megemlékezhessünk. Bár egy tízéves folyamat véget ér, örvendetes ugyanakkor, hogy a Don-kanyari megemlékezéseknek van jövõje. Nemcsak azért, mert hátramaradt néhány megvalósítatlan elképzelés (pl. egy marosvásárhelyi küldöttség kiutazása a Don menti katonatemetõkhöz, második világháborús állandó kiállítás létrehozása, színvonalas szakmai konferencia megtartása), hanem azért is, mert a magyarországi mintára beindított doni emléktúra megszervezése új távlatokat nyit. És a konkrét célon túl mindenekelõtt a hagyományápolást táplálja. Az idei doni emléktúra a Marosvásárhely Csíkfalva közötti mintegy 25 kilométeres szakaszon történt. A cél az emlékezés mellett, hogy a gyaloglással felidézõdjék a résztvevõkben, milyen lehetett egykor a rettenetes hidegben a hómezõkön való visszavonulás. Részt vettek a marosvásárhelyi 23. határvadász zászlóalj hagyományõrzõ csoportjának tagjai, második világháborús katonaruhában, majd a másnapi templomi megemlékezésen marosvásárhelyi, marossárpataki, havadi, torboszlói, gyergyószentmiklósi huszárok. Vasárnap délelõtt a katonák, lovas huszárok és túrázok körüljárták a községet, hogy hagyományõrzésükkel a szabadság tudatát erõsítsék mindenkiben. Idén január tizenkettedikén templomainkban a déli harangszó jelképesen a 2. magyar hadsereg kálváriájára emlékeztetett. Az egyik túlélõt, az orosz lágert megjárt, születésének századik évfordulója kapcsán tavaly megünnepelt Örkény Istvánt idézem: Akik elviselték a fogság próbáját, elviselik a nehezebbet, a szabadság próbáját is. ÁBRÁM ZOLTÁN Irodalom két damasztszalvétán Az Igaz Szó megjelenésének 60. évfordulójára 6 Nagytakarításkor kerültek elõ. Jó ideje megfeledkeztem róluk. Hiszen egyik 45, a másik 25 éves. Emberöltõnyi idõ. Ez alatt mi minden történt velünk? Mást ne mondjak, az Igaz Szó is már 23 éve Látóként fungál. Ebbõl a 60 évbõl 34-et ott töltöttem az Igaz Szó/Látó szerkesztõségében. Úgy jártam én is, mint az a kárpátaljai paraszt, aki soha nem hagyta el faluját, mégis legalább hét ország állampolgára volt. Megkezdtem az Igaz Szónál, befejeztem a Látónál, s munkahelyet nem változtattam. No de a huzamosabb idõt mégiscsak az Igaz Szónál éltem meg. Jó volt, rossz volt, eltelt, s ezzel napirendre térhetnék felette, de a szalvéták nem hagynak nyugodni. Két damasztszalvéta. Az egyik az Igaz Szó 20. évfordulóján, 1973-ban, a városvezetés gondatlansága miatt az enyészeté lett, hajdan csillogó Aranykakas villavendéglõben, a másik a 25.-en, 1978-ban keletkezett a bankká degradált, azóta már nem létezõ híres Marosban. Irodalmi estet követõen vonultunk ünnepi vacsorára. Bohém ötlettel mindkét alkalommal, papír nem lévén nálam, mert még az író sem megy buliba azzal kivéve Lászlóffy Aladárt, akinek a ceruzacsonk és egy darab papír mindig ott lapult a zsebében, akár házibulin is, mert a kezem ügyébe esõ, a terítékhez tartozó damasztszalvétákra kértem autogramot az ünnepelt-ünneplõ jelenlévõktõl. Böngészem az elsõn lévõ neveket: Balázs Imre és Ambrus Imre festõmûvész, Szász János, Nagy Pál, Kiss Jenõ, Domokos Géza, Páskándi Géza, D. R. Popescu, Jánosházy György, Gálfalvi György, Sütõ István, Markó Béla, Székely János, Panek Zoltán, László Gerõ, Márki Zoltán, Nina Cassian, Deák Tamás, Gálfalvi Zsolt, Eugen Uricaru, Aurel Rãu, Farkas Árpád, mind író, Ferenczy Csongor színész akiknek nevét ki tudom olvasni, vagy ismerem az aláírásukat. Székely János rá igazán nem jellemzõ jópofaságból azt is odaírta: Kedves Barátom! Fizess elõ az Igaz Szóra. Olvasd és ne terjeszd a szalvétát! Ez volt július 7-én, éjjeli 1 órakor. Nézzük a másikat! Sajnos ezen jóval több a kiolvashatatlan név, de lássuk, legalábbis az alkotó embereket 1978-ból: Nemes László, Traian Iancu, Puskás Sándor szobrász, Tompa Miklós színházigazgatórendezõ, Nagy Pál, Gagyi László, Panek Zoltán; Bözödi György is itt vala / s hálistennek semmit sem halla írta Gyurka bácsi. Aztán ott vala Bajor Andor, Metz Katalin, Gálfalvi György, aki a biztonság kedvéért kétszer is aláírt, Farkas Árpád, Székely János, Létay Lajos, Hajdu Gyõzõ, Márki Zoltán. Deák Tamás aláírása fölött véleménye is ott van: Romlott kis lap, még csak huszonöt éves s már mi mindent nyomtak belé! Varró Ilona nekem dedikált: Márta, ez a rongyod immáron nem megy kárba. (Értsd: szalvétám. Megértettem az üzenetet, bizonyíték rá, drága Ilona, ez az írás!) Természetesen elég sokan vannak még, akik aláírták, kollégák, nyomdászok, feleségek, egy-két pártfunkcionárius, pl. Nicolae Vereº megyei elsõ titkár, aki akkoriban került ismét a megyei pártbizottság élére, nagy

5 megkönnyebbülésünkre, Banc elvtárs rémuralma után. Bizony, ilyen idõket éltünk meg és át, de a lapot becsülettel szerkesztettük, kiadtuk pontosan, ha olykor a cenzúra miatt késve is. Impozáns két névsor. A romániai magyar irodalom kitûnõ vagy legkiválóbb alkotóinak népes csoportja, meg néhány román barátunk jött el mindkét alkalommal azt a lapot ünnepelni, amelyben megjelentek írásaik, s amely az egyetlen szépirodalmi folyóirat volt, ahol megmutathatták alkotói lényüket, hosszabb lélegzetû munkáikat. Páskándi sok-sok írása, Székely János drámáinak nagy része, Deák Tamás hosszabb elbeszélései, Az érsek imája címû emlékezetes drámája, de Sütõ András Anyám könnyû álmot ígér címû naplója a vajúdás pillanatától folytatásokban, és az Egy lócsiszár virágvasárnapja, a Csillag a máglyán, A szúzai menyegzõ is elsõ ízben itt látott napvilágot. A magyar drámairodalom gyöngyszemei, Székely János Caligula helytartója, Protestánsok, Mórok címû drámáinak olvasása is lélegzetelállító élmény volt, hát még együttmûködni a szerzõvel, megbeszélni a felmerülõ kérdéseket, megoldani a cenzúra támasztotta követelményeket úgy, A huszonötéves évforduló emléklapja A húszéves évforduló emléklapja hogy a mondanivaló, a gondolat ne csorbuljon. Egyszer már megírtam, milyen szerencsésnek érzem magam, mert egy szerkesztõségben dolgozhattam Székely Jánossal. De szerencsésnek érzem magam mindenkiért, akivel együtt dolgozhattam, ha csak egy kézirat erejéig is. Eleinte korrektorként, késõbb tördelõ- és olvasószerkesztõként bõven volt rá alkalmam, hogy megismerjem képességeiket, elvárásaikat, igényeiket. És énnekem mindig csak hasznom származott ebbõl, hiszen amit ma tudok, azt nekik köszönhetem. Ha nagyon szerény akarok lenni, és azt mondom, hogy ez nem fontos (pedig fontos, különösen azoknak, akiknek a könyvét szerkesztettem), hanem az a fontos, amit az utókor magáénak érez, akkor nekem erre az a válaszom, hogy az utókornak pont az a fontos, amit az elõdök annak tartottak. Tehát rajtunk, egykori szerkesztõkön, munkatársakon, alkalmazottakon is múlik az, nem kis mértékben, hogyan õrizzük ennek a korszaknak az irodalmát s benne az Igaz Szó emlékét. Az Igaz Szó nem egyik vagy másik fõszerkesztõ, avagy a kommunista párt lapja, hanem igenis a romániai magyar írók folyóirata volt elsõsorban, és õk ezt komolyan vették. A jogutód Látó mai szerkesztõinek lenne feladata a régóta kéziratban heverõ repertóriumát, amit Mészáros József könyvtáros hosszú évek keserves munkájával állított össze, kiadni, hogy az utókor böngéssze, milyen gazdagok voltunk/vagyunk nagy szegénységünkben és ínségünkben irodalomban, gondolatban. KUTI MÁRTA 7

6 Könyvespolc Templom a Főtéren A kolozsvári Szent Mihály-templom képben és szóban 8 Évszázadok óta Kolozsvár jelképe a fõtéri Szent Mihály plébániatemplom. Építésének kezdete a homályba vész, nincs alapítólevele, csak sejtjük, hogy az 1316-os városi jogokat megerõsítõ királyi oklevél születése utáni idõkben fogtak hozzá falai emeléséhez. Az 1349-es pápai búcsúengedély az elsõ biztos adat, amely épülésére utal. Befejezését is mindöszsze megközelítõleg tehetjük a homlokzaton látható címerek alapján Zsigmond király idejére, az 1430-as évekre. Aztán jöttek a várost ért csapások, örömünnepek: mindegyiknek részese, gyakran színhelye is volt a templom. Közben százötven évig a protestánsok dicsérték benne az Urat. Volt itt fejedelemválasztás és -beiktatás, koronaátadás és ravatalozás, számtalan országgyûlés. Püspökké szentelésre is sor került, szószékérõl olyan prédikáció is elhangzott, amely merész emberségével túlmutatott a kor szellemén. Falait tûzvészek perzselték, villámcsapások és földrengések veszélyeztették, de azok kibírták a próbát. Berendezése többször változott, most fõleg barokkban pompázik. Leginkább tornya szenvedte meg a természeti csapásokat. Eredetileg a gótikus stílusnak megfelelõen két homlokzati toronnyal építhették, melyek közül az északi magasabb lehetett. Aztán az ismételt tûzvészek ezeket a 17. század végére romossá tették re épült fel az új barokk torony, de ezt négy évtizeddel késõbb egy földrengés repesztette életveszélyessé. Lebontása után fél század telt el, amíg Kedves István plébános új torony építésébe kezdhetett. Több terv is született, végül a különálló neogótikus torony mellett döntöttek, melynek helyét Estei Ferdinánd fõherceg jelölte ki. A tervezõ nevét nem ismerjük, s amint a torony emelkedett, többen méltatlankodtak, hogy hatalmas arányaival elnyomja magát a templomot. Mára már 80 méter magas, aranyozott keresztû tömbje hozzánõtt a szentegyházhoz es befejezésekor a város minden sarkából látható volt, órájához igazodott Kolozsvár élete. A templom teljes látképe a toronnyal együtt csak 1890 tájára bontakozott ki. Akkorra ért véget a köréje épített árus bódék és az iskolaépület eltakarítása. Szerencsésnek mondható a város, hogy akadtak jó tollú újságírók és jó érzésû elöljárók, akik megakadályozták a templom újbóli körbeépítését. Ennek monumentalitását aztán a déli homlokzathoz elhelyezett Mátyásszoborcsoport és a köréje kialakított virágos dísztér emelte ki a 20. század elsõ éveitõl. Aki ma él, mind így zárta szívébe a korábban Nagypiacnak is nevezett Fõteret. A templom, a Mátyás-szobor és a park hármas egysége volt száztíz éven át a város szimbóluma. Ezt vitte magával minden látogató, minden városból elköltözõ, ebben gyönyörködtek az itt lakók, s nyilván ezt örökítették meg elsõsorban a mûvészek. Hantz Lám Irén tanár, Kolozsvár szülötte is ennek a Fõtérnek az igézetében nõtt fel, s most kiemelve ebbõl a Szent Mihály-templomot, kis emlékalbummal* tiszteleg elõtte. Úgy tûnik, sorozatot szándékszik indítani. Tavaly a Farkas utcai református templomot megörökítõ képzõmûvészeti alkotásokból válogatott. Most megjelent albuma a fõtéri egyházat és környezetét ábrázoló 21 mûvész alkotásait öleli fel, valamint kilenc tollforgató a templomhoz is kapcsolódó prózai és verses szövegét sorakoztatja melléje. A legrégebbi ábrázolások még a 19. század elsõ felébõl származnak, amikor a templom tényleg piactér közepén állott, bódék övezték, s hiányzott a tornya. A többi kép akár a tájba ágyazva (Berde Amál, Botár Edit, Cs. Erdõs Tibor, Ferenczy Júlia, Folyovich Endre, Hankó János, Nagy Albert, Widman Walter), akár csak a templom sziluettjét, valamelyik homlokzatát megörökítve (Balázs Péter, Feszt László, Gy. Szabó Béla, Györkös Mányi Albert, Nagy Endre, Orbán István, Takács Gábor), esetleg részletét kiemelve vagy tornyát szimbólummá téve (Tasnádi József) ragadja meg a páratlan, egyedi látványt. Mindegyikük magán viseli a mûvész egyéni stílusát, s így betekintést nyújt a város mûvészettörténetébe is. Két kitûnõ kolozsvári fényképész, László Miklós és Szabó Tamás felvételei egészítik ki az összképet. A szövegek közül Hantz Lám Irén Ajánlása, templommal kapcsolatos élményei, Asztalos Lajos templomtörténeti adattára és XIII. Leó pápa imája teremtik meg a keretet, amelybe beilleszkednek a szépírói vallomások: Bálint Tibor prózai sorai, Reményik Sándor, Dsida Jenõ, Molnos Lajos, Egyed Emese, Szabó T. Anna versei. Örömmel vehetjük át Molnos Lajos képeslapjának jelentését: A Szent Mihály-temp-

7 lom még a helyén. /A Mátyás-szobor még a helyén. / A Szamos, a Házsongárdi temetõ/ és a Farkas utca is még a helyén. A vers húsz évvel ezelõtt született, amikor mindezek veszélyben forogtak. Azóta a templom ablakai megújultak. Kertje egy mûvészi Márton Áron-szoborral gazdagodott. A Mátyás-szoborcsoport is hoszszas vajúdás után új színekbe öltözött. A Házsongárdi temetõ sírrengetegébõl pár száz mûemlékké vált. A fõtéri park ugyan elveszett, s ez sokunknak fáj, de amikor helyét a Magyar Napokon megtölti a sokadalom, szívet melegítõ érzés fog el. A kis album gazdagságunkra figyelmeztet: micsoda mûemlékkel rendelkezünk, s hány jeles mûvészünket ragadta meg annak látványa, hány írónkat-költõnket ihlette gondolatokra az épület szimbolikus üzenete. A terjedelmes életrajzi adattár az írók-mûvészek világában segíti eligazodni azokat, akik többre is kíváncsiak, mint amit a pillanatnyi élmény nyújthat. GAAL GYÖRGY *Templom a Fõtéren. A kolozsvári Szent Mihály-templom képben-szóban. Összeállította Hantz Lám Irén. A reprodukciókat készítette László Miklós. Kolozsvár, Erdélyi magyar népművészek Ritka jó minõségû grafikai/ nyomdai kivitelezésû könyvet* adott ki a Romániai Magyar Népmûvészeti Szövetség. Százhét portré sorakozik a lapokon. A rövid pályaképek szakmai önéletrajzok, önvallomások a népmûvészet valamely ágában tevékenykedõ alkotók ihletett munkásságát mutatják be tömören, egy-egy oldalon. Az Elõszót író Szathmári Ferenc sorai utalnak arra, hogy a megjelenõ szakmai önéletrajzok önvallomások, amelyek néhány sorban felvillantanak soha el nem mondott élményeket, életfelfogásokról vallanak. ( ) Az alkotók mûvészi értéket képviselnek, alkotási területük, életvitelük és gondolkodásmódjuk a népmûvészetre jellemzõ paraszti életformába illeszkedik bele, a népi ízlés szerint munkálkodnak. Ugyanakkor szóvá teszi azt is, hogy az alkotók és alkotások megítélése viszonylagos, mert véleménye szerint az erdélyi falvak népének, a magyar nemzetiségnek nincs vagy csak igen vékony rétegû felelõs értelmisége, illetve a meglévõ értelmiség nem elég tevékeny. Ennek hiányát megérzik a közösségek, mert nincs, aki példát mutasson a hagyományos értékek megbecsülésére, nincs, aki tudatosíthatná a helyi közösségben, hogy milyen hatalmas kinccsel rendelkezik. Hangsúlyozza a civilizáció negatív hatásait is, minek következtében a népi kultúra önkifejezési eszközei elhalványulnak, mert hellyel-közzel a közösségek saját értékeiket sem ismerik vagy nem értik meg. Néha nem találják az összefüggéseket a motívumok és mondandók, a tárgyi népmûvészet és magyar önképük között. Úgy véli, a jelen állapotok arra vezethetõk vissza, hogy egész Erdélyben nem találni alkotóházakat, nincs megoldva a tárgyi népmûvészek oktatása, képzése. Sem megfelelõ szakmai kompetenciánk, sem elegendõ tárgyismeretünk nincs ahhoz, hogy megerõsítsük vagy akár egy szó erejéig is cáfolhatnánk a szövetség elnöke által írott megállapításokat, de a százhét önvallomásból bennünk kirajzolódó kép derûlátóbb, optimistább a fentebb olvasottaknál. A belõlük felénk áradó élmények és életfelfogások kivétel nélkül pozitív töltetûek, a hagyomány iránti elkötelezettségük legyen az családi örökségbõl, falusi hagyományból eredõ vagy népi mûvészeti iskolákban, iskolai szakkörökben elsajátított, illetve egyéni érdeklõdésbõl, indíttatásból fakadó a népmûvészet tárgyi öröksége iránti mély megbecsülés, esztétikai tartalmának, a bennük megtestesülõ szépség felismerésének és nagyra értékelésének a tanújelei, bizonyságai. Kétségtelenül igaz, hogy az értelmiségnek mindig és mindenhol meghatározó szerepe van a közösség szellemi arculatának alakításában, orientációjának irányításában, a hagyományok ápolásában, a falvak, tájegységek népi mûvészetének felkutatásában és átmentésében. Egy-egy helység áldása, mondhatnánk kegyelmi ajándéka, ha olyan értelmiségieket nevel ki vagy kinevezés útján nyer, akik belsõ indíttatásból állnak a népi kultúra, a szellemi élet szolgálatába. A katalizátor szerep e kötetben is több példa van rá nem csak értelmiségi kiváltság. Gondoljunk csak az oly korán elhunyt, a gyergyóalfalui Falusi Múzeumot megálmodó és létrehozó Pál Csaba fafaragóra, a korondi fazekasokra és még jó néhány más népmûvészre, akikkel a könyv lapjain megismerkedhetünk. A kötet lapjain húsz egyesület, egylet, csoport létezésérõl olvashatunk, amelyek létrejötténél minden bizonnyal egy-egy kiváló tanító, tanár, képzõmûvész, mérnök, kézmûves bábáskodott, õ alapította és mûködteti azt elnökként, körvezetõként, muzeológusként, kézmûvesként. Szer- 9

8 10 vezõ erejük, képességük értékmérõjeként tekinthetjük például a közösségek taglétszámát. Az Udvarhelyszéki Népmûvészek Egyesülete e kötetben huszonkét, a Korondi Fazekasok Egyesülete tizenegy, a Varga Károly Csíki Faragóegyesület tíz, a kalotaszegi Bokréta Hagyományõrzõ Egyesület kilenc, a Barabás Zsigmond Háromszéki Népmûvészeti Egyesület és a gyergyóalfalui Domokos Pál Péter Hagyományõrzõ Egyesület hét-hét, az alsócsernátoni Csiporkázó Játszóház Egyesület egy népmûvésszel képviselteti magát ebben a kötetben. Jelzésértékû számadatok. A kötetben szereplõ népmûvészek nagy hányada is pedagógus, aki közösségben vagy csak egyéni vonzalomból oly szorosan kötõdik a népmûvészet valamely ágához, nem csupán avatott mûvelõje annak, hanem példájával, munkáival másokat követésre buzdít. Ugyanilyen áldásos azon kézmûvesek, népmûvészek munkája, akik elõzetes szakmai alapon fazekasok, asztalosok, vagy szüleiktõl, nagyszüleiktõl, falusfeleiktõl nyertek indíttatást a népmûvészet valamely ága titkainak, fortélyainak megismerésére, mûvelésére. Õk ugyanúgy katalizátorai lehetnek az ismeretek szélesebb körû elterjesztésének, az iránta kialakuló érdeklõdés vonzalommá, mondhatnánk szenvedéllyé válásának. Tanulságos egy pillantást vetni a százhét alkotó földrajzi szóródására. Az 1995-ben megalakult Romániai Magyar Népmûvészeti Szövetség bölcsõje Székelyudvarhelyen ringott. Nem véletlen, hogy a tagegyesületek java része a fentebb említetteken kívül a kolozsvári Folk Center Alapítvány, a kolozsvári, az erdõvidéki, Nyárádmenti népmûvészeti csoportok is e régióhoz kötõdik. Rajtuk kívül a szilágysomlyói Szederinda hagyományõrzõ csoport, a Beszterce megyei Tacsi Gyékényfonó Egyesület, a széki, barcasági és szatmári csoport jelzi, hogy belsõ Erdélyben, a Partiumban is tevékenykednek olyan népmûvészek, akik szervezetileg is kötõdnek a szövetséghez. Fájdalmasan hiányzik e seregszemlébõl a Gyimesek, Moldva, Déva környéke, a Bánát, Bihar és más tájegységek képviselete. Az RMNSZ nemcsak szervezeti keret, hanem a szakmai elmélyülés, a tehetségkutatás, a készségfejlesztés, a kibontakozás és elmélyülés fóruma is. Gondoljunk csak a rendszeres gyergyószárhegyi Táltos Kézmûves Táborra, a Haszmann-testvérek által létrehozott csernátoni népfõiskolára, a szejkei Szépteremtõ Kaláka ifjúsági alkotótáborra, a Kallós Alapítvány szervezte bútorfestõ táborra, a zsoboki faragótáborra, a lövétei tájházban folyó oktatásra melyek közvetve vagy közvetlenül a szövetséghez tartoznak, a népmûvészet szolgálatában állnak. A szövetség valóságos társintézményei a megyei szinten mûködõ közismert nevükön népi alkotások házai, a népi mûvészeti iskolák, a mûvelõdési házakban mûködõ szakkörök, melyek keretében a különbözõ népmûvészeti ágak oktatása is tanrendben szerepel. A tagok közül többen maguk is oktatói szerepet vállalnak. A fafaragó osztályokban mindenképp haszonnal forgathatják a szövetség jelenlegi elnöke által írott, 1996-ban megjelentetett módszertani könyvet. A szövetség érdeme, hogy lehetõségei szerint a nyilvános megjelenésre is teret biztosít. A május 5-én megrendezett I. Erdélyi Viseletkonferencia kiváló alkalmat teremtett a bemutatkozásra. Hazai és külföldi kapcsolatai révén több népmûvész elõtt nyílt alkalom, hogy a bukaresti Román Falumúzeumban, a budapesti Mesterségek Ünnepén, helyi kiállításokon jelen lehessen, képességeirõl, tehetségérõl számot adhasson. A könyv abban is segítségünkre van, hogy képet alkothassunk arról, hogy mily változatos, sokszínû, széles spektrumú az a tevékenység, amelyhez a szövetség tagjai hivatásszerûen vagy személyes vonzalomból, elkötelezettségbõl kötõdnek. A legnépszerûbb tábor a fafaragóké, õket követik a fazekasok és hímzõk, a bútorfestõk és viseletkészítõk. Õket követik a tojásírók, csuhéfonók, citerakészítõk, gyöngyfûzõk, csontfaragók, gyékényfonók. A kötet lapjain megismerkedhetünk a bujkakészítõk, csipkeverõk, tûzzománc-készítõk, szíjgyártók, bogozók, bõrmûvesek, fafaragók, üvegfúvók, keramikusok, taplászok, kovácsok, ékszerkészítõk, kosárfonók, címerfaragók egy-egy képviselõjével. Egyikük-másikuk az iparmûvészet határát súrolja, népi ihletésû motívumaik révén kerülnek a szövetség keretei közé. A portrék azt is mutatják, hogy közülük többen maguk is bekapcsolódnak a népi mûvészet tárgyi emlékeit felkutató, sajátos motívumait megörökítõ gyûjtõmunkába, annak eredményeit hasznosítják, beépítik a maguk munkáiba. A világháló lehetõséget teremt arra, hogy az e kötetben rejlõ sok-sok ismeretanyagról tágabb kontextusban is képet alkothassunk. Íme, miként összegezhetõ a Romániai Magyar Népmûvészeti Szövetség célkitûzése: A szövetség a nemzeti hagyományok forrására építõ népi kultúrát értékrendként kívánja felmutatni, fejlõdését élõ népmûvészetként elõsegíteni. Célja a romániai magyar tárgyi kultúra értékeire és eszméire épített hiteles népmûvészeti tevékenység szolgálata és képviselete. A szövetség az Erdélyi Magyar Közmûvelõdési Egyesület tagszervezete, ugyanakkor tagja a magyarországi Népmûvészeti Egyesületek Szövetségének. Kezdeményezésére alakult meg 2006-ban az Erdélyi Népmûvészeti Tanács. A szövetség idõnként Nagy-Imecs Zsuzsánna szerkesztésében megjelenteti a Forgórózsa címû lapot. Jelzést kapunk arról is, hogy terveik közt szerepel egy, a mostaninál átfogóbb regiszter megjelentetése. Erre annál is inkább szükség lenne, mert tagjainak száma az e kötetben szereplõk háromszorosára tehetõ. A szövetség vezetõsége igen fontosnak tartja, hogy tagjai mûvészi igénnyel végzett munkásságát elismerje. Evégett adományozza az arra érdemeseknek a Népmûvészet kiváló mestere, a Népmûvészet mestere címet, a Kós Károly érdemérmet és az Életmû-díjat, javasolja az Erdélyi Magyar Nép-

9 mûvészet Mestere-díj létrehozását, évente történõ odaítélését. Eredményes munkásságuk jele, hogy a szövetség tagjai közül többen állami elismerésben részesültek. Sütõ Levente vargyasi bútorfestõ a Népmûvészet mestere, Haszmann Gabriella alsócsernátoni bútorfestõ a Népmûvészet ifjú mestere-díjban részesült; Máthé Ferenc (Ilonka) vargyasi fafaragó népmûvészt Életfa-díjban részesítette, Szilágyi Erzsébet magyarkapusi hímzõ, Lázár Éva mezõfelei gyékényfonó, Fehér Gizella Mária gyergyócsomafalvi tojásíró munkásságát Népi iparmûvész címmel ismerte el és jutalmazta a magyar állam. Érdemei elismeréseképpen a román állam Pál Ágoston korondi fazekasnak az UNESCO Élõ Szellemi Örökség-díjat adományozta. MÁRIÁS JÓZSEF * Erdélyi Magyar Népmûvészek. A szakmai önéletírások felhasználásával írta és szerkesztette Szathmári Ferenc, Romániai Magyar Népmûvészeti Szövetség, Vendégoldal Kassa és Kolozsvár évszázados kapcsolatáról sokat tudunk. Valahogy 1945 után mintha megakadt volna, csak szórványosan értesülünk mi a kassai eseményekrõl, s õk sem érnek rá tengernyi gondjuk mellett figyelni a kincses városra. Kassai testvérlapunk tízéves jubileumára is szívesen elmentünk volna, ha tudunk róla. Talán majd a 15. születésnap alkalmából jobban mûködik a csepûtelefon, s ha élünk, ott leszünk az ünnepi konferencián. Addig is reméljük, hogy az idei Kolozsvári Magyar Napok keretében augusztusban sorra kerülõ Mûvelõdés 65. rendezvénysorozatunkon együtt koccinthatunk egy kis erdély-hegyaljai nedûvel a magunk és laptársaink egészségére. Vendégoldalunkon régi kedves munkatársunk, Skultéty Csaba felszólalását vettük át a Kassai Figyelõ 2012/12-es számából, és kívánunk egyúttal neki is erõt, egészséget 92. születésnapján. Európa felé? A Kassai Figyelő tízéves jubileumán Sajátos életpálya áll mögöttem. A husza dik századi sors ide-oda dobált. Budapest ostromakor az oroszok elhurcoltak, fél évvel késõbb életem legnagyobb bravúrjával Mold vából megszöktem. Hazatérésem után há rom olyan posztot töltöttem be, amely a csehszlovák magyar lakosságcseréhez kötõdött, és amelynek bizonyos jelentõsége máig is van. A Külügyminisztérium össze kötõje, a Miskolcon mûködõ csehszlovák gyakorlatilag szlovák delegációjához kerültem, majd a lakosságcsere magyar ré szének a lebonyolítására létesített kormány bizottság élén álló Jócsik Lajos kormánybiztos titkára lettem, aki több hónapra Po zsonyba delegált. Ez az a két év volt, amely ben egészen a gyökerekig megismerhettem a felvidéki magyarság teljes jogfosztottságát. Közben otthon, Budapesten megindultak a belpolitikai változások, amik a külképvisele teken is megmutatkoztak. Engem 1947 nya rán visszarendeltek. A magyarországi közé leti viszonyok átalakulásának irányát látva, nem akarván a szovjetek és magyarországi kiszolgálóik egyik eszköze lenni, egy félig le gális és félig illegális útlevéllel Prágán át ide iglenes szándékkal Párizsba menekültem. Ebbõl az ideiglenességbõl harminckilenc év lett, melybõl harminchármat a Münchenben létesített Szabad Európa Rádióban töltöttem. Ezen idõ második felében két évtizeden át külpolitikai szerkesztõ, ezen belül nemzetközi politikai kommentátor voltam. Ezt azért tartottam fontosnak most bevezetõként el mondani, mert már az elhurcolásom elgon dolkoztatott az emberi sorson, majd nyugati egyetemek után a rádióhoz kerülve, megta- 11

10 12 nultam munkámban elfogulatlannak, amennyire lehetséges tárgyilagosnak lenni. Így most minden magyar nemzeti elfo gultság nélkül egy nagyon kényes kérdésrõl kívánok szólni. Immár európai szemmel. A most itt, e városban tizedik évfordulójához eljutott, havi megjelenésû Kassai Figyelõ, ma Szlovákia keleti részének egyetlen ma gyar sajtóorgánuma. Gyermek- és ifjúkoromban Kassán még élénk magyar sajtóélet folyt. A mai jubileum kapcsán arra a kérdésre szeretnék válaszol ni, hogyan éltem meg hosszú pályám során a szlovák magyar kapcsolatok mára súlyossá vált kérdését. Életem elsõ húsz évét e tájon töltöttem. Nagykaposról származom, Ung megyébõl, amelyet a meginduló csehszlovákiai tarto mányi beosztáskor Szlovákiához csatoltak. Ennek késõbb nagy jelentõsége lett. A mi városunk és második otthonunk a közeli Ungvárhoz tartozott, a szétválasztás már születésemkor nem kívánt bonyodalmakhoz vezetett. Nagykaposon a szlovák lett a hiva talos nyelv, Kárpátalján a cseh és a ruszin. Hiába volt a városunk Ungvár, hivatalos ügyeink intézése nyugatra, Kassa felé irá nyított. Apám ügyvéd volt, minden felsõbb hatóság Ungvár helyett Kassa lett. Ez állt az én iskolai tanulmányaimra is. A még so káig tartó, átmenetinek tekintett zavarok kö zött ötgyermekes apám a késmárki német gimnáziumba küldött. Így Kassa valamilyen formában állandó közvetítõ hely is lett. A vakációról való hazatérésekkor csopor tosan jöttünk, a szüleinktõl gyorsvonatra kaptunk pénzt, mi ahelyett már korábban elindultunk személyvonattal, és Kassán megállva a különbözetet megettük a Megay cukrászdában. Nagyon fontos ma kimondani, hogy e húsz év alatt családi körben vagy bárhol, így a magát a magyarsághoz tartozónak érzõ szepességi cipszer német ség mindennapjaiban olyan, hogy szlovák magyar konfliktus, ismeretlen volt. Az ellen tétet nem a magyar szlovák, hanem a magyar cseh viszony jelentette. A végigvonuló konfliktus tárgyát a színmagyar Nagykapos és környéke szintjén azoknak a távoli cse heknek a megjelenése okozta, akik mint ismeretlen megszállók telepedtek rá az egész államgépezetre. A szlováksággal semmi gon dunk nem volt. Apám ügyvédi klientúrájának komoly részét a szomszédos szlovák falvak lakosai jelentették. Apám és a már Brünnben és Pozsonyban jogot végzett bátyám mond hatni jobban kedvelte a falusi, jámbor, a köz nyelvben akkor még tótnak nevezett ügyfe leket, mint a magyart. A szlovák elõadta gond ját, és annak intézését teljesen az ügyvédre bízta. A magyar klienssel olykor elõfordult, hogy az ügyvéd eszén is túl akart járni. Jöttek a háborús események. Amikor visszakerültem, 1945 lett. Ami akkor Cseh szlovákiában a magyarsággal történt, egye dülálló a történelemben. Valóságos áradat indult a hirtelen jött és megnyílt ingyen zsák mányra. Ez életem legmegrázóbb élményeit, azok végtelen sorát hozta. A budapesti kor mánybiztos mellett alkalmam volt megismerni vezetõ szlovák politikusokat, akik úgy beszéltek a magyarokról, mint Budapesten a nyilasok és hasonló szlovák társaik a zsidók ról. A lakosságcsere alkalmával Léva mellett egy idõs magyar paraszt élete munkáját látta veszve, fõbe lõtte magát. Amikor ezt a szlovák áttelepítési hivatal hozzám beosztott tisztviselõjével közöltem, azt a nyegle választ kaptam, hogy mit akar egy öregember. Párizsban volt egy-két szlovák barátom. A Szabad Európa Rádióban töltött harminc három év alatt a mindennapos munkám so rán súrlódás nem nagyon volt köztünk. Kö zös volt az ellenség, minden erre volt ráállít va. A világpolitika vezetõ témái mellett saját életbevágó gondjaink is eltörpültek. A szlovák kollégákra és néhány barátomra vissza tekintve máig megdöbbent, hogy egy sem akadt közöttük, aki elítélte volna azt, ami 1945-ben és azután a felvidéki magyarsággal történt. Európa felé? A témámat nézve az ilyen, minden európaiságot mellõzõ és azzal ellentétes felfogással egész nyugat-európai pályámon nem találkoztam. Ezt azért kell kiemelnem, mert a nyugat-európai országok ban ekkor már nem a bosszú szelleme ural kodott. Ellenkezõleg: a szörnyû világégés után a megbékélés keresése és a közös Euró pa-mozgalom jellemezte a légkört. A Szlovákok Világkongresszusa egy ízben Mün chenben tartotta kétnapos ülését, abban a szállodában, ahol az európai négy nagyha talom döntésével megindult Csehszlovákia feldarabolása. Engem is meghívtak. Döbbe nettel állapítottam meg, hogy a két nap alatt egyetlen szó sem esett a szlovákiai magyar ságról. A záró vitában szót kérve erre rámu tattam, hangsúlyozva, hogy Csehszlovákia szlovák államrészének a békés jövõje nem képzelhetõ el az ott élõ magyarság életének európai jellegû rendezése nélkül. Az ülés után egy általam ismert szlovák részvevõ szemrehányóan jött hozzám, hogy elron tottam az ünnepüket. Mindent mindennél jobban kifejezett egy találkozás röviddel a rendszerváltás után Po zsonyban. A villamoson összeakadtam a Szabad Európa Rádió szlovák osztályának helyettes vezetõjével, akivel barátságos vi szonyban voltam Münchenben. Egy körül belül tíz évvel idõsebb úr volt mellette. Szlovák kollégám úgy mutatta be, hogy a háború alatt a keleti fronton harcolt a Szovjetunió ellen. Kezet nyújtva gratuláltam neki: az én hasonló korú bátyám ugyanott harcolt, ahol ön. Ön megnyerte a háborút, az én bátyám elveszítette. Vagyis: akár Hitler, akár egy idõben Sztálin oldalán a szlovákok háborús gyõztesek lettek. A rendszerváltás után immár Budapestrõl Kassára is eljutottam. A magyar fõváros történeti múzeumának baráti körével látogattunk át. Rangos magyarországi kulturális küldöttség tett látogatást a hasonló kassai intézménynél. A fogadó társulat képvisele tében egy fiatal hölgy vezetett minket végig. A városvezetés során hallom, hogy odaszól az egyik múzeum portásának, nem gondolván, hogy ezt bármelyikünk értheti: Alig várom már, hogy ezek menjenek vissza a fenébe. Az utcán egy fikarcnyi magyar felirat sem volt látható. Végül egy plakát, amely Kassát a tolerancia városaként hirdette. Egymás alatt különbözõ nyelveken, talán még kínaiul is. Utolsó elõtti a magyar, amely az akkor senki által

11 nem beszélt eszperantó nyelvet elõzte csak meg. Találkozás egy észak-komáromi fiatal magyar újságíróval. Meséli, van egy szlovák barátja, akivel gyakran találkozik. Ez legutóbb azzal fordult hozzá: Ugye, te magyar vagy? Akkor, miért nem mész át a Duna másik oldalára, az ott Magyarország. Mire a fiatal magyar barátom: Érdekes. Minden õsöm itt született és itt élt, te pedig most jöttél le a hegyekbõl, és azt mondod, hogy én menjek el. A kassai Szlovák Rádió, értesülve, hogy a pozsonyi magyar mûsor hosszabb interjút készített velem, ilyet kérve maga is jelentkezett. A meghívást megköszönve azt üzen tem: szlovákul már nem tudok úgy, mint régen, ezért javaslom, kezdjük szlovákul, majd magyarul folytatom, és azt fordítják. A válasz: Köszönjük, de ez így nem kell. De szólnék azért más tapasztalatról is. Kocsival érkeztünk Kassára, és a belvárosban egy idõs taxist kérdeztünk meg, hogyan jutunk el a keresett magyar intézményünkhöz. Magyarul nem tudott. Rendszámtáblánkat látva jelezte: kövessük õt, majd elébünk beállva elvezetett minket célunkhoz. Mielõtt kifizethettem vagy megköszönhettem volna neki, integetve távozott, jelezve, hogy ezt nem pénzért tette. Azt szeretném, hogy jövõre, amikor Kassa Európa egyik kulturális fõvárosa lesz, ilyen szlovák emberekkel találkozzunk. Hangsúlyoznom kell, a szlovákság mindig érdekelt, a történelmi indulása, egy nép keresi a helyét. Több konferencián jártam ebben a témakörben, köztük a budapesti Szlovák Kultúrintézetben. Minden magyar történész, aki a szlováksággal foglalkozik, megtanult szlovákul. Megdöbbenéssel kellett tapasztalnom, hogy a szlovákság történetével foglalkozó szlovákok, bárhol is találkoztam velük, nem tudnak magyarul. Õk szabják meg egyben, hogy mi kerül az iskolai tankönyvekbe ban a Matica Slovenskától érkezett Münchenbe egy fiatal történész. Az, kicsit nyugati levegõt szíva, elmondta nekem, hogy a túrócszentmártoni intézetben dicsõség volt nem tudni magyarul. A Kassai Figyelõ. Milyen a magyarságnak és ennek a lapnak a fogadtatása a szlová koknál? Van-e egyáltalán fogadtatás? Ha azt kívánják, hogy a magyarok szeressék az államukat, akkor jelét kellene adni, hogy az állam, bármily nemzetiségûek is a polgárai, szereti õket. Az az érzésem, hogy a szlovákiai magyarság máig sem tud kigyógyulni 1945 és az azt követõ esztendõk örökségébõl, és életét úgy próbálja berendezni, ha nem muszáj, ne kelljen mondania, hogy õ magyar. Szülõhelyem, Nagykapos önkormányzatának 12 tagja van, köztük egyetlen szlovák, aki nem tud magyarul. Amit elképzelni sem tudtam: a törvény adta lehetõség ellenére minden ülés szlovákul folyik. Ilyen mélységig él a külsõ nyomás. Egy további történet a közelmúltból: pozsonyi barátom megadta nagyvállalati telefonszámát, egyben közölte, ne magyarul keressem, ez kellemetlen lenne neki. Ilyen beállítottsággal egész publicisztikai tevékenységem során Európa egyetlen helyén sem találkoztam. Skultéty Csaba A Kassai Figyelõnek nyilván van kapcsolata szlovák újságírókkal. Valahol meg kell próbálni a nagy nacionalista államot fékezni és elõsegíteni ami egyelõre elképzelhetetlen, hogy a magyar ne egy nem kívánt kisebbség, hanem az államot alkotó társnemzet legyen. Ne csak azt adják neki, amit feltétlenül kell, hanem éreztessék, hogy amit adnak, azt szívesen adják. Úgy értesültem, hogy a szlovák közvéleményben a legnagyobb magyarellenes érzés a fiatalok nemzedékében található. Ezért nem õk, hanem a szüleik felelnek. Az ország iskoláiban a tanuló eldöntheti, hogy melyik idegen nyelvet választja. A magyar nem szerepel a listán. Óhajom, egyben a jövendõ útja is lehet: jöjjön el Szlovákia szlovák iskoláiban az a pillanat, hogy magyarul is lehet tanulni. Erre Kassa 2013-ban Európa egyik kulturális fõvárosa adhatna példát. Európai magyarként üd vözlöm ezt a jubileumot, köszöntöm a magyar és szlovák részvevõket bízva abban, hogy Kassa nagy ünnepi évének szelleme méltó lesz ahhoz a ranghoz, amelyet kapott. SKULTÉTY CSABA 13

12 Enciklopédia A csendesen dolgozó emlékére December 5-én, életének 67. évében Marosvásárhelyen elhunyt Hajdu Attila. A kolozsvári születésû, Szilágysomlyón letelepedett fogorvos meghatározó alakja volt a Magura-hegy alatti kisváros közmûvelõdési életének. Mindamellett, hogy embereket gyógyított, kedvenc szórakozását, a fényképezést és az írást lelkek istápolására is felhasználta, ahogy ez a valamikori doktorokra jellemzõ volt. Kisprózái, versei, nem kevésbé mulatságos fényképei, illetve számítógépes grafikái derût keltettek, mosolyt fakasztottak az arcokra, s ez így volt jó. Hajdu Attila az 1992-ben a közmûvelõdés iránt elkötelezett néhány szilágysomlyói értelmiségi által életre hívott Báthory István Alapítvány alapító alelnöke volt, de a rá jellemzõ módon soha nem szerette a rivaldafényt. Mert õ soha nem szeretett az elõtérben lenni. Õ a csendesen dolgozó ember volt, aki még attól is ódzkodott, hogy a köz érdekében végzett munkájáért neki köszönetet mondjanak. Pedig fáradhatatlan társszervezõje volt az Ipp Art képzõmûvészeti alkotótábornak, a somlyói Báthory-napoknak, amelyeknek a mûsorfüzeteit is megszerkesztette. Utolsó két munkájának egyike a Szilágysági Magyarok Díjjal az eltelt két évtizedben kitüntetettek életrajzi adattárának a társszerkesztése ezt a könyvet még magához ölelhette, valamint a halála elõtt szûk három héttel lezárt, betegsége egy évig tartó kálváriáját összefoglaló írása volt. Ezt a kis füzetnyi kiadványt már nem vehette kézbe. Az alábbiakban ebbõl közlünk részleteket. Hajdu Attila önálló könyvei, illetve általa szerkesztett munkák: A kos jegyében születtem (novellák, 1999); Egy óra boldogság (kisregény, 2001); A 750 éves Szilágysomlyó (monográfia, szerkesztõ, 2001); A kereszt chatpontkukac. hu (novellák, 2003); Fodor László: A szilágysomlyói református egyház története (monográfia, szerkesztõ, 2005); Képes mesék (groteszk mesék illusztrációkkal, 2005); Tízéves az Ipp Art Alkotótábor (képzõmûvészeti album, 2006); Save as, mentés másképp Hajdu Attila (album, 2008), Album 101 kép (album számítógépes grafikákkal, 2009); A földbevájt hit (novellák, 2009); A halál mosópora (novellák és számítógépes grafikák, 2011); Pixel art Gallery (számítógépes grafikák, 2011). Szilágysági magyarok (antológia, szerkesztõ, 2012); Megpróbáltatásom stációi (vallomásos próza, 2012). Rendszeresen szerkesztette a szilágysomlyói Báthory Napok mûsorfüzeteit. BENKÕ LEVENTE Megpróbáltatásom stációi 14 (Írásomat kedves leányomnak, dr. Cãpîlna Mónikának ajánlom, akinek áldozatos, gondos hoszszan tartó ápolása nélkül nem vethettem volna papírra e sorokat) Mottó: A hosszú útról megtért vándor, ha a Halál ösvényeit is megjárta, minden szava igaz lehet. Fél kézzel pötyögtetve keresem a betûket a számítógép billentyûzetén, s a több hónapon át mérges vegyszerekkel kimosott agytekervényeimben a gondolatokat. Mindkettõ kissé nehezemre esik, piszkosul lelassultam, s mint a filmvásznon a kisebb sebességgel vetített filmkockák, úgy rakom össze egymás után a szavakat, míg mondatokká válnak. Lassan kezdek pszichikailag és fizikailag is leépülni, már memóriazavaraim is vannak, egyes nevesebb színész, ismerõs, énekes nevén már napokig gondolkozom, elfelejtettem a személyi- és telefonszámomat is, lehet, hogy a Miatyánkot is újból kell tanulnom. A másik kezemet rögzítették, csepeg bele az infúzió. Lassú, egyenletes, sõt nagyon egyhangú folyamat ez. Amíg a másfél liter oldat az ereimbe folyik, fél napokat is igénybe vesz. Közben pesz-

13 szimista gondolataimat nem tudom féken tartani, állandóan ide-oda csapong a fantáziám végtelen világa. Lelki szemeim elõtt, forgatókönyvet írva, filmszerûen, már többször is lejátszottam életem további variációinak lehetõségeit. Máskor azon veszem észre magam, hogy minden indok nélkül elkezdek számolni, a szoba sarkait, az ajtó intarziás betéteit, a könyves szekrény polcait, a könyveket, majd az infúzió cseppjeit, mindig kettesével számolok és csak tízig, majd kezdem elölrõl: kettõ, négy, hat, nyolc, tíz, s ezt ismétlem a végtelenségig, sokszor alig tudom leállítani magam, félek, hogy ebbe fogok belebolondulni. Egy kis reménysugár azért eddig még mindig bevilágított a halálfélelemtõl szûkült pupillatágulatomon keresztül sötét gondolatokkal terhelt agyamba. Legutóbb is, közel tíz hónap eltelte után, kecsegtetõ hírekkel biztatgattak az orvosaim. A modern orvostudomány ma már odáig fejlõdött, hogy feltérképezve az emberi genomot (a genom a szervezet teljes örökítõ információját jelenti, mely a DNS-be van kódolva egyes vírusokban RNS-ben, beleértve a géneket és a nem kódoló szekvenciákat is), így kimutathatóvá vált, vagyis meg lehetett állapítani a különbözõ betegségeket elõidézõ hibás, mutáns kromoszómapárokat. De a vizsgálat nagyon körülményes és nem 100 százalékos. Csak az Egyesült Államokban lehet elvégezni ahhoz, hogy a kezelést személyre szabottan tudják elõírni, és 1000 dollárba kerül. Eddig az onkológus orvosok szinte bekötött szemmel, ágyúval verébre lövöldözve kezelték betegeiket, nem kímélve a szervezet egészséges szerveit sem. Szerencsére ma már, ha kialakult a kóros elváltozás a szervezetben, ebbõl kiindulva könnyen rátalálnak a mutáns génekre, a kromoszómapárokra. Ezt a vizsgálatot eddig hozzánk legközelebb Bécsben tudták elvégezni, de ez évtõl kezdve Kolozsvár is felzárkózott, s nálam már õk állapították meg, hogy a betegségem genetikai eredetû, megnevezve a hibás kromoszómapárokat, s rá a megfelelõ, személyre szabott kezelést. Így most ágyú helyett már csak söréttel lövöldöznek rám, megkímélve a mellékhatásoktól szervezetem egészét. A remény az utolsó, ami a lélek elõtt elhagyja porhüvelyünket, de igaz keresztény módjára, sorsunkat elfogadva, csak úgy halhatunk meg, ha a reményfénysugár örök mécsese világítja utunkat, és Istenbe vetett hitünkkel járjuk végig kálváriánkat a Golgotán. A hit nagyon fontos tényezõ, biztos kapaszkodó a földi élethez, de nem hanyagolható el a beteg környezete sem, a családtagok szeretete, közelsége, egy nagyobb horderejû életkihívás, például az unoka felnevelése, vagy egy befejezetlen festmény, regény elkészítése, igaz, van, akinek nem marad más kapaszkodó, csak a vaságya széle [ ] Önmagamat ismerve, az utóbbi idõben kiegyensúlyozott, harmonikus életet éltem. Miután pár évvel ezelõtt bezárták fogászati rendelõmet a városi kórházban átszervezés miatt, saját kabinetet nyitottam, ahol napi négy órán keresztül nyugdíjasként egyedül láttam el betegeimet. A nap hátralevõ részét mindenkitõl függetlenül saját hobbijaimmal töltöttem. Anyagi gondjaim nem voltak, túlzásba nem vitt igényeimet a rendelõ forgalma biztosította, még gyerekkori vágyam is teljesült, bürgezdi halastavamba pontyokat telepítettem, sõt a tavaly megvettem álmaim kocsiját, a Nissan Jukét is de szegény már jó pár hónapja itt áll az ablak alatt, és várja, hogy beleüljek. Nem elbizakodva mondhatom: sikeres embernek tartottam magam. Szakmai tevékenységem mellett, közéleti tevékenységemért, irodalmi és képzõmûvészeti alkotásaimért ben az Erdélyi Múzeum Egyesülettõl megkaptam az értékes Petri Mór-díjat. Szóval summa summarum, jól éreztem magam a bõrömben, csak mindig azért imádkoztam, hogy jó sokáig tartson ez az állapot. De valakik odafentrõl megirigyelték, s megforgatták rulett-idõkerekemet, s feltették tétjüket a fekete 13-as számra, ami számomra a biztos vesztést jelentette. Sorsom rosszra fordulását szinte semmiféle figyelmeztetõ elõzmény nem jelezte, vagy én nem voltam eléggé éber. Az elsõ tünet tavaly októberben jelentkezett. Kolozsváron voltunk Tamással, állatorvos-fotómûvész fiammal, kiállítás-megnyitón. Ott éreztem elõször éles fájdalmat a hasam jobb oldalán, a májam magasságában. A tünet késõbb mind többször ismétlõdött, úgyhogy jobbnak láttam egy teljes laborvizsgálatra menni. Somlyón Rónai Béla labororvost tartottam a legmegbízhatóbbnak, de az elsõ vizsgálatok semmi rendellenességet nem mutattak. Csak késõbb, úgy december végén jelezte Béla, hogy valami nincs rendben a májfunkciós próbákkal. Hasnyálmirigy-gyulladásra gyanakodva Garlati Mária doktornõ erõs antibiotikum-kúrára fogott. A városi kórház performáns ekográfjával sem tudtunk pontos diagnózist megállapítani. Az óévet még a megszokott szûkebb baráti körben a Srankó-féle Kastélyszállóban búcsúztattuk, de utána feljöttem Marosvásárhelyre további kivizsgálásra. Ezt megelõzõen, egyre gyakrabban fogott el a sejtés, tört fel belõlem minduntalan egy furcsa érzés, mégpedig az, hogy ugyanabban a betegségben szenvedek, mint egy nagyon jó barátom, aki nemrég hunyt el. Nem vagyok babonás, de a dolgok egyre jobban ebbe az irányba mutattak. Ráadásul egy olyan álmot is láttam, ami még jobban megerõsítette baljós elõérzetemet. De ahhoz, hogy megértsük az álmot, vissza kell mennem idõben néhány évtizedet. Még az átkos idõszakban minden évben egy öt párból álló társaság gyûlt össze Erzsébetnapon, hogy megünnepelje a Breban-ház úrnõjét. Számomra jeles esemény volt: a kisvárosi egyhangúságban nem csak szellemi és kulturális feltöltõdést jelentett, de gasztronómiai finomságokkal való feltöltõdést is. Akkoriban a földi halandó csak hírbõl ismerte a vajat, füstölt vékonykolbászt, sajtot, tejszínhabot, csont nélküli karajt, babkávét, banánt, földimogyorót és még sorolhatnám tovább De a finomabbnál finomabb ételek elkészítéséhez a háziasszony konyhai jártassága is szükségeltetett. Csak a társaság férfitagjait sorolom fel, mert a mondandóm csak õket érinti. Elsõsorban az Acsádi testvéreket, Gyulát és Eleket, Somlyó híres borásza- 15

14 16 it említeném, a Magurán termett boraikkal többek közt õk látták el miseborral a környék templomait egész a váradi püspökségig. Szakács Elemér szülész-nõgyógyász, megrögzött bélyeggyûjtõ, Mircea Breban jogász, a házigazda és jómagam. Gyula szûkszavúan, halkan, nagyon akkurátusan, tagoltan beszélt, szépen ejtette a szavakat. Elek pont az ellenkezõje volt, bohém, mulatós típus, szeretett borozgatni, az énekszót is mindig õ vitte a társaságban. Jó hangja volt, mindkét templom kórusában énekelt. Elemér állandóan dicsekedett, hol a bélyeggyûjteményével, hol a nehéz orvosi eseteivel, ha volt rá hallgatósága. Mircea a magas intelligenciával rendelkezõ típus, kissé fanyar humorú, általános mûveltségbõl óriási ismeretanyag birtokában volt, fõleg a képzõmûvészet, zene és irodalom tárgykörébõl. A szép kivitelezésû könyvek szerelmese volt, nem jelenhetett meg egyetlen album se, amit ne vett volna meg. Tusrajzokat és karikatúrákat készített, országos és helyi lapokban közölte õket. Több nyelvet is beszélt, felnéztem rá, csodáltam és egyben irigyeltem is tudása miatt. Elõször Gyula halt meg, õt követte Elemér, majd Mircea, mindhárman súlyos, hosszan tartó rákbetegségben hunytak el. Elek kivétel volt, halála gyors és kegyes volt. Reggel elindult permetezni a szõlõbe, és útközben érte a halál, vele kivételt tett az Isten, biztos õt jobban szerette, közülünk õ lett a kiválasztott. Elek halála után magamra maradtam, most már utolsónak a társaságból. És most jön az álom, de az is meglehet, hogy az egészet csak ébren álmodtam. Mircea sírjára szimbolikusan egy nagyméretû nyitott könyv van kifaragva, látomásomban azon állt és felém fordulva hevesen integetett, hogy menjek már, mert nagyon vár. Rámutatott a mellette lévõ koporsóra, amirõl tisztán le lehetett olvasni: Élt 67 évet. Majd jól kivehetõen, szokott szavajárásával kiáltotta felém: Barátom-tom! Mi, 67 évesek, tartsunk össze. Ezek a képsorok már napközben is többször leperegnek a szemeim elõtt. Vásárhelyt már gyorsabban, egymás után peregtek az események. Az unokahúgom, Barabás Enikõ egyetemi adjunktus, labororvos a nagyklinikára vitt fel, a sebészeti osztályra, majd onnan áttettek a belgyógyászati szekcióra, s a gyors rutinvizsgálatok elvégzése után, computer tomográfia kiegészítõ vizsgálatra küldtek. Aznap nem közölték velem az eredményt, életlen képhibára hivatkozva, de másnap visszahívtak és kontrasztanyaggal újabb felvételeket készítettek. Számomra az eredmény több volt, mint lesújtó, mint derült égbõl a villámcsapás, úgy ért a monitoron látott kép. Agyam eltompult, lábaim megroggyantak, éreztem, hogy beszûkül a tudatom, és hirtelen fagyos dermedtség öntötte el egész testemet. Még láttam, ahogy a röntgenorvos a képernyõ elõtt magyaráz, de hallani már nem hallottam, éreztem, ahogy távolodni kezdtem a valóságtól, miközben a tudatom is kilépett a testembõl és kívülrõl figyelte annak vergõdését. Rövidzárlat eszméletkieséssel, még érzékeltem a testemet körülvevõ mélységes csendet, s ahogy mind jobban zuhanok egyre mélyebbre, egy sötét verem feneketlen aljára, miközben a tudatom nem biztató szavait többszörösen visszhangozták a terméskõvel kirakott mélységes kút falai: három nappal ezelõtt még egy szépreményû, aktív fogorvos voltál, tele tenni akarással, s most itt vagy egy 5 százalékos túlélési arányú halálos ítélettel. Itt a vég, készülhetsz a halálra, vége szép terveidnek, nem lesz rá idõd, hogy befejezd õket. A kórházból visszavezetõ úton kezdett tudatosodni bennem szomorú helyzetem. Az elsõ reakcióm a lázadás volt: Miért pont én? Mivel érdemeltem ki sorsom ilyszerû, tragikus beteljesülését?! Büntetés lenne életem során elkövetett bûneimért? tettem fel a kérdéseket egymásután magamnak, de választ senkitõl sem kaptam. Igaz, nem éltem példás családi életet, de sosem cigarettáztam, bortól, pálinkától távoltartottam magam, az evést sem vittem túlzásba, és amíg lehetett, aktív sportoló voltam. De ha már meghúzták alattam a vonalat, nincs mit tennem, el kell fogadnom, elégedjek meg azzal, amit eddig nyújtott nekem az élet próbáltam vigasztalni feldúlt lelkemet. Hogyan tovább? most már ezt kellett eldöntenem. Mindenekelõtt értesíteni hozzátartozóimat, gyerekeimet, élettársamat, testvéreimet. Talán még ez volt a nehezebb, tárgyilagosan, minden pátosz nélkül közölni a tényeket, s ezt követõen, mint egy végrendeletfélét, de csak szóban, hogy kire mit hagyok anyagi és szellemi javaimból. Nagy szerencsétlenségemben egy kis szerencsém is volt: Móni lányom azelõtt való nap érkezett haza egy hosszabb sítúráról Ausztriából. A továbbiakban õ vette kezébe sorsom irányítását. Azzal volt szerencsém, hogy ismerte a Svájcból nemrég hazatért sebészorvost, aki jelenleg a brassói Sf. Constantin magánklinikán kamatoztatja Genfben szerzett szakmai tudását. Az interneten keresztül a CT-s felvételem ismeretében még aznap konzíliumot ültek Vásárhely Genf Brassó összeköttetéssel, és az azonnali sebészi beavatkozás mellett döntöttek. [ ] Végre beérkeztünk Brassóba, egy idegen nagyváros zajos képe fogadott, a reggeli fagyos, ködös hideg, zsúfolt forgalom, tele sietõs, rohanó fázós emberekkel. Vajon mit tartogat számomra ez a város? Valamikor nagyon régen, még középiskolás koromban jártam itt utoljára, országos kosárlabdaturnéra jöttünk, persze gyõzni szerettünk volna, de mindenkitõl vereséget szenvedtünk. Vajon most is ez a sors vár rám, ugyancsak vereséggel fogok távozni ebbõl a városból? A magánklinika a belvárosba zsúfolt középületek közé volt beékelõdve. Jelentéktelen épület, de belépve a fotócellás ajtón, mintha egy egészen más világba csöppentél volna. Fehérköpenyes, maszkos kórházalkalmazottak fogadták az érkezõket, mindenkit steril köpennyel és steril papuccsal láttak el, és csak így mehettél tovább, hogy beljebb kerülj a recepciós osztályra. Engem már vártak, és egybõl a sebészeti osztályra utaltak be, rövid idõn belül

15 pizsamába átöltözve egy kétágyas szalonban találtam magam. Mint egy luxus szálloda, olyan volt a szoba, fürdõszobával, a falon nagyképernyõs plazma tv-vel, ha nem lett volna a sok orvosi mûszer az ágyak mellett, nem is érezted volna, hogy kórházban vagy. Ez egy magánklinika, teljes komforttal, de más szabályokkal, mint az állami kórházakban, itt az idõ a pénzt jelentette, sokáig nem is hagytak tétlen ülni, egykettõre nekifogtak a mûtét elõtti rutinvizsgálatokhoz. Az asszisztensnõk csak kesztyûs kézzel nyúltak hozzám: vérvétel, perfúzió stb. s utána is mindig fertõtlenítõ szerrel lemosták kezüket. Mindegyikük zsebében volt egy kis mûanyagflakon valami alkoholos oldattal, s azzal törölték a kezüket, kilincset és mindent, amihez hozzáértek. Délután meglátogatott Bogdan Moldovan sebészorvos is, nagyon pozitív benyomást tett rám, egy 40 év körüli magas, jó kiállású, erõs karizmával rendelkezõ személyiség, bizalomgerjesztõ, mosolygós szemû, fényesen csillogó aurával, amit csak azok látnak, akik képesek rá. Miután elmagyarázta a mûtét lényegét, valamit firkált a hasamra is, majd magamra hagyott. [ ] Másnap délelõtt, a mûtét napján, elõször egy belebújós hálóinget adtak rám, majd combfixes elasztikus harisnyát húzattak mindkét lábamra. Egy szem tablettát nyelettek le velem, valami nagyon erõs dilibogyó lehetett, mert utána jóformán semmire sem emlékszem. Állítólag hat és fél órát tartott a mûtét, s amíg magamhoz is tértem, az összesen órás eszméletkiesést jelentett. Mûtét után az elsõ homályos emlékképem az volt, hogy egy állig bebugyolált maszkos arc mögül kikandikáló nagy szemek azt kérdezik, ismerem-e õt? Hát hogyne ismerném, ilyen bódult állapotban még magamat sem ismerném fel, sajnálom, mert a lányom volt, aki utólag bevallotta, hogy ezt kudarcként élte át. [ ] Az intenzív osztály egy ágyas nagy szalon, tele frissen operált betegekkel, férfiak, nõk vegyesen. Csend és félhomály, csak idõnként hangzik el egy-egy mély sóhaj, horkolás vagy visszafogott jajgatás. Minden ágy monitorizálva volt, megfigyelõ kamerával, csak késõbb vettem észre, hogy a szalon túlsó sarkában, ahová én az ágyamból nem láttam, fel vannak állítva a képernyõk, és ott állandó felügyelet van. Csak a kezelések idõtartamára kapcsolták fel a neonlámpákat, igaz sokáig nem sértették a szemünket az erõs fények, mert az asszisztensnõk nagyon profi módon hamar végeztek a kezelésekkel. [ ] Egy jó hét lábadozás után haza is engedtek. Egyelõre a köztes hazát nekem a vásárhelyi szülõi ház jelentette, az unokahúgoméknál, mert a mûtéti beavatkozás után onkológiai kezelésre kéthetenként ismét Brassóba kellett hogy utazzak. Szilágysomlyóról bajosabb lett volna a sok utazgatás a nagy távolság miatt. De mielõtt tovább mennénk a megpróbáltatásom állomásain, érdemes kicsit körbejárni a magánklinika anyagi költségeit. Igaz, az egészséget nem lehet megfizetni, de azért jó tudni, mit jelent a magánkórház luxus komforttal, luxus áron. Csak a mûtéti beavatkozás és a kéthetes (14 napos) kórházi tartózkodás, összesen , 29 lejbe került. Ebbõl csak érdekesség szempontjából a gyógyszerek ára 3493, 08 lej, a laborvizsgálatok 1736, 49 lej, az egészségügyi anyagok , 29 lej volt. Az egész összeghez az Egészségügyi Biztosító Ház 1536, 00 lejjel járult hozzá. A három hét az elsõ kemoterápiás kezelésig hamar eltelt [ ]. Unatkozni nem volt idõm, velem volt a számítógépem és egy új könyvemen dolgoztam, amennyire a fizikai és lelki állapotom engedte. Az étkezésem ment csak nehezen, nagyon kevés ételfélét fogadott be a szervezetem, húsra, tésztafélékre, kenyérre rá sem tudtam nézni, egyedül lágy tojás, húsleves, saláták és gyümölcslevesek voltak az étlapomon, de azokból is csak minimális mennyiséget tudtam enni. Esténként tüzet raktam a kandallóba, és órákig el tudtam nézni az ide-oda ugráló, táncoló lángnyelveket, közben gondolataimat szabadon engedve a szülõi házban átélt gyerekkori emlékeimen morfondíroztam. [ ] De néhány nap múlva már a megpróbáltatásom következõ állomásán, a kezelésem folytatásaként, a vásárhelyi onkológia járóbeteg ambulanciáján találtam magam.[ ] Miután túlestünk a szokásos formaságokon, beteglapkészítésen és egy eléggé felületes orvosi vizsgálaton, de már a friss laboreredményekkel beálltam a sorba, hogy elkezdhessük az infúziós kezelésemet. Micsoda különbség, ég és föld az állami egészségügyi intézmény és a magánkórház közt. A váróterem zsúfolásig megtelve betegekkel és azok hozzátartozóival, a legtöbbnek még ülõhely sem jutott. Egy képzeletbeli lerobbant vasútállomás váróterméhez hasonlítanám, de itt a pálinkabûz, cigarettaszag és kocsmazaj helyett csak a csend és átható gyógyszerillat terjengett. [ ] Egészen más világ ez, nem valami szívderítõ látvány ennyi rákos beteg egy helyt. Voltak itt vegyesen: hordágyon, mankóval, tolószékben, öregek, fiatalok, nõk, férfiak, szegények, gazdagok. Ez a betegség nem válogat, mindenkit kíméletlenül egyformán sújt. Végre sorra kerültem és behívtak a perfúziós szobába, kicsit meghökkentett a látvány, ami odabent fogadott. Magasított támlájú, falhoz állított karosszékek voltak egymás mellé zsúfolva a helyszûke miatt. Körülbelül szék lehetett felállítva, de olyan közel egymáshoz, hogy a benne ülõ betegek könyökei majdnem összeértek. Gyorsan beültem a felszabadult trónszékbe, még éreztem az elõzõ beteg melegét a szék karfáján, és türelmesen vártam, hogy nekem is bekössék a perfúziót. Egyetlen asszisztensnõ látta el a 12 perfúziós beteg kezelését, egy 40. évét ledolgozó, korát meghazudtoló fiatalos megjelenésû egészségügyi: Tanti Ileana. Bõbeszédû, szimpatikus asszony, akinek még humoros megnyilvánulásai is voltak, a visszajáró betegeket már mind név szerint és személyes dolgaikról is ismerte. Szükség is volt a jelenlétére, mert azt a fagyos csendet, ami a szalonban uralkodott, csak õ tudta feltörni, feloldani. Asszisztensi feladatát profi módon végezte, gondolom, annyi 17

16 18 beteg után, már behunyt szemmel is kitapintva egy vénát, be tudta tenni a perfúziós tût. Egyik betegtõl ment a másikig, mint a pillangó szállt virágról virágra mindenféle védõeszközök, gumikesztyû nélkül, infúziós tût betenni, kivenni, cseppszámot beállítani, betegek kérelmeit kielégíteni. Kicsit csodálkoztam is a nagy szabadelvûségen, fõleg a brassói szigorú, lépten-nyomon betartott sterilitás után. Mikor rám került a sor, majdnem rászóltam, hogy legalább mossa le a kezeit egy kis alkohollal, de ugyanakkor arra is gondoltam, hogy megsértem vele, vagy esetleg az is fennáll, hogy a kórház büdzséje már nem engedi meg azt a luxust, hogy fertõtlenítõ szereket is vásároljon. Szerencsémre az én kemoterápiás csomagom egy jó óra alatt lement, és megint egy hétig szabad ember lettem, igaz, a kezelések közti idõszakban megint jelentkeztek a korábbi tünetek, hányás, hányinger, étvágytalanság, de nem voltak olyan erõsségûek. A kellemetlenebb az volt, hogy minden ülés elõtt teljes vér és májfunkciós próbák laborvizsgálatát kellett felmutatnom, s csak ha megfeleltek, akkor folytathattam a kezelést. Érdekes módon minden onkológus orvosnak csak az általa megnevezett magánlaborok eredményei voltak érvényesek. Aránylag hamar eltelt a hét kezelés, s miután egy alapos CT-s vizsgálaton is átestem, kaptam három hét szabadságot. Hazatérve Szilágysomlyóra, mind jobban kezdtem felépülni, éreztem, hogy visszatér belém az életerõ, az életkedv. Már a kabinetem felé is kacsingattam, rendezgettem, takarítottam, egy-két odatévedt beteget is kezeltem. A napi teendõimet is el tudtam látni, még hétvégi Dregán-völgyi kirándulásra is vállalkoztam. De sajnos, a három hét hamar eltelt, és én vissza kellett jöjjek még egy kétüléses kezelésre. A második ülés után lettem rosszul, magas, 40 fokos láz, hidegrázás, állandó izzadás, általános állapotom drasztikus leromlása következett. Valami gennyes gócfertõzés tarthatta fent ezt az állapotot, és csak a laboreredmények után állapították meg, hogy a májamból nem tud kiürülni az epeváladék, az besûrûsödött és be is gyulladt. A CT-s és ekós vizsgálatok is ezt igazolták, valamelyest enyhítette a tüneteket az antibiotikumos kezelés, de mindenekelõtt utat kellett biztosítani a felgyûlt váladéknak, mert rohamosan közeledtem a besárgulás felé. Három a magyar igazság, gondolták valakik odafentrõl, s balsorsomon még csavartak egyet, nehogy megfeledkezzek sérülékeny állapotomról. A gyors orvosi konzílium a kolozsvári 3-as számú belgyógyászati klinika orvos-professzorát ajánlotta a betegségem további kezelésére. Fel is vettük vele a kapcsolatot, idõpontot is kértünk, már azt hittük, hogy sínen vagyunk, de a dolgok késõbb egészen másképp alakultak. [ ] Végre több órás várakozás után fogadott a professzor, gyors ekográfos rutinvizsgálatot végzett, megállapította a diagnózist és a beavatkozás lehetõségét. De egyelõre csak beutalt a szalonjába, s elmagyarázta, hogy elsõ lépésként a felgyûlt, besûrûsödött, gennyes epeváladékot kell levezetni, de ehhez most jelenleg nincs dréncsöve. (Hát akkor miért hívott ide?) Várjak! A fektetõ, ahová beutaltak, a második emeleten volt, összesen vagy hat, 4-6 ágyas szalonokkal. Az elõtér gyanúsan tele volt betegekkel és azok hozzátartozóival. Szikrázott a légkör, teljes volt a káosz, az asszisztensnõk idegesen ide-oda futkorásztak, valahol állandóan szólt a telefon. Utólag derült csak ki, hogy összeomlott az osztály informatikai rendszere, ezért állt le minden, az új betegeket nem tudták beinternálni és a hazakészülõket kiutalni. Az én fizikai állapotom sem bírta a sok álldogálást, szerencsére akadt egy tolókocsi, s abban húztam meg magam hosszú idõn keresztül. Végre délután 4-re normalizálódtak az állapotok, megkaptam az ágyam, ahová én is vízszintes helyzetbe tehettem fáradt, beteg testemet. Néztem az ablakot és vártam, hogy sötétedjék. Nem panaszkodhattam, ez egy állami intézmény volt, jelen esetben csak ilyen feltételekkel. [ ] A szalon ahová befektettek, olyan átjáróházszerûség volt, minden reggel ide hozták be nagy dobozokban az egész szekciónak a gyógyszer- és az egyszer használatos orvosieszköz-adagját, és egész nap innen osztogatták a többi szalonok asszisztensnõinek, ami nem kevés ricsajjal és zajjal járt. Csak délutánra csendesedtek el, az esedékes gyógyszeres kezelés idejére. Néhanapján nagy elõkészületekkel várták a profot vizitre, aki gyorsan átfutotta a beteglapokat és ment is tovább. Haton voltunk egy szalonban, egy súlyos, valóságos élõhalott beteg ágyhoz kötve, míg a többiek zajosak, hangosak, szabadon ki-bejártak kedvük szerint még a klinikáról is. Többnyire krónikus visszajáró betegek voltak az ország minden tájáról, kontrollra vagy kezelések hosszabbítására jöttek. [ ] Minden beteg be volt sárgulva, egyesek jobban, mások kevésbé. Én is, alkalmazkodva a környezetemhez, mint a kaméleon, harmadnapra felvettem a sárga színt. Érdekesség szempontjából, a fiam vette észre, hogy a szobában levõ televízión is a sárga szín dominált. Végre meghozták a dréncsöveket, a hasfalon keresztül egy kis nyíláson vezették be, helyi érzéstelenítéssel egészen az összeszûkült epevezetékig, ahonnan sikeresen lecsapolták a felgyûlt, besûrûsödött epeváladékot. A fölösleges epeváladék most már egy mûanyagtasakban gyûlt össze kivezetve a dréncsövön keresztül. A napi termelés átlag fél liter szép sárga színû folyadék volt. Egészen Pavlov kísérleti kutyájának éreztem magam, csak neki nem a májából, hanem a gyomrából állt ki a csõ. Közben kemény antibiotikumos kezelésen estem át, napi két infúzió, ami nagyon legyengítette a szervezetem, fõleg a metronidazol intravénás alkalmazása állandó hányingert, hányást okozott, annyira, hogy egy hétig majdnem semmit sem tudtam enni. A vércukorszintem annyira leesett, hogy már a kómától tartottak. Ismét az elmúlással, a halál gondolatával foglalkoztam egész nap. Egészen sorsszerûnek vettem, hogy itt Kolozsvárt, ahol 67 évvel ezelõtt születtem,

17 vettem az elsõ levegõt, s itt is adjam ki az utolsó szuszogásommal vissza a város légterének. Beigazolva Einstein relativitás elméletét, a mostanáig párhuzamosan futó DNS spirálgörbéim pályafutásukat befejezve találkoztak, s keletkezett egy kis légbuborék, amellyel együtt a lelkem is távozott. Üzentem is a leányomnak, hogyha rövidesen innen nem visznek haza, nem fognak többet élve látni. Otthon egy jó hétbe tellett, amíg helyreállították a só- és vízháztartásomat, megváltoztatva totálisan a kezelésemet. Teltek-múltak a napok, hetek, én szorgalmasan ürítgettem a zacskómat, s vártam türelmesen mikorra fogad megint a professzor. Történt közben egy kis baleset is: elmozdult a dréncsövem, és el is dugulhatott, mert nem mûködött rendesen. Sürgõsen ki kellett volna cserélni, de a kolozsvári profot nem lehetett elérni külföldi tartózkodása miatt, s miután végre kontaktusba kerültünk vele, olyan idõpontot adott, amire a szalonorvos véleménye szerint hiába is megyünk, mert egész nap szakvizsgáztat az egyetemen. Egy kicsit meggondolkoztató volt, már egyszer megjártuk vele, ennyire etikátlan szélhámos legyen, pedig a kezelésemet elõre külön busásan megfizettük neki. Máskülönben itt mindenki tartotta a kezét, nem is csoda, mert a személyzet jóformán szinte csak az éhbérért dolgozott, látszólag vidáman, jó hangulatban, szakszerûen és rutinszerûen végezték napi feladatukat, de az infúzió feltevéséért tíz lejt, zacskóürítésért öt lejt meg a külön figyelmességeket mindig szívesen vették. Elnéztem egyszer, amikor a beteggondozó a tolószékben felhozott egy halálos beteget, és miután beemelte az ágyba, addig állt és tartotta a kezét, amíg a beteg valahogy összekotorászott 5 lejt és a markába rakta. Tovább mélyítve a gondolatot, ha ez a beteggondozó egy hullát visz le a hullaházba, reflexszerûen ott is tartani fogja majd a markát? [ ] Végre megint hazakerültem Vásárhelyre, de az állapotom a gondos kezelés ellenére sem javult, sõt ismét dréncsövet kellett cserélni, elmozdult és el is dugult. Újabb út Brassóba, ahol még aznap kicserélték egy vastagabb csõre és jöhettem is haza, azzal az üzenettel, hogy most már tessék felépülni egy kicsit, hogy tudjuk beültetni a végleges sztentágítót. De sajnos itthon semmi jelét sem éreztem a felépülésnek, az étvágyam nem javult, sõt térdtõl lefele eldagadtak a lábaim, mint az elefántnak, a bokáim eltûntek, és két kispárnán egyensúlyozgattam minden lépésemkor. Proteinhiány, mondták az orvosok, és néhány nap után drasztikus vizeletelhajtó kúrába kezdtek, persze eredménytelenül. Na ekkor itt bennem valami végleg elszakadt, tovább ezt már nem lehetett cérnával bírni. BELEFÁRADTAM! Összegezve: egy rövid év alatt, minden napra jutott egy infúzió, hetente vércsapolás, májfunkciós próbák és laboreredmények ürügyén, három sebészi beavatkozás, többszöri csõbetologatás CT-s vizsgálatok ismétlésekor, ágyhoz kötöttség, és a hosszan tartó kilátástalanság. És még sorolhatnám, ha ez valakinek nem elég, az vessen rám követ. Én belefáradtam s lassan minden reményemet feladom. Hányadik stációhoz jutottam a Golgotán, azt nem tudom, lehet, hogy ez lesz az utolsó, lelkemet felajánlom Istenemnek és várom sorsom beteljesülését. Marosvásárhely, november 16. HAJDU ATTILA Katonasorsok az első világháborúban A szatmárnémeti Szabó-testvérek a vérzivatar forgatagában A tragikus sorsú lírikus, az elsõ világháború költõáldozata, Gyóni Géza Csak egy éjszakára... címû híres versének sorai jutnak eszünkbe, mikor a világháborúk szörnyûségeirõl olvasunk: Csak egy éjszakára küldjétek el õket; A pártoskodókat, a vitézkedõket. Csak egy éjszakára: Akik fent hirdetik, hogy mi nem felejtünk, Mikor a halálgép muzsikál felettünk; Mikor láthatatlan magja kél a ködnek, S gyilkos ólom-fecskék szanaszét röpködnek, Csak egy éjszakára küldjétek el õket; Gerendatöréskor szálka-keresõket. Csak egy éjszakára: Mikor siketítõn bõgni kezd a gránát, S úgy nyög a véres föld, mintha gyomrát vágnák, Robbanó golyónak mikor fénye támad S véres vize kicsap a vén Visztulának. Csak egy éjszakára küldjétek el õket. Az uzsoragarast fogukhoz verõket. Csak egy éjszakára: Mikor gránát-vulkán izzó közepén, Úgy forog a férfi, mint a falevél; S mire földre omlik, ó, iszonyú omlás, Szép piros vitézbõl csak fekete csontváz. ( ) Az elsõ világháború kezdetének dátumai: június 28. szarajevói merénylet; július 25. este 6 órakor az Osztrák Magyar Monarchia és Szerbia 19

18 Ujoncok a kiképzésen, Eger 1916 diplomáciai kapcsolata megszakad; július 28. a merénylet után egy hónappal a monarchia hadat üzen Szerbiának; július 29. Belgrád bombázása (Nemeskürty 2001, 413.) A monarchia külügyi kormánya a gyilkosság után elhatározta, hogy a Balkánon végre tiszta helyzetet teremt és megrendszabályozza Szerbiát (Új Idõk Lexikona ). Minden vonalon nagy volt a lelkesedés, csak pár hetes, hónapos lesz a háború, s feloldódik a felgyülemlett politikai feszültség. Döntsenek a fegyverek, gondolták még a szerbiai frontra dalolva hadba induló katonák is. Csak a halál választhat el bennünket A 19. század végén Szatmárnémetiben egy vallásilag vegyes házasságban két fiúgyermek látta meg a napvilágot: István február 16-án, Árpád január 12-én. Az akkori szokások szerint mindkettõt az apa hitének megfelelõen reformátusnak keresztelték. Majd a késõbb született két leány: Gizella Szabó Árpád (1900) és Olga (1905) az anya vallása után a római katolikus egyháznál kapta meg a keresztséget. A fiúk akiknek életútját követjük iskoláikat szülõvárosukban végezték. István 1914 tavaszán a Szatmárnémeti Evangélikus Református Tanítóképzõ Intézetben nyert kántortanítói képesítést, s mint frissen végzettet már az év õszén Ugocsa megye Avas peremi részén lévõ kis református faluban, Tamásváralján találjuk az egyház és az iskola szolgálatában. Munkába lépése elõtt készíttethette az utókorra maradt képét, amelyre felírta: Tamásváralja, augusztus 26. Szabó István ref. tanító. Egy városon felnõtt alföldi fiatalembernek ez az akkori útviszonyok miatt nehezen megközelíthetõ, kis dombokra épült település a maga sajátos népi életvitelével nem lehetett könnyû pályakezdés. Halmiig még csak vitte a vonat a Váraljára (ahogy a helyiek nevezik falujukat) igyekvõt, de onnan már gyalog vagy szekéren kellett megtenni azt a 10 kilométert, Szabó Árpád tábori lapja május 11. Szabó István 20

19 Pucser Emma levelezőlapja az egykori Tamásvára (1216) alatt épült falucskába, ahol a nagy idegenbe csöppent férfiember önmagát kellett hogy ellássa. Az 1914/15-ös tanév végén Avasfelsõfaluba pályázott és nyert munkahelyet, melyet október elejéig töltött be, amikor is Ugocsa megye székhelyére kérték át, egy behívó miatt megüresedett tanítói állásra. Így október 6-tól Nagyszõlõsre az Országos Gyermekvédõ Liga Fiúnevelõ Intézetéhez került, s a felsõbb osztályokat bízták rá. A már két éve tartó s egyre nagyobb emberáldozatokat követelõ háború a hátországot is egyre jobban érintette, újabb és újabb behívók érkeztek április 28-án István tanító úr is megkapta a felszólítást a sorozásra, de a tanévet még június 5-én be tudta fejezni. Munkájáról késõbb a következõ jellemzést adta az intézet igazgatója: Ezen idõ alatt kifogástalan erkölcsi magaviseletet, feljebbvalói iránt tiszteletet és szolgálatkészséget tanúsított. Mint tanító az elemi iskola 5-6. osztályában tanított, itt szakismeretével, szorgalmával a növendékek ismereteinek gyarapításáért a felsõbb hatóság megelégedését és elismerését érdemelte ki. Mint nevelõ a növendékeket fegyelemhez, rend- és tisztaságszeretethez szoktatta. Velük szemben atyai szigorral párosult jóakaratú bánásmódot tanúsított. A növendékek munkájában élénken részt vett, miáltal a növendékek szeretetét és szórakoztató játékaival tiszteletét nyerte meg. Árpád a negyedik gimnázium után a család anyagi helyzete miatt abbahagyta az iskolát, és édesanyja nagykárolyi unokatestvérének, Pucser Károlynak textilüzletében segédeskedett, s mint magántanuló folytatta tanulmányait. Az 1915/16-os iskolai évben az ötödik és hatodik osztályok anyagából vizsgázott. A hatodikat végezte, amikor (talán önkéntesként vagy húszéves kora miatt) július 22-én õ is a sorozó tisztek elé lépett, s mint feltételes önkéntes belépõt vették nyilvántartásba. A sorozási lapjából tudjuk, hogy 168 cm magas, szeme és haja fekete volt. A hadba vonulás Szabó István áprilisi sorozását augusztus 19-én ténylegesítették, s augusztus 28-án Egerbe a Magyar Kir. 12. Honv. Gyalogezredhez vonult be s öltötte magára a mundért. Bátyjával egy idõben vonult az egri kaszárnyába Szabó Árpád is, s ettõl kezdve csak igen ritkán váltak el útjaik. Csak a halál választhat el bennünket ígérték a családnak a búcsúzáskor, s ezt késõbb képeslapokon is megerõsítettek: V. 10. Édes Gizikém! Ha sikerül 8-10 napra hazamennem, akkor sem válunk el, csak arra a pár napra, s ha visszajövök, ismét együtt leszünk. Igen jól érezzük magunkat, pompás dolgunk van. Szeretettel csókolunk. Azt is megígérték, hogy rendszeres levélírók lesznek, amirõl csak lehet, értesítik a családot. Az elsõ képes levelezõlapok után, Gizike, az akkor 16 éves lány elhatározta, hogy gyûjteményt készít a lapokból, ezért bátyjait arra kérte, ha csak lehet, minél szebb és mûvészibb képeslapokat küldjenek neki. Ezt az tette lehetõvé, hogy a hadviselõ felek szemben a háború kezdeti éveivel, amikor elõre nyomtatott szöveges lapokat lehetett küldeni megegyeztek a képeslapok használatának engedélyezésében a frontharcosok számára (Erõs ) Ezek a lapok megmaradtak a családi hagyatékban, így a katonák útjairól, tartózkodási helyérõl több mindent meg lehet tudni, vagy ki lehet következtetni. Természetes, csak amit a cenzúra megengedett, azt lehetett papírra vetni. Minden lapon ceruzával rá van írva Cenzúra, és hozzá egy pecsét, így mehetett tovább. Ezért sokszor a képeslapokat olvasva az embernek az a képzete támad, mintha a háború holmi külföldi nyaralás lenne. Egy késõbbi lapon például azt írják: Édes Gizikém, nyitva az ablakunk, s az említett zongorán gyönyörûen játszik egy hadnagy magyar nótákat, nagyon élvezzük. Hátul vagyunk, jól érezzük magunkat. Mivel katonai kiképzést még az idáig egyikõjük sem kapott, ezért augusztus 29-tõl megkezdték a felkészülést a hadviselésre. Három hónap után Árpádot Kassára a Magyar Királyi III. Honvédkerületi tartalékos tiszti iskolába küldték. Szabó Árpád két hónapot töltött a felvidéki városban, ahonnan február 8-án tért vissza Egerbe a pótkerethez, s mint önkéntes õrvezetõ, majd tizedes teljesített szolgálatot. Ezekben a hónapokban kétszer is tanulmányi szabadságot kérve hazautazott, mivel a Vallás- és Közoktatási Minisztérium május 10-én kiadott 40962/V. számú rendelete alapján a katona-tanulók magánvizsgát tehettek, s ezt megerõsítette az február 20-i, 2257-es szá- 21

20 22 mú rendelet is. A Református Fõgimnáziumban a hetedik osztály anyagából március 13-án, míg a nyolcadikból április 14-én vizsgáztak, és ezzel elnyerte az Érettségire állhat felhatalmazást. Ezt követõen tért vissza Egerbe. Május 5-e sorsdöntõ nap az ezred és a két testvér számára. A XXIX. menetszázaddal a keleti frontra indultak, s május 10-én a galíciai Volinszkbe érkeztek. Az útról a következõ szövegû képeslapot küldték haza: Vonaton május 10. Hadrakelt seregtõl. (Hadrakelt sereg az állam serege azon pillanattól kezdve, midõn hadmûveleteit már megkezdte. Révai, 9. köt., 288.) A háborús hangulatú Breszt-Litovszk, Kedves Gizike! Már nem messze vagyunk Breszt-Litovszktól. Kövelt a délben hagytuk el. Estére már rendeltetési helyünkön leszünk. Egerbõl hazaküldtük az utazókosarakat ( ) Csókolunk mindenkit, szeretõ testvéreid, Árpád és Pista. Már meg is érkeztünk, de nem sokára megyünk is tovább (Volinszkbe). V. 11. A Szabó-testvérek így kerültek ki a galíciai hadmûveleti területre. Júniusban útjaik újra elváltak, mert Árpádot elsejével kezdõdõen tartalékos tiszti továbbképzésre vitték Cholmba (Galícia). Közben mindkettõjüket egyazon idõben pár napos szabadságra engedték, melyrõl egy Cholmból címzett képeslapról értesülhetünk: Cholm, VII. 22. Kedves Gizike! Már vasárnap délben itthon voltunk, nem késtünk le sehol sem. Gyönyörû volt az utunk Kassától Oderbergig. Küldtünk is sok lapot. Nem kellett reá fizetni! Semmi különös újság. Minden a régi. Csókol mindnyájatokat szeretettel, Árpád. Ui. Ma adtam fel egy csoportképet, Lublini sorozat, írd meg, ha megjön. Árpád két hónap után, június 25-én tért vissza Volinszkbe. A keleti hadszíntéren az orosz belpolitikai események miatt 1917 közepén a hadmûveletek szüneteltek, majd július elseje után kiújultak, amikor már István is visszakerült. A keletiről a déli frontra A déli front harcainak erõsödése, a keletiek gyengülése a csapattestek átcsoportosítását vonták maguk után. Így a XXIX/4. menetszázadot augusztus 24-én levitték az olasz frontra, ahol a 6. népfelkelõ gyalogezredhez kerültek pótlásul és a 64. hadosztály nevet kapták. Augusztus 30-tól a front mögé tartaléknak helyezték el õket, várva a rajvonal gyengülését, ritkulását, hogy azután rájuk kerüljön a sor. Árpádnak rajparancsnoki feladatokat kellett ellátnia ezekben a hónapokban. Ekkor kapta meg a Görz und Gradisca és a Strassoldo címû katonai térképeket, melyek az isonzói és piavei csaták színtereit ábrázolják. A térkép hátára feljegyezte: Szabó Árpád önk. tizedes, VIII. 31. Chafnitz. A szeptember 24-én kelt lapon azt írják: Kedves Gizike! Ma kaptuk meg 10-én kelt lapotokat, holnap vagy holnapután megyünk be a rajvonalba, s pár napig nem írhatunk, mert a posta elõre ment. Azt hiszem kellemes élet lesz ott is, harcok most nincsenek. Ha címünk megváltozik, majd megírjuk ( ) Szeretõ testvéreid, Árpád és Pista. Tábori posta IX. 24. Október közepén ezt írták: Kedves Gizikém! Ma jobb kedvvel írok, mert ismét szép idõ van, így váltakozik egy esõs, egy napos. Bizony, ha esõ van, nem a legjobban érezzük magunkat, mert fogságra vagyunk kárhoztatva, s vagy ülni vagy feküdni vagyunk kénytelenek. A napokban egy kis változás lesz, haladunk elõre egy-egy fokkal, ami sokkal kedvezõbbé teszi majd életünket. Szeretettel csókolunk, Pista és Árpád. Szabó I. ö. Szkv. 6. népf. gy. e. II/8 Tp Ráírva még: Cenzurázva, pecsét: M. Kir. Szabadkai 6. népfelkelõ gyalogezred. A haladunk elõre azt jelentette, hogy a Bainsizza fennsíkon melynek legmagasabb kiemelkedése a 788 m-es Jelinek az Isonzó folyó felsõ folyása felé haladtak szeptember 28. és október 14. között. Ezredüket fokozatosan vetették be, így a Szabó testvérekre november 9. és 12. között került sor, de akkor már a front nyugati irányba a Tagliamentóig nyomult elõre. 13-án egységüket visszavonták a frontvonalból és január 26-ig pihenõbe helyezték Medinába. Ezt követõen az ezred két hónapos kiképzésen vett részt január 1. és március 3. között Parianóban. Február 19-én a déli hadszínteret ábrázoló lapot küldtek haza: A nyilakkal megjelölt helyen Portobuffolo és Oderzo közt vagyunk, s bejárunk Mottára és Portobuffolóba vásárolni. A front ekkorra már a Piave folyóig haladt elõre, ahol ezt a kipihent és átképzett ezredet újra bevetették. Árpád mint szakaszparancsnok zászlós irányította egységének a Piave menti rajvonalba való felállását. (Az ismétlés elkerülése végett megszólítás és búcsúszavak nélkül idézünk négy, ehhez az idõszakhoz kötõdõ képeslap szöveget.) III. 5. Ma este fogunk bemenni a rajvonalba. Igen csendes frontrész ez, jelenleg 8 kilométerre vagyunk tõle, a tegnap írt városban, s nem hallunk ágyúdörgést, lövés pedig ide már nem is jön. Nyolc nap múlva ezt írják: III. 13. Nincs semmi újság. Csendesség van a fronton, de repülõk egész nap járnak. Alig lehet kimenni miattuk a fedezékbõl. 21-ig leszünk ebben a vonalban, és akkor megyünk hátrább, s talán egyúttal szabadságra is. Majd: III. 18. Pár nap múlva megyünk ismét hátra. Mert majd egy másik csapat jön ide, az is 3 hétig lesz itt, s utána jövünk ismét 3 hétre mi. Itt nem is rossz, de talán még jobb lenne, ha itt lennénk egypár hónapig egyfolytában, ugyanannyit hátul, mert itt igazán kellemes. Társas lap a frontról, V. 5. Nagyszerû helyen vagyunk, különösen az én fedezékem írja Árpád van szép helyen. Körös-körül zöld minden, mint egy szép kert, sok fügefa, de még éretlen gyümölccsel. Nem messze zúg a Piave, passzió itt lakni. Éjjel a legnagyobb élvezetem nem aludni, hanem szolgálatban lenni. A világító rakéták hullócsillagként tûnnek fel, a fényszóró pedig, mint valami nagy mozigép úgy világít. Mindenkit szeretettel csókol, Árpád. Ezekben a június eleji napokban Istvánt pár napra szabadságra engedték, ami a frontról küldött utolsó lapból tûnik ki: VI. 11. Édes Gizikém!

A PLAKÁTOK MEGÁLMODÓJA

A PLAKÁTOK MEGÁLMODÓJA A PLAKÁTOK MEGÁLMODÓJA Azokról, akik elmentek, akiket a kilencvenes évek kilátástalansága arra kényszerített, hogy máshol próbáljanak szerencsét, azokról általában gyorsan megfeledkezünk. Valahogy ezt

Részletesebben

Téma: Az írástudók felelőssége

Téma: Az írástudók felelőssége Téma: Az írástudók felelőssége 2002. november 21 Meghívott vendégünk: Fábián Gyula író, a Szabad Föld főszerkesztője Bevezető előadásának címe: A sajtó hatalma 2002. december 20 Meghívott vendégünk: Gyurkovics

Részletesebben

Taktaharkány civil szervezetek, alapítványok

Taktaharkány civil szervezetek, alapítványok Taktaharkány civil szervezetek, alapítványok "A TAKTAHARKÁNYI REFORMÁTUS TEMPLOMÉRT" Közhasznú (oktatási,kulturális,egyéb) 3922 Taktaharkány, Béke utca 40. képviselő: Fodor József Károly Elsődlegesen a

Részletesebben

Életút: dr. Küry Albert, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye alispánja [1]

Életút: dr. Küry Albert, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye alispánja [1] Published on Reformáció (http://reformacio.mnl.gov.hu) Címlap > Életút: dr. Küry Albert, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye alispánja Életút: dr. Küry Albert, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye alispánja [1] Küry

Részletesebben

Kerekegyháza Város Önkormányzat Képviselő-testületének 2010. június 30-i ülésére

Kerekegyháza Város Önkormányzat Képviselő-testületének 2010. június 30-i ülésére 331-6/2010. E L Ő T E R J E S Z T É S Kerekegyháza Város Önkormányzat Képviselő-testületének 2010. június 30-i ülésére Tárgy: Kunok és jászok a Kárpát-medencében 770 éve című kötet megjelentetéséhez támogatás

Részletesebben

Szakmai beszámoló. Vérzivataros évtizedek 1914-1944. MNL Hajdú-Bihar Megyei Levéltári Napokl

Szakmai beszámoló. Vérzivataros évtizedek 1914-1944. MNL Hajdú-Bihar Megyei Levéltári Napokl Szakmai beszámoló Pályázati azonosító: 3508/01149 Vérzivataros évtizedek 1914-1944 MNL Hajdú-Bihar Megyei Levéltári Napokl Az idén 2014. november 18-19-én, immár 41.alkalommal került sor a Hajdú-Bihar

Részletesebben

Körkérdés az Anyanyelvi Konferenciáról

Körkérdés az Anyanyelvi Konferenciáról Körkérdés az Anyanyelvi Konferenciáról FAZEKAS TIBORC hungarológus (Hamburg) 1. Az elmúlt másfél évtizedben Magyarországon és az ország közvetlen környezetében valóban nagyon sok alapvető körülmény változott

Részletesebben

Elnökségi értekezlet. Hírek

Elnökségi értekezlet. Hírek Népművészeti Egyesületek Szövetségének hírlevele Ha problémája van a megjelenítéssel, kattintson ide. Elnökségi értekezlet A májusi értekezlet témái: A NESZ és Tagszervezetek belföldi- és külföldi kapcsolatrendszerének

Részletesebben

A Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezete elnöke és alelnöke a KASZ MUNKAVÁLLALÓKÉRT. kitüntetésben részesítette Müller Jánosnét,

A Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezete elnöke és alelnöke a KASZ MUNKAVÁLLALÓKÉRT. kitüntetésben részesítette Müller Jánosnét, IIDddd A Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezete elnöke és alelnöke a KASZ MUNKAVÁLLALÓKÉRT kitüntetésben részesítette Müller Jánosnét, a Nógrádker Zrt. Szakszervezeti Bizottságának titkárát, a KASZ

Részletesebben

SZAKMAI BESZÁMOLÓ. A konferenciáról készült ismertető elérhető az alábbi honlapcímen: www.bathorimuzeum.hu/közérdekű információk/pályázatok

SZAKMAI BESZÁMOLÓ. A konferenciáról készült ismertető elérhető az alábbi honlapcímen: www.bathorimuzeum.hu/közérdekű információk/pályázatok Nemzeti Kulturális Alap Igazgatósága 1388 Budapest Pf. 82 Pályázati azonosító: 3508/01085. SZAKMAI BESZÁMOLÓ A Magyar Nemzeti Múzeum 3508/01085. számú pályázati azonosítóval jelölt pályázata 290.000,-

Részletesebben

Zemplén Térségi katasztrófa és Polgári Védelmi Szövetség 2010. évben végzett tevékenysége:

Zemplén Térségi katasztrófa és Polgári Védelmi Szövetség 2010. évben végzett tevékenysége: Zemplén Térségi katasztrófa és Polgári Védelmi Szövetség 2010. évben végzett tevékenysége: 2010. január 14. a Sátoraljaújhelyi Városvédő és Szépítő Egyesülettel, az Eötvös József Klubbal közösen megemlékezést

Részletesebben

A Szülőföldünk, Nádudvar Öröksége és Jövője Alapítvány köszönti látogatóit alapításának 16. évfordulója alkalmából

A Szülőföldünk, Nádudvar Öröksége és Jövője Alapítvány köszönti látogatóit alapításának 16. évfordulója alkalmából A Szülőföldünk, Nádudvar Öröksége és Jövője Alapítvány köszönti látogatóit alapításának 16. évfordulója alkalmából Visszapillantó 2014. november 14. Születésnapi rendezvény Fazekas Lajos fazekas népi iparművész,

Részletesebben

IV. Rákosmenti Hagyományőrző Rendvédelmi és Katonai Napok

IV. Rákosmenti Hagyományőrző Rendvédelmi és Katonai Napok IV. Rákosmenti Hagyományőrző Rendvédelmi és Katonai Napok Negyedik alkalommal rendezték meg a Rákosmenti Hagyományőrző Rendvédelmi és Katonai Napokat június 12-14. között. A program fővédnöke Hende Csaba

Részletesebben

Kulcsi Kemencés Kézműves Egyesület

Kulcsi Kemencés Kézműves Egyesület Kulcsi Kemencés Kézműves Egyesület a 10 évig sikeresen működő Mesterségek Bölcsője Alkotó napok elnevezésű rendezvény kapcsán jött létre 2008-ban, azokkal a segítőkkel, akik az évente egyszer megrendezésre

Részletesebben

ZOMBA. 1. A település területére vonatkozó információk:

ZOMBA. 1. A település területére vonatkozó információk: ZOMBA 1. A település területére vonatkozó információk: Teljes terület 5729 Ebből szántó 4393 gazdasági erdő 356 védett terület 0 ipari hasznosítású 0 terület egyéb 980 Polgármesteri Hivatal: 7173 Zomba

Részletesebben

Isten nem személyválogató

Isten nem személyválogató más. Ezért gondolhatja őszintén azt, hogy ő, aki az összes többi apostolnál többet tett, még arról is lemond, ami a többi apostolnak jár. Mert mid van, amit nem Istentől kaptál volna? És amit tőle kaptál,

Részletesebben

POLITIKA: A FELTÁMADÁS REMÉNYE

POLITIKA: A FELTÁMADÁS REMÉNYE POLITIKA: A FELTÁMADÁS REMÉNYE ÚJSÁGCIKKEK 1956. OKTÓBER 23. - NOVEMBER 4. A KÖTETET SZERKESZTETTE, AZ ELŐSZÓT ÉS A JEGYZETEKET ÍRTA SZIGETHY GÁBOR HOLNAP KIADÓ TARTALOM Szigethy Gábor: IDŐRENDBEN / 5

Részletesebben

1. Általános rendelkezések

1. Általános rendelkezések Nagykovácsi Nagyközség Önkormányzata Képviselő-testületének 27/2012. (IX. 07.) önkormányzati rendelete az önkormányzati kitüntetésekről és elismerő címekről Nagykovácsi Nagyközség Önkormányzata Képviselő-testülete

Részletesebben

Emlékezzünk az elődökre!

Emlékezzünk az elődökre! Emlékezzünk az elődökre! Pályázók: Nagy Ottó (16 éves) Tamaskó Marcell (16 éves) Iskola neve: SZOI Vörösmarty Mihály Gimnáziuma A pályamunka befejezésének időpontja: 2012. március 29. Dolgozatunk a hagyományteremtés

Részletesebben

Helyi emberek kellenek a vezetésbe

Helyi emberek kellenek a vezetésbe Varga László Helyi emberek kellenek a vezetésbe Ön szerint minek köszönhető, hogy az hetvenes-nyolvanas években egy sokszínű és pezsgő kulturális élet tudott létrejönni Kecskeméten? Milyen szerepe volt

Részletesebben

I. számú katonai felmérés térkép http://wiki.utikonyvem.hu/hu/index.php?title=k%c3%a9p:kat1szabadbattyan.jpg letöltés ideje: 2010. február 21.

I. számú katonai felmérés térkép http://wiki.utikonyvem.hu/hu/index.php?title=k%c3%a9p:kat1szabadbattyan.jpg letöltés ideje: 2010. február 21. Felhasznált irodalom: I. számú katonai felmérés térkép http://wiki.utikonyvem.hu/hu/index.php?title=k%c3%a9p:kat1szabadbattyan.jpg letöltés ideje: 2010. február 21. II. számú katonai felmérés térkép http://wiki.utikonyvem.hu/hu/index.php?title=k%c3%a9p:kat2szabadbattyan.jpg

Részletesebben

Apám baráti köre az Adriai-tengeren 1917. VIII. 17-én

Apám baráti köre az Adriai-tengeren 1917. VIII. 17-én GYERMEKKOROM 1917. május 21-én születtem Pilisvörösvárott. Apám, Fetter János géplakatos volt a Budapestvidéki Kõszénbánya Rt.-nél. Bevonulása elõtt az Erzsébet-aknánál (három község találkozásánál) a

Részletesebben

A magyar tannyelvű oktatás és anyanyelvű művelődés helyzete a segesvári szórványban

A magyar tannyelvű oktatás és anyanyelvű művelődés helyzete a segesvári szórványban A magyar tannyelvű oktatás és anyanyelvű művelődés helyzete a segesvári szórványban A lakosság etnikai összetétele 30000 25000 20000 15000 Románok Magyarok Szászok 10000 5000 0 1910 1930 1948 2002 2011

Részletesebben

Kisebbségi felsőoktatás Európában és a Bolyai Egyetem újraindítása

Kisebbségi felsőoktatás Európában és a Bolyai Egyetem újraindítása Kisebbségi felsőoktatás Európában és a Bolyai Egyetem újraindítása Hantz Péter egyetemi adjunktus, Babes-Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár jegyző, az Oktatási Szakbizottság elnöke, Erdélyi Magyar Nemzeti

Részletesebben

A NESZ soron következő küldöttgyűlését 2014. november 21 22 én tartja a Hotel Venturában (1119 Budapest, Fehérvári út 179.)

A NESZ soron következő küldöttgyűlését 2014. november 21 22 én tartja a Hotel Venturában (1119 Budapest, Fehérvári út 179.) Népművészeti Egyesületek Szövetségének hírlevele Novemberi küldöttgyűlés A NESZ soron következő küldöttgyűlését 2014. november 21 22 én tartja a Hotel Venturában (1119 Budapest, Fehérvári út 179.) Program:

Részletesebben

A Tisza-part természeti szépségével, élővilágával ismerkedtünk, majd megvizsgáltuk a víz tisztaságát. Következő úti célunk Visk volt.

A Tisza-part természeti szépségével, élővilágával ismerkedtünk, majd megvizsgáltuk a víz tisztaságát. Következő úti célunk Visk volt. Őseink útján járva A vecsési Halmi Telepi Általános Iskola húsz hetedik osztályos tanulója 2012. május 10.- 2012. május 13. között Ukrajnába utazott tanulmányi kirándulásra a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.

Részletesebben

Castrum A CAstrum Bene egyesület Hírlevele 8. szám

Castrum A CAstrum Bene egyesület Hírlevele 8. szám Castrum A Castrum Bene Egyesület Hírlevele 8. szám Castrum A Castrum Bene Egyesület Hírlevele 8. szám Budapest, 2008 E számunk munkatársai Bu z á s Ge r g e ly régész-művészettörténész, MNM Mátyás király

Részletesebben

Emlékezzünk a Szent Koronát megőrző hősökre és barátokra!

Emlékezzünk a Szent Koronát megőrző hősökre és barátokra! Ráckeve Város Polgármestere és a Ráckevei Molnár Céh Alapítvány meghívást kapott a Szent Korona hazatérésének 35. évfordulóján tartott megemlékezésre és az azt követő fogadásra. A megemlékezésre az V.

Részletesebben

Ötvenhat elhullajtott levelei Gyulán

Ötvenhat elhullajtott levelei Gyulán 20 2006/XVIII. 5 6. e z e r k i l e n c s z á z ö t v e n h a t Cora Zoltán Ötvenhat elhullajtott levelei Gyulán 1989 után az -os események újra- és átértékelése lehetségessé vált a korábbi egységes nézettel

Részletesebben

Kastélydombi Általános Iskola 2015. április 27-30.

Kastélydombi Általános Iskola 2015. április 27-30. Kastélydombi Általános Iskola 2015. április 27-30. Pályázat száma: HAT-14-01-0643 A pályázat címe: Kastélydombi gyerekek a Felvidéken A pályázaton nyert összeg: 1 022 700Ft Az felvidéki utazáson harminckét

Részletesebben

kattintson ide. Hírek

kattintson ide. Hírek Népművészeti Egyesületek Szövetségének hírlevele Ha problémája van a megjelenítéssel, kattintson ide. Hírek A NESZ közreműködésével s tagjai által felajánlott alkotásokból nyílt kiállítás a New Yorki Magyar

Részletesebben

EGYHÁZI IRODALMUNK 1925-BEN.

EGYHÁZI IRODALMUNK 1925-BEN. EGYHÁZI IRODALMUNK 1 925-BEN 155 Tanügyi jelentések újra sok kívánalmat tártak fel, minthogy azonban a tanügy helyzete a napi kérdések legégetőbbje, s minthogy e téren elhatározások előtt állunk, e kérdések

Részletesebben

NAGY LÁSZLÓ MIHÁLY LÉTMAG HALÁLTUSA. Harry Potter felnőtteknek

NAGY LÁSZLÓ MIHÁLY LÉTMAG HALÁLTUSA. Harry Potter felnőtteknek NAGY LÁSZLÓ MIHÁLY LÉTMAG HALÁLTUSA Harry Potter felnőtteknek ELŐSZÓ Sokszor tesszük fel, ha nem is hangosan, csak úgy önmagunkban a kérdést, miért tetszett egy könyv? Miért olvastuk el olyan hamar, vagy

Részletesebben

Családfa. Legmann Rudolfné (szül. König Róza) 1878 1925. Izsák Sámuelné (szül. Simon Regina) 1864 1944. Izsák Sámuel? 1914. Legmann Rudolf 1856 1938

Családfa. Legmann Rudolfné (szül. König Róza) 1878 1925. Izsák Sámuelné (szül. Simon Regina) 1864 1944. Izsák Sámuel? 1914. Legmann Rudolf 1856 1938 Családfa Apai nagyapa Apai nagyanya Anyai nagyapa Anyai nagyanya Izsák Sámuel? 1914 Izsák Sámuelné (szül. Simon Regina) 1864 1944 Legmann Rudolf 1856 1938 Legmann Rudolfné (szül. König Róza) 1878 1925

Részletesebben

MEGNYITÓ, ART VIENNA-BUDAPEST. 2012. május 8., 18 óra, Bécs. nyelvét hívjuk segítségül. Különösen így van ez akkor, ha a történelmi

MEGNYITÓ, ART VIENNA-BUDAPEST. 2012. május 8., 18 óra, Bécs. nyelvét hívjuk segítségül. Különösen így van ez akkor, ha a történelmi MEGNYITÓ, ART VIENNA-BUDAPEST 2012. május 8., 18 óra, Bécs Tisztelt (az eseményen jelenlévők függvénye). Különleges és talán minden másnál alkalmasabb két egymáshoz ezernyi szállal kötődő nemzet kapcsolatainak

Részletesebben

X. Megyei Erzsébet királyné Olvasópályázat 2. osztály

X. Megyei Erzsébet királyné Olvasópályázat 2. osztály X. Megyei Erzsébet királyné Olvasópályázat 2. osztály Neved: Felkészítőd: Iskolád: Osztályod: 2013. 1 Általános tudnivalók Iskolánk, a nyirádi Erzsébet királyné Általános Iskola már tízedik alkalommal

Részletesebben

Szakmai beszámoló. Dr. Nagy Gyula 100 időszaki kiállítás. Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeum. 2014. október 2 2015. május 31.

Szakmai beszámoló. Dr. Nagy Gyula 100 időszaki kiállítás. Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeum. 2014. október 2 2015. május 31. Szakmai beszámoló Dr. Nagy Gyula 100 időszaki kiállítás Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeum 2014. október 2 2015. május 31. Az NKA Közgyűjtemények Kollégiumánál elnyert pályázat

Részletesebben

Székely Támadt Vár Séta Lilike szamárral gyerekeknek 14:00 19:00 Kicsi kör és nagy kör a kedvenc szamarad hátán

Székely Támadt Vár Séta Lilike szamárral gyerekeknek 14:00 19:00 Kicsi kör és nagy kör a kedvenc szamarad hátán Dátum Óra Míves Emberek Sokadalma Programtervezet Helyszín Július 29. péntek 9:00 Fórum: Míves Emberek Sokadalma 1. nap Hagyományaink: A hagyományaink, a népművészet és a kézművesség szerepe a kulturális

Részletesebben

Albertirsai híres evangélikus évfordulók

Albertirsai híres evangélikus évfordulók Albertirsai híres evangélikus évfordulók Fél évszázad a közösségben. Erős várunknak Albertirsán erős alapjai vannak. Koszorú Michalko Pál sírjára. Aszlovák nyelvet itt már kevesen beszélik, mégis meglepően

Részletesebben

EGY VÉRBELI CIGÁNYMUZSIKUS

EGY VÉRBELI CIGÁNYMUZSIKUS EGY VÉRBELI CIGÁNYMUZSIKUS Magyar vagyok. Természetem komoly, Mint hegedűink első hangjai; Ajkamra fel-felröppen a mosoly, De nevetésem ritkán hallani. Ha az öröm legjobban festi képem: Magas kedvemben

Részletesebben

SZAKMAI BESZÁMOLÓ. a Nemzeti Kulturális Alap terhére biztosított, vissza nem térítendő támogatás felhasználásáról

SZAKMAI BESZÁMOLÓ. a Nemzeti Kulturális Alap terhére biztosított, vissza nem térítendő támogatás felhasználásáról SZAKMAI BESZÁMOLÓ a Nemzeti Kulturális Alap terhére biztosított, vissza nem térítendő támogatás felhasználásáról Támogatás témája: Múzeumi gyűjtemények tárgyi és szellemi kulturális örökségünk című magyar-román

Részletesebben

A limanowai csata emléknapja Sopronban

A limanowai csata emléknapja Sopronban A limanowai csata emléknapja Sopronban 2 A limanowai csata emléknapja Sopronban A Soproni Huszár Hagyományőrző Egyesület nevében köszöntöm vendégeinket, tagjainkat, és a megjelenteket. Egyesületünk császári

Részletesebben

Az Angol NYELV AZ ISKOLÁNKBAN

Az Angol NYELV AZ ISKOLÁNKBAN , Az Angol NYELV AZ ISKOLÁNKBAN Korábban már olvashattuk, hogy mit hány órában tanulhatunk nálunk, csakhogy az angol nyelv esetében nem elégszünk meg ennyivel és így kihagyhatatlan nálunk egy angliai utazás

Részletesebben

A SZABADKAI KÖZSÉGI FŐGYMNASIUM RÖVID TÖRTÉNETE (1860 1918)

A SZABADKAI KÖZSÉGI FŐGYMNASIUM RÖVID TÖRTÉNETE (1860 1918) A SZABADKAI KÖZSÉGI FŐGYMNASIUM RÖVID TÖRTÉNETE (1860 1918) Az egykori szabadkai gimnázium épülete 8 A Szabadkai Községi Főgymnasium története 1861-ben kezdődött, amikor az 1747-ben alapított iskola megnyitotta

Részletesebben

A II. Debreceni Székely Nap

A II. Debreceni Székely Nap A II. Debreceni Székely Nap Az Erdélyt Járók Közhasznú Egyesület és a Debreceni Unitárius Egyházközség 2013. június 8-án immáron második alkalommal rendezte meg a Székely Napot, Debrecenben. Sok emlékezetes

Részletesebben

Európai utas. Találkozások. Berecz András mesemondó adott nagy sikerű estet Határtalan mesék címmel május 17-én a Közép-európai Kulturális Intézetben.

Európai utas. Találkozások. Berecz András mesemondó adott nagy sikerű estet Határtalan mesék címmel május 17-én a Közép-európai Kulturális Intézetben. Berecz András mesemondó adott nagy sikerű estet Határtalan mesék címmel május 17-én a Közép-európai Kulturális Intézetben. Az Ötágú síp című sorozatban határon túli magyar kulturális műhelyeket mutattunk

Részletesebben

Szakmai beszámoló a 4. Műegyetemi Levéltári Napról

Szakmai beszámoló a 4. Műegyetemi Levéltári Napról Szakmai beszámoló a 4. Műegyetemi Levéltári Napról A BME Levéltár idei levéltári napjának apropóját az ország első integrált felsőoktatási intézménye megalakulásának 80. és felbomlásának 70. évfordulója

Részletesebben

1/ 4. Budapest Főváros XVII. kerületi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat SAMORZĄD MNIEJSZOŚCI POLSKIEJ W 17-TEJ DZIELNICY BUDAPESZTU

1/ 4. Budapest Főváros XVII. kerületi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat SAMORZĄD MNIEJSZOŚCI POLSKIEJ W 17-TEJ DZIELNICY BUDAPESZTU 1/ 4 Ikt.szám: 18-204/4/2005. Budapest Főváros XVII. kerületi Lengyel Kisebbségi Önkormányzat SAMORZĄD MNIEJSZOŚCI POLSKIEJ W 17-TEJ DZIELNICY BUDAPESZTU J E G Y Z Ő K Ö N Y V PROTOKÓŁ amely készült a

Részletesebben

Tartalmi összefoglaló

Tartalmi összefoglaló 1 Tartalmi összefoglaló A jelen Egyezmény célja országaink kultúrájának kölcsönös megismertetése, a tudományos és kulturális intézmények, valamint kutatóintézetek közötti közvetlen kapcsolatok elősegítése,

Részletesebben

"Biciklitôl az űrhajóig" (A. Bak Péter magángyűjteménye) Kedves művészetszeretô, múzeumlátogató Közönség!

Biciklitôl az űrhajóig (A. Bak Péter magángyűjteménye) Kedves művészetszeretô, múzeumlátogató Közönség! "Biciklitôl az űrhajóig" (A. Bak Péter magángyűjteménye) Kedves művészetszeretô, múzeumlátogató Közönség! Meghívom Önt a Városligetben lévô Közlekedési Múzeumba, ahol az Erzsébet teremben rendeztek kiállítást

Részletesebben

Történelem 3 földrészen - 1956

Történelem 3 földrészen - 1956 1956, Melbourne Az 1956. december 6-ai melbourne-i vérfürdő legendájával az olimpiatörténet egyik legismertebb fejezetének főszereplője lett a magyar vízilabda csapat. Történelem 3 földrészen - 1956 Három,

Részletesebben

A GÖRÖG KULTÚRÁÉRT ALAPÍTVÁNY 1142 Budapest, Dorozsmai u. 45. Adószám: 18172564 KÖZHASZNÚSÁGI JELENTÉS 2008. ÉV. Tartalma:

A GÖRÖG KULTÚRÁÉRT ALAPÍTVÁNY 1142 Budapest, Dorozsmai u. 45. Adószám: 18172564 KÖZHASZNÚSÁGI JELENTÉS 2008. ÉV. Tartalma: KÖZHASZNÚSÁGI JELENTÉS 2008. ÉV Tartalma: Számviteli beszámoló (mérleg, eredmény kimutatás) A vagyon felhasználásával kapcsolatos kimutatás Célszerinti kifizetések kimutatása Támogatások kimutatása A közhasznúsági

Részletesebben

Propaganda vagy útleírás?

Propaganda vagy útleírás? Földrajzi Értesítő XLVIII. évf. 1999. 3 4. füzet, pp. 363 367. Propaganda vagy útleírás? (Gondolatok a magyar katonai utazási irodalomról és Almásy László: Rommel seregénél Líbiában c. művéről) NAGY MIKLÓS

Részletesebben

KUTATÁSI JELENTÉS I.

KUTATÁSI JELENTÉS I. Magyar Honvédség 5. Bocskai István Lövészdandár Takács Attila dandártábornok parancsnok Honvédség és Társadalom Baráti Kör Egyesület Debrceni szervezete Polyák András elnök KUTATÁSI JELENTÉS I. a Debreceni

Részletesebben

Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltár e-mail: leveltar@veszpremiersekseg.hu Tel.: (88) 426-088

Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltár e-mail: leveltar@veszpremiersekseg.hu Tel.: (88) 426-088 Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltár e-mail: leveltar@veszpremiersekseg.hu Tel.: (88) 426-088 TÁJÉKOZTATÓ 2015. augusztus 26-án Veszprémben, Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskolán megrendezésre kerülő

Részletesebben

Három égi lovag Ó, ti Istentől származó égi lovagok az úrnak mennyi szépet adtatok, a művész lelketektől megremegtek a csillagok súlyos szárnyú képzeletem bennetek az égen ás, mint őrült égi vadász a művészettek

Részletesebben

A legnagyobb tanári művészet, hogy az alkotás és felismerés örömét ébresszék. /A. Einstein/

A legnagyobb tanári művészet, hogy az alkotás és felismerés örömét ébresszék. /A. Einstein/ DÉR NAPOK RENDEZVÉNYSOROZAT Mottó: A legnagyobb tanári művészet, hogy az alkotás és felismerés örömét ébresszék. /A. Einstein/ Iskolánk 2003-ban vette fel Dér István festőművész (1937 1993) nevét. A település

Részletesebben

A Haza és haladás vetélkedő döntője

A Haza és haladás vetélkedő döntője A Haza és haladás vetélkedő döntője 2013. május 27. Debrecen Részletek az előzetes feladatokból A megnyitó A csapatok munka közben Nézzük, kit rejt a léggömb? A zsűri a feladatok értékelése közben, nagy

Részletesebben

ÁLTALÁNOS ADATOK: TATAY SÁNDOR KÖZÖS FENNTARTÁSÚ ÁLTALÁNOS ISKOLA BADACSONYTOMAJ KERT UTCA 8. 8258.

ÁLTALÁNOS ADATOK: TATAY SÁNDOR KÖZÖS FENNTARTÁSÚ ÁLTALÁNOS ISKOLA BADACSONYTOMAJ KERT UTCA 8. 8258. Kompetencia alapú oktatás, egyenlő hozzáférés Innovatív intézményekben TÁMOP 3.1.4 TÉMAHÉT: 1848/49 ÁLTALÁNOS ADATOK: TATAY SÁNDOR KÖZÖS FENNTARTÁSÚ ÁLTALÁNOS ISKOLA BADACSONYTOMAJ KERT UTCA 8. 8258. A

Részletesebben

Kopátsy Sándor Száz éve született Kádár Hozzászólás a májusi Egyenlítő két írásához

Kopátsy Sándor Száz éve született Kádár Hozzászólás a májusi Egyenlítő két írásához Kopátsy Sándor Száz éve született Kádár Hozzászólás a májusi Egyenlítő két írásához Örültem, hogy a baloldal megemlékezik a magyar baloldal legnagyobb alakjáról. Nemcsak a magyar baloldal, de a magyar

Részletesebben

J E G Y Z Ő K Ö N Y V

J E G Y Z Ő K Ö N Y V TAPOLCA VÁROS ÖNKORMÁNYZATA KÉPVISELŐ-TESTÜLETE 8301 Tapolca, Hősök tere 15. Ügyiratszám: 1/131-8/2007. J E G Y Z Ő K Ö N Y V Készült: Tapolca Város Önkormányzata Képviselő-testületének 2007. március 30-án

Részletesebben

Projektlátogatás: A felújított egykori katolikus iskolában kialakított Örökségvédelmi Közösségi Ház átadása

Projektlátogatás: A felújított egykori katolikus iskolában kialakított Örökségvédelmi Közösségi Ház átadása Projektlátogatás: A felújított egykori katolikus iskolában kialakított Örökségvédelmi Közösségi Ház átadása Helyszín: Nick Ideje: 2014. szeptember 20. 10.00 óra Szeptember 20-án ismét egy kedves meghívásnak

Részletesebben

Nemzetiségi kérdés Komárom-Esztergom vármegyében 1945 1950 között

Nemzetiségi kérdés Komárom-Esztergom vármegyében 1945 1950 között Nemzetiségi kérdés Komárom-Esztergom vármegyében 1945 1950 között Mottó: A kollektív felelősség elvével és a kollektív megtorlás gyakorlatával a magyar nemzet sem most, sem a jövőben sohasem azonosíthatja

Részletesebben

a László Mária tanító néni adventi koszorú készítő délutánja: a Fancsali Adélka-Leilla tanító néni karácsonyi és húsvéti kézműves délutánjai:

a László Mária tanító néni adventi koszorú készítő délutánja: a Fancsali Adélka-Leilla tanító néni karácsonyi és húsvéti kézműves délutánjai: KAPCSOLATAINK Számomra minden kisgyermek csoda. És mindegy, hogy szép vagy eláll a kisfüle, mindegy, hogy csillagszemű vagy kancsal egy picit kisgyermek, tehát csoda. Esendő és kiszolgáltatott. Óvjuk és

Részletesebben

Isa-Paletta Vendéglátó és Kereskedelmi Betéti Társaság Csata vendéglô és vendégház 2117 Isaszeg Rákóczi u. 8. Kapcsolattartó: Könczöl Gábor Telefon:

Isa-Paletta Vendéglátó és Kereskedelmi Betéti Társaság Csata vendéglô és vendégház 2117 Isaszeg Rákóczi u. 8. Kapcsolattartó: Könczöl Gábor Telefon: Isaszeg Isa-Paletta Vendéglátó és Kereskedelmi Betéti Társaság Csata vendéglô és vendégház 2117 Isaszeg Rákóczi u. 8. Kapcsolattartó: Könczöl Gábor Telefon: 06-20/550-0924 E-mail: isapaletta@freemail.hu

Részletesebben

A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET TUDOMÁNYOS GY JTEMÉNYEI

A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET TUDOMÁNYOS GY JTEMÉNYEI A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET TUDOMÁNYOS GY JTEMÉNYEI Köntös László gy jteményi igazgató (Pápa) 2015 Szabadon tenyészik A Pápai Református Kollégium a történeti hagyomány szerint 1531 óta m ködik

Részletesebben

Öröm a gyerek. (Lorántffy Zsuzsanna ölében Sárospatakon)

Öröm a gyerek. (Lorántffy Zsuzsanna ölében Sárospatakon) Öröm a gyerek (Lorántffy Zsuzsanna ölében Sárospatakon) A gyerek az öröm, a reménység. Gyönge testében van valami világi; ártatlan lelkében van valami égi; egész kedves valója nékünk, mint a tavaszi vetés:

Részletesebben

ÉPÍTMÉNYFELÚJÍTÁSOK AZ ERDÉLYI UNITÁRIUS EGYHÁZBAN 1

ÉPÍTMÉNYFELÚJÍTÁSOK AZ ERDÉLYI UNITÁRIUS EGYHÁZBAN 1 173 PA S KUCZ- SZ ATHMÁRY VIOLA ÉPÍTMÉNYFELÚJÍTÁSOK AZ ERDÉLYI UNITÁRIUS EGYHÁZBAN 1 Az építészeti örökség a gazdag és sokszínű kulturális örökség pótolhatatlan megjelenési formája, múltunk felbecsülhetetlen

Részletesebben

Nógrád megye. Ország: Magyarország Régió: Észak-Magyarország Megyeszékhely: Salgótarján Balassagyarmati kistérség

Nógrád megye. Ország: Magyarország Régió: Észak-Magyarország Megyeszékhely: Salgótarján Balassagyarmati kistérség Nógrád megye Ország: Magyarország Régió: Észak-Magyarország Megyeszékhely: Salgótarján Balassagyarmati kistérség Nevezetességei: -Tolnay Klári Emlékház -Zichy Vay-kastély -Mauks-kúria(Mikszáth-Mauks emlékszoba)

Részletesebben

Képek a megemlékezésről

Képek a megemlékezésről 2012 Közgyűlések Felderítő Napi megemlékezés 2012. november 11.: az immár hagyományosan a családtagok részvételével tartott ünnepi megemlékezésünkre rendkívül kulturált környezetben, a Művészetek Palotájában

Részletesebben

A szerkesztôség e-mail címe: derekpont@freemail.hu telefon: 0620-389-58-53. Zetelakán jártunk Aki járt már Derekegyház testvértelepülésén Zetelakán az bizonyára igen kellemes tapasztalatokat szerzett az

Részletesebben

A Békés M e g y e i Tanács, Végrehajtó Bizottsága és szakigazgatási s z e r v e i iratai

A Békés M e g y e i Tanács, Végrehajtó Bizottsága és szakigazgatási s z e r v e i iratai A Békés M e g y e i Tanács, Végrehajtó Bizottsága és szakigazgatási s z e r v e i iratai Segédletek 1. A Békés Megyei Tanács, Végrehajtó Bizottsága és szakigazgatási szervei iratai 1950-1990 A Békés

Részletesebben

2015. március 1. Varga László Ottó

2015. március 1. Varga László Ottó 2015. március 1. Varga László Ottó 2Kor 4:6 Isten ugyanis, aki ezt mondta: "Sötétségből világosság ragyogjon fel", ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete

Részletesebben

Koronczai József csendőr főtörzsőrmester életrajzához Élmények

Koronczai József csendőr főtörzsőrmester életrajzához Élmények Koronczai József csendőr főtörzsőrmester életrajzához Hajmáskér, 1905. március 9., 1945. március 28. Nagy József összeállítása, 2013. január 30. Budapest (született Perkátán, 1944) Olvastam a Perkátai

Részletesebben

A mintában szereplő határon túl tanuló diákok kulturális háttérre

A mintában szereplő határon túl tanuló diákok kulturális háttérre Fényes Hajnalka: A Keresztény és a beregszászi II. Rákóczi Ferenc diákjai kulturális és anyagi tőkejavakkal való ellátottsága Korábbi kutatásokból ismert, hogy a partiumi régió fiataljai kedvezőbb anyagi

Részletesebben

2015. április 8. A fény J. Haydn műveiben - Kóczán Péter brácsaművész és Albert Sassmann zongoraművész hangversenye a Muzsikaházban

2015. április 8. A fény J. Haydn műveiben - Kóczán Péter brácsaművész és Albert Sassmann zongoraművész hangversenye a Muzsikaházban Pályázatunk kedvező elbírálásának köszönhetően, iskolánk A fény megérkezik tehetséggondozás a művészetoktatás sajátos eszközeivel (zene-irodalom-képzőművészet) programsorozattal csatlakozott a 2015 a Fény

Részletesebben

RENDEZVÉNYNAPTÁR 2014. DECS

RENDEZVÉNYNAPTÁR 2014. DECS Hónap Február Rendezvény megnevezése 08. Katolikus bál 15. KISZE báb égetés Alapítványi Ház Rendezvény helyszíne Információ kérhető Telefonszám Alapítvány 20/283-2013 15. Ovis farsang 22. Zenés farsangi

Részletesebben

életutat bejárt, nagy tudású és széles körben elismert kollegánk egész életútját, engedjék meg,

életutat bejárt, nagy tudású és széles körben elismert kollegánk egész életútját, engedjék meg, Dr. Kardos János ügyvéd emléktáblájának avató beszéde a Budapesti Ügyvédi Kamarában 2006. november 10-én Tisztelt Püspök és Elnök Urak, kedves Családtagok és Meghívottak, Kollegák! I. Nemrég az október

Részletesebben

PESTI BÖLCSÉSZ AKADÉMIA

PESTI BÖLCSÉSZ AKADÉMIA PESTI BÖLCSÉSZ AKADÉMIA 2014/2015 őszi szemeszter (Budapest, ELTE BTK, Ifjúsági épület III. 1.) 2014. szeptember 29., hétfő 2014. szeptember 25., csütörtök* 18.30 Spiró György: Fogság Pethő Anita 18.00

Részletesebben

Érintsd meg a Holdat!

Érintsd meg a Holdat! Gárdonyi-emlékév, 2013 Érintsd meg a Holdat! rejtvényfüzet 1. forduló Gárdonyi Géza születésének 150. évfordulója alkalmából hívunk, hogy játsszatok velünk! Az első fordulóban Gárdonyi Géza életével, a

Részletesebben

Az Erdélyi Gondolat Könyvkiadó kétszázötvenedik kötete

Az Erdélyi Gondolat Könyvkiadó kétszázötvenedik kötete Könyveink világa. Bölöni Domokos Az Erdélyi Gondolat Könyvkiadó kétszázötvenedik kötete A Székely Útkereső levelesládája. 1990 2000 A Székely Útkereső című folyóirat nevénél, tartalmánál, célkitűzéseinél

Részletesebben

A BESZÉD, MINT MŰALKOTÁS

A BESZÉD, MINT MŰALKOTÁS házi András emlékére Lőrincz Róza neje 1907"; ennek hasonmása szintén használatban van, melyen ez a felirat olvasható: özv. Jakabházi An-drásné Lorinczi Róza emlékére." Jakabházi András és neje sírja az

Részletesebben

Révkomárom után. Európai utas OTTHON LENNI

Révkomárom után. Európai utas OTTHON LENNI OTTHON LENNI Révkomárom után Pomogáts Bélával, az Anyanyelvi Konferencia elnökével, Sárközy Péter római, Péntek János kolozsvári és Bányai János újvidéki egyetemi tanárral, valamint Göncz Lászlóval, a

Részletesebben

Új Szó, 1968. szeptember 8. 1 2. p.

Új Szó, 1968. szeptember 8. 1 2. p. Ma a CSEMADOK Központi Bizottsága folytatja munkáját. A napirendi pontok megtárgyalásán kívül dr. Gustáv Husák, az SZLKP Központi Bizottsága első titkára részvételére is számítanak. A CSEMADOK Központi

Részletesebben

Készítette: Morovics Ibolya Felsőszeli Széchenyi István Alapiskola 2012

Készítette: Morovics Ibolya Felsőszeli Széchenyi István Alapiskola 2012 Tanulmányi kirándulás tervezete, szervezése, lebonyolítása Tartalom: Készítette: Morovics Ibolya Felsőszeli Széchenyi István Alapiskola 2012 1. A tanulmányi kirándulás útvonala 2. A tanulmányi kirándulás

Részletesebben

TÖRTÉNELEM 8. évfolyamos tanulók számára 3. forduló

TÖRTÉNELEM 8. évfolyamos tanulók számára 3. forduló TÖRTÉNELEM 8. évfolyamos tanulók számára 3. forduló 2013. január 30. Össz.pontszám: 30p Versenyző neve: Osztály:. Iskola neve:. Az utolsó fordulónak egyetlen témája van: a trianoni békediktátum (békeszerződés).

Részletesebben

100 éves a Csillaghegyi Polgári Kör Egyesület 1912-2012

100 éves a Csillaghegyi Polgári Kör Egyesület 1912-2012 1 100 éves a Csillaghegyi Polgári Kör Egyesület 1912-2012 2 A CSILLAGHEGYI POLGÁRI KÖR 1912-1947-IG Még elképzelni is nehéz azt a sok változást, ami az elmúlt 100 év alatt Csillaghegyen végbement. A település

Részletesebben

László Garaczi Fülcimpa (az ideológia malomkövei)

László Garaczi Fülcimpa (az ideológia malomkövei) László Garaczi Fülcimpa (az ideológia malomkövei) Nemrég Magyarországon járt a Dalai Láma. Valaki a közönségből megkérdezte tőle, hogy tényleg Magyarországon van e a Föld gyógyító szívcsakrája, konkrétan

Részletesebben

ZENTA EMBERVESZTESÉGEI A XX. SZÁZADI VILÁGHÁBORÚ(K)BAN

ZENTA EMBERVESZTESÉGEI A XX. SZÁZADI VILÁGHÁBORÚ(K)BAN Viktimológia 49 Molnár Tibor ZENTA EMBERVESZTESÉGEI A XX. SZÁZADI VILÁGHÁBORÚ(K)BAN A XX. SZÁZADI VILÁGHÁBORÚ(K) világháború fogalmának meghatározása nem egyszerű feladat. Tudományos megfogalmazás szerint

Részletesebben

Címlap Hagyományőrzés, helytörténet Hírek Tápiószecső Anno. A könyv méltatása Tápiószecső Anno. A könyv méltatása

Címlap Hagyományőrzés, helytörténet Hírek Tápiószecső Anno. A könyv méltatása Tápiószecső Anno. A könyv méltatása Címlap Hagyományőrzés, helytörténet Hírek Tápiószecső Anno. A könyv méltatása Tápiószecső Anno. A könyv méltatása Írta: Tarnavölgyi László 2015. január 08. csütörtök, 23:59 Anka László és Kucza Péter Tápiószecső

Részletesebben

ÉLETREVALÓ fiataloknak

ÉLETREVALÓ fiataloknak ÉLETREVALÓ fiataloknak ÉLETREVALÓ fiataloknak Budapest, 2008 A könyv a Microsoft Magyarország felkérésére és finanszírozásával jött létre. Köszönjük Somogyi Edit tanárnô és Szabó Vince munkáját a Jedlik

Részletesebben

Szellemi cipó gyermekeknek

Szellemi cipó gyermekeknek Szellemi cipó gyermekeknek Berde Mózsa Kör egy éve Pontosan 2012. június 1-jén, több hónapos tervezés és gondolkodás révén indult útjára a Turulmadár Ifjúsági Iroda keretében, a Berde Mózsa Kör. A nehéz

Részletesebben

Minap kurtán-furcsán váratlanul elment

Minap kurtán-furcsán váratlanul elment I A Remény illata Minap kurtán-furcsán váratlanul elment közülünk Eszes Tamás (Isten nyugosztalja) a Véderő egykori főparancsnoka, ma-holnap én, azután Te következel. Vagy fordítva. A lényegen nem változtat.

Részletesebben

Kedvenc városom Szolnok 2015. Várostörténeti vetélkedő középiskolásoknak 2. forduló Javítókulcs Ajánlott irodalom: 1.) 940 éve

Kedvenc városom Szolnok 2015. Várostörténeti vetélkedő középiskolásoknak 2. forduló Javítókulcs Ajánlott irodalom: 1.) 940 éve Kedvenc városom Szolnok 2015. Várostörténeti vetélkedő középiskolásoknak 2. forduló Javítókulcs Ajánlott irodalom: Hősök voltak mindannyian (URL: hosokvoltak.blog.hu) Jász-Nagykun-Szolnok Megye helyismereti

Részletesebben

www.varosijogi.hu MESTEREKRŐL

www.varosijogi.hu MESTEREKRŐL MESTEREKRŐL Sok szó esik a régen élt és önmagát felismerő mesterekről, ám gyakran egyfajta misztikus ködbe burkolóznak bennünk, mintha elérhetetlenek, legendák volnának, amivé mi sosem válhatunk. Számtalan

Részletesebben

Szén Sándor. Új bornak új tömlő 1

Szén Sándor. Új bornak új tömlő 1 Szén Sándor Új bornak új tömlő 1 Új bort sem töltenek régi tömlőbe, mert a tömlő szétreped: a bor is kiömlik, a tömlő is elpusztul; hanem az új bort, új tömlőbe töltik, és akkor mindkettő megmarad. (Mt

Részletesebben

RAJZ ÉS VIZUÁLIS KULTÚRA 6. évfolyam

RAJZ ÉS VIZUÁLIS KULTÚRA 6. évfolyam SZÖVEGÉRTÉS-SZÖVEGALKOTÁS RAJZ ÉS VIZUÁLIS KULTÚRA 6. évfolyam TANULÓI MUNKAFÜZET Készítette: Molnár Krisztina 3 Az angyali üdvözlet Három festmény A KIADVÁNY KHF/4531-13/2008 ENGEDÉLYSZÁMON 2008. 12.

Részletesebben

Áprily Lajos emléke Nagyenyeden

Áprily Lajos emléke Nagyenyeden Józsa Miklós Áprily Lajos emléke Nagyenyeden Áprily Lajos, a jeles transzszilván költő 1887. november 14-én született Brassóban. Édesapja Jékely Lajos, édesanyja Zigler Berta. A család két év múlva Parajdra

Részletesebben

V. Nemzetközi Székelyföldi Fotóművészeti Mesterműhely 2008. október 9-16.

V. Nemzetközi Székelyföldi Fotóművészeti Mesterműhely 2008. október 9-16. V. Nemzetközi Székelyföldi Fotóművészeti Mesterműhely 2008. október 9-16. Gyergyószentmiklós-Gura Humurului Erdély. Minden magyarban ennek a szónak a hallatán valamilyen érzelmi hangulat alakul ki. A trianoni

Részletesebben

MUNKATERV. a 2011-es évre

MUNKATERV. a 2011-es évre BÉKEFENNTARTÓK BAJTÁRSI KÖZHASZNÚ EGYESÜLETE MUNKATERV a 2011-es évre A tevékenység fő irányelvei: 1. Részvétel a békefenntartással és a katonai ellenőrzés hagyományainak ápolásában. A területi kapcsolatok

Részletesebben