S TUDIA CAROLIENSIA SZÁM

Átírás

1 S TUDIA CAROLIENSIA SZÁM KESSELHEIM ISABELLA KATONA JÓZSEF: BÁNK BÁN; LECKÉK REFORMÁTUS VISELKEDÉSTANBÓL? A LETÉRDELÉS JELENTÉSEI REFORMÁTUS SZEMSZÖGBŐL Illetéktelenül, de nagy belső indíttatással egy olyan műhez merészeltem nyúlni, hogy saját bátorságomtól is megijedek Egy híres német közmondás azt mondja, hogy: Schuster, bleib bei deinen Leisten!, azaz: suszter, maradj a kaptafádnál! A régiek e bölcs tanácsát nem követtem mivel szerelmes vagyok a témába. Mivel a szerelem elvakít, és a szerelmesek vakon gyönyörködnek, előzetesen is elnézésüket kérem, ha többszörös külsősként esetleg olyat mernék állítani, amit e nemes művel kapcsolatban nem szokás. A színháztörténelem során német ajkú rendező még nem aratott sikert azzal, hogy Katona József Bánk bánjához nyúlt. Pedig kísérletek voltak, mivel a mű külföldi szemmel is igen vonzónak találtatott. Talán utoljára 1911-ben, amikor az akkoriban már világhíres színész, színigazgató és rendező, Max Reinhardt Reinhardt Miksa német színészekkel színre vitte a drámát Budapesten (a Vígszínházban), valamint Berlinben. Bukás volt mindkét esetben. 1 Reinhardt nyilatkozott arról, milyennek képzeli rendezését; eltérően attól, amit a Nemzeti Színházban látott. Pompa helyett, inkább a szövegre fektetett hangsúlyt. A német fordítást, amelyet a kritikusok egyébként kifejezetten dicsértek, Vészi József 2 készítette! A budapesti sajtó, amely többnyire Reinhardt-párti volt, a rendezésről kegyetlenül nyilatkozott. A sajtó szerint a közönségnek sem tetszett. A nagy rendező nem találta meg a hangot, sem a hangulatot; differenciálás nélküli nagy hangerő és nagy tohuvabohu volt az eredmény. 3 Reinhardt élete végéig közel állt ősei hitéhez, tisztelve azzal családját, bár ortodox nagyapját nem követte. De nagyon vonzó volt számára a katolicizmus, amelyet második felesége és barátja, Hugo von Hofmannsthal író révén, jól is- 1 lásd KESSELHEIM Isabella: Werden und Vergehen einer Legende. Kapitel aus der mitteleuropäischen Theatergeschichte. Kritische Untersuchung zu Max Reinhardt und Ungarn. Budapest: Diss. (ELTE) o. 2 aki egyébként rövid ideig Molnár Ferenc apósa volt. 3 lásd: Pesti Napló, 103. sz., , 14. o. 148

2 K ATONA J ÓZSEF: BÁNK BÁN; LECKÉK REFORMÁTUS VISELKEDÉSTANBÓL? merhetett. Művészként kifejezetten inspirálta őt a katolikus templomok belseje, a sokféle ceremónia. Mit kínálhat egy ilyen rendezőnek ez a mű? Középkor; egy gőgös uralkodónő és udvaroncai; harcos, mert elnyomott és vérző (magyar) nép, a kereszténység nyomai micsoda lehetőségek rejtőznek ebben bármely rendező számára! Reinhardt egyik kritikusa felsorolja, miként lehetett volna értelmezni e művet, mire szokták fektetni a hangsúlyt: vagy a szerelemre és féltékenységre, vagy a patriotizmusára és hősiességére. Annak a Reinhardtnak, aki máskor elbűvölte közönségét hol kamaraszínházzal, hol tömegrendezéssel, egyik sem sikerült és harmadik utat sem kínált. Így megtörtént, hogy rajongói is csalódtak. 4 Hagyjuk Reinhardt (bukott) rendezését és a nagy kérdéseket. Forduljunk inkább egy apró(nak tűnő) jelenethez. Katona József főművéről 1896-ban Hevesi Sándor ( ) rendező, író és kritikus, nyilatkozott következőképpen: [ ] egy nagytehetségű ember hibás alkotása. Erről vitatkozni lehet. Van viszont egy motívum, amely tiszta, töretlen és egyértelmű. A letérdelés / le-nem-térdelés számomra központi kérdésnek tűnik Bánknál. Meggyőződésem, hogy ennek üzenet jellege van, hiszen túl gyakran fordul elő ahhoz, hogy puszta véletlen legyen. Üzenetét Bánk jellemére szabván három párbeszédben közli a drámaíró. A kereszténység számára a háromszoros ismétlés különös jelentéssel bír. Először nézzük meg, a különböző társadalmakban, hitben mik a letérdelési szokások! Letérdelni lehet például: bálvány előtt embertársak előtt férfi nő előtt (vagy fordítva) Isten képviselői előtt, egyházfő előtt egyházi / világi fejedelem előtt szentek előtt Isten előtt 4 Egy bepillantást abba, hogy mit jelentett Budapesten a régi Reinhardt, és mit a 1910-es években, Kosztolányi Dezső 1913-ban kelt nyílt levele nyújthat: [ ] Egykor pedig művész volt, nagy művész [ ] Megleste a költői szavát, és a színpadon érvényt szerzett neki. [ ] a régi Reinhardt intenzív művész [ ] a mai csak expanzív izé, a gyilkos poén szolgája, mutatványos, lármás, elokvens, cifra, olcsó és szétfolyó [ ] A Hét Kosztolányi Dezső: Színházi Esték II o. 149

3 K ESSELHEIM I SABELLA A református magyar ember szerint egyetlen elfogadható, helyén való: Isten előtt! Ezt képviseli Bánk, erre tanította hitvesét, aki továbbítja Ottónak. Gertrudisnak Bánk ad leckét viselkedéstanból. A három jelenet tehát: 1. Melinda Ottó Melinda, Bánkra és tanítására hivatkozva leleplezi Ottót, mint hazugot, méltatlant. 2. Bánk Melinda Bánk emlékezteti hitvesét a jelentésre, s óva inti, nehogy téves benyomást keltsen Melinda az udvari nép előtt. 3. Bánk Gertrudis Bánk szembesülni kényszeríti Gertrudist saját gőgjével, kevélységével. Bánk személyisége mind a három jelenetben jelen van. Bár az elsőben nem személyesen, hanem Melinda közvetítésével idézteti Ottónak hajdani szavait, amikor Melinda kezét megkérte. A két nőt tehát maga Bánk avatja be; a férfit, Ottót, Bánk szavai idézésével, Melinda. Így Katona megtartja a nemek közötti egyensúlyt; nem kerül arra sor, hogy férfi férfivel közölje a mondandót. Mégis Bánknak a szavai, amelyek Melinda ajkán keresztül Ottóhoz érnek. Bánk bán és értékrendszere tehát református lenne? Hogy is van ez? szövegrészek: 5 Első alkalom: [68/71. oldal] Ottó: (letérdel) Melinda: (megretten) Térdepelsz?! Ottó: Előtted, akit imádok. Ó engedd meg gyermeki- 5 KATONA József: Bánk bán. Dráma öt szakaszban. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó

4 K ATONA J ÓZSEF: BÁNK BÁN; LECKÉK REFORMÁTUS VISELKEDÉSTANBÓL? báb-módra minden gondolatjaim enyészni, és csak a Melinda édes nevével agyvelőm betölteni. Melinda: S ő térdepel! Bánk, Bánk, emlékezek szavadra Ottó: (felemelkedik) Bánknak a szavára? Melinda: Arra. Midőn kezem megkérte, nem rogyott ő térdre! szép se volt igen; de egy Alphonsus, egy Caesar állott előttem. Szabad tekéntet, szabad szív, szabad szó, kézbe kéz és szembe szem, minálunk így szokta a szerelmes: aki itt letérdel, az vagy imádkozik, vagy ámít Ő mondta ezt, ámító! [ ] Második alkalom: [130. oldal] Bánk: Mit térdepelsz? az Isten nincsen itt /ezzel érezteti, hogy nem magára érti / Állj fel! beléphet egy meráni állat, és azt hihetné: őtet illeti [ ] Melinda: (térdein eleibe csúszik) /nem Isten kezébe, hanem az ura kezébe adja magát/ Ölj meg engemet /rémületében már nincs magánál/ Bánk! Ölj meg engemet - Ismét megerősítést kapunk afelől, hogy Bánk szerint egyetlenegy értelmezés helyes! Szavaival helyreigazítja Melindát: őelőtte ne térdepeljen; amennyiben Melinda azon volna, hogy Isten előtt térdre veti magát, figyelmezteti Bánk, hogy ebben a szerencsétlen helyzetben, ezen a helyen, ebben a percben, ne számítson Isten jelenlétére. Továbbá mérges iróniával tudatja hitvesével, miféle félreértés lehet ebből, ha belépne és meglátná a jelenetet egy meráni, aki Bánk felfogása szerint nem istenfélő, hanem hiú, magát ünnepeltetni hagyó teremtmény az emberi lénytől távol álló. 151

5 K ESSELHEIM I SABELLA Következik a harmadik és egyben utolsó hely, ahol utalást találunk arra, hogy a letérdelés, Bánk szerint, egyedül kit illet: Harmadik alkalom: [232. oldal] Gertrudis: [ ] Bánk: Azt képzeléd, hogy Isten vagy, mivel letérdepeltek híveid, midőn a láncokat reád rakták. Magyar nem volt neked soha embered, mivel hallatlan Endre idejéig az még, hogy a teremtőjét kivéve, más előtt is térdre essen egy magyar. [ ] Bánk: Melinda jó nevét te hagytad az udvarnak a nyelvére tenni: légy most Isten, s hitesd el véllek, hogy Melinda Bánk bánra érdemes: úgy letérdelek, s imádlak, én, kit ők nevetnek. Igyekeztem, a leginkább hitelesnek vélhető kiadásból idézni, de meg kell jegyeznem, hogy elég sok szövegvariációra bukkantam, beleértve, az operává való átdolgozásokat, ahol eltérés, sőt, kihagyás is előfordul. Annak ellenére, hogy Jánosi Gábor országgyűlési képviselő 1928-i interpellációja szerint egy betűt ahhoz hozzátenni, egy szót abból elvenni nem lehet és nem szabad [ ] Inkább maradjon Katona József remeke továbbra is előadatlanul, legyen az csak a csendes magyar, szomorú hajlékok lakosainak, a magyar intellektueleknek imádságos könyve, inkább magukban olvasgassák, magukban búsongjanak és épüljenek annak örökértékű tanításain, de a nemzet első színpadára ezt megváltoztatott alakban hozni, azt hiszem, merénylet volna a magyar nemzet élő lelkiismerete ellen. 6 Hogyan sikerülhet ilyen körülmények között e kényes szöveg fordítása idegen nyelvre? 6 Idézve: Kerényi Ferenc: Katona József. Bánk bán. Budapest: Műszaki Könyvkiadó (= matúra. Klasszikusok; 3)140. o. 152

6 K ATONA J ÓZSEF: BÁNK BÁN; LECKÉK REFORMÁTUS VISELKEDÉSTANBÓL? Szó szerint, ami sokszor csak vidámságot kelt, de a szöveg tartalma érthetetlen marad? Értelem [Sinn] szerinti, ahogy Luther Márton szokta, és amire tanított minket? Képes-e egy fordító aki nem azonos a szerzővel minden egyes mondatnak megragadni az értelmét? Nem csak a kézenfekvőt, hanem az elrejtettet is?! Nem véletlen talán, hogy ahány fordító, annyiféle fordítás. (Nemcsak) szélsőséges esetben: egy szövegnek annyi értelmezése, üzenete van, ahány olvasója Tekintsünk meg egy kétnyelvű szövegkönyvet, szúrópróbaszerűen, a talán legfrissebb, 2000-ben az Eötvös József Könyvkiadóban 7 megjelent kiadványt: A Melinda Ottó-jelenetben az operaszöveg így szól: Melinda: És ő térdepel Bánk Bánk! Most emlékszem szavadra Midőn kezem megkérte, Bánkom térdre nem rogyott De mint Alfons vagy Caesar álla ott. Szabad tekintet és hű kézbe kéz, mátkával a mátka nálunk szembe néz! Így szoktuk ezt mi, és az, aki itt letérdel: ámít, vagy imádkozik! [ ] Rögtön feltűnik, hogy fordított sorrendben áll az imádkozik vagy ámít. Így mintha már veszett volna súlyából de lehet, hogy ez csak személyes megítélésem. A német fordításban, eléggé szabadon átültetve, így hangzik: Melinda Und er beugt das Knie Bánk! Bánk! Dein Wort sei nicht vergessen Als er um meine Hand warb, fiel er nicht vor mir aufs Knie, meinen Bánk sah man so erniedrigt nie! Sein Blick so offen, die Hand fest und zart, Das ist die Sitte bei uns, und wenn einer kniet, 7 ERKEL, Ferenc: Bánk bán. Opera 3 felvonásban. Szöveg: Egressy Béni. Átdolgozta: Nádasdy Kálmán; Rékai Nándor. Németre fordította: Ormay Imre Budapest: Eötvös József Könyvkiadó [=Kétnyelvű operaszövegkönyv, 3]. 153

7 lügt er, oder fleht um Gnade. [ ] 154 K ESSELHEIM I SABELLA Nyilván a dallam miatt még inkább ajánlott, illetve elkerülhetetlen a viszonylag szabad átültetés. Van, ahol nem is zavaró. Itt pedig felmerül a kérdés, hogy azonos-e a beten / imádkozni azzal, hogy um Gnade flehen / irgalomért könyörögni? A nem németajkú is érezheti, hogy nem. Jól hangzik ez is, sőt erősebb az eredetinél csak a fordítás figyelmen kívül hagyja azt az apróságot, hogy beten / imádkozni Istenhez szoktunk csak. Um Gnade flehen / irgalomért könyörögni bár lehet azt Istenhez forduló imádkozással is ugyanúgy lehet egy világi fejedelemhez, vagy bármelyik embertárshoz, aki pillanatnyilag erősebb pozícióban van. Kiinduló tézisemhez visszatérve: Bánk jellemét illetően, kulcskérdés lehet az, ki előtt térdelünk, és ez a fordítás nem segíti elő ennek megértését bár önmagában, eme összefüggés nélkül, helytálló lenne. Bánk bán: magyar ember. Református magyar ember? Szemben Ottóval, aki: földön, térden kúszó féreg. Testi vágya nevetségessé teszi, puha, nincs tartása, nincs tisztelete, istene se embert, se Istent tisztelni nem tudó teremtmény! 1213-at írunk. Még csak néhány évszázad óta keresztény Magyarország. A majdani wittenbergi események még nincsenek a láthatáron. Bánk bán magatartásának elemzése azt mutatja: értékrendszere a letérdelést illetően megelőzi a későbbi reformátorokat. E mű szerzője ezt 1815-ben, ill ben írta meg. Elképzelhető vajon, hogy a hajdani piarista tanítvány akármilyen belső indíttatásból a reformátorok szemléletét csempészte be művébe? Tekintsük meg a hitbeli hátterét! Katona József ( ) katolikus, keresztelése Kecskeméten történt. A kecskeméti katolikus elemi iskolába járt, 1802-tól 1804-ig a pesti kegyesrendi latin iskola tanulója, 1808-tól 1810-ig Szegeden filozófiai tanulmányokat folytat, ezt követően a pesti egyetem hallgatója, filozófiát, majd jogot tanul. Hajnóczi Iván, 1926-os Katona József Kecskeméten c. tanulmányában (9. o.) nagy történelmi olvasottságáról, valamint latin és német nyelvtudásáról számol be. Bánk bán kidolgozását Kecskeméten fejezte be, ( leültem almafám tövébe hát ) elképzelhető, hogy ennek szabados mezőváros -i jellege is inspiráló volt. De nem igazán lelhető protestáns elkötelezettsége.

8 K ATONA J ÓZSEF: BÁNK BÁN; LECKÉK REFORMÁTUS VISELKEDÉSTANBÓL? Ugyanakkor, Katona ismerhette, sőt bizonyosan ismerte Hans Sachs ( ) koraújkori drámai költeményét: Küng Andreas von Ungarn 8 (keletkezett 1561-ben), amely viszont csak feldolgozása volt egy már szájhagyományban keringő témának. [Kerényi Ferenc jegyzetei szerint a téma először 1268-ban található egy ausztriai krónikában. Mátyás király idején Antonio Bonfini, udvari történetírója dolgozta fel, munkája németül és más nyelveken is megjelent.] Német feldolgozója, Hans Sachs, nemcsak cipészmester sokoldalú művészi hajlammal, hanem ő volt az egyik nagy pártfogója Luther Mártonnak. Saját írásaival elősegítette Luther ügyét Nürnbergben és a város falain túl is. Stílusban egészen más ( Knittelreime Sachs speciálitása; Katona nyelve kifinomultabb, nemesebb), tartalomban azonban messzemenően azonos. Külső eltérések a neveknél: Melinda itt Rosina és Ottó helyett Friedrich áll. Gertrudis itt egyértelműen és tudatosan kerítő, csapdába csalogatja Rosinát. Tehát nem ártatlan, mint ahogy Katonánál ezt Biberach próbálja elhitetni, hanem bűnös. A németek megítélése Sachsnál legalább olyan erős, ha nem erősebb, mint Katonánál (aki ezzel egyáltalán nem írt németellenes drámát). Endre itt igazat ad Bánknak, helyesli cselekedetét, azaz Gertrudis meggyilkolását. Protestáns szellemmel akkor is, ha csak egyetlen egy motívummal felülmúlja útmutatóját, (lutheránus) református mesterét Katona. Lehet, hogy inspirálta őt Hans Sachs, aki műveiben harcolt Lutherért és ügyéért, lehet, hogy így lehetett virágnyelven kifejezni az elnyomók felé, hogy az igazi fejedelem csak odafenn van, földi hasonmásoknak nincs vagy ne legyen hatalmuk! Fogok még egy ideig ezen morfondírozni. Vajon a rejtély kulcsa az, hogy egy Reinhardt Miksának és másoknak, nem sikerülhetett a mű szívébe tekinteni? 8 SACHS, Hans: Ein tragedi, mit zwölff personen zu spielen: Andreas, der ungerisch könig, mit Bancbano, seinem getrewen statthalter. In: Hans Sachs: Werke, Bd. XVI., S