ÖSSZEFOGLALÓ BESZÁMOLÓ A CLEVELANDI SZENT IMRE TEMPLOMRÓL 2010 augusztus 8.

Átírás

1 ÖSSZEFOGLALÓ BESZÁMOLÓ A CLEVELANDI SZENT IMRE TEMPLOMRÓL 2010 augusztus 8. ELŐZMÉNYEK A clevelandi egyházmegye megyéspüspöke 2009 március 12-i keltezésű levelében elrendelte a Szent Imre római katolikus templom bezárását az úgynevezett Hungarian Cluster egyhangú álláspontja ellenére, amely álláspont mindhárom templom életbenmaradása mellett szólt. Az Egyházi Törvénykönyv 1734-ik kánonja alapján a Szent Imre egyházközség mandátumi felhatalmazásával és a közösség nevében 2009 március 24-i keltezéssel benyújtottam a püspöki rendelet visszavonását vagy módosítását kérő fellebbezési okmányt Richard G. Lennon megyéspüspöknek. Ugyanebben a levélben szerepelt az egyházközség azon kérése, hogy a bezárási folyamatot a püspök ideignlenesen függessze fel az Egyházi Törvénykönyv alapján addig, amíg a fellebbezési folyamat lezajlik. Egyházjogi tanácsosaink már a fellebbezésünk kezdetén figyelmeztettek, hogy a sikerünk valószínűsége majdnem a nullával egyenlő, mert a Vatikán kis dolognak tartja a közigazgatási döntések elleni felfolyamodásokat, és ők hivatalból a püspököt és a hierachiát védik. Sajnálatos a Vatikán ilyennemű hozzáállása, azonban ez a borulátó figyelmeztetés mégsem tántorított el bennünket attól, hogy a fellebbezési folyamatunkat az Egyházi Törvénykönyv alapján lebonyolítsuk. FELFOLYAMODÁSUNK A VATIKÁNI PAPI KONGREGÁCIÓHOZ A püspök 2009 április 21-i levele különböző, az igazságtól eltérő indokok alapján visszautasította a hozzá beadott fellebbezésünket, s ugyanakkor megtagadta az általunk kérvényezett ideiglenes felfüggesztést. Azonnal válaszoltam a püspöknek, és pontról-pontra rámutattam a téves vagy hamis állításaira. Természetesen, szokásaihoz híven a püspök nem állt szóba velem, nem tartotta szükségesnek levelemre a válaszadást. Következő lépés ként az Egyházi Törvénykönyv 1736-ik és 1737-ik kánonjának megfelelően 2009 május 5-én beadtam felfolyamodásunkat, a másodfokú fellebbezésünket a vatikáni Papi Kongregációnak. A püspöki rendelet ideiglenes felfüggesztési kérvényünket szintén belefoglaltam ebbe a másodfokú felfolyamodásunkba a kánonnak megfelelően. Röviddel a május 5-i felfolyamodásunk benyújtása után a clevelandi egyházmegye püspöke június 30-ra tűzte ki a Szent Imre római katolikus templom bezárását. Az 50 bezárásra ítélt templom közül így mi kaptuk meg a legutolsó sorszámot. Közben a vatikáni Papi Kongregáció semmi választ vagy tudomásulvételt nem közölt velünk, csupán annyi felvilágosítást adtak, hogy kétszer is meg kellett hosszabbítaniuk a döntéshozásukat, először 2009 deccember 8-i, majd 2010 június 24-i határidővel. Közben a világ több részéről, főleg Magyarországról egyre növekvő támogatást kaptunk.államfők, szervezetek, polgári egyének, a magyar és magyar nyelvű sajtó, rádió és televízió karolták fel és tartották felszínen kűzdelmünk eseményeit és körülményeit. Egy-két kivétellel mindegyik közbenjárónktól, akik leveleket írtak érdekünkben, kaptunk levélmásolatot is. Állítólag a Magyar Püspöki Konferencia is írt egy levelet a Papi Kongregációnak érdekünkben Cserháti Ferenc püspök aláírásával és Erdő Péter bíboros bevezető soraival. Cserháti Ferenc püspök javaslatát követve, a Püspöki Konferencia titkárától, Mohos Gábortól 2010 március 27-én keltezett levelemben egy másolatot kértem erről a levélről, de kérő levelem válasz nélkül maradt, másolatot a mai napig nem kaptunk. A Washingtonban székelő Hungarian-American Coalition váratlan készséggel állt ügyünk mögé, és egy küldöttséget indított a Vatikánba. A küldötteknek sikerült a Papi Kongregáció titkárával és prefektusával egy eszmecserét és egy rövid tárgyalást folytatniuk érdekünkben. A Vatikán azonban nem cselekedett, nem nyilatkozott, nem adott választ sem a felfolyamodásunkra, sem az azután hozzájuk benyújtott számos adatokat és további felvilágosítást tartalmazó okmányainkra sem. Az ideiglenes felfüggesztési kérvényünket is figyelmen kívül, válasz nélkül hagyták. A Papi Kongregáció június 24-i döntési határideje lejárt anélkül, hogy bármily értesítést kaptunk volna tőlük

2 KÖZELEG A TEMPLOMUNK BEZÁRÁSA Május havában híre jött, hogy az Apostoli Szignatúra, a vatikáni legfelső bíróság, visszautasította a hozzájuk benyújtott harmadfokú fellebbezést 10 bostoni templom részéről. Tudnivaló, hogy az Egyházi Törvénykönyv 515-es kánonjának 2-ik pontja kizárólag a püspöknek tulajdonítja az egyházközségek megalapításának, átalakításának és megszüntetésének a jogát, minden további megkötés nélkül. A püspököt tehát az egyházi törvények egyházmegyéjének teljhatalmú uralkodójának kiáltják ki. A Szignatúra döntését azzal támasztották alá, hogy a püspök bezárhat akármilyen életerős és biztos anyagi alapokon álló egyházközséget, még a hívők könyörgései és lelki fájdalmai ellenére is, ha azzal egyházmegyéjének a javát szolgálja. A Törvénykönyv nem kötelezi a püspököt, hogy az ilyen irányú döntésének alapjait bebizonyítsa és hogy indokait nyilvánosságra hozza. Mint legfelső bírósági döntés lévén, a határozat nem alkalmazható minden feltétel nélkül a többi fellebbező egyházközségre, azonban tudatja velünk, hogy a Vatikán a püspök oldalán áll, a püspök érderekeit védi és a püspök döntését támasztja alá, nem törődve a hívői lelkeken ejtett sebekkel. Majd idővel ez is elválik a mi esetünkben, amikor már a Szentszék megúnja a halasztásokat és elkötelezi magát a döntéshozatalra, amit a saját törvényeik előírnak. Az 1738-ik kánon világosan előírja, hogy a céltalan késéseket el kell kerülni. A CSERKÉSZET HASZNÁLHATJA AZ ÉPÜLETEKET A templomi épületeket húsz éve használó Clevelandi Magyar Cserkészet érintkezésben volt a püspökséggel, hogy megújíthassák a bérlési szerződést. A püspökség huzamosan azt közölte velük, hogy mindennemű tárgyalás a templombezárás után folyhat le csupán. Azonban június harmadik hetében a püspökség közölte a cserkészekkel, hogy nem kell elhagyniuk a templomi épületeket, amelyeket eddig rendszeresen használtak húsz éven át. Ígéretet kaptak, hogy a püspökség átnyújt nekik egy kulcsot azzal a kikötéssel, hogy a 105 éve fennálló és clevelandi magyarok által fenntartott, ápolt és őrzött templom mindenre használható, kivéve szentmisékre és imaórákra nem, ezeket tiltott tevékenységeknek nyilvánított ebben a római katolikus templomban. Természetesen tudnivaló, hogy a püspökség ezzel a tettével kettős célt ért el. Egyrészt fellebbezési indokaink egyötödét semmissé tette, majd ugyanakkor folyamasította a templomi ingatlan eddigi adómentességét, mivel a cserkészet is egy jótékony, adómentességgel rendelkező intézmény. A többi bezárt templomnál is, ahol lehetett, meghagyott egy iskolát, vagy valamilyen működő szeretetszolgálatot. SÁNDOR ATYA ELMOZDÍTÁSA Ugyanekkor Siklódi Sándor atyával közölte a püspökség két ügynöke egy beidézés folyamán, hogy őt a püspök egyoldalúan megfosztja egyházmegyei működési engedélyétől és fizetésétől július elsejével, betegbiztosításától szeptember 1-ével kezdődően. Ez magával hozza a papi fakultásaitól való megfosztását is. Ugyanakkor a püspök megtiltotta, hogy Sándor atya magyaroknak misét tarthasson vagy szentségeket szolgálhasson ki. A két ügynök meg is fenyegette Sándor atyát, hogy a püspök káros ajánlólevelet ad ki Sándor atyá részére, ha magyaroknak misét mondana. AZ UTOLSÓ SZENTMISE A Szent Imre egyházközösség június 27-én tartotta utolsó vasárnapi szentmiséjét. Szomorú, elkeserítő volt a tudat, hogy ez az utolsó szentmisénk a templomunkban, amit akaratunk és kéréseink, fellebbezéseink ellenére halálra ítélt az egyházmegye és annak püspöke, ráadásul a Vatikán teljes tudatában és eddigi jóváhagyásával, ugyanis a Szentszék közömbösen és tétlenül hagyta és nézte végig ezt a lélekromboló tevékenységet. A zárómisére, amelynek kitűzött időpontja június 30-án d.u. 4 órára esett, nem akadt vállalkozó egyházközösségüknből a felolvasó, ministráns, orgonista és egyéb liturgikus feladatok betöltésére. A püspökséget június 21-én levélben értesítettem erről a helyzetről. Erre a püspök lemondta megjelenését, így templomunk egy könnyekkel teli és meghitt szentségimádással fejezte be 105 esztendős életét. Padsorainkban a többi bezárt amerikai templom képviselői is jelen voltak, hogy lelki támogatást nyújthassanak ebben a nehéz óránkban. A már régebben bezárt árpádháziszent Margit, az akroni Jézus Szent Szíve magyar templom és a loraini Szent László templom tagjai közül is többen jelentek meg. Fájó szívvel könyveltük el, hogy az egyetlen nyitvahagyott magyar templomból nem vettünk észre jelenlévőt

3 A TEMPLOM FELTÉTELEKHEZ KÖTÖTT MEGSZÁLLÁSA Amikor a templom ajtajai az est folyamán bezárultak, egy elkeseredett és elszánt csoport betorlaszolta magát a templom épületébe. Másnap, amikor a püspök ügynökei jöttek kicserélni a zárakat, nem tudtak behatolni. A csoport csupán azt a feltételt szabta meg, hogy hajlandók elhagyni az épületet, ha a püspök beleegyezik és ígértetet tesz, hogy a csoport két képviselőjével leül tárgyalni templomunk érdekében. A püspök a templomunkhoz kirendelt rendőrtiszt ösztökélésére nagy nehezen beleegyezett az ajánlatba, és a hónap végére tűzte ki a gyűlés időpontját. A csoport erre az ígéretre azonnal eljagyta az épületet, majd másnap az ügynökök kicserélték a zárakat. Miután ez lezajlott, a püspökségi főügynök felszólította Siklódi Sándor atyát, hogy haladék nélkül hagyja el a plébániát. Sándor atya július 11-én, vasárnap reggel háromnegyed kilenc órakor egy, a bútoraival és egyéb tulajdonával megrakott bútorszállító tehergépkocsival elhagyta a Szent Imre templomot és annak plébániáját, ahol 25 éven át szeretettel, felkészültséggel, odaadással és lelkiismeretesen szolgálta híveit. Egyes hírforrások szerint az egyházmegye néhány súlyos kihágással vádolt papját különböző védett helyekre bújtatott el a püspökség, és ezek továbbra is kapják fizetésüket, betegbiztosításukat és megtarthatták papi fakultásaikat. Ezek a hírek alapján a mi plébánosunkat hitvány módon intézte el főpásztorunknak kinevezett megyéspüspökünk. Továbbá, először július 4-én, majd azóta minden vasárnap egy hívőnkből álló csoport jelenik meg reggel háromnegyed tízkor, a már a templomunkban betiltott szentmise kezdetével megegyező időpontban bezárt templomunk előtt, imádságokkal, szent énekekkel és rózsafűzér imádkozással tölt el egy órát, kérve a jó Istent, hogy könyörüljön meg a bezárt templom hívein és hozzon egy csodát. ÚJABB HALASZTÁS A VATIKÁNTÓL Az 1983-as Egyházi Törvénykönyv megszorította a régebben gyakorolt silentium administrativum-ot, azaz a közigazgatási hallgatást. Ha a testület nem képes határozatot hozni a Törvénykönyv 50-ik kánonja által megszabott három hónapon belül, köteles a felfolyamodónak válaszolnia a határidő módosításáról. Július 12-én egy levelet kaptam a vatikáni Papi Kongregációtól július 2-I keltezéssel, amelyben a Kongregáció titkára, Monsignor Celso Morga Iruzubieta közölte velünk, hogy ismét haladékot nyertek a határozatuk meghozatalára, ezalkalommal november 30-ig. Az öthónapos lejáratú újabb határidő közlésén kívül más felvilágosítással nem szolgáltak. Az 50 clevelandi bezárt templom közül 12 küldött egy másodfokú fellebbezést a Vatikánba. A 12 közül négy egyéni fellebbezés volt, a többi 8 közül csupán kettő fellebbezése képviselte az egyházközség híveinek túlnyomó többségét. A kettő egyike a mi Szent Imre templomunk, amely százszázalékosan a fellebbezés mögé sorakozott. Ezt a legutolsó halasztást azonban csupán nyolc fellebbező kapta legjobb adataink szerint. Sajnos, ennek a halasztásnak végzetes a kimenetele a Szent Imre templom számára, mivel október 15-re plébánosunk már valószínűleg elfoglalja a chicágói plébániát. Ha még kedvező döntést is kapnánk a Szentszéktől, magyar papra nem igen számíthatunk. A végeredmény az, hogy a Papi Kongregáció halasztási játéka a püspöki döntés teljesfokú végrehajtását eredményezte hosszú 16 hónapos fellebbezési kűzdelmeink ellenére. Ezt a fejleményt a napokban írásban szándékozom a Vatikánnal közölni. SZENTMISE A TEMPLOMUKBÓL SZÁMŰZÖTT HÍVEK RÉSZÉRE Július 25-ére egy clevelandi amerikai templom plébánosa vendégül látta a Szent Imre egyházközséget plébánosával együtt, ahol templomában újra magyar misén vehettünk részt, magyar szenténekekkel ékesítve. A vendéglátó plébános kijelentette, hogy bármikor helyet ad számunkra templomában, hogy magyar misén vehessünk részt. Azzal okolta ezt meg, hogy mindenki tudja, milyen csapást szenvedtünk el a püspöktől, és hogy a püspöki eljárás templomunkkal és plébánosunkkal szemben mennyi fájdalmat okozott lelkünkben. Ezt a fájdalmat szeretné kissé enyhíteni lelkünkben. Augusztus 1-én újra volt magyar mise ebben a templomban. Megjegyzendő, hogy az összes clevelandi - 3 -

4 plébánosok és papok közül ennek a templomnak a plébánosa volt az, aki nyíltan felszólalt a püspöki termplombezárások és az azok által okozott lelki sérelmek ellen. A PÜSPÖK FOGADJA A TÜNTETŐKET A templomot június 30-án elfoglaló csoport két küldötte július 23-ára fogadást nyert a püspöktől. A csoport ezt a kihallgatást kérte a püspöktől még július elsején, mint feltételt a megszállt templom elhagyására. A püspök mellet még a templomok bezárásával megbízott ügynök, Jim Armstrong diákónus, majd a templom szóvivője, Robert Tayek volt jelen. A gyűlést a küldöttek egy két oldalas levél felolvasásával kezdték. A levél lefektette, hogy a két megjelent küldött, akik mindketten hosszú idő óta egyházközségi tagok, csakis a templom és annak plébánosa, Sándor atya érdekeit képviseli. A levél továbbá tudatta a püspökkel, hogy a Szent Imre templom bezárása milyen fizikai és lelki csapást jelentett a híveknek, és mennyire megvetendő volt az a bánásmód, amit Sándor atya a püspökségtől elszenvedett. Különösen hangsúlyozták, hogy a püspök indokai templomunk bezárására nem fedik a valóságot. A levél három kérést továbbított: a templom kinyitását legalább a vatikáni döntésig, Sándor atya visszaállítását teljes papi fakultásaival, és hogy ezeknek a megvalósítása után a püspök egy kiengesztelő szentmisét tartson újra kinyílt templomunkban. A levél felolvasása után a püspök vette át a szót. Nem utalt a levélre, sem annak tartalmára, hanem ingerült támadásba esett át. Védeni igyekezett mindent, amit elkövetett a templomi bezárásokkal kapcsolatosan. Valószínűen a májusban lezajlott Szignatúra döntésére támaszkodva letagadta, hogy a bezárások a paphiány és pénzügyi okok miatt történtek, és áttért annak hangoztatására, hogy az egész egyházmegye érdekét nézte döntésében. Ezzel megváltoztatta a három éve folyo templombezárási folyamat alaptételeit. Eddig még nem kényszerítette a püspököt senki arra, legjobb tudomásunk szerint a Szentszék sem, hogy mutasson fel bizonyítékot arra, hogy 50 templom bezárása, a bezárt templomokban a szentmisék és imaórák megtartása és majd egy néhány etnikus közösséget szolgáló extern pap elmozdítása,valóban az egyházmegye érdekeit szolgálja. Emellett három levél is van a kezemben a püspök sajátkezű aláírásával, amelyekben a pap-, hívő- és pénzhiányt hozza fel a bezárások indokául. Azt is valótlanul állította, hogy ő felajánlott egy másfél évi betegségi biztosítást Sándor atyának. Sándor atyának nem volt és most sincs tudomása erről az ajánlatról. Az az állítása, hogy a három magyar templom akarata volt az egy csoportba való tartozás, szintén nem felel meg a valóságnak. A Szent Margit templom a szomszédos Joan of Arc remplomhoz kérte írásban a tartozását, de a püspök a magyar csoportba osztotta be. A püspök a küldöttek kérésére megígérte, hogy majd válaszol a levélre, amikor ideje megengedi. A külldöttek a gyúlés után a várakozó televíziók hírszolgáltatónak adtak egy nyilatkozatot a gyűlésről. Ugyanekkor egy ügyvéd is nyilatkozott a televíziónak, hogy a püspökség sokkal jobban bánik a pedofil papokkal, mint amilyen bánásmódot Sándor atya szenvedett el a püspöktől. A püspök július 30-I keltezéssel adta meg válaszát. A válasz rövid volt, csupán annyi, hogy nem tudja a kéréseket teljesíteni és hogy ő ezt megfelelő válasznak véli, mivel az egyházmegye minden egyes templomvesztéssel sújtott hívőjének meg szeretné becsülni az ezzel járó veszteségét és fájdalmait. Hogy ennek az utolsó kijelentésnek mi az értelme, azt csak a püspök tudná megmagyarázni. A levelét azzal zárta be a püspök, hogy mivel ő is imádkozik értünk, mi is imádkozzunk őérte. A JELEN Jelenleg a Szent Imre templom kapui zárva vannak. A kapukhoz csupán a cserkészeknek van kulcsuk a püspökségen kívül. A templomban mindennemű szentmisét és egyéb liturgikus összejövetelt megtiltott a püspök. A bezárás előtt még gyönyörűen virágzó rózsabokrokat, hortenziákat és egyéb virágokat a gaz lepi el. A szél által odasodort piaci szemetet és hulladékot senki sem takarítja el. A harang néma. Az ajtókón és az ablakokon odaragasztott feliratok figyelmeztetnek az elektrónikus betörésjelző berendezésre. Az ablakok ezidáig nincsenek bedeszkázva. A templom takarítása és szellőztetése kétségbe vonható. Valószínű, hogy az oltárokat, a padokat, az orgona sípjait a város beszivárgó pora lepi el. A gondnok lakása és a plébánia ablakai üresen tátonganak, este sötétek.a cserkészösszejöveteleken kívül semmi jele nincs az életnek, ami eddig jellemezte templomunkat. A még két hónapja virágzó templomon az elhagyatottság nyoma ül

5 Siklódi Sándor atya papi fakultásaitól, fizetésétől, betegségbiztosításától megfosztva jóformán ki lett tessékelve arról a helyről, amelyben 25 éven át hivatásosan és lekiismeretesen töltötte be papi teendőjét. Halottainkat más templomokból kell eltemetnünk. Hiába kértük a Vatikántól a bezárási folyamat ideiglenes felfüggesztését a fellebbzési lehetőségek kimerítéséig. Kéréseink meg nem értő süket fülekre, tehetetlen közömbösségre találtak. Sem a püspökség sem a Vatikán által nincs alátámasztva adatokkal az a püspöki kijelentés, hogy a mi templomunk és a többi templom megszűntetése az egyházmegye javára válik. Ez a püspök által jelenleg hangoztatott indok a májusi Apostoli Szignatúra a bostoniak felfolyamodásával kapcsolatos döntése után hódított teret a clevelandi egyházmegyében. Eddig a paphiány, a hívek számának csökkenése és anyagi nehézségek voltak a támpontok, amelyek több templom, köztük a Szent Imre esetében nem álltak fenn. Fellebbezésünk eddig még mindig döntésre vár a Papi Kongregációnál, legalább is a november 30-i legújabb határidőig. Addigra már 18 hónapja lesz, hogy fellebbezésünket beadtuk a Szentszéknek. Sándor atya részére egy lehetőség nyílott. A chicágói Szent István magyarokat szolgáló templom plébániája üresen állott már vagy öt éve. Ha a chicágói érsek jóváhagyja, és ha a clevelandi püspök nem nyújt be egy romboló levelet a chicágói érseknek plébánosunkról, akkor Sándor atya október 15-ével átveszi a plébániát. Ez kizárja annak a lehetőségét, hogy Sándor atya visszatér a Szent Imre plébániájára, még ha kedvező döntést is hozna a Vatikán fellebbezésünkre november 30-áig, A püspök hamis alapokra támasztott döntése és a Vatikán tehetetlen némasága, nemtörődömsége gyakorlatilag megsemmisítette templomunkat. TÉVES BESZÁMOLÓK Több jóakarónk javasolja a templom épületeinek a megvételét. Ez a megoldás nem tartozik hatáskörömbe, ugyanis a Szent Imre egyházközség híveitől rámruházott mandátumom a fellebbezési folyamat lebonyolítására szól. A fellebebzésünk vezérgondolata a templom bezárását, plábánosunk elmozdítását és egyházközösségünk megszüntetését elrendelő püspöki rendelet hierachikus felfolyamodási eljárással való érvénytelenítése. Ameddig fellebbezésünk folyamatban van, a templomépületek áttulajdonítására vonatkozó igyekezetek és eljárások időszerűtlenek. Téves, drótpostán szétküldött pontatlan állítások szerint a Szent Imre egyházközség elveszítette a fellebbezést, és az egykori hívek ebbe belenyugodtak. Ezek az állítások nem fedik a valóságot. A Vatikánhoz intézett felfolyamodásunk még mindig döntés előtt áll, várja az elbírálást. A híveink nem egyeztek ki sorsukkal, és a fellebbezésünk még mindig életben van. Templomunkból még ezidáig az oltáriszentségen kívül nem távolítottak el semmit, az ablakok nincsenek bedeszkázva. Ez azt jelenti, hogy bár a templomunkat bezárta a püspök, és ugyanakkor megtiltotta a 105 éve működő római katolikus templomban a szentmiséket és egyéb liturgikus megnyilvánulást, a Szent Imre egyházközség még életben van, és mint jogi személy, élvezi az Egyházi Törvénykönyvben feltüntetett illetékes jogokat egészen addig, ameddig a Szentszék a döntéshozatal sorozatos halasztásának a hosszadalmas folyamatát űzi. Peller Miklós A Szent Imre Egyházközség fellebbezési ügyvivője 2010 augusztus 8. Please note: Translation software transposing Hungarian into English or other Indo-European languages are inaccurate. The use of such software on text written in Hungarian may result in distorted phrases, changed sentence structure and may alter the intended meaning of this document