CREDO. A NAGYBAJOMI ÉS PÁLMAJORI EGYHÁZKÖZSÉGEK LAPJA 16. évfolyam 6. szám június

Átírás

1 Bérmálás Marthe Robin Egyházközségi bál CREDO A NAGYBAJOMI ÉS PÁLMAJORI EGYHÁZKÖZSÉGEK LAPJA 16. évfolyam 6. szám június

2 Bérmálás május 25. Helytörténet Marics József (Berzence) Nagybajom katolikus papjai 26. A plébániaházat építő lelkipásztor GERENCSÉR LÁSZLÓ ( ) Amikor Déghy Pál nagybajomi esperesplébános elköszönt tőlünk és elfoglalta a kaposvári donneri parókiát, a plébániánkról igen hátrányos képet festett. Utódjaként Fehér László bábonymegyeri esperesplébánost nevezték ki Nagybajom lelkipásztorának. A kinevezés annyira megdöbbentette, hogy hosszabb töprengés után nem fogadta el a dispoziciót. Bábonymegyer egy nagyon gyenge lelkészség volt. A plébánia a legalapvetőbb feltételeknek sem felelt meg, de nagyon félt Nagybajomtól, melyről a vidám természetű Déghy atya olyan rettenetes dolgokat mesélt. Fehér atya engem is fölkeresett. Nagyon jó pap hírében állott. Nyomatékosan kértem, hogy fogadja el Nagybajomot. A hívek hamar meg fogják szeretni, s az új plébániát is képes lesz felépíteni. Sajnos, az érvelésem nem hatotta meg. Ezután több atyát is fölkértek, néhányra nyomást alkalmazva szerették volna Nagybajomba küldeni, de a paptestvérek sorra nemet mondtak az egyházmegyei hatóságnak. A végén, Gerencsér László somogyacsai plébánost nevezték ki Nagybajomba. Ő is azonnal fölkeresett, mivel régóta ismertük egymást. Laci atya nagyon kért, hogy őszintén mondjak el Nagybajomról mindent. Rettenetesen lehangolt volt. Igen félt a feladatoktól, a somogyacsánál sokkal több munkát igénylő plébánia vezetésétől, de még a vegyes vallású településtől is. Őszintén elmondtam néki mindent, majd arra kértem, hogy Nagybajom számára óriási kihívás, de a jó Isten és a hívek vele lesznek. A végén félve és remegve igent mondott a főpásztor akaratának. Gerencsér László augusztus 21 én született Becsehelyen. Mélyen vallásos családból származott. Édesanyja testvére volt Novák István kaposfői c. esperes, és unoka nagybátyja: Dr. Meszlényi Antal pápai prelátus, esztergomi kanonok, egyháztörténész, több, igen értékes könyv avatott szerzője. László atya szintén vallásos volt kisgyermek korától kezdve. Nagyon szeretett ministrálni, de szerény képessége miatt csak álmodozott a papságról. Cukrász lett. Ebben a szakmában dolgozott 28 éves koráig, de közben vasszorgalommal tanult és leérettségizett. Az érettségi után azonnal jelentkezett kispapnak ben a veszprémi püspökség növendékeként kezdte meg teológiai tanulmányait az esztergomi szemináriumban június 10 én szentelték pappá a veszprémi székesegyházban. Kápláni állomáshelyei: Zalaszegvár , Zalaapáti , Attala , Murakeresztúr ban, 40 éves korában nevezték ki Somogyacsára, mely egy parányi somogyi település Andocs közelében, de buzgó és jó lelkek éltek a máterben és a filiákban egyaránt. László atya szeretettel és lelkipásztori buzgósággal pasztorálta a híveit ben, végre papja lett Nagybajomnak Déghy Pál távozása után. Az új plébános megérkezéséig Bali Tibor káplán úr látta el a plébánosi teendőket. László atyát a közvetlensége, kapcsolatteremtő magatartása, és kiváló szervezőkészsége, valamint jó szívűsége miatt igen hamar elfogadta Nagybajom katolikus rétege, de a településünk is. Nagy összefogás és áldozatvállalás, valamint a külső támogatás által az 1970 es évek közepén fölépítették az új nagybajomi plébániát. Amikor elkészült, a veszprémi püspökség legjobb egyházi épületei közé tartozott. Abban az időben még igen sok szegényes, rongyos és korszerűtlen plébániák adtak otthont a mindenkori lelkipásztoroknak. László atya érdekes ember és jó pap volt. Otthonülő lelkipásztornak ismerte mindenki. Külföldre legföljebb néhány alkalommal utazott el életében. A kerület papjaival, és akiket barátságával tüntetett ki, azokat látogatta, jó kapcsolatot ápolt velük. Több éven át vittem el autókirándulásra, hogy egy kicsit jobban ismerje meg a Dunántúlt és benne a veszprémi egyházmegyét. Engem is minden évben meglátogatott. Nagyon örült és boldog volt, ha a paptestvérek megfordultak a plébániáján. Vendégszerető plébánosként tartották számon. A lelkipásztori időbeosztása olyan volt, hogy arról külön pszichológiai tanulmányt lehetne írni. Minden nap négy órakor kelt. Öt órakor, télen nyáron már a kapuja előtt várta egy rövid beszélgetésre a tejcsarnokból hazatérő híveket és gazdákat. Akivel találkozott, mindenkit köszöntött és atyai szeretettel elbeszélgetett velük. A bajmiak igen nagyra értékelték, hogy a papjuk már reggel 5 órakor dolgozgatott a kertben és az udvaron. Rend és tisztaság jellemezte a plébániát kívül és belül, de az udvar, a kiskert és a gyümölcsös is kifogástalan állapotban volt. 3

3 Aki reggel négy órakor kelt és délután sem nagyon pihent, este hétkor már az ágyban volt. Az éjféli misét is 9 10 órakor kezdte. Őt az esti órákban még a jó Isten angyalai sem zavarhatták. Nagyon egészséges életmódot folytatott, de a betegség még is átszőtte az életét. 60 éves kora után az érszűkületi problémák és egyéb bántalmak olyannyira elhatalmasodtak rajta, hogy a járás fizikai fájdalom volt számára. A veszprémi püspökség Gerencsér László plébános atyát lelkipásztori buzgóságáért és a nehéz időben történő plébánia fölépítéséért 1981 ben a segesdi esperesi kerület helyettes esperesévé nevezte ki ban, amikor már egyre többet betegeskedett, kénytelen volt lemondani a helyettes esperesi tisztségről. Az egyházmegyei hatóság ekkor c. esperességgel tüntette ki ben a betegsége miatt szomorú szívvel búcsúzott Nagybajomtól. A hívei is megkönnyezték és nagyon sokan bánatos lélekkel köszöntek el Tőle. Nyugdíjba vonult szülőfalujába, a Zala megyei Becsehely Póla településére. Sokan látogatták a nyugdíjas ideje alatt, amely sajnos nem tartott sokáig. Becsehelyen december 28 án életének 70., papságának 36. évében az örökkévalóságba költözött január 5 én helyezték örök nyugalomra a polai temetőben. Temetése olyan hóviharos időben történt, hogy Berzencén a nagy hóesés miatt délig nem tudtam kiállni a garázsból. Tisztelettel és hálás szeretettel emlékezzünk Gerencsér László esperes atyára, nagybajomi plébánosunkra, az új plébániát építő, közszeretetnek örvendő lelkipásztorunkra. Eucharisztikus csodák Június 22 én ünnepeljük az Úrnapját, a kenyér színe alatt köztünk rejtőző Jézust. A mennyei Atyaisten a kétezer év során többször is igazolta csodáin keresztül, hogy az Eukarisztiában valóságosan is jelen van Szent Fia. Tavaly néhány történetet közöltünk az elmúlt két évszázadból, amelyek ezt erősítették meg. Idén az eucharisztikus csodák címén azon emberek közül szeretnénk egyvalakit részletesebben bemutatni, akik az Oltáriszentségen kívül szinte más táplálékot nem is vettek magukhoz. Az egyháztörténelem több olyan embert is ismer, akiknek életük egy szakaszában (néhány hétig, de akár évekig vagy évtizedekig) egyetlen táplálékuk az Oltáriszentség volt, a rendszeres (többnyire napi) szentáldozás alkalmával. A legismertebb nevek: Flüei Szent Miklós ( ), Boldog Emmerich Anna Katalin ( ), Neumann Teréz ( ), a mindenki által jól ismert stigmatizált szent Pio atya ( ), és akit ma szeretnénk bemutatni, akit mi magyarok alig ismerünk: Marthe Robin. 1. rész Marthe Robin ( ) Marthe Robin, Szent Pio atya mellett a 20. század másik nagy misztikusa, aki Krisztus sebhelyeit 51 éven át viselte a testén. Ez a nagybeteg ember, aki bénán az ágyban feküdve 103ezer embert fogadott határidőnaplói szerint a világ minden tájáról, megváltoztatta és Isten felé irányította azok életvitelét. Amikor 78 évesen 1981 ben meghal, az általa alapított iskolahálózattal, a Foyers de Charité val jelen marad a világban, ami mind a mai napig hirdeti az ő szeretetét ben egy francia parasztcsalád hatodik gyermekeként látja meg a napvilágot. Szülei katolikusok, de nem igazán hívők. Csak ünnepekkor mennek el a templomba. Iskolába gyönge egészsége miatt csak rendszertelenül jár. Gyermekként csinos, szemre való kislány. Szorgalmasan segít szüleinek a kis birtokon, ahol kemény és kitartó munkával kell megkeresni a minden napi betevő falatot. Ez a nehéz, de boldog idill azonban nem tart sokáig. 16 évesen lép be egy másik világba, a betegség világába ban valószínűleg agyvelőgyulladás miatt ágynak dől. Bár egészsége időközben javulást mutat, 1928 ban lábai teljesen lebénulnak, ami végleg ágyhoz köti őt. Reuma, fej és gyomorfájás gyötri, nem tudja a napfényt elviselni, sőt elájul tőle, ezért teljesen besötétített szobában éli le életét. Nem marad meg benne semmiféle táplálék, szinte semmit sem alszik éjszaka, teljes ápolásra, ellátásra szorul ben kezei is lebénulnak, 1940 ben teljesen megvakul. Leválik szeméről a retina. Nyelőcsöve annyira beszűkül, hogy egy csepp vizet sem képes lenyelni tól haláláig 53 éven át az Oltáriszentségen kívül mást nem is vesz magához. Marthe mindig is csodálta Lisieux-i Szent Terézt, akit 1925-ben avatott szentté XI. Piusz pápa. Amikor 1926 októberében Marthe súlyosan megbetegszik és már az utolsó kenetet is feladják neki, Lisieux-i Kis Szent Teréz háromszor megjelenik neki és megígéri, hogy nem fog belehalni a betegségeibe, hanem küldetése kiterjed majd az egész világra. Keresi életének az értelmét, amire végül is Istenben talál rá. Ír is egy szép életfelajánlást október 15 én. Szerette volna teljesen odaadni önmagát Istennek, de látszik, hogy erre még nem jött el igazán az idő. Ott volt a szívében a vágy, ami arra várt, hogy beteljesedjék ban azonban minden megváltozott. Ekkor ugyanis elárasztja őt a Szentlélek. Személyes pünkösdöt él meg. A falu plébánosa meghív két ferences szerzetest Lyon ból. A szerzetesek végig látogatják a falu betegeit, így jutnak el Marthe hoz is. Kapucinus szerzetesek voltak, Assisi Szent Ferenc lelkiségében. Ez a lelkiség Jézus keresztjével akar egyesülni. A Jézus szenvedésével egyesített szenvedéseink mentik meg a világot. Ezt mondják el neki. Ebben a pillanatban megkapja a Szentlélek megvilágosító kegyelmét. Megértett mindent. Szent Ferenc mindig a barátja maradt ezután. Kegyelmet kap, az átalakulás kegyelmét, teljesen megváltozik az élete. Így ír erről: Egész lényem egy boldog változáson ment át. Tegnap még lelkem egészen sötétbe temetkezett. Mára azonban új horizontok felé nyílt ki. Egy bizonyos pillanatban féltem, hogy nem lesz erőm, sem akaratom semmire. Micsoda szorongást éreztem! De Jézus újra alkotott. Egyedül csak számára! A szorongás évei és az erkölcsi próbák után mondhatom, hogy Jézus Krisztust választottam. Megérti betegségei és szenvedései értelmét. Megérti, hogy ez által megmentheti a családját, faluját, Franciaországot és az egész világot. És segíthet az Egyház megújulásában. Ez egy misszió, amit megkapott és elfogadott. Így aztán Marthe kitárja szobáját, és egyre több egyházi és világi személyt fogad benne. Ami a legmegkapóbb az egészben: ő az alázatos ember diadala. Hiszen itt volt egy asszony, akinek nem volt jövője, aki elszigetelten, elhagyatottan és szenvedések közepette élt. Aki kiszolgáltatott helyzetből hirtelen fordított helyzetbe került, és azon asszonyok egyike lett, aki segít a mostani világnak, abban, hogy hogyan éljen. Isten csodát tud tenni az emberrel és a világgal, még a legnehezebb és a legkiszolgáltatottabb helyzeteket is meg tudja fordítani tól elmélyül misztikus kapcsolata Istennel. Marthe küldetése az volt, hogy Krisztus szenvedésével és önátadásával egyesüljön, hogy a mai Egyház és a világ megújuljon szeptember egyik utolsó napján Jézus azt kérdezi tőle, akar-e olyan lenni, mint ő. A felelete: Íme a te szolgálóleányod. Pár nap múlva, október 4-én, Szent Ferenc napja táján részesül a szent sebhelyek kegyelmében. Ettől kezdve minden csütörtökön és pénteken átéli az Úr Jézus szenvedését. Orvosok vizsgálják, a jelenségekre nem találnak természetes magyarázatot. Minden csütörtökön átéli azokat a pillanatokat, amikor Jézus teljesen odaadja magát nekünk. Minden csütörtökön átéli az egész világ bűnét. De megérzi ugyanakkor a Szeretet hívó szavát is. Imádkozik azért, hogy ez a világ képes legyen Isten hívó szavát újra elfogadni. A péntek reggelt mindig dicsőítő imával kezdi, ahogyan Jézus is a főpap házában. Ahogy Jézus észreveszi az első napsugarat, hálát ad azért, hogy végre elérkezett a szeretet napja, abban az értelemben, hogy Jézus megmenti az embert és elvezeti az Atyához. Pénteken történik a keresztút is, Isten szeretetének a legnagyobb bizonyítéka. És Jézus alászáll mindannyiunk poklába. Pénteken du. 3 órakor olyanná válik, mintha teljesen halott lenne. Úgy kell visszahívni ebből az önkívületi állapotából. Marthe pénteki elragadtatásban Marthe küldetése, hogy egyesüljön Jézus szenvedésével és önátadásával, hogy a mai Egyház és világ megújuljon. A leglényegesebb kegyelem, amit Marthe kapott, hogy különleges módon újra élje Jézus szenvedéseit március 22-én Marthe így ír: Most már tudom, hogy küldetést kell teljesítenem. Állandóan harcolok a betegséggel, úgy, hogy előre felajánlom a szenvedéseimet, hogy az energiám és a lemondásom minél tovább kitartson. 4 5

4 Marthe végigélte az egész 20. századot. És a 20. század úgy szerepel majd az emberiség történelmében, mint a halál százada. Több embert öltek meg ebben a században, mint az emberiség történelmében összesen. Marthe egész erejével jelen volt ebben a században. Azért, hogy valami más is történjen. És hogy megóvjon bennünket valami még rosszabbtól. A szenvedésben eltöltött évtizedek alatt bensőséges és mély kapcsolat alakul ki a Szűzanya és közötte. Kérésére lelki atyja, jó barátja elhozza számára a Segítő Szent Szűz képét (lásd balra). Marthe által a Szűz Anyától kiimádkozott gyógyulások történetéből egész kis füzér kerekedne. Kettőt hadd mondjak el azok közül, amelyek feljegyzésre kerültek. Az első 1946-ban történt. Egy kisfiúnak, Gilbertnek a testén fekély keletkezett. Kis idő múltán karja megdagadt, lebénult. Több orvos is látta a gyermeket, de nem értettek egyet sem a diagnózisban, sem abban, milyen kezelésre lenne szükség. Édesanyja elmondja mindezt Marthe-nak. Azt mondta: Menjetek el a Lyon-i kórházba! Ott már nem volt hely... De egy ismerős (a Közösségben később Colon atya) szólt néhány szót az érdekükben, és így az egyik kórház mégis befogadja. Amikor odaértek, azzal fogadtak: Épp ideje volt! Ez csontfekély! Lehet, hogy amputálnunk kell a karját. Megint elmesélte az édesanya Marthe-nak, aki élénken reagált: Nem, a Szűzanya nem teszi ezt veletek! Ha meggyógyítja, akkor nem vághatják le a karját! És végül is Gilbert karját tényleg nem vágták le. Az édesanya azzal fejezte be történetét Marthe gyakran mondogatta: Tegyetek meg mindent, ami emberileg lehetséges, én pedig majd imádkozom... A második gyógyulás történet 1960-ból származik. A meggyógyított kislány szülei mesélik: Marthe mindig jelen volt házas- és családi életünkben. Osztozott velünk nagy örömeinkben és nagy fájdalmainkban, életünk minden eseményét megbeszéltük vele ban három koraszülött kislányunk született. A legelsőként megszületett nagyon hamar meg is halt, a legkisebb pedig, aki születésekor alig nyomott egy kilót, nem tudni, hogyan, a gyermekágyban elkapott egy légcső- és tüdőgyulladást, ami egészséges babánál is igen veszélyes betegség, de egy ennyire kicsi, kiszolgáltatott lénynél reménytelen eset. Kérésünkre a kiságynál egymást váltotta a doktor, a nővér, a bábák az és ápolónők, akik azt mondogatták: meg fog halni. A baba a kiságyban hol elfeketült, hol pedig, ha sikerült egy evőkanálnyi tejet meginnia a cumisüvegből, olyan fehér lett, mint a fal. Mi pedig, Marthe és a Közösség imájának támaszával, újra meg újra Máriára, Istenre bíztuk magunkat. A templomban, ahová betértem imádkozni egy nagyon kétségbeesett napon, bementem a sekrestyébe, és egy paptól Lourdes-i vizet kértem. Aznap este a pap a kislányért misézett (azt hiszem, a Szent Szív ünnepe volt aznap), én pedig magammal vittem egy kisflaskában a vizet, amit a kiságyba tettünk. Az orvos, aki egyébként református volt, azt akarta, hogy forraljuk fel... Amikor a kicsi tudott inni, a nővér néhány csepp vizet a cumisüvegbe tett. Az orvos nem hitt a gyógyulásában, és minden nap, amikor a csecsemőosztályra bejött, azt mondogatta: Még itt van? Meg se tudom vizsgálni. Ha a hátára fordítanánk, az ujjaink között halna meg... Amikor egészen meggyógyult a kislány, találkoztam a kórház folyosóján az orvossal, és megköszöntem neki a gondoskodást. Azt felelte: Hát lehet, hogy én ápoltam, de nem én gyógyítottam meg! Amikor Marthe-nak elmeséltük és köszönetet mondtuk neki, azt mondta halkan; A Szűzanya volt az! (folytatjuk) Hírek Egy rákbeteg kisfiú új törvényt ajándékozott Franciaországnak Különös eset történt Franciaországban: egy halálos betegségben szenvedő kisfiú és a szülők munkatársainak együttérzése olyan példát teremtett, amely alapján új törvényt fogadtak el a SIR tájékoztat az esetről. Április 30 tól Franciaországban lehetővé vált, hogy súlyos beteg gyermeket ápoló szülőknek a kollégák odaajándékozhassák szabadnapjaikat. A szolidaritás egészen különleges gesztusa volt, amiben Cristophe Germaine t részesítették kollégái. Cristophe kisfia, Mathys májában 2008 ban daganatot találtak az orvosok. A következő év decemberében a fiú meghalt, addig pedig ápolásra szorult. A szülők természetesen mellette akartak maradni, el akarták kísérni a halál felé vezető úton. Amikor már minden szabadságukat felhasználták a gyermek ápolására, a munkatársak összefogtak: 170 szabadnapjukat ajándékozták oda az apának. Összefogásuk eredménye nem csupán az édesapa számára volt hasznos: jelentősége túlnőtt a család megsegítésén, társadalmi szintre emelkedett. Talán ez volt a legkülönlegesebb gyűjtés, amit valaha rendeztek: a munkaadó engedélyével mindenki annyi szabadnapot, pihenőnapot ajándékozott, amennyit tudott. Végül 170 napot adtak ajándékba az elkeseredett édesapának. Ez már önmagában is csoda lenne, de a történet nem ért itt véget. A francia szenátus, hosszas tanácskozást követően úgy döntött, hogy másoknak is biztosítja ezt a lehetőséget. Megszületett a Mathys törvény: a munkatársak ingyen, anonim módon szabadnapjaikat ajándékozhatják munkatársuknak, akinek 20 év alatti gyermeke súlyos betegségben szenved és ápolásra szorul. Különleges jel ennek a törvénynek a megszületése. Egyszerű dolog, nem kerül semmibe, mégis hatalmas jelentősége van, hiszen a másokért való felelősségvállalás növeli a társadalmi összefogást. Nemes gesztusra ösztönöz, az egyéni lemondás összekapcsolódik a közös, társadalmi szolidaritással. (Magyar Kurír) Csodás gyógyulás VI. Pál közbenjárására (2014. május 20., kedd) 2014 februárjában a Szentté Avatási Ügyek Kongregációjának teológusai egyöntetűen jóváhagytak egy VI. Pál közbenjárásának tulajdonított csodát, ami nagy lépést jelentett a boldoggá avatás felé írja a Vatican Insider. A csodás gyógyulást, amely a Patrizio Polisca professzor vezette orvosi bizottság véleménye szerint szakmai szempontból megmagyarázhatatlan, ezt követően megvizsgálták a dikasztérium bíborosai és püspökei, mielőtt végső jóváhagyásra Ferenc pápa elé került volna az ügy. Az ügy posztulátora, Antonio Marrazzo a több lehetséges csoda közül egy olyan gyógyulást választott, amelyre nem volt orvosi magyarázat. VI. Pál hősies erényeit már XVI. Benedek pápa elismerte december 20 án; ettől fogva csupán egy bizonyítható csodára volt szükség, hogy Isten tiszteletreméltó szolgáját boldoggá lehessen avatni. A kiválasztott csoda az 1990 es években történt Kaliforniában: az orvosok súlyos magzati rendellenességet állapítottak meg egy kismamánál, és úgy ítélték meg, hogy a gyermek valószínűleg komoly agykárosodással születik. Azt javasolták az édesanyának, vetesse el a gyermeket. Az asszony ennek ellenére úgy döntött, hogy megtartja a magzatot, és VI. Pál közbenjárását kérte azét a pápáét, aki a Humanae Vitae enciklikát írta 1968 ban. Mindezt annak ellenére tette, hogy teljesen egyöntetűen azt mondták neki: a gyermek súlyos testi és értelmi fogyatékossággal születik majd. A gyermek egészségesen született. Az orvosok megvárták, hogy minden probléma nélkül túljusson a kamaszkoron, és csak akkor merték kijelenteni, hogy valóban meggyógyult. VI. Pál szentté avatási ügyének posztulátora úgy fogalmazott: ez a csoda, amely a pápa közbenjárásának volt köszönhető, tökéletes összhangban áll VI. Pál tanításaival és a Humanae vitae enciklikában leírtakkal: az élet védelmével és a család védelmével, hiszen a dokumentum a házastársi szeretetről is szól, nem csak a magzati élet védelméről. Ez a gyógyulás összhangban van Montini pápa tanításaival. 6 7

5 Vatikán az emberkereskedelem ellen (2014. május 25. vasárnap) A keresztények másokkal együtt lépjenek fel az emberkereskedelem felszámolásáért. Ezzel a felhívással fordultak a Talitha Kum kampány elindítói a világhoz a 2014 es Labdarúgó Világbajnokság alkalmából a Vatikáni Rádió tájékoztat. A kezdeményezést a szentszéki sajtóteremben mutatta be a Megszentelt Élet Nemzetközi Hálózata az emberkereskedelem ellen. Játssz az életért, jelentsd fel az emberkereskedelmet címet viseli a kampány, amelyet szerzetesek és szerzetesnők indítottak el világi hívők támogatásával elsősorban abban a 12 brazil városban, ahol a világbajnokság mérkőzéseit játsszák majd. Felhívás ez az egész világhoz, hogy ne járuljanak hozzá az emberkereskedelemhez. Ferenc pápa a mai emberiség, Krisztus testének súlyos sebének nevezte ezt a jelenséget. Nagyon nehéz vállalkozás ez a kezdeményezés, mert a világbajnokság hatalmas lehetőség az emberkereskedők számára. Elég arra gondolni, hogy ennek az üzletágnak a bevételei meghaladják a kábítószer kereskedelemét. 21 millió embert érint és közel 32 milliárd dollár összeget jelent. A kampány konkrét javaslatokkal áll elő és emlékeztet, hogy ezek a nagy tömegeket vonzó rendezvények növelik az emberkereskedelem veszélyét, ahogy Dél Afrikában is történt. Ott 40% kal nőtt a világbajnokság során. A Talitha Kum kezdeményezésben több mint 800 szerzetes és szerzetesnő kötelezte el magát. Brazíliában közel 200 an. 79 országban van jelen a szervezet. A Játssz az életért, jelentsd fel az emberkereskedelmet kampányt João Braz de Aviz bíboros, a Szerzetesi Kongregáció prefektusa indította el. A Szentföld magyar vonatkozásairól (2014. május 23., péntek) Ferenc pápa május 24 én, szombaton kezdődő háromnapos szentföldi látogatásának helyszínei Magyarország szempontjából is kiemelten fontosak írja az MTI háttéranyagában. Magyarország az elmúlt években különösen sokat tett betlehemi kapcsolatainak ápolásáért és fejlesztéséért ben elsőként járult hozzá a Születés bazilikájának történelmi felújítására létrehozott állami pénzalaphoz. A magyar segítséget követő további állami és magánadományok révén kezdődhetett meg 2013 októberében a kereszténység és az egyetemes kultúrtörténet kiemelkedő helyének restaurálása, amely a palesztin területekről 2012 ben elsőként került fel az UNESCO világörökségi listájára. A munkálatokat a Budapesti Műszaki Egyetemen végzett Imád Nászer betlehemi főmérnök felügyeli. A templom megóvása érdekében hasonló összefogásra legutóbb több mint ötszáz éve került sor, az akkori Európa több uralkodóházának és államának közreműködésével. Magyarország adományának elismeréseként a 2011 es karácsonyi éjféli mise egyik külföldi díszvendége Semjén Zsolt miniszterelnök helyettes volt, és a Szent Katalin templomban tartott katolikus liturgián közreműködött a budapesti Szent Angéla kórus is. Áder János köztársasági elnök nem sokkal beiktatása után, 2012 júliusában járt a Születés bazilikájában, ahol az egyházak elöljárói mellett egy helyi ifjúsági kórus a magyar himnusszal köszöntötte. Emellett Magyarország évente segít egy betlehemi hátrányos helyzetű iskolát is felszereléssel, korszerűsítéssel és működési támogatással. A helyi palesztin fiataloknak lehetőségük van felsőfokú magyar állami ösztöndíjakra pályázni. Kalocsa és Betlehem 2010 ben aláírta az első magyar palesztin testvérvárosi megállapodást, amely kulturális cserékre és jótékonysági aktusokra teremt lehetőséget. Magyarország Európából elsőként tiszteletbeli konzult is kinevezett Betlehembe, a hetvenes években Budapesten végzett orvosdoktor, Nászer Hamísz személyében. Lengyelország és Szlovákia után hamarosan Csehország is követte a magyar példát, így a visegrádi országok biztosítják a városban az állandó európai diplomáciai jelenlétet. Az idén júniusban véget érő magyar V4 elnökség során Betlehemben közösen jelent meg kulturális és jótékonysági rendezvényekkel a közép európai országcsoport. Az utóbbi években a Szentföldön működő keresztény egyházak összefogásának egyik legkiemelkedőbb példája a 2012 ben Jeruzsálemben bemutatott Eukarisztikus Szimfónia előadása volt. A zeneműben 12 keresztény egyház hagyománya elevenedik meg egyházi és világi előadók tolmácsolásában. Szerzője a magyar állami kitüntetéssel is elismert Armando Pierucci ferences atya, a Szent Sír székesegyház orgonistája, kortárs egyházi zeneszerző. Ősbemutatója óta az Eukarisztikus Szimfónia először Magyarországon hangzik fel, augusztus 18 án a budapesti Szent István bazilikában. Az alkotást zömmel magyar előadók mutatják be több keleti egyház szentföldi képviselőjének közreműködésével. Lelkiség Horváth István: Urunk mennybemenetele Negyven nap. Ennyi idő telt el a feltámadástól Jézus mennybemeneteléig. Az Apostolok Cselekedeteiben ezt olvassuk: Szenvedése után Jézus sokféleképpen bebizonyította, hogy él: negyven napon át ismételten megjelent az apostoloknak és beszélt az Isten országáról (ApCsel 1,3) Ekkor az apostolok szeme láttára felemelkedett az égbe, egy felhő eltakarta, s ettől kezdve már nem láthatták tovább. A mennybemenetel, az ég felé emelkedés inkább azt fogalja magába, hogy Jézus kiemelkedik e térbeli világunkból, de nem mond semmit arról, hogy az időbeli világunkat is elhagyja, átlép az örökkévalóságba, pedig a mennybemenetel esetében erre is kell gondolnunk. A mennyországot ne egy helynek képzeljük valahol a galaxisokon túl, hiszen nem köthető a teremtett világ dimenzióihoz. Inkább gondoljunk az örökkévalóságra. Az időn kívüliség ugyan éppoly megfoghatatlan számunkra, mint a téren kívüliség, de talán mégis többet elárul Isten titkából. Isten a mennybe, az örökkévalóságba, az örök életre, az örökké tartó boldogságra hív minket. Arra, hogy örökké vele éljünk és boldogok legyünk. Urunk, Jézus! Földi küldetésed teljesítése után visszatértél Atyádhoz a mennybe. Tőle jöttél s most hozzá térsz vissza. A mennybemenetel számodra megdicsőülést jelent. Te minden embert a mennybe hívsz és megmutatod nekünk az üdvösségre vezető utat. Segíts, hogy szüntelenül vágyakozzunk az üdvösségre és mindent megtegyünk annak érdekében, hogy halálunk és feltámadásunk után elnyerjük. Mutass nekünk utat a menny felé Vezess minket az örök életre! Júniusi ünnepeink (Baráth Ágnes Speciosa nővér elmélkedései) PÜNKÖSD Add bölcsességedet nekünk, Ha földiekbe révedünk, S a vágyunk égtől elvezet (Szentlélek himnusz részlet) Sík Sándor Amikor az apostolok nagy félelemben együtt imádkoztak bezárt ajtók mellett nagy szélzúgás közepette tüzes lángnyelvek ereszkedtek föléjük és eltöltötte őket a Szentlélek. Azóta szüntelen jön, árad, betölt és megszentel! Figyeljük meg, hogy kiket vesz, kiket vehet ölelésébe a szentlélek? Az apostolok imádkoztak. Állhatosan együtt! Ma is azok nyitottak az Ő befogadására, akik ismerik az ima erejét. Nem csodavárók mégsem, mert állhatatosan kitartanak. És megélik a közösség emberformáló harcait, az együtt létben. Az apostolok Lélekáradás örömében bátorrá, nyitottá örömtelivé jóságossá, hirdetővé váltak. Ma is azok élik jól közösségüket a Szentlélekkel, akikben hasonló gyümölcsök érlelődnek. Megkérdezem hát magamtól: én milyen vagyok? Együttműködöm a kegyelemmel, vagy még igencsak bezárt ajtók mögött élek? Sugárzik e belőlem a Szentlélek adta öröm, jóság, nyitottság? Bátor vagyok e a szóra, ha hirdethetem Isten Országát? 8 9

6 Szentlélekisten, Te tudod legjobban, hogy még nem vagyok teljesen kialakult embered. Sokszor méricskélem, mit adjak és mennyire mintha volna valami is bennem, amit nem Tőled kaptam volna. Szükségem van Rád! Szeretném, ha új embert faragnál belőlem, tüzes lelkű, Lelkedből lelkes apostolt Pünkösdi himnusz Teremtő Lélek, szállj reánk, Ragyogd be lelkünk, tiszta láng, Ki alkotsz, éltetsz szíveket, Hozd nékik bő kegyelmedet! Kit úgy hívunk: Vigasztaló, Kit ad nékünk az Alkotó, Te égő forrás, égi láng, Szent kenet, égből szállj le ránk! Te, hét ajándék kútfeje, Atyánk kegyelmes jobb keze, Az Úr erős ígérete, Sugalmas ajkak ihlete. Gyújtsd meg szemünknek fényedet, És szállj szívünkbe, Szeretet! Ha testünk gyarló, s lankadunk, Légy mindig éber gyámolunk! Űzd messze tőlünk ellenünk, Szent békességed add nekünk; Te járj, vezér, utunk előtt, Veszélytől védjen szent erőd! Add, ismerjük meg az Atyát Teáltalad, és egy Fiát: És kettejüknek Lelke, te, Örökre légy lelkünk hite! SZENTHÁROMSÁG VASÁRNAPJA Hiszek egy Istent, ki három személy Az élő Istent, aki bennem él, S akiben élek, mozgok és vagyok, Kinek tenyerén megsimulhatok. Akinek rám is éber gondja van, És cselekszik bennem és általam, Aki mozdítja minden mozdulásom, S én jóban rosszban boldogan imádom Intéző édes mély akaratát. Hiszek Istenben, hiszem az Atyát. Égnek és földnek testté vált frigyét: Hiszem a Krisztust, hiszem az Igét. Akit az Atya örök óta szól, És akiben szépséggé lesz a zűr. Kinek emberré tetszett válnia, Hogy Isten legyen az ember fia. Ki hogy minden nap eljöhessen hozzánk, Ízlelnünk adta a rejtelmes Ostyát. Benne az élet és benne az út. Hiszek Istenben, hiszem a Fiút. Hiszem a Krisztus gyújtotta tüzet: A szellemet, aki a Szeretet. Aki Szent Péter ajakán rivall, Hegyeket bont, szíveket áthidal, És hét csatornán csorgatja belét Az élesztő kegyelem kútfejét. Ki tüzet gyújt az embergondolatnak, Kiből fölébe nőhetsz tenmagadnak És mosolyoghatsz, alkothatsz, ölelhetsz. Hiszek Istenben, hiszem a Szentlelket. ÚRNAPJA (Pálmajori templom búcsúnapja) Aki magáénak mondhatja a fiút, annak van élete, aki nem mondhatja magáénak az Isten Fiát, annak nincs élete ( 1Jn 5.12) A Szentségimádás nyugalma megtölti lelkemet: Úrnapja van! Egy parányi fehérség tündöklik az oltáron az arany tartóban, és ugyanígy tündöklik ma szerte a világon Öt Földrészen emelik most az oltáron trónusára az URAT Mit lát a hitetlen mindebből? Szegényke, keresi azt a nagy nagy uraságot, akinek oltárokat állítanak, aki elé virágból hintenek szőnyeget és nem talál mást, mint Téged, Jézus! Téged, laki kisebb lett. a legkisebbeknél, hogy táplálhass, szolgálhass minket. Pedig Te valóban hatalmasságos Úr vagy! Szólító szavadra ma is Neked szentelik életüket sokan. Szerzetessé és pappá lesznek, hogy bemutathassák a Te áldozatod csodáját a szentmisében. Többszörös csoda történik itt: átváltozik a kenyér és bor Jézus Testévé, Vérévé. És átváltozunk mi magunk is Krisztussá! Igen, táplál minket, saját testével, vérével, hogy Ő belé változzunk. Tanuljunk mi és életet áldozni, ha kell egyetlen, hősi tettben vérünket ontva. Vagy a csendes, észrevétlen élet vértanúságában naponta áldozattá válva. Csak kövessük Őt, a tiszta Áldozat Urát! JÉZUS SZÍVE (Nagybajomi templom búcsúnapja) Amikor azonban Jézushoz értek, látták, hogy már meghalt. Ezért nem törték meg a lábszárát, hanem az egyik katona oldalába döfte a lándzsáját. Nyomban vár ás víz folyt belőle. (Jn. 19,33 34) Igen a katona Hozzád lépett és dárdájával átszúrta oldaladat, megnyitotta Szívedet. Halott voltál már, de így nem szűntél adni: a sebből vér és víz folyt ki. A víz életet jelent, a vér bűnbocsánatot azoknak, lakik vágynak az üdvösségre, melyet kínálsz. De sokan elmennek életadó kereszted mellett, Uram Jézus! Más italokban keresnek életet, más módon akarnak maguknak bűnbocsánatot, föl se pillantanak megnyílt Szívedre. Engedd meg hát nekem, hogy SZERETETBŐL szeresselek. Téged, helyettük is! Visszavonultan, csendben, ahogyan tanítottál az igaz imára minket, hadd adjam helyettük értük az imát, napi áldozataimat, lemondást, böjtöt, virrasztás, mindent, amivel szerető szívem szereti Szívedet! Mennyire fáj nekem, hogy én is megbántalak sokszor! Nem, nem azért, mert tudatosan akarnám a rosszat, de gyarló gyöngeség kíséri minden léptemet, ugye tudod? Így hát Újra és szüntelenül vallom: megint a Te Szíved segítő kegyelmére támaszkodom! Akkor is amikor engesztelő áldozattá akarnék válni, Hozzád szaladok erőt kérni, mert Nélküled semmit sem tehetek,, (Jn 15,5) Szent Szíved előtt megértem, a Te szelíd és alázatos szereteted nem vet el engem azért, mert bűnös vagyok, irgalmaddal újra és újra fölemelsz. Így nézed a világot is: végtelen türelemmel, jósággal vonzod az embereket egyre közelebb magadhoz. Míg nem lesz sok ember neked szentelt, élő áldozattá szeretetből Ó engedd, hogy én máris egészen Neked szentelhessem szívemet! Jézus szíve Jézus szíve, te látsz mindent! Jézus szíve, te tudsz mindent Jézus szíve gondot viselsz ránk, S meghallgatod imánk! Jöjj el élő Isten Jöjj el élő Isten, alakítsd át lelkünket Szentlelked templomává Szentelj meg Uram, minket! Egyházadat kereszteld meg tűzzel tökéletesen, hogy a megosztottság, a szakadárság mielőbb véget érjen, és hogy a világ előtt, mint igazság oszlopa és védelmezője állhasson. Szentelj meg Uram, minket Add meg nekünk Szentlelkednek gyümölcseit; testvéri szeretetet, örömet, békét türelmet jóságot hűséget Szentelj meg Uram, minket Hogy a Szentlélek Úristen beszéljen szolgáid által, kik mindenütt hirdetik igédet. Szentelj meg Uram, minket! Ámen (közreadta: Kostyál Lajosné) Horváth Józsefné Annuska: JÉZUS ELSŐ APOSTOLA Szent Péter apostol halász ember vala. S Ő lett Krisztus Urunk földi helytartója. Milyen volt Szent Péter, ingatag, vagy szikla, Jézus az Egyházát miért is Ő rá bízta? Ismerte őt Urunk egész velejéig. Előre tudta Ő, hogy kire is épít. Széltében hosszában hirdette az Igét. Haláláig meg is őrizte szent hitét. Prédikált, térített, beteget gyógyított., Amiért elfogták, s börtönbe záratott. Ahonnan az Isten kiszabadította; Megnyílt előtte a börtön ajtaja. Angyalok vigyázták, hogy baja ne essen, Hogy még nagyobb hévvel Krisztus tant hirdessen. Minden erejével Uráért dolgozott Szent meggyőződéssel az Istenbe bízott

7 Hitte teljes szívvel az örök életet, S e hite a kereszthalálhoz vezetett. Ám, mondá Ő, hogy nem vagyok arra méltó, Hogy úgy haljak meg, mint Urunk a Megváltó. Pétert fejjel lefelé szögezték a fára, Mely ugyanolyan volt, mint Krisztus keresztfája. Vértanúként halt meg. Krisztusért szenvedett Hitet tett amellett, mit Róla hirdetett. (El is nyerte Ő az örök életet.) Móra Ferenc: ISTENÁLDOTTA BÚZA A búzamezőkről hoztam ezt a mesét, amelynek édes az íze, mint a bibliai mannának. Továbbadom úgy, ahogy vettem, azaz hogy sokkal olcsóbban adom, mint amibe nekem került. Mert kalászszedő Mária néni mesélte ezt nekem, akit ülve találtam a kunágotai tarlón, két keresztbe fektetett zsákocska mellett. Mit visz, Mári néném? kérdeztem a szegény, töpörödött öreg kis Noémit. Csak vinném, lelköm, ezt a kis felejtött kalászt, mert a gazda megengedte, hogy összeszödhessem, de az én öreg vállamnak már az is nehéz köröszt. Fölkaptam a vállamra a Mári néni nehéz körösztjét, és míg beértem vele a sárfalú zsellér putriba, addig mesélte el Mári néném az istenáldotta búza történetét, mikor bevégezte, az tette hozzá: Adja az Isten lelke üdvösségire. Hát én senkitől se kívánom, hogy vigye az én keresztemet, hanem aki elolvassa a búza legendáját, annak én is azt kívánom: Adja az Isten lelke üdvösségire Úgy volt az, hogy mikor az Úristen a világot megteremtette, leküldte az angyalokat, nézzenek körül idelent, van e még valami híja a világnak. Van ám, Urunk teremtőnk jelentették az angyalok, mert búzát elfelejtettél teremteni. Ejnye, ejnye csóválta meg az Úristen a fejét, hát akkor miből sütik odalent az emberek a kalácskenyeret? Bizony, csak zuzmóból törik, fakéregből őrlik panaszolták az angyalok. No, ez nem jól van így tűnődött el az Úristen, de hát mi lehetne itt mos már tenni? Szerencsére, az Úristennek nem jutott eszébe ankétot összehívni, se népjóléti minisztérium nem volt még akkor teremtve, mert ha lett volna, akkor még ma se volna búza. Ehelyett kiadta az Úristen a parancsot az angyaloknak: Nosza hamar, rázzátok ki az abroszomat az ablakon! Egykettőre fölkapták az angyalok az aranyabroszt az Úristen diófaasztaláról, vitték a csillagablakhoz, s ami morzsa volt rajta, azt mind kirázták a fölre: abból hajtott ki idelent a búza. Az ám, csakhogy akkoriban még nem volt istenáldotta búza a búza. Olyan volt az csak, mint az árokparton növő vadbúza, amivel a gyerekek szoktak játszani. Alacsony a szára, tarackos a gyökere, ritkás a kalásza, apró a szemel. Ejnye, de hitvány gizgaz lepte el a földet mondogatták az emberek, és ügyet se vetettek a búzára, hanem azután is zuzmóból meg fakéregből őrölték a kenyeret. Mert mindig olyanok voltak az emberek, hogy a jó se kellett nekik, ha rájuk nem parancsolták, ugyan néha még akkor se kellett Mindössze két testvér akadt, aki azt mondta, hogy nem szabad az Isten ajándékát megvetni, hanem legalábbis próbát kell vele csinálni. Az egyik is fogott magának egy darab búzaföldet, a másik is. Isten nevében vessünk mondta a fiatalabb, akinek annyi a fia, lánya, ahány az ujja. Isten nevében arassunk mondta az öregebb testvér, aki olyan magányosan élt a világban, mint valami öreg fűzfa a pusztában. Hát hiszen vetni könnyű volt, mert abban a szél is segített. Vitte az apró magot, mint a pelyvát, s hol szemenként hullajtotta el, hol csomósan ágyazta bele a földbe. Adtál, Uram, segítséget, de nincs benne köszönet sóhajtották a testvére, akik az első szántóvetők voltak a világon. Bezzeg nem fújt a szél aratáskor. Sütött a nap, mint a fűtött kemence, hullott a verejték, mint az eső, szédelgett a két testvér, mint a beteg. Külön kellett leszakajtani minden szál búzácskát, kézzel kipergetni minden kalászát, s utoljára se lett több az egész termés egy egy zsák búzánál. Szép holdvilágos este volt, mikor a fiatalabb testvér bekötötte a zsákját a tarlón. De ki is nyitotta mindjárt, felét kiöntötte a szérűre, és csak a másik felét hagyta a zsákban. Hát ezzel mit akarsz? Kérdezte a felesége. Ezt átviszem a bátyám szérűjére, odaöntöm az övéhez. Nézd nekünk van fiunk, lányunk,aki segítsen kenyeret keresni. Neki nincs se kicsi, se nagy, aki segítségére legyen. Isten segítsen meg jó szándékodban igazította az asszony a vállára a zsákot. Az ember azzal nekivágott az éjszakának. Hát ahogy a földje szélére ér, és át akar bújni az eleven sövényen, összeütődik valakivel, annak is zsák van a vállán, mint neki, az is hátrahökken, mint ő. Te vagy az öcsém? Én ám bátyám, hát te hová igyekszel éjszakának idején: kérdezte a fiatalabb testvér, lecsúsztatván válláról a zsákot nagy meglepetésében. Én bizony tehozzád indultam tette le az öregember is a zsákját. Azt gondoltam, hogy jó lenne megfeleznem veled, amit az Isten adott. Magányos ember vagyok én, kicsivel beérem; ti meg sokan vagytok, sok éhes szájat kell megelégítened. Abban a percben nagyot villant a fejük fölött az ég, hirtelen meleg szellő kerekedett, fölkapta a zsákokat, ami búza volt bennünk, azt mind szerteszét szórta a világon. Legyen megáldva, amit a testvéri szeretet megszentelt mosolyodott le az Isten az égből. S azóta olyan bokros növésű, dús kalászú, kövér szemű, istenáldotta a búza. De mikor gyűlölködés hatalmasodik el az embertestvérek között, akkor alacsony a szára, tarackos a gyökere, ritkás a kalász, apró a szeme Az Isten tudja, lelkem, mitől van simogatta meg a kabátom ujját búcsúzóul Mári néni, de mintha csupán vadbúza nőne mostanában a világon. Anyakönyvi adatok a plébánián: Keresztelés: május 18.: Edina, Lilla (15) Magyar Károly és Benke Tímea leánya, Nagybajom Bérmálás: (15 fő) Ács Kocsis Dorina (Ács Kocsis Tibor és Kiss Katalin leánya), Nagybajom Balog Sándor (Balog Sándor és Szántó Erzsébet fia), Nagybajom Bertus Nikolett (Bertus Róbert és Pénzes Mária leánya), Nagybajom Bunovác Fanni (Bunovác László és Kiss Veronika leánya), Nagybajom Büki Virág (Büki Tibor és Majer Andrea leánya), Somogysárd Csizmeg Henrietta (Csizmeg Sándor és Kovacsik Mária leánya), Nagybajom Horváth Gyula (Horváth József és Németh Klára fia), Nagybajom Horváth Regina Petra (Horváth János és Horváth Tímea leánya), Nagybajom Kovács Katalin (Kovács Ferenc és Németh Mária leánya), Nagybajom Laki Dominika (Laki Zoltán és Sümegi Éva leánya) Nagybajom Magyar Edina Lilla (Magyar Károly és Benke Tímea leánya), Nagybajom Orsós Éva (Orsós György és Cseri Katalin leánya), Jákó Pap Levente (Pap László és Varga Mónika fia) Nagybajom Szabó Péter (Szabó Gábor és Ladiszlai Lívia fia), Kaposújlak Szokolai Sándor (Szokolai Sándor és Nagy Gyöngyi fia), Nagybajom Halottaink: május 9.: Bogdán Ferenc élt 73 évet. Gyászolják: Testvére, Mária és családja, 10 gyermeke számos unokája és dédunokája. május 16.: Molnár László élt 64 évet. Gyászolják: édesanyja: Mária, felesége: Piroska, gyermekei: Mónika, Beáta, Nikoletta és Zoltán. Unokái: Maja és Alex. május 28.: Kovács János élt 53 évet. Gyászolják: felesége: Erika, leánya, Veronika, fia: tamás, menye, unokája, valamint testvére Éva, és annak családja 12 13

8 Gyerekeknek Hasonlítsd össze a két képet! Hány eltérést találtál? Rejtvény Egyházközségi bál május 31. Hófehérke és a törpék JÖJJ SEGÍTSÉGÜNKRE, SZENTLÉLEK ÚRISTEN! 1. Embertestvérünk más szóval 2. Itt nevelkedett Jézus 3. Az egyház feje, az egyik apostol 4. Az egyház éltetője és megszentelője 5. A népek apostola 6. Ádám és Éva ezt követték el 7. Az egyház látható feje 8. Isten után kit kell legjobban szeretnünk 9. Az Úr napját meg! 10. Jézus más szóval 11. A biblia jelentése 12. Evangélista volt 13. Ilyen jelzővel emlegetjük a Szűzanyát Hacsek és Sajó 14 Tudományos borkóstolás Petőfi japánul CREDO 160. Kiadja: a Nagybajomi Plébánia, 7561 Nagybajom, Templom u. 3. tel.: (82) , (30) címünk: bajom.plebania@fre .hu, Honlapunk: Alapító kiadó és 8 éven át szerkesztő: Horváth Lóránt plébános Jelenlegi felelős kiadó: Rajkai István plébános, Nyomdai előkészítő: Farkas Balázs Munkatársak: Lukáts Istvánné és Lempach Gabriella. Fotók: Halgató Zoltán, Lempach Gabriella, Internet Bankszámla számunk: , Nagybajom és Vidéke Takarékszövetkezet Nyomdai munkálatok: Colorprint, 7400 Kaposvár, Városháza u. 1. Újságunk havonta jelenik meg. Következő számunk július elején jelenik meg. A Credo-t önkéntes adományokból tartjuk fenn!

9