Vendégségben Illés Zoltánnál

Átírás

1 Vendégségben Illés Zoltánnál MEGÚJULÓ ENERGIÁK: HASZNOSÍTÁS VAGY HELYBENJÁRÁS? AVAGY MIÉRT ÁLL MEG A SZÉL A HATÁRON? 16 VENDÉGSÉGBEN

2 Magyarországon a környezetvédelem ügye a lakosság körében felértékelôdött az elmúlt években, kormányzati szinten azonban helybenjárás tapasztalható minden területen. Pedig az államnak komoly szerepe lenne a környezettudatosság kialakításában, az alternatív energiatermelési módozatok, a környezetbarát megoldások támogatásában, de a tettek még váratnak magukra. Mindezekrôl dr. Illés Zoltánt, a Közép-európai Egyetem (CEU) környezetvédelmi tanszékének oktatóját kérdeztük. Szerkesztôségünkbe érkezô levelek és telefonhívások is tanúsítják: nagy az érdeklôdés a megújuló energiaforrások hasznosítása iránt. Mi az oka annak, hogy az állami költségvetésben nem különülnek el kellô források az alternatív energiatermelési módozatok támogatására? Amennyiben a környezetvédelmi és gazdasági tárcánál megszületne az a politikai döntés, hogy az alternatív energiatermelési módozatokat támogatni kell, akkor annak folytatásaként ezeregy lépést lehetne megtenni, egészen odáig, hogy például az állam átvállalja a banki hitelek kamatterheit, abban az esetben, ha valaki kölcsönt vesz fel, hogy lakóházára fölszereltessen napkollektort. Az emberek megfelelô pénzügyi konstrukció mellett felkeresnék a legközelebbi bankot, azok adnának hitelt, ha állami garancia lenne mögötte. Hiszen vannak törvények, rendeletek és pénzügyi konstrukciók, csak a probléma az, hogy az elsô lépés, a politikai döntés nem születik meg. Mi ennek az oka? A válasz egyértelmû: azok, akik döntési helyzetben vannak nem érdekeltek abban, hogy az alternatív energiatermelési módozatok elterjedjenek. Miért nem áll érdekükben? Visszakérdezhetünk, például miért áll érdekében Németországnak a mindenkori hatalomtól ÖKOKOMFORT magazin 17

3 függetlenül, hogy az alternatív energiatermelést támogassa? Három választ adható erre. Az elsô: az emberek ott is pénzt akarnak keresni, és jobban szeretnének élni. Azzal, hogy egy ország a saját területén valamennyi százalékát a villamos- és hôenergiának saját maga állítja elô tulajdonképpen, függetleníti magát a külsô forrásból származó energiaellátástól, a külsô politikai tényezôktôl. Másodszor, köztudott, az alternatív energiatermelési módozatoknak akár szél-, napenergia, geotermális és biomassza-hasznosítás nincs káros környezeti hatásuk, vagy ha van, az sokkal kisebb mint bármely, hagyományos energia fajta, például nukleáris energia, földgáz, kôolaj, széndioxid és egyéb más gázok. Harmadszor, nyilvánvalóan szempont a munkahelyteremtés is. Németországban, ahol a villamosenergia-teremtés 30 százalékát az atomerômûvek adják, 10 ezer munkahely van összesen az erômûvekben. Németországban jelen pillanatban a tíz százalékát éri el az alternatív villamosnergia-termelési módozatok részaránya, abból körülbelül három százalék a szélenergia. Mindez 28 ezer munkahelyet jelent. Kérdezem én: melyik állam mondja azt, hogy kevesebb munkahelyet szeretne létesíteni? Érthetô, hogy hogy ezeket a munkaerôs szektorokat támogatják, mert azontúl, hogy függetlenítették magukat a külsô energiaforrásoktól, hogy nincs vagy kevesebb a környezetszennyezés, például kevesebb pénzt kell fordítani a környezeti károk hatásainak 18 VENDÉGSÉGBEN

4 kompenzálására és még példának okáért, az asztmás gyerekek gyógykezelésére sem kell annyit áldoznia az államnak. Az alternatív energiatermelési módozatok ebbôl a szempontból sokkal munkaintenzívebbek, mert sok helyen kell megtermelni azt az energiamennyiséget, amely kiváltja a környezetszennyezô módon elôállított energiát. Ugyanez a három szempont Magyarországon is megállja a helyét, ha nincs környezetszennyezés, és kevesebb pénzért lehetne felszámolni a környezeti károkat, akár betegséget is, ha munkahelyet teremtene, ha függetlenítené Magyarországot bizonyos tekintetben az energiaellátásban, akkor miért nem ezt tesszük? Azért mert valakik nem ebben érdekeltek, hanem a hagyományos technológiák továbbélésében, amely arról szól, hogy ki veszi meg a földgázt vagy a villanyáramot Ukrajnától. Nehéz úgy változást elérni, hogy hiányzik az akarat A környezetvédelemnek az a szépsége és egyben nehézsége, hogy egyszerre különbözô szinteknek kell mûködni: az egyén, a család, a közösség szintjének, ahogy más területeken is. Egy hiányában az összes többi csak nehézkesen funkcionál. Hiába vagyok én környezettudatos, hajlandó lennék többet fizetni a foszfátmentes mosóporért, ha egyik áruházban sem találom meg a polcokon. Az egyén hiába tudatos, ha az állam nem cselekszik a környezetvédelem érdekében. Mi lenne a megoldás az ön által felhozott példa esetében? A környezetvédelmi miniszter megteheti, hogy rendeletet hoz és a foszfátos mosóporokat zacskónként 500 forint termékdíjjal terheli, vagy a foszfátos és foszfátmentes közötti árkülönbséget környezetszennyezési díjként rója rá a termékre, abban a pillanatban az egyik ugyanannyiba kerül mint a másik. A vásárló, ha nem is tud semmit a foszfát vizeket szennyezô káros hatásáról, akkor is a környezetkímélôbb mosószert veszi meg. Sokszor elhangzik, hogy mi magyarok képtelenek vagyunk a környezettudatosságra. Ez nem csak attitûd kérdése. Erre én ellenpéldaként a következôt mondom: lehet ács az illetô, mérnök vagy egyetemi tanár, kap egy ösztöndíjat, vagy munkahelyet Nagy-Britanniában, Németországban, felül a repülôre és érdekes módon holnaptól már szelektíven gyûjti a hulladékot. Itthon még nem gyûjtötte szelektíven, ott már igen. Hogy létezik ez? Ha a külsô környezet ösztönzi az embert szelektív hulladékgyûjtésre, akkor azonnal megteszi azt és hajlik a környezettudatosságra. Ha a körülmények adottak, az emberek odafigyelnek a problémára. Hasonló ez ahhoz a jelenséghez, amikor egy lakótelepi épületnek a lépcsôházát felújítják és hosszú ideig a tisztaság még azokat is elrettenti a rongálástól, akik elôzôleg maguk firkáltak oda. De, ha egyszer egy áttörés történik, és mégis valaki odafirkál, akkor attól kezdve más is megteszi. Ilyenkor kell újból felújítani. Az a kérdés, hogy van-e erre a közösségnek pénze? Magyarországon nincs, Nyugaton az állam támogatással ösztönzi az embereket, hogy a faaprítékot vagy a mezôgazdasági hulladékot ne hagyják elrohadni, hanem megérje villamosenergiát és hôt elôállítani belôle. Miközben a szervesen épülô társadalmakban, akár Ausztriában egy másfajta közösségi élmény az uralkodó, Magyarországon egyetlen egy esély van, ami nagyon nagy motiváló erô: az érdek. Itt juthat az állam jelentôs szerephez: a környezetbarát megoldások támogatásával, az adókedvezményekkel. Fontosnak tartom, hogy ez a szerves fejlôdésbôl fakadó társadalmi szövet kialakuljon, de hozzáteszem, luxus arra várni, hogy két generációt követôen ötven év múlva majd jobb lesz. Ezt én nem fogadom el, kell

5 a tudatosság, a nevelés, a tájékoztatás, attitûd kialakítása, de emellett szükséges a társadalmi ösztönzés, hogy megérje az embereknek a környezetbarát megoldásokat választani. A megújuló energiaforrások hasznosítására kiírt pályázatok ritkák, mint a fehér holló, noha egyre erôteljesebb az igény. Az állami pénzek elosztására jellemzô a keveseknek nagyon sok, a sokaknak meg semmi. Olyan rendszert kellene létrehozni, hogy sokaknak legyen belôle haszna, munkája, pénze, érdekei érvényesüljenek, terjedjen a környezetvédelem ügye. Hogy van az, hogy Ausztriában három millió aktívan mûködô napkollektor van a háztetôkön, Magyarországon meg összesen harmincezer. Hogy van az, hogy elindulunk Ausztriába Bécs irányába és háromszáz szélturbina termeli az energiát az út mentén, Magyarországon meg van összesen tizenkettô. Hogy van az, hogy a szél megáll a határon? Ez fizikai képtelenség. Magyarországon semmi nem támogatja az alternatív energiamódozatok elterjedését. A felmérések szerint a vidéki lakosság tíz megadott téma közül a negyedik helyre sorolja a környezetvédelmet. A fôvárosi témák közül a 4-es metró a legpopulárisabb ügyek közé tartozik, mégis a budapestiek számára a szelektív hulladékgyûjtés a legfontosabb. Hogyan látja az unió szerepét a környezetvédelemben? Két okból támogattam az uniós csatlakozásunkat, mert délvidéki magyar vagyok, a határok Szlovákia és most már Erdély felé légnemûvé" válnak és nekem, mint kisebbségi sorban született magyarnak ez fontos volt. Ez volt a személyes indíttatásom, ugyanakkor azt gondoltam, hogy az unió a környezetvédelem kapcsán olyan tagországokat tud magáénak, amelyek sokkal komolyabban foglalkoznak a környezetvédelemmel, aminek az lesz a következménye, hogy a magyar közigazgatásra, törvényalkotásra, végrehajtásra hatással lesz. Ebben teljes mértékben csalódnom kellett. Moszkva ugyanolyan messze van mint Brüsszel, de fordítva is igaz: Brüsszel ugyanolyan messze van mint Moszkva. Abból, hogy az Európai Uniónak különbözô elôírásai vannak, semmi nem következik Magyarországra nézve. Bizottsági elnökként vettem részt úgy tárgyaláson, hogy a magyar kormány gazdasági minisztériu- 20 VENDÉGSÉGBEN

6 mának helyettes államtitkára és fôosztályvezetôje azt mondta egy konkrét esetben, hogy ugyan uniós elvárás, de Magyarország nem teljesíti, és nem is fogja teljesíteni. Szankciók nincsenek? Vannak, de a jóisten malmai lassan ôrölnek. Bármelyik uniós állampolgár beperelheti az adott tagországot, hogy nem teljesíti az elôírásokat, követelményeket, elindul egy folyamat, majd három-négy év múlva kiírják a tárgyalást, az unió megfelelô bírósága tárgyalja az ügyet négy-öt éven keresztül, és tíz év után döntést hoznak, miközben túlvagyunk két kormányzati cikluson. Azok, akik azt mondták, hogy nem tesznek semmit a hulladékgazdálkodás ügyében, már lehet, hogy ott sincsenek. Utána szankcióval fenyegetik meg az adott tagországot. Mint említette, az elmúlt idôszakban a környezetvédelem ügye Magyarországon a lakosság körében felértékelôdött. A személyes példamutatás nagyon fontos, mit tehetünk mi magunk a környezetünk érdekében? Az ember már akkor is környezetvédô, ha megszabadul a szokásától, hogy olyan dolgokat is megvesz az áruházakban, amire nincs szüksége. Az emberek 99 százaléka akkor is környezetvédô, ha nem tud róla. Mindez akkor tudatosul benne, amikor a közvetlen életét kezdi tönkretenni a környezetszennyezés. De ahhoz az kell, hogy a környezeti probléma odajöjjön hozzá. Például a gyereke asztmás lesz, kivágják a fát az utcájában, a szemetet nem viszik el. A személyes példamutatás nagyon fontos, a környezet védelmét minden tanárnak a saját szakterületén oktatnia kellene, például, ha magyar szakos és Petôfi Alföld címû versének elemzésénél beszél a cianid szennyezésrôl, már megtette a legtöbbet, amit ô megtehet a környezetvédelemért. Ha megveszi az ólommentes benzint, ha kevesebb villanyt fogyaszt már ezzel is megtette. Száz szónak egy a vége: nincs olyan kicsiny emberi cselekedet, amelynek ne lenne hatása környezet és természetvédelemi szempontból. Gajdos Zsóka ÖKOKOMFORT magazin 21