A HIBÁS TELJESÍTÉS ÉS KÖVETKEZMÉNYEI A SZAVATOSSÁG, A JÓTÁLLÁS ÉS A KÁRTÉRÍTÉS EGYES KÉRDÉSEI

Átírás

1 A P É C S I Í T É LŐTÁBLA POLGÁRI KOLLÉGIUMA 2011.EL.II.C.25. A HIBÁS TELJESÍTÉS ÉS KÖVETKEZMÉNYEI A SZAVATOSSÁG, A JÓTÁLLÁS ÉS A KÁRTÉRÍTÉS EGYES KÉRDÉSEI ÖSSZEÁLLÍTOTTA: DR. JUHÁSZ LÁSZLÓ KOLLÉGIUMVEZETŐ (Tájékoztató jellegű összefoglaló kollégiumi anyag)

2 Tartalomjegyzék I. Általános kérdések A szerződések megsértésének módjai és következményei, elvi alapok Történeti áttekintés A szavatosságra vonatkozó szabályok A római jogi szabályozás Az évi Magánjogi Törvényjavaslat A Ptk. szabályozási elvei Jótállásra vonatkozó szabályok változása A kártérítés A évi módosítás kérdései Az 1999/44/EK irányelv szabályozásának lényege A Ptk. módosítása az irányelv alapján Alapfogalmak Mikor hibás a teljesítés? Törvényes tulajdonságok Szerződésszerű teljesítés Mi a fogyasztói szerződés?...16 II. A szavatosság, jótállás és a kártérítés új szabályai Szavatosság Változó szabályok Változatlan szabályok A hiba ismerete és a bizonyítási teher A bizonyítási teher értelmezési kérdései az új rendelkezések alapján Az érvényesíthető szavatossági jogok Általános szabályok Egyes szavatossági jogok Áttérés más szavatossági jogra A szavatossági igény érvényesítésének határidejével kapcsolatos kérdések Az elévülési és jogvesztő határidők Az elévülés megszakadása Az elévülés nyugvása A jogvesztő határidő További rendelkezések A hibás teljesítéssel kapcsolatos költségek továbbhárítása Jótállás Általános megjegyzések Az új szabályozás jellemzői A bizonyítási teher alakulása jótállás esetén A kifogás bejelentésére vonatkozó előírások értelmezése A jótállási idő jogi természete A kártérítés Általános összefüggések A jótállás, szavatosság, kártérítés kapcsolata A kártérítés alkalmazása az új szabályok alapján A bizonyítás teher alakulása kártérítési igény érvényesítése esetén A kártérítésért való felelősséggel kapcsolatos bizonyítás és a fogyasztói szerződés Eljárásjogi kérdések

3 4.1. Keresethalmazat a hibás teljesítéssel kapcsolatos perekben A szavatossági jogok és a keresethez kötöttség

4 Bevezetés A korábbi évek gyakorlatának megfelelően a Legfelsőbb Bíróság 2011-ben is meghatározta azt a szakmai témát, melyet az ország bíróságainak meg kell vizsgálnia az ítélkezés egységének biztosítása érekében. A feladat a hibás teljesítéssel kapcsolatos perek jogalkalmazási kérdéseinek a megvitatása volt. A Pécsi Ítélőtábla illetékességi területéhez tartozó bíróságok a vizsgálatokat elvégezték, az összefoglaló jelentéseket megküldték. Az összefoglaló jelentésekből az derül ki, hogy az ítélkezés során jelentős jogalkalmazási kérdések nem vetődtek fel, ezért a korábbi évek gyakorlatától eltérően egy tájékoztató jellegű összefoglalás készült, amely részben a régiós, részben az országos gyakorlatot tükrözi. A hibás teljesítésnek a Ptk aiban szabályozott általános rendelkezéseit a évi XXXVI. törvény újrakodifikálta annak érdekében, hogy a törvényes szabályok összhangba kerüljenek a fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes kérdéseiről szóló 1999/44/EK. Európai parlament és tanácsi irányelvekben foglaltakkal. A módosított rendelkezések július 1-jén léptek hatályba és rendelkezéseit az ezt követően kötött szerződésekre kell alkalmazni. Az ország polgári kollégiumainak többsége a módosítást követően kollégiumi ülésen megvitatta az új előírások alkalmazásával kapcsolatos kérdéseket, a évi vizsgálat tárgya ezért inkább az azóta kialakult gyakorlat elemzése volt. A kollégiumi anyagokból megállapítható, hogy a bíróságok minden esetben vizsgálják, hogy az adott perben a korábbi vagy a jelenlegi előírások alkalmazandók, a fellebbezett ügyekben sem találtunk ezzel kapcsolatos téves döntéseket. Mielőtt a szakmai kérdésekkel foglalkozunk, szükségesnek látom azoknak a szakmai anyagoknak a felsorolását, amelyeket az összefoglalóban felhasználtam: A Legfelsőbb Bíróság 1/2004.(XII.2.) PK véleménye; a Szegedi Ítélőtábla 1/2004 (VI.17.) és 2/2004. (VI.17.) kollégiumi ajánlása; Dr. Bártfai Judit Dr. Bozzai Erika Dr. Kertész Ágnes Dr. Walacher Lajos: Új szavatossági és jótállási jogszabályok Budapest HVG-ORAC; Kemenes István: Az építési vállalkozási szerződések Budapest, COMPLEX. A termékfelelősség, a szerződésen kívül és a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség viszonyával foglalkozott a Csongrád Megyei Bíróság Polgári-Gazdasági-Közigazgatási Kollégiuma. A részletes vitaanyagot közzétette a Bírósági Döntések Tára évi 2. száma. A felsoroltakon kívül természetesen számtalan tanulmány foglalkozik a hibás teljesítés kérdésével, az anyag azonban elsősorban a gyakorlat bemutatására koncentrál, ezért mellőztem az egyén szakmai anyagok felsorolását. I. ÁLTALÁNOS KÉRDÉSEK 1. A szerződések megsértésének módjai és következményei, elvi alapok A szerződés megsértése több módon következhet be (a jogosult, a kötelezett késedelme, a lehetetlenülés, a teljesítés megtagadása, illetve hibás teljesítés). Ezek a jogcímek időnként nem jelennek meg tisztán, illetve konkurálhatnak egymással. Konkrét jogvitában ezért mondta ki a Legfelsőbb Bíróság a BH sz. döntésében, hogy amennyiben az elkészült munkák hibái miatt 4.

5 a jogosult szavatossági igényt érvényesít, egyúttal - a hibák kijavításával összefüggő - teljesítési késedelemre alapított igényt jogszerűen nem terjeszthet elő. A Szegedi Ítélőtábla a BDT szám alatt közzétett döntésében úgy foglalt állást, hogy ha a kivitelező a szerződésben vállalt munkát befejezi, az előállt létesítmény azonban a rendeltetésszerű használatra nem alkalmas, és emiatt a próbaüzem (átadás-átvétel) eredménytelen, nem a késedelem, hanem a hibás teljesítés jogkövetkezményei alkalmazhatók. A BDT sz. alatt közzétett döntésben a Pécsi Ítélőtábla kimondta, hogy a termékfelelősség a szerződésszegéssel, illetve a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai, valamint más jogszabályok mellé lépnek. A károsult választása szerint továbbra is élhet a szerződésszegéssel, illetve a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályain alapuló vagy külön jogszabályokban meghatározott igényérvényesítési lehetőségével. (Pécsi Ítélőtábla Gf. IV /2004/3.) Kivel szemben lehet fellépni hibás teljesítés esetén Sokszor az is problémát okoz, hogy kivel szemben lehet a hibás teljesítéssel kapcsolatban fellépni, különösen a lízingszerződések esetén vetődik fel ez a kérdés. Ezek a jogesetek is jelzik, hogy a különböző jogintézmények bonyolult kapcsolat-rendszerével állunk szemben. Ezzel kapcsolatban három döntést már itt közlök: BDT I. Annak eldöntéséhez, hogy a szerződés mely személyek között jött létre, nem azt kell vizsgálni, hogy a megállapodásban foglalt szolgáltatást ténylegesen ki nyújtotta és ki állított ki számlát, hanem annak van jelentősége, hogy a szerződéses nyilatkozatban foglalt kötelezettségvállalás kit terhel. BDT I. A lízingbeadó a gépkocsi adásvételi szerződés vevője, ebből következően a lízingbeadó a saját jogán (vevőként) felléphet az eladóval szemben a szerződésszegésből, így a hibás teljesítésből eredő jogainak gyakorlása érdekében. A vevőt saját jogon megillető jogosultságok gyakorlása független attól is, hogy a lízingbevevő vele - lízingbeadóval - szemben ilyen jellegű igényt érvényesít vagy sem. BDT A dolog hibája esetében a gyártóval szemben szerződéses kapcsolat hiányában is közvetlenül érvényesíthető igény, azonban ez nem teszi kötelezővé vagy elsődlegessé a károsult számára az igényérvényesítésnek ezt az útját, és nem érinti a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályain alapuló, vagy külön jogszabályban meghatározott igényérvényesítési lehetőségeit. A hibás teljesítés következményei A Ptk. minden esetben szabályozza a szerződés megsértésének következményeit. A hibás teljesítés, mint szerződésszegés nem azonosítható a hibás teljesítés jogkövetkezményeivel. A hibás teljesítés jogkövetkezményei a következők lehetnek: - szavatosság (305/A ) - a hibás teljesítéssel okozott kár megtérítése (310. ) - jótállás (248. ) A hibás teljesítés jogkövetkezményének ezen három formáját illetően azt lehet mondani, hogy mindhárom a felelősség intézményei közé tartozik. Ezek közül a kártérítés alakult ki legkorábban, ezért ennek szabályai a legkidolgozottabbak. Általánosan elfogadott álláspont szerint a szavatosság nem más, mint egy olyan objektív alapú kártérítés, ahol a felróhatóságra való hivatkozással nincs helye mentesülésnek, a jótállás pedig nemcsak objektív alapú, hanem szinte objektív kártérítés az által, hogy a bizonyítási teher nem a jogosultra, hanem a kötelezettre esik. (Dr. Patasy Benedek: Szavatosság - jótállás - kártérítés. Magyar Jog.1990/7-8.) Kemenes István szerint: Valójában a szavatosság tartalmilag olyan fajta kártérítés, ahol a felróhatóságra hivatkozással nincs helye mentésülésnek, a kár megtérítésének lehetséges módjait pedig a jogszabály nevesíti. ( Polgári jogi kodifikáció III. évf. 1.szám oldal.) Van olyan nézet, amely megkérdőjelezi a felelősségi alapokat. 5.

6 Nagyon kétséges, hogy a jótállás akárcsak a szavatosság felelősség-e? Először is csupán arra irányul, hogy a kötelezett a szerződésben vállalt kötelezettségét maradéktalanul teljesítse, felelősségi többletet az intézmény nem tartalmaz. Másodszor legalább is a jogszabályon alapuló jótállás esetén a jótállási költségek elkülönítetten be vannak építve a termék árába, a bevált vevők ez által az áruval együtt megvásárolják a zavartalan használat biztosítását, mégpedig úgy, hogy azok fizetik meg a hibás készülékekért való jótállás költségeit, akiknek a készüléke hibátlanul működik. Ebben az értelemben a jótállás egy bizonyos termék összes vevőinek kockázatközössége, másképpen csoportos önbiztosítása. (Bauer Ernő Jogtudományi közlöny I. szám 44. oldal) Az elvi vitától függetlenül a gyakorlat talajára visszatérve látható, hogy amennyiben a hibás teljesítés következményeiről beszélünk, nem állhatunk meg a jótállás és a szavatosság kérdéskörében, mindenképpen szót kell ejteni a kártérítésről, sőt az újabb jogfejlődés eredményeképpen a termékfelelősség szabályairól is. Jelen anyag azonban terjedelmi okokból nem foglalkozik az utóbbi kérdéskörrel. A továbbiakban egy rövid történeti kitekintés után külön elemzem a szavatosság, a jótállás és a kártérítés gyakorlatát. 2. Történeti áttekintés 2.1. A szavatosságra vonatkozó szabályok Bármely jogterületről legyen szó, szinte kötelező a szabályozás római jogra visszanyúló megoldásainak ismertetése, ugyanakkor az arányosság követelményét is szem előtt tartva a magyar jogfejlődés rövid áttekintése a cél A római jogi szabályozás Amióta az árucsere kifejlődésével megkötötték az első szerződéseket, felmerült az, hogy a szerződés nem teljesítésének illetve nem megfelelő teljesítésnek mi legyen a következménye. Az egyes jogrendszerek erre eltérő válaszokat adtak. Példaként említhetjük meg a római jogot, amely kezdetben meglehetősen mereven, objektív szempontok figyelembevételével oldotta meg a kérdést. Ha a nem teljesítés, vagy a nem kellő teljesítés miatti kötelemsértés (mint eredmény) és valamely személy (mint okozó) magatartása között megállapítható volt az okozati kapcsolat, az illetőt felelőssé tette, függetlenül az illető személyi, szubjektív körülményeitől (eredményfelelősség). [Brósz-Pólay Római Jog 348. oldal] A XII. táblás törvény szóhasználata szerint: Ahogy a nyelv szólott, úgy legyen kötelezve. ( Uti lingua nuncupasset, ita ius esto. ) Például rabszolga vásárlása esetén, ha a kötelezett ígérte a rabszolgát, akkor azt úgy kellett teljesítenie, ahogy van, azaz a rabszolga halála esetén a holttest kiadásával is teljesítette a kötelezettségét. Az ősi jogelv csak annyit kívánt az adóstól, hogy tudatos, tevőleges magatartásával ne hiusítsa meg a szerződés teljesítését. Fejlettebb viszonyok között természetesen ez a primitív és merev felfogás nem maradhatott meg, ezért a római jog fejlődésével új rugalmasabb, a való életet követő felelősségi rendszert alakítanak ki. Ennek lényege, hogy a szerződéseknél megkívánták, hogy az adós a kötelem teljesítése végett mindazt megtegye, amit a jóhiszeműség az adott esetben megkíván. A jogszavatossághoz hasonlóan a kellékszavatosság római jogi szabályozása is hosszú évszázadokon át tartó fejlődés eredményeként jutott el arra a szintre, hogy a mai napig is kellékszavatossági jogszabályok 6.

7 alapjául szolgál. A szavatosság e szabályai értelemszerűen az adásvételi szerződésre vonatkozó joganyagból került ki. A szavatosság keretében az eladó csak az áru rejtett hibáiért állt helyt, a nyilvánvaló hibákat ugyanis a vevőnek a szerződéskötési eljárás folyamán magának kell észlelnie, amint azt a caveat emptor regulája is kimondja. Az archaikus jog az áru hibáiért való felelősséget egyetlen esetben ismerte: ha az eladó az eladott telket a mancipatióhoz fűzött nyilatkozatában nagyobbnak tüntette fel, mint az a valóságban volt. Egyéb esetekben az eladó stipulatióval garantálhatta az áru hibamentességét. Az eladó felelt az árunak a stipulatióban megígért tulajdonságaiért és a megjelölt hibák nemlétéért. A praetori edictum alapján bizonyos esetekben az actio emptivel lehetett az áru hibáiért való szavatosságot érvényesíteni. Ezzel felelt az eladó, ha csalárd módon elhallgatta az előtte ismert hibákat, vagy kifejezetten ígérte, hogy a dolog bizonyos tulajdonságokkal rendelkezik vagy bizonyos hibáktól mentes. A kereset a vevő érdeksérelmének megtérítésére ment a bona fides alapján. Az aedilis curulisek edictumaikban még ennél is tovább léptek, mert a vásári forgalom biztonsága érdekében eredetileg a rabszolga és az igásállat vétele tekintetében megszigorították az eladók szavatosságát, felelőssé téve őket az áruknak bizonyos általuk nem ismert, ún. rejtett hibájáért (vitium occultum) is. Edictumukban taxatíve felsorolták azokat a hibákat, amelyekért az eladók objektív alapon voltak kötelesek helytállni, az egyéb hibák vonatkozásában viszont továbbra is a praetori edictum rendelkezései voltak irányadók. Az eladónak az áru hibáit palam recte kellett közölnie. A bona fides ugyanis megkívánja, hogy a hibákat nyíltan (palam), másrészt formailag is megfelelő módon (recte) pl. az eladandó rabszolga nyakába akasztott tábla előlapján jól láthatóan, nem pedig a hátlapján apró betűvel közölje az eladó. A caveat emptor elvéből tehát nem következik, hogy az eladó in fraudem legis eljárását tolerálni lenne köteles. Rejtett hiba esetén az aedilisi edictum értelmében a vevő választása szerint két keresettel élhetett. Az actio redhibitoriával 6 hónapon belül felbonthatta a szerződést (elállhatott), vagyis az áru visszaadása ellenében visszakövetelhette a vételárat. Ha a vevő kisebb hiba esetén meg akarta tartani az árut, 1 éven belül az actio quanti minoris nevű keresettel vételár-leszállításra perelhetett (amennyivel a dolog kevesebbet ér neki a rejtett hiba miatt). A jusztiniánuszi jog az eladónak az áru rejtett hibáiért való objektív felelősségét, helyesebben szavatosságát a rabszolgákon és az igásállatokon felül kiterjesztette minden más dologra. Emellett a vevő ezt a jogát az actio emptivel is érvényesíthette, amely nem volt a másik két kereset rövid határidejéhez (hat hónap, egy év) kötve. [Földi A. / Hamza G.: A római jog története és institúciói. Budapest, Nemzeti Tkk., o.] Látható tehát, hogy az adásvételbeli kellékszavatosság szabályainak magva, amely már minden dologra elévülési időn belül lehetővé tette az elállást vagy az árleszállítást, a Kr.u. VI. század közepére alakult ki Az évi Magánjogi Törvényjavaslat A Ptk. hatálybalépése előtti jogunkat megtestesítő évi Magánjogi Törvény Javaslat (MTJ) a hibás teljesítés kérdéseivel nem a kötelemi jog általános szabályai között foglalkozik. A kötelmek tartalmát szabályozó fejezetében az általános szabályok között az csak annyit mond, hogy az adósnak úgy kell kötelezettségét teljesíteni, amint azt, tekintettel az eset körülményeire és az élet felfogására, a méltányosság megkívánja. Természetesen a hibás teljesítés következményeivel a törvényjavaslat is foglalkozott, azonban az egyes szerződések keretén belül. Így a legalapvetőbb szabályok a vétel általános szabályai között találhatók, (itt a kellékszavatosság és a jogszavatosság szabályrendszere egymás után található.) de szabályozta a bérbeadó szavatosságát, a vállalkozó szavatosságát. Csak érdekességként ismertetem a vételre vonatkozó szavatossági szabályok közül az előírását: Az eladó szavatol a vevőnek azért, hogy az eladott dolog a kárveszély átvállalásának idejében hiánymentes. Hiánymentes a dolog, ha megvannak a kikötött tulajdonságai és nincs olyan hibája, 7.

8 amely értékét, vagy rendeltetésének megfelelő használhatóságát elenyészteti, számbavehetően csökkenti. Szladits a hibás teljesítéssel kapcsolatban a következőket írja: Ha a hibás teljesítés az adós vétkességének az eredménye, a hitelezőnek ebből eredő kárát az adós megtéríteni tartozik. Ha az adóst a teljesítés hibás volta miatt vétkesség nem terheli, akkor a hitelező csak kellő teljesítést követelhet. Ha a kellő teljesítés nem lehetséges, akkor a hitelező a mai jogunk szerint kártérítést általában véve nem követelhet. A szavatossággal kapcsolatban Szladits még kiemeli, hogy az eladót felelősség terheli az áru természeti vagy jogi hiányaiért, ezt a felelősséget nevezzük szavatosságnak. Az előbbi a kellék-, az utóbbi a jogszavatosság A Ptk. szabályozási elvei A Ptk. megalkotói a szerződések teljesítésénél a reális teljesítés elvéből indultak ki. A Ptk (1) bekezdése kimondta, hogy a szerződéseket tartalmuknak megfelelően, a megszabott helyen és időben, a megállapított mennyiség, minőség és választék szerint kell teljesíteni. A Ptk. megalkotása során a hibás teljesítésre vonatkozó szabályokat a kötelmi jog általános részében helyezték el, s gyakorlatilag itt csak a kellékszavatosságot szabályozták, a jogszavatosságra vonatkozó szabályokat meghagyták az adásvétel keretében, melynek indokaként azt hozták fel, hogy ezeknek a szabályoknak kisebb az alkalmazási köre. A Ptk. korabeli szabályai a szavatosság korábbi dogmatikai alapjait tágították ki. Az indokolás ezzel kapcsolatban a következőket hangsúlyozza: A szavatossági jog ugyanis voltaképpen nem felelősségre-vonásra, hanem az eredetileg kikötött szolgáltatás kikényszerítésére irányul, márpedig ezzel az adásvétel körében szorosan véve csak az elállás, az árleszállítás és helyettesíthető dolog vétele esetén a kicserélés egyeztethető össze. A Ptk évi IV. évi törvénnyel történő módosítása során a hibás teljesítésre vonatkozó szabályokat jelentősen átírták. Az egyik legnagyobb változás, hogy a kötelezett ekkortól a hibás teljesítéssel okozott kárért ugyanolyan feltételek szerint felelt, mint a szerződésszegéssel okozott minden egyéb kárért. A Ptk. módosítása természetesen nagyon sok jogértelmezési kérdést vetett föl. Ezek megoldására született az I. számú Polgári Gazdasági Elvi Döntés. A évi módosításig kialakult egy olyan bírói gyakorlat, amely az elvi kérdéseket tisztázta, alapvető kérdésekben jogalkalmazási bizonytalanság nem volt tapasztalható. Hibás teljesítésre vonatkozó szabályokat a későbbiekben kisebb módosítások érintették, a évi módosításhoz hasonló nagyságrendű változás azonban nem történt Jótállásra vonatkozó szabályok változása A Ptk. előtti jogunk is ismerte a garancia kikötést, azaz jótállást. Jótállás kikötése esetében a kötelezett vétkességére tekintet nélkül felelt a teljesítésért. A Ptk. megalkotói a jótállást a szerződést biztosító mellékkötelezettségek között szabályozták. Ezzel kívánták kifejezésre juttatni azt a különbséget, amely a szavatosság és a jótállás között fennállott. A különbséget a törvényalkotó abban vélte felfedezni, hogy a jótállás elsősorban megállapodás eredményeképpen jön létre. A jótálláshoz majdnem feltétlen felelősséget kapcsolt a törvény, kimentésre csak akkor kerülhetett sor, ha a hiba oka az átadás után következett be. Az évi IV. törvény a jótállásra vonatkozó szabályokat is módosította. A módosított rendelkezés szabályozta azt is, hogy eltérő megállapodás hiányában a jótállás jogosultja a szavatossági jogokat gyakorolhatja. (Elállás, vételár leszállítás, kijavítás stb.) A jótállásra vonatkozó szabályok megalkotása vagy módosítása során felmerült a gyakorlatban a jótállási határidők jellegének a kérdése. 8.

9 Ez elsősorban olyan megközelítésben merült fel, hogy a jótállási időn belül a hiba felfedezése után milyen határidőben köteles a jogosult a jogait érvényesíteni, továbbá, hogy a jótállási határidő lejártát követően van-e lehetősége jótálláson alapuló igények érvényesítésére. -Az elsővel kapcsolatban az egyik álláspont szerint a hiba felfedezése után a jogosult nem késlekedhet indokolatlanul az igénye bírósági úton történő érvényesítésével. A törvény azonban nem zárja el attól, hogy a jótállási időn belül a jótállásból fakadó jogait keresettel érvényesítse. -Amennyiben jótállási időből a jótállási nyilatkozat megtételekor három hónapnál kevesebb idő van hátra, a jogosult a jótálláson alapuló jogait a nyilatkozat megtételétől számított három hónapon belül akkor is érvényesítheti keresettel, ha a jótállási idő közben eltelt. A vitát a Legfelsőbb Bíróság egyik eseti döntésével (BH 1990/4/138.) zárta le, melyben kimondta, hogy ha a jótálláson alapuló igény jogosultja nyilatkozatát a jótállási határidőben megtette, jogait a jótállás egész időtartama alatt korlátozás nélkül érvényesítheti. A jótállás időtartama alatt ugyanis okkal feltételezhető, hogy a jótállás kötelezettje az általa vállalt kötelezettségének önként tesz eleget. A jótállási határidő lejárta után azonban ilyen feltételezéssel nem élhet, tehát a jótállási határidő leteltétől számított három hónapon belül a követelést érvényesíteni kell, ellenkező esetben az igény érvényesítésével elkésett. Ez az álláspont már túlhaladottnak tekinthető. Erről a kérdéskörről a későbbiekben szó lesz A kártérítés A Ptk. miniszteri indokolás a kártérítéssel kapcsolatban a következőket hangsúlyozza: A 307. szerint a jogosult a szavatossági igények érvényesítése mellett a hibás teljesítésből eredő kárának megtérítését is követelheti. A szavatosság és a kártérítési felelősség közötti különbség kifejezésre jut abban, hogy a kártérítés alóli kimentésnek ugyanolyan feltételek mellett van helye, mint a kárfelelősség más eseteiben (339. ), míg a szavatosság alóli kimentésre speciális szabályok érvényesek. A javaslat arra törekszik, hogy kártérítés címén a jogosult csak azt a kárt követelhesse, amely a szavatossági igény érvényesítésével nem térül meg, de nem kívánja lehetővé tenni, hogy a szavatossági igény sikertelen érvényesítése után kártérítés címén követelhesse lényegében mindazt, ami szavatosság címén nem volt érvényesíthető. Ebből az elvből következett, hogy a kártérítési igény érvényesítésére is csak a szavatossági határidőkön belül volt lehetőség, ettől a Ptk. egyetlen kivételt engedett meg, nevezetesen a csalárdul eljáró szerződésszegő fél esetében a szavatossági határidők lejárta után is fel lehetett lépni. De ez a szabály, amelynek a változására későbbiekben utalni fogok továbbá a rendkívül szigorú jogérvényesítési határidők gyakorlatilag azt a célt szolgálták, hogy az úgynevezett szocialista nagyvállalatokat mentesítsék a hibás teljesítés következményei alól. Az évi módosítás során alapvetően megváltoztatták a kártérítés alkalmazhatóságát hibás teljesítés esetén. Ennek következtében a kártérítési igény az általános elévülési időn belül volt érvényesíthető, és nem a szavatossági határidőkön belül. A további jelentős változás, hogy kártérítés címén nemcsak az elévült szavatossági igényen felüli többletkár megtérítése vált követelhetővé, hanem annak a kárnak a megtérítése is, amely a jogosultat a hibás teljesítés folytán amiatt érte, hogy maga a szolgáltatás hibás volt. 3. A évi módosítás kérdései 3.1. Az 1999/44/EK irányelv szabályozásának lényege A évi módosítás alapját az 1999/44/EK rendelet előírásai adják, ezért röviden át kell tekinteni az EK rendelet fontosabb előírásait. 9.

10 Az 1999/44/EK Európa parlamenti és tanácsi irányelv egy egységes, közösségi szintű minimum szabályozás létrehozását célozta meg, a határokon átnyúló fogyasztói vásárlások ösztönzésére. Az irányelv a fogyasztók és a hivatásos kereskedők közötti ingó adásvétel tekintetében szabályozza a hibás teljesítés egyes kérdéseit. A szabályozás alkalmazási területét ennek megfelelő, személyi, tárgyi és területi oldalról is meghatározza. Személyi oldalról a szabályozás kedvezményezettje a fogyasztó, vagyis a nem gazdasági célból eljáró természetes személy. A szabályozás tárgyi hatálya az úgynevezett fogyasztási cikkekre korlátozódik. Ez alatt az ingó, testi (birtokba vehető) tárgyakat kell érteni szűk körben megállapított kivételekkel. Adásvételi szerződésnek minősülnek ugyanakkor az irányelv alkalmazásában a későbbiekben legyártandó, vagy előállítandó fogyasztási cikkek szolgáltatásra irányuló szerződések is. Nem vonatkozik viszont az irányelvi szabályozás a kapcsolódó szervi szolgáltatásokra, kivéve a szakszerűtlen összeszerelés következményeként jelentkező, illetve az összeszerelési utasítások hiányosságára visszavezethető hibákra. Végül a területi hatály szempontjából az a lényeges, hogy az irányelv nemzetközi magánjogi szabályaként előírja annak biztosítását, hogy a fogyasztótól ne lehessen elvonni az irányelvben biztosított védelmet, egy nem tagállam jogának kikötése révén olyan esetekben, amikor a szerződés szorosan kapcsolódik a tagállamok területéhez. Az irányelv az egységes minimum szabályozás érdekében kötelező erővel határozza meg a - szerződésszerű teljesítés kritériumait, - egységes rendszert állít fel a fogyasztót megillető szavatossági jogok tekintetében, - rögzíti a szavatossági határidő alsó határát, - a fogyasztó javára időlegesen megfordítja a bizonyítási terhet a hiba keletkezését illetően. Az irányelvben a fogyasztó számára biztosított szavatossági jogok kógensek, azok szerződéssel nem korlátozhatók vagy nem zárható ki. Nem tartalmaz előírásokat az irányelv az eladó egyéb szerződéses kötelezettségét illetően, nem érinti az általában a szerződésszegésre vonatkozó rendelkezéseket, a hibás teljesítés kártérítési következményeit, valamint az adásvétel egyéb aspektusait. Ezeknek a kérdéseknek a szabályozása nemzeti jogalkotó kompetenciájában marad. Az irányelv ugyanakkor a kötelező egységes minimum előírások mellett a nemzeti jogalkotónak mozgásteret engedő rendelkezéseket tartalmaz, így: - megengedi a fogyasztó személyes részvételét lehetővé tevő nyilvános árverésen értékesített, használt áruk kivonását a szabályozás tárgyi hatályát meghatározó fogyasztási cikk fogalom alól, - a fogyasztási cikk átadásától számított két éves szavatossági határidő tekintetében lehetővé teszi a nemzeti jogalkotó számára a jogvesztési és elévülési határidő kombinálását, - felkínálja a nemzeti jogalkotónak, hogy használt fogyasztási cikkek tekintetében megengedje az eladó és a fogyasztó olyan megállapodását, amely a kétéves szavatossági határidőt egy évnél nem rövidebb időre rövidíti le, - felajánlja a nemzeti jogalkotónak a fogyasztó igényérvényesítése feltételeként a hiba felfedezésétől számított két hónapon belüli értékesítési kötelezettség előírását, előírhatóságát, - a fogyasztó magasabb szintű védelme érdekében lehetővé teszi az irányelv által szabályozott területen szigorúbb rendelkezések elfogadását, vagy ilyen hatályban tartását, és végül - lehetővé teszi, hogy a nemzeti jogalkotó a fogyasztó számára szavatossági jogai érvényesítésének feltételeként értesítési kötelezettséget írjon elő az eladó felé. 10.

11 3.2. A Ptk. módosítása az irányelv alapján A magyar jogalkotásnak a fenti előírásokat és lehetőségeket figyelembe véve kellett eldönteni, hogy milyen módszerrel ülteti át a Ptk. szabályai közé az irányelvben foglaltakat. A jogalkotó végül is úgy döntött, hogy nem alkot a hibás teljesítéssel kapcsolatos fogyasztási szerződésekre vonatkozó külön szabályt, hanem a Ptk. kötelmi jog általános szabályait módosítja. A módosító törvény miniszteri indokának indokolása ezzel kapcsolatban az alábbiakat tartalmazza: Az irányelvi szabályoknak a szerződések általános normái közé történő beépítése azt eredményezi, hogy a szabályozás hatálya - mind alanyi, mind tárgyi értelemben bővebb az ingó dolog szolgáltatására irányuló szerződésekre korlátozódó közösségi szabályozásnál, azaz bármilyen jogállású felek közötti valamennyi szerződéstípusra kiterjed. Ez a megoldás lehetőséget ad arra, hogy megmaradjon a magánjog egységes rendszere és az a szavatossági jogok vonatkozásában ne tagolódjék kereskedelmi és fogyasztóvédelmi jogra.... Vannak azonban a közösségi szabályozásból eredő olyan követelmények, amelyek tekintetében mégis szükséges az összhangot megteremtő szabály hatályát a fogyasztói ügyletekre korlátozni, mivel a gyengébb fél védelmét biztosító rendelkezés alkalmazása a gazdasági vagy szakmai tevékenységek körében, a szerződést kötő fél tekintetében nem lenne indokolt. Tekintve hogy e kivételek a szabályok viszonylag szűk körére korlátozódnak, a törvény nem foglalja ezeket önálló szerkezeti egységbe, hanem az eltéréseket mindig az érintett rendelkezésekhez kapcsolódva rögzíti. A jogalkotó által adott megoldás ugyan lehetővé tette, hogy a hibás teljesítés szabályozása ne tagolódjon külön kereskedelmi és fogyasztóvédelmi jogra, ugyanakkor azt eredményezte, hogy a hibás teljesítés szabályai alapvetően nem a kereskedelmi (üzleti) szerződésekre, hanem a fogyasztói szerződésekre modellezettek, nincsenek kellően figyelemmel az ingatlanok, valamint a termelési célú tartós használatra rendelt dolgok hibás teljesítése kapcsán felmerülő problémákra. A hibás teljesítés ugyanis nemcsak a dolgok átruházására irányuló adási típusú szerződések (adásvétel, szállítási, mezőgazdasági termékértékesítési szerződések) megszegésénél merül fel, jelentősége van a tevékenységi eredményszerződések (vállalkozás és nevesített típusai), továbbá a használati szerződések (bérlet) továbbá a vagyoni értékű jogok (szellemi alkotások, számítási program, társasági részesedés, üzletrész, praxis stb. végleges vagy időleges átengedése körében. Tehát a hibás teljesítés lényegesen tágabb alanyi és tárgyi kört ölel fel, mint a fogyasztói szerződés. (A fogyasztói szerződésnek is csak része a fogyasztói adásvétel. Csak emlékeztetőül a kellékszavatosságra és jótállásra vonatkozó szabályok alkalmazásában az a szerződés minősül fogyasztói szerződésnek, amelyek tárgya ingó dolog (fogyasztási cikk) és amely fogyasztó és olyan személy között jött létre, aki a szerződést gazdasági vagy szakmai tevékenységnek körében köti. ) A joggyakorlat tapasztalatai szerint a hibás teljesítéssel kapcsolatos jogvitákban az ingó dolgok közül kiemelt jelentőségük van az üzletszerűen forgalomba hozott ingóknak, amelyek lehetnek egyszerű fogyasztási cikkek (élelmiszer, ruházat, kerti-és barkács eszközök stb.), de lehetnek tartós fogyasztási cikkek (gépkocsi, bútor, híradástechnikai eszköz stb.) is. A jogviták azonban nem szűkülnek le erre a körre, legalább ilyen súlyúak a termelési célú termékek (gépi berendezések, gyártósorok), az ipari nyersanyagok, félkész termékek, mezőgazdasági szaporítóanyagok stb. Nagyon gyakran szerepelnek a jogvitákban ingatlanok (lakóépületek, lakások, üzemi épületek), de lehet adásvétel tárgya a föld és a rajta lévő növényzet is. A dologfogalom alá tartoznak a Ptk. alapján dolog módjára hasznosítható természeti erők és az értékpapírok is. Ezt a hosszas felsorolást azért kellett tenni, hogy láthatóvá váljon, hogy a törvénymódosításnak a fogyasztói adásvételre szabott modellje és a hibás teljesítés tényleges alkalmazási köre között mekkora a különbség, s ezek óhatatlanul jogértelmezési problémákat vetnek fel. A már most felmerülő jogértelmezési kérdések tehát egyrészt az irányelvi szabályok szűkebb, illetve a hibás teljesítés tágabb alkalmazási köre közötti ellentétből fakadnak, másrészt az esetenként nem kellően egyértelmű szabályozásból. 11.

12 4. Alapfogalmak Az alapfogalmak körén belül a hibás teljesítés és a fogyasztó fogalmával foglalkozunk Mikor hibás a teljesítés? Ptk (1)bek: Olyan szerződés alapján, amelyben a felek kölcsönös szolgáltatásokkal tartoznak, a kötelezett hibásan teljesít, ha a szolgáltatott dolog a teljesítés időpontjában nem felel meg a jogszabályban vagy a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak. A Ptk (1) bekezdése értelmében tehát az olyan teljesítés tekinthető hibásnak, amely a teljesítés időpontjában nem felel meg a - jogszabályban vagy a - szerződésben meghatározott követelményeknek. Az elsőt törvényes, a másodikat szerződéses tulajdonságnak nevezzük. Lényeges, hogy a törvény nem hibás termékről, hanem hibás teljesítésről beszél Törvényes tulajdonságok Jogszabály a hibás teljesítés szempontjából: Jogszabály alatt e törvényhely alkalmazásában a Ptk a/ pontja értelmében minden jogszabályt érteni kell. Idézem a Ptk vonatkozó szakaszát: 685. E törvény alkalmazásában a) jogszabály: a törvény, a kormányrendelet, továbbá a törvény felhatalmazása alapján, annak keretei között az önkormányzati rendelet; a 29. (3) bekezdése, a 200. (2) bekezdése, a 209/B. (6) bekezdése, a 305. (1) bekezdése, a 434. (3)-(4) bekezdése, az 523. (2) bekezdése és az 528. (3) bekezdése tekintetében valamennyi jogszabály; A megelőzően március 1-jétől - hatályos rendelkezés a fentiektől annyiban tért el, hogy a Ptk (1) bekezdését nem nevesítette, viszont a most ismertetett rendelkezést rendelte irányadónak a Ptk. 19. (1) bekezdés c) pontja, a Ptk (3) bekezdése és a Ptk (4) bekezdése esetében is. A korábbi szabályozás nem jogszabályi követelményt, hanem törvényi követelményt írt a Ptk nál. A bírói gyakorlat azonban ezt a fogalmat kiterjesztően és gyakorlatilag a jelenlegi szabályozással azonos tartalommal értelmezte. A törvényi kellékek megjelenése: Törvényi kellék az, hogy a szolgáltatás alkalmas legyen a rendeltetésszerű felhasználásra. A törvényi kellékről a szerződésben nem kell rendelkezni. Ezek a törvényi előírások, minőségi követelmények három szinten jelennek meg. a.) A nagyon sok fajta dologi és nem dologi szolgáltatás minőségi jellemzőit kötelező paraméterekkel nem lehet teljes körűen körülírni. Ezért általános előírásként jelenik meg az a szabály, hogy a szolgáltatásnak alkalmasnak kell lenni a rendeltetése szerinti célra. Ezt a célt tartalmazza a Ptk (1) és (2) bekezdése. Ptk (1) A szerződéseket tartalmuknak megfelelően, a megszabott helyen és időben, a megállapított mennyiség, minőség és választék szerint kell teljesíteni. A szolgáltatásnak a teljesítés időpontjában a) alkalmasnak kell lennie azokra a célokra, amelyekre más, azonos fajtájú szolgáltatásokat rendszerint használnak, és b) rendelkeznie kell azzal a minőséggel, illetve nyújtania kell azt a teljesítményt, amely azonos fajtájú szolgáltatásoknál szokásos, és amelyet a jogosult elvárhat, figyelembe véve a szolgáltatás természetét, valamint a kötelezettnek, a gyártónak, az importálónak vagy ezek képviselőjének a szolgáltatás konkrét tulajdonságaira vonatkozó - különösen reklámban vagy az áru címkéjén megjelenő - nyilvános kijelentését, és c) alkalmasnak kell lennie a jogosult által meghatározott célra, ha azt a jogosult a szerződéskötés időpontjában a kötelezett tudomására hozta, és abba a kötelezett beleegyezett, valamint 12.

13 d) rendelkeznie kell a kötelezett által adott leírásban szereplő, és az általa a jogosultnak mintaként bemutatott szolgáltatásban lévő tulajdonságokkal. (2) A szolgáltatásnak nem kell megfelelnie az (1) bekezdés b) pontjában említett nyilvános kijelentésnek, ha a kötelezett bizonyítja, hogy a) a nyilvános kijelentést nem ismerte, és azt nem is kellett ismernie, vagy b) a nyilvános kijelentést a szerződéskötés időpontjáig már megfelelő módon helyesbítették, vagy c) a nyilvános kijelentés a jogosult szerződéskötési elhatározását nem befolyásolhatta. b.) Külön jogszabályok minőségi követelmények rögzítésével előírhatják az adott dolog, termék konkrét tulajdonságait. Ide sorolhatók a műszaki előírások és szakmai útmutatók. Hosszú ideig ebbe a körbe tartoztak a szabványok, a nemzeti szabványosításról szóló évi XXVIII. törvény 6. -a szerint a nemzeti szabvány alkalmazása önkéntes, kivéve, ha jogszabály kötelezően alkalmazandónak nyilvánította, január 1-től azonban nem teheti kötelezővé jogszabály a szabvány alkalmazását. Idézem a vonatkozó törvényi rendelkezést: A szabvány 4. (1) A szabvány elismert szervezet által alkotott vagy jóváhagyott, közmegegyezéssel elfogadott olyan műszaki (technikai) dokumentum, amely tevékenységre vagy azok eredményére vonatkozik, és olyan általános és ismételten alkalmazható szabályokat, útmutatókat vagy jellemzőket tartalmaz, amelyek alkalmazásával a rendező hatás az adott feltételek között a legkedvezőbb. A nemzeti szabvány 6. (1) A nemzeti szabvány alkalmazása önkéntes. (2) Műszaki tartalmú jogszabály hivatkozhat olyan nemzeti szabványra, amelynek alkalmazását úgy kell tekinteni, hogy az adott jogszabály vonatkozó követelményei is teljesülnek. A bírói gyakorlat szerint a szolgáltatás akkor is hibás lehet, ha a minőségre nézve egyáltalán nincs szabványi előírás, továbbá a szolgáltatott termék hibás lehet akkor is, ha kielégíti ugyan a szabvány előírásait, a rendeltetésszerű használat általános követelményeinek azonban valamilyen szabványban nem részletezett okból nem felel meg, vagyis egyéb hibája van. Erre példa a BDT számában közzétett jogeset, melyben a Szegedi Ítélőtábla kimondta, hogy a hibás teljesítés szempontjából a termékek törvényes tulajdonsága egyfelől azt jelenti, hogyha a termék műszaki paramétereit szabványok vagy más műszaki előírások kötelezően határozzák meg, és a termék ezeknek nem felel meg, akkor hibás teljesítés történt. Kötelező szabvány hiányában is hibás azonban a termék, ha a szerződéssel elérni kívánt célnak megfelelő felhasználásra bármely okból nem alkalmas. A nem kötelező szabványban előírt követelmények abból a szempontból jelentősek a hibás teljesítés megítélése során, hogy az adott termék alkalmas-e a rendeltetésszerű használatra. A Legfelsőbb Bíróság EBH szám alatt közzétett döntésében úgy foglalt állást, hogy a törvényes kellék fogalomkörébe tartozik, hogy a szolgáltatás a szabványban előírt követelményeknek megfeleljen. Miután a szabványra vonatkozó törvény már nem teszi lehetővé a szabvány kötelező alkalmazását, a jövőben ilyen ítélet nem hozható, s a szabványnak való megfelelés inkább a szerződéses és nem a törvényes kellékek közé lesz sorolható. (Kivéve, ha jogszabályba foglalták a szabvány előírásait a fent idézett 6. (2) bek. szerint.). Ugyanezzel a korrekcióval alkalmazandó a BDT sz. döntésben adott iránymutatás. Régiós gyakorlat A Baranya Megyei Bíróság a 2. Pf /2010. sz ítéletében napkollektorok hibás teljesítésével kapcsolatban kimondta, hogy a konkrét ügyben Magyar Szabvány alkalmazása nem volt kötelező, a keresetet eltérően az elsőfokú bíróság álláspontjától - nem a szabványhoz viszonyított megfelelőség, hanem az általában elvárható szintű, jó minőségű, a cél elérésére alkalmas szolgáltatás mércéje alapján kell elbírálni. 13.

14 A Tolna Megyei Bíróság Pf /2009. sz. ügyében a bíróság vizsgálta, hogy a vadhálók tekintetében van-e kötelezően alkalmazandó szabvány, s ennek hiányában a rendeltetésszerű használhatóság alapján ítélte meg a hibás teljesítés kérdését. c.) A termékkel kapcsolatos úgynevezett járulékos kötelezettségek elmulasztása a szolgáltatás hibáját eredményezi akkor is, ha maga a termék egyébként nem minőséghibás. Ilyeneknek minősülnek a használati, kezelési utasítások, árujelzők, megfelelőség tanúsítása, stb. mellékelése, melyekre vonatkozó legfontosabb szabályok a következők évi CLV. tv. 12. (1) Külön jogszabályban meghatározott termék csak használati és kezelési útmutatóval forgalmazható. (2) Az ilyen használati és kezelési útmutatóban a fogyasztót magyar nyelven, közérthetően és egyértelműen tájékoztatni kell a termék rendeltetésszerű használatának, felhasználásának, eltarthatóságának és kezelésének módjáról. (3) Az (1) bekezdés szerinti esetben a termékhez csatolt magyar nyelvű használati és kezelési útmutatónak a (2) bekezdésben említett körben tartalmaznia kell mindazt az információt, amelyet a gyártó által csatolt idegen nyelvű használati és kezelési útmutató tartalmaz. 13. Azok a termékek, amelyekre vonatkozóan jogszabály megfelelőségértékelési kötelezettséget ír elő, csak az előírt mód szerinti megfelelőségi tanúsítvánnyal, megfelelőségi nyilatkozattal, illetve megfelelőségi jelöléssel együtt forgalmazhatók. A hétköznapi életben ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban sokszor felmerül vita, azonban közzétett jogeset elvétve található. Ilyen kivételes jogeset a Legfelsőbb Bíróság a BH sz. döntése, amelyben a bíróság kimondta, hogy az üzembehelyezési időpont téves feltüntetése és a hamisított szervizkönyv átadása az adásvételi szerződés hibás teljesítését eredményezi, így árleszállításnak van helye Szerződésszerű teljesítés A szerződés A szerződésszerű teljesítés alapja egy érvényes szerződés, enélkül a hibás teljesítés nem vizsgálható. A szavatossági felelősség a szerződés hibás teljesítésének jogkövetkezménye, ezért szavatossági igény kizárólag szerződéses jogviszonyban érvényesíthető. (BDT ) Szerződési kellék az, amit a szerződésben előírtak, vagy legkésőbb a szerződés megkötésekor a kötelezettel közöltek. A szerződésben külön kikötött minőségi elvárások ugyanolyan súlyúak, mint a jogszabályban megfogalmazott minőségi követelmények, a szerződés tartalmától függően adott esetben meg is előzhetik azokat. Emiatt rendkívül fontos, hogy a bíróság feltárja a felek szerződésének tartalmát. A Pécsi Ítélőtábla BDT sz. alatt közzétett döntésben kimondta, hogy nem lehet az építési szerződés hibás teljesítésen alapuló követelések kérdésében állást foglalni mindaddig, amíg a bíróság nem deríti fel a szóban kötött szerződés műszaki tartalmát és a kikötött vállalkozói díj természetét. Az, hogy a jogosult az általa fontosnak tartott speciális célt a kötelezett tudomására hozza, a kötelezett pedig ezt akár ráutaló magatartással elfogadja, tartalmilag azt jelenti, hogy az így meghatározott követelmény a felek közötti szerződés tartalmává válik, az eltérő szolgáltatás hibás teljesítésnek minősül. Régiós gyakorlat A Somogy Megyei Bíróság Pf /2009. sz. ügyében egy utazási szerződés kapcsán a fél arra hivatkozott (többek között) a hibás teljesítéssel kapcsolatban, hogy az all inclusive ellátást nem tudták igénybe venni, mert nagy volt a távolság a bungalójuk és a bár, illetve a swimming-pool között. A bíróság megállapította, hogy ez a távolság 400 m volt, amely nem jelent jelentős távolságot, ráadásul az all incluzive ellátás nem jelent szobaszervizt, az utazásszervező ebben a tekintetben nem teljesített hibásan. 14.

15 A Veszprém Megyei Bíróság egyik nem publikált határozatában csomagolóanyag hibás teljesítésével kapcsolatban mondta ki, hogy amennyiben a szerződő fél olyan célt kíván elérni, amely a szerződés természetéből nem következik automatikusan (az, hogy a csomagolóanyag ne legyen csúszós felületű), már a szerződés megkötésekor közölni kell, enélkül nem tekinthető a teljesítés hibásnak, ha a nem közölt feltételnek az adott termék nem felel meg. Összefoglalva: A hibás teljesítés, mint szerződésszegés nem elsősorban a materiális értelemben vett hibás dolgot jelentik, hanem azt, hogy adott szerződés keretei között valamelyik fél vállalt szolgáltatása nem felel meg a jogszabályban előírt, vagy a szerződésben külön meghatározott minőségi követelményeknek. A hibás teljesítés jogi kategória. Lehetséges, hogy a dolog köznapi értelemben hibás, a szerződés keretei között még sincs hibás teljesítésről szó, mert a felek éppen a hibás dolog vételében állapodtak meg. (pl. értékcsökkent áruk, használt, esetleg működésképtelen dolgok vétele, alkatrészek.) Előfordulhat az is, hogy az egyébként kifogástalan minőségű dolog a szerződésben külön kikötött többlettulajdonságoknak nem felel meg, ezért jogi értelemben a teljesítés hibás. A Ptk. nem általában a minőséghibát, hanem a hibás teljesítést szankcionálja. Ehhez kapcsolódó fontosabb döntések: BH Abban az esetben, ha a felek a szerződésben a dolog valamely tulajdonságát kifejezetten meghatározzák, a szolgáltatás akkor is hibásnak minősül, ha az a rendeltetésszerű használatra alkalmas ugyan, de nem rendelkezik olyan tulajdonsággal, mint amelyet a felek a szerződésben meghatároztak (1959. évi IV. törvény 305. ). BDT I. A szolgáltatott dolog materiális értelemben vett hibája és a hibás teljesítés jogi fogalma nem feltétlenül esnek egybe. A hiba ismeretében történő szerződéskötés a felek megállapodásának a tartalmára utal, így az ilyen hibával szolgáltatott dolog szerződésszerű teljesítésnek minősül. BDT A bevásárló- és szórakoztatóközpont létesítése céljából vásárolt ingatlan lényeges, a szerződésben külön is kiköthető tulajdonsága, hogy nem esik régészeti feltárási kötelezettség alá. Az eladó önkormányzat hibásan teljesít, ha az értékesített ingatlanok régészeti lelőhelyként szerepelnek a nyilvántartásban, a hibás teljesítéssel okozati összefüggésben keletkezett kár megtérítésére köteles. BDT I. A lízingbeadó a gépkocsi adásvételi szerződés vevője, ebből következően a lízingbeadó a saját jogán (vevőként) felléphet az eladóval szemben a szerződésszegésből, így a hibás teljesítésből eredő jogainak gyakorlása érdekében. A vevőt saját jogon megillető jogosultságok gyakorlása független attól is, hogy a lízingbevevő vele - lízingbeadóval - szemben ilyen jellegű igényt érvényesít vagy sem. BDT Élelmiszer-ipari termelő tevékenység céljára vásárolt, gépekkel, mint tartozékokkal együtt értékesített paprikafeldolgozó üzemet magába foglaló ingatlannak az is törvényes tulajdonsága, hogy építési és a funkciójához igazodó használatbavételi (üzemeltetési) szakhatósági engedélyekkel rendelkezzen. Ennek hiánya a jogi értelemben vett hibás teljesítést megalapozza. BDT A hibás teljesítésért való felelősség szabályai nem általában a minőséghibát, hanem konkrét szerződés hibás - nem szerződésszerű - teljesítését szankcionálják. Használt házasingatlan adásvétele esetén ezért mindazon köznapi értelemben vett hibák, amelyek a használtság következményei a vevő terhére esnek, mivel azokra számítania kell. A hibás teljesítés használt dolog adásvétele esetén jogi értelemben csak akkor állapítható meg, ha a hiba független a használtságtól, illetőleg az elhasználódás számítható mértékét jelentősen túllépi. BDT I. A vevőt a megvizsgálási kötelezettség nem a szerződés megkötése előtt terheli, hanem a vevőnek a teljesítéskor (azt követően) kell a legrövidebb időn belül a szerződésszerű teljesítésről megbizonyosodnia. Amennyiben azonban a szerződéskötés és a teljesítés időben lényegében egybeesik, és a vevő a szerződéskötés előtt a megvásárolni kívánt gépkocsit ténylegesen megtekinti, majd ehhez képest nyilatkozik vételi szándékáról, vélelmezni lehet, hogy azokat a hibákat, amelyeket a kellően gondos, ésszerű eljárás mellett felismerhetett ismernie kellett, ennélfogva a (nyílt) hiba (vélelmezett) ismeretében vette meg a gépkocsit. BDT Élelmiszer-ipari termelő tevékenység céljára vásárolt, gépekkel, mint tartozékokkal együtt értékesített paprikafeldolgozó üzemet magába foglaló ingatlannak az is törvényes tulajdonsága, hogy építési és a funkciójához igazodó használatbavételi (üzemeltetési) szakhatósági engedélyekkel rendelkezzen. Ennek hiánya a jogi értelemben vett hibás teljesítést megalapozza. 15.

16 4.2. Mi a fogyasztói szerződés? A évi módosítás hozta be a hibás teljesítés szabályai közé a fogyasztói szerződések kérdéskörét, ezért vizsgálni kell, hogy milyen esetben beszélünk fogyasztói szerződésről. A fogalmat a Ptk definiálta az alábbiak szerint: 685. E törvény alkalmazásában e) fogyasztói szerződés: az a szerződés, amely fogyasztó és olyan személy között jön létre, aki (amely) a szerződést gazdasági vagy szakmai tevékenysége körében köti; a törvény jótállásra és kellékszavatosságra vonatkozó szabályai alkalmazásában az a szerződés minősül fogyasztói szerződésnek, amelynek tárgya ingó dolog, kivéve a villamos energiát, a - tartályban, palackban vagy egyéb módon korlátozott mennyiségben vagy meghatározott űrtartalommal ki nem szerelt - vizet és gázt, továbbá a végrehajtási eljárás vagy más hatósági intézkedés folytán eladott dolgot, valamint az olyan árverésen eladott használt dolgot, amelyen a fogyasztó személyesen részt vehet (fogyasztási cikk). A szabályozás alkalmazási területét az irányelv személyi, tárgyi és területi oldalról határolja le. A szabályozás kedvezményezettje a fogyasztó, vagyis a nem gazdasági célból eljáró természetes személy. A magyar szabályozás ettől eltér, erre még visszatérünk. A szabályozás tárgyi hatálya az ún. fogyasztási cikkekre korlátozódik; ez alatt az ingó testi (birtokba vehető) tárgyakat kell érteni, szűk körben megállapított kivételekkel. Adásvételi szerződésnek minősülnek az irányelv alkalmazásában a későbbiekben legyártandó vagy előállítandó fogyasztási cikkek szolgáltatására irányuló szerződések is. Nem vonatkozik a szabályozás a kapcsolódó szervízszolgáltatásokra, kivéve a szakszerűtlen összeszerelés következményeként jelentkező, illetve az összeszerelési utasítások hiányosságára visszavezethető hibákat. Az irányelv fenti rendelkezéseinek megfelelően a módosított törvényi rendelkezések hatálya azon új szabályok vonatkozásában, amelyek csak a fogyasztói szerződésekre irányadóak, kizárólag azon fogyasztói szerződésekre terjednek ki, amelyek ingó dolog szolgáltatására irányulnak. A törvény ezért a fogyasztói szerződésnek általános és speciális fogalmát is nevesíti. A fogyasztói szerződés speciális definícióját a jótállásra és a kellékszavatosságra vonatkozó szabályok tekintetében a fogyasztási cikkhez köti, ily módon biztosítja, hogy az irányelvből kötelezően adódó, ám általános érvénnyel átvenni nem indokolt rendelkezések hatálya valóban csak az irányelv alkalmazási területével megegyező körre korlátozódjon. Másrészről a tárgyi oldalról megragadott fogyasztói szerződés definíció elrendezi azt a kérdést is, hogy az irányelv nem csupán az ingó-adásvételre, de a későbbiekben legyártandó vagy előállítandó fogyasztási cikk szolgáltatására irányuló (szállítási vagy vállalkozási) szerződésekre is kiterjed. Ugyanakkor a fogyasztói szerződés általános értelmezése kizárólag a fogyasztói minőségben (gazdasági vagy szakmai tevékenység körén kívül eső célból) történő szerződéskötés alapján ragadja meg a fogalmat a Ptk. más jogszabályhelyei, illetve közvetve a fogyasztóvédelem területét érintő alacsonyabb szintű normák alkalmazásában, és nem szűkíti azt le a szolgáltatott dolog jellege alapján. A magyar szabályozás alapján gazdálkodó szervezet is lehet fogyasztó, mindig az adott ügylet tartalmának a gazdálkodó szervezet tevékenységi körével való összevetése alapján dönthető el, hogy a fogyasztói minőség fennáll-e? (ld: Új szavatossági és jótállási szabályok 15.old.) A fogyasztási cikk fogalmának meghatározásánál a törvény él az irányelvben a nemzeti jogalkotónak biztosított lehetőséggel, és az aukciók sajátosságaira tekintettel kizárja a szabályozás alkalmazását az olyan árverésen eladott használt dolog tekintetében, amelyen a fogyasztó személyesen részt vehet. A Fővárosi Ítélőtábla a BDT sz. döntésében részletesen elemezte a fogyasztó fogalmát, ezért az indokolását hosszasabban idézem. Az elfogadott értelmezés megfelel a fent idézett jogtudományi értelmezést fogadta el. 16.

17 EBH II. A szerződő fél a szerződési nyilatkozat értelmezése tekintetében akkor minősül fogyasztónak, ha a szerződést olyan célból köti, amely független az általa folytatott gazdasági vagy szakmai tevékenységtől [1959. évi IV. törvény 207. (2) bek., 685. d) pont]. A jogerős ítélet a Ptk a (1) bekezdésének megfelelően értelmezte a felek nyilatkozatát. A szerződés szövege nem volt sem homályos, sem ellentmondásos, az alperesek adósként írták alá a kölcsönszerződést, ami azt jelenti, hogy a szerződés alanyaivá, annak főkötelezettjévé váltak. Ennek nem mond ellent, hogy a szerződés - fej- - részében a II. r. felperes kölcsönfelvevőként, míg az alperesek egyenes adósként szerepeltek. Az egyenes adós kifejezés a közfelfogás szerint éppen annak kihangsúlyozását jelenti, hogy a felelősség a vállalt kötelezettségért közvetlen, tehát nem mögöttes, nem másodlagos. Alaptalan volt a felülvizsgálati kérelemnek a Ptk ának (2) bekezdésére való hivatkozása is, mert a Ptk ának d) pontja szerint a szerződő fél csak akkor minősül fogyasztónak, ha a szerződést olyan célból köti meg, amely független az általa folytatott gazdasági vagy szakmai tevékenységtől. A szerződés célja viszont az volt, hogy az alperesek tulajdonában lévő II. r. felperes gazdasági tevékenységét a felvett kölcsönnel elősegítsék. BDT I március 1. napját követően kizárólag a fogyasztói szerződésekben alkalmazott általános szerződési feltételek érvénytelenségének megállapítása érdekében indítható közérdekű kereset. Fogyasztói szerződésnek az a szerződés minősül, amelyet a gazdasági vagy szakmai tevékenysége körében szerződést kötő fél a fogyasztóval köt. A szerződő fél akkor minősül fogyasztónak, ha a szerződést olyan célból köti, amely kívül esik szakmai vagy gazdasági tevékenységének körén. A Ptk d) és e) pontjai kimondják, hogy a Polgári Törvénykönyv alkalmazásában: fogyasztó: a gazdasági vagy szakmai tevékenység körén kívül eső célból szerződést kötő személy, illetőleg fogyasztói szerződés: az a szerződés, amely fogyasztó és olyan személy között jön létre, aki (amely) a szerződést gazdasági vagy szakmai tevékenysége körében köti. Az Fgytv. 1. -a alapján az abban foglalt rendelkezések hatálya - külön törvény eltérő rendelkezése hiányában - a vállalkozások azon tevékenységére terjed ki, amely a fogyasztókat érinti vagy érintheti. Az Fgytv VIII. 31-éig hatályban volt 2. e) pontja szerint fogyasztó: az a személy, aki - gazdasági vagy szakmai tevékenység körén kívül - árut vesz, rendel, kap, használ, illetve akinek a részére a szolgáltatást végzik, továbbá, aki az áruval vagy szolgáltatással kapcsolatos tájékoztatás vagy ajánlat címzettje. Az Fgytv IX. 1-jétől hatályos 2. a) pontja értelmében fogyasztó: az önálló foglalkozásán és gazdasági tevékenységi körén kívül eső célok érdekében eljáró természetes személy, aki árut vesz, rendel, kap, használ, igénybe vesz, vagy az áruval kapcsolatos kereskedelmi kommunikáció, ajánlat címzettje. A törvény idézett rendelkezéseinek a perbeli jogvita elbírálásával kapcsolatos alkalmazhatóságát illetően a Fővárosi Ítélőtábla kiemeli, hogy az Fgytv. 1. -ára figyelemmel, az Fgytv. 2. -a az ott meghatározott fogalmakat kizárólag a fogyasztóvédelemről szóló törvény alkalmazása által érintett körben értelmezi. A fogyasztóvédelemről szóló törvénynek azonban sem a korábban, sem a jelenleg hatályos rendelkezései nem tartalmazzák a - Ptk. 209/A., valamint a Ptk. 209/B. - ok szempontjából releváns - fogyasztói szerződés fogalommeghatározását. Ebből okszerűen az következik, hogy a Polgári Törvénykönyvnek és a fogyasztóvédelemről szóló törvénynek az egymással egyébként az általános-különös viszonyában álló rendelkezései közül a fogyasztói szerződés fogalmának meghatározására a Ptk e) pontját kell alkalmazni azért, mert az Fgytv. erről nem rendelkezik. A Ptk 685. d) pontja a fogyasztó fogalmát nem szűkíti le kizárólag a természetes személyekre, hanem a lényegi megkülönböztetést ahhoz köti, hogy az érintett személy a szerződést gazdasági vagy szakmai tevékenysége körén belül, vagy azon kívül köti-e. Ez nem azonos azzal az elhatárolással, hogy a szerződést végfelhasználóként vagy továbbértékesítés céljából kötik-e. Az ítélőtábla a fellebbezés kiegészítésében ezzel kapcsolatban felhívott eseti döntéseket a jogvita elbírálása szempontjából azért nem fogadta el irányadónak, mert azok nem a fogyasztói szerződésnek, hanem a fogyasztónak a fogalmát értelmezték és ennek során az Fgytv. 2. korábban hatályos i) pontjának a fogyasztói forgalom fogalmából vezették le, hogy ki minősül az Fgytv. alkalmazásában fogyasztónak. Az Fgytv. azonban a fent kifejtettek szerint nélkülözi a fogyasztói szerződés fogalom-meghatározását, a Ptk. azonban azt tartalmazza. Ezért a Ptk. alkalmazásának körében, a fogyasztói szerződés meghatározása során nyilvánvalóan nem az Fgytv. fogyasztói forgalomra vonatkozó fogalommeghatározásának értelmezéséből és analógiájából, hanem a Ptk e) pontjának közvetlen tételes jogi rendelkezéséből kell kiindulni. A Ptk e) pontja szerint fogyasztói szerződés az a szerződés, amely fogyasztó és olyan személy között jön létre, aki (amely) a szerződést gazdasági vagy szakmai tevékenysége körében köti. Ezáltal az a szerződés minősül fogyasztói szerződésnek, amelynek egyik alanya a fogyasztó, a másik pedig ezen a körön kívül eső személy. A Legfelsőbb Bíróság az EBH szám alatt közzétett eseti döntésében a Ptk d) pontjának alapul vételével olyan iránymutatást adott, hogy a szerződő fél csak akkor minősül fogyasztónak, ha a szerződést olyan célból köti meg, amely független az általa folytatott gazdasági, vagy szakmai tevékenységtől. 17.

18 II. A SZAVATOSSÁG, JÓTÁLLÁS ÉS A KÁRTÉRÍTÉS ÚJ SZABÁLYAI 1. Szavatosság (2003. június 1.) Ptk (1) Olyan szerződés alapján, amelyben a felek kölcsönös szolgáltatásokkal tartoznak, a kötelezett hibásan teljesít, ha a szolgáltatott dolog a teljesítés időpontjában nem felel meg a jogszabályban vagy a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak. (2) Hibás teljesítésnek minősül a szolgáltatott dolog szakszerűtlen összeszerelése is, ha a szerelés szerződéses kötelezettség, és azt a kötelezett vagy olyan személy végezte el, akinek magatartásáért a kötelezett felelős. A kötelezett felel akkor is, ha a szolgáltatott dolog összeszerelését a szerződésnek megfelelően a jogosult végezte el, és a szakszerűtlen összeszerelés a használati útmutató hibájára vezethető vissza. Fogyasztói szerződésben semmis az a kikötés, amely e rendelkezésektől a fogyasztó hátrányára tér el Változó szabályok a.) Törvényes kellék: Ptk július 1. előtti szabályai értelmében a kötelezett hibásan teljesít, ha a szolgáltatott dolog nem felel meg a teljesítéskor a törvényes, vagy a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak. E helyett az új szabályozás szerint akkor hibás a teljesítés, ha a teljesítés időpontjában nem felel meg a jogszabályban és a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak. Az ezzel kapcsolatos tudnivalókat már az általános szabályok között már említettem. b.) A teljesítés időpontja A Ptk (1) bekezdése értelmében a jogszabályi és szerződési tulajdonságoknak a szerződés teljesítésének időpontjában kell fennállnia. A korábbi jogszabályi előírás a teljesítéskor kifejezést használta, a gyakorlat azonban a teljesítést a teljesítés időpontjával azonosította. A teljesítés előtt szavatossági igény nem érvényesíthető, akkor sem, ha a hiba a teljesítés előtt valamilyen okból ismert. [Ez alól kivétel a vállalkozási szerződés. Ptk (4) bek.).] c.) Összeszerelés: Teljesen új szabálya a Ptk.-nak a 305. (2) bekezdése, amely július 1. napját követően a kötelezett szavatossági felelősségét kiterjeszti a szolgáltatott dolog szakszerűtlen összeszerelésére is, ha a szerelés szerződéses kötelezettség és azt a kötelezett vagy olyan személy végezte el, akinek magatartásáért a kötelezett a felelős. Fennáll a fellelősége a kötelezettnek akkor is, ha az összeszerelést a jogosult végzi vagy végezteti el, de a használati útmutató hibája következtében szerelték össze szakszerűtlenül az adott dolgot. A törvény együttes feltételeket ír elő, bármelyik feltétel hiánya kizárja, hogy egy jogosult a szerelés szakszerűtlen voltára hivatkozással szavatossági igényt érvényesítsen. d.) Reklám, nyilvános kijelentés: Új szabály a Ptk (1) bekezdésének b./ pontja, amely szerint a reklámban, árucímkén tett és a dolog tulajdonságára vonatkozó határozott, nyilvános kijelentés megszegése előidézheti a kötelezett szavatossági felelősségét. A (1) b) pontjában említett nyilvános kijelentés alatt a törvény a reklámban és az árucímkén tett, a szolgáltatás tulajdonságát érintő közlést érti. Ilyennek azok a kijelentések minősülnek, amelyek a tulajdonságot illető konkrét, tényszerű közlést tartalmaznak. Nem esik ezért ebbe a körbe a reklámokban szokásos, és általánosságban megfogalmazott öndicséret (pl. legjobb, legolcsóbb, stb.). A szabályozás azonban két tekintetben túllép a kötelmi jog klasszikus szabályain. Egyrészt a kötelezettnek tudja be más személy kijelentéseit, másrészt nem szerződéses kötelezettségvállalás céljából tett kijelentéseket ruház fel ilyen hatással. 18.

19 A tulajdonságot érintő nyilvános közlés tehát nem csak a kötelezettől, de a gyártótól, az importálótól, valamint ezek képviselőjétől is származhat. E törvényi rendelkezéshez kapcsolódik a (3) bekezdése, mely a gyártó fogalmát kiterjesztett tartalommal határozza meg. Ennek alapján gyártónak minősül az is, aki saját magát gyártóként tünteti fel a dolgon elhelyezett nevével, védjegyével, vagy más megkülönböztető jelzés alkalmazásával. A szabály alkalmazhatóságának nem feltétele, hogy a nyilvános kijelentést a törvény hatálybalépése után tegyék. Csak a szerződés megkötésének kell a hatályba lépés után megtörténnie. A kötelezett megnövelt felelősségére tekintettel a Ptk (2) bekezdése kivételeket fogalmaz meg a kötelezett javára, azonban a bizonyítás terhe is őrá esik a kivételek alkalmazhatóságát illetően. A törvény szövege szerint: (2) A szolgáltatásnak nem kell megfelelnie az (1) bekezdés b) pontjában említett nyilvános kijelentésnek, ha a kötelezett bizonyítja, hogy a) a nyilvános kijelentést nem ismerte, és azt nem is kellett ismernie, vagy b) a nyilvános kijelentést a szerződéskötés időpontjáig már megfelelő módon helyesbítették, vagy c) a nyilvános kijelentés a jogosult szerződéskötési elhatározását nem befolyásolhatta. e.) A teljesítés helye: A teljesítés helyére vonatkozó előírások tekintetében a Ptk (2) bekezdése a fogyasztói szerződésre utalással kiegészült azzal, hogy fogyasztói szerződés esetében a teljesítés a fogyasztó részére való átadással történik meg Változatlan szabályok: a.) Használt dolog adásvétele Nem változik a gyakorlat használt dolog adásvétele esetében. Egyrészt önmagában az a tény, hogy használt dolgot vásárol a jogosult, nem zárja ki a hibás teljesítés következményeinek alkalmazását. A jogosultnak azonban nyilvánvalóan számolni kell azzal, hogy a megszerzett dologban a természetes felhasználódásból eredő illetve egyéb hibák is lehetnek. E körben is alkalmazható a korábbi bírói gyakorlat (BH 1975/122., BH 1995/92., BH 1981/453.) Régiós gyakorlat A megyei kollégiumi anyagokban közölt jogesetek legalább felében használt dolgok, jellemzően gépkocsik, gépek és lakóépületek hibás teljesítésének kérdésében kellett állást foglalni. Ezekben az ügyekben jelentős jogalkalmazási kérdések nem vetődtek fel. Használt gépkocsi adásvétele esetében a gépkocsi életkorának, futásteljesítményének, esetleges törött voltának eltitkolása mindig megalapozza a hibás teljesítés megállapítását. (Somogy Megyei Bíróság Pf /2010.) Iránymutató döntések: BH I Ha lakóépület vételekor ismert is az, hogy az épület elhanyagolt állapotban van és javításra szorul, az épület lényeges elemeinek használhatóságáért, az épület lakás céljára való alkalmasságáért az eladó felelős. Ha a épületnek - az épület építési idejének és állapotának megfelelő elhasználódásán túlmenően - olyan további hibája is van, amely meghaladja a szokásos elhasználódás fokát és az épület általános állapotához képest is rendkívülinek tekinthető, különösen pedig, ha a hiba folytán az épület használhatatlanná vált, ezért az eladó szavatossággal tartozik [Ptk (1) és (2) bek.]. BH Családi házzal beépített ingatlan adásvétele esetében törvényes tulajdonság, hogy a lakóépület a korának és az abból következő műszaki állapotának megfelelő mértékben a rendeltetésszerű használatra alkalmas állapotban legyen [Ptk (1) bek., 305. (1) bek., 306. (1) bek.]. BDT A vevőnek a használt ingatlan megvásárlásakor fel kell készülnie azokra a hibákra, amelyek a használtsággal, az avulási idővel, annak számítható mértékével összefüggésben állnak fenn. A mintegy 20 éves ingatlan NEOACID vízszigetelő rétegének felújítása a tulajdonos karbantartási kötelezettsége. BDT Használt mezőgazdasági haszongépjármű (pl. cukorrépa betakarítógép) esetében a vevőnek számítania kell arra, hogy a gépben a természetes elhasználódásból származó hibák lehetnek. Mindazon - köznapi értelemben vett - 19.

20 hibák tehát, amelyek a használtság következményei, a vevő terhére esnek. A hibás teljesítés jogi értelemben csak akkor állapítható meg, ha a hiba független a használtságtól, illetőleg az elhasználódás számítható mértékét jelentősen túllépi. BDT Használt dolog - így házas ingatlan - adásvétele esetén is fennáll az eladó helytállási kötelezettsége, ilyenkor azonban a jogi értelemben vett hibás teljesítés szempontjából az a kiindulópont, hogy a vevő a használtság ismeretében vette meg a dolgot, ezért számítania kell arra, hogy abban a természetes elhasználódásból származó hibák lehetnek. Mindazon köznapi értelemben vett hibák, amelyek a használtság következményei a vevő terhére esnek. Családi házzal beépített ingatlan eladása esetén szerződéses tulajdonság, hogy a lakóépület a korának és az abból következő műszaki állapotának megfelelő mértékben legyen rendeltetésszerű használatra alkalmas állapotban. b.) A csökkentett értékű és csökkentett áron értékesített termék A csökkentett értékű és csökkentett áron értékesített termékért is fennáll a termékszavatosság, amennyiben az nem felel meg a szerződéssel elérni kívánt célnak, vagy a rendeltetésszerű használat követelményeinek. (BH 1987/19.) A korábban kialakult gyakorlat alkalmazható. BH A csökkent értékű és csökkentett áron értékesített termékért is fennáll a kellékszavatossági felelősség, ha az nem felel meg a szerződéssel elérni kívánt célnak, illetőleg a rendeltetésszerű használat követelményeinek [Ptk (1) bek.]. c.) Nem osztható dolgoknál a mennyiségi hiány Nem osztható dolgoknál a mennyiségi hiány egyértelmű hibás teljesítésnek minősül, pl. a megvásárolt autó valamely lényeges alkatrésze hiányzik., vagy a szolgáltatott dolog egy rendszert képez, s ilyenként nem használható. Alkalmazható döntés: BH Csak együttesen hasznosítható számítógépi alrendszerek szolgáltatására irányuló szerződés hibás teljesítésével kapcsolatos jogvita elbírálásának szempontjai [Ptk (1) bek., 306. (3) bek., 319. (3) bek., 320., évi III. tv. (Szjt.) 3., 9/1969. (XII. 29.) MM. r. 1. (1) bek.]. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok okszerű mérlegelésével, helytállóan állapította meg, hogy az alperes szeptember 10-i szolgáltatása nem felelt meg a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak, a felperes szerződéskötéssel elérni kívánt céljainak. Az alperes felhívás ellenére megtagadta az alrendszerek működőképessé tételét, sőt tiltó program beépítésével meghiúsította valamennyi, köztük az első alrendszer használatát is. Az elsőfokú bíróság ezért helytállóan állapította meg, hogy az alperes hibásan teljesített [Ptk (1) bekezdés], és a felperest megillette a szerződéstől való elállás joga [Ptk (3) bekezdés]. Ez az elállási jog pedig a szolgáltatások egysége folytán kiterjedt az első alrendszerre is. d.) A használati útmutató hibája A használati útmutató hibája esetén a kellékszavatosság szabályai továbbra is alkalmazandók. BH Hibás teljesítésnek minősül a szolgáltatás, ha a helytelen vagy hiányos használati utasítás az egyébként szerződésszerű tulajdonságokkal rendelkező termék felhasználását meghiúsítja vagy eredményét lerontja [Ptk (1) bek.]. d.) Aliud szolgáltatás: vita van a gyakorlatban az aliud szolgáltatások megítélése tekintetében. Egyes álláspontok szerint ez is hibás teljesítésnek minősül, más, többségi álláspont szerint ilyen esetben nem történik teljesítés, ezért a jogosult az általános elévülési határidőn belül élhet a jogaival, kérheti a teljesítést illetve kártérítésre is igényt tarthat. Egyéb ma is alkalmazható eseti döntések: BH Az üzembehelyezési időpont téves feltüntetése és a hamisított szervizkönyv átadása az adásvételi szerződés hibás teljesítését eredményezi, így árleszállításnak van helye [Ptk (1) bek., 306. (1) bek., 367. (1) bek.]. Az a körülmény, hogy az alperes nem tudott a gépkocsi korábbi sérüléséről, illet ve arról, hogy a szervizkönyv hamis, nem befolyásolja azt a tényt, hogy részéről hibás teljesítés történt. Ezért a bíróságok a Ptk ának (1) bekezdése alapján a Ptk ának (1) bekezdése szerint jogszerűen rendelkeztek a vételár leszállításáról. A felperes a per megindítása előtt felszólította az alperest az eredeti állapot visszaállítására, illetve árleszállítás alkalmazására, amely 20.