Peter S. Beagle TÜKÖRBIRODALMAK

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "Peter S. Beagle TÜKÖRBIRODALMAK"

Átírás

1 Peter S. Beagle TÜKÖRBIRODALMAK sóbor és más titkok Fordító: Kleinheincz Csilla Delta Vision Kiadó 2007

2 I. rész Sóbor és más titkok 2

3 Tánc Emiliának Nancynek, Peternek és Jessának, valamint Joe-nak Örülök, hogy az először különálló ajándékkönyvként megjelentetett Tánc Emiliának végre szélesebb körű forgalomba kerül. Ez a történet jelenti számomra a legtöbbet. Természetesen fikció, és természetéből adódóan nagyon is fantasy; de sokkal inkább önéletrajzi, mint bármi, amit valaha is írtam. Legközelebbi barátom meggyászolásából született, aki 1994-ben halt meg. Joe Mazónak hívták, és egy középiskolai színjátszásórán találkoztunk, ahogyan Jake, a narrátor és barátja, Sam. Joe azonban csalódott színész volt, nem táncos (mint ahogy én író vagyok, aki, mint sok másik író, előadó szeretne lenni), és aki jól ismert tánckritikus lett és három rendkívül nagyra tartott és befolyásos könyvet írt a modern táncról. Jake és Sam mindennapi élete, amennyire lehet, különbözik Joe-étól és az enyémtől; a köztük lévő kapcsolat azonban annyira közel áll ahhoz, ahogy a dolgok velünk is álltak, amennyire csak képes voltam megírni. Ami Emilia eredetijét illeti, nem igazán tudtam tenni érte és Joe iránt érzett szeretetéért, de megpróbáltam segíteni, amennyire tőlem tellett. *** A macska. Hogy mit csinál a macska? Hidd el, nincs értelme elmondanom. Ezt látnod kell. Emilia, már öreg. Az idős macskák néha szörnyen furcsán bírnak viselkedni. De nem így. Csak azt akarom mondani, hogy ezt látnod kell. Te tényleg komolyan beszélsz. Képes vagy dobozba, ládába zárni Millamantot, és egészen Kaliforniáig elhurcolni, csak hogy én Mikor is jössz? Azt hiszem, kedden. Van tíz nap betegszabadságom Nem. Nem ez a módja. Az ember nem beszél így Samről, Emiliáról és önmagáról. És Millamantról. Már megint a rossz végéről közelíted meg a dolgot. Kezdd az elején! A saját érdekedben, csak mondd el, írd le úgy, ahogy legjobb tudomásod szerint megtörtént. Kezdd az üzenetrögzítővel! Abban legalább biztos vagy Amikor hazaértem a Pacific Rep társulat utolsó előtti előadásáról, a Ha eljő a jegesről, az üzenetrögzítő rám villogott. Nem foglalkoztam vele. Az ember együtt élhet a számítógépekkel, üzenetrögzítőkkel, faxgépekkel, még az lel is, de ezeknek a holmiknak tudniuk kell, hol a helyük. Fölakasztottam a kabátomat, ellenőriztem a postát, töltöttem magamnak egy italt, aztán az egyetlen kényelmes székemhez vittem az újsággal együtt, és belesüppedtem. Szokásos módon köszöntőt ittam a vezető színészünkre aki ma alighanem Hickeyt játszik Alaszkában, és rossz végszavakat ad fel egy jegesmedvékből álló társulatnak, majd végül megnyomtam a lejátszást. Jacob, Marianne vagyok. New Yorkból. Mostanság csak karácsonykor hallok Marianne Hooper felől, de régről ismerjük egymást, a színházi emberek különös, nemtörődöm módján, és azt a fátyolos, hihetetlenül világfáradt hangot eltéveszteni sem lehet az elmúlt húsz évben egy vagyont keresett szinkronizálással. Szünet következett. Marianne többet ki tud hozni egy jól elhelyezett szünetből, mint Jack Benny. Poharamat emeltem az üzenetrögzítő felé. Jacob, sajnálom, utálom, hogy nekem kell elmondanom. Samet múlt éjjel holtan találták a lakásában. Nagyon sajnálom. Nem jelentett semmit. Lepattant rólam nem jelentett semmit. Marianne folytatta: A magazinnál aggódni kezdtek, amiért nem ment be dolgozni, és két napig nem válaszolt a telefonokra. Végül betörtek a lakásába. A híres anonim hang most már remegett. Jacob, 3

4 olyan szörnyen Jacob, képtelen vagyok egy gépen elmondani. Kérlek, hívj fel! Megadta a számát, aztán letette. Csak ültem ott. Letettem az italomat, de máskülönben nem moccantam. Mozdulatlanul maradtam, ahol voltam, és arra gondoltam: tévedés történt. Szombaton ő a soros, hogy felhívjon, én múlt héten telefonáltam neki. Marianne tévedett. Azt gondoltam: Ó, Krisztusom, a macska, Millamant ki eteti Millamantot? Ez a két gondolat ismétlődött újra meg újra, előre-hátra. Nem tudom, mennyi idő telt el, mire végre felkeltem és fölhívtam Marianne-t, de azt biztosan tudom, hogy felébresztettem. Azt mondta: Téged hívtalak utoljára. Előbb föltelefonáltam a szüleit, és csak aztán bírtam rávenni magam, hogy veled is beszéljek. Most volt itt mondtam. Júliusban, az ég szerelmére! Jól volt. Egyenként kellett megbirkóznom a szavakkal, mintha köveket feszegettem volna ki egy falból. Sokat sétáltunk. A szíve. Marianne hangja olyan színtelen és hangsúlytalan volt, hogy valaki másnak hangzott. A fürdőszobában volt biztosan a Lincoln Centerből ért haza A Schönbergből. Kritikát akart írni arról a koncertről, a Mózes és Áron Még a gengszteröltönyét viselte, amit a megnyitókra szokott mindig Vele voltam, amikor megvette azt a buta, irigylésre méltó öltönyt. Azt mondtam: Az olasz selyemvacak. Emlékszem. Marianne azt mondta: Amennyire tudják mármint a rendőrség amennyire tudják, hazament, megetette a macskát, lerúgta a cipőjét, a fürdőszobába ment, és és meghalt. Most már sírt, csuklásokkal megszakított, amatőr módon. Jacob, azt hiszik, azonnal bekövetkezett. Úgy értem, azt gondolják, egyáltalán nem szenvedett. Hallottam magamat: Nem is tudtam, hogy baj van a szívével. Titokzatoskodó hülye, egyszer sem mondta. Marianne kipréselt egy nevetést. Nem hiszem, hogy bárkinek is elmondta volna. Még az apja és az anyja sem tudták. A cigaretták mondtam. A rohadt cigik! Múlt nyáron itt volt, megpróbált leszokni azt mondta, az orvosa pokolian ráijesztett. Én arra gondoltam, tüdőrák, biztos a ráktól fél. Soha nem gondoltam volna, hogy a szívéről van szó. Olyan idióta vagyok. Ó, istenem, fel kell hívnom Mike-ot és Saraht. Ne ma éjjel, ma éjjel ne hívd fel őket! Kezdte visszanyerni uralmát a hangja fölött, de most ismét elvesztette. Sokkot kaptak; én okoztam; te ne tetézd! Várj reggelig! Hívd fel őket reggel! A szám és a torkom úgy kiszáradt, hogy már fájt, de képtelen voltam megint felvenni az italomat. Azt kérdeztem: Mit intéztetek? Értesíteni kell az embereket, a rendőrséget. Még azt sem tudom, volt-e végrendelete. Hol van a hol van most? A teste a rendőrségnél van, és a lakást lezárták. Lepecsételték ezt csinálják, ha valaki szemtanú nélkül hal meg. Nem tudom, mi következik, Jacob, el tudnál jönni? Csütörtökön mondtam. Holnapután. Az utolsó előadás után elcsípem az éjszakai járatot. Gyere a lakásomra! Elköltöztem, van egy vendégszobám. Sikerült megadnia egy keleti Nyolcvanadik utcai címet, mielőtt ismét könnyekben tört ki. Sajnálom, sajnálom, egész nap megvoltam. Azt hiszem, most jutott el igazán a tudatomig. Nem tudom, miért mondtam. Hallottam, hogy Marianne mély levegőt vesz, és folytattam: Marianne, sajnálom, tudom, milyen szívtelenül hangzik, de te és Sam mennyi ideje is nem voltatok együtt tizenkét éve? Tizenöt? Úgy értem, Marianne, velem beszélsz. Nem lehetsz gyászoló özvegy, nem illik hozzád a szerep. 4

5 Mindig olyasmiket mondok Marianne-nek, amiket senki másnak ez az egyetlen módja, hogy a figyelmét megragadjam. Különben felbosszantotta, ami rögvest véget is vetett a siránkozásnak. Azt mondta: Mindig barátok maradtunk, ezt te is tudod. Eljártunk vacsorázni, elvitt színházba biztosan említette neked. Mindig barátok voltunk, Jacob. Sam sírt miatta. Az volt az egyetlen alkalom, hogy Samet sírni láttam. Akkor csütörtök reggel. Jó lesz látni téged. Szavak, köszönetek, szipogások. Letettük. Képtelen voltam ülve maradni. Fölkeltem és körbejártam a szobát. Ó, te átokfajzat! - mondtam fennhangon. Kagan, te nyomorult, szerencsétlen balfácán, ki mondta, hogy csak úgy távozhatsz? Terveink voltak, együtt akartunk megöregedni, ezt elfelejtetted? Kiabáltam, beleütköztem a tárgyakba. Szörnyű, teljesen felelőtlen vénemberek akartunk lenni, olyan elegánsak és kimértek, hogy senki el ne higgye, hogy épp most pisiltünk a pálma cserepébe. Karatét akartunk tanulni, nevezni a póker világbajnokságra, lézengeni az ötvenedik középiskolai évfolyam-találkozón, ülni a napon a tavaszi baseball táborokban mindenféle dolgunk volt még! Mi a pokolra gondoltál, amikor a film közepén kisétáltál a moziból? Azt hiszed, hogy majd egyedül végigcsinálom az egész hóbelevancot? Nem tudom, meddig folytattam, de azt igen, hogy miközben csomagoltam, tovább kiabáltam. A Jeges után nem volt más előadásom egészen addig, amíg Rep Karácsonyi énekét próbálni nem kezdjük két hónap múlva, amikor ismét Bob Crachit fizeti majd az albérletem. Nem volt háziállatom, amit etetni kellett volna, nem sírtak utánam csecseműk, senkinél nem kellett kimentenem magam van előnye annak, ha valaki ötvenkét éves, kétszer elvált és egyre jobban belecsontosodott a szokásaiba. Jó színész vagyok, meglehetősen széles repertoárral olyasvalakihez képest, aki nem kicsit hasonlít Mister Edhez, a beszélő lóhoz, de ambícióm éppúgy nincs, mint ahogy sztárjellegem sem. Nagyrészt ennek is köszönhető, hogy Sam Kagan és én olyan sokáig közel álltunk egymáshoz. A középiskolában találkoztunk drámaórán. Én már tudtam, hogy színész leszek persze akkoriban inkább Olivier voltam, mint Mister Ed. A tanár véletlenszerűen jelölt ki diákokat, hogy különféle jeleneteket olvassanak fel, minket pedig, akik szomszédos asztaloknál ültünk, kiválasztottak egy dialóghoz a Barbara őrnagyból. Én Adolphus Cusins voltam, Barbara Üdvhadseregben szolgáló vőlegénye; Sam pedig Undershaftet játszotta, a fegyvergyártót. Nem látta a darabot, de én igen, méghozzá Rex Harrisonnal, aki Cusinst játszotta a filmben, és akinek minden hanglejtését kottára tudtam. Mégis, amikor vitába szálltunk Barbara hűségét illetően, és Sam felháborítóan ízes brit akcentussal elmondta Undershaft hittételét: pénz és puskapor; szabadság és hatalom; hogy legyünk uraivá életnek, halálnak, az osztályban nem volt szempár, amely ne rá szegeződött volna. Én jobban ismertem a darabot, de ő tudta róla, hogy színdarab. Ez volt az első igazi lecke a színészetről, amiben részem volt. Az óra után a folyosón meg is mondtam ezt neki. Őszintén meglepettnek tűnt. Ó, istenkém, hiszen Undershaft könnyű, ő teljesen egyféle legalábbis abban a jelenetben. A lenyűgöző akcentus még érettebb volt, mint korábban. Cusins azonban pokolian fogós, Cusinsot nehezebb játszani. Rám vigyorgott Istenem, vajon akkor már megszínezték a fogait a cigaretták?, és hozzátette: Te azonban nagyon jó korai Harrisont viszel. Láttad Az utca bolondját? Egész jövő héten megy a Thaliában. Ő volt az első ember életemben, aki úgy beszélt, mint én. Ez alatt azt értem, hogy mindketten inkább a színpadi dialógust részesítettük előnyben a brooklyni társalgással, a színházi szerkezetet és cselekményt a nekünk kijelölt élettel szemben. Ez kínos gyerekkort jelent biztos vagyok benne, hogy ez volt az egyik oka, hogy olyan fiatalon színészettel kezdtem foglalkozni, és a hozzánk hasonlók a többieknél hamarabb megtanulják a mimikrit. Ugyanakkor egymást hajlamosak vagyunk felismerni. Sam. Alacsony volt jóval alacsonyabb, pedig én sem vagyok magas, sötét szemmel és hullámos hajjal, egy gyerek áttetsző bőrével és puha szájával, és állandóan úgy festett, mint 5

6 aki éppen nevetni készül. Ám még azokban a korai időkben is megőrizte a mélységeit: amikor kacagott vagy mosolygott, az mindig gyors volt, csintalan és már el is illant. A szeme melegen sütött, de a gyerekszáj makacs volt hogy mit őrzött, azt hiszem, soha nem tudtam meg. Sokkal jobb diák volt, mint én ha nem segített volna a tantárgyak felében, még mindig középiskolába járnék. Hozzám hasonlóan semmi nem érdekelte az irodalmon és a drámán kívül; de tőlem nagyon is eltérően elfogadta a geometria, a kémia és a fekvőtámaszok létét, amikor én egy percig sem hittem valódiságukban. Gondolj rá úgy, mint egy szerepre mondogatta. Most éppen diákot játszol, úgy tanulod meg a periódusos táblát, akár egy dialógust. Egy napon, istenkém, majd matematikatanárt, edzőt, űrült tudóst kell játszanod. Egy színész számára előbb-utóbb minden hasznos lesz. Jake-nek hívott, ahogyan senki más. Jó vesztes volt kártyában és társasjátékokban, azonban szörnyű nyertes, és képes volt két napig egyfolytában kárörvendezni egy römigyőzelem fölött. Ő volt az egyetlen, akinek meséltem halva született bátyámról, akit Eliasnak hívtak. Tudtam, hová temették - bár nem mondták el nekem -, és egyszer elvittem oda Samet. Kikelt magából, amikor megtudta, hogy otthon soha nem beszéltünk Eliasról, és megígértette velem: minden évben megünneplem bátyám születésnapját. Sam miatt több mint negyven éve már csendes születésnapi ünnepséget rendezek neki. Csak kétszer hagytam ki. Samnek meglepően nagy keze volt, de olyan apró lábfeje, hogy ugrattam is vele, lábujjas bokának neveztem. Ez mindig biztos módja volt a felbosszantásának, ennyire semmi más nem volt képes rá. Azok a kicsi lábak borzasztóan sokat jelentettek Sam számára. Tánctanuló volt, az utolsó matematikaóráról rendszerint a belvárosba ment leckékre. Akkoriban a tánc utáni vágy nem olyasmi volt, amiről a fiúk szívesen beszéltek főleg nem a mi brooklyni gimnáziumunkban, ahol már akkor melegnek neveztek, ha bármi más iránt érdeklődtél a focin, verekedésen és a nagy csöcsökön kívül. Én voltam az egyetlen, aki tudtam az órákról; és már végzősök voltunk, számos operával, Dodgers meccsel és régi Universal horrorfilmmel a hátunk mögött, amikor végre táncolni láttam. A műsorra a lerobbant East Village stúdióban került sor, ahova már heti háromszor járt órákra. Két zongora volt, összecsukható székek, és több bemutató a diákok részéről, akik szólót vagy klasszikus balettek pas de deux táncbetétjeit táncolták. Sam szülei is ott voltak, csendesen üldögéltek a legutolsó sorban. Természetesen ismertem őket, amennyire egy gyerek ismerheti a háttérben lebegő felnőtteket, amikor egy-egy délután átmegy a barátjához látogatóba. Mike ügyvéd volt, a törékeny külsejű Sarah pedig általános iskolai tanár; ezen kívül csak annyit mondhattam el róluk és ennyit tudok most is, hogy olyan nyilvánvalóan úgy gondolták, egy szem gyermekük az evolúció csúcsa, hogy az még az én kemény, kamaszszívemet is megérintette. Még mindig látom őket azokon a szálkás, rozoga székeken: fogják egymás kezét, kivéve, amikor elnézően megtapsolják a Hattyúk tava és a Giselle részleteit, és türelmesen várják, hogy Sam a színpadra lépjen. Ő volt a műsorban az utolsó előtti a varieték hagyományos sztárhelyén, és saját koreográfiát adott elő Borogyin Közép-Ázsia sztyeppéin című művének zenéjére. Hogy a tánca milyen volt, azt sem akkor, sem most nem mondhattam volna el, annyira bután lenyűgözött, hogy menzai barátom olyan robbanékony vadsággal dobálja magát a színpadon, amilyet még soha nem láttam vagy képzeltem volna róla. Vannak táncosok, akik a levegőbe vágják az alakjukat; mások beleégnek; Sam azonban foggal-körömmel tépte ki a maga formáját, és a levegő szó szerint vérezni látszott mögötte. Még csak azt sem tudom megmondani, jó volt-e vagy sem, a szó hagyományos értelmében bár kétségtelenül a legjobb volt: abban az iskolában nem csak a szülei tapsoltak állva, mire befejezte. Amit elkápráztatva és vakon is megértettem valamiképp: hogy az életéért táncolt. Amikor a színfalak mögé mentem, egyedül ült a padon verejtéktől fekete balett-trikójában, fejét tenyerébe ejtve. Nem nézett fel, míg azt nem mondtam: 6

7 Haver, ez nem volt semmi! Te sem vagy semmi. A kifejezés viszonylag új volt még akkoriban, legalábbis a mi köreinkben. Amikor fölemelte a fejét, öregnek tűnt. Nem úgy értem, hogy öregebbnek; hanem igazán öregnek. Az üvegtiszta bőr szürke volt, borosta pettyezte nem gondoltam, hogy borotválkozik, és sötét szeme túl súlyosnak látszott az arcához képest. Lassan azt mondta: Néha jó vagyok, Jake. Néha valóban azt hiszem, megcsinálom. Valami olyasmit mondtam, amire egyáltalán nem is gondoltam. Meg kell csinálnod. Nem hiszem, hogy van még egy átkozott dolog, amire alkalmasabb lennél. Sam nevetett. Szívből, így aztán egy kevés szín visszatért az arcába és a szeme ismét a saját korát tükrözte. Istenkém, reméljük, hogy soha nem kell kiderítenem! Felöltözött, és kiment Mike és Sarah elé. Még egy darabig nem kellett kiderítenie. Érettségiztünk, aztán én Pittsburghbe mentem a Carnegie Techbe egy valódi színházi ösztöndíjjal, Sam pedig otthon maradt, a New York-i City College-ben, hogy örömet szerezzen a szüleinek, és gyakorlatilag minden idejét a Garrett-Kliemanban töltötte, egy tánciskolában, amelynek legjobb diákjai egyenesen a New York-i városi balett-társulatba kerültek. Ünnepeken és nyáron találkoztunk, és mindenfélét csináltunk, amit azelőtt is együtt szoktunk: színielőadásokra és baseballjátékokra jártunk, látogattuk a Negyedik sugárút antikváriumait, sört ittunk és azon vitatkoztunk, vajon a belső rímek a dalokban, amelyeket mindig írni próbáltunk, vannak-e olyan szellemesek és sistergőek, mint Noël Cowardé. Péntek esténként általában pókert játszottunk egy színészpalántákból és táncosokból álló szedett-vedett társasággal. Amennyire hajlandóak voltunk elismerni, semmi nem változott. Míg azonban én a darabokról meséltem, amelyekben szerepeltem, Artaudról, Brechtről, az élőszínházról, a Sztaniszlavszkij-módszerről, az improvizációs műhelyekről és az érzékemlékekről. Sam szinte teljesen kerülte saját karrierje említését. Ha táncolt is bármelyik Garrett- Klieman táncbemutatóban, egyszer sem említette még azt is nehezen harcoltam ki, hogy engedjen bent ülni néhány koreográfiaóráján. Akárcsak korábban, egy pillanatra sem bírtam elszakítani róla a tekintetemet; de már kezdtem megtanulni, hogy egyes táncosokban, színészekben és zenészekben egyszerűen megvan ez az erő. Ennek semmi köze a tehetséghez vagy a mesterséghez ez csak van, akár a kék szem vagy a képesség, hogy valaki a nyelvével meg tudja érinteni az orra hegyét. Nekem nincs meg. Egy nap az Automatban ebédeltünk a Negyvenkettedik és a Hatodik utca sarkán, amikor váratlanul azt mondta: Nem javasoltak tovább. Sem a városi balettbe, sem máshová. Vége. Tátott szájjal rámeredtem ropogósra sült babom tálja fölött. Azt mondtam: Hogyhogy vége? Ez őrület! Te vagy a legjobb táncos, akit csak ismerek. Nem is ismersz táncosokat mondta Sam. Ez igaz volt még mindig alig ismerek néhányat; csak kevés musicalben szerepelek, de akkor bosszantott. Sam folytatta: Nem mondták nekem, hogy vége. Tudtam. Nem vagyok elég jó. Teljesen felháborodtam, nem csak a Garrett-Kliemanon, hanem rajta is, amiért ilyen jámborul alávetette magát a döntésüknek. Azt mondtam: Nohát, a pokolba velük! Mi a francot tudnak ők? Sam megrázta a fejét. Jake, nem vagyok elég jó. Ez ilyen egyszerű. Semmi nem ilyen egyszerű. Egész életedben táncoltál, te voltál a legjobb, bárhová mentél Soha nem voltam a legjobb! A Noël Coward-akcentus emlékezetem szerint először tört meg, és Sam hangja ízig-vérig fájóan brooklyni lett. Emlékszel arra a történetre, amit te 7

8 meséltél nekem Erzsébet királynőről az igaziról hogy mit mondott, amikor megöregedett? Nem, soha nem voltam gyönyörű, de megvolt a nevem hozzá. Így volt ez velem is. Káprázatos bírok lenni; dolgoztam rajta, szinte belepusztultam, hogy megtanuljak elkápráztatni de nincs egyetlen mozdulatom, amit ne utánoztam volna le d Amboise-ról vagy Bruhnról vagy Eddie Villelláról vagy valakiről. És ezek az emberek nem bolondok, Jake. Tudják, mi a különbség a szemkápráztatás és a tánc között. Mint ahogy én is. Nem tudtam, hogyan feleljek neki; nem amiatt, amit mondott, hanem a hangja teljes meztelensége miatt. Sokáig nézett rám némán, aztán váratlanul elkapta a tekintetét, olyan élesen, hogy az már fizikai fájdalomnak érződött. Azt mondta: Különben is túl alacsony vagyok. Nevettem. Erre emlékszem. Miről beszélsz? Még én is tudom, hogy a balett-táncosok nem lehetnek magasak. Villella gyakorlatilag egy törpe, az isten szerelmére Nem, nem az. És erős, mint egy ló; egész nap képes emelgetni a partnereit, és mégsem izzad meg. Én erre képtelen vagyok. Annyi év telt el, és még mindig látom az arcán a tökéletes, vitathatatlan szégyent. A felsőtestem sosem lesz elég erős, hogy megtegye, amit kell. És rosszul festek a színpadon, Jake. A lábam túl rövid, tönkreteszi a vonalat. Ez ilyen rohadt egyszerű, és nagyon örülök, hogy végre valaki rávilágított. Most már csak azt kell kitalálnom, mivel töltsem hátralévő életem. Fölállt, és kisétált az Automatból. Mire kiértem, már elment. Ezen a nyáron már nem láttuk egymást, bár néhányszor beszéltünk telefonon. Addigra, hála a kilencvennégy kiküldött önéletrajznak már várt egy munka, ha elvégzem az iskolát: díszleteket kellett építenem és statisztálnom egy seattle-i társulatnál. A következő öt év során ledolgoztam magam a San Francisco-i öbölig Eugene-ben és Portlandban működő színházakon és észak-kaliforniai alkalmi munkákon keresztül. Azóta itt vagyok Avicennában. De Sam és én tovább tartottuk a kapcsolatot. Én törtem meg a jeget, képeslapokat küldtem a nyári turnékról, aztán egy igazi levelet is az első valódi címemről South Parnell utca. Két szoba és egy szobafikusz. Egy darabig nem válaszolt, elég sokáig, hogy azt higgyem, már soha nem is fog. Amikor azonban a levele végül megérkezett, a szokásos módon in medias res kezdte, és megkérdezte, vajon emlékszem-e A hullarablókra, egy régi Val Lewton filmre, amit szerettünk és vagy féltucatszor megnéztünk. Emlékszel arra a csodálatos, vérfagyasztó pillanatra, amikor Karloff a fogai között szűrve azt mondja: És tettem néhány dolgot, amit nem akartam? Ilyen voltam én is az elmúlt években. Elmondom azonnal a legrosszabbat, a többit a képzeletedre bízom. Nem, nem az az év, amikor néptáncot tanítottam a 80-dik középiskolában még ennél is rosszabb. Krokodil lettem! Imádkozz értem Gully Jimson kifejezését a kritikusra azóta használtuk, hogy a középiskolában elolvastuk A ló száját. Sam levele folytatódott, és elmondta, hogy rendszeresen ír egy vadonatúj manhattani művészeti magazinba, időnként egy-két északi állambeli lapba is, újabban pedig Japánba küld hébe-hóba cikkeket: Leginkább zenéről írok, néha színházról, időnként filmekről, ha a rovatvezető a Sundanceen vagy Cannes-ban van. Nem, Jake, még csak írni sem írok a táncról. Nem merek írni róla, mert nem lehetnék igazságos azokkal, akik ott fönt azt csinálják, amit én a világon mindennél jobban szeretnék. A zene más. A zenével megbirkózom 8

9 Három évig leveleztünk és időnként telefonáltunk, mielőtt ismét találkoztunk. Remélem, a leveleim nem voltak annyira beképzeltek, mint amennyire annak tűntek: kizárólag arról szóltak, milyen darabokra jelentkeztem, milyen szerepeket kellett volna megkapnom, milyen színészeket utálok vagy csodálok; melyik ünnepelt rendezőre voltam hatással, hogy aztán soha ne hívjon vissza. Sam azonban a Ceilidh, az új magazin bámulatos sikeréről számolt be, leírt minden egyes szerkesztőt és fotóst, akivel együtt dolgozott; komoly vidámsággal részletezte, milyen előadásokra küldik leggyakrabban. A legtöbb annyira avantgarde, hogy tarolnak és derriere-garde lesz belőlük. Képzelj el egy rakás benyugtatózott komédiást! De a saját érzéseiről és álmairól, a munkán kívüli világáról, arról, hogyan élt tánc nélkül semmit nem mondott, egyszer sem. Annyiban hagytam a dolgot, amíg New Yorkba nem mentem, hogy eljátsszak egy kisebb szerepet egy jó darabban, amely alig egy hónapot élt meg. Annak kellett volna a kiugrási lehetőségemnek lennie a Broadwayn ahhoz, hogy benne lehessek, lemondtam egy tévéfilmet, amely később sorozattá nőtte ki magát, és talán még mindig fut valahol. Csalhatatlan ösztönnel választom ki a vesztes oldalt. Soha nem bántam meg, hogy kockáztattam, mert a rövid idő alatt, míg a darab futott, Sammel maradtam. Talált egy műteremlakást a Nyugati Hetvenedik utcán, fél háztömbre a Columbustól: egy hatalmas, magas szobával, csökevényes konyhasarokkal, fürdőszobával, és egy mély és gonosz gardróbbal, amit Sam sötét földrésznek nevezett, egy szilárd könyvfallal, a két legnagyobb sztereó hangszóróval, amit valaha láttam, és egy matraccal a túlsó sarokban. Abban a hónapban a sztereó mellett aludtam brooklyni hálószobájából származó takarók összevisszaságában. Ez volt az első alkalom, hogy felnőttként töltöttünk együtt időt, és órák helyett munkába jártunk. Teljesen eltérő időbeosztásban éltünk, én hetente hat éjjel és két délután a színházban voltam, míg Sam öt napot végigdolgozott a magazinnál, és esténként többnyire elment, hogy megnézzen egy előadást. Mégis olyan kényelmesen elbotladoztunk egymás mellett, hogy nem tudok felidézni egy elhangzott rossz szót sem közöttünk kivéve egyetlen estét, amikor minden megváltozott. Akkoriban éppen az első házasságomba siklottam bele a darabot világító nővel, mintegy frontális ütközésként, amely kölcsönös félreértésből született. A szeles, esős estén, amikor a bezárásról szóló nyilatkozatot kitették, összevesztünk valami semmiségen, én pedig duzzogva visszamentem Sam lakására, ahol éppen egy Bach-sarabande-ot gyakorolt klasszikus gitárján. Nem volt különösebben jó, és nem is lett az, mindegy, milyen kötelességtudóan gyakorolt, és szégyellem magam, de aznap éjjel megmondtam neki. Add fel, Sam! Amióta itt vagyok, egyszer sem sikerült elkapnod szegény Bachot. A gitár egyszerűen nem a te hangszered ez olyan, mint én és a rendezés. Én még egy fotózáshoz is képtelen vagyok három embert összeterelni. Ez nem a világ vége. Sam oda sem figyelt rám. Amikor a sarabande végre fináléhoz ért, azt mondta: Jake, nincsenek illúzióim azt illetően, hogyan játszom. De nem hiszem, hogy bárki írhat a zenéről, akinek nincsen legalább elképzelése arról, mibe kerül, hogy az ujjai egy tiszta hangot kicsaljanak a hangszerből. Vagy önmagából. A gitárt állandóan kínozod. Amit pedig tudtál, azt abbahagytad. Ragyogó! Még mindig hallom a hangomban a vegytiszta rosszindulatot. Sam félretette a gitárt, és sör után kezdett turkálni a hűtőszekrényben. Háttal nekem azt mondta: Igen, valóban, a táncolásommal kapcsolatban voltak illúzióim. Vendégségem ideje alatt egyáltalán nem használta a szót. De azok voltak, Jake, illúziók, és örülök, hogy ezt megértettem végre. Nem okoztak nekem álmatlan éjszakákat mióta is? Évek óta. Jó voltál mondtam. Csuda klassz! Sam nem fordult meg és nem válaszolt. Teljesen eszemet és önuralmamat vesztve ütöttem tovább a vasat. Nem kívántad, bárcsak ne adtad volna fel? 9

10 Még mindig táncolok. A réges-régi ebéd óta az Automatban most először vált a hangja ismét nyersen brooklynivá, de sokkal halkabb volt, durva suttogás. Órákra járok, tartom a formám. Akkor szembefordult velem, és a szemében harag csillant. És Jake, rohadtul nem kívánok semmit. Csak hálás vagyok, hogy volt eszem, hogy felismerjem, mire ne vágyakozzak. Nem adtam fel, hanem elengedtem. Van különbség. Van? Mi ütött belém? Miért provokáltam, miért támadtam úgy rá? A darab bukása miatt, vagy mert előérzetem támadt a Reflektorok Hölgyével kapcsolatban? Most sincs több fogalmam róla, mint akkor volt. Azt mondtam: Fél életemben téged irigyeltelek, tudtad? Táncosnak születtél erre születtél én pedig megszakadtam a munkában, csak hogy olyan segéd legyek, mint vagyok. A szavak kirágták magukat belőlem. Sam, mostanra már tudom, hogy soha nem leszek több egész jónál. Ha profinak mondanak, már azzal megelégszem. De te te elsétáltál a tehetséged elől. Rettenetesen dühös voltam rád miatta. Azt hiszem, még mindig az vagyok. Tényleg még mindig. Az a te dolgod mondta Sam. A hangja nagyon elhalkult. Az én veszteségem az enyém, és neked nincs közöd hozzá. Sajnálom. Körültekintően beszélt, szavanként, mindegyiket megnyomta, akár a billogot. Épp elég bajom van a saját álmaimmal anélkül is, hogy a tieidet élném. Milyen álmok? kérdeztem. Meg kellett volna ütnie nem ezért a két szóért, hanem ahogy kiejtettem őket. Még ma is hallom, ahogy ezt írom, és még mindig szégyellem magam. Sam rám mosolygott. Bármi másról feledkeztem is meg aznap éjjeli viselkedésemmel kapcsolatban, arra mindig emlékezni fogok, hogy elmosolyodott. Azt mondta: Különben is, piszok jó színész vagy. Sokkal jobb vagy egy segédnél. Azzal egy üveg sört nyújtott át nekem, és egyszeriben rólam, a karrieremről kezdtünk el megint beszélni. Nagyon hosszú ideig nem akadt még egy ilyen intenzív, bizalmas pillanatunk. Az évek során többször utaztam én keletre, mint ı nyugatra, hacsak nem kellett a Seattle-i Opera Nibelungok gyűrűje előadásáról írnia vagy riportot készítenie egy Los Angeles-i szimfonikus zenekar karmesterével. Három könyvet adott ki: az egyiket egy évéről, amit a Lincoln Center zenekar zenészeivel töltött, egyet Lou Harrisonról, és egyet a kedvencemet Verdi utolsó négy operájáról. Jó kritikát kaptak, de nem keltek el, és nem is maradtak forgalomban. A műteremlakás bérleti díját azonban ki tudta fizetni, és a Ceilidh magazin a legnagyobb meglepetésére virágzott. Időnként még külföldre is el tudták küldeni Samet, hogy írjon az angol vagy olasz zenei fesztiválokról. Évente négyszer meglátogatta a szüleit akik rég nyugdíjba vonultak Fort Lauderdale-ben, beszereltetett még egy plafonig érő könyvespolcot és szerzett egy macskát. A macskáról. Egy abesszin nőstény volt, majdnem gesztenyebarna, és már kiscica korában is egy topmodell lomha mozdulataival páváskodott. Sam Millamantnak nevezte el, Congreve romlott hősnője után. Mivel mindkét nı, akit elvettem, macskaszerető volt, Sam szakértőnek nevezett ki, és Millamant odaköltözésének első heteiben szinte mindennap felhívott. Csak ül az almosládájában és bámul; ez normális? Molyokra vadászik a sötét földrészen leállítsam? Jake, elvittem, hogy megkapja az injekcióit, és most dühös rám. Mennyi ideig tartanak haragot a macskák? Nem baj, ha pizzát eszik? Millamant miniatűr pumává nőtt fel, a műterem uralkodó odaliszkjává, és valahányszor a padlón aludtam, megtisztelt kegyeivel. Általában hajnali háromkor. Ami engem illet, hamar elértem pályám csúcsát. Akár igazam volt Sam tehetségével kapcsolatban, akár nem, az enyémre hiába tettem fel a pénzem. Soha többet nem dolgoztam New Yorkban, leszámítva a nyári beugrásokat Uticában, és voltak időszakok, amikor egy szinkron, egy tévés karakterszerep, vagy egy szappanopera vendégszerepléséből származó maradékbevétel tartotta egyedül a fejem felett a tetűt. A számláimat főleg a színház, mostanában elsősorban a Pacific Rep fizeti; de az egyetlen hosszú távú színpadi szerep, amit játszot- 10

11 tam, egy 1890-es melodráma gazembere volt, amely megmagyarázhatatlan módon öt évig futott egy kis San Francisco-i színházban. Szinte pontosan egybevágott a második házasságommal; ugyanazon a héten lett vége mindkettőnek. Az a nejem rendező volt, méghozzá jó. Azt hiszem, most Az ifjúság édes madarát viszi színpadra Kínában. Mindenesetre jól-rosszul még mindig azt csinálom, amire alkalmas vagyok, és úgy élek, ahogy mindig is szerettem volna csak épp nem annyira jól, mint elképzeltem, Sam pedig nem. Ez nagyobb szakadék volt, mint a kontinens távolsága, amely elválasztott, de soha többet nem beszéltünk róla. Minden másról viszont igen, hétvégenként, amikor a percdíj lement mindenről, a politikától kezdve az irodalmon és a világegyetem természetén át az áramszünetekig, és addig, vajon Oscar Alemán tényleg olyan jó gitáros lehetett-e, mint Django. Egészen Marianne-ig így voltunk. Nem, egészen Marianne utánig így folytattuk. Addig, míg összeköltöztek és Marianne két hónappal és öt nappal később elhagyta egy darabíróért, aki monodrámát írt neki Eleanor Duséről. Kölcsönkértem egy New York-i repülőjegyre, mert olyan furcsán csengett a hangja a telefonban. A kellemes, csemegeboltban elköltött vacsora során egész jól volt, mint ahogy a szokásos séta alatt is a Columbuson, huszonvalahány háztömbnyire el, majd vissza. Csak akkor csúszott szét, amikor már a lakásban voltunk, és megtaláltam Marianne egy hajkeféjét, és félvállról megkérdeztem, hová tegyem. Esetlenül átöleltem, míg sírt, Millamant pedig lejött a könyvespolcról, ahol általában lakott, hogy megszaglássza a könnyeit, és kemény, kerek kobakját az arcához dörgölje. Nagyon hosszú éjszaka volt, és nem tudom, hogy mondtam-e neki bármi jót vagy rosszat. Csak vele voltam, ez minden. Azután gyakrabban jött el Avicennába, mindig legalább egy hétvégét nálam töltött, egy futonon aludt, és ha próbán voltam, megelégedett a könyveimmel és a hanglemezeimmel; enyhe estéken kész volt sétára indulni soha nem vesztette el teljesen a balett-táncosok összetéveszthetetlen kacsázó járását, és ugyanúgy kedvelte a kényelmessé növekedett csendeket, mint a lusta, önmagukba visszatérő vitákat, amelyek addig tartottak, míg valamelyikünk el nem aludt. Emlékszem, hogy az utolsó látogatása idején az egyik nap éjfelén megkérdeztem: Emlékszel, mit szokott mondani az apád, valahányszor meghallotta, hogy valamin vitatkozunk? Sam fölnevetett a sötétben. Azok ketten, már most olyanok, mint két alté kocker! Vénemberek, akik a parkban ülnek és Tennessee Williamsről és Mickey Mantle-ről veszekednek. Tizenöt-tizenhat évesek lehettünk, és már sikerült minket beazonosítania. Mindenre emlékszem abból a látogatásából amikor egy egész hétre bevette magát a házamba, és eltökélten próbált leszokni a dohányzásról. A séták egyre hosszabbra nyúltak, hogy eltereljék a gondolatait a cigarettákról; nappal egész jól bírta, de az éjszakák nehezek voltak, ahogy a legtöbb reggelen a mosdóban terjengő szagból meg tudtam állapítani. Még így is szépen visszaszorította a dohányadagját, mígnem néhány nappal a hazautazása előtt már két félig elszívott cigaretta is elég volt neki, és akkor kimentünk a kedvenc karibi éttermembe, hogy megünnepeljük. Ő fűszerekkel töltött csirkét, én pedig ropa vieját rendeltem. Nem messze a házamtól van egy jeltelen sikátor, amely egy felüljáróhoz vezet, onnan pedig egy játszótérre, amely olyan nett és apró, mintha csak egy aranyozott viktoriánus tojásban található életkép volna. Vacsora után odasétáltunk, hosszú idő óta először beszéltünk burkoltan Marianne-ről, valamint az exnejeimről. Amikor megálltunk egy gyerekméretű ivókútnál, hogy igyunk, Sam azt mondta: Tudod, ha jobban belegondolunk, hihetetlen, mennyi lehetetlen nővel akadtunk össze. Úgy értem, ahhoz képest, hogy csak ketten vagyunk. Múzeumot alapíthatnánk javasoltam. Az Igazán Furcsa Kapcsolatok Múzeumát. Ez beindított bennünket. Órákig körbe-körbe sétáltunk, felnyitottuk életünknek azt az egy részét, amelyet teljesen elzárva tartottunk barátságunk évei során. A védőügyvéd, a könyvesboltos, a 11

12 költő, a díszlettervező, a teherautószerelő nem számít, melyikünk kivel gabalyodott össze; csak az, hogy románcaink szinte kivétel nélkül tévedések vígjátékaival végződtek, mi pedig ott maradtunk, hogy nyalogassuk a sebeinket és vállat vonjunk, sérüléseinket kényszeredett trófeák gyanánt mutogatva egymásnak. Nevettünk, prüszköltünk, és azt kérdeztük: Micsoda? meg Ó, biztos csak viccelsz és Erről egy szót sem szóltál soha ez önmagában egy egész szárny a múzeumból, amíg a gyerekek és a szüleik mind haza nem mentek, és a mi hangunk maradt csak a kis parkban. Sam csak akkor mesélt nekem Emiliáról. Túl fiatal mondta. Huszonhat és fél évvel fiatalabb nálam, Metuchenből, New Jerseyből származik, és nem zsidó, és ha a szádon kiszalad, Jake, hogy cafka vagy nyuszibogár, beverem a képed. Különben sem kellett volna megemlítenem. Egyáltalán nem hiszem, hogy ő a múzeumhoz tartozna. Húha mondtam. Rám nézett, mire azt mondtam: Bocs, bocs, a húhát visszaszívom csak még soha nem hallottalak így beszélni. Tehát. Talán őt elvennéd feleségül? Te vagy az a fickó, aki nősülni szokott. Ha én házasodó fajta lennék, akkor mostanra már házas lennék. Elhallgatott, és addig sétáltunk, míg el nem értünk a hintákhoz, a csúszdához és a mászókához. Leültünk a hintára, szórakozottan köröztünk vele kicsit, hagytuk, hogy cipőnk a földet súrolja. Sam azt mondta: Emilia egy bergeni lapnak tudósít New Yorkból; így találkoztam vele egy évvel ezelőtt. Hétvégenként busszal bejön. Még egy újságíró. Nem krokodil? Istenkém, nem, egy igazi író! Ha lennének még igazi újságok, igazi karrier állna előtte. Állandóan mondom neki, hogy menjen a tévébe, de utálja még a híreket sem hajlandó megnézni. - Hevesebben lökte magát előre, megragadta a hinta láncát és hátradűlt. Jake, űrült dolog az egész, de nem furcsa. Csak őrült. Válla fölött rám nézett, és váratlanul elvigyorodott. De Millamant is kedveli őt. Féltékeny vagyok mondtam, és egy kicsit valóban az is voltam. Millamant nem sok embert kedvelt. Hétvégékre marad? És működik? Mély alvó volt, és az embernek nagyon óvatosan kellett fölkeltenie, mert mindig csapkodva ébredt. Soha nem tudtam, miért. Sam ekkor felnevetett, Mindennek a tetejében álmatlanságban szenved. Ő az egyetlen, akinek engedélyt adtam arra, hogy bármikor felébresszen. Működik. Hűha! Tehát beköltözik? Sam sokáig nem válaszolt. Együtt hintáztunk a sötétségben, és egy hang sem hallatszott, csak a láncok lassú nyikorgása. Végül azt mondta: Nem hiszem. Úgy gondolom, talán Marianne-nál elvesztettem a bátorságom. Elkezdtem volna valamit mondani, de aztán nem tettem. Láncok, baglyok, néhány szentjánosbogár, az autópálya távoli moraja. Sam azt mondta: Nem tudnám még egyszer végigcsinálni. És megint meg fog történni, Jake. Nem ugyanazon okokból, de megtörténik. Ezt nem tudhatod mondtam. Néha működik az együttélés. Nálam nem úgy értem, mindkét házasságom igazi vonatszerencsétlenség volt de még úgy is megéltünk jó időszakokat, és tényleg működhettek is volna. Ha másmilyen a természetem, vagy Ellyé és Suzette-é más Mindenesetre megérte. Azt hiszem, kár lett volna kihagyni. Ez mondta Sam, közben olyan pontos szünetet tartva, ahogyan régi hősünk, Noel Coward a leglelkesítőbb vallomás a házasság intézményéről, amit valaha hallottam. Faliszőnyegre kéne horgolnod. Könnyedén kiszökkent a hintából, és továbbsétáltunk, visszakanyarodva arra, amerről jöttünk. Egyikünk sem szólalt meg, mígnem a felüljáróra értünk, és lenéztünk az öböl keleti felén emelkedő dombok felé száguldó fényekre. Sam azt mondta: Nem költözik be. Millamant annyira azért nem szereti. De szeretném, ha legközelebb, amikor New Yorkba jössz, találkoznál vele. Vele szeretném, ha találkoznál. Azt mondtam, nagyon szívesen, és hazasétáltunk. Két nappal később, a repülőtéren összeölelkeztünk és azt mondtam: Viszlát legközelebb, Jake! Nem emlékszem, mikor kezdtünk el búcsúzáskor nevet cserélni. Legközelebb, Sam. Hívlak, ha hazaértem. Fölvette a táskáját 12

13 és elindult a kapu felé, aztán megfordult, hogy még egyszer rám villantson egy gyerekkori vigyort. Egy piedesztált tarts üresen a múzeumban! Sosem lehet tudni. Azzal elment. *** Mint kiderült, ahogy a Kennedy reptérről Marianne East Side-i háza felé tartottam, Millamant nála volt. Az abesszin macska elém jött az ajtóhoz, és azonnal a vállamra ugrott, mint mindig, ha megérkeztem. Amióta legutóbb találkoztunk, jobb hátsó lábába belemélyesztette fogait a csúz, és háromszor kellett próbálkoznia, ami mindkettőnk számára egyformán fájdalmas volt. Megpróbáltam levenni, de Millamant nem engedte. Még jobban belém mélyesztette a karmait, és különös, éles hangot hallatott, amit még soha nem hallottam tőle, miközben állandóan az arcomhoz dörgölte a fejét. A szeme tágra nyílt és eszelős volt. Nincs velem mondtam. Sajnálom, cica. Nem tudom, hová ment. Marianne aki még mindig csupa szálldosó, vörös hajkorona és premierest volt, egészen aranyozott lábkörméig közölte, hogy Sam nem hagyott hátra végrendeletet, és ez meglepett. Mindig sokkal rendszerezettebb volt, mint én, nem csak a lakását és a ruháit illetően, de úgy általában az életében is. A levelekre azonnal válaszolt; az iratszekrényben ábécérendben voltak az akták; mindig tudta, hol vannak a könyv- és magazinszerződései; és állandó orvosa és ügyvédje is volt, az utóbbi irodalmi ügynökként is működött. De az iratszekrényben nem volt végrendelet, és máshol sem. Beszéltünk róla mondta az ügyvéd szabadkozva. Be akart jönni. Mindenesetre beszéltem a szülőkkel, és azt akarják, hogy ön legyen a végrehajtó. Az ügyvéd irodájából felhívtam Mike-ot és Sarah-t. törékeny rovarhangok voltak, amelyeket a kor, a távolság, a bánat és az űr statikus zörejei elfelhőztek. Igen, szerették volna, ha Sam végrehajtója leszek igen, hálásak lennének, ha kitakarítanám a lakását, kibogoznám az ügyeit, és elintézném, hogy a rendőrség átengedje a testét, amint a halottkém jelentése megérkezik. Sarah anyám és apám után érdeklődött. A jelentés olyasmiket írt, mint: myocardialis infarctus és ventricularis fibrillatio; a halál szinte biztosan azonnal beállt. Samet a queensi Astroturf temetőben temettük el, hallótávolságban a Van Wyck autópályától. Mike-nak és Sarah-nak sikerült Fort Lauderdale-ből elintézniük a temetés előkészületeit, ami azt bizonyította, hogy elég jól emlékeztek rám ahhoz, hogy tudják: ha rám bízzák, a fiuk egy kukában vagy újrahasznosítóban köt ki. A temetésre a halottasház limuzinjával mentek: pislogva szálltak ki a bántó őszi napfénybe, sápadtan és aprón, hiába éltek annyi évet Floridában. Odamentem hozzájuk, hogy megöleljem őket, és volt egy percünk, hogy összefüggéstelenül motyoghassunk, aztán két sötét öltönyös férfi vezetésével elindultak a sírhoz. Én Marianne-nel mentem utánuk, mert nem volt senki más, akit ismertem volna. Nem lepett meg. Már régen megtanultam, hogy Sam szerette tökéletesen különválasztani a világokat, amelyekben mozgott a zenét, a színházat, az újságírást, a balettórákat. Néhány barátja és kollégája nevét évek óta ismertem, de egyikkel sem találkoztam soha. Ugyanígy tudtam, hogy én testesítem meg az egész rejtélyes, homályosan csillogó nyugati parti világot, amelyben időnként eltűnt. Mostanáig mindez megfelelt nekem és szórakoztatott. Egy régi péntek esti pókerismerős tűnt fel a balomon, ahogy a koporsó mellett álltam Mike, Sarah és a sötét öltönyösök mögött. Kezet ráztunk, és ő azt suttogta: Igen, tudom, elhíztam, miközben én próbáltam felidézni a nevét. Sosem sikerült. A rabbi úgy nézett ki, akár egy kosárjátékos, és nem ismerte Samet. Általános halotti beszédet mondott, amely nem volt rosszabb, mint sok másik, amelyet végigültem, egészen addig, amíg csillogó kék szemét Mike-ra és Sarah-ra nem szegezte, és el nem kezdett arról beszélni, mekkora tovább élni, azután, hogy az embernek el kell temetnie az egyetlen fiát. Elfordultam és menekülési útvonalat kerestem. A fenébe, Sam, ha nem az első sorban kellene 13

14 ülnünk, most azonnal kilopózhatnánk, és mire bárki észrevenné, hogy eltűntünk, már a második sörnél tartanánk. De neki maradnia kellett, így aztán én is maradtam. Akkor pillantottam meg a magányosan álldogáló alacsony, sötét hajú nőt. Nem mintha fizikailag elkülönülve állt volna abban a tömegben ezt lehetetlen úgy megtenni, hogy az ember a sírt és a rabbit is lássa, de a magánya, a különállósága olyan szembeszökő volt, mintha bevásárlókocsit toló hajléktalan őrült lenne, aki egyedül van Istennel. A rabbit nézte, de nem látta és nem hallotta. Megveregettem Marianne karját, és elhúzódtam. Rendben, Sam. Látom. Közelről soványnak tűnt, és sápadtabbnak sötét haja és szeme miatt. Idősebbnek is láttam nem vagyok jó az életkor meghatározásában, és egy iskoláslányra készültem bőr miniszoknyában, de ez a nı biztosan legalább huszonnyolc vagy huszonkilenc éves volt. Halkan azt mondta: Ön Emilia. Soha nem árulta el a vezetéknevét. Amikor felém fordult, láttam, hogy az orra legalább egyszer eltört, és utána nem forrt össze rendesen. A hatás furcsamód vonzó volt, a dudoros orrnyereg erőt és érettséget kölcsönzött az arcnak, amelynek csontszerkezete még nem alakult ki teljesen. Csak a szeme volt felnőtt nőé, most éppen egy vénasszonyé. Egy intelligens, hétköznapi arc, amelyet a bánat megdöbbentően széppé varázsolt. Rossi mondta. Emily Rossi. A hangja halk volt, fojtottan színtelen, mint amikor az ember sírással küzd. Kérem, lehetséges, hogy ön Jacob Holtz? Sam Jake-nek hívott válaszoltam. Most már mehetünk. Ahogy elkezdtünk távolodni, megállt és visszanézett a rabbira, aki elmondta Mike-nak és Sarah-nak, mit éreznek a veszteségükkel kapcsolatban. A nyers föld illata körüllengett minket. Emilia csendesen azt mondta: Elképzeltem, hogy odamegyek hozzájuk, beszélek velük, elmondom nekik, hogy én is szerettem Samet, hogy nem halt meg magányosan. De egyedül halt meg, és különben sem lett volna bátorságom. Tarkója olyan védtelennek látszott, akár egy kisgyereké. Azt mondta: Mindig Emiliának szólított. *** Végrehajtónak lenni lényegében azt jelenti, hogy ki kell takarítani. Jogi értelemben nem sok munkám akadt, miután a rendőrség végre feloldotta a pecsétet a lakáson, és átengedte Sam testét a temetéshez. Számlák kifizetése, bankszámla megszüntetése, bankkártyák érvénytelenítése, a neve átíratása Mike-éra és Sarah-éra, ki tudja hány számítógépben milyen kevésre is van szükség ahhoz, hogy kitöröljenek minket a Nagy Adatbázisból. Elég egy mennyei billentyűnyomás, más nem is kell. Valakinek azonban ki kellett takarítania, és a háziúr szerette volna mielőbb üresen látni Sam lakását, hogy ismét kiadhassa negyedannyiért, mint amennyit Sam fizetett. Több mint három hétig minden napot a lakásban töltöttem, és egyre értelmetlenebb halmokba rendeztem a barátom ingóságait, aztán újrakezdtem az egészet egy új rendszer szerint meghatározva, mi menjen és mi maradjon. Mivel a telefon és az áram már rég ki volt kapcsolva, a hely hideg maradt, hiába tűzött be a nap az ablakon, és a nyüzsgő Columbus sétány olyan távolinak és elérhetetlennek látszott, hogy úgy éreztem magam, akár egy holdon rekedt űrhajós. Emily Rossi Sam Emiliája szinte mindennap eljött New Jerseyből, részleges alibiként elintéznivalókat fabrikálva magának. Általában dél körül érkezett a lakásba; bár néha hozott magával egy hálózsákot és egy magnót valamint Millamantot, akit Marianne boldogan átengedett, és ott aludt, majd munkába ment, mielőtt odaértem volna. Ez zavart, de Emilia szerette. Mindig boldog voltam itt mondta. Ez volt a menedékem, Sammel. Olyan sokáig szeretnék itt maradni, amíg csak lehet. 14

15 Hálás volta a jelenlétéért, részben mert jóval kevésbé volt érzelgős nálam Sam tulajdonaival kapcsolatban. Nem mindegyiknél: egyszer ruhákat hajtogatott össze és tett félre adományozásra (a gengszteröltönyt leszámítva a ruhatárát egy átlagos brit miniszterelnök is hordhatta volna), és amikor visszaértem egy a sötét földrészre tett újabb kiruccanásomból, száraz szemmel előre-hátra inogva, szorosan arcához ölelt egy szürke selyeminget. Amikor először átölelt suttogta. Nézd! és úgy fordította az inget, hogy lássam az ujján a fakó barna foltok pettyeit. A vérem mondta Emilia. Teljesen összevéreztem, de észre sem vette. Rámeredtem. Azt mondta: Volt egy férfi. Szakítottam vele, mielőtt Sammel találkoztam volna. Követett. Egyik nap elkapott az utcán a belvárosban, Port Authority közelében. Gyorsan megérintette az orrát, aztán a bal szeme körüli területet. Nem tudom, hogyan menekültem el előle. Ismertem valakit a Ceilidhnél, de nem emlékszem, hogy mentem oda. Csak az világos emlék mind a mai napig, hogy valaki átölel, megmossa az arcom, szelíden beszél hozzám. Sam volt az. Tovább forgatta a kezében az inget, és újabb vérfoltokat tárt elém. Felhívta a rendőrséget, a mentőt, elkísért a kórházba. Amikor pedig nem voltak hajlandóak bent tartani, még egy éjszakára sem, hazavitt, enni adott, és átengedte az ágyát. Három napig maradtam. Az etetés része ejt ámulatba mondtam. A többit előre láttam, de Sam nem főzött senkire. Még kávét sem csinált. Kínai kaja. Mexikói kaja. Különleges csemegeként szusi. Emilia ekkor elmosolyodott, és csak kicsit szipogott. Gondoskodott rólam, Jake. Nem voltam hozzászokva, egy ideig igazán nyugtalanított. Élesen elfordult tőlem, és a sarok felé nézett, ahol az ágy állt korábban. De kezdtem hozzászokni. Mesélj még arról, milyen volt a középiskolában! Így aztán napról napra többet meséltem neki, miközben dolgoztunk és a lakás egyre üresebb, hidegebb és valahogy kisebb is lett. Beszéltem arról, hogy dalokat írtunk, együtt írtunk leckét, késő éjjel ostoba társasjátékokat játszottunk, és amikor a törvény szerint túl fiatalok voltunk még a belépéshez, megpróbáltunk beosonni a jazzklubokba. Mindent elmondtam neki arról, amit csak tudtam, milyen volt tizenhét évesen táncolni látni. Emilia cserében mesélt a Kalandokról. A telefon késő éjjel megszólalt, én pedig meghallottam ezt a sziszegő, gonosz bolgár titkosrendőr-hangot, amely utasított, hogy másnap reggel kilenckor legyek a Penn állomáson vagy Grand Centralon egy rózsával a fogaim között, és keressek egy esernyőt, gumikacsát és egy összetekert Der Spiegelt tartó, napszemüveges férfit. Aztán mindketten az állomáson tébláboltunk, amíg össze nem találkoztunk, az emberek pedig megbámultak. Utána felszálltunk a vonatra valahová Tarrytownba vagy Rhinecliffbe vagy Annandalebe és mindvégig kémek voltunk az Orient expesszen. Ott töltöttük az éjszakát, folyón hajókáztunk, meglátogattuk a régi udvarházakat és múzeumokat, rettentően béna szuveníreket vettünk, és egyszer sem estünk ki a szerepünkből, amíg ki nem sétáltunk az állomásról vissza a városba, a valódi életbe. És ez Kaland volt. Amikor a kirándulásaikról mesélt nekem, szeme egyszer sem lábadt könnybe, de nem látott többé sem engem, sem Millamantot, aki lekuporodva, lépésenként járta be régi otthonát, kísérteteket kergetve. Emilia tekintete ugyanezt tette. Váltottuk egymást; egyszer autót béreltem, és elvittem Schoharie megyébe, Cobleskill közelébe a barlangokhoz. Ügynökök voltunk, akik nem beszélték egymás nyelvét, ezért más módszereket kellett kitalálni a kommunikációra. Millamant az ölébe mászott, megpaskolta az arcát, és mancsait Emilia vállára tette. A lány félretolta, de a macska minduntalan visszajött és hevesen nyávogott. 15

16 Majdnem másfél évig tartott, egy-egy hét vakációval: az egyiket nemzetközi kémekként töltötték Saratoga Springsben, a másikat bérgyilkosokként, akik egy hírhedten romlott kingstoni színházkritikus nyomába eredtek. Mindig idegenek voltunk valamilyen értelemben, mindig külföldiek, kívülállók, marslakók. Ez volt a Kalandok lényege: csak mi voltunk egymásnak, és a titkos küldetésünk. Az utolsó napon, amikor Sam minden holmiját összecsomagoltuk, eladtuk, elajándékoztuk, eladományoztuk vagy kidobtuk, és a lakás már a lélegzetvételünktől is visszhangzott, még utoljára bemerészkedtünk a sötét földrészre Sam gitárja után kutatva. Nem találtuk meg. Váratlan időpontokban még mindig rám tör az aggodalom, és azon töröm a fejem, vajon feladtae a gitározást amiatt, amit azon a régi, rossz estén mondtam neki. Felsöpörtem a padlót, miközben Emilia összeszedte a saját szemetét és cipőjével benoszogatta a szokatlanul viselkedő Millamantot az utazóládájába. Utána búcsúzóul összeölelkeztünk, majd feszengve és boldogtalanul hátraléptünk abban a hideg, üres lakásban. Írj! mondta. Kérlek! Bólintottam, és Emily azt mondta: Most már csak veled tudok beszélgetni róla. Megint megöleltem. Millamant a ládában olyan hangot adott ki, mint egy beragadt szemétledobó, és Emilia felnevetett, lehajolt, hogy megszidja a rácshálón keresztül. Sötét haja szürke volt a portól, de abban a pillanatban még a szeme is nagyon fiatalnak tűnt. *** A következő évben talán kettőben több levelet váltottam vele, mint Samen kívül bárkivel, és ide tartoznak azok is, akiket levettem felségül. Elképzelni sem tudom, hogyan egyeztette össze ezt a teljesítményt az újságnál végzett munkájával; még nekem is nehéz volt megoldanom különösen, amikor elkezdődtek a Karácsonyi ének próbái, hogy Bob Crachit elviselhetetlenül jóindulatú tudatából saját durcás gyászomba süppedjek vissza. A nyomorult Crachit után pedig Dr. Chasuble jött, Mr. Peachum, Vanderhof nagyapó, a Szent Johanna Warwickja jobban belegondolva nem is volt rossz szerepsorozat. Bár legalább egy olvasópróbán felolvashattam volna Macheathet. Így is hetente kétszer-háromszor írtam Emiliának, az ő és a magam kedvéért előástam olyan rég elfeledett emlékeket, mint Sam ifjonti félelme, hogy ismét eljönnek az FBIügynökök, hogy megint kikérdezzék az apját tízperces tagságáról a Kommunista Pártban. Szakadozott, koszos kartondobozokat túrtam fel, hogy megtaláljam az együtt írt dalok töredékeit. Egyszer éjjel fel is ébresztettem, amikor felhívtam, hogy elmondjam neki egy emlékemet próbálkozásunkról a horgászattal, kint Sheepshead-öbölben, ami nem várhatott reggelig. Nem volt racionális, de váratlanul megijedtem, hogy újabb negyven évre elfelejtem. Emilia arról írt, hogy milyen Kalandok nélkül élni. Mesélte, hogy a munkában vagy otthon úgy veszi fel a telefont, hogy tudja, a világon bármilyen hangot hallhat, kivéve az őrült bolgár kém suttogását, aki nevetséges csínyekre csábítja a Catskills-hegység sötét erdőségeibe. De nem hiszem el ezt sem. Nem hiszem, hogy ő lesz a telefon másik végén, ugyanakkor azt sem bírom felfogni, hogy soha többet nem hallom a hangját. Semminek sincs értelme. Végzem a dolgomat, hazamegyek, megfőzöm az ételt, megeszem, felveszem a telefont, amikor csörög, de valójában mindig a következő hívásra várok Egyszer ezt írta: Köszönöm, hogy mindig Emiliának hívtál. Nagyon szerettem szenvedélyes és kalandszerető volt, teljesen más, mint Emily. Biztos voltam benne, hogy Emilia meghalt Sammel együtt, de most már nem tudom. Talán mégsem. Ami engem illet, mivel jórészt éjszaka írtam, gyakran az elhúzódó próbák után, és eléggé elfáradtam ahhoz, hogy az emlékezet és a nyelv elkeveredjen az álmokkal, a történetek, ame- 16

17 lyeket Samről és magamról meséltem, igazzá lettek, akár a főnixek, képzeletbeliek, akár a számítógépek. A dolgok, amiket megtettünk, együtt úsztak azokkal, amelyeket mindig is meg akartunk tenni, amelyekről úgy éreztem, meg is tettük volna őket, ha Emilia elhiszi. Felidéztem neki azt az alkalmat, amikor Sam megsemmisített egy iskolai zsarnokot egy olyan maró feleseléssel, hogy ha valóban kimondta volna, mindketten meghalunk. Még egy saját Kalandot is előástam, amelyben ünnepelt orosz költőt (akit természetesen Sam ismert fel, amikor átment a Kilencedik sugárúton) követtünk vissza a hoteljéhez, és aztán Sam unszolására másnap kora reggel visszatértünk, hogy a lift körül őgyelegjünk, míg le nem jött a reggeliért, amit aztán vele együtt költöttünk el. Néhány nap múlva disszidált, és egy egyetemi állást kapott San Diegóban. Sam mindig úgy érezte, hogy a gyümölcsös müzli miatt történt. Sam tényleg észrevette a költőt az utcán, és valóban követtük, amíg nyomát vesztettük a Macy snél. Az orosz költők pedig tényleg disszidáltak, és talán az egész éppen így esett. Miért ne történhetett volna meg? Amit Emilia keresett Samről szóló emlékeimben, amire szüksége volt, hogy éljen, nem sokban különbözött attól, amire én vágytam még mindig: nem tényekre, hanem a tények alatti, körötti és azokon túli bizonyosságra. Nem az események felmondására még őszinteségre sem, csak igazságra. Az önéletrajzoknak is megvan a maguk helye, de nem táplálnak. *** Emilia fáradtan érkezett meg az oaklandi reptérre, olyan aprónak és szélfúttának látszott, mint Sam temetésén. A szeme azonban ragyogott, és amikor elmosolyodott, amint felismert, láttam, ahogy a barátommal, a szerelmével, találkozik Penn állomáson, hogy újabb Kalandra induljanak. Az a mosoly nem teljesen nekem szólt. Millamant a jelek szerint jámborul tűrte a repülést New Yorkból nem zaklatta fel még az összevissza verődés sem a poggyászok futószalagján. Amikor a házamban kiengedtem a ketrecből, nem mutatta az idegen környezetbe helyezett macskák szokásos idegességének jeleit: itt kinyújtózott, ott végigsétált, lustán megvizsgált ezt meg azt, mintha újra megismerkedne mindennel, végül összegömbölyödött az egyetlen jó székben, és szemmel láthatólag arra várt, hogy elkezdődjön a műsor. Emiliára néztem, aki vállat vont, és azt mondta: Mint a mosógép, amikor megérkezik a szerelő. Várj! Látni fogod. Mit? Mi a baptista pokolra várunk? Vacsorára jelentette ki Emilia határozottan. Vigyél el abba a karibi étterembe nem tudom a nevét. Ahová Samet vitted el. Nem jártam ott, amióta megünnepeltük, hogy napi két cigarettára leszokott. Ismét ropa vieját rendeltem. Nem emlékszem, Emilia mit evett. Samről beszélgettünk, és a lány munkájáról a Bergen megyei újságnál nemrégiben állami újságírói kitűntetést kapott egy gyerekmegőrzőkről írt cikksorozatért, én pedig részletesen beszámoltam a Pacific Rap új művészeti vezetőjének szakmai és társasági hiányosságairól. Millamantról egyáltalán nem beszéltünk. Az este meleg volt, és csillogó, tökéletes félhold lógott az égen, amely túlságosan ragyogott a méretéhez képest. A hosszabbik úton sétáltunk haza, hogy megmutassam Emiliának a kis parkot, ahol Sam mesélt róla. Beleültünk a hintákba, akárcsak Sammel, és a lány elmondta: Tudod, letagadta a korát. Nem jöttem rá, amíg nem árultad el. Hogy két hónappal fiatalabb vagy. Hét évet elhallgatott, mindvégig, amíg ismertem. Mintha bizony számított volna. Vacsorához ittam egy második margaritát. Azt mondtam: Két hónappal és tizenegy nappal volt idősebb nálam. Mindketten közvetlenül hajnali három után születtünk, mesélte? Én másfél unciával nehezebb voltam. És azzal, huss, már sírtam is. Nem elkezdtem, hanem már sírtam, és úgy éreztem, mindörökké sírni is fogok. Emilia szó nélkül átölelt, ahogyan én karoltam át Samet, amikor ő zokogott ugyanilyen reménytele- 17

18 nül és végeérhetetlenül. Fogalmam sincs, mennyi ideig tartott. Miután véget ért, a hátralevő utat már csendben tettük meg, de Emilia belém karolt. Otthon leültünk a konyhába (amely nagyobb és kényelmesebb, mint a nappalim) két capuccinóval. A rendező exfeleségem elvitte a zongorát, de a presszófőzőhöz ragaszkodtam. Emilia azt mondta: A repülőgépen gondolkodtam te meg én már régebb óta ismerjük egymást, mint ahogy Samet ismertem. Olyan kevés időnk volt. Olyan dolgokat tudtál meg róla, amelyek kiderítésére negyven év alatt sem kerítettem idıt. Azt hittem, miénk az örökkévalóság. Emilia egy darabig hallgatott és a kávéját szürcsölte. Aztán nagyon halkan, rám sem nézve azt mondta: Látod erre nem gondoltam. Bizonyos szempontból mindig megértettem, hogy számunkra nincs boldog végkifejlet. Soha nem vallottam be magamnak, de tudtam. Akkor egyenesen rám nézett, a tekintete tiszta és felhőtlen volt, de a szája túl egyenes, túl eltökélten uralt. Azt hiszem, ő is tudta. Erre nem tudtam válaszolni. Még egy keveset beszélgettünk, aztán Emilia lefeküdt. Én későig fent maradtam, és meg egyszer elolvastam a Megtört szívek házát nem mintha bárki is felkért volna Shotover kapitány szerepére, de a készenlét fontos, megint hiábavalóan körülnéztem Millamant után, aztán én is eltettem magam éjszakára. Mélyen és elégedetten aludtam, érzésem szerint talán tizenöt percig, amikor Emilia felrázott ritka álmaim egyikéből, amelyben tudtam a szövegemet, és sürgetően suttogta: Jake, Jake, gyere, nézd meg, siess, ezt látnod kell! Jake, siess, ez ő! A félhold olyan fényesen verődött vissza a konyhaasztalról, hogy láttam a ragacsos köröket, ahol a kávéscsészék álltak. Emlékszem erre, mint ahogy a hűtő remegő zümmögésére és a csepegő csap pergésére is, és a halk, kaparászó zörejre, amelyet nem tudtam azonnal elhelyezni. És emlékszem Millamant táncára. Az asztal nagy, öregebb, mint én, és már attól megdől, ha az ember rátámaszkodik, nem beszélve a táncról. Azt sem tudom, hogy mászott fel Millamant a reumás hátsó lábával, mégis ott lebegett, pörgött, erre bukfencezve, arra vitorlázva, egyik pillanatban kismacskaként, a másikban papírsárkányként; olyan könnyedén és pontosan mozgott, hogy az asztal egyszer sem ingott meg, hanem inkább hihetetlenül gyorsan mozgónak tűnt, miközben Millamant kedve szerint, lassan libegett fölötte, pontosan annyi ideig függve a levegőben, ameddig akart. Olyan öreg volt, hogy hátsó karmai nem húzódtak vissza teljesen ez volt a kaparászó hang, de úgy táncolt, amilyennek az emberek mindig is megálmodták a táncot, de soha nem sikerült megvalósítaniuk, még a legjobbaknak sem. Senki nem táncolt még úgy, mint Millamant. Egyikünk sem bírta elszakítani a tekintetét, de Emilia közel hajolt és azt suttogta: Háromszor láttam. Képtelen voltam beszélni róla a telefonban. Az arca teljesen színtelen volt. Millamant olyan váratlanul torpant meg, hogy Emilia meg én mindketten az asztal felé hajoltunk, mintha csak a bolygó állt volna meg. Millamant négylábra ereszkedett, az asztal széléhez sétált, és ránk nézett kortól majdnem teabarnává sötétedett, egykor aranyszín szemével. Lihegve kapkodta a levegőt, és egész testében remegett. Azt mondta: Emilia. Jake. Hogy mondjam el, milyen volt? Beszélni hallani egy macskát hallani, ahogy egy macska a nevünket mondja, hallani, ahogy eltéveszthetetlenül Sam hangján, ami mégsem Samé, még csak nem is igazi hang, kimondja őket? A szája enyhén nyitva maradt, de az állkapcsa nem mozgott: a szavak átáramlottak rajta, nem pedig belőle törtek elő. Hajlítás és hanglejtés nélkül érkeztek, házi angol akcentusnak még a nyoma sem érződött. Millamant azt mondta: Jake! Töröld meg a szemüveged! 18

19 Szemüveget hordok, kivéve a színpadon, és a lencse mindig koszos, és észre sem veszem. Samet mindig az őrületbe kergette. Levettem a szemüvegemet. Millamant vagy, ami Millamantot használta azt mondta: Szeretlek, Emilia. Emilia lélegzetvétele mellettem elhallgatott. Nem mertem ránézni. Csak arra voltam képes, hogy ostobán azt hebegjem: Sam? Sam? Hol voltál? Sam, tényleg ott vagy? Millamant ekkor szinte felvonta szemöldökét, ami lehetetlennek tűnt, mivel a macskáknak nincs szemöldökük. A macska Sam tökéletesen tisztán azt kérdezte: Szeretnéd, ha integetnék? Azzal felemelte mellső mancsát, hogy felém intsen. Füle furcsán forgott és gyűrődött, mintha olyan valaki próbálná hátrasimítani, aki mit sem tud a macskák fülének működéséről. Ami pedig azt illeti, hogy hol voltam a szótagok színtelen fonala kicsit megakadt jön-megy. Beszéljetek hozzám! Emilia arca még mindig annyira sápadt volt, hogy arccsontján a szín törzsi hegként különült el. Nem tudom, én hogyan festettem, de képtelen voltam hangot kiadni. Emilia kinyújtott kézzel egy lépést tett előre, de Millamant azonnal elhátrált. Beszéljetek hozzám! Kérlek benneteket, beszéljetek! Mondjátok el, miért vagyunk mindannyian itt, mondjatok el mindent! Kérlek! Így aztán Emilia és én a konyhában ülve beszéltünk egy öreg macskához, ahogyan drága, elveszett barátunkhoz beszéltünk volna, és komolyan elmeséltük neki hétköznapi híreinket a munkáról és a családról, a kis utazásokról és tépelődésekről, a szüleiről Fort Lauderdale-ben, hogy mi történt velünk az elmúlt két évben. Hangunk egymásba botlott, gyakran még mindig hitetlen örömkönnyekbe fúlt, aztán azonnal szaggatott kuncogásba váltott, amikor meghallottuk magunkat, ahogy azzal nyugtatjuk Millamantot: Pocsék két színházi évad volt abszolúte semmi nem volt, ami tetszett volna neked. Millamant egyikünkről a másikunkra nézett, a szeme vad figyelemmel villogott, és néha marionettbábuként bólintott. Emilia fájdalmasan szorongatta a kezemet, de mosolygott. Soha többet nem láttam még egy olyan mosolyt, mint Emiliáé. Azt mondta: Jake és én egyfolytában irogattunk egymásnak, telefonáltunk, mindent elmondtunk, amire csak emlékeztünk olyasmiket, amikről nem is tudtuk, hogy emlékezünk rájuk. Olyasmiket, amikre talán még te sem emlékeznél. Sam, annyira hiányoztál nekünk! Hiányoztál. Amikor ismét kinyúlt, Millamant egy pillanatra kikerülte az érintését; aztán megadta magát, és elpihent Emilia kezei között. A száraz, reszelős hang azt mondta: A fülem mögött. Végre egy test, amelyben táncolhatok, de a vakarózást még nem fejtettem meg. Egy darabig senki sem szólt semmit. Emilia teljesen belefeledkezett Millamant simogatásába, én pedig egyre inkább botrányos kukkolónak éreztem magam. Nem kellett Emilia arcára néznem, sem hallgatnom Millamant dorombolását; elég volt látnom a vágyódó kezeket, ahogy a ritkás, foltos bundát simogatták, és máris úgy éreztem magam, mint egy kém, aki éppen teljesen bizalmas jelenetet les meg. Amikor ideges vagyok, tréfálkozom. Azt mondtam Emiliának: Vigyázz lehet, hogy dibbúk. Annyira rá vallana! Emilia, aki nem ismerte a jiddis szót, meglepetten nézett; Millamant azonban kurtán, megvetően nyávogott, Sam régi istenkém! pihájának macskamegfelelőjeként. Hát persze, hogy nem vagyok átkozott dibbúk! Nem olvasol Singert? A dibbúk kóbor lélek, démonok kergetik át a világegyetemen testre van szüksége, ahol elrejtőzhet. Ez rám nem áll engem senki nem kerget. A hang másodszor is tétovázott kissé. Talán csak ti ketten. 19

20 Emiliára néztem, vártam, hogy megszólaljon. Amikor nem tette, végül azt motyogtam éppolyan sután, mint ahogy itt olvasni: Szükségünk volt arra, hogy rólad beszélhessünk. Nem volt senki más, akivel lehetett volna. Ha Jake nincs mondta Emilia. Sam, ha Jake nincs, ha nem ismer föl a temetéseden csak egy pillanatra akadt el a lélegzete a szónál, Sam, akkor én eltűntem volna. Továbbmentem volna, mint mindenki más, de eltűntem volna. Millamant látszólag alig figyelt rá. Elgondolkozva azt mondta: Megáll az eszem! Éhes lettem. Készítek egy quesadillát mondtam, örültem, hogy valami gyakorlatiasat tehetek. Sajt és hagyma felkockázott Ortega csilipaprika még mindig van egy dobozzal a legutóbbi ittjártad óta. Tíz perc alatt meglesz. A tekintet, amit Millamant és Emilia rám vetettek, színtisztán macskás volt. Azt mondtam: Ó! Rendben. Nedves- vagy száraztáp legyen? Az életben semmi még Shakespeare sem készíti fel az embert kellőképpen arra az élményre, amikor kinyit két éve halott, legjobb barátjának egy konzerv marhahúsos Whiskast. Millamant a viharvert kőtálkához sompolygott, amelyet Emilia hozott magával New Yorkból, egyszer megszimatolta az ételt, aztán olyan falánksággal vetette bele magát, amilyet sem Samnél, sem nála nem tapasztaltam soha. Hókotróként vágta magát keresztül a vörösesbarna masszán, majd körülnézett, van-e még. A táljába kapartam a maradékot, és nem bírtam megállni, hogy meg ne kérdezzem: Különben is, hogyhogy éhes vagy? Te ízleled meg ezt a cuccot, vagy csak Millamant? Érdekes kérdés. Az abesszin macskának Whiskas volt az orrán. Millamantnak van szüksége ételre Millamant kapja a táplálékot de kezdem érteni, miért szereti. Nagyon furcsa. Mint egy íz emlékének kísértete. Egy csipetnyi szerecsendió jót tenne neki. Belefeledkezve visszabukott a falatozásba, mi pedig Emiliával olyan egyforma zavarral néztünk össze, hogy nem volt szükségünk szavakra, úgy éreztük, soha többet nem is lesz. Emilia végül kibökte: Most mit tegyünk? Én pedig azt feleltem: Mint egy válás. Kitaláljuk, kié a gyámság, és kié a látogatási jog. Emilia azt mondta: Nem hozzánk tartozik. Millamant Sam macskája, és ő visszatért. Megszállta, mondhatni. Jól van. Még abban sem lehetünk biztosak, hogy macska-e egyáltalán, most, hogy Sam az albérlője. Rájöttem, hogy hajszál választ el a hisztériától, és az is egyre vékonyodik. Emilia, jobb ha te viszed őt őket magaddal. Én színész vagyok, abból élek, hogy színlelek, és nekem ez túl sok a valóságból. Vidd haza Millamantot én pedig azt csinálom, hogy hétvégenként jelentkezem, ahogy Sam és én szoktuk. Nem tudom, mit mondott volna Emilia a tekintete arra szavazott, hogy abban a pillanatban felkapja Millamantot és meginduljon a reptér felé, ám a macska éppen akkor fölnézett a táljából, hogy azon a gépies hangon, amelyet Samének kezdtem elfogadni, megjegyezze: Nyugalom, Jake! Már megint túljátszol. Színészi erősségeim egyike, hogy soha nem játszom túl a szerepet. Ő középiskola óta pontosan háromszor látott színpadon, erre azt hiszi, a stílusom szakértője. Még mindig hebegtem felháborodásomban, amikor Millamant leült a konyha küszöbére, farkát hátsó lába köré tekerte. Nos mondta a hang. Visszatértem. Az, hogy honnan tértem vissza és egy pillanatra megtört a hangja, Millamant vén szemének írisze és bogara között pedig minden átmenet eltűnt hogy honnan tértem vissza, az nem önthető szavakba. Nem tudom, valójában mi vagy hol van vagy éppen mikor. Nem tudom, hogy kísértet vagyok-e vagy zombi, vagy valami súlyosan zavart lélek. Ha dibbúk volnék, legalább tudnám magamról, hogy az vagyok, az is valami. Millamant lenyalta az orráról a Whiskaspöttyöt. Mindenesetre itt vagyok, 20

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Kislányként sok álmom volt. Embereknek szerettem volna segíteni, különösen idős, magányos embereknek. Arrol

Részletesebben

Én Istenem! Miért hagytál el engem?

Én Istenem! Miért hagytál el engem? Édes Illat Én Istenem! Miért hagytál el engem? Sóhajtotta Jézus, miközben a fakereszten felfüggesztve, vércseppek csöpögtek végig a testén. És akkor, nem lélegzett többet. Nem, te voltál minden reményem!

Részletesebben

"Soha nem érzem, hogy itt a plafon" - Interjú Bánsági Ildikóval

Soha nem érzem, hogy itt a plafon - Interjú Bánsági Ildikóval "Soha nem érzem, hogy itt a plafon" - Interjú Bánsági Ildikóval 2014. augusztus 26. kedd, 07:00 "Mindig büszke voltam, ha valami újra hívtak. Soha nem érzem, hogy itt a plafon, hanem inkább azt, hogy szeretnék

Részletesebben

A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com. Korrektúra: Egri Anikó

A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com. Korrektúra: Egri Anikó A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com Korrektúra: Egri Anikó 2 Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék... 3 Az összefogás döbbenetes ereje... 4 Depressziós helyett bajnok... 6 Na

Részletesebben

Erasmus+ Lengyelország

Erasmus+ Lengyelország Erasmus+ Lengyelország 2016.05.30.-2016.06.05. Hétfőn indultunk Lengyelországba vonattal, az út 8 óra hosszú volt. A vége felé mindenki unta már az ülést. Katowicénél át kellett szállni egy másik vonatra,

Részletesebben

Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása

Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása Aikido-történet gyerekeknek Richard Moon és Chas Fleischman tollából Vass Anikó és Erszény Krisztián fordításában Előszó Ezt a történetet közel huszonöt

Részletesebben

2014. október - november hónap

2014. október - november hónap 2014. október - november hónap Téma: A Lélek gyümölcse 5. hét Szeretet 2014. szeptember 30., kedd Tapasztald meg Isten szeretetét Ige: Drágának tartalak, és becsesnek (Ézsaiás 43,4) Max Lucado: Értékes

Részletesebben

mondott, és nem kimondott gondolataival. Még senki sem tudta így elmondani ezeket, akár burkoltan is, bizony ezek a dalok gyakran kimondják azt,

mondott, és nem kimondott gondolataival. Még senki sem tudta így elmondani ezeket, akár burkoltan is, bizony ezek a dalok gyakran kimondják azt, II. fejezet [...] Legyél az esernyőm, Óvj a széltől, és ha mégis elázom, Te legyél az égen a Nap, Te melegíts át, ha néha fázom! Én meg olyan leszek hozzád, mint a gazdájához a véreb Amikor először láttam

Részletesebben

MIATYÁNK (..., HOGY SZÍVÜNKBEN IS ÉLJEN AZ IMÁDSÁG)

MIATYÁNK (..., HOGY SZÍVÜNKBEN IS ÉLJEN AZ IMÁDSÁG) MIATYÁNK (..., HOGY SZÍVÜNKBEN IS ÉLJEN AZ IMÁDSÁG) Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy Igen? Kérlek, ne zavarj, imádkozom. De te megszólítottál! Én, Téged megszólítottalak? Biztos, hogy nem! Csak imádkozom:

Részletesebben

Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK. Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak. Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely

Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK. Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak. Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely Forrás: Gyurcsó István Alapítvány Füzetek 14., Dunaszerdahely, 1999

Részletesebben

ALEA, az eszkimó lány. Regény

ALEA, az eszkimó lány. Regény ANAUTA ALEA, az eszkimó lány Regény 2011 Előszó Amit ebben a könyvben elmondok, az nem kitalálás. Nagy részét apámtól, Jorgkétől hallottam gyerekkoromban. Viharos téli estéken sokszor kértem, hogy meséljen

Részletesebben

E D V I N Írta Korcsmáros András

E D V I N Írta Korcsmáros András E D V I N Írta Korcsmáros András A színen a Fiú, aki egy padon ül, majd előveszi a telefonját. Szia! Én vagy az, Dávid! Most hallasz? Nem? Na és most? Nagyszerű! Minden rendben. Nem, nincs baj. Éppen ebédszünetem

Részletesebben

A Lakatos Család 2008-2009 Évi Fényképes Krónikái

A Lakatos Család 2008-2009 Évi Fényképes Krónikái A Lakatos Család 2008-2009 Évi Fényképes Krónikái Üdvözlet Denver-ből. Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet Kíván Norbi, Rachel, Josiah, Joshi és Anna. Röviden szeretnék beszámolni hogy mi is

Részletesebben

Péterfy Bori: zseniális zenészek vesznek körül. 2014. 04. 05. Szerző: Szimpatika

Péterfy Bori: zseniális zenészek vesznek körül. 2014. 04. 05. Szerző: Szimpatika Péterfy Bori: zseniális zenészek vesznek körül 2014. 04. 05. Szerző: Szimpatika Péterfy Bori színész- és énekesnő. A Krétakör Színháznak, majd 2008-tól Alföldi menesztéséig a Nemzeti Színház társulatának

Részletesebben

Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó

Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó 1. Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó barátnak nem. A motort nem állította le, halk zúgása

Részletesebben

Megbánás nélkül (No regrets)

Megbánás nélkül (No regrets) Stargate SG1- Megbánás nélkül (No Regrets) Kategória: Stargate SG1 Romantika Rövid ismertető: Bárcsak a Jég foglyai néhány perccel tovább tartott volna... Írta: Alli Snow Web: http://www.samandjack.net/fanfics/viewstory.php?sid=1251

Részletesebben

Tommaso Grado SÓLYOMLÁNY

Tommaso Grado SÓLYOMLÁNY Néha fel kell adnunk az elveinket, hogy megélhessük az álmainkat Tommaso Grado SÓLYOMLÁNY - részlet - Szakmai konzultáns: dr. Almási Krisztina Borító és tördelés: White Noise Team ISBN 978-963-12-4568-4

Részletesebben

Kata. Megvagyok mondja. Kimegyünk? Á, jó itt.

Kata. Megvagyok mondja. Kimegyünk? Á, jó itt. Kata Az egyik budapesti aluljáró, metróbejárat előtt találkozunk, azt mondta, itt szokta napjainak nagy részét tölteni. Mocsok van, bűz és minden tele hajléktalanokkal. Alszanak dobozokon, koszos rongyokon,

Részletesebben

Csillag-csoport 10 parancsolata

Csillag-csoport 10 parancsolata Csillag-csoport 10 parancsolata 1. Nagyon jól érezd magad mindig, mert ilyen hely nem lesz több a világon. (Panka) 2. Próbálj meg normálisan viselkedni, hogy ne legyenek rád dühösek. (Vince) 3. Kitartóan

Részletesebben

Helyi emberek kellenek a vezetésbe

Helyi emberek kellenek a vezetésbe Varga László Helyi emberek kellenek a vezetésbe Ön szerint minek köszönhető, hogy az hetvenes-nyolvanas években egy sokszínű és pezsgő kulturális élet tudott létrejönni Kecskeméten? Milyen szerepe volt

Részletesebben

A mi fánk. "Fa nélkül egy fillért sem ér a táj, S üres a fa, ha nincs rajta madár. Én azt hiszem, nem kelne föl a nap,

A mi fánk. Fa nélkül egy fillért sem ér a táj, S üres a fa, ha nincs rajta madár. Én azt hiszem, nem kelne föl a nap, A mi fánk "Fa nélkül egy fillért sem ér a táj, S üres a fa, ha nincs rajta madár. Én azt hiszem, nem kelne föl a nap, Ha nem lennének fák és madarak." (Horváth Imre) 2013.04.30. 1-2. óra Magyar nyelv és

Részletesebben

válni a helyzet. Kész csoda, hogy ilyen sokáig maradt. Alig ha nem arra az ideje indulni -érzésre várt, amely néhány évenként rendre a hatalmába

válni a helyzet. Kész csoda, hogy ilyen sokáig maradt. Alig ha nem arra az ideje indulni -érzésre várt, amely néhány évenként rendre a hatalmába 2. fejezet Huszonnégy órányi utazás után finoman szólva jólesett feküdnie. A háta hónapok, de talán régebb óta fájt maga sem igazán tudta, mióta. A Kongói Demokratikus Köztársaság Bukavu nevű településén

Részletesebben

A döntés meghozatalában, miszerint egy lélekgyermeket vesz magához, Bonaria számára a legnagyobb problémát természetesen nem az emberek kíváncsisága,

A döntés meghozatalában, miszerint egy lélekgyermeket vesz magához, Bonaria számára a legnagyobb problémát természetesen nem az emberek kíváncsisága, A döntés meghozatalában, miszerint egy lélekgyermeket vesz magához, Bonaria számára a legnagyobb problémát természetesen nem az emberek kíváncsisága, sokkal inkább a házába befogadott kislány kezdeti viselkedése

Részletesebben

FARKAS KATALIN. Félvér Tigris. Derna krónikák 1.

FARKAS KATALIN. Félvér Tigris. Derna krónikák 1. FARKAS KATALIN Félvér Tigris Derna krónikák 1. 1. Meglepetés A mai napom is ugyanúgy kezdődött, mint minden hétköznapom. Kicsit morcosan keltem fel, unottan ettem meg a reggelit, lassan öltöztem fel és

Részletesebben

Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett

Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett 16 Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett mást is felfedezni vélt. Dühöt, talán. Kétségbeesést.

Részletesebben

A szenvede ly hatalma

A szenvede ly hatalma Előhang Leonard Kastner mostanában egyre többször gondolt ar ra, hogy vissza kéne vonulnia. Miért is ne? Az időzítés tökéletes lenne. Annyi pénzt keresett már, amiről régebben álmodni sem mert volna, ráadásul

Részletesebben

Claire Kenneth. Randevú Rómában

Claire Kenneth. Randevú Rómában Claire Kenneth Randevú Rómában CLAIRE KENNETH Randevú Rómában Regény 2010 Fapadoskonyv.hu Kft. honlap: www.fapadoskonyv.hu e-mail: info@fapadoskonyv.hu A könyv az alábbi kiadás alapján készült: Claire

Részletesebben

1. fejezet. Dorset, 2010 Egy évvel késõbb

1. fejezet. Dorset, 2010 Egy évvel késõbb 1. fejezet Dorset, 2010 Egy évvel késõbb A napok egyre rövidebbek. A fûre hullott almákat megcsipkedték a varjak. Viszem be a fát, és rálépek az egyik puha gyümölcsre; szétnyomódik a lábam alatt. November

Részletesebben

Tegezés, magázás. Tegeződés: a beszélgetőpartnerünknek azt mondjuk, hogy te. Tegezünk: barátokat családtagokat gyerekeket és (legtöbbször) kollégákat

Tegezés, magázás. Tegeződés: a beszélgetőpartnerünknek azt mondjuk, hogy te. Tegezünk: barátokat családtagokat gyerekeket és (legtöbbször) kollégákat Tegezés, magázás 1 ) Alapszabályok Tegeződés: a beszélgetőpartnerünknek azt mondjuk, hogy te. Tegezünk: barátokat családtagokat gyerekeket és (legtöbbször) kollégákat Magázódás: a beszélgetőpartnerünknek

Részletesebben

Miért tanulod a nyelvtant?

Miért tanulod a nyelvtant? Szilágyi N. Sándor Mi kell a beszédhez? Miért tanulod a nyelvtant? Nyelvtani kiskalauz (Részletek a szerző Ne lógasd a nyelved hiába! c. kötetéből, Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége, 2000) 2. rész Térjünk

Részletesebben

Eredetileg a szerző honlapján jelent meg. Lásd itt.

Eredetileg a szerző honlapján jelent meg. Lásd itt. Eredetileg a szerző honlapján jelent meg. Lásd itt. Andrassew Iván A folyó, a tó és a tenger A platón ültünk Avrammal, a teherautót egy szerzetes vezette. A hegyoldalból a menekülttábor nem tűnt nagynak.

Részletesebben

1Móz 21,22-34 Ábrahám, Abimélek és a kút

1Móz 21,22-34 Ábrahám, Abimélek és a kút 1 1Móz 21,22-34 Ábrahám, Abimélek és a kút És lőn abban az időben, hogy Abimélek és Pikhól annak hadvezére megszólíták Ábrahámot mondván: Az Isten van te veled mindenben, a mit cselekszel. Mostan azért

Részletesebben

a viszonyuk. És a lány nem is hozta rendbe a dolgokat, mielőtt az apja oly hirtelen elment. Visszatekintve már látta, hogy nagyon sok a hasonlóság

a viszonyuk. És a lány nem is hozta rendbe a dolgokat, mielőtt az apja oly hirtelen elment. Visszatekintve már látta, hogy nagyon sok a hasonlóság ELSŐ FEJEZET Nem így kellett volna történnie. Addie Folsom úgy képzelte, a középiskola után hat évvel tehetősen és egy jó kocsi volánjánál ülve tér majd haza. Ehelyett behúzott nyakkal és egy közel háromszázezer

Részletesebben

V i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés

V i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés V i c z i á n Á k o s Halálos haszonszerzés Nem is emlékszem, hogy mikor aludtam ilyen jót, igaz nem volt több hat óránál, de ennyit ritkán alszom. Nyújtózkodtam egy hatalmasat, majd felkeltem az ágyból,

Részletesebben

Bányai Tamás. A Jóság völgye

Bányai Tamás. A Jóság völgye Bányai Tamás A Jóság völgye - Nem sikerült - suttogta Ria alig hallhatóan. - Azt hiszem senkinek sem fog sikerülni. Gézu értetlenül és csodálkozva nézett rá. A kötés alatt mintha kikerekedett volna egy

Részletesebben

Mióta él Békéssámsonon? Melyek a legkorább emlékei, első benyomásai a faluról?

Mióta él Békéssámsonon? Melyek a legkorább emlékei, első benyomásai a faluról? (Interjú 2.) Pleskonics Istvánné 2014. január 4-én, egy esős, borongós szombat délutánon három órát beszélgettünk Irénke nénivel előzetes egyeztetés után Alkotmány utcai lakásában. Délután kettőtől délután

Részletesebben

Nagy meleg volt a városban, mégsem vettem le az

Nagy meleg volt a városban, mégsem vettem le az Nagy meleg volt a városban, mégsem vettem le az esőkabátomat. Önbizalmat adott, miközben az utcákat róttam munka után kajtatva. Az önéletrajzomban csak a gyárban lehúzott hónapokat, a félbehagyott tanulmányaimat

Részletesebben

Kutasi Heléna. Szerelmeskalandos. avagy a boldogságra várni kell. Borító: Ráth Márton www.facebook.com/rathmartonsalon

Kutasi Heléna. Szerelmeskalandos. avagy a boldogságra várni kell. Borító: Ráth Márton www.facebook.com/rathmartonsalon Kutasi Heléna Szerelmeskalandos avagy a boldogságra várni kell Borító: Ráth Márton www.facebook.com/rathmartonsalon Amikor először megláttam őt, azonnal tudtam, nem lesz mindennapi történet. Biztos többen

Részletesebben

Robert Antoni. Bezárt szabadság. 31 nap az USA bevándorlási börtönében

Robert Antoni. Bezárt szabadság. 31 nap az USA bevándorlási börtönében Robert Antoni Bezárt szabadság 31 nap az USA bevándorlási börtönében 3 4 A könyv igaz, megtörtént események alapján íródott. A könyvben említett egyes személyek nevét megváltoztattam, hogy ezzel is védjem

Részletesebben

Legyen, BELÉPŐ ??? !!! JULIE FISON

Legyen, BELÉPŐ ??? !!! JULIE FISON Legyen, BELÉPŐ???!!! ahogy akarod! ÁLOM vagy VALÓSÁG JULIE FISON Elsô fejezet Ahogy leszálltam a buszról, már tudtam, hogy nagy hír vár rám. Nagyon nagy. Elindultam a folyosón a barátnôim felé, remegve

Részletesebben

Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva

Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva Olcsó krumpli Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva ment ajtót nyitni. Nagy örömére, az édesanyja állt az ajtó előtt. Anyukám, de jó, hogy jössz. Alig állok a lábamon, olyan álmos vagyok. Kislányom! Csak

Részletesebben

Örökkévaló 8. Rész. Gerilla! Tiszperger József. Publio Kiadó. Minden jog fenntartva!

Örökkévaló 8. Rész. Gerilla! Tiszperger József. Publio Kiadó. Minden jog fenntartva! Örökkévaló 8. Rész Gerilla! Tiszperger József Publio Kiadó 2013 Minden jog fenntartva! Dani és kis csapata kaptak némi fegyvert, megkapták az utasításokat, beültek a buszba, és visszamentek oda, ahonnan

Részletesebben

Szerintem ez igaz. Teljesen egyetértek. Ezt én is így gondolom. Ez így van. Fogalmam sincs. Nincs véleményem. Talán így van. Lehet.

Szerintem ez igaz. Teljesen egyetértek. Ezt én is így gondolom. Ez így van. Fogalmam sincs. Nincs véleményem. Talán így van. Lehet. 1. Mi a véleményed? kártyák Szerintem ez igaz. Teljesen egyetértek. Ezt én is így gondolom. Ez így van. Fogalmam sincs. Nincs véleményem. Talán így van. Lehet. Szerintem ez nem igaz. Nem értek egyet. Én

Részletesebben

2016. február INTERJÚ

2016. február INTERJÚ INTERJÚ Az Élet szép Az AMEGA beszélgetőpartnere: Dr. Kánitz Éva Főorvos Asszony, milyen családi indíttatással került az orvosi pályára? Mindig azt gondoltam, hogy az a legszebb dolog a világon, ha az

Részletesebben

Figyelemhiány/Hiperaktivitás Zavar - ADHD

Figyelemhiány/Hiperaktivitás Zavar - ADHD Figyelemhiány/Hiperaktivitás Zavar - ADHD TÁJÉKOZTATÓ FÜZET gyerekeknek Ferrádi Hádi, a kis versenyautó Ismersz olyan meséket, amiben versenyautók vagy sportkocsik szerepelnek? Ismered például Villám McQueent?

Részletesebben

Gyerekekre alkalmazta: Anthony A. Lee Illusztrálta: Rex John Irvine Fordította: Maryam Frazer Imánnak.

Gyerekekre alkalmazta: Anthony A. Lee Illusztrálta: Rex John Irvine Fordította: Maryam Frazer Imánnak. Gyerekekre alkalmazta: Anthony A. Lee Illusztrálta: Rex John Irvine Fordította: Maryam Frazer Imánnak. 1 2 'Abdu'l-Bahá sok évet töltött a Szentföldön, Akkó városában. Éveken keresztül fogoly volt, és

Részletesebben

REFORMÁCIÓ. Konferencia 2012 áprils 5-8. Konstanz, Németország

REFORMÁCIÓ. Konferencia 2012 áprils 5-8. Konstanz, Németország REFORMÁCIÓ Konferencia 2012 áprils 5-8. Konstanz, Németország Szolgál: Johannes Wöhr apostol info: www.nagykovetseg.com www.fegyvertar.com www.km-null.de Felhasználási feltételek: A blogon található tartalmak

Részletesebben

Csaplár Vilmos KURVA VAGYOK

Csaplár Vilmos KURVA VAGYOK Csaplár Vilmos KURVA VAGYOK Csaplár Vilmos Kurva vagyok (Karriertörténet) Regény 2011 Fapadoskonyv.hu Kft. Csaplár Vilmos 1. Elvárok mindenféle ajándékot férfiaktól, de a tudat, hogy nem vagyok rászorulva,

Részletesebben

Szép karácsony szép zöld fája

Szép karácsony szép zöld fája Móra Ferenc Szép karácsony szép zöld fája Illusztrációk: Szabó Enikő Nyolcéves voltam, a harmadik elemibe jártam, és először léptem a közszereplés terére. A közszereplés tere az öreg templomunk volt. Úri

Részletesebben

Kishegyi Nóra: de tudom, hogy van szeretet!

Kishegyi Nóra: de tudom, hogy van szeretet! Kishegyi Nóra: de tudom, hogy van szeretet! Mivel sem az én szüleim, sem férjem szülei nem álltak olyan jól anyagilag, hogy támogatni tudtak volna új otthonunk megteremtésében, esküvőnk után vidékre kötöztünk

Részletesebben

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget Kovács Gabriella Hát ennyi volt... Hát ennyi volt érezte, hogy itt az út vége. Tehetetlenül, fáradtan feküdt a hideg kövön a fagyos szélben és nem akart többé engedelmeskedni a teste. Már nem érzett fájdalmat

Részletesebben

B. Kiss Andrea S.O.S. ELVÁLTAM!

B. Kiss Andrea S.O.S. ELVÁLTAM! B. Kiss Andrea S.O.S. ELVÁLTAM! Első levél 1999. január 21. Kedves Barátném! Nagyon szégyellem, hogy ilyen régen írtam már neked, pedig annyi minden történt velem az utóbbi másfél évben. Gondoltam, éppen

Részletesebben

A fölkelő nap legendája

A fölkelő nap legendája Prof. Dr. Tapolyai Mihály A fölkelő nap legendája Máréfalvi barátaimnak mestereim egyikéről Dr. Szalay Károly pszichiáter emlékére Dr. Szalay Károly pszichiáter élete (1894-1973) Régen mesternek hívtuk

Részletesebben

OLVASÁS-ÉLMÉNYEK A K Ö N Y V C Í M L A P J A K I V O N A T B U D A P E S T, 2 0 1 3. J Ú N I U S 1 6.

OLVASÁS-ÉLMÉNYEK A K Ö N Y V C Í M L A P J A K I V O N A T B U D A P E S T, 2 0 1 3. J Ú N I U S 1 6. OLVASÁS-ÉLMÉNYEK A K Ö N Y V C Í M L A P J A K I V O N A T B U D A P E S T, 2 0 1 3. J Ú N I U S 1 6. A K Ö N Y V H Á T S Ó F Ü L S Z Ö V E G E Zsebpénzét és nyári diákmunka keresetét félretette repülőgép

Részletesebben

TÁVOL TŐLED 2 A MI SZÉTTÉPETT SZÍVEINK 2 KÉTSÉGEK KÖZÖTT 3 ESTE 3 GONDOLATBAN 4 EGY PÁR A PADON 4

TÁVOL TŐLED 2 A MI SZÉTTÉPETT SZÍVEINK 2 KÉTSÉGEK KÖZÖTT 3 ESTE 3 GONDOLATBAN 4 EGY PÁR A PADON 4 TÁVOL TŐLED 2 A MI SZÉTTÉPETT SZÍVEINK 2 KÉTSÉGEK KÖZÖTT 3 ESTE 3 GONDOLATBAN 4 EGY PÁR A PADON 4 ŐRZÖM AZ ÁLMODAT 5 AZ IGAZ SZERETET 5 MA EGY VERSEM KAPCSÁN 6 BIZONY! 7 A HÁRSFAILLATÚ ESTÉKEN 7 A MI VERSÜNK

Részletesebben

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt Petőcz András Idegenek Harminc perccel a háború előtt Peut-être à cause des ombres sur son visage, il avait l air de rire. (Camus) Megyünk anyámmal haza, a plébániára. Szeretek az anyámmal kézen fogva

Részletesebben

Buddha pedig azt mondta a tanítványainak:

Buddha pedig azt mondta a tanítványainak: Buddha egy fa alatt ült, és a tanítványainak magyarázott. Odament hozzá egy férfi, és beleköpött az arcába. Buddha megtörölte az arcát, és visszakérdezett: - És most?akarsz még mondani valamit? A férfi

Részletesebben

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta.

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Bódi Zsolt Publio Kiadó 2012 Minden jog fenntartva! A BARÁT Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Szüleimnek, testvéreimnek,

Részletesebben

Az Igazi Ajándék. Máté és a sárkány. Táblácska Megismételhetetlen alkalmakra copyright

Az Igazi Ajándék. Máté és a sárkány. Táblácska Megismételhetetlen alkalmakra copyright Az Igazi Ajándék Máté és a sárkány Táblácska Megismételhetetlen alkalmakra copyright 2011-2013 www.tablacska.hu 1 Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, még az üveghegyen is túl,

Részletesebben

Az élet napos oldala

Az élet napos oldala Az élet napos oldala írta Mercz Tamás E-mail: mercz_tomi@hotmail.com Első rész Minden kicsiben kezdődik el A fűnyíró idegesítő berregő motorhangja teljesen betölti szobám zegzugait. Zúg a rikítóan kék

Részletesebben

EZÜSTHARANG. A KÉK DUNA OTTHON lakóinak híradója 2011. szeptember Földanya, Kisasszony, Őszelő. Szent Mihály hava. 25. szám

EZÜSTHARANG. A KÉK DUNA OTTHON lakóinak híradója 2011. szeptember Földanya, Kisasszony, Őszelő. Szent Mihály hava. 25. szám A barátság legszebb aktusa az, Midőn barátunkat hibáira figyelmessé tesszük. ( Berzsenyi Dániel )) EZÜSTHARANG A KÉK DUNA OTTHON lakóinak híradója 2011. szeptember Földanya, Kisasszony, Őszelő. Szent Mihály

Részletesebben

SZAKMAI GYAKORLAT BESZÁMOLÓ LUKÁCS ZSÓFIA 2015/2016 MÁLTA

SZAKMAI GYAKORLAT BESZÁMOLÓ LUKÁCS ZSÓFIA 2015/2016 MÁLTA SZAKMAI GYAKORLAT BESZÁMOLÓ LUKÁCS ZSÓFIA 2015/2016 MÁLTA Szakmai gyakorlatomat Máltán, a Vera Sant Fournier Interior Design Studionál végeztem. Ez a csupán három főből álló cég elsősorban magánlakások

Részletesebben

Már a tanítóképző utolsó évét jártam, mikor meglegyintett úgyszólván az első komoly szerelem. Ez a

Már a tanítóképző utolsó évét jártam, mikor meglegyintett úgyszólván az első komoly szerelem. Ez a V Barna legény. Te szegény, te szép. Dús hajad egy leány álma. Elvesztettem az eszem s szemem könnyet hullat, mint estalkonyatkor az ég. Ó, miféle babona űzi tekintetem utánad? Végigkísérlek a fasoron,

Részletesebben

SZKB103_10. Konfliktusok a közösségben

SZKB103_10. Konfliktusok a közösségben SZKB103_10 Konfliktusok a közösségben tanulói konfliktusok a közösségben 3. évfolyam 103 Diákmelléklet D1 Tornai József: Ki tud tovább lefelé lógni? Kora tavasz köszöntött ránk meleg esővel, s mi a kunyhót

Részletesebben

magát. Kisvártatva Vakarcs, a kutya is csatlakozott hozzájuk. Kedveskedve hol a Papa, hol meg az unoka lábaira fektette meleg tappancsait.

magát. Kisvártatva Vakarcs, a kutya is csatlakozott hozzájuk. Kedveskedve hol a Papa, hol meg az unoka lábaira fektette meleg tappancsait. Göncölszekér M ári szólt asszonyához Pista, te csak maradj az ágyban, próbálj meg aludni. Ez a szegény lánygyerek folyton köhög. Nem hagy téged aludni. Nem tudsz pihenni. Lehet, hogy a komámnak lesz igaza.

Részletesebben

Valódi céljaim megtalálása

Valódi céljaim megtalálása Munkalap: Valódi céljaim megtalálása Dátum:... - 2. oldal - A most következő feladat elvégzésével megtalálhatod valódi CÉLJAIDAT. Kérlek, mielőtt hozzáfognál, feltétlenül olvasd el a tanfolyam 5. levelét.

Részletesebben

Hitman TANDORI DEZSÕ. 14 tiszatáj

Hitman TANDORI DEZSÕ. 14 tiszatáj 14 tiszatáj TANDORI DEZSÕ Hitman Hitman nincs a szótárban, a szótárban nincs. De hát ember nem ad lónak olyan nevet, hogy Úgy Jól Ötvenen Túl. Nem ad, öreg, lónak ember olyan nevet, hogy... mondom. Mondja

Részletesebben

Spanyolországi beszámoló

Spanyolországi beszámoló Spanyolországi beszámoló Rettentően vártam már hogy végre eljöjjön a nap, hogy Spanyolországba utazzunk, mivel ez lett volna az első utam, amit repülővel tettem volna meg, ami már magában elég ok a nagy

Részletesebben

Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet)

Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet) Észak hírnökei 4023 Helle Helle Rödby Puttgarden (regényrészlet) Az Opera szálló Hamburg külterületén, egy építkezés mellett állt. Jóval éjfél után érkeztünk meg, útközben többször is megálltunk, hogy

Részletesebben

Belső Nóra: Utak egymáshoz (részlet) Beszélgessünk!

Belső Nóra: Utak egymáshoz (részlet) Beszélgessünk! Belső Nóra: Utak egymáshoz (részlet) Beszélgessünk! Sokszor nagyon kevés dolgon múlik, hogy egy kapcsolat miképpen alakul. Ugyanazzal az energiával lehet építeni és rombolni is. A lényeg a szándék, illetve

Részletesebben

Szeretet volt minden kincsünk

Szeretet volt minden kincsünk Szeretet volt minden kincsünk Azt mondják, mindenkinek meg van írva a sorskönyvében az élete. Mindenkinek ki van jelölve z út, mint a kerti ösvény, szélekkel, jelekkel, hogy ne lehessen letérni róla. Van

Részletesebben

Galambos Gábor, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Kar főigazgatója (2001 March 01, Thursday) - Munkatársunktól

Galambos Gábor, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Kar főigazgatója (2001 March 01, Thursday) - Munkatársunktól Galambos Gábor, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Kar főigazgatója (2001 March 01, Thursday) - Munkatársunktól Amióta én vagyok a fõigazgató, kell, hogy látsszon az, hogy nagyobb rend van. Ez szép lassan

Részletesebben

LEE CHILD 10 RÖGÖS ÚT

LEE CHILD 10 RÖGÖS ÚT 1. fejezet Jack Reacher egy dupla feketét rendelt, csokireszelék és cukor nélkül, nem porceláncsészében, hanem mûanyag pohárban, és még mielõtt kihozták volna a kávét az asztalához, végignézte, ahogy egy

Részletesebben

George Varga: Az öregember és a farkas (részlet)

George Varga: Az öregember és a farkas (részlet) Angyalka élményei B. Kis János, Orosz T. Csaba, Gwendoline Welsh, Poczai Péter, George Varga, J. Simon Aranka 2013 Publio kiadó Minden jog fenntartva Szerkesztette: Publio Kiadó Kft. George Varga: Az öregember

Részletesebben

Színbe hozunk! Találd meg magadban Te is az önkéntest!

Színbe hozunk! Találd meg magadban Te is az önkéntest! Színbe hozunk! Találd meg magadban Te is az önkéntest! Szia! A Faipari Tudományos Alapítvány saját profiljába vágó önkéntes programot indított ZuzmóKa néven. Az egy éven át tartó rendezvénysorozat önkéntesek

Részletesebben

Hogyan néz ki az iskola társadalma 2013-ban?

Hogyan néz ki az iskola társadalma 2013-ban? Hogyan néz ki az iskola társadalma 2013-ban? A Jövô diákja Felkelni nehéz dolog, fél hét elôtt sosem sikerül. Az indulásig hátra lévô fél óra arra ugyan elég volna, hogy magamra rángassak valamit, aztán

Részletesebben

A tudatosság és a fal

A tudatosság és a fal A tudatosság és a fal Valami nem stimmel a világgal: háborúk, szenvedések, önzés vesz körül bennünket, mikor Jézus azt mondja, hogy az Isten országa közöttetek van. (Lk 17,21) Hol van ez az ország Uram?

Részletesebben

A Biblia gyermekeknek. bemutatja. Jézus csodái

A Biblia gyermekeknek. bemutatja. Jézus csodái A Biblia gyermekeknek bemutatja Jézus csodái Írta : Edward Hughes Illusztrálta : Byron Unger és Lazarus Átírta : E. Frischbutter és Sarah S. Franciáról fordította : Dr. Máté Éva Kiadta : Bible for Children

Részletesebben

Mi az, hogy reméled? Nem t om, nincs túl nagy praxisom, még sohasem fogyasztottak el erdei manók. Pedig anyám sokszor mondta, hogy vigyen el a manó,

Mi az, hogy reméled? Nem t om, nincs túl nagy praxisom, még sohasem fogyasztottak el erdei manók. Pedig anyám sokszor mondta, hogy vigyen el a manó, Manó úr Hát, ha éppen tudni akarod, arról a magas hegyről származom mondta, mielőtt bármit is kérdezhettem volna. Hogy miért jöttem le erre az alacsonyabb hegyre? folytatta, még mindig kérdés nélkül nos,

Részletesebben

Sokféleképpen belefoghatnék ebbe a történetbe. Ábrándosabb lelkületű olvasóim, akik nem közömbösek régmúlt csaták és elporladt hősök iránt, bizonyára nem vennék zokon, ha úgy kezdeném: régesrég, azokban

Részletesebben

Bata Mária BIBLIAÓRÁK 7. RÉSZ BÁBEL ÉS ÁBRAHÁM

Bata Mária BIBLIAÓRÁK 7. RÉSZ BÁBEL ÉS ÁBRAHÁM Bata Mária BIBLIAÓRÁK 7. RÉSZ BÁBEL ÉS ÁBRAHÁM 2. www.ujteremtes.hu Bábel és Ábrahám története Az egész földnek egy nyelve és egyféle beszéde volt. 1Móz. 11:1 El tudod-e képzelni milyen lenne az, ha mindenki

Részletesebben

SZERELMES ÜZEMMÉRNÖK LÓDENBEN SZUROVY ATTILA ÓSZERES

SZERELMES ÜZEMMÉRNÖK LÓDENBEN SZUROVY ATTILA ÓSZERES festményeket pedig kevés kivétellel mindig megsiratom. De csapodár fajta az ószeres, szerelmes lesz néhány tárgyba, de aztán eladja, utána meg kesereg, miért tette. SZERELMES ÜZEMMÉRNÖK LÓDENBEN SZUROVY

Részletesebben

De vele nem ez volt a helyzet, nem megfontoltságból, alaposságból néztem utána. Hanem egyszerűen szembe jött. Nem

De vele nem ez volt a helyzet, nem megfontoltságból, alaposságból néztem utána. Hanem egyszerűen szembe jött. Nem 2013 március 30. Flag 0 Értékelés kiválasztása értékelve Mérték Még nincs 1/5 2/5 3/5 4/5 5/5 Előbb olvastam vele interjúkat, mint hogy a könyveit a kezembe vettem volna. Persze, ez akár érthető is lehet,

Részletesebben

Szeretetettel ajánlom műveimet mindenkinek olvasásra, szórakozásra, vagy csupán elmélkedésre. Joli néni

Szeretetettel ajánlom műveimet mindenkinek olvasásra, szórakozásra, vagy csupán elmélkedésre. Joli néni BRÁTÁN ERZSÉBET HÉTKÖZNAPI CSODÁK NOVELLAGYŰJTEMÉNY ELŐSZÓ Kedves olvasóim! Az alábbi novelláim a valóság és a fantázia összefonódásából születtek. Számtalanszor elmegyünk apróságok felett, pedig az élet

Részletesebben

Nyelvhasználat. - Legyen szíves! - Egészségedre! - Gyere be! - Mit tetszik kérni? - Jó éjszakát! Melyik a helyes válasz? Jelöld be!

Nyelvhasználat. - Legyen szíves! - Egészségedre! - Gyere be! - Mit tetszik kérni? - Jó éjszakát! Melyik a helyes válasz? Jelöld be! Nyelvhasználat Kinek mondod? Írj a mondatok mellé 1-est, ha gyereknek, 2-est, ha olyan felnıttnek, akivel nem tegezıdsz (nem Szia-t köszönsz neki), és X-et, ha mindkettınek! (5 pont) - Legyen szíves! -

Részletesebben

HOLLY WEBB MASZAT, AZ ELRABOLT. Sophy Williams rajzaival

HOLLY WEBB MASZAT, AZ ELRABOLT. Sophy Williams rajzaival HOLLY WEBB MASZAT, AZ ELRABOLT kiscica Sophy Williams rajzaival Könyvmolyképző Kiadó Szeged, 2013 3 Robinnak 5 Elso fejezet Füttyszó hasított a levegőbe. Ben Williams és Rob Ford! Most azonnal gyertek

Részletesebben

- E szerint elégedett vagy? - Több, - boldog. Boldog! Milyen különösen hangzott ez a szó, ebben a dohosszagú, szegényes, díván nélküli odúban.

- E szerint elégedett vagy? - Több, - boldog. Boldog! Milyen különösen hangzott ez a szó, ebben a dohosszagú, szegényes, díván nélküli odúban. A SZERELEMRŐL Tavaly, június elején abban a kisvárosban voltam, ahol születtem. A városban most is az a sajátságos csend, mintha halottak közt járnék. Két hét alatt beteltem vele, kivágytam belőle, akárhová,

Részletesebben

Rohantam, szívem a torkomban dobogott, világosbarna hajamat a szél borzolta. Barna szemem könynyezett a széltől. Adrenalinszintem a magasban szökött.

Rohantam, szívem a torkomban dobogott, világosbarna hajamat a szél borzolta. Barna szemem könynyezett a széltől. Adrenalinszintem a magasban szökött. C. A. Tűréshatár 0 Rohantam, szívem a torkomban dobogott, világosbarna hajamat a szél borzolta. Barna szemem könynyezett a széltől. Adrenalinszintem a magasban szökött. El kellett érnem a Szentpétervárra

Részletesebben

Írnod kell kislányom, erre születtél! visszhangzik fülemben Édesanyám hangja

Írnod kell kislányom, erre születtél! visszhangzik fülemben Édesanyám hangja Írnod kell kislányom, erre születtél! Írnod kell kislányom, erre születtél! visszhangzik fülemben Édesanyám hangja Tudom Édes, írnom kellene, de bajban vagyok. Talán azt a témát kéne papírra vetnem, amit

Részletesebben

PETOCZ-nyomda indd :14:41

PETOCZ-nyomda indd :14:41 ez az utazás talán a legrosszabb emlékeim egyike. Ezért nem tudok erről az utazásról mit mondani. Minden olyan ideiglenesnek tűnt akkoriban. Bizonytalannak. És ez a bizonytalanság, ez volt talán a legkimerítőbb.

Részletesebben

Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik

Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Több éves gyakorlattal fejlesztették tökélyre kifinomult praktikáik egész arzenálját. Kódszavaik tárháza régi, legendássá vált esetekből épült fel, ám legtöbbször

Részletesebben

A beszélgetésen részt vett Erdélyi Klári és Farkas István

A beszélgetésen részt vett Erdélyi Klári és Farkas István A révész A belső újjászületés felé vezető út felébredést követel, mindenekelőtt annak megakadályozását, ami az önmagam megerősítésében áll. Ez egy döntő próba. Nem lehet egyezkedés az igazsággal. Ez az,

Részletesebben

Feri rágja a térdét. Rónási Márton

Feri rágja a térdét. Rónási Márton Feri rágja a térdét Rónási Márton Tavasz volt, amikor beköltöztünk abba a házba, ahol kamaszkoromat éltem meg, abba a házba, ahol a legjobb barátom lett Láncos, a hatalmas fekete kutya, akit tíz éve temettem

Részletesebben

A Lakatos Család 2006 Évi Fényképes Krónikái

A Lakatos Család 2006 Évi Fényképes Krónikái A Lakatos Család 2006 Évi Fényképes Krónikái még gőzünk sincs hogy hova és mikor, valószínű 2008 nyara lenne leghamarabb. Üdvözlet Denver-ből, a nagy Atlanti kacsaúsztató másik partjáról. Sok szeretettel

Részletesebben

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK A következő történet szereplői közül példaként egy olyan helybéli embert állíthatunk, akit a neve miatt mindenki Bokor Mihálynak szólított, és akiről semmi rosszat

Részletesebben

13 JÓ SZOKÁSOK KIFEJLESZTÉSE

13 JÓ SZOKÁSOK KIFEJLESZTÉSE 13 JÓ SZOKÁSOK KIFEJLESZTÉSE Mindegyikünknek kétféle szokásai vannak: jók és rosszak. A jó szokásaink közelebb visznek minket álmaink földjére, és a rosszak távolabb visznek álmaink földjétől. A jó szokások

Részletesebben

a Madách Könyvkiadó főszerkesztőjéhez

a Madách Könyvkiadó főszerkesztőjéhez A fekete özvegy levele a Madách Könyvkiadó főszerkesztőjéhez Tisztelt Főszerkesztő Úr! Karácsony szent ünnepére megvásároltam az Ön beosztottjának, Grendel Lajos úrnak, leendő férjem egykori barátjának

Részletesebben

Horváth Szabolcs. Visszatapsolva MÁSODIK VERSKÖTET

Horváth Szabolcs. Visszatapsolva MÁSODIK VERSKÖTET Horváth Szabolcs Visszatapsolva MÁSODIK VERSKÖTET Lenni Egy kis tréning sosem árthat meg, Így egy rossz papíron nevezlek, Téged, kit oly nagyon kedvellek, S el nem engedlek. De látod, így néz ki szobám,

Részletesebben

JEGYZŐKÖNYV EGERÁG KÖZSÉGI ÖNKORMÁNYZAT KÉPVISELŐ-TESTÜLETÉNEK. 2013. március 11. napján MEGTARTOTT NYILVÁNOS ÜLÉSÉRŐL

JEGYZŐKÖNYV EGERÁG KÖZSÉGI ÖNKORMÁNYZAT KÉPVISELŐ-TESTÜLETÉNEK. 2013. március 11. napján MEGTARTOTT NYILVÁNOS ÜLÉSÉRŐL JEGYZŐKÖNYV EGERÁG KÖZSÉGI ÖNKORMÁNYZAT KÉPVISELŐ-TESTÜLETÉNEK 2013. március 11. napján MEGTARTOTT NYILVÁNOS ÜLÉSÉRŐL Hozott határozatok: 13/2013.(III.11.) 14/2013.(III.11.) 15/2013.(III.11.) 16/2013.(III.11.)

Részletesebben

Hogyan mondjuk meg a gyerekeknek?

Hogyan mondjuk meg a gyerekeknek? Hogyan mondjuk meg a gyerekeknek? Tudod, az úgy van próbált Verena beszélgetést kezdeményezni Alexandrával a reggelinél. Nyújtotta a szavakat, nem nagyon tudta, hogyan mondja meg négyéves kislányának,

Részletesebben