Hol lehet a vége a tenyésztésnek és a domesztikálásnak?

Átírás

1 Hol lehet a vége a tenyésztésnek és a domesztikálásnak? Összefüggések, tények, lehet ségek Az egyik oldalon az ember a maga teremtette civilizált környezetével, a másik oldalon a kutya a maga öröklött ösztöneivel, - ennek a két dolognak kellene valahogy kiegyensúlyozottan, harmonikusan egy élettérben élni. Amikor a kutyának a fajával és a fajtájával összefügg viselkedésrendszere, biológiai szükségletei, fizikai- és pszichikai igényei nem kerülnek ellentmondásos helyzetbe az ember életkörülményeivel, akkor egy mind a két fél számára harmonikus együttélés jön létre. Az ember a tenyésztéssel, a domesztikálás (háziasítás) folytatásával vagy megkönnyítheti, vagy megnehezítheti ennek az egyensúlyi állapotnak a kialakulását és a jöv beli gazdik és kutyáik életét. Egy olyan kutya kellene, amelyik... Az ember jó ideje akarva-akaratlanul olyan mértékben megváltoztatja azt a világot, amelyben él, hogy a biológiai környezete ellentmondásos helyzetbe került. Ennek egyik legszembet n bb megfigyelésére, az emberrel egy élettérben él társállatainak - többek között a kutyának, - a példája ad jó lehet séget. Az utóbbi fél évszázadban az ember a saját környezetét beton, m anyag, fém felhasználásával olyan nagymértékben beépítette, hogy már saját maga érzi a hiányát a természetes anyagoknak és területeknek. Az elvesztett természetes környezet utáni vágy az egyik legnagyobb motivációja az embereknek, amiért egy valamilyen társállat tartása mellett döntenek. Az emberek nagy része egy kutya tartásával valamilyen mértékben pótolni akarja az elveszni látszó kapcsolatát a természettel. Viszont egy kutyának a magához vételével nemcsak egy darab természetpótlékot visz haza, ha nem egy él lényt, amelynek a szükségletei megfelel kielégítésére szintén kellene az a természetes közeg, amelyb l egyre inkább kevesebb van. Ez által kialakulóban van egy ördögi kör: az ember tönkreteszi a természetet, ennek a hiánynak a pótlására magához vesz egy él lényt, ennek az él lénynek az életfeltételei biztosításához szükség lenne a természetre, de ebb l egyre kevesebb van, mert az ember tönkretette. Az emberi egoizmus, mint minden hasonló más problémára, erre is megpróbál a maga módján megoldást találni. A megoldásra való törekvés egyébként egyáltalán nem új kelet. A kutyatenyészt k egy része már a jelenlegi környezetrombolás = klímaváltozás aktuális világproblémát évtizedekkel megel z en fáradtságot és a kutyák egészségügyi t r képességét nem kímélve igyekeztek a maguk módján erre valamilyen megoldást keresni. Olyan kutyákat próbáltak produkálni, amelyek magában hordozzák a kutyának az ember által érzelmi síkon kedvelt jellemz it, de ezzel párhuzamosan a természet irányába igényei a minimálisra szorítkozzanak. Id közben a helyzet még radikálisabbá változott. A jelen helyzetben már tehát egy olyan kutya felelne meg ennek a kett s elvárásnak, amelyik egyszerre aranyos, kedves, ragaszkodó, ház rz, szófogadó, h séges, érdekes, szép, tünemény, játékos, stb. - de ugyanez a kutya, ne ugasson, ne akarjon a gazdi után menni a munkahelyére, ne legyen nagy a mozgásigénye, ne kaparjon a kertben, ne legyen büdös a sz re, ha megázik, ne akarjon kimenni pisilni, ne akarjon elrohanni a parkban, ne szimatoljon a járdán, amikor sietni kell haza, ne szökjön ki az udvarból egy tüzel szuka után, stb. A legjobb lenne, ha semmi olyan ösztönös igénye nem lenne ennek az állatnak, amit évezredek óta hordoz, - ragadozó falkaállat származása révén, - a génjeiben. Ha egy nek sikerülne egy ilyen kutyát létrehozni és azt 1

2 futószalagon nagy szériában produkálni, akkor valószín leg lenne a világ leggazdagabb és egyúttal a saját országának szervezetének, no meg az FCI legnagyobb megbecsülésének örvend je. Szerencsére az eddigi ez irányú törekvések nem vezettek átüt sikerre, és géntechnika ide vagy oda, egyenl re ett l a végveszélyt l nem kell tartanunk. A szaporodásért felel s gének ugyanis meglehet sen nagy lehet séget biztosítanak arra vonatkozólag, hogy generációról generációra csak éppen az aktuális alkalmazkodási képesség tulajdonságait örököljék az állatok. Ha ez nem így lenne, vagy az embernek a gének manipulálásával ezt sikerülne megváltoztatni, - az valószín leg a kutyatenyésztés végét jelentené. Az is megnyugvásra adhat okot, hogy a jelenlegi kutyafajták tenyésztési folyamatát hozzáért, a fajtaklubok és i érdekekt l független biológus kutyabarátok is figyelemmel kísérik. Annak ellenére, hogy a tudományosan megalapozott fölméréseik, munkáik sajnos az illetékesek papírkosarában kötnek ki, és nagy valószín séggel nem jutnak el az egyszer kutya k bizonyos rétegéhez, a mai információközvetítési lehet ségek mellett egyre több kutyabarátnál találnak nyitott fülekre és megértésre. Ezek egyike például egy svájci doktori disszertáció (Nicole Peyer, Bundesamt für Veterinarwesen, Bern), amelyben 108 különböz, Európában divatos kutyafajta jellemz megbetegedéseinek elemzését foglalta össze a szerz. A tanulmány egyértelm végs következtetése, hogy az európai kutyatenyésztés az elmúlt évtizedekben fokozatosan, de nagymértékben eltávolodni látszik attól az eredeti célkit zést l, amely szerint egészséges, megfelel karakter, hosszú élet és esztétikus kutyákat produkáljon. Ezek közül az esztétika lehet szubjektív megítélés, egy-egy kutyakiállításon begy jtött felületes, esetleg sablonos küllembírói vélemény, de a másik három meghatározó jellemz manapság már egyértelm en, objektívan ellen rizhet, mérhet és kiértékelhet. Az egészség jellemz i az állatorvosi, állatklinikai statisztikákon keresztül, a megfelel karakter a manapság egyre inkább elterjed egy-egy fajtára kidolgozott karakter tesztekkel, a kutyák átlag életkora a gazdik kikérdezésén és a fajtaszervezetek statisztikáin keresztül. Tehát, ha az eredmény valóban az, hogy az eredetileg kit zött célok közül a mai kutya k csak egyetlen egyet tudnak megvalósítani a négyb l, akkor valami nincs rendjén, valakik nem jól végzik a dolgukat - és a jövend beli gazdik és kutyáik isszák meg ennek a levét. A természetes ösztönök nélküli, természetes igények nélküli, már-már m anyag kutyák irányába hajló tenyésztési szelekció helyett inkább arra kellene a hangsúlyt fektetni, hogy az eredetileg kit zött i célok mind a négy összetev je ismét pozitív irányba mutasson. Nagy valószín ség szerint a jöv t csak a nagyon egészséges, nagyon magas szinten szocializált, természetes karakterrel rendelkez, rendkívül jól m köd immunrendszerrel bíró ezért hosszú élet és mindezekkel együtt esztétikus kutyák fogják tudni megélni. Amennyiben ez azzal a nem egyoldalú elvárással is párolul, hogy ne csak a kutya alakuljon, változzon, - ha nem a kutyát tartó ember is: a gazdi. Aki igyekezzen jobban megérteni a kedvencét, megfelel bb tartási körülmények biztosításával és a kutya valós fizikai és pszichikai igényeinek kielégítésével a maga módján hozzájáruljon az adott világ, adott természeti környezetében az ember és a kutya harmonikus együttéléséhez. Ekkor nagyobb lehet az esélye annak, hogy A lényeg, hogy aranyosak vagyunk még a következ évezredekben is a kutya marad az ember legh ségesebb barátja. Amikor az egyensúly fölborul A kutyák, túlnyomórészt testbeszéd jelekkel kommunikáló állatok. Egymáshoz való viszonyukat, rangsor pozíciójukat, játékra, szexuális aktusra való hajlandóságukat, támadó- vagy védekez stratégiájukat, hangulatukat, félelmüket, agresszivitásukat, stressz-, idegi- és pszichika állapotukat, az adott konfliktus helyzet csillapítását egyformán valamilyen testbeszéd jelrendszerrel próbálják a külvilág irányába közölni. Ez a kommunikáció természetesen kétirányú: egyrészt a kutya maga használja a jelzésrendszert, másrészt érti a jelzésrendszert, ha más használja vele szemben. Bizonyos kutyafajták tenyésztése során, amikor a kutya még a maitól eltér célokat szolgált, akkor ez nem kevés problémát jelentett, ezért egyértelm tenyésztési cél volt a kutyák kommunikációs képességének megváltoztatása. Elég példaként említeni az un. harci kutyák -nak használt fajtákat. Ezek tenyésztésénél az volt a cél, hogy ezen állatokból kipusztuljanak azok a gének, amelyek a szociális viselkedésért és kommunikációs készségért felel sek. Amelyik harci kutya megértette a vele szemben álló fajtársának megadó, alárendeltséget kifejez gesztusait, jelzéseit, és természetes ösztöneire hallgatva, abbahagyta a harcot - az a harci kutya továbbtenyésztés szempontjából nem volt jó harci kutya. A kutyatenyésztés sajnos ezzel a viselkedésszelekcióval a mai napig tartó fekete fejezetet írt be a kynológia történetébe. 2

3 Másik, nem ennyire drasztikus, de valós példaként említhet a kotorék vadászebek fajtái. Ezeknek igazi használati értékét a kitenyésztésük és használatuk során az adta, hogy például a róka búvóhelyére behatoljanak, és ott energikusan, bátran harcoljanak az ellenféllel. Ilyen esetben például a szintén a ragadozók rendjébe (Carnivora) és azon belül a kutyafélék (Canidae) családjába tartozó állattal, tehát közel azonos testbeszéd-jelrendszert használó rokonával szemben kellett a kutyának nem megérteni, amit a rokona jelez, nem ösztöne által megszabottan reagálni. Egy valamelyik, korabeli vadászatra használt valamilyen terrier vagy tacskó, ha kimászott volna a rókalyukból, mivel a bent lév róka éppenséggel megadóan a hátára feküdve alárendelt testbeszéd-jelet mutatott, akkor valószín leg nem nyerte volna el ezzel az egyébként természetes kutya magatartásformával a gazdija tetszését. Ellenben a fenti két példához kapcsolódó kutyafajtákhoz tartozó kutyák túlnyomó többségének jelenleg él leszármazottait, az örökölt tulajdonságaikkal együtt a mai civilizált ember, a mai természeti környezetében, a mai elvárásoknak megfelel en próbálja tartani. Ezek szerint a kutya ne legyen agresszív, jól viselkedjen fajtársaival szemben, értse és használja a csillapító jeleket, szeresse a gyerekeket, ne szimatoljon a parkban a bokrok alatt, ne kergesse meg a mez n a nyulat vagy rókát, ne menjen neki a postásnak és a szomszéd macskájának, stb. A kutya olyan legyen, hogy megfeleljen a mai európai ember és a társadalmi közeg társálatokkal kapcsolatos szociális elvárásainak, akkor is, ha Pit-Bull, American Staffordshire Terrier, Staffordshire Bullterrier, Tosa-Inu, és akkor is, ha az sei ereiben a legkit n bb kotorék vadászkutya vagy legvakmer bb terriervér folydogált. Kutya vagy plüss-állat? Mit vegyen figyelembe, hogyan teremtsen megfelel egyensúlyt egy, melyik elvárás szerint végezzen szelekciót, melyik viselkedési formát részesítse el nyben, - hová vezessen a tenyésztés? Erre a kérdésre a választ nem érdemes várni a kutyatenyésztéssel foglalkozó szervezetekt l, mert azok pénzügyi érdekeltsége er sen korlátozza a felel sségteljes válaszadást. Ugyancsak nem érdemes a válaszadást elterelni a show kutya - munka kutya, nem ritkán mesterségesen fölpumpált problémakörével sem, mert egy-egy kutyafajta két merev kategóriába történ csoportosítása elsiklik a jelen realitása felett. A tenyésztésnek minden érintett fajtánál abba az irányba kellene vezetnie, hogy az adott fajta egyoldalú és/vagy túlzott viselkedés jellemz i, egy olyan karakterben, viselkedési jellemz ben (idegen szóval- Wesen) egyesüljenek, amely leginkább képes legyen az ösztönös viselkedését és a küls elvárásoknak megfelel viselkedését egy bels, harmonikus egyensúlyban tartani. Ha ez az egyensúly nem tud létrejönni, vagy valamilyen oknál fogva fölborul, akkor a jöv ben komoly problémákkal kell szembenéznie az adott fajta kedvel inek, inek és nem utolsó sorban a kutyák meglév populációjának. Ennek megértéséhez a k részér l szakmai színvonal, öntudat, morál és megfelel motiváció lenne szükséges. A tények és adatok arra mutatnak, hogy ma már egyáltalán nincs szükség harci jellemet és karaktert mutató kutyákra. A valóban személyvédelemre- és rzésre használt kutyák tenyésztését az ezzel foglalkozó rend ri és katonai szervezetek saját maguk, magas szakmai színvonalon, ellen rzött tenyésztési kereteken belül el tudják látni. A valóban aktívan vadászatra használt kutyákra meg egyre kevesebb szükség van. Az érintett fajták szervezeteinek ezt föl kell tudni ismerni, és ennek megfelel en reagálni. Ezzel párhuzamosan a másik véglet irányába szintén nagy kárt okozhat a jelen valóságát nem kell en figyelembe vev tenyésztés. Ez szinte kivétel nélkül minden FCI 9. csoportba (társasági kutyák, ölebek) sorolt fajtájú kutyát érinthet. Ráadásul a terrierek és tacskók egy részét is, hiszen ezek nem csak a fentebb vázolt vadászkutya és kotorékeb problémakörnek vannak kitéve, ha nem méretüknél fogva még a kicsi kutyákat érint elemberesítésnek és játékszernek való kezelésnek is. Az elmúlt évtizedben rohamosan elszaporodott a gyerekpótlóként, embertárs helyettesítésére használt kutyák száma. Ez a fajta tartási forma a kutyák mindegyikénél el bb-utóbb problémás viselkedési reakciókat vált ki. A kis termet kutyákat azért érintette ez drasztikusan, mert egyrészt ezekkel szemben az ember az er - és méretkülönbsége révén a kutya viselkedésére fizikailag eredményes ellenhatást tud kiváltani, másrészt méretüknél és súlyuknál fogva ezekkel a kutyákkal tudja az ember az elvárásának megfelel testi és szociális kontaktust kivitelezni. Egy uszkár, csivava, bichon havanese, bolognese, yorkshire terrir, stb. pórázon húzva, ölbe véve, hordozó táskába téve oda vihet, ahová a gazdi akarja, akkor, amikor a gazdi akarja. Ezeken a divatos ölebekkel tulajdonképpen az ember szinte mindig fölül tud kerekedni, mindenféle tiltakozásuk, mozgásuk, morgásuk, harapásuk ellenére. Az ember uralkodni, hatalmat gyakorolni tud fölöttük, az akaratát mindenkor keresztül tudja vinni az állat ösztönrendszerével és akaratával szemben. 3

4 Sz rükbe szalagot köthet, tetszés szerint formáztathatja a kutyakozmetikusnál, ha kell, ha nem ruhába bújtathatja vagy sapkát tehet a fejére. A kutya nincs megkérdezve, nem dönthet, nem fejezheti ki nemtetszését, - el kell t rnie az ember legszéls ségesebb elvárásait és cselekedeteit, amelyeknek már semmi köze nincs az állat igényeihez, szükségleteihez, ösztönéhez. Az ilyen esetekben az embernek az él lényhez való viszonyulása egyre távolodik az ember-kutya viszonytól. Az ilyen körülmények között él kutyáknak a természetes, ösztönös akaratuk, viselkedésformájuk folyamatosan elnyomás alatt van, aminek következményeként generációkon keresztül ezek súlyos karakterbeli, viselkedésbeli, pszichikai és idegrendszeri problémákhoz vezetnek. Ezeknek a kutyáknak a nem állatként, ha nem emberként való kezelése abból is adódik, hogy kinézetük szinte egész életük során megtartja azokat a jellemz ket, amelyek az emberi érzelemre gyerekpótló, társpótló, anyai- és gondoskodói hatást gyakorolnak. A fejük formája, alakja inkább az emberi archoz hasonló, mint a kiinduló pontot jelent farkaséhoz. A szemük a fej méretéhez képest nagy, golyó formájú, el re mutató, egymáshoz közel elhelyezked hasonló, mint a csecsem korú gyerekeké. Az ember kénye-kedve szerint ölbe foghatóak, karon tartva hanyatt fektethet ek, - mint egy kicsi gyerek. Viselkedésük, reakcióik, testbeszéd jeleik nagyrészt ugyan úgy értelmezhet ek, mint egy gyereké. Ezek által az ember a saját gyerek, embertárs hiányérzetét kiválóan ki tudja élni ezeken a kutyákon. Sajnos közben figyelmen kívül hagyva azt a biológiai tényt, hogy az Gyerekem nincs, a kutyáim pótolják. éppenséggel emberként kezelt kutyának az értelmét ugyanúgy az örökölt gének és a fejl dés során szerzett tapasztalatai befolyásolják, mint a kutyaként kezelt kutyákét. Az alábbi 10 pontban összefoglalva minden kutyatulajdonosnak tudatában kellene lenni, hogy a kutyát miért nem érdemes emberként kezelni: 1. a kutya csak akkor él kiegyensúlyozottan, ha viselkedése mindig a fajnak megfelel marad 2. a kutya viselkedését és reagálásait mindig a saját fajának megfelel en kell értékelni 3. a kutya f leg az ösztönei által irányított él lény, és a gondolatait, logikáját is ez határozza meg 4. a kutya a jelenben él és létezik, nem képes érzékelni és értelmezni az ember múlt-, jelen- és jöv id beli morális és lelkiismereti érzelmeit 5. az ember-kutya-zsákmány (élelem) láncolatban ugyanúgy egy hierarchikus állapotnak kell lenni az ember-kutya életközösségben, mint egy csak kutyákból álló falkában 6. az ember kell, hogy átvegye az elfogadott, elismert, következetes falkavezér szerepét 7. azért kell, hogy az ember legyen az ember-kutya közös falkában a falkavezér, mert a két él lény közös élete egy emberek által létrehozott és irányított társadalomban történik 8. a kutyában a tekintély és befolyás alapon történ életvitel veleszületett adottság, és ezt az emberrel közös élete folyamán az embert l várja el, annak a tapasztalatai és pszichikai megfontoltsága révén 9. minden kutya érzékenyen reagál arra, ha a vele egy életközösségben él falkavezér nem, vagy nem megfelel en látja el a szerepét 10. minden kutya pszichikailag igényli, hogy nevelve, tanítva, oktatva legyen A legújabb jelenség ezzel kapcsolatban sajnos még széls ségesebb irányba mutat. Az ölebek egy részét már nem gyerekként vagy játékszerként kezelik, ha nem díszít, esztétikai tárgyként használják. Mint olyan gyakran a széls séges irányzatok, ez is az USA-ból indult és fokozatosan terjed világszerte. Példaként említhet, amikor a kutya nem mint él lény, ha nem mint divattárgy, öltözködési kiegészít funkciót tölt be valamelyik sztár hölgy karján. Természetesen a háttéripar és a médiák azonnali reagálása olaj a t zre. Azonnal egy trend születik, ami mindenkinek jó, csak éppen a középpontban álló kutyáknak, a tárggyá lefokozott él lényeknek nem. A kutya ezen széls séges esetekben már nem társállat, ha nem egy esztétikai 4

5 tárgy, egy ékszerhez hasonlítható valami, hozzáigazítva a használójának szemfesték színéhez, frizurájához, estélyi ruhájához és táskájához. Tradicionális értéke megsz nik, ha elpusztul - vesznek másikat, esetleg a különböz szín ruhákhoz és reprezentatív alkalmakhoz külön-külön fajta- és színválasztékot tartanak, vagy ami még rosszabb, kölcsönöznek. A fehér báli ruhához egy westit, a vöröses kosztümhöz egy yorkshiret, természetesen vörös masnival a hajlakkal befújt fején. Jelenleg az ember kiszolgálja egy másik ember széls séges igényeit, figyelmen kívül hagyva az állatfaj igényeit, természetes elvárásait és egészségét. Kutyákat tenyészt, amelyek csak fele annyi ideig élnek, mint ameddig élhetnének. Kutyákat formál, amelyek olyan miniat r méret ek, hogy nem tudnak megfelel en menni és mozogni, vagy amelyeknek egész életükön keresztül szenvedniük kell a leveg vételéért, esetleg nem tudják teljesen bezárni a szemüket vagy kifordul a szemgolyójuk a szemüregükb l. A biológiai fejl dés csúcsán álló ember kutyákat jutalmaz, dics ít és méltat, amelyek nem képesek utódjukat megszülni vagy táplálni. Valahol az ember ebben a folyamatban a saját kultúrájának szégyenévé válik. A problémát az teszi igazán súlyossá, hogy maguk a f szerepl k, - a kutyák, - sajnos sem a tenyészt ket, sem az állatvéd ket, sem a Nem kértem, de rám adták. természetes egyensúlyt nem tudják öner b l befolyásolni. Gondoljon rá, Ön most a kutyája helyett is olvasott... az ember és a kutya jobb együttéléséért. Stefan Siman okl. állatterapeuta, kutyatréner info@4tappancs.hu Fölhasznált szakirodalom: Thomas Bartels: Fehlentwicklungen in das Haustierzucht Ferdinand Enke Verlag Gudrun Beckmann: Hunde sind doch Rudeltiere Cadmos Ulrike Siegel: Hundezucht für Einsteiger Cadmos Dr. Dieter Fleig: Kampfhunde, wie sie wirklich sind Kynos Copyright 2008, 4TAPPANCS Minden jog fenntartva! A fenti szakmai írás és annak tartalma, vagy részletének mindenféle másolata és fölhasználása, máshol - akár idegen nyelven - való 5