Röszke egyedi tájérték katasztere

Átírás

1 egyedi tájérték katasztere Ladányi Zsuzsanna V. környezettudományi szak Témavezető: Dr. Rakonczai János SZTE TTK Természeti Földrajzi és Geoinformatikai tanszék - 1 -

2 Tartalomjegyzék 1. Bevezetés környezeti és táji adottságai Éghajlat Vízrajz Természetes élővilág Talaj Demográfia rövid története Jogszabályi háttér Általános jogszabályi háttér MSZ A kataszterezésről Települési összesítő Adatlap minták a fő kategóriákból Börcsök-szék Napsugaras ház Paprikamalom II. világháborús emlékmű Vasútállomás A kataszter további felhasználási lehetőségei Felhasznált irodalom Mellékletek (Adatlapok) A kész cd változatot mellékeltem

3 - 3 -

4 1. BEVEZETÉS Hazánkban a gazdaság fejlődése, az infrastruktúra terjedése, az ipar térhódítása miatt egyre több természetközeli értékes területet, a települések építészeti kulturális örökségeit áldozzuk fel, pl. autópályák vagy egyéb nagy beruházások számára anélkül, hogy tudatában lennénk azoknak, vagy valóban értéknek tekintenénk azokat. Ezért fontosak azok a felmérések, amelyek környezetünk állapotáról, úgy az élővilágról, mint az épített környezetről, szolgáltatnak adatokat. Az egyedi tájérték kataszterezése azért jelent különleges és fontos feladatot, hiszen nem csak botanikai és zoológiai, morfológiai oldalról közelíti meg a problémát, hanem a társadalom, és a kultúra remekműveit is rendszerébe sorolja. A röszkei székhelyű Beretzk Péter Természetvédelmi Klub bíztatására és segítségével, tavaszán kezdtem el az adatgyűjtést. Fontos kihangsúlyozni, hogy a kataszterezéshez több tudományterület ismerete szükséges: az építészet, a botanika, a zoológia; a jogszabályok, a történelem, a kultúra területén a jártasság, valamint a könnyebb eligazodás és a pontosabb munka miatt a jó helyismeret. Több hónap kitartó munkája szolgáltatta azt a temérdek adatot, amelyet végül is a kész cd, illetve az adatlapok mutatnak az érdeklődőknek. Az adatgyűjtés a Kiskunsági Nemzeti Park szakemberei bevonásával történt. Az önkormányzat segítségével kerestük ki a helyrajzi számokat, tulajdonosi adatokat, valamint a lakosság is szívesen járult hozzá a munkához azzal, hogy hosszú beszélgetések közepette tájékoztattak a régmúlt eseményeiről. Az ilyen jellegű terepi munkáknak az időjárás is korlátot szab, hiszen a természet a különböző évszakokban más-más arcát mutatja. Úgy lett teljes a munkánk, hogy több, mint egy évet rászántunk a fényképezésre és a felvételezésre, hogy a kész cd már a lehető legszebb arcát mutassa településünknek. Ezen pályázatban bemutatott két természetközeli terület ismételt pontos botanikai felmérése nyarán elkészült, és a helyi védettségre való előterjesztési okmányt az egyesület őszén benyújtja község önkormányzatának

5 Munkám célja megismertetni az emberekkel lakóhelyem értékeit annak érdekében, hogy tudatosan vigyázzanak rájuk, hogy unokáik is láthassák azokat. A végleges digitális forma html formátumú, melyet bárki által elérhetővé teszünk a közeljövőben, hogy mind a hozzánk látogatóknak, mind a lakosoknak lehetősége legyen megismerni értékeinket. A jobb tájékozódás érdekében a honlap egy térképet is tartalmaz majd, melynek segítségével bárki könnyen megtalálhatja az adott területet. A munka nem tekinthető befejezettnek, hiszen mindig kerülhetnek elő olyan értékek, melyeket rég elfeledtek már, esetleg az olvasók kiegészíthetik az információinkat egy már felmért terület kapcsán, valamint a jelen generációk is produkálhatnak olyan alkotásokat, melyeket a jövő érdemesnek tart megőrizni

6 2. KÖRNYEZETI ÉS TÁJI ADOTTSÁGOK 2. 1 Éghajlat A táj éghajlata erősen kontinentális, amit leginkább a csapadékeloszlás szélsőségessége jelez (1. ábra). Bár a sokéves csapadékátlag 524 mm, de például 1940-ben 867mm, 2000-ben pedig csupán 205 mm körüli értéket is tapasztaltak. A csapadék éven belüli átlagos eloszlása kedvező lenne a gazdálkodás számára, de a nagy szélsőségesség, a nyári forróság miatt gyakori az aszály (2. ábra és 1. táblázat). A legmelegebb hónap a július, a leghidegebb a január. A napsütés hazánkban ezen a tájon a legbőségesebb, megközelíti a 2100 órát. Hóban viszont ez az ország legszegényebb vidéke, gyakori a hótakaró nélküli kemény fagy. 1. ábra: A csapadékmennyiség hosszú távú alakulása térségében ( ) a szegedi mérőállomás alapján (mm) - 6 -

7 2. ábra: A csapadékmennyiség átlagos éven belüli megoszlása (mm) 1.táblázat: község csapadékellátottsága (mm) az Általános Iskola Környezetvédelmi szakkörének mérése alapján, 2001-ben és 2002-ben hó január 47,2 2,0 február 5,9 22,1 március 47,7 8,4 április 60,7 25,5 május 22,8 65,1 június 203,6 31,4 július 65,0 60,8 augusztus 17,0 30,0 szeptember 145,4 45,1 október 7,2 39,9 november 22,7 21,1 december 22,5 37,4 összesen 667,7 388,8 2.2 Vízrajz Felszíni vizek község a Tisza jobb partján, árvíztől mentesített mélyártéri területen helyezkedik el, az élő Tiszától 3-5 km távolságra, a Gyálai Holt-Tisza elnevezésű holtág mentén. A községet, a mentesített áréri körülmények közötti valamennyi tiszamenti településsel együtt elsőrendű árvízvédelmi töltések védik. A Röszkéhez legközelebb eső, de nem a község - 7 -

8 közigazgatási területéhez tartozó árvízvédelmi töltések kiépítettségi állapota akárcsak a felvízi irányba folytatódó árvízvédelmi öblözet teljes hosszában megfelel a hatályos előírásoknak, a töltések koronaszintje a számított mértékadó árvízszint fölötti 1,5 m-es magassági biztonságra épült ki. Az árvízvédelmi töltések az elmúlt évszázadban több ízben (pl. 1919, 1932, 1970, 1975), legutóbb 2000-ben és 2001-ben is sikeresen ellenálltak az árvizeknek, sem a községhez közeli, sem a felette lévő védszakaszon nem alakultak ki árvízi elöntéssel fenyegető helyzetek. Tekintettel arra, hogy a védművek földanyagból készülnek, valamint ki vannak téve az időjárás viszontagságainak, a különböző élővilág-társulások hatásának, illetve fokozatosan elöregednek, figyelemmel kísérésük, fenntartásuk és javításuk állandó feladat A község szempontjából nagy jelentőségű Gyálaréti Holt-Tisza nevű holtág, ami a 19. századi folyószabályozás során, az 1887-ben elkészült átmetszéssel jött létre. A holtág teljes hossza 18,7 km, szélessége átlagosan m között változik, területe 160 ha, átlagos vízmélysége 3 m körüli, teljes víztérfogata 4,8 millió köbméter. A holtág medre áttöltésekkel és zsilipekkel három bögére osztott, község az alsó bögével, az úgynevezett Halászvízzel van közvetlen kapcsolatban. A Halászvíz vízpótlása kedvező körülmények között (megfelelő tiszai vízállás esetén) gravitációs úton az Alsó-Lúdvári zsilip előírás szerinti kezelésével, illetőleg belvizekből is megoldható. A holtág vízminősége a as időszak mérései szerint kedvezőtlen, több komponens (pl. KOI, coliformszám, foszfor, illetve ortofoszfát) esetében IV. illetve V. osztályú, ami hasznosítását erősen korlátozhatja. (A kedvezőtlen vízminőséghez időnként a szennyvíztisztítóból a Simonközi csatornán át bevezetett tisztított szennyvíz is hozzájárul.) A síkvidékre jellemző módon területén sem találhatók természetes vízfolyások. Azokon a területeken, ami egykor a Tisza széles árterületéhez tartozott, a folyószabályozás utáni időszakban hóolvadás és/vagy nagyobb csapadék esetén kisebb-nagyobb káros elöntések alakultak ki. Ezért a szükségessé vált és végrehajtott vízrendezési munkálatok során a helyben keletkező felesleges vizek (belvizek) összegyűjtésére és elvezetésére, továbbá a szomszédos, magasabb fekvésű Duna-Tisza közi hátság felől érkező vizeknek (külvizek) a befogadóba ( esetén a Gyálaréti Holt-Tiszába) való szabályozott bevezetésére belvízelvezető csatornákat építettek ki, amelyek idővel behálózták a legmélyebb fekvésű síkvidéki területeket, így külterületét is. Ezek a csatornák döntő mértékben az egykori - 8 -

9 természetes erek, mélyvonulatok, terepmélyedések, szikes tavak nyomvonalát követik (elnevezésük is legtöbbször erre utal), ezeket esetenként a terepesést harántoló összekötő csatornákkal kötik össze. A síkvidéki terepadottságok (kis terepesések és szintkülönbségek) lehetővé teszik az egymással szomszédos belvízcsatorna-hálózatokból kialakult belvízrendszerek összekapcsolását is. Ennek nagy jelentősége van a belvízvédekezési gyakorlat során, amikor a vizek ésszerű kormányzásával, visszatartásával esetleg szivattyúzással a mezőgazdasági területek mentesíthetők az elöntésektől és azok káros következményeitől. Megfelelő szabályozó műtárgyak megléte esetén vízhiányos időszakban (amennyiben a kielégítő pontosságú meteorológiai előrejelzések csapadékszegény időszakra engednek következtetni) a csatornahálózat egyes szakaszain, sőt a csatornával lecsapolt mélyfekvésű területeken is vízvisszatartásra kerülhet sor. A község területét két belvízi főcsatorna (a Széksóstói főcsatorna alsó szakasza és a Paphalmi főcsatorna) érinti. A belvízrendszer üzemelésének egyik jellegzetessége, hogy a szomszédos 39/3 belvízöblözetből a magyar-jugoszláv vízügyi egyezmény szerint 4 m 3 /s vízhozam vezethető át az alvízi jugoszláv területen lévő kapcsolódó belvízrendszerbe. A levezetés akadályoztatása esetén mód nyílik arra, hogy a belvizet a Gyálai Holt-Tiszába kormányozzák. Az említett két főcsatorna a területen illetékes Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság kezelésében van, a kezelést az ATIVÍZIG Szegedi Szakaszmérnöksége látja el. A kisebb jelentőségű csatornák, amelyek elsősorban közvetlenül a község közigazgatási területéről és az azzal szomszédos területekről gyűjtik össze a vizeket az alábbiak: Siskóhalmi csatorna, Kancsaltói csatorna, Rózsa Vince csatorna, Bataszéki csatorna, Sárosvölgyi csatorna, Guczi csatorna, Bodomréti csatorna, i lefolyó csatorna, Tisztási csatorna, - 9 -

10 Simonközi csatorna. Ezek a csatornák a Szeged és Környéke Vízgazdálkodási Társulat kezelésében vannak. A nagyüzemi, nagytáblás mezőgazdasági termelési mód uralkodása idején a megkívánt gyors vízelvezetés érdekében kialakítottak a terepadottságokhoz általában alkalmazkodó sekély (40-50 cm) mélységű és viszonylag rövid (2-4 km) hosszú, ún. üzemi csatornákból álló hálózatot is. A birtokviszonyok átalakulásával azonban ez a hálózat nagyobb részt felszámolásra került, beszántották, bár helyenként még megmaradtak a nyomai. Felszín alatti vizek Talajvíz A községre jellemző természeti adottságok (mentesített mélyártéri fekvés, a Tisza és a holtág közelsége) a talajvízszintet, annak természetes járását és a rendelkezésre álló vízkészletet döntően befolyásolják. Amennyiben csupán a hidrometeorológia befolyásolná a talajvízjárást, akkor a legmagasabb szintek a tavasz végén alakulnának ki. területén azonban a helyzet bonyolultabb, mivel a legfelső rétegek tiszai eredetű öntésrétegek és hidraulikai kapcsolatban állnak a Tisza medrével, ezen kívül ugyanakkor hidraulikai kapcsolat van a szomszédos Duna-Tisza közi hátság peremvidékével. A csapadékjárásnak a talajvízre gyakorolt hatása nem vitatható, de jelentősége nem döntő. A Tisza egykori árterülete a felszíni szabályozási munkálatok ellenére hidraulikailag kapcsolatban maradt a folyómederrel, ami a talajvíz tekintetében kiegyenlítő jellegű. Ez azt jelenti, hogy hosszantartó magas tiszai vízállás (ami nem tekinthető ritkának) esetén a jó vízvezető képességű altalajok szivárgás útján vízzel telítődnek, ez a hatás a medertől számítva akár 15 km távolságig is észlelhető. Amennyiben ez egyidejű a helyi csapadékossággal, a talajrétegek több vizet fogadnak be, a talajvíz emelkedik, függetlenül az évszaktól vagy az átlagos talajvízjárástól. Ellenkező irányú, de az előzőnél lassabb vízmozgás az igen alacsony tiszai vízállás esetén következik be, amikor részben a talajvíz táplálja a Tiszát. A határon túli törökbecsei duzzasztó jótékony hatásaként értékelhető, hogy a közelében lévő Tisza-szakaszon 1978 óta a legkisebb vízszintek is több mint 2,5 méterrel haladják meg az eddig mért legkisebb vízállást, így a Tiszának a talajvízre gyakorolt leszívó hatása a természetes állapothoz képest kisebb

11 Mindezek együttesen azt eredményezik, hogy térségében a folyóhoz közelebbi részeken a talajvízszintek mérsékeltebb ingadozásúak, a legfelső rétegekben rendelkezésre álló talajvíz mennyisége elegendő, ami kedvező hatású a mezőgazdasági termelés szempontjából. A Tiszától távolabbi részeken ez a hatás már kevésbé érezhető (3. ábra), sőt már részlegesen tapasztalható a Duna-Tisza közére jellemző a szárazodási folyamattal kapcsolatba hozható talajvízszint-csökkenés is, ennek mértéke azonban itt csak 1 méter körül van. A talajvizek minőségéről általánosságban megállapítható, hogy magán viseli a mezőgazdaság kemizálásának hatását. Amennyiben a mezőgazdaságban kevesebb vegyi anyag felhasználására kerülne sor, akár egy évtizeden belül várható lenne a talajvizek minőségének érzékelhető javulása. A talajvíznek ivóvízként való felhasználása azonban ennek ellenére sem lehetséges, ivóvíz minőséget elérő javulás belátható időn belül semmiképpen sem várható. 3. ábra: A talajvízszint alakulása Röszkén a sz. talajvízkút alapján (cm) (1955. szeptember december között) Rétegvizek, közüzemi vízellátás A rétegvizek beszerzési lehetősége kedvezőnek mondható a község területén. A Duna egykori homokrétegei (jelentősebb vastagságban fordul elő a durvaszemű homok) a település teljes területén már a méteres mélységtartományban is kedvező vízhozamot biztosítanak. A kutak természetes állapotukban pozitívak, azaz artézi jellegűek voltak

12 Röszkén óta üzemel községi vízmű. A vizet három mélyfúrású kútból (amelyek a méter közötti vízadókból termelnek) búvárszivattyúk juttatják be a 200 m 3 -es magastározóba, s innen kerül a hálózatba. A vízmű kapacitása 2220 m 3 /nap, jelenleg a napi vízfogyasztás m 3 közötti. A közüzemi vízellátottság aránya a belterületen teljesnek mondható, a tanyasi lakosság azonban részben egyéni kutakból oldja meg a vízbeszerzést. Az ivóvíz-hálózat hossza 38 km (ebből külterületen 9,6 km), a lakossági bekötések száma 1074 (külterületen 32), közületi 56 (külterületen 3). Hévizek közigazgatási területén csupán egyetlen hévíz kutat mélyítettek. Az 1969-ben létesített kút méter mélyégből (7 réteg megnyitásával) 82 0 C-os kifolyó vizet szolgáltatott, vízhozama 2100 l/perc volt. A víz kémiai jellege nátrium-hidrogénkarbonátos, sótartalma magas (3387 mg/l). A kutat korábban a termelőszövetkezet használta az üvegházak fűtésére, majd hosszabb ideig lezárt állapotban tartották, csak 2003-ban kezdődött meg vizének kismértékű hasznosítása. A kút jelenleg magántulajdonban van és a kitermelt hévíz hőenergiáját hasznosítják. Úgy a jelenlegi helyzetben, mind a hasznosítás esetleges fejlesztése során megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a használt hévizek és a csurgalékvizek biztonságos és ártalommentes elhelyezésének megoldására. Öntözés A községben a Gyálai Holt-Tisza öntözésre alkalmas felszíni vízkészletet teremt, amit bizonyos mértékben ki is használnak. Elsősorban a szántóföldi zöldségtermesztésnél alkalmazzák az öntözéses technológiát, amihez a jó minőségű felszíni vízkészlet rendelkezésre áll. Az utóbbi időben az új telepítésű gyümölcsösökhöz is terveznek öntözést, ugyanis a legutóbbi évtized időjárásának alakulása ezt megköveteli. Az öntözővíz kiemelése a holtág medréből szivattyúsan történik, a vízpótlás a Tisza felől kedvező esetben gravitációsan, más esetben szivattyúzással lehetséges. A község gazdálkodásának alapját képező melegházi primőr-zöldségek termeléséhez a szükséges vizet a termelők saját kútjaikkal veszik ki a talajvízből

13 2.3 Természetes élővilág Az egykori tájat az emberi tevékenység gazdálkodásával és a nagy vízrendezési munkákkal gyökeresen átalakította, így a természetes élővilág csak nyomokban maradt meg vidékünkön is. földrajzi helyzete, területének átmenti jellege miatt, a falu területén három fő természetes tájelem (ártér, homokpuszta és löszpuszta) is előfordul, ami sajátos értéket biztosít a vidéknek. Csongrád megye természetes növénytakarója Zólyomi B. (1967) alapján környékének növényzete

14 A széles buckahátak közötti, ugyancsak kiterjedt laposok (a semlyékek) vízellátottsága sokkal jobb, ezek a területek közel vannak a talajvíz szintjéhez, ezért itt mocsarak, lápok nedves gyepek és szikesek kialakulására van lehetőség. Vízzáró réteg kialakulása, és időnkénti kiszáradás esetén a talajvíz által szállított sók felhalmozódhatnak, így alakulnak ki a szikesek. Ha a talajvíz szintje állandóan magas, mélyebb rétegekből is van vízáramlás, és a sók nem halmozódnak fel, lápok, láprétek, mocsarak alakulnak ki. Bár a vegetáció-térkép külön-külön ábrázolja a mocsaras és szikes foltokat, a valóságban egyetlen semlyéken belül is gyakran mindkettő megtalálható. A semlyékek jellemző, és igen értékes társulásai a kékperjés láprétek (Succiso Molinietum). Jellemző növénye: buglyos szegfű (Dianthus superbus), és kornics tárnics (Gentiana pneumonanthe). Mocsári vagy szikes réti fajok is gyakran előfordulnak. Megjelenés szempontjából elkülönülnek az egyenletes, kaszált állományok, és a zsombékos, üdébb, nem kaszált állományok, amelyek átmeneteket mutatnak a magassásosok és nádasok felé. A szibériai nőszirmon (Iris sibirica) kívül amely néhol több tízezres tőszámmal is előfordul értékes fajai a fátyolos nőszirom (Iris spuria), a buglyos szegfű (Dianthus superbus), a kornis tárnics (Gentiana pneumonanthe), a mocsári kosbor (Orchis laxiflora ssp. palustris), a hússzínű ujjaskosbor (Dactylorhiza incarnata), a mocsári nőszőfű (Epipactis palustris), és a fehér zászpa (Veratrum album). Sajnos több helyen vannak súlyosan degradálódott, teljesen kiszáradt, elgyomosodott állományok is, de a többség nem ilyen. A mocsárrétek vagy sziki rétek (Agrostio-Caricetum distantis) nagy kiterjedésű, változatos fajösszetételű állományok. A szikfokok és a láprétek között helyezkednek el, azokkal számos átmenetet képezve. A finom bugájú tarackos tippan (Agrostis stolonifera), és a réti sás (Carex distans) zöld tömege képezi a társulást, amelyben a sárga borkóró (Thalictrum flavum), a halványlila virágú, tüskés, endemikus, kisfészkű aszat (Cirsium brachycephalum), a bíborszínű virágú mocsári kosbor (Orchis laxiflora subsp. palustris) a leggyakoribb színezőelemek. A holtágak természetvédelmi jelentősége nagyon nagy, de az emberi hasznosításból eredő terhelésük is. Mivel természetes úton is kialakulhatnak, természetes állóvízi életközösségek fejlődtek ki a mesterségesen átvágott folyókanyarulatokban is, és háborítás nélkül, természetes szukcesszió útján közelednek a mocsári életközösségek felé. Változatos úszó,

15 lebegő és gyökerező hínártársulások alakulnak ki bennük. Az hinarak jellegzetes fajai a békalencsék (Lemna minor, L. trisulca), egy érdekes, védett növény a rucaöröm (Salvinia natans), úszó kolokán (Stratiotes alloides), a kerek levelű békatutaj (Hydrocharis morsusranae), és a rovarfogó zsákocskákat növesztő, sárga virágú rence (Utricularia vulgaris). Legszebbek az ún. tündérrózsa hínárok, ahol a névadó, védett fehér tündérrózsa (Nymphaea alba). Természetvédelmi szempontból az a cél, hogy a természetes feltöltődési folyamatnak valamennyi stádiumát megőrizzük. Ennek érdekében bizonyos helyeken a túlzott feltöltődést meg kell akadályozni. A déli Tisza holtágainak állapota nagyon különböző. A mentett oldaliak nagy része, ilyen a i holtág is, erősen beépített, szennyezett, partig szántott, öntözőművekkel, üdülőterületekkel terhelt, de vannak kivételek is. A hullámtériek jobb állapotúak, a rendszeres elöntés elősegíti fennmaradásukat. A település madárvilága is kötődik a Tisza árteréhez, holtágaihoz és ősgyep foltjaihoz. Fészkel itt szürke gém, vörös gém, függőcinege, szalakóta, jégmadár és még sok különleges faj. A Madarász-tó egész évben sok madárfajnak ad fészkelő, táplálkozó és pihenő helyet. Itt fészkel a gulipán, a gólyatöcs, a kis lile, a nagy kócsag, a szürke gém, a vörös gém, néhány üstökös gém, tőkés réce, és böjti réce. Érdekes látvány a tündérrózsa levelein fészkelő fattyúszerkő és küszvágó csér. A tó széli nádasban nádi rigók, a tó belsejében szárcsák, vízityúkok fészkelnek. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szakemberei 57 fajt figyeltek meg. A hüllők közül megemlítendő a fürge gyík és a vízisikló, melyek igen gyakoriak Természetvédelem Védett természeti területek A település közigazgatási területén három országos jelentőségű védett természeti terület található. Ezek védelmét a évi LIII. Törvény 23. (2) bekezdése teremtette meg, mely kimondja, E törvény erejénél fogva védelem alatt áll valamennyi forrás, láp, barlang, víznyelő, szikes tó, kunhalom, földvár. A és 8006./2001 KöM tájékoztató már pontosan meg is határozza ezen értékek (lápok illetve szikes tavak) kiterjedését és elhelyezkedését. Ez alapján Röszkén a főként botanikai szempontból különleges területek (Madarász-tó, Kisszéksós-tó és a Kancsal-tó) kaptak ex lege védettséget, mint szikes tavak. Eszerint Röszkén mintegy 29 hektárnyi összterületű szikes tó található

16 Az Európai Unió NATURA 2000 élőhelyvédelmi direktívájának megfelelően a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága a dél-alföldi régióból többek között a Madarász-tavat jelölte a programba, melynek déli része közigazgatási területén található. Természeti területek A természet védelméről szóló törvény meghatározza a természeti terület fogalmát. A 15. (1) szerint: Természeti területnek minősül, ha a 4. d) pontjában [d. természetközeli állapot: azaz élőhely, táj, életközösség, amelynek kialakulására az ember csekély mértékben hatott (természeteshez hasonlító körülményeket teremtve), de a benne lejátszódó folyamatokat többségükben az önszabályozás jellemzi, de közvetlen emberi beavatkozás nélkül is fennmaradnak;] meghatározott feltételeknek megfelel: a) az erdő, gyep, nádas, művelési ágú termőföld; b) a művelés alól kivettként nyilvántartott földterület, ha nem építmény elhelyezésére szolgál, vagy ha e törvény hatálybalépésekor, jogerősen jóváhagyott bányászati műszaki üzemi terv alapján nem áll bányaművelés alatt; c) a mező- és erdőgazdasági hasznosításra alkalmatlan földterület. Az előzetes felmérés alapján a település közigazgatási területén 15 terület felel meg a természeti terület definíciójának. Ezek közül az E5 út, a vasútvonal és a Kancsal-tavi csatorna által határolt területen található Börcsök-gyepet, fajgazdagsága és viszonylagos érintetlensége miatt helyi védelemre javasoljuk. 2.4 Talaj területén a felszínt borító talajtakarót négy főtípusba sorolható talajok alkotják, úgy mint váztalajok, réti talajok, öntéstalajok és csernozjom (ábra). Ennél pontosabb az altípusok megnevezése, amely szerint a legnagyobb kiterjedésű (2055 ha) talajfolt a váztalajok humuszos homok altípusába tartozik. A réti talajok öntés réti altípusával a terület DK-i részén találkozunk (570 ha). ÉNy-on az öntés talajokhoz sorolt réti öntés talaj (126 ha)található. A település Ny-i oldalán mészlepedékes csernozjom található (698 ha). A talajviszonyok területén

17 A humuszos homoktalajt az 1%-nál kevesebb humusztartalom jellemzi. A humuszos réteg 40 cm-nél nem mélyebb. Termékenysége jobb (bár így is alacsony), víztartó képessége nagyobb a futóhomokénál, ugyanakkor jó a vízáteresztő képessége. Kémhatása semleges. Gyenge kötöttségük (KA < 25 ) miatt a szél pusztító hatásának kitettek. Mivel ezekben a talajokban kevesebb kolloid méretű szemcse található, tápanyagpótláskor elsősorban a nitrogén pótlásáról kell gondoskodni. Fizikai féleségét tekintve homok, többek között ezért területén bányászati célú hasznosítás is folyik. A réti talajok a felszín időszakos túlnedvesedésének (felszínhez közeli talajvíztükör, vagy időszakos felületi vízborítás) hatására alakulnak ki. Ezt előrejelzi fekvésük, általában a mélyebb felszíneken, mélyedésekben, öntésterületekhez közel fordulnak elő. A Holt-Tisza és a Tisza között korábban időszakosan víz által borított területeken nagyobb arányban előforduló öntés réti talajok jellemzője, hogy a réti talajok humuszképződése, valamint az öntésterületek hordalékanyagának rétegzettsége és kialakulatlansága egymás mellett jelenik meg. Megtalálhatóak mind a karbonátos, mind a nem karbonátos változatok is. A mélyebb rétegekben a reduktív viszonyokat mutató másodlagos talajképződményeket találhatunk (vasborsók, glejfoltok stb.). Jellemzőjük a levegőtlen viszonyok között kialakult fekete színű humuszanyag, amely élesen elválik az alatta elhelyezkedő felhalmozódási szinttől. Szerkezetük prizmás, meglehetősen tömöttek, vagy erősen tömődöttek. Fizikai féleségüket

18 tekintve agyagos, nehézagyagos talajok. Az agyagosabb réti talajok esetében előfordulhat (szárazság idején) felszíni repedezettség. Vízgazdálkodása, a tavaszi túlnedvesedést leszámítva, kedvezőnek mondható. Nagyrészt gyenge, illetve közepes humusztartalommal rendelkeznek (0,5 2 %). A termékenységet a nagy agyagtartalom és az ehhez kötődő tulajdonságok levegőtlenség, eltolódás a redukciós folyamatok irányába, tápanyag felvételi nehézségek, vizenyősség, belvízveszély negatívan befolyásolják, ezért közepes termékenységűek, kémhatásuk gyengén savas jellegű. 2.5 Demográfia A település épített környezetének helyzetét meghatározza az, hogy aránylag fiatal település. Az 1879-es szegedi árvíz idején (amikor területe még a nagyvároshoz tartozott) 26 ház volt a faluszerű mai felvégen, de a népszámlálási adatok már ekkor is jelentős népességet mutatnak a tanyás külterületen. Az alvégi Szántó-Kovács János utcában (itt egy kisebb rác településrész volt), ma még áll a 20. fordulóján épült szerb halászház, melynek udvarán még látható a kút, amelyben régen a halakat tárolták (sajnos a ház nagyon gyorsan pusztult). Ez volt az a hely, ahol kompkikötő működött, s innen közlekedtek egykor a Tiszán át Torontál megyébe. A település a 19. század utolsó harmadában még várbirtok volt, s a Szeged alsóvárosi emberek béreltek itt földet, s azon kezdetben dohányt, majd 1913-tól szántóföldön kezdtek fűszer paprikát termelni. Az árvíz után jelentős kitelepülés Röszkén is tartós népességnövekedést eredményezett (1900: 3265 fő, 1930: 4364 fő), így az önálló községgé válás előtti évben, 1949-ben már 4227-en éltek a területen. lakó népessége a évi népszámlálás adatai szerint 3166 fő volt, amely azóta csökkenést mutat. A változás az öregedő népesség miatti negatív természetes szaporodás és egy időben differenciáltan változó bevándorlási folyamat eredményeként alakult. Az 1970-es és 80-as évtizedeket jelentős elvándorlás, valamint az elöregedés miatti természetes fogyás jellemezte, az 1990-es években azonban a természetes fogyás folytatódott, azonban egy azt meghaladó pozitív vándorlási egyenleg tapasztalható, ami 1990 és 2001 között már közel 200 fős népességszám-növekedést eredményezett (2. táblázat). A külterületi népesség 695 fő (22%). népesedési adatai (a KSH népszámlálási adatai alapján)

19 Lakónépesség Élve születés Halálozás Vándorlási egyenleg A terület természeti sajátosságaiból adódóan az aktív keresők nagy része a mezőgazdaságból él. lakosai elsősorban sárgarépát, retket, fűszerpaprikát termelnek. Az állattartás nem igazán jellemző, sose vált fő mezőgazdasági ágazattá a településen, ennek ellenére nem elhanyagolható a szarvasmarha-, sertés-, baromfitartás. Számottevő ipari üzem sokáig nem volt a településen. A foglalkoztatás terén jelentős változást hozott az UNILEVER Magyarország Élelmiszer-feldolgozó Kft üzeme, illetve több kisebb méretű ipari vállalkozás (Euro Chicken Kft. baromfi feldolgozó, Decora Color Kft. festékgyártás, Polimer Kft. műanyag-feldolgozás, MOLTECH Anyagmozgatás és Hajtástechnika Kft., Paprikamolnár Kft.- fűszerpaprika feldolgozás, Ferrum-Plast kft.- fémfeldolgozó stb. ) A település élete szempontjából fontos, hogy jelentős forgalmú közúti határátkelő, illetve egy ma (már és még) kisebb szerepű vasúti átkelő is van a területén. Az országos területfejlesztési elképzelések azonban ezen a téren jelentős szerepet szánnak e vidéknek: megtörtént az autópálya megépítése Szeged és az országhatár között, és többször szóba került a Szeged-Szabadka vasútvonal egykori szerepének visszaállítása is. A község infrastrukturális ellátottsága jónak mondható, lemaradás leginkább a szennyvízhálózat kiépítettségében tapasztalható, azonban ennek fejlesztésében már jelentős haladásokat érhettünk el, a gerincvezeték elkészült. Jelenleg a rákötések számát kell szaporítani. legjelentősebb turisztikai vonzereje a Holt-Tisza és környéke, a Madarász-tó és környéke a láprét foltokkal, Börcsök-szék, Kancsal tó és a néhány szép napsugaras oromzatú ház. A hagyományok őrzése napjainkban, már az utolsó emlékek megőrzésekor, erősödik

20 A község jövőjének alakulásában fontos szerepet szántak a Homokháti Kistérségnek, valamint tagjai vagyunk a Szegedi Kistérségnek, mivel a foglalkoztatási, közlekedési és egyéb infrastrukturális kapcsolatok inkább Szegedhez kötik a települést. 2.6 rövid története A település Szegedtől délre, 15 km távolságban helyezkedik el, a holt Tisza, az 5-ös út és az országhatár között. A település az országhatár és Mórahalom irányából, illetve Szeged felől két úton közelíthető meg. Az ide látogatónak lehetősége van még vasúton közlekedni, Horgos ill. a Szegedi Nagyállomás szomszédos állomásokkal. A határos települése Szeged, Mórahalom és Domaszék. Habár a község neve az első írásos említésben, 1439-ből (jún 11) Rezke alakban szerepel, de valószínű, hogy a település már a honfoglalás korában is létezett. Ekkor lakói a területet megszálló törzsfő vagy nemzetségfő szolgálónépei voltak, de a szegedi sóközpont megszerzése idején (az erdélyi Gyula területének elfoglalása és Ajtony birodalmának szétverése után) királyi udvarnokokká váltak. A tatárjárás óriási veszteséget okozott különösen a Tisza Maros vidékén, hiszen a több irányból betörő tatár seregeket itt vonták össze. Alaposan felélték Szegedet és vonzáskörzetét, bizonyos számítások szerint az emberek 65-80%-a esett akkor áldozatul vagy vitték el rabszolgának. A tatárjárás után Szeged fontos szerepet kapott, megkezdődött megerősítése és gazdaságilag való talpra állítása. Településünk vidékéről mocsári tölgyeket szereztek be a vár vízzel érintkező pontok erősítéséhez, a többi erős faanyagot persze Erdélyből szerezték be mind az építéshez, mind a fenntartáshoz is. Alárendeltségi viszonyunk a török időkig megmaradt jún. 11-én fordult elő településünk Rezke néven az első írásos emlékekben: Albert király Szent Barnabás apostol ünnepén oklevélben adományozta feleségének, idézve: szegedi várunkat és hasonlóképpen szegedi mezővárosunkat, és ugyanezen várhoz tartozó