TETT TEHETSÉG, ELKÖTELEZETTSÉG, TUDÁS, TRADÍCIÓ

Átírás

1 TETT TEHETSÉG, ELKÖTELEZETTSÉG, TUDÁS, TRADÍCIÓ

2

3 TETT TEHETSÉG, ELKÖTELEZETTSÉG, TUDÁS, TRADÍCIÓ II. kötet Válogatás a ZSKF Nemzetközi és Politikai Tanulmányok Intézetének hallgatói dolgozataiból Szerkesztette: Dr. Szatmári Péter és Dr. Schottner Krisztina ZSKF Budapest 2011

4 A kötet szerzői: Domonkos Levente Farkas Lilla Györfi István Hegedűs Márk Hochbaum Dániel Kiss Örs Szabó Ildikó Katalin Szokodi Szabolcs A szövegeket válogatta: Dr. Schottner Krisztina Dr. Szatmári Péter Szakmai lektor: Szűcs Katalin Ágnes Sorozatszerkesztő: Dr. Schottner Krisztina A szerkesztésben közreműködött: Kabainé Tóth Klára Vili Vera Layout: Dr. Schottner Krisztina Sulyok Tamás A kötet a TÁMOP /2/KMR PEGAZUS A diplomás pályakövetés, az alumni, komplex hallgatói humán szolgáltatások és tehetséggondozás az ANNYE, az AVFK, a WJLF és a ZSKF alkotta konzorcium intézményeiben, valamint vezetői információs rendszer kiépítése a ZSKF-en című projekt Tehetséggondozás programelem keretében készült. ISBN

5 Tartalomjegyzék KÖSZÖNTŐ INTÉZETVEZETŐI KÖSZÖNTŐ DOMONKOS LEVENTE: A KÖRNYEZETVÉDELMI SZEMPONTOK INTEGRÁCIÓJA AZ EURÓPAI UNIÓ SZAKPOLITIKÁIBA BEVEZETÉS AZ EURÓPAI UNIÓ KÖRNYEZETVÉDELMI POLITIKÁJÁT BEFOLYÁSOLÓ TÉNYEZŐK A környezetpolitika fejlődése A környezetvédelmi politika eszközrendszere Az Európai Uniós intézmények szerepe A környezetvédelmi szempontok integrációjának jelentősége A KÖRNYEZETVÉDELMI SZEMPONTOK INTEGRÁCIÓJÁNAK MEGJELENÉSE A SZAKPOLITIKÁBAN Energiapolitika Közös agrárpolitika ÖSSZEGZÉS IRODALOMJEGYZÉK, FORRÁSOK FARKAS LILLA: A SPANYOLORSZÁGI ROMÁK INTEGRÁCIÓS NEHÉZSÉGEINEK OKAI BEVEZETÉS TÖRTÉNELMI ÁTTEKINTÉS INDIÁTÓL NYUGAT-EURÓPÁIG A ROMÁK BEILLESZKEDÉSÉNEK FOLYAMATA A SPANYOL TÁRSADALOMBA A XV. SZÁZADTÓL NAPJAINKIG Az idilli időszak ( ) A kiűzés időszaka ( ) Az erőszakos asszimiláció időszaka ( ) Az inkorporáció és a jogi egyenlőség időszaka (1783-tól napjainkig) A HÁTRÁNYOS MEGKÜLÖNBÖZTETÉS Oktatás Foglalkoztatás

6 4.3. Lakhatás KONKLÚZIÓ IRODALOMJEGYZÉK GYŐRFI ISTVÁN: PEARL HARBOR MEGJELENÉSE A KORABELI MAGYAR SAJTÓBAN BEVEZETÉS A MAGYAR SAJTÓ 1941-BEN A HAWAII PEARL HARBOR CSATA BEMUTATÁSA ÉS A VESZTESÉGEK ISMERTETÉSE MAGYAR REAKCIÓK PEARL HARBORRAL KAPCSOLAOSAN JAPÁN REAKCIÓK MEGJELENÉSE A MAGYAR SAJTÓBAN AMERIKAI REAGÁLÁSOK, AMELYEK A MAGYAR SAJTÓBAN IS MEGJELENTEK TOVÁBBI ÁLLAMOK SAJTÓINAK REAKCIÓI KONKLÚZIÓ IRODALOMJEGYZÉK HEGEDŰS MÁRK: A FRANCIA KORMÁNYZATI KOHABITÁCIÓ SAJÁTOSSÁGAI MŰKÖDÉSKÉPTELEN RENDSZER VAGY IDEÁLIS KORMÁNYZATI SZISZTÉMA? BEVEZETÉS AZ V. KÖZTÁRSASÁG TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉSE Az V. Köztársaság létrejöttének körülményei De Gaulle és Pompidou elnöksége az elnöki hatalom szempontjából Giscard és a gazdasági válság Kormányrúdnál a baloldal Kohabitációk kialakulása és története FRANCIAORSZÁG HATALMI ÁGAINAK BEMUTATÁSA Végrehajtó hatalom Törvényhozó hatalom Alkotmánytanács A KORMÁNYZATI KOHABITÁCIÓK JELLEGE Köztársasági elnök és miniszterelnök kapcsolata nem kohabitációs időszakokban

7 4.2. A köztársasági elnök hatáskörei kohabitációs időszakokban Ellenjegyzéshez nem kötött jogok Ellenjegyzéshez kötött jogok A fenntartott hatáskörök Konfliktusok kohabitációkban Érdekek és hatalmi megoszlás EPILÓGUS Valóban félelnöki rendszer? Működésképtelen vagy ideális? Lezárás FELHASZNÁLT IRODALOM HOCHBAUM DÁNIEL: A CIPRUSI KONFLIKTUS ALAKULÁSA ÉS ANNAK MEGOLDÁSI ALTERNATÍVÁI A KEZDETEKTŐL NAPJAINKIG, A NAGYHATALMI SZEMBENÁLLÁS ÉS A REGIONÁLIS ÉRDEKEK ALAKULÁSÁNAK FÜGGVÉNYÉBEN BEVEZETÉS CIPRUS TÖRTÉNELME A FÜGGETLENSÉGIG A görög és a török népcsoport eredete Cipruson A görög nacionalizmus megszületésétől az I. világháborúig Az I. világháborútól a brit koronagyarmatig A gyarmati státusztól a II. világháborúig Ciprus történelme a regionális és nagyhatalmi érdekek függvényében a II. világháborútól a függetlenségi háborúig CIPRUS AZ ALKOTMÁNYTÓL NAPJAINKIG A Ciprusi Köztársaság tündöklése és bukása A krízis között A nagyhatalmak és az anyaállamok Ciprus-politikája az 1967-es krízissel bezárólag Ciprus 1967-től a török intervencióig től az Európai Unióba lépésig A csatlakozástól napjainkig A KONFLIKTUS MEGOLDÁSÁRA LÉTREHOZOTT MÚLTBELI JAVASLATOK ÉS JÖVŐBELI ALTERNATÍVÁK

8 4.1. Az 1960-as alkotmány Az Acheson-terv Az Annan-terv A konfliktus értelmezése, a jelenlegi opciók felkutatása ZÁRSZÓ FELHASZNÁLT IRODALOM MELLÉKLETEK Az 1960-as alkotmány, a Garanciális Szerződés és a Szövetségi Szerződés Az Akritas-terv lehetséges szövege (elfogult forrás) Makarios 1974-es levele Gizikis görög elnöknek KISS ÖRS: A TURNU SEVERIN-I TÁRGYALÁSOK BEVEZETŐ ELŐZMÉNYEK A magyar román viszony alakulása a Turnu Severin-i tárgyalások előtt A müncheni megbeszélések A berchtesgadeni és a római találkozók A BERCHTESGADENI TALÁLKOZÓ UTÁN TURNU SEVERIN KAPUJÁBAN A TURNU SEVERIN-I TÁRGYALÁSOK A tárgyalások lefolyása A tárgyalások berekesztése TURNU SEVERIN KUDARCA TURNU SEVERIN A KORABELI MAGYAR SAJTÓBAN ÖSSZEGZÉS IRODALOMJEGYZÉK FÜGGELÉK SZABÓ ILDIKÓ KATALIN: MAGYARORSZÁG ENERGETIKAI HELYZETE A FÖLDGÁZ VONATKOZÁSÁBAN BEVEZETÉS A FÖLDGÁZIPARÁG ÁLTALÁNOS JELLEMZŐI

9 3. MAGYARORSZÁG ENERGETIKAI HELYZETE A FÖLDGÁZ VONATKOZÁSÁBAN MAGYARORSZÁG ENERGIAPOLITIKÁJA Földgáztárolók MAGYARORSZÁG ÉS OROSZORSZÁG ENERGETIKAI (FÖLDGÁZ) KAPCSOLATAI Gazprom MAGYARORSZÁG MINT AZ EURÓPAI UNIÓ RÉSZE Az Európai Unió és Magyarország közös érdekei Úton az egységes energiapolitika megvalósítása felé OROSZ-UKRÁN GÁZÁRVITA Nabucco Déli Áramlat A KÖLCSÖNÖS FÜGGÉS ELMÉLETE KONKLÚZIÓ FELHASZNÁLT IRODALOM SZOKODI SZABOLCS: MAGYARORSZÁG SZEREPE AZ 1989-ES KELETNÉMET MENEKÜLTÜGYI VÁLSÁGBAN ELŐSZÓ A VÁLSÁG HÁTTERE Nemzetközi háttér MNK a válságos 80-as évek Magyar külpolitika a hídszerep / MNK NSZK kapcsolatok A kettéosztott Németország A magyarországi vasfüggöny lebontása / az NDK felismeri a helyzetet A MENEKÜLTÜGYI VÁLSÁG ENSZ menekültügyi konvenció kontra MNK NDK utasforgalmi megállapodás A válság eszkalációja A határnyitás előtti sikeres főpróba a Páneurópai Piknik A kulisszák mögött

10 3.5. A magyar kormányra óriási nyomás nehezedik egyeztetés Bonnal és Kelet- Berlinnel A gymnichi titkos megállapodás Horn Gyula augusztus 31-ei látogatása Kelet-Berlinben A határnyitás megtervezése harc egy dátumért A visszaszámlálás megkezdődik szeptember :00 Magyarország rést üt a berlini falon KONKLÚZIÓ IRODALOMJEGYZÉK

11 Köszöntő Tisztelt Olvasónk! A Zsigmond Király Főiskola diákkötetét tarja a kezében, mely a hallgatóink munkáiból (szakdolgozat és Tudományos Diákköri dolgozat) összeállított sorozat első része. Főiskolánk egyre nagyobb hangsúlyt fordít a tehetséggondozásra, az érdeklődő hallgatók támogatására. A többletteljesítményre képes hallgatók felismerését, kibontakoztatásuk és érvényesülésük támogatását, előmenetelük követését minden eszközzel segíteni kívánjuk. A Főiskola ezen törekvését segítette, hogy 2009-től a PEGAZUS projekt (A projekt azonosítója: TÁMOP /2/KMR ) keretén belül a pályázat által finanszírozott tevékenységek közé tartozik a tehetséggondozás is. A pályázat az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg. Ennek segítségével sikerült a tehetséggondozás legkiemelkedőbb rendezvényét, a XXX. Jubileumi Országos Tudományos Diákköri Konferenciát lebonyolítanunk, melyen 300 hallgató mutathatta be TDK munkáját. A legkiválóbb szakdolgozatok és TDK-munkák diákkötetben való megjelentetése szintén a Pegazus projektnek köszönhető. Az utóbbi években minden intézetünk a diplomaátadó ünnepségeken szakonként kiemelte, díjazta a legjobb szakdolgozatokat. Most lehetőségünk nyílt arra is, hogy a legtehetségesebb hallgatóink szakdolgozatait, TDK dolgozatait nyomtatott formában is megjelentessük. Három kötetből álló sorozatot készítettünk a hallgatók munkáiból. Mindhárom intézetünk külön diákkötetet készíthetett az általuk gondozott szakok dolgozataiból. Jelen kötet a Kommunikáció- és Művelődéstudományi Intézet hallgatónak munkáját tartalmazza. A sorozat következő részét a Nemzetközi és Politikai Tanulmányok Intézetének hallgatói munkáiból állítjuk össze. A záró kötetében pedig a Gazdaság- és Vezetéstudományi Intézet legkiválóbb dolgozatai kerülnek bemutatásra. Gratulálok azoknak a hallgatóknak, akiknek a dolgozatát az intézetek publikálásra alkalmasnak tartották! Köszönöm azon kollégáim munkáját, akik segítették a hallgatókat a szakmailag elismerésre méltó anyagok elkészítésében! Dr. Schottner Krisztina főiskolai docens A ZSKF TÁMOP Pegazus projekt Tehetséggondozási program vezetője 11

12

13 Intézetvezetői köszöntő A Nemzetközi és Politikai Tanulmányok Intézet a Főiskola alapítása óta, megkülönböztetett figyelmet fordít a tehetséges és érdeklődő hallgatók segítésére. A nemzetközi tanulmányok és politológia szakos diákok curricullumát, alapvetően meghatározzák azok az ismeretek, melyek különösen képessé teszik őket a nemzetközi és politikai folyamatok, válságok, civilizációs és regionális konfliktusok értelmezésére. A tutorálás heti rendszerességéből emelkednek és emelkedtek ki azok a hallgatók, akik az ismeretek befogadása mellett az értelmezés és értékelés képességét is egyesíteni tudják. A politika, a nemzetközi rendszer és a nemzetközi kapcsolatok színes világának megértése nem egyszerű feladat pont a multidiszciplinális adottságok sokfélesége követel igazi tudást. Az elvont fogalmak mellett a gyakorlati szituációk, és élethelyzetek szimulálása teszi igazán felkészülté a diákjainkat, akik pontosan tudják, hogy a munkaerőpiac nem szakbarbárokat vár, hanem több nyelven beszélő, dönteni, elemezni és professzionálisan válságot kezelni képes munkaerőre számít. A kötetben szereplő hallgatók az előbb felsorolt kompetenciákon túl magas színtű írás készséget is birtokolnak, valamint kitűnő a szóbeli előadásmódjuk is. Minden esélyük megvan, arra hogy kiváló szakember, kutató, vagy döntés előkészítő váljon belőlük. Az olvasmányos, tudományos igényű és szórakoztató tanulmányok igazi kalandozásra invitálják az olvasót. Dr. Szatmári Péter főiskolai tanár, rektorhelyettes, intézetvezető 13

14

15 A környezetvédelmi szempontok integrációja az Európai Unió szakpolitikáiba XXX. Jubileumi OTDK 2011 Társadalomtudományi szekció Nemzetközi tanulmányok I. (Az Európai Unió aktuális kérdései) tagozat Készítette Domonkos Levente Nemzetközi tanulmányok BA szak Konzulens Vasali Zoltán főiskolai adjunktus 2011

16

17 A világ, amit teremtettünk, a gondolkodásunk eredménye, nem lehet megváltoztatni gondolkodásunk megváltoztatása nélkül. (Albert Einstein) 1. Bevezetés A 20. század második felétől kezdődően a fejlett országokban a korábbi időkhöz képest teljesen újfajta gazdasági, társadalmi, kulturális folyamatok szabadultak el, melyek mára már globális méreteket öltöttek. Ennek következtében kikerülhetetlen velejáróként megmutatkoztak a környezet romlásának első jelei is. Az 1970-es évekig viszont a környezet védelmét nem tartották fontosnak közpolitikai kérdéssé emelni. Miután a tudományos körökben is felismerték a probléma valódiságát, a hetvenes évektől egyre nagyobb hangsúlyt kapott a környezetvédelmi kérdések megoldása mind nemzetállami, mind nemzetközi szinten. Az egyes országokban intézményesült a környezetvédelem, nemzetközi konferenciák, bizottságok sora alakult, nemzetközi egyezmények köttettek, intézkedések születtek a környezeti problémák orvoslására. Ennek ellenére a környezet állapotának romlása a következő években tovább folytatódott. Egyre inkább elterjedt az a szemlélet, hogy a környezet védelmének egy újfajta megközelítésére van szükség. Egyre világosabbá vált, hogy a környezetvédelmi szempontokat ugyanúgy integrálni szükséges az EU hosszú távú hatékony működése érdekében, mint ahogy más uniós politikáknál ez már megtörtént (belső piac, gazdaságpolitika). Ez történt az Európai Gazdasági Közösség környezetvédelmi politikáját illetően is. Kezdetben itt is még a környezeti problémák szektorális kezelésén volt a hangsúly, vagyis a probléma megelőzése helyett a következmények orvoslásán. (Bándi, 2004). Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy számos ágazati politikának vannak gyakran előre nem látható káros környezeti következményei (odafigyelés vagy előzetes hatásvizsgálat hiánya miatt). Valamint az is világosabbá vált, hogy a környezeti szektor nem képes önmagában céljainak teljesülését biztosítani. Ezért vált szükségessé az egyes ágazatoknak a környezetvédelmi politika követelményeit mint horizontális szempontokat érvényesíteniük és ilyen célokat kitűzniük (Savoia, 2007). Ez a gondolat valójában nem is olyan új keletű, hiszen már a nyolcvanas években elfogadott Harmadik Környezetvédelmi Akcióprogram konkrétan javasolta a környezeti 17

18 szempontok beépítését a közösségi politikákba. 1 Mégis, kiemelt célkitűzéssé először csak a Maastrichti, majd ténylegesen az Amsterdami Szerződés 6. cikkével válik: A környezetvédelmi követelményeket különösen a fenntartható fejlődés előmozdítására tekintettel be kell illeszteni a 3. cikkben említett közösségi politikák és tevékenységek meghatározásába és végrehajtásába. 2 Ez a Cardiffi néven ismerté vált folyamathoz, vagyis az egyes szakpolitikák környezetvédelmi politikai integrációs stratégiák kidolgozásának elindulásához vezetett. 3 Ezek pedig az Európai Unió Fenntartható Fejlődési Stratégia célkitűzésévé váltak. 4 Megfigyelhető ezek alapján, hogy a környezetpolitika integrációs szerepe, a környezetvédelmi szempontok ágazati beépülésének követelménye egyre jelentősebb az Európai Unióban (Savoia, 2007). A probléma aktualitása a 21. század hajnalán, úgy gondolom, nem vitatott. A kérdés már csak az, hogy mi valósult meg a környezeti szempontok szakpolitikai integrációjából az Európai Közösség létrehozása óta. Milyen fontosabb tényezők befolyásolták a folyamat kialakulását, és szükségesek még az integráció további elmélyítéséhez? Milyen konkrét változtatásokat eredményezett az Európai Unió szakpolitikáinak fejlődésében, valamint a politikáknál milyen konkrét esetekben érhető tetten az integráltság vagy éppen annak hiánya? A szerző ezekre a kérdésekre próbálja keresni a választ a továbbiakban. Jelen dolgozat célja egyrészről, hogy bemutassa a környezetvédelmi szempontok integrációjának kialakulását, elméleti hátterét, és rávilágítson annak jelentőségére. Másrészről, hogy megkísérelje bemutatni az Európai Unió energia- és agrárpolitikáján keresztül a környezetvédelmi szempontok ágazati integrációjának folyamatát és a vizsgált szakpolitikák fejlődését a környezetvédelem tükrében. A dolgozat nem kíván foglalkozni külön az ipar, a halászat, a közlekedés, az idegenforgalom és a kereskedelem területével, de fontos megemlíteni, hogy ezek a területek is meghatározók a környezet szempontjából. A szerző tervei szerint a dolgozat e területek tanulmányozására fog irányulni a későbbiekben. A vizsgált szakpolitikák választásának indoka, hogy a környezetvédelemi szempontok integrációjának folyamata igazán a környezetre Harmadik Környezetvédelmi Akcióprogram (1983) EKHK C 46/1. Szerződés az Európai Közösség létrehozásáról 6. cikk. A Bizottság közleménye az Európai Tanácsnak: A strategy for integrating the environment into EU policies COM(1998) 333 A Bizottság Közleménye: A Sustainable Europe for a BetterWorld: A European Union Strategy for Sustainable Development COM (2001)

19 közvetlenül hatást gyakorló politikákon keresztül tapasztalható. Ezek után fontos elhelyezni a fent említett szakpolitikákat az Európai Unió viszonyai között. A szakpolitikák szabályozásának jogalapja, a Lisszaboni Szerződés harmadik része Az Unió belső politikái és tevékenységei címet viseli, amely a korábbi EK-szerződés Közösségi politikák címének helyébe lépett. 5 Korábban az Európai Közösséget létrehozó szerződés nem tett különbséget a politikáknál abban a tekintetben, hogy melyiknél milyen erős a közösségi hatáskör. Bár a szakirodalomban a tagállamok és az EU intézményei közötti hatáskörgyakorlás eloszlás szerint van kategorizálva, bizonyos esetekben ez a fogalomrendszer sem egyértelmű (Horváth, 2007). Ennek alapján megkülönböztethetünk közös (ahol a közösség döntési kompetenciája kizárólagos: közös mezőgazdasági vagy kereskedelmi politika) és közösségi politikákat (azokat a közösségi tevékenységeket jelölik, amelyek a tagállamok fellépésével párhuzamosan működnek, a döntési hatáskörök megosztottak. Előbbibe sorolható az energiapolitika, közlekedéspolitika vagy környezeti politika). Létezik egy másik csoportosítás is, amely jól alkalmazható az Európai Unió politikáit illetően (Lowi, 1964). Eszerint a politikák négy fajtája különböztethető meg: alkotmányozó, elosztó, újraelosztó és szabályozó. Az elsőhöz a közösség legfontosabb kérdései, magas szintű kormányzati együttműködést igénylő politikák tartoznak (kül- és biztonságpolitika). A második tipikus esete a közös agrárpolitika. A tagállamok által befizetett összegek elosztása a közös költségvetésből, a közös alapelvek alapján történik. A harmadik az előzőhöz hasonlóan működik, de megjelenik a támogatások elosztása a fejlettebb régióktól a fejletlenebb régiók felé (regionális és strukturális politika). A negyedik kategóriánál egy-egy terület közösségi szabályozása és harmonizálása a cél. Ide tartozik többek között a környezetvédelmi politika. A Lisszaboni szerződés hatályba lépésével, az Európai Unió működéséről szóló szerződés (volt EKSz) 2. cikke már meghatározza az Unió hatásköreinek típusait és területeit. 6 Így áttekinthetőbbé válik a politikák rendszere és egyértelművé az Unió hatásköre. E szerint az Európai Unió működéséről szóló szerződés a következő fontosabb területeket határozza meg az Unió hatáskörét illetően: az Unió kizárólagos hatásköre szerint (pl.: közös kereskedelempolitika, vámunió); a tagállamok között megosztott hatáskör alkalmazásának területei (pl.: közlekedés, környezetvédelem, 5 6 Lisszaboni Szerződés harmadik rész címsora Lisszaboni Szerződés 2. cikkének címe: az Unió Hatásköreinek típusai és területei 19

20 energiaügy); a közös kül- és biztonságpolitika; a gazdaság- és foglalkoztatáspolitikák összehangolása; valamint az Uniónak a tagállamok intézkedéseit támogató, összehangoló vagy kiegészítő intézkedéseket érintő területei szerint (pl.: ipar, idegenforgalom) (Horváth, 2007). Az Európai Unió szakpolitikái nem egyszerre és nem egyformán fejlődtek. A fejlődésben döntő szerepet játszanak az adott közösség érdekét közvetlenül érintő tényezők, folyamatok. Az EGK megalakulásánál is elsősorban azokon a területeken hoztak közös intézkedéseket, amelyeken a gazdasági együttműködés elősegítését célozták. A környezetvédelmet az egységes piacnak alárendelt területként tekintették (Kiss, 2005). A hatvanas évek tudományos felismerései és a környezet romlásának kezdeti jelei rávilágítottak arra, hogy az ember életminősége, az emberi tevékenység a környezettől függ és nem fordítva. A környezet figyelmen kívül hagyása a gazdasági és szociális kérdések tervezésénél főleg hosszú távon új konfliktusokat teremtve hat vissza a társadalomra. Az integráció elmélyülésével a környezetvédelmi politika kezdeti gyenge szerepe fokozatosan felértékelődött, szabályozási tevékenységének eszköztára fokozatosan bővült (Savoia, 2007). A környezetvédelmi politika tevékenysége, szabályozása és elvrendszere nemcsak a környezeti elemekre (levegő, víz, talaj, természet) és a környezetre hatást gyakorló tevékenységekre (hulladékkezelés) terjed ki, hanem a majdnem minden szakpolitikai terület közvetett vagy közvetlen környezetre gyakorolt hatásából adódóan horizontális jellegű politika (Bándi, 2004). Vannak olyan területek, amelyek termelési és/vagy energiafelhasználási ágazati jellegükből fakadóan kifejezetten káros hatással lehetnek a környezet állapotára. Ezek: energia, közlekedés, mezőgazdaság, halászat, ipar. Tevékenységük általában egyszerre több környezeti ágazatot (levegővédelem, hulladékok kezelése stb.) érint. Nehezíti a helyzetet a gazdasági érdekek erős befolyása a döntéshozatalra. Továbbá ezek az ágazatok a társadalmi igények növekedése miatt a termelés tekintetében egyre nagyobbak, az energiafelhasználásuk folyamatosan növekszik, és ezáltal a szennyezés, a hulladék is nagyobb mértékű. Nem véletlen, hogy az ezen ágazatok által okozott problémák jelentik a legnagyobb kihívást, és igénylik a legsürgősebb cselekvést a globális környezeti változások megelőzősére. Következésképp ezeknél a politikáknál fokozottan figyelembe kell venni a környezetvédelmi szempontokat, és tevékenységüket 20

21 a tervezéstől a végrehajtásig össze kell hangolni a környezetvédelmi politikával (Savoia, 2007). A környezetvédelmi politika hatékonysága szempontjából olyan politikák, területek bevonása is szükséges, mint például az oktatás zöldítése, a strukturális és regionális politika támogatása vagy a kutatási-fejlesztési politika környezetbarát innovációi, melyek mind a szennyező ágazatok zöldítését segítik elő, és ezzel a környezetvédelmi politikai célok elérésének eszközéül szolgálnak. Ez a társadalomra is kedvezően hat, mivel a fejlesztések és a beruházások, a hatékonyság növelése elősegíti a versenyképesség javulását, ami hozzájárul a foglalkoztatás növekedéséhez, a környezet figyelembe vételéhez az iparban, a közlekedésben, a mezőgazdaságban. Másrészről a közegészség javulását eredményezi (Savoia, 2007). Ezek alapján látható, hogy a környezet komplexitásából adódó problémák hosszú távú megoldása, az ágazatok egymásra gyakorolt káros környezeti hatásainak kiküszöbölése miért követel meg egy holisztikusabb szemléletet a szakpolitikák tervezésénél és döntések meghozatalánál. A dolgozat szerkezetét tekintve két részre bontható: Az első fejezet az Európai Unió környezetvédelmi politikáját befolyásoló tényezők szerepét tekinti át, beleértve a közösségi környezetvédelmi politika kialakulását, fejlődését, eszközrendszerét, intézményi hátterét. Ebben a részben kerül kifejtésre a környezetvédelmi szempontok integrációjának jelentősége és kapcsolata a fenntartható fejlődés elvével, valamint e fejezet elméleti alapvetése alapján mutatja be a második fejezet konkrét eseteit. A második fejezet az Európai Unió energia- és agrárpolitikáján keresztül mutatja be a környezetvédelmi szempontok ágazati integrációjának folyamatát, annak eredményeit és hiányosságait konkrét példákon keresztül, valamint a vizsgált szakpolitikák kialakulását, fejlődését a környezetvédelem tükrében. 21

22 2. Az Európai Unió környezetvédelmi politikáját befolyásoló tényezők 2.1. A környezetpolitika fejlődése Az Európai Unió környezetpolitikájának mai fejlettségi szintje több mint három évtizedes fejlődési folyamat eredménye. Kezdetben az Európai Gazdasági Közösséget alapító Római szerződésben nem található utalás a környezetvédelemre, mivel ekkor még a környezetvédelmi problémák nem jelentek meg közvetlenül. Valójában a nyugateurópai államok sokkal inkább a Közösség gazdasági integrációjának megvalósítására és a franciażnémet ellentétből fakadó lehetséges konfliktus megoldására fókuszáltak. Ez az oka annak, hogy nem látták szükségét és aktualitását egy közösségi szintű környezetvédelmi politika kialakításának (Bándi, 2004) A hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején mind európai, mind pedig világszinten felismerték, hogy a környezet további romlásának megakadályozásához a környezeti kérdésekben való együttműködés a környezet védelme érdekében elengedhetetlen. Az 1972-ben készült, A növekedés határai című jelentést követően rendezett stockholmi konferencián a világ vezetői először szembesültek a globális környezeti problémák lehetséges veszélyével (Meadows, 1972). Ezt követően került előtérbe a környezetvédelmi politika igazán az Európai Unióban. A szintén 1972-ben, Párizsban megrendezett tagállamok kormányközi találkozóján elfogadtak egy nyilatkozatot, amely a Közösség környezetpolitikai célkitűzéseit és az első akcióprogram kidolgozásának javaslatát foglalta magában (Bándi, 2004). Előbbi és az utána következő öt akcióprogram a Közösség környezeti céljainak és elveinek alapját képezi. Jelenleg a Hatodik Környezetvédelmi Akcióprogram van érvényben. Mivel az akcióprogramok a Maastrichti Szerződésig nem voltak kötelező erejűek a tagállamokra nézve, a közösségi környezeti jogalkotás jogalapját a Közösség általános céljaira történő hivatkozás, továbbá a Római Szerződés 94. cikke (ex 100.) és a 308. (ex 235.) cikke adta (Bándi, 2001). A Közösség környezetvédelmi politikájának időrendi szakaszolása tekintetében általában egyetértés van a szakértők között. Eszerint a Közösség környezetvédelmi politikája négy fő szakaszra osztható fel (Pomázi, 1998). Az első 1971-től, a tagállamok párizsi csúcstalálkozójától 1987-ig tart: ekkor ismerte fel a Közösség, hogy közös környezetvédelmi intézkedéseket kell tenni, mert a 22

23 környezeti problémák elleni közös fellépés hiánya már a Közösség gazdasági integrációját akadályozta (Bándi, 2004). Az eltérő környezetvédelmi szabályozás mármár akadályozó tényezővé vált a szabad kereskedelem szempontjából, és gyengítette a Közösség iparának világpiaci versenyképességét (Bándi, 2004). Ezek után születtek meg az első környezetvédelmi célú közösségi jogszabályok a tagállami szabályozás harmonizációja érdekében, 7 ami jelentős lépésnek tekinthető a Közösség környezetpolitikájának kialakítása irányában. Jelentős szemléletváltozás történt a nyolcvanas évek környezeti incidensei következtében, egyrészt a környezetvédelmi szempontok közösségi politikákba történő beépítésének hangsúlyozása szempontjából, 8 másrészt a környezetromlás globális szemlélete és kezelése szükségességének felismerése tekintetében (Bándi, 2004). Ekkor az ENSZ-közgyűlés felkérésére a Környezet és Fejlődés Világbizottsága közre adta jelentését Közös Jövőnk címmel, amelynek központi gondolata a nyolcvanas évek elején a nemzetközi szakirodalomban elterjedt fenntartható fejlődés koncepciója. 9 Ez majd a Maastrichti szerződéssel válik konkrétan Közösségi célkitűzéssé, valamint bekerül az Amsterdami szerződés preambulumába. 10 A második szakasz 1987-től, az Egységes Európai Okmánytól a 1992-ig terjed: a Római Szerződést kiegészítő Egységes Európai Okmányba beemelt külön környezetvédelmi fejezettel válik konkrétan a környezetvédelem közösségi politikává, megteremtve ezzel a Közösség környezeti kompetenciáját és a jogalapot a közös környezeti jogalkotás számára (Bándi, 2008). Az 1992-től kezdődő harmadik szakasznak a Maastrichti Szerződés utáni időszakot tekintjük 1997-ig, az Amszterdami szerződésig. Ekkor jelenik meg kiemelt célként nemcsak a szerződések preambulumában, hanem az alapelvek között is a környezetvédelmi politika megerősítése, annak integrációs szerepe, valamint különösen az Amszterdami szerződéssel még hangsúlyosabbá válik a fenntartható fejlődés elve. Ennek végrehajtására és a folyamat előmozdítására az 1998-ban Cardiffban tartott Első Környezetvédelmi Irányelv 67/548/EEC: Veszélyes anyagok csomagolásának és címkézésénekosztályozása, 70/220EEC Irányelv: A motorral hajtott járművek levegőszennyezésének szabályozása. Lásd Seveso irányelv 82/501/EEC az ipari balesetek országhatáron túli hatásairól Brown, I. R.: (1981) Building a Sustainable Society műve nyomán Szerződés az Európai Közösség létrehozásáról 2. cikk 23

24 tanácskozáson elfogadott új integrációs stratégia (ismertebb nevén cardiffi folyamat) lett a legfőbb eszköz (Savoia, 2007). Továbbá ekkor már nem volt kérdés a környezetromlás globális jellege, ezért ez az időszak, amikor az Európai Unió elkötelezte magát, hogy kezdeményezőként kiemelkedő szerepet vállal a környezetvédelemben. A negyedik szakasznak tehát a cardiffi folyamat megvalósulását, a környezetvédelem egy újfajta megközelítését tekinthetjük, ami a 2001-ben Göteborgban elfogadott, szemléletében egy teljesen új stratégia, az EU fenntartható stratégiájának elkészítéséhez vezetett (Savoia, 2007). Ennek révén a 2000-ben elfogadott Lisszaboni stratégia gazdasági növekedéssel és társadalmi kohézióval foglalkozó dimenziója kiegészült egy környezeti dimenzióval, melynek pillére a 6. Környezetvédelmi akcióprogram (Gordos Árpád & Bartha Péter, 2002) A környezetvédelmi politika eszközrendszere Az Európai Unió környezetpolitikájának alapjait a nemzetközi környezetvédelmi egyezmények jelentik. Ezek formálásában az EU-nak óriási szerepe van, de egyben a környezetpolitikájának minőségi fejlődését is folyamatosan elősegíti (Gyulai, 2006). A közösségi környezetvédelem elsődleges jogforrásai az alapszerződések és azok módosításai, valamint ezen felül a nemzetközi környezetvédelmi egyezmények, környezetvédelmi elvek, stratégiák és az akcióprogramok. A másodlagos jogforrások alapját az EU intézményeinek jogalkotó tevékenysége révén a több mint 300 jogszabályból álló rendeletek, irányelvek, határozatok és ajánlások adják. Az első három kötelező érvényű minden tagállam számára, az ajánlás nem (Bándi, 2006). A Közösség a rendelet alkalmazását általában a nemzetközi szerződések végrehajtására veszi igénybe, vagy például olyan esetekben is előfordult, mint az öko-címke vagy környezeti management és audit rendszer kialakítása. A határozat egy-egy tagállamra vagy programok végrehajtási feltételére vonatkozik, mint például a környezeti cselekvési programok elfogadása (Bándi, 2006). A leggyakrabban használt eszköz az irányelvek, amelyeknek célja, hogy a tagállamok egy bizonyos jogi kereten belül a környezeti jogszabályokat, célkitűzéseket a belső jogrendszerükbe átültessék. Ugyanakkor a Közösség rugalmasan kezeli az irányelvek megvalósítását, mert figyelembe veszi a tagállamok sajátos körülményeit, és rájuk bízza a szabályozás végrehajtásának módját 24