1. SZEKCIÓ: TERMÉKENYSÉG ÉS CSALÁD

Átírás

1 1. SZEKCIÓ: TERMÉKENYSÉG ÉS CSALÁD

2 A SZÜLETÉSI MOZGALOM ÉS A TERMÉKENYSÉG ALAKULÁSA AZ 1980-AS ÉVEKBEN KAMARÁS FERENC Dolgozatom a születésekre és termékenységre vonatkozó adatok három fő forrására támaszkodik. Az egyik a népmozgalmi statisztika adatforrása, amellyel a naptári éves adatok alapján lehet az évenkénti változásokat és ezek főbb trendjeit jellemezni. A másik forrás a népszámlálások termékenységre vonatkozó adatai, amellyel a szülőképes korú női népesség egészének termékenységi helyzete jellemezhető egy adott időpontban, vagyis a népszámlálás idején. Itt felhasználtam az évi népszámlálás ez ideig hozzáférhető termékenységi eredményeit. A harmadik adatforrás támpontjául a termékenységre és családtervezésre vonatkozó reprezentatív vizsgálatok szolgálnak. Ezek longitudinálisán is elemezhetők, tehát egy korábbi időpontban elképzelt családnagyság terv összevethető a ténylegesen megvalósított termékenységgel és az eltérések okai is feltárhatók. Nem foglalkozom a termékenység hosszabb távú trendjeinek elemzésével, hanem főleg az 1980-as évekre koncentrálok és a legfrissebb eredmények bemutatására törekszem. A népmozgalmon alapuló termékenység jellegzetességei A születések számának mindenkori alakulását alapvetően két tényező befolyásolja. A szülőképes korú nők létszáma és a szülési kedv, vagy más szóval az ilyen korú nők termékenysége. A szülőképes kor, ha biológiailag nem is, de gyakorlatilag rendkívül beszűkült az utóbbi évtizedekben. A születések számának közel 95 százaléka a éves nőktől, kétharmada pedig tíz évjárattól a éves nőktől származik. Ezért a szülőképes kor korösszetételében bekövetkező változások jelentős mértékben hatnak a születések számának alakulására. E bevezető megjegyzéseket a magyar születési mozgalom elmúlt negyven éves története különösen indokolttá teszi és ezáltal talán az 1980-as évek születésszám alakulása is jobban érthetővé válik. Tény, hogy az elmúlt százhúsz évben az ország mai területén az között eltelt tíz évben született a legkevesebb gyermek. Ennek egyik oka az, hogy az 1950-es években született nagylétszámú generációk az 1980-as évek során már túljutottak azon az életkoron, hogy a születésszám szempontjából meghatározó szerepük legyen. Helyükbe viszont az 1960-as évek jóval alacsonyabb létszámú születési évjáratai léptek. Az 1970-es évek ismét nagyobb létszámú generációi az elkövetkező tíz év születési mozgalmára lesznek hatással, és ha csak nem történik

3 TERM ÉKENYSÉG AZ 1980-AS ÉVEKBEN 73 lényeges változás a termékenységi magatartásokban, az 1990-es években a születésszám ismét emelkedni fog. Nyilvánvaló ugyanakkor az is, hogy a születési mozgalom és a népesedési helyzet igazán kritikus időszaka az ezredfordulót követően alakul ki hazánkban. Az említett változások között számszerűen azt jelentették, hogy a éves nők létszáma ez időszak alatt mintegy 200 ezer fővel csökkent. Ez önmagában is születésszám csökkentő tényező, nem beszélve most a családi állapotban történt változásokról, amelyekre később még visszatérek. A szülési kedv, vagyis a termékenység területén néhány figyelemre méltó változás tanúi lehetünk. A húsz évnél fiatalabbnők termékenysége tartósan és jelentősen csökkent az 1980-as években, így 1989-ben termékenységük 40 százalékkal volt alacsonyabb az évinél. Ez a jelenség szoros kapcsolatban áll a házassági mozgalomban történt változásokkal. A fiatal hajadonok házasodási kedve csaknem felére esett között és ez a házasságkötések elhalasztását vagy a házasságon kívüli együttélési formák terjedését jelzi. A fiatalok házasságkötése és termékenysége között mindig is szoros kapcsolat volt Magyarországon, mivel az első gyermekek a házasságkötést követően hamar megszülettek. Ebben szerepe volt annak is, hogy a menyasszonyok egy része már a házasságkötés idején gyermeket várt, így a házasságkötés a terhesség legalizálását szolgálta. Most több szempontból is változni látszik ez a helyzet. A hatékonyabb fogamzásgátlás miatt valószínűleg kevesebb a nem kívánt terhesség, a felismert terhesség kisebb mértékben jár házasságkötéssel, mivel emelkedik a házasságon kívüli születések aránya és gyakoribb különösen a 20 évnél fiatalabb nőknél a terhességmegszakítás is. A év közötti életkor a propagatív kor legtermékenyebb időszaka. Az összes születések közel 40 százaléka az ilyen korú nőktől származik, a házasságkötés is ebben a korban a leggyakoribb. Mindemellett ebben a korcsoportban is visszaesett a házasságkötési gyakoriság és ez is kapcsolatba hozható az ilyen korú nők termékenységének csökkenő irányzatával. Ez azonban nem olyan jelentős mértékű, mint a 20 év alatti nőknél. A 25 évnél fiatalabb nők termékenység változása főleg a házasságkötési magatartások változásával magyarázható. Ezt bizonyítja az is, hogy akik házasságot kötöttek ilyen korban, azok termékenysége nem változott számottevően, sőt az 1980-as évek közepétől még kismértékben emelkedett is. A korábban említett figyelmet érdemlő változás a 25 év feletti nők termékenységében következett be. Az 1980-as évek közepétől ugyanis termékenységük határozott emelkedést mutat. Ez a megállapítás különösen éves nőkre vonatkozik, bár az emelkedés a 40 év felettieknél is észlelhető. Érdekes, hogy a 25 év feletti nőknél a családi állapottól függetlenül emelkedett a termékenység. A házasságkötési kedv itt is határozottan visszaesett, de ez nem játszott szerepet a termékenységben. Más szóval az ilyen korú nem házas nők termékenysége ugyanígy emelkedett, mint a

4 74 KAMARÁS FERENC házasoké. Valószínű, hogy ennek is a következménye, a házasságon kívüli születések arányának korábban nem észlelt gyors emelkedése. Az 1980-as évek második felétói 10 százalék fölé emelkedett a házasságon kívüli születések aránya, ami nyugat-európai standard szerint nem számít magasnak, de magyar viszonylatban századunk folyamán a legmagasabb arány. Az évi 13,1 százalék több mint kétszerese az évinek és 85 százalékkal magasabb, mint az évi házasságon kívüli arány. Összességében a 25 év feletti nők termékenységemelkedése nem tudta ellensúlyozni a 25 év alattiak termékenységcsökkenését, így a születések száma között 149 ezerről 125 ezerre, között 130 ezerről 123 ezerre csökkent. Ebből is kitűnik, hogy a csökkenés üteme az évtized második felében mérséklődött 1984-ről 1985-re pedig kismértékben emelkedett. Az 1985-ben történt emelkedés minden bizonnyal kapcsolatba hozható a gyed akkor történt bevezetésével és valószínű, hogy a 25 év feletti nők azóta tartó termékenységemelkedésében is szerepet játszik. Mindemellett az évi 123 ezres élveszületés abszolút számát nézve történelmi minimumot jelentett, a nettó reprodukciós együttható 0,831-es értéke pedig a naptári éves termékenység és születésszám mintegy 17%-os elmaradását mutatta az egyszerű reprodukcióhoz szükséges szinttől. Az évi termékenységi eredmények természetesen már rendelkezésre álltak e dolgozat írásakor, elemzésüket mégis külön kell választani a korábbiaktól. Ennek az az oka, hogy az évi eredmények népszámlálási népességi adatokon alapulnak, míg az közötti elemzésnek a továbbvezetett népesség a bázisa. Mint közismert a népszámlálási népesség különböző okok miatt mintegy 200 ezer fővel kevesebb, mint az ugyanerre az időszakra továbbvezetett népesség. Így a népmozgalmi mutatók és arányszámok évi eredményei közvetlenül nem hasonlíthatók össze, vagy csak nagy óvatossággal értelmezhetők, ha azokat a korábbi trendekbe ágyazva kívánjuk elemezni. Az elmondottakat figyelembe véve az évi és az első félévi születési adatokat az abszolút számokra hagyatkozva jellemzem röviden. A születések száma 1989-től 1990-re mérsékelten 2375 fővel (2%-kal) emelkedett. A népmozgalomban minden trendváltás figyelmet érdemel, mégha az kismértékű is. Az emelkedés döntő részben a éves nők szüléseitől származik, így még nem arról van szó, hogy az 1970-es évek közepének nagyobb létszámú generációi elérték szülőképes koruk kezdetét. (Az és évi születési évjárat leányai 15, ill. 16 évesek voltak 1990-ben.) Az azonban figyelmet érdemel, hogy az emelkedés több mint fele (52%-a) házasságon kívüli születésből származott és ebben már a 20 év alatti leányok is szerepet játszottak. Elsősorban az elsőszülöttek, kisebb részben a harmadszülöttek száma emelkedett az előző évhez viszonyítva. A többletet adó anyák több mint fele eltartott volt, feltehetőleg még iskolába járó, mivel a születésszám emelkedés kizárólag az általános iskolát végzett, vagy az ennél magasabb iskolai végzettségű anyáktól származott.

5 TERM ÉKENYSÉG AZ 1980-AS ÉVEKBEN 75 Az első félévi adatok ismét mintegy 2%-os emelkedést mutatnak az előző év első feléhez viszonyítva, így a születések szezonalitását ismerve minden remény megvan arra, hogy a születésszám 1991-ben is bár mérsékelten, de emelkedni fog. A termékenység területi különbségeit a teljes termékenységi arányszám (TTA) alapján jellemzem röviden, csak közötti változásokra koncentrálva. A TTA értéke országosan 1,92-ről 1,78-ra csökkent ezen idő alatt. Az általános csökkenés mellett emelkedett a termékenység Bács-Kiskun, Borsod-Abaúj-Zemplén, Nógrád és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyékben, változatlan maradt Békés megyében ban és 1989-ben is csupán három megye termékenységi mutatója közelítette meg vagy érte el az egyszerű reprodukcióhoz szükséges szintet: ezek Borsod-Abaúj- Zemplén, Jász-Nagykun-Szolnok és Szabolcs-Szatmár megyék. Változatlanul a legalacsonyabb a termékenység Baranyában és Csongrádban. Utoljára hagytam Budapestet kirívóan alacsony termékenysége miatt. Az évi TTA értéke 1,28 volt, ami azt jelenti, hogy 100 budapesti nő ilyen termékenységi viszonyok mellett 128 gyermeknek adna életet szülőképes kora végéig. A főváros nemcsak alacsony termékenységével, hanem a házasságon kívüli születések magas arányával is kitűnik ben 17,4 százalék volt ez az arány szemben az évi 7,8 százalékkal. Az emelkedés dinamikája is Budapesten a legnagyobb ban még öt megye (Baranya,Bács- Kiskun, Borsod-Abaúj-Zemplén, Somogy, Szabolcs-Szatmár-Bereg) megelőzte a fővárost a házasságon kívüli születések arányával. Erőteljesen, csaknem kétszeresére emelkedett ez az arány Pest megyében is. Budapest után rendre Somogyban, Baranyában és Pest megyében volt a legmagasabb a házasságon kívüli születések aránya 1990-ben. A népszámlálási termékenység alakulása Az évi népszámlálási termékenységi adatokat a 2%-os képviseleti minta alapján publikált kötetből vettem. Ez egyben azt is jelenti, hogy az adatok és a számított eredmények csak bizonyos hibahatárral együtt értelmezhetőek. Más szóval a tényleges értékek e hibahatáron belül eltérhetnek a publikált adatoktól. Ezzel tisztában vagyok, de talán ez nem akadálya annak, hogy a főbb trendek bemutatásra kerüljenek elsősorban az évi népszámlálási adatokkal összevetve. Az elemzés a szülőképes korú éves nőkre vonatkozik, amelyek termékenységi adatai családi állapot és korcsoport szerint is közlésre kerültek. Az eredmények első pillanatra meglepőnek tűnnek, hiszen szinte valamennyi családi állapotú és korcsoportú nő termékenysége emelkedést mutat 1980-hoz viszonyítva. Itt a kivétel a legfontosabb, mivel az éves születésszám szempontjából meghatározó 25 éven aluli házas nők termékenysége viszont csökkenést mutat. Figyelmet érdemel a éves házas nők termékenységének emelkedése. Ne feledjük, hogy tíz évvel

6 76 KAM ARÁS FERENC ezelőtt, amikor évesek voltak, termékenységük már magasabb volt, mint a hasonló korú és családi állapotú nőké 1970-ben. Ők játszottak főleg szerepet az 1970-es évek közepének születésszám emelkedésében, termékenységükre a gyes és gyed bevezetése is frissen hathatott. A jelenlegi éves nők közel befejezett termékenysége nemcsak a tíz, hanem a húsz évvel ezelőtti hasonló korú nőkét is meghaladja. Létszámuk is jelentős, mivel az 1950-es évek elején születtek. A szülőképes kor "idősebb" korosztályainak termékenység emelkedését főleg a gyermektelen nők eddig soha nem tapasztalt alacsony aránya és a kétgyermekes nők eddig soha nem észlelt magas hányada okozza. A háromgyermekesek arányában is történt kisebb mértékű emelkedés 1980-hoz képest. Ott, ahol termékenység csökkenés következett be, vagyis a 25 éven aluliaknál, nőtt a gyermektelenek és erősen csökkent a kétgyermekesek aránya a tíz évvel korábbi hasonló korúakhoz viszonyítva. A hajadon és az elvált nők termékenysége jobban emelkedett, mint a házas nőké 1980-hoz viszonyítva. Ez egyrészt híven tükrözi a házasságon kívüli születések már említett emelkedő irányzatát, másfelől azt mutatja, hogy a válás szempontjából a gyermekek visszatartó ereje csökken. A hajadon nők termékenysége 25%-os, az elváltaké 16%-os emelkedést mutat, szénben a házas nők összességében 5%-os termékenység emelkedésével. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a hajadon, vagy az elvált nők termékenysége elérte volna a házasokét, de 1980-hoz viszonyítva csökkentek a különbségek. Ha most eltekintünk a családi állapottól, a kép közel sem ilyen pozitív, hiszen a szülőképes korú nők egészének termékenysége nem emelkedett, igaz nem is csökkent 1980-hoz viszonyítva. Ennek magyarázata az, hogy lényeges változás következett be a éves nők családi állapot szerinti összetételében. A legmagasabb termékenységű házas nők részaránya jelentősen visszaesett a náluknál alacsonyabb termékenységű elvált és hajadon nők részaránya viszont számottevően nőtt. Így fordulhat elő az, hogy valamennyi családi állapotnál emelkedik a termékenység az összetétel változások viszont kioltják ennek tényleges hatását. Feltűnő, hogy a családi állapotban bekövetkezett változások a éves nők körében erőteljesebben jelentkeztek, mint a népesség egészében. így a szülőképes korúaknái 12%-kal csökkent a házasok aránya, viszont a hajadonoké 19%-kal, az elváltaké pedig 38%-kal nőtt az elmúlt tíz évben. Az özvegy népesség aránya 9%-os emelkedést mutat, viszont kis súlyúknál fogva, nem játszanak lényeges szerepet a évesek termékenységében. A standardizált eredmények azt mutatják, hogy a korösszetételben bekövetkezett változások is szerepet játszottak abban, hogy a családi állapot szerinti termékenység emelkedett. Ez elsősorban a házas és az elvált népességre igaz. Ha korösszetételük az évi maradt volna, termékenységük is kisebb mértékben emelkedett volna. A családi állapot szerinti összetételben bekövetkezett változások szerepét mi sem bizonyítja jobban, hogy az évi korösszetételre és családi állapotra standardizált eredmé

7 TERM ÉKENYSÉG AZ 1980-AS ÉVEKBEN 77 nyek alapján a éves nők termékenységének emelkedni kellett volna 1990-ben, ténylegesen azonban nem emelkedett, hanem változatlan maradt. Családtervezési vizsgálatok termékenységi eredményei A családtervezési vizsgálatok tapasztalatait két házassági longitudinális (hosszantartó) vizsgálat eredményei alapján mutatom be. Az egyiknél az 1974-ben házasságot kötöttek, a másodiknál az 1983-ban házasságra lépett párok életútját kísértük nyomon. Az évi házassági kohorsz párjai a már korábban említett "nagy generációkhoz" tartoznak, mivel döntő többségük az 1950-es évek első felében született. A másik házassági évjárat feleségei viszont többségükben már az 1960-as évek első felében született és az előbbieknél jóval kisebb létszámú generációkhoz tartoznak. Az eredmények ismertetése főleg az "idősebb" házassági évjárat vizsgálatán alapul. Életútjukat tizenhat éven keresztül követtük nyomon. Jelenlegi termékenységük befejezettnek tekinthető, így náluk összevethető az eredeti családnagyság elképzelés a ténylegesen megvalósított családnagysággal, az ideálisnak tartott gyermekszám pedig azzal a társadalmilag kívánatos családnagysággal, amely az egyszerű reprodukciót biztosítaná. Ezekből néhány érdekes és tanulságos következtetés vonható le: Magyarországon jelenleg sem a családtervekben sem a megvalósított családnagyságban nem jellemző az akaratlagos gyermektelenség. Majdnem minden pár kíván legalább egy gyermeket a házasságkötéskor és a befejezett termékenység idején is a biológiai meddőség határán van a gyermektelenek aránya. Korábban soha nem volt ilyen alacsony ez az arány ezért mondjuk azt, hogy soha ilyen sokan ilyen kevés gyermeknek még nem adtak életet. A kétgyermekes családmodell általánossá vált mind a tervekben, mind a tényleges családnagyságban. Bár a megvalósítás aránya elmaradt a tervezettől a gyermektelenek alacsony aránya mellett soha nem volt ilyen magas a kétgyermekes családok hányada. Mindemellett akarva vagy akaratlanul a két gyermeket tervezettek közül sokan megmaradtak később az egy gyermeknél. A három- és többgyermekes családok együttes aránya lényegében azonos a tervekkel. Ezt hangsúlyozottan jelentős eredményként kell elkönyvelni, amiben az elmúlt két és fél évtized gyermekvállalását ösztönző intézkedéseknek minden hiányosságuk ellenére komoly szerep jut. A háromgyermekes családok aránya elmarad a tervektől ugyan, de az elmúlt évtizedekben soha nem volt ilyen magas a befejezett termékenység idején. A négy- és többgyermekes családok aránya viszont némileg magasabb mint az eredeti elképzeléseké volt, ennek ellenére hányaduk soha nem volt ilyen alacsony.

8 78 KAM ARÁS FERENC Az ideálisnak tartott gyermekszám megoszlása tanulságos képet mutat. A tényleges és az ideálisnak tartott gyermekszám között az egygyermekeseknél és a háromgyermekeseknél a legnagyobb az eltérés. Jóval kevesebben tartják ideálisnak az egy gyermeket és jóval többen a három gyermeket a ténylegesen megvalósított arányokkal szemben. Az egygyermekes családoknál a tervezett és az ideálisnak tartott arányok lényegében azonosak. Itt tehát az esetek egy részénél kényszerhelyzet okozta azt, hogy csak egy gyermek született. Ilyenek az ún. másodlagos meddőség, egészségi problémák, vagy a családstabilitás megbomlása, a válás. Három gyermeket viszont a családterveknél is jóval kevesebbet képzeltek el, mint amennyien ideálisnak tartják ezt a családnagyságot. Itt inkább az anyagiak, a gyermeknevelés és munkavállalás összhangja, a megfelelő lakás hiánya játszhat szerepet az eltérés okai között. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a válaszolók befejezett termékenységük idején, tizenhat évvel a házasságkötésük után nyilatkoznak, így utólag, mintegy szembesülve házasságtörténetükkel, az eddigi életútjukkal, könnyebben nyilatkoznak úgy, hogy több gyermek lett volna ideális. A körülmények viszont úgy alakultak, hogy az eredeti terveiket sem tudták megvalósítani, nem hogy az ideálisnak tartott családnagyságot. Fordított előjellel érvényes ez a megállapítás a négy vagy több gyermeket ideálisnak tartókra is. Ez az arány ugyanis megegyezik az eredeti tervekkel, ténylegesen viszont több családban van ennyi gyermek. A "terven felül" született gyermekek egy részénél a családtervezés hiányosságairól lehet szó "nem terveztük, teherbe estem vállaltuk ". Az egyszerű reprodukcióhoz szükséges gyermekszám-megoszlás egy elméleti modell, amely az átlagból indul ki, és ehhez illeszt egy lehetséges családonkénti gyermekszám-megoszlást. Az átlag száz családra 225 gyermek a házasokra vonatkozik. Figyelembe veszi a fiú-leány élveszületési arányt a halandóságot a születéstől a szülőképes kor végéig, az akaratlan meddőséget, valamint azt, hogy nem mindenki köt házasságot. Elméletileg egy átlaghoz végtelen sok megoszlás illeszthető, de a realitásoktól elszakadni nem célszerű. A modell a gyermektelenek és a négy- vagy többgyermekesek arányánál a jelenlegi tényleges helyzettel számol. Emellett viszont az egygyermekesek arányának felére kellene csökkennie, háromgyermekesekének pedig a duplájára emelkednie az egyszerű reprodukció biztosításához. Természetszerű, hogy amennyiben a gyermektelen vagy egygyermekesek aránya a jövőben emelkedne, akkor ezt is főleg a háromgyermekesek arányának további emelkedésével kellene kiegyenlíteni. Összességében az 1974-ben házasulóknál a befejezett termékenység 8 százalékkal marad el a tervezettől, 10 százalékkal az ideálisnak tartott

9 TERM ÉKENYSÉG AZ 1980-AS ÉVEKBEN 79 gyermekszámtól, és mintegy százalékkal az egyszerű reprodukció biztosításához szükséges szinttől. Az 1983-ban házasságra lépett párok még közel sem érték el a befejezett termékenységük időtartamához. Életútjukat házasságuk első hat évében kísértük figyelemmel. Házasságkötéskori családtervük már alacsonyabb volt, mint az 1974-ben házasulóké, és bár kismértékben, de tovább csökkent házasságuk első hat évében. Ebben főleg az játszik szerepet, hogy házasságok egy része megromlott, illetve felbomlott, de a stabil családoknál is észlelhetők változások. Összességében a családok 60%-ánál változatlan maradt az eredeti családterv a változtatóknál viszont 24% már kevesebb, 16% viszont több gyermeket kívánt, mint házasságuk kezdetén. A visszalépők között főleg a két gyermek helyett egyet kívánók aránya emelkedett, bár az eredetileg három gyermeket kívánók több mint fele is már csak két gyermeket óhajtott hat évvel a házassága után. Érdekes viszont az, hogy összességében mégis em elkedett a három és négy gyermeket tervezők aránya és ebben főleg azok játszottak szerepet, akik két gyermeket szerettek volna házasságkötésükkor, de azóta többet kívánnak. E változások eredményeként az egy gyermeket tervezők aránya kétszeresére emelkedett 9%-ról 18%-ra, csökkent a két gyermeket kívánók aránya 75%-ról 63%-ra, és mérsékelten emelkedett a három és négy gyermeket óhajtók hányada 15%-ról 17%-ra. A gyermekszám tervek csökkenése főleg a fővárosi családoknál észlelhető és ott, ahol az anya magasabb iskolai végzettségű és szellemi foglalkozású. Mindehhez azt is hozzá kell tenni, hogy ennél a fiatalabb házassági évjáratnál nem volt lényegesen kevesebb életben levő gyermek hat évvel a házasságkötés után, mint az évi házassági kohorsz ugyanennyi házasságtartamánál. Így ha jelenlegi családterveiket reálisnak tekintjük ők is átlagosan két gyermekkel fejezhetik be termékenységüket. Ez ugyanúgy elmarad az egyszerű reprodukcióhoz szükséges szinttől, mint a korábbi házassági évjáratoknál, de mégis magasabb a naptári éves termékenységi mutatóknál. Ezzel azt kívánom mondani, hogy a fiatalok jelenlegi termékenység csökkenésében lehet egy időzítési elem későbbi házasságkötés, későbbi gyermekvállalás másfelől viszont a házasságstabilitás fontosságát kell kiemelni, mert a válás önmagában is termékenység csökkentő tényező, ha nem követi időben újraházasodás márpedig egyre ritkábban követi a házasságon kívüli születések növekvő arányát pedig az általános termékenység szempontjából nem tekinthetjük pozitív jelenségnek, mert a házasságon kívüli együttélési formáknál mindig kevesebb gyermek születik, mint a házasságokban. Jelenleg úgy tűnik, hogy a családszerkezeti változásoknak egyre inkább nő a szerepe az általános termékenység alakulásában.

10 80 KAMARÁS FERENC Néhány gondolat a reprodukció szükségességéről A termékenységgel kapcsolatos népesedéspolitikánál szembe kell nézni egy fontos kérdéssel, nevezetesen azzal, hogy helyes vagy szükségszerű-e az egyszerű reprodukció biztosítását célként megfogalmazni. A jelenlegi európai termékenységi trendeket figyelve nem valószínű, hogy a termékenység tartósan emelkedni fog és spontán módon eléri a reprodukciós szintet. Demográfiailag ez egy alapvető fontosságú kérdés, mert reprodukció nélkül sem a népesség öregedési folyamatát, sem a népességszám csökkenését megállítani nem lehet még hosszabb távon sem. Itt most eltekintek a nemzetközi vándormozgalomtól és ennek várható demográfiai következményeitől. Nem azért teszem ezt mintha ennek időszerűsége vitatható lenne, hanem azért, mert a vándorlási politikák rendkívül sokrétűek és gyakran változnak. Az eddigi külföldi tapasztalatok egyébként is azt bizonyítják, hogy ezzel kapcsolatban is felvetődnek népesedési és társadalmi gondok. A magyar népesedéspolitika céljaként fogalmazta meg az egyszerű reprodukció biztosítását, de ez ideig nem találta meg azokat az eszközöket, melyek segítségével ez a cél elérhető lenne. Itt meg kell említeni, hogy a célok megfogalmazásakor nem volt egységesen kialakult vélemény. Voltak olyan vélemények, hogy nem szabad olyan célt kitűzni, amiről eleve tudjuk, hogy nem lehet megvalósítani. Nincsenek meg a társadalmi-gazdasági feltételei most az anyagiaktól nem beszélve egy tartós és jelentős termékenység emelkedésének. Kényszerítő eszközöket nem szabad alkalmazni, mert az eddigi tapasztalatok igazolják, hogy tartós termékenység emelkedést ilyen módon elérni nem lehet (abortusztilalom). Az eddig alkalmazott ösztönző eszközökkel viszont csak a csökkenő trendet sikerült megállítani, a termékenység tartós emelkedése azonban nem következett be. Mások azzal érveltek, hogy egy öregedő és létszámában csökkenő népesség mellett nem lehet olyan hosszú távú népesedéspolitikát megfogalmazni, ami nem tartalmazza céljaként az egyszerű reprodukció biztosítását. Népesedési helyzetünkön érdemben csak ennek elérésével lehet változtatni. A reprodukciós szint egzakt módon mérhető, így az ettől való elmaradással vagy az ehhez történő közeledéssel az alkalmazott népesedéspolitikai eszközök hatékonysága is minősíthető. Ha figyelembe vesszük, hogy a generációs reprodukció elégtelensége jóval korábbi időszakra datálható, mint az 1950-es évek vége amikor a naptári éves termékenységi mutatók alapján először esett a nettó reprodukciós mutató értéke tartósan 1,0 alá, akkor nyilvánvaló, hogy a termékenység egy igen hosszú idő óta tartó alapvetően csökkenő irányzatairól van szó, ami lényegében független a születésszám évenkénti gyakran látványos ingadozásaitól. Azt nem tudni, hogy mennyiben merültek ki azok a társadalmi-gazdasági, környezeti tényezők, amelyek a több gyermek vállalása ellen hatottak és a termékenység hosszan tartó csökkenéséhez vezettek. Azt sem látni tisztán, hogy mit hoz a jövő e tekintetben. Tényként kell kiindulni abból, hogy a generációs befejezett termékenység bár

11 TERM ÉKENYSÉG AZ 1980-AS ÉVEKBEN 81 jóval a reprodukciós szint alatt, de stabilizá lódott az 1980-as években. Hogy milyen irányban mozdul el a jövőben az elsősorban a mai középkorú és fiatal generációk termékenységi magatartásától függ, és azoktól a környezeti tényezőktől, amelyek erre hatnak. Jelenleg a gond az, hogy az egyszerű reprodukció biztosításához szükséges gyermekszám még a kívánságok szintjén sem létezik, a megvalósítás pedig általában még ettől is elmarad. A társadalmi mozgások pedig olyanok, hogy a reprodukciótól leginkább elmaradó társadalmi rétegek súlya növekszik. A hazai népességelőreszámítási adatok szerint tartósan, az ezredfordulón túlnyúló időszakra is számolni kell a népességcsökkenési folyamattal, mindez viszont úgy zajlik le, hogy mindenekelőtt a gyermek- és fiatalkorúak létszáma csökken, míg az időskorúaké számottevően nő. Reprodukciós gondjaink megoldása és egy kiegyenlített korösszetételű népesség elérése, csak nagyon hosszú távon megvalósítható feladatnak tűnik. A reprodukció természeténél fogva, ennek a feladatnak a megoldása, tevőlegesen, csakis az egyre zsugorodó arányú és létszámú fiatalokra hárulhat. Kérdés az, hogy mikorra tudjuk azokat a társadalmi-gazdasági, tudati feltételeket megteremteni, amelyben a társadalom felismeri, az ifjúság pedig vállalja ennek a feladatnak megoldását. Világosan meg kell ugyanakkor mondani, hogy ez kettős terhet és felelősséget jelent majd a fiatalok számára, hiszen ha már a szüleikét nem is, de önmaguk utánpótlását mindenképpen biztosítaniuk kell megfelelő számú gyermek felnevelésével. Mivel a népesség további elöregedése megállíthatatlan folyamatnak tűnik, minél később kerül erre sor, annál súlyosabb lesz a teher a mindenkori fiatalok számára és annál fájdalmasabb a kedvezőtlen népesedési helyzetből való kibontakozás a társadalom egészére nézve. Tárgyszavak: Termékenység Családtervezés NATALITY AND FERTILITY IN THE 1980IES

12 82 KAMARÁS FERENC TÁBLÁZATOK 1. Élveszületések alakulása az anya családi állapota szerint Év Élveszületések Az anya családi állapota (százalék) száma Házas Hajadon Özvegy Elvált Nem házas összesen ,3 4,8 0,2 0,7 5, ,4 4,5 0,2 0,9 5, ,9 5,4 0,3 1,5 7, ,6 5,5 0,3 1,6 7, ,3 5,6 0,4 1,7 7, ,7 5,9 0,4 2,0 8, ,2 6,3 0,4 2,1 8, ,8 6,5 0,4 2,3 9, ,5 6,6 0,4 2,5 9, ,6 7Д 0,5 2,8 10, ,1 8,4 0,5 3,0 11, ,6 8,9 0,5 3,1 12, ,9 9,7 0,4 3,0 13,1 Év összesen Teljes termékenységi arányszám 1000 megfelelő korú nőre jut élveszületés ,0 159,3 110,3 51,4 18,4 2,2 56,6 1970, ,1 183,5 133,8 62,0 20,2 2,2 72,8 2380, ,0 158,8 100,0 40,9 13,7 1,5 57,6 1921, ,4 155,9 100,6 40,6 12,8 1,5 55,7 1876, ,3 149,5 95,6 38,5 12,3 1,4 52,2 1784, ,3 145,4 94,2 37,6 12,0 1,3 49,8 1725, ,1 146,1 94,6 39,1 12,1 1,3 49,0 1732, ,5 152,5 102,9 43,0 13,6 1,4 50,9 1831, ,8 148,3 107,1 43,9 14,5 1,4 50,1 1826, ,1 145,4 107,1 44,3 14,7 1,5 49,2 1807, ,1 143,5 109,5 43,5 14,7 1,5 48,5 1791, ,8 141,8 110,7 43,9 15,3 1,5 47,9 1778, ,5 147,2 115,4 46,9 16,4 1,6 49,4 1838,0

13 TERMÉKENYSÉG AZ 1980-AS ÉVEKBEN ,9 234,3 126,1 55,6 19,4 2, ,7 274,0 156,0 68,5 21,5 2, ,7 225,6 116,1 44,5 14,2 1, ,7 223,9 116,6 44,3 13,4 1, ,4 217,0 111,0 41,9 12,6 1, ,1 213,0 108,9 41,0 12,3 1, ,2 216,5 109,2 42,7 12,2 1, ,7 230,0 118,5 47,0 13,9 1, ,8 228,5 124,0 47,9 14,8 1, ,9 229,3 124,3 48,2 14,8 1, ,5 232,4 126,9 46,8 14,8 1, ,4 235,9 129,0 47,3 15,4 1,5 Budapest 1,58 1,28 7,8 17,4 Baranya 1,79 1,60 8,7 14,3 Bács-Kiskun 1,95 1,98 7,9 13,3 Békés 1,97 1,97 6,9 12,3 Borsod-Abaúj-Zemplén 2,06 2,12 8,8 13,4 Csongrád 1,73 1,64 6,6 13,6 Fejér 2,03 1,90 6,3 12,0 Gyór-M oson-sopron 2,04 1,82 4,3 8,0 Hajdú-Bihar 2,01 1,96 6,8 12,3 Heves 1,93 1,78 6,0 10,2 Jász-Nagykun-Szolnok 2,19 2,13 7,8 13,7 Komárom-Esztergom 1,93 1,82 5,8 11,8 Nógrád 1,91 1,96 6,1 9,7 Pest 1,94 1,76 7,4 14,1 Som ogy 1,93 1,89 8,9 15,7 Szabolcs-Szatmár-Bereg 2,15 2,27 8,1 12,6 Tolna 1,97 1,85 5,9 11,0 Vas 1,96 1,77 3,7 7,8 Veszprém 2,11 1,87 5,2 10,2 Zala 1,93 1,82 6,9 11,0 Magyarország összesen 1,92 1,78 7,1 13,1

14 84 KAMARÁS FERENC Korcsoport (év) 100 пбге jut élveszületett gyermek Házas Özvegy Elvált Hajadon I Korcsoport (év) X Összesen élveszületett gyermekkel ,7 42,6 7Д 0,6 0,0 100, ,2 45,6 24,6 3,0 0,6 100, ,2 32,8 46,0 8,0 2,0 100, ,4 23,5 53,4 12,5 4,2 100, ,7 25,2 50,1 13,0 6,0 100, ,2 28,1 45,0 12,9 7,8 100, ,4 27,0 41,7 14,5 9,4 100, ,1 42,0 6,2 0,7 0,0 100, ,4 46,8 19,3 3,1 0,4 100, ,3 33,1 45,9 8,6 2,1 100, ,6 20,5 57,3 13,6 4,0 100, ,9 18,0 57,4 15,8 4,9 100, ,8 19,8 56,0 15,3 5,1 100, ,8 24,0 51,9 13,9 5,4 100,0

15 TERMÉKENYSÉG AZ 1980-AS ÉVEKBEN 85 Családi állapot Létszám /1980 % 100 nőre jut élveszületett gyermek Az évre standardizált Házas Hajadon Ö zvegy Elvált Ö sszesen l Gyermekszám Tervezett gyermekszám házasságkötéskor Ténylegesen megvalósított családnagyság Ideálisnak tartott családnagyság Az egyszerű reprodukcióhoz szükséges családnagyság és több Összesen Átlagos gyermekszám 2,17 2,01 2,22 2,25

16 8 6 KAMARÁS FERENC Tervezett gyermekszám Házasságkötéskor 1983 Hat évvel később 1989 Életben lévő gyermekszám 1989 Korcsoport 20 alatt 2,07 2,06 1, ,08 1,97 1, ,07 1,93 1, ,05 1,86 1,71 Lakóhely Budapest 2,09 1,92 1,41 Városok 2,06 1,98 1,50 Községek 2,08 2,06 1,70 Elvégzett osztályok száma 0 7 2,20 2,70 2,42 8 2,05 2,03 1, ,05 1,93 1, X 2,17 1,98 1,46 Állománycsoport Eltartott 2,13 2,15 1,88 Szakmunkás 2,05 1,98 1,55 Betanított munkás 2,05 2,06 1,71 Segédmunkás 2,09 2,21 1,81 Vezető, irányító 2,09 1,86 1,42 Szakalkalmazott 2,12 1,97 1,46 Ügyviteli dolgozó 2,04 1,91 1,49 Összesen 2,07 2,00 1,58 9. A családtervek változása az 1983-ban házasulóknál (%) Házasságkötéskor Hat évvel a házasságkötés után összesen kívánt Összesen tervezett gyermekszám gyermekszam (1989) (N=100%) X 0 40,0 20,0 20,0 0,0 2 0, ,8 41,7 46,7 6,9 1, ,0 17,1 67,7 12,8 1, ,4 7,6 54,8 31,2 6, X 2,5 7,5 37,5 22,5 30,0 40 Összesen 1,2 17,9 63,5 14,9 2, ,0 0,2 0,0 0,0 1,2 0,1 1 22,5 21,7 6,9 4,3 7,0 9,3 2 65,0 71,6 80,2 64,3 44,2 75,2 3 5,0 6,0 12,2 29,6 33,7 14,2 4 X 2,5 0,5 0,7 1,8 14,0 1,2 Összesen (N = 100%)