A felszín alatti vízkészletek hasznosítását korlátozó ökológiai kritériumok /témafelelős: Simonffy Zoltán/

Átírás

1 A felszín alatti vízkészletek hasznosítását korlátozó ökológiai kritériumok /témafelelős: Simonffy Zoltán/ ÖSSZEFOGLALÓ A MUNKA CÉLJA ÉS ELŐZMÉNYEI A fenntartható felszín alatti vízhasználatoknak környezeti-természeti oldalról kettős követelménye van: a felszín alatti vizekből történő vízkivétel nem lehet nagyobb annál, amit a vízháztartás egyéb elemeiben bekövetkező változások hosszabb távon ne tudnának kompenzálni, anélkül, hogy a módosított állapothoz tartozó növényi vízfelvételben és/vagy a felszíni vizeket tápláló kisebb forráshozamban vagy alaphozamban olyan mértékű változás következne be, ami a kapcsolódó ökoszisztémák számára káros mértékű. Ezeknek a feltételeknek a biztosítására a december 22- én megjelent Víz Keretirányelv 1 megköveteli, hogy az egyes víztestekre 2 hosszabb időszak átlagában a vízkivétel ne haladja meg a hasznosítható felszín alatti vízkészletet, amelyet az utánpótlódás és a felszín alatti vizektől függő ökoszisztémák összes ökológiai vízigényének különbségeként definiál. Ez lényegében annak eldöntését jelenti, hogy az adott víztesten belül az utánpótlódás mekkora része termelhető ki visszasajtolás nélkül. A kérdés a gyakorlatban bonyolultabb, hiszen a hasznosítható készlet sokféle területi megosztásban kitermelhető, ezek közül azonban csak az tekinthető fenntartható megoldásnak, amely a víztest teljes területére biztosítja, hogy a felszín alatti vizektől függő ökoszisztémák állapota nem romlik számottevő mértékben. Magyarország éghajlati viszonyai miatt sok kis és közepes méretű vízfolyás kisvízi hozamának számottevő része a felszín alatti vizekből származik, számos wetland és sekély tó vízszintjét a talajvíz szabályozza, illetve nagy területek vegetációjának fennmaradásában játszik jelentős szerepet a kapilláris úton felszívott talajvíz. Tekintve, hogy jelenleg az energetikai célúak kivételével a vízkivételek kb. 70 %-a felszín alatti vizekből történik, és ezen belül az ivóvízkivételek 95 %-át fedezzük felszín alatti vízből, a fenntartható felszín alatti vízhasználat megoldása nagy jelentőségű feladat, amelyet tovább erősítenek az éghajlat változásának egyre nyilvánvalóbb jelei. A kutatási téma a vízkivételekre vonatkozó korlátok megállapítására összpontosít, de az eredmények más tevékenységekre is alkalmazhatók lesznek. A témával a 90-es évek óta több kutatási projekt foglalkozott, azonban a részletek megoldásra törekvő megközelítés miatt gyakorlatilag hasznosítható eredmény alig született. Ezért a következő kutatásokra, illetve elemzésekre van szükség: A felszín alatti vizektől függő vízi, vizes és szárazföldi ökoszisztémák azonosítása és térképezése, Az előző pont szerinti ökoszisztémák felszín alatti vizekkel összefüggő ökológiai vízigényeinek meghatározása (általános értelemben a felszín alatti víz állapotjellemzőinek olyan értékei, amelyek együttesen biztosítják az érintett ökoszisztéma jó állapotát); A hasznosítható felszín alatti készletek EU Víz Keretirányelv (továbbiakban: VKI) szerinti meghatározásának módszertani megalapozása; 1 European Commission: Framework Directive for Protection of Water, 2000/60/EC 2 A felszín alatti víztér hidrogeológiai és hidraulikai szempontok, valamint az aktuális állapot és használat szerint lehatárolt része

2 A vízkészlet-gazdálkodás hidrogeológiai egységekre vonatkozó - többnyire regionális - és az ökoszisztémák védelme lokális szintű követelményeinek harmonizációja. A munkaprogram kidolgozása során figyelembe vettük a védett természeti területek felszín alatti vizektől függő élőhelyeinek elemzésére és az integrált élőhely adatbázis létrehozására indított évi KvVM-projekt, a felszín alatti víztestek kijelölésére és a hasznosítható felszín alatti készlet becslését megalapozó vízháztartási modellre vonatkozó megbízások (KvVM, ) várható eredményeit. A évi munka A kutatás indító évében a fő célkitűzés a következő két év vizsgálatainak megalapozása volt, amely magába foglalta: (i) a fogalmak tisztázását, (ii) a feladat értelmezését és a legfontosabb kérdések megfogalmazását, (iii) a külföldi megközelítésre vonatkozó példákat, (iv) az eddigi eredmények összefoglalását, (v) a rendelkezésre álló információk áttekintését. A problémakör komplexitása miatt (a tudományágak oldaláról érinti a biológiát, a hidrológiát, a hidrogeológiát, a földrajztudományt és a mezőgazdasági tudományokat, ágazati oldalról pedig a természetvédelmet, a környezetvédelmet, a vízgazdálkodást, valamint az erdő- és mezőgazdálkodást) a sikeres megvalósítás első lépése a különböző szakterületeken dolgozó szakértők párbeszédének elősegítése. Ezt a célt szolgálták a résztémaköröket érintő kiscsoportos megbeszélések (három ilyenre került sor), majd a december 17-én tartott, nagy érdeklődést keltő vitanap, ahol nyolc előadás hangzott el. Az előadások szerzői az előadásokat követő vitán elhangzottak figyelembevételével készítették el tanulmányaikat 3 : Dr. Ambrus András Kovács Tibor Juhász Péter: Makrogerinctelenek állapota és a vízjárás kapcsolata a Dunántúl hegy- és dombvidéki kis- és közepes vízfolyásain. Dr. Aradi Csaba: A felszín alatti vizek és az ökoszisztémák kapcsolata Kelet-Magyarország síkvidéki feláramlási területein Dr. Führer Ernő Járó Zoltán: Felszín alatti vizektől függő erdők előfordulása Magyarországon Dr. Kákonyi Árpád Sípos Ferenc: A felszín alatti vizek szerepe a Duna-Tisza közi hátság védett természeti területein található ökoszisztémák állapotában Liebe Pál: Forráshozamokra vonatkozó kritériumok a felszín alatti vizek hasznosítása során Dr. Szalóki Sándor: A talajvízszint változása és a mezőgazdasági termelés kapcsolatai Az összefoglaló tanulmány, felhasználva a tanulmányok megállapításait és ajánlásait, valamint a vitanapon elhangzottakat a kritériumrendszer és a szabályozás módszertani elemeit, valamint a további munkákra vonatkozó javaslatokat foglalja össze. A háttértanulmányok az összefoglaló tanulmány mellékleteiként jelennek meg. 3 A vitanapon két további előadás hangzott el: Takács András Attila: A felszín alatti vizektől függő élőhelyek kiválasztása és térképezésük helyzete Simonffy Zoltán: A hasznosítható vízkészlet meghatározásának módszertani alapjai a VKI szerint (ennek a két előadásnak a témája a jelen jelentés fő szövegrészében jelenik meg részletesen)

3 EREDMÉNYEK ÉS KÖVETKEZTETÉSEK Mi tartozzon a felszín alatti vizektől függő ökoszisztémák (FAVÖKO-k) közé? A felszín alatti vizektől függőnek tekinthető minden olyan vízi ökoszisztéma, ahol állandóan vagy az év valamely időszakában a vízhozam vagy a vízszint alakulásában a felszín alatti víz számottevő szerepet játszik. A vizes és szárazföldi ökoszisztémák közül pedig a felszín alól származó állandó, vagy időszakos felszíni vízborítást, folytonos, rendszeres, vagy eseti kapilláris talajvízhatást igénylő fajokat reprezentáló társulások sorolhatók ide. Kiindulási alapként tekintjük a KvVM TVH Tudományos Bizottsága által jóváhagyott, természetvédelmi szempontból összeállított FAVÖKO-listát, amely az országos élőhely térképezés számára felállított ún. ÁNÉR-listából 8 csoportban összesen 37 élőhelyet említ. A VKI wetland -ekkel foglalkozó útmutatójával összhangban, gazdasági és tájökológiai szempontok alapján javasoljuk az erdőterületek, a nagy kiterjedésű rétek és legelők, valamint a szántóföldi területek élő- és termőhelyei közül azokat, ahol a definíció szerinti talajvíz-hatás fennáll. Jelenleg nem rendelkezünk országos élőhely térképekkel. A térképezés folyik, befejezésének várható időpontja: Országos szinten rendelkezésre álló, felhasználható térképek: CORINE földhasználati adatbázis, AGROTOPO talajtani adatbázis, digitális domborzati térkép, talajvízállások térképsorozata. A FAVÖKO-k azonosításában az EU-tagállamok és a dunai országok zöme bizonytalan, körkérdésünkre kevés válasz érkezett, és azok is általánosságokat tartalmaztak. A feladatot általában két oldalról közelítik: (i) megadják azokat az élőhelyeket, amelyek a felszín alatti vizektől függenek, de gyakran ezek közül csak a jogszabályok által kijelölt védett területeken való előfordulásokra koncentrálnak; és (ii) meghatározzák azokat a területeket, ahol a domborzat, a talaj típusa és a talajvíz terep alatti mélysége alapján a talajvíz valószínűsíthetően számottevő szerepet játszik a vegetáció vízellátásában. A hazai lista és a jelenleg folyó térképezés a kiválasztott társulások esetében nem korlátozódik a védett természeti területekre, de szemben a nyugat-európai országok zömével, egyelőre mi nem rendelkezünk országos szintű élőhely térképekkel. Az abiotikus jellemzők alapján történő megközelítéshez megvannak az alapadataink (térképeink). A javasolt módszertan alkalmazkodik a hazai sajátosságokhoz. Mire vonatkozzanak a kritériumok? A vízkivételek - de egyéb emberi tevékenységek is - valamilyen mértékű változást mindenképpen okoznak az ökoszisztéma állapotában, a kérdés, hogy ez tolerálható-e? Döntő, hogy a biocönózis állapotában emiatt ne következzen be a struktúra megváltozását jelentő torzulás (pl. fajvesztés), amely általában visszafordíthatatlan degradációs folyamatot jelez. Telepített erdők és termesztett növények esetén a kritérium lehet a minimális terméseredmény is. Egy adott térségben kialakult helyzet értékeléséhez ez elegendő is. Vannak azonban késleltetett hatások, illetve egy tervezett beavatkozás esetében a közvetlen összehasonlítás nem is lehetséges. Ilyenkor az elemzés/modellezés gyakorlati lehetőségeiből kiindulva könnyebben kezelhetők a felszín alatti vizek előrejelezhető állapotjellemzőire vonatkozó kritériumok (vízhozam, vízszint). Ennek alapja a biocönózis állapota és a felszín alatti víz állapotjellemzői közötti kapcsolatok feltárása. A társulás biológiai jellemzőiben külső hatásra - 3 -

4 bekövetkező változások reális válaszokat adó modellezése még nem megoldott, ennek csak különböző elhanyagolásokat tartalmazó egyszerűsítéseivel találkozhatunk. A hidrológiai/hidraulikai kritérium lehet egy küszöbérték, vagy a zavartalan állapothoz képest elfogadható mértékű változás. Ez utóbbi felfogható a biotópnak a felszín alatti víz állapotváltozásaival szembeni tűrőképességeként is. A változásra vonatkozó kritérium egyben a zavartalan állapot leírását is szükségessé teszi, hiszen a tolerálható változás csak ehhez képest értelmezhető. A bonyolult ökológiai folyamatok miatt a vízre vonatkozó állapotjellemzőkben kifejezett tolerancia meghatározása csak a releváns lépték ismeretében értelmezhető feladat (különös tekintettel a mozaikos rendszerek sajátosságaira és az azok állapotát alapvetően meghatározó folyamatokra: a fragmentációra és a diszturbanciára), de a gyakorlati megvalósítás még ebben az esetben is rendkívül nehéz. Fontos szempont, hogy a hidrológiai/hidraulikai állapotjellemzők közötti összefüggéseket is figyelembe kell/lehet venni: pl. (i) a talajvízforgalom és a talajvízszint kapcsolata, (ii) a vízfolyás kisvízi hozamának függése a talajvízből származó alaphozamtól illetve a meder közeli talajvízszintektől, (iii) a sekély tavak vízjárása és a környező talajvízszint-változások kapcsolata, stb. Ennek módja lehet a mintaterületi vizsgálatok eredményeinek általánosítása és/vagy megfelelő felbontású hidrológiai/hidraulikai modellek alkalmazása. A felszín alatti vizek vízháztartási és potenciálviszonyait több ok együttes hatása alakítja (ezek között szerepel a természetes változékonyság is). A vízkivétel vagy bármely más ok - hatása általában modellezési technikákkal elkülöníthető, de a nem-lineáris folyamatok miatt a többi hatástól függetlenül nem vizsgálható. Ebből az is következik, hogy a kritérium (akár küszöbérték, akár elfogadható változás) az eredő hatásokra vonatkozik, külön a vízkivételre nem adható meg. A gazdálkodás, illetve a tevékenységek szabályozása szempontjából természetesen a vízkivétel részesedése is fontos, és egyúttal felmerül a különböző hatások okozóinak prioritása. A VKI szemlélete szerint az ökoszisztémák zavartalantól csak kis mértékben eltérő, ún. jó állapotának fenntartása illetve helyreállítása a döntő, ettől csak abban az esetben lehet eltérni, ha valamely alapvető emberi szükségletet kielégítő vízhasználat (pl. ivóvízkivétel) ésszerű költségekkel nem oldható meg más, ökológiai szempontból kedvezőbb megoldással. Ugyanakkor a komplex megközelítésből adódóan bizonyos beavatkozások kedvező hatásai is figyelembe vehetők. A túlzottan részletes és a gyakorlatban nehezen hasznosítható kutatások elkerülése érdekében célszerű táj léptékű ökológiai jellemzők (indexek) vagy kiválasztott biotikus indikátorok (a változásokra érzékenyen reagáló releváns fajok) igénye alapján meghatározni a hidrológiai és hidraulikai kritériumokat

5 Mi legyen a vizsgálatok és a kritériumok megfelelő léptéke? A vizsgálatok és kritériumok meghatározásának legkisebb lehetséges egysége egy kiválasztott élőhely típus, sőt bizonyos esetekben valamely összetevőjének előfordulása. Ebben a léptékben azonban nehéz megbízható kapcsolatot találni a biotikus és az abiotikus jellemzők változásai között, mert általában mindkét oldalon jelentős a figyelmen kívül hagyott hatások szerepe. Az apró részletekbe menő vizsgálatok helyett a célravezető léptéket az ökoszisztéma működésének megértéséhez szükséges terület nagysága szabja meg. Ez társulásonként jelentősen különbözhet. Bonyolítja a kérdést, hogy a felszín alóli vízkivételek (és általában minden egyéb a felszín alatti vizek állapotát módosító hatás) hatásterületei és a kiválasztott élőhelyek (társulások) előfordulásai nem esnek egybe. Hidrológiai-hidraulikai szempontból mindig a teljes hatásterületet kellene vizsgálni, a kritérium viszont az élőhely területére vonatkozik. Ez már önmagában jelentős léptékbeli különbségeket jelenthet, bár technikailag megoldható: a hatásterületen belül található kiválasztott élőhelyekre megadott hidrológiai-hidraulikai kritériumokat kell(ene) összehasonlítani az élőhelyre érvényes mért vagy (tervezés esetén) becsült értékekkel (alaphozam, talajvízből származó transzspiráció, vízszintek). Ezzel az alulról építkező (ún. bottom-up ) megközelítéssel, tekintve a vízkivételek és a listán szereplő élőhelyek előfordulásainak nagy számát, a feladat regionális, illetve országos szinten gyakorlatilag megoldhatatlan. Növeli a gyakorlati megvalósítás gondjait, hogy a FAVÖKO-k előfordulásait mutató térképek országosan nem állnak rendelkezésre, illetve a vízkivételek hatásterületei sem ismertek valamennyi vízkivételre. A nagyobb léptékű elemzések bevezetését az is indokolja, hogy a vízkészletekkel való gazdálkodás az élőhelyek területéhez képest lényegesen nagyobb hidrogeológiai egységekre, illetve a VKI követelményei szerint kijelölt ún. felszín alatti víztestekre vonatkozik. Ezeken a területeken belül a hasznosítható vízkészlet sokféle területi eloszlásban kitermelhető, amelynek ökológiai következményei rendkívül különbözőek lehetnek. Ha ennek részleteivel a tervezés időszakában nem kívánunk foglalkozni, akkor a víztest szintjén elegendő ellenőrizni, hogy a vízkivételek nem haladják-e meg a hasznosítható készlet értékét. Ez utóbbi becsléséhez szükséges ökológiai vízigény a részletekről rendelkezésre álló információk alapján a víztest szintjére összegezve becsülhető. Ez az ún. top-down megközelítés az integrált elemzésre helyezi a hangsúlyt. Az élőhely és a víztest szintű ellenőrzés között többféle átmenet képzelhető el, amelyet az élőhelyek vagy a vízkivételek előfordulásaihoz, esetleg a rendelkezésre álló információkhoz való igazodás határoz meg. A víztestek tájléptékű ökológiai megfontolások alapján tovább oszthatók. Ez lehetővé teszi az ökológiai különbségek figyelembevételét, magasabb szinten, mint az egyes élő- és termőhelyek, anélkül, hogy a releváns ökológiai különbségeket is összemosnánk a főként hidrogeológiai szempontok alapján kijelölt víztestek szintjén. Ebben az esetben viszont olyan nagyobb terület társulásainak sajátosságait kell figyelembe venni, amelyen belül többféle élőhely (és ehhez kapcsolódó eltérő kritérium) is előfordulhat. A feladat komplexitásához illeszkedő, helyes területi felbontás megtalálása kulcsfontosságú. A lokális hidrológiai-hidraulikai kritériumok összesített következményeit a víztestek (hidrogoelógiai egységek) szintjén ellenőrizni kell (valamely lokális kritérium teljesítése gyakran okozhat máshol az ökológiai vízigényt jóval meghaladó transzspirációt, felszíni víz táplálást vagy forráshozamot)

6 A területi felbontásnak a célhoz, a kritériumoknak pedig a területi felbontáshoz kell igazodniuk. A kritérium alkalmazásának célja Releváns területi lépték Kritérium vízgyűjtőgazdálkodás víztest (hidrogeológiai egység) hasznosítható készlet mezőgazdaság, erdőgazdálkodás táj (termőhelyek) talajvízből transzspiráció/vízszint környezetvédelem táj (típusok) összegzett ökológiai vízigények természetvédelem élőhely ökológiai vízigény (vízszintek is) vízkivétel engedélyezése Hatásterület ökológiai vízigények az élőhelyekre A top-down megközelítés a víztestekre megállapított hasznosítható készleteken keresztül a vízgyűjtőgazdálkodási tervezést, a bottom-up megközelítés pedig a vízkivételek ezen belüli elosztásának szabályozását segíti. A felszín alatti vizektől függő élőhelyekre vonatkozó térképek hiányai áthidalhatók a top-down megközelítéssel: az ökológiai vízigény becslése azon a szinten történik, ahol az alapinformációk teljes körűen rendelkezésre állnak. A becsléshez természetesen felhasználhatók a részletesebb felbontásban helyenként rendelkezésre álló adatok, következtetések is. Fontos módszertani kérdés a különböző léptékben (élőhely, vízkivétel hatásterülete, táj, hidrogeológiai egység, víztest) folyó vizsgálatok harmonizációja és az eredmények integrációja. A feltárás (térképezés) részletességét és ütemezését a top-down becslések használhatóságának elemzésével párhuzamosan célszerű megadni. A vízkivételekre vonatkozó kritériumok meghatározásához nem szükséges minden élőhelyet a legnagyobb részletességgel feltárni. A szabályozás úgy is működhet, hogy a víztestre top-down becsléssel megállapított hasznosítható készlet kitermelésének területi megoszlását korlátozzuk, ami magába foglalja az egy kútcsoportból kitermelhető maximumot, a területegységenkénti maximumot, és a felszín alatti vizektől függő (jelentős) élőhelyek bizonyos környezetére érvényes szigorúbb korlátozást. Ez, az elővigyázatosság elvén alapuló megközelítés abban az esetben is működik, ha az egyes élőhelyek ökológiai vízigényei nem pontosan ismertek

7 Milyen időbeli felbontást alkalmazzunk? Az ökológiai feltételekből meghatározható - a vízhozamra és/vagy a vízállásra vonatkozó - kritériumokat a vízjárás dinamizmusa figyelembevételével kell meghatározni, amihez az élővilág alkalmazkodott. A kisvízi időszakokra vonatkozó követelmény (valamely küszöb érték és a hozzá tartozó tartósság) mellett az élőhely igényei függvényében szükség lehet a lefolyó, illetve szivárgó vízmennyiség egy adott évszakra vagy évre vonatkozó összegzett mértékének, vagy a nagyvízi időszakok (elöntések) meghatározott gyakoriságának biztosítására. Vízkivételek hatásainak vizsgálatakor ez utóbbinak olyan források esetében van jelentősége, amelyek a táplált patak árhullámaiban is számottevő szerepet játszanak. Az élővilág alkalmazkodik az időjárás változékonyságához. Esetünkben annak megválaszolása a feladat, hogy a vízkivételek milyen mértékben növelik a száraz időszakok hosszát és azon belül annak mértékét, illetve hogy a visszatérő nedves időszakban képes-e az ökoszisztéma olyan mértékben regenerálódni, amennyire ezt a vízkivétel nélkül tette volna. Alapvetően két megközelítés lehetséges: (i) az elővigyázatosság jegyében egy átlagosnál szárazabb időszak (pl. az 1980-as dekád) jellemzőiből indulunk ki, vagyis nem vesszük figyelembe a nedves időszakok (kevéssé ismert) természetes rehabilitációs képességét, (ii) időszakonként (pl. a VKI vízgyűjtő-gazdálkodási terveihez igazodva 6 évenként) az aktuális állapotra vonatkozó információkat figyelembe vevő felülvizsgálat alapján ez a módszer rugalmasabb megközelítést jelent, amely alkalmas az esetleges globális éghajlatváltozás fokozatos követésére is. Figyelembe kell venni azonban, hogy minél nagyobb területet vizsgálunk, az ökológiai vízigények lokális dinamizmusa annál kevésbé vehető figyelembe. A kritériumok időbeli változékonyságot megjelenítő elemeit össze kell hangolni a releváns területi lépték megválasztásával, illetve a kritériumok területi változásait kezelő módszerrel. A hangsúly a releváns időbeli felbontás meghatározásakor is az ökoszisztéma működésének megértésén, és a víznek ebben játszott szerepének tisztázásán van. Hol fordultak elő olyan változások az élőhelyek állapotában, amelyek összefüggésbe hozhatók a felszín alatti vizek állapotában bekövetkezett változásokkal? A biotikus és az abiotikus jellemzők változásai közötti összefüggések feltárásának és ezzel a kritériumok megbízható meghatározásának alapja az eddig tapasztalt változások elemzése (mindegy, hogy nem a vízkivétel volt az ok). Amennyiben a változás több hatás együttes következménye, a vízkivétel szerepének tisztázására modellek alkalmazhatók. A projekt keretében született összefoglaló tanulmányokban bemutatott esetek: Duna-Tisza közi hátság: szikes tavak, szárazföldi ökoszisztémák Dunántúli-középhegység, karsztforrások Szigetköz, hullámtéri erdők Répce menti erdős területek Hortobágy, a Tisza szabályozás késleltetett következményei, belvizek és a talajvíz kapcsolata Nyírség, homokterületek sajátos ökológiai igényei - 7 -

8 A kritériumok meghatározásának lehetőségei Jelenleg megadható kritériumok Az erdős területeket a hidrológiai szempontok szerint csoportokba sorolva, ezek között öt olyan található, ahol a talajvíz szerepet játszik az erdő vízellátásában. A kívánatos terep alatti talajvízállástartományok alsó értékei 50 és 220 cm között változnak, ezenkívül a vízjárásra vonatkozó követelmények is ismertek. A mezőgazdasági területeken növénycsoportok szerint a többletvízigény értékei, növény talaj kombinációkra pedig a kívánatos terep alatti vízállás. A top-down megközelítés szerint a dombvidéki, a hátsági és a síkvidéki területeken alaphozamra és a talajvízből származó párolgásra vonatkozó, az utánpótlódás arányában megadott, víztest szintű becslések. A fenti kritériumok főként a víztest, illetve tájléptékű megközelítés esetén alkalmazhatók. Jelenlegi hidrogeológiai ismereteink alapján megadhatók az egy kútcsoportból és a területegységenként kitermelhető maximális értékek is. Kidolgozásra javasolt kritériumok A nagy forrásokra a csatlakozó felszíni vizek ökológiai igényei és tájesztétikai szempontok alapján adhatók meg a forráshozamra vonatkozó egyedi követelmények, amelyek az időbeli változások megengedhető mértékét is magukba foglalják. A kisebb források esetében a táj jellege alapján becsült összegzett forráshozam lehet a megoldás. A felszíni vizek esetében a vízjárásra vagy vízállásra vonatkozó referencia értékekből lehet levezetni a környezet felszín alatti vizeire vonatkozó követelményeket. A vizsgálatoknak a jellemző típusokra kell koncentrálnia, majd ezek eredményei általánosíthatók az azonos típusba sorolható előfordulásokra. A kiindulási alap lehet a zavartalan állapotra vonatkozó leírás, illetve követelmény, amely származhat: (i) A VKI szerinti felszíni víz típusok referencia-viszonyainak leírásából, (ii) az Á-NÉR besoroláshoz megadott abiotikus jellemzőkből, (iii) történeti adatok alapján. A gyakorlatban alkalmazható követelményeket az ökoszisztémák tűrőképessége alapján becsülhető eltérések figyelembevételével lehet megállapítani. Szárazföldi ökoszisztémák esetében kiindulási alapként szóba jöhet (i) a Borhidi-féle talajnedvesség indikátor, (ii) az ún. Vörös Könyv Magyarország vízhatást igénylő növénycsoportjaira meghatározott vízborítás értékei, azokra az élőhelyekre, ahol ez részben vagy teljesen a talajvíz állapotától függ, (iv) a tájléptékű ökológia alapján lehatárolt területekre vonatkozó integrált vízháztartási jellemzők, figyelembe véve az egyes élőhelyre megállapított követelmények hidrológiai/hidraulikai következményeit (amilyen mértékben ezek ismertek) ezek az elemzések mintaterületi vizsgálatokra épülnek. Az ökoszisztéma felszín alatti vizekkel összefüggő abiotikus elemei és a biotóp változásai közötti kapcsolatok vizsgálata általában empirikus elemzéseken alapul. Ökológiai modellek alkalmazására csak kevés esetben kerülhet sor, bár ezek legalább mintajellegű alkalmazása alapvető fontosságú a jövőben alkalmazandó módszerek tudományos megalapozásához

9 A vízi állapotokra megállapított követelmények hatékony meghatározásának módja, az egyes vízforgalmi típusok részletes elemzése, majd ezek eredményeinek térinformatikai módszerekkel történő kiterjesztése, a típusok területi elterjedésére vonatkozó információk felhasználásával. A követelmények pontosíthatók, illetve a gyakorlati felhasználás számára alkalmasabbá tehetők olyan hidrológiai és hidrodinamikai modellekkel, amelyek alkalmasak a különböző paraméterek közötti összefüggések vizsgálatára: (i) felszíni és felszín közeli vízháztartási modellek, (ii) változó telítettségű zónában függély és keresztszelvény menti szivárgási folyamatok modelljei, (iii) a telített zónában a szivárgási folyamatok 3 dimenziós modelljei, (iv) valamint ezek kombinációi. JAVASLATOK A KUTATÁS FOLYTATÁSÁRA A téma évi folytatásaként a következő munkák elvégzését tartjuk szükségesnek: Az élőhelyekre vonatkozó térképi információk rendelkezésre állása után (KGI projekt, határidő március vége) az ökológiai vízigények és a hasznosítható vízkészlet víztestekre vonatkozó top-down becslése a jelen jelentésben bemutatott módszerrel. Mintaterületi vizsgálatok, amelyeknek célja a mintaterületeken rendelkezésre álló biotikus és abiotikus paraméterek elemzése a jelen jelentésben összefoglalt módszertani szempontok szerint (az ökoszisztémák működésének elemzése, a kritériumok releváns területi és időbeli léptékeinek kiválasztása, a kritérium becslése). Javasolt helyszínek: Duna-Tisza közi hátság, Hortobágy, Hanság, Dunántúl: (i) karsztforrásból táplált patak, (ii) dombvidéki patak. A FAVÖKO-k aktuális listájának felülvizsgálata a mintaterületi elemzések alapján. A FAVÖKO-k vízforgalmi típusainak elemzése (modellezés). Javaslat az ország egyes területeinek tájléptékű ökológiai felosztására, a FAVÖKO-k szempontjából. Összefoglaló - a végi eredmények alapján - különböző léptékű elemzésekhez javasolható kritériumokról