4. GYEREK ARC PÁLYÁZATI KIÍRÁS - MESE MESE. Biox és a titkos találmány

Átírás

1 MESE Biox és a titkos találmány Zsiga már több mint egy órája kuporgott a kamrában. És még mindig sehol semmi. Máskor kiszámíthatóan történtek a dolgok, most viszont kezdte unni magát. Már belekóstolt nagyi baracklekvárjába, dézsmált az egymás mellé gondosan felaggatott kolbászokból. Amíg várakozott, hallotta odakintről nagymamája aggodalmas hangját. - Nézd csak, Liza! Alig van valamicske termés! Ha augusztusig nincs eső, búcsút mondhatunk a baracklekvárnak, szilvalekvárnak és körtepálinkának. Itt kell hagynom a tanyát! Jaj, abba én belehalok! Liza és Zsiga testvérek. Nagyon jól kijönnek egymással, de Zsiga nem köt mindent húga orrára. Mint például azt sem, amit épp most tesz. Vagyis, tenne, ha jönnének már a Egyszer csak Zsiga ritmikus kapirgálást hallott a kamra túlsó végében. A titkos jel volt az. - Végre itt vagytok! - mondta fojtott hangon és kilazította a titkos bejáratot takaró deszka rögzítőcsavarjait. A deszka könnyedén félrebillent, és két macska lépett be rajta: egy fehér, és egy fekete, amúgy teljesen átlagos külsejű házimacska. Karamazov és Raszkolnyikov fedőnevű ügynökök civilben nagyi házikedvencei voltak, Kormi és Picur. - Mi történt veletek? Már egy órája kuksolok a sötétben! - Fogy az idő, sietnünk kell! Muszáj még valakit bevonni az akcióba! Lizára gondoltunk! Holnap ebéd után, a szokott időben találkozunk ugyanitt, és együtt indulunk, hogy befejezzük a nagy művet! - hadarta még Kormi- Karamazov, majd ügynöktársával együtt eltűnt a nyílásban. Zsiga kilépett a kamrából. Nagyon szerette ezt a tanyát. Megállt az udvar közepén, a gémeskút mellett, és elnézett a messzeségbe. Látta a fakerítés túlsó oldalán a faluba vezető földutat, a földúton túl aranysárgára tikkadt mezőt, amely nádasba végződött. A folyó illatát egészen a házukig röpítette a szél. Szerette a házikót is. Pár évvel korábban modernizálták, lecserélték az ajtókat, ablakokat, hogy ne szökjön az energia, és a nádfedelet is cseréptetőre cserélték, jellegében még is megmaradt tanyasi háznak.

2 - Asztalhoz! Kész az uzsonna kiabált bele nagyi az alföldi csendbe. Zsiga csak udvariasságból ült le a hátsó tornácon megterített uzsonnaasztalhoz. Érthető módon, nem nagyon volt étvágya. Liza ekkor már jóízűen tömte magába a baracklekváros brúgót ahogy nagyi nevezte a kenyeret, és kortyolta a frissen fejt tehéntejet. Mert természetesen nagyinak volt egy Riskája is, meg 20 tyúkocskája, egy kakasa és 2 süldő disznója. Nagyi ragaszkodott régi életformájához, ám az utóbbi időben néhány elektromos berendezést mégis beszerzett, amely megkönnyítette az életét. Arra azonban mindig ügyelt, hogy ezeket a leggazdaságosabban használja. Mindig 40 fokon mosta új mosógépével a ruhákat, és sosem töltött több vizet a vízforralóba, mint amennyit elfogyasztott a teájához! Energiatakarékossági ügyekben unokáira hagyatkozott, akik az interneten mindennek utána néztek. Zsiga szótlanul, gondolataiba merülve töltötte a délután hátralevő részét. A szerkezetet összeállította, már csak működésbe kellett hozni. Ez a szerkezet fogja megmenteni a tanyát! A találmány ötlete és terve a szó szoros értelmében távoli, de igen jó barátjától, Bioxtól származott. Biox, aki csak pár évvel idősebb Zsigánál, és egy másik bolygón, a Xenoron él. Személyesen sosem találkoztak, de egy ideje már kapcsolatban állnak. Tulajdonképpen Bioxot emberi szem nem is láthatja. Zsigának onnan van némi fogalma arról, hogyan néz ki, hogy Karamazov és Raszkolnyikov viszonylag pontos személyleírást adtak róla. Ugyanis mindkettőjüket a Xenoron képezték ki bolygóközi ügynöknek. A xenori titkos alakulatnak, hosszú kutatómunka után azért esett a választása Picurra és Kormira, mert egyrészt macskák, másrészt meg a tanyán kevés figyelem esett rájuk, így szabadon teljesíthették küldetésüket a naprendszer minden élőlénye szolgálatában. Végre eljött az este. Nagyi egyenletes szuszogása áthallatszott a szomszédos szobából. Liza és Zsiga ilyenkor még ébren fekszenek az ágyban. Leoltják a villanyt, hogy ne pazarolják az energiát, és a kislámpa fényénél apró-cseprő dolgokról beszélnek. - Képzeld, mit hallottam ma a rádióban! kezdett bele mondókájába Liza Lehet, hogy Jóska bácsi nem bicajjal fogja hozni az újságot meg a

3 villanyszámlát, mire felnőttek leszünk, hanem tevével, mert az Alföld helyén sivatag lesz! - Liza, én tudom, hogy így van, és épp erről akartam beszélni veled! Első hallásra hihetetlennek fog tűnni, amit most mondok Ettől kezdve Liza csupa fül volt. Zsiga elmesélte, hogy két éve dolgozik egy találmányon a társával, Biox-szal, akivel a macskák közvetítésével tartja a kapcsolatot. A mindig fecsegő Liza, meglepő módon egy pisszenés nélkül hallgatta Zsigát. Egyetlen kérdése volt csupán: - Miért éppen a macskák? - Egyszerű. A Xenoron annyira kevés a fény, hogy mi, emberek, semmit sem látnánk. Viszont minket sem látnának az enyhén foszforeszkáló testű xenoriak. A macskák ellenben jól tájékozódnak a sötétben, és őket is látják a helyiek a világító szemük miatt. Már félálomban voltak, amikor Zsiga még megszólalt: - Kormi és Picur Ááááááh tudnak beszélni Kakasszóra mindkét gyerek kipattant az ágyból. Tudták, mit kell tenniük! Úgy kell tenniük, mintha semmit sem kéne tenniük, semmi szokványostól eltérőt. Palántázgatás a kiskertben, foci az udvaron, számítógépes játék odabent a házban (mert anélkül még a nyaraláson is nehezen lettek volna meg). Eltelt szépen a nap első fele. Nagyi semmit sem sejtett. Ebéd után leszedte az asztalt, és szokás szerint ledőlt aludni. Eljött a nagy pillanat! A két gyerek, torkában dobogó szívvel bújt be a kamrába. Most nem kellett várni egy percet sem. Karamazov és Raszkolnyikov, az ügynök macskák lekapirgálták a jelet. Már nyílt is a titkos deszkabejárat. - Azonnal indulunk! Szólalt meg Karamazov. Legfeljebb másfél óránk van, hogy befejezzük a művet! Ha a nagyi felébred, már itt kell lennetek! Lizának elállt a lélegzete, mert minden bizonnyal már aludt, amikor Zsiga a beszélő macskákról tájékoztatta. - Liza! Te tegyél ebbe a kosárba jó sok kolbászt! Hozd az összeset! rendelkezett Raszkolnyikov - Nálad vannak a kábelek és a szerszámok? ellenőrizte Zsigát Karamazov Jól van! Indulás! A két macska kistartolt a résen.

4 - És mi, hogyan megyünk? Kérdezte Liza, mintha arra számítana, hogy űrsikló érkezik szolgálatukra, vagy le kell nyelniük a zsugorító pirulát, mint Aliznak a mesében. - Mi az, hogy hogy!? A lábunkon! És azonnal! Zsiga megragadta a kezét, és szaladtak keresztül a mezőn. Jó 15 percet szaladtak, amikor lihegve elérkeztek ahhoz a tanyához, amit a környék lakosai messzire elkerültek. - Én ide be nem megyek! sziszegte Liza. A kidőlt-bedőlt fakerítés mögül kóbor kutyák vad csaholása hallatszott. Ekkor ért oda a két macska. Liza és Zsiga dermedten álltak. A szerkezet épp ennek a háznak a pincéjében állt. Itt minden feltétel megvolt ahhoz, hogy elkészüljön a nagy mű. Volt áram, volt hely, és volt kémény! A ház tulajdonosát soha senki nem látta, a villany mégis égett néha, és a kémény valami füstfélét eregetett. Ráadásul a villanyszámlát, hónapról hónapra, annak rendje és módja szerint kiegyenlítették. A kutyák távol tartották a vakmerőbb kíváncsiskodókat. Így senki se merte megközelíteni a szellemtanyát - ahogy a környék lakosai emlegették. - Ne félj Liza, nincsenek kísértetek! Ez nem szellemtanya! Ez A LABOR. Biox és társai bérlik. A Xenorról hosszú évek óta figyelik a bolygónkat, és Biox azért vette fel Raszkolnyikovon és Karamazovon keresztül velem pontosabban velünk a kapcsolatot, hogy együtt megalkossuk az esőgyárat. - Liza, tartsd fel a kutyákat, amíg a távvezetékről elegendő áramot vezetünk a pincébe! 5 véreb van prüszkölte Raszkolnyikov. Liza ekkor már rég nem a kísértetek miatt aggódott. A kutyák sokkal valóságosabb veszélynek tűntek, de nem volt más választása. Erőt vett magán, és belépett a tanyasi fakapun, kezében az első kolbásszal. A kutyák nyomban vicsorítva közelítettek felé. Liza az öt kolbászdarabot öt felé hajította. Míg próbálta megregulázni az ebeket odakint, a többiek a közeli távvezetékről bevitték a hosszúkábelen az áramot a pincébe. Lizának sikerült lenyugtatnia a vad ebeket. Ahogy leért a pincébe, elképesztő látvány tárult elé. A pince-laboratórium közepén állt a nagy mű! Avatatlan szem valószínűleg csak egy lehetetlen tákolmányt látott volna. Egymáshoz erősített, forrasztott furcsa alkatrészeket: mosógép forgódobját, ereszcsatorna darabot,

5 kiszuperált bádogkádat, néhai porszívó maradványt. De ez még nem minden! A laboratórium részét képezte egy óriási hangberendezés és egy hatalmas parabola antenna, amit a pinceablakban helyeztek el. Egyszer csak egy, az erősítőn keresztül érkező furcsa hang töltötte meg a teret. Liza és Zsiga csak sípolást hallottak, de a két macska feszülten fülelt. Rövidesen megszűnt az éles hang. Először Karamazov szólalt meg. - Biox üzent. Azt mondja, minden készen áll! - Zsiga, bekapcsolhatod a szerkezetet a főkapcsolónál! vette át a szót Raszkolnyikov. - Most pedig üsd be a titkos kódot! folytatta ismét Karamazov, és elmondta azt a számkombinációt, amit Biox az imént diktált nekik. - És még egy fontos dolog! Állítsd be az időzítőt, mert különben özönvíz lesz egészítette ki társa mondandóját Raszkolnyikov. - Nem beszélve arról, ha nem kapcsolja ki magát a rendszer, feleslegesen fogyasztjuk az áramot! jegyezte meg jogosan Karamazov. Zsiga mindent úgy tett, ahogy a macskák mondták. A bolondos megjelenésű gép mély morgásba kezdett. A szerkezet működik. Nagy ünneplésre azonban nem maradt idő. - A mindenit! nézett órájára Zsiga A nagyi ilyenkor szokott ébredezni! Nyomás haza! A nagy sietségben arra sem maradt idejük, hogy megijedjenek a kutyáktól. Igazság szerint okuk sem volt már a félelemre. A vad vérebek, amint meglátták Lizát, illemtudóan leültek és várták a jutalomfalatot. Liza kiosztotta az utolsó kolbászdarabokat. Eközben a két macska észrevétlen kisurrant a kerítés résein. A gyerekek szaladva tették meg a visszautat. Nagyi épp a kamrából jött ki morgolódva, amikor betoppantak. - Ejnye! csóválta fejét ki dézsmálta meg a kolbász készletet? Tán csak nem éhes farkasok jártak a kamrámban? - Egyébként vad kóbor kutyák voltak! eresztett meg felvont szemöldökkel egy félmosolyt Zsiga Liza és Zsiga már javában uzsonnájukat fogyasztották a hátsó tornácon, amikor nagyi ujjongva szaladt feléjük.

6 - Esőfelhők! Mindjárt esni fog! Hihetetlen! Pár perce még szárazságot ígértek a rádióban egész napra, és tessék! Gyorsan beszedem a száradó ruhákat! Liza és Zsiga először a szellemtanya felé néztek, majd elégedetten összekacsintottak. A kémény egyenletesen pöfékelte az apró felhőket, amelyek az égbolton nagy esőfelhővé egyesültek. A Kormivá és Picurrá visszavedlett két titkos ügynök, ekkor már jóízűen szundikált odabent a házikóban.